Népsport, 1951. február (7. évfolyam, 23-41. szám)
1951-02-02 / 23. szám
A tüdő és a légzés szerepe a sportban Ahhoz, hogy a sportoló szív© oxigéndús vért szivattyúzzon izmaiba, telekell szívnia a tüdejét friss levegővel. Ha a tüdő munkája nem jó, ha helytelenül lélegzünk, soha a beszívott levegő nem tiszta, hiába működik jól a szívünk, hiába kiválóak izmaink, a rossz „üzemanyag" és a helytelen „adagolás" leront minden komoly eredmény lehetőséget. Lélegezzünk AZ orron keresztül!! Amíg a levegő a tüdőbe jut, rengeteg átalakításon megy keresztül. Lélegzünk. Orrunkon áramlik a levegő. De már a bejáratnál hatalmas szőrbozót állja az útját. Ez az első légszűrőberendezés megakadályozza, hogy durva pillér, nagyobb porrögök hatoljanak be az orrüregbe. De ezen a sorompón át még igen sok tisztátalan anyag csempészi át magát. Az orr üreges járatainak felületét millió és millió parányi, mikroszkopikus nagyságú, árvalányhajhoz hasonló szálacskák borítják, amelyek a beáramló levegő viharzásában hajladoznak. Ezek elcsípik a kisebb por- és szénszemecskéket, rosttzulladékokat és azokat az üreges járatok felületét dúsan borító nyálkahártya-mirigy váladék ragacsos anyagával kötik le. Ha ez nem sikerül, a tüsszentés viharával távolítja el a szervezet a betolakodó idegen anyagot. (A cementmunkás például életében hozzávetőlegesen40 kg port lélegzik magába. Hogy ez a roppant mennyiség nem kerül a tüdejébe, azt ezeknek a jótékony „árvalányhajacska" hadseregnek köszönheti.) Az orr üregei vérbő, megduzzadt hajszálerekkel vannak átszőve. Ezek ugyanazt a feladatot teljesítik, mint a központi fűtés fűtőtestjei: felelegítik a beáramló levegőt. Míg a tüdőig eljut, 37 fokra hevül. Az orrjáratok feladata az is, hogy a beáramló levegő nedvességét szabályozzák s ezt állandó értéken tartsák. A levegő fertőtlenítése is az orrban történik, részben különböző baktériumölő anyag segítségével, részben pedig a nyálkashártyából kilépő fehér vértestecskék révén. De a levegő „vámvizsgálata" ezekkel az intézkedésekkel még mindig nem ért véget. Tegyük föl, mérges gázt lélegzünk be. A száj nem érzi a gáz ízét, a szem nem látja a gáz színét. De az orr külső reflexmezeje máris vészjelet ad az agyközpontnak: — Vigyázat! Életveszély! A következő pillanatban az orr üreges járatai összeszűkülnek, a légeső görcsösen összeszorul, a hangrés elzáródik, a rekeszizom magasra emelkedik, lassabban ver a szív és menekülünk a friss levegőre. íme, ezért kell az orrunkon keresztül létekzenünk. A szájon keresztül létekzők légcsövükbe tisztátalanul, szűretlenül, felelegítetlenuül, átnedvesítés nélkül és fertőzötten kapják a levegőt. A légcsőforta a tüdőbe ! A légzésre alkalmassá tett levegő az orr üregein végigáramolva a hangrésen át, a kb. 15 cm hosszú légcsőbe jut, amelynek falait merevítő gyűrűk tartják feszesem. A légcső — mint egy ég felé fordított gyökerű fa — lombozatával lefelé csüng, s a mellbimbókkal egy magasságban két ágra, majd négyre, s végül 25 millió ágacskára bomlik. Minden ágacska vége ecsetszerű hajtásokat ereszt, s ezeknek végein szőlőfürtszerűen csoportosulva a légkamrácskák függnek. Ezekben az artériás és vénás hajszálerekkel körülfont kamrácskákban zajlik le a vérgázcsere, a belélegzett levegő oxigénje és a széndioxidos terhüket itt lerakó vörös vértestecskék között. Ezeknek a légkamrácskáknak a száma meghaladja a négyszázmilliót. Mint a harmónika A levegőt nem az orrunkkal „szívjuk" be ,a tüdőbe. Ez lehetetlen is volna. A belélekzés úgy történik, hogy a rekeszizom lenyomodik, a hord emelő és más légzőizmok a bordákat kifelé is felfelé emelik. Ezzel az izommozgással — mint a széthúzott harmonika belseje: megtelik a tüdő levegővel. A tüdőmozgató izmok működése félautomatikus. A légző mozgást akaró MagO-akt is tudjuk szabályozni. De ha visszatartjuk a lélekzetünket, a légzési központ által küldött ingerek hatására végülis mégsem tudunk az automatizált légzéskényszernek ellenállni. Mi a levegő frázelegy, amely általában 78 százalék nitrogént, pás százalék oxigént, 1 százalék nemes gázokat (hélium, xeon, neon, kriptton stb.) és nyomaikban széndioxidot és ammóniákat tartalmaz. Kilégzéskor a tüdőből a beszívott teljes nitrogéngáz-mennyiség felhasználatlanul távozik és a belétekzett oxigénnek is csak egyötöd része használódik el. Nemigen gondolunk arra, hogy a levegő milyen rendkívül nagy súllyal nehezedik ránk. Fejünk fölött, háromszáz km magasságig kb. 20.000 kg súlyú levegőoszlop tornyosul ránk. E roppant súly alatt mégsem lapulunk össze, mert a levegő nemcsak körülvesz bennünket, hanem is bennünk is van. A belső és külső nyomás kiegyenlíti egymást. A tüdő munkája Egyetlen lélekzetvételünk munkateljesítménye igen nagy. Egy kilogrammnyi terhet nyolc centiméter magasra emelhetnénk vele. Ez azt jelenti, hogy az ember egy éjszaka leforgása alatt 5 mázsa téglát tudna az utcáról egy emelet magasságba emelni, ha a tüdőmozgató izmait nem légzésre, hanem erre a munkára használná fel. Az ember minden átlag lélekzetvétellel 500 kem levegőt szív magába. Ez azonban nem a teljes tüdőkapacitás. Megerőltetett belélekzéssel háromszor annyi levegő is elfér benne. Ugyanez a helyzet a kilégzésnél is. A városi, ülő foglalkozást végző ember nem használja ki a tüdeje adta lehetőségeket. Nem lélekzik, csak „piheg“. Ennek következtében rossz a vérszolgáltatás, hamar fárad, állandó fejfájással küzd és szervei renyhén működnek. A sportembernél a helyzet egészen más. Testétől nagy teljesítményeket követel — ennek megfelelően több oxigénre is van szüksége, amiről a fokozott tüdőmunka gondoskodók. Mi a vitálkapacitás Azt a levegőmennyiséget, amelyet a teljes kilégzéstől a teljes belétekzésig magunkba szívunk, vitálkapacitásnak hívjuk. Ez a menynyiség átlag három és fél liter levegőinek felel meg. Kiadós lélekzetivétellel és e légzés rendszeres gyakorlásával a légzés nagysága és a tüdő vitálkapacitása rendkívüli módon megnövelődhetik. A nagyvárosi átlagember tüdejének vitálkatapítása 2800—3500 kem között váltakozik. A sportolók vitálkapacitása hasonló (hatatlanul nagyobb). Az élen ezen a téren a kerékpárosok, az evezősök, az úszók és a futók járnak, akiknek tüdeje általában 5 liternél is több levegőmennyiség befogadására alkalmas. Utánuk a labdajátékok űzői következnek (4000 kcm), majd sorrendben az ökölvívók, a birkózók, a tornászok, a vívók, az asztaliteniszezők — tehát azoknak a sportágaknak a művelői, akiknek a szívét és a tüdejét mozgásuk csökketettebb mértékben veszi csak igénybe. (3500—2700 lacm) Ez az osztályozás azonban nem pontos és bizonyos fokig önkényes is. A vitálkapacitás a tüdő nagyságától függ. Ennek méreteit megadja a törzsmagasság, a mellkaskorogat be -és kilégzés esetén, és e kzét tényező közötti különbség. Ilyen adottságok mellett például egy hosszútörzsű asztaliteniszező nagyobb vitás kapacitással rendelkezik, mintaz az országúti kerékpáros, akiinek rövid a törzse. A sportoló tehát diáik módosítani tudja vitálkapacitásának mértékét megfelelő sporttal — ám az űzött Sport milyensége önmagában még nem szabja meg tüdejének légbefogadó képességét. Mennyi levegőt fogyasztunk ? A szervezetnek teljes nyugalom esetében 7 liter levegőre van szüksége percenként. Más az eset azonban, ha járunk. Ekkor már 10 liter levegőt igényelünk. Könnyű munkánál 25, nehéz testi munkánál 40, sőt ennél is több levegőt fogyasztunk percenként. A sportoló légszükséglete még nagyobb. Hatvan, sőt ennél is több liter levegőt használ el percenként. Ez annyit jelent, hogy a sportoló évente 12 millió liter levegőnél is többet fogyaszt. Nem közömbös azonban, hogy azonos mennyiségű levegőszükségletét az ember hány belélekzéssel biztosítja magának. Az a versenyző, aki ugyanazon a távú versenyen kevesebbet lélegzik azonos teljesítmény feltételezésénél, feltétlenül pihentebben ér a célba, tehát több esélye van a győzelemre, mint annak a küzdőnek, aki a szapora légzés következtében tüdőmozgató izmait kimerítve már nem képes a szervezet vérgázcseréjéről maradéktalanul gondoskodni. Tiszta levegőt Zsúfolt helyiségekben, pályaudvarokon, dohányfüsttel és italgőzökkel szennyezett kocsmákban és tánchelyiségekben a levegő széndioxidtartalma 0.5, sőt a 0.7 százalékot is eléri, .Jól szellőzött helyiségekben ez az arány csak 4 ezrelék,, míg a szabadban, friss levegőn alig 1 ezrelék. Nyolcszázalékos széndioxidgázzal szennyezett levegőben a kutya elpusztul, megfullad. Az embert 14 százalékos telítettség esetében éri utol a halál. 1848-ban egy angol gőzös 200 kivándorlót szállított az Egyesült Államokba. A tengeren vb hal dühöngött. A kapitány a kajüt ablakait beszögeztette, nehogy a hullámok becsapjanak rajta. Az összezsúfolt helyiségben e szerencsétlen kivándorlók irtózatos szenvedések közepette fulladtak meg a széndioxidmérgezésben. A levegő tele van a világ minden porával. A szélvihar felkavarja a Szahara homokját, a kitörő vulkánok lávaporát, a gyárkémények kormát, az Ural virágjainak sárga porzószemcséit, zuharott foszlányokat, szerves és szervetlen hulladékokat, és ez a por árad, terjeng. Beveszi magát a légjáratokba. Az „árvalányhajacskák“ hősiesen söprögetnek és tisztítanak, de túlzott igénybevételük esetén ők sem tudnak megbirkózni az ellenséggel. És a baktériumok Legtisztább a levegő a tengerek felett. Ott, ahol a partok legalább 1000 km távolságra vannak. Még az Elbrusz hófedte csúcsai felett is 100 porszemecske úszik egy köbcentiméter levegőben. A „tiszta" vidéki levegőben a porszemecskék száma köbcentiméterenkét 1000, a peremvárosok kerttel szegélyezett családi házai közül 10.000, a nagyvárosok locsolatlan aszfaltján ez a szám az egymillióig növekszik. De a legmegdöbbentőbb a porszemek száma a szellőzetlen lakásban. Itt köbcentiméterenként 5 millió a számuk! A por igazi veszélye nem is önönmagában, hanem abban a körülményben jelentkezik, hogy alkalmas a baktériumok hordozására. Mivel a baktériumok önmaguk nem tudnak nagy távolságra közlekedni, e „porszemautóbuszokra" és „repülőgépekre" telepednek, s a „kedvező" légáramlattal eljutnak az ember légzőútjaiba, ahol nyomban megkezdik romboló munkájukat. Nem vitás, hogy a sportolónak elsősorban arra kell törekednie, hogy tüdeje számára lehetőleg mindig tiszta levegőt biztosítson. Kerülje a zsúfolt, szellőzetlen helyiségeket, otthona legyen szellős és portalan, legyen Sokat friss levegőn, ahol kiadós edzéssel „nagytakarításra" kényszeríti tüdejét Növelje vitálkapacitását, tegye ellenállóvá testét, hogy leküzdje a fertőzéseket és legyőzze a testbe került baktériumokat. Ne fogyasszon alkoholt ne dohányozzék, és éljen úgy, hogy szervezete mindig megfelelő tartalékerőkkel rendelkezzék. Ne feledjük soha, hogy a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez munkára és harcra kész ifjúságra van szükségünk. Az ifjúság ennek a feladatának csak akkor tud eleget tenni, ha a sportot mint olyan eszközt fogja fel, amelynek segítségével egészségét megőrizheti és szervezetét munkára, harcra edzheti. A sportmozgalom egyik fő célja, hogy azon keresztül a dolgozók tömegei fejlesszék erejüket, ügyességüket, sokoldalúságukat és így jobban kivehessék részüket a termelésből, jobban emelhessék termelékenységüket. Az MHK-mozgalom különböző sportágainak a megválasztásában kétségkívül nyomait látjuk annak, hogy a sportmozgalomnak a termelő munka egyik legfontosabb segítőjének kell lennie. Az MHK-mozgalomnak azonban egyik hiányossága éppen az volt, hogy a gyakorlatban nem alkalmazták eléggé azokat a tudományos módszerekkel kidolgozott megfigyeléseket, amelyek révén lehetővé válik, hogy a különböző szakmákban dolgozók a különböző sportágakban megtalálják számukra a legalkalmasabbat. Az Országos Sportorvosi Intézet egyik orvosának, Kéry Ferenc úrnak az ezzel a kérdéssel foglalkozó megállapításai és tanácsai, az úgynevezett kiegyenlítő sportágakkal foglalkozó cikke, úgy hisszük, a sportmozgalomban részvevő dolgozók számára hasznos tanulsággal szolgál. A sportolás alapja tulajdonképpen élettani szükséglet. Az egészség megóvása mellett azt a célt is szolgálja a sport, hogy hozzásegítse a dolgozókat ahhoz, hogy fizikailag is képesek legyenek munkájuk tökéletes elvégzésére. Az emberi test működési egység, a testnek nemcsak a belső szervei vannak egymással szoros kapcsolatban, hanem a csont-, ízület, az izomrendszer is. Közismert például az a tény, hogy a csak egy kézzel dolgozónak az egyik testfele jobban fejlődik. Ez az egyoldalú izomtúltengés, felnőtteknél az izomzatban sajátságos keményedéseket okoz, s ezek rendszerint fájdalmasak. Serdülőkorban gerincfendülést okozhat az egyoldalú izomtúltengés, bizonytalan jellegű, gerinctáji fájdalmakkal. A kiegyenlítő sportág azt célozza, hogy az egyoldalú foglalkozást végző dolgozó szervezetének helytelenné vált munkáját élettanilag helyreállítsa. Az egyoldalú foglalkozást végzőknek feltétlenül szükségük van sportolásra, kiegyenlítő sportra. Elsősorban azért, hogy a káros, egyoldalú hatások — amelyek bizonyos foglalkozások következtében lépnek fel — kiküszöbölődjenek. A kiegyenlítő sportot úgy kell adagolni, hogy a dolgozó szellemileg is felüduljon, idegzete is felfrissüljön. A cél az is, hogy a dolgozó a mindennapi munka után a sportban kikapcsolódást, felüdülésttaláljon. Az egyoldalú munka a testinek csak egy bizonyos mozgásszervét veszi igénybe. A kapcsolótáblánál például a dolgozónak csak a felső végtagja van igénybevevő, az egyoldalú munka így a szervezet többi mozgásszervét kiiktatja. Kiesnek azok az általános mozgások, amelyek az egész szervezet működésében fontos szerepet játszatnak. Az emberi test szerves egészet képez, amelyben minden elválaszthatatlan, összefüggő egységbe tartozik. A belső szervek, a mozgásszerveik is összefüggnek egymással, s ha megbontjuk az ■egységet, az egész szervezet károsodik. Mis ezzel már adva is van a javítás módja: a különböző munkateljesítménnyel igénybe vett mozgásszerveket a kiegyenlítő sporttal pihentetjük, míg az elhanyagolt, igénybe nem vett szerveket megfelelően működtetjük. Nézzük először az ülő foglalkozásúakat cipészeket, szabókat, tisztviselőket stb. Azt látjuk, hogy ők, a foglalkozásuk űzésénél alig végeznek mozgást. A gerinc ezeknél rendszerint görbe, a vállöv merev. Ennek rendszerint az a következménye, hogy az ülőfoglalkozásúak légzőszerve sem fejtheti ki optimálisan működését. A sok üléssel kapcsolatban rendszerint bélrenyheség lép fel, sok esetben visszeres tágulatok, aranyeres bántalmak is fellépnek. Az ülőfogalkozásúaknak tehát olyan sportágakat kell űzniök, amelyek igénybe veszik a vállizomzatot, az alsó végtagokat és elősegítik a tüdő tágulását, fokozzák a vérkeringést. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ülőfoglalkozást űzök rendszerint kisebb testi képességgal rendelkeznek és ezért nem szabad erejüket nagyon igénybe venni, nehogy az esetleg fellépő testi fáradtság a munkateljesítmény rovására menjen. Az ütőfoglalkozásúak sportjában ezért a könnyű turistaság, tenisz, úszás, kosárlabda és röplabda ajánlatos. Különösen a rapirba amely komolyabb sportbeli fekészülést nem igényel, fiatal és idős egyformán űzheti, s a játék a test minden részénekaz igénybevételét jelenti. A röplabdázás ezenkívül nem megerőltető és rendkívül szórakoztató sportjáték. Az ülőfogakotást űzőknek nagyon ajánlatos a reggeli tízperces gimnasztika. A környezet levegőjére azonban ügyelni kell, ez mindig tiszta legyen. Az átlófoglalkozást űzőknél a láb van túlterhelve. Ennél a kérdésnél figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a mozgásszervek működésüknél fogva igen szoros művi kapcsolatban vannak egymássa. Ezért bármely helyi bántalomnak a távolabbi részekre is lehet hatása. A szerelők, pékek, festők, villamosvezetők stb. nagyon kevés mozgást végeznek, s foglalkozásuk ezért több alkati hibát fejleszthet ki. A sarok kiferdülése a hosszanti lábboltozat lelapulását idézi elő, az elinső harántboltozat süllyedése viszont bütykök képződését és a lábujjak zsugorodását okozhatja. Mindezek reumaszerű fájdalmakat is válthatnak ki. Az alkati hibák t°lytán izom- és szalagfájdalmak, izületi megbetegedések, s vérkeringési zavarok léphetnek fel. Pangás, viszertágulat keletkezik, s ez a vivőereknek megfelelően kanyargós duzzanataiban észlelhető. Mindezeket megfejelő sporttal elkerülthetjük. Kiegyenlítő sportágnak az állat foglalkozást űző nőknél főként a ritmikus tornát, táncot, mindkét nem részére pedig az úszást, az evezést, valamint az MHK-mozgalom keretébe tartozó sportágakat ajánljuk. Férfiak részére ajánlatos az ökölvívás is, különös tekintettel , az ,,árnyék“-ökölvívásra és a kötélgyakorlatokra. Nagyon megfelelőek a könnyű labdajátékok, különösen a tenisz. A helyzetváltoztatással járó foglalkozást űzőknél — például a lavelshordóknál, zsákolóknál, kifutóiknál stb. — aszerint állapítsuk meg a sportágat, hogy milyen, nagy az elvégzett testűs munka és az a szervezetnek mely részét veszi különösképpen igénybe. A levélhordóit tehát nem gyalogoltatjuk, hanem ehelyett az úszást, az evezést ajánljuk számára, mert ebben a sportágban a munkában kevésbbé igénybevett vállövet foglalkoztatjuk. Ajánlatos a levélhordók számára a könnyű labdajáték, mint például a röplabda is. A zsákolóknak ésa hozzá hasonló foglalkozást űzőknek rendszerint nagy a testi erejük, számukra az említetteken kívül ajánlatos a birkózás is. A helyzetváltoztatással járó foglalkozást űzőknél ki kell térnünk a mezőgazdasági munkákban résztvevő dolgozók kiegyenlítő sportjára is. Az ebben a munkakörben dolgozóknál a szervezetet igénybe veszi már magában az egyenetlen földön való huzamosabb járás (szántás-vetés), főleg a terhek emelése, hordása, továbbá a hajlított testtartás, a guggolással és hajlongással járó különböző műveletek, így például a kaszálás, répaszedás stb. E munkák következtében gyakran találkozhatunk a mezőgazdasági munkában résztvevőknél a gerincoszlop e-ferdülésével, lúdtalppal, vagy ínhüvelygyulladással. Mindezek elkerülésére ajánlatos az e munkakörben dolgozóik kiegyenlítő sportjában elsősorban a könnyű labdajátékok űzése és a, helyesen adagolt torna, gyakorlatok végzése. Kéry Ferenc az A kiegyenlítő sportágakról Szombaton este a Sportcsarnokban: Bp. DiSz FSE—KaSE rangadó és még hat mérkőzés a kosárlabda Béke Kupáért A kosárlabda Béke Kupáért folyó küzdelem iránt hétről-hétre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. A héten tíz férfi és négy női csapat lép pályára a Sportcsarnokban. A legnagyobb érdeklődés a Bp. DISz FSE—KaSE férfi rangadó iránt nyilvánul meg. A bajnokságban a tp. TISz, FSE a második, a KaSE a harmadik helyen végzett. A Beko Kupában eddig a KaSE szerepelt jobban. A Bp. MSz FSE is csak a Honvédtől kapott ki, de azóta kitűnő formába lendült és hétről-hétre a legjobb teljesítményeket nyújtja. A mérkőzés esélyese a Bp. DTSz. I SE, mert több magas játékossal rendelkezik, mint ellenfele (2020). A többi férfimérkőzés közül a Honvéd—Textiles és a BSE—Bp. lokomotív találkozó emelkedik ki (12.10). Két női mérkőzés egészíti ki a műsort. A Bp. Eokamotiv-KaSE és a BDSE—Előre találkozó az, utóbbi csapatok biztos győzelmet ígér (14.30 és 15.40). lail február 2, péntek i Nekik az üzlet az első... Garmisch-Partenkirchenben, a náci propaganda szolgálatába állított 1936. évi téli olimpia egykori színhelyén legutóbb nemzetközi síversenyt rendeztek. A kapitalista országok síelői közül többen versenyeztek itt a nyugatnémetekkel, akik között nem egy régi, közismert náci versenyző akadt. A zürichi „Sport" a versenyekről szóló tudósításának döbbetils bevezetésében dicshimnuszt zeng Garmisch-Partenkirchenről, mint az ismét régi fényében csillogó nagyszerű téli sporthelyről. Végül sajnálattal állapítja meg, hogy a hely nem fekszik 600 m-rel magasabban, mert akkor ott egy nagyszálló megvétele a legragyogóbb tőkebefektetés lenne ... Ez a néhány sor is hű tükre a kapitalista országok sajtójának. A tőkéscsalád kezében lévő lap tudósításának a bevezetéséből is az üzleti szellem domborodik ki. Neki az üzlet legfontosabb. Nem azért sajnálja a „Sport“, hogy Garmisch nem fekszik 600 m-rel magasabban, mert akkor még jobbak volnának ott a sportlehetőségek, hanem azért, mert így a kapitalisták társadalma elesik egy „ragyogó“ tőkebefektetéstől...