Népsport, 1951. november (7. évfolyam, 219-240. szám)

1951-11-01 / 219. szám

Ahol az MHK-tervet november 7-ig 400 százalékra akarják teljesíteni A megvilágított színpadon vasutas­­lányok és Hiúk­ajkáról — Moliére mon­datai hangzanak. „Mondom, asszonyom, hogy olyan jól fog mulatni, mint még soha!" — for­dul az egyik vasutastárfy szerepe sze­rint a társa felé. Utolsó jelenete zajlik ép­pen Moliére „Az úrhatnám polgár" című darabjá­nak. Befejeződik a próba. A vasutasok összehajtják szerepkönyvüket és a súgó­­lyukból előtűnik a darab rendezője, az állom­ásfőnök , a Somogy szobi Lokomo­tív sportkörének vezetője, Halász Ernő. Mindjárt be is mutatja a szereplőket: — Csicskár Jóska szabósegédet játszik a darabban — a labdarúgócsapatban bal­hát sédet. Spin­ger László a grófi inas szerepében­ olyan sokoldali, mint a pá­lyán, a fedezet szerepében. Dorante grófnőt Dánna házi Rózsi, Nicol­e szol­gálót pedig Kólás Irén alakítja éppen olyan lelkesen, mint amilyen odaadással kezelik a labdát a■ röplabdapályán­­.­­ Somogyszob­i kultú­rmunkát végeznek Moliére szati­rikus gúnnyal megírt — az arisztokra­ták, a napellenes főnemesek hatalmában lévő polgárság törtentését kacagtatóan feltáró — darabjának a beírni­tatásával, ha­nem — sportjukat, is szolgálják ezzel. Harminc sportmelegítőre lenne ugyanis szükségük, s ezekhez a melegítőkhöz is hozzásegíti a sportkört a színjátszásuk. Váljon honnan az átélés, a hév, amely­lyel ezek az egyszerű vasutas emberek alakítják szerepüket­? Onnan, hogy leg­többjük családja cselédsorban nőtt fel. A felszabadulás előtt 25,0110 hold birtoka volt itt Hohenlohe osztrák „hercegnők**, erdőt, szántói, rétjei három községet is érintettek. A kultúra, a sport nagyon messze, szinte elérhetetlen távol­ságban volt tőlük. Elzárták előlük a köz­ség jómódúi családjai is. Még a fel­sza­badulás utáni első időkben sem­ vehet­tek részt a sportéletben. Liposcsényi fő­jegyző úr megtiltotta számukra azt is, hogy a „kisgazdacs­apatnak** elnevezett labda rugóéba p a tba­n sze­re­p lez­hessenelk­­az­ utcai fiatalok. A kisgazdáknak külön­ben semmi közük sem volt a csapathoz, a krjak játékosai a „nagygazdak” gyere­kei közül kerültek ki. Az elkövetkező­ években, különösen pe­dig ez év elejétől, kárpótlást kaptak a sportban is a­ múlt bűneiért a somogy- 67­0-s fiatalok. Birtokba vették mindazt­, amit Alkotmányunk biztosít számukra. Hathónapos még csak a Lokomotív­­sportkör Somogy szó­ban, de máris olyan eredményekkel dicselkedhet, anelyek be­csületére válhatnának sok nagym­ ui­tú sportkörnek is. Az eredmények azonban nem hullottak maguktól a sportolók ölébe. A s­por­tlehető­ségeke­t ki­keltett harctöltn­eik. Ma már korszerű, egészséges talajú pálya várja a község, a vasút, a tszcs, az állami gazdaság fiataljait. Sok harcot kellett vívniuk a sportolóknak a módos gazdákkal azért, hogy az állomás­sal szemben lévő területet megkapják sporttelep­ük számába. — Miénk lett ugyan a terület — ma­gyarázza Halász Ernő —, de arra i­á­lyát is kellett építeni. Nézzék csak meg, hogyan fest a huszonötforintos költség­gel épített pályánk . . . A forintom" kitűnő fok­m forintos vagű pályát bizony megirigyelhetné sok fővárosi sportkör is. Zöldes a gondozott, termé­szetes gyep. Hófehérre meszelt oszlopok, kapufák. Két akadálypálya is egymás mellett! Az egyik a felnőtteké,­ a má­sik a nőké és az LM­HE -soké. — Nem muszájból" épített akadály­pályák ezek — büszkélkednek. — Ezt a pályát nem hordja szét a szél, nem he­venyészett anyagból készült. Nem pénzt kértünk mi az építéshez, hanem társa­dalmi munkát. Meg is kapták a munkát a sportolók­ A „25 forintos" tól, a vasut­as és községből, más dől gő­zöktől. Kis­ p­arasztok szekereket adta­k és nap mint nap lelkesen folyt a munka. Idő és ott­ készült el a sporttelep. Van azon már ugró­pálya, két röplabdapálya is Nemsokára öltözőt, két kosárlabda­­pályát és salakos futópályát is építe­nek­ Nagyon büszkék arra a somogy­­szobi sportolóik, hogy a „híres”­ akadály­pályájukat még a nagyatádiak is hasz­nálták. Nagyatád és Somogyszob ugyanis j6 kilométernyire fekszik egymástól.­­ Mivel abban az idő­ben Arádon nem volt akadály­pálya , a nagyatádi próbázók a nyolc ikm­-es gyorsított menet próba­­számát a két község közötti országú­tom teljesítették, s utána akadá­lytfutás­ból is próbáltak a somogyszobi sporttelepen.­­ A szertárunkat is ffft/nifkl Ú­j mezek egész sora fekszik a pol­cokon. A padok alatt hófehér torna­cipők, vadonatúj szögescipők. A voro­­sini-mozgalom Somogyszobig is eljutott: gondozottak olajjal kezeltek a cipők, labdák. Példás rend és tisztaság minden­felé. Kifeszített kötélről fáradtan lógat­ják ü­res karjukat a frissen mosott labdarúgómezek. A 2-es számú mez tulaj­donosa, Hóka József jobbhátvéd most a földeken töri magát az őszi munkák­nak az esős idő előtt való teljesíté­séért. A 9-es számú mez gazdája, Bá­lint Béla közepes a tár, 17 éves diák most a csurgói gimnáziuma egyik padjában for­gatja a tudomány könyveit. Az 1-es szám­ú mez Szép Lajos kapuson feszül a mérkőzéseken. Most valamelyik vo­naton vizsgálja szorgalmasan a jegye­ket. Szé­p Lajos szívós a játékban — szívós a munkában is. Jó munkájáért nemrégen sztahanovistának terjesztet­ték fel a kapust. A me­zek t­­lajdonosadőidajk­ nagy része, rongylaodá­val szórakozott még néhány évvel e­zelőtt, most pedig a másodi­k he­lyen végzett a járási bajnokságban a Sportkör labdarúgóc­sapata. A második cs­apa­t pedig a járási Réske-kupában vesz részt. Megalakult a vasutasok ifjú­sági labdarúgócsapata is és két női röp­­labdacsapata is van a sportkörnek. Teke-, asztalitenisz- és sakk-szakosztály alakult nemrégen, s amire igen büsz­kék: van már ökölt vívó­ szakosztály­a is a l­okomotívnak. — Igaz, egyelőre csak öt ökölvívónk van — jegyzi meg Halász Ernő — és az is igaz, hogy egyelőre csak a csur­gói gimnázium kesztyűivel folynak az edzések. •­ De majd „segít" ezen is — Moliére.. . í­gy hisszük, hogy a színi­­előadás jövedelméből ökölvívókesztyűkre is futja majd... A sportolókból álló „göirdülő“ színtársulat ugyanis a kör­nyékbeli falvakba is ellátogat majd. A Somogy szobi Lokomotív sportkör­nek 157 tagja van. A községiek közül­ 78-an tagjai a sportkörnek. Az atléta­­szakosztály 41 taggal dicsekedhet. Ko­moly számok ezek, tekintve, hogy a községnek mindössze 3100 lakosa van. Miből és hogyan szobi sportélet? Egyszerűen hangzik a válasz­. Az MHK-ból. . . Erre a három izmos betűre épül a község sportja. Ez a három betű je­lenti az élősportot Somogyszobon és azt is jelenti, hogy az M­HK a gyökere a sportéletnek, s ebből az egyre job­ban izmosodó gyökérből táplálkozik te­rebélyesedő sportjuk. Bizonyítják ezt a sportkör MHK-kimutatásai is. Az év elején még sportköri szervezet nélkül működő üzemi sportcsoportnak 40-es előirányzata volt az MILK-ban. A negy­ven helyett azonban 108-an jelentkeztek az MHK-ra, később még egyre nőtt­ a jelentkezők száma és október végéig már 135 teljes próbáról tart nyilván az MH­K-kimutatás. Ez annyit jelent, hogy eddig 337,5 százalékra teljesítette MHK-t­erv­ét a Somogy­szobi Lokomotív SK! A kimutatások arról is tanúskodnak, hogy a vasutasdolgozók kilencven szá­zaléka már teljesítette a próbákat. Ko­moly számok, nagyszerű eredmények ezek, s jó lenne, ha megszívlelné a so­­m­ogyszobiak példáját sok fővárosi üzem és sportkör is. De­ ennél a hatalmas eredménynél sem állnak meg a somogy­szobiak. Elhatároz­ták, hogy november 7-re 400 százalékra e­melik M H­K-eredményüket. Egyszerűen beszélnek erről, nem kérkedve, nem hi­valkodva. Egyszerűen, mint olyan tett­ről, amely szinte kötelességük. Hogy miért? Mert mindent meg akarnak tenni a Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulójára, am­i csak ere­jükből telik. A 400 százalék méltó sport­­vállalás. Mert ugyan k­i is ke­veselné a 337,5 százalékot. Az elismerést így is bőven kiérdemelnék, s dicsőségük fényét nem homályosí­taná­ el az, hogy nem haladtak tovább. A somogy­szobiakat azonban nem a dicsőség kiérd­emlése ve­zeti a munkájukban, hanem a cél: min­den erővel, minden lehetőséget meg­ragadva a sporttal is szolgálni a bé­kés építés ügyét. Ezt bizonyítják ■ a no­vember 7-re vállalt 400 százalékos telje­sítéssel is Künn, a sporttelepen”^“eQed nek a sportkör kimutatásának a számai. Békés, derűs a kép. A gyepet ellepik a délelőtt még moliére-i „grófnők**, „arisz­tokraták**,’ „polgárok14 most szabad­napos fékezők, jegy­vizsgálók, váltókeze­lők, diákok, parasztfiatalok, a sornogy­­szobi sportolók. Komoly sportélet fo­lyik. Amott apró gyerekek ugratnak az akadálypályán, ügyesen egyensúlyoznak a gerendán. Áhítattal beszélnek a kis­iskolások az MHIK-ról És bánatosan említi meg a 11 éves Lakatos-gyerek: „Mi csak három év múlva próbáz­­hatunk az LMHK-ban.. . Azért mi »egymás között« már »próbálgatunk... “ Spingár László fékező egyszerűen ma­gyarázza meg, mit is jelent munkájá­ban az MHK: » — Régebben, amikor még nem vettem részt az MHK-ban, a kocsik közötti buj­kálás után bizony sokszor elfáradtam. Ma már fürgébb, ügyesebb lettem a munkában, rugalmasabb is. Főként az akadálypályán edzettem meg magam. Csicskár József fékező pedig arról be­szél, hogy „lassú természetű fiú11 volt azelőtt. Sokszor fájt a dereka, sokszor kifulladt a kocsik után való szaladgá­lás közben. — Aztán jött az MHK — magyarázza — Készültem a próbákra és frissebb let­tem egyszeriben. Most estig is szalad­gálhatok, nem fáraszt a munka. Csak az MHK hozhatta ezt a változást. Halász Ernő sportvezető kérdez és egy­ben válaszol is: — Hogyan tudtuk ezt a fejlődést ke­resztülvinni? ... Úgy, hogy segített ben­nünket a párt, segített a szakszervezet és mindenben támogattak bennünket a dolgozók . . . Káldi István párttitkár még hozzá­fűzi: —­ A párt segíti a sportolókat —­ * sportolók erősítik a pártot. Nemrégen példamutató munkájukért négy spor­tolót vettünk fel a pártba tagjelöltnek. * romogyszok kultúrájának egyik erős­sége a sport, az MiHK. A sportolók harci feladatnak tekintik a testnevelési rendszer erősítését. A somogyszobi vasutasok ahogyan megrohamozzák az akadályokat az MiHJK-pályán, úgy roha­mozzák a község sportjának a fejlődését gátló akadá­ly­o­kat is. Lefújták a sportolók a port a moliére-i mondatokról, s elfújták a maradiságot, a kasztrendszert a község sportéletéről. Fekete Pál A fedezet játéka a csapat összmunkájában A tab­iai angu­sban­ a fedezetekre nehéz, nagy feladat hárul. A fedezet az össze­­kötő"kapu­s a védelem *" és a tát­adósor kiran­tt, neki kell lefognia az, ellenfél összekötőjét, s a szerelékből vagy át­adásból hozzákerült labdával kell táma­dást­* indítania saját csatárait. A fede­zet játéka igen sokrétű. Ahh­oz, hogy valaki a fedezet helyén jó teljesítményt tudjon nyújtani, megfelelő technikai és taktikai felkészültség mellett kifogástg­lan erőnléttel kell rendelkeznie * fede­zet az összekötővel együtt a legnagyobb munkát végzi a nsatinb­an, ő mozog a legnagyobb területen. Sokszor nyíli­k al­ka­lm­a arra, hogy előre törjön, támadjon, sőt arra is, hogy kapura löjön. A baj­noki mérkőzések során megfigyelhettük, hogy néhány fedezetü­nk elsősorban tá­madó fedezet. Ilyen felfogásban játszik általában a két nagytudású válogatott fedezetünk Kovács I­na Rózáik is. Milyen feladatot tölt be Kovács I a csapaidban ? Vgrjon, jól tölti-e be a feladatát egy csapatban az ilyen felfogásban játszó fedezet? A támadó szerepének a túlsúlya nem megy-e a csapat­, a védőmunka ro­vására? Erről beszélgettünk Kovács 1 gyel, a Bp­. Bástya válogatott jobbfedeze­­tével és Bukovi Mártonnal, a Bp. Bás­tya edzőjével. —­ Olyan téma ez, amelyről nagyon hosszan lehet beszélni — kezdte Kovács­­. _ Valóban én többnyire támadófede­zetet játszom és ebből következik, hogy a védőmunkám bizony nem kifogástalan. De kevés az olyan játékos, aki a kettőt tökéletesen el tudja látni. Ritkán talál­ható meg egy játékosban minden olyan erény, amivel az ilyen feladatot betöltő játékosnak rendelkeznie kell. Minden csapatnak többé-kevésbbé van egy kiala­kult játékmodora. Ehhez kell alkalmaz­­kodnia a fedezet játékának is. Ezután arról beszélt Kovács I, hogy a Bp. Bástyában azt a feladatot kell be­töltenie, amit általában a mérkőzéseken látnak tőle. A Bp. Bástya stílusa, csa­patmunkája, egész szerkezeti felépítése, a lapos, pontos rövid passzokon alapuló tá­madások megkövetelik tőle, hogy felvigye csatáraihoz a labdát, s többször vállal­kozzék előretörésre. Annál is inkább megteheti ezt, mivel fedezet­tá­rsa, Zaka­riás, többnyire a védekezésre fekteti a fősúlyt, a megszerzett labdát rögtön is­adja, s má­ris helyezkedik, rááll össze­kötőjére. Zakariás tehát Kovács Imre véleménye szerint kitűnően alkalmazko­dik a csapat játékstílusához s ezzel fede­zettárca játékához is. A fedezet szerepe a csapatmunkában . Nem szabad számításon kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy a mi csa­patunkban Palotás leginkább hitravont lé­pcsatárt játszik – folytatta Kovács Imre. — Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Palotás nagyon kiveszi a részét a támadások felépítéséből, sőt nagy mun­kabírásával részint tehermentesíti a csapatunk hátsó alakzatait is. Amikor Palotás hát­rajön, zavarja az ellenfél szintén hátravont középcsatárát, vagy — ha az előretolt középcsatárral játszik — az ellenfél összekötőjét, rendszerint az­t,­­ amelyik az én gondomra is van bízva.­­ A csapat további szerkezeti munkájából­­ adódik az hogy Börzsei is alkalmazko­­­­dik az én játékmodoromhoz. Nem egy-­­­szer, amikor az ellenfél hátravont kö- 1­­épcsatárral játszik. Börzsei az össze­­­kötőre, én pedig a középcsatárra ügye­ I­­ek. Megemlítette Kovács I még az,­ is,­­ hogy a mérkőzések előtt külön mérlegre­­ teszi az ellenfél beszélt ütőjének képes- s­ségeit, adottságait is és ehhez szabja­­ játékát. Puskás ellen, vagy hasonlóan 1 robbanékony, gólerős összekötő ellen­­ egyes esetekben határozottan nagyobb 3 gondot fordít a védekezésre. — Elismerem az­t, hogy a támadások­­ elindítására nagyobb súlyt fektetek,­­ mint, a védekezésre mondta végezetül 3 Kőváro­s — de állítom azt is, h­ogy az 3 én támadó, ahogy mondani szokták. 3 ..előrekalandozó­­ játék felfogásomból több 3 haszna származik a csapatnak, mint 3 amennyi hátránya abból, hogy a védes- 3 munkát nem látom olyan jól el, mint­­ például Zakariás. ..Büörekalandozásom'' 3 nem ötletszerű, hanem szükségszerű a­­ csapatmunkában. Bukovi véleménye Bukovi Márton, a Bp. Bástya edzője,­­ általaiban elégedett Kovács­­ játékával.­­ S az ő játékmodoráról a következőket­­ mondta: — Kovát­­s olyan felfogásban játszik,­ amelyre utasítást kap s amelyre a c­sa-­ patnak feltétlenül szüksége van. A mi­­ stílusunk megkívánja azt, hogy Kovács i­s minél többet támadjon, vigye fel a­­ labdát, s nem egyszer irányítsa is a­­ játékot. Játéka meglehetősen rugalmas is. Ha a szükség úgy kívánja, jobban vigyázz összekötőjére. A Bp. Bástyában minden játékosnak megvan az­ egyéni taktikája is, amely jól alkalmazkodik az egész együttes csapatmunkájához, stílusához, de egyben figyelembe veszi az ellenfél kialakult játékrendszerét, a taktikáját is. Nálunk Zakariás ellen­súlyozni tudja többi társaival azt a hátrányt, ami Kovács I esetleges előre­­húzódásából adódik. Hiba lenne az, ha Zakariás is olyan felfogásban játszana, mint Kovács , mert így nagy kiesés mutatkoznék a csapat védőmunkájában, s ezt meg is sínylenénk. Két fedezetünk játékmodora nagyszerűen kiegészíti egy­mást, játékuk feltétlenül nagy szerepet játszik abban, hogy a Bp. Bástyának megvan a kialakult játékstílusa. Bukovi Márton és Kovács I véleménye azt bizonyítja, hogy a játékosok felada­tának, szerepkörének bele kell illenie az egész csapat összmunkájába. Helytelen tehát, ha bárki a csapat egy-egy játéko­sának teljesítményét, taktikai szerepét a csapat együttes munkájától függetle­níti, a játékrendszerben ráháruló kü­lönleges feladatok kellő ismerete nél­kül bírálja. Mikor büntetendő a kezezés ? A Győri­­Vasas—Salgótarjáni Bányász mérkőzés 11-essel dőlt el a hazai csapat javára, a mérkőzés 83. percében Balla játékvezető azért ítélt büntetőt, mert Szof­ka kézzel ért a labdához, miközben a h­r-os felé vezette. Helyesen járt es várjon a játékvezető ebben az esetben? Véleményünk szerint: nem. A játékszabály szerint a kezezést csak akkor büntetheti a játékvezető, ha vala­melyik játékos szándékosan érinti a lab­dát kézzel, vagy karjának bármely ré­szével. Minden alkalommal, amikor a kéz, vagy a kar találkozik a labdával, avagy a labda kézzel, vagy karral, csu­pán azt kell eldöntenie a játékvezető­nek, szándékos volt-e a labda érintése, vagy szándékosan hagyta-e a játékos ab­ban a helyzetben a karját, hogy a­­labda azzal találkozzék, abba beleakadjon. Ha megállapítható a szándék hiánya, nem büntethető a játékos még akkor sem, ha a labda és kéz érintkezése következtében a labda megváltoztatja az irányát, vagy gólhelyzetet alakít ki, vagy gólban utást akadályoz meg. Nem lényeges az sem, hogy testhez szorított, vagy futás közben mozgásban levő karral találkozott-e össze a labda. Testhez szorított karral éppúgy lehet szándékosan kezezni, mint amilyen véletlenül találkozhat egy moz­gásban levő kar a labdával. Ezt mondja a szabálykönyv. A győri mérkőzésen Szojka a megszerzett labdát senkitől sem zavartatva vezette, nem volt tehát oka, hogy szándékosan kézzel érjen hozzája. ­ 1951 NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK Elutazott a finn atléták első csoportja S­zerdán reggel elutazott Budapestről az OTSB nemzetközi atlétikai verse­nyén részt vett­ finn versenyzők első csoportja. A ferihegyi repülőtéren Se­bes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese búcsúztatta a finn vendégeket, akiknek nevében Ah­ti Jukka Vunila, a csapat vezetője mondott köszönetet a szívélyes vendéglátásért. Vunila vezetésével 15 versenyző, továbbá Yrjö Enne, a hel­sinki olimpia rendezőbizottságának tagja utazott el Budapestről. Atlétikánk komoly sikerével végződött az OTSB nemzetközi versenye Soka® aggod­al­maskodta­k az OTSB nemzetközi versenyének aránylag késői időpontja miatt. Arra gondoltak, hogy 1548 o­któ­brek­ elején egy erős svéd csapat részvételiével rendezett hasonló verseny csaknem teljesen kudarcba fulladt. Ak­kor élvonalbeli atlétáinknak csak egy része indult el és azok is form­án k­ívü­l, közepes eredményekkel sorozatos veres­é­­geket szenvedtek. Milyen örvendetesen javult azóta az idény végéről alkotott maradi felfogás. Az idén nem „állta­k le“ az atlétáik Október elején, nem ijed­tek meg a kedvezőtl­enre fordult idő­járástól, hanem szorgalmasan edztek és versenyeztek tovább, igyekeztek tartani, sőt javítani a formájaikat- Ennek ered­ményeképpen azután az OTSB nemzet­közi versenyén nemcs­ak­ néhány ver­senyző, hanem kevés kivételtől az egész élvonal igen jó formában állt rajthoz és alaposan kihasználta a nagyszerű ver­­senyzési alkalmat. A finn és norvég­­ver­senyzőik ellen — akik sorában töb­b ko­moly olimpiai reménység indult — M- számot nyerték meg és több igen érté­kes győzelmet arattak. Formájuk leg­jobb bizonyítéka, hogy több kitűnő ered­mény, közöttük egy felszabadulás utáni legjobb és két idei legjobb eredmény született a versenyen, tizennégyen egyéni csúcsot, nyolcan pedig idei legjobbjukat érték el. A legértékesebb győzelmet kétségte­lenül Németh aratta. Strand­li felett aratott újabb győzelme nagyszerű kü­zdőképességét dicséri. 58.87-es eredménye annál is f­igyelemreméltóbb, m­ert egy számára nem valami jól sike­rült idény végén érte el. Sérülksése, b­e­­tegeskedés miatt tulajdonképpen csak augusztusban jött igazán formába, míg Strandl­ már májusban 57 m-es formá­ban kezdte az­ idényt. Hogy milyen nagy ellenfél Strandli, arról most győződhet­tünk meg igazán. Technikája szinte­ tö­kéletes, de még túl gyorsan forog és a nagy lendület ezért viszi ki azután so­rozatosan a nagy dobásoknál a körből. Kétségtelenül kockáztat és nem véletlen, hogy utolsó versenyei során több 59 m-en felüli dobásnál egyszer sem tudott a körben maradni. A­ két irigy dobó párharcának árnyékában talán egy kissé elsikkadt Csermák 55.85 m-es újabb egyéni csúcsa. 46.48-ról egy év alatt több mint 1 m-t javult a 19 éves tapolcai dobó! A magyar kalapácsvetők színvona­­lára jellemző egyébként, hogy a finn Taniminen, az egyik legjobb északi do­bó nem tudott a hatos döntőbe kerülni. A futószámokban­­ a legörvendetesebb az volt, hogy fiatal futóink ismét igen jól sze­repeltek. Egyáltalában nem ijedtek meg nagy­nevű ellenfeleiktől, sőt az ellenük való versenyzés szemmel láthatólag sarkalta őket. Győzelmeik értékét növeli, hogy egyrészt igen jó eredményekkel szerez­ték meg azokat, másrészt bátran, nem ,,leisipuskás“ módjára versenyeztek. 5000-eseink például szinte szóhoz sem engedték jutni Koskelát. Megtörtént az a ritka eset, hogy éppen a finn hosszú­táv­futó próbálta két ízben is lassítani az iramot. Ha nem vezet egy 75-ös kört, még jobb lett volna az eredmény. A magyarok frissek voltak, a győztes Pénzes tíz.4 mp-es utolsó 400 m-t futott! A jó eredmények ezúttal is Csordásnak és Juhásznak köszönhetők. Kívülük csak Albert vállalkozott vezetésre. Pén­zes és Kovács, akik azután a babérokat learatták, bizony ezúttal is túl óvatosan versenyeztek. 8410 m-től kezdve végig vezetve fölényesen nyerte meg Je­szenszky is az akadályfutást, s végig irányította a 800-as versenyt Bakos. Itt a hajrában nemcsak a nagyszerűen futó Szénig áll, hanem m­a­ idineára Hárshegyi is megelőzte Talpaiét. Hárshegyinek egyébként már az első körben lábába léptek. 1500-on Talpaié taktikát változ­tatott, ő diktálta az iramot, T200 m­ után azonban nemcsak Béres, hanem Iharos is meglepően könnyen ment el tőle. Bé­res kezd végre megtanulni hajrázni, Garay pedig bebizonyította, hogy jö­vőre vele újra számolni kell. 400-as gát­­futóink is a várakozáson felül szerepel­tek. Csenger az eddigi harmadik leg­jobb magyar időt futotta,­­lovasainknak közepes formá­ja is elég volt a biztos egyéni és vá­ltógyőzelemhez, viszonylag egészen jó eredményekhez. Gyengébben szerepeltek a vártnál a m­­agas gát futók, a versenyek kihagyása megbosszulta magát. Csak Gordon javí­totta meg alaposa­n eddigi legjobbját. Egyedül a gyorsfutóink mondtak cső­döt. Két hét alatt érthetetlenül visszaestek formájukban. A 2­10 m-t is csak Karádi nagy küzdőképessége mentette meg. Ja­vít a gyorsfutóik mérlegén a nagyszerű váltásokkal elért­ 41.4-es váltóidő, ez a rendszeres váltóedzésekne­k volt kö­szönhető. Az ügyességi számok már nem okoz­tak ennyi örömet. Itt csak azok a kipróbált versenyzőink vágták ki a rezet, akikre nemzetközi versenyeiken mindig számítani lehet. Gyarmati, Klics és Földessy könnyen győzték le az európai élvonalba tartozó ellenfeleiket. Az ügyességi számokban a fiatalok még messze vannak attól a színvonaltól, amelyet fiatal futóink képviselnek. A fiatalok közül - termé­szetesen Csermák, után - Pénzes Margit második helye és jó egyéni csúcsa volt csak örvendetes. A finn atléták általában nem nyúj­tották azt, amit vártunk tőlük. Kétségtelen, hogy október eleje óta már nem igen volt alkalmuk otthon komo­lyabb versenyeken indulni. Elmondtá­k azonban, hogy nem számítottak arra, hogy számuk­ra többnyire ismeretlen magyar versenyzők ilyen eredményekre lesznek képesek. Tanulságos volt ügyes­ségi atlétáik, elsősorban Nikkinen és­ Olensue szereplése. Nikkinen méltó kép­­viselő­je a finn gerelyhajító iskolának. "Berántása egészen nagyszerű, elsősor­ban erre fekteti a súlyt, a rohammal szerezhető lendületet már nem hasz­nálja ki eléggé. Mint minden kiforrott dobótechnika, az ő technikája is szemre látszólag egészen egyszerűen hat. Ole­­niue is kiforrott technikájú, komoly képességű ugró. Kissé hirtelen kezdte meg a fellendülést, villámgyorsan emel­kedett, de­ azután már nem volt elég lendülete a be­fejezésre és sorozatosan ráesett a­­lécre. Enélkül a hiba nélkül szív­at is ugrott volna. A robbanékony, erősderekú Puntti egészen eredeti tech­nikája , amely a minél nagyobb len­­­dületszerzést célozza nem mutatkozik célszerűnek, a kilökés út­ját minden­esetre nem tudja meghosszabbítani. Fu­tóik so­k erős versenyben edzett, ke­mény versenyzőik, futó technikájaik azon­ban népi különleges. Talpaié nem kel­tett rossz benyomást. . 800-on hajrára ment, 1600-on iramot igyekezett diktálni, jelenlegi formájában egyik taktika­­sem vált be. Váratlanul jól szerepeltek fiatal gyorsfutóik, jövőre komoly erőt képviselő 4x100-as váltót alakíthatnak ki közülük. . A verseny rendezéséről joggal nyer­te­k a legnagyobb el is menéssel a külföl­diek. A kipróbált versen­yib­ír­ógárda ez­úttal­­ igen jól végezte dolgát. Sajno­s, újra bebizonyosodott az, hogy az Előre­­sporttelapén csak a futópálya karban­tartására fektetnek megfelelő gondot. A dobókörök és a távolugró nekifutó álla­pota (különösen a második napon) nem volt méltó a nemzetközi versenyhez és károsan befolyásolta az eredményeket. A idény utol­­ó nagy nemzetközi erő­próbája a magyar atlétika számára tehát ko­moly sikerrel végződött. Az olim­­pia előtti évben különösem nagy­jelentőségű volt az, hogy élgárdánk m­ég közvetlenül az idény­zárás előtt ilyen n­a­gy nev­ű ve­r­se­n­­­y­ző k­art­o­n v­e­r­sen­ye­z­h­e­­­tett. A kitűnő eredmények és a­­ közön­ség komoly érdeklődése bizonyította, hogy mennyire helyes volt ennek a ver­senynek a megrendezése. Dobronyi József, nemzetközi viszonylatban is kiváló csúcseredményt ért el a marathoni futásban. Sportfejlesztési naptár A legközelebbi határidő az MHK-jelentések beküldésére: november 3 Az MHK-terv­­teljesítéséért­ folyó munka fokozottabb ellenőrzése, az ered­mények és lemaradások pontos fúl­mé­rése érdekében a sportkörök és az álta­lános iskolák minden hónap­j­á­tól és 17-éig kötelesek jelentést készíteni a pró­­bázások üteméről és az elért eredmé­­nyekről, az 1-i, illetve a lá-i helyzet alapján. November 3-áig tehát újabb jó­lesítésnek, kell beérkeznie a felettes THB-khez minden sportkörtől és általá­nos iskolától. A sportkörök egy i­éldmínyt az illetékes járási, városi, vagy Buda­pesten a­ kerületi TSB-hez egy példányt az illetékes egyesület területi elnökségé­­hez (a középiskolai sportkörök és az ál­talános iskoláik a megyei, városi tanács oktatási osztályá­hoz) tartoznak m­egkü­l­­deni, a harmadik példányt pedig meg­őrzik maguknak. Huszonöt férfi és tizenkét női csapat vesz részt Diósgyőrött az alapfokú tornász csapatbajnokságban Az alapfokú tornász csapatbajnokság az elmúlt évben indult el a népszerű­ség útján. A sportkörök most az el­múlt év tapasztalatai alapján még na­gyobb sikert érhetnek ell a szervezés és az eredmények terén. Úgyszólván min­den sportegyesülettől kedvező jelentése­ket kapunk az előkészítő munkáról.A Diósgyőrött a SzOT kiírása után azon­nal megkezdődött a szervező, előkészítő munka. A Diósgyőri Vasas elnöksége elsősorban a szakosztályi edzőket hívta össze, s előttük bemutatták a II. Or­szágos Alapfokú Tornász Csapatbajnok­ság gyakorlatait. A megjelentek meg­állapították, hogy ti gyakorlatok jó elsajátítása igen alapos edzéseket igényel. Különösen vonatkozik ez a férfiak gyűrű­­gyakorlatára. Czerva Béla, a kohászati üzem sport­körének elnöke, aki az elmúlt évben maga is részt vett a baj­noks­ágban, a következőket mondta az előkészületek­ről: — Céltudatos edzésekre van szükség, ha azt akarjuk, hogy dolgozóink jól megállják helyüket a versenyen. Úgy határoztunk, hogy a minél gyakoribb edzés biztosítása érdekében a hivatalház tanácstermében is felállítjuk a torna­szereket s így a dolgozók munkájuk megkezdése előtt és annak befejezése után is naponta edzhetnek. Szemünk dolgozói közül 14 csapatot állítunk Wtusre a versenyre. A gépgyár sportkörében is szorgos munka folyik. Itt 12 csapatot szerveztek be eddig, de valószínű,, hogy még több jelentkező akad. — A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulójának tiszteletére ver­senyre hívtuk ki a 3011 sz. Vállalat sportkörét — mondja Urbán Barna, a gépgyári sportkör elnöke. — A verseny­kihívás legfőbb pontja, melyik sportkör szervez be több csapatot a bajnokságra. A 3(KV)-es Vállalat, dolgozói elfogadták a kií­vást , m­ár náluk is serényen foly­nak az előkészületek. Az edzéseket a Ki­lián-gimnáziumban és a gyár kultúr­­­házában tartják. Amint, Hegyes­ József elnök mondja, nemcsak számbelileg akarják felülmúlni a tavalyi eredménye­ket, hanem minőségben is jobbat akarnak nyúj­tani, mint a tavalyi bajnokságban. A versen­ysz­elle­mimé­­ teh­át nincs baj Diósgyőrött. Most már arra kell vigyáz­ni­uk a sportvezetőknek, hogy a megin­dulást állandó, céltudatos munka kö­vesse. Csak így érhető el, hogy a II. Alapfokú Tornász Csapatbajnokság a tavalyinál is nagyobb sikert arasson a dolgozók körében , még nagyobb lendü­l­e­tet adjon tornas spor­tunk fejlődésének.

Next