Népsport, 1952. május (8. évfolyam, 87-107. szám)

1952-05-01 / 87. szám

Előre az ötéves tervért, nagy békeműveinkért, a szocialista Magyarországért! Néhány megjegyzés női 4x100-as gyorsúszóváltónk világcsúcseredményéhez Az idén is világcsúccsal tették em­lékezetessé úszóink moszkvai tartóz­kodásukat. Akárcsak tavaly, most is megvoltak úszóink számára­ azok a lehetőségek, amelyek hozzájárultak a világraszóló eredményhez. Verseny­zőink éltek is ezekkel a lehetőségekkel és a közös edzések során szemmel­­láthatóan javultak, így született, meg azután Moszkvá­ban most már a harmadik magyar úszóv­ágcsúcs N, amelynek értékét nö­veli az a körülmény, hogy a négy magyar úszónő 14 eszten­dős világcsúcsot adott át ezzel a múltnak. A dán 4x100-as gyorsúszóváltó 1938-ban állította fel Kopenhágában a 4:27.6 mp-es világcsúcsot. Annak ide­jén a dán váltó sós, tehát az úszás szemnponttjából úgynevezett „könnyű" vízben érte el ezt az eredményt. A magyar női gyorsúszóváltó min­den tagja kitett magáért, it­ttomericzky Mária nyolc tizeddel szárnyalta túl eddigi eredményét, Novák Éva pedig kerek egy másod­perccé úszott jobbat, mint az április 4-i ünnepi versenyen. Nagyra kell ér­tékelni Székely Éva idejét is. Szőke Kató megismételte tavalyi legjobb eredményét. Az a körülmény, hogy a magyar úszóváltó a világcsúcsot Temes Judit nélkül érte el, arra­ mutat, hogy női úszósportunk ma már sok klasszis versenyzővel rendelkezik. Székely Éva, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató és Littomériczky Mária mellett Novák Ilonka, Sebő Ágota és Gyenge Valéria is képes olyan idő el­érésére, amellyel bekerülhet a 4x100-as női gyorsváltóba. A jelek szerint az olimpia éve nagy eredményeket hoz ki versenyzőinkből. A 4x100 méteres női gyorsúszóváltó moszkvai eredmé­nye reménységgel tölthet el bennün­ket, hogy a magyar váltó megállja majd a helyét a nyári olimpiai játéko­kon is. MÁJUSI TALÁLKOZÓ Egy régi munkássportoló meséli: Nagyon sokat­ köszönhetek Miklós­nak. Nyolc esztendővel idősebb ná­lam, ereje és tudásai teljében lévő játékos volt már, amikor én mint elsőéves felnőtt játékos melléje kerül­tem az­ MTK kézi­labdacsa­pat­ában. Bal­összekötőt játszott, én balszélsőt, s olyan nagyszerű labdáikat adott, hogy igazán nagyon ügyetlennek kellett volna lennem, ha nem haisználom ki őket. Előfordult persze az is, hogy nem sikerült megtalálnom a legjobb megoldást és elrontottam a jól induló támadást. Miklós soha nem veszeke­dett, nem gorombított le, csak mér­kőzés után az öltözőben jegyezte meg halkan: „A második félidő közepén annál a mellélövésnél nagyon merev karral dobtál.“ Ezekből a csendes megjegyzésekből igen sokat tanultam. Ugyanilyen csendes hangon beszélt nekem Miklós a társadalmi igazság­talanságról, a kizsákmányolásról, a munkások elnyomásáról, meg arról, hogy vannak olyan emberek, akik nem­csak elégedetlenkednek a magyar munkásság szörnyű helyzetével, ha­nem tetteskkel harcolnak is e helyzet megváltoztatásáért. Magyarán mondva: Miklós vitt be a munkásmozgalomba, az ő ajánlásaira, fogadott be az ifi­­csoport. Bármilyen jó barátok voltunk is, valahogy úgy alakult a helyzet, hogy egyetlen egyszer sem tölthet­tük együtt a május elsejét. Vagy Miklós tűnt el a körünkből május el­seje körül néhány napra, hogy aztán néha kék foltokkal a testén, de min­dig elégedett mosollyal kerüljön elő a munkásünnep h­armad-ne­gyednapján, vagy én kaptam olyan megbízatást, hogy nem lehettem együtt az elv­társakkal. 1040 áprilisának első vasárnapján Miklóst letartóztatták, amint Nagy­kovácsi felől egy illegális kirándulás­ról tért haza. Vagy két héttel ké­sőbb én is „lebuktamA Markó­­t utcai ügyészségi fogházba kerültem, a­mikor a Horthy-fasiszta rendőrség politikai osztálya megunta már, hogy hiába ver. Április 30-án a „házimin­­ká­s*“ (az a fogoly­társunk, aki a reg­gelit, ebédet és vacsorát hordta szét és így szabad bejárása volt minden zárkáim) ebédosztásnál kis csomagoló­papír-foszlányra sebtében írt üzenetet nyomott a markomba: „A II. 19-ben vagyok. MN Így tudtam meg, hogy Miklós ugyanazon az emeleten rabos­kodik, mint én, s az ablaka majd­nem szemben van a mienkkel. Másnap, május elsején borús, hideg időre ébredtünk. Nem is emlékszem még egy ilyen hideg május elsejére. Délelőtt 10 óra felé néhány percig nagy, puha pillékben hó is szállingó­zott. Felálltam a zárka egyetlen, ormótlan, barna gyalogszékére és ki­bámultam az ablakon. Az udvar szem­közti oldalán is többen másztak föl az ablakhoz. Egy pillanatra Miklós cigányképét láttam felvillant az egyik ablakban, aztán cellatársam figyel­meztetésére gyorsan leugrottam a székről. Kattant a zár, egy fegy­őr jött be és felszólított, hogy szedjem össze a holmimat, mert fél órán belül átszállítanak a Pestvidéki Törvény­szék fogházába. A felszabadulásig már nem is ta­lálkoztunk Miklóssal, csak néha-néha hallottunk hírt egymásról. A fel­szabadulás után én — jórészt tunya­ságból — abbahagytam a verseny­­szerű sportolást, arra hivatkozva, hogy már „kiöregedtem". Annál na­gyobb volt hát a szégyenkezésem, amikor egy május elsején — ha jól emlékszem, 1918-ban — a Városliget­ben kóborolva, a bemutató kézilabda­­mérkőzés játékosai között az én Miklós barátomat fedeztem fel. Ké­kesfekete haját már ősz csíkok tar­­kázták, a gyorsasága is megkopott némileg, de a labdakezelése változat­lanul kitűnő volt és olyan ragyogó labdákat adott a szélsőjének, hogy talán még nekem sem adott külön­beket annak idején. Mitagadás, szé­gyen­letemben elsompolyogtam a kö­zelből. Azóta többször is találkoztam vele. Egyik legnagyobb s­porte­gyesü­letünk vezetői közé tartozik, s mint hal­lom, kitűnő kézilabdacsapatot szerve­zett. Amit másfél évtizeden keresztül annyiszor elmulasztottam, most szeret­ném pótolni, ezt a május elsejét min­denképpen együtt akarom tölteni vele. Ma­ délután várom a százados elvtár­­sat a városligeti sport­falunál. A Jávori, Somogyi-pár nyerte a BTSE teniszversenyén a női párost Lassan vége felé közeledik a 13TS15 I. oszt. idénynyitó teniszversenye. Hét­főn délután a férfi egyes elődöntő és a vegyespáros nyolcad­döntőjére került sor. Szentpéteri Feh­ért, Tornyai pedig Fáncsit győzte le s ezzel a Bp. Vasas két játékosa került be a férfi egyes döntőjébe. Kedden a női páros döntője során a Jávori, Somogyi-kettős legyőzte a Hidassyné, Gallnerné-p­ dTO-t. A férfi egyes és páros mérkőzések az elődöntő­ben és a döntőben három nyert játsz­mára mentek, s az idő rövidsége miatt több mérkőzést nem tudtak befejezni. A félbeszakadt, vagy elmaradt mérkőzése­ket pénteken és szombaton folytatják. Női páros döntő: Jávori, Somogyi— Hidassyné, Gallnerné 7:5, 6:3. A győztes pár végig irányította a játékot. Az első játszmáiban, főleg Hidassyné kitűnő já­téka révén, jól tartotta magát a vesztes pár is, de a második játszmában telje­sen elkészült erejével. Férfi egyes elő­döntők: Szentpéteri—Fehér 6:3, 6:3, 7:5. Szentpéteri puha, emelt labdáival szem­ben Fehér tehetetlen volt. Tornyai— Fáncsi 6:2, 6:3. Fáncsi erőnléte igen gyenge. Döntő: Szentpéteri—Tornyai 4:6, 6:12, 6:5, sötétség miatt félbeszakadt. Az első játszmában Szentpéteri már 4:1 re vezetett. Itt Tornyai erősített és hatá­rozott háló­játékával megnyerte a játsz­mát. A második és harmadik játszmá­ban Szentpéteri puhán emelt és pörge­tett labdákkal játszott az alapvonalról. Tornyai átvette ellenfele játékmodorát, de abban Szentpéteri bizonyult jobbnak. A harmadik játszmában Szentpéteri 5:2 és 40:15-re vezetett, Tornyai azonban egyenlíteni tudott. Férfi páros: Fáncsi, Milassin—Párvi, Lénárt 6:4, 6:4, Fáncsi, Milassin—Péteri, Szörényi 9:7, 3:4, sötétség miatt félbe­maradt. Vegyespáros: Tóth, Hidassyné—Bardó­­czi, Szőnyiné 6:0, 6:2; Fehér, Szörényi­­né—Fáncsi, Mersitsiné 6:2, 2:2 j. n.; Tor­nyai,­ Rohrböckné—Péczeli, Kisvárdainé 6:2, 2:2 j. n.; Tóth, Hidassyné—Pogány, Bodócsné 6:3, 6:3, Bánó, Tiszáné—Tég­lás, Kallós 9:7, 6:4. Megnyílt az Országos Állattenyész­tési Kiállítás Budapesten, a Tenyészállatvásár Telepen. A kiállítás minden nap reggel 8-tól este 7-ig van nyitva, május 4-ig bezárólag. A kiállítás a Népszínház­ utcától induló 29-es különjáratú villamossal és a Nemzeti Színháztól­­,T“ jelzésű autóbusz különjárattal érhető el. S*. Iskolái befejezése után Alekszandr Tyihanov a moszkvai Makszim Gor­kij tejkombinátba került villanysze­­relőgyakornoknak. A főmechanikus munkarészlegére irányították, Va­­szilj Konyahin brigád vezető tanít­ványa lett. Konyahin, a tapasztalt villanysze­relő szívesen foglalkozott fiatal ta­nítványával. Sok ötletes fogást, új munkamódszert mutatott meg neki, de figyelme nemcsak a munkára terjedt ki. — Sportoltál valamit iskoláskorod­ban? — kérdezte egyszer Alekszandr­­tól. — Sportoltam, de csak úgy mel­lékesen . . . Leginkább a labdarú­gást, szerettem . . . — Értem. Hát aztán nálunk, a kom­binátban szeretnél-e sportolni? Ko­­molyan edzeni, tapasztalt vezető ke­ze alatt? — De mennyire ... Aki Konyahint ismerte, már rég várhatta ezt a beszélgetést. A bri­gádvezető lelkes sportember volt, az üzemrész sportmegbízottja, a gyár sportköri vezetőségének tagja és minden erejével arra törekedett, hogy brigádja csupa sportemberből álljon, így szervezte be Alekszandrt is a sportkörbe labdarúgónak. Telt-múlt az idő. Az értelmes, ügyeskezű Alekszandr­­ hamarosan elsajátította mestersége minden csín­ját bunját, gyakornokból a brigád teljesjogú tagjává lett. A sportban azonban annál lassúbb volt a fejlő­dése. Játszott hátvédet, fedezetet, csatárt — mindent egyformán gyen­gén. Valahogy nem volt eléggé ügyes, gyors, állóképes. Pedig nem lehetne mondani, hogy az akarat hiányzott belőle. Szak­könyveket forgatott, a Dinamó egyetlen mérkőzését sem mulasztotta el, még kedvenc csapa­tának edzéseire is kijárt, hogy ta­nuljon a ,,nagyoktól”. Hiába, nem ment a játék. Vaszilij Konyahin továbbra is nagy figyelemmel kísérte tanítványa ter­metési és sportbeli eredményeit, gyakran lelátogatott a gyári labda­rúgócsapat edzéseire is. Egy mérkő­zés után, amelyen Alekszandrt má­sik játékossal kellett kicserélni, Ko­nyahin megvárta a fiút. Egy darabig hallgatagon lépkedtek egymás mel­lett, aztán a brigádvezető váratlanul megállt és a kabátja hajtókáján vi­rító jelvényre mutatott. — Tudod-e, mi ez? Egy GTO-jelvény története — Hogyne tudnám: GTO-jelvény. — úgy van. És mit jelent a fel­írása? — Munkára és harcra kész. — Hát azt meg tudnád-e mondani, hogyan lehet megkapni ezt a jel­vényt? — Teljesíteni kell a kitűzött pró­­bákat — mormogta bizonytalanul Alekszandr. — Mondd csak, aztán láttál-e akár egyetlen olyan élvonalbeli labda­rúgót is, akinek ne lett volna meg ez a jelvénye? — N nem ... — nyögte ki a fiú. — És miért van meg minden él­vonalbeli labdarúgónak a GTO-jelvé­nye? — folytatta a kérdezősködésre könyörtelenül Konyahin. — Nem tudom . . . — Ne gondolkozzál csak . . — Hát. .. szovjet emberek ... munkára és a haza védelmére ké­szek . .. — Ez igaz. De miért nem lehet valaki jó labdarúgó, ha nincs meg a második fokozatú GTO­ jelvénye? Alekszandr most már kezdte ér­teni, mire akar kilyukadni mestere. — Azért — vonta le a végső követ­keztetést a brigádvezető — mert ez a jelvény arról tanúskodik, hogy tu­lajdonosa erős, bátor, ügyes és ki­tartó ember. Márpedig a jó labda­rúgónak ilyennek kell lennie, így állapodtak aztán meg, hogy Alekszandr megkezdi az edzéseket a GTO első fokozatának megszerzé­­sére. 4. Szasa Tyihanov biztos volt benne, hogy minden különösebb erőfeszí­tés nélkül meg tudja futni 13.6 má­sodperc alatt a 100 métert. Annál na­gyobb volt a meglepetése, amikor első próbája alkalmával 14.4 másod­percet mutatott a versenyóra. — Látod, ezért játszol rosszul a labdarúgócsapatban is — jegyezte meg Konyahin, aki tanúja volt a fiú balsikerének. — Ed­zened kell! Az eredmény nem születik meg önma­gától. Munka és állhatatosság a sportember legjobb barátja. Szasa megértette, hogy csak a lel­kiismeretes edzés hozhatja meg a kívánt eredményt. Attól kezdve jó­formán minden nap lejárt munka után a pályára, futást, ugrált, ge­relyt hajigált. Kezdetben a szokat­lan testi igénybevétel módfelett ki­fárasztotta, este alig várta már, hogy ágyba kerülhessen. Fokozato­san azonban megszokta az erősebb testmozgást és eltűnt nyomasztó fá­radtsága. Egy nap aztán ismét kí­sérletet tett a 100 méteres síkfutás próbájának letételére. Ezúttal az óra 13 másodpercet mutatott. A munka és az állhatatosság meghozta az első eredményt. Most már Alek­szandr a többi próba letételére kez­dett edzeni. Sporteredményeivel együtt foko­­zódtak munkasikerei is. Szerelő lett, mind felelősségteljesebb feladatokkal birkózott meg önállóan. Brigádveze­tő jó örömmel látta, hogy amióta Szasa rendszeresen edz, kiegyensú­lyozottabb lett a fiú, gyorsabban ol­dotta meg munkafeladatait, becsülni kezdte az idő értékét. Ezt egyébként ő maga is észrevette. Még az apró­ságokban is megváltozott. Azelőtt nem szívesen kelt fel korán, ha megszólalt az ébresztőóra, még egy­két percet szeretett az ágyban heve­­részni. Most viszont azonnal felkel, elvégzi reggeli torn­agyakor­la­tait és reggeli után vidáman indul munka­helyére. Szinte észrevétlenül telt el az év, Alekszandr sorra letette a próbákat. Egy szép napon a kombinát spor­tolóinak gyűlésén Alekszandr Tyiha­­nov mellére tűzték a GTO-jelvényt. Ahogy a célszalagot elszakító futó csillogó fémből kiöntött alakját né­zegette, Alekszandr fejében egyetlen gondolat motoszkált: „Most aztán ideje nekilátni, hogy megszerezzem a GTO második fokozatát is”. A kombinátban két helyütt is kint függ Alekszandr Tyihanov fény­képe, a sztahanovisták tábláján és a legjobb sportemberek képei kö­zött. Munkateljesítménye állandóan 180 százalék fölött jár, a sportban pedig nemcsak a maga eredményeire lehet büszke, hanem tanítványaiéra is. Mert Alekszandr Tyihanovot­ úgy tanították, hogy csak akkor érezheti magát joggal szovjet sportembernek, ha tudását, tapasztalatait minél több fiatal, kezdő sportolónak adja át. J. Leontyevnek a Szov­­jetszkij Szportban megje­lent cikke nyomán. Május 1-én már a Varsó—Lodz útvonalon küzdenek a kerékpáros Béke-verseny csapatai — Távbeszélő jelent­ésünk — Varsó, április 30. Már öt napja tartózkodunk a lengyel fővárosban, de elmondhatj­u­k, hogy a város épületeiből eddig nem sokat, lát­tunk. Az épületeket ugyanis szint­e el­takarja előlünk az a hatalmas zászlóerdő, amellyel a lengyel dolgozóik május­­ megünneplésére készülnek, s amellyel egyben a Nemzetközi Kerékpáros Béke­­verseny részvevőit fogadják. Zászlók, feli­ratok, Lenin, Sztálin és a népi demokráciák vezetődnek arcképei mindenütt, amerre csak nézünk. Len­gyel barátaink nagy-nagy szerettettel vernik körül a verseny rész­vevőit. A Przeglad Sportowy üdvözlete A lengyel sajtó oldalas cikkekben fog­lalkozik a Béke-versennyel. A Przeglad Sportowy, a lengyel TSB lapja ünnepi kiadásának első oldalán 13 nyelven üd­vözli a verseny részvevőit. Többek kö­zött ezeket írja: — Az idei Béke-verseny a béke hívei­nek hatalmas tiltakozása lesz a háborús gyújtogatók aljas tervei ellen, s ez a verseny is tanúskodik majd erőnkről és szilárdságunkról. Varsótól—Berlinen át Prágáig minden városban, minden kis faluban egy jelszóval üdvözlik majd a versenyzőket. Ez a jelszó: Béke!“ A cikk így fejeződik be: „Egyforma lelkesedéssel üdvözöljük a célon elsőnek és utolsónak átfutó ver­senyzőt, mert mindegyikük hozzájárul a béke tartóssá tételének nagy ügyé­hez.” Látogatás Bokossowski marsallnál Hétfőn délután a verseny minden részvevője­­rokos­so­­uski nemzetvédelmi miniszterhez volt hivatalos. Rokossowski marsall nagyon kedvesen elbeszélgetett a versenyzőkkel, igen melegen üdvözölt bennünket magyarokat is. Kedden délután a Lengyel Szakszerve­zetek Központjának nagy békegyűlésén vettünk részt. A gyűlés részvevői a Parlamentben hatalmas lelkesedéssel fo­gadták a ZS nemzet kerékpárosait. Ezen a­ békegyűlésen már jelen voltak a Szovjetunió küldöttségének­ tagjai is. A rendezőség meghívására Varsóba érke­zett A. Kuprijanov, a Szovjetunió Örsz szövetségi Testnevelési és Sportbizott­sága technikai osztályának vezetője és F. Turacskov, a szovjet kerékpárosok állami edzője. Kuprijanov a gyűlésen bejelentette, hogy jövőre már a szov­jet kerékpárosok is elindulnak a kerék­­pá­r­os bé­k­e­­­ve­r­sen­y­e­n. Tizenhét nemzet versenyzői a rajtnál Kedden délután már 17-re emelkedett azoknak a nemzeteknek a száma, ame­lyek vagy teljes csapattal, vagy né­hány versenyzővel kép­viseltetik ma­gukat a nagy versenyen. A résztvevők a következők: Albánia, Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország. NDK, Finnország, Ausztria, a francia FLIGT, a franciaországi lengyelek csapata, Norvégia, Hollandia, Belgium, Anglia, Dánia, Olaszország, Trieszt. Norvégiát egy versenyző K. W. Gr­iga képviseli. Megérkezése írtam elmondta, hogy a norvég hatóságok tilalma el­lenére áll rajthoz, a versenyem. — Tisztában vagyok azzal, hogy haza­térésem után otthon eltiltanak majd a további versenyzéstől, mégis elindulok, mert indulásommal is kifejezésre aka­rom juttatni a norvég nép határozott békeakaratát.­­ A magyar versenyzők jó erőben várják a rajtot Jó erőben, bizakod­va­ várnák verseny­zőink a verseny rag­­bítáit. Mimid a hat fiú egészséges. Hétfőn végigh­ajtott­a­k az első nap terepén. Azt mondják, hogy a 105 kilométeres útvonalnak egy 20 kilo­méteres szakasza igen nehéz. Három napon keresztül igen sokat eset­t az eső s így bizony nem tudtunk annyit edzeni, amennyit szerettünk vol­na. Azt a taktikai tanácsot kapták ver­­senyzői­n­k, hogy erősen kell kezdeni, a sok versenyzőt magába foglaló mezőny­ben nem szabad sokait helyezik ed­ni, mindjárt a táv elején kell megugratni. Szerdám délután a OWKS-stadii­onban mondja el Cyronkiewicz miniszterelnök a megnyitó beszédet, s az ünnepélyes megnyitás után nekilendült a mezőny az első nap útvonalának: 105 kilomé­ter Varsó körül. Május 1-én, csütörtö­köm a Varsó—Lodz útvonal megtételére kerül sor­, s aztán folytatja útját a mezőny a Német Demokratikus Köz­társaság bakáira fellé. Zilahi József A NÉPI DEMOKRÁCIÁK * SPORTHÍREI * A csehszlovák atléták Lomniceben vannak edzőtáborban. Ennek során vasárnap versenyen vettek részt, ame­lyen több kitűnő eredmény született. Nők, 400 m: Müllerová 61.8. Súly: Komárková 13.14. Diszkosz, Jungrová 39.80. Férfiak. Távol: Fikesz 707. Súly: Skobla 15.78. Kalapács: Dadák 54.80. * A román atléták közül többen már kitűnő formában vannak. Május­­ tisz­teletére a bukaresti Köztár­sasági-sta­dionban rendezett verseny során Pop 3000 m-en­­8.37 mp-re javította Talma­­cin S.41.1 mp-es román csúcseredmé­nyét. A magasugrást 8 et ér 197 cm-rel nyerte és csak 1 cm-rel maradt el a román csúcstól. A nemzetközi mérkőzéseket elő­készítő szófiai labdarúgótorna eredmé­nyei: Szófiai A válogatott—Szófiai Szpar­­tak 3:1, Szófiai B-válogatott—Szófiai Lokomotív 1:0. Bajnoki mérkőzések: VMSz—Plovdivi CDN 2:1,Pleveni Szpar­­tak—Minyor 1:1. A román labdarúgóválogatott május 11-én a csehszlovákokkal mérkőzik. Vasárnap Romániában emiatt elmaradt a bajnoki forduló, és előkészítő mér­kőzés volt. Bukarestben 20.000 néző előtt a válogatott csapat meglepetésre 2:1 (0:1) arányban vereséget szenve­dett a Sztálin városi Dinamó csapatá­tól. A válogatott ebben az összeállí­tásban játszott: Voinescu — Zavoda II, Apolzan, Darok — Bacut I (Bálint), Serfőzö (Bacut I) — Moldovan, Bodó, Váczi, Pecsovszki (Ózon), Badeantu (Iordache). Románia 1952. évi egyéni ökölvívó­­bajnokai (légsúlytól felfelé: Jonathan (Szpartak), Torna (Hadsereg), Ilic (Di­namó), Fiat (Hadsereg), Zafilettta (Had­sereg), Zaharova (Lokomotív), Ciobo­­taru (Dinamó), Fűrész (Dinamó). A népi demokratikus országok sportsikereiről Lengyelország A Varsó—Berlin—­Prága kerékpáros Béke-verseny a kerékpár sport­ újabb fellendülését hozza Lengyelországban. A nagy verseny előtt az egyes járások­ban tö­meg­versenyeket rendeztek, s ezeken körülbelül százezren indultak. 1945- ben és 1946-ban a lengyelek nem ren­deztek nemzetközi kerékpáros versenyt, ekkor kerékpársportjuk belső szerve­zésére irányították figyelmüket. 1947- ben az országkörüli versenyük már nemzetközi volt és ezt Grzelak, a fia­tal lodzi versenyző nyerte meg. 1948- ban új korszak kezdődött a lengyel kerékpár sportban: a Varsó—Prága— Varsó­­ útvonalon első ízben rendeztek nemzetközi versenyt. Ekkor két verseny folyt: egyidőben. Május elsején, a munka ünnepén Prágában és Varsóban egy­­időben álltak rajthoz a versenyzők és a cél. Varsó, illetőleg Prága volt. A későbbi években a már hagyományossá vált viadalt csak egy irányban bonyo­lították le, az egyik esztendőben Varsó­tól Prágáig, a másikban Prágától Varsóig. Ekkor kapta a viadal a Béke-verseny nevet. Idén három ország területére bővült a verseny: Varsó— Berlin—Prága lett a verseny három fő­állomása. Lengyelországban ma már több mint 10.000 kerékpáros versenyzőt tartanak nyilván, tehát kétszer annyit, mint pél­dául 1939-ben, a felszabadulás előtti utolsó békeévben. Csehszlovákia 1949. év végén Klement Gottwald köztársasági elnök kezdeményezésére indult el a „munkásifjúsági sportjáték­­mozgalom”, amelynek védnökségét a kormány vállalta el. Már az 1950-ben rendezett játékoknak is hatalmas sike­rük volt é­s még a játékok befejezése előtt elhatároztták, hogy abba bevonják a falusi és iskolai ifjúságot is. A moz­galom során sok új tehetséget fedez­tek fel, s az indulók száma évről-évre nagyobb lett. 1951-ben a mezei futó­versenyeken közel 100.000 versenyző indult. A szép eredményeket elsősor­ban azért érték el, mert a játékokat­­ főleg a munkahelyek területén rendeze­t­ték, tehát ott, ahol a fiatalság boldo­gabb jövőjét építi és ahol a testnevelés és a sport fejlődésének minden előfel­­tétele adva van. Bulgária A Rabotnicseszko Delo, a Beig­*A Kommunista Párt központi lapja hét­főn „A tömegsportért” című vezércik­kében foglalkozik a sport időszerű kér­déseivel. Ebben többek között ezt írja: „A népi kormányzat hatalmas ösz­­szegeket fordít a testnevelési moz­galom állandóan növekvő szükségle­tének kielégítésére. Az 1952. évi állami költségvetésben 1 milliárd 2 millió levát irányoztak elő a test­kultúra és a sport céljaira.” Az eddig elért eredményekkel kap­csolatban a lap megállapítja, hogy a különböző sportszervezeteknek több mint 800.000 tagjuk van. 1951-ben két és félszer annyian szerezték meg a GTO-jelvényt, mint 1950-ben. 1951-ben a bolgár sportolók 273 új csúcsered­ményt állítottak fel, s a válogatott ver­senyeken a bolgár sportolók mind na­gyobb sikerrel képviselik a Bolgár Népköztársaság színeit. A vezércikk befejezése: „Az 1952. évi sportfejlesztési terv sokezer újabb dolgozó bevonását irányozza elő a sportéletbe. Ennek érdekében szükséges, hogy a sport­­szervezetek jól használják ki a nyári sportidényt.” Románia A román spor­t hatalmas fejlődését talán a „Köszöntjük Május 1-ét" me­zei futóversenyek tükrözik legjobban vissza. Ezt a versenyt évről évre meg­rendezik, előbb a falvakban, majd a járásokban, aztán a megyékben, s azután következik az országos döntő. Most a döntő felé közeledik a küzde­lem. Az elmúlt vasárnap 600.000 dolgozó állt rajthoz. A hatalmas tömegeket ma már zavar­talanul el tudják látni sportszerekkel. Bukarestben a Köztársasági-stadion mellett működik a Testnevelési és Sportbizottság ügyosztályának felügye­lete mellett a sportszergyár. Ebben az üzemben az élenjáró szovjet munkamód­szerek alkalmazásával sikerült meg­valósítani a sport- és tornaszerek soro­zatos gyártását. Az itt előállított sze­rek eladási ára ma már lényegesen ala­csonyabb, mint a külföldről behozott, ha­sonló minőségű sportszereké. Az MHK a szocializmus építésének, a béke megvédésének fontos fegyvere 72 indulója volt a „Bem József”­ vadászugratásnak a Traktor Lósport SK versenyén Hétfőn délelőtt a II. és III. osztályú lovak­ok ugrat­ásamv­al folytatódtak a Traktor Lóport SK lovasversenyei, kedden délelőtt pedig a látványos fo­gatverseny után a „Bem József” díj­ugratására, majd lovas- és kutyabemu­­tatókra került sor. Dicséret illeti a rendezőssé­get a versenyek zavartalan és kitűnő lebonyolításaiért. ///. o. lovasok korláto gr­utó­sa: 1—2. Seres János (Bp. Honv­éd) Cserebogár nevű lován és Németh Károly (Bp. Bástya) Baka u. I. 0 hibapont,­­ 150 cm, 3—4. Kovácsi (B­p. Haladás) Rop­pan­tó n. 1. és Bámfi (Bp. Bástya) Fecske n. 1. 7 bip., 150 cm, 5. Sehmiedt (Traktor Lóssport) Engedelmes n. 1. 3 bp., 140 cm. „Gábor Áron“ vadászugratás (1.10 cm akadályok): 1. Schweiner Jó­zsef (Bp. Bástya­) Bohém n. 1. 1:17.5, 2. Túrák (Bp. Honvéd) Lunday n. 1. 1:21, 3. Kollár (Bp. Honvéd) Érzéketlen n. 1. 1:24, 4. Koós (Bp. Honvéd) Egyelőre n. 1. 1:26, 5. Tarsoly (Bp. Honvéd) Éber n. 1. 1:125.5. ..Bem József­ vadász­ugratás (1 rv-es akadályok, 72 induló): 1. Benedek Ist­ván (Bp. Fáklya) Éneklő n. 1. 1:65.3, 2. Balogh (Bp. Bástya) Csetnik n. 1. 1:05.7, 3. Kovácsn­ (Bp. Haladás) Dü­börgő n. 1. 1:06.5,­ 4. Bánfi (Bp. Bástya) Fecske N­. n. 1. 1:11.2, 5. Abonyi (Bp. Haladás) Siunday n. 1. 1:14. mmmmmmmm­­­i mi hm 1952 MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK

Next