Népsport, 1952. május (8. évfolyam, 87-107. szám)
1952-05-01 / 87. szám
Előre az ötéves tervért, nagy békeműveinkért, a szocialista Magyarországért! Néhány megjegyzés női 4x100-as gyorsúszóváltónk világcsúcseredményéhez Az idén is világcsúccsal tették emlékezetessé úszóink moszkvai tartózkodásukat. Akárcsak tavaly, most is megvoltak úszóink számára azok a lehetőségek, amelyek hozzájárultak a világraszóló eredményhez. Versenyzőink éltek is ezekkel a lehetőségekkel és a közös edzések során szemmelláthatóan javultak, így született, meg azután Moszkvában most már a harmadik magyar úszóvágcsúcs N, amelynek értékét növeli az a körülmény, hogy a négy magyar úszónő 14 esztendős világcsúcsot adott át ezzel a múltnak. A dán 4x100-as gyorsúszóváltó 1938-ban állította fel Kopenhágában a 4:27.6 mp-es világcsúcsot. Annak idején a dán váltó sós, tehát az úszás szemnponttjából úgynevezett „könnyű" vízben érte el ezt az eredményt. A magyar női gyorsúszóváltó minden tagja kitett magáért, itttomericzky Mária nyolc tizeddel szárnyalta túl eddigi eredményét, Novák Éva pedig kerek egy másodperccé úszott jobbat, mint az április 4-i ünnepi versenyen. Nagyra kell értékelni Székely Éva idejét is. Szőke Kató megismételte tavalyi legjobb eredményét. Az a körülmény, hogy a magyar úszóváltó a világcsúcsot Temes Judit nélkül érte el, arra mutat, hogy női úszósportunk ma már sok klasszis versenyzővel rendelkezik. Székely Éva, Temes Judit, Novák Éva, Szőke Kató és Littomériczky Mária mellett Novák Ilonka, Sebő Ágota és Gyenge Valéria is képes olyan idő elérésére, amellyel bekerülhet a 4x100-as női gyorsváltóba. A jelek szerint az olimpia éve nagy eredményeket hoz ki versenyzőinkből. A 4x100 méteres női gyorsúszóváltó moszkvai eredménye reménységgel tölthet el bennünket, hogy a magyar váltó megállja majd a helyét a nyári olimpiai játékokon is. MÁJUSI TALÁLKOZÓ Egy régi munkássportoló meséli: Nagyon sokat köszönhetek Miklósnak. Nyolc esztendővel idősebb nálam, ereje és tudásai teljében lévő játékos volt már, amikor én mint elsőéves felnőtt játékos melléje kerültem az MTK kézilabdacsapatában. Balösszekötőt játszott, én balszélsőt, s olyan nagyszerű labdáikat adott, hogy igazán nagyon ügyetlennek kellett volna lennem, ha nem haisználom ki őket. Előfordult persze az is, hogy nem sikerült megtalálnom a legjobb megoldást és elrontottam a jól induló támadást. Miklós soha nem veszekedett, nem gorombított le, csak mérkőzés után az öltözőben jegyezte meg halkan: „A második félidő közepén annál a mellélövésnél nagyon merev karral dobtál.“ Ezekből a csendes megjegyzésekből igen sokat tanultam. Ugyanilyen csendes hangon beszélt nekem Miklós a társadalmi igazságtalanságról, a kizsákmányolásról, a munkások elnyomásáról, meg arról, hogy vannak olyan emberek, akik nemcsak elégedetlenkednek a magyar munkásság szörnyű helyzetével, hanem tetteskkel harcolnak is e helyzet megváltoztatásáért. Magyarán mondva: Miklós vitt be a munkásmozgalomba, az ő ajánlásaira, fogadott be az ificsoport. Bármilyen jó barátok voltunk is, valahogy úgy alakult a helyzet, hogy egyetlen egyszer sem tölthettük együtt a május elsejét. Vagy Miklós tűnt el a körünkből május elseje körül néhány napra, hogy aztán néha kék foltokkal a testén, de mindig elégedett mosollyal kerüljön elő a munkásünnep harmad-negyednapján, vagy én kaptam olyan megbízatást, hogy nem lehettem együtt az elvtársakkal. 1040 áprilisának első vasárnapján Miklóst letartóztatták, amint Nagykovácsi felől egy illegális kirándulásról tért haza. Vagy két héttel később én is „lebuktamA Markót utcai ügyészségi fogházba kerültem, amikor a Horthy-fasiszta rendőrség politikai osztálya megunta már, hogy hiába ver. Április 30-án a „háziminkás*“ (az a fogolytársunk, aki a reggelit, ebédet és vacsorát hordta szét és így szabad bejárása volt minden zárkáim) ebédosztásnál kis csomagolópapír-foszlányra sebtében írt üzenetet nyomott a markomba: „A II. 19-ben vagyok. MN Így tudtam meg, hogy Miklós ugyanazon az emeleten raboskodik, mint én, s az ablaka majdnem szemben van a mienkkel. Másnap, május elsején borús, hideg időre ébredtünk. Nem is emlékszem még egy ilyen hideg május elsejére. Délelőtt 10 óra felé néhány percig nagy, puha pillékben hó is szállingózott. Felálltam a zárka egyetlen, ormótlan, barna gyalogszékére és kibámultam az ablakon. Az udvar szemközti oldalán is többen másztak föl az ablakhoz. Egy pillanatra Miklós cigányképét láttam felvillant az egyik ablakban, aztán cellatársam figyelmeztetésére gyorsan leugrottam a székről. Kattant a zár, egy fegyőr jött be és felszólított, hogy szedjem össze a holmimat, mert fél órán belül átszállítanak a Pestvidéki Törvényszék fogházába. A felszabadulásig már nem is találkoztunk Miklóssal, csak néha-néha hallottunk hírt egymásról. A felszabadulás után én — jórészt tunyaságból — abbahagytam a versenyszerű sportolást, arra hivatkozva, hogy már „kiöregedtem". Annál nagyobb volt hát a szégyenkezésem, amikor egy május elsején — ha jól emlékszem, 1918-ban — a Városligetben kóborolva, a bemutató kézilabdamérkőzés játékosai között az én Miklós barátomat fedeztem fel. Kékesfekete haját már ősz csíkok tarkázták, a gyorsasága is megkopott némileg, de a labdakezelése változatlanul kitűnő volt és olyan ragyogó labdákat adott a szélsőjének, hogy talán még nekem sem adott különbeket annak idején. Mitagadás, szégyenletemben elsompolyogtam a közelből. Azóta többször is találkoztam vele. Egyik legnagyobb sportegyesületünk vezetői közé tartozik, s mint hallom, kitűnő kézilabdacsapatot szervezett. Amit másfél évtizeden keresztül annyiszor elmulasztottam, most szeretném pótolni, ezt a május elsejét mindenképpen együtt akarom tölteni vele. Ma délután várom a százados elvtársat a városligeti sportfalunál. A Jávori, Somogyi-pár nyerte a BTSE teniszversenyén a női párost Lassan vége felé közeledik a 13TS15 I. oszt. idénynyitó teniszversenye. Hétfőn délután a férfi egyes elődöntő és a vegyespáros nyolcaddöntőjére került sor. Szentpéteri Fehért, Tornyai pedig Fáncsit győzte le s ezzel a Bp. Vasas két játékosa került be a férfi egyes döntőjébe. Kedden a női páros döntője során a Jávori, Somogyi-kettős legyőzte a Hidassyné, Gallnerné-p dTO-t. A férfi egyes és páros mérkőzések az elődöntőben és a döntőben három nyert játszmára mentek, s az idő rövidsége miatt több mérkőzést nem tudtak befejezni. A félbeszakadt, vagy elmaradt mérkőzéseket pénteken és szombaton folytatják. Női páros döntő: Jávori, Somogyi— Hidassyné, Gallnerné 7:5, 6:3. A győztes pár végig irányította a játékot. Az első játszmáiban, főleg Hidassyné kitűnő játéka révén, jól tartotta magát a vesztes pár is, de a második játszmában teljesen elkészült erejével. Férfi egyes elődöntők: Szentpéteri—Fehér 6:3, 6:3, 7:5. Szentpéteri puha, emelt labdáival szemben Fehér tehetetlen volt. Tornyai— Fáncsi 6:2, 6:3. Fáncsi erőnléte igen gyenge. Döntő: Szentpéteri—Tornyai 4:6, 6:12, 6:5, sötétség miatt félbeszakadt. Az első játszmában Szentpéteri már 4:1 re vezetett. Itt Tornyai erősített és határozott hálójátékával megnyerte a játszmát. A második és harmadik játszmában Szentpéteri puhán emelt és pörgetett labdákkal játszott az alapvonalról. Tornyai átvette ellenfele játékmodorát, de abban Szentpéteri bizonyult jobbnak. A harmadik játszmában Szentpéteri 5:2 és 40:15-re vezetett, Tornyai azonban egyenlíteni tudott. Férfi páros: Fáncsi, Milassin—Párvi, Lénárt 6:4, 6:4, Fáncsi, Milassin—Péteri, Szörényi 9:7, 3:4, sötétség miatt félbemaradt. Vegyespáros: Tóth, Hidassyné—Bardóczi, Szőnyiné 6:0, 6:2; Fehér, Szörényiné—Fáncsi, Mersitsiné 6:2, 2:2 j. n.; Tornyai, Rohrböckné—Péczeli, Kisvárdainé 6:2, 2:2 j. n.; Tóth, Hidassyné—Pogány, Bodócsné 6:3, 6:3, Bánó, Tiszáné—Téglás, Kallós 9:7, 6:4. Megnyílt az Országos Állattenyésztési Kiállítás Budapesten, a Tenyészállatvásár Telepen. A kiállítás minden nap reggel 8-tól este 7-ig van nyitva, május 4-ig bezárólag. A kiállítás a Népszínház utcától induló 29-es különjáratú villamossal és a Nemzeti Színháztól,T“ jelzésű autóbusz különjárattal érhető el. S*. Iskolái befejezése után Alekszandr Tyihanov a moszkvai Makszim Gorkij tejkombinátba került villanyszerelőgyakornoknak. A főmechanikus munkarészlegére irányították, Vaszilj Konyahin brigád vezető tanítványa lett. Konyahin, a tapasztalt villanyszerelő szívesen foglalkozott fiatal tanítványával. Sok ötletes fogást, új munkamódszert mutatott meg neki, de figyelme nemcsak a munkára terjedt ki. — Sportoltál valamit iskoláskorodban? — kérdezte egyszer Alekszandrtól. — Sportoltam, de csak úgy mellékesen . . . Leginkább a labdarúgást, szerettem . . . — Értem. Hát aztán nálunk, a kombinátban szeretnél-e sportolni? Komolyan edzeni, tapasztalt vezető keze alatt? — De mennyire ... Aki Konyahint ismerte, már rég várhatta ezt a beszélgetést. A brigádvezető lelkes sportember volt, az üzemrész sportmegbízottja, a gyár sportköri vezetőségének tagja és minden erejével arra törekedett, hogy brigádja csupa sportemberből álljon, így szervezte be Alekszandrt is a sportkörbe labdarúgónak. Telt-múlt az idő. Az értelmes, ügyeskezű Alekszandr hamarosan elsajátította mestersége minden csínját bunját, gyakornokból a brigád teljesjogú tagjává lett. A sportban azonban annál lassúbb volt a fejlődése. Játszott hátvédet, fedezetet, csatárt — mindent egyformán gyengén. Valahogy nem volt eléggé ügyes, gyors, állóképes. Pedig nem lehetne mondani, hogy az akarat hiányzott belőle. Szakkönyveket forgatott, a Dinamó egyetlen mérkőzését sem mulasztotta el, még kedvenc csapatának edzéseire is kijárt, hogy tanuljon a ,,nagyoktól”. Hiába, nem ment a játék. Vaszilij Konyahin továbbra is nagy figyelemmel kísérte tanítványa termetési és sportbeli eredményeit, gyakran lelátogatott a gyári labdarúgócsapat edzéseire is. Egy mérkőzés után, amelyen Alekszandrt másik játékossal kellett kicserélni, Konyahin megvárta a fiút. Egy darabig hallgatagon lépkedtek egymás mellett, aztán a brigádvezető váratlanul megállt és a kabátja hajtókáján virító jelvényre mutatott. — Tudod-e, mi ez? Egy GTO-jelvény története — Hogyne tudnám: GTO-jelvény. — úgy van. És mit jelent a felírása? — Munkára és harcra kész. — Hát azt meg tudnád-e mondani, hogyan lehet megkapni ezt a jelvényt? — Teljesíteni kell a kitűzött próbákat — mormogta bizonytalanul Alekszandr. — Mondd csak, aztán láttál-e akár egyetlen olyan élvonalbeli labdarúgót is, akinek ne lett volna meg ez a jelvénye? — N nem ... — nyögte ki a fiú. — És miért van meg minden élvonalbeli labdarúgónak a GTO-jelvénye? — folytatta a kérdezősködésre könyörtelenül Konyahin. — Nem tudom . . . — Ne gondolkozzál csak . . — Hát. .. szovjet emberek ... munkára és a haza védelmére készek . .. — Ez igaz. De miért nem lehet valaki jó labdarúgó, ha nincs meg a második fokozatú GTO jelvénye? Alekszandr most már kezdte érteni, mire akar kilyukadni mestere. — Azért — vonta le a végső következtetést a brigádvezető — mert ez a jelvény arról tanúskodik, hogy tulajdonosa erős, bátor, ügyes és kitartó ember. Márpedig a jó labdarúgónak ilyennek kell lennie, így állapodtak aztán meg, hogy Alekszandr megkezdi az edzéseket a GTO első fokozatának megszerzésére. 4. Szasa Tyihanov biztos volt benne, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül meg tudja futni 13.6 másodperc alatt a 100 métert. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor első próbája alkalmával 14.4 másodpercet mutatott a versenyóra. — Látod, ezért játszol rosszul a labdarúgócsapatban is — jegyezte meg Konyahin, aki tanúja volt a fiú balsikerének. — Edzened kell! Az eredmény nem születik meg önmagától. Munka és állhatatosság a sportember legjobb barátja. Szasa megértette, hogy csak a lelkiismeretes edzés hozhatja meg a kívánt eredményt. Attól kezdve jóformán minden nap lejárt munka után a pályára, futást, ugrált, gerelyt hajigált. Kezdetben a szokatlan testi igénybevétel módfelett kifárasztotta, este alig várta már, hogy ágyba kerülhessen. Fokozatosan azonban megszokta az erősebb testmozgást és eltűnt nyomasztó fáradtsága. Egy nap aztán ismét kísérletet tett a 100 méteres síkfutás próbájának letételére. Ezúttal az óra 13 másodpercet mutatott. A munka és az állhatatosság meghozta az első eredményt. Most már Alekszandr a többi próba letételére kezdett edzeni. Sporteredményeivel együtt fokozódtak munkasikerei is. Szerelő lett, mind felelősségteljesebb feladatokkal birkózott meg önállóan. Brigádvezető jó örömmel látta, hogy amióta Szasa rendszeresen edz, kiegyensúlyozottabb lett a fiú, gyorsabban oldotta meg munkafeladatait, becsülni kezdte az idő értékét. Ezt egyébként ő maga is észrevette. Még az apróságokban is megváltozott. Azelőtt nem szívesen kelt fel korán, ha megszólalt az ébresztőóra, még egykét percet szeretett az ágyban heverészni. Most viszont azonnal felkel, elvégzi reggeli tornagyakorlatait és reggeli után vidáman indul munkahelyére. Szinte észrevétlenül telt el az év, Alekszandr sorra letette a próbákat. Egy szép napon a kombinát sportolóinak gyűlésén Alekszandr Tyihanov mellére tűzték a GTO-jelvényt. Ahogy a célszalagot elszakító futó csillogó fémből kiöntött alakját nézegette, Alekszandr fejében egyetlen gondolat motoszkált: „Most aztán ideje nekilátni, hogy megszerezzem a GTO második fokozatát is”. A kombinátban két helyütt is kint függ Alekszandr Tyihanov fényképe, a sztahanovisták tábláján és a legjobb sportemberek képei között. Munkateljesítménye állandóan 180 százalék fölött jár, a sportban pedig nemcsak a maga eredményeire lehet büszke, hanem tanítványaiéra is. Mert Alekszandr Tyihanovot úgy tanították, hogy csak akkor érezheti magát joggal szovjet sportembernek, ha tudását, tapasztalatait minél több fiatal, kezdő sportolónak adja át. J. Leontyevnek a Szovjetszkij Szportban megjelent cikke nyomán. Május 1-én már a Varsó—Lodz útvonalon küzdenek a kerékpáros Béke-verseny csapatai — Távbeszélő jelentésünk — Varsó, április 30. Már öt napja tartózkodunk a lengyel fővárosban, de elmondhatjuk, hogy a város épületeiből eddig nem sokat, láttunk. Az épületeket ugyanis szinte eltakarja előlünk az a hatalmas zászlóerdő, amellyel a lengyel dolgozóik május megünneplésére készülnek, s amellyel egyben a Nemzetközi Kerékpáros Békeverseny részvevőit fogadják. Zászlók, feliratok, Lenin, Sztálin és a népi demokráciák vezetődnek arcképei mindenütt, amerre csak nézünk. Lengyel barátaink nagy-nagy szerettettel vernik körül a verseny részvevőit. A Przeglad Sportowy üdvözlete A lengyel sajtó oldalas cikkekben foglalkozik a Béke-versennyel. A Przeglad Sportowy, a lengyel TSB lapja ünnepi kiadásának első oldalán 13 nyelven üdvözli a verseny részvevőit. Többek között ezeket írja: — Az idei Béke-verseny a béke híveinek hatalmas tiltakozása lesz a háborús gyújtogatók aljas tervei ellen, s ez a verseny is tanúskodik majd erőnkről és szilárdságunkról. Varsótól—Berlinen át Prágáig minden városban, minden kis faluban egy jelszóval üdvözlik majd a versenyzőket. Ez a jelszó: Béke!“ A cikk így fejeződik be: „Egyforma lelkesedéssel üdvözöljük a célon elsőnek és utolsónak átfutó versenyzőt, mert mindegyikük hozzájárul a béke tartóssá tételének nagy ügyéhez.” Látogatás Bokossowski marsallnál Hétfőn délután a verseny minden részvevőjerokossouski nemzetvédelmi miniszterhez volt hivatalos. Rokossowski marsall nagyon kedvesen elbeszélgetett a versenyzőkkel, igen melegen üdvözölt bennünket magyarokat is. Kedden délután a Lengyel Szakszervezetek Központjának nagy békegyűlésén vettünk részt. A gyűlés részvevői a Parlamentben hatalmas lelkesedéssel fogadták a ZS nemzet kerékpárosait. Ezen a békegyűlésen már jelen voltak a Szovjetunió küldöttségének tagjai is. A rendezőség meghívására Varsóba érkezett A. Kuprijanov, a Szovjetunió Örsz szövetségi Testnevelési és Sportbizottsága technikai osztályának vezetője és F. Turacskov, a szovjet kerékpárosok állami edzője. Kuprijanov a gyűlésen bejelentette, hogy jövőre már a szovjet kerékpárosok is elindulnak a kerékpáros békeversenyen. Tizenhét nemzet versenyzői a rajtnál Kedden délután már 17-re emelkedett azoknak a nemzeteknek a száma, amelyek vagy teljes csapattal, vagy néhány versenyzővel képviseltetik magukat a nagy versenyen. A résztvevők a következők: Albánia, Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország. NDK, Finnország, Ausztria, a francia FLIGT, a franciaországi lengyelek csapata, Norvégia, Hollandia, Belgium, Anglia, Dánia, Olaszország, Trieszt. Norvégiát egy versenyző K. W. Griga képviseli. Megérkezése írtam elmondta, hogy a norvég hatóságok tilalma ellenére áll rajthoz, a versenyem. — Tisztában vagyok azzal, hogy hazatérésem után otthon eltiltanak majd a további versenyzéstől, mégis elindulok, mert indulásommal is kifejezésre akarom juttatni a norvég nép határozott békeakaratát. A magyar versenyzők jó erőben várják a rajtot Jó erőben, bizakodva várnák versenyzőink a verseny ragbítáit. Mimid a hat fiú egészséges. Hétfőn végighajtottak az első nap terepén. Azt mondják, hogy a 105 kilométeres útvonalnak egy 20 kilométeres szakasza igen nehéz. Három napon keresztül igen sokat esett az eső s így bizony nem tudtunk annyit edzeni, amennyit szerettünk volna. Azt a taktikai tanácsot kapták versenyzőink, hogy erősen kell kezdeni, a sok versenyzőt magába foglaló mezőnyben nem szabad sokait helyezik edni, mindjárt a táv elején kell megugratni. Szerdám délután a OWKS-stadiionban mondja el Cyronkiewicz miniszterelnök a megnyitó beszédet, s az ünnepélyes megnyitás után nekilendült a mezőny az első nap útvonalának: 105 kilométer Varsó körül. Május 1-én, csütörtököm a Varsó—Lodz útvonal megtételére kerül sor, s aztán folytatja útját a mezőny a Német Demokratikus Köztársaság bakáira fellé. Zilahi József A NÉPI DEMOKRÁCIÁK * SPORTHÍREI * A csehszlovák atléták Lomniceben vannak edzőtáborban. Ennek során vasárnap versenyen vettek részt, amelyen több kitűnő eredmény született. Nők, 400 m: Müllerová 61.8. Súly: Komárková 13.14. Diszkosz, Jungrová 39.80. Férfiak. Távol: Fikesz 707. Súly: Skobla 15.78. Kalapács: Dadák 54.80. * A román atléták közül többen már kitűnő formában vannak. Május tiszteletére a bukaresti Köztársasági-stadionban rendezett verseny során Pop 3000 m-en8.37 mp-re javította Talmacin S.41.1 mp-es román csúcseredményét. A magasugrást 8 et ér 197 cm-rel nyerte és csak 1 cm-rel maradt el a román csúcstól. A nemzetközi mérkőzéseket előkészítő szófiai labdarúgótorna eredményei: Szófiai A válogatott—Szófiai Szpartak 3:1, Szófiai B-válogatott—Szófiai Lokomotív 1:0. Bajnoki mérkőzések: VMSz—Plovdivi CDN 2:1,Pleveni Szpartak—Minyor 1:1. A román labdarúgóválogatott május 11-én a csehszlovákokkal mérkőzik. Vasárnap Romániában emiatt elmaradt a bajnoki forduló, és előkészítő mérkőzés volt. Bukarestben 20.000 néző előtt a válogatott csapat meglepetésre 2:1 (0:1) arányban vereséget szenvedett a Sztálin városi Dinamó csapatától. A válogatott ebben az összeállításban játszott: Voinescu — Zavoda II, Apolzan, Darok — Bacut I (Bálint), Serfőzö (Bacut I) — Moldovan, Bodó, Váczi, Pecsovszki (Ózon), Badeantu (Iordache). Románia 1952. évi egyéni ökölvívóbajnokai (légsúlytól felfelé: Jonathan (Szpartak), Torna (Hadsereg), Ilic (Dinamó), Fiat (Hadsereg), Zafilettta (Hadsereg), Zaharova (Lokomotív), Ciobotaru (Dinamó), Fűrész (Dinamó). A népi demokratikus országok sportsikereiről Lengyelország A Varsó—Berlin—Prága kerékpáros Béke-verseny a kerékpár sport újabb fellendülését hozza Lengyelországban. A nagy verseny előtt az egyes járásokban tömegversenyeket rendeztek, s ezeken körülbelül százezren indultak. 1945- ben és 1946-ban a lengyelek nem rendeztek nemzetközi kerékpáros versenyt, ekkor kerékpársportjuk belső szervezésére irányították figyelmüket. 1947- ben az országkörüli versenyük már nemzetközi volt és ezt Grzelak, a fiatal lodzi versenyző nyerte meg. 1948- ban új korszak kezdődött a lengyel kerékpár sportban: a Varsó—Prága— Varsó útvonalon első ízben rendeztek nemzetközi versenyt. Ekkor két verseny folyt: egyidőben. Május elsején, a munka ünnepén Prágában és Varsóban egyidőben álltak rajthoz a versenyzők és a cél. Varsó, illetőleg Prága volt. A későbbi években a már hagyományossá vált viadalt csak egy irányban bonyolították le, az egyik esztendőben Varsótól Prágáig, a másikban Prágától Varsóig. Ekkor kapta a viadal a Béke-verseny nevet. Idén három ország területére bővült a verseny: Varsó— Berlin—Prága lett a verseny három főállomása. Lengyelországban ma már több mint 10.000 kerékpáros versenyzőt tartanak nyilván, tehát kétszer annyit, mint például 1939-ben, a felszabadulás előtti utolsó békeévben. Csehszlovákia 1949. év végén Klement Gottwald köztársasági elnök kezdeményezésére indult el a „munkásifjúsági sportjátékmozgalom”, amelynek védnökségét a kormány vállalta el. Már az 1950-ben rendezett játékoknak is hatalmas sikerük volt és még a játékok befejezése előtt elhatároztták, hogy abba bevonják a falusi és iskolai ifjúságot is. A mozgalom során sok új tehetséget fedeztek fel, s az indulók száma évről-évre nagyobb lett. 1951-ben a mezei futóversenyeken közel 100.000 versenyző indult. A szép eredményeket elsősorban azért érték el, mert a játékokat főleg a munkahelyek területén rendezették, tehát ott, ahol a fiatalság boldogabb jövőjét építi és ahol a testnevelés és a sport fejlődésének minden előfeltétele adva van. Bulgária A Rabotnicseszko Delo, a Beig*A Kommunista Párt központi lapja hétfőn „A tömegsportért” című vezércikkében foglalkozik a sport időszerű kérdéseivel. Ebben többek között ezt írja: „A népi kormányzat hatalmas öszszegeket fordít a testnevelési mozgalom állandóan növekvő szükségletének kielégítésére. Az 1952. évi állami költségvetésben 1 milliárd 2 millió levát irányoztak elő a testkultúra és a sport céljaira.” Az eddig elért eredményekkel kapcsolatban a lap megállapítja, hogy a különböző sportszervezeteknek több mint 800.000 tagjuk van. 1951-ben két és félszer annyian szerezték meg a GTO-jelvényt, mint 1950-ben. 1951-ben a bolgár sportolók 273 új csúcseredményt állítottak fel, s a válogatott versenyeken a bolgár sportolók mind nagyobb sikerrel képviselik a Bolgár Népköztársaság színeit. A vezércikk befejezése: „Az 1952. évi sportfejlesztési terv sokezer újabb dolgozó bevonását irányozza elő a sportéletbe. Ennek érdekében szükséges, hogy a sportszervezetek jól használják ki a nyári sportidényt.” Románia A román sport hatalmas fejlődését talán a „Köszöntjük Május 1-ét" mezei futóversenyek tükrözik legjobban vissza. Ezt a versenyt évről évre megrendezik, előbb a falvakban, majd a járásokban, aztán a megyékben, s azután következik az országos döntő. Most a döntő felé közeledik a küzdelem. Az elmúlt vasárnap 600.000 dolgozó állt rajthoz. A hatalmas tömegeket ma már zavartalanul el tudják látni sportszerekkel. Bukarestben a Köztársasági-stadion mellett működik a Testnevelési és Sportbizottság ügyosztályának felügyelete mellett a sportszergyár. Ebben az üzemben az élenjáró szovjet munkamódszerek alkalmazásával sikerült megvalósítani a sport- és tornaszerek sorozatos gyártását. Az itt előállított szerek eladási ára ma már lényegesen alacsonyabb, mint a külföldről behozott, hasonló minőségű sportszereké. Az MHK a szocializmus építésének, a béke megvédésének fontos fegyvere 72 indulója volt a „Bem József” vadászugratásnak a Traktor Lósport SK versenyén Hétfőn délelőtt a II. és III. osztályú lovakok ugratásamval folytatódtak a Traktor Lóport SK lovasversenyei, kedden délelőtt pedig a látványos fogatverseny után a „Bem József” díjugratására, majd lovas- és kutyabemutatókra került sor. Dicséret illeti a rendezősséget a versenyek zavartalan és kitűnő lebonyolításaiért. ///. o. lovasok korláto grutósa: 1—2. Seres János (Bp. Honvéd) Cserebogár nevű lován és Németh Károly (Bp. Bástya) Baka u. I. 0 hibapont, 150 cm, 3—4. Kovácsi (Bp. Haladás) Roppantó n. 1. és Bámfi (Bp. Bástya) Fecske n. 1. 7 bip., 150 cm, 5. Sehmiedt (Traktor Lóssport) Engedelmes n. 1. 3 bp., 140 cm. „Gábor Áron“ vadászugratás (1.10 cm akadályok): 1. Schweiner József (Bp. Bástya) Bohém n. 1. 1:17.5, 2. Túrák (Bp. Honvéd) Lunday n. 1. 1:21, 3. Kollár (Bp. Honvéd) Érzéketlen n. 1. 1:24, 4. Koós (Bp. Honvéd) Egyelőre n. 1. 1:26, 5. Tarsoly (Bp. Honvéd) Éber n. 1. 1:125.5. ..Bem József vadászugratás (1 rv-es akadályok, 72 induló): 1. Benedek István (Bp. Fáklya) Éneklő n. 1. 1:65.3, 2. Balogh (Bp. Bástya) Csetnik n. 1. 1:05.7, 3. Kovácsn (Bp. Haladás) Dübörgő n. 1. 1:06.5, 4. Bánfi (Bp. Bástya) Fecske N. n. 1. 1:11.2, 5. Abonyi (Bp. Haladás) Siunday n. 1. 1:14. mmmmmmmmi mi hm 1952 MÁJUS 1, CSÜTÖRTÖK