Népsport, 1952. szeptember (8. évfolyam, 180-200. szám)
1952-09-02 / 180. szám
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ KEDD, 1952 SZEPTEMBER 2 ARA 66 FILLÉR VIII. ÉVFOLYAM 180. SZÁM Kedden este indul haza Moszkvából a magyar röplabda-válogatott — Távbeszélő jelentésünk — (Moszkva, szeptember 1). A világbaj résztvevői még teljesszámban Moszkvában vannak. Most a szakemberek — főleg az edzőik — azzal töltik idejüket, hogy kicserélik egymás tapasztalatait, megbeszélik észrevételeiket. Bernünket természetesen igen érdekelt, hogy a külföldi szakemberek immrtyan vélekednek a magyar csapat játékáról. Több vezetővel és edzővel beszelgetünk erről. Általános vélemény az, hogya magyar csapat határozottan fejlődött a szófiai Európa-bajnokság óta, csak a hajrát nem bírta. Valóban, csapatunk nagyszerűen kérderet a világbajnokságon. A bolgárok után a lengyeleket is legyőzte, s veretlenül került csoporntjában az első helyre A döntőben azután a csehszlovákokkal szemben is megnyert két játszmát a magyar csapat, p pedig a múltban soha nem sikerült válogatottjainknak megszorítaniok a csehszlovák együttest Ezen a találkozóm is még kitűnő támadójátékot mutattak be a mieink, különösen Antal páter játszott ragyogóan Utána azonban erősen visszaesett válogatottunk. Ennek oka a csapat gyengébb erőnlétébenkeresendő. A román csapat elleni mérkőzésen, majd a bolgárok elleni újabb találkozón is kiütközött ez. A szovjet válogatottak játékáról elragadtatással beszél minden szakember. A mi edzőinknek különösen a szovjet férfi csapat , játéka tetszett. Prohánka László, férfi csapatunk edzője ezt mondta: " A röplabda-játék magás iskolája az, ahogyan a szovjet férfi csapat játszik. 'Szinte nem is 'hibáznak, hab előkezelés és technika terén valamennyi játékos igen jól képzett A leggyorsabbak voltak az egész mezőnyben, ami nemcsak a támadások előkészítésében felépítésében mutatkozott meg, hanem a védekezés terén is. Sok dicséretet kapott a rendezés is A vezetőknek és az edzőknek az a véleményük, hogy a világbajnokság megszervezése és lebonyolítása minden tekintetben kifogástalan volt. Idejében és pontosan készítették el az egyes főrdülók műsorát, a mérkőzések kezdési időpontját pontosan betartották, a közönséget nagyszerűen tájékoztatták. JAheay, a Nemzetközi Röplabda Szövetség francia elnöke mondta a világbaj,a sokság befejezése után. Minden várakozást felülmúlt az a hatalmas érdeklődés, amely a röplabda iránt itt Moszkvában megnyilvánult. Többszázezer ember nézte végig a VB küzdelmeit, s ez is azt bizonyítja hogy a röplabdának az olimpiai játékokon szereplő sportágak között van a helye. Hétfőn délelőtt, újabb nagy sétát tettünk a városban s délután labdarúgó mérkőzésre, megyünk. Kedden este indulunk haza Budapestre. Kertész István Pénteken kezdődnek az országos úszóbajnokságok Az idén első ízben kerül sorra szakmai alapon az országos úszóbajnokság. Növeli a bajnokság érdekességét az, hogy az egyéni bajnokságok mellett a SzOT és a nem szakszervezeti sportegyesületek csapatai között- a csapat-bajnokságért is folyik majd a küzdelem. A pontozás: I. hely 6, II. hely 7, III. hely 6, IV. hely 5, V. hely 4, VI. hely 3, VII. hely 2, VIII. hely 1 pont. Pénteken lezárták a nevezéseket a bajnokságra. Mind a női, mind a férfi számokban az élvonalbeli gárda legjobbjai vesznek részt. Különös érdeklődés előzi meg olimpiai bajnokaink fájiját. Hatalmas küzdelmet hozhat majd az olimpiai bajnok Szőke Kató, Temes Judit és Novcík Éva összecsapása a 100 méteres gyorsúszásban. Novák Éva egyébként csak gyorsúszó-számokban indul, így a 200 m-es mellúszásban Killermann Klárának nem lesz egyenrangú ellenfele. Nagy figyelem előzi meg a 4x100 méteres női gyorsváltót is. A SPOT színeiben az olimpián világcsúccsal győzött magyar váltó indul majd: A Novák I., Novák É., Szőke, Temes. Olimpiai bajnokaink közül csak Gyenge Valéria és Székely Éva maradt el a baajnoki küzdelmektől" -Ön. fiák közül Kádas 100-as rajtját előzi meg fokozottabb figyelem. Az egri versenyző a rövid pihenő után ismét edzésbe állt és máris jó formát ért el. Az 1000-as bajnokságban sem Csordás, sem pedig Záborszky nem indul. Utóbbi továbbra is csak ifjúsági versenyen vesz majd részt, míg Csordás „áttért** a rövid távokra, így távollétükben Kettesi és Mitró között dől majd el a bajnoki cím. A bajnokság pénteken délután 17 órakor kezdődik a Sportuszodában- Az OTSB népszerű helyárakat állapított meg. Pénteken és szombaton 3, 21 forintos, vasárnap pedig 5, 3 és 1 forintos áru jeggyel lehet megtekinteni a versenyt. A kapus maradt a győztes A Bp. Honvéd—Salgótarjáni Bányász mérkőzésen a bányász védők hősiesen és nagyon sokáig igen eredményesen hárították a meg-megújuló Honvéd-támadásokat. Képünkön Oláh, a salgótarjániak kapusa magasan kinyúlva csípi el a labdát a fejelni készülő Kocsis és az ugyancsak a közelben lévő Budai I elöl. Oláh mellett balról Gáspár, mögötte (fehérben) Kocsis, valamivel hátrább Pira, előtte — többé-kevesbbé eltakarva — Budai I, tőlük jobbra, távolabb, Rabolcsay. A csehszlovák Skoda 17.05-re javította a súlylökő Európa-csúcsot Banasek és Kánya lett az 38 km-es kerékpáros párosbajnok Labdarúgó-válogatottunk olimpiai szereplésének értékelése További formajavulásokat hozott a kiesés elleni nagy küzdelem Megjegyzések a labdarúgó NB I legutóbbi fordulójáról Az NB I őszi második fordulója azt mutatta, hogy a legutóbb gyengébben szerepelt csapatok is javuló formában vannak. A Bp. Bástya például lényegesen javult a múlt vasárnaphoz viszonyítva és jobban játszott a Bp. Dózsa és a Bp. Postás is. Hatalmas küzdelem körvonalai bontakoznak ki az élcsoport után következő csapatok között. Gondoljuk csak el: az ötödik helyezett Bp. Kinizsi a tizenkettedik Szegedi Honvéd között mindössze négy pont a különb*CfJ, és Ci-.'O.ié -..... .. / ■* n Salgótarján] Bányász sincs erősen lemaradva mögöttük. Azt jelenti, mindez, hogy tíz csapat bármelyike bekerülhet a kieső jelöltek csoportjába. . Ez a körülmény nagy serkentőerő és nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy ezek a csapatok földien fokozzák erőfeszítéseiket, igyekeznek egyre jobb és jobb teljesítményeket nyújtani. Ez a forduló is sok tanulságot hozott, akárcsak az előző. Olyan tanulságokat, amelyek felhasználásával nemcsak élvonalbeli együtteseink, hanem valamennyi labdarúgó-csapat javíthat a munkáján, teljesítményén. Észrevételeinknek, megjegyzéseinknek éppen ez a céljuk. Ezen a héten az NB I -mérkőzéseken az alábbi megfigyeléseket tettük: Fontos taktikai problémák vetődtek fel az elmúlt fordulóban. Nagyrészük nem új, de miután gyakori hibákat tapasztaltunk velük kapcsolban, kénytelenek vagyunk ismét foglalkozni a megoldásukkal. Ilyen például az, hogy a Bp. Honvéd gyakran beleesik abba a hibába, hogy teljesen kapuja elé szorítja — úgyszólván tömöríti — elenfélét és emiatt hatalmas mezőnyfölénye ellenére is nehezen tud gólt elérni. Rendszerint akkor fordul ez elő, ha az ellenfél lényegesen gyengébb Most vasárnap például csaknem állandóan nagy fölényben volt a Bp. Honvéd, teljesen kapujához szorította ellenfeleit, mégis 71 percen át nem tudot gólt elérni._Ilyen esetekben csak az segít, ha időnként kiengedik az ellenfelet, fellazítják a védelmét, „kihúzzák“ a hátvédeket és a fedezeteket a kapu elől és gyorsabban hajtják végre a támadásokat! A szárnyjáték és az ellene való védekezés ugyancsak fontos része a taktikának. Sándor, a Bp. Bástya válogatott jobb szélsője, gyakran ottragad a labdát hozó összekötő, vagy más játékostársa mellett, ahelyett, hogy — nagy gyorsaságát kihasználva — előrefutna lyukra Természetesen olyankor, amikor ez lehetséges, ha nincs leszofutási veszély Ugyanez a hibája a másik válogatott szélsőnek, Budai IT-nek is. Az éreedményes szárny játéknak elég sok játékfortély-megoldása van. Ezeket nyakarolnia kellene Sándornak és a többieknek, és akkor többféle megoldás közül mindig azt választaná, amelyik az adott helyzetben a legmegfelelőbb. Nagyszerű megoldás volt például az, amelynek révén Sándor a Bp. Bástya első gólját szerezte vasárnap. Még a legjobb hátvédeink is állandóan zavarban vannak, hogyan védekezzenek a gyors, mozgékony szélsők ellen. Vasárnap ezt különösen Kovács II és Kónya játékán keresztül figyelhettük meg. Egyikük sem állt rá a szélsőjére, csaknem mindig hagyták átvenni a labdát, hagyták kezdeményesni a szélsőket és emiatt azok legtöbbször „átmentek** rajtuk. Mit kellett volna tenniük? Ha várható, hogy a szélső kap labdát, lehetőleg meg kell akadályozni őt az átvételben. Ez a hátvéd elsőszámú feladata. Ha a közelben folyik a játék, akkor szorosan kell őrizni a szélsőt. Ez természetesen csak, akkor lehetséges, ha a fedezet isságít azzal, hogy zavarja, szemmel tartja a szárnyban tallózó összekötőt. Ezt vasárnap sem Kovács I, sem Preiner nem végezte megfelelően, így történhetett meg, hogy Czibor is. Kárász is igen sok támadást kezdeményezhetett. És még valamit: előrelátható volt, hogy Czibor, a csepeli együttes leggyorsabb, legmozgékonyabb csatára ,kezdeményezi majd a legtöbb támadást. Világos volt: ha Czibort lefogják, kihúzzák a piroskékek ötösfogatának a „méregfogát“ is. Ez különösen indokolttá tette volna Czibor szoros lefogását, valamint Tóth II gondosabb őrzését. Kovács I-nek fontos védekező feladata lett volna ezen a nérködésen, miért hit Tóth ,ruhábon viheti fel a labdát, akkor Czibor lefogása hatástalanná válik. Kovács I nem látta el ezt a feladatát és ezzel lehetetlenné tette Kovács II eredményes védőjátékát is. Sok „lyukraadásos" támadást láttunk vasárnap a Dózsa-stadionban lefolyt kettős mérkőzésen. Különösen a Bp. Bástya csatárai alkalmazták ezeket nagy számban, de láttunk ilyeneket — kisebb mértékben — a többi három együttestől is. A Bp. Bástya öt gólja közül hármat ilyen kiugrással ért el. Volt azonban több olyan támadás is, amelyből nem lett gól (mert mellé-, vagy fölélövéssel végződött, vagy a kapus sikerrel lépett közbe). Az ilyen támadások természetesen nem kizárólag elgondolások vagy elhatározások, hanem tervszerű, szorgalmas gyakorlás következtében jönnek létre. Ha a támadók megfelelően gyakorolják az ilyen meredek, „időzített” előreadásokat és a kellő pillanatban történő gyors előretöréseket, akkor mérkőzéseken is sikeresen alkalmazhatják. Ahogy a pirosfehérek vasárnap sok esetben sikeresen alkalmazták. Helyes kezdeményezés az, amit vasárnap a Dózsa-stadionban tapasztaltunk. Kamarás, a Bp. Dózsa— Dorogi Bányász mérkőzés játékvezetője a mérkőzés kezdete előtt arra kérte a két csapat edzőjét: tegyék lehetővé, hogy néhány percet beszélgethessen a két együttes tagjaival. A Dózsa öltözőjében foglaltak helyet a játékosok, hogy meghallgassák Kamarás szavait. — Sporttársak! Fel szeretném hívni a figyelmüket a FIFA szabálymagyarázatára, amely szigorúan kimondja, hogy a játékosoknak nincs joguk testtel feltartani egymást, ha törekvésük nem a labda megszerzésére irányul. Felhívom a figyelmüket arra is: partdobásról megengedhető az is, hogy a partdobást végző játékos meredeken, lapos ívben dobja a labdát a társához — mondta Kamarás. Ezután gyakorlatban is megmutatta a fél tartás esetében előforduló szabálytalanságokat és a pari dobás különféle módjait- A magyarázat után Szusza és társai különböző kérdéseket tettek fel Kamarásnak, s a játékvezető készségesen válaszolt. A néhány perces kis szabálymagyarázatnak a játék folyamán nagy hasznát vették a játékosok. Kihasználták a partdobásoknál a szabály adta előnyöket, s nem lepődtek meg, amikor egyszer-egyszer Kamarás közvetett szabadrúgást ítélt feltartásért. Keményen, de nem durván ! Nagy küzdelem folyt a Bp. Honvéd-— Salgótarjáni Bányász mérkőzésen. A játékidő nagy részében a bányászcsapat tizenhatosa körül pattogott a labda. A kemény kötésű és nagy lelkesedéssel küzdő tarjáni védők kihasználták testi erejüket is. Ezért többször előlererült, hogy a közelharcokban egy-egy Honvéd csatár a földre került. Vgenkor azután rendszerint tizenegyest követeltek a fővárosi játékosok Zsolt játékvezetőtől Zsólt azonban egyetlen alkalommal sem látta szabálytalannak a tarjáni játékosok férfias beavatkozását. Meg kell jegyeznünk, hogy mi is minden esetben a játékvezető meglátását tartottuk helyesnek. Szándékos honcsolás nem történt. A labdáért való küzdelemben a tarjáni játékosok szabályosan használták ki testi erejüket. Az viszont természetes, hogy ilyenkor az erősebb, az ilyen játékhoz szokott játékos maradt a győztes. Zsolt játékvezető — helyesen! — ugyanígy bírálta el az ilyen eseteket. a Honvéd kapuja közelében is. Egy alkalommal Vilezsálmári tizenhatosain belül volt, amikor a nagy lendülettel futó Lóránt keresztezett. A két játékos összecsapott. Az erősebb Lóránt állva maradt, a tarjáni játékos elesett. . A bányászcsapat tizenegyest követelt, pedig ugyanúgy , nem volt szabálytalan az összecsapás, mint több más esetben a tarjáni kapu előtt. Csak a szándékos kezezés büntetendő Még mindig gyakran előfordul, hogy a játékosok és a szurkolók egyaránt szabadrúgást, vagy 11-est köthetnek akkor, ha a mezőnyben, vagy a kiosón belül egyik-másik játékos kézzel ér a labdához. A játékvezetők az esetek döntő, többségében nem fújják le a késezést, mert a játékos — nettt szándékosan ért kézzel a labdához. Két ilyen eset is előfordult a Bp. Dózsa—Dorogi Bányász mérkőzésen. Kamarás játékvezető helyesen járt el, amikor egyiket sem fújta le, hanem „továbbot“ intett. A játékszabályok világosan intézkednek ebben a tekintetben. Határozottai kimondják: a labda kézzel érintése csak abban az esetben büntetendő, ha szándékosan történt. Az előbbi mérkőzés második félidejében Virág át akarta emelni a labdát Kincses felett és a dorogi játékos ekkor két kézzel leütötte a labdát. Nyilvánvaló volt a szándékosság. A játékvezető habozás nélkül le is fújta. Nem fújta, azonban le akkor, amikor az első félidőben például Hargittai kezének lőtték a labdát, így kell a kezeléseket elbirálniok a játékosoknak és a nézőidnek is! A veszélyes és „önveszélyes" játék érdekes eseteit figyelhettük meg Katon. A Bp. Vasas—Bp. Kinizsi találkozó első félidejében egyszer Dékány lapos ívben dobta be a labdát. Mielőtt a labda földet ért volna, Lőrinc fel akarta talpalni az egész mélyen lehajló és fejelni szándékozó Kócz G elől. A Kinizsi-közönség egy része méltatlankodott, s Gaál játékvezető — nyilván ennek a hatására — szabadrúgást ítélt a Vasas ellen, sőt figyelmeztette Lőrinczet is. A játékvezetőnek ez a döntése, véleményünk szerint, nem volt helyes. Lőrincz ugyanis nem követett el szabálysértést, a veszélyes helyzet előidézője Korzó volt, aki „önveszélyeset”* játszott, tehát Koe®ó csapata ellen kellett volna a játékvezetőnek szabadrúgást ítélnie. A második félidőben akadt egy talpalás, amelyet viszont igen helyesen bírált el a játékvezető. Egy magasan felpattant labdára Dalnoki és Herendi futott rá. Dalnoki magasra emelt lábbal Herendi villával egy magasságban talpalta el a labdát. Gaál jól látta, hogy Dalnoki mozdulata veszélyes volt és szabadrúgást ítélt a Kinizsi ellen. A két esetből tehes az a tanulság, hogy mindig az a vétkes ilyen esetben, aki a veszélyes helyzetet előidézi. A szombathelyiek váratlan veresége volt a forduló egyetlen r meglepetése.Tavasszal Budapesten is legyőzték a Bp. Rostást, így Szombathelyen mindenki biztosra vette, hogy odahaza is megszerzik a két pontot. Nem így történt. Ennek fő oka az volt, hogy a szombathelyiek — hasonlóan a Bp. Honvédh'ez — kapuja elé töm ők tették ellenfelüket, nem húzták szét a védelmet. A Bp. Postás néha-néha kitört •"A győri h... sokkal közelítette meg a Szombathelyi Lokomotív kapuját. Ilyen gyors támadásból született meg a ráérkezés sorsát eldöntő gól is. " (Folytatás a 2. oldal első hasábján.) A Bp. Dózsa—Dorogi Bányász mérkőzésről készült képünkön Menni vetődéssel szerzi meg a labdát Kántor elől, majd hátat is fordít a csatárnak. Balról jobbra: Farsang, Gyurik, Kántor, Henni, Molnár, Pálmai, Balogh II.