Népsport, 1952. szeptember (8. évfolyam, 180-200. szám)

1952-09-02 / 180. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ KEDD, 1952 SZEPTEMBER 2 ARA 66 FILLÉR VIII. ÉVFOLYAM 180. SZÁM Kedden este indul haza Moszkvából a magyar röplabda-válogatott — Táv­beszélő­ jelentésünk — (Moszkva, sze­p­tember 1). A világbaj résztvevői még teljes­­számban Moszkvában vannak. Most a szakem­­be­rek — főleg az edzőik — azzal­­­ töltik idejüket, hogy kicserélik egymás ta­pasztalatait, megbeszélik ész­revételeiket. Bern­ünket termé­szetesen igen érde­kelt, hogy a külföldi szakemberek imm­rtya­n vélekednek a magyar csapat já­tékáról. Több vezetővel és edzővel­ be­sze­lge­­­tünk erről. Általá­nos vélemény az, hogy­­a magyar csapat határozottan fejlődött a szófiai Eu­rópa-bajnokság óta, csak a hajrát nem bírta. Valóban, csapatunk nagyszerűen kér­deret a világ­bajnokságon. A bolgárok után a lengyeleket is legyőzte, s veret­lenül került­­ csopo­rntjá­ba­n a­z első he­l­y­r­e A döntőben azután a csehszl­­ová­kokkal szemben is megnyert két játszmát a magyar csapat, p pedig a múltban soha nem sikerült válogatottjainknak meg­szo­rítaniok a csehszlovák együttest Eze­n a találkozóm is még kitűnő támadó­játékot­ mutattak be a mieink, kü­lönö­sen Antal páter játszott ragyogóan Utána azonban erősen visszaesett válo­gatottunk. Ennek oka a­ csapat gyen­gébb erőnlétében­­keresendő. A román csapat elleni mérkőzésen, majd a bol­gárok elleni újabb találkozón is kiüt­között ez. A­ szovjet válogatottak játékáról elragadtatással beszél minden szak­ember. A mi edzőinknek különösen a szov­jet férfi csapat , játéka tetszett. Pro­hán­ka László, férfi csapatunk edzője ezt mondta: " A röplabda-játék ma­gás iskolája az, ahogyan a szovjet férfi csapat ját­­s­­zik. 'Szinte nem is 'hibáznak, hab elő­kezelés és technika terén valamennyi játékos igen jól­ képzett­ A leggyorsab­­bak voltak az egész mezőnyben, ami nemcsak a támadások előkészítésében felépítésében mutatkozott meg, hanem a védekezés terén is. Sok dicséretet kapott a rendezés is A vezetőknek és az edzőknek az a véle­m­ényü­k, hogy a világbajnokság meg­szervezése és lebonyolítása minden te­kintet­ben kifogástalan volt. Idejében és pontosan­­ készítették el az egyes főrdü­l­ók műsorát, a mér­kőzések kez­dési időpontját pontosan betartották, a közönséget nagyszerűen tájékoztatták. JAheay, a Nemzetközi Röplabda Szö­vetség francia elnöke mondta a világ­baj,a sokság befej­ezése után.­­ Minden várakozást felülmúlt az a hatalmas érdeklődés, amely a röplabda iránt itt Moszkvában megnyilvá­nult. Többszázezer ember nézte végig a VB küzdelmeit, s ez is azt bizonyítja hogy a röplabdának az olimpiai játéko­kon szereplő sportágak között van a helye. Hétfőn délelőtt, újabb nagy sétát tet­tünk a városban s délután labdarúgó mérkőzésre, megyünk. Kedden este indu­lunk haza Budapestre. Kertész István Pénteken kezdődnek az országos úszóbajnokságok Az idén első ízben kerül sorra szak­mai alapon az országos úszóbaj­no­k­s­ág. Növeli a bajnokság érdekességét az, hogy az egyéni bajnokságok mellett a SzOT és a nem szakszervezeti sport­­egyesületek csapatai között- a csapat-­­bajnokságért is folyik majd a küzde­lem. A pontozás: I. hely 6, II. h­ely 7, III. hely 6, IV. hely 5, V. hely 4, VI. hely 3, VII. hely 2, VIII. hely 1 pont. Pénteken lezárták a nevezéseket a baj­nokságra. Mind a női, mind a férfi számokban az élvonalbeli gárda leg­jobbjai vesznek részt. Különös érdek­lődés előzi meg olimpiai bajnokaink fájiját. Hatalmas küzdelmet hozhat majd az olimpiai bajnok Szőke Kató, Temes Judit és Novcík Éva összecsapása a 100 méteres gyorsúszásban. Novák Éva egyébként csak gyorsúszó-számok­­ban indul, így a 200 m-es mellúszás­ban Killermann Klárának nem lesz egyen­rangú ellenfele. Nagy figyelem előzi meg a 4x100 méteres női gyors­váltót is. A SPOT színeiben az olim­pián világcsúccsal győzött magyar váltó indul ma­jd: A Novák I., Novák É., Szőke, Tem­es. Olimpiai bajnokaink közül csak Gyenge Valéria és Székely Éva marad­­t­ el a baajnoki küzdelmektől" -Ön. fiák közül Kádas 100-as rajtját előzi meg fokozottabb figyelem. Az egri ver­senyző a rövid pihenő után ismét ed­zésbe állt és máris jó formát ért el. Az 1000-as bajnokságban sem Csordás, sem pedig Záborszky nem indul. Utóbbi továbbra is csak ifjúsági ver­senyen vesz majd részt, míg Csordás „áttért** a rövid távokra, így távol­­létükben Kettesi és Mitró között dől majd el a bajnoki cím. A bajnokság pénteken délután 17 órakor kezdődik a Sportuszodában- Az OTSB népszerű helyárakat állapí­tott meg. Pénteken és szombaton 3, 2­­1 forintos, vasárnap pedig 5, 3 és 1 forin­tos áru jeggyel lehet megtekinteni a versenyt. A kapus maradt a győztes A Bp. Honvéd—Salgótarjáni Bányász mérkőzésen a bányász­ védők hősiesen és nagyon sokáig igen eredményesen hárították a meg-megújuló Honvéd-támadá­­sokat. Képünkön Oláh, a salgótarjániak kapusa magasan kinyúlva csípi el a labdát a fejelni készülő Kocsis és az ugyancsak a közelben lévő­ Budai I elöl. Oláh mellett balról Gáspár, mögötte (fehérben) Kocsis, valamivel hátrább Pira, előtte — többé-kevesbbé eltakarva — Budai I, tőlük jobbra, távolabb, Rabol­csay. A csehszlovák Skod­a 17.05-re javította a súlylökő Európa-csúcsot Banasek és Kánya lett az 38 km-es kerékpáros párosbajnok Labdarúgó-válogatottunk olimpiai szereplésének értékelése További formajavulásokat hozott a kiesés elleni nagy küzdelem Megjegyzések a labdarúgó NB I legutóbbi fordulójáról Az­ NB I őszi második fordulója azt mutatta, hogy a legutóbb gyengéb­ben szerepelt csapatok is javuló for­mában vannak. A Bp. Bástya például lényegesen javult a múlt vasárnaphoz viszonyítva és jobban játszott a Bp. Dózsa és a Bp. Postás is. Hatalmas küzdelem körvonalai bon­takoznak ki az élcsoport után követ­kező csapatok között. Gondoljuk csak el: az ötödik helyezett Bp. Kinizsi a tizenkettedik Szegedi Honvéd kö­zött mindössze négy pont a különb­­*CfJ, é­s Ci-.'O.ié -..... .. / ■* n Salgó­tarján] Bányász sincs erősen lemaradva mögöttük. Azt jelenti, mindez, hogy tíz csapat bármelyike bekerülhet a kieső jelöltek csoportjába. . Ez a körül­mény nagy serkentőerő és nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy ezek a csa­patok föl­dien fokozzák­­ erőfeszítései­ket, igyekeznek egyre jobb és jobb teljesítményeket nyújtani. Ez a forduló is sok tanulságot ho­zott, akárcsak az előző. Olyan tanul­­s­ágokat, a­m­el­y­ek fel­h­a­sználásá­va­l nemcsak élvonalbeli együtteseink, ha­nem valamennyi labdarúgó-csapat ja­víthat a munkáján, teljesítményén. Észrevételeinknek, meg­je­g­y­zéseinknek éppen ez a céljuk. Ezen a­ héten az NB I -mérkőzéseken az alábbi meg­figyeléseket tettük: Fontos taktikai problémák vetődtek fel az elmúlt fordulóban. Nagy­részük nem új, de miután gyakori hibá­kat tapasztaltunk velük kapcsolban, kénytelenek vagyunk ismét foglalkozni a megoldásukkal. Ilyen például az, hogy a Bp. Honvéd gyakran beleesik abba a hibába, hogy teljesen kapuja elé szorítja — úgyszól­ván tömöríti —­ elenfélét és emiatt hatalmas m­ezőnyfölénye ellenére is ne­hezen tud gólt elérni. Rendszerint akkor fordul ez elő, ha az ellenfél lé­nyegesen gyengébb­ Most vasárnap pél­dául csaknem állandóan nagy fölény­ben volt a Bp. Honvéd, teljesen ka­pujához szorította ellenfeleit, mégis 71 percen át nem tudot gólt elérni._Ilyen esetekben csak az segít, ha időnként kiengedik az ellenfelet, fellazítják a védelmét, „kihúzzák“ a hátvédeket és a fedezeteket a kapu elől és­­ gyorsab­ban hajtják végre a támadásokat! A szárny­játék és az ellene való védekezés ugyancsak fontos része a taktikának. Sándor, a Bp. Bástya válogatott jobb szélsője, gyakran ottragad a labdát hozó összekötő, vagy más játékostársa m­el­lett, ahelyett, hogy — nagy gyorsasá­gát kihasználva — előrefutna lyukra­ Természetesen olyankor, amikor ez le­hetséges, ha nincs leszofutási veszély Ugyanez a hibája a másik válogatott szélsőnek, Budai IT-nek is. Az éreedmé­nyes szárny játéknak elég sok játék­fortély-megoldása van. Ezeket nyaka­rolnia kellene Sándornak és a többiek­nek, és akkor többféle megoldás közül mindig azt választaná, amelyik az adott helyzetben a legmegfelelőbb. Nagy­szerű megoldás volt például az, amely­nek révén Sándor a Bp. Bástya első gólját szerezte vasárnap. Még a legjobb hátvédeink is állan­dóan zavarban vannak, hogyan védekez­zenek a gyors, mozgékony szélsők el­len. Vasárnap ezt különösen Kovács II és Kónya játékán keresztül figyel­hettük meg. Egyikük sem­ állt rá a szélsőjére, csaknem mindig hagyták át­venni a labdát, hagyták kezdem­é­nyesni a szélsőket és emiatt azok leg­többször „átmentek** rajtuk. Mit kellett volna tenniük? Ha vár­ható, hogy a szélső kap labdát, lehe­tőleg meg kell akadályozni őt az át­vételben. Ez a hátvéd elsőszámú fel­adata. Ha a közelben folyik a játék, akkor szorosan kell őrizni a szélsőt. Ez természetesen csak,­ akkor lehetséges, ha a fedezet is­­ságít azzal, hogy za­v­a­r­ja, s­z­e­mm­el t­a­rtja a szárnyba­n tal­lózó összekötőt. Ezt­ vasárnap sem Ko­vács I, sem Preiner nem végezte meg­felelően, így történhetett meg, hogy Czibor is. Kárász is igen sok támadást kezdeményezhetett. És még valamit: előrelátható volt, hogy Czibor, a csepeli együttes leggyorsabb, legmozgékonyabb csatára ,kezdeményezi majd a legtöbb támadást. Világos volt: ha Czibort lefogják, kihúzzák a piros­kékek ötös­fogatának a „méregfogát“ is. Ez különösen indokolttá tette volna Czibor szoros lefogását, valamint Tóth II gondosabb őrzését. Kovács I-nek fontos védekező­ feladata lett volna ezen a né­­rködésen, miért hit Tóth ,ruhábon viheti fel a labdát, akkor Czibor le­fogása hatástalanná válik. Kovács I nem látta el ezt a­­ feladatát és ezzel lehetetlenné tette Kovács II eredmé­nyes védőjátékát is. Sok „lyukraadásos" támadást láttunk vasárnap a Dózsa-stadi­onban lefolyt kettős mérkőzésen. Különösen a Bp. Bástya csatárai alkalmazták ezeket nagy számban, de láttunk ilyeneket — kisebb mértékben — a többi három együttestől is. A Bp. Bástya öt gólja közül hármat ilyen kiugrással ért el. Volt azonban több olyan támadás is, amelyből nem lett gól (mert mellé-, vagy fölélövéssel végződött, vagy a kapus sikerrel lépett közbe). Az ilyen támadá­sok természetesen nem kizárólag elgon­­dolások vagy elhatározások, hanem tervszerű, szorgalmas gyakorlás követ­­keztében jönnek létre. Ha a támadók megfelelően gyakorolják az ilyen me­redek, „időzített” előreadásokat és a kellő pillanatban történő gyors előre­­töréseket, akkor mérkőzéseken is sike­resen alkalmazhatják. Ahogy a piros­fehérek vasárnap sok esetben sikere­sen alkalmazták. Helyes kezdeményezés az, amit vasárnap a Dózsa-stadionban tapasztaltunk. Kamarás, a Bp. Dózsa— Dorogi Bányász mérkőzés játékvezetője a mérkőzés kezdete előtt arra kérte a két csapat edzőjét: tegyék lehetővé, hogy néhány percet beszélgethessen a két együttes tagjaival. A Dózsa öltöző­jében foglaltak helyet a játékosok, hogy meghallgassák Kamarás szavait. — Sporttársak! Fel szeretném hívni a figyelmüket a FIFA szabálymagyará­­zatára, amely szigorúan kimondja, hogy a játékosoknak nincs joguk testtel fel­tartani egymást, ha törekvésük nem a labda megszerzésére irányul. Felhívom a figyelmüket arra is: partdobásról megengedhető az is, hogy a partdobást végző játékos meredeken, lapos ívben dobja a labdát a társához — mondta Kamarás. Ezután gyakorlatban is megmutatta a fél tartás esetében előforduló szabály­talanságokat és a pari dobás különféle módjait- A magyarázat után Szusza és társai különböző kérdéseket tettek fel Kamarásnak, s a játékvezető készsége­sen válaszolt. A néhány perces kis sza­bálymagyarázatnak a játék folyamán nagy hasznát vették a játékosok. Ki­használták a partdobásoknál a szabály adta előnyöket, s nem lepődtek meg, amikor egyszer-egyszer Kamarás közve­tett szabadrúgást ítélt feltartásért. Keményen, de nem durván ! Nagy küzdelem folyt a Bp. Honvéd-— Salgótarjáni Bányász mérkőzésen. A játékidő nagy részében a bányászcsapat tizenhatosa körül pattogott a labda. A kemény kötésű és nagy lelkesedéssel­ küzdő tarjáni védők kihasználták testi erejüket is. Ezért többször elől­erer­ült, hogy­ a közelharcokban egy-egy Honvéd csatár a földre került. Vgenkor azután rendszerint tizenegyest követeltek a fő­városi játékosok Zsolt játékvezetőtől Zsólt azonban egyetlen alkalommal sem látta szabálytalannak a tarjáni játéko­sok férfias beavatkozását. Meg kell jegyeznünk, hogy mi­ is min­­den esetben a játékvezető meglátását tartottuk helyesnek. Szándékos honcso­­lás nem történt. A labdáért való küz­delemben a tarjáni játékosok szabályo­­san használták ki testi erejüket. Az viszont természetes, hogy ilyenkor az erősebb, az ilyen játékhoz szokott játé­­kos maradt a győztes. Zsolt játékvezető — helyesen! — ugyanígy bírálta el az ilyen eseteket. a Honvéd kapuja közelében is. Egy alka­lommal Vilezsál­­már­­i tizenhatosain be­­lül volt, amikor a nagy lendülettel futó Lóránt keresztezett. A­ két játékos össze­­csapott. Az erősebb Lóránt állva ma­radt, a tarjáni játékos elesett. . A bá­­nyászcsapat tizenegyest követelt, pedig ugyanúgy , nem volt­ szabálytalan az összecsapás, mint több más esetben a tarjáni kapu előtt. Csak a szándékos kezezés büntetendő Még mindig gyakran előfordul, hogy a játékosok és a szurkolók egyaránt szabadrúgást,­ vagy 11-est köthetnek akkor, ha a mezőnyben, vagy a k­i­osón belül egyik-másik játékos kézzel ér a labdához. A játékvezetők az esetek döntő, többségében nem fújják le a ké­se­zést, mert a játékos — nettt szándé­kosan ért kézzel­ a labdához. Két ilyen eset is előfordult a Bp. Dózsa—Dorogi Bányász mérkőzésen. Kamarás játék­vezető helyesen járt el, amikor egyiket sem fújta le, hanem „továbbot“ intett. A játékszabályok világosan intézked­nek ebben a tekintetben. Határozottai kimondják: a labda kézzel érintése csak abban a­z esetben büntetendő, ha­­ szándékosan történt. Az előbbi mérkőzés második félidejé­ben Virág át akarta emelni a labdá­t Kincses fe­lett és a dorogi játékos ekkor két kézzel leütötte a labdát. Nyilván­­való volt a szándékosság. A játékvezető habozás nélkül le is fújta. Nem fújta, azonban le akkor, amikor az első fél­időben például Hargittai kezének lőt­ték a labdát, így kell a kezeléseket elbirál­niok a játékosoknak és a nézőid­nek is! A veszélyes és „önveszélyes" játék érdekes eseteit figyelhettük meg Katon. A Bp. Vasas—Bp. Kinizsi talál­kozó első­­ f­élidejében egyszer Dékány lapos ívben dobta be a labdát. Mielőtt a labda földet ért volna, Lőrinc f­el akarta talpalni az egész mélyen le­hajló és fejelni szándékozó Kócz­ G elől. A Kinizsi-közönség egy része méltatlanko­dott, s Gaál játékvezető — nyilván en­nek a hatására — szabadrúgást ítélt a Vasas ellen, sőt figyelmeztette Lőrin­­czet is. A játékvezetőnek ez a döntése, véleményünk szerint, nem volt helyes. Lőrin­cz ugyanis nem követett el sza­­bálysértést, a veszélyes helyzet elő­idézője Korzó volt, aki „önveszélyes­et”* játszott, tehát Koe®ó csapata ellen kel­lett volna a játékvezetőnek szabad­rúgást ítélnie. A második félidőben akadt egy talpa­­lás, amelyet viszont igen helyesen bírált el a játékvezető. Egy magasan felpat­tant labdára Dalnoki és Herendi futott rá. Dalnoki magasra emelt lábbal He­rendi villával egy magasságban tal­pal­ta el a labdát. Gaál jól látta, hogy Dalnoki mozdulata veszélyes volt és szabadrúgást ítélt a Kinizsi ellen. A két esetből teh­es az a tanulság, hogy mindig az a vétkes ilyen esetben, aki a veszélyes helyzetet előidézi. A szombathelyiek váratlan veresége volt a for­duló egyetlen r meglepetése.­­Tavasszal Budapesten is legyőzték a Bp. Rostást, így Szombathelyen min­denki biztosra vette, hogy odahaza is megszerzik a két pontot. Nem így tör­tént. Ennek fő oka az volt, hogy a szo­m­­bathelyiek — hasonlóan a Bp. Hon­védh'­ez — kapuja elé töm ők­ tették ellen­felüket, nem húzták szét a védelmet.­­ A Bp. Postás néha-néha kitört •"A győri h..­. sokkal közelítette meg a Szombat­­helyi Lokomotív kapuját. Ilyen gyors támadásból született meg a ráérkezés sorsát eldöntő gól is. "­­ (Folytatás a 2. oldal első hasábján.) A Bp. Dózsa—Dorogi Bányász mérkőzésről készült képünkön Menni vetődéssel szerzi meg a labdát Kántor elől, majd hátat is fordít a csatárnak. Balról jobbra: Farsang, Gyurik, Kántor, Henni, Molnár, Pálmai, Balogh II.

Next