Népsport, 1953. január (9. évfolyam, 1-22. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPU - |' -—-| ■ ■ ■ ------------- ■ ----------------------------rrsg CSÜTÖRTÖK. 1953 JANUÁR 1 * ARA 60 FILLÉR * IX. ÉVFOLYAM I. SZÁM ­ Nagy sikerek után, megnövekedett feladatok előtt írta: Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöke 4 QITO a magyar sport eddigi leg­-LUOLd fényesebb esztendeje. Az a fejlődés, amely hazánk testnevelési és sportmozgalmában is rohamlépések­­kel indult a felszabadulás után, az el­múlt esztendőben ért a legmagasabb pontjára. Az alkalosm, amelynek kap­csán a magyar sport bebizonyíthatta nagy fejlődését, a helsinki olimpia volt. A magyar olimpiai siker legszebb el­ismerése az volt, amikor Rákosi Mátyás elvtárs, népünk szeretett, bölcs vezetője az országgyűlés 1952 decem­ber 15-i ülésén a magyar kultúra ered­ményeiről beszélt, amelyek szerte a világon felkeltették a haladó világ ér­deklődését, s többek között ezeket mondotta. ..Ezt az érdeklődést — és hozzátehetem, rokonszenvet — fokoz­ták azok a nagyszerű teljesítmények, amelyeket tervszerű testnevelési mun­kánk eredményeképpen sportolóink a helsinki olimpián elértek, amikor ti­­zenhat olimpiai bajnokságot és negy­venkét aranyérmet nyertek el** Méltán büszkévé tehetik ezek­­ a szavak test­nevelési és sportmozgalmunk minden tagját, aki a maga területén teljesí­tette a kötelességét. Olimpiai győzel­meink ugyanis nem néhány ember ki­vételes tehetségének köszönhetők, ha­nem hazánk általános fejlődésének, amelyben soha nem látott lehetőségek­­hez jutott a testnevelés és a sport is. Az olimpiai játékok alatt és u­tán nem egyszer fordultak hozzánk kérdések­kel nyugati szakemberek, s szerették volna megtudni a magyar győzelmek ..titkát**. Mi nem tudtuk kielégíteni a kíváncsiságukat, semmiféle csodaszer­ről nem tudtunk beszélni, de beszél­tünk arról a forradalmi változásról, amely Magyarországot is a szabad né­pek táborába emelte­, s amely életünk minden területén rohamos fejlődést tett lehetővé. Beszéltünk hatalmas ipari fejlődésünkről, s rámutattunk arra, hogy nem vezet t°nség a tizenhat ma­gyar olimpiai bajnokság, nem volt vé­let­len­ség 1948-ban a londoni olimpián, hogy a magyar sport a hároméves terv második évében érte el addigi leg­nagyobb olimpiai sikerét, s még ke­­vésbbé véletlen, hogy ezt a nagy győ­zelmet négy évvel később az ötéves terv harmadik, döntő esztendejében tudta alaposan túlszárnyalni. Önként következik ebből, hogy a magyar sport sohasem érte volna el ezeket a nagy sikereket, ha hős munkásosztályunk, s az egész magyar dolgozó nép nem aratott volna győzelmet győzelem után a termelésben, ha nem tette volna lehe­tővé sportolóink számára a megfelelő előkészületeket. Pártunk és kormá­nyunk,­­ személyesen Rákosi elvtárs féltő golul­dal és szeretettel kísérte fi­­­­gyelemmel sportunk fejlődését, s mi­­­­den segítséget megadott ahhoz, hogy a sportmozgalmunk mind mennyiségben, mind minőségben előrehaladjon. Spor­tolóink számára a legnagyobb elisme­rés, ha megállapítjuk, hogy jól hasz­nálták ki a segítséget, nem mutatkoz­tak méltatlanoknak a bizalomra. Jog­gal jelenthették Helsinkiből Rákosi elvtársnak, a magyar sport nagy ba­rátjának, hogy­ megtették kötelességü­ket, dicsőséget szereztek édes hazánk­nak.­­ az egész béketábornak. Fel­emelő érzés volt az a tudat, hogy hatvankilenc ország küzdelmében a három első hely közül kettőt a béke­tábor sportolói foglaltak el: a szocia­lista Szovjetunió és a Magyar Nép­­köztársaság legjobb versenyzői. Ugyan­akkor valamennyi népi demokrácia je­lentős fejlődésről tett tanúságot a hel­sinki olimpián, s az egész világ a sport­eredményeken keresztül is megláthatta, hogy merre van a fejlődés, a győ­zelem útja. Azok az országok, ame­lyeket a hős Szovjetunió szabadított fel, s további önzetlen támogatásával megnyitotta előttük a fejlődés útját, a sport terén is ugrásszerű fejlődésről tanúskodtak a helsinki olimpián, amely­­nek a legnagyobb, legfontosabb esemé­nye a Szovjetunió megjelenése és­ min­den várakozást felülmúló nagyszerű szereplése volt. Külön felemelő érzés volt olimpiásaink számára, amikor meg­tudták, hogy a magyar dolgozók munkafelajánlásokkal, termelési ered­ményekkel ünnepelték az olimpiai si­kereket, s lelkesítették olimpiába in­ket még nagyobb helytállásra, adott szavuk beváltására. Az olimpiai sikerek fénye sem hal­ványítja el az esztendő folyamán más területeken elért eredményeket. Lénye­gesen megjavult a szervezeti munka, a helyi TSB-k egyre jobban látják el a feladataikat. Jelentősen tovább erő­södött a tizennyolc sportegyesület. A terveknek megfelelően megszerveztük a mezőgazdasági dolgozókat tömörítő Traktor SE-t, valamint a Spartacus SE-t, amely a kisipari szövetkezetek dolgozóinak nyújt sportolási lehetősé­get. Ezzel a sportegyesül­etek száma húszra emelkedett. A főiskolai és egyetemi ifjúság testnevelése és sportja szem­pont­jából jelentős lépés az I. és II. évfolyambeli hallgatók részére kö­telező testnevelési óráknak a tantervbe való beiktatása. Többszáz sportkörben működnek már sportszervezők, s meg­indult az általános szakosztályok fel­állításának munkája. Több mint tíz­ezer társadalmi edzőt, játékvezetőt és sportköri vezetőt képeztek ki a kü­lönböző tanfolyamokon. A fejlődés szempontjából nagyfontosságú minősí­tési munkában egyedül az ifjúságiak terén volt lemaradás, amit a sport­köröknek az ifjúságiakkal szemben ta­núsított bizonyos közömbössége oko­zott. A sportnaptárban előírt verse­nyek legtöbbje megrendezésre került. V­árakozáson felüli mértékben teljesí­tették túl sportszervezetein­k az MHK- tervet, az eredmény itt túlhaladja a 160 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az MHK- jelvény­esek száma hazánkban egymillióra tehető. Dolgozó népünk erejére és ügyességére vet jó fényt ez a­­ szám, s ugyanakkor széles tö­megalapot jelent a minőségi sport to­vábbi fejlődéséhez. Legjobbjaink fejlő­dését nemcsak az olimpiai bajnoksá­gok bizonyítják, hanem az az 5 világ­­cúcs, s 201 országos csúcs, amelyet felnőtt versenyzőink a mérhető sport­ágakban az elmúlt év folyamán felállí­tottak. A nagy sikerek számbavétele alkal­­*­mával csak egy kérdést tehetünk fel: hogyan lehet ezeket, a sikereket tovább fejleszteni? Először is fel kell használnunk a sikerek lelkesítő, moz­gósító erejét. Er­re számos példa van máris. A fiatalság képzeletét meg­ragadta az olimpiai siker, s különösen azok felé a sportágak felé özönlenek, amelyekben legjobbjaink sikereket arattak az­­ olimpián. Másodszor: bí­ráló szemmel kell megvizsgálnunk a hiányosságokat. Me arra kell töreked­nünk, hogy felszámol­juk azokat. Ugyanakkor, amikor örülnünk kell annak, hogy olimpiai győzelmeink ha­talmas tömegeket lelkesítettek fel, vi­gyáznunk kell arra, hogy az öröm ne fajul­jon önelégültséggé, a siker ne száll­jon egyesek, v vagy többek fejébe. Ne feledkezzünk meg arról, hogy még az olimpiai játékok alatt­­ voltak hiá­nyosságok. A férfi tornában, a férfi úszásban és az ökölvívásban visszaesés mutatkozott, atlétikában pedig, az olimpiai játékok legfontosabb sport­ágában, általánosságban még mindig elmaradunk a nemzetközi élvonaltól. Az MHK testnevelési rendszer munká­ját még most sem jellemzi a rend­szeresség, a tervszerűség, holott ne­künk az MFIK-ral nem az a célunk, hogy a résztvevők csak a próbákon, legjobb esetben egy-egy edzésen ve­gyenek résszt, hanem az, hogy rendsze­resen sportoljanak. Á­ltalában véve a minőségi munka területén sokhelyütt hiányosságok mutatkoztak. A különféle tanfolyamok előkészítése, a hallgatók kiválasztása, s maga a tanfolyam le­bonyolítása is gyakran felületes volt. Sportvezetőink közül még sokan nem értik meg, hogy a tervnek nemcsak a számszerű, papíron való teljesítése a fontos, hanem a minőségi teljesítés is. Külön súlyos hiányosság az a kap­kodás és tervszerűt­lenség, amellyel a tanfolyamokon végzett sport­kádereket m­unkába állítják, vagy egyszerűen meg­feledkeznek róluk. A terv teljesítésé­nek szám­szerűségére törekedve sok sportkör csak az új tagok toborzásá­val törődött, s közben elhanyagolta a régebbi tagokat. Nem volt megfelelő az agitációs és a propagandamunka sem, s nem volt megfelelő a sport­­szervezetek együttműködése a DISz­­szervezetekkel, holott a testnevelés és a s­port elsősorban az ifjúság ügye. Hiányosságok mutatkoztak a sportolók eszmei-politikai nevelése terén is, s még mindig vannak olyanok, akik a sportot a társadalom más jelenségeitől elszakítva nézik. Nem egy élsportolónk magatartása kifogásolható még, a régi idők káros sportszelleme mutatkozik meg viselkedésükön. A sportnaptár megvalósítása folyamán a legtöbb le­maradás az alsófokú és sportköri ver­senyek megtartása terén mutatkozott. A társadalmi szövetségek hálózatával még korántsem lehetünk megelégedve, s általában azt az erőt, amelyet a sportszerető, a sportért dolgozni akaró társadalmi káderek jelentenek, még mindig nem sikerült teljes mértékben mozgósítani, sőt ettől a teljességtől még távol vagyunk. A társadalmi aktí­vák megbecsülése terén kétségtelenül van fejlődés, de ezt még mindig nem tekinthetjük kielégítőnek. Eb­ből fi­gyelmébe ajánlom minden sport­funkcio­náriusnak, hogy a társadalmi aktívák bőséges hálózata nélkül nem tudtuk megvalósítani terveinket, nem tudjuk biztosítani a további fedődért. A fentiek is bizonyítják, hogy jócs­kán akad tennivaló testnevelési és sport mozgalmunkban a hibák, hiányosságok felszámolása terén. Akiket nem vakí­tanak el a kétségtelenül meglévő nagy sikerek, azok tisztán látják a meg­növekedett feladatok nagyságát, ame­lyek az eddigieknél nagyobb erőfeszí­téseket, tervszerűbb munkát igényel­nek.­indenekelőtt meg kell erősít­e­•*■*-*- nü­nk a testnevelési és sportszer­vezetekben az eszmei-politikai munkát. .A sport a kommunista nevelés fontos eszköze. Ezt a hivatását azonban csak akkor töltheti be, ha a sportvezetők a gondjaikra bízott sportolókat ön­ti (dalos, szocialista műveltséggel ren­delkező békeharcosokká, a Szovjet­unió szere­tetére, szocialista építé­sünk harcosaivá nevelik. A po­­litikai felvilágosító munkának bizto­sítani fogjuk a szervezeti előfeltéte­leit, s ami a legfontosabb: a szo­cialista nevelés kérdéseivel elsősorban azoknak kell tisztában lenniük, akik a sportoló ifjúsággal a legszorosabb kapcsolat­ban állnak. Ezek pedig az edzők, a sport­oktatók. Meg kell érte­nie minden edzőnek, hogy aki po­litikailag elmarad, az szakmailag is le­marad, az nem tudja elvégezni a kö­telességét. Az az edző, aki nem akar egész embereket nevelni a rábízott ifjú sportolókból, aki nem küzd a koza­­o­­po­­ti­zm­­us, a sovinizmus ellen, aki nem neveli harcos hazafiságra a sportolókat, s nem fejleszti ki bennük a saját sportkörük iránti szeretet­et, az nem­csak nevelési, hanem sport­beli téren is csődöt mond. Gondoljanak arra, hogy az ellenség minden kis rést igyek­szik kihasználni, s ahol a mi felfogá­sunk nem jut érvényre, ott az ő fel­fogását igyekszik mérgező munkára felhasználni. Légüres tér nincs. S ha a sportvezetők, edzők, versenybírák a politikai tudás magasabb színvonalára emelkednek, nevelőm­unkájukat huny­­nyebben, tudatosabban és eredmény­e­­*elem*k­u­rdjait elvégezni. Kotulat­lan, politikailag fejletlen emberek jutnak a sportszerűtlenség, a fegyelmezetlenség, az anyagiasság lejtőjére, s ugyanakkor a sportágukban sem látják meg a fej­lődés útját, a tudományos módszerek fontosságát, a lelkiismeretes, szorgalmas előkészületek jelentőségét. Éppen azért, mert a vetélkedés egyre nagyobb, a győzelem kiharcolása a különböző sportágakban egyre nehezebb, elsősor­ban az egész emberek kerülnek az élre, azok, akik tudják, hogy miért sportolnak, s miért akarnak győzni. A sport hivatott tanítóinak, az ed­zőknek minden segítséget megadunk ahhoz, hogy m­in­d szakmailag, mind po­litikailag előrehalad­janak. 1953-ban létrehozzuk az OTSfI mellett működő Tudományos és Módszertani Tanácsot, amely a legjobb magyar szakembere­ket tömöríti magában. Ez a testület alkalmas lesz arra, hogy a testneve­lés és a sport területén különböző ideológiai, történelmi vagy szakkérdé­seket kidolgozzon, magasfokú eszmei­séggel,­­ a gyakorlattal való szoros összefüggésben. Azt akarjuk elérni, hogy a sport gyakorlati szakemberei minél több segítséget kapjanak a Tu­dományos és Módszertani Tanácstól. Ennek érdekében igen fontos, hogy maguk a gyakorlati­­szakemberek minél több kérdést vessenek fel a tudomá­nyos feldolgozás céljaira. Biztosítani fogjuk a minél tervszerűbb és szer­vezett tapasztalatcserét is a sportszak­emberek között. Súlyt helyezünk arra, hogy azok a káderek, akik a sportoló ifjúság nevelésével foglalkozniak, szak­mai és politikai tudáson kívül az ál­talános műveltség, kulturáltság terén se maradjanak le. Nagyon fontos, hogy az oktatás, a vezetés munkájába is vonjuk be a fiatalokat. Az idősebb szakemberek egyik legszebb feladata, hogy a vezetés, az oktatás terén is neveljenek utánpótlást sportmozgal­munk számára. Ha est nevelési és sportmozgalmunk tömegalap­jának kiszélesítése ér­dekében fokozódó gondot fogunk for­dítani a tömegversenyekre. A falusi sportolók szpartakiádján nem is tíz­ezreket, hanem százezreket akarunk látni. Hasonlóképpen a nagy tömegek­nek kell jellemezniük a negyven vá­ros atlétikai versenyét, a Szabad Hiú­ság mezei futóversenyét, az MHK úszó-s­jonctoborzó versenyeket, az uszo­dák közötti postaversenyeket, a har­madosztályú minősítő torna versen­yeket, s a közhasználatú gépek kerékpár­versenyét. És ezekre a nagy tömeg­ver­senyekre úgy kell tekintenünk, mint újabb nagy tömegek kezdő lépéseire a rendszeres sportolás felé. A sportszer­vezetek munkájának arra kell irányul­nia, hogy a nagy tömeg­versenyeken a sportba bekapcsolódott fiatalokat szer­vezzék be a sportkörökbe, az általá­nos szakosztályokba, s egyengessék az útjukat a nekik legjobban megfelelő sportágak felé. Ügyeljenek arra, hogy elsősorban azokat a sportágakat ked­veltelek meg a fiatalokkal, amelyek a többi sportnak is az alapjai, mint például az atlétika, a torna, az úszás, vagy olyan szívósságra és kitartásra ne­velő sportág, mit a kerékpározás. M­inőségi sportunk előtt is nagy feladatok állnak ebben az esz­tendőben. Világ- és Európa-bajnoksá­gok, fontos nemzetközi mérkőzések, s az év legfontosabb sporteseménye, a Világifjúsági Találkozó keretében meg­rendezésre kerülő FVB. Hasonlókép­pen nagyfontosságúak élsportolóink számára a hazai bajnokságok, verse­nyek, amelyeknek színvonalát minden eszközzel tovább kell emelnünk. Em­lékezetes lesz a magyar sport számára az 1953-as esztendő abban a tekintet­ben is, hogy ebben az évben kerül felavatásra a Népstadion, ötéves ter­vünk legjelent­ősebb sportéépítkezése. Népi demokráciánk egyik győzelme az első igazi nemzetközi méretű magyar stadion, amelyről a múltban annyit szavaltak, de amelynek érdekében so­hasem cselekedtek. A Népstadion el­készülése alátámasztja jogos kérésün­ket az 100. évi olimpiai játékok meg­rendezése iránt. Minőségi sportunk fejlődésének világosan mutatja az útját az új, egységes s­por­tm­inősítés, amelynek a szabályzata már a nyilvá­nosság elé került. Rövidesen nyilvános­ságra , hozzuk az új szinteket is, ame­lyek magasabbak lesznek, min a ré­giek. Edzőink úgy építsék fel mun­kájukat, hogy minél több sportolót minél magasabb osztályú szint eléré­sére tegyenek képessé. Ne feledkezze­nek meg arról, hogy az új minősí­tési szabályzat három évre szól. Ha megfelelő, hároméves tervet készíte­nek az edzők a legmagasabb szintek elérése érdekében, akkor legtehetsége­sebb sportolóink a legközelebbi olim­pia évében érik majd el tudásuk leg­magasabb fokát. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy sportmunkánkat a négyévenként megismétlődő olimpiai játékokra állít­juk be. Ezt még akkor sem­ tesszük, ha teljesen tisztában vagyunk — a legutóbbi tapasztalatok alapján is — az olimpiai játékok nagy propaganda­erejével. Mi az állandó, biztos fejlő­dést akarjuk biztosítani a testnevelés és a sport terén is, s ez, s csakis ez a mód teszi lehetővé az olimpiai jó sze­replést is. A helsinki olimpia után sokan úgy gondolták, hogy a követ­kező év talán némileg a pihenés esz­tendeje lesz a nagy ,,olimpiai megeről­tetés“ után. Ezek az emberek erősen tévednek. Az 1953-as esztendő meg­növekedett feladatokat hoz számunkra, te­hát nagyobb munkát igényel, mint az 1952-es, olimpiai esztendő. A már felsorolt feladatokon kívül le kell bo­nyolítani a sportköri vezetőségek újra- YU tanulását, egészen a területi elnök­ségekig bezárólag. A falusi sport­­munka elősegítése céljából meg fogjuk szervezni a meglévő falusi sportkörök patronálását, s új falusi sportkörök megalakulását segítjük elő. Az elmúlt évinél nagyobb mértékben foglalko­zunk a Traktor SE munkájával, szer­vezeti megerősödés­ével. Mind a 140 járásban szövetkezeti minta­s portkör megalakulását tesszük lehetővé, s ezek a minta-sportkörök valóban mintául, követendő példaképül szolgálnak majd. Iskolai minta-sportkörök alakítását se­gítjük elő a nagyobb iskola­városok­ban. A patron­álás munkáját általában kiszélesítjük és szervezettebbé tesszük. A legfontosabb sportágakban állandó ifjúsági válogatott keretekkel kívánjuk biztosítani a magyar sport minőségi utánpótlását. A Munkára Harcra kész testnevelési rendszerben először kerül­nek sorra ismétlő próbák. Tervezetet fogunk készíteni „A magyar sport napja*" rendszeresítésére. Gondoskodni fogunk valamennyi sportág számára a minőségi sportszergyártásról. Az 1953-as év első hónapjaiban széles kör­ben dolgozzuk fel a helsinki olimpiai játékok tanulságait. Egyéves edzői­­ tan­­folyamot hozunk létre olyan előkészítő félév­es esti tanfolyammal, amely lehe­tővé teszi a megfelelő kiválasztást• Emnselni fogjuk a sport-szakirodalom színvonalát, elsősorban a szovjet szak­­irodalom széleskörű ismertetésével. A testnevelési és sportmozgalom ve­zetői előtt mindig Rákosi elvtárs sza­vai állnak, s ennek megfelelően min­den erőnkkel azon leszünk, hogy gon­­dolkodjunk a sport terén a további fejlődés előfeltételeinek biztosításáról. Erre gondoljon testnevelési és sport­­mozgalmunk minden tagja, versenyzők, játékosok és vezetők egyaránt. Ha “mindenki teljes munkát végez a maga területén, akkor sportmozgalmunk munkásai elmondhatják, hogy megtet­ték és szüntelenül megteszik a köte­lességüket a béke megvédése, a szo­cializmus építése érdekében. Kezdjük meg az új évet, sporttársak, egy nagy e­lszánással: még többet fogunk dol­­­gozni és harcolni pártunk vezetésével , sportunk további fejlődéséért, édes ha­zánk és az egész béketábor erejének, dicsőségének növelése érdekében. Országosan 163,4 százalékra teljesítettük az 1952. évi MHK-tervet november 39-ig A GTSE terepversenyével vasárnap indul motorosaink téli idénye Szombaton kezdődnek meg a vízilabda Téli Kupa küzdelmei A Bp. Postás nyerte a jégkorong Béke Kupát Hétfőn és k­edden este játszották i­e a Mu jégpályáin a j­ég­korong: Béke Kup­a hármas döntőjének u*tolsó két mérkőz­i­­két. A kedvezőben időjarró* károsan be­fed­eetolta a mérkőzések látogatottságát és a pálya minőségét is. A Bp. Postás a Bp. lumpéi ellen elért döntet­len ered­­­ményével megvárd emelten nyerte meg , a­­Kéke Kupát. Bp. Postás—Bp. Építők 12:0(1:0,6:0 5:0) ■Műjégpálya, 500 néző. Vezette: Há­rai, Pásztor. Időmérő: Pete. Bp. Postás: H­­­rcsa­i - He­­mcezá, B­erid­i — Hu­bó,­­Molnár, S­z-amo®.. Csere: Bárány, Nagy, Vagyóczky, Telikee, Márké. Edző: Hír­esült István. Bp. Építők: Erdész Sz'Od­ev­ánsziky, Farkas -- Tóth, Konkoly, Fodor. Gs: Rékai-. Da­p­pai, Springer, Jád­z­ó: Za­ppai R­ó­b­ert. A gólok sorrendje. I. harmad: 17. perc­­Szövés Diuszsky (öngól), II. harmad: 5. perc Farkas (öngól), 7. p. Szamosi, 8. p. Ch­ibo, G­ubó, ld. p. Molnár. 18. p. Szam­osi. III. harmad: :2. p. He­rneeza. 3. p. Mike, ló. p. Molnár, ut. p. Helme­­eza, 19. p. Mi­ks. A Kunt, Lippólt és Mindért nélkülöző Bp. fépr­őik nem lehe­tett komoly eben­fele a kitűnően játszó postás csapatnak. .ló: Herneczi, Guipo, Molnár, Szamos.­, Vagyóczky, ill. Far­kas, Konkoly. Bp. Postás—Bp. Kinizsi a 1­3 (1- 0, 2 : 2, 0 :1) Műjégpálya, 2000 néző. Vezette: Ti.ifa­­luttsy, Kenderesei. Időmérő: Pete. Bp. Postás. Híres Pásk Helnnecz­i, Renc­i — Gubó, Molnár, Szamosi. Cs: Bárány, Nagy, V­agyóczíky, Te­lkes,­ Mi­ks. Ed­.d: Vi­n­sák István. Bp. Kinizsi: Gr­ózd­­es — Szegyén, Traucz — Sira­ki._ Rajkai, Szende. (’): Margó, Bán, Kánál, Adám. Edző: Kárai Béla. Az első percekben a Kinizsi támad töb­­bet, de Hán egymás után hagyja ki a leg­nagyobb helyzet­eket is. Az első negyed­óra után kiegyenlít­etté válik a játék. A 17. percben a Bp. Postás jól használja ki két ember előnyét: a kapu elött álló Szamosi, tisztán kap e­gy korongot ás ‡4 lépésről védhete tlenül vágja a hálóba. 1.0.? . •‡ },'f . *t'l ' íi . •‡' • 1. V.Jt'Kr egy védésnél rosszul esik, megsérül a könyökén, néhány percig ápo­lják, aztán folytatódik a játék. Erősödik az iram. A 11. percben Gabó estében is jól találja el a koron­gót. 2:0, majd a 8. percben u­gyancsak Gabó kicselezi a ráfutó védő­ket és késésről 3:0-ra növeli a Bp. Pos­tás előnyét, a Bp. Kinizsi ekkor erősít, a 7. percben Bán egy kapucsul­ti kavaro­dásból lő gó­l után, majd a 12. percben Margó szép lövése fílicsók lábát érintve vágódik a hálóba. 3:2. A 11. harmadban perzte a Bp. Kinizsi a többet kezdeményező. A 2. percben Szende átadásából Rajkai 3 méterről ki­egyenlít. A Bp. Postás heves ellentáma­dásba megy át, átveszi a játék irányítá­sát és időnk­ént valósággal ka­pujához szegezi ellenfelét, a Kinizsi-játékosok azonban jól védekeznek. Az iram csök­ken, szerin elláthat­ól­ag mindkét csapat kifullad, különösen egy-két Kinizsi játéko­­son ütköznek ki a fáradtság je­li. A találkozó inkább nagy küzdelmet, mint szép játékot hozott. A Bp. Kinizsi taktikája az volt, hogy a Bp. Postás első sorával szem­ben a második selét ját­szatta, azzal a feladattal, hogy fogja azt a sórt, első sorát, pedig a postások máso­dik gomb ellen vetette harcba, hogy az annál könnyebben érhessen el eredményt- Ez a taktika az első percekben meg­zavarta­ a postásokat, hamar rájöttek azonban az ellensz­erére és átcsoportosí­tották a cseréket. A Bp. Postás valami­vel többet támadott, támadásait ötlete­sebben építette fel, így tudott kétszer is emberhátránnyal gólt szerezni a II. har­madban. Hircsák­­jól védett, a gólokról nem te­het. Hehneczi volt a legjobb védő, de a támadásokból is jól vette ki a részét. Rendi jobb teljesítményt nyújtott, mint a Bp. Vörös Meteor ellen. Bárány és Nagy körülmény­eskedett. Szamosi volt a legjobb és a legveszélyesebb csatár, gyorsasága és lövőkészsége jól érvénye­sült. Hajszállal maradt csak mögötte a robbanékony Gubó, aki eredményesen és nagy takarással játszott. Molnár kezd beleilleszkedni új csapatába. A második sorban Vagnóczky e úttal­­ is lendülete­sen, jól harcolt. Telkes és Miks nem volt eleget játékban, . ..játékukból hiányzott az átütőerő. Grozdics jól védett, a gólokért ő sem felelős. A védelem közepes teljesít­ményt nyújtott többször zavarba jött. Az egyén volt a legjobb védő. Margó és Ráncz valamivel mögötte v­aradt. Há­tul emelkedett ki a csatárok közül, ren­geteget vállalt magára, jól tört kapura. Jó teljesítményt nyújtott Szende is. Siraki megfelelően fogta a gyors Sza­mod­. Bán feltűnően gyengén játszott, erőnléte nem megfelelő. Rajkai és Ádám igyekezett, de a végén már nem na­gyon bírta erővel. A mérkőzések szüneteiben a Parádi­­házaspár,­ Jurek Edda, Pálinkás Hédi, futott műkorcsolyázó, illetve jégtánc be­mutatót. A Béke Ku­pát a döntő után Höfflin­ger Gábor, a versenybíróság elnöke ün­nepélyesen adta á­t a győztes csapat ka­­pitányának. Az első három helyezett csapat játékosai szép emlékveretet is kaptak. V­égered­m­ényben: 1 Bp. Portás 2 1 1 — 16: 3 -1 2 Bp. szorfok 2 1-1 3:13 *1 3. Bp. Kinizsi 2 — 1 1 4: 11 1

Next