Népsport, 1953. július (9. évfolyam, 131-152. szám)

1953-07-02 / 131. szám

Miért nem fejlődtek négy év alatt úgyszólván semmit sem női röplabdázóink Válogatot férfi és női örö­p­labd­a -csapa­tunk újabb erőpróbán vett részt nem­régiben. Mint ismeretes, férfi együtte­­sü­nk 3:1-re, női csapatunk 3:0-ra kika­pott Románia válogatottjától Bukarest­ben. Férfi válogatottunk vereségét két­ségtelenül enyhíti az a körülmény, hogy a csapat két kiválóképességű játékosa — Antalpéter és Hennn­g — nem volt telje­sen harcképes. Férfi csapatunk mostani vereségét tekinthetjük tehát pillanatnyi visszaesésnek is. Nem mondhatjuk azonban ezt női csa­patunk vereségére. Női röplabdázóink évek óta úgyszólván semmit sem fejlőd­tek. Négy évvel ezelőtt is csaknem a je­lenlegi színvonalon mozgott női röplab­dázóink játéka. Azóta a játék egyes ele­meinek tekintetében fejlődtek ugyan va­lamit (például nyitásban), más téren vi­szont nemcsak megálltak a fejlődésben, hanem határozottan visszaestek (például ütésekben). Mi az oka annak, hogy női röplabdasportunk nem fejlődik kellően! MIÉRT NINCS KELLŐ MOZGÁS­­KÉSZSÉGE SOK NŐI RÖPLABDÁZÓNAK? Nézzünk csak meg bármilyen mérkőzést: a legtöbb női játékos esetlenül mozog a pályán. „Nincs meg a kellő sportmoz­­gásuk* — ezt szokták mondogatni a szak­emberek is, a nézők is. Valóban így van. Női Játékosainb­ túlnyomó része képtelen helyesen mozogni a pályán. A kellő moz­­gáskés'/­ség hiánya megmutatkozik női já­tékosaink lassúságában is. Ha a feléjük tartó labdáért k­ét-három métert kell fut­­niok, gyakran elkésnek, s már csak akkor érik el a labdát, amikor már földet ért. Mindennek az az oka, hogy igen kevés tVA olyan női röplabdázás aki más sport­ágat űzött volna valaha. A tetejébe még női játékosaink nagy része az edzéseken nem csinál mást, mint játszadozik a láb déval, többnyire ketten passzolgatunk egymáshoz. Az atlétika egyes számainak gyakorlása nemigen fordul elő. Még futó­­gyakorlatokat sem végeznek, így aztán nem csodálható, ha sem megfelelő gyorsa­sággal, sem pedig állóképességgel nem rendelkeznek. Nem véletlen, hogy néhány aránylag alacsony termetű játékos sokkal jobban röplabdázik, mint a magasterme­­tűek. A NÉHÁNY KIVÉTEL Kurimay Pálné mozgásán például lát­szik, hogy szeret atletizálni is, az edzése­ken olyan gyakorlatokat is végez, ame­lyek — mint mondta — a röplabdázáshoz elengedhetetlenül szükséges ruganyosságot fejlesztik. Borbély Vera, válogatottunk legfiatalabb tagja, alig egy éve került az élvonalba. Aránylag alacsony termetű, mégis ő az egyik legjobb ütő magyar női játékos. Miért? — Azért, mert magasra tud rugaszkodni, tehát igen ruganyos. S ezt annak köszönheti, hogy a röplabdázá­son kívül sokat kosarazik, atlétizál és tornázik. Természetesen ez utóbbiakat ki­egészítő sportágként űzi. Havasiné, Kin­­csessy Gabriella sokáig atlétizált, sőt mint röplabdázó is foglalkozik atlétiká­val, kiegészítő sportágként. E három já­tékossal azután szinte ki is merült a példatár. TAKTIKAI HIBÁK Csodálhatók-e tehát, hogy valamire­való leütés, vagy tervszerű táncolást szinte nem is lehet látni női játékostól! Csodálható-e, hogy nem egy játszmában a győztes csapat által elért 15 pont kö­zül tizet közvetlenül nyitásból érnek el! Nem véletlen, hogy női játékosaink nagy része csak a játék két eleméhez ért elfogadhatóan: a nyitáshoz és a labda­­kezeléshez. De ez utóbbihoz sem minden esetben. Ha egy könnyebb labdát kell továbbítanak, akkor játékosaink „minta­szerűen 44, tapadás nélkül végre tudják ezt hajtani. Ha azonban egy erősebb le­ütést kell védeniük, akkor már zavarba­­jönnek. Taktikai téren is sok a javítanivaló. Edzőink egyik legfontosabb feladata lenne mindenekelőtt, hogy megtanítsák a játé­kosokat helyezkedni. Sokszor előfordul, hogy fölöslegesen védik például a sarko­kat, máskor pedig annyira behúzódnak középre, hogy az ellenfél könnyű szőrrel a sarkokba helyezheti a labdát. Női já­tékosaink legtöbbje nem tudta mit kell csinálnia a pályán. Szinte alig látni ke­resztlabdát, kevés a szellemes „kiugra­­tás”, azaz: az ellenfél megtévesztése ej­téssel vagy váratlan cseles ütéssel. FELADÁS IS ÜTÉS Női rűnlabdasportcink egyhelyben ta­posásának nem kis részben az is oka, hogy legjobb edzőkik egy része —­ pél­dá­ul Abád József, Proholszka László — tusák férfi csapatokat edzenek. A női csapatok túlnyomó­­többségével olyan edzőik foglalkoznak, akik még maguk is játékosok valamelyik sport körben,­­ így nincs sem elég szél©© látókörük, sem kellő tapasztalatuk. Legtöbb ed­zőnk még mindig híve ann­ak az el­avult elvnek, hogy egy csapatban a játékosok egy része csak üssön, a má­sik része pedig csak feladó legyen Nincs egyetlen olyan csapatunk sem, amelyikben minden játékos ütni­­ tudna! Nem elfogadható magyarázat az, hogy az ala­csonyabb terme­tűek csak feladók­na­k jók. A már elmondott példák sem bizonyítják, hogy ez nincs így. Bie­­liczky Istvá­n, a Bp. Dózsa edzője nem­régiben még szintén ezt vallotta. Idő­közben azonban rájött arra: ha az ala­­csonyabb termetű játékosok megfelelő ruganyosságot szereznek, ők is lehetnek ütők. Bieliczky hosszú időn keresztül arra fektette a s­úlyt, hogy játékosai zsigányosság­ba­n javuljanak. Az ered­mény aránylag hamar megmutatkozott: a tavaly még igen gyengén szerepelt lila-fehérek az idén már az első há­rom között vannak a bajnokságban, s valószínű, hogy­­az idén bejutnak az országos bajnokság döntőjébe is. A JÖVŐ FELADATAI Mennyiségi téren nincs ba­j röplabda­­sportunkban az utánpótlással. Csaknem minden sportkörben rengeteg a fiatal, többnyire még kezdő számba menő já­tékos. Edzőinknek mint az a legfonto­sabb feladatuk, hogy ezeket a flottáin­kat ne csak röplabdával tanítsák. Kezd­jék mindenekelő­tt az alappal: tanítsák meg őket először mozogni a pályán. Szerezzenek ezek a fiatal játékosok először megfelelő állóképességet, gyorsa­ságot, ruganyosságot, aztán ismerked­jenek a labdával. Edzőink túlnyomó részének gyökeresen meg kell változ­tatnia edzésrendszerét. Az edzések ne csak labdazpatákból álljanak. A labdá­zó­sok pedig ne csak ró alabdázásból! Helyes lenne, ha edzőink kiegészítő sportágak űzését is előírnák a­­játéko­soknak, mindenekelőtt az atlétika és torna különféle számát, a labdajátékok közül pedig elsősorban a kosárlabdá­zást. Sokoldalúságra kell nevelni női rtz alabdázó­n­kat. Csak így juthatnak el­őbb­re a fej­l­ődésben. i­fi evezősversenyek néhány — könnyen­­javítható — rendezési hibájáról Nincsenek világcsúcsok és nincsenek világcsúcs­tartók az evezésben, így e te­kintetben ez a sportág éppen ott tart, min­t például a torna, a vívás, birkó­zás, ökölvívó® és hasonlók. Pedig ve­lük szemben az evezős verseny­eken mégis csak le lehet mérni órával a teljesít­ményt, az így mért időnek azonban az a gyengéje, hogy azt sok minden befolyásolja. Többek között a szél,a folyó víz esetén a víz folyása, ezenkívül ál­talában a víz hullámos, vagy sima volta és más hasonlók. Emiatt nem tar­tottak és nem tm­tanaik ma sem nyíl­vén vilá­gcsúc­sodat az e­vezős számokban. E® minden valószínűség szerint emiatt becsülik le túlságosan is a hazai evezős versenyeken a mérhető idők jelentősé­gét. Most ugyani® azt a helyzet, hogy ná­lunk­­egyetlen versenyen sem mérnek időt. Elindítják a versenyt, aztán v­a­lamelyik hajó­­előbb fut át­­a célon, a többi meg néhány méterrel, vagy hajó hosszal mögötte, így is szólnak a hi­­vatalos eredményhirdetés szavai, a többi Azután a nézőre, vagy az érdeklődőre tartozik, találja ki maga belőle, hogy milyen értéke van ennek, vagy annak az eredménynek. Mindez az időeredmények méltatlan alá becp­ülésére mutat. Mert kétségtelen, hogy a mi evezőspályánkon, a Margit­sziget melletti Dunaágban a versenyek alatt mérhető időeredményeket nagy mértékben befolyásolja, hogy­­milyen magas a víz, vagyis, hogy milyen gyor­san folyik a Duna, befolyásolja a víz hullámosabb, vagy kevésbbé hullámos volta is. Ennek ellenére azonban a mért idők sok mindent elárulnak, amire nagy szüksége van az edzők­­ek a versenyzőn­e­k és támpontot nyújt az érdeklődő számára is. Minde­n evezős szakember, vagy ver­senyző előtt Ismeretes például, hogy a nyolcashoz viszonyítva mi nev­ezhető jó, közepes, vaagy gyenge időeredménynek a többi versenyegységben. * ebből adó­di­k, hogy ugyanazon a napon, egy versenyen a különböző számokban el­ért eredményekből következtetni lehet az egyes egységek, egyes versenyzők jó, vagy ré­sz formájára, hanyatló, vagy növekvő­­teljesítményére. Ezenkívül a Duna is véges határok között árad, vagy apad, s szél sem fúj mindig, így azután több év alatti, de akár néhány ver­seny alatt is összegyűítik annyi ta­pasztalat, amelyek alapján szinte teljes bizonysággal le lehet mérni a tel­jes­ít­mé­n­y­eket. Jelenleg erre alig van lehetőség, mert az evezősversen­yeken nem mérik az időt. Érthetetlen a verseny­­ren­dezőkn­ek ez a tehetetlensége, hiszen a korábbi évek­ben rendszeresen f­olyt időmérés. Ez ha akkor meg le­hetett oldani, mi­ért nem lehet most . Az evezősversenyeik rendezésének színvonala sok más tekintetben is messze elmarad a néhány évvel ezelőtti mögött­ .Egy példáu­­l a versenyek valósságát is vesz­é­lyezteti az, hogy úgynevezett ászá­raival indítják a mezőnyt. Ez úgy tör­ténik, hogy a rajt tájékán összegyűjtik és vo­nalba állítják a versenyhajókat. Amelyik előbbre van egy kissé, azt hát­rább parancsolják, és fordítva. Elkérn­iezhet­ő, hogy ez, öt-hat induló esetén nem is olyan könnyű fe­ladat s miköz­ben a célozgatás fo­lyik, folyik a Duna vize és viszi magával a hajókat így a versenytáv mindig csak nagyjából ké ezer illetve kétezern­égys­záz méter. S az az ,,nigyvonal“, amelyről a hajók elindulnak, végül is mindig csak nagy­jából mondható valós indítási vonal­nak. S az egyik kérdés összefügg a másik­kal. Ilyen kör­ü­lm­é­nyek között tényleg nem lehet időteljesítményeket mérni. De miért nem indítják a versenyt le­­horgeuly­­oltt pontonokról, mint koráb­ban? Így pontosan ki lehet mérni a pályát és a mért idő is elfogadható össze­hasonlítás céljára. Ez mindezekhez kap­csolódik egy harmadik rendezési kér­dés is, a közönség tájékoz­tatása. Itt is nagyot esett a rendezés. Korábban úgy tájékozhatták a cél tájékén össze­­gyűlteket, hogy a verseny rajtjától a céliít telefonösszeköttetése volt a cél bíróságnak a parton felállított figy© lökkel, akik nagy szakértelemmel és a valóságnak pon­tosan, megfelelően leír­ták az eseményeket. Így azután mire a versenyhajók a közönség látótávolába kerültek, mindenki tudta a hangszórón közölt adatokból, hogy mi folyt le ed­dig a versenyen és így jobban tudta értékelni a hajrát­­is. Ma i® folyik némi­­tájékoztatás. A rendezőség közül valaki a célból figyeli a hajókat és azt mondja be a hangszóróba, amit mindenki maga is lát. Ez a „közvetí­tés“ így sokszor az időt kitöltő „ha lándzsából 4* 1« áll, ami­­nemhogy szó­rakoztatná, vagy tájékoztatná a közön­s­ég­et. Inkább bosszúságot okoz számára Az evezősversenyek rendezés­ének szín­vonala ma mélyebb, mint a korábbi években, ezt bizonyítja az utóbbi idő­ben rendezett valamennyi verseny. A jelentős színvonalcsökkenés minden bi­zonnyal egyik oka annak, hogy evezőssportunk mai helyzetéről még a szakembereknek is csak homályos képük v­an. Azt pedig nem is szükséges különös­képpen bizonygatni, hogy a teljesítmé­nyek nem ismerése (és így a feladatok nem ismerése) kevesebb serkentőerőt je­lent a versenyző­k számára a magasabb eredmények elérése felé való törekvő­seikben. Amikor arról esik szó, hogy új lendü­­letet kellene adni a magyar evezőssport­nak, akkor figyelembe kell venni a rossz roncez­és okozta súlyos béklyókat is. A „gondolámra44 való indítás helyett vezes­sék be ismét az állórajton indítást, az ,,érzésem szerint“ helyett beszéljenek a versenyórák és a „halandzsát“ sem fogja senki hiányolni a nézők közül, ha helyette szakszerű, a valóságnak megfe­lelő, szervezett tájékoztatást kap. ig53 július 2. csütörtök Sok hasznos tapasztalatot hozott a 24 órás megbízhatósági autó- és motorverseny A felszabaduló® utáni első 24 órás megbízhatósági verseny nagy erőpró­bája volt a hatnapos nemzetközi ver­senyre készülő magyar válogatott mo­torversenyzőknek és a többi résztvevő­nek. Olyan nehéz követelményeket tá­masztó versenyen volt alkalmuk indulni motorosainknak és autósainknak, arai­­lyeneket gép­ és versenyzőhiány követ­keztében nem tartottak a 80-as évek óta. A Bp. Munkaerőtart­alékok 24 óres versenye jelentős lépéssel vitte előbbre motorsportunk fejlődésének ügyét, egy­ben több hasznosítható tanulságot is hozott. A rajthoz állt 210 versenyző közül 110-en érke­ztek be a célba, te­hát ennyi­­versenyző tudta v­olgmoto­rozni az 1150 km -es, főként harmad­rendű utakon keresztül vezető távot. A versenyzők és gépek jó teljesítményét mu­tatja az, is, hogy a nagy­­kö­vetel­­­ényeket támasztó versenyszabályok el lenér© többen, mint old-nn érkeztek be közülük hibapont nélkül és sokan fu­­tottak be kevés hibaponttal. A veret díjazás helyesen tükrözte vissza a fel­­­ építmény­eket, a hibapo­nt nélkül be­futók aranyozott, 10 hibapontig ezüs­töz­ött, 30 hibanontig pe­dig bronz ver© tét kanta­k, 100 hibapontig oklevélben részegülte­k a befutók. Dícséretreméltó teljesítményt nyújtot­tak a Csepel-motorkerékpárok. A 125 cs 250 kcm-es géposztályban többen, mint hamnincan indulak Csepel-gépen, a pékből húszon h­ibea­pont nélkül tettek eleget a versenynek. Nem volt azon­ban kielégítő a válogatott keret sze­relése, elsősorban a génalőké­szítés s­zempont­jából, sokan közülük géphiba miatt nem indíték teljesíteni az előírt 45—50—45 kilométeres átlagsebességet. Soka­n a nyugodt, egyenletes iramtar­tá­s helyett gyorsasági verseny minta jóra száguldotta­k, s ez, noha­ a táv első részében némi időtarta­lékot ered­ményezett számukra, a táv második fe­l.•■ben megbosszulta magát. Ebből okul­hat Szabó Andor, a Domsa—ViVányi O! dalkoen-,«s kettős és a László—Bakó-per is, akik a gyorshajtás következtében villa-, illetve tencrelytörést szenvedtek Sokan nem vették figvelemb© az or­­szágutak mentén felállított jelzőtáblá­kat, s buktak, mint Cserkúti is, s ezzel testi énségüket génüket tették ki ve­szé­lynek. Hiányosságok m­­utat­k­oztak a versenyzők részéről az útvonal tömegte­­tében, nem tanulmányozták kellően a rendelkezésükre bocsátott térképét, ez meglepő helyzetekbe juttatta a verseny­zők nagy részét. A könnyeim­ei felké­­szülésre mutat az is, hogy több mint harminc versenyző védőszemüveg nélkül vágott neki a hos­szú útnak. A rendező, az indítás hiányosságai ellenére is ,,jól oldotta meg feladatát, s az ipari tanulók jó szervezőm­unkája révén sikeresen tudta lebonyolítani a versenyt.* Az eredmény okát hétfő­n az esti órák­ban számították ki. 100 Som: Aranyozott éremre jogosító eredményű befutó nem volt. 1 versenyző részesült e­züstözött, 2 ürömivé­rét be a­ 3 versenyző pedig ok­evelet kapott. 125 kem nők. Aranyozott veret: Gondos Aranka (Bp Bástya) Csepel, Gyala Csilla (Előre Autótaxi) Csepel, 125 kem­ férfiak. Aranyozott veret: Thoma (Bp, Postás) Csepel, Antal (Cse­peli Vasas) Csepel, Szentágotai (Bp. Zalka Máté) Csepel, Ivók (Bp. Bástya) Csepel, Törő (Bp. Bástya) Csepel Teleki (C­s. Va­sas) Csepel, Csaba (Bp. ZM) Csepel, Lu­kács (Bp. Honvéd) Csepel, Sző­e (Bp. Honvéd) Csepel, Re’s­z I. (­Bp. Honvéd) Csepel. Ezüst veret­e® 3, bronz 2, okl­evél 3 250 kenu. Aranyozott veret: Török (Bp. Honvéd) Jawa Csepregi (Bp. Ho­nvéd) Csepel, Tírisz J. (Bp. Honvéd) Csepel, Míviezner (Bp. Honvéd) Jawa, Bar­tl (Bp. Honvéd) Jawa Töreki (Bp. Előre) Jawa, Fejős (Bp. Előre) Jawa, Sulyok (Bp. Előre) Csepel Rusovs­ky (Bn. Vasas) Jawa, Németh L. (Bn. Va­­s'1 Csepel, Te­­d­esohi (Bp. Vasas) .Tawa, Peik (Bp. ZM) Jawa, Horváth J. (Bp. Postás) Csenek Szi­es (Bp. Bástyia) Jawa, Seenger (Bp. Báfitya) Jawa Nagy K. (Bn Vörös Me­teor) Jawa, Ü-rmö® (Bp. Vörös Meteor) Jawa, Gerstner (Bp. Vörös Meteor) Jawa, Bessenyei (Cs. Vasas) Csanel. Vigh (Cs Vasas) Csepel. Kollár J. (Cs. Vasas) Cse­nél, Tanai (SzTTC) Jawa Szabó M. (Bé­késcsabai Dózsa) Jawa. Greska (De­bre­ceni Honvéd) Jawa. Veres J (Debreceni I Hon­véd) Jawa. Szabó L. (M­iskolci Hon­véd) Jawa. L­el'-nyi CRn. Munka''T,ő'tar­ta­l­ékok) Jawa. Wetzl (Kismotor RK) Jawa. Ezüst Ifi bronz és oklevél 4—4 versenyző, 350 kcm. Aranyozott ver­et: Mezei (Bp. Bástya) Jawa. Németh E. (Bn. Bástya) Jawa Máté S. (Bn. Bástya) Jawa, Ven­­czel (Bp. Vasas) Jawa. SchPonker (Bp. Vasas) Jawa. Cserkuti (Bn- Dózsa) Jawa, Váll (Bp. Vörös Meteor) Jawa, Ki­s Gy. ^Bp. Honvéd) Jawa S­al­ó L. (Bp. 21M) Jawa. Ezüst 2. bronz 1. oklevél 2 ver­senyző, 500 kcm. Aranyozott veret: Bo háce A. (Bp. Honvéd) BMW, Sárk­özi (Bn. Hon­véd) BMW, Pab­ony ^Bp Honvéd) BMW, Mester (Bn. VnW BMW, Király (Nyom­dagépjavító) BMW, Vere­s (Bp. Dózsa) BMW. Ezüst 2 versenyző. Oldalkapsi. Aranyozott veret: Rinka— Dngi (Bp. Honvéd) BMW, Sinkovi­ts— Vighnó (Bp. Vasas) BMW. Autók lát­ 1) kem­ből k­f0 kem ig. Aranyo­zott veret: Bakó ^Névmuvel­ó­i min. SKI, Szabó Z. (Előre Aiutótaxi), Bronz 1, Oikl© vél 2 versenyző. Autók IFiflcs k°m felett. Aranyozott veret: Gyönczy (Bn Dózsa), Kozma M. (Bp. Dó­zsa). Tihanyi (Teherfuvarozási Vállal­at) Ezi­er 2, oklevél 1 versenyző. Csapatban: 1 Bp. Honvéd XT (Re’az T. U­eis z ,T.. Szőke) 2. P­p. Honvéd T, 8 Bp. Honvéd VTT. 4. Bp. Vasas TTT, 5 Bp. Bás­­tya TT 1i. Bp. Zalka MTV. 7. Bp. Vö­rös Meteor T. A csaoatsorrendet az ala­csonyabb géposztályokban elért jobb ered­mény döntötte el. : részi VL2 Hunyadfi Magda 1:16 mp-cel nagyszerű új ifjúsági csúcsot úszott Pécsett a 100 méteres hátúszásban A Baranya megyei TSE országos úszóver­­senyének budapesti és egri résztvevői hétfőn és kedden délelőtt érkeztek meg Pécsre. Az időt jórészt városnézéssel töl­tötték, de „terepszemlét" tartottak az 50 méteres pécsi úszómedencében is. Nagy érdeklődés előzte meg a versenyt, ami érthető is, hiszen Baranya megyében és főleg Pécsett valamikor fejlett úszó­­élet volt. Most Pécs és Komló fiatal úszói igyekeznek elődeik nyomába lépni. A hétköznap ellenére is tömött villamo­sok szállították a nézőket az uszodába és kezdetkor már közel négyezren tapsoltak a felvonuló versenyzőknek. Különösen ki­jutott az ünneplés olimpiai bajnokainknak, s az utóbbi időben nagyszerű eredménye­ket elérő versenyzőknek. Jelentős esemény volt a verseny Pécs úszóéletében és ezt hangsúlyozta megnyitó besz­édében Aba.v■ Nemes Oszkár dr., a társadalmi úszó­szövetség elnöke is. A jó rendezésben lefolyt versenyen több kiváló eredmény született. Ezek közül elsőnek Hunyadfi Magda nagyszerű ifjú­sági hátúszó csúcsát kell kiemelni, de jelentős tornajavulást mutat Koldas ide­je is. 400 m gyors: 1 Nyéki (Bp. Honvéd) 4:45.7, 2. Csordás (Bp. Kinizsi) 4:40, 3. Hanák­ (Bp Dózsa) 4:47.2. — 100 mé­ternél Csordás éri el élűdnek a falat 1:06,7-tel, de 150 méter után már ket­test van elöl és 200 méterig vezet (3:10)­ Itt Nyéki felnyomul, erősít. Kettes­ pedig egészen leszakad. A verseny már csak Nyéki és Csordás párharca. Az utolsó hosszba egyszerre fordul a két versenyző, de a jó be­osztással úszó Nyéki lendületesen el­húz és biztosan győz. 100 m pillangóúszás: 1. Tumpek (Bp. Honvéd) 1:07.8, 2. Garai (Bp. Dó­zsa) 1:13.5, 3. Hoffmann (Bp. Lokomo­tív) 1:16, 4. Koreota (Egri Fáklya) 1:17.8. — Jó rajt után Tumpek vág az élre és 70 méternél már három test­hossz az előnye. Kiúszás nélkül győzi le ellenfeleit. 100 m női mellúszás: 1. Serfőzfi Magda (Bp. Dózsa) 1:24, 2. Bács Erzsé­bet (Bp. Dózsa) 1:28.1, 3. Bü.’l Erzsébet (Egri Fáklya) 1:35.6. — Serfőző’ rajtol a legjobban és 50 méternél már egy testhossz az előnye. Tovább erősít és idei legjobb eredményével, 5 méterre­ győz. 100 m női hátúszás: 1. Hunyadfi Magda (Bp. Kinizsi) 1:18, országos ifi. csúcs ,régi csúcs: 1:16.8, Hunyadfi), 2. Nagy Éva (Egri Fáklya) 1:26.9, 3. Áment Erzsébet (Bp. Lokomotív) 1:30.5 — Hunyadfi rögtön az élre tör és 50 méternél már 3 méter az előnye Ezt a második hosszbant még növeli és 15 méterrel, kiváló idővel, az idei legjobb eredménnyel győz. 200 m mellúszás: 1. Utassy (Egri Fáklya) 2:46.5, 2. Aradi (Szegedi Dó­zsa) 2:49.2. 3. Fábián (Egri Fáklya) 2:52.2. 4. Csaplár (Ed Dózsa) 2:58.8.­­ Az első hosszban még mind a négyen együtt vannak, de 100-on már Utassy fordul e­sennek 1:19.8-cal. Szorosan a nyomában Aradi következik. Felváltva vezet a két vidéki úszó, az utolsó há­rom méteren Utassy újít és győz. 100 m gyors: 1. Kádas (Egri Fáklya) 58.2, 2. Dömötör (Bp. Dózsa) 1:00.1, 3. Ipacs (Bp. Dózsa) 1:00.8, 4. Szabó (Egri Fáklya) 1:01.7, 5. Koncz (Egri Fáklya) 1:04.5, 6. Garai (Bp. Dózsa) 1:04.8. — Kádas bentragad a rajtnál, de 40 méternél már elől van. Itt Ipacs a kötélnek ú°z­k. Kádas biztosan halad a győzelem felé, a második he­lyért folyó küzdelemben Dömötör meg­előzi Ipacsot. 100 m hát: 1. Magyar (Bp. Dózsa) 1:11.6, 2 Gyertyáik (Egri Fáklya) 1:13.1, 3. Ács (Bp. MTSZI) 1:18.2, 4. Erb (Pécsi Haladás) 1:25.8. — Magyar és Gyergyák az első hosszban együtt van, 75-ig azon­ban Magyar előnye két méterre nő, eb­ből Gyergyák a célig csak egyet tud le­dolgozni. 100 m női gyors: 1. Gyergyák Magda (Egri Fáklya) 1:10.1. 2. Littomericzky Mária (Bp. Lokomotív) 1:10.3. 3. Pintér Márta (Bp. Dózsa) 1:13.5, 4. Nagy Éva (Egri Fáklya) 1:17.1. — Végig nagy küz­delem folyik az elsőségért. Gyergyák a cél előtt a kötélnek úszik, de még így is megelőzi elllenfelét. 200 m női pillangóúszás: 1. Székely Éva (Bp. Lokomotív) 2:59.4, 2. Garai Má­ria (Bp. Lokomotív) 3:17.8. — Székely 1:26 mp-es első 100 m után 20 méter­rel győz, 400 m női gyors: 1. Gyenge Valéria (Bp. Lokomotív) 5:28.8, 2. Sebő Ágota (Bp. Lokomotív) 5:36, 3. Csuhány Mária (Egri Fáklya) 5:54.8. — Sebő vezeti az első 100-at (1:16.4), 200-on már Gyenge van elől (2:39.2), innen kezdve elhúz­va 8 méterrel győz. 4x50 m vegyesváltó: 1. Bp. Honvéd (Nyéki, Varga, Tumpek, Somlyai) 2:05.3, 2. Bp. Dózsa 2:07.3, 3. Bp. Lo­komotív 2:08.4. 4x100 m női gyorsváltó: 1. Bp. Lo­komotív (Sebő, Littomericzky, Gyenge, Székely) 4:48.3. 100 m fiú mellúszás: 1. Hartung (Pécsi Dózsa) 1:29.2. 50 m úttörő fiú gyors: 1. Soltész (Bp. Lokomotív) 31, 2. Budai (Bp. Honvéd) 33.4. 50 m béka­úszás: 1. Trimmel (Bp. Lokomotív) 43.4. 100 m serdülő f­ú gyors: 1. Vagyi (P. Dózsa) 1:06.7, 2. Szabó (P. Dózsa) 1:13. 100 m serdülő fiú mell: 1. Dubszky (Bp. Dózsa) 1:23.2, 2. Sala­mon (Bp. Honvéd) 1:28,5. 50 m úttörő leány mellúszás: 1. Stampai (Bp. Lo­komotív) 40,6. 50 m úttörő fiú mell: 1. Soltész (Bp. Lokomotív) 39, 2. Hei­­nermann (P. Dózsa) 43,6. Az úszószámok után bemutató mérkő­zést játszott a Bp. Dózsa és az Egri Fáklya vízitaba-csapata Abay-Nemes dr. vezetése mellett. A Bp. Dózsa­­1:3 (4:1) arányban győzött. A­­két csapat összeállítása ez volt: Molnár — Vár­­konyi, Garai — Dömötör — Ipacs, Gu­lyás, Hantik, E. Fáklya: Ambrus — Brindza, Vilslat — Szabó — Herbály, Baranyai, Koncz­­ot, Dömötör (4), Ipacs Hanák, ill. Szabó (3). Még nem kielégítő kerékpáros repülőversenyzőink formája Kerékpáros repülősportunk ISSB-ben ugrásszerű fejlődést ért el. Ez a nagy­arányú fejlődés azonban az elmúlt idény végén mintha megállt volna. Majdnem két hónap múlt má­r el az 195­­-as idényből, s a versenyzők még nem értek el olyan­­kimagasló ered­ményeket, mint amilyeneket a múlt idény elején elértek, Szekeres 1952 .jú­niusában már 12.3-as, 12,4-es kétszáza­sokat futott. Karakas meg éppen 12.1-es teljesít­m­énnyel örvendeztette meg a ke­rékpársport híveit. Csikós 200 méteres állóra­jtos legjobb hazai eredményét is júniusban érte el. A Karakas, Kiss-pár 35 km-es párosverseny csúcsa is idény Bitjén, 1934. május 17-én született. Ha­son­­képpen az idény elején állította fel Pásztor IMC-ben az új 4000 m®te res csúcsot. A szakemberek azzal magyarázzák a visszaesést, hogy az id­én új módszer szerint készültek fel a versenyzők, tö­b­bet fordítottak kezdetbe­n az állóképes­ség megalapozására, erőteljes országúti edzéseket folytattak, s ez bizonyos mér­tékig a gyorsaság rovására ment. En­n­ek a­ tudatosan visszatartott gyorsa­ságnak azonban a­­későbbiek során annál nagyobb erővel kellene megnyilat­koznia. A pályaévad első negyedében repü­­lőink legjobb eredményei a követke­zők:­­ 12.5: Szekeres II, Furmen, 12.8: Csi­kós,­ 12.9: Karakas, Bascsáik, 13: Máté, Schillerveln, 13.2: Huszarek, Tóbiás, 13.3: Bihari, Bicskei. (Az 1952. évi rangsor így festett: 1. Szekeres 11.8, 3. Karakas 12.1, 3. Csikós 12.2, 4. Schillerwein 12.3, 5. Furmen 12.4, 6. Láng 12.5, 7. Máté 12.6, 8. Pásztor 12.7, 9. Huszarek 12.8, 10. Látó 12.8.) Sokat kel­l tehát még gyorsulniok re­pülői­n­knek, hogy elérjék a tavalyi eredményeket. Az idei versenyeken elért helyezé­sek alapján, a 11, 8, 6, 5, 4, 3, 2, 1-es pontozási rendszer szerint az idei ranglista a következőképpen fest: 1. Szekeres 51 pont 2. Furmen 32, 3. Máté 20, 6. Csikós 10, 5. Bihari 10, 11. Karakas 8, 7. Huszarek 8, 8. Tóbiás T. 5, 9. Schillerwein 4, 10. Bascsák 4,­­ 11. Gizel­ 3, 12. Nagy B. 2 pont. Egy jól sikerült kajakverseny Szo­m­baton és vasárna­p az Építők Metró -rémdez,ésc-ben kétnapos kajakver­­­senyt bonyolítottak le, s azon valósa­tolt versenyzőink kivételével szinte vala­mennyi férfi és női kajakozónk rajt­hoz állt. A szombati hosszú távú verseny szín­­helye az újpiesti öböl volt. A számo­kat körpályán rendezték m©í?. Né­há­ny évvel ezelőtt m­ést kitűnő hosszútávú körpályás versenyeket lehetett itt ren­dezni. Ma azonban már lehetetlen ez, mert e Gibeoriph­in-Doj Hajógyár alapo­san megnö­ve­ked­ett, s így jelentősen m­egszűkült az ö­böl szabad vízterülete. A versenyt több ízben zavarták a gyak­ra­n közlekedő uszályok is. Olyan új helyet kell kere­sniök az illetékeseknek, ahol ezek a zavaró körülmények nem ál­lnak fenn. Hosszútávon általában mindig igen sokat jelent a versenyző fo­rdulóvételi technikája, örvendetes volt ez a ver­seny ebből a szempontból is, hiszen bebizonyította, hogy nemcsak váloga­to­ttjaink, haanem T. osztályú és ifjúsági versenyműiik is megfelelő forduló-technikával ren­delkeznek. A fordulóknál nem­ csökkent lényege­sen az iram. A versenyzők forduló vétel közben is tartani tudták eredeti sebes­ségüket. Ifjúsági versenyzőink jól áll­­tá­k me­g helyüket a ho­sszútávú verse­nyen. Női i­fjúságijaink közül kül­önö­­sen a Metró versenyzői jeleskedtek. Marti­s, Cs­jbák, Egresi, Budai bizonyt futták be, hogy nemsokára­­női felnőtt versenyzőinknek m­utó ellenfelei lesz­nek. A férfi ifjúságiak közli­ különb­sen örvendetes ,a két vidéki versenyző, a diósgyőri Kiss és Boros fejlődése. Felnőtt versenyzőink is jó formát, jó küz­dőszellemet mulattak a szombati versenynapon. Különösen áll ez az Előre, a Honvéd és a Dózsa verseny 7.ősre. A portyakajak versenyszámok­ban — amely az utánpótlás nevelésének igen fontos eszköze — a Honvéd, a Metró és a Dózsa végez eredményes nevelőmunkát. A rövidtávú iklizdelnekre vasárnap k©­erü­lt sor, örvendetes jelenség — külö­nösen válogatottjaink távoll­étében —, hogy 1 fe­ cs­ajk vmn valamennyi versen­yszá­m­b­an igen szorosiak voltak a küzdel­mek, s a helyezések csak a cél előtti száz méteres szakaszon dőltek el, sőt nem­ egy esetben közvetlenül a cél előtt. Ez azt mutatja, hogy versenyzőink for­mája kiegyensúlyozott, s nagyjából forma az állóképességük is. Az ifjúsági csapathajók közül feltétlenül említést érdemel a Bástya négyese. A négyes le­génysége ezen a versenyen indult először együtt, s nem kis meglepetésre, megsze­rezte a harmadik helyet, alig két hajó­­hossz hátránnyal a Honvéd négyese mö­gött, s legyőzve régebben együttevező négyeseket. A női felnőttek közül első helyen végzett több számban is Kecskés Júlia, a Bp. Előre versenyzője. Ezen a versenyen nem voltak neves ellenfelei, s így győzelme előrelátható volt. Kecskés­ről­­szép győzelme ellenére is meg kell jegyezni, hogy feltétlenül több van benne, mint amit az idei versenyeken — bele­­értve ezt a ve­rsenyt is — láttunk tőle. Granek (Bp. Honvéd­) szereplése is csaló­dást okozott sokaknak. Két évvel ezelőtt Granek még biztosan győzte le neves el­lemeleit, idén azonban sokkal szerényebb képességű versenyzőktől sorozatos veresé­geket szenvedett. Férfi és női ifjúsági versenyzőink ez­úttal is szoros küzdelmeket vívtak. A verseny szinte kivétel nélkül a job­ban hajrázók részére hozott jó helye­zést. Ez a körülmény arra mutat, hogy ifjú­sági versenyzőinkkel foglalkozó edzőink­nek jelentős mértékben fejleszteniük kell a fiatalokban a robbanékonyságot. Meg kell emlékezni néhány Bíróval a verseny rendezéséről is. A számok ezúttal mindkét napon pontosan, időben peregtek le egymás után. Ezen a verse­nyen már nem volt időeltolódás , ez nem kis mértékben az inidítéhíráknak köszönhető. A rendezés fogyatékossága volt viszont az, hogy — különösen va­sárnap — a megjelent szépszámú közön­séget nem tájékoztatták hangszórón k.­­

Next