Népsport, 1953. november (9. évfolyam, 218-239. szám)
1953-11-26 / 236. szám
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1953 NOVEMBER 23 ★ Ára: G0 fillér ★ IX. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM Minden mérkőzésüket megnyerték Bristolban válogatott asztaliteniszezőink Elutazott a magyar öttusa-válogatott a chilei világbajnokságra Csütörtökön Poznanban versenyeznek ifjúsági úszóink Megérkeztek Bécsbe a magyar vivők Minden eddigi játékát felülmúlva vívta ki a magyar csapat csodálatos győzelmét és törte meg az angol válogatott 90 éves hazai veretlenségét Magyarország-Anglia 6:34:21 Gellér A magyar csapat minden részében felülmúlta az angol válogatottat s olyan magasfokú labdarúgást mutatott be, amellyel szemben az angolok jóformán tehetetlenek voltak — A magyar csapat szellemesen, okosan, gyorsan és mindent leküzdő lelkesedéssel játszott — Valamennyi magyar fiú tudása legjavát nyújtotta, Bozsik, Hidegkúti, Puskás és Zakariás azonban még így is kiemelkedett az együttesből . Merrick volt az angolok legjobbja, utána Wright és Mortensen mutatkozott méltónak a magyarok színvonalához Góllövő: Hidegkúti, Sotvell Hidegkúti, Puskás, Puskás, Mortensen, Boasik, Hidegkúti, Srumsey (limesből) London, Wembley-stadion, 105.000 néző. Vezette: Lee Home (holland), partjelző: J. Bronkhorst (holland), K Schipper (holland), Győzelem! Amit az egész világ sportközvéleménye kísért figyelemmel, aminek eredményét a szó legszorosabb értelmében az egész magyar nép várja szívszorongva: a londoni magyar—angol labdarúgó-mérkőzés világraszóló magyar győzelemmel végződött. Idegen földön sportgyőzelmet aratni mindig nagy sikere egy ország sportolának. Az idegen pálya, a szokatlan éghajlat, a hazai csapatot viharosan biztató közönség mind-mind olyan körülmény, amely legtöbbnyire gytlóan hat a vendégcsapatra, megakadályozza legjobb képességeinek kifejtésében. Ez a mostani győzelem azonban kivételesen értékes, mert csapatunk olyan ellenféllel szemben érte el, amely hazai pályán idegen csapattól még soha nem szenvedett vereséget. Olyan ország válogatottjával szemben diadalmaskodtak a mieink, amely ország a labdarúgás őshazájának számít. A hosszú utazás, az idegen környezet okozta gátló körülmények leküzdésére csak olyan sportemberek képesek, akiket a hazájuk, népük iránti határtalan szeretet lelkesít, akiknek minden gondolata arra irányul, hogy szocializmust építő országunknak, az egész béketábornak szerezzenek dicsőséget, akik tudatában vannak annak, hogy a világ leghaladottabb rendszerű országainak hírnevéért kell helytállniok. Az olimpiai bajnok magyar labdarúgó-csapat ilyen sportolókból állt, ez a tudat sokszorozta meg valamennyiük ragyogó sport adósát, ez a szocialista harcos szellem segítette hozzá őket világraszóló győzelmükhöz. Labdarúgóinknak a labdarúgás őshazájában aratott fölényes, valósággal megsemmisítő gólarányú győzelme méltán sorakozik az olimpiai bajnokság és a magyar labdarúgás egyéb felejthetetlen sikerei mellé, élő bizonyítéka népünk tehetségének, erejének, a népi tehetségeket kibontakoztató szocialista berendezkedés fölényének. Akik erre a sporthőstettre képesek voltak, megérdemlik az egész ország szemléjét és háláját! A nagy mérkőzés délelőttje — kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (London, november5). Szerdán déle kiderült az ég, itt-ott kibújik a nap, felszáradtak az utcák is. Fél 10 órakor a csehszlovák étteremben gyülekezett a csapat. Itt folyt le a taktikai megbeszélés. Először Mándi Gyula állami edző szólt a fiúkhoz. Nyugalomra, higgadtságra intette a játékosokat, kiérnéve, hogy az angol válogatott azért őrizte meg 11 éves veretlenségét, mert külföldi ellenfelei mind bizonyos fokú alsóbbrendűségű érzéssel indultak a küzdelembe. Nekünk nem lehet ilyen érzésünk. Az angolok ugyan erőteljesebben, lendületesebben játszanak, de játéktudásuk semmivel sem nagyobb a mieinknél. Közönsége tárgyilagos. Biztosra vehető, hogy az angol csapat nem vonul úgy védekezésbe, mint a svéd csapat tette Budapesen. Hangsúlyozta Mándi Gyula, hogy a széles pályán igen fontos a szélsők futtatása. Miután Ramsey és Johnston viszonylag lassú, Czibornak és Hidegkútinak van esélyük velük szemben, ha futtatják őket. A cselezések ne legyenek öncélúak. A védelem úgy játsszék, mint legutóbb Olaszországban. Az állami edző felhívta a figyelmet arra is, hogy az angolok gyakran alkalmazzák a keresztlabdákat. Mindkét fedezetnek lesz védekező feladata is. Zakariás védekező feladata nagyobb, mint a támadófeladata, ő fog segédkezni Lantosnak. Bozsik törekedjék arra, hogy mielőbb adja le a labdát, s ne vezetgesse. A labdát kell futtatni mert az nem fárad el. Sebes Gusztáv felelevenítette a FIFA válogatott—Angol válogatott mérkőzésen látottakat. Kérte a játékosokat, nyugodtan játsszanak, nyugodtan és pontosan adogassanak, ezt tették a FIFA válogatott tagjai is, s ezzel már az I. félidőben alaposan kifárasztották az angolokat Sorra elmondta, mi jellemzi az angol válogatott tagjait, kinek mi az erénye, mi a hibája. Az angolok küzdőmodorát ma is a „rúgj és fuss“ jellemzi, nekünk nem szabad ezt a stílust átvennünk. Ha támadunk, támadhatunk öt csatárral is, az öt játékos azonban ne egyvonalban legyen. Ezután egyenként elmondta minden játékos egyéni taktikai feladatát. Hangsúlyozta Bozsik kulcshelyzetét. Neki alkalomadtán előre is kell törni© és ha rés nyílik előtte, kapura is lőhet. A büntető rúgást Puskás lövi, ha eléggé nyugodt lelkiállapotban lesz, ha nem, akkor Lantosnak kell azt végrehajtania. A kapu körzetében adódó szabadrúgásokat ne mindig Puskás lője, hanem rúghatja Bozsik is. Ebből egy kis vita keletkezik. Bozsik azt mondja, hogy Puskásilyenkor mindig elrúgja előle a labdát. Puskás azzal védekezik, hogy mire Bozsik odaérkeznék, az ellenfél el tud helyezkedni. Délben megérkezett Hegyi Gyula, az OTSB elnöke és elbeszélgetett a játékosokkal. Meg néhány lapvélemény A pályára való indulás előtt még átnéztünk néhány újságot. A ,,Daily Express“ azt írja: „Győzünk, ha a saját játékunkat játsszuk“. (Úgy látszik, ebben a tekintetben nincs különbség a két csapat taktikája között.) Az „Evening Standard‘ szerint „1930-ban is a magyarok játszottak szebben és mi lőttük a gólokat(Ez a lap nyilván úgy véli, hogy most is így lesz.) A „Star“ szerint Robb, az újonc balszélső lesz a „nyerő ember"* A „News Chronicle“ cikkírója, Buckan, újból leszögezi: „ez a mostani legjobb angol csapat és Robb nem jelent benne gyengítést, sőt . . .** A „Daily Dispatry“ kemény játékra hívja fel az angol válogatott figyelmét, mert ezzel lehet eredményt elérni a kontinentáliscsapatok ellen. Háromnegyed egykor társasgépkocsin indultunk ki a Wembley-stadionba. Atársasgépkocsi előtt rendőri motorosok robogtak és biztosítták zavartalan errehaladásunkat. A játékosok között továbbra is szemmel láthatóan jó volt a hangulat. Ahogy kifelé tart a magyar csapat társasgépkocsija a Stadion felé, látjuk hogy minden oldalról hatalmas csoportokban áramlik a közönség a pálya felé. Amikor felismerik a gépkocsi ablakaiban a magyar játékosokat, integetnek feléjük. A magyar csapat öltözőjébe belátogat Hegyi Gyula, az OTSB elnöke is. A vezetők sokszor ismétlik a jelszót: — Ne illetődjetek meg, nyugodtan játszatok, futtassátok a labdát! Bozsik mosolyogva jegyzi meg: — Úgy érzem, más is lesz itt, mint nyugalom. Sebes Gusztáv kinyitja az aktatáskáját s mutatja a játékosoknak, hogy az tömve van frissen érkezett táviratokkal. Arra most nincs is idő, hogy felolvassák őket. Majd a mérkőzés után. — Úgy is tudjátok, hogy mi van bennük, mit kérnek tőletek az otthoniak. Kint a pályán a zenekar szórakoztatja a közönséget. A pálya talajának nem ártott az eső. Egy kicsit ugyan csúszós, de rugalmas a gyep. Nyolc-tíz fok lehet a hőmérséklet, bágyadtan süt a nap, jó a „világítás4”. Angol időszámítás szerint két óra után öt perccel a főlelátótól jobbra lévő kanyarban, a kijáróban feltűnnek a csapatok. A magyar csapatot Puskás, az angolt Matthews vezeti. A játékosok két sorban felsorakoznak az A-nagylelátó előtt, külön csoportot alkotnak a melegítőben lévő tartalékok Athlone, az angol labdarúgó-szövetség elnöke sorra kezet fog a két csapat játékosaival, majd felhangzanak a himnuszok. Ezután a két csapat tagjai a kapuk elé vonulnak, egy keveset kapura rúgdalnak, s máris hívja a játékvezető a sorsoláshoz a két csapatkapitányt. A sorsolásnál Puskással szemben Wrightnek kedvez a szerencse, s ő választja az enyhe napsütéssel hátban lévő kaput. Amikor felállnak a csapatok, az angol újságírók körében kis zavart okoz a magyar játékosok számozása. Lóránt hátán van a hármas szám s így azt gondolják róla, hogy ő a balhátvéd. Pontban negyed 3-kor így áll föl a két csapat* Magyarország: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czibor Anglia: Merrick — Ramsey, Johnston, Eckersley — Wright, Dickinson *— Matthews, E. Taylor, Mortensen, Sewell, Robb. Már az 1. percben vezetést szerzünk! Hidegkúti indítja el a labdát s rögtön támadunk. Budai lefut Eckersley partra szereli. Az első perc végén a partdobás után Bozsik szerzi meg a labdát, vezeti egy két lépést, aztán betolja Hidegkútinak. Hidegkútit Eckersley támadja, középcsatárunk azonban egy csellel kifelé fordul s aztán 15 méterről — nem a legjobb szögből — hatalmas lövést ereszt meg. A labda védhetetlenül vágódik a jobb felső sarokba. 1:0 Magyarország javára. A közönség tapsol a nagyszerű támadásnak, remek lövésnek, de látszik az arcokon, hogy megette őket a gyors erei. Angol támadás után magyar ellentámadás következik, s ennek végén Czibort csak nehezen szereli az angol védelem Aztán Taylor Mortensent ugratja ki, Grosics jó ütemben fut ki kapujából, s felszedi a labdát a középcsatár elől. Támadnak az angolok. Kemény, desportszerű a küzdelem. Feltűnik, hogy az angol védők milyen sokszor alkalmazzák a becsúszó szerelést. Néhány hibából arra lehet következtetni, hogy az angolok az idegesebbek. A 8. percben Zakariás átadását Puskás lövi kapura, Merrick vetődve véd, majd Hidegkúti fél méterrel lő fölé. Most már a magyar csapat támad többet. Budait szögletre szerelik, ebből Kocsis gyengén fejelt mellé. A 11. percben gyönyörű magyar támadás fut a pályán Czifcor—Kocsis- Budai a labda útja, de a szélső Mernek kezébe lő. Ituskás átadására Kocsis nagyszerűen megy fel a levegőbe, tapsot kap érte, de a labda mellé száll Egy meg nem adott magyar gól A 12. percben teljesen szabályos gólt ér el a magyar csapat, de a játékvezető érthetetlenül nem adja meg. Puskás kiugrik a balszélen, Hidegkúti két méter, rel mögötte oldalt követi a balösszekötő helyén . Puskás beadását mad egy 8 méterről a hálóba vágja. Teljesen érthetetlen a játékvezető ítélete. Les címén szabadrúgást ítél ellenünk. Buzánszky szögletre szerel, majd Puskás veszi el a labdát Matthews elől. Jellemző ez a csapat játékára. Mindenki mozog, mindenki segíteni akar. Egyenlítenek az angolok A 14. percben Dickinson szerzi meg a labdát a magyar belsők elől, Mortensenhez játszik, a középcsatár a fedezetlenül hagyott Sewellt szökteti s Sewell két csel után 10 méterről a bal alsó sarokba lő. 1:1. Leírhatatlan az angol közönség öröme, melmydörög a taps. Ebből is látni, hogy milyen nagy a magyar csapat tekintélye. Játékosainkat nem töri le a gól. Gyors, kitűnő a passz játékuk s feltűnik, hogy milyen sokat foglalkoztatják a szélsőket a félpályákról küldött hosszú leadásokkal. Hidegkúti lövését szögletre üti Merrick. Nagyszerűen játszik a csatársor. Általában két gyors átadás után valamelyik csatár már lyukra fut és kapja is a labdát. A 19. percben Budai átadását Puskás átlépi s Kocsis közelről gyengén lő mellé. Nagy gólhelyzet volt. Ifjabb Ilidegkuti-góllal vezetünk A 22. percben Czibor elszáguld a szélen, beadását Puskás lőné, de Wright zavarja, Puskás oldalt gurítja a labdát s a ráfutó Hidegkúti a 11-es pont tájékáról a léc alá lő. 2:1 Magyarország javára. Eckersley lábát súrolta a labda, de a célöntés miatt nem változtatott irányt , így a gól vitathatatlanul Hidegkútié. Gyors, nagyszerű támadás eredménye volt ez a gól, amelyet megtapsolt az angol közönség. A magyar válogatott egyre-másra vezeti szebbnél-szebb támadásait. Az egyik ilyen támadás végén Budai, Illő mellé. Nagyszerűen megy a mieinknek a játék. A közönség gyakran felszesszen egy-egy gól veszélyes támadásunk során. Az angol csapat is nagyszerűen küzd, a játékosok keményen lépnek közbe a közelharcokban, de ebben az időszakban szinte tehetetlenek a magyar fiúk szellemes, ötletes adogatásaival szemben. Nagy derültséget vált ki a közönség soraiban, amikor a hazaiak egyik támadása után Lóránt hazaadással ment, ez a hazaadás azonban egy kissé erősre sikerül. Grosics csak nehezen tudta védeni a labdát. Változatlanul tovább támad a magyar csapat. Budai IT lövése lepattan a védőkről, nagy a tömörülés a kapu -f előtt, a védők csak nagy üggyel-bajjal tisztáznak. Az angol védőjátékosok gyakran alkalmazzák a becsúszó szereléseket — nagyszerűen. Testi erejüket is szabályosan kihasználják a labdáért vívott küzdelemben. A magyar játékosokat azonban csak nagyon nehezen tudják fogni*. (Folytatás a 2. oldalon. Lóránt Lantos Bozsik laxariaa •budai II . Kocsis Hidegálló Puskás