Népsport, 1953. november (9. évfolyam, 218-239. szám)

1953-11-26 / 236. szám

­ A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1953 NOVEMBER 23 ★­­ Ára: G0 fillér ★ IX. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM Minden mérkőzésüket megnyerték Bristolban válogatott asztaliteniszezőink Elutazott a magyar öttusa-válogatott a chilei világbajnokságra Csütörtökön Poznanban versenyeznek ifjúsági úszóink Megérkeztek Bécsbe a magyar vivők ­ Minden eddigi játékát felülmúlva vívta ki a magyar csapat csodálatos győzelmét és törte meg az angol válogatott 90 éves hazai veretlenségét Magyarország-Anglia 6:3­­4:21 Gellér A magyar csapat minden részében felülmúlta az angol válogatottat s olyan magasfokú labdarúgást mutatott be, amellyel szemben az angolok jóformán tehetetlenek voltak — A magyar csapat szellemesen, okosan, gyorsan és min­dent leküzdő lelkesedéssel játszott — Valamennyi magyar fiú tudása legjavát nyújtotta, Bozsik, Hidegkúti, Puskás és Zakariás azonban még így is kiemel­kedett az együttesből . Merrick volt az angolok legjobbja, utána Wright és Mortensen mutatkozott méltónak a magyarok színvonalához Góllövő: Hidegkúti, Sotvell Hidegkúti, Puskás, Puskás, Mortensen, Boasik, Hidegkúti, Srumsey (limesből) London, Wembley-stadion, 105.000 néző. Vezette: Lee Home (holland), partjelző: J. Bronkhorst (holland), K Schipper (holland), Győzelem! Amit az egész világ sportközvéleménye kísért figyelemmel, aminek ered­ményét a szó legszorosabb értelmében az egész magyar nép várja szívszorongva: a londoni magyar—angol labdarúgó-mérkőzés világraszóló magyar győzelemmel végződött. Idegen földön sportgyőzelmet aratni mindig nagy sikere egy ország sporto­lának. Az idegen pálya, a szokatlan éghajlat, a hazai csapatot viharosan biztató közönség mind-mind olyan körülmény, amely legtöbbnyire gytlóan hat a ven­dégcsapatra, megakadályozza legjobb képességeinek kifejtésében. Ez a mostani győzelem azonban kivételesen értékes, mert csapatunk olyan ellenféllel szem­ben érte el, amely hazai pályán idegen csapattól még soha nem szenvedett vere­séget. Olyan ország válogatottjával szemben diadalmaskodtak a mieink, amely ország a labdarúgás őshazájának számít. A hosszú utazás, az idegen környezet okozta gátló körülmények leküzdésére csak olyan sportemberek képesek, akiket a hazájuk, népük iránti határtalan sze­retet lelkesít, akiknek minden gondolata arra irányul, hogy szocializmust építő országunknak­, az egész béketábornak szerezzenek dicsőséget, akik tudatában vannak annak, hogy a világ leghaladottabb rendszerű országainak hírnevéért kell helytállniok. Az olimpiai bajnok magyar labdarúgó-csapat ilyen sportolókból állt, ez a tudat sokszorozta meg valamennyiük ragyogó sport a­dósát, ez a szocialista har­cos szellem segítette hozzá őket világraszóló győzelmükhöz. Labdarúgóinknak a labdarúgás őshazájában aratott fölényes, valósággal meg­semmisítő gólarányú győzelme méltán sorakozik az olimpiai bajnokság és a ma­gyar labdarúgás egyéb felejthetetlen sikerei mellé, élő bizonyítéka népünk tehet­ségének, erejének, a népi tehetségeket kibontakoztató szocialista berendezkedés fölényének. Akik erre a sporthőstettre képesek voltak, megérdemlik az egész ország sze­mléjét és háláját! A nagy mérkőzés délelőttje — kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (London, november­­5). Szerdán dé­le kiderült az ég, itt-ott kibújik a nap, fel­száradtak az utcák is. Fél 10 órakor a csehszlovák étteremben gyülekezett a csapat. Itt folyt le a taktikai megbeszé­lés. Először Mándi Gyula állami edző szólt a fiúkhoz. Nyugalomra, higgadt­ságra intette a játékosokat, kiérné­ve, hogy az angol válogatott azért őrizte meg 1­1 éves veretlenségét, mert kül­földi ellenfelei mind bizonyos fokú al­sóbbrendűség­ű érzéssel indultak a küz­delembe. Nekünk nem lehet ilyen érzé­sünk. Az angolok ugyan erőteljesebben, lendületesebben játszanak, de játéktudá­suk semmivel sem nagyobb a mieinknél. Közönsége tárgyilagos. Biztosra vehető, hogy az angol csapat nem vonul úgy védekezésbe, mint a svéd csapat tette Budapesen. Hangsúlyozta Mándi Gyula, hogy a szé­les pályán igen fontos a szélsők futta­tása. Miután Ramsey és Johnston vi­szonylag lassú, Czibornak és Hidegkúti­nak van esélyük velük szemben, ha fut­tat­ják őket. A cselezések ne legyenek ön­célúak. A védelem úgy játsszék,­­ mint legutóbb Olaszországban. Az állami edző felhívta a figyelmet arra is, hogy az an­golok gyakran alkalmazzák a kereszt­labdákat. Mindkét fedezetnek lesz véde­kező feladata is. Zakariás védekező fel­adata nagyobb, mint a­ támadófeladata, ő fog segédkezni Lantosnak. Bozsik töre­kedjék arra, hogy mielőbb adja le a labdát, s ne vezetgesse. A labdát kell futtatni mert az nem fárad el. Sebes Gusztáv felelevenítette a FIFA válogatott—Angol válogatott mérkőzésen látottakat. Kérte a játékosokat, nyugod­tan játsszanak, nyugodtan és pontosan adogassanak, ezt tették a FIFA váloga­tott tagjai is, s ezzel már az I. félidőben alaposan kifárasztották az angolokat Sorra elmondta, mi jellemzi az angol vá­logatott tagjait, kinek mi az erénye, mi a hibája. Az angolok kü­zdőmodorát­ ma is a „rúgj és fuss“ jellemzi, nekünk nem szabad ezt a stílust átvennünk. Ha tám­a­dunk, támadhatunk öt csatárral is, az öt játékos azonban ne egyvonalban legyen. Ezután egyenként elmondta minden já­tékos egyéni taktikai feladatát. Hangsú­lyozta Bozsik kulcshelyzetét. Neki alka­lomadtán előre is kell törni© és ha rés nyílik előtte, kapura is lőhet. A büntető rúgást Puskás lövi, ha eléggé nyugodt lelkiállapotban lesz, ha nem, akkor Lan­tosnak kell azt végrehajtania. A kapu körzetében adódó szabadrúgáso­kat ne mindig Puskás lője, hanem rúg­hatja Bozsik is. Ebből egy kis vita kelet­­kezik. Bozsik azt mondja, hogy Puskás­­ilyenkor mindig elrúgja előle a labdát. Puskás azzal védekezik, hogy mire Bozsik odaérkeznék, az ellenfél el tud helyez­kedni. Délben megérkezett Hegyi Gyula, az OTSB elnöke és elbeszélgetett a játéko­sokkal. Meg néhány lapvélemény A pályára való indulás előtt még át­néztünk néhány újságot. A ,,Daily Ex­press“ azt írja: „Győzünk, ha a saját játékunkat játsszuk“. (Úgy látszik, ebben a tekintetben nincs különbség a két csa­pat taktikája között.) Az „Evening Stan­dard­‘ szerint „1930-ban is a magyarok játszottak szebben és mi lőttük a gólo­­kat(Ez a lap nyilván úgy véli, hogy most is így lesz.) A „Star“ szerint Robb, az újonc balszélső lesz a „nyerő­ ember"* A „News Chronicle“ cikkírója, Buckan, újból leszögezi: „ez a mostani legjobb angol csapat és Robb nem jelent benne gyengítést, sőt . . .** A „Daily Dispatry“ kemény játékra hívja fel az angol válo­gatott figyelmét, mert ezzel lehet ered­ményt elérni a kontinentális­­csapatok ellen. Háromnegyed egykor társasgépkocsin indultunk ki a Wembley-stadionba. A­­társasgépkocsi előtt rendőri motorosok robogtak és biztosí­­tták zavartalan e­r­­rehaladásunkat. A játékosok között to­vábbra is szemmel láthatóan jó volt a hangulat. Ahogy kifelé tart a magyar csapat tár­­sasgépkocsija a Stadion felé, látjuk hogy minden oldalról hatalmas csoportokban áramlik a közönség a pálya felé. Amikor felismerik a gépkocsi ablakaiban a ma­gyar játékosokat, integetnek feléjük. A magyar csapat öltözőjébe belátogat Hegyi Gyula, az OTSB elnöke is. A veze­tők sokszor ismétlik a jelszót: — Ne illetődjetek meg, nyugodtan ját­szatok, futtassátok a labdát! Bozsik mosolyogva jegyzi meg: — Úgy érzem, más is lesz itt, mint nyugalom. Sebes Gusztáv kinyitja az aktatáskáját s mutatja a játékosoknak, hogy az tömve van frissen érkezett táviratokkal. Arra most nincs is idő, hogy felolvassák őket. Majd a mérkőzés után. — Úgy is tudjátok, hogy mi van ben­nük, mit kérnek tőletek az otthoniak. Kint a pályán a zenekar szórakoztatja a közönséget. A pálya talajának nem ártott az eső. Egy kicsit ugyan csúszós, de rugalmas a gyep. Nyolc-tíz fok lehet a hőmérséklet, bágyadtan süt a nap, jó a „világítás4”. Angol időszámítás szerint két óra után öt perccel a főlelátótól jobbra lévő ka­nyarban, a kijáróban feltűnnek a csapa­tok. A magyar csapatot Puskás, az angolt Matthews vezeti. A játékosok két sorban felsorakoznak az A-nagylelátó előtt, külön csoportot alkotnak a melegítőben lévő tartalékok Athlone, az angol labdarúgó-szövetség elnöke sorra kezet fog a két csapat játé­kosaival, majd felhangzanak a himnu­szok. Ezután a két csapat tagjai a kapuk elé vonulnak, egy keveset kapura rúgdal­nak, s máris hívja a játékvezető a sorso­láshoz a két csapatkapitányt. A sorsolás­nál Puskással szemben Wrightnek kedvez a szerencse, s ő választja az enyhe nap­sütéssel hátban lévő kaput. Amikor fel­állnak a csapatok, az angol újságírók körében kis zavart okoz a magyar játé­kosok számozása. Lóránt hátán van a hármas szám s így azt gondolják róla, hogy ő a balhátvéd. Pontban negyed 3-kor így áll föl a két csapat* Magyarország: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai, Kocsis, Hidegkúti, Puskás, Czi­­bor Anglia: Merrick —­ Ramsey, Johnston, Eckersley — Wright, Dickinson *— Matthews, E. Taylor, Mortensen, Sewell, Robb. Már az 1. percben vezetést szerzünk! Hidegkúti indítja el a labdát s rögtön támadunk. Budai lefut Eckersley partra szereli. Az első perc végén a partdobás után Bozsik szerzi meg a labdát, vezeti egy két lépést, aztán betolja Hidegkútinak. Hidegkútit Eckersley támadja, középcsatárunk azonban egy csellel kifelé fordul s aztán 15 méterről — nem a legjobb szögből — hatalmas lövést ereszt meg. A labda védhetetlenül vágódik a jobb felső sarokba. 1:0 Magyaror­szág javára. A közönség tapsol a nagyszerű táma­dásnak, remek lövésnek, de látszik az arcokon, hogy meg­ette őket a gyors erei. Angol támadás után magyar ellentáma­dás következik, s ennek végén Czibort cs­ak nehezen szereli az angol védelem Aztán Taylor Mortensent ugratja ki, Gro­sics jó ütemben fut ki kapujából, s fel­szedi a labdát a középcsatár elől. Tá­madnak az angolok. Kemény, de­­sport­szerű a küzdelem. Feltűnik, hogy az angol védők milyen sokszor alkalmazzák a becsúszó szere­lést. Néhány hibából arra lehet következtetni, hogy az angolok az idegesebbek. A 8. percben Zakariás átadását Puskás lövi kapura, Merrick vetődve véd, majd Hi­degkúti fél m­éterrel lő fölé. Most már a magyar csapat támad többet. Budait szögletre szerelik, ebből Kocsis gyengén fejel­t mellé. A 11. percben gyönyörű magyar tá­madás fut a pályán Czifcor—Kocsis- Budai a labda útja, de a szélső Mer­nek kezébe lő. Ituskás átadására Kocsis nagyszerűen megy fel a levegőbe, tapsot kap érte, de a labda mellé száll Egy meg nem adott magyar gól A 12. percben teljesen szabályos gólt ér el a magyar csapat, de a játékvezető érthetetlenül nem ad­ja meg. Puskás ki­ugrik­ a balszélen, Hidegkúti két méter­, rel mögötte oldalt követi a balösszekötő helyén . Puskás beadását mad egy 8 mé­terről a hálóba vágja. Teljesen érthetet­len a játékvezető ítélete. Les címén sza­­­badrúgást ítél ellenünk. Buzánszky szög­letre szerel, majd Puskás veszi el a lab­dát Matthews elől. Jellemző ez a csapat játékára. Mindenki mozog, mindenki se­gíteni akar. Egyenlítenek az angolok A 14. percben Dickinson szerzi meg a labdát a magyar belsők elől, Mortensenhez játszik, a középcsatár a fedezetlenül hagyott Sewellt szökteti s Sewell két csel után 10 méterről a bal alsó sa­rokba lő. 1:1. Leírhatatlan az angol közönség öröme, melmydörög a taps. Ebből is látni, hogy milyen nagy a magyar csapat tekintélye. Játékosainkat nem töri le a gól. Gyors, kitűnő a passz játékuk s feltűnik, hogy milyen sokat foglalkoztatják a szélsőket a félpályákról küldött hosszú leadásokkal. Hidegkúti lövését szögletre üti Merrick. Nagyszerűen játszik a csatársor. Általá­ban két gyors átadás után valamelyik csatár már lyukra fut és kapja is a lab­dát. A 19. percben Budai átadását Puskás átlépi s Kocsis közelről gyengén lő mellé. Nagy gólhelyzet volt. Ifjabb Ilidegkuti-góllal vezetünk A 22. percben Czibor elszáguld a szélen, beadását Puskás lőné, de Wright zavarja, Pus­kás oldalt gurítja a labdát s a rá­­futó Hidegkúti a 11-es pont tájékáról a léc alá lő. 2:1 Magyarország javára. Eckersley lábát súrolta a labda, de a c­élöntés miatt nem változtatott irányt , így a gól vitathatatlanul Hidegkútié. Gyors, nagyszerű támadás eredménye volt ez a gól, amelyet megtapsolt az angol közönség. A magyar válogatott egyre-másra vezeti szebbnél-szebb tám­a­dásait. Az egyik ilyen támadás végén Budai, Il­lő mellé. Nagyszerűen megy a mieinknek a játék. A közönség gyakran felsz­esszen egy-egy gól veszélyes támadá­sunk során. Az angol csapat is nagyszerűen küzd, a játékosok keményen lépnek közbe a közelharcokban, de ebben az időszak­ban szinte tehetetlenek a magyar fiúk szellemes, ötletes adogatásaival szem­ben. Nagy derültséget vált ki a közönség soraiban, amikor a hazaiak egyik táma­dása után Lóránt hazaadással ment, ez a hazaadás azonban egy kissé erősre sike­rül. Grosics csak nehezen tudta védeni a labdát. Változatlanul tovább támad a magyar csapat. Budai IT lövése lepattan a védőkről, nagy a tömörülés a kapu -f előtt, a védők csak nagy üggyel-bajjal tisztáznak. Az angol védőjátékosok gyak­ran alkalmazzák a becsúszó szereléseket — nagyszerűen. Testi erejüket is szabá­lyosan kihasználják a labdáért vívott küzdelemben. A magyar játékosokat azon­­ban csak nagyon nehezen tudják fogni*. (Folytatás a 2. oldalon.­ Lóránt Lantos Bozsik laxariaa •budai II . Kocsis Hidegálló Puskás

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék