Népsport, 1953. december (9. évfolyam, 240-261. szám)

1953-12-01 / 240. szám

„Csillapodjunk már le, Angol lapszemle, még mindig az angol-magyarról — Kiküldött munkatársunk távbeszélőjelentése. — (Párizs, november 30.) Nem tudnám megmondani, hogy hányadszor kezdem így a beszélgetést: „Angol lapszemlét adok, egy kicsit hosszú lesz . . .“ És most újra ezzel kezdem. Hiába bíz­tam a hagyományos angol hidegvérben, a csodák hagyományos három napjában. Minden hiába. Anglia még mindig abban a tűzben izzik, amelyet a magyar csa­pat játéka gyújtott fel Wembleyben. Ez a „tüzes " szókép is csak azt bizonyítja, hogy nem lehet sokáig büntetlenül bön­gészni az angol lapokat. Nem fogynak el az értékelések, a felelősségrevonások, a kétségbeesésnek és a reménynek külön­böző megnyilvánulásai. Nem tudnak napi­rendre térni a ,,vereség44, a „katasztrófa44 az ,,elpáholás“, a „megalázás44, a „m­e­szárlás*4 felett, hogy csak néhányat is­mételjek a villámsu­ltett­a angol kartár­sak kincsestárából. Teljesen egyetértek J­ack Peart kartárssal, aki a „Sunday Pír torai** című vasárnapi lapban ezzel kezdi cikkét* .Csillapodjunk már le, az ég sze­relmére .. .“ „Mióta Magyarország kicselezett, meg­szelídített, megkínzott minket (figyelemre­méltó új kifejezések), azóta úgy viselke­dünk, mint egy sereg hisztériás iskolás­lány. Mindenki vádakat üvölt s körülnéz, hogy kiket, lehetne még kínjaidra vonni. Hát mióta lettünk sápítozó vénasszonyok egy vereség után?** A cikkíró különben ezt a címet adja cikkének: „Adjuk meg a válaszunkat a világbajnokságon“. Majd így folytatja: ,,Ilyen egyszerű dolog megfenye­getni a labdarúgó-szövetséget, a lab­darúgó főurakat és igen könnyű do­log szidni az egyesületeket és a já­tékosokat. De milyen átkozottul ha­szontalan és lealacsonyító dolog ez akkor, amikor nekünk építő kritikára van szükségünk ebben az időben, és megfelelő hozzászólásokra, hogy mi­lyen módszerekkel kell felvennünk a küzdelmet.­­Milyen higgadt és nyu­godt újságírói hang ez. Csak kár, hogy az ember visszaemlékszik arra, amikor a mérkőzés előtt ő tippelte a magyar csapat súlyos vereségét a leghatározottabb, ellentmondást nem tűrő modorban.­ ..Rendben van, hi­báztassuk a labdarúgó-liga jelenlegi rendszerét de ne felejtsük el, hogy ez a mi labdarúgásunk gerince. Majd­nem egy millió ember nézi végig a liga­mérkőzéseket hetenként. Gondol­junk arra, amit W­alter Winterbottom mondott. Három év közös játéka tette Magyarországot a legjobb csapattá, amilyennel mi valaha találkoztunk. Ragadjuk meg ezt a gondolatot ahhoz, hogy kitaláljunk a mi nemzetközi mérkőzéseink útvesztőjéből. Miért nincs a labdarúgó-szövetségnek saját csapata? —­ kérdezik sokan. Azt vá­laszolom, hogy ez nagyszerű ötlet, de honnan vegyen a szövetség nagy­szerű játékosokat. Azt mond­ják, hogy természetesen a liga egyesületekből. Hát ez nevetséges A labdarúgás ma­napság nagy ügy lett. A kimagasló já­tékosok aranyszélű részvények, ame­lyek a mérkőzések pénztárainál ka­matoznak. Csak a vita kedvéért, kép­zeljük el, ha Preston vezetőinek azt mondanák, hogy adják oda Finnert egy állandó válogatottnak. Megőrül­nének ettől az ötlettől. A Preston Finney nélkül felét sem éri. Tómnak a mérkőzést í­g­erő képessége és kö­zönségvonzó személyisége megfizet­hetetlen érték a klubjának. Nézzünk szembe a tényekkel, bármennyire is leverőek azok. A liga­ labdarúgásban csak két do­log számít most: a pénz és a bajnoki pontok. Megfelelő alapvető változta­tások nélkül nincs mód arra, hogy labdarúgóink a csapatokat és hazá­jukat is szolgálják, s elérjék azt a színvonalat, amely szükséges ahhoz, hogy helyt tudjunk állni a kontinen­tális és a délamerikai csapatok ellen Ha meg tudnánk nyerni jövőre a vi­lágbajnokságot ez jó módszer lenne arra, hogy visszanyerjük eddigi te­kintélyünket.** (Ezt senki nem vitatta el.) ,,És ez nem is lehetetlenség. Én nem tartom a magyart teljesen* ver­hetetlen csanam­?*'. bármennyire is ragyogóan játszott.*4 Peart kortárs különféle terveket hoz fel, hogyan lehetne megmenteni az angol labdarúgást. A legfontosabb ezek között, hogy 22 fiatal liga­játékost gyűjtsenek össze és azokkal tudományos módon fog­lalkozzanak. Meg kell nyugtatni a liga csapatokat, hogy igen jó játékosokat kap­­nak majd vissza. Ugyanebben a lapban egy másik cikk­ből: „A tökéletesedés terve*4. Itt kiderül hogy ^ az elsőligás Newcastle csapata meg^^^­ átvenni „a hódító magyarok*' játékmodorát. Elhatározták, hogy a közép­csatárt hátravonva fogják játszatni, úgy mint a magyarok Hidegkútit. Az edzőjük, Joe Harvey, így nyilatkozott: ,,Nagyon tetszett nekem Hidegkúti já­téka s úgy találtam, hogy ez fekszik az én csapatomnak is. Elhatároztuk, hogy az Arsenal ellen már ki is próbáljuk az új taktikát.**­­2:1-re kaptak ki az Arsenal­­tól, ami azt jelenti, hogy nem lehet má­ról holnapra átvenni egy új játékmodort.) Az „Observer“ arról ír, hogy némileg már lecsillapodott a hangulat. Most már a labdarúgó-bajnokság, majd a kupa mérkőzések lesznek fontosak. „De gondoljunk csak arra, hogy figyelmet kellene szentelni a mi nemzetközi tekin­télyünknek is. A főúri múltban ez alig volt szükséges. A szerdai demonstráció után azonban már sokkal alázatosabbak vagnunk. A magyar és az angol csapat közötti különbség mértéke nemcsak foko­zatok kérdése, hanem ennél sokkal alap­vetőbb. A különbség az volt, ami a művész és a mesterember között, vagy a tábornok és az újonc között van. Nem lehet közömbösen nézni ezt a kü­lönbséget. Labdakezelésben, pontos pasz­­szokban, intelligens hel­zetfelismerésben, gy­orsaságban és lövőképess­ében még csak alap sincs az összehasonlításra. Ez a magyar csávát természetesen a labda­rúgó-történelem nagy csapatai közé tar­tozik. A jelenlegi angol csapat viszont átlagon aluli. Az elmúlt hét bebizonyí­totta, hogy Anglia nem remélheti azt, hogy az élen marad akkor, ha a nemzet­közi mérkőzéseit úgy tekinti, mint fény­űző eseményeket, amelyeket akkor ját­szunk, ha az idő megengedi. Nagy különbség jól megtanulni egy mű­vészetet vagy pedig csak úgy félszívvel, mis most függetlenül a politikai tekintély­től, minden művészet érdemes arra, hogy a saját kedvéért is figyelmet szenteljünk neki.** A „Sunday Graphic**-­ban John Graydon ezt a címet adja cikkének: „Lássunk munkához A cikkben ezeket olvashatjuk: „Ez az utolsó szavam, igerem, Anglia szánatomraméltó szereplése fölött. Wem­bleyben nem láttunk mást, mint mé­szárlást, ami meghökkentette azokat a milliókat is, akik távolbalátón figyel­ték az eseményt. Angliának új rajtot kell vennie. Állítsák a liga-csapatokat a vádlottak padjára. Ők mindenki más­nál inkább felelősek a mi labdarúgá­sunk lesüllyedéséért, önzésük miatt Egymillió ember nézi végig hetenként a liga-mérkőzéseket, tehát nekik köteles­ségük a legjobb játékot adni készpénz­zel fizető fogyasztóiknak. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a mi játéko­saink több kontinentális csapattal ta­lálkoznak, továbbá, ha az egyesületek több pénzt költenek oktatókra, akik megtanítják a fiatalokat, ahelyett, hogy elpazarolnák azt játékosvásárlásokra. Magyarországnak 900 oktatója van, ugyanakkor az angolok oktatóit egy kézen meg lehetne számolni.**­­Angliá­ban is van minden csapatnak edzője, de az e­sősorban az erőnléttel foglalkozik s nem a játékosok technikai kiképzésé­vel. Ők most külön oktatóra gondolnak — az úgynevezett ,,coach“-ra —, aki * technikai képzéssel foglalkozik. Ilyen volt például az Arsenalban Jack Lam­­­bert * „Ha mi egy olyan ötletet vetünk fel az egyesületi igazgatóknak, hogy egy fiatal játékost kellene küldeni a kontinensre, hogy ott rendszeresen játsszék, mindjárt azt felelné: Mi lesz akkor velünk, el­veszítjük a pontokat, ha a játékosokat el­viszik a válogatott számára.** Egy alcím: „A bajnoki pontok fonto­sabbak, mint az ország“. Aztán így ír­ to­vább a lap: „Hát tetszik látni. A bajnoki pont­okat a haza becsülete fölé helyezik, pedig higgyék el nekem, amikor Anglia vere­ségét első oldalon köztik az újságok, ezt külföldön úgy értékelik, mint annak a jelét, hogy mint nagyhatalom is ha­nyatlóban vagyunk. Nem lehet a játéko­sokat sem felmenteni. Nagyon sok van köztük, aki a labdarúgást könnyű pénz­keresetnek tekinti csak. Meg kell őket tanítani arra, hogy dolgozzanak a játék érdekében, ne csak játsszanak.** (Jellemző, milyen egymásnak ellentmondó megálla­pításokat tesznek a lapok. Éppen az a baj a labdarúgásban, hogy nem játszad­nak, hanem küzdenek!) Érdeken kül­önben, hogy a liga­mérkő­zések tudósításaiban is sok említés tör­ténik a válogatottra. A „Sunday Times**­­nek az Aston Villa—Charlton mérkőzés­ről szóló tudósításában egy elég hosszú fejtegetés van a szerdai mérkőzésről „Mit kellene tenni ?“ — teszi fel az­ újságíró a kérdést. — , At­tól félünk, hogy ha­marosan elfelejtik a fejlődést elősegítő ötleteket és az angol labdarúgás újra visszacsúszik régi meg­szokott útjára, így történt ez mindig mostanában. Pedig hosszú időbe telnek, hogy újból fel tudjunk nőni a jelenlegi labdarúgó-világsz­nvonalra. Türelmet, ke­mény munkát igényel ez és talán a liga mérkőzések csökkentését. Az angol labda­rúgás helyzetét mutatta ez a mérkőzés is. Világos, hogy valamit tenni kell. He tesz­nek-e? Majd meglátjuk “ Matthews cikke a „Sunday Express“-ben Rendkívül érdekes ci­kket közöl Stanley Matthew­s tollából a ..Sunday Express44. A cikkben egy nagy kép van, fölötte a fel­írás: „A kulcs­terv“. A képem egy kicsi nyílott labdarúgópálya létezik bábukkal, amely fölött Matthews rámutat a Hideg­kuti-bábura. Azt magyarázza, a magyar középcsatár hogyan helyezkedik hátul a többi csatár mögött, h­ogy a hátulról jövő passzokat elfogja. Felh­í­ja a figyelmet az összekötők előretolt helyzetére. A cikkben így ír: , A magyar labda­rúgás sikerének a titka az, hogy az egész játékuk alapvetően a támadásra épül. Az angol labdarúgás most fizetett azért, hogy túlságosan sokat hang­súlyozta a védelmet. Mi elvesztettük a támadás művészetét. Magyarország csillagok­ csapatában min­den ember a támadást támasztja alá . . . Bozsik elmondta nekem, hogy a magya­rok igen sok labdaedzést végeznek. S ezek a délutáni labdaedzések azok, amelyek világhírűvé tették a magyar játékosok labdakezelését és­ játékát. A másik ma­gyar támadási mód, amelyet sokszor hasz­náltak, hosszú labdák a gyors szélsőknek, elsősorban Budainak. A magyarok ezeket a hosszú labdákat a lehető legokosabban használták fel és keverték gyors, rövid passzokkal a mezőnyben. Most pedig el­érkeztem a legfontosabb ponthoz. Noha Hidegkúti, a magyar csapat középcsatára három gólt lőtt, az ő fő feladata mégis az volt, hogy az elveszett labdákat fel­szedje és továbbítsa csatártársaihoz Magyarország ragyogó belső csatárai, Pus­kás és Kocsis, kétágú lándzsája a magyar támadásoknak. (Matthews sem megy a szomszédba egy-két jelzőért.) Az ő új módszerük a régi dupla W-alakzat egy javítása Úgy látszik, hogy az előretolt középcsatár napjai elmúltak. Mellékesen szólva Hidegkúti­­­ke a lecjobb középcsatároknak, akiket valaha láttam. Olyan játékos, akiben egyesül Tommy Lawton lövőkés­zsége és Galacher labda­kezelése, testcselei.** „Csodálatos** alcím alatt így ír tovább: Matthews: „Valamennyi magyar játéka? mester a labdak­ezelésben. Gondoljunk csak a har­madik gólra, amelyet Puskás lőtt, a labda átvétele csodálatos volt. Az a baj az angol labdarúgásban, hogy nem jönnek fel a f­atalok kö­zül technikás játékosok. Én úgy láttam, hogy a kontinentális csa­patok mindig jobbak és jobbak. Egyetlen hibájuk, hogy a védőik hajlamosak arra hogy a pánikba essenek nyomás alatt. Becsületesen meg kell mondanom, hogy a magyar válogatott a legkiválóbb Csa­pat, amit valaha láttam.4* A „Sunday Dispatch44 főcíme. ..Hogy visszanyerjük a labdarúgó-koronánkat, legyenek olyan csapataink, amelyek meg nem állnak az edzésben.44 A cikk írója a válogatott csapat jó előkészítése érdekében rendszeres edzőtáborozást követel, s kéri hogy azok,­­akik ezen résztvesznek, kü­lön pénzjuttatásban részesüljenek. Másutt azt ajánlja, hogy rendszeresítsenek bent­lakásos labdarúgó-iskolát, s a ki­válasz­totta­k itt részesüljenek alapos kiképzés­ben. Ha valamelyik játékosnak a fele­sége kifogást emelne ez ellen, azt a já­tékost ki kell hagyni a keretből. A „New* of the World“ két huta más cikkben­­ foglalkozik a mérkőzéssel. Megállapítja, hogy Angliának van esélye a vissza­vágásra a jövő évben. Először május­ban Budapesten, utána pedig Svájcban a vi­lágbajnokságon. De nekik a távolabbi jö­vőre kell elsősorban gondo­liok. Az 1958-as VB re. Nem kell kétségbeesni a vereség miatt, vissza kell menni az ,,is­kolába, és mindent újra meg kell tanul­niok labdarúgóiknak. De náluk ez nem olyan könnyű, mert nincsenek olyan lehe­tőségeik, mint a magyaroknak, akiknek kormánya évi 10 millió fontot szentel a sport fejlesztésére. „Ha nincs is sport­miniszterünk — írja a lap — meg kell ta­lálni a megfelelő módokat arra, hogy fel­emelkedhessünk. Ötéves tervre van szük­ség, ennek sikere érdekében fel kell hasz­nálni azokat a szakembereket, akiknek a vélem­ény­ét eddig ritkán kérdeztük meg. Miután orrunkat beleverték a t Wembley­­stadion gyepébe, ne sírjunk és ne gyá­szoljunk, hanem vegyük fel a küzdelmet.“ A „Daily Express44 Angliában egészen forradalm­nak számító újítást követel: engedjék meg a vasárnapi mérkőzéseket Jelenleg az a helyzet, hogy azokat a já­tékosokat, akik vasárnap játszanak, ki­zárják az angol labdarúgó szövetség tag­jai sorából. A „News­­'hronicle**-ben Jimmy Seed, a Charlton vezetője bejelenti, hogy csa­pata a jövőben kétszer hetenkint délután is tart edzést és a délutáni foglalkozás tárgya technikai és taktikai gyakorlás lesz. Hasonló bejelentést tett a West Brod­mwich Albion és a Wolverhampton vezetője is Napról napra szaporodnak az angol újságokban az olvasók levelei.­­Vannak olyan szurkolók, akik kijelentik, hogy nem mennek többé labdarúgó-mérkőzésre, legt­ibbjük azonban igyekszik egy-egy tanácsot adni az angol labdarúgás jövő­beni fejlesztésére. A „Daily Mirror**-ban vasárnap jelent meg Puskás Ferenc cikkeinek befejező ré­sze. Ebben a kiváló magyar labdarúgó el­mondja, hogyan edzenek a magyar él­csapatok és élvonalbeli labdarúgók, s hogyan készül a válogatott csapat egy­­egy mérkőzésre. F. L. i, 1953 december 1. kedd Útmutató a Totó 49. számú szelvényéhez NB I. 1. Az Üllői­ úton: Bp. Kinizsi—­­ Bp. Honvéd. 1951: 1:2, 2:8. 1952: 1:9, 0:2. 1953­: 1:5 T­op: 2: 2. Szegeden: Sz. Honvéd—Bp. Dózsa. 1951: 2:1, 2:2. 1952: 1:2, 2:2. 1953: 4:1. Tavasszal nagy meglepetés volt a szegediek nagy­­gólarányú budapesti győzelme. Nyílt mérkőzés várható. 3. Salgótarjánban: S. Bányász—3­. Vasas 1951: 1:1, 2:4. 1952: 3:1, 0:3. 1953: 2:1. Itt is győzött tavasszal a vidéki csapat Budapesten. A döntetlen látszik a legvalószínűbb­­nek. 4. Sztálinvárosban: Sztálin Vasmű Építők—Dorogi Bányász. 1953: 2:1. Az összes­ nagyszerűen szereplő osztál­invá­­rosiak állnak közelebb a győzelemhez. Osztályozó az NB I-be jutásért. Mind­két mérkőzés semleges pályán kerül sorra. 5. Diósgyőri Vasas—Vasas Izzó. Mindkettő jó rajtot vett (Diósgyőr—Pé­csi Lóri 3:0, Izzó—Gázművek 3:0). Diós­győr az esélyesebb. 6. Szikra Gázmű­vek—Pécsi Lokomotív. Tippr 2. Borsodi Kupa. 7. Sajósz­entpéteron: S. Bányász—Ózdi Vasas. 1951: 3­0. 1:3. 1952: 1:3. 0:4. 1953: 1:1. 1:3. Augusz­tusban Sajószentpéteren döntetlenül játszottak egymással. Ez az eredmény könnyen megismétlődhet. 8. Miskolccn a Lokomotív-pályán: M Honvéd—M. Lokomotív. 1951: 1-1. 2-2. 1952: 3-2, 0:3. 1953: 6:0, 1:2. Utó­jára, október 28-án játszottak egy morssal. Akkor a Lokomotív győzök. Helyi rangadó, nyílt mérkőzés. 9. Miskolcon a Leközölív­­pályán- Perecesi Bányász—Miskolci Épí­tők. 1951: 1:0. 0:1. 19^2; 2:2.­­1:4. 19-3- 2:1: 2:1. A nereceji csapat a jobb, dön­tetlen azonban lehetséges. Osztályozó az NB II-be jutásért. Va­lamennyi mérkőzés sem­leges pálán kerül sorra 10. Gödöllői Dózsa—Vörös Lobogó Kistext. Gödö­lőnek döntésén is elég a fellebbjutáshoz, de a Kistextnek is van még reménye a bejutásra. A tét tehát mindkettő számára vany. Nyílt küzdelem várható, a gödöl­lői csapat valamivel jobbnak látszik. 11. Pénzügyőrök—Pécsi Haladás Nagy- Jából itt is az a helzet, no­nt az előbbi mérkőzésen. Vagy az egyik — vagy a másik kerül feljebb. Itt is nagy harc várható. 12. Soproni Lokomotív—Szom­bathelyi Dózsa Gólképe^e^b cs atárkora miatt a soproni csapat látszik esélye­sebbnek. Pótmérkőzések. 13. Békéscsabai Dó­­zs­»—Jászberényi Vasas. Egyik sem ke­­rülhet már fel. Jászberény val ami­vel esélyesebb. 14. Kecskeméti Honvéd —Újszegedi Dózsa. Torán: 1. 15 Székes­­fehérvári Építők—Nagymányoki Bá­nyász. Tipp: 1- 16. Veszprémi Vasas-Generátor. A Generátor vasárnapi ve­resége meglepetés­ volt. A Generátor­­nak döntetlen is el­ég a feljebbjutáshoz, a veszprémiek feljebbjutásában nem csak a győzelem, hanem a győzem gólaránya is fontos szerepet játszik. ★ A 48. hét hivatalos nyereményjegy­zéke Beérkezet 200.044 drb. kéthasá­bos szelvénynek megfelelő fogadólap Közte 7393 drb. kollektív szelvény van s ez 51.075 drb. kéthasábos szelvény­nek felel meg. Felosztásra kerül 300.066 forint, az I. és II. csoportban egyenkint 90 019 forint 80 fillér, a III. csoportban 120.026 forint 40 fillér. I. csoport 12 ta­lálattal 57 drb., nyeremény egyenkint 1575 forint. II. csoport: 11 találattal 1161 drb., nyeremény ed­''enk­nt 77 fo­rint 50 fillér. III. csoport: 10 találatta 10.332 drb . nyeremény egyenkint 11 forint 50 fillér. 1. Miskolci T.vk. 1 1 — — 5:0 2 2. Miskolci Honvéd 1 1 — — 2 0 2 3. Ózdi Vasas 1 1 — — 6:1 2 4. Perecesi Bzínyász 1 — — 1 1:6 — 5. Miskolc: Építők 1 — — 1 0:2 — 6. Sa­jószentpéter: B. 1 — — 1 0:5 — Két bajnoki mérkőzés vidéken , két osztályozó Budapesten Vasárnap mindössze két NB I-es baj­noki mérkőzésre került sor s ezeket is vi­déken bonyolították le. A két találkozó nem ígért különösebb érdekességet (ta­lán csak a Bp. Postás bentmaradási reményei csillanhattak volna meg, ha győztesen hagyja el a játékteret), s így valószínűleg ez az oka, hogy a néző­szám mind Szegeden, mind pedig Győ­rött a szokásos alatt maradt. A fővá­rosnak így is akadt számottevő labda­rúgó-eseménye. Az Üllői­ úton zajlott le az NB I-be jutásért folyó küzdelmek első fordulója, s erre 16.000 néző volt kíváncsi. A nézők legnagyobb ré­me ez­úttal valóban néző volt, s nem elfogult szurkoló. Élvezték a nagy küzdelmet, amely mindkét mérkőzést elsősorban jellemezte és tárgyilagosan figyelték, hogy a négy csapat közül melyik ren­delkezik olyan képességekkel, amelyek­kel megállhatják a helyüket az NB 1-ben is. Az osztályozó résztvevői közül kétség­telenül a Diósgyőri Vasas vizsgázott a legjobban. A diósgyőriek aránylag jól bírták az osztályozó idegjes légkörét és tervszerűen igyekeztek játszani. Ehhez persze a képességek is megvannak az együttesben. A Pécsi Lokomotív nem volt olyan egységes, mint ellenfele. A felfokozott igyekezet gyakran jelentős fölényt biztosított a csapat számára a diósgyőriekkel szemben, de a kapu előtt, amikor a legnagyobb szükség lett volna a nyugodt idegekre, a csatárok tudomá­nya felmondta a szolgálatot. Szárny­sze­gett, átlátszó, túlságosan egyszerű tá­­madásokat vezettek, s a helyzeteiket rendre elkapkodták. A Vasas Izzó—Szikra Gázművek mér­kőzés színvonal tekintetében elmaradt a másik osztályozótól, elsősorban azért, mert az Izzó lényegesen nagyobb tu­dású együttes, mint a Gázművek csa­pata. Ennek ellenére az óbudaiak na­gyon lelkesen harcoltak, s különösen a második félidőben igen nagy­ küzde­delemre kényszerítették ellenfelüket. A két 3­­ 0-ás mérkőzés után könnyen arra lehetne következtetni, hogy ez te két eredmény már körülbelül tisztázta is az NB I-be való jutás kérdését. Vé­leményünk szerint azonban éppen a Vasas Izzó—Szikra Gázművek második félideje mutatta meg, hogy a további osztályozó-mérkőzések során még vá­ratlan eredmények is születhetnek. A mérkőzések általában sportszerű légkörben zajlottak le. Kirívó sport­szerűtlenségre csak a salgótarjáni s­ablona és a diósgyőri Gondos ragad­­tatta magát. Saját kárán tanult a Győri Vasas Az elmúlt hetekben igen sok szó esett a Győri Vasas meddő csatár játékáról. Mérkőzésről mérkőzésre a belső játékot erőltették. Volt olyan mérkőzés is, ami­kor 20—­­25 percenként nem adtak labdát a két lendületes szélsőnek. Az elmúlt vasár­nap felhagytak eddigi helytelen játék­ f el­fogásukkal. Szinte tömték a szélsőket labdákkal. Meg is lett az eredménye. Majdnem mindegyik gólban részük volt a szélsőknek. Rengeteg helyzet , gól nélkül Szegeden 0:0 volt az eredmény, de a he­yzetek alapján jónéhány gólt lőhetett volna mindkét ötösfogat, főleg a Bp. Postásé. A támadásokat mindkét csa­pat jól készítette elő, de mire a helyzetek kihalná­ására került sor, elkezdődött a kapu előtti pepecselés, a jó helyzet helyett még jobb helyzetet igyekeztek kialakítani a csatárok. A szegedi csatársor visszaesése már nem újkeletű. Ez a támadósor az október sa­gótarjáni győzelem óta nem tudott gólt lőni, s a gólszerzés ezúttal sem ment neki. Többek között Csáki kiesése is oka annak, hogy a szegedi csatársor egysze­riben elfelejtette a góllövőtudományát. Ugyancsak rossz góllövő hírében állnak a Postás-csatárok is. Hírüket Szegeden is igazolták, a sok helyzet közül egyet sem tudtak kihasználni. Ebben persze közre­játszott a nagyfokú idegeskedés is, ami különösen az utóbbi mérkőzéseken je­lentkezik feltűnően a Bp. Postás csatá­rainak játékában. Füstbe ment dicsőség A Dr. Vasas—P. Lokomotív osztályozó mérkőzésen két diósgyőri játékos teljesít­ménye emelkedett ki a mezőnyből: a jobbfedezet Rolteré és a balösszekötő Gondosé. A közönség nagyobbik részének az volt a véleménye, hogy kettőjük közül is Gondos játszott jobban, őt illeti meg tehát a „mezőny legjobbja" elnevezés Ezt bizonyos mértékig alátámasztotta az, hogy Gondos lőtte a diósgyőriek első gól­ját, majd az ő szép lefutása végén szüle­tett meg a második diósgyőri gól is, öt perc alatt azonban Reiter javára dőlt el a vita. Előbb a kitűnő fedezet lőtt egy ügyes gólt, majd két perccel később Gon­dos megfeledkezett magáról és megütötte egyik játékostársát. A játékvezető termé­szetesen kiállította a diósgyőri csatárt, aki egyetlen fegyelmezetlenségével leron­totta egész teljes­tményét és a közönség jogos füttyétől kísérve hagyta el a játék­teret. Csak az utolsó fordulóban dől el, hogy melyik nyolc csapat kerül fel a labdarúgó NB II-be A labdarúgó NB II-be jutásért folyó osztályozó uto­lsó előtti fordulóját játszot­ták az elmúlt vasárnap, s mind a négy csoportban úgy alakult a helyzet, hogy csak az utolsó fordulóban dől el a fel­jutás kérdése. Az I­I. csoportban négy, a II. csoportban és a III. csoportban öt öt, a IV. csoportban három csapat re­ménykedhet még. Pontvesz­­tesé­g nélküli csapat nincs már, a Pécsi Haladás és a Generátor vasár­napig pont­veszteség nélkül állt, de va­sárnap mindkettő verséget szenvedett. Legkedvezőbb helyzetben a Bp. Spar­tacus és a Kecskeméti Honvéd van­ Mindkettő hátralévő ellenfele a csoport leggyengébbje. I. csoport 1. Beleped 4­­.5 1 — 11: 5 7 2. Pécsi Haladás 1 3 — 1 10: 7 6 3. Pénzügyőrök 4 2 2 — 8: 5 6 4. Székesfy. Építők 3 111 5: 6 3 5. Nagymányoki B. 4 1— 3 4:14 2 6. Kaposvári Vasas 5-------5 4:9 — A Kaposvári Vasas visszalépett, a Szé­kesfehérvári Építők—Kaposvár és a Beleped—Kaposvár mérkőzést az elő­­állók javára írták. Hátra van még: Székesfehérvár—Belsped (újrajátszandó mérkőzés), Pénzügyőrök— Pécsi Haladás, Székesfehérvár—Nagylá­nyok. II. csoport 1. Generátor 4 3—1 5: 3 » 2. Soproni Lók. 4 2 — 2 12: 6 4 3. Veszprémi Vasas 4 2 — 2 5: ,­ 4 4. Szombath. Dózsa 4 2 — 2 7: 8 * 5. Nyergesújfalu 4 2 — 2 5:6 4 6. Bázakerettyei B. 4 1—3 5:12 2 Hátra van még: Sopron—Szombathely. N­­yergesú­j­falu—Bázakerettye, V­eszprém­— Generátor. III. csoport 1. Bp. Spartacus 4 3— 1 0: 3 6 2. Kisterenyei B. 4 3— 1 13:7 6 3. Nyirmadai T. 4 2 — 2 10: 8 4 4. Diósgyőri VC­ 4 2—2 10:10 4 5. Hatvani Lók. 4 2 — 2 5: 8 4 6. Debreceni V.M 4----------4 7:21­ — Hátra van még: Bp. Spartacus—Debre­cen, Diósgyőr—­Kisterenye, Hatvan—Nyir­­mada. IV. csoport 1. Gödöllői Dózsa 4 3 1 — 11: 1 1 2. Svecsk, Honvéd 4 3 1 — 5:17 3. Kistext 4 2 11 5: 1­5 4. Jászberényi V. 4 112 3:18 3 5. Békéscsabai D. 4 1— 3 3: 6­2 6. I­jszegedi Dózsa 4----------4 3:13 — Hátra van még: Békéscsaba—Jász­berény, Kecskemét—Újszeged, Gödöllő— Kistext. A svájci-magyar tornaviadal előtt A december 5-én Luzernben sorrak­erülő Svájc—Magyarország férfi tornaverseny Lesz legjobb férfi t­rnászaink ezévi leg­nagyobb erőpróbája. A svájci tornász válogatott igen nagy erőt képvisel. Válogatottjaink hosszabb ideje közös ed­zéseken készülnek a svájciak ellen. Leg­utóbb a november 22-én és 23-án megren­dezett mesterfokú verseny is a svájciak elleni előkészületek jegyében zajlott le Örvendetes volt, hogy legj­obb­jaink álta­lában javuló formát mutattak a verseny során. Különösen a szabadon választott gyakorlatok sikerültek jól, s ez azért fon­tos, mert a svájci—magyar v­adalon csak szabadon választott gyakorlatokat muat­nak be a tornászok. Elsősorban az volt a szembetűnő, hogy nyújtón javult az anyagerősség, talajon pedig biztosabban hajtották végre gyakorlataikat a verseny­zők. A legjobb formában jelenleg Bara­nyai, Pataki, Vár­kői, Klencs és Kémény van Válogatott tornászaink formájáról, az előkészületekről Sántha Lajos dr., a válo­gatott edzője ezeket mondta: — Igen keményen dolgoznak a fiúk. Minden nap tartunk edzést, legfeljebb időn­­ként könnyítünk az edzésműsoron. Örven­detes, hogy szép javulás mutatkozik a gyakorlatok biztos végrehajtásában és a kivitelezésben. Korlát­on Baranyai és Vár­­kő­­nyújtón Baranyai és Pataki, lólen­gésben Baranyai, Réti és Fekete, gyűrűn Kemény és Baranyai, talajon Pataki, Réti és Klencs, lóugrásban pedig Pataki, Klencs, Várkői és Baranyai dolgozik a legjobban. Ilyen előjelek mellett készülnek legjobb tornászaink a nagy viadalra. A javuló formák azonban senkit sem tesznek elbi­zakodátt­á. Általános vélemény, hogy a verseny esélyesei a svájciak, de ez nem zárja ki, hogy mi nyerjük meg a ver­senyt — Sok függ attól, hogy milyen bizton­sággal és milyen kivitelezésben hajtjuk végre gyakorlatainkat — mondta Bara­nyai László. — Ha nem követünk el durva hibákat, lehet reményünk a győze­lemre. A luzerni versenyen másodszor találko­zik egymással a két ország tornász válogatottja. Az első Svájc—Magyarország viadal 1949 szeptemberében zajlott le Budapesten, a Városi Színházban. A csa­patversenyben a svájciak győztek igen kis különbséggel, 347.45,344.50 arányban. Kor­láton, lólengésben és nyújtón a svájciak, gyűrűn, lóugrásban és talajon a magyar csapat diadalmaskodott. ITa versenyzőink lólengésben nem bizonytalankodnak, nem­­ követnek el durva hibát (csak ezen az egy­szeren 1.7 pontot adtunk le), meg­nyerhettük volna a versenyt. Az egyéni összetett versenyben Stalder győzött, mögötte Lehmann, Tschabold, Baranyai, Várkői, Thalmann, Günthard és Frei volt a sorrend. A helyezéseket csak igen kis pontkülönbségek döntötték el. A magyar válogatott jelenlegi tagjai közül 1949-ben Pataki, Várkői, Klencs, Baranyai és Kemény szerepelt a magyar csapatban. Néhány szót a svájci csapatról. Az 1949-ben Budapesten járt csapatból csak ketten szerepelnek most a válogatottban: Lehmann és Thalmann. Nincs benn a vá­logatottban: Stalder, Tschabo­d és Qünt­­hard, akik tagjai voltak Helsinkiben az olimpián második helyezést elért csapat­nak is. Hogy a svájciak miven nehéz ellen­felek lesznek, azt bizonyítják a leg­utóbbi években elért eredményeik is. Az 1959-ben megtartott bázeli világbajnok­­ságon az összetett bajnokságot és a gyűrű-világbajnokságot Lehmann nyerte meg. Ezenkívül harmadik lett nyújtón negyedik korláton, harmadik lólengés­­en és lóugrásban. Gebendinger talajon és ló­ugrásban nyerte meg a világbajnoksá­got, nyújtón a hetedik helyet szerezte meg Engster világba­jnokságot szerzett korláton, harmadik lett gyűrűn. Helsin­kiben az­ olimpián az összetett egyéni versenyben Eugster az ötödik helyen végzett, olimpiai bajnokságot nyerte kor­látón, a negyedik helyet szerezte meg a gyűrűn. svájci válogatott tagjai jelenleg is kitűnő formában vannak, különösen Eugster és Schh­arzentruber. A leg­utóbb megrendezett versenyen Engster lóugrásban 10. korláton 9.9, lólengésben 8.65, gyűrűn 9.95 talajon 9.7, nyújtón 9.8 pontot kapott. Schwarzentruber lóugrás­ban 9.53, korláton 9.65, lólengésben 9.8, gyűrűn 9.45, talajon 9.7 és nyújtón 9.9 pontot érdemelt ki gyakorlatára. VÁROS ALATT című új magyar játékfilm kísérű műsora. AZ ÁLLAMI NÉPI EGYÜT­TES VILÁGHÍRŰ LEGJOBB SZÁMA!­­Liszt II rapszódia. Üves festánc. Sár­közi háromugrás. Rendezte: BANO­­VICH TAMÁS. Koreográfia: RÁBAI MIKLÓS. Kossuth-díjas. Vezető prí­más: BOROS LAJOS.

Next