Népsport, 1954. január (10. évfolyam, 1-22. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Hazánk dicsőségéért, népünk erejéért (Folytatás az 1. oldalról) elsősorban az az ember, aki tud al­kotni, aki tud dolgozni a közért, aki tehetségével, munkájával, lelkesedé­sével előreviszi a szocializmus épí­tésének szent ügyét. Nekünk a test­nevelés és a sport területén kell épí­tenünk az új világot. Meg kell tehát becsülnünk azokat, akik ebben az építésben sztahanovista színvonalat értek el. A felszabadult nép orszá­gának korlátlan lehetőségeivel tudjuk mozgósítani azt a nagy erőt, amely a mi lelkes sportembereink tudásá­ban rejlik. És ezen a téren is előre kell lépnünk. Ma már nem elégedhe­tünk meg azzal, hogy „megbecsü­lést” kérünk a társadalmi aktívák számára, s aki „nem becsüli” meg őket, az­­ „merev”. Nem merev, hanem kötelességmulasztó, aki árt a magyar sportnak. E­z az esztendő is nagy sikert ho­zott úszóinknak, akik öt világ-, hat Európa- és nem kevesebb, mint negyven országos csúccsal tettek ta­nulságot az olimpia utáni további fej­lődésükről. Mint a tornában, itt is elsősorban a nők szívós, kitartó mun­kája érdemel dicséretet és jelent példaképet a férfiversenyzők szá­mára, akik az utóbbi időben meg is felelnek a várakozásnak. Az úszás hatalmas munkát igényel, igénybe­veszi a versenyzőket és edzőiket egy­aránt. Mivel az úszósporthoz uszoda kell, az új uszodák tovább nagyobbít­­ják az úszósport tömegalapját. Meg kell jegyezni, hogy az úszósportban a szakemberek közötti együttműködés korántsem zavartalan, s az úszóedzők közötti súrlódások már szinte elfoga­dott „hagyományok" az úszósport­ban. Sőt vannak olyanok is, akik a fejlődés motorjának tartják, hogy az úszósportban a gyűlölködésig menő féltékenység uralkodik. Azt hiszem, nem szükséges bővebben magya­rázni, hogy ez mennyire hamis érve­lés. Nemcsak erkölcsi, nevelési szem­pontból helytelen az ilyen állapot, de a szakmai fejlődést is károsan be­folyásolja, ha a mi valóban kitűnő, világszerte elismert szakembereink­­nem kart karbaöltve, közös erővel igyekeznek kidolgozni a továbbfejlő­dés módjait. Helyes, ha az edző har­cosságra, az ellenfél legyőzésére ta­nítja versenyzőit. A sportküzdelem­­nek azonban nem a gyűlölet a jel­legzetessége, különben nem lehetne a béke, a népek közötti barátság ki­mélyítésének fontos eszköze. Olyan kérdés ez, amellyel szélesebb körben, ideológiai elmélyültséggel is foglal­kozni kell. N­agy dicséret illeti meg vívóin­kat, akik további nagy győ­zelmekkel tetézték meg olimpiai si­kereiket. Ezek a sikerek nagyrészt még mindig az „öregek" nevéhez fű­ződnek. És ezen a téren nem szabad türelmetlennek lennünk. Az után­pótlás kérdése rendkívül fontos a vívósportban is, de ebben a sport­ágban nehezebben bontakozik ki egy fiatal vívó képessége, viszont ugyan­akkor a már kibontakozott tehetség megfelelő életmód mellett sokáig vi­rágzik. A magyar vívósport fejlődésé­nek figyelemreméltó jele, hogy meg­indult a fejlődés olyan fegyvernemek­ben is, amelyekről hosszú ideig az volt a közhiedelem (s tegyük hozzá: a szakemberek körében is elterjedt hiedelem), hogy nem felel meg a „magyar vérmérséklet“-nek. Sáko­­vics József világbajnoksága egy­magában is bizonyítja vívó-szak­embereink előtt, hogy a sok dicsősé­get aratott magyar vívósportban to­vábbi lehetőségek vannak, csak bát­ran kell ezekkel a lehetőségekkel élni. Asztaliteniszezőink ebben az esz­tendőben is sok szép sikert arattak, az ő nevükhöz fűződnek az 1­96­1-as esztendő első világbajnokságai. Né­­­hány szép helyezést, elsősorban mű­korcsolyázásban, téli sportunk leg­jobb képviselői is elértek. Kétségte­len, hogy a téli sportokban éghajlati hátrányokkal is meg kell küzdenünk, de ez nem jelenti azt, hogy leg­jobb korcsolyázóink,, korongozóink, síelőink ne igyekezzenek a maguk sportágában a természeti adottsá­goktól függetlenül magas célokat ki­tűzni. Komoly fejlődésről tett tanúságot kosárlabda-sportunk az olimpia óta, s a moszkvai Európa-bajnokságon el­ért második helyével a nagysikerű magyar sportágak közé emelkedett. Ez a tény különösen azért örvendetes és jelentős, mert a kosárlabda egyike az egész világon legjobban elterjedt sportágaknak. Számottevő volt, kü­lönösen tömegekben, a sportlövészet fejlődése és dicséret illeti kajako­­zóinkat és kenuzóinkat néhány szép eredményükért. Elmaradt a várt fej­lődés ellenben olyan fontos sport­ágakban, mint a kerékpározás, az ökölvívás, a súlyemelés. Különösen a nehézatlétikában való egyhelyben­­topogás, sőt visszaesés mutatja, hogy még mindig nem tudjuk kihasználni elsősorban a falusi fiatalságban rejlő lehetőségeket. Változatlanul nincs fejlődés az evezésben, amelyben pe­dig valaha Európa-bajnokságokat nyertünk. Nem lehetünk­ elégedettek tenisz-, röplabda- és kézilabda-spor­tunk színvonalával sem. Sok és nagy feladat áll e sportágak vezetői, szak­emberei és űzői előtt. Gondoljanak a többi sportág nagy sikereire, s tűz­zék ki maguk elé a célt: méltók lesz­nek a magyar sport általános szín­vonalához. A színvonal általános és tartós emeléséhez feltétlenül szük­ség van a tervszerű, tudományos munka megalapozására és kifejlesz­tésére. Ebben a tekintetben nagy se­gítségére lesz sportmozgalmunknak a Tudományos és Módszertani Tanács megalakítása. Ezt a szervet már eb­ben az esztendőben létre kellett volna hozni, de mindezidáig nem történt meg. Ezt a mulasztást feltétlenül pó­tolnunk kell az 1954-es esztendőben, hogy tömöríteni tudjuk legjobb szak­embereinket, s elő tudjuk segíteni munkájukat. Az elmélet és a gyakor­lat szoros összekapcsolását szolgálja a Tudományos és Módszertani Ta­nács, alkalmas lesz arra, hogy a sport területén különböző szakmai, ideoló­giai vagy történelmi kérdéseket ki­dolgozzon. Ez a testület lesz majd hi­vatva arra is, hogy tudományos szín­vonalon fogja össze a magyar sport szakembereit, edzőit. Általában na­gyon kevés még az együttműködés az egyes sportágak edzői között. Nem­igen tanulnak egymástól. Ez az oka annak, hogy vannak sportágak, ame­lyekben erőnléti, sportorvosi stb. té­ren már fejlett módszereket alkal­maznak, más sportágakban pedig szinte kőkorszakbeli a színvonal. Az egyes sportágak értekezleteinek is az a hiányossága, hogy egy-egy sport­ágat a többitől elszakítva tárgyalnak meg, s hiányzik az általános tapasz­talatcsere. É­vről évre számottevő fejlődést mutatnak nagy tömegsport­megmozdulásaink. Hiányosságok bő­ségesen akadnak ezen a téren is. A szpartakiádokon még most sem első­sorban azok vesznek részt, akiknek részt kellene venniök: a városi, falusi fiatalságnak a szervezett sportolásba eddig be nem kapcsolódott tömegei. Az MHK-ban viszont az ismétlőpró­bák terén vannak lemaradások, ami egyrészt az elmúlt évek liberalizmu­sának következménye, másrészt pe­dig arra vall, hogy osztályba sorolt sportolóink közül sokan még mindig nem ismerték fel az MHK fontossá­gát. Dolgozó népünk sportmozgalma terén még igen sok a tennivaló. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy a magyar nép szereti a sportot, s kü­lönösen megszerette nagy nemzet­közi sportsikereink következtében. Rendkívül fontos, hogy ezt a nagy mozgósító erőt a tömegek sportjának szolgálatába állítsuk. Értsék meg jól azok, akik a dolgozó tömegek sport­jával foglalkoznak, hogy a legjobbak, az élsportolók tevékenysége, sikerei nem választhatók el a tömegek sportjától. Aki a válogatott, sportolók mérkőzéseit, versenyeit úgy tekinti, mint valami „sztár”-ügyet, az a tö­megsport területén sem tud meg­felelő munkát végezni. Éppen a leg­jobbjaink nagy, lelkesítő sikereit kell felhasználni arra, hogy felkeltsék az érdeklődést a dolgozó tömegek száz­ezreiben, a falusi és városi fiatal­ságban. Semmi sem ragadja meg jobban a fiatalság képzeletét, mint nagy nemzetközi győzelmeink. A lon­doni mérkőzés alatt nem volt falu Magyarországon, ahol ne hallgatták volna a nagy mérkőzés rádióközvetí­tését. És hogyan lehetséges mégis, hogy vannak falvak hazánkban, ahol semmiféle sportélet nincs? Úgy le­hetséges, hogy az ilyen helyeken nem használják ki nemzetközi győ­zelmeink lelkesítő, szervező hatását. Használjuk ki tehát a világ békés küzdőterein aratott győzelmeinket, dicsőségünket dolgozó népünk sport­­mozgalmának fejlesztésére, népünk erejének növelésére. Nincs szebb és hálásabb feladat ennél sportveze­tőink, sportszervezőink számára. Szocializmust építő népi demokrá­ciánk, az ötéves tervet végrehajtó dolgozó népünk nagy győzelme volt az elmúlt esztendőben a Népstadion megnyitása. Népi demokráciánk vál­totta valóra a magyar sport sok­évtizedes álmát: korszerű nagy­stadionnal rendelkezünk, olyan sta­dionnal, amely olimpiai versenyek megrendezésére is rendkívül alkal­mas, amint azt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke a Népstadion megnyitásakor meg­állapította: Magyarország esélyei az 1860. évi olimpiai játékok megren­dezésére nemcsak sorozatos nemzet­közi sikereink következtében növe­kedtek, hanem azért is, mert végre van megfelelő sportlétesítményünk olimpia céljaira .A­z 1954-es esztendőben azzal a felelőséggel kell dolgoznunk testnevelési és sportmozgalmunk naggyá tételéért, amelyet az elmúlt esztendő sikerei, tanulságai állítanak elénk. 1954-ben már hazánk felsza­badulásának kilencedik évfordulóját ünnepeljük. Minden esztendőben gazdagabban, új és új győzelmekkel mutatjuk meg, hogy a Szovjet Had­sereg hősi áldozata árán kivívott sza­badságunk milyen hatalmas fejlődést tesz lehetővé. Nekünk a testnevelés és a sport terén nyílik erre alkal­munk. Láthattuk az elmúlt esztendő­ben is, milyen jelentősége van a sportnak hazánkban, mi a jelentősége ifjúságunk nevelése, a szocializmus építése, a béke megvédése szempont­jából. A sport a dolgozók fontos kultúrtevékenysége, nemes szórako­zása, kedvelt és szeretett időtöltése. A párt- és kormányprogram­ szel­leme értelmében kell munkálkodnunk azon, hogy sportolási lehetőséget tud­junk nyújtani minden dolgozónak, fel tudjuk kelteni benne az érdeklő­dést a rendszeres sportolás iránt, akár a maga szórakozására és egész­sége érdekében akár sportolni, akár a legjobbak eredményét szeretné el­érni. Légisünk büszkék, sporttársak, az elért győzelmekre, de ugyanakkor nézzünk előre és kemény munkával teremtsünk hazánk testnevelési és sportmozgalma számára eredményes, sikerekben gazdag boldog új évet! Jól sikerültek a falusi Kupa küzdelmei a nagykanizsai­­írásban A nagykanizsai járás falvaiban vége felé közelednek a Falusi Kupa versenyei. Atlétikában, röplabdában és labdarúgás­ban már befejeződtek a küzdelmek, s most még sakkban és asztaliteniszben folynak nagy harcok a járás Parasztfiataljai kö­z­öttt az eWfS 'g­rt. A legnagyobb küzdel­mek és a legnagyobb érdeklődés a labda­rúgó-torna mérkőzései iránt nyilvánult meg. Nyolc község csapata vett részt az elsőségért vívott küzdelemben, s a sport­szerű keretek között lefolyt, torna befeje­zése után a Felsőrajki Traktor csapata megérdemelten került az első helyre. Utána a Sormási SK, Laki Miháld és Kis­komá­rom csapa­ta következett. A röplabda­­­kupa-mérkőzések során a Sormási SK vívta ki az elsőséget Felsőrajk és Miháld csapata előtt. A járásban a Falusi Kupa versenyei ré­vén igen sok parasztfiatal kapcsolódott b­e a rendszeres sportolásba és figyelemre méltó, hogy a versenyek a fiatalok tömé­nteit olyan községekben is megmozgatták, ahol eddig egyáltalán­­ nem volt rendsze­res sportélet. Ilyen község pl. Újudvar. A járási TSE értékes kupával és érmek­kel díjazta az egyes sportágakban jó ered­m­ényt elért csapatokat és sportolókat. A versenyeknek a járás sportéletének fejlő­­dése szempontjából igen nagy jelentősége volt, s ezért az elkövetkező három hónap­ban is meg kell találni a TSB nek a módját, hogy a lehetőséghez mérten a sporthoz kedvet kapott, falusi fiatalok se­regét megfelelően foglalkoztassa. Erre részben a kultúrotthírnok, részben az is­kolák nyújthatnak módot a járás közsé­geiben. _______• Sportnyomtatványok árusítása költözködés és leltározás miatt szünetel. ÚJ ÁRUSÍTÁSI HELYISÉG (üzlet) január 8-tól Budapest, VIII., RÁKÓCZI-ÚT 5? b. (Luther-ház) 1954 Január 1, péntek Hójelentés Kedden este országszerte megindult a havazás. Ezúttal hegyeinkre is kielé­gítő mennyiségű hó hullott. A Mete­orológiai Intézet szerda délelőtti jelentése szerint Misinatetőn 31 cm, Kékes­tetőn, Parádon 21 cm, Bakonyban, 15 cm, Lilla­füreden 11 cm, Mátraházán 12 cm, Galya­tetőn 8 cm, a Szabadsághegyen 7 cm Sopron környékén 2 cm a hóvastagság. lő-M vm-es hó borítja a Tiszántúl déli részét. A nyugati megyékben a hó­magasság Délalatttig nem halad­ta meg a 2 centimétert. A hó meglehetősen tapa­dás. A havazás tovább tart. Szovjet sporthírek A Moszkvai Dinamó jégkorong csapata Moszkvában 4:0 arányban győzött a svéd­országi AIK együttese ellen. • A Szovjetunió jégkorong bajnokságának második fordulója során a többszörös bajnok CDSzA 6:8 arányban legyőzte a Moszkvai Dinamót, a Moszkvai Zenit pe­dig 10:2 arányban az Elektirosztal csapa­tát. A bajnokságban az M. Dinamó vezet isi ponttal. Moszkva vízilabda bajnokságának dön­tőjében a Dinamó S:4 re győzött a Tor­pedó ellen. •k A szovjet súlyemelők igen eredményes évet fejeztek be: kétszer annyi (összesen 18) világcsúcsot állítottak fel 1953 ban, mint 1952-ben és 258 esetben döntötték meg a szovjet csúcsokat. Legtöbbször a fiatal Dmitrij Ivanov javított világcsú­csot, összesen négyszer. Szerdán elutazott Svájcba a grindel­­wald-i nemzetközi női versenyen részt­vevő szovjet női sí­csapat. Megvette már Totó-szelvényeit? Sok meglepetést, még több értékes tanulságot hozott az 1953. évi országos egyéni sakkbajnokság döntője Még nem volt olyan izgalmas magyar sakkbaj­noki döntő, mint az 1953. évi. A négy legesélyesebb baj­nok­jelölt, Barcza, Flórián, Kluger és Szily közül három már a verseny első negyedében elvesz­tet­te veretlenségét, s még a jól induló Szily is csak a második volt ebben a sza­kaszban Androvitzky mögött. Ekkor már sejthető vo­lt, hogy ezúttal a végső sor­rend kialakulásában is beköszönt majd a meglepetés, amely az előző években olyan konokul elmaradt. A félidőben azonban — ha átmenetileg is — fel kel­lett függes­zten­ni ezt a várakozást. Ekkor már Szily állott az élen, s biztos játéká­val arra engedett következtetni, hogy megismétli a Charonoek-emlékversenyen elért kitűnő eredményét. Kluger fél pontnyi közelsége azonban nyilván ide­gesítette az egyéb versenyein mindig higgadt, most azonban a magát elsőség­re kötelezettnek érző Szilyt. Szembefor­dult alaptermészetével, mindenáron erő­szakolni kezdte a győzelmet, ennek az eredményeként nyolc fordulón át őrzött veretlenség után négy mérkőzésből hár­­mot vesztett, s mindössze egy döntetlent ért el. Ez a visszaesés viszont a vetélytársal táborában keltett zavart . Barcza, aki ad­dig egykedvűen vis­elte balsorsát­,­­ már már beletörődött-, hogy ezúttal a tűr­hető helyezésért küzdhet csapán, Tipary és Gereben elleni kettős győzelme, vala­mint Szily megtorpanása nyomán ismét az első helyezés után vetette magát, most ő akarta erőszakolni a jó eredményt Mészáros és Berger ellen, s kettős vere­sége végleg visszavetette. Kluger sem örülhetett azonban mara­dék tálán­ál a­­két sokat tapasztalt ve­tél­y­társ leszakadásának. Berger és Tipál­y közvetlenül mögéje tört fel, mellette dig ott maradt az esélyeket józanul­­ mérlegelő, higgadt Sándor, érkezett el az utolsó negyed. S amikor Sándor ennek a szakasznak az elején vereséget szenvedett és Kluger mögé szorult, mindenki biztosra vette, hogy Kluger elsősége most már elintézett ügy. A k­ézze­lfogható közelségbe került bajnokság azonban idegessé tette ez ad­dig viszonylag nyugodtan küzdő, vezető mestert. S bár a 15. fordulóban még csak komoly veszélyben forgott a Gereben el­leni játszmája, s az időzavaros kapkodás­ban Kluger mellé szegődött a szerencse az utolsóelőtti fordulóban már nem bírta idegekkel és vesztett Mészáros ellen. S ekkor egyszerre csak ott maradt egyedi, az élen a veresége után egy nyugodt dön­tetlennel két soron következő győzelem­he­z erőt gyűjtő Sándor. Az­ utolsó fordulóban a sorrend nem változott. Az új bajnok, Sándor Béla két legjellemzőbb erénye a versenyzői mértéktartás és a szorgalom. A bajnoki döntőre példamutatóan készült fel. Tanul­mányozta ellenfelei játszmáit, a meg­nyitáselméletből felülvizsgálta az alkal­­mazni szándékolt változatokat, újításokat és javításokat készített elő. Sakkbeli ké­pességei kiállották az összehasonlítást bármely vetélytársával, versenyzői maga­­tartása viszont felülmúlta valamennyiét. Amikor vereséget szenvedett, volt idege másnap erőszakoskodás nélkül küzdeni tovább, nem úgy, mint például Barcza és Szily, akiknek esélyei erőn semmisültek meg, hogy elmulasztották ezt a mérték­­tartást. Sándor mester játékstílusát a vé­dekezésben és az ellenjáték keresésében megnyilvánuló nagy ezívósság jellemzi, az önálló kezdeményezés érlelése és foko­zása tekintetében viszont még erősödnie kell. Kluger a verseny közepén a mezőny legjobbja volt. Koss­z indulás után nagy erővel küz­­dötte fel magát, játszmá­i színvonalasak voltak, de amikor már egészen közel ke­rült a bajnoksághoz, nem bírta idegekkel. Ekkor elhatalmasodott játékán régi hi­bája, az időzavar is. Barcza mindössze három döntetlent ért el az öt mesterjelölt ellen, akiktől ugyanekkor Sándor 5, Szily 3.5, Tipary 3- Kluger pe­dig 1.5 egységet szerzett. Ez azt jelzi, hogy Barcza játéka az utóbbi években egyoldalúsm, túlságosan az állandó ellen­feleihez szabottá vált. Tipary megismételte előző évi sikerét. Versenyzői megbízhatósága és az a sajátságos adott­sága, hogy sötét színnel jobban játszik, mint világossal, az olimpiai rendszerű nemzetközi csapatversenyeken különösen hasznosítható. Szily — átmeneti visszaesését leszámítva — frissen, nagy kezdeményezőerővel játszott. Igazolta a helsinki sakkolimpián és a Charonsek emlékversenyen mutatott jó formáját. Négyfordulós visszaesésének okait még nem sikerült megállapítani. Az új mesterek közül Berger és Bavarovszky éles, tá­­madó szellem­i sakkozó, de van érzékük a pozíciója­tok­hoz is, Berger inkább a tá­madás felé hajlik. Megnyitásai mél­ett fel­készültségét még bővítenie kell, hogy mi­nél több stílusához illő, de ugyanakkor teljesértékű változattal rendelkezzék. N­avar­ovsz­k­y játékvezetése szövevénye­sebb, több benne a pozíciós jelleg. Ennek előnye, hogy nagyobb feladatok elé állítja az ellenfelet, hátrányai ahogy jobban fo­gyasztja alkalmazója idejét is. Az ilyen játékmód előnyeinek megőrzése, hátrá­­nyainak gazdaságosabb időbeosztással való kiküszöbölése az átlagot magasan meg­haladó sakkpályafutást egyengethet Mészáros 20 évvel ezelőtt a legtehetsége­sebb fiatalok közé tartozott, de a mostoha kom­mények miatt nem tudott beérni. Csak pár éve állott újra sorompóba, s most bebizonyította, hogy minden képes­sége megvan a tvábbfejlődéshez. Azok közé a kevesek tartozott, akik nem siették el a húzást, ha már kezükben volt az előny. Azokat a megnyitásokat, ame­lyeket ismer, ötletesen játssza, ismeret­tárát azonban még hevítenie kell Flórián és Gereben lemaradása a verseny lefagyott, meg­lepetései közé tartozik. Flóriánnak régi hibája, hogy elméleti ismereteinek mennyi­­ségi gyarapítására talán a kelleténél is több gondot fordít a stratégiai menet ro­vására. Gereben közismert szívóssága és találékonyságra ezúttal csak elvétve csil­lant fel A többiek közül Réthy szívósan, de túl óvatosan küzdött. Szilágyi, Androvitzky és László az állá­sok felépítésében többször mutatott fel előnyös tulajdonságokat, hogy a hosszú órákon érlelt sikerek rövid percek durva elnézésein semmisüljenek meg. A 19 éves Dely játéka a kísérletezés jellegét mu­tatja. Stílusa egészen egyéni, túlhajtottan kombinációs beállítottságú. Ha ezzel a stílussal érvényesülni akar, akkor meg­­nyitásait is fel kell frissítenie életképes, új ötletekkel. A 22 éves Gasztonyi egyes játszmákban figyelemreméltó képessége­ket árult el, játékvezetése azonban míg egyenetlen és kiforratlan. Elméleti isme­rettára is egyoldalúnak látszik. A mérkőzések általános színvonala vizsgálatánál a stratégiai vonalvezetés, tehát a tervszerű megalapozás területén fejlődés tapasztalható. A fiatalok na­­­­gyobb arányú részvétele lényegesen meg-­s élénkítette a küzdelmet. Ugyanekkor­­ azonban feltűnően nagymértékben fordul­tak­ elő technikai fogyatékosságok a már elért előnyök érvényesítésében, valamint durva elnézések. Ez ma még érthető. Ne feledjük el, hogy ennek a verseny­nek a végeredménye az előző éviekkel szemben szinte földcsuszamlásszerű válto­­zást jelez. Az ilyen változások ritkán múl­­nak el megrázkódtatások nélkül. A baj­noki döntő küzdelmeiben nőtt a feszült­ség, fokozottabb erőpróba elé kerültek az idegek, s ezzel kapcsolatban természetesen többször elégtelennek bizonyult a nyugodt körülmények közt kielégítő erőnlét is. Versenyzőinknek a jövőben nem csupán az elméleti képzésre, hanem a gyakor­latra, az edzőmérkőzésekre is gondot kell fordítaniuk. Az élcsoportban beállott változás, vala­­m­it a fiatalok előretörésének jelentő­sége kétségtelenül nagy. Nyitvahagyott kérdés azonban, hogy nemzetközi viszony-­­latban sakkozásunk színvonalának emel­kedését vagy csökkenését jelzi-e ez az előretörés. Sándor és Kluger eddig egy­általában nem, Tipary pedig csak évek­kel ezelőtt indult nemzetközi versenyen. Ilyen kipróbálásuk az elkövetkező nagyobb erőpróbákhoz való edzés követelményeit tekintve is fontos gyakorlati szükségesség. A verseny lebonyolítása ezúttal is mintaszerű volt. A két ver­seny vezető: Balogh László és Elek Fe­renc kifogástalanul látta el feladatát, örvendetes fejlődést mutat a versenyzők fegyelmezettsége, a késések száma mini­málisra csökkent. A versenybíróságnak egyszer sem kellett beavatkoznia. A mér­kőzések h­ítogatottsága kielégítő volt. A kezdéskor még természetesen gyér látoga­tottsági terem a játékidő közepére rend­szerint benépesült, s nem egyszer lehe­tett telt házról beszélni. Ennek ellenére is még vannak megoldásra váró felada­tok a hírverésnél. Különösen a fiatalok nem látogatták olyan mértékben a for­dulókat, ahogy a sakk fejlődése azt meg­kívánná. Meg kell említenünk két szervezési hibát A sakkversenyzés menete olyan, hogy a versenyzők egyikének visszalépése ve­szélyeztetheti a küzdelem realitását. Ez­úttal Lengyel mester négy játszma után szabadságolási nehézségek miatt vissza­­lépni kényszerült. A jövőben ügyelni kell a szervezésnél arra, hogy minden sza­badságolási kérdés, még az indulás előtt befejezést nyerjen. Ezúttal Flórián és Androvitzky mester már nyert egységtől esett el a visszalépés folytán, s nyilván visszaesésük egyik okaként az emiatt ér­zett levertség is szerepel. A másik szervezési hiba a játszmák közreadása körül észlelhető. Ma már minden valamirevaló­­ nemzetközi verse­nyen a résztvevők az egyes fordulók előtt megkapják a® előző nap játszmáit. Az előkészület egyik feltétele, hogy a ver­senyzők megvizsgálhassák az Alkalmazott változatokat. Kívánatos tehát, hogy eh­hez az ismert gyakorlathoz hazai viszony­latban is hozzászoktassák a mestereket Gondoskodás ugyan ezúttal is történt a játszmák sokszorosításáról, de csak jóval a befejezés utáni határidővel. Ezzel meg­hiúsult annak a lehetősége, hogy az egyébként kitűnően megrendezett verseny a nemzetközi viszonylat­ban rend-zecen felkészülésre nevelje versenyzőinket. A szervezésnek azonban természetesen voltak nagy értékei is. A legjelentősebb az, hogy pontos elő­készítéssel biztosították a nyugodt ver­senyzés feltételeit. A heti négy játéknap melletti -két függőnap és c/V szabadnap rendszerével kapcsolatban- büszkén álla­píthatjuk meg, hogy ilyen, a sakkozást megbecsülő feltételeket még a nemzet­közi versenyeken sem mindenütt terem­tenek. Az OTBB e feltételek biztosításá­val minőségi sakkozásunk fejlődéséhez nagyjelentőségű támogatást nyújtott. Mindent összevetve: a bajnoki döntő értékei és hiányai között feltétlenül túl­súlyban vannak az értékek. S most, ami­kor a verseny ez erők egészséges ki­egyenlítődésének adta újabb tanújelét, különösen fontos, hogy a meglévő érté­kek további fejlődését, a hiányok meg­szüntetését minden erőnkkel elősegítsük. Barcza Gedeon Sándor Béla

Next