Népsport, 1954. március (10. évfolyam, 43-64. szám)

1954-03-01 / 43. szám

Atlétikánk helyzete, az elmúlt évi munka tanulságai és a további feladatok a III. országos atlétikai értekezleten elhangzott felszólalások tükrében (III.) A harmadik országos atlétikai ér­tekezlet határozott fejlődést mutatott az előzőekkel szemben és azoknál jobban sike­­rült. A két beszámoló tartalmas volt, fel­ölelte az összes fontos kérdéseket, helye­sen tárta fel a hiányosságokat,­­ nem fu­­karkodott az önbírálattal sem. Talán csak a bírálat nem volt mindig eléggé alapos. Az értekezlet nagyszámú résztvevői élénk érdeklődéssel figyelték a beszámolókat és utánuk sokkal többen hallgatták meg a hozzászólásokat, mint az elmúlt évben A hozzászólások is lényegesen színvonala­sabbak voltak a tavalyiaknál. A két be­számoló után összesen 22 hozzászólás hangzott el. A felszólalók — néhány kivételtől eltekintve — valóban fontos és or­szágos jelentőségű kérdéseket ve­tettek fel, foglalkoztak az ismerte­tett feladatokkal, helyes észrevéte­leket tettek, általában bátran és építő módon bíráltak.­­A hozzászólások nagy többsége négy fő kérdéssel, mégpedig a tömegesítés é­s színvonalemelés, a párt­fogolás, a ser­dülők versenyzése és az anyagi t­ámoga­tás kérdésével foglalkozott, de emellett akadtak más kérdéseket érintő hozzászó­lások és helyes, megszívlelendő javasla­tok. Hibául azt vethetjük fel, hogy vi­szonylag kevés kifejezetten szakmai vo­natkozású felszólalás akadt, noha az­ ál­lami edző értékes, átfogó beszámolója erre lehetőséget adott. A tömegesítéssel és a színvonal emelé­sével kapcsolatban a fővárosi felszólalá­sokból is kicsendült, hogy a vidéket változatlanul atlétikánk erőforrásának tekintik és nagy je­lentőséget tulajdonítanak a vidéki atlétika fejlesztésének. Horváth Pál dr., a budapesti társadalmi szövetség elnöke kifogásolta, hogy a kö­zépiskolás­o­kat, az ipari tanulókat, a főis­kolásokat és a honvédség tagjait még min­dig nem vonták be megfelelő számban az atlétikába. Majzik László dr. (Bp.) hiá­­nyolta, hogy a II. és III. o. versenyzők száma nem elengedő és megállapította, hogy a legjobb atléták rangsorában a vi­dék még mindig csak kis százalékban cserepel. Védelmet kért az élvonalbeli vi­déki versenyzőknek a fővárosba való ván­dorlásával szemben. Chrisztián László (Gyula) a tömegversenyekkel kapcsolat­ban a minőség javítására hívta fel a fi­gyelmet és megállapította hogy a TF rö­ kikerülő testnevelő nők atlétikai képzett­ségének színvonala elmarad a férfiakétól Nemes Péter (Diósgyőr) kifogásolta, hogy a járási TSB-k n­em­ támogatják eléggé az atlétikát, több támogatást kért a vidéki versenybírák tudásának fejlesztése érde­kében. Rajkai Tibor (Debrecen) elmondta, hogy a sportkörök anyagi nehézségeken kívül sokszor azért nem minősítik a magasabb szintet elért atlétákat, hogy a következő tömegversenyeken indulhassa­nak. Jónéhány felszólaló, így többek között Tomasovszky János (Nyíregyháza), Ka­­kuszi Ferenc (Szeged), Vigh Ferenc (Pest m.), Kántor Endre (Győr), Tullner János (Győr) foglalkozott a középiskolák pártfogolása terén mutatkozó hibákkal Számos példát soroltak fel arra vonat­kozólag, hogy sok helyen a sportkörök a párt­­fogolást gépiesen végzik, csak egyes sportágakkal törődnek, ugyanakkor nem engedik meg, hogy az atléti­kát valóban fejlesztő más sportkör a tanulóknak fejlődési lehetőséget biztosítson. A pedagógusok közül kevesen foglalkoz­nak az atlétikával és több helyen a me­gyei tanácsok oktatási osztálya nem se­gíti elő,­­sőt egyenesen akadályozza az atlétika nép­szerűsítését. A serdülők versenyzésével kapcso­latban eltérő vélemények hangzot­tak el. Nem voltak helyeselhetők azok a javas­latok, amelyek a serdülő­­korhatár le­száll­ít­asát célozták. Sugár István (Bp.) az országos társadalmi szövetség ifjúsági bizottsá­gának álláspontját remeltette, Kollmann Pál (Nagykanizsa) és Papp Pál dr. (Tapolca) helyesen fejtette ki, hogy a serdülők versenyzés© terén kü­­eb­bséget kell tenni a különböző erő­kifejtést követelő versenyágak között Papp dr. azt is megállapította, hogy a serdülők versenyzése terén még a sport­orvosok sem rendelkeznek elegendő ta­pasztala­tal. Sokan vetették fel, hogy számos sport­kör vezetősége még mindig nem ismeri fel az atlétika jelentőségét és költségve­tésében nem biztosít fontosságának m­eg­felelő támogatást az atlétikai szakosztály­nak. Németh Béla (Bp.) ezzel kapcsolat­ban az ellenőrzés fontosságára hívta fel a figyelmet az anyagiakkal való terv­szerű gazdálkodás terén. Közölte, hogy a SzOT sport osztály­a mellett működő társadalmi atlétikai bizottság ellenőrizni fogja, hogyan törődnek a szakmai egye­sül­etek az atlétika fejlesztésével. Többen szóltak hozzá a bajnoki ver­sen­y­rendszer­h­ez, javasolták a váltóbajnokságok sportköri alapon való megrendezését, a váltó- és tízpróba-bajnokság önállóan való meg­rendezését, az ügyességi csapatba­jnokság felújítását. Öten is foglalkoztak felszólal­ásuk során az összetett versenyek, elsősorban a tíz­próba elmaradottságával, és fejlesztésére különböző ja­vasl­atokat tettek. Kertész Ferenc (Szeged) javasolta, hogy a közép­iskolai bajnokság műsorában szerepel­jen ötpróba is. Többen felvetették egy atlétikai szaklap szükségét. A vidékiek több nemzetközi versenyt kértek vidé­ken. Foglalkoztak azzal, hogy a jelen­legi minősítési rendszer bonyolult. Vigh Ferenc, Kántor Endre, Nemes Péter és m­ég többen javasolták, hogy félév múlva tartsanak értekezletet a megyei­ ■társa­dalmi szövetségek vezetői részére és azon értékeljék a félévi munkát. Balázs Lá­szló (Bp.) elmondta, hogy vidékről igen rit­kán küldenek versenybírói jelentéseket, s ez akadályozza a vidéki versenybírák mi­nősítését, is. Ónodi Béla (Bp.) felhívta a figyelmet arra, hogy az atlétikai szak­osztályok MHK-munkájában még mindig akadtak hiányosságok. A hozzászólások u­tá­n Ungár Im­re­­ és Sir József dr. válaszolt a felvetett főbb kérdésekre. Egészében az értekezlet alkalmas volt arra, hogy atlétikánk további fejlődését elősegítse. A beszámolók és a hozzá­szólások számos tanulsággal szolgáltak és ezek hasznosításával kell sportszer­vezeteinknek hozzá fogni­uk a tavalyi hiá­nyosságok kiküszöböléséhez és az idei feladatok sikeres végrehajtásához. Sok sikert hozott az 1954. évi országos motorkerékpáros téli terepbajnokság A motorosok elmúlt vasárnap lezaj­lott országos téli terepbajnoksága után mind a szakvezetők, mind a versenyzők között az a vélemény alakult ki, hogy az idei bajnokság az összes eddigiek között a legnehezebb volt. A teljesítmények mégis minden téren kitűnőek voltak,­­ így már elöljáróban leszögezhetjük: a bajnoki küzdelmek komoly sikert hoztak motor kerékpársportunk fejlődése terén. Köztudomású, hogy a téli terepverseny a motorozás leg­nehezebb fajtája. A versenyzőket sok­kal nagyobb feladatok elé állítja, mint akár a túra, akár pedig a gyor­sasági verseny. A most lefutott bajnokság pedig még az átlagosnál is sokkal nehezebb volt. A szokatlan kemény tél rendkívül nehéz terepet nyújtott a kü­z­dőf­eleknek. Az öt kilométeres útszakasz — amelyen a baj­nokság sor rá került — végig igen válto­z­atos volt. A közel ötvencentis hótakaró külön akadályt jelentett motorosnak, mo­tornak egyaránt. Az ilyen nehéz terep teljesítése nemcsak tökéletes erőnlétet, kitűnő taktikát és technikai készséget kíván a versenyzőtől, hanem különleges gépesek őszi test is. Az a tény, hogy a rajthoz álltak legnagyobb része végigfu­totta a távot, azt bizonyítja, hogy a mo­torosok igen komolyan felkészültek a bajnokságra. Az országos bajnokság iránt minden eddigi téli terephír­óságnál na­gyobb volt az érdeklődés. A területi alapon megrendezett országos bajnokságban tizennégy megye legjobb motorosa szerepelt, s közülük többen is kitűnő helyezést értek el. Ez újabb bizo­nyítéka a vidéki motorsport rohamos fej­lődésének. Vidéken elsősorban a szervezés terén merültek fel hibák. Heves, Nógrád, Ko­márom és Vas megye nem nevezett az országos bajnokságra, emiatt azután a megye bajnokai elestek a fővárosi ver­senyzéstől. Hibát követett el a Szolnok megyei TSE is amikor versenyzőit mo­toron küldte fel­­Budapestre. Ez igen komoly, külön megterhelést jelentett versenyzőnek, motornak egyaránt. Pedig a megyei TSR-nek ilyenfajta anyagi meg­takarításra egyáltalában nem volt özük­sége, hiszen a bajnokságot rendező­­TTSB mindenkinek fedezte a vasúti költséget. A budape­sti versenyzőknél főleg egyé­ni hibákat láttunk. Elindult a bajnokságban úgyszólván a legtöbb országos hírű motoros, közülük azonban nem is egy igen gyenge teljesít­m­ényt nyújtott. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy motorosaink egyrészt hajlamos arra, hogy önként ..szakosítsa'* magát. Kijelentik: ők terepversenyre nem alkalmasak, ők csak gyorsasági motoro­sok. Ez hiba. A szakosztályok feladata, hogy versenyzőit meggyőzze a többoldalú­ság igen nagy előnyéről. Egyénileg elsősorban Benkő Rozáliát és Rúzsai Józsefet illeti dicséret. Benkő, a 125 kcm-es géposztályban a nők között minden eddigi téli terepbajnoksá­got megszerzett. G­épszeretete példakép lehet minden motoros előtt. Négy éve ver­senyez egy és ugyanazon a gépen, ami azt bizonyítja, hogy a karbantar­tás terén is élen jár. Erőnléte és taktikai készsége, valamint a mély talajon mutatott láb­st­unkája egészen kiváló volt. A férfi ver­senyzők között — mint a legtöbb terep­bajnokság alkalmával — ismét Rúzsai motorozása ment élmény számba. Hihe­tetlen nagyszerű taktikai érettsége és technikai készsége magasan a mezőny fölé emelte. Időbeosztása is a legjobb volt. Szinte végig egyenlő köröket telje­sített. Nagyszerűen alkalmazkodott a te­lephez. Még csábító alkalmakkor sem pergette feleslegesen motorja hátsó kere­két, s ezzel a kicsúszási veszélyét a leg­kisebbre tudta csökkenteni. Gépét is ki­tűnően előkészítette. Ruházata meleg volt, de nem vastag, s így a mozgásban egy­általában nem korlátozta. A 250-es gép­osztályban ürmös 69 hévay nyújtott igen jó teljesítményt. Ürmöst elsősorban jobb erőnléte segítette a bajnoki címhez. Az ugyancsak nagyszerűen motorozó Scherer és Thoma esetében hasonlóan a jobb erőn­lét döntött Scherer javára. Az 500-asok géposztályában a bajnok Máté csak nagy küzdelem után szerezte meg az első he­lyet az igen csak kitűnően motorozó Kiss Györgygyel szemben. Az egész bajnokság legnagyobb küzdelmét az oldalkocsis gé­pek futamában vívták. A bajnok Petién S­koffer, Simon-kettős c­­ak egy másodperc­cel tudta megelőzni a pompásan motorozó és nagyszerűen küzdő veszprém megyei Papp, Dienstmann- párt. Lelkesedésük minden dicsé­retet, megérdemel. Ezen a terepen az oldalkocsis motorosoknak él. Keletien nehézségekkel kellett megküzde­niök, de a versenyzők nem ismertek ne­hézségeket. Ha a motor nem bírta a terep egyik vagy másik nehéz szakaszát, egy­mást felülmúlva kézierővel segítették át a gépet az akadályon. Az említett ver­senyzőkön kívül másoktól is láttunk jó teljesítményt. A legtöbb helyezett magas­­színvonalú motorozást mutatott be. Abban, hogy a­z országos bajnokság az Igen nehéz terep­viszony­ok mellett j­ jól sikerült, nagy része volt a jól működő verseny­rendezt­ségnek. A szakvezetők és a lelkes társadalmi aktívák a nagy hidegben végig pon­tosan és imm­ jól látták el a rájuk bí­zott feladatot. Csak a rajthely megjelölése terén mu­­t­at­k­ozn 1i k­isebb h­i­á­n­yoss­á­g. Az országos téli terepbajnokságon lá­tottak alapján megállapítható, hogy az idei bajnokság jól sikerült és számos hasznos t­a­pasz­talat­tal szolgált. M. L. Svédország csak 5:3-ra győzött Finnország ellen a jégkorong VB során Suvalov ütötte a szovjet gólokat, az utolsó harmadban pedig Kucsevszkij volt eredményes. Utána Kanada 8:1 (3:0, 2:0 8:1) arány­ban győzött Svájc ellen. A kanadai csa­patból Urtger középcsatár játszott a leg­jobban, akit pótlólag küldtek Kanadából a csapat megerősítésére, Unger három gólt ütött, Gray kettőt, Kennedy, Scill és Iraland pedig egyet-egyet. A svájciak gólütője Schlapter volt. Vasárnap az olimpiai stadionban leját­szott első mérkőzés csaknem meglepetés­sel végződött Svédország 4000 néző előtt csak 5:3 (0:0, 2:2, 3:1) arányban nehezen győzött a finnek ellen. A svédek szerez­ték meg a vezetést H. Tvillinp révén, de Tokain egyenlített. S. Carlston góljára ismét Takala válaszolt. A harmadik har­mad elején Lindström révén finnek vezet­tek 3:2-re és a svédek csak az utoló per­cekben kerekedtek felül. Ekkor H. Tvil­lin, Xürmein és S. Carlsson ütött gólt A finn­ csapat végig kitűnően védekezett. A mezőny legjobbja Vittein, a finn kapus volt. Hétfőn kerül sorra az első rangadó Kanada és Své­dország között. A Szovjet­unió Nyugat Németország, Csehszlovákia pedig Finnország csapatával mérkőzik. A Stockholmban folyó jégkorong-világ­bajnokság során szombaton a második mérkőzésen a Szovjetunói 7:0 (2:0, 4:0, 1:0) arányban győzött Norvégia ellen. Az első harmadban Komariv és Ukolov máso­dik harmadban Ukolov (2), Jileskov és A Mozgóképforgalmazási Vállalat március 4-től, a szovjet film ün­nepe alkalmából rajz- és kritika­­pályázatot hirdet a közép- és ál­talános iskolák tanulói részére a következő filmekből: Örs a he­gyekben, Haza dalai, Varázsbolt, Baráti becsület, Város a tengeren. A beérkező legjobb rajz- és kri­tikai pályázatok értékes jutalmat kapnak. A pályázat beküldésének határideje: 1964 március 31. A be­küldés helye: Mokép propaganda­­osztály, Budapest, Lenin-krt 45. Barátságos labdarúgó mérkőzések Csepeli Vasas— Bp. Gyárépítők 3:1 (1:0) Budafok, 2000 néző, vezette: Bokor I. Cs. Vasas: Mészáros — Sípos, Med­nyánszky, Takács — Preiner (Csernai), Ki­elbán — Tóth II. Horváth, Kész,helyi (Sárvári), Lovász, Ughy , Bp. Gyárépítők: Nikolicza (Molnár) — Weiss, Schneider, Petőcz —■ Domonkos, Varga — Haász­, Mül­ler, Korom, Nagy, Hajdú. A bokán felül érő sárban noiti alakul­hatott ki ,jó játék. Az első negyedórában még láttunk erőteljes rúgásokat, később azonban már csak sárdagasztás folyt, a nehéz labdát a játékosok alig tudták 35— 20 méternél messzebbre rúgni. Tervszerű támadások alig voltak. A­­ csepeliek jobb erőnlétük révén az első félidőben fö­lényben játszottak, de kapuralövést csak Lovásztól láttunk. A balösszekötő két alkalommal ie a kapufát találta el. A félidő végén a csepeliek vezető gólját Tóth II rúgta közelről a hálóba. Szünet után a Cserel fáradtabban mozgott és a nagy akarással küzdő Építők többet tá­madtak, mint NB I-es ellenfelük. A cse­peli gólok gyors, rajtaütésszerű támadá­sokból estek A második félidő gól­lövői: Horváth, Sárvári, Hl. Nagy (11-esből). Kitűnt: Mészáros, Sípos, Mednyánsz­ty, Takács, Lovász, ill. Schneider, Petőcz, Haász és Nagy. Tatabányai Bányász — Dorogi Bányász 1:0 (1:0) Tatabánya, 2500 néző. V: Emsperger. Tatabánya: Fehei — Farsang, Zárai, Lugosi — Hári, Martán — Halasi, Guba, Beck, Galgóczi, Bálla. Dorog: Ilku — Buzánszky, Kónya II, Bakonyi — Kinczes, Hargittai — Pozso­nyi, Varga, Molnár, Csoknyai, Hor­váth III. A Dorog másfélórás késéssel érkezett. A pálya talaja kemény, csúszós és he­lyenként víztud­ókkal tarkított volt. A mérkőzés élénkiramú játékkal kezdődött, a hazai csapat támadott többet. A fel­ázott talajon bizonytalanul mozogtak, sokat csúszkáltak a játékosok. A dorogi támadóik rövid leadásai vagy a tócsák­ban, vagy a lelkesen küzdő tatabányai védők lábán akadtak el. A vendégcsa­pat csatárai sokat körülményeskedtek a kapu előtt. A 43. percben Galgóczi át­adását Guba a kapujából kifutó Ilku mel­lett nagy nyugalommal lőtte 20 méter­ről a hálóba. A második félidőben Kin­cses, Hargittai és Csoknyai helyére Ré­vész, Pálmai és Prohászka állt be. Mind­két csapat teljes erőbedob­áss­a­l küzdött de a védők lényegesen felülmúlták a tá­ma­dókat és így újabb gól ne­m született A csatárok kevés korszerű, bel­veseles támadást vezettek. Nem alakult ki iga­zán szép játék. Az idénykezdethez és a kedvezőtlen talajhoz képest máris jó erő­ben van mindkét csapat. Jó: Zárai, Lú­gos­, Hári, ill. Ilku, Buzánszky, Kó­nya TI. Diósgyőri Vasas- Mező­kereszt­esi Bányász 23:2 (14:0) Diósgyőr, 1500 néző. V: Korbely. Dr. Vasas: Károlyi — Dudás, Kakuszi, Kékesi — Re­iter, Pel­ier — Bujtor, Dobó, Szigeti, Gondos, Pocsai (Bakó). Mező­keresztes: O­­aj (Helysik) — Szdnró, Gyivicsák, Deák — Kajdácsi, Szabó — Kiss, Futó, Derencsényi, Mol­nár, Bartók. Az első félidő nyomasztó diósgyőri fö­lény jegyében telt el, a vendégek csak­ ritkán jutottak át a félvonalon. Szünet után az NB I-es csapat lefékezett, s e­k­kor a vendégcsapat is vezetett néhány támadást.­ Az ötletesen játszó diósgyőri csapat számára nem­ jelentett közönösebb feladatot a mezőkeresztesiek védelmének áttörése és a csatársor — Dobóvár­al, élén — könnyen érte el góljait. A diós­győri együttes igen biztatóan mozgott­­: Dobó 60) Szigeti ifi). Bujtor (1), Grn­kos (2), Pocsai. Pl. Dym­­eeák 12). .Tó: Ka­kosz­. Peller, Wltttor, Dobó, Gondos,­­-H. Kajdácsi, Gyivicsák. Barátságos labdarúgó-mérkőzések Bp. Dózsa—Bp. A asas 3:2 (1:2) Dózsa-edzőpálya, 2000 néző. Vezette: Angyal. Bp. Dózsa: Henni — Sólyom, Várhidi, Farsang — Borsányi, Gyurik — Egresi, Rajna, Deák, Tóth M., Györvári Bp. Vasas: Kamarás — Lőrincz, Teleki, Kontha — Szilás­yi II. Bundzsák — Ra­­duly, Csordás, Szilágyi I, Berendi, Ilovszky. A hatalmas sár és víz erősen akadá­lyozta a játékot. Hol megugrott a labda, hol megakadt, teljesen kisimíthat­a­tlan volt az útja. Ezért azután tervszerű összjáték csak igen ritkán alakulhatott k­i. Hullámzó játék után a 6. percben Deák lövését Kamarás csak kiütni tudja és a befutó Rajna hat méterről az üres kapuba lövi. 1:0. Nem sokkal ezután Far­sang hazaadása elakad, Raduly bead és Szilágyi közelről a kapuba lő. 1:1. A II. percben Ilovszky szögletet ível be, Be­rendi a kaputól 3 mé­terre beleteszi a fe­jét, s a labda a kapu baloldalába csúszó, 1:2. A hátralévő időben kiegyenlített­ a játék. Csordásnak, majd kétezer Győr­­v­árinak van gólhelyzete. „ . . Szünet után a Bp. Dózsába Győrvári helyett Bruda áll be, balösszekötő lesz, Tóth pedig balszélső. Egresi jobbössze­­kötőbe húzódik. Sólyom jobbszélső, Rajna pedig jobbhátvéd lesz. Rögtön kezdés után Szilágyi is majdnem öngólt rúg. A Vasas-játékosok általában hosszabb labdáikkal játszanak, lényegesen többet támadnak ellenfelüknél, gólhelyzeteikk­eté azonban nem tudják kihasználni. Az 58. percben Sólyom egy hosszú labdával megszökik és félma­gasan a jobbsarokba lő. 2:2. Vasas-támadások közben a 67. percben megint Sólyom kap hosszú lab­dát, lefut, átjátssza Ronthát és 10 méter­ről ballal a kapu jobbold­alába lő. 3:2. Továbbra is a Vasas támad többet, a Dózsa védelme azonban önfeláldozóan küzd. A II. félidő csak 30 percig tartott. Vasas Izzó—Bp. S­ ellői­ út, 12.000 néző. Vezette: Fehér­vári. Vasas Izzó: Rúzsa — Tunyogi, Kéri, Herédi — Kirádi, Fürjes — Virágh. Sa­­mus Városi, Bárfi, Kovács. Bp. Kinizsi: Gulyás — Rudas, Kispé­­ter, Ombódi — Szabó, Dékány — Láng Orosz, Mátrai, Vilezsál, Kerekes. Latyakos, mély talajú pályán folyt le a mérkőzés. Mindjárt a játék elején ki­tűnt, hogy ezen a pályán a nagyobb testű játékosok nehezebben tudnak majd mozogni. A Kinizsi kezdett jobban, de csatárai rövid átadása,­­ sorra elcsípték a jól helyezkedő Izzó-védők. Virágh át­adásából Városi szerezte meg a vezetést de nem sokkal később Mátrai nagy lövé­sét Rúzsa kiütötte és a jól helyezkedő Láng nem hibázott. 1:1.­­változatos, jó iramú játék alakult ki a nehéz talajon A Vasas Izzó nagyobb lendülettel ját­szott, támadásai tervszerűbbek voltak, különösen a csatárok változtatták gyak­ran helyüket és zavarták ezzel­ a Kini­zsi védőit. Védelmi hibából született az Izzó második gólja Samus révén. 2:1. A Kinizsi 3:2 (2:1) félidő utolsó 10 percében többször ve­szélyeztetett a Kinizsi, de a lövések sor­ra célt tévesztettek. A II. félidőben Ko­máromi lett a Vasas Izzó kapusa, a Bp. Kinizsiben Ombódi lett a jobbhátvéd, Mátrai a balhátvéd, a csatársor Tard.­ Így alakult: Kertész, Orosz, Láng, Mészá­ros, Kerekes. Enyhe Kinizsi-fü­lény után az Izzó vette át a kezdeményezést. » ezen a talajon ifi lapos passzjátékkal igyekese­it felőrölni ellenfele erejét. S­á­rosi csúsztatott fejeséből esett a harma­dik gól, 3:1. Utána is­­az újonc NB I-es csapat irányította a játékot. A 25. Perc­ben Kovács helyett Zele állott be. Zele a jobbszélre került, a a balszélső Virágh lett. Időn­ként mezőnyfölényt tudott ki­harcolni a Vasas Izzó, s ekkor kidom­borodott, ho­gy játékosai jobb erőben vannak már, mint a Kinizsi játékosai, öt perccel a befejezés előtt Kerekes ré­vén szépített a Kinizsi. A győztes csa­patban Városi, Kéri, Fürjes, Virágh játszott biztató formában, míg a Bp. Kinizsiben Mátrai (a balhátvéd helyén), Láng és időnként a két fedezet nyújtott elfogadható. Sztálin Vasmű Építők- Sztálinváros, 2000 néző. Vezette: Búzás. Sztálin Vasmű Építők: Bakó — Fá­bián, Ullmann, Schwara — Ladányi, Kotász — Hegedős, Fejes. Szigeti, Krasz­­nai Bódi. Győri Vasas: Pa­o­ai — Kalmár, Kár­páti, Józsa (Pió) — Fehérvári, Raffai — Dombos, Koós Pális, Hegedűs, Pál­fi. Csúszós, vizes pályán, de nem till­ágo­­san mély talajon játszott a két NB I-es csapat. Már az első percekben jó játék­ot­akult ki. Mindkét együttes lapos játék­kal igyekezett megközelíteni a kaput, a védelem azonban mindkét oldalon jól zárt. Tartós fölényt egyik csapatnak sem sike­ -Győri Vasas 2:2 (1:1) rült kiharcolnia Az első tróf­a a 8. percben esett, egy kavarodás végén Fejes közvet­len közelről a kapu jobboldalába lőtt, 1:0. Néhány perc múlva Pális ugrott ki és Bakó mellett a hálóba gurított. 1:1. Szünet után az első tíz percben ki­egyenlített játék folyt, majd a győriek kerültek fölénybe. A két fedezet igyeke­zett jó labdákkal tömni a csatárokat. A­­75. percben egy villámgyors ellentámadás­­ból szerezte meg a vezetést a hazai csa­pat: Fejes kiugrott és Palotai mellett kö­zelről gólt lőtt. 2:1. A 81. percben Koós mintegy 12 méterről jól helyezett lövéssel egyenlített. 2:2. Kitűnt: Fábián, Ullnann, Ladányi, Hegedűs, Szigeti, ill. Kalmár, Kárpáti, Fehérvári, Dombos, Hegedűs. Bp. Honvéd—Gyöngyösi Kinizsi 11:2 (4:1) Gyöngyös, 6000 néző. V: Somodi. A környező községekből társasgépkocsi­­kon, kocsikon, szekereken és kerékpáron igen sokan jöttek el a mérkőzésre. Bp. Honvéd: Grosics — Rákóczi, Ló­ránt, Palicskó — Bozsik, Bánya­ — Bu­dai, Kocsié, Machos, Macsali, Czibor. Gy. Kinizsi­ Csaba (Nagy III) — Nagy II. Szentmihályi. Hárn (Falcsik) — Fámra (Kertész).­­ Batuhovszky — Hernádi, Szűcs. Híres. Nagy I. Ivády. A mérkőzés előtt katonazenekar szórakoz­tatta a közönséget, majd a helybbeli ta­nácselnök köszöntötte a Bp. Honvéd lab­darúgó-együttesét. Az első negyedórában inkább a hazai csapat támadott, a Bp. Honvéd könnyedén játszott. Eleinte a fő­városi csatárok erőtlen támadásait hárí­tani tudta a gyöngyös­ védelem. Csaba nem egyszer igen szépen védett. Mintegy 20 percnyi játék után a Bp. Honvéd át­vette a játék irányítását, s ettől kezdve már csak ritkábban jutottak szóhoz a hazai csapat játékosai. Különösen a Bu­dai, Kocsis jobbszárny vezetett igen szép és eredményes támadásokat. Szünet után hatalmas fölénybe került a vendégcsapat, s gördülékeny, villámgyors támadásai ellen nem volt ellenszere a hazai védelemnek. Ebben a játékrészben főleg a két szélső, Budai és Czibor játéka emelkedett ki a Bp. Honvédből. G: Czibor (4), Kocsis (3), Macsali (2), Machos, Bu­dai, ill. Ivády (2). Jó: Bozsik, Budai, Ko­csis, Machos, Czibor, ill. Csaba, Szent­­mihályi, Ivádi. Szombathelyi Lokomotív—Győri Lokomotív 13:1 (7:1) Szombathely, Dózsa-pálya, 1000 néző. V: Fülöp. Sz. Lokomotív: Horváth — Nyíró, Tarr, Tölgyesi — Kulcsár, Szakály — Papp, Varga I, Dombai, Bencsics, Ko- Icsánszky, Gy. Lokomotív: Szieber — Csákhegyi, Szilva, Kapitány — Megyeri (Sármány), Tóth I — Hadnagy, Deák, Kalmár III, Pintér, Horváth. A havas, vizes pályán tök­ című játék alakult ki. Az első negyedórában a győ­riek kiegyenlítetté tudták tenni a játé­kot később azonban a hazaiak felülkere­kedtek, átvették a játék irányítását. Eb­ben az időszakban a szombathelyiek sok gyors, helyeserés, ötletes támadást vezettek, a csatárok sokat és pontosan lőttek. A győriek rövid adogatásokkal próbálkoztak, s ezek elakadtak a latyakos talajon. Szünet után a hazai csapatban Horváth helyett Varga II védett, Nyirő helyett Szöllősi, Dombai helyett pedig Szandi állt be. Szünet után a győriek teljesen beszo­rultak, de hosszú ideig nem kaptak gólt, mert a szombathelyi csatárok nem húzták szét a mezőnyt, lehetőséget adtak a tö­mörü­lésre. A 65. perctől kezdve vissza­estek a győriért, s egymás után potyog­tak a gólok. Különösen a Papp—Varga jobbszárny vezérletével kerültek fölény­be a hazaiak. Góllövő: Varga I (4), Sza­­ká­ly (4), Bencsics (2), Papp, Szieber (ön­gól), Szandi, ill. Hadnagy. A Szombat­­helyi Lokomotivban Tölgyesi, S­zakály, Varga I, Papp és Kolesovszky, a Győri Lokomotivban Hadnagy és Tóth I játszott kitűnően. Szegedi Haladás—Hódmezővásárhelyi Vasas 5:0 (1:0) Szeged, 700 néző. V: Tárkány. Sz. Haladás: Mészáros —■ Benák, Su­­bits (Faragó), Bodnár — Bar­áth, Zallár — Böjtös, Czirák­i, Csáki, Rábai (Ba­­náti), Rózsavölgyi. St. Vasas: Ga­ras (Nyári II) — Bugyi, Szabó, Burkus - Bacsa, Kovács — Drahota, Rozsnyai (Pálfi), Tóth, Mada­rász, Strack. Az első negyedórában változatos volt a játék, a kapuk ritkán kerültek veszély­be, valamivel a szegediek támadtak töb­bet Ez a fölény később egyre jobban ki­domborodott. A vendégcsapat nagyszerűen harcolt, kitűnően védekezett, alig-alig engedte lövőhelyzetbe kerülni a szegedi csatárokat. A félidő egyetlen gólját Ró­zsavölgyi a 32. percben fejesből érte el. Szünet után a szegedi csatárok már vala­mivel többet lőttek kapura és a kifogás­talan talajú pályán több gördülékeny támadást vezettek. A 61. percben Csáki, majd a 83. percben ismét Csákig (11-esből) növelte a gólok számát. Bánátinak a 85. és a 87. percben lőtt két góljával 5:0 lött az eredmény. A Szegedi Haladás a mezőny­ben máris jól játszott, a csatároknak azonban lövőkészségben még sokat kell javulniok. A hazai együttesben Bodzsár, Baráti­, Zallir, Bojtos és Bánáti játszott átlagon felül. A Hódmezővásárhelyi Va­sasban a közvetlen védelem nyújtott első rangú teljesítmény­t. Salgótarjáni Bányász Eger, 3000 néző. Vezette: Bart. S. Bányász: Oláh (Bayer) — Kiss, Para Jedl­icska — Szojka, Dávid — Babléna, Opova (Aranyosi), Csuberda, Vasas, Teket. Egri Fáklya: Vincze (Madaras) - Pusztai, Hédor, Szentmarjai (Dobos) — Báder, Fenyvesi — Szabó, Bakonyi, Boszjár, Palatínus (Virág), Látó. Gyors salgótarjáni­ támadások vezették be a mérkőzést. A 4. percben Szojka előreadásával Bablena elfutott, s a szélső beadását Opova közelről a hálóba lőtte. 1:0. Ezután változatos lett a játék, a ha­zaiak is vezettek veszélyes támadásokat, de csak kapufákat lőttek. Látó két mé­terről nagy helyzetet hagyott ki. A 45­ percben Bablena egyéni játék u­tán szer­zett gólt, 2:0. A második félidőben ér­de­kes, változatos játék alakult ki. A salgótarjáni támadások nemigen tudtak kibontakozni, mert az egri hátvédek és fedezetek jól látták el feladatukat. A já­ték legnagyobb részében a hazai csapat -Egri Fáklya 2:0 (2:0) teljesen egyenrangú ellenfele volt az NB I-es csapatnak. A győztes csapatban az első félidőben igen jól mozgott a csatár­sor, s a védelem is jól állt a lábán. Jó: Para, Jedlicska, Dávid, Bablena, Teket, ill. Pusztai, Báder, Fenyvesi, Palatínus,­mány (Újpest), Hunyadi (Kispest).1954 március 1, hétfő Új, nagysikerű, színes magyar játékfilm: RÁKÓCZI HADNAGYA Romantikus hősi történet. Továbbjátssza: Vörös Csillag. Pus­kin, Corvin. Dózsa, Május 1. Mun­kás prol., Táncsics (Csepel) prol., Tátra (P.­erzsébet) prol.. Alkot­

Next