Népsport, 1954. április (10. évfolyam, 65-86. szám)
1954-04-01 / 65. szám
Manfred von Brauchitsch ismét szabad Hat hónappal ezelőtt a nyugatnémet hatóságok. Adenauer kopó börtönbe vetették Manfred von Brauchitschot, volt világhírű német autóversenyzőt. Noha Brauchitsch ellen semmiféle bizonyíték sem merült fel, mégsem bocsátották Szabadon. ,,Vétke“ az volt, hogy tevékenyen részt vett az egész világot átfogó békeharcban és küzdött Németország egységéért, a német nép bódon lövőséért. Hatalmas erejű tiltakozás indult meg Brauchitsch bebörtönzése ellen. Németország minden részéből követelték Brauchitsch szabadonbocsátását. Falragaszok jelentek meg Berlinben és más német városokban Brauchitsch képével, s a feliratok követelték a kitűnő sportember elleni eljárás megszüntetését. Nemcsak a sportolók százezrei, hanem a művészek és tudósok is felemelték szavukat az igazságtalanság ellen Most végre sikerrel járt a mindent elsöprő erejű tiltakozás: Manfred von Brauchitschot március 25-én szabadon bocsátották. Erős mezőny indul Hollandia nemzetközi asztalitenisz-bajnokságán . Kiküldött munkatársunk távbeszélőmként és a (Hága, március 11.) Kedilen délután, 42 órás utazás után érkeztünk meg a hollandi fővárosba. Gyönyörködtünk a még mindig hova? Alii esekben keresztülsuhantunk a parányi lichtensteini fejedelemségen, Svájcon. A francia határon bosszankodtunk, mert legédesebb álmunkból vertek fel bennünket. Azután még Belgiumon robogott át velünk a vonat és megérkeztünk hosszú utunk első állomására, Hágába. A városból még nem sokat láttak a versenyzők, mert a megérkezés után azonnal lepihentek, s csak a vacsorához jöttek le ismét. Vacsora után megtekintették az gyik hágai filmszínház előadását. Szerdán délután kiadós edzést tartottak a játékosok. Szükség is volt erre, mert a kétnapos holland nemzetközi bajnokság igen nagy erőpróba elé állítja őket, hiszen részt vesznek ezen a legjobb csehszlovákok és franciák, az utóbbi időben kiváló eredményeket elért svéd Flisberg, esetleg az angolok és a jugoszláv Harangozó és Dollnar is. A bajnokság sorsolását szerdán este tartják meg , addigra teljes lesz a mezőny. A mieink nagyon fogadkoznak, jól akarnak szerepelni már a világbajnokság főpróbáján is. Reméljük, sikerül nekik. Sz 1. Könnyű győzelmeket arattak teniszezőink Cannesban Szombaton érkeztek meg teniszezőink a francia Riviérára, s a cannesi teneszversenyen hétfőn álltak rajthoz. Az első két fordulóban csupa könnyű ellenfelet kaptak, csak Katonának volt négy küzdelme a jugoszláv Plecsovics ellen. Hétfőn és kedden a következő eredményeket érték el teniszezőink: Férfi egyes: Jancsó—Girand (columbiai) 6:1, 6:0. Katona—Mediein (monacói) j. n., Bujtor—Caplan (francia) 6:0, 6:0. Sikorszki—Bouchardel (olasz) 6:0, 6:2. Gulyás—Legoff (francia) 6:0, 6:1. Franciszci —Roybari (francia) 6:0, 6:0. Bujtor—Marlin (francia) 6:0, 6:0. Katona—Plecsovics 7:5, 5:5, sötétség miatt félbeszakadt. Két egyes: Jávori — Köller (nyugatnémet) 6:0, 6:0. Szerdán, a harmadik versenynapon már a legjobb tizenhat közé jutásért játszanék Cannesban. Vízilabda-válogatottunk az április 4-i úszóverseny keretében szerepel először az idén A BTSE rendezésében zajlik le április 4 én az úszók felszabadulási versenye. A nevezéseket még nem zárták le véglegesen, az eddig beérkezett nevezések alapján az egyes számok legjobb indulói a következők: 800 gyors: Záborszky, Gerendás, Mitró. 200 m női hátúszás: Hunyadfi, Pajor. 200 méter pillangó: Fejér, Papp, Ag. Villányi. 1oo méter gyors: Nyéki, Tumpek, Kettesi, Gyarmati, Kárpáti. 100 m női mellúszás: Székely Ripszima. Serfőző. 200 m hát: Magyar, Habák, Schuszter. Hoffmann. Kliment, 200 m női pllangóúszás: Gyenge. Kárpáti V.. Sebő. Geisner. 400 m mell: Kunsági. Hadfi- Kovács. Kovács. Bolyki. Sugár, 4xtopmi női vegyesváltó: Bp. Kinizsi T. TI, Bp. Előre. Bp. Lokomotív. 4x260 m gyors: Bp. Kinizsi I.. T.. Bp. Honvéd, Csepeli Vasas. Bp Dózsa. Érdeklődéssel várják az EB re készülő vízilabda-válogatott idei első mérkőzését (ellenfele a B válogatott lesz). Lemhényi Dezső szakvezető közölte, hogy ezeen a mérkőzésen az A-válogatott a két hátvéd, két fedezet, két csatárom megoldás mozgó változatát próbálja ki. Az A-válogatott összeállítása, ez lesz: Jeney (Boros) — Vízvári. Gyarmati — Markovits — Kárpáti, Szívós. nevesi.fi válogatott: Bánhidi (Boros) — Holop. Dómián — Kanizsa — Szabó, Martin, Kiss. Szerepet kap még: Szívós Ts. Kakas. Levelek a szerkesztőséghez Az öttusa- és háromtusa-é értekezletről Baranyai Árpád dr., az Épületszerelő Vállalat dolgozója levelet írt szerkesztőségünknek a legutóbb megtartott II. országos öttusa, és háromtusa-értekezlettel kapcsolatban, amelyen ő is részt vett. A levélíró szerint az értekezlet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, nem volt alkalmas arra, hogy tisztázza és megoldja a különböző vitás kérdéseket és ellentéteket. Foglalkozik levelében a megjelentek kis számával, a felsőbb sportszervek képviselőinek hiányával. Nem tartja megnyugtatónak az értekezlet lezajlását sem. Meglepetéssel hallotta, hogy az elmúlt években olyan nagy sikereket elért öttusában az utópótlás nem növekedett és hogy a spor-,"egyesületek és sportkörök anyagi okokra való hivatkozással elzárkóztak az öttusa , illetve háromtusa-szakosztályak alakítása és támogatása elől. ,,E jelenség mellett nem lehet szó nélkül elmenni — írja Baranyai Árpád. — Nemcsak az öt tusasportban elért világsikereink fenntartása, de a sport honvédelmi jelentősége is megköveteli, hogy az öttusa utánpótlását biztosító háromtusát fejlesszük, A háromtusa nem drága sport, nem igényel különleges felszerelést, a szakosztály fenntartásának költségei nem is érik el más szakosztályok költségeit. A háromtusában kitűnt tehetségeknek az öttusába való bevonására pedig később kínálkoznak módok." A továbbiakban a levélíró helyesnek tartja, hogy az Öttusasport vezetői, továbbá a versenyzők és edzők között fennálló ellentéteket feltárták, de vélménye szerint az ellentétek feltárásának az értekezeben többször tapasztalt módja nem szolgálta a kérdések megadását és szemelyes jellegűsekké tette az ellentéteket ..Lendvai Pál elvtárs az öttusasport fejlesztésében elvitathatatlan érdemeket szerzett, s ezt mindenki, aki tevékenységét ismeri, elismeri. Megvan az a sportismerete, amely a jó vezetéshez szükséges. Nem szabad azonban elfeledkeznie arról, hogy nek az a jó vezető, aki mindenben, a legapróbb szakkérdésedben, szabálykérdésben, etb. egyedül akar és tud dönteni. Vezetői tevékenységének csak használni fog, ha a vitás kérdésekben a legjobb szakembereket is meghallgatja és azok tanácsát el is fogadja Ezzel egyben elejét veheti a vezetők, versenyzők, valamint edzők közötti vitáknak" — írja többek között. A levélíró az értekezlet legnagyobb eredményét abban látja, hogy a hibákra és hiányosságokra éles fény derült, habár ezeknek a kérdéseknek megoldására már nem került sor. Befejezésül javasolja, hogy ezeknek a sürgős kérdéseknek alpós megvitatása és kielégítő megoldása érdekében az értekezletet szélesebb körben folytassák. MAGYAR LABDARÚGÓK KÍNÁBAN A nagyság élménye Kínában Mielőtt Kínába utaztunk, többek között elolvastam Jarosav Prusek csehszlovák írónak az új Kínáról szóló könyvét. Ebben a könyvben ál az, hogy új Kína lakosságát 475 millióra becsülik, de lehet, hogy ennél is többen lakják Kína területét, amez nem sokkal kisebb, mint egész Európa. Kínába való érkezésünk délutánján ott álltam Peking egyik sugarútán a járda szélén, szemem itta az európai ember számára szokatlan látványt: a háromkerekű riksa-kerékpárokat bámulatraméltó ügyességgel kerülgető gépkocsikat, a járda szélre helyezett kerékpárok tömegét, a járókelőket az úttest két oldalán. Elnéztem az utcakereszt óződés közepén a közlekedési rendőrök határozott mozdulatait, az üzletek bejárata fölött lengedező színes cégjelző zászlókat. Kerestem a különlegességet Emeletes házakat láttam, sok díszítéssé , aránylag nagy és erősen kiugró ereszes tetővel. Az egyik irodaház bejárata előtt hosszú sorokban álltak az emberek, idősek, fiatalok Kérdő tekintetel néztem kísérőmre, s az idős kínai sportvezető széles mosollyal magyarázta. ..A magyarok mérkőzéseire váltanak jegyet a sorbanállók ..." Továbbmentünk, de csak lassú léptekkel tudtunk utat törni a hömpölygő tömegben. Többíves falragaszra lettem figyelmes az egyik kérirés falán. Kísérőm elmondta, hogy ez a hirdetmény a választási összeírásról szól, nem friss keletű. Prusek könyvére gondoltam. Számomra ez volt a legmérebb benyomás Pekingben, az első órákban, a főváros legszélesebb suffárútján: azok között járok, akik többszázmillónyian vannak! ... ötszázmilliónyian? . . . Egészen valószínű, hogy még ennél is többen! . . . Jártuk a háromezeréves Peking útjait. Letértünk a sugárútról, a macskaköves mellékutcákba, ahol inkább csak gyagosok közlekednek. A nyílott elárusító bódék fölött ponyva feszült, ala’ta, a tűzhelyen sistergett a sokfajta kínai élet különlegesség Hússal töltött gombócot tálaltak egy fiatal lány elé. Kanalai vágta szét az él e’t. Dé’ volt. A lány kékszínű rövid kabátján fenérpántocska volt, falin néhány kínai írásjel. A járókelők közül majdnem minden ember kabátján láttunk ilyen jelzést. A különfél színű jelzések arról beszélnek, hogy viselőjük melyik hivatalan, gyárban dogozik, melyik iskolának a tanulója. A gombócot jóízűen falatozó fiatalány egyetemista volt. Talán az egyetemről sietett be két előadás között a tudományos könyveket árusító könyvkereskedésbe; a tányérja mellett ott voltak fel nem vágott könyvek. A sarkon riksa állomás volt, hoszszú sorokban á’l’.ak a háromkerekű kocsik és vezetőik közül néhányan az * gV’k nyitott kifőzés előtt fapálcikákká szedegették a falatokat a tányérból. Bámulatos ügyességgel kezelik a pálcikákat. Labdarúgóink közül az első nap néhányan megpróbálkoztak a nálikák használatával. Akarkózó edzésnek számított kísértesésük . . . Egy idős riksás most fejezte be az étkezést. Ránk nézett, aztán a kocsijára mulatott, arra gondolt, hogy rá várunk A beszélgetés közben lekes hangon beszélt a szakmájukbanaz utóbbi időben bekövetkezek változásról A Kna fölött elzúgott forradalom vihara elsöpörte az embertelen riksasorsot is: az igavonó riksakusrt a kerékpáros-riksás váltota fel. Szakszervezetük van, megbecsül tagjai a dolgozók társadalmának, ingyenes orvosi kezelést kapnak és íven kapják a gyógyszert is, ha szükség van rá. A beszélgetésnek vége szakadt. Fiatal asszony lépett a kiskocsi elé, karján errv* pufókképü aprósággal. Az idős ember fürgén pattant a nyer*?be, és már el is tűnnek a főváros déli forgatagában. Megkérdeztük kísérőnktől, hogy milyen jelvény díszlett az idős ember kabátján. „É'munkás-jelvény. . — hangzott a válasz. A nyitott kifőzések a nagyobb kívárosokban már módjobban a peremvárosokba szorulnak. Ezeken a helyeken sokszor láttunk nyitott üzeteket is, a kézműipar nagyon fejlett Kínában. A kisiparosok nyitott műhelyük mélyén szabják a ruhák javítják a cipőt fonják a bambusz-levélből készült széleskarimájú kalapot. Hantomban jártunk a kézműiparotok újonnan épített kultúrházában. A szép, korszerű épület könyvtárában a viágirodalom remekei találhatók meg. Muzsikusokat, táncosokat, színészeket is kiképeznek ebben a kultúrházban, melynek környéke néhány évvel ezelőtt járhatatlan terület volt. Öt éve még sok volt az írástudatlan ebben a kerületben, itt tanítoták meg őket az írásjelkre. A kultúrháznak már vannak írói, költői, a drámaírók saját szerzeményük előadásain fel is lép-A sportélet fejlesztésére nagy gondot fordítanak a kultúri lázban. Látogaásunk során éppen kosárlabdamérkőzés zajlott, a másik pályán tollas labdával folyt a játék, egyesek a saját maguk készítette sújtókkal gyakoroltak. Ahhoz, hogy felmérhessük a sport néhány év alatt bekövetkezett fejlődését, fel kell jegyeznünk, hogy ennek a kézműiparos kerületnek 19.000 sportolója van már, köztük 1000 élsportol. A sportolók soraiból képezik ki a sportvezetőket, akik többek között a 12 kosárlabda csapat, 27 röplabda-csapat és 18 labdarúgó-csapat sportélmét is irányítják. Az egyik játékos — Je a neve — Dél-Közép-Kína válogatott labdarúgó-csapatában is szerepel. Ezek az adatok csak egy város egy kerületének kulturális fejlődését tükrözik és csak a sport területén muat- Ják meg a kínai ember akaratát, erejét, törekvését a fejlődés felé. A mélységes hazaszeretet az erők forrása. Több kínai filmet láttunk, oyan filmeket is, amelyek nem kerültek Európába. Az egyik tényfilm részeket mutatott be a Jangce egyik szakaszának a szabályozásáról A nagy folyó azon a szakaszon 580 év alatt Huszonnégyszer pusztított el egy nagy várost. A folyó szabályozásának az ürügye alatt a Kuomintang-kormány komoly összegeket zsebel be a néptől. Az árvízveszély elkerülése érdekében azonban semmit sem tett, marad: minden a régiben. A filmen kétszázezer munkás, és százezer katonát láttunk, vállán a béke fegyvereivel — ásóval, kapával — vonulni a folyamtszabályozás munkálataira. Néhány hónap aatt végezték el ezt a munkát. Sokszor derékig iszapban dolgoztak az új Kína építői, még éjjel is fényszórókVilágánál. A szabályozott terület egy részét májusban elöntötte az eső: valósággal a tenyerükkel merték ki a munkások és a kajónak a sokhektárnyi területről a vizet. . . . Erre a háromszázezer kínaira gondoltunk Pekingben, a Téli Palotába telt kirándulásunk során, amikor hallottuk, hogy a fényűző épületeket és a berendezést annak idején félmillió ember tizenkét esztendő alatt építette fel a különböző császári családok téli hajlékának. A mű kor ,,császárainak" a palotáit is láttuk Sanghajban. Peking a régi, művészi faragású díszkapui márt, kecses, csipkézett szegélyű pagodái után Sanghaj lüktető forgalmú sugárutjai, a közel hétmilliós város felhőkarcolói — élesen tükrözték a két nagy világváros ellentéteit. De még sokat kell harcolniok, építeniök, küzdeniök kínai barátainknak ahhoz, hogy nyoma se maradjon a felhőkarcolók árnyékában meghúzódó viskóknak A Jangce-folyón a szampangokban — a fedett bárkákban — lakók egész serege költözött már be a volt külföldi negyedek pálmáktól körülvett lakásaiba és a széles utakon húzódó irodaházak, banképületek falairól lemosta az eső az idegen cégek feliratait. A Jangcén már kínai nyersanyagot szállítanak a kínai hajók, a kínai nép "gyáraiba. A Jene utca aszfaltján felemelt fővel járnak az emberek. Ez a hosszú utca ötven évvel ezelőtt egy folyó medre volt. Negyvenöt esztendőnek kelett elmúlnia ahhoz, hogy az egyszerű kínaiak benyithattak az általuk feltöltött utca folyó házaiba és leülhettek a fényes éttermek asztalai mellé, unokáik játszadozhatnak abban a nagy parkban, amely valaha tiltott terület volt számukra. A régi Sanghajnak, az émelygős regények, Vicki Baumék ,,exotikus" és titokzatos világvárosának nyoma sincs már. A „Sanghaji Express" és a ,,Bi*su“ című kalandor-film városából a kínai dolgozók városa lett. Február tizenkilencedikén este, a tizenhét emelete volt ,,Sanghaj Hotel" tetőzetén vettünk búcsút a hős sanghaji munkásság városától. Ennek a sok vihart látott épületnek története hűen tükrözi a város lakóinak hányatott életét. 1936-ban az amerikaiak által épített ,,Brodway Hotel"-ben idegen bankárok, tőkepénzesek, kínai gyárak külföldi részvényesei rakták lábukat a kínai asztalokra Négy évre rá japánok költöztek a ,,Sanja Hotelbe, később ide zárták azokat, akiktől rettegtek, hogy fellázítják a népet. Csang Kaj-sek-ék fényűző lakásokat rendeztek be aztán a magas szállodában: a Kuomintang-tisztviselők családtagjai tekintettek le az ablakokból a Jangce-ra . . . Ezután új fordulatot vett az amerikai regényekben és filmekben sűrűn szerepelt hotel története. A kínaiak alaposan kifüstölték, kitakarították a szobákat, kitárták az ablakokat, most a népi kormány határozatára külföldi kapcsolatokat ápoló intézet működik az épületben. Holdfény ezüstözte be a tájat, amikor utoljára körülnéznem a tetőzeten, a tengernyi fényben úszó város fölött. Tekintetem követte a nagy folyón úszó hajók lámpáit. Arra gondoltam, hogy ebben a városban közel hétmillió ember lakik... Nagy szám!.. De gondoljünk arra, hogy a kínaiak örülnének, ha hétmilliónyi pontossággal tudnák megszámolni Kína lakosságát. Ez az óriás emelte fel a fejét! Fekete Pál A csodálatos fekvésű Nyári Palota délutánonként benépesedik. Hatalmas tó partján terül el a régi császárok nyári palotája, a tó mesterséges, a medréből kitermelt földből dombokat építettek. Az iskolások és az óvodások is sűrűn felkeresik ezt a helyet A magyar sportküldöttség tagjai március tizenötödikén jártak a Nyári Palotában, s a bejáratnál óvodások vették körül labdarúgóinkat, kérlelték őket: „Beszéljetek valamit magyarul . . .“ A kép balszélén Szusza, középen Kiss II, a jobbszélen Forgács 1954 április 1, csütörtök 3 A: indiai maharadzsa végigkerékpározott a Wiener Strassen, áthajtott A vasúti aluljáró alatt, italra kanyarodott, s megállt a Hotel Astoria előtt. .4 falhoz támasztotta gépét, bement a fényes üvegajtón, odament a portáshoz, kivett a táskájából egy csomó levelet, s letette a pultra: — Itt a posta — mondta a világ legtermészetesebb hangján, s elköszönt. A portás meglengette utána krepppapírból készült hatalmas fehér lengerészsapkáját: — Köszönöm, a viszontlátásra/ Az első emeleti folyosó egyik sarkában magas létra tetején spanyol torreádor állt és ki akarta nyitni a biztosítékok kis fali szekrényét. — Add ide a kulcsot! — kiáltott le a létra aljánál álló francia apacsnak. Az apacs elővette a kulcsot, s dobni készült: — Vigyázz! Már repült is a kulcs. Ezalatt a második emelet 22- as szobájában Bonaparte Napóleon nagy szorgalommal javította a vízcsapot. Valahogy így fest a drezdai farsang. A sportemberek gyakran járnak külföldön, sokszor szeretnek feledhetetlen tapasztalatokat, válnak részeseivé szokatlan, érdekes élményeknek, amelyek hosszú ideig élnek bennük még otthon is, megszokott környezetükben, mindennapi ételükben. A legkülönösebb élmények közé tartozik a drezdai farsang, amelyre minden bizonnyal hosszú ideig fognak még visszaemlékezni a magyar műkorcsolyázók. Akkor már másodszor jártunk Drezdában két héten belül. Geising után Oberhofból is oda tértünk vissza, hazautazásunk előtt. Azt hittük ismerős városba érkezünk, de amikor begördült velünk a kis társasgépkriesi a város közepébe, nem akartunk hinni a szemünknek. Persze, hiszen mi elfeledkeztünk róla, hogy időközben megkezdődtek a farsangi ünnepek. Hogy pedig a farsang mit jelent Németországban, azt megint csak az értheti meg igazán, aki már látta. Amikor elérkezik a ..tasekingi ünnepe, Németországban mindenki jelmezbe öltözik és tíz napig ki sem bújik belőle. Így láttuk viszont Drezda népét. Jelmezben, fényes nappal, déli tizenkét órakor. Azt hittük, káprálik a szemünk, amikor az utcán hömpölygő jelmezes forgatagot megláttuk. Kételkedve néztünk körül, hogy vájjon ez ugyanaz a Drezda-e, amelyet egy héttel azelőtt láttunk? Az az agylebombázott város, amelynik a közepén 112 kilométer hosszan sorakoznak a romba dőlt házak? Amelynek a lakónegyedeit a földdel telték egyenlővé az angolamerikai bombázók — noha nyílt városnak, műemléknek nyilvánult fák — hogy a két napi járóföldre lévő szovjet csapatok elöl elpusztítsák a várost. Az a Drezda ez, amely egyetlen éjszakán több mint százezer embert vesztett, akik közül sok ezer még most is ott fekszik a romok alatt? A város ugyanaz volt. Megismertük a Frauenkirche romjait, amelyeket soha ne fognak eltüntetni, hogy akkor is emlékeztessenek a háborúra, amikor Drezda ismét szép város lesz. Megismertük az újonnan épült Opera hatalmas épületét és az újjáépített gyönyörű stringert, a régi Drezda egyik legszebb műemlékét. Csak éppen az emberekre nem ismertünk rá, akik a farsang idejére szinte teljesen kicserélődnek. Néró császárnak, kínai bulinak, japán gésának, bohócnak, hajadárnak, arabnak torreádornak, trubadúrnak, leettáncosnak, spanyol lovagnak, s ki tudná elősorolni, minek nem öltöznek ki. Álarcot tesznek az arcukra, nadrágot húznak a pórázon vezetett kutyára, még a gyerekkocsiban gépicsát és kishaját is maskarába öltöztetik és kifestik az arcát. Egn járnál dolgozni is, maharadzsa a postás, torreádor a villanyszerelő, Napóleon a viza eset ékszerelő, szakállas, öreg Mikulás a lakatos. Az áruházak alkalmazottai jelmezben, álarcba szolgálják ki a vevőt, s a megvásárolt áruhoz ráadásképpen szerpentint, konfettit szórnak a nyakába. Mindenütt tréfálkoznak, nevetnek, csengők, kolompok, dudák, sípok hangrától visszhangzik a város. Éppen csak a külföldieken nincs maskara — úgy néznek rájuk, mint valami idegen égitest fiaira — és a rendőrökön, akik azonban együtt élnek a tülkölő, élcelődő csoportokkal. Integetnek nekik és látszik az arcukon, hogy már alig várják a szolgával végét, amikor ők is kiöltözhetnek kínai császárnak. Ilyenkor tizen, húszan karolnak beléd az utcán és cipelnek magukkal évekeivé, táncolva. Minden este álarcos jelmezbál van az éttermekben, kávéházakban, mulatókban és a jókedv hullámai az eget ostromolják. Mi úgy álltunk ott ennek a Forgatagnak a kellős közegén, mint a ismeretlen szigetre vetődön hajótöröttek, míg végül egy-két ,jobbérzésűl‘ drezdai 'meg nem szánt bennünket és a fejünkre nem nyomott egy fezt, vagy tengerészsapkát, hogy mégse ríjunk úgy ki a tömegből. Az Ünnep utolsó napjának délutánján nagyszabású farsangi, felvonulást rendeztek. Hatalmas tömeg hömpölygött az utcán. .. a sok jókedv, vidámság, amely eddig eloszlott az egész város területén, most mind a felvonulás útvonalára sűrűsödött. Feldíszített teherautókon, tőrszekereken, gugion, kerékpáron személyautón, tricskin, ralin, triciklin és még százféle járművön hömpölygött a hatalmas, százezres tömeg az utcán, tréfás jelszavak, zászlók alatt, a szivárvány minden színében pompázó jelmezekben és tz éneklés, változás, a különböző hangszerek hangjai az eget ostromolták. Gépkocsinkat a rendőrsorfal megállította. Lezártál az útvonalat a felvonulók kedvéért. Kiszálltunk, néztül: a véget érni nem akaró, mérhetetlen jókedvben tobzódó menetet. Szemben velünk egy villa romjai álltak, szép, nagy kert közepén. Kormos falai némán meredtek az égnek, közöttük, a szobák helyén, karnyi vastag facsemetéi, nyújtogatták ágaikat a nap felé. A lépcsők repedésein és a falak körül tornyosuló törmelékhalom tetején zöldell a fű, kicsit távolabb vastag vízve-.etékcső állt ki a földből vagy három méter magasan, mint valami felkiáltójel. A féligépen maradt homlokfalon két kopott betű, egy fi - és egy E betű állt. Fájjon milyen szónak a kezdete lehetett? Homokban hevertek a szomszéd házak is, végig, ameddig aszem ellátott, mind a két oldalon, kis a halál fit teán, a némán sorakozó tömegsírok között, a vakon ásító pinceablakok előtt, ott vonult ez a féktelen jókedvben hullámzó tömeg. Némán szemléltem ezt a mérhetetlen, szívbe markoló ellentéte... Aztán tekintetem megint a szemben lévő villa romjaira vetődött. Újra megpillantottam a fakik közül, ki ha dót fa esetne, féket, a kövek közül dobott fűszálakat. És akkor egyszerre mindent megértetem. Az ölet megy tovább , szokták mondani. Igen, az élet Drez ddában is tovább megy, az élet leitőzi a halált, az élők felváltják a halottakat. Csakhogy most már Drezdában más irányban megy tovább az élet. Lám, újjáépítették a Ztvinaert, új operát, sok középületet, lal-Ahá-ot építettek. Ismét állnak az Elba hídjai, robognak a villamosok a romok között Egyre kevesebb a törmelék, egyre kevesebb a rom és egyre több az új ház a lerombolt városban. A rombadőlt villa kerítésén nagy tábla áll, rajta ezzel a szóval: Frieden — Békét! Igen, békét. De nem a temető békéjét. Nem néma, békés halottakat, akiket sok testvér, anya elsiratott, hanem jókedvű, eleven, élő embereket, akikben van erő, kedv és öntudat, hogy új várost építsenek a régi helyére. A német imperializmus kirobbantotta a háborút, lánghab'r'tó'tagú lágot és a háború lángjai Németszágot is megperzselték. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe most bizonyítja be, hogy tanult a történelmi leckéből és teljes erejével, minden lelkesedésével épíi magának az új őrstíget, amely nem a háború országa, az új Drezdát, amely nent a romok városa. A nagy vidámság mellett ezt is kifejtia felvonulás. Az álarcok, jelmezek mögött megtaláltuk az újfajta német embert, akiben van erő a halál, a romba ás fölötti győzelemre, aki lakóházába l épő traktorokat, fényképezőgépeket gyárt és aki a jól végzett munka boldog tudatában tiszta lelkiismerettel tud szórakozni tud örülni a ..Fashing" számtalan, nekünk kissé *2 okátlan Örömének. Nem lurvaarcú, emberi egyéniségüktől megfosztott váci katonák mértani pontoxsággal ki'gátlttt sorai vonultak elődünk, nem pergett a. dob, nem reszketett a térd a sok. csizma dpi'bánásától. Nem csillogtak a napfényben puskák, géppisztolyok, ágyúk zsörei, nem zengtek pattogó nemű indulók. Baléi táncosok kulik, krinonos aszszonyságok, gladiátorok, ősemberek hohócok. snanyal grondok vonultak és dehogy is léptek egyszerre, dehogy is igazodtak. Nen lehetett sorokat látni, csak ide-oda hullámzó csoportokat, tömeget. Olyan emberek vonultak el előttünk, akik tíz napon át maskarában, az év többi napján pedig munkaruhában dolgoznak azért, hogy soha többém hallhassuk a náci csizmák csalfogását. Szombathi István A DREZDAI FARSANG