Népsport, 1954. május (10. évfolyam, 87-108. szám)

1954-05-02 / 87. szám

NépSport A MAGYAR N­É­P­K­Ö­Z­T­A­R­S­A­S­A­G M­I­N­I­S­Z­T­E­R­T­A­N­Á­C­S­A MELLETT M­Ű­K­Ö­D­Ő _________ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA s­asarnap, 1914 május 2________________Ára 1 forint ★ x. évfolyam, 87. szám „Újabb győzelmekért harcolunk Sportolók az ünnepi felvonulásban Előző nap még hűvösen virradt, éj­szaka vihar tombolt, de reggelre megérkezett a tavasz. Ha már eddig késett, hát most, a legjobbkor érke­zett , május elsején. A város korán ébredt. Az emberek csodálatosképpen könnyen, tava­­sziasan öltöztek. Már eleve így ter­vezték. Mert el lehet-e képzelni má­jus elsejei felvonulást télikabátban? Hol lenne akkor ennek a gyönyörű tavaszi ünnepnek színes sokfélesége? Bár a felvonulás csak tíz órakor kezdődött, már hajnal óta talpon vol­tak, akik részt akartak venni rajta. Különösen azok keltek korán, akik a város külső részeiből igyekeztek a Sztálin-tér felé. Érdekes lett volna felülről, repülőgépről végignézni a várost. Úgy festhetett, mint óriás­­vi­rágoskert egy kiadós májusi eső után, amikor a sok-sok patakocska mind a kert közepén lévő tó felé fül és magukkal viszik az ezerszínű vi­rágszirmokat. így gyűlt egyre növek­vő ünnepi sokasággá Budapest népe, vidáman, külsőben és lélekben is ta­­vasziasan a messzire látszó Sztálin­­szobor környékén. Miközben az idő múlott, a nap a felhők mögött észrevétlenül magasra kúszott, s amikor szétvágott a felhő­habok között, már erős sugarakat szórt a friss párát lehelő Városliget környékére. Izgatottan várta min­denki a felvonulás kezdetét, amely­ről régen elterjedt a hír, hogy a fia­talok nyitják meg, köztük a fiatalság színe-java, a sportoló fiatalság. Pontosan tíz órakor taps zúgott vé­gig a Sztálin-téren, elfoglalták helyü­ket a Sztálin emlékmű mellvédjén a párt és az állam vezetői. Előléptek a harsonások, felcsendült a Kossuth­­díszjel és a Sztálin-út felől megindult a fiatalok menete, megnyitva a fel­­szabadulásunk utáni tizedik szabad május elsejei ünnepi felvonulást. Hét menetoszlopban mintegy har­mincezer fiatal vonult el a téren. Színes, sokrétű, vidám és erőtől duz­zadó volt a menet. A sportolók fel­vonulása ezúttal is tudott újat, szí­neset, szépet, tetszetőset nyújtani. És ebben talán nemcsak a külsőségek játszottak szerepet. Amikor megje­lentek sportolóink, felzúgott a taps és felkiáltások hallatszottak: „Éljenek dicsőséges sportolóink!“ A hangszó­rón át is zúgott az üdvözlet sporto­lóink felé: „Éljenek a sportolók, akik győzelmeikkel sok dicsőséget szerez­tek hazánknak!“ És akik dicsőséget szereztek, ott meneteltek a felvonu­lók között, a nézők közül pedig sorra fedezték fel őket , ki kit ismert. A menet élén olimpiai egyenruhában haladó zászlóvivőben sokan felismer­ték Szívós Istvánt, az olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagját és hasonló­képpen felismerték a mellette kétol­dalt ugyancsak olimpiai egyenruhá­ban lévő két úszóbajnoknőnket, Szőke Katót és Gyenge Valériát. Per­sze a találgatás továbbra sem állt meg és mindenki mindenkit felfede­zett, akit csak ismert, vagy akit látni akart a menetben. Tulajdonképpen az egész magyar sportnak, a helsinki diadalnak, a 6:3-nak, a világbajnok­ságoknak és világcsúcsoknak szóltak a tapsok és az elismerések. Sportolóink bebizonyították, hogy nemcsak a sportban tudnak kiválót nyújtani. Az ötletesség és a színek sokféle változata is gyakran ragad­tatta tapsra a díszlelátók, valamint az egész Sztálin-tér ünneplő közön­ségét. Mindjárt a zászlóvivők után gyönyörű, tiszta fehérbe öltözött sorok következtek és nagy, arany betűkkel kirakott feliratot hoztak: „Éljen má­jus elseje!”. A zene szólt, a sorok nyílegyenesek voltak, a sportmezbe öltözött erős, ed­zett fiatalok egyszerre léptek. Kék melegítősök csoportja következett, kezükben bíborvörös zászló. Ismét csak felzúgott a taps, amikor meg­lengették az éppen aranylóan sütő napfényben a zászlókat. Sok küzdelmet látott, sok csatát megvívott és sok dicsőséget aratott sportolók lépdeltek a menetben és ezt a felírást vitték: „Újabb győzel­mekért harcolunk“. De mi az újabb győzelmek záloga? Új tömegek a sportban, minél több ember sportol­jon, sportoljon szinte az egész or­szág. Ezt fejezte ki a sokszínű menet egyik következő képe. Fehérruhás fiatalok virágokból font három ha­talmas betűt vittek: MHK. Ki ne értené ezt a „virágnyelvet"? Hosszú, hosszú sorokban következ­tek ezután a különböző sportegyesü­letek sportolói, ötletekben, s színek­ben gazdagon. Nagy tetszést aratott a Munkaerőtartalékok sportolóinak az egyes sportágakat bemutató élőkép­sorozata. A menetből időnként hirte­len a magasba emelkedett néhány dobogó, rajta sportmezes fiúkkal és lányokkal, akik a torna, kosárlabda, atlétika, ökölvívás és más sportágak egy-egy jellegzetes mozzanatát ábrá­zolták. A filmesek élénk érdeklődést keltő mozgótornyai heves iramban hintáztak a szükséges helyzetbe, hogy hamar megörökítsék a legszebb je­leneteket. Talán már szebb nem is lehet! — vélhette volna az ember. De nem így volt! A Haladás sportolói kék-piros­­tban pompáztak, utánuk a postások zöld-fehér ruhás sorai következtek, aztán egyszerre ismét szemkápráz­tató színdús menet jött: a Szikra SE sárga- és pirosmezes sportolói. Lám, tán ez a legszebb... De nem, talán az, amelyik most jön... És ez így folytatódott. Jöttek a Dózsa sportolói a jellegzetes lilában és végül befeje­ződött a menet a Honvéd-sportolók fegyelmezett, erőt sugárzó csapatá­val. Mindenki sajnálta, hogy ilyen hamar véget ért a sportolók me­nete. De tán ezzel vége is a sportolók felvonulásának? Hogyan is volna vé­ge? Most jöttek hosszú, hosszú so­rokban a kerületek, üzemek dolgozói, köztük mindig színes vidám képet nyújtva a sportmezes fiatalok. A sport nemcsak a legjobbak ügye. A sport minden dolgozóé! És hogy ez így is van, azt példázta a felvonulók tömegét átszövő, mindenütt felbuk­kanó sok-sok sportmezes fiatal. Leg­jobb sportolóink azt hirdették a fel­vonulás élén, hogy újabb győzel­mekért harcolnak. A dolgozók höm­pölygő menete hasonlóképpen egyre csak hirdette a kiváló termelési ered­ményeket, a munkagyőzelmeket, az új és új csúcsokat, amelyek éppen úgy, mint a sportolók eredményei, arra jók, hogy túlszárnyalják őket. Ennek a párosán, frissen meleg május elsejei ünnepi felvonulásnak minden mozzanata azt bizonyította, hogy sokat tettünk már, jelentősek az eredményeink , s hogy még többet teszünk ezután. Újabb győzelmekért harcolunk a sportban éppen úgy, mint szabad éle­tünk minden más területén. Olasz, osztrák és nyugatnémetországi versenyzők lesznek a magyar vivők ellenfelei a velencei versenyen — Távbeszélőjelenésünk — (Velence, május 1.) Kényelmes utazás után csütörtökön éjjel szakadó esőben érkeztünk­­meg Velencébe. Motorcsónakon mentünk át a jádéra, a Hotel Capelliben kaptunk szállást.­­ Velencében nagy az érdeklődés a vasár­nap lebonyolításra kerülő verseny iránt. Pénteken könnyű edzést tartottak a fák. Mindhárman (Gerevich, Kovács Magny) jól mozogtak. Tala­koztunk Pin­­tónnal és Itaccávval. Egyikük sem indu­l versenyen. Amint mondták, ők már visszavonultak. A magyar és olasz versenyzőkön kívül osztrák és ny­ugatnémetországi verseny­zők állnak rajthoz­. Az osztrákok is meg­érkeztek már, legjobb­jaikat hozt­a el: Lechner, Piraner és Loisel képviseli az osztrák színeket. A németek érkezését szombat estére várják. Ők még nem kö­zölték, hogy kiket indítanak. A részt vevő olasz versenyzők közül Ferrari és Turcato a legismertebb, a többi olasz in­duló főleg a fiatal utánpótlás soraiból kerül ki. A verseny intézőbizottságába az olasz Cu­ccidt ég engem választottak be, a har­madik tagot még nem jelölték ki. Va­sár­nap reggel fél 9-kor a Casinoban 4 nyolcas csoportban kezdődnek el a küzdel­mek. Mindegyik csoportból 4—4 versenyző jut tovább. A 16 versenyzőt összesorsol­ják, s ettől kezdve már kieséses rend­szerben bonyolít­ják le a versenyt. A döntőre valószínűleg este fél 9-kor ke­rül majd sot. Bay Béla Éljen a világ népeinek szüntelenül erősödő báemozgalm­a! Éljen a népek közös harca az atom- és hidrogénbomba betiltásáért! Diadalmaskodjék a békés tárgyalások eszméje minden vitás nemzetközi kérdés megoldásánál! A­ labdarúgó JXB t­árs Bp. Honvéd—Sztálin Vasmű Építők 3:0 (0:0) Sztálinváros, 6000 néző. Vezette: Pósa (Mogyorósi, Kőhalmi F.). Bp. Honvéd: Grosics — Rákóczi, Ló­ránt, Palicskó — Bányai, Macsali — Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czi­bor. Edző: Kalmár Jenő. Sztálin Vasmű: Bakó — Ladányi, Ullmann, Nagymáté — Halmai, Kotász — Király, Sátori, Fejes, Bédi, Hegedűs. Edző: Orczifalvi István. Góllövő Kocsis, Czibor, Czibor. Csere: Hegedűs helyett Krasznai (60. p.). Szög­letarány: 11:1 (9:1) a Bp. Honvéd ja­vára. Rögtön a kezdés után jóáramú játék alakult ki. Látszott, hogy a Honvéd lényegesen jobb formában van, mint a Győri Vasas el­leni mérkőzésen volt. A fővárosi csatárok kitűnő helycseréé, tá­madásokkal közelítették meg ellen­felük kapuját, ds a­sztál­in városiak a védelem megerősítésére két összekötőjüket is hátra vonták, hogy így minél több ember zavarja a kapu előtt a Honvéd csatárait. Ezért eleinte nem jutottak lövéshez a honvéd-cs­apat támadói. Mintegy tíz­percnyi játék után e ha­zaiak is belelendültek, de támadásaik nem sok sikert hoztak. Utána ismét fer­geteges Honvéd-rohamok következtek, 5 perc alatt négy szögletet értek el a ven­dégcsapat támadói. Az utolsó negyedórá­ban szóhoz jutottak a hazaiak is, de hely­zetet nemigen tudtak teremteni. A 38. percben Fejes kitűnően ugrott ki, a ki­futó Grosics azonban valamivel a l£-oson belül­­bátor bele­vetődéssel tisztázott. Szünet után sem csökkent a játék irama. A Honvéd továbbra is nagy kedvvel tá­madott. A 47. percben Bakó csak remek előrevetődéssel tudta megszerezni a lab­dát a ráfutó Honvéd-csatárok elől Czibor beadását. Az 53. percben egy meredeken­­ lőre vágott labdával Király megugrott, Lóránt azonban zavarta a szélsőt és az nehéz szögből csak a kapufát találta el. Az 56. percben Machos jól ivelt Kocsis elé. Bakó kétségbeesetten futott ki kapu­jából, az összekötő azonban 12 méterről fölötte a háló közepébe tpelt. 1:0. A gól után a hazai csapat feladta védekező taktikáját,­­ a 64. percben kishíján egyenlítettel­ is. A kiugró Krasznai nehéz szögből leadott 7 méteres lövését Grosics csak nagy ügy­­gyel-bajjal tudta hárítani. Az utolsó­ negyedórában némileg esett az iram, a játék szépsége azonban alig csökkent. A­­13. percben lábról-lábra vándorolt a labda a Honvéd-támadók között, végül Machos a teljesen tisztán álló Czibor elé adott és a szélső a balösszekötő hely­ér­ől, 12 méter­ről védhetetlenül lőtt a bal felső sarokba 2:0. Két perccel később Czibor hatalmas kapufát lőtt, majd a 18. percben a középre húzódott Czibor két csel után 15 méterről jobblábbal a bal alsó sarokba lőtt. 3:0. A Bp. Honvédben Grosicsnak néhány kifutáson és öklözésen kívül alig akadt dolga, de így is látszott, hogy jó formában van a válogatott kapus Lóránt volt a mezőny legjobbja. Ragyogó erőben végig hibátlanul játszott, sokszor egyedül tartotta fel az egész sztálinvá­­rosi csatársort. A fedezetek közül Bányai volt többet játékban, igyekezett, helyzetbe hozni a csatárokat. A tám­adósorban Ko­csis frissen, ötletesen mozgott. Czibor rengeteget változtatta helyét, ezzel sok­szor zavarba hozta az ellenfél védelmét , lőtt a legtöbbet kapura is. Puskás in­kább az irányításra törekedett. Madics nem mindig tudott beilleszkedni a többiek összjátékába. A sztálinvárosi csapatban­­ Bakó a három gól ellenére is­­kitűnően védett, a magas labdákat biztosan húzta le és volt néhány jól sikerült kifutása is. A hátvédhármas legjobbjának Ladányi bizonyult, pedig neki ju­tott a legnehe­ze­bb feladat a mozgékony Czibor lefogá­sával. A fiatal Nagymáté biztatóan mu­tatkozott be, bátran játszott, jól szerelt. A fedezeteknek igen sok dolguk volt. A nagy Honvéd nyomás alatt számos nehéz esetben tisztáztak, később igyekeztek tá­madásba lendíteni csatáraikat. Ebben in­kább Kötés­znak volta­k sik­erei. A csa­tárok közül a­ mozgékony Király jelen­tette a legtöbb veszélyt, ő azonban a­ vé­gefelől már kifáradt. Sátori óriási mun­kát végzett, fők­ént a védekezésben. Bédi ezú­ttal csak hátul állta meg a helyét, el­len­támadások­ra már nem futotta erejé­ből. Bp. Vörös Lobogó—Dorogi Bányász 3:1 (1:1) Hungária­ körút, 9000 néző. Vezette: Krémer (Lengyel Gy., Kádár II B.). Bp. Vörös Lobogó: Geller — Kovács II. Börzsei, Lantos — Kovács I, Zaka­riás — Sándor, Hidegkúti, Palotás, Szol­nok, Kárász. Edző: Bukovi Márton. Dorogi Bányász: Domonkos — Bu­zánszky, Kónya, Bakonyi — Dacsev, Hargittai — Pozsonyi, Varga, Molnár, Prohászka, Horváth III. Edző: Szabó Péter. Gólövő: Szolnok, Prohászka, Hideg­kúti, Palotás. Csere: Szolnok helyett Molnár (a 69. percben) és Prohászka helye­t Kinczel (71 perc). Szögletarány: 13:5 (5:2) a Bp. Vörös Lobogó javára. Sokan azt gondolták, hogy a bajnok­csapat „lelépi4” majd a Dorogi Bányászt Az első percek után valóban erre lehetett következtetni, később azonban kiderült, hogy a textileseknek nagy mezőnyfölé­ny­eik ellenére is alaposan meg kellett küzdeniük a győzelemért. Már a 2. percben gólt lőtt a hazai csa­pat. Sándor a 10-eson belül hátragurított és Szolnok 10 méterről jobblábbal védhe­tetlenül laposan a jobbsarokba lőtte a lab­dát. 1:0. Rögtön utána majdnem újabb gól született. Szolnok egészen közeli lö­vését azonban Domonkos bravúros vető­déssel kiütötte. A 8. percben Buzánszky indított el egy támadást ennek végén Varga Molnárt szöktette, a középcsatár a 16-os és az ötös oldalvonala közötti te­rületről az alapvonal közeléből nagysze­rűen Prohászkához adott s a fiatal csa­tár a jobbösszekötő helyéről öt méterről kapásból a jobboldali léc mellett laposan a hálóba vágta a labdát. 1:1. A gól után a Vörös Lobogó teljesen átvette a játék irányítását, nagy fölényt harcolt ki, csa­tárai azonban nem tudták széthúzni a tömörülő dorogi védelmet, mindent középen akartak megoldani s ke­veset foglalkoztatták Sándort. Hiba volt az is, hogy pontatlanok voltak az át­adások, s nem volt elég lendület, átütő erő, harcikészség a csatárokban. A doro­ffiak szórványos lefutásai kevés veszélyt jelentettek. A 20. percben Horváth III kitört,­ de rossz labdavezetése miatt a ki­futó Gellér felszedhette a labdát. Nem sokkal utána Pozsonyi hatalmas lövésé­nél, Gellér már verve volt, de a labda a bal kapufán csat­tant. A 4­2. percben Da­csev a kapu szájából vágott ki egy háló­ba tartó labdát. Szünet után még csak fokozódott a hazaiak fölénye. Nagy nyomás nehezedett a dorogi védelemre. Buzánszky Dacsevhez hasonlóan a kapu szájából szabadított fel, majd Sándor estében leadott kapáslövése aratott­­ tapsot. Teljesen beszorult a ven­dégegyüttes ,és­ hatalmas erővel védeke­zett. A 60. percben Hidegkúti lövését Domonkos kiejtette és Hidegkúti másod­­szorra mellélőtt. A 60. percben érett góllá a textilesek fölénye. Sándor nagyszerűen elfutott♦ éles, erős lövését a­ vetődő Do­monkos szép vetődéssel, tenyérrel csak megállítani tudta,é s a nagy lendülettel be­ntó Hidegkúti a földön fekvő kapus mellett négy­­méterről a kapu jobbolda­lába gurította a labdát. 2:1. A hazai csa­pat cseréje után Molnár balszélsőt, Kárász pedig balösszekötőt játszott. A gól után egyre jobban kidomborodott a bajnokcsapat lényegesen nagyobb tech­nikai képzettsége. A 87. percben Hidegkúti átadásával Palom­­ás kapura tört. Domonkos fölöslegesen ki­futott, a középcsatár átemelte a kapus fölött a labdát, s a kapuba sétált vele. 3:1. A Bp. Vörös Lobogóban a három hátvéd közül Börzsei játszott legjobban, számos alkalommal biztos fel­szabadító rúgásokkal és megelőző szere­lésekkel akasztotta meg a dorogi csatárok kezdeményezései­t. Nem vétett különösebb hibát a másik két hátvéd sem. A fedeze­tek­­ jól segítették a támadásépítést, kü­lönösen Kovács I, aki a II. félidőben valósággal tömte labdákkal a jobbszárny tagjait. Elől Sándor harcos, lendületes, erőteljes játéka jelentette a legtöbb ve­szélyt kapura. Szünet után feljavult a többi csatár is, főleg Hidegkúti. A Dorogi Bányász együttesében Domo­nkos néhányszor ügyes, gyors­­vetődéssel szerezte meg a labdát. A harmadik gólnál azonban hibázott. A hátv­édhármas tagjai kitűnően játszottak. Kónya és Bakonyi rengeteg­­támadást fojtott el már csírájában. Buzánszky az­za­l múlta felül társait, hogy körültekin­tőbben játszott és csaknem minden szere­lés után emberhez adta a labdát. Ha­r­­gittai nagyszerűen játszott, sokat dolgo­zott, szerelt és pontosak voltak az átadá­sai is. Dacsev kihasználta testi erejét, so­kat segített a védőknek, de felesleges labdavezetéseivel akadályozta a gyors tá­­madásszövést. A csatárok közül senki sem játszott igazán jól. Szegedi Haladás—Győri Vasas 1:0 (0:0) Győr, 6000 néző. V: Angyal (Kővári, Kőrös). Szeged: Mészáros — Benák, Baráth, Bodzsár — Rábai, Za­lár — Bojtos, Czi­­ráki, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi. Edző: Jeny Rudolf. Győr: Palotai — Kalmár, Kárpáti, Jó­­zsa — Fehérvári, Raffai — Dom­nbos, Budai, Pális, Koós, Pálfy. Edző: Kovács Imre. Góllövő: Kárpáti (öngól). Szögletarány: 8:3 (7:1) a Győri Vasas javára. Úgy látszik, hogy a győriek idegenben jobban tudnak küzdeni. Kiderült az is, hogy hiába játszik egy csapat nagy fö­lényben, ha nincs végrehajtó csatára. Nagy lendülettel kezdett a hazai csapat és már az első 25. percben három gólhely­zet adódott a szegediek kapuja előtt. A 8. percben Bodzsár megsérült, kiment és csak hét perc múlva tért vissza a pályá­ra. A győriek támadásai során előbb Dombos, majd Pális és Pálfy hibázott. A győri csapat gyorsabban és gördüléke­nyeb-­ben építette támadásait, s íí­y több gólhelyzetet teremtett, de a hazai csatá­­rok pontatlanul löktek. Csak a 25. perc után jött fel a vendég­csapat. Három helyzetet is terer­tettek a szege­diek, (kétszer Csáki, egyszer Csányi ré­vén), de Palotai mindhárom esetben igen jó érzékkel avatkozott közbe." Néhány perces mezőnyjáték után feljött a szegedi csapat és főleg a helyét , gyakran változtató Csáki révén veszélyeztetett. A félidő utolsó 10 percében ismét a Győri Vasas került fölénybe, a kemény szegedi védő­sem azonban ezúttal sikeresen verte vissza a győri csatárok próbálkozásait. A 43. percben fraffai jobb felső sarokra tartó lövését Mészáros nagy bravúrral szögletre tolta. Az első félidőben látott jóiramú játék nem folytatódott szünet után." Hiába tá­madott többet a Győri Vasas, hiába töm­tök a hátsó alakzatok jobbról-jobb­ lab­dákkal a csatárokat — a kitűnő szegedi védők mellett nem boldogultak. Az 55. percben egy veszélytelennek látszó táma­dás végén Kárpáti szerezte meg a labdát. A 16-os közvetlen közelében Palotai ki­futott Kárpáti felé, a hátvéd saját ka­puja felé fordult, s anélkül, hogy fel­nézett volna, puhán a kapuja felé haza­adta a labdát, amely a tehetetlen Palotai mellett a kapu közepén került a hálóba. Öngól. j­ó. A váratlan gól megzavarta a Győri Vasast és fellelkesí­tette a vendégeket. A 63. percben Iiaffai és Koós helyet cserélt. Az utolsó huszonöt percben nemcsak az iram, hanem a játék színvonala is esett. Fá­radtabban mozogtak a játékosok. A győ­rie­k meddő mez­ínyfölényét olykor egy­­egy gyors, szépen vezetett szegedi táma­dás törte meg. Az utolsó percekben még fellángolt a hazai csapat, síafjai azonban nagy helyzetben hibázott. A határtalan lelkesedéssel játszó szegedi csapatban Mészáros sok esetben bravúrosan védett, főleg a magas labdák lehúzásában is a ki­futások terén jeleskedett. A hátvédhár­­ma­s tagjai hamar felismerték, hogy a győri csatárokkal szemben miképpen kell játszaniok, igyekeztek még a labda átvé­telében megakadályozni őket Mindhárom az átlagosnál jobb teljesítményt nyújtott. A két fedezet gyenge kezdés után fokoza­tosan feljött. A második félidőben nem­csak a védekezésben nyújtottak kitűnőt, hanem több szép­­támadást is elindítottak. Bojtos és Rózsavölgyi néhány gyors elfu­tással, a belsők jó mezőnymunkával tűn­tek ki. Cziráki hátul rengeteget segített. A győri csapatban Palotai néhány esetben jól védett, a gól előtt azonban feleslegesen futott ki. A hátvédhármas az első félidőben kitűnően működött, szünet után azonban már sok hibát vétett: Kalmár volt aránylag a leg­jobb hátvéd. Kárpáti a gólnál­­nagyot hi­bázott. Szünetig Fehérvári volt a mezőny legjobbja, a második félidőben már több hibás átadást lehetett látni tőle. A­­tá­m­a­dósorból senkit sem lehet kiemelni. A sportlövő Béke Kupáért A sportlövő Béke Kupa ötödik fordulójá­nak küzdelmei szombaton kezdődtek meg a Marczibányi­ téri és a mexikói úti lőtéren. A kisöbű sportpuska küzdelmeiben szombaton 30 versenyző vett részt. A többiek vasár­nap versenyeznek. A kisöbű sportpuska ösz­­szetett verseny állása az első nap után: 1. Dosztály (Bp.­ Dózs­a) 120.1150, 2. ifj. Ko­vács (Bp. Zalka Máté) 1145, 3. Hús (Lámpa­gyári Zalka Máté) 1143, 4. Holup (Lámpa­­gyári Zalka Máté) 1139, 5. Molnár (Lámpa­­gyári Zalka Máté) 1132. Fekve: 1. ifj. Ko­vács 397, 2. Holup 394, 3. Letenyei (Gamma­gyári Zalka Máté) 394, 4. Molnár 392, 5. Dosztály 392. Állva: 1. Hús 370, 2. Dosztály 169, 3. ifj. Kovács 369, 4. Holup 366, 5. Kis­­györgyné (Bp. Honvéd) 364. Térdelve: 1. Dosztály 389, 2. Molnár 382, 3. Hús 382, 4 ifj. Kovács 379, 5. Holup 379 A mexikói úti lőtéren az önműködő sportpisztolylövés és az 50 k­lio­méteres kispuskalövés első részére került sor. Ön­működő sportp­isztolyban a válogatott­­ke­ret tagjai kielégítő teljesítményt nyújtot­tak — Takács kivételével. A kétszeres olimpiai bajnok az el­sők között állt lő­állásba és a változó látási viszonyok ked­vezőtlenül befolyásolták teljesítményét.­ Utolsó sorozata mindössze 41 körös volt. Önműködő sportpisztolylövés, 1. rész: 1. Hegedűs (Bp. Honvéd) 290, 2. Csobai (Bp. Dózsa) 288 (21 tizes), 3. Kun (Bp. Dózsa) 288 (20 tizes), 4. Dobsa (Bp. Dózsa) 287, 5. ifj. Demeter (Bp. Honvéd) 286, 6. id. Demeter (Bp. Honvéd)­ 286­, 7. Börzsönyi dr. (Bp. Honvéd) 284, 8. Zsigmond­ Bodó (Bp. Hon­véd) 283, 9. Gregor (Bp. Dózsa) 283, 10. Ta­kács (Bp. Honvéd) 280. Harminclövéses csapatverseny: 1. Bp. Dó­zsa 120/1148, 2. Bp. Honvéd I 1136, 3. Bp Honvéd II 1125, 4. Bp. Zalka Máté 1071. Változó látási viszonyok között került sor az 50—100 m-es kisöbű sportpuska lövésre is. Szombaton 32 versenyző lépett lőállásba, az eredmények általában a várakozásnak meg­felelőek. A válogatott keret tagjai csak Vasárnap lőnek. A verseny állása az első nap után: 1. Far­kas­ (Bp. Honvéd) 588 (50 m 295, 100 m 293), 2. Lőrinczi (Kőbányai Dózsa) 586 (293, 293), 3. Simon (Bp. Dózsa) 581 (295, 286), 4. Piri (Bp. Dózsa) 530 (294, 286), 6. Köte (Bp. Dó­zsa) 580 (291, 289).

Next