Népsport, 1954. június (10. évfolyam, 109-129. szám)
1954-06-01 / 109. szám
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD. 1954 JÚNIUS 1 Ára : Őrt fillér X. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM Összeállították a magyar atlétaválogatottat a bolgárok elleni szófiai viadalra Finn versenysek is neveztek a vasárnapi német közi motorversenyre Pénteken kezdődik Belgrádban a IV. női kosárlabda Európa-bajnokság Úszó és vézilabda utánpótlás-csapatunk az EJOK-ba utazik A Szovjetunió csapata veretlenül nyerte a milánói nemzetközi kosárlabda-tornát, a magyar válogatott második lett — Távbeszélő jelentésünk — (Milánó, május 31.) Vasárnap este zsúfolásig megtelt a sportpalota. Az érdeklődés középpontjában a Szovjetunió—Magyarország döntő állt, hiszen az Európabajnok és az EB második helyezettje a Mariano Kupa küzdelmének utolsó napjáig megőrizte veretlenségét. franciaország—Belgium 87:51 (48:27) Vezette: Nyikityin (szovjet), Fleiehlinger (csehszlovák). A francia kezdő csapat így festett: Buffiere, Schlupp — Monclar — Grange, Perniceni. A belgák abban az összeállításban léptek pályára, mint ellenünk. Mind techikában, mind taktikában felülmúlta ellenfelét a francia csapat. Legjobb dobó: Monclar (*21), Perniceni (11), ill. Terrace (17). Csehszlovákia—Olaszország 74:56 (38:26) Vezette: Ashri (egyiptomi), Kassai, (magyar). Csehszlovákia: Bobrovsky, Síp — Mrázok — Tetiva, Kolar. Csere: Matousek, Skerik, Horniak, Rylich, Nebuehla Olaszország: Pagani,Hunda — Romanuni — Alesini, Margheretini. Csere: Calebotta, Cerioni, Rapini. Az olaszok végig zónáztak, a csehszlovákok viszont csak az első 10 percben, mert később az emberfogásos védekezésre tértek át. A mérkőzés menetele nem volt vitás, az olaszok fáradtan mozogtak s csak arra telt az erejükből, hogy olykor 8—10 pontnyira megközelítsék a csehszlovákokat. Legjobb dobó: Mrazek (16), Sip (14), Tetiva (9), ill. Romanutti (18), Cerioni (10). Ezután került sor a szovjet—magyar mérkőzésre. A közönség nagy tapssal fogadta a bevonuló csapatokat. Szovjetunió—Magyarország 78:62 (43:28) Vezette: Skilojannis (görög), Reverberi (o.aez). Szovjetunió: Konyev, Petkjavicsus — Korkija — Silvis, Stoncus. Csere: Butautas, Vlaszov, Kujam, Ozerov, Szemjonov. Magyarország: Bogár, Bánhegyi — Simon — Greminger, Hódy 11 Csere: Czinkán, Bencze, Mezőfi, Papp, Zsíros, Cselkó. Kosárdobó: Stoncus (26), Silvis (19b Vaszov (12), Korkija (9), Petkjavicsus (5), Butautas (3), Ozerov (2), Konyev (2), ill. Bencze (20), Simon (8), Greminger (8), Hódy II (8), Czinkán (7b Zsiros (4), Bánhegyi (4), Bogár (3). Hatalmas Iramban kezdődött el a mérkőzés. Mindkét csapat szorosan védekezett, s gyorsan indított. A szovjet csapat szerezte meg a vezetést, de a 2. percben már mi vezettünk 6:5 arányban, majd ez 5. percben 11: 6-re. A kezdeményezők ebben a játékrészben mi voltunk, kosárratöréseinket csak személyi hibák árán tudta a szovjet védelem megakadályozni. Előnyünket azonban nem tudtuk fokozni, mert a büntetődobásokat kihagyták a fiúk. Eddig 8 büntetőt dobtunk mellé. A 6. percben 12:12 állásnál ismét két büntetőt hagytunk ki. A mérkőzés változatos volt, hol az egyik, hol a másik kosár forgott veszélyben. Továbbra is fej-fej mekett haladt a két csapat: 16:16-ra, majd 22:22-re alakult az eredmény (10. Imrében). Büntetődobásainkkal továbbra is baj volt, már eddig 13 at hagytunk kihasználatlanul. Játékosaink kezdték elveszteni nyugalmukat, s sok személyi hibát vétettek. A büntetődobásokat a szovjet játékosok rendre értékesítették és ezekkel a 16 percben 34:25-re elhúztak. Közben több cserét hajtottunk végre: Simont Zsiros, Gremingert Papp és a kipontozott Hódy Il-t Czinkán váltotta fel. A szovjet csapatban Petkjavicsus helyére Vlaszon állt be. Ekkor sokkal hevesebb lett a küzdelem, rengeteg volt a személyi hiba, így alig alig alakult ki szép támadás. Főleg Stancus vezette a szovjet csapat rohamait, minden megmozdulása veszélyt jelentett kosarunkra, s az ő révén tovább növelte előnyét ellenfelünk. A félidő végén Zsiros helyére Bencze állt be, de ez a csere sem segített, s így 43:28 arányú szovjet vezetéssel ért véget a félidő. Szünet után a szovjet csapat csökkentette az iramot és csak biztos helyzetekből dobott kosárra. Ugyanakkor a mieink, ha megszerezték a labdáit, hamarosan kiadták kezükből egy-egy rossz leadással, vagy pontatlan kosárra dobással. Így 46:34 után a 13. percben 62:48-ra vezetett a szovjet válogatott. Ebben a félidőben is rosszul dobtuk a büntetőket, ismét 10 (!) maradt ki egymásután. Egyedül Bencze dobott biztosan. A szovjet játékosok közül Konyev és Korkija került a kipontozás sorsára, Ozerovnak és Killámnak is négy-négy személyi hibája volt már. A magyar csapatból Czinkán, Papp és Simon pontozódott ki. A hátralévő játékidőben is tartani tudta előnyét a szovjet válogatott, annak ellenére, hogy játékosaink mindent elkövettek a különbség csökkentésére. A szovjet csapatból Ozerov és Petkjavics is, a mi csapatunkból pedig Bencze szedett össze öt-öt személyit, ígyki kellett állniuk. A hajrában is heves volt a küzdelem, amelyből végül megérdemelten került ki győztesen a szovjet válogatott 78:62 arányban. A tét nagysága erosen rányomta bélyegét a játékra. Szép mérkőzés helyett inkább heves küzdelmet láthattak a jelenlévők, kivéve az első tíz percet, amikor igen színvonalas, konszern kosárlabdázást mutatott be mindkét válogatott. A magyar válóhazú orsaságban. llabdakezelésben, kezdeményezési készségben teljesen egyenrangú ellenfélnek bizonyult. Jellemző a magyar együttes kezdeményezési készségére, hogy mezőnyjátékból 19 kettős kosarat ért el, ugyanakkor a szovjet csapat csak 13-at. E téren tehát 12 ponttal volt eredményesebb a magyar csapat. .Annál vigasztalanabb képet mutat a büntetődobások aránya. A magyar csapat 27 (!) büntetődobást nem tudott értékesíteni, s ugyanakkor a szovjet kosarasok 52 (!) pontot szereztek büntetődobásokból. A büntetőket éppenakkor hagyták ki játékosaink,amikor alkalmuk lett volna jelentősebb előnyre szert tenni, vagy kiegyenlíteni. A szovjet válogatott rászolgált a győzelemre, mert végig nagyszerűen küzdött, jól dobott és megfontoltabban játszott, mint a magyar együttes. A szovjet válogatott és egyben a mezőny legjobbja Stancus volt, utána Silvis, Vlaszov, Butantas és Petkjavics is a sorrend. A magyar csapatból a Bogár, Bánhegyi, Simoni, Greminger és Hódy II összetételű ütős emelkedett ki, de a nagyszerű teljesítményt nyújtott Bencze is. A többiek elmaradtak szokott formájuktól. A Mariano Kupa végeredménye: Kosárlabdázóink ma délelőtt a mérkőzéseken kint járt olasz munkások kérésére ellátogattak az Alfa Romeo-autógyárba, s ott hosszasan elbeszélgettek a gyár dolgozóival. A csapat kedden éjjel indul el Milánóból és csütörtökön reggel érkezik meg Budapestre, a Keleti-pályaudvarra. Páder János 1. Szovjetunió 5 5 — 430:293 10 2. Magyarország 5 4 1 410:310 8 3. Csehszlovákia 5 3 2 356:330 6 4. Franciaország 5 2 3 291:283 4 5. Olaszország 5 1 4 345:415 2 6. Belgium 5 — 5 325:526 — ★ Zátopek ragyogó 400 m-es hajráva biztosította az 5000 m-es világcsúcsjavítást Emil Zátopek nagyszerű 5000 m-es világcsúcsa az egész világ sport-közvéleményében nagy érdeklődést váltott ki. Az albbiakban közöljük a világcsúcsjavítás részleteit. A beutazási engedély késedelmes kiadása miatt a csehszlovák atlétáknak vasárnap már hajnalban kellett felkelniük Brüsszelben, hogy repülőgépen idejében Párizsba érkezhessenek. Zátopek eredetileg nem gondolt világcsúcs-kísérletre, de amint később, verseny után elmondta, nagyon felajzotta őt, hogy nem akarták megadni részére a beutazási engedélyt és ezért elhatározta, hogy a francia dolgozók előtt igyekszik legjobb tudását nyújtani. Fiser edző 13.37 mp-re szóló részidő-táblázatot állított össze Zátopeknek. A nemzetközi verseny a colombesi stadionban került sorra, az 3000 m az utolsó szám volt. A pálya addigra már meglehetősen elromott és a szél is fújt. A franciákon kívül két jugoszláv futó volt az ellenfele. Mimann nem indult. Zátopek tulajdonképpen teljesen egyedül futott, mert a többiek hamarosan leszakadtak. Az első 2 kör-en tartotta a tervezett iramot. 2000 m-nél 1 mp-cel még jobb is volt a részideje. 3800-nál már lekörözte egyik ellenfelét. Hatalmas lendülettel, jellegzetes módján, a refin torokkal stb. gyúrta az iramot a közönség nagy lelkesedése közben. A táv másodi felében azonban fokozatosan elmaradt a táblázat időitől és 4000 m-nél már 4 mp volta hátránya. Fiser edző azonban még mindig bízott a sikerben, mert Zátopek hajráját ismerve, még 6 mp-es hátrány behozására is képesnek tartotta. Zátopek csengetés után szédületes hajrába kezdett. Az utolsó 400 m-en egymásután négy futót körözött le és az óriási hajrá biztosította az 1 mp-es világcsúcsjavítást. Az utolsó 400 méter idejéről eddig, sajnos, még nem érkezett jelentés. Zátopek részidői (zárójelben Hagg 13:58.2 mp-es régi világcsúcsának megfelelő részidői): lnc0 m 2:47 (2:38), 200 m 5:34.4 (3:26), 3000 m 8:23.4 (8:17), 4000 m 11:13.4 (m:00). A verseny más eredményei: 100 m: 1. Ghiselli (olasz) 10.9. A csehszlovák Janecsek 11.2-vel csak 5. lett. 200 m: 1. Langermano (olasz) 21.8. 1300 m: 1. Jungwirth (csehszlovák) 3:48.4, 2. Mugosa (jugoszláv) 3:54.2. 5000 m: 1. Zátopek (csehszlovák) 13:57.2. világcsúcs, 2. Stritov (jug.) 14:45.6, 3. Pavlovics (jug.) 14:56.6. 400 m gát: 1. Cury (fr.) 52,9. Magas: 1. Thiam (ír.) 197, 2. Herssens (belga) 193. Távol: 1. Martinek (csehszlovák) 731, 2. Laigre (fr.) 716. Rúd: 1. Ballotta (olasz) 420, 2. Sillon (fr.) 420, 3. Krejcar (csehszlovák) 400. Súly: 1. Skobla (csehszlovák) 17.14, 2. Thoma (fr.) 15.41. Diszkosz: 1. Consolini (olasz) 1 53.67. Nagyszerű hírverése volt az atlétikának a Bp. Vörös Lobogó nemzetközi versenye Lezajlott az idei első vagy szabásoi nemzetközi atlétikai verseny a Népstadionban, s a kétnapos viadalnak komoly sikere volt. A Bp. Vörös Lobogó minden dicséretet megérdemel, hogy Urjen nagy fába vágta a fejszéjét, s azért is, hogy vállalt kötelezettségének, a körülményeket figyelembe véve, teljes mértékben eleget tett. Akik végignézték a kétnapos versenyt, azok pompás küzdelmeket láthattak, számos nagyszerű országos csúcsnak és egy világcsúcsnak is tapsolhattak. Kétségtelen, hogy az idei első nemzetközi atlétikai verény hírverése nem a legjobb volt. A verseny szervezése körüli hírek hamar napvilágot, láttak, méghozzá olyan beállításban, amelyek közül jónéhány nem felelt meg a valóságnak. Több világhíresség részvételét is hírelték, akik a meghívást ugyan megkapták, de vagy már másfelé vállalt kötelezettségeik miatt (példáullátopek), vagy nem megfelelő formék miatt (Strandit) nem jöhettek el, így aztán sokan nem bíztak a verseny sikerében, sokan azt gondolták, hogy a meghívást elfogadó külföldiek és a hazai versenyzők küzdelme nem fogja a közönség várakozását kielégíteni. Az első napon aztán — nyilván az előbb elmondottak miatt — nem volt vagy a látogatottság, a második napon azonban, elsősorban az első napi nagyszerű eredmények hatására, már több mint 30.000 név jelent meg a Népstadionban. A versenyek azonban még ennél is nagyobb látogatottságot érdemeltek volna. Az atléták májusban még nemigen szoktak formájuk csúcsán lenni, azt is mondhatnánk tehát, hogy a Bp. Vörös Lobogó kissé korán rendezte meg ezt a nagyszabású nemzetközi viadalt. A verseny lezajlása és az a számtalan kiváló eredmény azonban, amelyet a magyar és a külföldi atléták elértek, rácáfoltak a , ,hagyományokra“• Atlétikánk élvonala komoly nemzetközi feladatok előtt áll ebben az évben, s éppen ezért nagyon fontos, hogy a szakvezetők mindig a lehető legjobban tájékozottak legyenek a válogatásnál szóba jöhető versenyzők formájával és versenyzési készségükkel. Ebből a szempontból is hasznos volt a Bp. Vörös Lobogó nemzetközi versenye. Ki gondolta volna ez előtt a verseny előtt, hogy például Szabó Miklós ilyen sokat fejlődött tavaly óta, vagy hogy Kazi Aranka nemcsak legyőzi a világszíves Jurewitzet, hanem világcsúcs javításra is képes ! . . . A rendezés nem a legjobban sikerült. Hangszórón keresztül például sokról tájékoztatták a közönséget, csak gyakran éppen arról feledkeztek meg, ami a legjobban érdekelte volna a nézőket. Szerintünk nemzetközi versenyen nem olyan fontos kérdés az egyesületi pontverseny állása, hogy azt rendszeresen ismertessék. Helyette sokkal jobb lett volna, az egyszerre több helyen folyó versenyek legérdekesebb mozzanatainak közlése. Kétségtelen, hogy volt ilyen törekvése a rendezőségnek, de éppen a bemondás terén olyan sokat vállalt magára, hogy nem tudott „lépést** tartani az eseményekkel. Több érdekes szám részleteit csak hézagosan ismertették, távolugrásban pedig gyakran megtörtént, hogy akkor mondták be Csányi, Zajki, Bellák stb. nevét, amikor a versenyző mkr nekifutott. Többször is megfigyelhető volt, hogy a versenyző, ha roham közben meghallotta a nevét, kizökkent lendületéből, aprózott és belépett. Talán Csermák József vasárnap eddigi legjobb sorozatát érte el. Kétszer javította meg az olimpián felállított kalapácsvető-csúcseredményét és összesen négy dobása volt 60 m-en felül. A felvétel a vasárnapi versenyen a kidobás , , , pillanatában készült emiatt nem volt Zajkinak érvényes ugrása, Csányi és Rékák pedig emiatt ugrott a vártnál gyengébben. Néhány szám teljesen magával ragadta a nézőket. Az 3000 m-es hajrában például helyéről felállva, lelkesen biztatta a közönség a versenyzőket. Csermák dobásainál pedig síri csönd uralkodott a Népstadionban. De más számoknál is érezhető volt, hogy a közönség „együtt van" a versenyzőkkel. Véleményünk szerint azonban ennek az együttérzésnek többször és erőteljesebben kellene megnyilvánulnia. Bizony jól esett volna például lovasainknak is, ha a közönség erőteljesebben biztatta volna őket. Lehetséges, hogy akkor még jobb eredmények születtek volna. Bár ami az eredményeket illeti, nagyon is elégedettek lehetnek versenyzőinkkel. Aki nem is gondolt világcsúcsjavításra Amikor egy héttel előbb, ugyancsak a Népstadionban, a svéd váltó keretében 57.1 mp-es nagyszerű időt futott 400 m-en, Kazi Aranka nagyon boldog volt. Elmondta utána, hogy a mezei bajnokság óta meghűléssel, arcüreggyulladással bajlódik, egyáltalában nem volt zavartalan a felkészülése. Szereplése alapján a rendezőség — nagyon helyesen — úgy döntött, hogy a 4.67 m-rel hosszabb 880 yardon is kifeszít célszalagot, hátha sikerül Kazinak vagy Jurewitznek a világcsúcsjavítás. Kazi Aranka — aki különben is borúlátó szokott lenni versenyei előtt — a legkevésbbé sem gondolt világcsúcsjavításra. Újra meghalt ugyanis és a múlt héten is orvosi kezelésre járt. 2:15 körüli időre számított. A nagy forma igazi jele, amikor a versenyző olyan könnyen ér el kimagasló eredményt, hogy nem is sejti, milyen nagy időt futott. Ez igazolódott be szombaton Kazi esetében is. — Soha még ilyen jól nem ment a futás — mondta utána. — A célegyenesben könnyen tudtam erősíteni, s szinte magam sem akartam elhinni, hogy már el is kúsztam Jurewitztől. Jellemző, hogy amikor befutott a célba, csak azt kérdezte: várjon az érdemes sportolói szinten (2:14) belül van-e az ideje? Megnyugtatták, hogy nemcsak azon, hanem yardon „mellesleg” a világcsúcson belül is és azután mindjárt gratuláltak az első magyar világcsúcstartó atlétanőnek. Miért volt teltház a magyar—angolon ? Néhány elfogult labdarúgó-szurkoló vasárnap, a verseny kezdete előtt azt hangoztatta, hogy azért nagyobb az érdeklődés, mint szombaton volt, mert most labdarúgó-mérkőzés is szerepel a műsoron. A labdarúgó-mérkőzés alatt aztán egyre csendesebbek lettek ezek a szurkolók. Avegyes csapat 11 és az Izzó találkozója nem hozott túlságosan magas színvonalú játékot. Látva ezt egy ,,atlétika-barát“, megkockáztatta az alábbi kijelentést: — Ahogy nézem ezt a játékot, egyre biztosabb leszek abban, hogy a magyar— angolra is csak azért telt meg teljesen a Népstadion nézőtere, mert néhány atlétikai szám is szerepelt a műsoron . .. Mit mondott a verseny után Csermák és Jeszenszky Ha Strandlit ezúttal nem is látta a közönség, a kalapácsvetés nem okozott csalódást. Érdekes volt megígérni, hogy nemcsak a szakértők, hanem a nézők is szinte biztosra vették, hogy Csermák csúcsot fog javítani. Csermák dobásról-dobásra szinte még fokozta is az érdeklődést, hiszen először csak a 60 m-t közelítette meg, azután az országos csúcsot, végül pedig már a világcsúcsot is. — Tanultam a tavalyi példából —– mondta a verseny után. — Akkor a magyar—szovjet viadalon csúcsformában voltam, de mindjárt elsőre csúcsot akartam dobni. Nem sikerült, többször kiléptem és végül keservesen, csak az utolsó dobással tudtam megnyerni a versenyt. Most első dobásomnál csak arra ügyeltem, hogy ne lépjek ki és lehetőleg ezzel már biztosítsam a győzelmet. Ez sikerült és a következő kísérleteknél most már csak a csúcsjavításra összpontosítottam és még mindig tudtam fokozni. A kidobásom már jó, az indításban azonban még vannak hibák. Jeszenszky is csúcsot várt magától , de jobbat. Szerinte az volt a baj, hogy a rajt után kissé bezárták, bele kellett erősítenie, hogy élre kerüljön és így az első kör ideje 66 mp-en belüli, a tervezettnél erősebb volt. — A csúcs mellett annak örülök a legjobban — mondta — hogy milyen kitűnően futottak a fiatalok. Dekény és Rozsnyói, pedig utóbbi csak az idén tért át az akadályfutásra. (Folytatás a 2. oldalon) Ez a fénykép történelmi jelentőségű pillanatot örökít meg a magyar atlétikában: az első magyar női atlétikai világcsúcs megszületését. Kazi Aranka a felvételkor 800 méteren már megjavította a magyar csúcsot és a következő pillanatban világcsúcsidő alatt szakítja el a 880 yardnál kifeszített célszalagot. A képen jóllátható, hogy Kazi milyen biztosan győzte le Ursula Jurewitzet, a régi világcsúcstartót. Jeszenszky László szombaton hetedszer ért el a 3000 méteres akadályfutásban 9 percen belüli időt és negyedik országos csúcsát állította fel. A felvétel Jeszenszkyt a vizesárok előtt örökíti meg, amint éppen elrugaszkodik az akadálytól.