Népsport, 1954. június (10. évfolyam, 109-129. szám)

1954-06-01 / 109. szám

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉS­I ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD. 1954 JÚNIUS 1 Ára : Őrt fillér X. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM Összeállították a magyar atlétaválogatottat a bolgárok elleni szófiai viadalra Finn verseny­sek is neveztek a vasárnapi ném­et közi motorversenyre Pénteken kezdődik Belgrádban a IV. női kosárlabda Európa-bajnokság Úszó és vézilabd­a utánpótlás-csapatunk az EJOK-ba utazik A Szovjetunió csapata veretlenül nyerte a milánói nemzetközi kosárlabda-tornát, a magyar válogatott második lett — Távbeszélő jelentésünk — (Milánó, május 31.) Vasárnap este zsú­folásig­ megtelt a sportpalota. Az érdek­lődés középpontjában a Szovjetunió—Ma­gyarország döntő állt, hiszen az Európa­­bajnok és az EB második helyezettje a Mariano Kupa küzdelmé­nek utolsó nap­jáig megőrizte veretlenségét. franciaország—Belgium 87:51 (48:27) Vezette: Nyikityin (szovjet), Fleiehlin­ger (csehszlovák). A francia kezdő csapat így festett: Buffiere, Schlupp — Monclar — Grange, Perniceni. A belgák abban az összeállításban léptek pályára, mint elle­nünk. Mind tech­i­kában, mind taktiká­ban felülmúlta ellenfelét a francia csapat. Legjobb dobó: Monclar (*21), Perniceni (11), ill. Terrace (17). Csehszlovákia—Olaszország 74:56 (38:26) Vezette: Ashri (egyiptomi), Kassai, (ma­gyar). Csehszlovákia: Bobrovsky, Síp — Mrázok — Tetiva, Kolar. Csere: Matousek, Skerik, Horniak, Rylich, Nebuehla Olasz­ország: Pagani,­­Hunda — Romanuni — Alesini, Margheretini. Csere: Calebotta, Cerioni, Rapini. Az olaszok végig zónáz­­tak, a csehszlovákok viszont csak az első 10 percben, mert később az emberfogásos védekezésre tértek át. A mérkőzés­­ me­net­ele nem volt vitás, az olaszok fárad­tan mozogtak s csak arra telt az erejük­ből, hogy olykor 8—10 pontnyira megkö­zelítsék a csehszlovákokat. Legjobb dobó: Mrazek (16), Sip (14), Tetiva (9), ill. Ro­ma­nutt­i (18), Cerioni (10). Ezután került sor a szovjet—magyar mérkőzésre. A közönség nagy tapssal fo­gadta a bevonuló csapatokat. Szovjetunió—Magyarország 78:62 (43:28) Vezette: Skilojannis (görög), Rever­beri (o.aez). Szovjetunió: Konyev, Petkjavicsus — Korki­ja — Silvis, Stoncus. Csere: Buta­­utas, Vlaszov, Kujam, Ozerov, Szemjo­­nov. Magyarország: Bogár, Bánhegyi — Simon — Greminger, Hódy 11 Csere: Czinkán, Bencze, Mezőfi, Papp, Zsíros, Cselkó. Kosárdobó: Stoncus (26), Silvis (19b Vas­zov (12), Korkija (9), Petkjavicsus (5), Butautas (3), Ozerov (2), Konyev (2), ill. Bencze (20), Simon (8), Greminger (8), Hódy II (8), Czinkán (7b Zsiros (4), Bánhegyi (4), Bogár (3). Hatalmas Iramban kezdődött el a mér­kőzés. Mindkét csapat szoros­an védeke­­z­ett, s gyorsan indított. A szovjet csapat szerezte meg a vezetést, de a 2. percben már mi vezettünk 6:5 arányban, majd ez 5. percben 11: 6-re. A kezdeményezők eb­ben a játékrészben mi voltunk, kosárra­­töréseinket csak személyi hibák árán tudta a szovjet védelem megakadályozni. Előnyünket azonban nem tudtuk fokozni, mert a büntetődobásokat kihagyták a fiúk. Eddig 8 büntetőt dobtunk mellé. A 6. percben 12:12 állásnál ismét két bün­tetőt hagytunk ki. A mérkőzés változa­tos volt, hol az egyik, hol a másik kosár forgott veszélyben. Továbbra is fej-fej meket­t haladt a két csapat: 16:16-ra, majd 22:22-re alakult az eredmény (10. Imré­ben). Büntetődobásainkkal továbbra is baj volt, már eddig 13 at hagytunk ki­használatlanul. Játékosaink kezdték el­veszteni nyugalmukat, s sok személyi hi­bát vétettek. A büntetődobásokat a szovjet játékosok rendre értékesítették és ezekkel a 16 percben 34:25-re elhúztak. Közben több cserét hajtottunk végre: Si­mont Zsiros, Gremingert Papp és a ki­pontozott Hódy Il-t Czinkán váltotta fel. A szovjet csapatban Petkjavicsus helyére Vlaszon állt be. Ekkor sokkal hevesebb lett a küzdelem, rengeteg volt a­ személyi hiba, így alig alig alakult ki szép tá­madás. Fő­leg Stancus vezette a szovjet csapat rohamait, minden megmozdulása veszélyt jelentett kosarunkra, s az ő ré­vén tovább növelte előnyét ellenfelünk. A fél­idő végén Zsiros helyére Bencze állt be, de ez a csere sem segített, s így 43:28 arányú szovjet vezetéssel ért vé­get a fél­idő. Szünet után a szovjet csapat csökkentette az iramot és csak biztos helyzetekből dobott kosár­ra. Ugyanakkor a mieink, ha megszerez­ték a labdáit, hamarosan kiadták kezük­ből egy-egy rossz leadással, vagy pontat­lan kosárra dobással. Így 46:34 után a 13. percben 62:48-ra vezetett a szovjet váloga­tott. Ebben a félidőben is rosszul dobtuk a büntetőket, ismét 10 (!) maradt ki egy­másután. Egyedül Bencze dobott biztosan. A szovjet játékosok közül Konyev és Korkija került a kipontozás sorsára, Ozerovnak és Killámnak is négy-négy sze­mélyi hibája volt már. A magyar csapat­ból Czinkán, Papp és Simon pontozódott ki. A hátralévő játékidőben is tartani tudta előnyét a szovjet válogatott, annak ellenére, hogy játékosaink mindent elkö­vettek a különbség csökkentésére. A szovjet csapatból Ozerov és Petkjavics is, a m­i csapatunkból pedig Bencze szedett össze öt-öt személyit, így­­ki kellett áll­niuk. A hajrában is­ heves volt a küzde­lem, amelyből végül megérdemelten ke­rült ki győztesen a szovjet válogatott 78:62 arányban. A tét nagysága erosen rányomta bélye­gét a játékra. Szép mérkőzés helyett inkább heves küzdelmet láthattak a jelen­lévők, kivéve az első tíz percet, amikor igen színvonalas, konszern kosárlabdázást mu­tatott be mindkét válogat­ott. A magyar válóh­a­­zú ors­aságba­n. llabdakezelésben, kezdeményezési készségben teljesen egyen­rangú ellenfélnek bizonyult. Jellemző a magyar együttes kezdeményezési készsé­gére, hogy mezőnyjátékból 19 kettős kosa­rat ért el, ugyanakkor a szovjet csapat csak 13-at. E téren tehát 12 ponttal volt eredményesebb a magyar csapat. .Annál vigasztalanabb képet mutat a büntető­­dobások aránya. A magyar csapat 27 (!) bü­ntetődobást nem tudott értékesíteni, s ugyanakkor a szovjet kosarasok 52 (!) pontot szereztek büntetődobásokból. A büntetőket éppen­­akkor hagyták ki já­tékosaink,­­amikor alkalmuk lett volna je­lentősebb előnyre szert tenni, vagy ki­egyenlíteni. A szovjet válogatott rászolgált a győze­lemre, mert végig nagyszerűen küzdött, jól dobott és megfontoltabban játszott, mint a magyar együttes. A szovjet vá­logatott és egyben a­­ mezőny legjobbja Stancus volt, utána Silvis, Vlaszov, Bu­­tantas és Petkjavics is a sorrend. A magyar csapatból a Bogár, Bánhegyi, Simoni, Greminger és Hódy II összetételű ütős emelkedett ki, de a nagyszerű tel­jesítményt nyújtott Bencze is. A töb­biek elmaradtak szokott formájuktól. A Mariano Kupa végeredménye: Kosárla­bdázóink ma délelőtt a mérkő­zéseken kint járt olasz munkások kérésé­re ellátogattak az Alfa Romeo-autógyár­ba, s ott hosszasan elbeszélgettek a gyár dolgozóival. A csapat kedden éjjel indul el Milánó­ból és csütörtökön reggel érkezik meg Budapestre, a Keleti-pályaudvarra. Páder János 1. Szovjetunió 5 5 — 430:293 10 2. Magyarország 5 4 1 410:310 8 3. Csehszlovákia 5 3 2 356:330 6 4. Franciaország 5 2 3 291:283 4 5. Olaszország 5 1 4 345:415 2 6. Belgium 5 — 5 325:526 — ★ Zátopek ragyogó 400 m-es hajráva­ biztosította az 5000 m-es világcsúcsjavítást Emil Zátopek nagyszerű 5000 m-es vi­lágcsúcsa az egész világ sport-közvéle­ményében nagy érdeklődést váltott ki. Az a­lbbiakban közöljük a világcsúcsjavítás részleteit. A beutazási engedély késedelmes ki­adása miatt a csehszlovák atlétáknak va­sárnap már hajnalban kellett felkelniük Brüsszelben, hogy repülőgépen idejében Párizsba érkezhessenek. Zátopek eredeti­­leg nem gondolt világcsúcs-kísérletre, de amint később, verseny után elmondta, na­gyon felajzotta őt, hogy nem akarták megadni részére a beutazási engedélyt és ezért elhatározta, hogy a francia dolgo­zók előtt igyekszik legjobb tudását nyúj­tani. Fiser edző 13.37 mp-re szóló rész­idő-táblázatot állított össze Zátopeknek. A nemzetközi verseny a colombesi sta­dionban került sorra, az 3000 m az utolsó szám volt. A pálya addigra már meglehe­tősen elrom­ott és a szél is fújt. A fran­ciákon kívül két jugoszláv futó volt az ellenfele. Mimann nem indult. Zátopek tulajdonképpen teljesen egyedül futott, mert a többiek hamarosan leszakadtak. Az első 2 kör-en tartotta a tervezett ira­mot. 2000 m-nél 1 mp-cel még jobb is volt a részideje. 3800-nál már lekörözte egyik ellenfelét. Hatalmas lendülettel, jellegze­tes módján, a ref­in torokkal stb. gyúrta az iramot a közönség nagy lelkesedése köz­ben. A táv másod­i felében azonban fo­kozatosan elmaradt a táblázat időitől és 4000 m-nél már 4 mp volt­­a hátránya. Fiser edző azonban még mindig bízott a sikerben, mert Zátopek hajráját ismerve, még 6 mp-es hátrány behozására is ké­pesnek tartotta. Zátopek csengetés után szédületes hajrába kezdett. Az utolsó 400 m-en egymás­után négy futót körözött le és az óriási hajrá biztosította az 1 mp-es világcsúcs­javítást. Az utolsó 400 méter idejéről eddig, saj­nos, még ne­m­ érkezett jelentés. Zátopek részidői (zárójelben Hagg 13:58.2 mp-es régi világcsúcsának m­egfe­­lelő részidői): lnc0 m 2:47 (2:38), 200 m­ 5:34.4 (3:26), 3000 m 8:23.4 (8:17), 4000 m 11:13.4 (m­:00). A verseny más eredményei: 100 m: 1. Ghiselli (olasz) 10.9. A cseh­szlovák Janecsek 11.2-vel csak 5. lett. 200 m: 1. Langermano (olasz) 21.8. 1300 m: 1. Jungwirth (csehszlovák) 3:48.4, 2. Mugosa (jugoszláv) 3:54.2. 5000 m: 1. Zátopek (cseh­szlovák) 13:57.2. világcsúcs, 2. Stritov (jug.) 14:45.6, 3. Pavlovics (jug.) 14:56.6. 400 m gát: 1. Cury (fr.) 52,9. Magas: 1. Thiam (ír.) 197, 2. Herssens (belga) 193. Távol: 1. Martinek (csehszlovák) 731, 2. Laigre (fr­.) 716. Rúd: 1. Ballotta (olasz) 420, 2. Sillon (fr.) 420, 3. Krejcar (csehszlovák) 400. Súly: 1. Skobla (csehszlovák) 17.14, 2. Tho­­ma­ (fr.) 15.41. Diszkosz: 1. Consolini (olasz) 1 53.67. Nagyszerű hírverése volt az atlétikának a Bp. Vörös Lobogó nemzetközi versenye Lezajlott az idei első vagy szabás­oi nemzetközi atlétikai verseny a Nép­­stadionban, s a kétnapos viadalnak ko­moly sikere volt. A Bp. Vörös Lobogó minden dicséretet megérdemel, hogy Urjen nagy fába vágta a fejszéjét, s azért is, hogy vállalt kötelezettségének, a körülményeket figyelembe véve, tel­jes mértékben eleget tett. Akik végig­nézték a kétnapos versenyt, azok­ pom­­pás küzdelmeket láthattak, számos nagy­szerű országos csúcsnak és egy világ­csúcsnak is tapsolhattak. Kétségtelen, hogy az idei első nem­zetközi atlétikai v­erény hírverése nem a legjobb volt. A verseny szervezése körüli hírek hamar napvilágot, láttak, még­hozzá olyan beállításban, amelyek közül jónéhány nem felelt meg a való­ságnak. Több világhíresség részvételét is hír­­el­ték, akik a meghívást ugyan megkapták, de vagy már másfelé vál­lalt kötelezettségeik miatt (például­­látopek), vagy nem megfelelő form­ék miatt (Strandit) nem jöhettek el, így aztán sokan nem bíztak a verseny sike­rében, sokan azt gondolták, hogy a meg­hívást elfogadó külföldiek és a hazai versenyzők küzdelme nem fogja a kö­zönség várakozását kielégíteni. Az első napon aztán — nyilván az előbb elmon­dottak miatt — nem volt vagy a látoga­tottság, a második napon azonban, első­sorban az első napi nagyszerű eredmé­nyek hatására, már több mint 30.000 né­v jelent meg a Népstadionban. A verse­nyek azonban még ennél is nagyobb lá­togatottságot érdemeltek volna. Az atléták májusban még nemigen szoktak formájuk csúcsán lenni, azt is mondhatnánk tehát, hogy a Bp. Vörös Lobogó kissé korán rendezte meg ezt a nagyszabású nemzetközi viadalt. A ver­seny lezajlása és az a számtalan kiváló eredmény azonban, amelyet a magyar és a külföldi atléták elértek, rácáfoltak a , ,hagyományokra“• Atlétikánk élvonala komoly nemzet­közi feladatok előtt áll ebben az évben, s éppen ezért nagyon fontos, hogy a szakvezetők mindig a lehető legjobban tájékozottak legyenek a válogatásnál szóba jöhető versenyzők formájával és versenyzési készségükkel. Ebből a szem­pontból is hasznos volt a Bp. Vörös Lobogó nemzetközi versenye. Ki gon­dolta volna ez előtt a verseny előtt, hogy például Szabó Miklós ilyen sokat fejlődött tavaly óta, vagy hogy Kazi Aranka nemcsak legyőzi a világszíves Jurewitzet, hanem világcsúcs javításra is képes ! . . . A rendezés nem a legjobban sikerült. Hangszórón keresztül például sokról tá­jékoztatták a közönséget, csak gyakran éppen arról feledkeztek meg, ami a leg­jobban érdekelte volna a nézőket. Sze­rintünk nemzetközi versenyen nem olyan fontos kérdés az egyesületi pontverseny állása, hogy azt rendszeresen ismertes­sék. Helyette sokkal jobb lett volna, az egyszerre több helyen folyó versenyek legérdekesebb mozzanatainak közlése. Kétségtelen, hogy volt ilyen törekvése a rendezőségnek, de éppen a bemondás terén olyan sokat vállalt magára, hogy nem tudott „lépést** tartani az esemé­nyekkel. Több érdekes szám részleteit csak hézagosan ismertették, távolugrás­­ban pedig gyakran megtörtént, hogy akkor mondták be Csányi, Zajki, Bellák stb. nevét, amikor a versenyző m­kr nekifutott. Többször is megfigyelhető volt, hogy a versenyző, ha roham köz­ben meghallotta a nevét, kizökkent len­dületéből, aprózott és belépett. Talán Csermák József vasárnap eddigi leg­­jobb sorozatát érte el. Kétszer javí­totta meg az olimpián felállított kala­pácsvető-csúcseredményét és összesen négy dobása volt 60 m-en felül. A fel­vétel a vasárnapi versenyen a kidobás , , , pillanatában készült emiatt nem volt Zajkinak érvényes ug­rása, Csányi és Rékák pedig emiatt ugrott a vártnál gyengébben. Néhány szám teljesen magával ra­gadta a nézőket. Az 3000 m-es hajrában például helyéről felállva, lelkesen biz­tatta a közönség a versenyzőket. Cser­mák dobásainál pedig síri csönd uralko­dott a Népstadionban. De más számok­nál is érezhető volt, hogy a közönség „együtt van"­ a versenyzőkkel. Vélemé­nyünk szerint azonban ennek az együtt­érzésnek többször és erőteljesebben kel­lene megnyilvánulnia. Bizony jól esett volna például lov­asainknak is, ha a kö­zönség erőteljesebben biztatta volna őket. Lehetséges, hogy akkor még jobb eredmények születtek volna. Bár ami az eredményeket illeti, nagyon is elégedet­tek lehetnek versenyzőinkkel. Aki nem is gondolt világcsúcsjavításra Amikor egy héttel előbb, ugyancsak a Népstadionban, a svéd váltó keretében 57.1 mp-es nagyszerű időt futott 400 m-en, Kazi Aranka nagyon boldog volt. Elmondta utá­na, hogy a mezei bajnokság óta meghűlés­sel, arcüreggyulladással bajlódik, egyálta­lában nem volt zavartalan a felkészülése. Szereplése alapján a rendezőség — nagyon helyesen — úgy döntött, hogy a 4.67 m-rel hosszabb 880 yardon is kifeszít célszalagot, hátha sikerül Kazinak vagy Jurewitz­nek a világcsúcsjavítás. Kazi Aranka — aki kü­lönben is borúlátó szokott lenni versenyei előtt — a legkevésbbé sem gondolt világ­csúcsjavításra. Újra meghalt ugyanis és a múlt héten is orvosi kezelésre járt. 2:15 kö­rüli időre számított. A nagy forma igazi jele, amikor a ver­senyző olyan könnyen ér el kimagasló ered­ményt, hogy nem is sejti, milyen na­gy időt futott. Ez igazolódott be szombaton Kazi esetében is. — Soha még ilyen jól nem me­nt a fu­tás — mondta utána. — A célegyenesben könnyen tudtam erősíteni, s szinte ma­gam sem akartam elhinni, hogy már el is kúsztam Jurewitztől. Jellemző, hogy amikor befutott a célba, csak azt kérdezte: várjon az érdemes spor­tolói szinten (2:14) belül van-e az ideje? Megnyugtatták, hogy nemcsak azon, hanem yardon „mellesleg” a világcsúcson belül is és azután mindjárt gratuláltak az első ma­gyar világcsúcstartó atlétanőnek. Miért volt teltház a magyar—angolon ? Néhány elfogult labdarúgó-szurkoló va­sárnap, a verseny kezdete előtt azt han­goztatta, hogy azért nagyobb az érdeklő­dés, mint szombaton volt, mert most labdarúgó-mérkőzés is szerepel a mű­soron. A labdarúgó-mérkőzés alatt aztán egyre csendesebbek lettek ezek a szurkolók. A­­vegyes­ csapat 11 és az Izzó találkozója nem hozott túlságosan mag­a­s­­ szí­nvo­n­al­ú játékot. Látva ezt egy ,,atlétika-barát“, megkockáztatta az alábbi kijelentést: — Ahogy nézem ezt a játékot, egyre biztosabb leszek abban, hogy a magyar— angolra is csak azért telt meg teljesen a Népstadion nézőtere, mert néhány atléti­kai szám is szerepelt a műsoron . .. Mit mondott a verseny után Csermák és Jeszenszky Ha Strandlit ezúttal nem is látta a kö­zönség, a kalapácsvetés nem okozott csaló­dást. Érdekes volt meg­íg­­érni, hogy nem­csak a szakértők, hanem a nézők is szinte biztosra vették, hogy Csermák csúcsot fog javítani. Csermák dobásról-dobásra szinte még fokozta is az érdeklődést, hiszen először csak a 60 m-t közelítette meg, azután az or­szágos csúcsot, végül pedig már a világcsú­csot is. — Tanultam a tavalyi példából —– mondta a verseny után. — Akkor a magyar—szovjet viadalon csúcsformában voltam, de mindjárt elsőre csúcsot akartam dobni. Nem sikerült, többször kiléptem és végül keservesen, csak az utolsó dobással tudtam megnyerni a ver­senyt. Most első dobásomnál csak arra ügyeltem, hogy ne lépjek ki és lehetőleg ez­zel már biztosítsam a győzelmet. Ez sikerült és a következő kísérleteknél most már csak a csúcsjavításra összpontosítottam és még mindig tudtam fokozni. A kidobásom már jó, az indításban azonban még vannak hibák. Jeszenszky is csúcsot várt magától , de jobbat. Szerinte az volt a baj, hogy a rajt után kissé bezárták, bele kellett erősítenie, hogy élre kerüljön és így az első kör ideje 66 mp-en belüli, a tervezettnél erősebb volt. — A csúcs mellett annak örülök a legjob­ban — mondta — hogy milyen kitűnően fu­tottak a fiatalok. Dek­ény és Rozsnyói, pedig utóbbi csak az idén tért át az akadályfutásra. (Folytatás a 2. oldalon) Ez a fénykép történelmi jelentőségű pillanatot örökít meg a magyar atlétikában: az első magyar női atlétikai világcsúcs megszületését. Kazi Aranka a felvételkor 800 méteren már megjavította a magyar csúcsot és a következő pillanatban világcsúcsidő alatt szakítja el a 880 yardnál kifeszített célszalagot. A képen jól­­látható, hogy Kazi milyen biztosan győzte le Ursula Jurewitzet, a régi világ­csúcstartót. Jeszenszky László szombaton hetedszer ért el a 3000 méteres akadályfutásban 9 percen belüli időt és negyedik orszá­gos csúcsát állította fel. A felvétel Je­szenszky­t a vizesárok előtt örökíti meg, amint éppen elrugaszkodik az akadály­­tól.

Next