Népsport, 1954. augusztus (10. évfolyam, 152-173. szám)

1954-08-01 / 152. szám

HétSport * MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG M­­ H­I­S­Z­I E­R­T A H­K­C­S­A MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA VASÁrtNAP, 1954 AUGUSZTUS 1 * Ára 60 fillér X. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Ieja sportágban folynak msárnap­­i XII. iXtfári FY­tt knssdntmin Összeállították a norvég csapatot a hétfőn-kedden sorra kerülő norvég—magyar atlétikai viadalra 3fagtfar rersingaált is résstressnek a svéd nemzetközi öttus­a-bajnokságon Nyolc­van­ötezer néző előtt a Népstadionban ünnepélyesen megnyitották a X­­ I. Nyári Főiskolai Világbajnokságot S" világrészből érkeztek diáksportolók " .XI­. Nyári Fb skálái Világbajnok­sztora, s ki tudná elmondani, mennyi nehézség, akadály, mennyi ezer meg­­telt kilométernyi út után jutottak el odáig, hogy nemzeti lobogójuk után lép­kedjenek a zene ütemeire, s boldogan integessenek az őket lelkesen ünneplő ■magyar­­ sportkedvelőknek. Amm­ikor fel­felé tekintve nézegették az ötezer szárnyaló galambot, bizonyára gondol­tak arra a nagy küzdelemre, amelyet öt világrész legjobb erői folytatnak a békéért, a sport békéjéért is. Nyugatról, keletről, északról és délről jöttek a ma­gyar fővárosba diáksportolók, hogy ti­zennégy sportágban mérjék össze ere­jüket a főiskolai világbajnoki címért, s a versenyek folyamán megismerjék egymást, megbarátkozzanak egymással, s hazavigyék magukkal ennek a nagy világversenynek szeretetteljes, sport­szerű, baráti légkörét, hangulatát. Her­minckét ország közel kétezer verseny­zője vonult fel a Népstadion salakpá­lyáján, s állt fel a megnyitóünnepségre, a zöld gyepen, s még ez a szám sem tel­jes, hiszen még sokan vannak úton, nemcsak azért, mert hosszú az út, ha­nem azért is, mert ezer akadályt állí­tottak eléjük azok, akik ellenségei a diákság nemzetközi megértésének, ba­rátságának a sport területén is. Tudjuk jól, hogy lélekben ott voltak a megnyitó ünnepségen azok is, akik nem tudták legyőzni a rosszindulat sötét erőit. Megkezdődött a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság.­ A feledhetetlenül gyö­nyörű megnyitó ünnepség után még csak a labdarúgás hozta izgalomba a sportkedvelőket, vasárnap azonban már újabb­­ sportágak kiválóságai tesznek tanúságot felkészültségükről, tudásuk­ról, a különféle budapesti pályákon az idei esztendő legnagyobb nemzetközi sporteseményének keretében. És amikor megállapítjuk hogy a megnyitó ünnep­ség igazi olimpiai hangulatú volt, arra gondolunk, hogy ez a minden tekintet­ben nagyszabásúnak ígérkező verseny­­sorozat lebonyolítása újra alátámasztja jogos igényünket az 1960. évi olimpiai játékok megrendezésére. Budapest főútvonalainak képe élén­ken tükrözi, hogy milyen nagy ese­mény színhelye lesz a következő órák­ban és napokban a magyar főváros. A körutakon zászlókat lenget a köny­­nyű szél és a sok nemzet zászlaja jel­, képezi­ a XII. Nyári Főiskolai Világ­­bajnokságra a világ minden tájáról, sok országból érkeztek a magyar fő­városba fiatal sportolók. A társasgépkocsik különjáratai sű­rűn robognak színes sportruhákba öl­tözött fiatalokkal. A villamosok , szinte ontják­­a megnyitó ünnepség nézőit. So­­kan gyorsított menetben gyalogolnak a zásfílódíszbe öltözött, Népstadion felé, érdekes az a felvonulás is, amely „a színfalak” mögött zajlik. A­ társasgép­kocsikból kiszálló sportolók az emeletes főépület előtt gyülekeznek, megkeresik helyüket, hazájuk névtábláját, amely mögött felsorakoznak a felvonuláshoz. A korán érkező kínaiakat az első taps itt fogadja. Tunisz táblája mellett a Szovjetunió táblája látható, Mongólia sportolói a norvégok közelében sora­koznak fel. Apró fehérruhás lánykák hatalmas virágcsokrokkal érkeznek, sokszor na­gyobb a csokor, mint az, aki most meg-­öietődött arccal cipeli. Az újságírók lelátóján ott ül Michel Clare, a francia „L’Squipe ’ sporttudósítója, aki ezúttal Stockholmból jött, hogy tanúja legyen a budapesti főiskolai világbajnokság­­nak. A körülötte ülőknek arról beszél, hogy a magyar atléták szereplése mi­lyen mély nyomokat hagyott a svédek­ben. A rádiófülkékben a közvetítők is készülődnek. Orosz, lengyel, román, bolgár, német, csehszlovák és természe­tesen magyar nyelven közvetítik az FVB megnyitóját. A Népstadion környéke olyan mint a megbolygatott méhkas. A bejáratokon egyre özönlik a nézősereg és bent a stadion nagy karéja színes képet mu­tat. Annak ellenére, hogy a levegőben lóg az eső, sokan színes, nyári ruhában „jöttek el. 4 óra . . . Máris mintegy 80.000 néző foglal már helyet és várja a megnyitó ünnepség perceit. A nézőtéren ott látjuk Rákosi Mátyást, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkárát. Dobi Istvánt, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökét, Apró Antalt és Szalay Bélát, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagjait, Bata Istvánt és Me­­kis Józsefet, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának póttagjait, Vég Bélát, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének titkárát, a Központi Vezetőség számos tagját, a politikai és kulturális élet több vezető személyisé­gét. Színpompás felvonulás Az alagsorban a harsonások próbál­ják hangszereiket... Néhány perc múl­va pedig csend üli meg a hatalmas sta­diont, 43 harsonás a gyepszőnyeg köze­pére­ vonul. Körbeállnak. A harsonák hangját sokszorosan visszhangozza a stadion Aztán induló hangjait halljuk Felzúg a taps és az aluljáró bejáratá­nál feltűnnek a virágcsokrokat hozó Hetven ország főiskolásai nevében lánykák. Mögöttük ütemes léptekkel jönnek a sportolók. Az FVB­­lobogórát vivők előtt Szőke Kató olimpiai úszóbaj­noknőnk és Hódy László, válogatott kosarasunk lépked. Tapsvihar zúg, ami­kor az FVB nagy jelvényét hozzák be a sportolók. Kék zászlók lobognak, majd a francia ABC sorrendjében megkezdő­dik a világbajnokság résztvevőinek fel­vonulása. Nagy tapsot kapnak az egysé­gesen felvonuló német főiskolás sporto­lók. Valóságos olimpiai hangulat lesz úrrá a nézőtéren, amikor feltűnik egy­­egy újabb csoport. Az angolok fekete színű mezben vonulnak fel. Taps kö­szönti az ausztrál sportolókat és Auszt­ria népes csoportját. Az osztrák sporto­lók lelkesen integetnek a nézők felé. Fekete-sárga-piros zászló alatt vonulnak fel a belgák. A bolgár főiskolások is szép számban képviselik hazájukat. A zászlóvivő után­ bolgár népviseletbe öl­tözött csoport következik, mögöttük kékmelegítős fiatalok lépkednek. Viha­ros taps köszönti a messziről jött Chile fiait, majd tapsorkán zúg fel, amikor mosoly­gós arccal, jókedvűen, fegyelmezet­ten vonulnak el a hatszázmilliós Kínai Népköztársaság lányai és fiai. Korea sportolói jönnek utánuk, majd Dánia főiskolásait köszönti a nézősereg A skót szoknyában lépkedő skót zászló­vivő után sorakoznak a skót verseny­zők, közöttük egy fekete színű sportoló. Az egyiptomiak erőteljes karb­a­öltéssel menetelnek. Az ecuadoriak jönnek. Ne­kik 33 napot kellett utazniok, hogy résztvegyenek a budapesti FVB verse­nyein. Hollandia után újra távolkeletiek tűnnek fel. A kékturbános Indiaiaknak is hosszú utat kellett megtenniük vizen, földön és a levegőben. A piros-kék-fehér zászló alatt felvonuló indonézek, majd az Irániak után az írek jönnek. Csak­nem félórája tart már a színpompás fel­vonulás. Tapsol a közönség a szívet­­lelket gyönyörködtető látványra. Kijut a tapsból Izrael, Olaszország, s a cédrus­fával díszített zászló alatt vonuló Li­banon képviselőinek is. Luxembourg, Mexico és a Mongol Népköztársaság fő­iskolás sportolóit ünnepli már a 86.OOO-os nézősereg. Nagyszerűen festenek vilá­gosszürke ruhában a lengyel férfi spor­tolók és a búzakék ingben vonuló len­gyel lányok. Az újabb felcsattanó taps már a románokat köszönti, őket a Saar­­vidékiek, majd a svájci főiskolások kö­vetik. A csehszlovákok vidáman integet­nek az ünneplő tömegnek. Viharossá válik a taps, amikor fel­tűnik a szovjet sportolók nagy csoportja. A kék melegítőben menetelő szovjet sportemberek között sok ismerős, sok világsikert elért versenyzőt is üdvözöl a stadion közönsége. Még nem érkeztek meg az uruguayiak, de zászlóvivőjük nagy tapsot kap. Általában még sokan vannak azon, akik csak a versenyek kezdésére ér­z­ek meg, többeket pedig a reakciós kormányok megakadályoz­tak abban, h­ogy részt vehessenek a világ sportoló diákjainak nagy sportünnepén. 2000 fiatal sportoló a stadion gyepén A magyar főiskolások közel 400 főnyi csoportját hatalmas tapssal fogadja a közönség, s ebben a tapsban benne van az a sok-sok remény is, amelyet szurko­­lóink a magyar sportolók FVB-szereplé­­séhez fűznek. Csaknem 2000 sportoló helyezkedik el a stadion gyepszőnyegén, 32 nemzet zászlaját lobogtatja a szél. Amikor a főiskolás sportolók felállnak mint valami színes folyó áramlik köré­jük a népi táncosok serege. Nagy ka­réjban körbefogják a sportolókat. Ezzel is jelképezik népünk vendégszeretetét. A megnyitó beszédek Hegyi Gyula, az OTSB elnöke, a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokságok nem­zetközi és magyar­­ szervezőbizottságá­nak elnöke felkéri Jiri Pelikánt, a Nem­zetközi Diákszövetség főtitkárát üdvözlő beszédének megtartására. Jiri Pelikán, a Nemzetközi Diákszövet­ség főtitkára lép most a mikrofon elé és mondja el beszédét: „Kedves barátaim! Engedjék meg, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnok fián megnyitása alkalmából átadjam önöknek a Nemzetközi­ Diákszövetségbe tömörült 70 ország hatmillió, főiskolai hallgatójának üdvözletét. Egyben a Nemzetközi Diák­­szövetség nevében, valamint a­ Főiskolai Világbajnokság valamennyi külföldi részt­vevője nevében szívből mondok köszönetet vendéglátóinknak, Magyarország sporto­­lóinak, főiskolai hallgatóinak,­­ annak a népnek, amelynek vendégszeretete és sport­ha­g­yom­án­yai ma már világhírnév­nek örvendenek. Köszönetet mondok a me­leg fogadtatásért és a Főiskolai Világbaj­­nokság előkészítésében vállalt jelentős fá­radozásáért. 32 ország több mint 2000 főiskolás spor­tolója ad egymásnak találkozót Budapes­ten, hogy a­ sportbarátság szellemében összemérje erej-fa ..főiskolai világbajnok** büszke ríméért, hogy dicsőséget szerezzen hazája, nemzete színeinek. A főiskolai versenyek azonban nem csupán nagy­jelentőségű sportküzdelmet jelentenek, ha­nem egyben­­ felbecsülhetetlen alkalmat nyújtanak számos ország főiskolai hallga­tói számára, hogy találkozhassanak egy­mással és egymás között baráti kapcsola­tot­ teremthessenek, kicserélhessék sport­­beli tapasztalataikat. A Nemzetközi Diák­szövetség a sportban mindenkor nemcsak a főiskolások számára látott hasznos kedvtelést, hanem igen fontos eszközt ah­hoz, hogy közelebb hozza őket egymáshoz, mert ez az egyik lehetőség, hogy az egész világ főiskolás sportolóit egy­ségbe tömörítsük. Nem férhet kétség ah­hoz, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világ­­bajnokság jelentősen hozzájárul majd e cél megvalósításához. Engedjék meg tehát, hogy a Nemzetközi Diákszövetség nevében sok sikert, csúcs­­eredményeket, kellemes itt-tartózkodást kívánjak Budapesten és kifejezzem azt a reményemet, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság emelni fogja az egyetemes sport színvonalát, elmélyíti a világ fő­iskolásai között a barátságot. A felhők lassan szétoszlanak, amikor a tapssal fogadott beszéd után Hegyi Gyu­la felkéri Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­két a megnyitó beszéd megtartására. Dobi István, a Magyar Nép­köztársság Elnöki Taná­­­csának el­nöike az alábbi beszédet mondta: Kedves ünneplő közönség! Kedves ven­dégeink! A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és az egész magyar nép nevében szeretettel üdvözlöm főváro­sunkban a XII. Nyári Főiskolai Világ­bajnokság minden résztvevőjét és a meg­nyitó ünnepség közönségét. Az egész ma­gyar nép, a magyar sport teljesítmé­nyeinek megbecsülését látja abban, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság — a világ főiskolás sportoló ifjúságának ez a nagyszabású találkozója — Buda­pesten kerül megrendezésre. A Magyar Népköztársaság kormánya mindent elkövetett a múltban és elkö­vet a jövőben a testnevelés és sport fej­lesztése érdekében. És különösen felada­tának tekinti az ifjúság, a főiskolás if­júság sportjának és testnevelésének fej­lesztését. Bizonyos vagyok abban, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokság küzdel­mei, színvonalas versenyei nagy mér­tékben szolgálják a résztvevő országok és a magyar sport fejlődését és elősegí­tik a különböző nemzetekhez tartozó fia­tal s­portemberek baráti kapcsolatainak szorosabbra fűzését. A magyar dolgozó nép ezért örömmel tett meg mindent, hogy a Főiskolai Világbajnokság verse­nyei a legméltóbb keretek között kerül­jenek megrendezésre. A világ békéjéért és a népek barátsá­gáért folytatott hatalmas küzdelemben egyre jelentősebb szerepet töltenek be az olyan nagy nemzetközi sporttalálko­zók, mint a XII. Nyári Főiskolai Vi­lágbajnokság. Jó alkalmak az ilyen ver­senyek arra, hogy a résztvevő fiatalok megismerjék egymást és a sportpályák forró légkörében lefolyó küzdelmek so­rán széttéphetetlen, igazi barátságot kös­senek. Különösen alkalmasak az ilyen talál­kozók arra, hogy a különböző országok­ból egybe­gyűlt ifjú sportolók megis­merjék a rendező ország népét, kultúrá­ját, eredményeit. Bizonyosra veszem, hogy ennek a főiskolai világbajnokság­nak résztvevői között is sokan lesznek olyanok, akik hazánkat megismerve, né­pünket megszeretve, szép emlékekkel, maradandó élményekkel távoznak orszá­gunkból, a mai ünnepséggel megkezdődnek a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokságok küzdelmei. Meggyőződésem, hogy ezek a versenyek az egész világból egybesereg­­lett főiskolás sportolókhoz méltó, ma­gas színvonalú, sportszerű versenyeket hoznak és hozzájárulnak a különböző társadalmi rendszerekben élő népek bé­kéjének és barátságának megszilárdítá­sához. Ez esetben­ pedig a főiskolások XII. Nyári Világbajnoksága betölti fon­tos hivatását. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa nevében ezeknek a gondolatok­nak a jegyében sok sikert és jó szerep­­­lést kívánok a XII. Nyári Főiskolai Vi­lágbajnokság versenyzőinek és minden résztvevőjének. És ezzel a XII. Nyári Főiskolai Világbajnokságot megnyitott■ a­rtak nyilvánítom. Még zúg a taps, amikor három él­sportolónak, Fejér Zsófi, Ipacs György és Héder János az emelvényen álló kandeláberhez fut és Ipacs György fáklyával meggyújtja a „Játékok­­ láng­ját”. E pillanatban­ ­ 5000 galamb röppen a magasba, valóságos galambfelhő vonul el a tap­soló, ujjongó nézők fölött. Felemelő pil­lanat . . . Felhangzanak a Himnusz dal­lamai s felvonják a stadion árbocára az FVB zászlaját. Az eredményhirdető táblákon több­nyelven aranybetükkel csillog most ez­­a szó: B£KE. A fogadalom Ezután Sákovics József a­ résztvevőik nevében fogadalmat tett. Elmondta, hogy a XII. Nyári Főiskolai Világbajnoksá­gon a versenyzők a barátság szellemében kívánnak résztvenni országaik, főisko­láik becsületéért, a főiskolai sport dicső­ségéért és a főiskolások közötti kölcsönös egyetértés megerősítéséért.. A zászlóvivők előlépnek. A kislányok átnyújtják virágcsokraikat a zászló­vivőknek és emlékszalagok kerülnek a lobogókra. Az­­ indulók dallamára megkezdődik a sportolók elvonulása. Szinte még fokozódik a közönség tap­sa. Közvetlen kapcsolat szövődik a nézősereg és az elvonulók között, a vörös salakon lépkedők, s a lelátón ülők egymásnak integetnek. Orosz, né­met, angol és sok más nyelven hang­zanak üdvözlő kiáltások. Az elvonulók a lelátón helyezkednek el. A stadion lelátója úgy fest, mintha színes virá­­got-h­al hintették volna tele. Néhány pillanatig várakozószerv csend­í­­­i meg a Népstadiont. Aztán a játékos­­ki­járóban feltűnik egy magyar népi vi­seletbe öltözött fiatalember, virágbokré­­tás bot van­ a kezében és tánclepésekkel igyekszik a pálya közepe felé. Ebben a pillanatban nótára­­zendít a népi zene­kar. Az északi és a déli kapuból mint színes, tarka, hömpölygő folyam vonul be tánclépésben mintegy 400 táncos tarka népviseletben. A zene ütemeire kedvesen. Játékosan, művészien alakítanak ki a zöld gyepen Játékvezető: Karas (Csehszlovák). Partjelző: Schulder (román), Bokor (ma­gyar). Gól­lövő: Szojka, Csordás (11-esből), Samus. Három perccel háromnegyed hat előtt vonul be a két csapat, Várhidi ,és Church a két, csapatkapitány, zászlót cserél. Magyarország: Gulyás — Rajna, Kár­páti, Várhidi — Szojka, Kotász —­ Sa­mus, Machos, Csordás, Kovács, Fenyvesi. Skócia: McBride — Duthie, Morrison, Sweeney — Donnachie, Church — Bal­­lantyne, Morton, Gilroy, Prentice, Tra­­vers. A skótok, kezdenek, de a mieink ha­marosan átveszik a ke.demenye®é-t és egymásután vezetik a támadásokat. A belső csatárok azonban túl sokat cselez­getnek. Meglehetősen sok hiba csúszik az össz­­játékba, a labda átadás­okba és a labda­átvételekbe. A skótok csak nén­a­­nelüi egy-egy előre vágott labdával pró­bálkoznak, de egyetlen komoly támadást sem­ tudnak kialakítani. Kovács elől ve­tőd­ve véd McBride, Mackust pedig Sweeney szereli. Szojka lövése foglalkoz­tatja először a skót csapat kapusát a tíz. percben. Röviddel ezután Fenyvesi lövését, majd Csordás fe­jesét hárítja a nagyszerűen védő McBride A labda­keze­lésben érzem­mel l­á­th­atban lé­nyegében jobb magyar együttes nagy nyomás alatt tartja ellenfele kapuját, de a támadások befejezése nem sikerül. A 27. percben az elő­rehúz­ódó Kárpáti lő mellé, majd Machos lövése a kapu­ár­ól pattan ki egy szép Csordás, Machos táma­­dá­s végén. A 14. percben Csordás 7 méterről az üres kapu mellé lő, majd két perc múlva Sa­mus átadását 4 méterről lövi mellé ugyancsak Csordás. Egyetlen em­lítésre méltó támadáskezde­­mén­yezésük van a skótoknak: Travers be­adását Gulyás vetődve csípi el. A magyar csapat fölénye­­továbbra is igen nagy. Fenyvesi fejesét a gólvonalról fejelik ki az utolsó percben. A 14. FÉLIDŐ* Szünet után Kovács helyett Vitezsál ját­szik balösszekötőt. A skót csapat változatlan összeállítás­ban jön ki. Erőteljes támadásainkkal indul­t, já­ték a II. félidőben. Mindjárt az 1. percben Samus hat lépésrő­l fölé­­vágja a labdát. Nem­ sokkal utóbb Vile­­zsát, majd Samutz elől mentenek az utolsó pillanatban. Egy s­zögletet Szojka nagyszerűen fejel, hajszállal kapu mel­lé, Fenyvesi két lövését védi McBride. A 10. percben Szojka lő váratla­nul a 16-osról, s a labda védhetet­­lenül vágódik a jobb felső sa­­rokba. 1:0-ra vezetünk. Egymásután gördülnek a támadások a skótok kapuja felé. A 14. t­ercben szög­let utá­n Szojka fejesébe Morrison kéz­zel ü­t­­bele a gólvonal előtt. 11-es! A büntetőt Csordás rúgja védhetetlenül a jobb felső sarokba. 2:0. A skótokon most már a fáradtság jelei látszanak. Úgyszólván állandóan egy­­kapura folyik a játék. Mackósnak két lö­vése is emberbe akad, Vilezsál lövését biztosan védi a skót kapus. A 19. percben Gulyás szükségtelenül Travers elé vető­dik és megsérül a fején. Kiviszik. Fa­ragó áll be a helyére. A 30. percben Vi­lezsál három méterről lő. Duthie lábáról szögletre perdül a labda, különböző alakzatokat. A közönség nagy élvezettel nézi őket. A színes tarka kép szinte pillanatonként váltakozik. Egy­szer az egyik pillanatban hajladozó, vi­rággal dúsan beültetett „virágágyakat’' lát" a közönség, aztán mindjárt utána tarkán kígyózó patakocskáknak tapsol. Mintegy negyedóráig tart a népi tánco­sok szemet-lelket gyönyörködtető mű­sora és amikor befejezik, a közönség szinte alig akarja leengedni őket a gyepről. Nagyon kedves a zárójelenet is, a táncoló lányok és fiúk csoportjait vőtélybotos fiatalemberek pálcájukkal lezavarják­ a pályáról. A táncosok után gálacsapatok futnak a pályára és szépen, kiring i­­dén, biztosan mutatják be igen nehéz gyakorlataikat. Nekik is alaposan kijut az ünnneplésből. A gúlások jóformán még el sem hagyták a játékteret, ami­kor ismét felcsattan a közönség tapsa. Ez a taps már a labdarúgó-kapuknak szól, amelyeket a stadion dolgozói he­lyükre állítanak. Véget ért tehát a XTI. Nyári Fő­iskolai Világbajnokság szép, színpom­pás, felemelő megnyitó ünnepsége, hogy utána mindjárt megkezdődjék az első sportesemény. Magyarország és Skócia főiskolás válogatott labdarúgó­­csapatának mérkőzése. Fenyvesi íveli be a labdát, a kapus mellé üt, Sweeney feje felett elszáll a labda és Samus mintegy hét mé­terről, kapásból a kapu közepén a léc alá vágja. 3:0. Hatalmas fölényben játszik e m­agyar­ csapat, Vilezsál szép előreadásával f­eny­vest kiugrik, de nem mér fel időben és a kifutó kapusba viszi a labdát. Nem sok­kal ezután Fenyvesi beadását Csordás nagy helyzetben hat méterről fejeli­­ fölé. Egy szögletről betétt labdát Szojka­ alig valamivel fejel kapu mellé. A 49 percben Szojka tör előre a jobbszélem, a kapu elé ível, Csordás három méterről ,nagy erővel lő. A skót kapus önfelá­ldo­­zóan belevetődik a lövésbe, ki is pattan róla szögletre a­­labda, ő azonban fekve marad, s közel egy percig ápolják a­z erős labda ütése miatt. Egymásután vezetik csatáraink a tá­madásokat. Vilezsál átadását Csordás 0 méterről lövi mellé. Röviddel a befejezés előtt Samus beadását Vilezsál szépen ki­emelkedve fejeli a hajszállal kapu fölé. Szögletarány: 15:0 (7:0) Magyar­ország javára, BÍRÁLAT Mindjárt a mérkőzés első perceiben kiderült, hogy a magyar válogatott tag­jai labdakezelésben lényegesen jobbak ellenfeleiknél, de kiderült az is, hogy a magyar támadósor összjátéka, különö­sen a belsők játéka, akadozik. Hol az átadások késtek, vagy pon­tatlanok voltak hol pedig a he­lyezkedés nem volt megfelelő. Időnkint túlságosan sokáig tartották a labdát a csatárok, átadás helyett feles­legesen cselezgettek, kivártak, időt ad­tak az ellenfélnek a közbelépésre. A lelkesen harcoló skót védők éltek is az alkalommal. A támadások jórészét si­került szétrombolniok, vagy pedig a kitűnően­ védő McBride hárított Szünet után már lényegesen job­ban játszott a magyar csapat tá­madósora. Az összjáték ekkor már folyamatosabb volt, de a lövésekkel most is gyakran kivártak a csatárok. A magyar csapat úgyszólván végig támadta az egész mérkőzést, sok gólhelyzetet teremtett és nagyobb arányban kellett volna győznie. A skótok csak szórványos elő­retörésekkel kísérleteztek. A MAGYAR CSAPATBAN a kapusoknak nem volt­ komoly védtesni­­valójuk. Többnyire csak hármadott lab­dákkal foglal­kozt­atták őket a védőink. A hátvédek biztosan hárították a szórvá­nyos skót támadásokat, különösen Kár­­páti és Várhidi mozgásán látszott a maga­biztosság. A fedezetek közül Szojka in­kább támadó, Kotász inkább védekező fel­adatot látott el. Szojka nagyszerűen ját­szott, ő lett a legjobban az egész, csapat­ból. A csatárok csak szünet után játszot­tak elfogadhatóan. Ekkor főleg a ké­t gyors szélső jelentett veszélyt a skótok kapujára. Rengeteg támadás­t indítottak el, kapuralövéseik azonban nemigen, si­kerültek. A belsők csak az utolsó félórá­ban húzták szét az ellenfél védelmét, ek­kor jó labdákat adtak a szélsőknek, de lövéseik nagy része nem elkerült, különö­sen Csordás hagyott ki sok gólhelyzetet. A SKÓT CSAPAT legjobbja McBride kapus volt, önfelál­­dozóan, nagyszerű érzékkel sikeresen há­rított el nem egy gólnak látszó lövést. A hátvédek kitűnően romboltak. A fe­dezetek közül Church, a csatárok közül Morton tűtut ki időmként, de meg ke­ll említeni az egész skót együttes lelkes, harcos szellemű játékát. Magyarország—Skócia 3:0 (0:0)

Next