Népsport, 1954. november (10. évfolyam, 218-239. szám)

1954-11-01 / 218. szám

A MAGYAR N­É­P­I C­Ö­L­T­Á­R­S­A­S­A­G MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA _________ gssssrv ■ .ir-,'aagH::r:a-........-------------^....... ~rr:-------■ár::..?::....'...,.---------. ... -—-----------------------­HÉTFŐ, 1954 NOVEMBER 1 * Ára 1 forint * X. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM A labdarúgó JVB­­-ért Salgótarjáni Bányász—Bp. Vörös Lobogó 1:0 (1:0) Salgótarján 6000 néző. Vezette: Bi­hari (Hraszni, Kukonya). S. Bányász: Oláh — Kiss, Para, Jed­­­leska — Szolka, Dávid — Bablena, Zsuberda, Opova, Lahos. Vasas. Edző Wahrkampf Lajos Bp. Vörös Lobogó: Gellér — Kovács II. Börzsei. Lantos — Kovács I. Zaka­riás — Sándor. Hidegkúti. Palotás. Szolnok, Molnár. Edző: Bukovi Márton. Góllövő: Csuberda. Csere: Szolnok helyett Kárász (60. perc). Szögletarány. 6:4 (3:3) a Bp. Vörös Lobogó javára. Nagy érdeklődés előzte meg a találko­­zót. A mérkőzés előtt a tarjáni játékosok erősen fogadkoztak, hogy legalább az egyik pontot megszerzik. Már az első percben gólt lőttek a tarjániak, p­ersze ekkor még nem lehetett tudni, hogy ez a gól egy­ben a győzelmet is jelen­ti. Tar­ján a támadás végén Gellér felszedett egy labdát, a földre ütötte, de a labda elpat­tant tőle. A résen lévő Csuberda elkana­lazta előle és az ötösről a kapu közepébe helyezte,­­ró. A gól után gyors, lendületes játék folyt. A bányászcsapat vette át a kezde­ményezést. Gyors, helycserés táma­dásokkal állandóan zavarta a Bp. Vörös Lobogó védelmét. Több alkalommal megingott a fővárosiak védelme, kapkodtak a hátvédek. A 7. perc­ben Sándor remek támadást vezetett, egyedül tört a kapu felé, de Kiss az utolsó pillan­atban beérte. Sándor szoron­gatott helyzetben 8 méterről a kapu mellé lőtte a labdát. Ezután a tarján­ak lendültek előre. Csuberda alig mellé lőtt. A Vörös Lobogó-csatárok nem tud­ták tartani a labdát és az mindig visszakerült a védőkhöz. A hazaiak nagy lelkesedéssel küzdöttek, sok­szor egy-egy labdára 2—3 tarján­ játékos is ráfutott. A 20. percben Csuberda félmagas, erős lövését védte Gellér. Ettől kezdve felja­vultak a Vörös Lobogó támadói, egyre több jól felépített támadást vezettek, de a kapura ritkán lőttek. Továbbra is vál­tozatos, érdekes volt a játék. Egy perc alatt két szögletet is elértek a tarjániak. A Vörös Lobogó támadásaiban az volt a hiba, hogy játékosai túlságosan a belső játékot erőltették és a szélsőket ritkán futtatták. Az utolsó 10 percben egyre ke­ményebb lett a játék és sok szabálytalan­ságot lehetett látni mindkét részről. Szolnok egy összecsapásnál megsérült és két percig ápolták. A vendégcsapat meddő fölénye jellemezte a játékot, a bányászok viszont néha­­lendületes ellen­­támadásokkal válaszoltak. A 43. percben Sándor remekül húzott el a félpályá­ról. Már 10 méterre maga mögött hagy­ta a védőket, amikor Oláh kifutott eléje és a kaputól mintegy 35 méternyire ve­tődéssel megszerezte a labdát. A szabad­rúgás eredm­én­y­t­el­en m­a­rad­t. Szünet után a Vörös Lobogó vette kezébe a játék irányítását, de csak a jobbszárnytól láttunk gyors támadás vezetést, a baloldal erőtlen volt. Az egyoldalú támadásokat rombolni tudta a Salgó Bányász védelme. Megtör­tént, hogy szinte valamennyi tarjáni já­­tékos a saját 16-osá­n belül védekezett. Szojka két alkalommal a gólvonalról vágta ki a labdát. A tarjániak ellentá­madásai — amelyeket rendszerint csak 2—3 csatár hajtott végre — mindig ve­szélyt jelentettek a fővárosiak kapujá­ra, a lövések azonban nem voltak pon­tosak. A 65. percben óriási helyzetet hagyott ki a Vörös Lobogó: Sándor szélsebesen elfutott, beadása nyomán nagy kavaro­­dás támadt a kapu előtt, ide oda patto­gott a labda, végül azonban Kárász­­ az ötösről fölélőtt. Ettől kezdve még erősebb lett a Vörös Lobogó nyomása. Egy alkalommal még Kovács II is a 16-os vonal sarkáig fu­to­tt előre és ott adta át a labdát. A 75. percben Sándor a balszélen ki­ugrott és az ötösről a balsarokba lőtte a labdát, a játékvezető azonban les miatt nem adta meg a gólt. Nagy izgalmak közepette folyt to­vább a játék, a tarjániak lelkesen védekeztek. A 76. percben Sándor fejjel akarta szök­tetni magát, Para magasra emelt lába Sándor arcát találta el. A szélsőt le­vitték a pályáról és többé nem is tért vissza. Kt emberrel is a Vörös Lobogó támadott nagy erővel, de nem tudta át­törni a tarjániak védelmét. A tarjáni csapatban Oláh ezúttal különösen jó kifutásaival tűnt ki, ezek révén több biztos gólnak látszó helyzetet tisztázott. Para volt a védelem oszlopa, végig jól bírta az ira­mot, fejjel-lábbal egyaránt kitűnően há­rított. Dávid is végig egyenletesen ját­szott, átlagon felüli teljesítményt nyúj­tott. Szojka csak a második félidőben játszott válogatott formában. Elől Opova vezette a legtöbb támadást. A csatársor minden helyéről tört a ka­pu felé. Csu­berda jól szolgálta ki csatártársait. Bablenától több szép támadást és lö­vésszerű beadást láttunk. A Bp. Vörös Lobogóban Gellér a gól előtt hibázott, egyébként nem sok dolga akadt. Kovács is végig szinte kifogástalanul játszott, rengeteget dolgozott és felszabadító rúgásai is em­berhez szálltak. Lantos kissé tartózko­dóan mozgott. A fedezetpár a második félidőben nyújtott átlagon belüli teljesít­ményt. A táncadósorban Hidegkúti halvá­nyabban kezdett, de aztán fokozatosan feljavult és a második félidőben már nagyvonalúan játszott. Sándor követke­zik utána a rangsorban. Valamennyi lab­dáját kitűnően játszotta meg. Rajtuk kí­vül még Palotásnak voltak időnként jó mozzanatai. Bp. Dózsa—Sztálin Vasmű Építők 2:0 (0:0) Dózsa-stadion, 12.000 néző. Vezette: Dorogi (Hamvas, Kőhalmi V.) Bp. Dózsa: Fazekas — Rajna, Kiss II, Farsang — Virág, Borsányi — Egresi, Aspirány, Brada, Szusza, Tóth. Edző: Kolozsvári Gyula. Sztálinváros: Bakó — Fábián, Ul­mann, Ladányi — Halmai, Kotász — Hegedűs, Fejes, Szigeti, Bédi, Krasznai. Edző: Orczifalvi István. Góllövő: Szusza, Brada. Csere: Egresi helyett Győrvári (25. perc). Szigeti helyett Király (szünetben). Szögletarány: 6:6 (3:2 a Bp. Dózsa ja­vára). Mint minden eddigi Bp. Dózsa—Sztálin Vasmű találkozó, úgy ez a mér­kőztt* i© az első perctől az utolsóig nagy kü­zdel­met hozott. A játék színvonala azon­ban erősen az eddigi találkozók­­mögött maradt, és a játékidő legnagyobb részé­ben kifejezetten alacsony színvonalú volt a találkozó. A csapatok játékában kevés volt a tervszerűség, és méginkább az ötlet, a leleményesség, nem voltak elég gyorsak a támadás­építések, sok volt a körülményeskedés, a technikai hiba, sok volt a rossz át­adás, a pontatlan összjáték és kapura­­lövés. A katal­in városiak a mérkőzés leg­nagyobb részében szervezetten védekez­tek, a balszélsőnek beállított Krasznai teljesen hátrahúzódva játszott, inkább fedezetek mint csatárt. A két fedezet közül pedig különösen Kotász egészen hátul tartózkodott. Érdekes volt megfi­gyelni, hogy a jobbszélső Hegedűs a mérkőzés legnagyobb részében a balszé­len tanyázott,­­ ott igyekezett támadá­sokat vezetni. Elől mindössze két csa­tár mamát, s a hátulról előreívelt lab­dákkal ők próbáltak gyors ellentámadá­sokat vezetni, elsősorban Fejes és időn­ként Szigeti Tévén. A csatárok közül Bédi készítette elő a legtöbb veszélyes támadást, ő végezte a legnagyobb mun­kát. A Bp. Dózsa a játékidő nagy ré­szében sokat támadott. Már az első percben Egresi—Brada adogatás után veszélyes helyzet alakult ki. Aspirány kapáslövését azonban könnyen védte Bakó. A másik oldalon Bédi lőtt mellé. A 24. percben Egresi hosszú előre íve­lése átszállt a védők feje felett, Tóth középen kiugrott és a 16-osnál elhirte­­lenkedve a kifutó Bakóba lőtte a labdát. Aztán­­ a sztál­in­városiak előtt is adó­dott jó helyzet: Bédi­-Fejes össz­játék után Szigeti szépen kitört, de késleke­dett a lövéssel, s leszerelték. A Dózsa támadásai egymásután megtörtek a vendégeknek a 16-os körül elhelyezkedő védelmén. Megnehezítette a lila-fehérek ered­ményes támadójátékát az is, hogy a csatárok nem ismerték fel a kí­nálkozó helyzetet és a labda to­vábbítására nem a legmegfelelőbb megoldásokat választották. A 42. percben Szusza elől Ullmann az utolsó pillanatban vágta ki a labdát, majd egy perccel később a középhátvéd nagy hibájából Brada szerezte meg a labdát, de öt méterről a baloldali kapu­fa mellé helyezte azt. Ez bizony nagy helyzet volt! Szünet után Virág kapáslövése jelen­tette az első komolyabb eseményt, ezt Bakó védte. Az 53. percben született meg az első gól: Aspirány labdájával Szusza középen Ha­mai mellett kiugrott és a kifutó Bakó mellett nyolc méterről az üres kapuba gurította a labdát. 1:0. Ezután valamivel lendületesebbé, gyor­sabbá vált a játék, a hazai csatárok egymásután több támadást vezettek. Az egyik ilyen támadás végén Brada kö­zelről kapu fölé lőtt. Az ellentámadás során Király félm­agas, jobb sarokra tartó lövését Fazekas vetődve csípte el. Nem­­sokk­al később Király elügyetlenkedett egy helyzetet, s Farsang szerelni tudta. Most egymásután sok átadási hibá­val vonták magukra a játékosok a figyelmet. Egy alkalommal például Aspirány vitte fel a labdát, Szusza és Tóth gyors he­lyezkedéssel igyekezett lyukra futni, a jobbösszekötő azonban mögéjük adta a labdát, egy másik alkalommal Brada ügyetlenségén akadt el egy támadás. A fiatal Győr­vári egyik nagyerejű távoli lövés© alig kerülte el a jobboldali kapu­fát. A sztálinvárosiak az utolsó 20 perc­ben egyre többször támadtak, sőt né­melykor tartós fölényt harcoltak ki. A 75. percben Fejes lövésénél Fazekas már verve volt, a labda azonban elsuhant a baloldali kapufa tövénél. Két szögletet harcoltak ki egymásután a vendégek. A második után Krasznai távoli lövése a lábak között kapura tartott.­­ Fazekas csak az utolsó pillanatban tudta ügyes vetődéssel megszerezni a labdát. Szoron­gattak a sztálinvárosiak, erősödött a küzdelem és fokozódott az iram is. A sztálinvárosiak támadtak, amikor a Dó­zsa újabb góllal bebiztosította győzel­mét. A 83. percben egy baloldali táma­dás után az átívelt labdát az ötös oldal­vonalán Győrvári kapta, egy csel után lőtt, a labda Bakóról kipattant Brada elé, s a középcsatár három lépésről be­vágta a labdát. 2:0. A hátralévő idő­ben kiegyenlített volt a játék. A Bp. Dózsa közvetlen védelmének tagjai közül Kiss II játéka dicsérhető. A középhátvéd nem túlságosan nehéz feladatát magabiz­tosan­, körültek­intően látta el. Erénye volt, hogy a megszerzett labdát gyorsan, sallangm­entesen továbbadta, legtöbbször saját játékostársához. Fazekasnak a II. félidőben akadt két említésreméltó szép védése. A fedezetek közül Virág nagy mozgékonyságé­val, munkavállalásával tűnt ki, sokat dolgozott, gyakran előre­tört, néhányszor azonban elől felejtke­­zett. A csatársorban a fiatal Győrvári különösen szünet után több észszerű húzással vonta magára a figyelmet. Szuszának néhány pontos szöktetése di­csérhető, a többieknek csak fellán­golá­­saik voltak A Sztálin Vasmű Építők együttesének legjobbja Bédi volt. A bal­­összekötő rengeteget segített a védők­nek, a megszerzett labdát sokszor fel­vitte, ügyesen cselezett, helyzeteket ké­szített elő. Kapura azonban ő sem volt veszélyes. A csatárok közül időnként még Krasznai nyújtott átlagon felülit, elsősorban munkabírásával, szorgalmával tűnt ki. A fedezetek kevés támogatást nyújtottak az ötösfogat tagjainak, mind­ketten — főleg Kotász — elmaradtak szo­kott játékuktól. A védelem máskor leg­biztosabb tagja, Ullmann ezúttal két súlyos hibát vétett, szerencséjére a Dó­­zsa-csatárok nem tudták kihasználni a hibájából adódó helyzeteket. Bakó a vo­nalon biztoskezű kapusnak bizonyult, a kifutásokkal azonban háromszor is el­késett. Az NB I állása 1. Bp. VL 19 12 3 4 60:17 27 2. Bp. Kinizsi 18 12 1 5 35:20 25 3. Bp. Honvéd 14 11 1 2 52:16 23 4. Bp. Vasas 18 8 5 5 33:32 21 5. Bp. Dózsa­­ 18 8 4 6 39:31 20 6. Izzó 17 5 7 5 22:29 17 7. Diósgyőr 17 7 2 8 34:37 16 8. Győr 17 5 6 6 24:33 16 9. Csepel 19 4 8 7 23:36 16 10. Salgótarján 18 5 4 9 19:27 14 11. Dorog 18 4 6 8 25:36 14 12. Szombathely 18 4 6 8 18:34 14 13. Vasmű Bp. 19 5 3 11 24:33 13 14. Szeged 18 4 4 10 25:52 12 A Totó 12 találatos szelvénye 44. hét 1. Sz­tarján—Bp. V. Lobogó 1 1:0 2. Diósgyőr-1Bp. Kinizsi 2 0:2 3. Szombathely—Csepel x 0:0 4. Bp. Dózsa—Sztálin Vasmű 1 2:0 5. Izzó—Győr x 3:3 6. Kecske Kinizsi—Békéscsaba 1 2:0 7. Bp. Szikra—Dinamó 1 2:0 8. Sajószipéter—Gödöllő 1 3:1 9. Pesterzsébet—Bp. Gyár­építők, félbeszakadt törölve 10. Monaco—Strasbourg 1 4:0 11. Nimes—P. Racing 1 2:0 12. Bologna—Milán 2 1:2 13. Orosháza—Köb. Lók. 1 3:0 KB I tartalékbajnokság Győri Vasas—Vasas Izzó 2:1 (0:1). Dózsa-edzőpálya. V: Gács. A kemé­nyebben és lelkesebben játszó győriek szünet utáni jó játékukkal szerezték meg a győzelmet. G: Budai (2), ill. Naszád­. Bp. Dózsa—Sztálin Vasmű Építők 2:1 (2:0). Dózsa-edzőpálya. V: Láng E. Hely­­zetei alapján nagyobb arányban is győzhetett volna a Dózsa. G: Nagy. Csongor. 111. Terebesi. Szombathelyi Lokomotív — Csepeli Va­sas 0:0. Szombathely. 1500 néző. V: Dingesz. A vasutasc­sapat többet táma­dott, de mezőnyfölényét nem tudta gólokra váltani. Bp. Vörös Lobogó —Salgótarjáni Bá­nyász 1:0 (1:0). Salgótarján. V: Ta­dics. Sokkal jobb volt a Bp. Vörös Lo­bogó. G: Márton. Bp. Honvéd—Szegedi Haladás 0:0. Népliget. V: Hidasi. Jó védelmek, gyen­ge csatársorok küzdelmét hozta a talál­kozó. A kosárlabda-világbajnokság döntőinek negyedik napján újból há­rom mérkőzésre került sor. — Ered­mények: Egyesült Államok—Kanada 84:50, Fülöp szigetek—Izrael 90:56, Franciaország—Tajvan 58:48. A 9—12. helyért lejátszott mérkőzé­sen Paraguay 66:58 arányban győzött Peru ellen. (MTI) Beszámoló a bécsi súlyemelő-világbajnokságról Keleti Emil, az országos társadalmi súlyemelő-szövetség főtitkára kedden délután 17.30 órai kezdettel az OTSB kultúrtermében beszámolót tart az 1954. évi bécsi súlyemelő-világbajnok­ságról. A labdarúgó NB I vasárnapi eredményei: A Bp. Dózsa az idén is veretlenül lett első az atlétikai Béke Kupa I. csoportjában Vasas Izzó—Győri Vasas 3:3 Bp. Kinizsi—Diósgyőri Vasas 2:0 Bp. Honvéd—Szegedi Haladás 7:2 Bp. Dózsa—Sztálin Vasmű Építők 2:0 Salgótarjáni Bányász— Bp. Vörös Lobogó 1:0 Szombathelyi Lokomotív—Csepeli Vasas 0:0 Bp. Honvéd— Szegedi Haladás 7:2 (4:1) Bp. Vasas-pálya, 5000 néző. Vezette: Major II (Tölgyesi, Pásztor). Bp. Honvéd: Grosics — Rákóczi, Pa­­nicskó, Schlazarik — Bozsik, Bányai — Budai II, Kocsis, Babolcsay, Puskás, Czibor. Edző: Kalmár Jenő. Szeged: Mészáros — Benák, Subits, Bodzsár — Juhász, Faragó — Bánáti, Rábai, Csáki, Csányi, Rózsavölgyi. Edző: Jeny Rudolf. Góllövő: Bozsik, Kocsis, Czibor, Pus­kás. Bánáti. Kocsis, Puskás, Barát, Kocsis. Csere: Rábai helyett Barát (60. perc). Babolcsay helyett Tichy (61. perc). Szögletarány: 10:6 (5:5) a Sz. Haladás javára Az a tény, hogy a Bp. Honvéd tar­talékosan állt ki erre a mérkőzésre, a kevésszámú szegedi szurkoló körében egy kis reményt ébresztett arra, hogy talán az ő csapatuknak is sikerül az, ami a legutóbbi fordulóban a dorogiak­nak sikerült: legyőzni a Honvédot. Jól is kezdtek a szegediek: Rózsavölgyi egy előrevágott labdával megugrott a hibá­san helyezkedő Honvéd-védők között, de a kifutó Grosics mellett a bal kapuidra emelte a labdát. A Bp. Honvéd hama­rosan átvett© a játék irányítását és már a 4. percben gólt ért el. A Honvéd I0 méterről szabadrúgáshoz jutott, Puskás úgy csinált mintha leadná a labdát, de mégis rálőtte, Bozsik beletette lábát a lövésbe,­­ a labda a jobb alsó sarokba vágódott. 1:0 a Bp. Honvéd javára. Az ellentámadás során Csányi 4 mé­terről alig lőtt mellé. Ettől kezdve szinte állandóan a sze­gedi térfélen folyt a játék és a vendégcsapat helyenként öt-hat em­berrel is védekezett. Különösen a mezőnyben adogattak jól a Honvéd-játékosok. A szegediek rend­­szerint előrevúgott labdákkal igyekeztek megközelíteni Grosics kapuját, de a lö­­­­végekkel adósak maradtak. Ezzel szem­ben a Honvéd-csatárok helyzetei­ket sokkal ''-eredményesebben használták ki. A 14. percben Kocsis 1,2 méterről a léc alá vágta a labdát, 2:0. A 20. perc­ben a helyét sokat változtató Czibor középről rúgta a Honvéd harmadik gól­ját, 3:0. A 30. percben Babolcsay szög­letét Puskás a kapunak háttal állva, fejjel a jobb alsó sarokba csúsztatta. 4:0. Több helyzete adódott ettől kezdve a szegedi csapatnak, de egyet sem tudott kihasználni a csatársora. A 35. percben szögletet harcolt ki Rábai, ívelt labdá­ját a teljesen fedezetlenül hagyott Bánáti az ötös sarkáról a jobb alsó­­sarokba fejelt©, 4:1. Egy perccel később Bánáti óriási gólhelyzetet hagyott ki, teljesen tiszta helyzetben közelről erőt­lenül Grosics kezébe lőtt. A második félidőben már az 51. percben újabb gólt ért el a Honvéd: Bozsik ug­ratta ki Kocsist és a jobbösszekötő 14 méterről kapásból a jobb alsó sarokba lőtt. 5:1. A Honvéd irányította továbbra is a játékot. Különösen a csatársora ját­szott élénken, minden tagja sokat változ­tatta a helyét és sokat lőtt kapura. A szegediek a mezőnyben jól ado­gattak, de tudományuk csak a 16-os vonalig terjedt. Az 56. percben az eddig aránylag jól mű­ködő szegedi védelem nagy hibát köve­tett el. A védők ahelyett, hogy előrevág­ták volna a labdát, többször is egymás­nak adogatták, s az egyik ilyen leadás rosszul sikerült, Puskás elcsípte a labdát és 8 méterről a jobb alsó sarokba rúgta. 6:1. Ezután Grosicsnak egymásután két­szer is akadt dolga. Először Csáki nagy­erejű szabadrúgását öklözte ki, majd né­hány pillanat múlva Csáki lövését tolta oldalra. Ettől kezdve csökkent a Honvéd támadósorának átütőereje. Az ok Puskás sérülés© volt. A 61. percben ugyanis Ju­hász véletlenül megrúgta Puskást, a vá­logatott balösszekötő ettől kezdve sánti­­kálva játszotta végig a mérkőzést. A szegediek többször is szóhoz jutottak. A 63. percben gólt is értek el, Bánáti la­pos beadását Barát közelről a bal alsó sarokba továbbította. 6:2. A 74. percben esett a mérkőzés utolsó gólja. Budai lövését Mészáros vetődve ki­öklözte, a labda Kocsishoz került és a jobbösszekötő 13 méterről laposan a jobb­sarokba lőtt. 7:2. A Honvéd egészen köny­vi vített iramán és így jobbára a szege­diek támadtak. Rózsavölgyi az utolsó­­előtti percben 7 méterről csúnyán mellé­­lőtt­ A Bp. Honvéd csapatában Grosics az első félidőben néhány alkalommal könnyelműsködött, de komolyabb baj nem származott belőle. Könnyen vette az első félidőben a hát­védhármas is a játékot, később azonban ez a sor fölényes biztonsággal látta el feladatát. Schlazarik bemutatkozása si­került. Bozsik ezúttal is kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott. Minden labdájának „szeme volt“. Veszélyt jelentett a kapu­ra is. A csatársor a mérkőzés leg­nagyobb részében korszerű, ötletes játé­kot nyújtott. Minden tagja sokat moz­got. Kocsis és — sérüléséig — Puskás volt a motorja a csatársornak. Czibor kezdi visszanyerni régi jó formáját. A Szegedi Haladásban Mészáros a hét gól ellenére sem védett rosszul. Bodzsár volt a hátvédkámiats legmegbízhatóbb tagja. A Budaival ví­vott párharcában sokszor ő maradt fö­lül. A fedezetek közül Faragó rugalma­san ment át védekezésből támadásba, ő küldte legtöbbször előre a csatársort. A csatársor, s egyben a csapat leg­jobbjának Csányi bizonyult. Általában a balszárny volt a lendületesebb. Rózsa­völgyinek is akadt több jó megmozdu­lása, a kapura azonban nem volt veszé­lyes. Csáki rengeteget dolgozott, szinte a két 16-os között mozgott, ezzel azon­ban elaprózta erejét, lövésre alig vál­lalkozott. Vasas Izzó—Győri Vasas 3:3 (2:1) Dózsa-stadion, 15.000 néző. Vezette: Sípos (Pósfai, Kádár Is). Vasas Izzó: Komáromi — Tunyoai, Kéri, Hartmann — Kirádl, Városi — Bukovi, Bárfi, Fürjes, Virágh, Kovács. Edző: Kalocsay Géza. Győri Vasas: Palotai — Kárpáti, Kal­már, Tullner — Tamás, Raffai — Dom­bos, Koós, Józsa, Hegedűs, Pálfy. Edző: Kovács Imre. Gól­lövő: Bárfi, Kovács, Józsa, Hege­dűs, Koós, Bukovi. Szögletarány: 5:2 (2:1) a Vasas Izzó javára. Mindkét csapat lassan melegedett bele a játékba. A mérkőzés elején alacsony volt a játék színvonala. Ebben az idő­szakban különösen a csatárok hibáztak so­kat és a jólzáró védelmek könnyen rombolták szét a támadásokat. A későbbiek során a Vasas Izzó kapott jobban lábra és csatárai sok helycserével, helyváltoztatással jó helyzeteket terem­tettek. A 16. percben alakult ki az első igazán veszélyes támadás és ez mindjárt gólt is eredményezett. Virágh a balszélen lefutott, ívelten beadta a labdát, amely a tisztán álló Bárfi elé pattant és­­ mint­egy nyolc méterről élesen, laposan a kapu baloldalán a hálóba lőtt 1:0 a Va­sas Izzó javára. Ezután a Vasas Izzó több gyors, veszélyes támadást vezetett. A játék mégis változatos volt, mert olykor a győriek is nagy lendülettel támadtak, támadósérult helyzeteket is dolgozott ki, de a gól lövés­re ekkor még nem futotta a győri csatárok erejéből. A 25. percben a középre húzódott Virágh ügyes csellel becsapta a győri védőket. Kovács elé ját­szott, s Ő kilenc méterről fejmagasságban élesen a kapu jobb sarkába lőtte a labdát. 2:0. Palotai tehetetlen volt a jó lövéssel szemben. Ebben az időszakban a győri fe­dezetek már lényegesen jobban játszottak, sok jó el­őre adásukkal lassan a győri csa­pat került fölénybe A 33. percben Józsa hatalmas hely­zetben lőtt a kapu fölé, a 35. percben pedig Koós tört ki ügyesen, de közvet­len közelről a kapusba lőtte a labdát. A 3­­. percben végre góllá érett a győriek támadás­­sorozata: Dombos pontos beadását Józsa fejjel a kapu jobb oldalába csúsztatta. 2:1.­­A félidő hátra érő részében is a Győri Vasas támadott többet. A II. félidőben a Győri Vasas tovább folytatta len­dületes támadójátékát, teljesen a kapuja elé szorította a Vasas Izzó csapatát, még a hátvéd Kárpáti is veszélyesen lőtt kapura. A 48. percben mintegy 25 méterre a Vasas Imie kapujától szabad­rúgáshoz jutott a győri csapat. Koós éles lövése a sorfalról magasan a 11-es pont felé pattant. Az Izzó védői leálltak és a befutó Hegedűs a tétován kimoz­duló Komáromi feje fölött a léc alá fe­jelte a labdát. 2:2. A továbbiak során is veszélyesen támadott a győri csapást. Különösen két összekötője játszott ekkor jól. Az 53. percben Józsa laposan adta Koós elé a labdát, a jobbösszekötő kö­zépen kitört, előbb a kifutó Komáromi­ba lőtt, majd a kapusról visszapattant labdát besodorta az Izzó kapujába. 3:2- re vezetett ekkor a győri csapat. Változatos játék alakult ki, az Izzó feljött, s egyre veszélyesebben tá­madott, csatárai azonban igen erélytelenül ját­szottak. A győri csapat összekötői egyre inkább visszaestek, s így a Vasas Izzó határozott fölénybe került. A győriek ekkor elkövették azt a nagy taktikai hibát, hogy teljesen védekezésre rendezkedtek be, s kapujuk elé beállva,, csak rombolni igyekeztek. Erre rá is fizettek, mert a 80. percben a jobb­oldalra került labdát Tunyogi laposan a kapu elé adta, Kalmár pigása rosszul sikerült, a labda Bukovi elé perdült,­­ a csatár nagy erővel a kapu közepén e léc alá lőtt, 3:3. Az Izzó nagy erővel támadott a győzelmet jelentő gólért, a győri kapu előtt parázs helyzetek ala­kultak ki, az Izzó-csatárok azonban csak ritkán vállalkoztak lövésre. A mér­kőzés az Izzó támadásaival ért véget. A Vasas Izzó csapatában a védelem időnként zavarbajött. Kéri volt közöttük a legjobb, aki különösen az I. félidőben kitűnően tartotta a győ­riek középcsatárát. A fedezetek közül Kirádi játszott hasznosabban. Nemcsak a védekezéssel törődött, hanem igen sok jó labdát adott előre is. A legjobb csa­pa­tr­ész az Izzóban ezúttal a csatársor volt. Kovács, a fiatal balszélső játszott a legjobban, ügyesen cselezett, s jól is­merte fel a helyzeteket a kapu előtt. Veszélyes lövéseivel tűnt ki Bárfi és az I. félidőben igen lendületesen játszott Virágh. A győri csapat védelmében Palotai és Kalmár szerepelt a legjobban. Különösen Kalmár játszott jól, sokszor segítette ki hátvédtársait is. Igaz, néha hibák is csúsztak a játékába. A lelkesen játszó fedezetpár a véde­kezésben mindvégig jó munkát végzett, s főként Tamás tűnt ki ügyes helyezke­désével és fejeseivel. A csatársorban —­ amíg erővel bírta — a két összekötőt Koós és Hegedűs játszott lendületesen. A fia­tal Koós tö­b­bsz­ö­r vállal­kozott egyé­ni kitörésekre, jól kezelte a labdát, s ügyesen dobta támadásba csatártársait. A szélsőknek eléggé gyengén ment a já­ték.

Next