Népsport, 1954. december (10. évfolyam, 240-261. szám)

1954-12-02 / 240. szám

-2 Amiről az NBII ezévi utolsó értekezletén beszéltek... Huszonnyolc csapat maradt benn az NB II-ben, harminchat kiesett. Mindez hűen meg mutatkozott az NB 1I-s csapatok utol­só ezévi értekezletének hangulatán . Az elnöklő Kőhalmi Pál dr. a társadalmi labdarúgó-szövetség és az OTSB nevében üdvözölte a négy csoportelső együttes képviselőjét. Opata Zoltán felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a mende­mondák tovább terjedésének megakadályozá­sa végett vizsgálják meg a■ Szombathelyi Vörös Lobogó utolsó fordulóban elért tízgólos győzelmét. Ugyanezt kérte Fenyvesi László, a Kőbányai Dózsa edzője is. Több kifogás merült fel az ellen, hogy a beadott óvásokat lassan intézik el. Olykor több hét is elmúlik, amíg a fe­­gyelmi bizottság döntést hoz. Kőhalmi Pál válaszában közölte, hogy előfordul­nak késések, de ezek érthetőek: bajnoki pontok elverése vagy odaítélése na­gyon kényes kérdés és komoly, alapos vizsgálatot követel. Szentes János, a Székesfehérvári Honvéd intézője alátá­masztotta Kőhalmi Pál szavait: a fegyel­­mi bizottság pénteki döntése alapján megkapta csapata a Pécsi Dózsa ellen október 24-én 4­0-ra elvesztett mérkő­zésének két pontját, mert a hosszú vizs­gálat kiderítette, hogy a pécsi csapat­ban jogtalanul szerepelt egy játékos. A visszakapott pontokkal a csapat a 12. helyről a 9. helyre került fel. Így is kiesett, de­­ igazságos döntés szüle­tett. Ble­ier Imre a JT nevében búcsúzott el a következő idény megkezdéséig az NB II-s csapatok képviselőitől. Hangsú­lyozta, hogy a játékvezetőknek igen jól esett az itt elhangzott sok dicséret, de nagy hasznukra volt a sok bírálat is. Az a tény, hogy ebben az évben javul­tak a jétákvezetők, többek­­között an­nak is köszönhető, hogy szoros kapcso­lat állott fenn a sportkörök és a JT között. Ennek továbbra is meg kell lennie Ez biztosítja a már szükséges fejlődést. — A legközelebbi viszontlátásra, sport­­társak — hangzott a b­ícsúszó az értekez­let végén. — Serén.//i Imre, a Bp. Vörös Meteor csapatának edzője mosolyogva je­gyezte meg: a fin jövőre egy emelettel feljebb sze­retnék értekezni. Az AB I-es csapatok heti értekezletét tartják ott. A Nyugati csoport végeredménye 1. Köt. Dózsa 30 18 10 2 72:24 46 2. Pécsi Lók. 30 19 8 3 83:32 46 3. Pécsi Bányász 30 15 6 9 72:43 36 4. Nagykanizsa 30 14 6 10 47:31 34 5. Komló 30 13 7 10 64:54 33 6. Sopron 30 13 6 11 50:46 32 7. Szomb. VL_____30 10 11 9 50:48 31­­8. Győri Lókó 30 13 5 12 57:57 31 9. Szfv. Honvéd 30 11 7 12 46:54 29 10. Várpalota 30 11 6 13 31:35 28 11. Csillaghegy 30 13 2 15 47:63 28 12. Pécsi Dózsa 30 9 9 1­2 40:47 27 13. Szfv. Építők 30 9 7 14 48:59 25 14. Pápai VL 30 9 5 16 44:57 23 15. Tatab. Építők 30 7 6 17 43:75 20 16. Pécsi VL 30 4 3 23 26:95 11 A minőségi fejlődés jelei tapasztalhatók legjobb tornászaink munkájában Október eleje óta alig múlik el hét, hogy ne rendeznének valamilyen torna­versenyt. Általában az év utolsó három hónapja a tornasport fejlesztési tervé­nek teljesítésében a legdöntőbb idő­szak. Edzők és versenyzők, egyesüle­tek és sportkörök egész évi munkájá­nak vizsgája ez. Erősen közeleg az év vége és éppen ezért fontos megvizsgálni, hogy torna­­sportunk legjobbjai, a válogatott ver­senyzők munkája milyen tapasztalato­kat mutat, milyen eredményekre és hi­bákra hívja fel a figyelmet. A római világbajnokságon, majd az ezt követő budapesti főiskolai világbajnokságon eredményesen szerepeltek tornászaink — elsősorban a nők — mindkét világ­­verseny megmutatta azonban azt is, hogy tovább kell haladni a megkezdett úton, tovább kell fejlődni, hogy lépést tudjunk tartani a világviszonylatban általában megmutatkozó hatalmas fej­lődéssel. A fejlődéshez természetesen nem elegendő az edzéseken történő lel­kiismeretes, szorgalmas munka, hanem nagymértékben szükséges a versenye­ken való részvétel is. A versenyeken dől el, hogy ki érte el a minősítési szin­tet. Az elmúlt évben meglehetősen gyér volt az érdeklődés a hazai versenyek iránt. Elsősorban élversenyzőink marad­tak távol a hazai találkozóktól, s emiatt több élvonalbeli versenyzőt vissza kel­lett minősíteni. 1954-ben, de különösen az utóbbi két-három hónapban megnőtt a versenyzési kedv, nagyobb lett az indulók száma, s ha még nem is kielégítő a helyzet, a jelek bizta­tóak, ? P® . Dózsa legutóbbi országos mes­terfokú versenyén egészen nagy szám­ban álltak rajthoz az élvonalhoz tar­tozó versenyzők (ez nem kis mérték­ben a verseny jó előkészítésének ér­deme is), így ez a verseny alapot adott arra, hogy az idei két nagy világver­senyt is figyelembe véve értékelni lehes­sen női és férfi tornászaink ezévi mun­káját. A tornasport fejlődését ebben az év­ben elsősorban a­­m­agasfokú mozdulat­­elemek beépítésén lehet lemérni. A nem­zetközi élvonalba tartozó szovjet, japán, svájci, finn és csehszlovák tornászok gyakorlatai eddig nem látott magas­fokú gyakorlatrészekkel gazdagodta­k, s ezek egy részét átvették a magyar tor­nászok is. Tulajdonképpen tehát ebből kell kiindulni. Nézzük meg a Bp. Dózsa mesterfokú versenyé­nek tükrében a fenti szempontok szerint a gyakor­latok erényeit és hibáit. Tornásznőink az olimpia és a világbajnokság négy versenyszámában — felemáskorlát, ge­renda, talaj és lóugrás — versenyeztek egy-egy szabadon választott gyakorlat­tal. Felemáskorláton változatosabb, új­szerűbb fordulatokkal és a szer gya­­korlatközbeni elengedésével járó gya­korlatrészek beállításával erősítették gyakorlataikat. Hiányzott azonban még a lendületesség és az erőteljes végre­hajtás, ami olykor az ütemtelenséget és egyeseknél a folyamatosság teljes hiá­nyát eredményezte. Az új, magasfokú mozdulatelemek gyakorlása elvonta az edző és a versenyzők figyelmét a test­tartásról és emiatt lábtartásbeli hibák mutatkoztak. A szép kivitelezésnek az új mozdulatelemekkel is összhangban kell állnia. Gerendán a gyakorlatok erősségének növelése terén n­em mutatkozott hala­dás. Általában régebbi gyakorlataikat mutatták be a tornásznők. Tulajdon­képpen ezen a szeren nem is szüksé­ges az anyagerősség növelése, mert versenyzőink gyakorlatai megfelelnek a nemzetközi színvonalnak. A gyakor­latok végrehajtásával azonban nem le­hetünk elégedettek. Az egyes mozdula­tokat és azok összekötését túlságosan elnyújtva, óvatosan végezték a tornász­nők. Az átmeneteknél, különösen a for­dulatokkal járó átmeneteknél a ver­senyzők nagy része lábujjal biztosította a mozgást, s ez nemcsak a testtartás­ban, hanem a folyamatosság terén is zökkenőt okozott. Míg a lábtartásban sok volt a hiba, addig a karok tartásá­ban és mozgásában javulás mutatkozott. Talajtornában általánosságban meg­állapítható, hogy­ az anyagerősség növe­kedett, a ez elsősorban az akrobatikus mozdulatok számának emeke­désében látszott még. A fejlődés kétirányú. Az egyik irány: a már eddig tudott akroba­tikus ugrások biztosabb, lendületesebb végrehajtása. A másik irány: az új ak­robatikus ugrások beépítése a gyakorla­tokba. Az új, megerősített gyakorlatok végrehajtásához azonban még nem ké­szültek fel megfelelően a versenyzők. Lóugrásban még mindig nem meg­­nyugtató a fejlődés. A hibás futás és az erőtlen eldobbantás bizonytalanná teszi az ugrásokat és ez természetesen a ta­­lajra érkezést is befolyásolja. Lelkiisme­retes, szorgalmas munka, a kiegészítő sportok rendszeres alkalmazása szüksé­ges a hiányok pótlásához. Férfi tornászaink idei versenyeit általában a fiatalok és az ,,öregek” összecsapása jellemezte, így volt ez a Bp. Dózsa országos mester­fokú versenyén is. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a fiatalok elérték, sőt sok tekintetben túlszárnyalták az „öre­geket”. (A Bp. Dózsa viadalán az össze­tett versenyben: 1. Takács, 2. Héder). Lóugrásban az ugrások a nemzetközi értéktáblázat szerint a legmagasabb fo­­kúak voltak. A tornászok többsége ké­­zenátfordulást ugrott. Ez az ugrás a leg­megfelelőbb tám­aszhelyzet eléréséhez magasívű repülést kivárt, ez pedig nem érhető el a maximális lendület nélkül. Legtöbb férfi tornászunk ugrásából hiányzott a maximális lendület, a tá­maszhelyzetbe már hajlított karokkal kerültek, emiatt az átfordulás megköny­­nyítése céljából olyan testmozgásokra kényszerültek, amelyek tartáshibákkal jártak. Ezeket a hibákat nem csökken­tették a javult tranyraérkezések sem. Azok, akik csukaugrást végeztek, ugyan­csak a lendületesség terén vétettek hi­bákat. Korláton sok új magasfokú mér, és il­lat és összetétel szerepel versenyzőink gyakorlataiban. A római világbajnok­ságon látott kiemelkedő gyakorlat­­részek átvétele komoly feladatot jelen­tett. Az új mozdulatelemek megtanulá­sa új gyakorlatokat eredményezett. Hosszú gyakorlás szükséges még ahhoz, hogy az izmokat a leggazdasá­gosabban használják ki a tornászok, nehogy az ifj mozdulatok több erő­kifejtést vegyenek igénybe, mint amennyire feltétlenül szükség van. Je­lenleg még az a helyzet, hogy egyes mozdulatoknál erőpazarlás tapasztal­ható, így természetesen a gyakorlat végére nem marad elég erő a leugrás ■megfelelő szinten történő végrehajtá­sához. Nyújtón mindenekelőtt az anyagerős­­ség fejlődése szembetűnő. A gyakor­latok kinőttek az óriáskör-változatok összetételéből és ma már — igen he­lyesen — az óriáskor csak mint ösz­­szekötő rész szerepel, úgy építve be a gyakorlatból, hogy jól segítse elő a kö­vetkező mozdulat, vagy a leugrás el­végzését. Hibák elsősorban a testtar­tásban mutatkoztak. Különösen a láb­­tartás volt erősen a követelmények alatt. Igen furcsa, hogy ezek a lábtar­­tásbeli hibák éppen a legkönnyebb mozdulatoknál voltak a legkirívóbbak. Lólengésben a szovjet versenyzők gyakorlatai nyomán alakultak ki azok a magasfokú mozdulatok és összetéte­lek, amelyek ma meghatározzák egy gyakorlat legmagasabb követelményét. Ezeket az új, magasfokú mozdulatokat csaknem valamennyi válogatott torná­szunk átvette és most már alig akad versenyző, akinek a gyakorlatában ne szerepelne legalább a „varázskor" . Ál­talában ebben a versenyszámban ko­moly anyagerősségbeli fejlődés és sok­kal nagyobb biztonság tapasztalható. Általánosítani lehet azonban a tartás­hibákat is. Sokat levon a gyakorlatok értékéből az egylábas mozdulatok — különösen az ollók és ellenállók — erőből történő, lapos, elkapkodók, rossz tartásban történő végrehajtása. A gyógűgyakorlatokkal nem lehetünk elégedettek. Általában az erőrészeket lendületből, a lendületi részeket pedig erőből végezték a versenyzők. Mindez nem­csak a mozdulatelem­ek kisebb-na­­gyobb megváltoztatását jelentette, ha­nem kirívó ütembeli és tar­ásbeli hibá­kat eredményezett. A gyakorlat-végre­­hajtás folyamatossága gyűrűn is fon­tos követelmény. A legutóbbi versenyen néhány ve­renyző erre nem fordított elég g­ondot és Indokolatlanul hosszan időzött például lebegőfüggésben. Ezek a szünetek erősen megbontották a gyakorlatok egységét. Tornászaink meg­feledkeztek arról is, hogy gyűrűn meg­lehetős kevés a leugrás-változatok szá­ma éppen ezért a lóugrásokat miik­, lendületesebben kell végrehajtani. Talajon javult a gyakorlatok felépí­tése valamint a magasfokú, akrobatikus mozdulatok lendületes, erőteljes végre­hajtása. Súlyos hibák mutatkoztak azon- I­ban a kivitelezésben olyan mozdulatok­­­nál, amelyek elvégzése alacsonyak­b minősítésű tornászoknak sem jelenthe­t különösebb­ nehézséget. Az egy vagy­­ két lábon történő állások, kar- vagy láb­­lendítések, egyszerű fordulatok pon­­gyola módon való kivitelezése, egy-egy ugrás előtti nekifutás rendezetlensége rányomja bélyegét az egész gyakor­latra. A pontozóbírák munkája szerves része tornasportunk fejlődésé­nek, ezért fontos néhány észrevételt tenni erről is. A Bp. Dózsa versenyé­nek bírái szigorúan értékelték a gya­korlatokat. Tárgyilagosan csak a gya­korlatokat pontozták, más körülmény nem befolyásolta munkájukat. A gya­korlatot végző tornászt azonban nem szabad a tornaszertől elválasztva fi­gyelni, nem szabad csak az egyes moz­dulatok végrehajtását a figyelem köz­pontjába állítani, mert így elvész a gyakorlat egysége és értékénél éleseb­ben emelkednek ki az egyes kivitelezési hibák.★ Ezek azok a tapasztalatok, amelyeket a Bp. Dózsa mesterfokú versenyének tükré­ben levonhattunk legjobb női és férfi tornászaink egész évi munkájáról. A fejlődés jelei örvendetesek, a hibák pe­dig olyanok, hogy azokat szorgalmas munkával rövid idő alatt le lehet javí­tani. Arra azonban feltétlenül vigyázni kell, hogy az új gyakorlatrészek, moz­­dulatelemek szebb kivitelezésben törté­nő végrehajtásának tanulásakor ne ismétlődjenek meg a régi hibák. Sárkány István, állami edző. Angol lapok a magyar labdarúgó-válogatott küszöbönálló skóciai szerepléséről As­panfro­ és skót lapok feltűnően so­kat foglalkoznak a december 8-i Skócia— Magyarország válogatott labdarúgó-mér­­kőzéssel­lel. A „Times41 például egyik leg­utóbbi számában azt írta, hogy rend­kívüli erejű magyar vadorla tolt mérkőzik majd Glasgowban. A „Le Asman4* c. lap beszámolt arról, hogy Tüskes már fel­gyógyult, bajnoki mérkőzést is játszott és ő vezeti majd rohamra a skótok ellen a magyar csapa­tot. „Ez a mérkőzés a skót labdarúgás legkeményebb próbája lesz minden eddigi között“ — írta a lap. A „Daily/ W­orker** ez­­eket írta leg­utóbb: „Eredeti­eg úgy í­rt, hogy a ma­gyarok a sí-csapatu­kat küldik Qlassfoorba, a skótok azonban a legerősebb együttest kérték. Sós, megkapják! Nyolc olyan já­­tékos játszik majd a magyar válogatott­ban, aki szerepelt Anglia ellen a két meztsemmisítő arányú magyar győzelem­mel végződött mérkőzésen!** A „Glasgow Herald 44-ban ezeket, olvas­hattuk legutóbb: „Egész Nagybritanniá­ban nem lehetne olyan csapatot találni, amelynek, ereje megközelítené a magyar válogatottét.. .** Sokat foglalkoznak az angol lapok a Bp. Honvéd ás a Bp. Vörös Lobogó ang­liai vendégszereplésével is. A „Sunday Express“ már jósolgat: azt írja, hogy a Wolverh­ampton győz a Honvéd, a Chelsea pedig a Vörös Lobogó ellen. A skótok­nak azonban nem ad győzelmi esélyt a magyar válogatott ellen. A Sunday Dispatch“ úgy véli, hogy „Puskás ma­­g­yarjai” keményebb próbát jelentenek majd a két angol klubcsapat számára, mint a nyugatnémet válogatott az angol válogatott, számára. Az ,,Observer hosz­­szú tanulmányt közölt a magyar labda­rúgás technikai és taktikai jellegzetes­­ségeiről. 1054 december 2. csütörtök A III. országos motorsport értekezletet december 5-én, vasárnap reggel 9 óra­kor rendezik meg az OTSB-ben IV. Rosenberg házaspár­ utca 5). Az évi be­számolót Matyko Vilmos, az országos társadalmi motorsport-szövetség titkára tartja, mis a jövő évi feladatokat Szabó István, az OTSB technikai sportok osz­tályának vezetője ismerteti. Kik lettek újabban a Magyar illési ki­ltársaság érdemes sportolói ? Az Országos Testnevelési és Sport­bizottság az országos társadalmi sport­­szövetségek javaslatára és a Sportokta­­tási Hivatal előterjesztése alapján a kö­vetkező sportolóknak adományozta a „M­­gyar Népköztársaság Érdemes Spor­tolója” címet. Atlétika: Garay Sándor (Bp. Vasas), Gyarmati Olga (Bp. Vasas), Homonnay Tamás dr. (Bp. Vasas), Klics Ferenc (Bp. Vasas). Kerékpár: Bencze Márton (Bp. Vörös Lobogó). Torna: Horváth Leona (Pécsi Haladás), Kertész Aliz (Bp. Honvéd). Hírek az országos súlyemelő csapatbajnokságról A súlyemelősport egyik jelentős ha­zai eseménye, az országos csapatbaj­nokság vasárnap délelőtt kerül sorra a Sportc­sarnokban. A fővárosból a budapesti döntő első két helyezettje (Bp. Dózsa, Csepeli Va­sas) vesz részt a küzdelmekben. A Bp. Dózsa súlyemelői másfél hete különle­ges edzéseket tartanak. A csepeliek ed­zései is a bajnokságra való felkészülés jegyében folynak. Vidéken több megyében tartottak vá­logatóversenyt és előreláthatólag Hajdú, Borsod, Baranya, Komárom, Csongrád és Pest megye súlyemelőinek részvéte­lére lehet számítani, lehetséges azon­ban más megyék versenyzőinek indu­lása is A megyéket nem sportköri csa­patok, hanem megyei válogatottak kép­viselik. A bajnokság során használnak elő­ször görgőscsapágyas súlyzókat. Ezek­nek az előnye az, hogy a tárcsák nem tapadnak össze. Leó Horn­t választották a magyar-skót mérkőzés játékvezetőjéül A skót labdarúgó-szövetség három játékvezetőt javasolt a magyar—skót mérkőzésre. Az OTSB labdarúgó osztá­lya a társadalmi szövetséggel karöltve a javasolt játékvezetők közül a holland Leó Horn-t választotta. Csütörtöki sportműsor Budapest női kosárlabda válogatottja a csehszlovák utánpótlás válogatottal mérkőzik Prágában a „Prágai Nagy­díjért”. ASZTALITENISZ. A Béke Kupa orszá­gos csapatbajnokságért. Férfiak: Vasút­építő Lokomotív—IX. ker. Lendület, Kertész­ u. 30. sz., 18.30. SAKK. Országos férfi egyéni sakkbaj­nokság döntője. Függőjátszmák befeje­zése. Aulich-u. 6., II. em. 7. 16.30. TEKE. Bp. férfi I. o.: Danuvia—K. Sörgyár, Maglódi-út, 16.30. Autótaxi— Gumigyár, Kőbányai-út 18. BÉKE ÉS SPORT... A Béke Üilésk­tanács stockholmi ülés­­solakán résztvettt magyar küldöttitól: tag­jai közül Péter János református főü­lnök és Bug­ár Jánosu­­ms a 7. Országos Béketanács titkára szerdán sajtófogadás során beszá­molt a béketanácskozások eredményeiről. A beszámoló után Péter János néhány személyes élményét is felelevenítette. Be­szélt például arról is, hogy a nemzetközi kapcsolatok erősítése terén mily nagy jelentősége van a magyar sportolók sze­replésének, kiváló eredményeinek. Péter János részt vett a Béke Világi tanács bécsi és berlini tanács­kozásain is. Most így em­lékezett: — A véletlen úgy hozta magával, hogy tavaly a bécsi ülésszak idején zajlott le Londonban a 6:3-as eredménnyel végző­dött magyar—angol mérkőzés... A má­jusi visszavágó pedig a berlini tanácsko­zás idejére esett... H­atalmas érdeklődés kísérte a mérkőzéseket, mondanom sem kell, hogy a küldöttek közül az angolok figyelték a legnagyobb izgalommal a m­ér­kőz­ések közvetít­ésé­t. — Stockholmban, a most lezajlott béke­­tanácskozások során lépten-nyomon ta­pasztaltuk, hogy mennyire megnőtt az érdeklődés a magyar sport iránt — folytatta Péter János. — Idehaza sem tudják képzelni, hogy sportolóink szereplése is­ mennyire Magyarország felé irányítja az érdeklődést. Amikor Stockholmban az angol küldöttekkel­ elő­ször találkoztunk, ez volt az első sza­vuk hozzánk: „Most nem lesz magyar­­angol mérkőzés ..Labdarúgóinknak a külföldi lapokban megjelent cikkei és nyilatkozatai nagy eseményt jelentenek-Péter János elmondta, hogy a­z angol küldöttek arról is beszél­tek, milyen óriási érdeklődés előzd meg a __ sziget­­ország­ban a Skócia—Magyarország válo­gatott l­ab­da­r­úgó-mér­kőzést. — Az egyik angol küldött, arról be­szélt: ő nem csodálná, ha a magyar vá­logatott labdarúgó-csapat tagjait Glas­­gowban lő—15.000 főnyi közönség várná... így segítik a magyar sportolók a békemozgalom erősödését, a Béke-Világ­­tanács határozatjaina­k valóra váltását. Ezeik­ben a napokban legjobb ökölvívóink mértik össze erejüiket a svéd ökölvívó­vá­logatott­al — Ez a baráti találkozó is bizonyára egyik erős láncszeme lesz majd a két nép közötti barátság megerősítésének — hangoztat­táik a Stockholmban járt ma­gyar küldöttek. Nagyarányú győzelemmel fejezte be törökországi portyáját a Bp. Vörös Lobogó Bp. Vörös Lobogó—Istanbul válogatott 7:2 (4:1) Hétfőn délután került sor a Bp. Vörös Lobogó törökországi utolsó mérkőzésére. Ez­er hárommal a Besiktas, Cralata Saray és a Fenszbahce leg­jobbjaiból összeállított istanbuli vegyescearn-t ellen játszottak a kék-fehérek a szokott fisszzeállításba­n. A török csapatban több országos válogatott is játszott. A mérkőző a magyar csapat támadá­saival indult és már a 8. percben meg­szerezte Lantos a vezetést. A török véde­lem csak szabálytalanság árán tudta a tizenh­a­toson belül Sándort megakasztani. A tilencanest Lantos Jonosán a balsarok­ba vágta. 1:0. A magyar csapat szebbnél­­szebb támadásokat vezetett. A 18. perc­ben szöglethez jutott, a jól felvett labdát Hideokuti védhetetlenü­l fejelte a hálóba. 1:0. Tovább tartott a Bp. Vörös Lobogó fölénye, számos lövést védett a török ka­pus. A 25. percben Sándor a félpályáról indult el a labdával, kicselezett három istanbuli védőt, ma­jd a tisztán álló Palo­táshoz továbbított és a középcsatár kö­zelről a hálóba lőtt. 3­0. Két perccel ké­sőbb Hidegkuti labdáját Palotás vitte be. 1:0. A 87. percben egy istanbuli támadás végén a hazaiak szöglethez jutottak és a tétovázó kék fehér védőtk mellett a közép­­csatár szépített. 4:1. A félidő hátralevő részében is a magyar csapat irányította a játékot. Szünet után Palotás helyett Kárász, Molnár helyett pedig Kovács IV játszott. Láthatóan lefékezett a magyar csapat, de így is a 18. vereben Kárász, han perccel később védi.­ Sándor révén újabb párt szerzett, 6:1. A közönség több­ször megtapsolta a magyar csapat kor­szerű, ötletes játékát. Az utolsó magyar gólt Khierkuti átadásából Kárász szerez­te. 7:1 Sióhoz jutott azután a hazai csa­pat is és a 85. percben védelmi hibából szédízett. 7:2. A Bp. Vörös Lobogó az utolsó mérkő­zésén is igen jól játszott. Az első perctől kezdve irányította a játékot Egyénileg átlagon felüli tel­jesítményt nyújtott Bol­iséi, Lantos, Kovács I és Hidegkúti. ■k A Bp. Vörös Lobogó a mérkőzés után elbúcsúezó a török vendéglátóktól, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar csapat játékáról. A csapat repülőgépen tette meg az utat Bécsig, onnan pedig társasgépkocsin jött Budapestig. A baj­nokcsapat szerdán délelőtt érkezett haza. ★ Közel két hétig volt Törökország­ban a Bp. Vörös Lobogó labdarúgó-csa­pata és négy mérkőzést játszott a legjobb török csapatokkal, illetve Irénből válo­gatottjával. A Bp. Vörös Lobogó kitűnően vizsgázott a portyán, mind a négy mér­kőzését megnyerte. Szerdán visszaérkezett Budapestre a kék-fehér együttes és a rövid távirati hí­reket megpróbáltuk kibővíttetni Bukócs Mártonnal, a Bp. Vörös Lobogó edzőjé­vel. — Új stadionjuk van a törököknek Istanbulban, s mérkőzéseinket itt játszot­tuk. Átlagosan mindegyiket 50.000 néző látta ... De ha százezres stadionjuk lett volna vendéglátóinknak, akkor százezren izgulták volna végig mérkőzéseinket, ak­kora volt az érdeklődés. Arra a kérdésre, elégedett-e csapata szereplésével, Bukovi szerényen ezt vála­szolta : — Helyesebb lenne talán, ha elolvasnák a török lapok tudósításait, szakcikkeit, amelyekben mérkőzéseink után méltatták csapatunk játékát... A török lapok nagy elismeréssel írtak a Bp. Vörös lobogó teljesítményeiről. A szakírók általános véleménye, hogy Tö­rökországban olyan színvonalas játékot még sohasem láttak, mint most a Bp. Vö­rös Lobogótól. — Törökországban példaképnek tekin­tik a magyar labdarúgós­portot és azt szeretnék, ha magyar edzők oktatnák a török játékosokat — folytatta Bukovi Márton. — A török labdarúgás is sokat fejlődött. Sincsenek kiemelkedő csilla­gai a török együttesnek, de igen te­hetséges, szívós, technikában és taktiká­ban meglehetősen képzett játékosok al­kotják a legjobb csapatokat. A magiya­rok játékmódját szeretnék megtanulni, s ezért szeretnék, ha minél több magyar együttest láthatnának vendégül. Bukovi edző ezzel fejezte be nyilatko­zatát: " Együttesünk Törökországban sok-sok hívet szerzett a magyar labdarúgásnak, s ezzel végeredményben országunk sportjának tekintélyét emelte. Levelek a szerkesztőséghez Testnevelő tanárok­­ és a falu sportja Hozzászólás az „Ahol az utánpótlás nevelése kezdődik”” című cikkhez örömmel kapcsolódom be abba a vitába, amelyet a „Népsport” indított, s néhány megjegyzésemmel szeretném előbbre vinni a falusi iskolák testneve­lésének ügyét. Felszereléssel nem, vagy csupán cse­kély mértékben rendelkező tornaterem­hiányban szenvedő iskolák testnevelésé­nek, sportjának, az atlétika és a külön­böző labdajátékok képezik az alapját. Testnevelési óráim tervét, tanmenete­met, a sportszakköri foglalkozásokat ennek alapján állítom össze. Feladatom természetesen a márciustól novemberig terjedő időszakban volt a legkönnyebb. Ez a helyzet nagyjából azonos vala­mennyi falusi általános iskolában. Vala­miféle sportpálya minden faluban akad, vagy ha nem, hát megteszi a legelő is. Az iskolák udvarain pedig mindig akad annyi hely, ahol az ugró és dobó szá­mokat lehet gyakoroltatni. Természetesen télen sem esünk azért kétségbe. Néhány atlétikai szakkönyv alapos áttanulmányozása után — külö­nös figyelemmel az atléták téli edzésére — elkészítettem a téli testnevelési órák foglalkozási anyagát. Minden óra előtt — télen is — szerepel foglalkozási ter­vezetemben 5—8 perces szabadban vég­zett mozgás, majd az osztályba vonu­lunk, ahol némi padrendezgetés után néhány általánosan fejlesztő és elő­készítő gyakorlat szerepel. (Ugrókötél, botok, babzsák stb.). Ezt követően a rajttechnikával ismerkednek meg a pajtások, amit különféle mozdulatokból álló szökdelés követ. Gyakran alkalma­zom a versenyszerű helyből szökdelést. Ennek befejezésével célgimnasztikai gyakorlatokat tartok, majd az óra befe­jezése előtt kevés játékos­ mozgást. Még egyet a téli testnevelésről. Ha tűrhető mennyiségű hó hullott már, s ha a libaúsztató is befagyott, remek alkalom nyílik az úgynevezett kiegé­szítő sportágak űzésére. Igen, bátran merem használni a kiegészítő sportág elnevezést, amikor szénkázásra, hólab­­da-csatákra, korcsolyázásra és esetleg kezdetleges jégkorong-mérkőzések ren­dezésére gondolok, ügyelnünk kell azonban természetesen arra, hogy a téli foglalkozások minden esetben a gyerekek korához és fejlettségéhez mértek legyenek. Amelyik testnevelő ügyesen használta fel a téli időszak elő­készítő lehetőségeit, észrevétlenül is megkönnyítette a tavaszi testnevelési, sportfoglalkozási munkát. Igen helyes, ha télen a testnevelő sakkozásra is megtanítja a diákokat, s jó, ha időn­­kint sakk­ver­senyeket rendeznek az osz­tályok között, vagy esetleg más isko­lákkal mérik össze a gyerekek sakk­tudásukat. (Ezt egyébként a sportnap­tár is előírja!) Ne feledjék kartársaim, hogy a gye­rekek testi fejlődésének egyik leg­nagyszerűbb eszköze a megfelelt­ ver­­senyzési szellem kialakítása, hiszen egy-egy jól sikerült verseny, esetleg győzelem kihathat az egész iskola, sőt az egész falu sportéletére. Fiataljaink — akik már rendszeresen sportoltak — meglehetősen lebecsülték az edzéseket. A szomszédos falu általános iskola test­nevelőjével megbeszéltem, hogy ver­senyt rendezünk a két iskola fiataljai részére. A mieink azt hitték, hogy ed­zés nélkül is győzelmet aratnak. S mi történt? Iskolánk vereséget szenvedett. Az egy hét múlva sorra kerülő vissza­vágóra már szorgalmas edzésekkel ké­szültek a mieink, s ezúttal már igen jól szerepeltek — győztek. Igen érdekes az is, hogy az iskolá­ból kikerült „végzett” tanulók közül számosan jöttek hozzám azzal a kérés­sel, hogy ők is versenyezhessenek az iskola csapatában, mert a falusi sport­kor nagyon mostohán bánik velük. Horányi Sándor tanár, szigetmonostori általános iskola. ★ Horányi Sándor levele igen érdekes kérdéseket tartalmaz. Különösen figye­lemreméltó levelének befejező része, amelyben azt veti fel, hogy az általá­nos iskola elvégeztével nem találják meg a fiatalok sportolási lehetőségüket a falusi sportkörben. Igen helyes len­ne, ha a falusi sportkörök vezetői be­vonnák munkájukba az általános isko­­lák testnevelőit is, hiszen azok értenek a sport, a testnevelés kérdéseihez, s az együttműködésnek minden bizonnyal az egész falu sportja látná hasznát. Általános iskolai testnevelési kérdé­seink ezzel — gondoljuk — nem merül­tek még ki. Bizonyára van még számos megoldásra váró kérdés, amelynek a nagy nyilvánosság előtti feltárásával a testnevelő tanárok segítséget nyújtanak a meglévő hiányosságok felszámolásá­hoz. Totó-szelvények a dohányboltokban is kaphatók­ 1

Next