Népsport, 1954. december (10. évfolyam, 240-261. szám)
1954-12-02 / 240. szám
-2 Amiről az NBII ezévi utolsó értekezletén beszéltek... Huszonnyolc csapat maradt benn az NB II-ben, harminchat kiesett. Mindez hűen meg mutatkozott az NB 1I-s csapatok utolsó ezévi értekezletének hangulatán . Az elnöklő Kőhalmi Pál dr. a társadalmi labdarúgó-szövetség és az OTSB nevében üdvözölte a négy csoportelső együttes képviselőjét. Opata Zoltán felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a mendemondák tovább terjedésének megakadályozása végett vizsgálják meg a■ Szombathelyi Vörös Lobogó utolsó fordulóban elért tízgólos győzelmét. Ugyanezt kérte Fenyvesi László, a Kőbányai Dózsa edzője is. Több kifogás merült fel az ellen, hogy a beadott óvásokat lassan intézik el. Olykor több hét is elmúlik, amíg a fegyelmi bizottság döntést hoz. Kőhalmi Pál válaszában közölte, hogy előfordulnak késések, de ezek érthetőek: bajnoki pontok elverése vagy odaítélése nagyon kényes kérdés és komoly, alapos vizsgálatot követel. Szentes János, a Székesfehérvári Honvéd intézője alátámasztotta Kőhalmi Pál szavait: a fegyelmi bizottság pénteki döntése alapján megkapta csapata a Pécsi Dózsa ellen október 24-én 40-ra elvesztett mérkőzésének két pontját, mert a hosszú vizsgálat kiderítette, hogy a pécsi csapatban jogtalanul szerepelt egy játékos. A visszakapott pontokkal a csapat a 12. helyről a 9. helyre került fel. Így is kiesett, de igazságos döntés született. Bleier Imre a JT nevében búcsúzott el a következő idény megkezdéséig az NB II-s csapatok képviselőitől. Hangsúlyozta, hogy a játékvezetőknek igen jól esett az itt elhangzott sok dicséret, de nagy hasznukra volt a sok bírálat is. Az a tény, hogy ebben az évben javultak a jétákvezetők, többekközött annak is köszönhető, hogy szoros kapcsolat állott fenn a sportkörök és a JT között. Ennek továbbra is meg kell lennie Ez biztosítja a már szükséges fejlődést. — A legközelebbi viszontlátásra, sporttársak — hangzott a bícsúszó az értekezlet végén. — Serén.//i Imre, a Bp. Vörös Meteor csapatának edzője mosolyogva jegyezte meg: a fin jövőre egy emelettel feljebb szeretnék értekezni. Az AB I-es csapatok heti értekezletét tartják ott. A Nyugati csoport végeredménye 1. Köt. Dózsa 30 18 10 2 72:24 46 2. Pécsi Lók. 30 19 8 3 83:32 46 3. Pécsi Bányász 30 15 6 9 72:43 36 4. Nagykanizsa 30 14 6 10 47:31 34 5. Komló 30 13 7 10 64:54 33 6. Sopron 30 13 6 11 50:46 32 7. Szomb. VL_____30 10 11 9 50:48 318. Győri Lókó 30 13 5 12 57:57 31 9. Szfv. Honvéd 30 11 7 12 46:54 29 10. Várpalota 30 11 6 13 31:35 28 11. Csillaghegy 30 13 2 15 47:63 28 12. Pécsi Dózsa 30 9 9 12 40:47 27 13. Szfv. Építők 30 9 7 14 48:59 25 14. Pápai VL 30 9 5 16 44:57 23 15. Tatab. Építők 30 7 6 17 43:75 20 16. Pécsi VL 30 4 3 23 26:95 11 A minőségi fejlődés jelei tapasztalhatók legjobb tornászaink munkájában Október eleje óta alig múlik el hét, hogy ne rendeznének valamilyen tornaversenyt. Általában az év utolsó három hónapja a tornasport fejlesztési tervének teljesítésében a legdöntőbb időszak. Edzők és versenyzők, egyesületek és sportkörök egész évi munkájának vizsgája ez. Erősen közeleg az év vége és éppen ezért fontos megvizsgálni, hogy tornasportunk legjobbjai, a válogatott versenyzők munkája milyen tapasztalatokat mutat, milyen eredményekre és hibákra hívja fel a figyelmet. A római világbajnokságon, majd az ezt követő budapesti főiskolai világbajnokságon eredményesen szerepeltek tornászaink — elsősorban a nők — mindkét világverseny megmutatta azonban azt is, hogy tovább kell haladni a megkezdett úton, tovább kell fejlődni, hogy lépést tudjunk tartani a világviszonylatban általában megmutatkozó hatalmas fejlődéssel. A fejlődéshez természetesen nem elegendő az edzéseken történő lelkiismeretes, szorgalmas munka, hanem nagymértékben szükséges a versenyeken való részvétel is. A versenyeken dől el, hogy ki érte el a minősítési szintet. Az elmúlt évben meglehetősen gyér volt az érdeklődés a hazai versenyek iránt. Elsősorban élversenyzőink maradtak távol a hazai találkozóktól, s emiatt több élvonalbeli versenyzőt vissza kellett minősíteni. 1954-ben, de különösen az utóbbi két-három hónapban megnőtt a versenyzési kedv, nagyobb lett az indulók száma, s ha még nem is kielégítő a helyzet, a jelek biztatóak, ? P® . Dózsa legutóbbi országos mesterfokú versenyén egészen nagy számban álltak rajthoz az élvonalhoz tartozó versenyzők (ez nem kis mértékben a verseny jó előkészítésének érdeme is), így ez a verseny alapot adott arra, hogy az idei két nagy világversenyt is figyelembe véve értékelni lehessen női és férfi tornászaink ezévi munkáját. A tornasport fejlődését ebben az évben elsősorban amagasfokú mozdulatelemek beépítésén lehet lemérni. A nemzetközi élvonalba tartozó szovjet, japán, svájci, finn és csehszlovák tornászok gyakorlatai eddig nem látott magasfokú gyakorlatrészekkel gazdagodtak, s ezek egy részét átvették a magyar tornászok is. Tulajdonképpen tehát ebből kell kiindulni. Nézzük meg a Bp. Dózsa mesterfokú versenyének tükrében a fenti szempontok szerint a gyakorlatok erényeit és hibáit. Tornásznőink az olimpia és a világbajnokság négy versenyszámában — felemáskorlát, gerenda, talaj és lóugrás — versenyeztek egy-egy szabadon választott gyakorlattal. Felemáskorláton változatosabb, újszerűbb fordulatokkal és a szer gyakorlatközbeni elengedésével járó gyakorlatrészek beállításával erősítették gyakorlataikat. Hiányzott azonban még a lendületesség és az erőteljes végrehajtás, ami olykor az ütemtelenséget és egyeseknél a folyamatosság teljes hiányát eredményezte. Az új, magasfokú mozdulatelemek gyakorlása elvonta az edző és a versenyzők figyelmét a testtartásról és emiatt lábtartásbeli hibák mutatkoztak. A szép kivitelezésnek az új mozdulatelemekkel is összhangban kell állnia. Gerendán a gyakorlatok erősségének növelése terén nem mutatkozott haladás. Általában régebbi gyakorlataikat mutatták be a tornásznők. Tulajdonképpen ezen a szeren nem is szükséges az anyagerősség növelése, mert versenyzőink gyakorlatai megfelelnek a nemzetközi színvonalnak. A gyakorlatok végrehajtásával azonban nem lehetünk elégedettek. Az egyes mozdulatokat és azok összekötését túlságosan elnyújtva, óvatosan végezték a tornásznők. Az átmeneteknél, különösen a fordulatokkal járó átmeneteknél a versenyzők nagy része lábujjal biztosította a mozgást, s ez nemcsak a testtartásban, hanem a folyamatosság terén is zökkenőt okozott. Míg a lábtartásban sok volt a hiba, addig a karok tartásában és mozgásában javulás mutatkozott. Talajtornában általánosságban megállapítható, hogy az anyagerősség növekedett, a ez elsősorban az akrobatikus mozdulatok számának emekedésében látszott még. A fejlődés kétirányú. Az egyik irány: a már eddig tudott akrobatikus ugrások biztosabb, lendületesebb végrehajtása. A másik irány: az új akrobatikus ugrások beépítése a gyakorlatokba. Az új, megerősített gyakorlatok végrehajtásához azonban még nem készültek fel megfelelően a versenyzők. Lóugrásban még mindig nem megnyugtató a fejlődés. A hibás futás és az erőtlen eldobbantás bizonytalanná teszi az ugrásokat és ez természetesen a talajra érkezést is befolyásolja. Lelkiismeretes, szorgalmas munka, a kiegészítő sportok rendszeres alkalmazása szükséges a hiányok pótlásához. Férfi tornászaink idei versenyeit általában a fiatalok és az ,,öregek” összecsapása jellemezte, így volt ez a Bp. Dózsa országos mesterfokú versenyén is. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a fiatalok elérték, sőt sok tekintetben túlszárnyalták az „öregeket”. (A Bp. Dózsa viadalán az összetett versenyben: 1. Takács, 2. Héder). Lóugrásban az ugrások a nemzetközi értéktáblázat szerint a legmagasabb fokúak voltak. A tornászok többsége kézenátfordulást ugrott. Ez az ugrás a legmegfelelőbb támaszhelyzet eléréséhez magasívű repülést kivárt, ez pedig nem érhető el a maximális lendület nélkül. Legtöbb férfi tornászunk ugrásából hiányzott a maximális lendület, a támaszhelyzetbe már hajlított karokkal kerültek, emiatt az átfordulás megkönynyítése céljából olyan testmozgásokra kényszerültek, amelyek tartáshibákkal jártak. Ezeket a hibákat nem csökkentették a javult tranyraérkezések sem. Azok, akik csukaugrást végeztek, ugyancsak a lendületesség terén vétettek hibákat. Korláton sok új magasfokú mér, és illat és összetétel szerepel versenyzőink gyakorlataiban. A római világbajnokságon látott kiemelkedő gyakorlatrészek átvétele komoly feladatot jelentett. Az új mozdulatelemek megtanulása új gyakorlatokat eredményezett. Hosszú gyakorlás szükséges még ahhoz, hogy az izmokat a leggazdaságosabban használják ki a tornászok, nehogy az ifj mozdulatok több erőkifejtést vegyenek igénybe, mint amennyire feltétlenül szükség van. Jelenleg még az a helyzet, hogy egyes mozdulatoknál erőpazarlás tapasztalható, így természetesen a gyakorlat végére nem marad elég erő a leugrás ■megfelelő szinten történő végrehajtásához. Nyújtón mindenekelőtt az anyagerősség fejlődése szembetűnő. A gyakorlatok kinőttek az óriáskör-változatok összetételéből és ma már — igen helyesen — az óriáskor csak mint öszszekötő rész szerepel, úgy építve be a gyakorlatból, hogy jól segítse elő a következő mozdulat, vagy a leugrás elvégzését. Hibák elsősorban a testtartásban mutatkoztak. Különösen a lábtartás volt erősen a követelmények alatt. Igen furcsa, hogy ezek a lábtartásbeli hibák éppen a legkönnyebb mozdulatoknál voltak a legkirívóbbak. Lólengésben a szovjet versenyzők gyakorlatai nyomán alakultak ki azok a magasfokú mozdulatok és összetételek, amelyek ma meghatározzák egy gyakorlat legmagasabb követelményét. Ezeket az új, magasfokú mozdulatokat csaknem valamennyi válogatott tornászunk átvette és most már alig akad versenyző, akinek a gyakorlatában ne szerepelne legalább a „varázskor" . Általában ebben a versenyszámban komoly anyagerősségbeli fejlődés és sokkal nagyobb biztonság tapasztalható. Általánosítani lehet azonban a tartáshibákat is. Sokat levon a gyakorlatok értékéből az egylábas mozdulatok — különösen az ollók és ellenállók — erőből történő, lapos, elkapkodók, rossz tartásban történő végrehajtása. A gyógűgyakorlatokkal nem lehetünk elégedettek. Általában az erőrészeket lendületből, a lendületi részeket pedig erőből végezték a versenyzők. Mindez nemcsak a mozdulatelemek kisebb-nagyobb megváltoztatását jelentette, hanem kirívó ütembeli és tarásbeli hibákat eredményezett. A gyakorlat-végrehajtás folyamatossága gyűrűn is fontos követelmény. A legutóbbi versenyen néhány verenyző erre nem fordított elég gondot és Indokolatlanul hosszan időzött például lebegőfüggésben. Ezek a szünetek erősen megbontották a gyakorlatok egységét. Tornászaink megfeledkeztek arról is, hogy gyűrűn meglehetős kevés a leugrás-változatok száma éppen ezért a lóugrásokat miik, lendületesebben kell végrehajtani. Talajon javult a gyakorlatok felépítése valamint a magasfokú, akrobatikus mozdulatok lendületes, erőteljes végrehajtása. Súlyos hibák mutatkoztak azon- Iban a kivitelezésben olyan mozdulatoknál, amelyek elvégzése alacsonyakb minősítésű tornászoknak sem jelenthet különösebb nehézséget. Az egy vagy két lábon történő állások, kar- vagy láblendítések, egyszerű fordulatok pongyola módon való kivitelezése, egy-egy ugrás előtti nekifutás rendezetlensége rányomja bélyegét az egész gyakorlatra. A pontozóbírák munkája szerves része tornasportunk fejlődésének, ezért fontos néhány észrevételt tenni erről is. A Bp. Dózsa versenyének bírái szigorúan értékelték a gyakorlatokat. Tárgyilagosan csak a gyakorlatokat pontozták, más körülmény nem befolyásolta munkájukat. A gyakorlatot végző tornászt azonban nem szabad a tornaszertől elválasztva figyelni, nem szabad csak az egyes mozdulatok végrehajtását a figyelem központjába állítani, mert így elvész a gyakorlat egysége és értékénél élesebben emelkednek ki az egyes kivitelezési hibák.★ Ezek azok a tapasztalatok, amelyeket a Bp. Dózsa mesterfokú versenyének tükrében levonhattunk legjobb női és férfi tornászaink egész évi munkájáról. A fejlődés jelei örvendetesek, a hibák pedig olyanok, hogy azokat szorgalmas munkával rövid idő alatt le lehet javítani. Arra azonban feltétlenül vigyázni kell, hogy az új gyakorlatrészek, mozdulatelemek szebb kivitelezésben történő végrehajtásának tanulásakor ne ismétlődjenek meg a régi hibák. Sárkány István, állami edző. Angol lapok a magyar labdarúgó-válogatott küszöbönálló skóciai szerepléséről Aspanfro és skót lapok feltűnően sokat foglalkoznak a december 8-i Skócia— Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzéssellel. A „Times41 például egyik legutóbbi számában azt írta, hogy rendkívüli erejű magyar vadorla tolt mérkőzik majd Glasgowban. A „Le Asman4* c. lap beszámolt arról, hogy Tüskes már felgyógyult, bajnoki mérkőzést is játszott és ő vezeti majd rohamra a skótok ellen a magyar csapatot. „Ez a mérkőzés a skót labdarúgás legkeményebb próbája lesz minden eddigi között“ — írta a lap. A „Daily/ Worker** ezeket írta legutóbb: „Eredetieg úgy írt, hogy a magyarok a sí-csapatukat küldik Qlassfoorba, a skótok azonban a legerősebb együttest kérték. Sós, megkapják! Nyolc olyan játékos játszik majd a magyar válogatottban, aki szerepelt Anglia ellen a két meztsemmisítő arányú magyar győzelemmel végződött mérkőzésen!** A „Glasgow Herald 44-ban ezeket, olvashattuk legutóbb: „Egész Nagybritanniában nem lehetne olyan csapatot találni, amelynek, ereje megközelítené a magyar válogatottét.. .** Sokat foglalkoznak az angol lapok a Bp. Honvéd ás a Bp. Vörös Lobogó angliai vendégszereplésével is. A „Sunday Express“ már jósolgat: azt írja, hogy a Wolverhampton győz a Honvéd, a Chelsea pedig a Vörös Lobogó ellen. A skótoknak azonban nem ad győzelmi esélyt a magyar válogatott ellen. A Sunday Dispatch“ úgy véli, hogy „Puskás magyarjai” keményebb próbát jelentenek majd a két angol klubcsapat számára, mint a nyugatnémet válogatott az angol válogatott, számára. Az ,,Observer hoszszú tanulmányt közölt a magyar labdarúgás technikai és taktikai jellegzetességeiről. 1054 december 2. csütörtök A III. országos motorsport értekezletet december 5-én, vasárnap reggel 9 órakor rendezik meg az OTSB-ben IV. Rosenberg házaspár utca 5). Az évi beszámolót Matyko Vilmos, az országos társadalmi motorsport-szövetség titkára tartja, mis a jövő évi feladatokat Szabó István, az OTSB technikai sportok osztályának vezetője ismerteti. Kik lettek újabban a Magyar illési kiltársaság érdemes sportolói ? Az Országos Testnevelési és Sportbizottság az országos társadalmi sportszövetségek javaslatára és a Sportoktatási Hivatal előterjesztése alapján a következő sportolóknak adományozta a „Mgyar Népköztársaság Érdemes Sportolója” címet. Atlétika: Garay Sándor (Bp. Vasas), Gyarmati Olga (Bp. Vasas), Homonnay Tamás dr. (Bp. Vasas), Klics Ferenc (Bp. Vasas). Kerékpár: Bencze Márton (Bp. Vörös Lobogó). Torna: Horváth Leona (Pécsi Haladás), Kertész Aliz (Bp. Honvéd). Hírek az országos súlyemelő csapatbajnokságról A súlyemelősport egyik jelentős hazai eseménye, az országos csapatbajnokság vasárnap délelőtt kerül sorra a Sportcsarnokban. A fővárosból a budapesti döntő első két helyezettje (Bp. Dózsa, Csepeli Vasas) vesz részt a küzdelmekben. A Bp. Dózsa súlyemelői másfél hete különleges edzéseket tartanak. A csepeliek edzései is a bajnokságra való felkészülés jegyében folynak. Vidéken több megyében tartottak válogatóversenyt és előreláthatólag Hajdú, Borsod, Baranya, Komárom, Csongrád és Pest megye súlyemelőinek részvételére lehet számítani, lehetséges azonban más megyék versenyzőinek indulása is A megyéket nem sportköri csapatok, hanem megyei válogatottak képviselik. A bajnokság során használnak először görgőscsapágyas súlyzókat. Ezeknek az előnye az, hogy a tárcsák nem tapadnak össze. Leó Hornt választották a magyar-skót mérkőzés játékvezetőjéül A skót labdarúgó-szövetség három játékvezetőt javasolt a magyar—skót mérkőzésre. Az OTSB labdarúgó osztálya a társadalmi szövetséggel karöltve a javasolt játékvezetők közül a holland Leó Horn-t választotta. Csütörtöki sportműsor Budapest női kosárlabda válogatottja a csehszlovák utánpótlás válogatottal mérkőzik Prágában a „Prágai Nagydíjért”. ASZTALITENISZ. A Béke Kupa országos csapatbajnokságért. Férfiak: Vasútépítő Lokomotív—IX. ker. Lendület, Kertész u. 30. sz., 18.30. SAKK. Országos férfi egyéni sakkbajnokság döntője. Függőjátszmák befejezése. Aulich-u. 6., II. em. 7. 16.30. TEKE. Bp. férfi I. o.: Danuvia—K. Sörgyár, Maglódi-út, 16.30. Autótaxi— Gumigyár, Kőbányai-út 18. BÉKE ÉS SPORT... A Béke Üilésktanács stockholmi üléssolakán résztvettt magyar küldöttitól: tagjai közül Péter János református főülnök és Bugár Jánosums a 7. Országos Béketanács titkára szerdán sajtófogadás során beszámolt a béketanácskozások eredményeiről. A beszámoló után Péter János néhány személyes élményét is felelevenítette. Beszélt például arról is, hogy a nemzetközi kapcsolatok erősítése terén mily nagy jelentősége van a magyar sportolók szereplésének, kiváló eredményeinek. Péter János részt vett a Béke Világi tanács bécsi és berlini tanácskozásain is. Most így emlékezett: — A véletlen úgy hozta magával, hogy tavaly a bécsi ülésszak idején zajlott le Londonban a 6:3-as eredménnyel végződött magyar—angol mérkőzés... A májusi visszavágó pedig a berlini tanácskozás idejére esett... Hatalmas érdeklődés kísérte a mérkőzéseket, mondanom sem kell, hogy a küldöttek közül az angolok figyelték a legnagyobb izgalommal a mérkőzések közvetítését. — Stockholmban, a most lezajlott béketanácskozások során lépten-nyomon tapasztaltuk, hogy mennyire megnőtt az érdeklődés a magyar sport iránt — folytatta Péter János. — Idehaza sem tudják képzelni, hogy sportolóink szereplése is mennyire Magyarország felé irányítja az érdeklődést. Amikor Stockholmban az angol küldöttekkel először találkoztunk, ez volt az első szavuk hozzánk: „Most nem lesz magyarangol mérkőzés ..Labdarúgóinknak a külföldi lapokban megjelent cikkei és nyilatkozatai nagy eseményt jelentenek-Péter János elmondta, hogy az angol küldöttek arról is beszéltek, milyen óriási érdeklődés előzd meg a __ szigetországban a Skócia—Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzést. — Az egyik angol küldött, arról beszélt: ő nem csodálná, ha a magyar válogatott labdarúgó-csapat tagjait Glasgowban lő—15.000 főnyi közönség várná... így segítik a magyar sportolók a békemozgalom erősödését, a Béke-Világtanács határozatjainak valóra váltását. Ezeikben a napokban legjobb ökölvívóink mértik össze erejüiket a svéd ökölvívóválogatottal — Ez a baráti találkozó is bizonyára egyik erős láncszeme lesz majd a két nép közötti barátság megerősítésének — hangoztattáik a Stockholmban járt magyar küldöttek. Nagyarányú győzelemmel fejezte be törökországi portyáját a Bp. Vörös Lobogó Bp. Vörös Lobogó—Istanbul válogatott 7:2 (4:1) Hétfőn délután került sor a Bp. Vörös Lobogó törökországi utolsó mérkőzésére. Ezer hárommal a Besiktas, Cralata Saray és a Fenszbahce legjobbjaiból összeállított istanbuli vegyescearn-t ellen játszottak a kék-fehérek a szokott fisszzeállításban. A török csapatban több országos válogatott is játszott. A mérkőző a magyar csapat támadásaival indult és már a 8. percben megszerezte Lantos a vezetést. A török védelem csak szabálytalanság árán tudta a tizenhatoson belül Sándort megakasztani. A tilencanest Lantos Jonosán a balsarokba vágta. 1:0. A magyar csapat szebbnélszebb támadásokat vezetett. A 18. percben szöglethez jutott, a jól felvett labdát Hideokuti védhetetlenül fejelte a hálóba. 1:0. Tovább tartott a Bp. Vörös Lobogó fölénye, számos lövést védett a török kapus. A 25. percben Sándor a félpályáról indult el a labdával, kicselezett három istanbuli védőt, majd a tisztán álló Palotáshoz továbbított és a középcsatár közelről a hálóba lőtt. 30. Két perccel később Hidegkuti labdáját Palotás vitte be. 1:0. A 87. percben egy istanbuli támadás végén a hazaiak szöglethez jutottak és a tétovázó kék fehér védőtk mellett a középcsatár szépített. 4:1. A félidő hátralevő részében is a magyar csapat irányította a játékot. Szünet után Palotás helyett Kárász, Molnár helyett pedig Kovács IV játszott. Láthatóan lefékezett a magyar csapat, de így is a 18. vereben Kárász, han perccel később védi. Sándor révén újabb párt szerzett, 6:1. A közönség többször megtapsolta a magyar csapat korszerű, ötletes játékát. Az utolsó magyar gólt Khierkuti átadásából Kárász szerezte. 7:1 Sióhoz jutott azután a hazai csapat is és a 85. percben védelmi hibából szédízett. 7:2. A Bp. Vörös Lobogó az utolsó mérkőzésén is igen jól játszott. Az első perctől kezdve irányította a játékot Egyénileg átlagon felüli teljesítményt nyújtott Boliséi, Lantos, Kovács I és Hidegkúti. ■k A Bp. Vörös Lobogó a mérkőzés után elbúcsúezó a török vendéglátóktól, akik nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar csapat játékáról. A csapat repülőgépen tette meg az utat Bécsig, onnan pedig társasgépkocsin jött Budapestig. A bajnokcsapat szerdán délelőtt érkezett haza. ★ Közel két hétig volt Törökországban a Bp. Vörös Lobogó labdarúgó-csapata és négy mérkőzést játszott a legjobb török csapatokkal, illetve Irénből válogatottjával. A Bp. Vörös Lobogó kitűnően vizsgázott a portyán, mind a négy mérkőzését megnyerte. Szerdán visszaérkezett Budapestre a kék-fehér együttes és a rövid távirati híreket megpróbáltuk kibővíttetni Bukócs Mártonnal, a Bp. Vörös Lobogó edzőjével. — Új stadionjuk van a törököknek Istanbulban, s mérkőzéseinket itt játszottuk. Átlagosan mindegyiket 50.000 néző látta ... De ha százezres stadionjuk lett volna vendéglátóinknak, akkor százezren izgulták volna végig mérkőzéseinket, akkora volt az érdeklődés. Arra a kérdésre, elégedett-e csapata szereplésével, Bukovi szerényen ezt válaszolta : — Helyesebb lenne talán, ha elolvasnák a török lapok tudósításait, szakcikkeit, amelyekben mérkőzéseink után méltatták csapatunk játékát... A török lapok nagy elismeréssel írtak a Bp. Vörös lobogó teljesítményeiről. A szakírók általános véleménye, hogy Törökországban olyan színvonalas játékot még sohasem láttak, mint most a Bp. Vörös Lobogótól. — Törökországban példaképnek tekintik a magyar labdarúgósportot és azt szeretnék, ha magyar edzők oktatnák a török játékosokat — folytatta Bukovi Márton. — A török labdarúgás is sokat fejlődött. Sincsenek kiemelkedő csillagai a török együttesnek, de igen tehetséges, szívós, technikában és taktikában meglehetősen képzett játékosok alkotják a legjobb csapatokat. A magiyarok játékmódját szeretnék megtanulni, s ezért szeretnék, ha minél több magyar együttest láthatnának vendégül. Bukovi edző ezzel fejezte be nyilatkozatát: " Együttesünk Törökországban sok-sok hívet szerzett a magyar labdarúgásnak, s ezzel végeredményben országunk sportjának tekintélyét emelte. Levelek a szerkesztőséghez Testnevelő tanárok és a falu sportja Hozzászólás az „Ahol az utánpótlás nevelése kezdődik”” című cikkhez örömmel kapcsolódom be abba a vitába, amelyet a „Népsport” indított, s néhány megjegyzésemmel szeretném előbbre vinni a falusi iskolák testnevelésének ügyét. Felszereléssel nem, vagy csupán csekély mértékben rendelkező tornateremhiányban szenvedő iskolák testnevelésének, sportjának, az atlétika és a különböző labdajátékok képezik az alapját. Testnevelési óráim tervét, tanmenetemet, a sportszakköri foglalkozásokat ennek alapján állítom össze. Feladatom természetesen a márciustól novemberig terjedő időszakban volt a legkönnyebb. Ez a helyzet nagyjából azonos valamennyi falusi általános iskolában. Valamiféle sportpálya minden faluban akad, vagy ha nem, hát megteszi a legelő is. Az iskolák udvarain pedig mindig akad annyi hely, ahol az ugró és dobó számokat lehet gyakoroltatni. Természetesen télen sem esünk azért kétségbe. Néhány atlétikai szakkönyv alapos áttanulmányozása után — különös figyelemmel az atléták téli edzésére — elkészítettem a téli testnevelési órák foglalkozási anyagát. Minden óra előtt — télen is — szerepel foglalkozási tervezetemben 5—8 perces szabadban végzett mozgás, majd az osztályba vonulunk, ahol némi padrendezgetés után néhány általánosan fejlesztő és előkészítő gyakorlat szerepel. (Ugrókötél, botok, babzsák stb.). Ezt követően a rajttechnikával ismerkednek meg a pajtások, amit különféle mozdulatokból álló szökdelés követ. Gyakran alkalmazom a versenyszerű helyből szökdelést. Ennek befejezésével célgimnasztikai gyakorlatokat tartok, majd az óra befejezése előtt kevés játékos mozgást. Még egyet a téli testnevelésről. Ha tűrhető mennyiségű hó hullott már, s ha a libaúsztató is befagyott, remek alkalom nyílik az úgynevezett kiegészítő sportágak űzésére. Igen, bátran merem használni a kiegészítő sportág elnevezést, amikor szénkázásra, hólabda-csatákra, korcsolyázásra és esetleg kezdetleges jégkorong-mérkőzések rendezésére gondolok, ügyelnünk kell azonban természetesen arra, hogy a téli foglalkozások minden esetben a gyerekek korához és fejlettségéhez mértek legyenek. Amelyik testnevelő ügyesen használta fel a téli időszak előkészítő lehetőségeit, észrevétlenül is megkönnyítette a tavaszi testnevelési, sportfoglalkozási munkát. Igen helyes, ha télen a testnevelő sakkozásra is megtanítja a diákokat, s jó, ha időnkint sakkversenyeket rendeznek az osztályok között, vagy esetleg más iskolákkal mérik össze a gyerekek sakktudásukat. (Ezt egyébként a sportnaptár is előírja!) Ne feledjék kartársaim, hogy a gyerekek testi fejlődésének egyik legnagyszerűbb eszköze a megfelelt versenyzési szellem kialakítása, hiszen egy-egy jól sikerült verseny, esetleg győzelem kihathat az egész iskola, sőt az egész falu sportéletére. Fiataljaink — akik már rendszeresen sportoltak — meglehetősen lebecsülték az edzéseket. A szomszédos falu általános iskola testnevelőjével megbeszéltem, hogy versenyt rendezünk a két iskola fiataljai részére. A mieink azt hitték, hogy edzés nélkül is győzelmet aratnak. S mi történt? Iskolánk vereséget szenvedett. Az egy hét múlva sorra kerülő visszavágóra már szorgalmas edzésekkel készültek a mieink, s ezúttal már igen jól szerepeltek — győztek. Igen érdekes az is, hogy az iskolából kikerült „végzett” tanulók közül számosan jöttek hozzám azzal a kéréssel, hogy ők is versenyezhessenek az iskola csapatában, mert a falusi sportkor nagyon mostohán bánik velük. Horányi Sándor tanár, szigetmonostori általános iskola. ★ Horányi Sándor levele igen érdekes kérdéseket tartalmaz. Különösen figyelemreméltó levelének befejező része, amelyben azt veti fel, hogy az általános iskola elvégeztével nem találják meg a fiatalok sportolási lehetőségüket a falusi sportkörben. Igen helyes lenne, ha a falusi sportkörök vezetői bevonnák munkájukba az általános iskolák testnevelőit is, hiszen azok értenek a sport, a testnevelés kérdéseihez, s az együttműködésnek minden bizonnyal az egész falu sportja látná hasznát. Általános iskolai testnevelési kérdéseink ezzel — gondoljuk — nem merültek még ki. Bizonyára van még számos megoldásra váró kérdés, amelynek a nagy nyilvánosság előtti feltárásával a testnevelő tanárok segítséget nyújtanak a meglévő hiányosságok felszámolásához. Totó-szelvények a dohányboltokban is kaphatók 1