Népsport, 1955. február (11. évfolyam, 24-42. szám)

1955-02-01 / 24. szám

* A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ __________________ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1955. FEBRUÁR 1 * Áfa: 60 fillér ★ XI. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM I­ sákovics megnyerte a milánói nemzetközi párbajtőr-versenyt — Kiküldött munkatársunk távbeszélő jelentene — (Milánó, január 31.) Értékes magyar siker született vasárnap éjfél Milanóban. A csapat vezetői, tag­jai a verseny után arról beszéltek, hogy ez a siker még értékesebb, mintha a Monal-versenyen érték volna el. A SVlonal-verseny­ ugyanis Franciaországban volt, ott pedig párbaj­tőrben az élvonaltól eltekintve nem olyan erősek, mint itt. Az olaszoknál a huszonötödik párbajtőröző lényegesen jobb, mint a huszonötödik francia. Ná­dori Lászlónak, aki két hónapja végig­nézte a Monal-versenyt Franciaország­ban, ugyanez a véleménye, szerinte ez a verseny kétszer olyan erős és színvo­nalas volt. Itt — különösen a 32-es dön­tőtől számítva — majdnem mindegyik kemény, képzett, kitűnő technikájú, ,,klasszis”-vívó volt. Tlerrich találta el legjobban a megfe­lelő összehasonlítási alapot: — Olyan ez, mintha Wimbledonba JA- meau valaki és végig ver­i az egész me­zőnyt. l-'­l csinálta most Sákovics. A versenyzőket rettenetesen igénybe­vette a küzdelem. Gondoljunk csak arra, hogy szombaton délután 6 órától egé­szen éjfélig állandóan készültségben lenni és közben több csörtét vívni, majd vasárnap délután háromnegyed 8-ig és utána 9-től éjfélig ugyanezt végigcsinál­ni. Nem lehet csodálkozni, hogy a dön­tőben Delfino már nem bírta erővel. Két­szer is szünetet kért azzal, hogy­ a lábá­ban görcs van. Az egyik szünet körülbelül nyolc per­cig tartott, ezalatt nemcsak a lábát gyúr­ták, hanem fejét locsolták, maszí­ozták is, iparkodtak erőt adni­ neki. Sákovicsnak is jól jöttek ezek a szüne­tek, rajta azonban inkább a verseny után jött ki a fáradtság. Kicsit rosszul lett, de hamarosan ismét jól érezte ma­gát. Főleg az öröm hozta őt rendbe. Volt itt még valaki, aki szintén örült a verseny után: Edoardo Mangiarotti. Látszott az arcán, mintha ezt mondta volna: — Ettől a vereségtől én megkíméltem ma­gám­ . .. A rendező és újságíró szerepében mégis könnyebb feladata volt, mint a többinek, ott a páston. A hét utolsó mérkőzést díszeste kere­tében vívták. A nagy küzdelmet 1200— 1400 néző nézte végig, s ez vívóverse­­nyen nagy szám. Minden egyes találat­nak óriási jelentősége­ volt. Feszült, iz­gatott volt a hangulat. Negyed 10-től 12-ig, egész kis szünetektől eltekintve, megszakítás nélkül folyt a verseny. És ehhez hozzátehetjük , hogy most már tökéletes rendezésben. Sákovics minden elismerést megérde­mel, óriási nyugalma volt első és lő­­fegyvere. Az összes fegyvernemek kö­zül a párbajtőrben a legnagyobb a .,konkurrencia” és éppen ezért erre a nyugalomra kétszeres szükség volt. Technikája a hajrában nem csillogott annyira, de taktikailag az egész me­zőny fölé nőtt. Nézők, versenyzők, ed­zők, öreg vívószakértők a verseny vé­gén egyaránt megállapították: ..meg­érdemelten nyert a magyar”. És külföl­dön ennél nagyobb elismerés nem kell. De idő kell még ahhoz, hogy ennek a sikernek a tanulságait hasznosítsuk. De vegyük sorba a mérkőzéseket. Negyed­döntő: Queyroux (francia) — Evequez (svájci) 12:10, Delfino (olasz) —Dagallier (francia) 7:6, Tassinari (olasz) —Dellantonio (olasz) 10:5, Sákovics (magyar) — Delaunois (belga) 10:8. A Delfino—Dagallier csörte nagyon izgalmas volt. A francia már 5:1-re, majd 0:3-ra vezetett.­­6:5-nél bemondták a két percet s a hátralévő időben Del­fino lerohanásokkal győzött. Sákovics cser­­éje így alakult: 1:1, 12:2, 2:3, 3:4, 4:5, nagyszerű feltartóval 5:5, 6:6, 6:7, 7:7, 3:7 (egyenes táma­dással). 9:8 s végül jó védés után has­­baszúrta a belgát. Feltűnően sok volt a kettős találat. Fokozódott az izgalom, már csak négy versenyző „állt ”. A négyet ünnepélyes külsőségek között ismét bemutatták a közönségnek. A versenyzők és a nézők 1 perces gyász­szünettel adóztak az 1951-ben, tragikus körülmények között elhunyt G. Sprelfico emlékének. Kezdődött az elődöntő: Delfino —Queyroux 12:10. A sisak alatt mindig mosolygó Delfinón már a fáradtság jelei mutatkoztak, de azért nagy harcban megszerezte a győzel­met. Többnyire védés-­visszaszúrást lát­hatott a közönség, egyenes vagy máso­dik­ szándékú támadásból alig esett ta­lálat. A közönség érthetően hatalmas hang­zavarral fogadta a Sákovics ellen pástra lépő Tassinarit, a 21 éves olasz ver­senyzőt. Ő az olasz párbajtőr vívás utánpótlásának­­ legjobbja. Sákovics —Tassinari 10:8 . Nagyon veszélyes volt a fiatal olasz. Olyan fürgén mozgott, mintha csak most kezdte volna a versenyt. Végig Sákovics vezetett egy vagy két találat­tal. Tassinak­ háromszor tudott egyen­líteni, 2:2-re, 5:5-re és 6:6-ra. 6:6 után Sákovics gyors kitörés-szúrással sze­rezte meg a vezetést. Két kettős­ találat­a következett, 9:3. Aztán olyan villám­gyors kontra-tempóval vitte be győztes találatát a magyar­ versenyző, hogy még a Tassinariért lelkesedő olasz közönség is tapsviharban tört ki. Néhány perces szünet után pástra hívták a döntő két résztvevőjét. Sáko­vics azonnal ment, de Delfinot három­szor kellett hívni. A francia Mercier vezette a csörtet. Sok minden függött ettől a találkozó­tól. Sákovics itt, a párbajtőrvívás hazá­jában bizonyíthatta be, hogy nem volt „véletlen" a brüsszeli világbajnoksága. Sákovics —Delfino 10:8 így folyt le az eleje: 1:0, 2:1. Sáko­vics „passzot" szúrt, 2:2. Aztán rövid volt a kitörése. Delfino felszúrta 2:3, 6:3, 4:4, 5:5, in­nen először szünetel Delfino. Be­leegyeztünk s hozzájárultunk 8:6-os Sakovics-vezetésnél a második szünet­hez is Ekkor már az olaszok sem bíz­tak abban, hogy Delfino nyerhet. Lát­ták a nyugodtan mosolygó­ Sákovicsot és a lábát masszíroztató, fejét locsol­­tató Delfinot. A szünet­­ után kettős találat követ­­kezett 9., Delfino még szépített. 9-3 Már benne voltak az utolsó két perc­ben. A nézők támadásra biztatták az olaszt. Második szándékkal meg is indult. Sákovics védte , aztán lero­hanta. 10:8. Magyar vélemények Elképzelhető a magyar tábor öröme ilyen erős mezőnyben. Olaszországban párbajtőr-versenyt nyerni, valóban nagy Néhány nyilatkozat a magyar csapat tagjaitól. • Sákovics: igen nehéz verseny volt, a végére, ha nem is annyira, mint Del­fino, már én is kifáradtam. A nyelv között már nem ment olyan jól, mint Monyai ellen, úgy érzem, hogy jó­lak­­­­t­ékamnak köszönhetem a győzelmemet. • Nádori László, a­­ csapat­ vezetője: A­ legjobb nyer­te meg a versenyt. Hogy milyen jól vívott „öcsi”, azt abból is láthattuk, hogy­­ a közönség rokonszen­vezett vele. Azt nyújtotta, amit tud. Emeli sikerünk értékét, hogy másik három versenyzőnk sem szerepelt rosz­­szul. Sokféle iskolát lehetett itt látni, úgy gondolom, hogy a további fejlődés szempontjából nagyon hasznos volt az itteni tanulás. Bay Béla, állami edző, egyben Sáko­vics mestere: Nemcsak mennyiségi, ha­nem minőségi verseny is volt. Merem állítani, hogy a harmadik fordulótól kezdve már nem volt „könnyű ellenfél” a mezőnyben s a kieséses döntőnek minden mérkőzését vívó­ ünnepségnek lehetett tekinteni. Sákovics egészen elsőrangút nyúj­tott, s függetlenül az ő győzelmé­től, teljes mértékben elégedettek lehetünk csapatunk szereplésével. Balthazár balszerencsés holtversenyben esett ki, három találatát nem jelezte a gép. Berzsenyi legyőzte volna Nigont, ha nem sérül meg. Rerrich testi erőben maradt alul a mázsán felüli Marinival szemben, óriási jelentősége van Sáko­vics győzelmének a fegyvernem további fejlődésére. A lankadatlan szorgalmú, hallatlanul lelkes párbajtőrözőink meg is érdemlik ezt a sikert s biztosra ve­szem, hogy egy-egy ilyen győzelem újabb lendületet ad nekik kutató, úttö­rő munkájukban. A verseny színvona­láról még annyit, hogy a klasszikus ví­vás minden szépségét bemutatták a résztvevők. Duronelly László mester: Állandó fejlődésben van a párbajtőrvívás. Hasz­nos volt a magyar vívás szempontjából ez a kirándulás. Itt sokat elleshettünk az olasz párbajtőrvívás „konyha­ titkai­ból”. Sokat láttunk, mindent feljegyez­tünk. Rerrich Béla azon kesergett, hogy éppen Marinival hozta össze a sors: *— Nem tudok vívni az ilyen hatalmas testű vívók ellen — mondta. — Úgy lá­tom, hogy itt éppen olyan széles állapo­kon nyugszik a minőségi párbajtőr vívás, mint nálunk a kard. Sákovics minden el­ismerést meg­érd­emel győzelméért. Az olasz szakvezetők is elismerően beszélnek Sákovics teljesítményéről. A késő éjsza­kai órákba nyúlt döntőről a reggeli la­pok közül még csak egy-kettő ír. Edoardo Mangiarotti a G­azzetta dello Sportban így vélekedik: „ Fájdalmas számunkra, hogy a nagy versenyt 130 olasz előtt Sákovics nyerte, de el kell ismernünk, hogy győzelme teljes mértékben megérdemelt. VB-győ­­zelme óta is rengeteget fejlődött s állí­tom, hogy olyan technikája és olyan taktikai érzéke van, amilyennel csak a világ legjobbjai, a fegyvernem klasszi­kusai rendelkeznek. Mondanom sem kell, milyen jól esik Sákovicsnak a párbajtőr-vívás „legfelső ■helyéről,” jött írásos elismerés. Nagyszerű a hangulat a csapatban. Berzsenyi még kissé érzi könyök­sérü­lését, de nem veszélyes a dolog. Dél­előtt és délután pihenés szerepel a mű­soron, délben az Avan­ti szerkesztőségé­be hivatalos a magyar csapat. Este az itteni újságíró klubban lesz bemutató Sákovics, Pavesi, Monyal és Dagallier részvételével. Kedden éjje. Indulunk haza s csütör­tökön reggel érkezünk Budapestre. Mattanovics­ Béla Lezajlott Európa legjobb műkorcso­lyázóinak színpompás, hatalmas sereg­szemléje. A külföldi versenyzők már el­utaztak. Vasárnap este és a hétfő dél­előtt a búcsúzás időszaka volt. Szinte valamennyien fájó szívvel búcsúztak, mert nagyszerűen érezték magukat a magyar fővárosban. — Igen szívélyes volt a fogadtatás, nagyszerű az ellátás, hibátlan a rendezés, érdekes, színvonalas a verseny — mondta Aln­ce Fischer, s a svájci műkorcsolyázóm­ — mindig nagynob szívesen gondolok majd vissza a budapesti szép napokra. Valóban csak a legnagyobb elismerés­sel lehet beszélni a budapesti EB feled­hetetlen négy napjáról, színes forgata­gáról. Idézzünk néhány emléket, meg­jegyzést, apróságot a „budapesti szép napokról”.★ A legnagyobb sikert talán a sokszoros világbajnok és Európa-ba­jnok West­­wools, Demmy-táncoskettős aratta. Sike­rüket nemcsak rendkívül­­ rokonszenves magatartásuknak, hanem elsősorban nagy tudásuknak köszönhették.­ Kétség­telenül a mezőny legjobbjai voltak és egyáltalán nem volt meglepő, amikor Emil Skokala, a csehszlovák pontozó a legmagasabb értékelést, a 6 pontot húz­ta szabadon választott gyakorlatuk tar­talmának értékelésére. Ez volt egyéb­ként az egyetlen 6 pontos értékelés az egész Európa-bajnokságon. Érthető, hogy az eredményhirdetés után a két kedves angol vendég alig tu­dot keresztül törni a gratulálók gyűrű­jén. — Nagyon boldogok vagyunk — mondta Jean T. Westwood. — Nemcsak az Euró­­pa-bajnokságnak örülünk, hanem annak is, hogy életünkben először is pontot kap­tunk a­ gyakorlatunkra. Végre, jég táncos is megkapta a legmagasabb értékelést. És éppen Budapesten . .. ★ Négy bajnoki cím talált gazdát. Igaz­ságosan osztoztak el rajta a résztvevők, egyiknek sem jutott kettő. Egy angol (Y­estwood, Demnry), egy francia (Alain Giletti), egy osztrák (Hanna Eigel) és egy magyar (Nagy-testvérpár) bajnokság született. Amikor egy ízben a nemzetközi szö­vetség vezetői erről beszélgettek. Jacob Koch­er, az ISU elnöke megjegyezte: — A magyarok még egyet érdemeltek ■volna: a rendezésért . . . ★ Ha valaki nem tudta volna, hogy mi­lyen versenyt lát, könnyen gondolhatta volna, hogy ifjúsági műkorcsolyázó EB-t rendeztek Budapesten. Sőt, még serdülő Európa-bajnokságnak is lehetett volna nevezni. Olyan összetételű volt a me­zőny, hogy a 20 éves Erica Alin Batche­­lor már „öregnek” számított benne. A nyugatnémet Schnelldorfer, Kilius, Nin­­gel, a francia Giletti, Calmat, az angol Booker, Sugden, a magyar Szenes, a lengyel Jankowska és még sok más ver­senyző vagy a 15 év ,alatt volt, vagy sokkal közelebb hozzá, mint a 20-hoz. A női bajnokság első három helyezettje például együtt nem volt hatvan éves. — Nem kell aggódnunk a nemzetközi műkorcsolyá­zósport étőn­pótlását illetően — jegyezte meg László Tibor, a szervező­­­bizottság egyik tagja. Ez így is van. Kitűnő az utánpótlás Európa-szerte, bár tulajdonképpen a fia­talok egy része még kora ellenére sem számít utánpótlásnak,­ hiszen például Giletli már kész versenyző, férfi Európá­ba­jnok! Persze, még ő is sokat fejlődhet hát­ralévő éveiben. Amikor gratuláltunk neki, boldogan mondta: — Megvallom, győzni jöttem Budapestre és igen örülök, hogy sikerült. Azt hiszem, érthető, hogy Budapest legszebb emlékeim között marad életem végéig. Itt értem el az első nagy sikert. . . ★ Sokat derültek a nézők a férfi és női kö­telező gyakorlatok pontozóin. Valóban, elég humoros látvány volt, amikor­ azok a komoly meglett­­ emberek ,minden gyakorlat lefutása után letérdeltek, sőt néha lefeküdtek a jégre, a kesztyűjük­kel seperték el a törmeléket és olyan komoly arccal l­ép égették le az egy­más mellé rajzolt körök két derék­szögben képzelt átmérőjét, mintha va­lami tudományos vizsgálatot végezné­nek. — Elég komikusan fest ez — jegyezte­­meg Terták Elemér —, de elkerülhetet­len. Csak úgy lehet megállapítani, hogy a fordulatok mennyire tiszták, mennyire fedik egymást, mennyire futott élben a versenyző, ha egészen közelről szemlél­jük meg. Hasonlóképpen csak akkor le­het meggyőződni arról, hogy a verseny­ző szabályos kört futott-e, nem pedig tojást, ha­ lelépjük. A magyar versenyzők is sokat moso­lyogtak ezen, de amikor befejeződött a verseny, ők is a jégre futottak, hogy megnézzék, milyen iskolát futott Gi­letti, Sugden, vagy a többi. És pontosan úgy leha­saltak ők is mint a pontozók ... ★ A páros bajnokság nagy magyar si­kert hozott. Minden magyar versenyző, vezető, szakember és szurkoló boldo­­gan és büszkén vette tudomásul, hogy a Nagy-testvérek ismét Európa legjobb­­jainak bizonyultak. Az örömbe azon­ban egy kis üröm is vegyült: a Szöllö­­si, Vida-kettős elég gyenge helyezése. Két oka volt ennek: az egyik az, hogy véleményünk szerint a pontozók leértékelték a futásukat, a másik pedig­­az, hogy Szöllösi Éva bukott és ko­molyan megsérült a bokáján. — Éva 'nem 'is akart' tovább fulni — mondta Vida Gábor. — A bukás után azt hittem, hogy csak a kedvét vesz­tette el és persze ösztökéltem, hogy fus­sunk tovább. Csak a végén derült ki, hogy azért nem akart futni, mert meg­sérült és nagyon fájt a lába. Külön bal­­szerencse, hogy nem a régi sérülése újult ki, hanem most a másik lába sé­rült meg. Mindenesetre nem veszítjük el a kedvünket. Ha Éva lába rendbe jön, azonnal edzésbe kezdünk. Végzünk mi még sok­kal előbb is nagy versenye­ken . . * Jó Nagyon szép volt a bajnokságot befe­jező színes bemutató is. A verseny iz­galmától, idegfeszültségétől felszabadult versenyzők igyekeztek minél szebb bú­csút venni a lelkes budapesti közönség­től. Sokan léptek fel új műsorral, ötle­tes táncok egész sorát láttuk. Nagy sikert aratott Erica Ann Batche­­lor is, aki két tánccal örvendeztette meg a lelkes közönséget. Amikor török tánca elején lenge török öltözetben megjelent a jégen, az embereknek borsózott a há­tuk. Egy jószívű néni oda is kiáltott neki: — Csak gyorsan lelkem, mert megfázol abban a könnyű gúnyában ... A tánc végén viszont ugyanez a néni lelkesen tapsson, „hogy volt/’-ozou, köve­telte vissza a jégre a kislányt. Akkor már egyáltalán nem volt tekintettel Batchelor egészségére. Természetesen nem fenyegette a meg­hűlés veszélye az angol versenyzőnyt, hiszen a műkorcsolyázók hozzászoktak a hideghez. Számának megismétlése után sem jutott eszébe kabátot venni magára, (bár gondos édesanyja ott tar­totta előtte), mert­­ a fényképészek még hátravoltak. És hiába, egy nagynevű versenyzőnek a fényképészek igényeit is ki kell elégí­tenie ... ★ összegyűjtöttünk néhány nyilatkoza­tot is. — Nagy várakozással jöttem Budapest­re — mos­dta Jacob Koch dr., a nemzet­közi szövetség elnöke. — Örömmel mond­hatom, a legkellemesebb benyomásukkal távozom Magyarországról. Igen sok nagy nemzetközi versenyen vettem részt, de ilyen mintaszerű rendezést még sehol sem láttam. Minden részán lapulhat rendezni a magyaroktól. A bajnokság legfontosabb három feltétele: az edzéslehet­őség, a zene­szolgáltatás és az eredmények pontos ér­tékelése kitűnően biztosít­va volt. Nem tapasztaltam a legkisebb hibát sem és sé­relemmel, vagy panasszal, sem vezető, sem versenyző nem fordult hozzám az egész idő alatt. A versenyekről így nyilatkozott: — Az eredményed, teljes mértékben megfeleltek az erő­viszony­oknak, bár meglepetésben is volt részünk, a női egyéni bajnokságban. Igen kellemes be­nyomást tett rám a magyar közönség nagy lelkesedése, tárgyilagossága és hoz­záértése is. Csak egy szempont lebegett a magyar nézők szeme előtt: tapsoljunk annak, aki jól futott, örülök, hogy Bu­dapesten került sorra ez a bajnokság, amelyen tovább erősödött a résztvevők közötti barátság. A műkorcsolyázónak csak egyre van szüksége: jó jégpályára. Sohasem kérdezzük, hogy ez a pálya hol van, így tehát, amikor Budapest a meg­rendezés jogát kérte, örömmel kiáltot­tunk fel valamennyien: végre­ örömmel jöttünk a magyarok fővárosába és sok szép, kellemes emlékkel távozunk. Érdekes Alain Giletti nyilatkozata is. Ezt a komoly nyilatkozatot természete­sen már a papa felügyelete alatt tette, hiszen az ilyenkorú Európa-bajnoknak még elkel egy kis szülői segítség, ha közrefogják az újságírók. Nyolc éve versengtem — mondta. — Eddig kétszer voltam második és egy­szer negyedik az Európa-bajnokságon, egyszer hetedik,­­egyszer ötödik, egyszer pedig harmadik­ a világbajnokságon. Nem vagyok azonban elégedett a for­mámmal. Ennél többet is tudok. Igen k erös, mit a mezetúr és színvonalas a ver­seny. Nekem ellenfeleim, közül elsősor­ban a csehszlovák Juvin és az angol Booker tetszett. Nagyon jólesett, hogy a budapesti közönség olyan szeretettel fogadott. Most ko­molyan dolgozom to­­vább. Ott leszek a világbajnokságon is. Remélem, hogy sikerül javítanom. VB helyezéseimen. Legnagyobb ellenfelemnek fiz amerikaiakat, D. Jenkinst és Robert­­sont tartom­★ A legboldogabb győztes talán a 15 éves Hanna Eigel volt, aki a budapesti EB legnagyobb meglepetését szolgál­tatta. — Főleg annak örülök — -mondta ,­­hogy a nemzetközi élvonalba már régeb­ben beérkezett versenyzőket sikerült le­győznöm. Sok munka van emögött az Európa-bajnokság mögött, hét éve kor­csolyázom már szor­g­almasan, örvende­­tes, hogy formám ugrásszerűen javul. Oslóban még­ a huszadik voltam, tavaly Bolzanóban már hatodik lettem, most Budapesten pedig első. A világbajnok­ságon nem számítok ilyen eredmény­re, hiszen ott sokkal nehezebb dolgom lesz, mert­ a visszavágás­ vágyától égő angol lányok mellett meg kell mérkőznöm az ame­rikaiakkal is. Kislány­osan nagyot sóhajtott: —­­ Azért majd csak fog menni vala­hogy . . . Bár már túl lennék rajta .. . ★ A jégtáncotok nevében . Lab­rence D­em­m­y ny­il­atkoz­ott: — Először is köszönjük a szívélyes fo­gadtatást, a nagyszerű vendéglátást, a jó pályát és a pompás rendezést. Sok kel­lemes emlékkel­ utazunk haza. A baj­nokságnak természetesen én is örülök, akárcsak Jean. Annyival is inkább, mert az utóbbi években nagyot fejlődött a jégtánc minden országban. Meglátszott itt­ is, hogy mindenütt vagy gondot fordíta­nak a minél pontosabb mozgás és a szép testtartás elsajátítására. Többen mondták neki, hogy nagy­szerű volt a tánc, amelyet bemutatón táncoltak. Mosolyogva felelte: — Mi is láttuk, hogy nagyon tetszett a­ közönségnek, és szívesen jöttünk vissza kétszer is, amikor visszatapsoltak ben­nünket. Megígérjük, hogy ha Újra el­­jöv­ü­nk Budapestre, hozunk magunkkal másik láncot is, így lehetne sorolni az emlékeket, szí­neket, nyilatkozatokat a végtelenségig. Igen sok tanulságos élménye, kellemes emléke van ennek az Európa-bajnok­­ságnak. Sokáig fognak még beszélni róla a résztvevők. Reméljük, hogy a magyar versenyzők nemcsak beszélnek majd róla, hanem munkához látnak és hasznosítják azt a rengeteg tapasztalatot, amelyet a négy nap folyamán szereztek. Ha ez így lesz, akkor csakugyan elmondhatjuk, hogy a budapesti N­EB nagyszerűen sikerült. Szombathy István Nagyszerű vendéglátás, pompás rendezés Und­ékok, céhemént/c fk a budapesti műkorcsulyúan EMS-ről A záróünnepélyen is nagy sikert aratott ötletes, életteli táncával Yvonne Sugden. Giletti gratulál Eigelnek Elismerő bolgár vélemények birkózóink szófiai győzelméről Jegyzetek a nemzetközi asztalitenisz-körversenyről Ököl­vívó-versenybíróink leggyakoribb hibái 1954-ben Különleges esetek a labdarúgó-játékvezetésben Szombaton: országos labdarúgó-értekezlet Február 5-én, szombaton délelőtt 9 órai kezdettel a Testnevelési Főiskola Belel­annisz-termében tartják meg az országos labdarúgó-értekezletet. A mű­sor: 1. az országos társadalmi szövet­ség beszámolója, tartja: Barcs Sándor; 2. Mándi Gyula állami edző beszá­molója; 3. hozzászólások;­­ 4. határozat javaslatok.

Next