Népsport, 1955. február (11. évfolyam, 24-42. szám)

1955-02-01 / 24. szám

Férfi pillangózóink további fejlődése 1954 legjobb úszóeredményei A d­elfini-lábütem alkalmazásával újabb fejlődés indult meg ebben a nehéz úszásnemben. Főleg Tumpek fejlesztette tovább a delfin-lábütem technikáját és ennek eredménye elsősorban a 100 mé­teres távon mutatkozott meg. Négyszer javította meg 1954-ben a 100 m-es világcsúcsot. Tumpek 2.3 mp-es ja­vulása mellett figyelemreméltó Áts 1:06-os ideje is. Áts adottságai is meg­felelőek az új lábütemhez. Legrégibb delfinezőnk, Fejér javulása már nem volt ilyen mérvű, öt tanulmányai aka­dályozták a folyamatos edzésben. A sokoldalú Nyéki első pillangózó rajtja meglepő eredményt hozott. Remélhető, hogy rövid idő alatt ebben az úszás­nemben is kiváló eredményeket ér el. Az utánpótlás tagjai közül Hoffmann, Kliment és Papp, valamint a szegedi Lombos érhet el hamarosan 1:10-en be­lüli eredményt Az általános javulást mutatják az átlagok, de mutatja a 25-ik és az 50-ik eredménye is. A pillangóúszásban a 200 méter az olimpiai táv, ezért elsősorban az itt elért eredmények érdemelnek figyel­met. Örvendetes, hogy itt is fejlődés tapasztalható. Tumpek állóképessége je­lentékenyen javult, bár ezen a téren még további fejlődésre van szüksége. Az Európa-bajnokságon elért győzelme már az eddigi tapasztalatok felhaszná­lásának eredménye volt. Fejér sokszor úszott 2:40-en belüli időt, de jó formája nem volt egyenletes, csak az idény köze­pén úszott megnyugtatóan. Ekkor aratta győzelmét is Tumpek ellen. Áts javult a legtöbbet, de így is csak harmadik tudott lenni a magyar ranglistán. Há­rom pillangózónk egyébként a világ­­ranglistán is bekerült a legjobb tíz közé (Tumpek 2., Fejér 5., Áts 9 ). A fiatalok közül még Papp eredménye érdemel említést. Mindenesetre kevés a pillan­gózó úszónk. Mindössze 43 eredményt tartanak nyilván ezen a távon. Az edzők feladata ennek az úszásnemnek foko­zottabb népszerűsítése. 200 M FÉRFI PILLANGÓ ÚSZÁS 1953.­­ évi rangelső Tumpek György 2:35.4 2:30.6 Tumpek Gy., Bp. Honvéd (2:33.6) 2:35.1 Fejér­ Zs., Bp. Haladás (2:34.7) 2:37.8 Áts J„ Bp. Kinizsi (2:44.6) 2:39.8 Papp A., Bp. Kinizsi (2:41.5) 2:44.8 Hoffmann P., Bp. Kinizsi (—) 2:46.1 Garai J„ Bp. Dózsa (2:44) 2:49.8 Kuczora F., Szem­. Dózsa (2:57.8) 2:50.8 Reök A., Szegedi Petőfi (2:57.2) 2:51.2 Nagy T., Bp. Lók. (3:01.1) 2:53 Gyenge J., Bp. Honvéd (2:50.2) Tizes átlag: 2:43.9 (1953-ban 2:45.4). A 26-ik eredménye 3:05.6 (1953-ban 3:02.9), a 40-ik eredménye 3:21.1 (1953- ban 3:17.3). 100 M FÉRFI PILLANGÓUSZÁS 1953. évi rangelső Tumpek György 1:01.3 1:02 Tumpek Gy., Bp. Honvéd (1:04.3) 1:06 Áts J., Bp. Kinizsi (1:07.4) 1:07.2 Fejér Zs., Bp. Haladás (1:07.4) 1:09.1 Nyéki I., Bp. Honvéd (1) 1:10.8 Papp A., Bp. Kinizsi (1:11.4) 1:10.9 Hoffmann P., Bp. Kinizsi (1:12.7) 1:11.2 Kárpáti Gy., Bp. Kinizsi (1:10.6) 1:11.9 Kliment M., Bp. Lók. (1:15.2) 1:12.3 Garai J., Bp. Dózsa (1:12) 1:12.4 Lombos J., Szegedi Haladás (—3 Tízes átlag: 1:09.38 (1953-ban 1:09.77). A 25-ik eredménye 1:15.4 (1953-ban 1:17), az 50-ik eredménye 1:19.8, (1953- ban 1:20.6). Tumpik György -2 Milyen hibákat követtek el leggyakrabban az ökölvívó-verseny­bírák 1954-ben? Ökölvívó szakembereink sokat fára­doznak azon, hogy emeljék kedvelt sportáguk színvonalát Lelkes munká­juknak köszönhető, hogy 1954-ben már mutatkozott némi fejlődés. Ezze­l termé­szetesen még egyáltalán nem lehetünk elégedettek, hiszen még nagyon messze vagyunk attól, hogy legjobb öklözőin­­ket ismét úgy emlegessék, mint néhány évvel ezelőtt. Mindenesetre megnyug­tató az a körülmény, hogy a sportköri vezetők többsége, s a társadalmi szö­vetség mindent megtesz annak érdeké­ben, hogy felfedje és kijavítsa azokat a hibákat, amelyek még gátolják az előre­haladást. A fejlődést nemcsak az ed­zők, vezetők és versenyzők, hanem a bírák is jelentős mértékben elősegíthe­tik. A bírák is igyekeznek hathatósan támogatni minden olyan kísérletet, amelynek megvalósítása után javulást lehet remélni, de meg kell őszintén mondani: még gyakran követnek el sú­lyos hibákat. Kétségtelen, hogy a múlt évben ők is haladtak előre, de én most mégsem erényeikről, hanem azokról a hibákról szeretnék inni, amelyek 1954- ben a leggyakoribbak voltak. Valamennyien tudjuk, hogy külföldön, különösen nagyobb szab­álú versenyeken — EB-n, olimpián — rendkívül szigo­rúan bírálják el azt, ha az ökölvívó nem szabályos ülőfelülettel, hanem tenyér­rel vagy alkarral üt. Ezzel szemben nálunk gyakran láthatunk olyan mérkőzéseket, amelyen egymást követik a tenyeresek, s a vezető­bíró mégsem figyelmeztet vagy int. Pedig ha a mérkőzésvezetők egy része nem lenne ily­en elnéző, hamarosan rá lehetne szoktatni az öklözőket a sza­bályos ütésekre. Neves versenyzőink közül Fekete (Bp. Dózsa), Nagy (Bp. Va­sas), Kárpáti (Bp. Dózsa), Fehér (Bp. Honvéd), Kisfalvi (Bp. Honvéd) és Kell­­ner (Bp. Vasas) a küzdővonalból való kilépés után nagyon gyakran üt te­nyérrel. Fekete (Műszaki Egyetem), Ba­­laskó (Győri Vasas), Homolya (Bp. Ki­nizsi) és Csiszár (ÉMAG) pedig sokszor indít támadást alkarral. Meg kell említe­nem azt is, hogy az edzők sok esetben hátráltatják versenyzőik fejlődését az­zal, hogy a mérkőzésvezetőnek szemre­hányást tesznek, amiért megintéssel elejét akarja venni a további szabály­­talanságok­nak. A felelőst sem bírálják el egy­öntetűen. Előfordul, hogy a versenyző betámasztja a fejét az ellenfél egyik vállgödrébe — amire módot ad a szabály — s a követ­kező pillanatban a bíró szétszedi a küz­­d­öfejeket és fejelés címén figyelmezteti a versenyzőt. Kihajlásokat is gyakran fejelésnek minősítenek, s ezzel tartóz­kodóvá teszik az ökölvívókat. Nem egységes az álláspont a fogás kérdésében sem. Rendszerint az a versenyző fog, ame­lyik kezét ellenfele hóna alá csúsztatja. Ilyen esetekben a szurkolók hangos­kodni, tüntetni szoktak, s nem egy eset­ben megtörténik, hogy megtévesztik a mérkőzésvezetőt, s az erre azt az öklö­­zőt inti meg, aki nem szabálytalanko­dott. A fogást elbírálni nem könnyű feladat, hiszen az ökölvívók némelykor felváltva fognak, s ilyen esetekben a mérkőzésvezető figyelme eléggé meg­oszlik. A szabályok tiltják a kötelek ki­használását, a bírák azonban ennek a szabálynak nem mindig szerez­nek érvényt. Pedig a kötél kihasználását követő ütés igen nagy erejű lehet. Gondoljunk csak arra, ha egy nagytestű ökölvívó elru­gaszkodik a kötelektől, milyen nagy­mértékben felfokozhatja ütőerejét, s ezáltal milyen előnyös helyzetbe kerül­het. Az idevonatkozó szabály betartá­sára sokkal jobban kell ügyelni. Az utóbbi időben nagyon elharapód­zott a közvetett utasítás adás. Arra az esetekre gondolok, amikor a szorító­segéd „szavalókórust" szervez, s így juttatja el versenyzőjéhez a taktikai uta­sítást. Ez nemcsak szabálytalan, hanem káros is: az öklözők ugyanis nem szok­ják meg az öntevékenységet, s nem tud­nak a kötelek között önállóan gondol­kozni, mindig kifelé tekintgetnek, s a „szavalókórustól­ várják az útbaigazí­tást. Helytelen, hogy a mérkőzésvezetők többsége ezt eltűri! A pontozóbírák 1954-ben jóval keve­sebb hibát követtek el, mint a meg­előző években. A mérkőzéseken jobban összpontosították figyelmüket az ütések számolására, a szabálytalan ütéseket nem értékelték, a kemény horgokat, egyeneseket és felütéseket a szabályok­nak megfelelően erősebben értékelték. Sajnos, még így is előfordultak kirívó tévedések. Gondolok itt elsősorban a Fekete (Bp. Dózsa) —Németh (Bp. Vasas) és a Molnár (Bp. Kinizsi)—Fazekas (Bp. Honvéd) ta­lálkozóra. A szakemberek egyöntetű megítélése szerint Németh és Molnár győzött, a pontozók azonban az előbbi mérkőzésen Feketét hozták ki győztes­nek, míg a másikon döntetlen ered­ményt. Az utóbbi mérkőzésen én Faze­kast hoztam ki győztesnek. Bizonyára nem számoltam elég gondosan az üté­seket, s túlságosan értékeltem Fazekas kemény horgait és támadószellemét. Ehhez hasonló hibák elkerülésének egyik előfeltétele: az ütések lelkiisme­retes számolása. A versenyzők és az edzőit részéről meglehetősen gyakran hangzik el az a panasz, hogy a mérkőzésvezetők nem engedik kibontakozni a küzdelmet, mert belharcban feleslegesen is le­állítják a harcot. . Ebben sok az igazság! Véleményem sze­rint, ha a versenyzők fogásban vannak, ki kell várni egy hét másodpercsét, meg­oldják az ökölvívók a kibontakozást maguk, anélkül, hogy közbelépnénk. Nem helyes a bíróküldés jelenlegi gyakorlata sem, őszintén meg kell mon­danunk: a bíróküldő bizottságok nem mindig a legfőbb formában lévő verseny­bírákat foglalkoztatták, hanem né­melykor bizony baráti alapon készí­tik el a beosztást. Ennek az a következménye, hogy a bí­rák foglalkoztatásában aránytalanságok mutatkoznak, s a fiatalokat egyáltalán nem szerepeltetik megfelelően. A bíró­küldők beleesnek abba a hibába is, hogy a lelkes társadalmi aktívák mun­káját azzal jutalmazzák, hogy derűre­­borára foglalkoztatják őket. Sok olyan bíránk van, aki tavaly több mint négy­­százszor működött. A sok bíráskodás nagy megterhelést jelent, s a túlzott igénybevételre nincs is szükség, hiszen szép számmal akadtak olyanok, akik a múlt évben kétszáznál jóval kevesebb mérkőzésen kaptak szerepet. Hasonló jelenség vidéki viszonylatban is tapasz­talható. Pécsett Sárkány Károly látja el a bíróküldés munkáját. Sárkány a vasút­nál dolgozik, s elkövette azt a súlyos hibát, hogy elsősorban a vasutas-bírá­­kat működtette. Íme néhány számadat: Pécsett nyolc olyan versenybíró van, aki a vasútnál dolgozik, s ezek 1954-ben összesen 1­ 179 alkalommal működtek, míg a többi kilenc bírót együttvéve csak 739-szer. A feltörő fiatalokkal is gondosab­ban, tervszerűbben kellene foglal­kozni. Az utánpótlás tagjai közül Kovács II István, Koncz András, Erőss Béla és Vizy Sándor látszik különösen tehetsé­gesnek. Vidéken, sajnos, kevés a bíró, s ezek közül is jónéhánynak a képzett­sége eléggé hiányos. Hasznára lenne az Ökölvívó­ Sportnak, ha vidéken és Buda­pesten új versenybírói tanfolyamokat indítanának a TSB-k, s felülvizsgálnák a jelenlegi minősítéseket. Szükségesnek tartanám azt is, ha a bírák rendszeresebben képeznék ma­gukat gyakorlatilag és elméletileg egy­aránt. Sajnos, néhány bíró nem látogat­ja a továbbképző tanfolyamok előadá­sait, s alig vannak olyanok, akik részt­­vesznek a sportköri edzéseken. Módot kellene találni arra is, hogy végre meg­ismerhessük az AIBA római kongresszu­sának határozatait, mert ennek alapos ismerete nélkül hátrányos helyzetbe ke­rülünk azokkal a külföldiekkel szem­ben, akik már az új gyakorlat szerint járnak el.­­ Nem kétséges, hogy ebben az eszten­dőben sok a tennivalónk. Ne tévesszük szem elől: mi versenybírák magasabb színvonalú munkával jelentősen meg­gyorsíthatják népszerű sportágunk fej­lődésé­t. Erdélyi Andor, országos minősítésű versenybíró, a társadalmi szövetség elnökségi tagja ­ Népsport legközelebbi száma csütörtök este jelenik meg A birkózók ifjúsági Béke Kupa csapatbajnokságának első fordulója vasárnap került sorra a Bp. Vasas és a Bp. Haladás rendezésé­­ben a Koltói Anna úti Vasas székház­­ban, illetve a Műszaki Egyetem torna­­termében. Budapesten összesen hat mérkőzésre került sor. Eredmények: A Bp. Vasas rendezésében: Bp. Vasas —Pécsi Dózsa 6:4. A Vasas együttese csak igen nagy kötelem után tudta legyőzni a tehetséges fiata­­­lokkal rendelkező pécsi csapatot. Gy: Horváth, Falusi, Mátés, Nádel, Szönyi, Mikus, ill. Kemény, Bükk, Illés, Ágoston. Pécsi Dózsa —Bp. Vörös Lobogó 7:3. A pécsiek sokkal technikásabban bir­kóztak és jobb erőben is voltak ellen­feleiknél. Gy: Kemény, Bükk, Módos, Sántha, Illés, Szűcs, Hunyor, ill. Gelbe, Elbogen, Kormos. Bp. Vasas —Bp. Vörös Lobogó 7:3. A Bp. Vasasnak nem jelentett nagy felada­tot a Vörös Lobogó legyőzése. Különö­sen a felső súlycsoportokban voltak fö­lényben a Vasas-versenyzők. Gy: Cin­­tula. Fekete. Mátés. Nádel, Szőnyi. Mi­kus. Smidélius, ill. Lelkes. Gelb. Gutt­­mann. A Bp. Haladás rendezésében: Bp. Honvéd —Bp. Haladás 8:2. A Hon­véd könnyen győzött. Gy: Siklósi. Zá­­nyi. Cellér. Kiss. Hajba, Molnár, Müller, Klán, ill. Kelemen és Tóth. Bp. Kinizsi —Bp. Honvéd 6:4. A meg­lehetősen szoros mérkőzésen több szín­vonalas találkozóra került sor. Gy: Kruj, Gergényi, Kenesei, Szabó L., Molnár, Sántha, ill. Szöllösi, Cellér. Kiss T., Klán. Bp. Kinizsi —Bp. Haladás 7:3. A Bp Kinizsi ezen a mérkőzésen is kitűnő tel­jesítményt nyújtott. Gy: Kral, Kun, Ger­­gényi, Kenesei. Győré, Molnár, Sántha, ill. Szücs, Brágye, Tóth. K­ülföldi Híradó Az olimpiai himnuszra beérkezett pálya­művek elbírálására nem január végén, hanem február 26. és 28. között kerül sor Lausanne-ban. Végleges döntést azonban csak augusztus 18-án hoznak Monte Carlóban. Kanada válogatott jégkorong-csapata az idei világbajnokság előtt február folyamán Düsseldorfban, Füssenben (vagy Garmisch-Partenkirchenben), to­vábbá Prágában játszik egy-egy mér­kőzést. Az amerikai jégkorong-váloga­tott a VB előtt 12 mérkőzést játszik Európában.­­ Az osztrák labdarúgó-csapatok a jövő­­ben válogatott mérkőzések előtt csak az osztrák szövetség engedélyével mehetnek külföldi portyára. Plymouth: Plymouth Argyle —Linzer ASK 3:2 (0:2). Nemzetközi labdarúgó­mérkőzés. Az Oslóban folyó skandináv nemzet­közi fedett pálya teniszbajnokság férfi egyes elődöntőinek eredményei: Schmidt (svéd) — Sirola (olasz) 6:4, 9:7, 6:4, Nielsen (dán)—T. Johansson (svéd) 3:6, 6:3, 6:4, 6:2. A prágai Szpartak labdarúgó-csapata február elején Karlsruheban vendégsze­repel, ahol az FC Karlsruhe ellen esti mérkőzésen vesz részt. A Kínai Népköztársaságban szereplő szovjet gyorskorcsolyázók Mukdenből Harbinba utaztak, ahol résztvesznek a kínai bajnokságon. Moszkva: Szovjetunió—Észak-Rajna Vestfália (Nyugat-Németország) 13:2 Belgrád: Partizán — SB Oberstdorf (Nyu­­gat-Németország) 4:3. Nemzetközi jég­korong-mérkőzések: BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT a VI., Sztálin út 34. sa. alatt megnyitotta SPORTBOLTJÁT, ahol mindenféle sportcikkeket fel­vesz és elad. — Telefon: 325— 759. BOTOND ÉVA — BOTOND GYÖRGYI: Ft Műkorcsolyázás 16.— ISZAKOVA: Tanuljunk korcsolyázni 3.— A korcsolyázás verseny­­szabályai 2.— LADÁNYI GEDEON: Gyorskorcsolyázás 20.— MÉNESI—LADÁNYI —PETE: Téli sportok az MHK-ban 1.— (A Sport Lap- és Könyvkiadó kiadványai.) Kaphatók valamennyi állami könyvesboltban. Szakkönyvesbolt Budapesten: VII., Rákóczi-Ut 64. 1955. február 1. kedd Különleges esetek a labdarúgó-játékvezetésben A labdarúgó-mérkőzések során elég gyakran fordulnak elő olyan cselekmé­nyek, helyzetek, amelyekről a szabályok külön rendelkeznek. A FIFA döntő­­bizottsága időnként döntvényeket léptet életbe azért, hogy megvalósuljon ezek­ben a vitás esetekben is az egységes szabályalkalmazás. Az alábbiakban néhány döntvényt ismertetek azokból, amelyek a szak­embereket és a labdarúgás szurkolóit is bizonyára érdeklik: lehet-e cserélni kiállított játékost? A mérkőzéssel kapcsolatos jogok gyakorlása a játékvezető részéről szo­rosan akkor kezdődik, amikor sípjelet adott a kezdésre. Maga a mérkőzés azonban csak akkor veszi kezdetét, amikor a kezdőrúgás megtörtént. Ha a csapatokban szereplő bármelyik játékos a kezdés­­e jelt adó sípszó el­­hangzása után, de a játék tényleges megkezdése előtt olyan szabálysértést követ el, amiért őt a játékvezető kiállít­ja, helyére más játékos beállhat! Előfordulhat tehát, hogy egy játékos a sípszó elhangzása után, de még a kezdőrúgás megtörténte előtt megüti ellenfelét, vagy súlyosan megsérti a játékvezetőt, esetleg súlyos sportszerűt­lenséget követ el, amiért a kiállítás sorsára jut. Ilyenkor helyette más játékos leállítható. Ugyancsak lehető­ség van a sípszó után is, de még a kezdőrúgás előtt valamely játékos ki­cserélésére is. Ha egy játékos szabálytalanul kezd s emiatt figyelmeztetésben részesül, ha másodszor is szabálytalanul végzi a kezdőrúgást, ki kell állítani. A szabály­talan kezdés miatt kiállított játékos he­lyett ugyancsak bejöhet a pályára más játékos. A játékvezető jogainak gyakorlása te­hát a sípjellel veszi kezdetét, a mérkő­zés azonban ténylegesen a szabályo­san elvégzett kezdőrúgással kezdődik, a mérkőzés idejének mérése pedig ab­ban a pillanatban indul, amikor a kez­désre állított labdába a játékos belerúg! Az előnyszabály alkalmazása nem másítható meg! Hazánkban jól értik az előnyszabályt a játékvezetők és a közönség is és ha a játékvezető esetleg r­osszul alkal­mazza, bizony az senkinek sem tetszik. Döntvény van érvényben arról, ha a játékvezető az előnyszabályt alkalmaz­va tovább engedi a játék folyását, semmiképpen sem vonhatja vissza dönth* tését, még az esetben sem, ha vala­milyen okból nem valósul meg az az előny a vétlen csapat számára, amely az előnyszabály alkalmazásától feltéte­lezhető, vagy várható volt! Egyetlen példával szeretném bemu­tatni e döntvény lényegét- a tizenhatos vonal közelében a középhátvéd kézzel beleüt a labdába, a játékvezető nem állítja meg a játékot, mert a labda egy kitűnő helyzetben lévő csatárhoz kerül, aki gyorsan kiugrik, de nagy­ lövése a kapu mellé kerül. Igen sokan zúgnak ilyenkor a szabadrúgás elmaradása miatt. Persze nincs igazuk, a játék­vezető helyesen alkalmazta az előny­­szabályt. Arról már nem ő tehet, hogy a lövés nem sikerült. Ha pedig már az előnyszabályt alkalmazta, ezt a dönté­sét nem változtathatja meg. Büntetőrúgás vagy játékvezetői labda? Sok vita van arról, hogy mi a helyes ítélet, amikor a játék hevében a játéko­sok kisodródnak a játéktérről, a labda pedig a játéktéren marad s a szabály­talanságot már a játéktéren kívül kö­veti el a játékos, ugyancsak kívül lévő ellenfelével szemben. Például: a hátvéd­­üldözi a száguldó szélsőt, aki talpával hirtelen megállítja a labdát, lendülete azonban az alap­vonalon túlra viszi át. A hátvéd utána robog, s szintén túlfutva az alapvona­lon elgáncsolja a szélsőt. Vagy: ugyanez az eset azzal a különbséggel, hogy nem gáncs történik, hanem a hátvéd megüti a szélsőt. ítélet: az előbbi esetben Játékvezetői labdaejtés ott, ahol a labda a játék­téren volt, az utóbbi esetben pedig ugyancsak játékvezetői labdaejtés, de a hátvédet ki is kell állítani! Szabadrúgást azért nem ítélhet a játékvezető, mert a szabálysértés a játéktéren kívül történt, márpedig a szabadrúgásokat onnan kell végrehajtani, ahol a szabálysértés tör­tént! Tabák Endre, a labdarúgó JT ügyvezetője. Betörtek a síelők — Már ha ránézek szédülök! Ez volt a versenyzők általános vé­leménye a BTSE téli öttusa-versenyé­nek első napján, amikor kézhez kap­ták a lovaglás pályarajzát. Tóth Béla edző olyan kacskaringós pályát jelölt ki a Kossuth Akadémia tenyérnyi lovardájában, hogy még rágon­dolni is rossz volt, mennyi pálya­tévesztés lesz. A lovasok azonban megemberelték magukat és a lóvezetés eme kitűnő vizsgáján alig tévesztett valaki pá­lyát. Pedig volt mit­­ugratni és egy­­egy gyors fordulóra sokszor csak három-négy méter hely maradt. Nagy figyelem kísérte az újoncok bemutat­kozását: Nyulászi, László, Chr­­sztián, Szaniszló első szereplését. — Elégedett vagyok — jegyezte meg a verseny után az edző. — Ahhoz ké­pest, hogy a fiúk alig egy éve lova­golnak, jól vizsgáztak. S azt is figye­lembe kell venni, hogy csak egy hete edzünk fedettpályán. ★ Ez volt az első téli öttusa-verseny, amelyet a tízpróba-rendszerű ponto­zás alapján értékeltek. A ,,nyáriak'', előre dörzsölték a kezüket, hogy mi­lyen sok értékes pontot szereznek majd a vívásban meg a pisztolylövés­ben a síelőkkel szemben. Hiszen egyetlen csörte értéke 59 pont volt és ezzel 5.9 mp lesikló időt lehetett „megtakarítani”. Az öröm azonban kissé korai volt, mert a várakozás ellenére a síelő el­lenfelek­b­en jól megálltak a helyüket­­ a páston is. S ha­gy ilyen pontozás mellett is mennyire fontos a síelés, az főleg akkor derült ki, amikor a síszá­mok eredményét is kiszámították. * A pisztolylövő-verseny­­után a Bp. Traktor megóvta Somlay eredményét, aki saját és csapatkapitánya állítása szerint 186 kört lőtt, a bírák viszont csak 184 kört írtak az eredmény­lapra. A versenybíróság helyt adott az óvásnak, mivel a találatjelzők szerint Semlay két lövése nem kilen­ces, hanem érintő tizes volt. A döntés helyes és tanulságos. A jövőben először tüzetesen kell át­nézni a táblát s csak aztán közölni a lövések értékét. Nem árt persze az sem, ha a csapatkapitány él a sza­bályadta ellenőrzés jogával , és maga is megvizsgálja csapattagja lőlapját. ★ Sokan meglepődtek, amikor meg­látták a nehéz lesiklópályát és még jobban akkor, amikor megtudták, hogy háromszor kell végigmenni rajta. — Eddig mindig csak lankás bucká­kon rendezték a lesiklást — mondta Tóth Sándor, a Pál vaj el éles vezetője — most azonban már jóval nagyobb köve­telményeket támasztunk. Fejlődnek a versenyzők, legyen igazi sí verseny a le­siklás. Az eredmények igazolták a verseny­bírákat, ilyen színvonalas lesiklást még soha sem láttunk téli öttusa-ver­senyen. Nehéz volt a pálya, de szépen, s ami még fontosabb, gyorsan mentek végig rajta a versenyzők. Akadtak azonban még kezdők is, akiknek szereplése bizony ön- és köz­­veszélyes volt. Igaz, bátran mentek ők is, de főként csak azért, mert nem is sejtették, milyen veszélyeket rejt ma­gában a gyorsiramú lesiklás.­­ A jövőben itt is külön kell elbí­rálni az indulási jogot, mint a lovag­lásban — állapította meg Benedek Gá­bor. V Itki ezúttal nem versenyző volt, hanem a versenybíróság elnöke. — Aki­ ­ a téli öttusába nem biztos lesikló, azt semmiképpen sem szabad indulni elaedni. ★ A BTSB mellett működő társadalmi Öttusa-szövetség első nyilvános mű­ködése volt az öttusa-verseny és a háromtusa-bajnokság megrendezése. A lelkes versenybíróság a saját ere­jéből, kevés külső segítséggel bonyo­lította le a rendezés és a számolás töméntelen munkáját­ és — jól dolgo­zott. —­ Eddig minden öttusa-versenyt csak más sportágak versenybíróinak segít­ségével tudtunk lebonyolítani — mondta Weisz István versenytitkár. — Szeret­nénk kialakítani egy saját bírógárdát, amely m­inden feladatot jól old meg. ★ A 10­ km-es sífutás nem gyerek­játék, alapos felkészülés, sok edzés kell hozzá. A küzdelmet rontotta, hogy néhány versenyző, sportember­hez méltatlan komolytalansággal „szó­rakoztatta ” verseny közben a ver­senybíróságot és a nézőközönséget. Sőt olyan is akadt, aki félpályán le­csatolt, vagy nevetve, tréfálkozva „sétált” végig a pályán. A jövőben az ilyen sportolókat nemcsak a ver­senyzésből kell kizárni, hanem a fe­gyelmi büntetés sem maradhat el. — Sajnálatos, hogy az öttusázók meg­erősödött és megnőtt táborában még akadnak ilyen versenyzők — jegyezte meg Kisgyörgy Lajos. — Az ilyeneknek nincs helyük az öttusázók között. ★ Az „ideg­számok” után már sej­teni lehetett Nyulászi­ győzelmét. A fiatal testnevelő tanár a síszámokban a várakozásnak megfelelően szerepelt és így élete első öttusa-versenyén megérdemelt győzelmet aratott. — Lászlóval és Chrisztiánnal tavaly megnyertük a háromtusa-csapatbajnok­ságot — mondta Nyulászi, a díjkiosz­tás után. — Ekkor kezdtünk el rend­szeresen edzeni mind az öt verseny­­számban. Négyéves korom óta síelek, így ez nem jelentett nehézséget, de a többi versenyszám bizony nem ment könnyen Köszönetet mondok ezért Hennyei, Kisgyörgy és Tóth Béla ed­zőimnek, akik rengeteg munkával segí­tettek ahhoz, hogy első versenyemet megnyerjem. S azt javasolom sok síelő­nek, hogy jöjjenek öttusázni, mert a téli öttusa kemény, nehéz, de gyö­nyörű sport. Remélhetőleg a hívő szó meghall­gatásra talál és jövőre újabb tíz, húsz vagy még több síelő kapcsolódik be az öttusasportba. (molnár) Jelelni kell a közvetett szabadrúgás megítélését! Kétfajta szabadrúgás létezik: olyan, amelyből közvetlenül gól érhető el és olyan, amelyből csak akkor származhat gól, ha az elrúgást végzőn kívül más játékos — akár saját játékos, akár az ellenfél játékosa — is érinti a lab­dát, mielőtt az a kapuba jut. Az előbbit közvetlen vagy szigorított, az utóbbit pedig közvetett vagy egyszerű szabad­rúgásnak nevezik. (bokan a két elneve­zést összekeverik.) Nagyon sokszor előfordul, hogy sem a játékosok, sem a közönség nem tud­ja, hogy a játékvezető közvetlen, vagy közvetett szabadrúgást ítélt A félre­értések és viták megelőzése céljából a FIFA elrendelte, hogy közvetett szabad­rúgás megítélése esetén karfelemelés­sel köteles a játékvezető ezt jelezni. A karfelemelésnek meg kell előznie a szabadrúgás elvégzésére jelt adó síp­szót. Legjobb tehát, ha a karfelemelés egyidejűleg történik a szabálytalansá­got megítélő sípszóval. Bár a FIFA ki­mondja, hogy a karfelemeléstől elte­kintve semmiféle egyéb jelzés nem követelhető, a magyar játékvezetők a belföldi mérkőzéseken a karfelemeléssel egyidejűleg hangos szóval tudtul adják, hogy „érintés nélkül nem lehet gól”. Ajánlatos tehát, ha a jövőben a játéko­sok a sípszó elhangzása után a játék­vezetőre tekintenek, ha bizonytalanok a szabadrúgás milyenségét illetőleg. A jégsport könyvei

Next