Népsport, 1955. február (11. évfolyam, 24-42. szám)
1955-02-01 / 24. szám
Férfi pillangózóink további fejlődése 1954 legjobb úszóeredményei A delfini-lábütem alkalmazásával újabb fejlődés indult meg ebben a nehéz úszásnemben. Főleg Tumpek fejlesztette tovább a delfin-lábütem technikáját és ennek eredménye elsősorban a 100 méteres távon mutatkozott meg. Négyszer javította meg 1954-ben a 100 m-es világcsúcsot. Tumpek 2.3 mp-es javulása mellett figyelemreméltó Áts 1:06-os ideje is. Áts adottságai is megfelelőek az új lábütemhez. Legrégibb delfinezőnk, Fejér javulása már nem volt ilyen mérvű, öt tanulmányai akadályozták a folyamatos edzésben. A sokoldalú Nyéki első pillangózó rajtja meglepő eredményt hozott. Remélhető, hogy rövid idő alatt ebben az úszásnemben is kiváló eredményeket ér el. Az utánpótlás tagjai közül Hoffmann, Kliment és Papp, valamint a szegedi Lombos érhet el hamarosan 1:10-en belüli eredményt Az általános javulást mutatják az átlagok, de mutatja a 25-ik és az 50-ik eredménye is. A pillangóúszásban a 200 méter az olimpiai táv, ezért elsősorban az itt elért eredmények érdemelnek figyelmet. Örvendetes, hogy itt is fejlődés tapasztalható. Tumpek állóképessége jelentékenyen javult, bár ezen a téren még további fejlődésre van szüksége. Az Európa-bajnokságon elért győzelme már az eddigi tapasztalatok felhasználásának eredménye volt. Fejér sokszor úszott 2:40-en belüli időt, de jó formája nem volt egyenletes, csak az idény közepén úszott megnyugtatóan. Ekkor aratta győzelmét is Tumpek ellen. Áts javult a legtöbbet, de így is csak harmadik tudott lenni a magyar ranglistán. Három pillangózónk egyébként a világranglistán is bekerült a legjobb tíz közé (Tumpek 2., Fejér 5., Áts 9 ). A fiatalok közül még Papp eredménye érdemel említést. Mindenesetre kevés a pillangózó úszónk. Mindössze 43 eredményt tartanak nyilván ezen a távon. Az edzők feladata ennek az úszásnemnek fokozottabb népszerűsítése. 200 M FÉRFI PILLANGÓ ÚSZÁS 1953. évi rangelső Tumpek György 2:35.4 2:30.6 Tumpek Gy., Bp. Honvéd (2:33.6) 2:35.1 Fejér Zs., Bp. Haladás (2:34.7) 2:37.8 Áts J„ Bp. Kinizsi (2:44.6) 2:39.8 Papp A., Bp. Kinizsi (2:41.5) 2:44.8 Hoffmann P., Bp. Kinizsi (—) 2:46.1 Garai J„ Bp. Dózsa (2:44) 2:49.8 Kuczora F., Szem. Dózsa (2:57.8) 2:50.8 Reök A., Szegedi Petőfi (2:57.2) 2:51.2 Nagy T., Bp. Lók. (3:01.1) 2:53 Gyenge J., Bp. Honvéd (2:50.2) Tizes átlag: 2:43.9 (1953-ban 2:45.4). A 26-ik eredménye 3:05.6 (1953-ban 3:02.9), a 40-ik eredménye 3:21.1 (1953- ban 3:17.3). 100 M FÉRFI PILLANGÓUSZÁS 1953. évi rangelső Tumpek György 1:01.3 1:02 Tumpek Gy., Bp. Honvéd (1:04.3) 1:06 Áts J., Bp. Kinizsi (1:07.4) 1:07.2 Fejér Zs., Bp. Haladás (1:07.4) 1:09.1 Nyéki I., Bp. Honvéd (1) 1:10.8 Papp A., Bp. Kinizsi (1:11.4) 1:10.9 Hoffmann P., Bp. Kinizsi (1:12.7) 1:11.2 Kárpáti Gy., Bp. Kinizsi (1:10.6) 1:11.9 Kliment M., Bp. Lók. (1:15.2) 1:12.3 Garai J., Bp. Dózsa (1:12) 1:12.4 Lombos J., Szegedi Haladás (—3 Tízes átlag: 1:09.38 (1953-ban 1:09.77). A 25-ik eredménye 1:15.4 (1953-ban 1:17), az 50-ik eredménye 1:19.8, (1953- ban 1:20.6). Tumpik György -2 Milyen hibákat követtek el leggyakrabban az ökölvívó-versenybírák 1954-ben? Ökölvívó szakembereink sokat fáradoznak azon, hogy emeljék kedvelt sportáguk színvonalát Lelkes munkájuknak köszönhető, hogy 1954-ben már mutatkozott némi fejlődés. Ezzel természetesen még egyáltalán nem lehetünk elégedettek, hiszen még nagyon messze vagyunk attól, hogy legjobb öklözőinket ismét úgy emlegessék, mint néhány évvel ezelőtt. Mindenesetre megnyugtató az a körülmény, hogy a sportköri vezetők többsége, s a társadalmi szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy felfedje és kijavítsa azokat a hibákat, amelyek még gátolják az előrehaladást. A fejlődést nemcsak az edzők, vezetők és versenyzők, hanem a bírák is jelentős mértékben elősegíthetik. A bírák is igyekeznek hathatósan támogatni minden olyan kísérletet, amelynek megvalósítása után javulást lehet remélni, de meg kell őszintén mondani: még gyakran követnek el súlyos hibákat. Kétségtelen, hogy a múlt évben ők is haladtak előre, de én most mégsem erényeikről, hanem azokról a hibákról szeretnék inni, amelyek 1954- ben a leggyakoribbak voltak. Valamennyien tudjuk, hogy külföldön, különösen nagyobb szabálú versenyeken — EB-n, olimpián — rendkívül szigorúan bírálják el azt, ha az ökölvívó nem szabályos ülőfelülettel, hanem tenyérrel vagy alkarral üt. Ezzel szemben nálunk gyakran láthatunk olyan mérkőzéseket, amelyen egymást követik a tenyeresek, s a vezetőbíró mégsem figyelmeztet vagy int. Pedig ha a mérkőzésvezetők egy része nem lenne ilyen elnéző, hamarosan rá lehetne szoktatni az öklözőket a szabályos ütésekre. Neves versenyzőink közül Fekete (Bp. Dózsa), Nagy (Bp. Vasas), Kárpáti (Bp. Dózsa), Fehér (Bp. Honvéd), Kisfalvi (Bp. Honvéd) és Kellner (Bp. Vasas) a küzdővonalból való kilépés után nagyon gyakran üt tenyérrel. Fekete (Műszaki Egyetem), Balaskó (Győri Vasas), Homolya (Bp. Kinizsi) és Csiszár (ÉMAG) pedig sokszor indít támadást alkarral. Meg kell említenem azt is, hogy az edzők sok esetben hátráltatják versenyzőik fejlődését azzal, hogy a mérkőzésvezetőnek szemrehányást tesznek, amiért megintéssel elejét akarja venni a további szabálytalanságoknak. A felelőst sem bírálják el egyöntetűen. Előfordul, hogy a versenyző betámasztja a fejét az ellenfél egyik vállgödrébe — amire módot ad a szabály — s a következő pillanatban a bíró szétszedi a küzdöfejeket és fejelés címén figyelmezteti a versenyzőt. Kihajlásokat is gyakran fejelésnek minősítenek, s ezzel tartózkodóvá teszik az ökölvívókat. Nem egységes az álláspont a fogás kérdésében sem. Rendszerint az a versenyző fog, amelyik kezét ellenfele hóna alá csúsztatja. Ilyen esetekben a szurkolók hangoskodni, tüntetni szoktak, s nem egy esetben megtörténik, hogy megtévesztik a mérkőzésvezetőt, s az erre azt az öklözőt inti meg, aki nem szabálytalankodott. A fogást elbírálni nem könnyű feladat, hiszen az ökölvívók némelykor felváltva fognak, s ilyen esetekben a mérkőzésvezető figyelme eléggé megoszlik. A szabályok tiltják a kötelek kihasználását, a bírák azonban ennek a szabálynak nem mindig szereznek érvényt. Pedig a kötél kihasználását követő ütés igen nagy erejű lehet. Gondoljunk csak arra, ha egy nagytestű ökölvívó elrugaszkodik a kötelektől, milyen nagymértékben felfokozhatja ütőerejét, s ezáltal milyen előnyös helyzetbe kerülhet. Az idevonatkozó szabály betartására sokkal jobban kell ügyelni. Az utóbbi időben nagyon elharapódzott a közvetett utasítás adás. Arra az esetekre gondolok, amikor a szorítósegéd „szavalókórust" szervez, s így juttatja el versenyzőjéhez a taktikai utasítást. Ez nemcsak szabálytalan, hanem káros is: az öklözők ugyanis nem szokják meg az öntevékenységet, s nem tudnak a kötelek között önállóan gondolkozni, mindig kifelé tekintgetnek, s a „szavalókórustól várják az útbaigazítást. Helytelen, hogy a mérkőzésvezetők többsége ezt eltűri! A pontozóbírák 1954-ben jóval kevesebb hibát követtek el, mint a megelőző években. A mérkőzéseken jobban összpontosították figyelmüket az ütések számolására, a szabálytalan ütéseket nem értékelték, a kemény horgokat, egyeneseket és felütéseket a szabályoknak megfelelően erősebben értékelték. Sajnos, még így is előfordultak kirívó tévedések. Gondolok itt elsősorban a Fekete (Bp. Dózsa) —Németh (Bp. Vasas) és a Molnár (Bp. Kinizsi)—Fazekas (Bp. Honvéd) találkozóra. A szakemberek egyöntetű megítélése szerint Németh és Molnár győzött, a pontozók azonban az előbbi mérkőzésen Feketét hozták ki győztesnek, míg a másikon döntetlen eredményt. Az utóbbi mérkőzésen én Fazekast hoztam ki győztesnek. Bizonyára nem számoltam elég gondosan az ütéseket, s túlságosan értékeltem Fazekas kemény horgait és támadószellemét. Ehhez hasonló hibák elkerülésének egyik előfeltétele: az ütések lelkiismeretes számolása. A versenyzők és az edzőit részéről meglehetősen gyakran hangzik el az a panasz, hogy a mérkőzésvezetők nem engedik kibontakozni a küzdelmet, mert belharcban feleslegesen is leállítják a harcot. . Ebben sok az igazság! Véleményem szerint, ha a versenyzők fogásban vannak, ki kell várni egy hét másodpercsét, megoldják az ökölvívók a kibontakozást maguk, anélkül, hogy közbelépnénk. Nem helyes a bíróküldés jelenlegi gyakorlata sem, őszintén meg kell mondanunk: a bíróküldő bizottságok nem mindig a legfőbb formában lévő versenybírákat foglalkoztatták, hanem némelykor bizony baráti alapon készítik el a beosztást. Ennek az a következménye, hogy a bírák foglalkoztatásában aránytalanságok mutatkoznak, s a fiatalokat egyáltalán nem szerepeltetik megfelelően. A bíróküldők beleesnek abba a hibába is, hogy a lelkes társadalmi aktívák munkáját azzal jutalmazzák, hogy derűreborára foglalkoztatják őket. Sok olyan bíránk van, aki tavaly több mint négyszázszor működött. A sok bíráskodás nagy megterhelést jelent, s a túlzott igénybevételre nincs is szükség, hiszen szép számmal akadtak olyanok, akik a múlt évben kétszáznál jóval kevesebb mérkőzésen kaptak szerepet. Hasonló jelenség vidéki viszonylatban is tapasztalható. Pécsett Sárkány Károly látja el a bíróküldés munkáját. Sárkány a vasútnál dolgozik, s elkövette azt a súlyos hibát, hogy elsősorban a vasutas-bírákat működtette. Íme néhány számadat: Pécsett nyolc olyan versenybíró van, aki a vasútnál dolgozik, s ezek 1954-ben összesen 1 179 alkalommal működtek, míg a többi kilenc bírót együttvéve csak 739-szer. A feltörő fiatalokkal is gondosabban, tervszerűbben kellene foglalkozni. Az utánpótlás tagjai közül Kovács II István, Koncz András, Erőss Béla és Vizy Sándor látszik különösen tehetségesnek. Vidéken, sajnos, kevés a bíró, s ezek közül is jónéhánynak a képzettsége eléggé hiányos. Hasznára lenne az Ökölvívó Sportnak, ha vidéken és Budapesten új versenybírói tanfolyamokat indítanának a TSB-k, s felülvizsgálnák a jelenlegi minősítéseket. Szükségesnek tartanám azt is, ha a bírák rendszeresebben képeznék magukat gyakorlatilag és elméletileg egyaránt. Sajnos, néhány bíró nem látogatja a továbbképző tanfolyamok előadásait, s alig vannak olyanok, akik résztvesznek a sportköri edzéseken. Módot kellene találni arra is, hogy végre megismerhessük az AIBA római kongresszusának határozatait, mert ennek alapos ismerete nélkül hátrányos helyzetbe kerülünk azokkal a külföldiekkel szemben, akik már az új gyakorlat szerint járnak el. Nem kétséges, hogy ebben az esztendőben sok a tennivalónk. Ne tévesszük szem elől: mi versenybírák magasabb színvonalú munkával jelentősen meggyorsíthatják népszerű sportágunk fejlődését. Erdélyi Andor, országos minősítésű versenybíró, a társadalmi szövetség elnökségi tagja Népsport legközelebbi száma csütörtök este jelenik meg A birkózók ifjúsági Béke Kupa csapatbajnokságának első fordulója vasárnap került sorra a Bp. Vasas és a Bp. Haladás rendezésében a Koltói Anna úti Vasas székházban, illetve a Műszaki Egyetem tornatermében. Budapesten összesen hat mérkőzésre került sor. Eredmények: A Bp. Vasas rendezésében: Bp. Vasas —Pécsi Dózsa 6:4. A Vasas együttese csak igen nagy kötelem után tudta legyőzni a tehetséges fiatalokkal rendelkező pécsi csapatot. Gy: Horváth, Falusi, Mátés, Nádel, Szönyi, Mikus, ill. Kemény, Bükk, Illés, Ágoston. Pécsi Dózsa —Bp. Vörös Lobogó 7:3. A pécsiek sokkal technikásabban birkóztak és jobb erőben is voltak ellenfeleiknél. Gy: Kemény, Bükk, Módos, Sántha, Illés, Szűcs, Hunyor, ill. Gelbe, Elbogen, Kormos. Bp. Vasas —Bp. Vörös Lobogó 7:3. A Bp. Vasasnak nem jelentett nagy feladatot a Vörös Lobogó legyőzése. Különösen a felső súlycsoportokban voltak fölényben a Vasas-versenyzők. Gy: Cintula. Fekete. Mátés. Nádel, Szőnyi. Mikus. Smidélius, ill. Lelkes. Gelb. Guttmann. A Bp. Haladás rendezésében: Bp. Honvéd —Bp. Haladás 8:2. A Honvéd könnyen győzött. Gy: Siklósi. Zányi. Cellér. Kiss. Hajba, Molnár, Müller, Klán, ill. Kelemen és Tóth. Bp. Kinizsi —Bp. Honvéd 6:4. A meglehetősen szoros mérkőzésen több színvonalas találkozóra került sor. Gy: Kruj, Gergényi, Kenesei, Szabó L., Molnár, Sántha, ill. Szöllösi, Cellér. Kiss T., Klán. Bp. Kinizsi —Bp. Haladás 7:3. A Bp Kinizsi ezen a mérkőzésen is kitűnő teljesítményt nyújtott. Gy: Kral, Kun, Gergényi, Kenesei. Győré, Molnár, Sántha, ill. Szücs, Brágye, Tóth. Külföldi Híradó Az olimpiai himnuszra beérkezett pályaművek elbírálására nem január végén, hanem február 26. és 28. között kerül sor Lausanne-ban. Végleges döntést azonban csak augusztus 18-án hoznak Monte Carlóban. Kanada válogatott jégkorong-csapata az idei világbajnokság előtt február folyamán Düsseldorfban, Füssenben (vagy Garmisch-Partenkirchenben), továbbá Prágában játszik egy-egy mérkőzést. Az amerikai jégkorong-válogatott a VB előtt 12 mérkőzést játszik Európában. Az osztrák labdarúgó-csapatok a jövőben válogatott mérkőzések előtt csak az osztrák szövetség engedélyével mehetnek külföldi portyára. Plymouth: Plymouth Argyle —Linzer ASK 3:2 (0:2). Nemzetközi labdarúgómérkőzés. Az Oslóban folyó skandináv nemzetközi fedett pálya teniszbajnokság férfi egyes elődöntőinek eredményei: Schmidt (svéd) — Sirola (olasz) 6:4, 9:7, 6:4, Nielsen (dán)—T. Johansson (svéd) 3:6, 6:3, 6:4, 6:2. A prágai Szpartak labdarúgó-csapata február elején Karlsruheban vendégszerepel, ahol az FC Karlsruhe ellen esti mérkőzésen vesz részt. A Kínai Népköztársaságban szereplő szovjet gyorskorcsolyázók Mukdenből Harbinba utaztak, ahol résztvesznek a kínai bajnokságon. Moszkva: Szovjetunió—Észak-Rajna Vestfália (Nyugat-Németország) 13:2 Belgrád: Partizán — SB Oberstdorf (Nyugat-Németország) 4:3. Nemzetközi jégkorong-mérkőzések: BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT a VI., Sztálin út 34. sa. alatt megnyitotta SPORTBOLTJÁT, ahol mindenféle sportcikkeket felvesz és elad. — Telefon: 325— 759. BOTOND ÉVA — BOTOND GYÖRGYI: Ft Műkorcsolyázás 16.— ISZAKOVA: Tanuljunk korcsolyázni 3.— A korcsolyázás versenyszabályai 2.— LADÁNYI GEDEON: Gyorskorcsolyázás 20.— MÉNESI—LADÁNYI —PETE: Téli sportok az MHK-ban 1.— (A Sport Lap- és Könyvkiadó kiadványai.) Kaphatók valamennyi állami könyvesboltban. Szakkönyvesbolt Budapesten: VII., Rákóczi-Ut 64. 1955. február 1. kedd Különleges esetek a labdarúgó-játékvezetésben A labdarúgó-mérkőzések során elég gyakran fordulnak elő olyan cselekmények, helyzetek, amelyekről a szabályok külön rendelkeznek. A FIFA döntőbizottsága időnként döntvényeket léptet életbe azért, hogy megvalósuljon ezekben a vitás esetekben is az egységes szabályalkalmazás. Az alábbiakban néhány döntvényt ismertetek azokból, amelyek a szakembereket és a labdarúgás szurkolóit is bizonyára érdeklik: lehet-e cserélni kiállított játékost? A mérkőzéssel kapcsolatos jogok gyakorlása a játékvezető részéről szorosan akkor kezdődik, amikor sípjelet adott a kezdésre. Maga a mérkőzés azonban csak akkor veszi kezdetét, amikor a kezdőrúgás megtörtént. Ha a csapatokban szereplő bármelyik játékos a kezdése jelt adó sípszó elhangzása után, de a játék tényleges megkezdése előtt olyan szabálysértést követ el, amiért őt a játékvezető kiállítja, helyére más játékos beállhat! Előfordulhat tehát, hogy egy játékos a sípszó elhangzása után, de még a kezdőrúgás megtörténte előtt megüti ellenfelét, vagy súlyosan megsérti a játékvezetőt, esetleg súlyos sportszerűtlenséget követ el, amiért a kiállítás sorsára jut. Ilyenkor helyette más játékos leállítható. Ugyancsak lehetőség van a sípszó után is, de még a kezdőrúgás előtt valamely játékos kicserélésére is. Ha egy játékos szabálytalanul kezd s emiatt figyelmeztetésben részesül, ha másodszor is szabálytalanul végzi a kezdőrúgást, ki kell állítani. A szabálytalan kezdés miatt kiállított játékos helyett ugyancsak bejöhet a pályára más játékos. A játékvezető jogainak gyakorlása tehát a sípjellel veszi kezdetét, a mérkőzés azonban ténylegesen a szabályosan elvégzett kezdőrúgással kezdődik, a mérkőzés idejének mérése pedig abban a pillanatban indul, amikor a kezdésre állított labdába a játékos belerúg! Az előnyszabály alkalmazása nem másítható meg! Hazánkban jól értik az előnyszabályt a játékvezetők és a közönség is és ha a játékvezető esetleg rosszul alkalmazza, bizony az senkinek sem tetszik. Döntvény van érvényben arról, ha a játékvezető az előnyszabályt alkalmazva tovább engedi a játék folyását, semmiképpen sem vonhatja vissza dönth* tését, még az esetben sem, ha valamilyen okból nem valósul meg az az előny a vétlen csapat számára, amely az előnyszabály alkalmazásától feltételezhető, vagy várható volt! Egyetlen példával szeretném bemutatni e döntvény lényegét- a tizenhatos vonal közelében a középhátvéd kézzel beleüt a labdába, a játékvezető nem állítja meg a játékot, mert a labda egy kitűnő helyzetben lévő csatárhoz kerül, aki gyorsan kiugrik, de nagy lövése a kapu mellé kerül. Igen sokan zúgnak ilyenkor a szabadrúgás elmaradása miatt. Persze nincs igazuk, a játékvezető helyesen alkalmazta az előnyszabályt. Arról már nem ő tehet, hogy a lövés nem sikerült. Ha pedig már az előnyszabályt alkalmazta, ezt a döntését nem változtathatja meg. Büntetőrúgás vagy játékvezetői labda? Sok vita van arról, hogy mi a helyes ítélet, amikor a játék hevében a játékosok kisodródnak a játéktérről, a labda pedig a játéktéren marad s a szabálytalanságot már a játéktéren kívül követi el a játékos, ugyancsak kívül lévő ellenfelével szemben. Például: a hátvédüldözi a száguldó szélsőt, aki talpával hirtelen megállítja a labdát, lendülete azonban az alapvonalon túlra viszi át. A hátvéd utána robog, s szintén túlfutva az alapvonalon elgáncsolja a szélsőt. Vagy: ugyanez az eset azzal a különbséggel, hogy nem gáncs történik, hanem a hátvéd megüti a szélsőt. ítélet: az előbbi esetben Játékvezetői labdaejtés ott, ahol a labda a játéktéren volt, az utóbbi esetben pedig ugyancsak játékvezetői labdaejtés, de a hátvédet ki is kell állítani! Szabadrúgást azért nem ítélhet a játékvezető, mert a szabálysértés a játéktéren kívül történt, márpedig a szabadrúgásokat onnan kell végrehajtani, ahol a szabálysértés történt! Tabák Endre, a labdarúgó JT ügyvezetője. Betörtek a síelők — Már ha ránézek szédülök! Ez volt a versenyzők általános véleménye a BTSE téli öttusa-versenyének első napján, amikor kézhez kapták a lovaglás pályarajzát. Tóth Béla edző olyan kacskaringós pályát jelölt ki a Kossuth Akadémia tenyérnyi lovardájában, hogy még rágondolni is rossz volt, mennyi pályatévesztés lesz. A lovasok azonban megemberelték magukat és a lóvezetés eme kitűnő vizsgáján alig tévesztett valaki pályát. Pedig volt mitugratni és egyegy gyors fordulóra sokszor csak három-négy méter hely maradt. Nagy figyelem kísérte az újoncok bemutatkozását: Nyulászi, László, Chrsztián, Szaniszló első szereplését. — Elégedett vagyok — jegyezte meg a verseny után az edző. — Ahhoz képest, hogy a fiúk alig egy éve lovagolnak, jól vizsgáztak. S azt is figyelembe kell venni, hogy csak egy hete edzünk fedettpályán. ★ Ez volt az első téli öttusa-verseny, amelyet a tízpróba-rendszerű pontozás alapján értékeltek. A ,,nyáriak'', előre dörzsölték a kezüket, hogy milyen sok értékes pontot szereznek majd a vívásban meg a pisztolylövésben a síelőkkel szemben. Hiszen egyetlen csörte értéke 59 pont volt és ezzel 5.9 mp lesikló időt lehetett „megtakarítani”. Az öröm azonban kissé korai volt, mert a várakozás ellenére a síelő ellenfelekben jól megálltak a helyüket a páston is. S hagy ilyen pontozás mellett is mennyire fontos a síelés, az főleg akkor derült ki, amikor a síszámok eredményét is kiszámították. * A pisztolylövő-versenyután a Bp. Traktor megóvta Somlay eredményét, aki saját és csapatkapitánya állítása szerint 186 kört lőtt, a bírák viszont csak 184 kört írtak az eredménylapra. A versenybíróság helyt adott az óvásnak, mivel a találatjelzők szerint Semlay két lövése nem kilences, hanem érintő tizes volt. A döntés helyes és tanulságos. A jövőben először tüzetesen kell átnézni a táblát s csak aztán közölni a lövések értékét. Nem árt persze az sem, ha a csapatkapitány él a szabályadta ellenőrzés jogával , és maga is megvizsgálja csapattagja lőlapját. ★ Sokan meglepődtek, amikor meglátták a nehéz lesiklópályát és még jobban akkor, amikor megtudták, hogy háromszor kell végigmenni rajta. — Eddig mindig csak lankás buckákon rendezték a lesiklást — mondta Tóth Sándor, a Pál vaj el éles vezetője — most azonban már jóval nagyobb követelményeket támasztunk. Fejlődnek a versenyzők, legyen igazi sí verseny a lesiklás. Az eredmények igazolták a versenybírákat, ilyen színvonalas lesiklást még soha sem láttunk téli öttusa-versenyen. Nehéz volt a pálya, de szépen, s ami még fontosabb, gyorsan mentek végig rajta a versenyzők. Akadtak azonban még kezdők is, akiknek szereplése bizony ön- és közveszélyes volt. Igaz, bátran mentek ők is, de főként csak azért, mert nem is sejtették, milyen veszélyeket rejt magában a gyorsiramú lesiklás. A jövőben itt is külön kell elbírálni az indulási jogot, mint a lovaglásban — állapította meg Benedek Gábor. V Itki ezúttal nem versenyző volt, hanem a versenybíróság elnöke. — Aki a téli öttusába nem biztos lesikló, azt semmiképpen sem szabad indulni elaedni. ★ A BTSB mellett működő társadalmi Öttusa-szövetség első nyilvános működése volt az öttusa-verseny és a háromtusa-bajnokság megrendezése. A lelkes versenybíróság a saját erejéből, kevés külső segítséggel bonyolította le a rendezés és a számolás töméntelen munkáját és — jól dolgozott. — Eddig minden öttusa-versenyt csak más sportágak versenybíróinak segítségével tudtunk lebonyolítani — mondta Weisz István versenytitkár. — Szeretnénk kialakítani egy saját bírógárdát, amely minden feladatot jól old meg. ★ A 10 km-es sífutás nem gyerekjáték, alapos felkészülés, sok edzés kell hozzá. A küzdelmet rontotta, hogy néhány versenyző, sportemberhez méltatlan komolytalansággal „szórakoztatta ” verseny közben a versenybíróságot és a nézőközönséget. Sőt olyan is akadt, aki félpályán lecsatolt, vagy nevetve, tréfálkozva „sétált” végig a pályán. A jövőben az ilyen sportolókat nemcsak a versenyzésből kell kizárni, hanem a fegyelmi büntetés sem maradhat el. — Sajnálatos, hogy az öttusázók megerősödött és megnőtt táborában még akadnak ilyen versenyzők — jegyezte meg Kisgyörgy Lajos. — Az ilyeneknek nincs helyük az öttusázók között. ★ Az „idegszámok” után már sejteni lehetett Nyulászi győzelmét. A fiatal testnevelő tanár a síszámokban a várakozásnak megfelelően szerepelt és így élete első öttusa-versenyén megérdemelt győzelmet aratott. — Lászlóval és Chrisztiánnal tavaly megnyertük a háromtusa-csapatbajnokságot — mondta Nyulászi, a díjkiosztás után. — Ekkor kezdtünk el rendszeresen edzeni mind az öt versenyszámban. Négyéves korom óta síelek, így ez nem jelentett nehézséget, de a többi versenyszám bizony nem ment könnyen Köszönetet mondok ezért Hennyei, Kisgyörgy és Tóth Béla edzőimnek, akik rengeteg munkával segítettek ahhoz, hogy első versenyemet megnyerjem. S azt javasolom sok síelőnek, hogy jöjjenek öttusázni, mert a téli öttusa kemény, nehéz, de gyönyörű sport. Remélhetőleg a hívő szó meghallgatásra talál és jövőre újabb tíz, húsz vagy még több síelő kapcsolódik be az öttusasportba. (molnár) Jelelni kell a közvetett szabadrúgás megítélését! Kétfajta szabadrúgás létezik: olyan, amelyből közvetlenül gól érhető el és olyan, amelyből csak akkor származhat gól, ha az elrúgást végzőn kívül más játékos — akár saját játékos, akár az ellenfél játékosa — is érinti a labdát, mielőtt az a kapuba jut. Az előbbit közvetlen vagy szigorított, az utóbbit pedig közvetett vagy egyszerű szabadrúgásnak nevezik. (bokan a két elnevezést összekeverik.) Nagyon sokszor előfordul, hogy sem a játékosok, sem a közönség nem tudja, hogy a játékvezető közvetlen, vagy közvetett szabadrúgást ítélt A félreértések és viták megelőzése céljából a FIFA elrendelte, hogy közvetett szabadrúgás megítélése esetén karfelemeléssel köteles a játékvezető ezt jelezni. A karfelemelésnek meg kell előznie a szabadrúgás elvégzésére jelt adó sípszót. Legjobb tehát, ha a karfelemelés egyidejűleg történik a szabálytalanságot megítélő sípszóval. Bár a FIFA kimondja, hogy a karfelemeléstől eltekintve semmiféle egyéb jelzés nem követelhető, a magyar játékvezetők a belföldi mérkőzéseken a karfelemeléssel egyidejűleg hangos szóval tudtul adják, hogy „érintés nélkül nem lehet gól”. Ajánlatos tehát, ha a jövőben a játékosok a sípszó elhangzása után a játékvezetőre tekintenek, ha bizonytalanok a szabadrúgás milyenségét illetőleg. A jégsport könyvei