Népsport, 1955. március (11. évfolyam, 43-64. szám)
1955-03-01 / 43. szám
NewSport A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1955. MÁRCIUS 1 . Ára: 60 fillér ★ XI. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Mozgalom indult a főváros kerékpáros közlekedési viszonyainak megjavításáért Kerékpársportunk elmaradottságának egyik legfőbb okca kétségtelenül az, hogy több mint másfél millió lakosú fővárosunkban a közlekedési szabályok igen sok utcából, sőt egész kerületből is kitiltották a kerékpárosokat. A túlságosan szigorú közlekedési szabályok teljesen elvették a főváros közönségének kedvét a kerékpáron való közlekedéstől, hiszen rövid úton sehová sem juthat el senki, mert léptennyomon útját állja a sok tilost jelző tábla, így tehát szinte teljesen kiapadt a kerékpársportnak az a hatalmas budapesti forrása, amely évekkel ezelőtt mennyi sok kiválóversenyzőt adott a versenysportnak. * A magyar kerékpársport vezetői felismerték ennek a kérdésnek nagy jelentőségét. Az OTSB technikai sportok osztálya a kerékpáros társadalmi szövetséggel együtt a közelmúltban mozgalmat indított, amelynek az a célja, hogy több jogot harcoljon ki a kerékpárosok számára a budapesti utcai közlekedésben. — Addig nem is álmodhatunk kerékpáros tömegsportról a fővárosban — mondta Szabó István, az OTSB technikai sportok osztályának vezetője —, amíg nem biztosítanak a kerékpárnak is éppen olyan jogot az utcai közlekedésben, mint bármely más járműnek. Igen kevés az olyan utca a fővárosban, amelyen szabad kerékpározni és igen nagy hiba, hogy a szabadon hagyott utcák nem mindenütt kapcsolódnak, így a kerékpáros közlekedés szinte teljesen megbénult. A dolgozók nem járhatnak kerékpárjukon munkahelyükre, csak úgy, ha tetemes kerülőket tesznek, ezért szögre akasztották a kerékpárt és kénytelenek a villamosok, autóbuszok zsúfoltságát növelni — különösen a csúcsforgalmi időben. Az OTSB és a társadalmi szövetség már régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel. A különböző értekezleteken, így a legutóbbi országos értekezleten is nagyon sok szó hangzott el a kerékpáros közlekedésről, a szavakat azonban eddig nemigen követig tett. A múlt hónap végén elhatároztuk, hogy ■mozgalmat, indítunk a kerékpárosok jogainak kiharcolására. Ezért január 31-én négytagú küldöttség kereste fel a re letér-,ég VáMpéSzt 'hR/jrtJtty.utak közlekedési szakembereit. A bizottságot rajtam kívül Kiss Károly, az OTSB kerékpáros előadója, Fogarasi György, a társadalmi szövetség elnöke és Csikós Gyula edző alkotta. Hosszú megbeszélést folytattunk, s ennek során javaslatot is terjesztettünk elő. Javasoltuk, hogy szabadítsák fel a főváros egész területét a kerékpárosok, előtt, a Lánchíd és az Alagút kivételével, tehát az V. kerületet és valamennyi főútvonalat is. A Sztálin út forgalmának módosítását pedig úgy javasoltuk, hogy az út két szélén szintén engedjék meg a kerékpáros közlekedést. A közlekedési szabályok módosításán kívül ajánlottuk azt is a budapesti főosztály közlekedési szakembereinek, hogy a balesetek megelőzése végett kössék vizsgához a főváros belterületén való kerékpározás jogát. Minden kerékpáros tegyen vizsgát a közlekedési szabályokból, s ennek látható bizonyítékaként kapjon gépére kis táblát, amolyan rendszám félét. Ilyen körülmények között bizonyára nem növekednék a balesetek száma az utcákon közlekedő kerékpárosok számának jelentős emelkedése ellenére sem. Javaslataink eléggé kedvező fogadtatásra találtak és már tovább is küldték azokat döntés végett a Belügyminisztérium közlekedési főosztályának. Reméljük, hogy a döntés minél hamarabb megszületik, s ezzel új korszak nyitik meg a magyar kerékpársport történetében. A kerékpározás hívei bizonyára nagy örömmel fogadják Szabó István szavait, h hiszen a mostani, túlságosan szigorú kerékpáros közlekedési szabályok enyhítése valóban a fejlődés nagy lehetőségét nyitná meg ez előtt a szép sportág előtt. Ha a főváros közlekedésének idevonatkozó szabályait módosítják, nagy lélegzethez jut a villamos-, trolibusz-, autóbusz- és HÉV-közlekedés is. Budapesten jelenleg mintegy 200 000 kerékpártulajdonost tartanak nyilván. Ha ez a 200 000 ember a villamos helyett a kerékpárját használja, s azon jár munkába, naponta legalább 400 000-rel lesz kevesebb tolakodó a villamosokon és autóbuszokon. Ezen kívül biztosra lehet venni, hogy a kerékpáros közlekedés felszabadításának hatására igen sokan vásárolnának kerékpárt, tehát alaposan megszaporodnék, a kerékpártulajdonosok száma, aminek megint csak a főváros közlekedési vállalatai örülnének. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közlekedési szabályok módosítása korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Az eltiltott útvonalakra bebocsátott rengeteg kerékpáros kétségtelenül növelné a balesetveszélyt. Ez azonban nem megoldhatatlan kérdés, csak megfelelően kell hozzálátni a megoldáshoz. Ha Moszkvában, Párizsban Brüsszelben, Amszterdamban és még sok más nagy világvárosban ezrével közlekedhetnek a kerékpárosok a legforgalmasabb útvonalakon, bizonyára közlekedhetnének nálunk is, még akkor is, ha nincsenek kerékpárútjaink, mint ahogy nincsenek, vagy csak kevés számban vannak a fent felsorolt városokban is. Nem állja meg teljes mértékben a helyét az az aggály sem, amely szerint a rengeteg kerékpáros lelassítaná a közúti forgalmat a fővárosban. Elsősorban azért nem, mert a kerékpár a legmozgékonyabb közlekedési eszköz és az úttest szélén haladó kerékpáros sem az út közepén haladó villamost, sem a gépkocsikat nem zavarná. A villamosközlekedés pedig egyenesen meggyorsulna, hiszen nyilván hamarabb tud elindulni a villamos, ha kevesebb utas száll fel rá. Márpedig a fővárosi közlekedés leendő kerékpárosai ma elsősorban a villamosok utasai. Hogy a kerékpáros általában mennyire kevesebbet zavar a közlekedéslím, mint be, sokan gondolják, igen jól le lehet mérni azokon az útvonalakon, amelyeken most is szabad kerékpározni. Sohasem hallottunk még olyan panaszt például, hogy a Majakovszkij utcában közlekedő trolibuszok lassan közlekednek, mert zavarják őket a kerékpárosok. Csak a fegyelmezetlen kerékpáros zavar (és ilyen akad, sajnos, nem egy), a szabályokat betartó kerékpárossal soha sincs baja semmilyen jármű vezetőjének. Ahhoz azonban, hogy megnövekedjék a minőségi sport alapjait alkotó kerékpáros tömeg, nemcsak a közlekedési szabályok módosítására van szükség, hanem kerékpárra is. Ebben a tekintetben megint akadnak súlyos hibák. Kerékpárgyártásunk elmaradott technikávaldolgozik, a gyári gépek nehezek, korszerűtlenek, gyenge minőségűek és drágák. Feltétlenül szükséges, hogy a kerékpárgyártás területén is új utakon induljunk el. Jó minőségű, olcsó, könnyű túrakerékpárokra van szükségük a dolgozóknak és nem utolsó sorban rengeteg gyermek-kerékpárra, hiszen a 10-és 13 éves fiúkból, lányokból nő ki az utánpótlás és nem a postás bácsik közül, akik húsz-harminc éve darálnak már örökvízelőtti, motorkerékpársúlyú zöld „járgányaikon”. Sok a tennivaló még a felsoroltakon kívül is, de egyetlen probléma sem megoldhatatlan. Csak hozzá kell látni a munkához. Ezért örvendetes az OTSB és a társadalmi kerékpáros szövetség kezdeményezése, amely igen jelentős lépésnek számít a kátyúból kivezető úton. Érdeklődve várjuk a további lépéseket. A TARJÁNIAK GÓLJA Lszsaf *3 veszélyesen támadtak a salgótarjániak a Bp. Honvéd elleni mérkőzésük első részében. Nem jött tehát túlságosan váratlanul a tarjániak első gólja. A felvétel a gól előtti helyzetet mutatja. A jobboldalon előretörő Vasas átcseszte Hányait és élesen lőtte a jobb sarok felé a labdát. Heinrich kifutott kapujából és a jól érkező Csákinak csak a lábát kellett odatennie a labdához. Így lett Balról a földön Heinrich, eltakarva Bányai, Csáki (háttal), Vasas. Elek Ilona nyerte az OTSB női tőrversenyét A jégkorong-világbajnokságért: Szovjetunió—Cseh Szlovákia 4:0 Négyszázan jelentkeztek Egerben a Sportakadémiára Szerdán: Bp. Honvéd—CWKS (Varsóig nemzetközi labdarúgó-mérkőzés üt: Illői úti párán A labdarúgás küldőjellege domborodott ki elsősorban Megjegyzések a labdarúgó-bajnokság első fordulójáról Az idén ritka volt az igazi téliidőjárás, ebből a kevésből is jutott azonban az NB I és az NB 11 nyitányára. Szerte az országban hideg volt az idő és havasak, csúszósak voltak a játékterek. A hideg elsősorban a nézőket zavarta, a havas, jeges, csúszós talaj pedig a játékosokat. Jellemző a labdarúgás iránti nagy érdeklődésre, hogy ebben a hidegben is több néző tekintettemeg az NB 1 első fordulójét mint tavaly. A mérkőzések legnagyobb részén — az NB 1-ben és az NB II-ben is — a labdarúgásnak elsősorban a küzdőjellege domborodott ki. Egy-egy pályán előfordultak havas és jeges részek, víztócsák és sáros foltok, úgyhogy gyakran kiszámíthatatlanul pattant a labda, s nem egyszer a labdakezelésben kiváló játékosok is zavarba jöttek. Sok volt a küzdelem a labdáért, s kevés az ellenfél közbelépését szinte lehetetlenné tevő gyors, ötletes összjáték. A talaj miatt gyakran fordultak elő hibák az átadásokban, a kapuralövésekben, a cselezgetésekben, sőt a labdaátvételekben is. A bizonytalanság érzése a játéktéren több labdarúgót idegesített, nyilván ennek is része volt abban, hogy elég sok apróbb sportszerűtlenséget tapasztaltunk. Néhány Honvéd-játékostól ismét hallottunk csúnya kifakadásokat, több mérkőzésen is láttunk játékvezetői döntésekre apró, alig észrevehető legyintgetéseket, néhány izzó-játékos — elsősorban Komáromi és Dobó — vitatkozott és akadályozta a büntetőrúgás végrehajtását. Mindebben azonban nemcsak a talaj idegesítő hatása, hanem a játékvezetők is részesek voltak. Miért engedték meg mindezeket? Ha a lelátón hallottuk a csúnya kifakadásokat, feltétlenül kellett hallania azokat Kristóf játékvezetőnek is a játéktéren. De ő úgy tett, mintha nem hallotta volna ezeket. Helytelenül végzi nevelőfeladatát az a játékvezető, aki nem lép közbe ilyen sportszerűtlenségek esetén. Meg kell dicsérni a mérkőzéseket rendező sportköröket, a nehéz körülmények között is rendbehozták a játéktereket, mindössze a szegedi mérkőzés maradt el a pálya használhatatlansága miatt. Az NB I-es mérkőzések közül a legnagyobb meglepetést a pécsiek biztos győzelme keltette. Erre nem számított a labdarúgás népes tábora. A pécsiek nagy lelkesedéssel küzdöttek és lelkes küzdőszellemük jó erőnléttel párosult. Ez a két tényező eredményezte a váratlanul biztos győzelmet. Igen jól küzdöttek a győriek, a salgótarjániak, egyes időszakokban jól harcolt a Vasas Izzó, a Légierő, biztató volt a Bp. Vasas, a Dorogi Bányász és a Bp. Dózsa játéka. Két élcsapatunk gyengébben játszott a vártnál. Mindkettőnek a támadójátéka döcögött időnként. Az NB 11-ben a legtöbb mérkőzésen nagy küzdelem folyt. Akadtak meglepődtek számító eredmények is. Ezek között az élre kívánkozik a sztálinvárosiak jó játéka és fölényes győzelme a megerősített Bp. Spartacus ellen. Elismerésre méltó a Bp. lokomotív, a Salgótarjáni Vasas és az Ózdi Vasas teljesítménye is. Az első fordulóban történtekről az alábbiakat jegyeztük fel. Az állami edző észrevételei — Általában elég sok hiba csúszott a játékba a talaj miatt szombaton és vasárnap — mondta Mátes Gyula állami labdarúgó-edző. — De mindent mégsem lehet a talajra fogni. A Bp. Honvéd például a mérkőzés második felében lényegesen jobb támadó összjátékot játszott, mint az elsőben, pedig a talaj akkor sem volt jobb. Jó labdakezelésű játékosnak tudnia kell alkalmazkodni mindenféle talajhoz. Hidegkúti például tartja az előző hetekben mutatott jó formáját, de tudása nem érvényesült szombaton, mert gyakran nem volt kivel megfelelően együttműködnie. Kárászt többnyire kikényszerítette a jobbszélre Sándor, vele pedig nem könnyű tartósan összejátszani, mivel főleg egyéni játékos. Molnárral sem ment jobban az össz játék, úgyhogy Hidegkúti eléggé magárahagyatottan igyekezett a helyzeteket megoldani. Opova két gólhelyzetet kihagyott. Ez nagyrészt az ő hibája volt, mert ha laposan rúgja a labdát, aligha védhette volna Heinrich. Ennek a két nagy gólhelyzetnek a kihagyása viszont arra is figyelmeztet, hogy a többiek segítsék az előretörő csatárt a helyzetkihasználásban. Ha valaki együtt futott volna Opovával, leadhatta volna neki a labdát és az zavartalanul a kapuba rúghatta volna. Úgy, ahogy Csáki berúgta a salgótarjániak egyetlen gólját. A Bp. Vasas mérkőzésein is gyakran előfordult a múltban, hogy a kitörő Szilágyival vagy Csordással nem ment együtt más csatár, Jiern segítette a támadást. A Bp. Vasasról szólva, az állami edző még megjegyezte, hogy vasárnap 3:0 után megint mintha egy kissé elbizakodottá vált volna a csapat néhány tagja, akár múlt évben a Csepeli Vasas elleni mérkőzésen. A Diósgyőri Vasas játékában azt kifogásolta, hogy a csapat beállt védekezni, de arról nem gondoskodtak megfelelően, hogy eredményes ellentámadásokra is legyen lehetőségük. Remekül védekeztek a diósgyőriek, hiszen mindössze egy gólt kaptak, de elöl nem volt senki, aki veszélyeztethette volna Fazekas kapuját. Az állami edző szerint joggal érte bírálat Kristóf játékvezető működését: Bablena szabálytalan ellökésénél szájához emelte a sípot, de aztán meggondolta magát, (pedig ez az eset eléggé nyilvánvaló dános volt), s a csúnya beszédet is szó nélkül eltűrte. 65 szöglet — 1 gól Az első forduló hét mérkőzésén 65 szögletrúgás volt és ezekből összesen 1 gól esett. Ez az arány feltűnően rossz. Nemcsak arra mutat, hogy az idény elején járunk, hanem arra is, hogy csapataink nem gyakorolják eléggé a szögletrúgás kihasználásának különböző megoldásait. Az egyetlen szögletrúgásból elért gól viszont ötletes megoldás eredménye volt. A Vasas Izzó védői nagyon vigyáztak Bundzsákra, a Bp. Vasas legjobb fejelőjére, viszont felügyelet nélkül hagyták a szögletrúgóval ellentétes oldalon helyezkedő Radulyt. Ezt használta ki Bundzsák, s amikor ő felugrott a magasan beívelt labdára, az ellenfél védői közül is többen a levegőbe emelkedtek, hogy legalább megzavarják őt. Bundzsák elfejelhette volna a labdát, de fejese aligha lehetett volna eredményes a nagy tömörülés miatt. Ezért az utolsó pillanatban lehajtotta fejét, a labda Raduly elé került, a szélső éles szögből lőtt nagyerejű lövése meglepte Komáromit és a jobb felső sarokba vágódott a labda. Ilyesfajta és más ötletes megoldást alkalmazva alighanem több gólt értek volna el szögleteikből például a Bp. Kinizsi csatárai, akik 11, a Légierőéi, akik 9, a pécsiek, akik 7 és nem utolsósorban a Bp. Vasas támadói, akik további 9 szögletet hagytak kihasználatlanul. Feltartás A Dorogi Bányász—Légierő mérkőzésen a szurkolók egy része élénken zajongott Rigó játékvezető jónéhány ítélete miatt. Nem értették meg, hogy miért ítélt többször szabadrúgást a Légierő ellen, amikor szerintük nem történt semmi. Pedig Rigó játékvezető mindig helyesen járt el. A rendkívül csúszós talajon ugyanis igen gyakoriak voltak a szabálytalan feltartások. A játék hevében azonban a közönség egy része ezt nem vette észre, vagy pedig nincs tisztában a szabályokkal. Nem árt, ha ezt a jövőben Szolnokon tekintetbe veszik. Ez nem helyes ragaszkodás A szolnoki közönség máris *szeretetébe fogadta a Légierő csapatát. A hétezer szurkoló szinte végig lelkesen buzdította a játékosokat. A játékosok ezt azzal hálálták meg, hogy végig nagy lelkesedéssel és akarással küzdöttek. A második félidőt szinte végigtámadták. Egy súlyos hibája volt azonban az ötösfogatnak. Valamennyi tagja mereven ragaszkodott a helyéhez táadás közben. Ezzel lényegesen megkönnyítették az ellenfél védelmének munkáját. A dorogi védők a mérkőzés végén arról beszéltek, hogy igen sok az egyénileg tehetséges csatár a Légierőben, de ha továbbra is ebben a felfogásban játszanak, nem érhetnek el jó eredményeket. Miért nem rúgta be Szusza a 11-est? A Bp. Dózsa-Győri Vasas mérkőzésein 1:1 volt az eredmény, amikor kamarás játékvezető 11-est ítélt a budapesti csapat javára. Szusza futott nete a büntetőnek, de nagyerejű, félmagas lövését a vetődő Palotai védte. A mérkőzés után az egyik szurkoló megkérdezte Szuszát: miért lőtte meg nagy erővel a labdát, hiszen máskor inkább helyezni szokta a büntetőt? Szusza így válaszolt: — Bizony nem volt helyes, hogy eltértem eddigi szokásomtól. A büntetőt eddig ugyanis belsővel, nem erősen, de sarokra irányítottam. Most nagyon biztos akartam lenni a dolgomban, s ezért úgy gondoltam, ha erősen rálövöm a labdát, Palotai nem tudja kivédeni. Tévedtem. Ez is azt bizonyítja, bajnoki mérkőzésen nem tanácsos újfajta rúgásmóddal kísérletezni. Elismerte Szusza azt is, hogy edzőüslelken a múltban nem gyakorolta rendszeresen a büntetőrúgást, s zavarta őt a tizenegyes megadása utáni huzavona is. Háromszor futott neki a labdának, míg végre elvégezhette a büntetőrúgást. A tizenegyes értékesítéséhez jó idegek, kifogástalan összpontosítás szükséges. Szusza idegállapotát szerintünk kedvezőtlenül befolyásolta az is, hogy szabadrúgásai sem sikerültek: négy közül egy senk ment kapura. •*1. Alibi-labdarúgás Amikor a játékosnak rossz az erőnléte, nagyon takarékoskodnia kell erejével, hogy fussa belőle a mérkőzés végéig. Ilyenkor igyekszik gyorsan megszabadulni a labdától, lehetőleg gyorsan kikapcsolódni a játékból. Ezt nevezik alibi-labdarúgásnak. Valami ilyesfajta játékot láttunk a mérkőzés egy részében a Vasas Izzó néhány csatárától. Még azt sem lehetne mondani, hogy rossz helyre adták volna a labdát. Legtöbbnyire saját játékostársuk — lehetőleg a legközelebb álló — volt a leadás „címzettje”, persze a támadást ez a módszer nagyon kevéssé vitte előre. Csak a második félidőben volt egy időszak, amikor a Vasas Izzónak mind az öt csatára sokmozgásos, korszerű támadójátékra törekedett. Ebben az időszakban volt a legizgalmasabb a mérkőzés ... Bíztató, de... Az utóbbi években a győztek egyszer sem játszottak olyan jól a Bp. Dózsa ellen, mint most vasárnap. A játék egyes időszakaiban, különösen az első félidő első negyedórájában gyorsan, gördülékenyen építették támadásaikat. (Folytatás a 2. oldalon.) Rossz sorfal miatt már sok gól esett labdarúgó-mérkőzéseken, ilyen esett a Bp. Vasas —Izzó mérkőzésen is. Képünk Bundzsák szabadrúgásból elért gólját mutatja be: a sorfal rosszul fedte el a kapu jobboldalát, a labda a szétmozduló sorfalon át akadálytalanul süvítettt a kapu jobb oldalába. A baloldalra helyezkedő Komáromi elkésve vetődött utána. (És még tetejébe kifordulva, balkézzel akarta kinyomni a labdát!)