Népsport, 1955. március (11. évfolyam, 43-64. szám)

1955-03-01 / 43. szám

NewSport A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA KEDD, 1955. MÁRCIUS 1 . Ára: 60 fillér ★ XI. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Mozgalom indult a főváros kerékpáros közlekedési viszonyainak megjavításáért Kerékpársportunk elmaradottságának egyik legfőbb okca kétségtelenül az, hogy több mint másfél millió lakosú fővárosunkban a közlekedési szabá­lyok igen sok utcából, sőt egész kerü­letből is kitiltották a kerékpárosokat. A túlságosan szigorú közlekedési sza­bályok teljesen elvették a főváros kö­zönségének kedvét a kerékpáron való közlekedéstől, hiszen rövid úton seho­vá sem juthat el senki, mert lépten­­nyomon útját állja a sok tilost jelző tábla, így tehát szinte teljesen kiapadt a kerékpár­sportnak az a hatalmas bu­­­dapesti forrása, amely évekkel ezelőtt mennyi sok kiváló­­versenyzőt adott a versenysportnak. * A magyar kerékpársport vezetői fel­ismerték ennek a kérdésnek nagy je­lentőségét. Az OTSB technikai sportok osztálya a kerékpáros társadalmi szö­vetséggel együtt a közelmúltban moz­galmat indított, amelynek az a célja, hogy több jogot harcoljon ki a kerék­párosok számára a budapesti utcai közlekedésben. — Addig nem­ is álmodhatunk kerék­páros tömegsportról a fővárosban — mondta Szabó István, az OTSB techni­kai sportok osztályának vezetője —, amíg nem biztosítanak a kerékpárnak is éppen olyan jogot az utcai közlekedés­ben, mint bármely más járműnek. Igen kevés az olyan utca a fővárosban, ame­lyen szabad kerékpározni és igen nagy hiba, hogy a szabadon hagyott utcák nem mindenütt kapcsolódnak, így a ke­rékpáros közlekedés szinte teljesen megbénult. A dolgozók nem járhatnak kerékpárjukon munkahelyükre, csak úgy, ha tetemes kerülőket tesznek, ezért szögre akasztották a kerékpárt és kény­telenek a villamosok, autóbuszok zsú­foltságát növelni — különösen a csúcs­forgalmi időben. Az OTSB és a társa­dalmi szövetség már régóta foglalkozik ezzel a kérdéssel. A különböző értekez­leteken, így a legutóbbi országos érte­kezleten is nagyon sok szó hangzott el a kerékpáros közlekedésről, a szavakat azonban eddig nemigen követig tett. A múlt hónap végén elhatároztuk, hogy ■mozgalmat, indítunk a kerékpárosok jo­gainak kiharcolására. Ezért január 31-én négytagú küldöttség kereste fel a re­ letér-,ég VáMpéSzt 'hR/jrtJtty.utak köz­lekedési szakembereit. A bizottságot rajtam kívül­ Kiss Károly, az OTSB ke­rékpáros előadója, Fogarasi György, a társadalmi szövetség elnöke és Csikós Gyula edző alkotta. Hosszú megbeszé­lést folytattunk, s ennek során javas­latot is terjesztettünk elő. Javasoltuk, hogy szabadítsák fel a főváros egész te­rületét a kerékpárosok, előtt, a Lánc­híd és az Alagút kivételével, tehát az V. kerületet és valamennyi főútvonalat is. A Sztálin út forgalmának módosítá­sát pedig úgy javasoltuk, hogy az út két szélén szintén engedjék meg a ke­rékpáros közlekedést. A közlekedési szabályok módosításán kívül ajánlottuk azt is a budapesti főosztály közlekedési szakembereinek, hogy a balesetek meg­előzése végett kössék vizsgához a fő­város belterületén való kerékpározás jogát. Minden kerékpáros tegyen vizs­gát­ a közlekedési szabályokból, s ennek látható bizonyítékaként kapjon gépére kis táblát, amolyan rendszám­ félét. Ilyen körülmények között bizonyára nem növekednék a­ balesetek száma az utcákon közlekedő kerékpárosok szá­mának jelentős emelkedése ellenére sem. Javaslataink eléggé kedvező fogad­tatásra találtak és már tovább is küld­ték azokat döntés végett a Belügymi­nisztérium közlekedési főosztályának. Reméljük, hogy a döntés minél hama­rabb megszületik, s ezzel új korszak nyitik meg a magyar kerékpársport tör­ténetében. A kerékpározás hívei bizonyára nagy örömmel fogadják Szabó István szavait, h hiszen a mostani, túlságosan szigorú ke­rékpáros közlekedési szabályok enyhítése valóban a fejlődés nagy lehetőségét nyitná meg ez előtt a szép sportág előtt. Ha a főváros közlekedésének idevo­natkozó szabályait módosítják, nagy lélegzethez jut a villamos-, troli­busz-, autóbusz- és HÉV-közlekedés is. Budapesten jelenleg mintegy 200 000 ke­rékpártulajdonost tartanak nyilván. Ha ez a 200 000 ember a villamos helyett a kerékpárját használja, s azon jár mun­kába, naponta legalább 400 000-rel lesz kevesebb tolakodó a villamosokon és autóbuszokon. Ezen kívül biztosra lehet venni, hogy a kerékpáros közlekedés felszabadításának hatására igen sokan vásárolnának kerékpárt, tehát alaposan megszaporodnék, a kerékpártulajdono­sok száma, aminek megint csak a fővá­ros közlekedési vállalatai örülnének. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közlekedési szabályok módosítása ko­rántsem olyan egyszerű, mint amilyen­nek az első pillanatban látszik. Az el­tiltott útvonalakra bebocsátott rengeteg kerékpáros kétségtelenül növelné a balesetveszélyt. Ez azonban nem meg­oldhatatlan kérdés, csak megfelelően kell hozzálátni a megoldáshoz. Ha Moszkvában, Párizsban Brüsszel­ben, Amszterdamban és még sok más nagy világvárosban ezrével közlekedhetnek a kerékpárosok a legforgalmasabb útvonalakon, bizo­nyára közlekedhetnének nálunk is, még akkor is, ha nincsenek kerékpár­­útjaink, mint ahogy nincsenek, vagy csak kevés számban vannak a fent fel­sorolt városokban is. Nem állja meg teljes mértékben a helyét az az aggály sem, amely szerint a rengeteg kerékpáros lelassítaná a közúti forgalmat a fő­városban. Első­sorban azért nem, mert a kerékpár a legmozgékonyabb közlekedési eszköz és az úttest szélén haladó kerékpáros sem az út közepén haladó villamost, sem a gépkocsikat nem zavarná. A villamosközlekedés pedig egyene­sen meggyorsulna, hiszen nyilván hamarabb tud elindulni a villamos, ha kevesebb utas száll fel rá. Márpedig a fővárosi közlekedés le­endő kerékpárosai ma elsősorban a villamosok utasai. Hogy a kerékpáros általában mennyire kevesebbet zavar a közlekedéslím, mint be, sokan gondol­ják, igen jól le lehet mérni azokon az útvonalakon, amelyeken most is szabad kerékpározni. Sohasem hallottunk még olyan panaszt például, hogy a Maja­kovszkij utcában közlekedő­ trolibuszok lassan közlekednek, mert zavarják őket a kerékpárosok. Csak a fegyelmezetlen kerékpáros zavar (és ilyen akad, saj­nos, nem egy), a szabályokat betartó kerékpárossal soha sincs baja semmi­lyen jármű vezetőjének. Ahhoz azonban, hogy megnöveked­jék a minőségi sport alapjait al­kotó kerékpáros tömeg, nemcsak a közlekedési szabályok módosítására van szükség, hanem kerékpárra is. Ebben a tekintetben megint akadnak súlyos hibák. Kerékpárgyártásunk el­maradott technikával­­dolgozik, a gyári gépek nehezek, korszerűtlenek, gyenge minőségűek és drágák. Feltétlenül szük­séges, hogy a kerékpárgyártás terüle­tén is új utakon induljunk el. Jó minőségű, olcsó, könnyű túra­kerékpárokra van szükségük a dol­gozóknak és nem utolsó sorban rengeteg gyermek-kerékpárra, hiszen a 10-és 13 éves fiúkból, lányok­ból nő ki az utánpótlás és nem a pos­tás bácsik közül, akik húsz-harminc éve darálnak már örök­vízelőtti, motor­kerékpársúlyú zöld „járgányaikon”. Sok a­­ tennivaló még a felsoroltakon kívül is, de egyetlen probléma sem megoldhatatlan. Csak hozzá kell látni a munkához. Ezért örvendetes az OTSB és a társadalmi kerékpáros szövetség kezdeményezése, amely igen jelentős lépésnek számít a kátyúból kivezető úton. Érdeklődve várjuk a további lépése­ket. A TARJÁNIAK GÓLJA Lszsaf *3 veszélyesen támadtak a salgótarjániak a Bp. Honvéd elleni mérkőzésük első részében. Nem jött tehát túlságosan váratlanul a tarjániak első gólja. A felvétel a gól előtti helyzetet mutatja. A jobboldalon előretörő Vasas átcses­zte Hányait és élesen lőtte a jobb sarok felé a labdát. Heinrich kifutott kapujából és a jól érkező Csákinak csak a lábát kellett odatennie a labdához. Így lett Balról a földön Heinrich, eltakarva Bányai, Csáki (háttal), Vasas. Elek Ilona nyerte az OTSB női tőrversenyét A jégkorong-világbajnokságért: Szovjet­unió—Cseh­ Szlovákia 4:0 Négyszázan jelentkeztek Egerben a Sportakadémiára Szerdán: Bp. Honvéd—CWKS (Varsóig nemzetközi labdarú­gó-m­érkőzés üt: Illői úti pá­­rán A labdarúgás küldőjellege domborodott ki elsősorban Megjegyzések a labdarúgó-bajnokság első fordulójáról Az idén ritka volt az igazi téli­­idő­járás, ebből a kevésből is jutott azon­ban az NB I és az NB 11 nyitányára. Szerte az országban hideg volt az idő és havasak, csúszósak voltak a játék­terek. A hideg elsősorban a nézőket zavarta, a havas, jeges, csúszós talaj pedig a játékosokat. Jellemző a labda­rúgás iránti nagy érdeklődésre, hogy ebben a hidegben is több néző tekin­tette­­meg az NB 1 első fordulójét mint tavaly. A mérkőzések legnagyobb részén — az NB 1-ben és az NB II-ben is — a labdarúgásnak elsősorban a küzdőjel­lege domborodott ki. Egy-egy pályán előfordultak havas és jeges részek, víztócsák és sáros foltok, úgyhogy gyakran kiszámíthatatlanul pattant a labda, s nem egyszer a labdakezelés­ben kiváló játékosok is zavarba jöt­tek. Sok volt a küzdelem a labdáért, s kevés az ellenfél közbelépését szin­te lehetetlenné tevő gyors, ötletes össz­­játék. A talaj miatt gyakran fordul­tak elő hibák az átadásokban, a ka­­puralövésekben, a cselezgetésekben, sőt a labdaátvételekben is. A bizonytalanság érzése a játéktéren több labdarúgót idegesített, nyilván en­nek is része volt abban, hogy elég sok apróbb sportszerűtlenséget tapasztal­tunk. Néhány Honvéd-játékostól is­mét hallottunk csúnya kifakadásokat, több mérkőzésen is láttunk játékvezetői döntésekre apró, alig észrevehető le­­gyintgetéseket, néhány izzó-játékos — elsősorban Komáromi és Dobó — vitat­kozott és akadályozta a büntetőrúgás végrehajtását. Mindebben azonban nem­csak a talaj idegesítő hatása, hanem a játékvezetők is részese­k voltak. Miért engedték meg mindezeket? Ha a lelá­tón hallottuk a csúnya kifakadásokat, feltétlenül kellett hallania azokat Kris­tóf játékvezetőnek is a játéktéren. De ő úgy tett, mintha nem hallotta volna ezeket. Helytelenül végzi nevelőfelada­tát az a játékvezető, aki nem lép közbe ilyen sportszerűtlenségek esetén. Meg kell dicsérni a mérkőzéseket ren­­dező sportköröket, a nehéz körülmé­nyek között is rendbehozták a játékte­reket, mindössze a szegedi mérkőzés maradt el a pálya használhatatlansága miatt. Az NB I-es mérkőzések közül a leg­nagyobb meglepetést a pécsiek biztos győzelme keltette. Erre nem számított a labdarúgás népes tábora. A pécsiek nagy lelkesedéssel küzdöttek és lelkes küzdőszellemük jó erőnléttel párosult. Ez a két tényező eredményezte a vá­ratlanul biztos győzelmet. Igen jól küz­döttek a győriek, a salgótarjániak, egyes időszakokban jól harcolt a Vasas Izzó, a Légierő, biztató volt a Bp. Va­sas, a Dorogi Bányász és a Bp. Dózsa játéka. Két élcsapatunk gyengébben játszott a vártnál. Mindkettőnek a tá­madójátéka döcögött időnként. Az NB 11-ben a legtöbb mérkőzésen nagy küzdelem folyt. Akadtak megle­pődtek számító eredmények is. Ezek kö­zött az élre kívánkozik a sztálinváro­­siak jó játéka és fölényes győzelme a megerősített Bp. Spartacus ellen. El­­ismerésre méltó a Bp. lokomotív, a Sal­gótarjáni Vasas és az Ózdi Vasas tel­jesítménye is. Az első fordulóban történtekről az alábbiakat jegyeztük fel. Az állami edző­ észrevételei — Általában elég sok hiba csúszott a játékba a talaj miatt szombaton és vasárnap — mondta Mát­es Gyula ál­lami labdarúgó-edző. — De mindent mégsem lehet a talajra fogni. A Bp. Honvéd például a mérkőzés második felében lényegesen jobb támadó össz­­játékot játszott, mint az elsőben, pedig a talaj akkor sem volt jobb. Jó labda­kezelésű játékosnak tudnia kell alkal­mazkodni mindenféle talajhoz. Hideg­kúti például tartja az előző hetekben mutatott jó formáját, de tudása nem érvényesült szombaton, mert gyakran nem volt kivel megfelelően együttmű­ködnie. Kárászt többnyire kikényszerí­tette a jobbszélre Sándor, vele pedig nem könnyű tartósan összejátszani, mi­vel főleg­­ egyéni játékos. Molnárral sem ment jobban az össz játék, úgyhogy Hidegkúti eléggé magárahagyatottan igyekezett a helyzeteket megoldani. Opova két gólhelyzetet kihagyott. Ez nagyrészt az ő hibája volt, mert ha la­posan rúgja a labdát, aligha védhette volna Heinrich. Ennek a két nagy gól­helyzetnek a kihagyása viszont arra is figyelmeztet, hogy a többiek segítsék az előretörő csatárt a helyzetkihaszná­lásban. Ha valaki együtt futott volna Opovával, leadhatta volna neki a lab­dát és az zavartalanul a kapuba rúg­hatta volna. Úgy, ahogy Csáki berúgta a salgótarjániak egyetlen gólját. A Bp. Vasas mérkőzésein is gyakran előfor­dult a múltban, hogy a kitörő Szilá­gyival vagy Csordással nem ment együtt más csatár, Jiern segítette a tá­madást. A Bp. Vasasról szólva, az állami edző még megjegyezte, hogy vasárnap 3:0 után megint mintha egy kissé elbiza­­kodottá vált volna a csapat néhány tagja, akár múlt évben a Csepeli Vasas elleni mérkőzésen. A Diósgyőri Vasas játékában azt kifogásolta, hogy a csa­pat beállt védekezni, de arról nem gon­doskodtak megfelelően, hogy eredmé­nyes ellentámadásokra is legyen lehe­tőségük. Remekül védekeztek a diós­győriek, hiszen mindössze egy gólt kaptak, de elöl nem volt senki, aki veszélyeztethette volna Fazekas kapu­ját. Az állami edző szerint joggal érte bírálat Kristóf játékvezető működését: Bablena szabálytalan ellökésénél szájá­hoz emelte a sípot, de aztán meggon­dolta magát, (pedig ez az eset eléggé nyilvánvaló dános volt), s a csúnya beszédet is szó nélkül eltűrte. 65 szöglet — 1 gól Az­ első forduló hét mérkőzésén 65 szögletrúgás volt és ezekből összesen 1 gól esett. Ez az arány feltűnően rossz. Nemcsak arra mutat, hogy az idény ele­jén járunk, hanem arra is, hogy csapa­taink nem gyakorolják eléggé a szöglet­rúgás kihasználásának különböző meg­oldásait. Az egyetlen szögletrúgásból elért gól viszont ötletes megoldás ered­ménye volt. A Vasas Izzó védői nagyon vigyáztak Bundzsákra, a Bp. Vasas leg­jobb fejelőjére, viszont felügyelet nélkül hagyták a szögletrúgóval ellentétes ol­dalon helyezkedő Radulyt. Ezt használta ki Bundzsák, s amikor ő felugrott a ma­gasan beívelt labdára, az ellenfél védői közül is többen a levegőbe emelkedtek, hogy legalább megzavarják őt. Bund­zsák elfejelhette volna a labdát, de fe­jese aligha lehetett volna eredményes a nagy tömörülés miatt. Ezért az utolsó pillanatban lehajtotta fejét, a labda Ra­­duly elé került, a szélső éles szögből lőtt nagyerejű lövése meglepte Komáro­mit és a jobb felső sarokba vágódott a labda. Ilyesfajta és más ötletes megol­dást alkalmazva alighanem több gólt ér­tek volna el szögleteikből például a Bp. Kinizsi csatárai, akik 11, a Légierőéi, akik 9, a pécsiek, akik 7 és­­ nem utolsósorban a Bp. Vasas támadói, akik további 9 szögletet hagytak kihasználat­lanul. Feltartás A Dorogi Bányász—Légierő mérkőzésen a szurkolók egy része élénken zajongott Rigó játékvezető jónéhány ítélete miatt. Nem értették meg, hogy miért ítélt több­ször szabadrúgást a Légierő ellen, amikor szerintük nem történt semmi. Pedig Rigó játékvezető mindig helyesen járt el. A rendkívül csúszós talajon ugyanis igen gyakoriak voltak a szabálytalan fel­tartások. A játék hevében azonban a kö­zönség egy része ezt nem vette észre, vagy pedig nincs tisztában a szabályok­kal. Nem árt, ha ezt a jövőben Szoln­o­kon tekintetbe veszik. Ez nem helyes ragaszkodás A szolnoki közönség máris *szerete­­tébe fogadta a Légierő csapatát. A hét­ezer szurkoló szinte végig lelkesen buzdította a játékosokat. A játékosok ezt azzal hálálták meg, hogy végig nagy lelkesedéssel és akarással küz­döttek. A második félidőt szinte végig­támadták. Egy súlyos hibája volt azon­ban az ötösfogatnak. Valamennyi tagja mereven ragaszkodott a­­ helyéhez tá­­­adás közben. Ezzel lényegesen meg­könnyítették az ellenfél védelmének munkáját. A dorogi védők a mérkőzés végén arról beszéltek, hogy igen sok az egyé­nileg tehetséges csatár a Légierőben, de ha továbbra is ebben a felfogásban játszanak, nem érhetnek el jó eredmé­nyeket. Miért nem rúgta be Szusza a 11-est? A Bp. Dózsa­-Győri Vasas mérkőzé­­sein 1:1 volt az eredmény, amikor ka­marás játékvezető 11-est ítélt a buda­pesti csapat javára. Szusza futott ne­te a büntetőnek, de nagyerejű, félmagas lö­vését a vetődő Palotai védte. A mérkő­zés után az egyik szurkoló megkérdez­te Szuszát: miért lőtte meg nagy erővel a labdát, hiszen máskor inkább helyezni szokta a büntetőt? Szusza így válaszolt: — Bizony nem volt helyes, hogy el­tértem eddigi szokásomtól. A büntetőt eddig ugyanis belsővel, nem erősen, de sarokra irányítottam. Most nagyon biz­tos akartam lenni a dolgomban, s ezért úgy gondoltam, ha erősen rálövöm a labdát, Palotai nem tudja kivédeni. Té­vedtem. Ez is azt bizonyítja, bajnoki mérkőzésen nem tanácsos újfajta rúgás­móddal kísérletezni. Elismerte Szusza azt is, hogy edzőüslel­ken a múltban nem gyakorolta rendsze­resen a büntetőrúgást, s zavarta őt a tizenegyes megadása utáni huzavona is. Háromszor futott neki a labdának, míg végre elvégezhette a büntetőrúgást. A tizenegyes értékesítéséhez jó idegek, ki­fogástalan összpontosítás szükséges. Szu­sza idegállapotát szerintünk kedvezőtle­nül befolyásolta az is, hogy szabadrúgá­sai sem sikerültek: négy közül egy senk ment kapura. •*1. Alibi-labdarúgás Amikor a játékosnak rossz az erőn­léte, nagyon takarékoskodnia kell ere­jével, hogy fussa belőle a mérkőzés végéig. Ilyenkor igyekszik gyorsan megszabadulni a labdától, lehetőleg gyorsan kikapcsolódni a játékból. Ezt nevezik alibi-labdarúgásnak. Valami ilyesfajta játékot láttunk a mérkőzés egy részében a Vasas Izzó néhány csa­tárától. Még azt sem lehetne mondani, hogy rossz helyre adták volna a lab­dát. Legtöbbnyire saját játékostársuk — lehetőleg a legközelebb álló — volt a leadás „címzettje”, persze a táma­dást ez a módszer nagyon kevéssé vitte előre. Csak a második félidőben volt egy időszak, amikor a Vasas Izzó­nak mind az öt csatára sokmozgásos, korszerű támadójátékra törekedett. Eb­ben az időszakban volt a legizgalma­sabb a mérkőzés ... Bíztató, de... Az utóbbi években a győztek egyszer sem játszottak olyan jól a Bp. Dózsa ellen, mint most vasárnap. A játék egyes időszakaiban, különösen az első­ félidő első negyedórájában gyorsan, gör­dülékenyen építették támadásaikat.­­ (Folytatás a 2. oldalon.) Rossz sorfal miatt már sok gól esett labdarúgó-mérkőzéseken, ilyen esett a Bp. Vasas —Izzó mérkőzésen is. Képünk Bund­­zsák szabadrúgásból elért gólját mutatja be: a sorfal rosszul fedte el a kapu jobboldalát, a labda a szétmozduló sor­falon át akadálytalanul süvítettt a kapu jobb oldalába. A baloldalra helyezkedő Komáromi elkésve vetődött utána. (És még tetejébe kifordulva, balkézzel akarta kinyomni a labdát!)

Next