Népsport, 1955. április (11. évfolyam, 65-85. szám)

1955-04-01 / 65. szám

A M­AGYAR NÉPKÖZ­TÁRS­A­S­Á­G M­I­N­I­S­Z­I­­­T­A­N­Á­C­S­A MELLETT .. . KÖD . ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA PÉNTEK, 1955. ÁPRILIS 1 ★ Ára • 60 fillér ★ XI. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM Csapon adja át a magyar váltó a szovjet fiataloknak a magyar fiatalok és sportolók üzenetét és ajándékát A csepeli felhívás nagy visszhangra ta­lált az ország fiataljai között: a DISZ Központi Vezetősége testnevelési és sportosztályára egyre másra érkeznek a kérések az ország különböző vá­rosaiból, községeiből, hogy részt szeretné­nek venni abban a váltóban, amely if­­jaink, sportolóink üzenetét viszi a szov­jet fiataloknak. Ha a bejelentések alap­ján lehetne összeállítani az ünnepi váltót , egész hadseregre való ifjú indulna el szombaton délben a Szabadság téri szov­jet hősi emlékműtől. Személyesen is sokan keresik fel ezek­ben a napokban a DISZ sportosztályát. Csütörtökön többek között a Rákospalotai Kötöttárugyár, a Férfiruhagyár, a Rákosi Művek DISZ-szervezete közölte, hogy a gyár dolgozói, sportolói ajándékot küldenek el a szovjet fiataloknak. A­ vidékiek is küldenek ajándékot, a hála és szeretet jelképeit. A tatabányaiak ajándékát Mészáros József, az ifjúsági frontbrigád vezetője, a Szocialista Mun­ka Hőse­, a komlóiak és a pécsiek üd­vözletét és ajándékát Molnár István mun­­kaérdemrendes vájár adja át. Szombaton délben indul útnak a váltó, s kézről kézre adják majd az útvonal egyes helységeiben a váltóbotot, amely­ben magyar és orosz nyelven pergament­­re írva helyezik el fiataljaink üdvözletét. Élsportolóink hat tagú küldöttsége adja majd át a „Hála levelet”. A „Hála levél ..Drága barátaink, drága elvtársak! A magyar nép legnagyobb ünnepén, hazánk felszabadulásának 10. évfor­dulóján forró szeretettel üdvözlünk benneteket, a Szovjetország fiait és leányait. A Magyar Népköztársaság dolgozó ifjúsága nevében hálatelt szívvel mondunk köszönetet a dicső szovjet népnek, a legyőzhetetlen Szovjet Hadseregnek, amely a fasiszta fenevad megsemmisítésében és szétzúzásában a mi rab bilincseinket levette kezünkről. Dolgozó népünk, ifjúságunk méltónak mutatkozott a felszaba­dítókhoz. Keményebben markoltuk meg a munkaszerszámokat, mint valaha. Egyre fokozódó lendülettel, becsülettel és dicsőséggel építjük a szocializmust, hazánk ragyogó jövőjét. Magyarország az urak országából a dolgozó nép hazája lett. A magyar szabadság minden dicső harcosának: Dózsának, Rákóczinak, az 1848-as hősök­nek, az 1919-es forradalmároknak, ifjúságunk mártírjainak minden álmát valóra váltotta 1945. április 4 és a felszabadult nép alkotó ereje. Minél távolabb kerü­lünk időben ettől a dicső naptól, annál gazdagabbá válik tartalma, annál maga­sabbra emelkedik előttünk. Minden évben több s nagyobb alkotással ünnepelhet­jük szabadságunkat, minden esztendő tovább és tovább növeli alkotásaink szá­mát, amelyekre lehetőséget 1945. április 4 adott. Ennek a napnak a ténye, jelen­tősége évről évre nő, ahogyan növekedik hazánk ereje, jóléte, kultúrája. A Magyar Dolgozók Pártja által vezetett országunk eredményeinek eléré­sében része van ifjúsagjunknak is, amely hazaszeretettől vezérelve a hős Lenini Komszomol példáját követve mindenütt ott volt és van, ahol a legnehezebb a munka, ahol azt legjobban megkívánja a szocializmus építése. Mi szocialista városainkban, Sztálinvárosban, Komlón, Inotán, Kazincbarcikán, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt százával és ezrével tűntek ki a munka ifjú hősei, akik kivívták egész népünk elismerését. Az iskolák és egyetemek padjaiból tömegesen kerülnek ki munkás- és parasztfiatalok, akik szorgalmas tanulás árán szerzett tudásukkal, műveltségük­kel méltó képviselői az új értelmiségnek. Ifjúságunk százezrei lelkesen vesznek részt a kultúr­csoportok és sportkörök munkájában és legjobbjaink eddig is sok dicsőséget szereztek drága hazánknak. A párt vezette ifjúságunk — úgy mint eddig — a jövőben is kész arra, hogy ifjú lendülettel és lelkesedéssel harcoljon a párt által kitűzött felekért. Még szorosabbra kívánjuk fűzni kapcsolatainkat a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, a népi demokráciák és minden békeszerető ország ifjúságával. Drága barátaink! Köszönetünket és hálánkat a magunk felemelésével, sike­reink fokozásával tudjuk a legjobban kifejezni. Ezt tette lehetővé a szovjet had­­sereg áldozatos harca és ezt teszi lehetővé a Szovjetunió áldozatos segítsége. A mi hálánk magasztos értelme: védjük meg azt, amit kaptunk, szabadságunkat, békénket. Ma, felszabadulásunk 10-ik évfordulóján kegyelettel adózunk a szabad­ságunkért hősi halált halt szovjet harcosok emlékének és ugyanakkor igaz baráti üdvözletünket küldjük a szovjet népnek, a szovjet ifjúságnak. Éljen és virágozzék a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan örök barátsága!’É­vi Klára, Kazi Aranka, Szőke Kató, Né­meth Imre, Hatlaczki Ferenc és Pataki Ferenc — az ötventagú magyar küldött­séggel átmennek a szovjet határállomás­ra, Csapra. Itt a KOMSZOMOL küldöt­tei várják a magyarokat és Csapon újabb ünnepségre kerül sor. A váltó­vivők itt adják át majd a szovjet fia­talok és sportolók megbízottainak az ajándékokat és a váltóbotot. Itt kerül sor majd a váltóbotban elhelyezett „Há­la levél” felolvasására is. A váltó útvonalán fekvő helységek fiataljai is nag­y lelke­sedéssel készülnek a váltó fogadtatá­­ra. Szolnokon a TSB-k, valamint a DISZ- bizottságok elkészítették a fogadtatás tervét. A szolnoki üzemek dolgozói sza­lagokat készítettek, s ezeket a szalago­kat a váltóbotra erősítik. A váltó a vá­ros szívében emelt szovjet hősi emlék­mű előtt megáll, ott Szalai Gyula, a me­gyei TSB munkatársa mond üdvözlő be­szédet. Az ünnepi váltó szolnoki moto­rosok kíséretében teszi meg a megye határáig az utat. Debrecenben napról napra fokozódik az érdeklődés. Érthető is, hiszen ebben a városban éjszakáznak majd a váltó tagjai. A motorosok szombaton este hat óra tájban érkeznek a határba, a Szo­­boszlai úton haladnak a gépipari tech­nikum elé, itt 60 főből álló debreceni sportoló veszi át a váltóbotot, ők viszik a szovjet hősök Alföldi palota előtti em­lékműve elé. Rövid ünnepség után ki­nyúlnak a kandeláberek lángjai, s hir­detik a nagy alföldi város fiataljainak soha el nem múló háláját a felszabadí­tók iránt. Vasárnap délelőtt a város ha­táráig viszik a debreceni sportolók a váltóbotot, ott adják át a motorosoknak. Nyíregyházán a DISZ, a TSB és a párt­­bizottság készítette elő a váltó fogad­tatását. A városon áthaladva Nyíregy­­háza 60 legjobb sportolója kíséri a vál­tót, a váltóhelyeken férfi és női sporto­lók váltogatják egymást. Nyíregyháza dolgozói, tanulói sorfala között haladnak majd a váltó tagjai. Záhonyban 16..10 perckor a főtéren rövid ünnepség lesz. Itt erősítik fel a záhonyi fiatalok a váltóbotra az utolsó magyar „Hála szalagot”, majd a váltó tagjai , Bánfai­ Szőke Kató és Németh Imre is tagja lesz annak a küldöttségnek, amely Csapon átadja a fiatalok üdvözle­tét. A 19 esztendős úszónő arról beszélt, hogy eddig is találkozott már szovjet fia­talokkal, sportolókkal, Moszkvában, Bu­dapesten, s ezekből a találkozásokból is sok kedves emléke maradt. Ez a mostani találkozó is odasorakozik majd a többi emlék mellé. Arról is beszélt, hogy az elmúlt tíz esztendő folyamán sok felejt­hetetlen állomása volt életének. — Két olimpiai bajnokságot, két Euró­­p­a-b­aj­nok­ságot nyertem az elmúlt tíz év alatt és számos nagyszerű versenyen vet­tem részt. Nyugodt, békés körülmények között szeretnék sportolni továbbra is, mint az elmúlt évek folyamán. A szovjet és a magyar sportolók barátsága is a bé­két építi, a békét, amelyben sportolni, szórakozni, dolgozni, élni lehet. Az élsportolók küldöttségének legidő­sebb tagja, Németh Imre, kalapácsvető olimpiai bajnok ezt mondta: — Harminchét év egy ember életében elég hosszú időnek számít. Sok min­dent értem meg ez alatt. Számomra is megtiszteltetést jelent, hogy a nagy ün­nep alkalmából megszoríthatom majd a szovjet fiatalok képviselőinek kezét, s átadhatom sporttársaim, a magyar fia­talság üdvözletét. // Javult a Bp. Honvéd­ továbbra is hullámvölgyben van a Bp. Dózsa Megjegyzések a labdarúgó NB I hetedik fordulójáról A sűrített bajnoki fordulók során a negyedik, némi meglepetésre, jobb tá­madójátékot hozott a legtöbb NB I-es Labdarúgó-csapat részéről, mint az ed­digiek. Lényegesen jobban játszott az eddiginél a Bp. Honvéd és a Légierő, újból nekilendült a Győri Vasas és a Bp. Kinizsi csatársora, s javult a szom­bathelyi támadósor játéka. Mindez azért meglepetés, hiszen tizenegy napon belül ez már negyedik bajnoki forduló volt és várható lett volna bizonyos mértékű elfáradás, visszaesés éppen a sokat mozgó csatárok között. A csatároknak azonban csak a kisebbik részén észlel­hettünk visszaesést. A Bp. Honvéd legjobbjai is — különö­sen Puskás — kezdenek formába len­­dülni, ami a válogatott csapat szempont­jából igen örvendetes. A Bp. Vörös Lo­bogó már a harmadik fordulón át tartja egészen kiemelkedő formáját. A három fordulóban összesen 19 gólt ért el, csak egyet kapott és még­hozzá­­ nem vol­tak könnyű ellenfelei! Továbbra is meglepően jól állja a harcot a Pécsi Dózsa, kezd javulni a Szombathelyi Törekvés és mintha a Bp. Kinizsi is kezdene kilábalni az átme­neti megtorpanásból. Nagyon meghökkentő viszont a Bp. Dózsa szereplése. Hét mérkőzésből há­rom pont — ilyen gyenge időszaka rit­kán volt eddig a nagymultú együttes­nek. Nem kétségbeejtő a helyzet, de az bizonyos: nagyon komolyan, alaposan meg kell vizsg­ániuk a vezetőknek a szokatlanul gyenge szereplés okát. Koós új szerepkörben... Új összetételű támadósorral játszott a Győri Vasas szerdán a diósgyőriek ellen. Az új összetétel egyik érdekes­sége, hogy­­a formán kívül lévő Dom­bos helyett­ Koóst állította a jobbszélre Jeny Rudolf edző. Az edző elgondolását vegyes érzelmekkel fogadta a győri kö­zönség. Koós maga is idegenkedett a jobbszélső­ játéktól, habár nem beszélt róla. A mérkőzés első félidejében Koós alig találkozott a labdával. Ennek nem­csak az volt az oka, hogy a győri bel­sők nem foglalkoztatták a szélsőket, hanem hozzájárult az is, hogy Koós nem helyezkedett megfelelően, nem mu­tatta magát és meglehetősen unottan viselkedett új szerepkörében. Szünet­ben Jeny edző külön beszélgetett Kocs­sal és felhívta a figyelmét I. félidőben: játékának hiányosságaira. Szünet után — főleg az utolsó 20 percben — Koós vérbeli szélsőt is felülmúló játékot mu­tatott. Jól helyezkedett, a kapott lab­dákkal villámgyors támadásokat veze­tett, jól húzott kapura, lőtt egy hatal­mas gólt, azonkívül egy másik gól el­érésében is érdemeket szerzett. Ha Koós a mérkőzés elejétől fogva nem idegenkedett volna a szélső­játéktól, ak­kor még eredményesebb, még jobb lett volna a játéka. Taktikai hibák Pécsett A Pécsi Dózsa — Sal­ó. Bányász mérkő­zésen a hazaiak az erős ellenszélre való tekintettel Lovigot ismét védekező fel­adattal bízták meg. Rögtön a mérkőzés elején feltűnt azonban, hogy a tarjániak is elsősorban védekezésre rendezkedtek be. Szorka is elsősorban a védekezéssel törődött és így a sokszor kitűnő ütem­ben kifutó Oláhval együtt végered­ményben öt védő „tartott” négy pécsi csatárt. A bányászcsatárok kö­zül Opova húzódott hátra a pécsi fedezetek tám­adóm­unká­jának zava­rására. Amikor a közönség látta a mind­két oldali védekezést, ilyeneket kiabált be: — Ki támad, ha mindenki védekezik!? A pécsi csapat tagjai elég hamar ész­revették, hogy a tarjániak döntetlenre törekedtek és­­ erőteljes támadójátékba kezdtek. Lovigot azonban csak a II. fél­időben tolták újra előre. Ekkor nagy mezőnyfölényt harcolt ki a Dózsa, lénye­gesen közelebb is állt a győzelemhez, de a sok támadás mind visszapattant a Bá­nyász tömör védőfaláról. Elsősorban azért, mert a pécsi csatárok — főként Keszler — ezúttal keveset mozogtak, helyükhöz mereven ragaszkodtak, a so­­katmozgó Bradát viszont­­ kitűnően őrizték Szojkáék. A szolnoki eredmény magyarázata A forduló nagy meglepetésével végző­dött Légierő—Bp. Dózsa találkozó után a Bp. Dózsa vezetői és játékosai nem tudtak magyarázatot adni a vereségre. „Jól küzdött a csapatnak szinte minden tagja. Időnként ötletesen is játszottak a fiúk, mégsem sikerült” — mondogatták. Valóban így volt. A küzdőszellemmel ál­talában nem volt baj, s időnként az ötletességgel sem. A szolnoki játékosok azonban még jobban küzdöttek, kitűnő erőben voltak és rendkívül gyorsaknak bizonyultak. Minden idegszálukkal gólra törtek. Nagyszerű erőnlétük lehetővé tet­te, hogy úgy rohamozzanak, ahogy Szol­nokon még soha nem játszott a csapat. Amit a Bp. Dózsa játékosai 5—6 húzás­sal értek el, azt a Légierő játékosai 2—3 húzással elintézték. Szinte „repültek” a pályán. Egyszóval korszerűbben játszot­tak, mint nagynevű ellenfelük. A 6000 főnyi szolnoki közönség nagy­mértékben segítette csapatát. Nem hiába törődik sokat a Légierő baráti körének tagjaival és a szolnoki közönséggel. Lel­kes közönség van Győrött, Diósgyőrött, Pécsett, Szombathelyen és másutt is, de a szolnoki közönség ezen a mérkőzésen mindezeket felülmúlta. Egyben minden­esetre: akkor is buzdította a csapatot, amikor a Dózsa szorongatott! Komáromm­al­, az Izzó kapusának meglehetősen sok dolga volt a Bp. Honvéd­­elleni mérkőzésen, gyakran kellett ki­futnia beadásokra, hosszú szöktetésekre. Képünkön az a jelenet látható, amikor egy Honvéd-támadás végén baloldali be­adást hárít jó érzékkel, biztos labdafogással. Balról: Sólyom, Városi, Szovják, Komáromi, Machos, Kocsis. Pénteken két kosárlabda-rangadó a Sportcsarnokban A férfi kosárlabdázók bajnokságában megkezdődtek a rangadók. Már a­­múlt héten is szépszámú közönség nézte vé­gig a MÁVAG —Petőfi VTSK és a Bp. Műszaki Egyetem —Bp. Törekvés találko­zókat, de most pénteken bizonyára szűknek bizonyul majd a Sportcsarnok. E napon kerül sor ugyanis a bajnokság eddigi legnagyobbnak ígérkező mérkő­zésére: a Bp. Műszaki Egyetem — Bp. Honvéd rangadó­n, amelyen az eddig még veretlenül álló két régi vetélytárs csap össze. Elő­re a még ugyancsak pontveszteség nélkül álló MÁVAG méri össze erejét a jó játékerőt képviselő Bp. Törekvéssel. E két mérkőzésen 13 válo­gatott játékos jut szóhoz! A két edző a rangadóról Tavaly tavasszal a műegyetemisták győztek, ősszel viszont a Honvéd bizo­nyult jobbnak. Mi lesz most? Érdemes meghallgatni, hogyan vélekednek erről, a leghivatottabbak­ az edzők. Páder János, a Bp. Honvéd edzője ezt mondta: " Mi a rangadó ellenére sem változ­tattuk meg szokásos edzésrendszerünket. Ezen a héten is három edzést tartot­tunk, amelyeken sok kosárradobás, ki­sebb technikai csiszolgatások és főleg egyéni foglalkozás szerepelt. Már az ed­zéseken is arra törekedtünk, hogy já­tékosaink öt-hat méterről biztosan dob­janak, mert várható, hogy a műegyete­misták a kosár alá behúzódva védekez­nek majd ellenünk. Szerintem igen nagy taktikai harc lesz a mérkőzésen és a mérkőzés egyes részeiben követendő taktikai húzásokat az eredmény alaku­lása szabja majd meg. Erőnlét és tech­nika terén nincs lényeges különbség a két csapat között, éppen ezért igen nagy küzdelem várható. A mi csapa­tunk valamivel egységesebbnek látszik, s ezért bízunk abban, hogy ha kis pont­­különbséggel is, de megnyerjük a mér­kőzést. Remélem, hogy a várható heves küzdelem ellenére a mérkőzés végig a leg­sportszerűbb keretek között zajlik le. Szabó János, a Műegyetemi Haladás edzője is nagy harcot és szoros ered­ményt vár: — Mi már a bajnokságra való felké­szülés során figyelembe vettük a június­ban Budapesten megrendezésre kerülő Európa-bajnokságot, amely a magyar csapatnak eddigi legnagyobb erőpróbája lesz. Mi több játékost adunk a váloga­tottba, s mivel helytelen lenne, ha ezek a játékosok sportkörükben más felfogás­ban játszanának, mint a válogatottban, ezért a Műegyetem együttese is igyeke­zett átvenni a válogatott játékmódját, így most a Honvéd elleni rangadón is igyekszünk­ gyorsan, bátran játszani. Taktikánkban, természetesen, nagy szere­pet játszik majd a három magas játé­kosunk — Cselkó, Gabányi és Borbély — ponterejének kihasználása. A leg­utóbbi edzéseken már hasznosítottuk a Törekvés elleni mérkőzés tapasztalatait, felkészültünk valamennyi várható tak­tikai húzásra, s bár tudjuk, a többszö­rös bajnok Bp. Honvédnak nagyobb esé­lye van a győzelemre, remélem, hogy a játékosaink jó küzdőszelleme ezen a nehéz mérkőzésen te sikeresen átsegíti a csapatot. Magyar dolgozók! Szilárdan tovább előre a szocializmus építésének útján! Helyes játékfelfogás Azok a­ szurkolók, akik vasárnap is, szerdán is látták a Bp. Honvédot játsza­ni, meglepetéssel tapasztalták, hogy a bajnokcsapat mennyivel jobban játszott az Izzó ellen, mint a Kinizsi ellen. Két­ségtelen, hogy az Izzó nem képvisel olyan játékerőt, mint a Kinizsi, de ez a nagy­arányú javulás mégis szembetűnő volt. Ebben a bajnokságban most játszott elő­ször igazán jól a Honvéd csatársora. Miért? Elsősorban azért, mert más játék­felfogást követtek a csatárok, mint ed­digi mérkőzéseiken. Ezúttal sokmozgásos volt a piros-fehérek támadó já­téka. A­ csatárok nem állva várták a­ labdát, ha­nem sokat változtatták a helyüket, olyan­kor is futottak, helyezkedtek, amikor nem­ az ő oldalukon futott a támadás, tehát labda nélkül is játszottak, s ezzel jelen­tékeny módon elősegítették a gördülé­keny, gyors csapatm­unkát. A belső csatárok, de a szélsők is, gyak­ran betörtek az ellenfél védelmén mutat­kozó résekbe, s nem tologatták egymás­nak a labdát, hanem bátran vállalkoztak a támadások befejezésére és gyakran lőt­tek kapura. Korszerű, gyors támadásból született például a harmadik gól. Puskás tértölelő labdával szöktette Czibort, a szélső gyorsan beadott, s mire az izzó­­védők feleszméltek, Machos lövése nyo­mán már a hálóban táncolt a labda. A Honvéd hatodik gólja pedig olyan volt, amelyet azelőtt gyakran láttunk Puská­­séktól, de az utóbbi hetekben egyszer sem. Villámgyors Puskás—Kocsis adoga­tás végén Kocsis jól időzített szöktetésé­­vel Puskás ellenállhatatlanul kiugrott, s hálóba lőtte a labdát. A Honvéd-csatárok lelkes, odaadó játé­kának eredményeként sokmozgásos lett a bajnokcsapat támadójátéka, s ez időn­ként nemcsak nagyszerű támadásokban, hanem gólokban is megnyilvánult. „A Bp. Vörös Lobogó jelenleg jobb..." A Bp. Vörös Lobogó szerdán is nagy­szerű formában játszott és biztosan győ­zött a rangadójellegű mérkőzésen az ugyancsak jó formában levő Bp. Vasas ellen. Baráti Lajos, a piros-kékek edzője is elismerte, hogy a kétszeres bajnokcsa­pat jobb volt a Vasasnál.­­ A Bp. Vörös Lobogó jelenleg jobb nálunk — mondta az edző —, persze ez nem jelenti azt, hogy négy gólkülönbség­­gel kellett kikapnunk. A vártnál nagybb gólarányú vereségnek részben taktikai, részben lélektani okai vannak. Védelmi hibából mindjárt az elején gólt kaptunk és nagyrészt a védelem hibái­ból jutott kapunkba a Bp. Vörös Lobogó második gólja is. Ekkor még nem adtuk fel a küzdelmet, de szünet után Teleki újabb könnyelműsködése után már 2:0-ra veze­tett az ellenfél . .. Ekkor néhány játéko­sunk elvesztette a kedvét, kilátástalannak látta a további küzdelmet. Ez is hiba és mindent elkövetünk, hogy ezen segítsünk. Előfordult már a labdarúgás történetében, hö­gy háromgólos hátrányt behozott lab­darúgó­csapat! Csak ehhez az egész együttes kemény elhatározására, töretlen küzdőszellemére van szükség. Nálunk, sajnos, még nem az egész csapat ilyen. Megkíséreljük, hogy ezen változtassunk, mert gyakran a lelki erő dönt. Hiába vannak a mieink jó erőben, hiába kezelik jól a labdát, ha könnyen elcsügged­nek . .. (Folytatás a 2. oldalon)

Next