Népsport, 1955. április (11. évfolyam, 65-85. szám)

1955-04-01 / 65. szám

Javult a Bp. Honvéd, továbbra is hullámvölgyben van a Bp. Dózsa (Folytatás az 1. oldalról.) A forduló válogatottja A hetedik forduló mérkőzésein játéko­saink többsége, különösen a csatárok, javuló formáról tettek bizonyságot. Csak­nem minden helyen akadt olyan játékos, aki 3-as osztályzatot kapott, összekötő­ben már régen volt olyan bőséges vá­laszték, mint ebben a fordulóban. Ko­csis játéka is javult, Kárász pedig jó teljesítményt nyújtott, de ők csak a tartalékcsapatba tudtak bekerülni, ör­vendetes, hogy a Bp. Vörös Lobogó vá­logatottjain kívül más csapatok, elsősor­ban a Bp. Honvéd válogatottjai is job­ban játszottak, mint az utóbbi mérkőzé­seken. A legmagasabb osztályzatot Oláh és Szojka kapta, mindketten kilencest! A forduló válogatottja: Oláh (Salgótarján) — Szőts (Pécs), Jancsik (Légierő), Hegyi (Pécs) — Szojka (Salgótarján), Bányai (Bp. Hon­­véd) — Sándor, Hidegkuti, Palotás (mindhárom Bp. Vörös Lobogó), Pus­kás, Czibor (mindkettő Bp. Honvéd). A tartalékcsapat: Horváth (Szombat­hely) — Kapuszta (Légierő), Börzsei (Bp. Vörös Lobogó), Dalnoki (Bp. Kinizsi) — Szabó (Bp. Kinizsi), Zakariás (Bp. Vö­rös Lobogó) , Kertész (Bp. Kinizsi), Ko­csis (Bp. Honvéd), Machos (Bp. Honvéd), Kárász (Bp. Vörös Lobogó), Fenyvesi (Bp. Kinizsi). Dicséretet érdemel még: Kovalik, Dan­i­a, Mátrai, Rákóczi, Tarr, Czuczor, Kul­csár, Kresz, Kinczel, Sipos I, Papp, Ce­hei, Borsányi, Bárfi, Kalmár III, Vile­­zsál és Fischer. Rövid megjegyzések Szombathelyen a II. félidő végefelé egy szombathelyi támadás után messze a kapu mögé szállt a labda. A labda­szedő gyerekek nem futottak a labda után, ezzel is húzva az időt, ami ter­mészetesen a szombathelyi együttesnek kedvezett, s végül is Takács, a csepe­liek balhátvédje ment a labdáért. Erre a sportszerűtlen eljárásra egyáltalán nem volt szüksége a Szombathelyi Törekvésnek... Sok néző indokolatlanul szidta a játékvezetőt a mérkőzés folyamán. Ha a szombathelyiek ellen ítélt szabad­rúgást Bánkuti, sokszor tört fel a nem­tetszés moraja — indokolatlanul. Külö­nösen feltűnt a lelátón egy kucsmás férfi, aki végig magából kikelve szidta a játékvezetőt. Megtudtuk, hogy az illető Molnár István kámoni lakos. Az ő rossz példája is igazolja, hogy bi­zony a szombathelyi csapat vezetőségé­nek még sok tennivalója van a közön­ségnevelés terén. A közönség egy része nagyon sport­szerűtlenül viselkedett a Népstadionban: Dobót, az Izzó csatárát gyenge játéka miatt bekiabálásával többször bosszan­totta, zavarta. Mátrai nagy gyorsasága ismét kitű­nően érvényesült a dorogiak elleni mér­kőzésen. Két esetben az utolsó pillanat­ban becsúszó szereléssel mentett, olyan­kor, amikor a csatár éppen lőni ké­szült ... Szerdán is csaknem zsúfolásig megtelt a pécsi vasutas-sporttelep. A helyi üze­mekben, vállalatokban és intézmények­ben a dolgozók kérésére előbb kezdték meg ezen a napon a munkát és 3 óra után ,,népvándorlás" indult a pálya felé. Igen sokan jöttek távolabbi községek­ből is. Ez a magyarázata a 18 000 néző­nek __ Dicséretreméltó sportszerűséggel vi­selte el a ve­rséget a Bp. Dózsa Szolno­kon. Játékosai minden esetben sport­szerű gondolkodásról tettek tanúságot. Különösen Szusza vett az, aki a játékon kívül került labdát azonnal odaadta az ellenfél játékosának és gyakran segí­tette fel a földről a vele együtt elesett Légierő-játékost. A szolnoki pálya meglehetősen görön­gyös volt, a labda sokat pattogott a rossz talaj miatt. Máskor jobban elő kell készíteni a pályát — erős henge­reléssel. Beszélő számok 15 napon belül 5 forduló! Ebből eddig 4 forduló zajlott le, s ebben a négy for­dulóban az egyes csapatok így szerepel­tek: Bp. Vörös Lobogó 8 pont (100 szá­zalék). Bp. Kinizsi, Bp. Vasas, Pécs 6 — 6, Izzó 5, Bp. Honvéd, Légierő, Szombat­hely 4—4, Doroa, Győr, Salgótarján 3 — 3, Csepel 2, Bp. Dózsa, Diósgyőr 1 — 1 pont. Ha nem megy a játék, akkor gyakran változik az összeállítás. Áll ez a bajnok­­csapatra is. A Bp. Honvéd 7 mérkőzésen 5 pontot vesztett és eddig a legtöbb já­tékost szerepeltette az NB 1-ben. Szám­szerűtz tizenhetet. Immár négyen is ját­szottak a jobbszélen: Budai, Machos, Czi­bor és Szovják. Danka, a pécsiek kapusa a negyedik NB I-es mérkőzésén sem kapott gólt. Az idei bajnokságban szerdán először fordult elő: győzött a Szombathely és a Légierő; vereséget szenvedett a Bp. Va­sas; a Szombathely és a Salgótarján nem kapott gólt; a Pécsi Dózsa nem győzött otthon; Kocsis gólt fejelt... A góllövőlista élén 15 játékos van, s közülük 13 az első négy helyen álló (Bp. VL, Bp. Kinizsi, Bp. Honvéd, Bp. Vasas) csapat játékosa. 8 gólos: Palotás. 7: Csor­dás, Koós. 6: Bukovi, Hidegkúti, Milose­­vics, Puskás. 5: Kertész. 4: Czibor, Feny­vesi, Kocsis, Ombódi, Sándor, Szilágyi I, Vitezsál. Kereken 600 000 néző látogatta eddig az NB I mérkőzéseit. Tavaly a 7. forduló után csak 533 000 volt a nézők száma. Pécsett három mérkőzésen 50 000 néző jelent meg. 2 891 800 néző tekintette meg eddig a Népstadionban rendezett sporteseménye­ket. Április 9-én, a húsvéti torna mér­kőzésein emelkedik majd három millió fölé a nézőszám. Közlemény az NB I es labdarúgó-mérkőzések látogatására érvényes igazolványok szabályozásáról Az OTSB közli, hogy 1955. április 1-i hatállyal a Budapesten megrende­zésre kerülő NB I-es labdarúgó-mérkő­zések díjtalan látogatására csak az OTSB által kiállított „A" és „B" jelzé­sű állandó pályabelépő kartonok érvé­nyesek. Mindennemű más igazolvány érvénytelen. Az országos társadalmi labdarúgó­­szövetség, az országos JT és a BTSB társadalmi labdarúgó-szövetsége által kibocsátott igazolványokra a kibocsátó szerveknél lehet átvenni a Népstadion­ban megrendezendő vasárnapi labda­rúgó-mérkőzésekre a jegyeket. A mérkőzésekre való díjtalan belé­pésre jogosító igazolványok érvényessé­gének szabályozását későbbi időpont­ban közli az OTSB. Külföldi Híradó A L’Équipe jelentése szerint a Washingtonban rendezett súlyemelő-ver­senyen az amerikai Paul Andersen vi­­lágcsúcsot ért el nehézsúlyban, kereken 000 kilót emelt. Andersen csúcsának részletei: nyomás: 170, szakítás: 145, lökés: 185 kiló. A régi nehézsúlyú világ­csúcsot Schemansky (USA) tartotta 437.5 kilóval. A Santiago de Chilében szerdán meg­rendezett Chile—Argentína dél-amerikai bajnoki labdarúgó döntő mérkőzés előtt több mint 100 000 ember rohamozta meg a Nacional-stadiont, amely csak 50 000 néző befogadására alkalmas. A stadion bejáratánál tíz- és tízezrek tor­lódtak össze, s az életveszélyes tolon­gásban öt ember életét vesztette, 300-an pedig megsebesültek. A mérkőzést egyébként Argentína nyerte meg 1:0 arányban, az előmérkőzésen Peru 2:1- re verte Uruguay együttesét, Dél-Ame­­rika labdarúgó-bajnokságai ezzel befe­jeződtek. Bajnok: Argentína, 2. Chile, 3. Peru, 4. Uruguay. Mi történt a kajak- és kenusportban az országos értekezlet óta­ ­— Alaposan ellátták feladatokkal az­­ országos társadalmi szövetséget — je­­­gyezte meg az egyik versenyző tavaly­­ decemberben, az országos kajak- és, kenu-értekezlet végeztével. Valóban, számos nagyfontosságú javas-­­­latot fogadtak el ekkor a résztvevők. A­­ javaslatok mindegyike igen jelentős volt, hiszen a sportág eredményei mellett voltak kétségtelenül fennálló hiányossá­gok is. A határozatok alapján világos volt a sportág vezetői előtt, hogy mi­lyen feladatokat kell majd megolda­­niuk az új esztendőben. — Nem volt könnyű dolga az elnök­ségnek — mondja Csillag Pál, a társa­dalmi szövetség elnöke —, hiszen a ha­tározatok mindegyike igen fontos. Alap­vető feladatnak tekintettük idei mun­kánk során azt, hogy a határozatok szel­lemében, tervszerűen végezzük el a ránk váró feladatokat. Noha a kajakidény csak májusban kezdődik, az elnökség alaposan kihasz­nálta a téli, úgynevezett holtidényt, hogy megvalósítsa a határozatokat. Eb­ben a sportágban a határozatokat tett is követte. Régi panasz, hogy az utánpótlással,­ ­ így mindenekelőtt az ifjúsági verseny­zőkkel nem foglalkoznak behatóan a társadalmi szövetség tagjai. Ezért szü­letett meg az a határozat, hogy az or­szágos elnökségen belül létre kell hoz­ni az ifjúsági bizottságot. A január má­sodik hetében megtartott elnökségi ülé­sen Füleki Andrást javasolták a bizott­ság vezetőjévé. Vezető tehát már van, s terveik szerint még az idény kezdete előtt teljes lesz az ifjúsági bizottság, s az féléves munkaterv szerint foglalko­zik majd ez ifjúsági versenyzőkkel. A sportág egyik legnagyobb problémá­ját a vidék jelentette, nemcsak a múlt esztendőben, hanem azelőtt is. Csupán Miskolcon, Or­­don, Diósgyőrött, Tatabányán és Sztálin­­városban van számottevő kajakos élet, holott az országnak sokkal több olyan helye van, ahol meg lehetne honosítani a kajak- és kenusportot. Az országos ér­tekezleten határozatot hoztak arról is, hogy a társadalmi szövetség szervezési bizottsága vegye fel a kapcsolatot az il­letékes TSB-kkel, a meglévő szakosztá­lyokkal, s szervezze meg az országos ellenőrzést! Töpper Károly, a bizottság vezetője — aki lelkes tagja az elnökségnek is — el­készítette tervezetét a vidéki kiszállá­sokkal kapcsolatosan, de költségvetés hí­ján jóformán semmit sem tudtak ezidáig tenni. A vidék kajak- és kenusportjának hathatós felkarolása és segítése tehát egyelőre eltolódik. Remélhetőleg nem hosszú időre. Jelentős lépése volt az el­nökségnek a fővárosi szakosztályok el­lenőrzésének megszervezése, ezt a buda­pesti szövetséggel közösen végzi. Az országos értekezletnek azt a határo­zatát, hogy el kell készíteni a versenyzők nyilvántartását , már végrehajtotta a szövetség. Ebből a munkából dicséretesen kivette részét Kőháti Béla, a minősítési bizottság elnö­ke, valamint Cokody Zoltán, a budapesti társadalmi szövetség minősítési bizott­ságának elnöke. Számos határozat született szakmai kérdésekben is. Az egyik ilyen jelentős határozat az volt, hogy az edzőtestület köteles szak­mai előadásokat szervezni a különféle felfogások egységesítése érdekében. Az ET eddig ilyen előadásokat még nem szervezett, s tervei szerint csak az ősszel — az idény végeztével — kerül ilyen előadásokra sor. Örvendetes viszont, hogy a budapesti társadalmi szövetség edző­testülete megindította továbbképző tanfolyamát. Az országos szövetség edző­­testülete eredményesen dolgozik — ugyancsak az országos értekezlet határo­zata alapján — a válogatottság szempont­jából számításba kerülő versenyzőknek az olimpiára való előkészítésén. A válo­gatott keret tagjai hetenként háromszor vesznek részt közös edzéseken, ezenkívül részt vesznek a szakosztályi edzéseken is. Az ET tervezete szerint kitolják a ver­senyzési idényt, azt akarják, hogy ebben az esztendőben még novemberben is vízen legyenek a válogatott keret tagjai, hiszen az olimpiai küzdelmek is akkor kerülnek majd sorra. Látnivaló tehát, hogy nem tétlenkedtek az országos elnökség tagjai az országos értekezlet óta eltelt idő alatt. Ha munká­juk még nem is teljes, máris jelentős eredményeket mutathatnak fel. Amennyi­ben továbbra is ilyen lelkesen végzik munkájukat, biztosra vehető, hogy a leg­közelebbi országos értekezlet résztvevői­nek elmondhatják majd, hogy­­ meg­valósították a II. országos értekezlet ha­tározatait. Hogyan látja magasugrásunk elmaradottságát a versenyző? A közelmúltban lapunk hasábjain több ismert szakemberünk mondott vé­leményt magasugrásunk elmaradottságá­nak okairól. Vajon mi a véleménye, hogyan látja a helyzetet a legjobban ér­dekelt „fél”, egy élvonalbeli magas­ugró? Hemela Jánost, a Bp. Vasas több­szörös válogatott versenyzőjét kérdeztük meg. Mivel azonban szakembereink a kiválasztás kérdésével is foglalkoztak, tanulságos lesz legelőször megnézni azt, hogyan lett Hemela magasugró. Hemela fővárosi fiú, az általános iskolá­ban társaihoz hasonlóan csak futballo­zott. Testnevelő tanára nem volt, a ma­gasugrásra senki sem tanította. Egyszer azonban látott egy fényképet egy gu­ruló magasugróról. Ez a kép úgy meg­ragadta, hogy a „foci” mellett magától elkezdett tanulni „gurulni” és amikor 16 éves korában, 1950-ben az MTH 1. sz. intézményének tanulója lett, már egé­szen jó technikával ugrott. Egy iskolai MHK-versenyen 160 cm-rel megnyerte a magasugrást. Testnevelője, Papp Ferenc figyelmeztette, hogy érdemes volna ko­molyabban foglalkoznia a magasugrás­sal. Indult is versenyeken, de komolyan nem gondolt arra, hogy magasugró le­gyen. — A sportkörben azonban számontar­­tottak mint atlétát és 1951 nyarán mint atléta kerüttem el egy üdülésre is. Sar­kalltak, hogy többet atlétizáljak, és egy­másután többször indítottak el vidéki versenyeken. A kedvem úgy jött meg igazán, hogy eredményeim egyre javul­tak, először 170-et ugrottam, azután 174-et, majd augusztusban Újpesten már 181-et. Ősszel azután Puskás Antal lett az edzőm és ő már nem ,,engedett” ki a kezéből. Ennek ellenére még 1952-ben is állan­dóan játszott labdarúgó-mérkőzéseken és ennek a „kétlakiságnak” csak 1953 tavaszán vetett véget. Ebben az évben már tagja lett a válogatott keretnek, háromszor szerepelt a nagyválogatottban is. A külföldiekkel való találkozások al­kalmával magától jött rá, hogy változ­tatnia kell a technikáján. — Guruló technikám a legjobb szak­emberek szerint is majdnem tökéletes volt — mondja. — Mégis, különösen, amikor figyeltem a svéd Nilssont, be­láttam, hogy jelenlegi technikámmal nem tudok fejlődni. Az idény befejezése után áttértem a hasmánt bukó változat elsa­játítására. Nem ment könnyen, pedig a guruló alapom jó volt. Kemény munká­val azonban tavasszal a formábahozó időszakra elértem, hogy 190-et már szin­te bármikor ugrottam az új techniká­val, sőt egy edzésen — legjobb szakem­bereink előtt — egymásután hétszer vit­tem át a 194-et is. A versenyidényben azután, sajnos, meg sem tudta közelíteni ezeket az eredményeket, Hemela azonban erélye­sen tiltakozik az ellen, hogy visszaesésé­nek a technikaváltoztatás lett volna az oka. — A tavalyi kudarcok ellenére egy pillanatig sem bántam meg, hogy áttér­tem a hasmánt bukó technikára. A hi­ba kizárólag abban van, hogy nem tudok versenyezni. Bár már mindenfélével próbálkoztam, a versenyeken az idegességemet még nem tudtam levetkőzni. Nem volt meg a kel­lő önbizalmam, egészen máskép, hibá­san hajtottam végre a mozgást, amint nagyobb magasságra került a léc, mint az edzéseken. Csakis ennek tulajdoní­tom­, hogy­­tavaly még 190-et se tudtam ugrani. Nekem tehát elsősorban a ver­senyzésben kell javulnom. Ami pedig magasugrásunk elmaradott­ságát illeti, arról Hemela így vélekedik: — Figyelmesen, többször is elolvastam a szakemberek nyilatkozatait és általá­ban egyetértek velük. Bodosi Miska bá­csi nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy már az általános iskolákban fel kell kelteni a figyelmet az ugrás iránt. Éppen a saját példám nyomán fontosnak tarta­nám, hogy az általános iskolásoknak gyakran mutassanak be ugró­képsoroza­tokat, oktatófilmeket. Ha a testnevelők többet foglalkoznának a magasugrással, akkor jobban fel lehetne kelteni iránta az érdeklődést a magastermetűek között is, mielőtt végleg valamelyik játékspor­tot választanák. Úgy érzem, anyag van és a mai gárda sem tehetségtelen, de valahogy a magasugrók nincsenek eléggé összefogva. Nem elég, ha az edző pusztán az edzésen foglalkozik a ver­senyzővel, törődnie kell életkörülményei­vel, természetével, felfogásával is, vagyis alaposan ismernie kell, mert ez feltétle­nül fontos az eredményes oktatáshoz. Véleményem szerint — hangsúlyozom nem magamról van szó, hanem általános­ságban beszélek — nincs meg mindig a kellő kapcsolat a keretedzők és a sport­köri edzők között. Ezért gyakran elég ellentétes tanácsokat adnak a verseny­zőnek, az nem tud eligazodni és vég­eredményben tanácstalanságában a saját elgondolása szerint edz. — Komoly eredményt ma már csak korszerű technikával lehet elérni. A legeredményesebb és leg-­­gazdaságosabb technikának én is a has­máni bukót tartom. Ha ezt valaki igazán jól elsajátítja, akkor 10 centivel nagyobb eredményre lehet képes, mint más tech­nikával. Ennek ellenére az ugró kiegé­szítésként az edzéseken ugorjon más technikával is, ollózóval, gurulóval, mert mindlez ügyesíti, az ügyességre pedig a magasugrónak nagy szüksége van. Erős edzésrendszer nélkül nincs eredmény. Az edzés legyen sokoldalú. Az alapozó idő­szakban már a kezdők számára is fontos legalább hetenként egyszer a mezeizés. Magam teljes mértékben az erős edzés híve vagyok, tavaly az alapozáskor talán kissé túl erősen is dolgoztam, gyakran voltam fáradt. De akkoriban csak így tudtam az új technikát elsajátítani, el­érni azt, hogy valóban a véremmé váljék. Az idén ilyen fokig erős munkára már nincs szükség. Nekem egyébként elég sok lazító munkát is kell végeznem, mert a többévi labd­arúgás nagyon elmereví­tett. Azt tudom ajánlani a többieknek: ne féljenek az erős edzésektől, az ala­pozó időszakban egy edzésen ugorjanak bátran 30-at, 40-et egymásután. A tech­nika javítása mindnyájunkra nagyon rá­fér, hiszen valóban nincs egy kiforrott technikájú versenyzőnk. Hemela a közelmúltban térdsérülése miatt kórházban volt. Most már rendben van a térde, és azt mondja, hogy sérülése nem okozott nagyobb kiesést. Az eddigi vi­szonylagos sikertelenség nem keseríti el, hiszen még csak 21 éves. Idei céljai­ról nem akar nyilatkozni, szerényen csak annyit jegyez meg: reméli, hogy az idén a magasugrók már több örömöt fognak szerezni az atlétika híveinek. Nyugat-Németországban szerepel tagikor a Bp. Vörös Lobogó labdarúgó-csapata A Bp. Vörös Lobogó labdarúgó-csa­pata húsvétra meghívást kapott Nyu­­gat-Németországból. A meghívást elfo­gadták. A labdarúgó NB I-ben vezető Bp. Vörös Lobogó a Stuttgarter Ki­­ckers és TuS Neuendorf csapatával ját­szik egy-egy mérkőzést. A flalmgren-Ilarcka rádió-sakkm­érkőzésen a 19. lépésen át tartó nagy állás-feszült­ség a 20. lépésben kezdődő cseresoro­zattal feloldódott. Amíg az első 19 lépés­ben mindössze 2—2 gyalog cserélődött le, addig a 20—25. lépések között to­vábbi 3 gyalog és 8 könnyű tiszt tűnt le a tábláról. Az első 25 lépés: 1. e4, c5, 2. Hf3, d6. 3. d4. cd,. 4. Hd4­, Hf6, 5. Hc3, a6. 6. f4. e5, 7. Hf3. Hbd7, 8. Kd3. Fe7, 0. 0—0. 0—0, 10. Kh1, b5, 11. a3. Be8, 12. Ve2, Fb7, 13. Fd2, Be8, 14. Badl, Vc7, 16. Hh4, Ff8. 16. fe­. Be6:. 17. Ff4, Be6, 18. Hf5, Hc5,­ 19. Hg3, Bce8, 20. Vd2, Hce4,. 21. Hce4­, He4:. 22. He4:. Fe4:. 23. Fe4:. Be4:. 24. Fd6:. Fd6:. 25. Vd6:. Vc2: Ebben az állásban Malmgren pénteken adja meg 26. lépését. Minthogy az a­ gyalog, nem üthető a d1-en lehetséges vezér­áldozat miatt, sötét megtarthatja gyalogelőnyét. Világosnak azonban en­nek ellenére is jó esélyei vannak a dön­tetlen elérésére, mert a nehéz tisztek mellett megmaradó csekély anyagi előny a ve­tések­g gyakorl­a­tban ritkán elég a nyeréshez. Ivkov nyerte a Mar del Plata-i sakkversenyt A Mar­ del Plata-i nemzetközi sakk­mesterverseny utolsó fordulóján Ivkov sötéttel döntetlent ért el Najdorf ellen, s ezzel megőrizte fél pont előnyét. Pu­l­ik—Rosetto 1:0, de Greiff—Szabó 0:1, Letelier—Wexler 0:1, Dodero—Grigorics­ka, Torán—Flores V,, Bauza—Zdigoras Va. A Patmo—Pach­man játszma függőben maradt. A verseny győztese: Ivkov (Jugoszlá­via) 11.5 ponttal, 2. Najdorf (Argentína) 11. 3. Guigorics (Jugoszlávia) 10 ponttal. A 4. helyezés a Panno—Pachman füg­­gőjátszma eredményétől függ. Szabónak 9.5. Pan­tónak és Paehmannak 9—9 pontja van. A további sorrend: 7. Pis­nik (Argentína) 8.5, 8. Torán (Spanyol­ország) 8, 9. Wexler (Argentína) 7.5. 10. Rosetto (Argentína) 7, 11. Flores (Chile) 5.5. 12. Letelier (Chile) 5, 13—15. Dodero, Idigoras (Argentína), Bauza (Uruguay) 4.5. 16. de Greiff (Columbia) 4 ponttal. _____________________ Bérletet bocsát ki a Bp. Kinizsi bajnoki vízilabda mérkőzésekre A Bp. Kinizsi vízi­labd­a-szakosztálya a sportág népszerűsítése érdekében nyolc bajnoki vízilabda-mérkőzésre érvényes ülőhelyre szóló bérletet bocsát ki. • A bérlet ára 30 forint és azokra a bajnoki vízilabda-mérkőzésekre érvényes, ami­kor a Bp Kinizsi a pályaválasztó. Közlekedési korlátozás a felszabadulási váltófutással kapcsolatban Vasárnap, április 3-án délelőtt a fel­­szabadulási váltófutás útvonalán — Gel­lért tér—Szabadság híd—Tolbuhin körút —Calvin tér—Üllői út—József körút— Lenin körút—Sztálin tér—József Attila utca—Október 6 utca—Szabadság tér — 11.40-től kezdve 12.35-ig mindennemű járműforgalom (villamos autóbusz, tro­libusz, teher- és személygépkocsi) szüne­tel I Mm 1955. április 1, péntek Egy kitűnő tanuló sportkört keres... Még a betűi is „mutálnak” annak a 13 éves kis ifjúnak, aki a levelet írta. Az egyik betű szálkásan nyúlik a felső vonal felé, a másik gömböly­­deden gurul a papíron, a harmadik pedig, mintha lefeküdni készülne a sötéten végigfutó vonalakon. A levél Bihari Tibor „elvtársnak” szól, az OTSB asztalitenisz-előadójá­nak, de később már igazi gyerekes közvetlenséggel „bácsi” lesz belőle. A címzett azonban most több napig Bu­karestben volt, a kérés pedig, amely a levélben van, sürgős. Asztaliteniszezni akar egy 13 éves, VII. osztályos, ki­tűnő tanuló és sportkört keres ma­gának. „Olvastam a Népsport . Bátran tá­madnak a fiatalok című cikkét, ol­vastam a 14—15 éves játékosokról, s fellobbant bennem is az asztalitenisz, a sport iránti vágy. Kilenc éves ko­rom óta űzöm ezt a sportot, s leg­főbb vágyam, hogy valaha is sport­körben játszhassam. Úgy érzem, tu­dásom is megvan ehhez. Az iskolai asztalitenisz-bajnokságon 23 induló közül a 2. helyen végeztem. A VII. osztály első félévében kitűnő volt a bizonyítványom. Arra kérem Bihari bácsit, tegyen valamit az érdekem­ben .. Azt hiszem, ezután mindenki látja, hogy ez a kérés nem várhatott na­pokat, heteket. Egy serdülő fiú keres sportkört, második otthont magának, olyan, akinek sportszeretete mellett ki­tűnő bizonyítványa is támogatója, örömmel és szeretettel kell megfogni a felkínált kezet. Tessék! Tehetséges, szorgalmas fiatalokat váró asztali­tenisz-szakosztályok! Spartacus! Kini­zsi! Szikra és a többiek! Utánpótlás jelentkezett! A kis fiatalember neve és­­ címe: Simon Károly, Bp., XIII., Béke úti városi házak, VII. ép., 22. ajtó. A meghívást a­­Népsport is szí­vesen közvetíti... * A delfin-úszás technikája Fejér Zsolt előadása örvendetes, hogy számos élverseny­zőnk behatóan, tudományos alapon fog­lalkozik sportágával. Nem kétséges: a versenyzők megfigyelései, tapasztalatai nagymértékben elősegíthetik a fejlődést. Az elmélettel is foglalkozó versenyzők közé tartozik Fejér Zsolt, a kiváló pil­langóúszó is. Az úszóedzők továbbképző tanfolyamán tartott előadása méltán váltott ki elismerést a szakemberek kö­zött. Fejér a delfin pillangóúszás tech­nikájáról számolt be , ahogy azt öt­éves pillangózó pályafutása alatt saját magán és neves versenyzőkön megfi­gyelte. Előadásában Fejér hangoztatta: ..Úszásomban még számtalan hiba fe­dezhető fel és így stílusom csupán ki­induló pontot jelenthet.” Aztán a követ­kezőkről beszélt: A régi lábütemről a delfin lábütemre való átállásnál fokozottan figyelembe kell venni az úszó testi adottságait. Nem biztos, hogy minden pillangóúszó jól meg tudja tanulni az új lábmunkát. Ehhez elsősorban laza izmok és ízületek kellenek. Fontos a könnyed mozgás­készség és a nagy akaraterő. A delfin­úszás elsajátításához szükséges a kéz és a­ láb munkája közötti összhang megtalálása. Fejér ezután ismertette a delfinúszás mozgássorozatát. „A felsőtest a karok munkája szerint függőleges irányban elmozdul. Az a he­lyes, ha a váll és a fej alig süly­­lyed a vízbe. Ehhez az szüksé­ges, hogy a kiemelkedés is csekély le­gyen. A csípő, a combok és a lábak a víz színe alatt fekszenek és itt végzik mozgásukat. A karok vízbeéréskor ki­nyújtva fekszenek egymás mellett, a tenyerek közel egymáshoz. A húzás a vízfogással kezdődik. Itt a karok még nyújtottak, a tenyerek eltávolodnak egymástól. A húzás megkezdésével egy­idejűleg folyamatosan kezdődik a karok behajlítása. A tenyerek a test középvo­nala felé mozognak. Amikor a karok a vállak síkját elérik, a húzás tolássá vál­tozik; a felkarok ekkor már a mellkas mellé záródnak és az alkarok a tenyér­rel legyező szerűen hátracsapódnak a combok mellé. A húzás és a tolás ideje alatt a vállak előrefeszítve támasztják a karokat. A tolás befejezésével a váll- izmok ellazulnak és a vízből kiemelkedő karokat hátranyomva alacsony ívben a fej elé dobják. Az előrelendülő karok tehetetlenségük és súlyuk révén a tes­tet magukkal rántják. Ez a mozgás is segít, az előrehaladásban. Helytelen a karok túlságosan magas ívben történő előrevitele és erőteljes vízrecsapása. Ugyancsak felesleges erőkifejtés a túl­ságosan lapos­an előrevitt kar, amely maga előtt sepri a vizet és gátolja az előrehaladást. Nem helyes a nyújtott karral történő húzó­s sem.” A lábmunkáról Fejér Zsolt elmondta, hogy az új láb­ütem oktatásánál az edzők nem fektet­nek kellő súlyt a helyes mozgásra. A rossz beidegzés gyakran megnehezíti az úszó fejlődését. „A lábmozgás kiindulópontja a csí­pő. A csípő kis lenyomásával kezdődik a mozgássorozat. Ezzel egyidejűleg az összezárt combok is lenyomódnak. A térdek lesüllyednek, a bokák a víz fel­színe közelében maradnak. Amikor a térdek legalsó helyzetüket elérik, a csípő megemelésével a combok is emel­kednek, az alsó lábszárak lecsapódnak és a delfin uszonyához hasonlóan le­nyomják a vizet. A combok emelésé­vel az alsó­ helyzetben lévő lábszárak felfelé mozogva visszakerülnek alap­helyzetükbe. Ekkor már a csípő lenyo­mása által a következő ütem kezdő­dik. A combok összezárva nyomják a vizet, s előrehaladást eredményeznek mindkét irányú mozgásuknál. A láb­száraik már nyítottabban fekszenek. Gyakori hiba kezdőknél és azoknál, akiknek jó a vízfekvésük, hogy boká­ból kiemelik lábfejüket a víz színe fö­lé és erősen rácsapnak a vízre. Ez ar­ra vezet, hogy a delfin hullámmozgás, helyett csupán egy térdből kiinduló rúgást végeznek. A tapasztalat azt iga­zolja, hogy a víz színe alatt végzett munka eredményesebb. Amikor az úszó begyakorolta a láb­ütemet, megkezdheti annak a kézütemmel való összekapcsolását. Ezt Fejér négy folyamatra bontotta. 1. Az ütemet az alaphelyzetben fek­­vő test kezdi meg. A karok megkez­dik munkájukat, a vízfogást és a hú­zást. A mellkason feszülő izmok a mellkast összenyomják és ekkor törté­nik a kilégzés. Az arc még a vízben fekszik és az úszó a vízbe fújja a le­vegőt. Ezzel egyidőben a csípő lenyo­mása által a combok lefelé mozognak, a lábszárak felkészülnek a lecsapáshoz. 2. A karok áthaladnak a vállak sík­ján és tolásra mennek át. A felsőtest emelkedésének legmagasabb pontjára érve a fejét kiemelve kezdi meg a lé­legzetvételt az úszó. Ekkor a felemelt csípő emeli a combokat, a lábszárak lecsapódnak, majd a combbal felemel­kedve alaphelyzetbe kerülnek. 3. A ka­rok élükkel a combok mellett szabadí­tanak. A karok vállból lendülnek elő­re. Amíg a karok a vállak síkját el­érik, addig a combok a csípőből kiin­duló mozgással lefelé nyomják a tű­zet. 4. Amikor a karok áthaladtak a váll síkján, könnyedén előrehajtjuk fe­jünket, hogy váll- és hátizmainkat fel­szabadítva megkönnyítsük a karok elő­­relendítését. A csípőt emelve a com­bok is emelkednek. A lábszárak lecsa­pódnak, majd a combbal felemelked­nek, újra alap helyzetbe kerülnek és az egész test bekapcsolódik a követke­ző ütembe. Fejér szerint az elmúlt két év folya­mán itthon és külföldön látott delfin­úszók között az NDK-beli Jutta Lan­­genau és a magyar Székely Hipszima mozgásában van a legtöbb helyes elem. Az angol Halé tulajdonképpen kizá­rólag lábbal úszik, karmunkája jófor­mán csak arra szolgál, hogy kiemelje testét a víz alól és levegőt tudjon ven­ni. A magyar pillangóúszók közös hi­bája, hogy valamennyien főleg erejük­re támaszkodva igyekeznek javítani eredményeiken. Az előadást színvonalas vita követte. Főleg a delfinpillangózó légzéséről, s az egységes irányelv kialakításának szükségességéről esett a legtöbb szó.

Next