Népsport, 1955. április (11. évfolyam, 65-85. szám)
1955-04-01 / 65. szám
Javult a Bp. Honvéd, továbbra is hullámvölgyben van a Bp. Dózsa (Folytatás az 1. oldalról.) A forduló válogatottja A hetedik forduló mérkőzésein játékosaink többsége, különösen a csatárok, javuló formáról tettek bizonyságot. Csaknem minden helyen akadt olyan játékos, aki 3-as osztályzatot kapott, összekötőben már régen volt olyan bőséges választék, mint ebben a fordulóban. Kocsis játéka is javult, Kárász pedig jó teljesítményt nyújtott, de ők csak a tartalékcsapatba tudtak bekerülni, örvendetes, hogy a Bp. Vörös Lobogó válogatottjain kívül más csapatok, elsősorban a Bp. Honvéd válogatottjai is jobban játszottak, mint az utóbbi mérkőzéseken. A legmagasabb osztályzatot Oláh és Szojka kapta, mindketten kilencest! A forduló válogatottja: Oláh (Salgótarján) — Szőts (Pécs), Jancsik (Légierő), Hegyi (Pécs) — Szojka (Salgótarján), Bányai (Bp. Honvéd) — Sándor, Hidegkuti, Palotás (mindhárom Bp. Vörös Lobogó), Puskás, Czibor (mindkettő Bp. Honvéd). A tartalékcsapat: Horváth (Szombathely) — Kapuszta (Légierő), Börzsei (Bp. Vörös Lobogó), Dalnoki (Bp. Kinizsi) — Szabó (Bp. Kinizsi), Zakariás (Bp. Vörös Lobogó) , Kertész (Bp. Kinizsi), Kocsis (Bp. Honvéd), Machos (Bp. Honvéd), Kárász (Bp. Vörös Lobogó), Fenyvesi (Bp. Kinizsi). Dicséretet érdemel még: Kovalik, Dania, Mátrai, Rákóczi, Tarr, Czuczor, Kulcsár, Kresz, Kinczel, Sipos I, Papp, Cehei, Borsányi, Bárfi, Kalmár III, Vilezsál és Fischer. Rövid megjegyzések Szombathelyen a II. félidő végefelé egy szombathelyi támadás után messze a kapu mögé szállt a labda. A labdaszedő gyerekek nem futottak a labda után, ezzel is húzva az időt, ami természetesen a szombathelyi együttesnek kedvezett, s végül is Takács, a csepeliek balhátvédje ment a labdáért. Erre a sportszerűtlen eljárásra egyáltalán nem volt szüksége a Szombathelyi Törekvésnek... Sok néző indokolatlanul szidta a játékvezetőt a mérkőzés folyamán. Ha a szombathelyiek ellen ítélt szabadrúgást Bánkuti, sokszor tört fel a nemtetszés moraja — indokolatlanul. Különösen feltűnt a lelátón egy kucsmás férfi, aki végig magából kikelve szidta a játékvezetőt. Megtudtuk, hogy az illető Molnár István kámoni lakos. Az ő rossz példája is igazolja, hogy bizony a szombathelyi csapat vezetőségének még sok tennivalója van a közönségnevelés terén. A közönség egy része nagyon sportszerűtlenül viselkedett a Népstadionban: Dobót, az Izzó csatárát gyenge játéka miatt bekiabálásával többször bosszantotta, zavarta. Mátrai nagy gyorsasága ismét kitűnően érvényesült a dorogiak elleni mérkőzésen. Két esetben az utolsó pillanatban becsúszó szereléssel mentett, olyankor, amikor a csatár éppen lőni készült ... Szerdán is csaknem zsúfolásig megtelt a pécsi vasutas-sporttelep. A helyi üzemekben, vállalatokban és intézményekben a dolgozók kérésére előbb kezdték meg ezen a napon a munkát és 3 óra után ,,népvándorlás" indult a pálya felé. Igen sokan jöttek távolabbi községekből is. Ez a magyarázata a 18 000 nézőnek __ Dicséretreméltó sportszerűséggel viselte el a verséget a Bp. Dózsa Szolnokon. Játékosai minden esetben sportszerű gondolkodásról tettek tanúságot. Különösen Szusza vett az, aki a játékon kívül került labdát azonnal odaadta az ellenfél játékosának és gyakran segítette fel a földről a vele együtt elesett Légierő-játékost. A szolnoki pálya meglehetősen göröngyös volt, a labda sokat pattogott a rossz talaj miatt. Máskor jobban elő kell készíteni a pályát — erős hengereléssel. Beszélő számok 15 napon belül 5 forduló! Ebből eddig 4 forduló zajlott le, s ebben a négy fordulóban az egyes csapatok így szerepeltek: Bp. Vörös Lobogó 8 pont (100 százalék). Bp. Kinizsi, Bp. Vasas, Pécs 6 — 6, Izzó 5, Bp. Honvéd, Légierő, Szombathely 4—4, Doroa, Győr, Salgótarján 3 — 3, Csepel 2, Bp. Dózsa, Diósgyőr 1 — 1 pont. Ha nem megy a játék, akkor gyakran változik az összeállítás. Áll ez a bajnokcsapatra is. A Bp. Honvéd 7 mérkőzésen 5 pontot vesztett és eddig a legtöbb játékost szerepeltette az NB 1-ben. Számszerűtz tizenhetet. Immár négyen is játszottak a jobbszélen: Budai, Machos, Czibor és Szovják. Danka, a pécsiek kapusa a negyedik NB I-es mérkőzésén sem kapott gólt. Az idei bajnokságban szerdán először fordult elő: győzött a Szombathely és a Légierő; vereséget szenvedett a Bp. Vasas; a Szombathely és a Salgótarján nem kapott gólt; a Pécsi Dózsa nem győzött otthon; Kocsis gólt fejelt... A góllövőlista élén 15 játékos van, s közülük 13 az első négy helyen álló (Bp. VL, Bp. Kinizsi, Bp. Honvéd, Bp. Vasas) csapat játékosa. 8 gólos: Palotás. 7: Csordás, Koós. 6: Bukovi, Hidegkúti, Milosevics, Puskás. 5: Kertész. 4: Czibor, Fenyvesi, Kocsis, Ombódi, Sándor, Szilágyi I, Vitezsál. Kereken 600 000 néző látogatta eddig az NB I mérkőzéseit. Tavaly a 7. forduló után csak 533 000 volt a nézők száma. Pécsett három mérkőzésen 50 000 néző jelent meg. 2 891 800 néző tekintette meg eddig a Népstadionban rendezett sporteseményeket. Április 9-én, a húsvéti torna mérkőzésein emelkedik majd három millió fölé a nézőszám. Közlemény az NB I es labdarúgó-mérkőzések látogatására érvényes igazolványok szabályozásáról Az OTSB közli, hogy 1955. április 1-i hatállyal a Budapesten megrendezésre kerülő NB I-es labdarúgó-mérkőzések díjtalan látogatására csak az OTSB által kiállított „A" és „B" jelzésű állandó pályabelépő kartonok érvényesek. Mindennemű más igazolvány érvénytelen. Az országos társadalmi labdarúgószövetség, az országos JT és a BTSB társadalmi labdarúgó-szövetsége által kibocsátott igazolványokra a kibocsátó szerveknél lehet átvenni a Népstadionban megrendezendő vasárnapi labdarúgó-mérkőzésekre a jegyeket. A mérkőzésekre való díjtalan belépésre jogosító igazolványok érvényességének szabályozását későbbi időpontban közli az OTSB. Külföldi Híradó A L’Équipe jelentése szerint a Washingtonban rendezett súlyemelő-versenyen az amerikai Paul Andersen világcsúcsot ért el nehézsúlyban, kereken 000 kilót emelt. Andersen csúcsának részletei: nyomás: 170, szakítás: 145, lökés: 185 kiló. A régi nehézsúlyú világcsúcsot Schemansky (USA) tartotta 437.5 kilóval. A Santiago de Chilében szerdán megrendezett Chile—Argentína dél-amerikai bajnoki labdarúgó döntő mérkőzés előtt több mint 100 000 ember rohamozta meg a Nacional-stadiont, amely csak 50 000 néző befogadására alkalmas. A stadion bejáratánál tíz- és tízezrek torlódtak össze, s az életveszélyes tolongásban öt ember életét vesztette, 300-an pedig megsebesültek. A mérkőzést egyébként Argentína nyerte meg 1:0 arányban, az előmérkőzésen Peru 2:1- re verte Uruguay együttesét, Dél-Amerika labdarúgó-bajnokságai ezzel befejeződtek. Bajnok: Argentína, 2. Chile, 3. Peru, 4. Uruguay. Mi történt a kajak- és kenusportban az országos értekezlet óta — Alaposan ellátták feladatokkal az országos társadalmi szövetséget — jegyezte meg az egyik versenyző tavaly decemberben, az országos kajak- és, kenu-értekezlet végeztével. Valóban, számos nagyfontosságú javas-latot fogadtak el ekkor a résztvevők. A javaslatok mindegyike igen jelentős volt, hiszen a sportág eredményei mellett voltak kétségtelenül fennálló hiányosságok is. A határozatok alapján világos volt a sportág vezetői előtt, hogy milyen feladatokat kell majd megoldaniuk az új esztendőben. — Nem volt könnyű dolga az elnökségnek — mondja Csillag Pál, a társadalmi szövetség elnöke —, hiszen a határozatok mindegyike igen fontos. Alapvető feladatnak tekintettük idei munkánk során azt, hogy a határozatok szellemében, tervszerűen végezzük el a ránk váró feladatokat. Noha a kajakidény csak májusban kezdődik, az elnökség alaposan kihasználta a téli, úgynevezett holtidényt, hogy megvalósítsa a határozatokat. Ebben a sportágban a határozatokat tett is követte. Régi panasz, hogy az utánpótlással, így mindenekelőtt az ifjúsági versenyzőkkel nem foglalkoznak behatóan a társadalmi szövetség tagjai. Ezért született meg az a határozat, hogy az országos elnökségen belül létre kell hozni az ifjúsági bizottságot. A január második hetében megtartott elnökségi ülésen Füleki Andrást javasolták a bizottság vezetőjévé. Vezető tehát már van, s terveik szerint még az idény kezdete előtt teljes lesz az ifjúsági bizottság, s az féléves munkaterv szerint foglalkozik majd ez ifjúsági versenyzőkkel. A sportág egyik legnagyobb problémáját a vidék jelentette, nemcsak a múlt esztendőben, hanem azelőtt is. Csupán Miskolcon, Ordon, Diósgyőrött, Tatabányán és Sztálinvárosban van számottevő kajakos élet, holott az országnak sokkal több olyan helye van, ahol meg lehetne honosítani a kajak- és kenusportot. Az országos értekezleten határozatot hoztak arról is, hogy a társadalmi szövetség szervezési bizottsága vegye fel a kapcsolatot az illetékes TSB-kkel, a meglévő szakosztályokkal, s szervezze meg az országos ellenőrzést! Töpper Károly, a bizottság vezetője — aki lelkes tagja az elnökségnek is — elkészítette tervezetét a vidéki kiszállásokkal kapcsolatosan, de költségvetés híján jóformán semmit sem tudtak ezidáig tenni. A vidék kajak- és kenusportjának hathatós felkarolása és segítése tehát egyelőre eltolódik. Remélhetőleg nem hosszú időre. Jelentős lépése volt az elnökségnek a fővárosi szakosztályok ellenőrzésének megszervezése, ezt a budapesti szövetséggel közösen végzi. Az országos értekezletnek azt a határozatát, hogy el kell készíteni a versenyzők nyilvántartását , már végrehajtotta a szövetség. Ebből a munkából dicséretesen kivette részét Kőháti Béla, a minősítési bizottság elnöke, valamint Cokody Zoltán, a budapesti társadalmi szövetség minősítési bizottságának elnöke. Számos határozat született szakmai kérdésekben is. Az egyik ilyen jelentős határozat az volt, hogy az edzőtestület köteles szakmai előadásokat szervezni a különféle felfogások egységesítése érdekében. Az ET eddig ilyen előadásokat még nem szervezett, s tervei szerint csak az ősszel — az idény végeztével — kerül ilyen előadásokra sor. Örvendetes viszont, hogy a budapesti társadalmi szövetség edzőtestülete megindította továbbképző tanfolyamát. Az országos szövetség edzőtestülete eredményesen dolgozik — ugyancsak az országos értekezlet határozata alapján — a válogatottság szempontjából számításba kerülő versenyzőknek az olimpiára való előkészítésén. A válogatott keret tagjai hetenként háromszor vesznek részt közös edzéseken, ezenkívül részt vesznek a szakosztályi edzéseken is. Az ET tervezete szerint kitolják a versenyzési idényt, azt akarják, hogy ebben az esztendőben még novemberben is vízen legyenek a válogatott keret tagjai, hiszen az olimpiai küzdelmek is akkor kerülnek majd sorra. Látnivaló tehát, hogy nem tétlenkedtek az országos elnökség tagjai az országos értekezlet óta eltelt idő alatt. Ha munkájuk még nem is teljes, máris jelentős eredményeket mutathatnak fel. Amennyiben továbbra is ilyen lelkesen végzik munkájukat, biztosra vehető, hogy a legközelebbi országos értekezlet résztvevőinek elmondhatják majd, hogy megvalósították a II. országos értekezlet határozatait. Hogyan látja magasugrásunk elmaradottságát a versenyző? A közelmúltban lapunk hasábjain több ismert szakemberünk mondott véleményt magasugrásunk elmaradottságának okairól. Vajon mi a véleménye, hogyan látja a helyzetet a legjobban érdekelt „fél”, egy élvonalbeli magasugró? Hemela Jánost, a Bp. Vasas többszörös válogatott versenyzőjét kérdeztük meg. Mivel azonban szakembereink a kiválasztás kérdésével is foglalkoztak, tanulságos lesz legelőször megnézni azt, hogyan lett Hemela magasugró. Hemela fővárosi fiú, az általános iskolában társaihoz hasonlóan csak futballozott. Testnevelő tanára nem volt, a magasugrásra senki sem tanította. Egyszer azonban látott egy fényképet egy guruló magasugróról. Ez a kép úgy megragadta, hogy a „foci” mellett magától elkezdett tanulni „gurulni” és amikor 16 éves korában, 1950-ben az MTH 1. sz. intézményének tanulója lett, már egészen jó technikával ugrott. Egy iskolai MHK-versenyen 160 cm-rel megnyerte a magasugrást. Testnevelője, Papp Ferenc figyelmeztette, hogy érdemes volna komolyabban foglalkoznia a magasugrással. Indult is versenyeken, de komolyan nem gondolt arra, hogy magasugró legyen. — A sportkörben azonban számontartottak mint atlétát és 1951 nyarán mint atléta kerüttem el egy üdülésre is. Sarkalltak, hogy többet atlétizáljak, és egymásután többször indítottak el vidéki versenyeken. A kedvem úgy jött meg igazán, hogy eredményeim egyre javultak, először 170-et ugrottam, azután 174-et, majd augusztusban Újpesten már 181-et. Ősszel azután Puskás Antal lett az edzőm és ő már nem ,,engedett” ki a kezéből. Ennek ellenére még 1952-ben is állandóan játszott labdarúgó-mérkőzéseken és ennek a „kétlakiságnak” csak 1953 tavaszán vetett véget. Ebben az évben már tagja lett a válogatott keretnek, háromszor szerepelt a nagyválogatottban is. A külföldiekkel való találkozások alkalmával magától jött rá, hogy változtatnia kell a technikáján. — Guruló technikám a legjobb szakemberek szerint is majdnem tökéletes volt — mondja. — Mégis, különösen, amikor figyeltem a svéd Nilssont, beláttam, hogy jelenlegi technikámmal nem tudok fejlődni. Az idény befejezése után áttértem a hasmánt bukó változat elsajátítására. Nem ment könnyen, pedig a guruló alapom jó volt. Kemény munkával azonban tavasszal a formábahozó időszakra elértem, hogy 190-et már szinte bármikor ugrottam az új technikával, sőt egy edzésen — legjobb szakembereink előtt — egymásután hétszer vittem át a 194-et is. A versenyidényben azután, sajnos, meg sem tudta közelíteni ezeket az eredményeket, Hemela azonban erélyesen tiltakozik az ellen, hogy visszaesésének a technikaváltoztatás lett volna az oka. — A tavalyi kudarcok ellenére egy pillanatig sem bántam meg, hogy áttértem a hasmánt bukó technikára. A hiba kizárólag abban van, hogy nem tudok versenyezni. Bár már mindenfélével próbálkoztam, a versenyeken az idegességemet még nem tudtam levetkőzni. Nem volt meg a kellő önbizalmam, egészen máskép, hibásan hajtottam végre a mozgást, amint nagyobb magasságra került a léc, mint az edzéseken. Csakis ennek tulajdonítom, hogytavaly még 190-et se tudtam ugrani. Nekem tehát elsősorban a versenyzésben kell javulnom. Ami pedig magasugrásunk elmaradottságát illeti, arról Hemela így vélekedik: — Figyelmesen, többször is elolvastam a szakemberek nyilatkozatait és általában egyetértek velük. Bodosi Miska bácsi nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy már az általános iskolákban fel kell kelteni a figyelmet az ugrás iránt. Éppen a saját példám nyomán fontosnak tartanám, hogy az általános iskolásoknak gyakran mutassanak be ugróképsorozatokat, oktatófilmeket. Ha a testnevelők többet foglalkoznának a magasugrással, akkor jobban fel lehetne kelteni iránta az érdeklődést a magastermetűek között is, mielőtt végleg valamelyik játéksportot választanák. Úgy érzem, anyag van és a mai gárda sem tehetségtelen, de valahogy a magasugrók nincsenek eléggé összefogva. Nem elég, ha az edző pusztán az edzésen foglalkozik a versenyzővel, törődnie kell életkörülményeivel, természetével, felfogásával is, vagyis alaposan ismernie kell, mert ez feltétlenül fontos az eredményes oktatáshoz. Véleményem szerint — hangsúlyozom nem magamról van szó, hanem általánosságban beszélek — nincs meg mindig a kellő kapcsolat a keretedzők és a sportköri edzők között. Ezért gyakran elég ellentétes tanácsokat adnak a versenyzőnek, az nem tud eligazodni és végeredményben tanácstalanságában a saját elgondolása szerint edz. — Komoly eredményt ma már csak korszerű technikával lehet elérni. A legeredményesebb és leg-gazdaságosabb technikának én is a hasmáni bukót tartom. Ha ezt valaki igazán jól elsajátítja, akkor 10 centivel nagyobb eredményre lehet képes, mint más technikával. Ennek ellenére az ugró kiegészítésként az edzéseken ugorjon más technikával is, ollózóval, gurulóval, mert mindlez ügyesíti, az ügyességre pedig a magasugrónak nagy szüksége van. Erős edzésrendszer nélkül nincs eredmény. Az edzés legyen sokoldalú. Az alapozó időszakban már a kezdők számára is fontos legalább hetenként egyszer a mezeizés. Magam teljes mértékben az erős edzés híve vagyok, tavaly az alapozáskor talán kissé túl erősen is dolgoztam, gyakran voltam fáradt. De akkoriban csak így tudtam az új technikát elsajátítani, elérni azt, hogy valóban a véremmé váljék. Az idén ilyen fokig erős munkára már nincs szükség. Nekem egyébként elég sok lazító munkát is kell végeznem, mert a többévi labdarúgás nagyon elmerevített. Azt tudom ajánlani a többieknek: ne féljenek az erős edzésektől, az alapozó időszakban egy edzésen ugorjanak bátran 30-at, 40-et egymásután. A technika javítása mindnyájunkra nagyon ráfér, hiszen valóban nincs egy kiforrott technikájú versenyzőnk. Hemela a közelmúltban térdsérülése miatt kórházban volt. Most már rendben van a térde, és azt mondja, hogy sérülése nem okozott nagyobb kiesést. Az eddigi viszonylagos sikertelenség nem keseríti el, hiszen még csak 21 éves. Idei céljairól nem akar nyilatkozni, szerényen csak annyit jegyez meg: reméli, hogy az idén a magasugrók már több örömöt fognak szerezni az atlétika híveinek. Nyugat-Németországban szerepel tagikor a Bp. Vörös Lobogó labdarúgó-csapata A Bp. Vörös Lobogó labdarúgó-csapata húsvétra meghívást kapott Nyugat-Németországból. A meghívást elfogadták. A labdarúgó NB I-ben vezető Bp. Vörös Lobogó a Stuttgarter Kickers és TuS Neuendorf csapatával játszik egy-egy mérkőzést. A flalmgren-Ilarcka rádió-sakkmérkőzésen a 19. lépésen át tartó nagy állás-feszültség a 20. lépésben kezdődő cseresorozattal feloldódott. Amíg az első 19 lépésben mindössze 2—2 gyalog cserélődött le, addig a 20—25. lépések között további 3 gyalog és 8 könnyű tiszt tűnt le a tábláról. Az első 25 lépés: 1. e4, c5, 2. Hf3, d6. 3. d4. cd,. 4. Hd4, Hf6, 5. Hc3, a6. 6. f4. e5, 7. Hf3. Hbd7, 8. Kd3. Fe7, 0. 0—0. 0—0, 10. Kh1, b5, 11. a3. Be8, 12. Ve2, Fb7, 13. Fd2, Be8, 14. Badl, Vc7, 16. Hh4, Ff8. 16. fe. Be6:. 17. Ff4, Be6, 18. Hf5, Hc5, 19. Hg3, Bce8, 20. Vd2, Hce4,. 21. Hce4, He4:. 22. He4:. Fe4:. 23. Fe4:. Be4:. 24. Fd6:. Fd6:. 25. Vd6:. Vc2: Ebben az állásban Malmgren pénteken adja meg 26. lépését. Minthogy az a gyalog, nem üthető a d1-en lehetséges vezéráldozat miatt, sötét megtarthatja gyalogelőnyét. Világosnak azonban ennek ellenére is jó esélyei vannak a döntetlen elérésére, mert a nehéz tisztek mellett megmaradó csekély anyagi előny a vetésekg gyakorlatban ritkán elég a nyeréshez. Ivkov nyerte a Mar del Plata-i sakkversenyt A Mar del Plata-i nemzetközi sakkmesterverseny utolsó fordulóján Ivkov sötéttel döntetlent ért el Najdorf ellen, s ezzel megőrizte fél pont előnyét. Pulik—Rosetto 1:0, de Greiff—Szabó 0:1, Letelier—Wexler 0:1, Dodero—Grigoricska, Torán—Flores V,, Bauza—Zdigoras Va. A Patmo—Pachman játszma függőben maradt. A verseny győztese: Ivkov (Jugoszlávia) 11.5 ponttal, 2. Najdorf (Argentína) 11. 3. Guigorics (Jugoszlávia) 10 ponttal. A 4. helyezés a Panno—Pachman függőjátszma eredményétől függ. Szabónak 9.5. Pantónak és Paehmannak 9—9 pontja van. A további sorrend: 7. Pisnik (Argentína) 8.5, 8. Torán (Spanyolország) 8, 9. Wexler (Argentína) 7.5. 10. Rosetto (Argentína) 7, 11. Flores (Chile) 5.5. 12. Letelier (Chile) 5, 13—15. Dodero, Idigoras (Argentína), Bauza (Uruguay) 4.5. 16. de Greiff (Columbia) 4 ponttal. _____________________ Bérletet bocsát ki a Bp. Kinizsi bajnoki vízilabda mérkőzésekre A Bp. Kinizsi vízilabda-szakosztálya a sportág népszerűsítése érdekében nyolc bajnoki vízilabda-mérkőzésre érvényes ülőhelyre szóló bérletet bocsát ki. • A bérlet ára 30 forint és azokra a bajnoki vízilabda-mérkőzésekre érvényes, amikor a Bp Kinizsi a pályaválasztó. Közlekedési korlátozás a felszabadulási váltófutással kapcsolatban Vasárnap, április 3-án délelőtt a felszabadulási váltófutás útvonalán — Gellért tér—Szabadság híd—Tolbuhin körút —Calvin tér—Üllői út—József körút— Lenin körút—Sztálin tér—József Attila utca—Október 6 utca—Szabadság tér — 11.40-től kezdve 12.35-ig mindennemű járműforgalom (villamos autóbusz, trolibusz, teher- és személygépkocsi) szünetel I Mm 1955. április 1, péntek Egy kitűnő tanuló sportkört keres... Még a betűi is „mutálnak” annak a 13 éves kis ifjúnak, aki a levelet írta. Az egyik betű szálkásan nyúlik a felső vonal felé, a másik gömbölydeden gurul a papíron, a harmadik pedig, mintha lefeküdni készülne a sötéten végigfutó vonalakon. A levél Bihari Tibor „elvtársnak” szól, az OTSB asztalitenisz-előadójának, de később már igazi gyerekes közvetlenséggel „bácsi” lesz belőle. A címzett azonban most több napig Bukarestben volt, a kérés pedig, amely a levélben van, sürgős. Asztaliteniszezni akar egy 13 éves, VII. osztályos, kitűnő tanuló és sportkört keres magának. „Olvastam a Népsport . Bátran támadnak a fiatalok című cikkét, olvastam a 14—15 éves játékosokról, s fellobbant bennem is az asztalitenisz, a sport iránti vágy. Kilenc éves korom óta űzöm ezt a sportot, s legfőbb vágyam, hogy valaha is sportkörben játszhassam. Úgy érzem, tudásom is megvan ehhez. Az iskolai asztalitenisz-bajnokságon 23 induló közül a 2. helyen végeztem. A VII. osztály első félévében kitűnő volt a bizonyítványom. Arra kérem Bihari bácsit, tegyen valamit az érdekemben .. Azt hiszem, ezután mindenki látja, hogy ez a kérés nem várhatott napokat, heteket. Egy serdülő fiú keres sportkört, második otthont magának, olyan, akinek sportszeretete mellett kitűnő bizonyítványa is támogatója, örömmel és szeretettel kell megfogni a felkínált kezet. Tessék! Tehetséges, szorgalmas fiatalokat váró asztalitenisz-szakosztályok! Spartacus! Kinizsi! Szikra és a többiek! Utánpótlás jelentkezett! A kis fiatalember neve és címe: Simon Károly, Bp., XIII., Béke úti városi házak, VII. ép., 22. ajtó. A meghívást aNépsport is szívesen közvetíti... * A delfin-úszás technikája Fejér Zsolt előadása örvendetes, hogy számos élversenyzőnk behatóan, tudományos alapon foglalkozik sportágával. Nem kétséges: a versenyzők megfigyelései, tapasztalatai nagymértékben elősegíthetik a fejlődést. Az elmélettel is foglalkozó versenyzők közé tartozik Fejér Zsolt, a kiváló pillangóúszó is. Az úszóedzők továbbképző tanfolyamán tartott előadása méltán váltott ki elismerést a szakemberek között. Fejér a delfin pillangóúszás technikájáról számolt be , ahogy azt ötéves pillangózó pályafutása alatt saját magán és neves versenyzőkön megfigyelte. Előadásában Fejér hangoztatta: ..Úszásomban még számtalan hiba fedezhető fel és így stílusom csupán kiinduló pontot jelenthet.” Aztán a következőkről beszélt: A régi lábütemről a delfin lábütemre való átállásnál fokozottan figyelembe kell venni az úszó testi adottságait. Nem biztos, hogy minden pillangóúszó jól meg tudja tanulni az új lábmunkát. Ehhez elsősorban laza izmok és ízületek kellenek. Fontos a könnyed mozgáskészség és a nagy akaraterő. A delfinúszás elsajátításához szükséges a kéz és a láb munkája közötti összhang megtalálása. Fejér ezután ismertette a delfinúszás mozgássorozatát. „A felsőtest a karok munkája szerint függőleges irányban elmozdul. Az a helyes, ha a váll és a fej alig sülylyed a vízbe. Ehhez az szükséges, hogy a kiemelkedés is csekély legyen. A csípő, a combok és a lábak a víz színe alatt fekszenek és itt végzik mozgásukat. A karok vízbeéréskor kinyújtva fekszenek egymás mellett, a tenyerek közel egymáshoz. A húzás a vízfogással kezdődik. Itt a karok még nyújtottak, a tenyerek eltávolodnak egymástól. A húzás megkezdésével egyidejűleg folyamatosan kezdődik a karok behajlítása. A tenyerek a test középvonala felé mozognak. Amikor a karok a vállak síkját elérik, a húzás tolássá változik; a felkarok ekkor már a mellkas mellé záródnak és az alkarok a tenyérrel legyező szerűen hátracsapódnak a combok mellé. A húzás és a tolás ideje alatt a vállak előrefeszítve támasztják a karokat. A tolás befejezésével a váll- izmok ellazulnak és a vízből kiemelkedő karokat hátranyomva alacsony ívben a fej elé dobják. Az előrelendülő karok tehetetlenségük és súlyuk révén a testet magukkal rántják. Ez a mozgás is segít, az előrehaladásban. Helytelen a karok túlságosan magas ívben történő előrevitele és erőteljes vízrecsapása. Ugyancsak felesleges erőkifejtés a túlságosan laposan előrevitt kar, amely maga előtt sepri a vizet és gátolja az előrehaladást. Nem helyes a nyújtott karral történő húzós sem.” A lábmunkáról Fejér Zsolt elmondta, hogy az új lábütem oktatásánál az edzők nem fektetnek kellő súlyt a helyes mozgásra. A rossz beidegzés gyakran megnehezíti az úszó fejlődését. „A lábmozgás kiindulópontja a csípő. A csípő kis lenyomásával kezdődik a mozgássorozat. Ezzel egyidejűleg az összezárt combok is lenyomódnak. A térdek lesüllyednek, a bokák a víz felszíne közelében maradnak. Amikor a térdek legalsó helyzetüket elérik, a csípő megemelésével a combok is emelkednek, az alsó lábszárak lecsapódnak és a delfin uszonyához hasonlóan lenyomják a vizet. A combok emelésével az alsó helyzetben lévő lábszárak felfelé mozogva visszakerülnek alaphelyzetükbe. Ekkor már a csípő lenyomása által a következő ütem kezdődik. A combok összezárva nyomják a vizet, s előrehaladást eredményeznek mindkét irányú mozgásuknál. A lábszáraik már nyítottabban fekszenek. Gyakori hiba kezdőknél és azoknál, akiknek jó a vízfekvésük, hogy bokából kiemelik lábfejüket a víz színe fölé és erősen rácsapnak a vízre. Ez arra vezet, hogy a delfin hullámmozgás, helyett csupán egy térdből kiinduló rúgást végeznek. A tapasztalat azt igazolja, hogy a víz színe alatt végzett munka eredményesebb. Amikor az úszó begyakorolta a lábütemet, megkezdheti annak a kézütemmel való összekapcsolását. Ezt Fejér négy folyamatra bontotta. 1. Az ütemet az alaphelyzetben fekvő test kezdi meg. A karok megkezdik munkájukat, a vízfogást és a húzást. A mellkason feszülő izmok a mellkast összenyomják és ekkor történik a kilégzés. Az arc még a vízben fekszik és az úszó a vízbe fújja a levegőt. Ezzel egyidőben a csípő lenyomása által a combok lefelé mozognak, a lábszárak felkészülnek a lecsapáshoz. 2. A karok áthaladnak a vállak síkján és tolásra mennek át. A felsőtest emelkedésének legmagasabb pontjára érve a fejét kiemelve kezdi meg a lélegzetvételt az úszó. Ekkor a felemelt csípő emeli a combokat, a lábszárak lecsapódnak, majd a combbal felemelkedve alaphelyzetbe kerülnek. 3. A karok élükkel a combok mellett szabadítanak. A karok vállból lendülnek előre. Amíg a karok a vállak síkját elérik, addig a combok a csípőből kiinduló mozgással lefelé nyomják a tűzet. 4. Amikor a karok áthaladtak a váll síkján, könnyedén előrehajtjuk fejünket, hogy váll- és hátizmainkat felszabadítva megkönnyítsük a karok előrelendítését. A csípőt emelve a combok is emelkednek. A lábszárak lecsapódnak, majd a combbal felemelkednek, újra alap helyzetbe kerülnek és az egész test bekapcsolódik a következő ütembe. Fejér szerint az elmúlt két év folyamán itthon és külföldön látott delfinúszók között az NDK-beli Jutta Langenau és a magyar Székely Hipszima mozgásában van a legtöbb helyes elem. Az angol Halé tulajdonképpen kizárólag lábbal úszik, karmunkája jóformán csak arra szolgál, hogy kiemelje testét a víz alól és levegőt tudjon venni. A magyar pillangóúszók közös hibája, hogy valamennyien főleg erejükre támaszkodva igyekeznek javítani eredményeiken. Az előadást színvonalas vita követte. Főleg a delfinpillangózó légzéséről, s az egységes irányelv kialakításának szükségességéről esett a legtöbb szó.