Népsport, 1955. április (11. évfolyam, 65-85. szám)
1955-04-29 / 85. szám
csal/ hatot mi sporbizottság, eredményes munkája a kiképzési BV Butorik Gáspár tisztegységénél is megalakult a sportbizottság. A sportbizottságba olyan tiszteket és tiszthelyetteseket választottak be, akik nemcsak sportolni szeretnek, de az egyes szakosztályok vezetéséhez is értenek. Rotter János tiszt például kiváló lövő,e a lövészszakosztállyal foglalkozik. Már a kiképzési év elején több alkalommal tehetségkutató kispuskalövészeteket szervezett. Ezeken a lövészeteken a harcosok egyre nagyobb számban vettek részt, közülük többen szép eredményeket értek el. Azokat a harcosokat pedig, akik minden lövész-versenyre szorgalmasan felkészültek és kiváló eredményt értek el, Rotter János kiválasztotta és amint közeledett a magasabb egység lövész-versenyének időpontja, rendszeresen foglalkozott velük. Ennek a gondos felkészülésnek tulajdonítható, hogy a magasabb egység versenyén a csapatbajnokságot megnyerték, az egyéni versenyben pedig Rotter János a második helyen végzett. A sportbiitottság munkája azonban nem merült ki a lóversenyek megszervezésében. Az egységnél már a kiképzési év elején megalakult a labdarúgó-, a röplabda- és az atlétikai szakosztály. Noha tornaterem hiányában a labdarúgók, a röplabdázók és az atléták télen csak ritkán tudtak edzéseket tartani, versenyeket szervezni, a sportélet mégsem szünetelt. Rendszeresen szerveztek síversenyeket és járőrversenyeket. Egy alkalommal teljes felszerelésben térkép segítségével több mint húszkilométeres nehéz terepen mérték össze erejüket a járőrök. Útközben ■több ellenőrző állomáson kellett áthaladniuk. A feladat nehéz volt, de sikeresen megoldották. Az ilyen versenyek azért is hasznosak, mert a katonák fizikai edzettségének növelése mellett a kiképzést is nagyban elősegítik. Így teltek el a téli hónapok. S mikor elolvadt a hó és beköszöntött a tavasz, a laktanya udvarán és a sportpályákon megindult a pezsgő sportélet. Az első hetekben az ütegek között rendeztek versenyeket, gőzben a labdarúgók és a röplabdázók felvették a kapcsolatot a város több üzemével, vállalatával és azóta hétről hétre mérkőzéseket játszanak. A sportbizottság részéről a labdarúgókkal Tóth tiszt elvtárs, az atlétákkal pedig Szabó tiszthelyettes I II. osztályú tornász foglalkozik. Tóth elvtárs nemcsak az edzések és a mérkőzések idején törődik a játékosokkal. Naponta felkeresi őket az ütegeknél, beszélget velük, ellenőrzi fegyverüket, szerelvényüket és közvetlen parancsnokaiktól érdeklődik eredményeik felől. Tóth elvtársnak nem kis része van abban, hogy a labdarúgók között igen jó a közösségi szellem. A sportbizottság további tervében birkózó-, ökölvívó-, haditorna- és atlétikai versenyek rendezése szerepel. A haditorna-verseny iránt máris igen nagy az érdeklődés. A tisztek és a harcosok közül sokan szeretnének jelvényt szerezni. A verseny időpontja még messze van, de a felkészülés már megkezdődött. A foglalkozások utáni szabadidőben sokan felkeresik a rohampályát, ahol edzéseket tartanak. Bubrik tiszta katonai testnevelést jól egészíti ki a helyesen megszervezett sokoldalú tömegsport. A katonai testnevelés és a sport eredményeit nemcsak az igazolja, hogy egyes harcosok megerősödtek, állóképességük növekedett, könnyebben elviselik a nehéz menetek és harcgyakorlatok fáradalmait, hanem viszszatükröződik valamenynyi üteg életében is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az az emlékezetes menetgyakorlat, amelyet néhány héttel ezelőtt nehéz terepen hajtottak végre. Az ütegeknek menetközben egymásután többször hoszszabb-rövidebb ideig ,,fertőzött” terepszakaszon, gázálarcban kellett áthaladniuk. Az egység életében ez volt az első komoly erőpróba. A harcosok mindvégig kitartottak, kivétel nélkül helytálltak. Visi Ferenc Hátha még a sportkör is segítene A Kender- Juta-gyár nagyszerűen berendezett DISZ- helyiségében gyakran cseng a telefon. Sorra jelentik az alapszervezetek, hogy hány új taggal gyarapodtak. Kolonics József titkár szorgalmasan jegyzi az új tagok nevét, íróasztalán halomba gyűltek már a kitöltött belépési nyilatkozatok. — Ha ilyen lelkesen dolgoznak aktíváink — mondja —, akkor alaposan túlteljesítjük vállalásunkat, amelyet a DISZ II. kongresszusára tettünk. A vállalás úgy szól, hogy 200 új tagot szerveznek be a DISZ-be a kongresszus tiszteletére. S az egy hete tartó tagtoborzási kampány során máris 86 új taggal gazdagodott a gyár DISZ-szervezete. E mellett azonban figyelemreméltó a bizottság egy másik vállalása is: felajánlották, hogy a kongresszus tiszteletére sportversenyeket rendeznek a DISZ-tagok részére. Hosszú évek kellettek, míg ez a felajánlás megvalósulhatott. Évek óta szinte állandóan napirenden volt a DISZ taggyűlésén a sport kérdése. Az előző vezetőség azonban vagy nem akart, vagy nem tudott ezért semmit tenni. S a tagságnak meg kellett elégednie a halogató ígérgetésekkel. Két hónapja azonban új titkár került a DISZ-bizottság élére, Kolonics József személyében. Kolonics nagy barátja a sportnak. S most párhuzamosan a tagszervezéssel, megindult a sportszervezés is. : * A szervezet terveiben szerepel, hogy a kongresszusig lebonyolítja az alapszervezetek röplabda-, kosárlabda-, kézilabda- és labdarúgó-bajnokságát. A szövőműhelyben alighogy megjelentek a DISZ-szervezők, munkához látott Homolovics Margit sportszervező is. Amikor látta, hogy Lehoczky Kata kitöltötte a belépési nyilatkozatot, odalépett hozzá: — No, Kata — mondta — most, hogy jelentkeztél a DISZ-be, leülte-e kedved az üzem DISZ röplabda-csapatában is résztvenni? — Hát. .. tudod ... — hangzott a bizonytalan válasz — mennék én, ha jönne Sehimetschek Évi is. Homolovics Margit mosolyogva mutatta meg az eddig jelentkezettek névsorát, amelyben már ott állt Schimetschek Éva neve. — Akkor írt fel engem is — mondta Kata —, hiszen már régen tetszik nekem ez a sport. Pénteken fél 1 órakor két csapatra való játékos nevezését adta le. — Ez igen. Margit — mondta a titkár — alaposan túlteljesítetted vállalásodat, hiszen még ráértél volna leadni a névsort. — Tartogattam volna én — hangzott a válasz —, de a lányok noszogattak, hogyha már jelentkeztek, vigyem minél előbb a DISZ-irodába, nehogy lemaradjanak . .. Egy pillanatig várt. Gondolkodott. Aztán újra megszólalt: — Hanem aztán nehogy ne legyen ebből semmi, mert azt üzenik a lányok, hogy akkor soha többet nem jelentkeznek sehová sem. Kolonics József megnyugtatta, hogy nincsen ok ilyen aggodalomra, hiszen el is készült az edzésbeosztás, s a kongresszusig le kell zajlaniok a versenyeknek. Időközben beérkezett a szövöde labdarúgó-csapatának a nevezése is. Gondos, szép írással ez állt a nevezési papíron. .Mi, a szövöde DISZ-tagjai, az alábbi csapattal kívánunk résztvenni az alapszervezeti labdarúgó-bajnokságon: Vetési, Csorba, Albrecht, Artúr, Csák, Bogárós: Kovács, Tormádi, Selmeci, Olivér. Balfedezetünk még nincsen, de mire a küzdelmek megkezdődnek, addigra az is meglesz.” Hiba Teréz, a DISZ-bizottság sportfelelőse lépett most a szobába. Kezében papírlapok. Újabb nevezéseket hozott . Nem is hittem volna, hogy ilyen nagy lelkesedést vált ki a fiatalok között ez a versenysorozat — mondja. — Csaknem minden műhelyben kérdésekkel ostromolnak. Az egyik helyen kajakozásra akarnak jelentkezni, a másikon úszni akarnak, a harmadikon pedig tornászni szeretnének. Ki tud ennek eleget tenni? Aztán elővette a Fonoda nevezését a röplabda-bajnokságra. Somogyi Vera, Bán Ilona, Mód Olga, György Mária, Korcsik Teréz és Hegedűs Mária alkotja majd a Fonoda csapatát. Kálmán Róza, Forgó Mária, Neuzer Katalin, Neuzer Borbála, Kővári Elenóra és Rózsa Judit pedig atlétizálni akar. — Hogyan oldjuk meg az asztaliteniszt? — tette fel a kérdést önmagának Hiba Teréz. — Hiszen ebben a sportágban is versenyezni akarnak az ifik. Talán ez lesz a legnehezebb, mert mindösszes egyetlen asztala van a DISZ-bizottságnak, s a hozzá való szerelés már igen öreg. A háló szakadozott, a két ütő pedig igen kopott már. Az egyik mellékhelyiségben ott áll árván egy másik használható asztal is, ehhez azonban semmiféle felszerelés sincsen. — Könnyebben menne minden, ha az üzemi sportkör segítene bennünket — vette át a szót Kolonics József. Az üzemben azonban nincsen jele annak, hogy a sportkör elnöksége különösebben érdeklődne a bajnokság iránt. Pedig ez a sportkörnek legalább annyira érdeke lenne, mit a DISZ-bizottságnak, hiszen alapvető feladata valamennyi sportkörnek: a tömegsport fejlesztése. Tény az, hogy eddig semmiféle kezdeményező lépés nem történt az üzemi sportkör részéről. Igaz, ebben hibás a DISZ-bizottság is, hiszen a szervezet titkára sem volt „gyakori” vendég a sportirodán. A DISZ-szervezetnek fokozottabban kell igényelnie a sportkör segítségét , ugyanakkor a sportkörnek sokkal hatékonnyabban kell segítenie a DISZ-nek ezt a nagyszerű kezdeményezését. •k . utuacannart. AZ UK , fiataloK, SLKIK eddig dolgoztak, seregestől keresik fel a DISZ-irodát. Sok minden felől kérnek tájékoztatást, de egyik leglényegesebb kérdésük, mikor kezdődnek a bajnokságok. S az ilyesfajta kérdésekre a titkár határozottan, meggyőzően válaszolja: — A kongresszusig be is fejeződik! Zentai Ferenc Milyen állapotban várják a fővárosi atlétikai pályák a pályaidényt Az egészen szokatlanul mostoha időjárás az elmúlt hetekben nemcsak az atléták előkészületeit akadályozta, hanem az atlétikai pályák rendbehozatalát is. A tavasz azonban lassan-lassan mégiscsak elűzi a makacs telet és néhány nap múlva megkezdődik a fővárosi pályaidény. Igen időszerű tehát a kérdés, hogy milyen állapotban vannak a fővárosi atlétikai pályák az idénynyitó küszöbén. Nézzük meg először a hétvégi két pályaverseny színhelyét. A Bp. Vasas, dacolva az időjárás viszontagságaival, idejében hozzáfogott a Pasaréti úti pálya rendbehozatalához. Agyaggal megfelelően kevert új terítéket és rá még 1 cm vastagon egészen finom salakot kapott a pálya, s habár néhol még kicsit laza, rövidesen egészen jó lesz. Nem lehet panasz a Csepeli Vasasnál sem az előkészületekre. A motorverseny után megkezdték a pálya rendbehozatalát és előreláthatólag vasárnap már elég jó pálya fogadja majd a BTSE kezdő versenyének indulóit. Mi a helyzet azonban a többi fővárosi pályán? A Bp. Kinizsi Üllői úti pályáján bizony alig valami történt tavaly ősz óta. — Sajnos, állandó sürgetésünk ellenére csak most, a szakszervezet főtitkárának közbenjárására határozta el a sportkör vezetősége a pálya rendbehozatalát — mondja Németh Béla szakosztályvezető. — A rendbehozó vállalat azonban csak a jövő héten tudja megkezdeni a munkát, s így legjobb esetben május közepére készülhet el. Vajon hol fognak majd ezalatt edzést tartani a Kinizsi-atléták? Súlyos hiányosság az is, hogy a súlylökők kivételével a dobóknak egyáltalában nincs edzéslehetőségük, hiszen a füvön dobni nem szabad. Hogyan neveljen így a szakosztály dobóutánpótlást? ... A népligeti Vasas-pályán már lényegesen kedvezőbb a helyzet. A futópálya felfrissítésével elkészültek. Budai Zoltán irányításával szakszerűen folyik a munka, megfelelő locsolás, hengerlés esetén sokkal jobb lehet a salak, mint amilyen a múlt évben volt. A szomszédban, a Bástya-pályán salakbeszerzési nehézségek miatt bizony elkéstek az előkészületekkel. Most már azonban megkezdték a munkát, s Gerendi András pályagondnok nagyon ígéri, hogy 10 nap múlva megfelelő állapotban lesz a salak. A fű szép, erős, akárcsak tavaly, az ugrógödrök azonban nem szabályosak, ezeket feltétlenül ki kell szélesíteni. A Vasas MÁVAG Kőbányai úti pályáján örvendetes kép fogadja a látogatót: a Budapesti Parképítő Vállalat dolgozói javában készítik a pályát. Már három hete folyik a teljes rendbehozatal. Sajnos, az amúgy is elég nagyszemű salakot csak 5:1 arányban keverik agyaggal, s kérdéses, vajon fog-e majd így kötni a salak. A munkálatok vezetője szerint szombatra elkészülnek és akkor bizony az átvevő bizottságnak gondosan meg kell vizsgálnia, megfelelő-e a pálya, amelynek állapotára tavaly igen sokszor hangzott el jogos panasz. A Bp. Vörös Lobogó idejében el akarta készíteni a Hungária úti pályát. Fellazították, kapott új salakot is, de hetekig nem volt henger. Ennek következtében az előző napi edzések nyomai mindig meglátszanak a salakon. A tanulság: nem elég csupán a rendbehozatal, állandó gondozás, karbantartás szükséges ahhoz, hogy ez a pálya valóban a főváros egyik legjobb pályája legyen. Nem lehet közömbös a sportkör vezetősége számára, hogy az élvonalbeli versenyzők egész sora milyen körülmények között edz. Tavalyóta az ügyességi gárda is jelentősen erősödött. A dobók, különösen a diszkoszvetők edzéslehetőségei a Sport utcai oldalon nem megfelelőek. A Sport utcai pálya most a Bp. Törekvés atlétáinak otthona. A friss, vörös salak mindjárt felkelti a belépő figyelmét. Meglátszik, hogy a kipróbált, tapasztalt karbantartó személyzet érti, s szívvel, lelkiismeretesen végzi a dolgát. A motorverseny után mindjárt megkezdődött a munka, s a múlt hét végére már el is készültek. További gondozás esetén az idén is kitűnő lesz ez a szép pálya, csak kár, hogy nincs eléggé kihasználva. A zuglói pályák állapotáról sajnos, nem lehet jót mondani. A Bp. Vörös Meteor Csömöri úti pályáján egy halom salak búslakodik a cél közelében, ez azonban úgy látszik nem az atlétikai pálya számára van, mert azon eddig jóformán semmit sem csináltak. Vadas József edző mondja, hogy az atléták lába egymásután fájdul meg a kőkemény, gondozatlan salakon. Az egész hatalmas sporttelepen, ahol több labdarúgó-, kézilabda-, kosárlabda-pálya stb. van, mindössze 3 pályamunkás található. A Bp. Vörös Meteorban úgy látszik nem tartják elsőrendű feladatnak a sporttelep megfelelő karbantartását. Ilyen körülmények mellett az atlétikai pálya előbbutóbb teljesen használhatatlan lesz A kisebb sportkörök házatáján még rosszabb a helyzet. Az Egressy úti pályán még csak a felét sem lehet felfedezni annak, hogy rövidesen kezdődik az atlétikai idény. Az egyik pályamunkás „vigasztalóan” mondja: — Majd rendbe fogjuk hozni az atlétikai pályát is . .. Hogy mikor — arra már nem tud válaszolni. Joggal vetődik fel a kérdés: ki a felelős azért, hogy ez a pálya teljesen elhanyagolt állapotban van? A Szőnyi úton sem történt semmi a pálya rendbehozatala érdekében. Az ok: a Törekvésatléták az idén már nem itt, hanem a Sport utcában edzenek. Csak az a kérdés, olyan jól áll-e a főváros korszerű atlétikai pályák dolgában, hogy ez az új, könnyen rendbehozható pálya teljesen kihasználatlanul maradjon. A Bp. Honvéd otthonában, a Tüzér utcai pályán jó munkát végeztek. Szükség is volt erre, hiszen tavaly a salak egyáltalában nem volt kifogástalan. Természetesen további gondozás kell itt is, az ugróhelyek még elég lazák. Rövidesen azonban amint halljuk, munkába áll a motoroshenger, s így minden remény megvan arra, hogy a Honvéd kitűnő atlétagárdája valóban jó pályán készülhessen az idény nagy összecsapásaira. A Láng-gépgyár pályájáról viszont ezeket igazán nem lehet elmondani. Semmi nem mutat arra, hogy a salak felfrissítése, helyrehozása rövidesen megkezdődnék , viszont a pálya belseje füvesítés alatt áll . . . Vajon, hogyan fognak itt a gépgyári atléták, akik már tavaly is részt vettek a Béke Kupa viadalokon, felkészülni? Nem sokkal jobb a helyzet a Gheorghiu-Dej Hajógyár korszerű elvek szerint készült és a főváros egyetlen 200 m-es egyenesével rendelkező pályáján sem. Egyetlen pályamunkás nem elegendő. A sportkör vezetősége, helytelenül, költségvetésében , nem tervezte be a pálya rendbehozatalát, valószínűleg azért, mert a beépítés fő veszélye fennáll. Mindenesetre szomorú, hogy a két XIII. kerületi üzemi sportkör új atlétikai pályája április végén ilyen ál- lapotban van.• Aki azonban azt hiszi, hogy a Bp. Dózsa Megyeri úti pályáját « megfelelő állapotban találja — alaposan téved. Tavaly az idény vége felé készült el az atlétikai pálya, sok köszönet azon- 4 ban eddig nem volt benne. A salakot - nem keverték megfelelően agyaggal, nem kezelték, nem locsolták, nem hen-gerelték, s ma egész sereg válogatott versenyzőnek, teljesen laza, elha- anyagolt salakon kell edzenie. A hen-gerlési lehetőség most sincs biztosítva, pedig ilyen négy pályán nélkülözhetek- jelen lenne a motoroshenger. A vezetők látják a hibákat, s remélhetőleg néhány napon belül megkezdődik a pálya rend- behozatala ,s valóban alaposan és szak- szerűen. _ Nem sokkal messzebb, a Vízművek- pálya már jobb kedvre hangolja a latogatót. Két hétig szorgalmasan keszi-tették, 50 köbméter agyaggal megfelelően kevert salakot „dolgoztak” be a pálya-ba, alaposan hengerelték. Licskó Gyula , pályagondnok a társadalmi labdarúgó- szövetségben dolgozik, de szívügyének tekinti azt is, hogy az atléták jó pá- lyán készüljenek. Nem mondja azt, hogy ■ a diszkosz vagy gerely árt a fűnek. Jog- gal nézheti elégedetten a salakot: maris , gyors, ruganyos, egyike lesz a legjobb fővárosi pályáknak. Körszemlénk egy délután során nem volt teljes, néhány pálya kimaradt a helyzetképből, így is megállapítható azonban, hogy akárcsak tavaly, az idén sem mondható általában kielégítőnek a fővárosi atlétikai pályák állapota. Az időjárás kétségtelenül nem volt kedvező, ez sem lehet azonban mentség azokra a hiányosságokra, amelyeket jónéhány pályán tapasztalhattunk. Nem lehet mentség az sem, hogy május első felében még csak kevés sportkör rendez versenyt, hiszen a formába hozó edzéseket a versenyzőknek már mindenütt pályán kell végezniük. Nem elég pályával rendelkezni, annak rendbehozatalát, állandó karbantartását is költségvetésileg biztosítani kell, hiszen különben nagy értékek mennek tönkre. A pályakérdés nemcsak az atlétikai szakosztályok ügye. Ne felejtsék el a sportköri vezetők: annak, hogy újabb tömegekkel kedveltessék meg az atlétikát, s a meglévő versenyzők tudása emelkedjék, elengedhetetlen feltétele a pályák megfelelő állapota, rendszeres karbantartása. (s. z.) Hét NB I-es mérkőzés a Totó-szelvényen! Ne felejtse el, hogy ezen a héten minden szelvénynek szombat délután 14 óráig a Sportfogadási Osztály központjába kell érkeznie. A budapesti kirendeltségek pénteken 20 óra 30 percig, szombaton délelőtt pedig 10-től 11 óráig tartanak nyitva. Budapesten a másutt található totószelvény gyűjtő ládákba csak szombat délelőtt 11 óráig dobhatók be a szelvények. A vidéki kirendeltségek péntek estig veszik át a szelvényeket. Tippeljen ! Nagy összeget nyerhet! JÓN! JÓN! Látványos, zenés magyar film, népszerű művészeink közreműködésével. DÍSZELŐADÁS ÉNEK: Gyurkovics Mária, Honthy Hanna, Simándi József, Svéd Sándor, Székely Mihály Kossuth-díjas művészek. TÁNC: Fülöp Viktor, Csinády Dóra, Ősi János, Lakatos Gabriella, Sallai Zoltán, Pásztor Vera, az Operaház szólótáncosai A Magyar Állami Operaház ének-, zene- és balettkara, a Magyar Állami Népi Együttes ének-, zene- és tánckara, a MAGYAR RÁDIÓ ZEnEKARA és a FORRAI-KÓRUS. Díszletek: Fülöp Zoltán Kossuthdíjas, érdemes művész. Operatőr: Hegyi Barnabás Kossuthdíjas, érdemes művész. Rendezte: Keleti Márton háromszoros Kossuthdíjas, érdemes művész. Kisérőműsor: a bécsi magyar osztrák labdarúgó-mérkőzés. 1955. április 29. péntek - Megmenten a Memuke-is piknik-alapon Úgy hiszem, nem mondok újságot, ha azt állítom, hogy a melbourne-i olimpia körül valami nincs rendben. A legkülönbözőbb hírek érkeznek az ausztrálok rendezési terveiről, s igen sokan vannak olyanok, akik már arra is hajlandók fogadni, hogy 1956-ban nem lehet majd megrendezni Melbourne-ben az olimpiát. Nagy híve vagyok az olimpiának (érzésem szerint sokkal nagyobb, mint az ausztráliai rendező bizottság néhány tagja), s ezért az alábbiakban adok néhány ötletet, amelyek felhasználásával meg lehetne menteni a nagy versenyt. Mert miről is van szó tulajdonképpen. Az ausztrálok hajlandók lebonyolítani a nagy versenyt, csupán megfelelő pályákat, uszodákat s elszállásolási helyeket nem tudnak adni a versenyzők számára. A rendezőség kijelentette, hogy levegő például korlátlan mennyiségben áll majd a résztvevők rendelkezésére. Ebből is láthatjuk, hogy a legfontosabb feltétel körül nincsenek bajok. Mert kérem, nem kétséges, hogy uszoda nélkül nehezen tud jó eredményt elérni egy úszó, de a levegő hiánya még sokkal nagyobb zavarokat idézhetne elő. A jóakarat adva van az ausztrálokban, támogatni kell tehát őket. Szerintem a költségek megoszlása érdekében piknik-alapon kellene lebonyolítani az olimpiát. Kirándulásokon, összejöveteleken már igen jól bevált ez a rendszer, hát miért ne lehetne bevezetni az olimpián. Ha a kirándulásra el lehet vinni a libamáj-krémet és a körözöttes-kenyeret, akkor nyugodtan magukkal vihetik a sportolók a korlátot, uszodát, salakot s a többi ilyen apróságot, amelyek még a levegőn kívül esetleg szükségesek lesznek egy olimpia sikeres lebonyolításához. Nem is szólva arról, hogy uszodát például sokkal könnyebb szállítani, mint kenőmájast és habostortát, mert nem romlandó. Persze nem mondom azt, hogy minden ország mindent vigyen magával. Arra nincs szükség s ellenkezne a piknikelvvel is. Mi például vigyünk uszodát, egy 100 méteres egyenest a Népstadionból, egy szorítót, egy emeletnyi sportszállót, néhány gátat s még mindazt, aminek, szállítását a megbeszélések során vállalnunk kell. Úgy gondolom, hogy ha azok az országok, amelyek részt akarnak venni az ipse. évi melbourne-i olimpián, egy kis alapzatot hoznak a játékok sikere érdekében, akkor könnyen összejönnek majd azok a szükséges kellékek. Mert hangsúlyozom, az ausztrálok mindent érdekében* a zavartalan lebonyolítás Egy hátránya ugyan lenne ennek a piknik-olimpiának. Az, hogy a lovasversenyt még ilyen alapon sem lehetne Melbourne-ben megrendezni, mert a törvények tiltják a lovak Ausztráliába történő bevitelét. (Még szerencse, hogy ez a zárlat uszodákra, pályákra nem vonatkozik.) A lovasversenyeket tehát még piknik-alapon sem lehetne ausztrál levegőben megrendezni, ha nekem nem lenne erre is egy nagyszerű javaslatom. Az olimpia egységének megőrzése céljából mondjanak le a versenyzők arról, hogy lovat használjanak a lovagláshoz. Elégedjenek meg kenguruval. Ugrani az is ugrik s egy nagy előnye van a lóval szemben: nem vonatkozik rá a tilalom, s mi több, erszénye is van. Nagyszerűen fel lehet használni arra is, hogy a bevétel összegyűjtésében közreműködjék. Mert ha már áldozni nem is akarnak az ausztrálok, s ha már nincs is megfelelő pályájuk, legalább a bevételük legyen minél nagyobb. Így készültek a vidéki kajakozók Még néhány esztendővel ezelőtt is az ősz beálltával abba kellett hagyniuk a versenyzőknek a kajakozást, s teljes tétlenségre voltak kárhoztatva egész télen át. Ez volt az úgynevezett ,,holtidény”. Ez azonban teljesen a múlté. Ma pedig már fővárosban, vidéken egyaránt tervszerű, sokoldalú munka folyik az alapozó időszakban. Nézzük meg mit csináltak a vidéki versenyzők a télen. A MISKOLCI TÖREKVÉS versenyzői Jencsel József edző vezetésével, a Miskolci Főposta kajakozóival együtt közösen készültek az új idényre. Egész télen át hetenként háromszor tartottak tornatermi edzéseket. Február végén megkezdték a mezei edzéseket, de folytatták a tornatermi edzéseket is. Március elsején tartották idei első vízi edzésüket, s ettől kezdve rendszeres edzéseket folytattak a Sajón. Május elsején pedig már versenyt rendeznek a Sajón. A szakosztály hat új taggal gyarapodott a téli időszakban. Bartényi, Halmos, Laboda, S. Bobkó, Kiss Ferenc és a sors dűlő Nagy Zsolt ért el jelentős erőnlétibeli fejlődést az alapozó időszakban. A női versenyzők közül Várhegyi Olga és Mártonffy Éva fejlődött legtöbbet. A DIÓSGYŐRI LENIN KOHÁSZATI MŰVEK kajak-szakosztálya a múlt évek során a legjobb vidéki kajak-szakosztálynak bizonyult. Az alapozó időszakban a szak- osztály tagjai tornateremben és a miskolci fedettuszodában folytatták edzéseiket. Evezési lehetőségben sem volt hiányuk a szakosztály tagjainak: tanpadot készítettek, s erre ülve gyakorolták az evezést. Az edzéseken állandóan 25-en, 30-an vettek részt. A tornatermi edzések a miskolci Közgazdasági Technikum tornatermében folytak, s ott tornaszerekkel és különféle labdajátékokkal ismerkedtek meg a versenyzők. Az úszó edzéseket a villánytelepi melegvizes uszodában tartották. — Versenyzőink főleg erőnlétileg javultak igen sokat — mondta Kolozsvári István edző. — A Miskolci Honvéd kajak-szakosztályának megszűnésével elvittek a megye területéről 20 kajakot, s így a nagy kajakhiánnyal küzdő borsodi versenyzők utánpótlásának nevelése nem lesz zökkenőmentes. Nagyon kellett volna ez a 20 kajak a megyének . . . A szakosztály tervei közé tartozik az is, hogy ebben az esztendőben meghonosítják a kenusportot is. AZ ÓZDI VASAS versenyzői Csömör Géza edző irányításával edzettek az alapozó időszakban. Ötletesen oldották meg az evezés biztosítását. Készítettek egy csonkavégű kétszemélyes kajakot, s azt vékony drótkötéllel az uszoda korlátjához rögzítették, így lehetőség nyílt arra, hogy tanmedence hiányában is csiszolják stílusukat. A hajóban való evezés — hasonlóan a tanmedencés edzésekhez — lyukas lapáttal történt. A tankajakban egy-egy versenyző edzésenként 8—15 percet evezett. Tornatermi edzéseket hetenként egy alkalommal tartottak. Az edzés anyagát sokoldalúan válogatták össze, s így ezek mindig nagy népszerűségnek örvendtek. A télen több kirándulást szerveztek síeléssel, ródlizással egybekötve. Március 12-én tartották első vízi edzésüket a Sajón, s azóta hetenként kétszer szállnak vízre. A tél folyamán öt új versenyző jelentkezett, most 40 tagja van a szakosztálynak. A SZTALINVAF.ŐSI VASAS kajakozók talán a legnehezebb helyzetben voltak a vidékiek között. A télen nem is tudtak tornateremben edzeni, mivel az iskola tornatermét javították, így az edzéseket csak március elején kezdhették el, noha a szakosztály tagjai télen is rendszeresen összejöttek, s bővítették elmélettudásukat. — Változatlanul bízunk abban — mondta Fisch György szakosztályvezető —, hogy az idén hatékonyabb támogatást kapunk sportkörünktől, s nem lesznek mostohagyerekek többé a kajakozók. A szakosztályban egyébként 25 versenyző van, közülük 16-an még serdülők és ifjúságiak. Minősített versenyzőjük még nincs, mivel elég ritka vendégek voltak a sztálinvárosiak a tavalyi fővárosi versenyeken. Terveik közé tartozik azonban, hogy az idén legalább 14 versenyzőt minősítenek. Természetesen ehhez is a vezetőség támogatása kell majd.* Van még tehát bőven problémájuk a vidéki kajakozóknak. Az ötletesség, a leleményesség és nem utolsó sorban a sport szeretete azonban biztosítéka annak, hogy néhány év múlva egyenrangú versenyzők lesznek a vidékiek a fővárosiakkal.