Népsport, 1955. június (11. évfolyam, 108-128. szám)
1955-06-02 / 108. szám
-2 1955. június 2. csütörtök Kosárlabdázóink teendői Szófia után a varsói hatos kardtoélkoló A Szófiai Nagydíjért kiírt nemzetközi férfi kosárlabda-torna egyik igen fontos állomása volt az Európa-bajnokságra való felkészülés szempontjából a magyar csapatnak. Szófiában — mivel itt nem elsősorban az eredmény volt fontos — lehetőség nyílt arra, hogy a játékosok nyugodtan alkalmazzák az előkészületek alatt tanultakat, a csapatot összedolgozzuk, gyakoroljuk a különböző taktikai elgondolásokat, lemérjük válogatottjaink teljesítményét, s nem utolsó sorban értékeljük az Európa-bajnokságon résztvevő külföldi együttesek erejét, felkészültségi állapotát. A szófiai tornán sikerült ezeket a feladatokat elvégezni, s ennek alapján csapatunkat értékelve több olyan pozitívumot könyvelhetünk el, amelyek az Európa-bajnokságra való felkészülés szempontjából megnyugtatóak. Az egyik, hogy a magyar csapat veretlenül nyert© meg a Szófiai Nagydíjjal, méghozzá a sérült Bogár és Hódy II nélkül, akik a kezdő csapat tagjai voltak. Kiválásuk után a magyar csapat nem roppant össze, hanem sikeresen áthidalta a két kiváló játékos kiesését, s így bebizonyosodott, hogy válogatottunk ma már nem 3—6, hanem legalább 10—11 játékosra támaszkodik. A másik nagy pozitívum: a csapat kiváló erőnléti állapota. A tornán résztvevő valamennyi együttesekkel szemben erőnléti fölényben voltunk, s ez hozzásegítette együttesünket az eredményes játékhoz. A csapat mutatott játéka megfelelő volt, különösen ha legnehezebb két ellenfelünket, a csehszlovákokat és a bolgárokat vesszük figyelembe. A csapat igyekezett gyorsan játszani, meglepetésszerű lerohanásokból kosarat elérni, s bátran merte a felkészülés alatt tanultakat alkalmazni. Játéka így sokoldalúbb, színesebb lett. Itt meg kell azonban jegyeznem, hogy a magyar csapat csak akkor győzheti le az Európa-bajnokságon résztvevő erősebb együtteseket (francia, csehszlovák, bolgár), ha továbbra is megfelelően lehasználja az erőnlétben megmutatkozó fölényét, a megfelelő játékosállományából adódó lehetőséget és megállás nélkül állandóan gyorsan, lendületesen játszik, az egész játékidő alatt zavarja, „hajtja” ellenfelét, már a védekezésnél igyekezve megszerezni a labdát. Sokat segített a szófiai eredmény kialakulásában a csapat jó kollektív szelleme, bajtársias magatartása is. A játékosok egymást buzdítva, bátorítva harcoltak és küzdöttek a pályán. Elsimultak a csapaton belül megvolt régebbi ellentétek. Cselkó jól illeszkedett bele a csapat játékába, harcosabb, küzdőbb szellemű lett a játéka, így elmondhatjuk, hogy a szófiai tornán ismét egy célért küzdő, harcos, egységes kollektíva alakult ki. Szófiában a rendelkezésünkre álló 10 egészséges játékost igyekeztünk egyenletesen elosztva minél többet játszatni. A maximális 200 percet — 5 mérkőzés játékidejét — senki sem játszotta végig. Legtöbbet Czinkán volt a pályán, 158 percig, utána a következő a sorrend: Greminger 150, Zsiros 133, Bánhegyi 122, Simon 102, Bencze 101, Papp 72, Cselkó 09, Mezőfi 43, Hódy I 35, Hódy II 20 perc. A mérkőzéseken ismét alkalmaztuk az emberfogásos védekezés ellen is a két középjátékossal való felállást, jobban mondva Zsírosnak a bedobó helyén való szerepeltetését. A magas játékosoknak — Zsírosnak és Simonnak, Benczének és Simonnak, Benczének és Cselkónak, vagy Simonnak és Cselkónak — együtt való szerepeltetése jelentős mértékben elősegítette a csapat eredményességét, s azonkívül sokoldalúbbá tette a játékot is. Bebizonyosodott, hogy ez a négy játékos — Zsiros, Bencze, Simon és Cselkó — képes az összes elért pontok 60—65 százalékát megszerezni, mint ahogyan ezt Szófiában meg is tették. Ennek eléréséhez azonban feltétlenül szükséges a mezőnyjátékosok aktivitása, szükséges, hogy ezek jól dobjanak kosárra távolról is, s ezen felül megfelelő labdákat tudjanak bejátszani a középjátékosokhoz. Éppen ezért megnyugtató, hogy a magyar csapat jó teljesítményt ért el Szófiában a kosárradobásokban is, összteljesítménye 51 százalék körül mozgott — 220 rádobásból 112 találat — sőt, a legerősebb ellenfelek a csehszlovákok és a bolgárok ellen még magasabb is volt a százalék. (Bolgárok ellen 65, csehszlovákok ellen 56 százalék.) A játékosok közül ezen a téren kiemelkedő teljesítményt nyújtottak: Cselkó 70, Bánhegyi 64, Zsiros, Bencze 58, Simon 56 százalék. Itt külön meg kell említeni Bánhegyi teljesítményét. Bánhegyi a két legnehezebb mérkőzésen — a csehszlovákok és a bolgárok elleni rangadón — összesen 75 százalékos teljesítményt ért el. 20 rádobásból 15 találat! Javítani kell még kosárradobási százalékát Czinkánnak (30%), Pappnak (20%) és Hódy I-nek (16%). Képességei alapján mind a három játékos sokkal többre lenne képes, csak türelmesebben kellene előkészíteniük a dobásokat. Ezúttal a büntetődobások értékesítése is kielégítő volt: 67 százalékos teljesítményt ért el a csapat, ami 178 rádobásból 120 találatnak felel meg. Különösen jó volt a bolgárok elleni teljesítmény: 72 százalék (50 dobásból 36 találat). Az egyéni teljesítményeket értékelve megállapíthatjuk, hogy , játékosaink formája általában kielégítő volt, sőt meggyőződésem szerint a szófiai torna megnyerésénél még nagyobb feladatok elvégzésére is képesek lettek volna. Egyénileg Zsiros gólképességével, Greminger lendületes és irányító játékával, Bánhegyi pedig sikeres távoli dobásaival és betöréseivel kiemelkedett a csapatból. Simon, Czinkán, Cselkó és Bencze játéka megfelelt, míg, Mezőfi, Papp és Hódy I teljesítménye a vártnál gyengébb volt. Bogár, Hódy II és Judik teljesítményét betegségük miatt nem értékelhettük. Mutatkoztak azonban hiányosságok is Szófiában, s ezek kiküszöbölése a jövő feladata, így sürgősen javítani kell az egyéni és a csapatvédekezésen. Nem szabad előfordulnia pl. annak, hogy magas játékosaink között az ellenfél szedje le a lepattanó labdák nagyrészét, s ügyelni kell arra is, hogy többpontos vezetést ne adjon le pillanatok alatt a csapat. Jobban fel kell készülniök játékosainknak az ellenfél minden várható húzása ellen is. A csehszlovákok elleni mérkőzés II. félidejében közel 20 pontos vezetést adtunk le pillanatok alatt, mert ellenfelünk — feladva addigi zónáját — szoros, letámadásos emberfogással kezdett védekezni, s ezzel úgy megzavarták játékosainkat, hogy rendre elvesztettük a labdát. (A bolgár—magyar mérkőzésen már szoros emberfogás ellen is jól játszott a csapat, a játékosok sokat mozogtak, gyorsan járatták a labdát és a zóna elleni felálláshoz hasonló 1 — 3—1 alakú támadási formával felőrölték a bolgárok védelmét.) Mindezek után pedig nézzük meg, hogy mi a teendő az Európa-bajnokságig. Véleményem szerint — a szófiai tapasztalatok alapján — az EB előtti felkészülés legfontosabb feladatai a következők: 1. A sérült játékosok (Bogár, Bencze, Hódy 11, Zsiros) meggyógyulásának biztosítása. 2. A jelenlegi erőnléti állapot tartása, illetve fokozása a játékosok egyéni megterhelése alapján. 3. A szófiai tapasztalatok, tanulságok beiktatása az edzéstervbe. Ezek: a) a védekezés csiszolása, egyéni- és csapatvédekezés javítása, különleges védekezési feladatok gyakorlása; b) A lepattanó labdák megszerzése terén mutatkozó hiányosságok kiküszöbölése; c) felállt letámadásos védelem ellen az új 1—3—1 alakú támadási forma gyakorlása; d) egyes játékosok formajavulása a dobások terén (kosárra dobásban: Czinkán, Papp, Hódy I, személyi dobásban: Simon); e) a középjátékosok harmonikusabb összedolgozása a tábla alatti játékban. 4. Hazai nyilvános mérkőzéssorozatokon való részvétel május 27., 28., június 12., 3-án. (Az ellenféllel megfelelő játék játszatása.) 5. A csapat egységének, kollektív szellemének további erősítése, hogy válogatottunk minden nehézséget legyőzni tudó harcos egységgé fejlődjék ki. 6. Az EB-n résztvevő külföldi csapatok játékának ismertetése, különböző speciális taktikáikra való felkészülés. Eszéki Rezső állami edző Bíztatóan mutatkoztak be a fiatalok a BTSB öttusa-versenyén A BTSB legutóbbi versenyén a sérült Benedek Gábor és a beteg Móra kivételével valamennyi számottevő öttusázónk elindult és így az idénynyitó valóban színvonalas seregszemlévé vált. Az eredményeken keresztül le lehetett mérni a felkészültség fokát, azt, hogy miként használták ki a válogatott keret tagjai és közülük is elsősorban a fiatalok az alapozó időszakot. A verseny a fiatalok nagy sikerét hozta. Egyénileg a sokszoros válogatott, de még a fiatalok közé tartozó Kovácsi mögött az utánpótlás három tagja, Ferdinándy, Nagy Imre és Bódy szerezte meg a további helyeket, a csapatversenyben pedig a Bp. Honvéd kizárólag fiatalokból álló (Ferdinándy, Bódy, Mölemeh) második csapata fölényesen győzött. Az idősebbek közül Szondy szerepelt a legjobban és ötödiknek végzett. Máris megállapítható, hogy öttusázóink az idén tervszerűbben kezdték meg előkészületeiket, mint a múlt évben. Erre nagy szükség is volt, mert tavaly az év elején igen nagy hiányosságok mutatkoztak a felkészülésben. Tavaly sok nehézséget okozott, hogy a válogatott keret tagjai szinte a legkülönbözőbb felkészültségi fokon kezdték meg az alapozást. A chilei világbajnokságon résztvett versenyzők nagyobb szünetet tartottak és csak tavasszal kezdték el a munkát, a keret többi tagja kevés kivétellel jóformán kihagyta az átmeneti időszakot és csak januárban, vagy februárban látott hozzá a felkészüléshez. Ilyen körülmények között azután nem lehetett a közös edzéseket megfelelően összehangolni — állapította meg Vigh Miklós, a válogatott csapatkapitánya. Ebben az évben már határozottan javult a helyzet. Nemcsak a téli öttusában rendszeresen szereplő versenyzők (Kovácsi, Mezei), hanem a fiatalok általában nem töltötték tétlenül a téli hónapokat, amíg március elején a keret közös edzései megkezdődtek. Ez még mindig nem jelentette azonban azt, hogy egyik vagy másik sportágban nem lett volna panasz a szorgalmukra. A fiatalok között is akadtak, akiknek téli előkészületei nem voltak megfelelőek, példa erre Bucskó, aki most a versenyen erősen a mezőny második felében végzett. Ezek a hiányosságok elsősorban arra vezethetők vissza, hogy a szakosztályi munkában még mindig nem érvényesülnek eléggé a tervszerű, egészévi felkészülés elvei. 4. BTSB verseny első számában, a tereplovaglásban a követelmények csökkentettek voltak — tekintettel az idénykezdetre. A mezőny jó állagot ért el, a fiatalok jól megállták a helyüket és az eredmények biztatóak voltak, még ha figyelembe vesszük is, hogy a pálya az utólagos felméréskor mintegy 490 méterrel rövidebbnek bizonyult a kiírtnál és egy valamennyi résztvevő pontszámából 183 pontot le kellett vonni. A lovak felkészültsége között azonban még voltak különbségek és így néhány ver-Ha nem a kirendeltségeknél vásárolt szelvényekkel pályázik, akkor teljes nevet és címet (olvashatóan) írjon a Totószelvény hátoldalára, így gyorsan kapja meg nyereményét! Penyző (pl. Meze!) kétségtelenül már a rajtnál hátrányba került. A párbajtőrvívás színvonalával már jóval kevésbé voltak elégedettek a szakemberek. A keret tagjaival több vívóedző is foglalkozik és technikai téren mutatkozott is határozott javulás. Általános vélemény szerint azonban a kerettagok főleg iskoláznak, nincs elég alkalmuk a csörtézésre, a párbajtőrözők elleni versenyekre. Ez látszott meg Szondy szereplésén is, aki például utolsó négy csörtéjét sorban elvesztette, s még az első tíz közé sem került. Az utánpótlásból Bódy, Ferdinándy és Kovács A. szerepelt a legjobban. A pisztolylövés eredményei kielégítőek voltak még az edzéseredményekkel összehasonlítva is, hiszen közismert, hogy versenyen sokkal idegesebben lőnek a versenyzők, mint edzésen. A legtöbbjük számára pedig már ezen a versenyen is volt tét. Öszszesen nyolcan értek el 185 kört vagy jobbat, s örvendetes, hogy az eddig bizonytalanabb lövők közé tartozó Ferdinándy 191 körrel győzött, Moldrich pedig kerek 190 kört lőtt. Túrák ezúttal sem tudta edzéseredményét nyújtani, s meglepetés volt, hogy Tasnddy egy lövést elhibázott. A két fizikai szám, az úszás és a terepfutás eredményeit azért is előzte meg nagy várakozás, mert az elmúlt évben éppen e két számra való felkészülést illetően voltak a legkülönbözőbbek a felfogások. Mivel a pontozási táblázat közismerten előnyben részesíti a párbajtőrvívást és a pisztolylövést, a fiatalok közül is sokan hajlamosak voltak arra, hogy a fizikai számokat elhanyagolják. Ennek veszélyes következményeit a budapesti világbajnokság is megmutatta. Ezenkívül pedig, ami a legdöntőbb, a melbourne-i olimpián az öttusát ismét a régi, helyezési pontozás alapján bonyolítják le. A tavalyi tanulságok felhasználása mindenesetre már észrevehető a felkészülésben. — Az úszásban való jó szereplés alapját a téli hónapokban kell biztosítani — állapította meg Mészáros Sándor, a keret úszóedzője. — Sajnos, erre többen még mindig nem jöttek rá, így például Túrák, aki továbbra is csak egy számra „épít”. Viszont annál szorgalmasabb volt és javult is többek között Bódy, Kovácsi, Ferdinándy, Mezei, s a közös edzések megkezdése óta Szondy szorgalmára sem lehet panasz. A versenyen elért eredményeket nem lehet teljesen értékmérőnek tekinteni, mert az igen meleg víz néhány versenyzőnek nem kedvezett. Ezért nem tudta például Bódy is a tudásának megfelelő teljesítményt nyújtani. Ezzel szemben egészen nagy javulásról tett bizonyságot Kovácsi, aki ezzel biztosította be végső győzelmét, hiszen az eddig lényegesen jobban úszó Ferdinándy csak 4 pontot tudott hozni rajta. Az 51 m-es uszodát is figyelembe véve az eredmények általában biztatóak voltak. A terepfutást az idénykezdetnek megfelelően közepes nehézségű pályán rendezték meg. A formák még meglehetősen kialakulatlanok voltak. Annyi biztos, hogy öttusázóink az alapozás során nem hanyagolták el a futást, elég sok edzést is végeztek, de többnyire csak saját elgondolásuk alapján. Hiányzott az edzések irányítása , a keretedző. Most Takács Andor révén ez a probléma megoldódott. Mindenesetre igen fontos, hogy a futóedzéseket a többi sportág edzéseivel megfelelően összehangolják. Közismert, hogy a fizikai számokban a forma jobban érvényesül, mint a sok különböző tényezőtől függő „idegszámokban” (párbajtőrvívás, pisztolylövés). Éppen ezért örvendetes, hogy a fiatalabbak a fizikai számokban biztosak akarnak lenni. Erre mutat, hogy az első négy helyezett közül Kovácsi 2083, Ferdinándy 2035, Nagy Imre 2011, Bódy 2062 pontot szerzett úszásban és futásban. Ez az alapja annak, hogy valaki az élmezőnyben végezhessen, mégha valamelyik idegszámban a vártnál gyengébben is szerepel. A BTSE idénynyitó versenyét végeredményben igen éles küzdelem, a fiatalok nagy harci kedve és akarása jellemezte. Igen tehetséges utánpótlásunk van, amelyet elsősorban a háromtusasportnak köszönhetünk. A legjobb példa erre a harmadik helyezett Nagy Imre, aki a háromtusán keresztül kapcsolódott be 1953 őszén az öttusába. Örömmel lehet megállapítani azt is, hogy a mostani versenyen elindultak mögött már egy újonc gárda is felsorakozik, amely biztatóan mutatkozott be az április végi kezdő öttusa-versenyen. A fiatalok előretörésére nagy szükség van, hiszen az idén fokozottabb mértékben előtérbe kerülnek a válogatott összeállításánál is. Ebben az évben nem számíthatunk a világbajnok Benedek Gáborra, a tavalyi VB pedig megmutatta, hogy mennyire erősödött a külföldi mezőny. A fiatalok számára legfontosabb feladat: szorgalmasan készülni tovább, formájukat nemcsak fokozni, hanem a főidényben is tartósítani. A válogatott keret tagjainak a világbajnokságig még négy teljes versenyen kell résztvenniök és a válogatásnál valamennyi verseny eredménye figyelembe kerül. Az első verseny sok tanulságot hozott a válogatott keret további felkészítésére. Meglátjuk, hogyan sikerült ezeket hasznosítani a következő, júniusi versenyig. Amiről az NB I-ben beszélnek... — Nagyon elharapódzott a fegyelmezetlenség az NB 11-ben — mondta Komlósi Győző, az OTSB labdarúgóosztályának munkatársa az NB 11-e sportkörök képviselőinek legutóbbi értekezletén. — Az elmúlt vasárnap nyolc játékost állítottak ki, ami nem vet jó fényt a sportkörök nevelő munkájára. Feltűnő a Gödöllői Dózsa játékosainak viselkedése, hiszen az elmúlt három forduló alatt két játékosuk került a kiállítás sorsára, — valamint a Várpalotai Bányász csapata, amelyből az elmúlt vasárnap három játékost állított ki a játékvezető — mondta Komlósi Győző. — A fegyelmi bizottság kellő szigorral fog eljárni a kiállított játékosok ügyében, de a sportkörök vezetői is fejtsenek ki sokkal eredményesebb nevelő munkát a játékosok körében. — Az edzőtanács Bán Nándort, a Ceglédi Törekvés edzőjét szigorú figyelmeztetésben részesítette — közölte Opata Zoltán az edzőtanács tagja —, mivel a Ceglédi Törekvés egyik mérkőzésén a közönséggel, valamint edzőtársával szemben nem megfelelő magatartást tanúsított. — A sportkörök az utóbbi időben minden különösebb indokolás nélkül a bajnoki év közben felmondanak edzőiknek — folytatta Opata. — Ez helytelen. A legtöbb esetben nem az edző a hibás a csapat gyenge szerepléséért. Az edzőtanács minden ilyen esetben szigorú vizsgálatot fog indítani. . SALAK Ingyen kapható a Hazai Pamutszövőgyár telepén. Újpest, Barosis u. 99. Éjjel is. Előzetes telefon: 293—880. porta. Nagy tanulságos, színvonalas verseny volt A varsói nemzetközi kardverseny magyar részvevői kedden érkeztek haza a lengyel fővárosból. A magyar versenyzők büszkén mutatták a verseny vándordíját, a hatalmas bronzserleget, amelynek megnyerésével kardvívóink ékesen bizonyították be, hogy jelenleg is a világ legjobbjai. Versenyzők és vezetők egyaránt nagy elismeréssel beszélnek a varsói verseny lebonyolításáról. — Mintha egy tökéletesen működő gépezet intézte volna a verseny rendezését, lebonyolítását — mondja Nádori László. — Lengyel barátaink nagyszerűen felhasználták az 1953. évi ökölvívó EB rendezési tanulságait, s olyan tökéletesen bonyolították le ezt a VB-döntőnek beillő hatos tornát, hogy minden külföldi a legnagyobb elragadtatás hangján beszélt róla. Nagyon örvendetes volt az is, hogy a versenybírák részéről alig fordult elő tévedés. A verseny során mi, magyarok kimutatást vezettünk a bíráskodásról. Ezt észrevették a külföldiek, s minden mérkőzés után élénken érdeklődtek: hogyan áll a „legjobb zsűrielnök" és a „legjobb zsűritag" versenye. A csaknem hibátlan versenyvezetés és a közreműködők közötti baráti légkör kialakulása nagyon fontos tényező a világbajnokság előtt. A magyar csapat szerepléséről ezeket mondja Nádori: — Elsősorban fiatal versenyzőink szereplése szempontjából volt jelentős számunkra a verseny. Ismét bebizonyosodott, hogy bármilyen tehetségesek, technikásak, képzettek fiataljaink, első nemzetközi versenyükön valósággal elfelejtik azt, amit tudnak. Így volt ez Szerencsés esetében is, akiben aztán később feloldódott ez a feszültség, s az osztrákok ellen már 4 cserét nyert. Hámori nagyrészt beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeinket. Keresztesnek le kell adnia súlyfeleslegét, hogy tartani tudja helyét a legjobbbak között. Az idősebbek közül Kárpáti nyújtotta a legtöbbet. Szinte úgy bánt el ellenfeleivel, ahogy akart. Elégedettek lehetünk Kovács és Gerevich szereplésével is. A verseny színvonaláról igen jó véleménnyel vannak a versenyzők. Azt mondják, hogy a teljes körmérkőzés következtében a viadal értékesebb volt, mint a világbajnoki verseny, hiszen Itt a világ legjobb hat kardcsapata egy csoportban mérhette össze tudását. A végeredmény a magyar kard világelsőségének csorbítatlanságát mutatja. A IX. férfi kosárlabda Európa-bajnokság hírei Férfi kosárlabda válogatottunk csütörtökön este 19 órakor a Bástya Városi Tanács és a Bp. Vörös Lobogó csapatával játszik 4x20 perces edzőmérkőzést a Népstadionban. Pénteken kerül sor a válogatottak utolsó nyilvános edzésére: ugyancsak 19 órai kezdettel a Bp. Műszaki Egyetem ellen játszanak. Már csak öt nap van hátra a IX. férfi kosárlabda Európa-bajnokság rajtjáig. Valamennyi résztvevő külföldi ország már levélben, vagy táviratilag jelezte Magyarországra való érkezését. (A hollandok lemondták részvételüket.) Románia kosárlabdázói érkeznek meg elsőnek Budapestre, csütörtökön délelőtt. Szombaton délután külön repülőgéppel érkeznek meg a szovjet válogatottak s e napra jelezték érkezésüket a lengyelek is. A csehszlovák különítmény vasárnap reggel vonaton jön s e napon lépik át a határt a jugoszláv és a görög kosárlabdázók is. A jugoszláv és a görög sportolókat társasgépkocsi hozza Budapestre. Hétfőn érkezik meg a francia, a dán, a finn, a nyugatnémet, az olasz és a svájci különítmény. Valamennyien vonattal jönnek. Kedden az osztrákok, a luxembourgiak, a svédek és a törökök is Budapesten lesznek. Legkésőbben az angolok érkeznek, előreláthatólag csak szerdán. A szervező bizottság véglegesen megállapította a játéknapokat és kezdési időpontokat. A terv szerint a hivatalos megnyitóra június 8-án, szerdán este 18 órakor kerül sor, de a résztvevők nagy számára való tekintettel a selejtező mérkőzések már június 7-én délután megkezdődnek. Az Európa-bajnokság sorsolását 7-én délelőtt tartják meg. A mérkőzések a következő napokon kerülnek sorra: Selejtezők: 7, 8, 9, 10, 11. Döntők: 12, 13, 14, 16, 17, 18, 19. Kezdési időpontok a délelőtti mérkőzéseknél fél 9, a délutániaknál 16 óra. 11-én és 12-én a délelőtti mérkőzések már 8 órakor megkezdődnek. (Június 7-én, 8-án és 11-én nemcsak a Népstadionban, hanem a Sportcsarnokban is lesznek selejtező mérkőzések.) A jegyek árusítását csütörtökön délelőtt 10 órakor kezdik meg a Néjastadion Vorosilov úti pénztáránál. Jegyárak: délelőttre egységesen 4 forint, délutánra 4—14 forint. sscropelienintesi atonomi futóink és hosszútávú fffjunK&fjEúsuk Az idén a hosszútávfutó és gyalogló versenynaptár felépítése némileg különbözik az előző éviektől. Az országos edző bizottság hosszútávfutó és gyalogló albizottságainak javaslatára a naptárt úgy állították össze, hogy már az idény első részében, de még a nagy meleg beállta előtt legyen a marathoni futóknak teljestávú versenyalkalmuk. Ennek megfelelően már vasárnap sorra került az első marathoni verseny, amelynek eredményei felülmúlták a várakozást. A marathoni futók régi panasza volt, hogy már az első versenyük mindig nyári melegben kerül sorra — mondta székely Alajos, az albizottság tagja, aki vasárnap Szegeden a versenybíróság elnöke volt. — Az időpont előbbrehozása kitűnően bevált, mert a versenyzők marathoni szempontból igen kedvezőnek mondható időben futhatták le vasárnap a táv nagyrészét. Ez azután nemcsak az eredményekben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a futók nem elcsigázva, hanem mind jó erőben érkeztek a célba. A táv elején az egész mezőny óvatosan kezdett, utána azonban Rusovszky fokozatosan erősített és annak, hogy 30 kilométerig bátran vezetett jelentős része volt a jó eredményekben. Húzta maga után az élmezőnyt. Felkészültség szempontjából az egész mezőny jól vizsgázott, mindössze egyetlen futó, Simon II. adta fel a versenyt. Ismét bebizonyosodott, hogy a marathoni táv hosszú számára. A fővárosiak nagy elismeréssel beszéltek arról, hogy a Szegedi Spartacus milyen kitűnően készítette elő a versenyt. Hibátlan volt a lebonyolítás és jól esett a marathoni futóknak, hogy minden résztvevő tiszteletdíjat kapott. Vasárnap került sorra a gyaloglók első hosszútávú versenye is 30 km-en. Az eredmények itt is biztatóak voltak, bár a legjobbak közül Róka hiányzott. László igen jó formában győzött, valamivel a tervezett 2:30-as időn belül gyalogolt noha egyik lábujját a cipője feltörte. Miután az olimpián, s a nagy nemzetközi versenyeken a jövőben már nem 10, hanem 20 km lesz a legrövidebb táv, örvendetes volt a két fiatal rövidtávú gyalogló, Rácz és Palotai szereplése. Ők 28 km-ig gyalogoltak és eredményük alapján arra lehet következtetni, hogy az idei első jelentős 20 km-es versenyen Lászlóval és Kunnal való összecsapásuk során megdőlhet az országos csúcs. Külföldi Híradó Gottwaldovban Samuhol a 100 m-es férfi pillangóúszásban 1:04.7-tel csehszlovák csúcsot állított fel. „Dr. Josef Gerő torna” rendezését határozta el az osztrák labdarúgó-szövetség. A tornát évről évre megrendezik majd csehszlovák, magyar, német, jugoszláv, svájci, olasz és osztrák válogatott ifjúsági együttesek részvételével. Az első ilyen versenyt 1956 májusában tartják Bécsben. A szovjet labdarúgó-bajnokságért: Moszkvai CD 3ZA—Kujbisev, Krilja Szovjetov 2:1. Nemzetközi mérkőzés: Tbiliszi Dinamó—Romániai Lokomotív vál. 2:2. A Helsinkiben rendezett újabb nemzetközi atlétikai versenyen a lengyel Sidlo 79.30 m-es dobással nyerte a gerelyhajítást. Kalapácsa ,Lesben honfitársa, Rut győzött 58.02-vel. A Kínai népköztársaság ifjúsági atlétikai bajnokságát Tiencsinjben rendezték meg 1470 résztvevővel. A versenyen a fiatalok 13 felnőtt csúcseredményt döntöttek meg. Ezek közül kiemelkedik a női magasugrásban Fuszu-jen 101 cm-es és a 103 m-es női síkfutásban Csan Ju-min 12.1 mp-es eredménye. Ezért maradtam távol a magyar skóttól A magyar—skót mérkőzés előtt kétháromezer ismerősöm fordult hozzám azzal a kérdéssel: vajon hogyan lehetne bejutni a nagy találkozóra. Én magam is sokat töprengtem ezen a kérdésen, s egy egész sereg kecsegtető megoldás jutott eszembe. Most utólag közlöm azokat, mert nem szerettem volna, ha bárki is utánozza ötleteimet. Mindenekelőtt végiggondoltam egész ismeretségi körömet, van-e közte pénztáros, jegyszedő, pereces, vihary újságkezelő, katonazenész, vagy más olyan foglalkozású egyén, akinek valami köze van a Népstadionhoz. Tudom, hogy ma már nincs protekció, de egy kis szocialista összeköttetés sohasem árthat. Nem találtam ilyen ismerőst, s így ezt a megoldást el kellett vetnem. A mérkőzés előtt kivettem hivatalomban egy hét szabadságot. Igyekeztem rávenni az SZTK-somat, hogy intézze el üdülési beutalásomat a Népstadlon■ ba. Az orvos magaslati levegőt ajánlott, s a felső lelátó éppen megfelelne nekem. Sajnos, az SZTK-som a könynyebbik megoldást választotta. Felajánlotta Lillafüredet vagy Kékest, de a 36-os szektort nem tudta biztosítani. Jelentkezem a JT-ben gyortanfolyamra. Egy közreműködő jegyért még a lesszabályt is hajlandó lettem volna bemagolni. Jelentkezésemet nem fogadták el, mert szemüveget viselek — s mint mondták —, a játékvezetők többsége rosszul lát. Újabb haditervet eszeltem ki. Hattagú családomat kibővítettem az emeleten lakó Barkácsékkal (öten vannak), s csapatot alakítottunk. A Sportszerboltban teljes felszerelést vásároltunk, s lekötöttünk a MAVAUT-tal egy autóbuszt. Mi leszünk a skót csapat. Legfeljebb, ha jön az igazi csapat, hagyjuk őket játszani és mi leszünk a tartalékok. Az apósom miatt erről a tervről le kellett mondanom, ő izületi bántalmaira hivatkozva csak hosszú jager alsóban akarta vállalni a játékot. Márpedig biztos voltam benne, hogy a skótok még jägerből is rövidet hordanak. Skót... skót... Erről jutott eszebe be, hogy feleségem hányszor mondta egy-egy vásárlás alkalmával: Fiam, te skót vagy. Izgatottan kezdtem kutatni őseim között egy valódi skót után, de csak Kiskunfélegyházáig jutottam el. Az sem volt skót származású, méghozzá Skóciával ellenkező irányban lakott. De nem adtam fel a harcot. Gondoltam arra, hogy mint író arra hivatkozom, hogy tanulmányatra szándékozom menni a Népstadionba a „Tribün és bűnhődés" című regényem megírására. Vagy talán építtetek egy magas kéményt a stadion mellé, s annak tetejéről nézem a mérkőzést. Vagy álljunk fel a családdal az „Ifjúság Útjára" különböző szobroknak álcázva. (Ez az ötlet azon bukott meg, hogy apósom esőköpenyben akart a talapzatra állni.) Eszembe jutott a helikopteres megoldás is. Ejtőernyős kiképzésre is gondoltam, de elvette a kedvemet az a lehetőség, hogy az ernyő nem nyílik ki, s túlságosan gyors megérkezésemmel csak zavarnám a mérkőzés lefolyását. Meg egy kicsit kemény is a Népstadion talaja. Elárulom, eszembe jutott ez az ötlat is, hogy ahhoz a sportkörhöz fordulok, amelyikhez tartozom, s onnan igénylek majd jegyet. Éveken át játszottam a csapatban, most is kijárok minden mérkőzésre, nagyon szeretem a labdarúgást. Sajnos, ezt az ötletet is el kellett vetnem. Merrt tudtam volna bizonyítani, hogy értek — a sakkozáshoz és a természetjáráshoz.Kőváry György