Népsport, 1955. július (11. évfolyam, 129-150. szám)

1955-07-01 / 129. szám

Tavaszi tapasztalatok a labdarúgó NB I-ben Tavaly a labdarúgó NB I első fele rövidebb volt, a második hosszabb, az idény fordítva. Most az év első felében tizenhárom helyett tizenöt fordulót bonyolítottak le. Milyen tapasztalatokat hozott ez a tizenöt forduló — ezekkel foglalkozunk most röviden. Ebben a félévben újból valamit csökkent a bajnoki táblázaton a távolság a két élvonalbeli csapat és az utána következő kettő — a Bp. Kinizsi és a Bp. Vasas — között, játéktudásban azonban még mindig erősen észrevehető a különbség. Két csoport van tehát az élen, két kettes csoport, utána következik a harmadik csoport , a többiek. Ennek a tíz csapatnak az erőviszonyai nagyjából kiegyenlítettek voltak az év első felében. A tapasztalatok szerint a Bp. Vörös Lobogó, a Bp. Kinizsi, a Bp. Vasas, a Dorogi Bányász és a Pécsi Dózsa készült fel legjobban az első félév küzdelmeire. A felkészültség megmutatkozott játékosaik egyéni tudásának, technikájának és taktikájának, valamint erőnlétének fejlődésében egyaránt, s megmutatkozott a csapatrészek, sőt az egész csapat játékának javulásában is. A Vörös Lobogó tavaly az első tizenöt fordulóban 21, most 26 pontot szerzett, a Bp Kinizsi hasonló adatai: 19 és 22, a Bp. Vasasé: 18 és 22, a Dorogé: 11 és 17. A Pécsi Dózsa újonc létére a hatodik helyre küzdötte fel magát. Javult valamit pontszámban a Salgótarjáni Bányász. Feltűnően visszaesett a Vasas Izzó, Bp. Dózsa, jóval kevesebb pontot szerzett a tavalyinál a Diósgyőri Vasas, Via nem is sokkal kevesebbet, de kevesebbet a Csepeli Vasas, a Győri Vasas és a Szombathelyi Törekvés. A bajnok Bp. Honvéd pontosan annyi pontot ért el az idén is a tizenöt fordulóban, mint tavaly. Az újonc Légierő hosszú időn át kereste az még máig sem összeállítását (csatársoráét találta meg teljesen), úgyhogy a „pontszerző versenyben” egy kissé lemaradt. Adott gólokban erőteljesen javult a Bp. Kinizsi és a Bp. Vasas, valamivel több gólt ért el az idén a Győri Vasas, szinte teljesen ugyanazon a szinten maradt a Bp. Vörös Lobogó, a Csepeli Vasas, a Szombathely, kissé visszaesett a Bp. Honvéd, a Vasas Izzó, a Salgótarján és a Dorog, erős a visszaesés a Bp. Dózsánál és a Diósgyőri Vasasnál. A nagyjából ugyanaz a szint nem sokat jelent a két élvonalbeli együttesnél, mert ők tavaly is igen eredményesek voltak, de figyelemre méltó a többieké. A Honvéd 3.27, a Vörös Lobogó 3.13 gólt ért el átlagban mérkőzésenként, a Kinizsi 2.73-at, a Bp. Vasas pedig 2.66-ot. Ezek jó eredmények, bár meg kell állapítani, hogy eloszlásuk eléggé szeszélyes volt, hiszen még a két élcsapattal is előfordult, hogy egyik-másik mérkőzésén nem tudott gólt elérni, vagy csak egykét gólt ért el. Aránylag még a Bp. Vasas adott góljainak az eloszlása volt a legjobb. Nem mutatott fejlődést, vagy csak igen kis fejlődést mutatott a csapatok zöme a támadójátékban, gólhelyzetek kihasználásában, illetőleg a A Légierő kilenc mérkőzésen nem tudott gólt szerezni, a Bp. Dózsa 7, a Pécs 6, az Izzó, a Salgótarján 4—4 mérkőzésen. Gyengék ezek a gólátlagok: Csepel 1.33, Dózsa 1.26, Szombathely és Dorog 1.2— 1.2, Izzó és Pécs 1.13—1.13, Salgótarján 1, Légierő 0.8. Az elért gólok száma valamivel kevesebb, mint tavaly a 15. forduló után. Ez bizony nem mutat általános fejlődésre! Mi a helyzet a támadójátékban? Kell-e és hol kell javítani? A hiba eléggé sokrétű. Van, ahol egyes játékosok technikai hiányosságai akadályozzák meg a csapat nagyobb eredményességét. A kezdeményezett támadások rossz átadásokon vagy átvételeken akadnak el, vagy pontatlan, erőtlen kapuralövések miatt eredménytelenek. Előfordulnak taktikai hibák, hiányosságok is. Például: későn fut lyukra a csatár, vagy későn kapja az előretörő támadó a labdát, felnyomulnak a fedezetek a csatárok nyakára, szükségtelenül behúzódik középre a szélső és tömörülést okoz, lassan vagy elhamarkodottan épülnek a támadások stb. Többnyire nem értik meg egymás elgondolását a csatárok. Ez begyakorlási hiányosság. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy nem gyakorolják kellően a támadóösszjáték helycserés változatait sportköri csapataink, bár nyilván ilyesmi is előfordul , hanem sok csatárban még nem érett meg az, amit e téren tanult. Igen, ez nem megy máról holnapra. Türelemmel rá kell várniuk a vezetőknek és az edzőknek a tanultak előbukkanását. Ha megfelelően folyik a gyakorlás, előbb-utóbb meg kell jönnie az eredményének! Erőnlétben hibák is akadályozták egyik-másik csapatunk nagyobb eredményességét. Például a futógyorsaság gyakran döntő jelentőségű. A jól időzített kiugrással előnyt szerezhet egy csatár és ezt az előnyét ki is használhatja, ha meg tudja tartani. Ha azonban a védő gyorsabb, beéri és oda a szerzett előny. A futógyorsaság fejlesztése tehát fontos. Nagy a fontossága az állóképességnek is. Ha aránylag gyorsan kifárad egy-egy csatár, ha nem bírja a sok mozgás egymásutánját, faradásával arányban csökken a teljesítménye, pontatlanabbak lesznek az átadásai, átvételei, kapuralövései, sikertelenebbek a cselei, nem tudja ellátni szükséges védőfeladatát ésa az egész csapat megérzi a visszaesését. A védekezés tekintetében általában jobb a helyzet. A legtöbb NB I-csapat védőjátéka jobb volt ebben a félévben is, mint támadójátéka. Kitűnő volt például a Bp. Vörös Lobogó, a Bp. Kinizsi védekezése, javult a Dorog, a Bp. Dózsa és a Diósgyőr védőjátéka valamit visszaesett a Salgótarjáné, a Szombathelyé, a Győré és a Csepelé. Erős a visszaesés a Bp. Honvédban és az Izzóban. Tavaly tizenöt fordulóban 17 gólt kapott a bajnokcsapat, az idén ugyanannyi mérkőzésén 26-ot! Az Izzó száma 20-ról Ti-ra nőtt kapott góljainak A védekezés nemcsak a három hátvéden múlik, nagy szerepük van benne a fedezeteknek és a csatároknak is. Hiába követnek el mindent a hátvédek , ha az ellenfél számbeli fölénybe kerül velük szemben, többnyire tehetetlenek. Szükséges, hogy fedezetek „szűrjék” a támadásokat, elengedhetetlen, hogy a csatárok zavarják az ellenfél támadás-kezdeményezéseit. A legnagyobb hiba az, hogy egyik-másik fedezet néha előrekalandozik, magára hagyja a hátvédeket. Előfordul, hogy a csatárok nem támadják, nem zavarják az ellenfél hátvédeit és fedezeteit, s azok nyugodtan kezdeményezhetnek. Ilyen esetben nagyon megnehezül a hátvédek feladata. Ha megvizsgáljuk az egyes csapatok védőjátékát, megtaláljuk az esetleges hibák okait. Például a Bp. Honvédban Bozsik gyakran előremegy és egy gyors ellentámadáshoz nem ér vissza, azonkívül a bajnokcsapat olyan kiválóságai, mint Puskás és Czibor, de különösen Kocsis — az idén nem támogatták annyira csapatuk védőjátékát, mint régebben. Nem volt hozzá megfelelő erőnlétük. Egészen sajátságos, hogy csak a tavasz végefelé lendültek játékba, mintha a mérkőzések hozták volna őket formába, nem pedig az alapozó és a formábahozó edzés! Az izzó tavaly olyan sokat emlegetett kiváló védőjátéka mintha teljesen eltűnt volna. Hiányzott a szervezettség belőle. Kétségtelen, hogy sérülések, egyes játékosok kiválása és gyengébb formája ben, de talán az is. is közrejátszott ebidén már nyíltabban hogy a csapat az akart játszani. Az Izzó szerepét az idén a Pécsi Dózsa vette át. Kitünően ért a szervezett védekezéshez ez a csapat! Fejlődött a Bp. Kinizsi védőjátéka. Már nem mindig a kapu előtti terület megszállásán alapszik, erre már ritkán van szüksége a csapatnak. Több erő jut a támadásokra is, mert a védők fejlődtek taktikában, jól értik a területvédelem és az emberfogás alkalmazását. Ha zavar volt, többnyire azért történt, mert Szabó nem volt eléggé fegyelmezett feladata ellátásában, Bozsik játékát igyekezett utánozni. Hasonló zavarokat okozott néha a Bp. Dózsában Borsányi, a Csepelben pedig Csernai. A tavasz végefelé azonban már ők is higgadtabban játszottak és ennek eredménye megmutatkozott a védőjátékban. Csapataink nyáron nem tartanak pihenőt. Az őszi bajnoki nyitányig hátralevő időben tehát mindegyikük sokat tehet a hiányosságok pótlására, a hibák javítására, a további fejlődés elősegítésére. A Bp. Vörös Lobogóban megőrizni az idősebbek kitűnő formáját kell és tovább kell fejleszteni a fiatalabbak tudását. Gondolni kell arra is, hogy a fiatalokat általánosan is erősítsék (Kovács III, Arató). A Bp. Honvédban elsősorban az élvonalbeliek erőnlétét kell fokozni. Erre nagy szükség lesz a válogatottra váró nemzetközi feladatok szempontjából is. A Bp. Kinizsiben tovább kell folytatni a fiatalok tudásának gyarapítását és főleg a csatárjáték további javítását. Úgy hisszük, hogy ebben a munkában Orosz erőnlétének a fejlesztése is egy feladat. A Bp. Vasasnak a mostani jó úton kell maradnia, most már nem olyan hullámzó a csapat formája, mint az előző években volt. A további javulás a játékosok és csapatrészek játékának fejlesztésével érhető el. A Dorogi Bányásznak a támadójátékát kell javítania. Ki kellene végre alakítania egy állandó balszárnyat. A Pécsi Dózsa jó védekezésére építsen fokozatosan megfelelő támadójátékot. Ezt talán csak két-három év múlva éri el, ennek megfelelően kell elkészíteni a csapat számára a fejlesztési tervet. A Salgótarjánban, a Csepelben és a Diósgyőrben a támadójátékot kell javítani. A Bp. Dózsában gyorsabbá kellene tenni a kombinációs játékot és vegyíteni kellene gyorsindításos támadásokkal és lyukrajátszásokkal. A győrieket sérülések gyakran akadályozzák az idén, mindezen túl azonban néhány játékos erőnlétén is kellene javítani. A Szombathely és az Izzó egész játékát újjá kellene szervezni. Az Izzónak például a csatársorában semmi állandóság nem volt. 13 játékos játszott az öt csapathelyen a tavasz folyamán! Hogyan lehet így az összeszokottságnak még a legkisebb fokát is elérni? Sok játékost szerepeltetett a Légierő is, ez persze érthető, hiszen ki kellett alakítania együttesét. A szolnokiak baja talán az, hogy mostanig sem tudták támadósorukat megfelelően kiépíteni. Ez akadályozta ugyanis elsősorban az eredményesebb támadójáték kialakulását. Az őszi nyitányig rendelkezésükre álló hetekben elsősorban ezzel a kérdéssel kell foglalkozniuk a szolnokiaknak. A mérkőzések légköre általában sportszerűbb volt, mint tavaly. A párt sportra vonatkozó határozata nyomán mindenfelé fokozódott a munka a nevelés terén, a játékosok viselkedése a játéktéren és azon kívül általában javult, s sportszerűbbé vált a nézőtéren is a létkor. De más sok a teendő a nevelés terén, mert egyik-másik mérkőzésen még túl sok volt a beszéd: előfordult tavasszal is, hogy egyes játékosok legyintettek a játékvezető döntésér’e. voltak még a játékvezető döntését vitatok és a mérkőzés hevében játékostársukat vagy az ellenfelet szidalmazók is. Feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy egyes esetekben megint láttuk a kíméletlen játék taktikaként való alkalmazását. A most következő szünetben nemcsak a játékosok egyéni labdakezelési, taktikai és erőnléti fejlesztésével kell majd a vezetőknek, az edzőknek foglalkozniuk, nemcsak a támadójáték javítására kell gondolniuk, hanem a nevelés különféle kérdésére is. A szurkolóknak, a sportkörök barátainak is folytatniuk kell azt a segítőmunkát, amelyet a tavasz folyamán végeztek. Csak a labdarúgásban szereplők közös munkájával érhetünk el további fejlődést a játéktéren és a nézőtéren egyaránt. P. J. Beszélő számok az NVB 1 tavaszi idényéről 13 733 néző jutott átlagban egy-egy NB I-es mérkőzésre. Sok ez, avagy kevés? Sok. 1954-ben csak 10 266 néző jutott egy-egy mérkőzésre, pedig eddig az 1954-es év mérkőzései voltak a leglátogatottabbak. 1938—39-ben, a második világháborút megelőző utolsó békeévben 2748 volt az átlagos nézőszám. Az idén tavasszal tehát ennek ötszörösét értük el. Tavaly átlagban egy-egy mérkőzésre 3.6 gól jutott. Tavalyelőtt 3.4. Az idén tavasszal pedig ismét 3.4. Hány gólt rúgott átlagban egy-egy mérkőzésen a négy éllovas az elmúlt években: 1953 1954 1955 1. Bp. Vörös Lobogó 3.3 3.1 3.1 2. Bp. Honvéd 3.3 3.8 3 2 3. Bp. Kinizsi 1.4 2.0 27 4. Bp Vasas 2.3 13 2.6 A Bp. Kinizsi és a Bp. Vasas tehát ez év tavaszán ezen a téren sokkal közelebb került a két éllovashoz. Milyen nagyobb meglepetéseket hozott a tavaszi idény? A végeredményt tekintve meglepetés a Pécsi Dózsa hatodik és a Bp. Dózsa tizenkettedik helye. Az egyes mérkőzéseket tekintve (elöl a pályaválasztók): Pécs — Bp. Honvéd 2:0, Bp. Kinizsi —Bp. Honvéd 4:4 (1:4-as félidő után), Bp. Kinizsi —Bp. Dózsa 0:4, Győr —Csepel 1:3, Izzó—Győr 2:5, Izzó — Diósgyőr 0 3, Diósgyőr —Izzó 0:2, Csepel—Pécs 0:1, Pécs—Izzó 1:2... Egy, csak egy csapat dicsekedhet azzal, hogy valamennyi mérkőzésen gólt rúgott: a Bp. Vasas. És csak egy olyan csapat van, amelynek hálója sohasem maradt érintetlen: a Győri Vasas. Három olyan csapat van, amely 8—8 mérkőzésén nem kapott gólt: Bp. Vörös Lobogó, Bp. Kinizsi, Pécsi Dózsa. E teljesítmények mellett feltűnő, hogy a Bp. Honvéd, tehát a bajnokcsapat csak egy mérkőzését úszta meg kapott gól nélkül. Az érem másik oldala: megüti-e az NB 1 színvonalát az olyan csatársor, amely 15 mérkőzés közül kilencen nem rúgott gólt? Aligha. A Légierő csatársoráról van szó. Nincs sokkal mögötte a Bp. Dózsa csatársora sem, amely hét mérkőzésen bizonyult gólképtelennek A forduló válogatott éban Hidegkúti mint jobbösszekötő ötször, mint középcsatár háromszor kapott helyet, s a tartalékcsapatban mint jobbösszekötő kétszer szerepelt. Tizenöt játéka közül tehát tíz kiemelkedő volt. Páratlanul szép eredmény. Második helyen Czibor áll, hétszer beült a forduló válogatottjába és egyszer a tartalékcsapatba. Az ősszel sorra kerülő mérkőzésekre a kiesés elleni nagy harc lesz majd a jellemző, hiszen a 14 csapat közül 4 esik ki. A kiesés elleni harcban a legjobban érdekelt: Győr, Diósgyőr, Csepel (11—11 pontja van mindháromnak), Szombathely (10 pont), Bp. Dózsa. Izzó (9—9 pont). Légierő (S pont). Tavaly 22 pont elég volt a bentmaradáshoz, de akkor csak két csapat esett ki. Pénteken este mér Budapesten edzenek a beígér VVSZ játékosai A csepeli labdarúgó-torna magyar résztvevői igen lelkiismeretesen készülnek a szombat-vasárnapi találkozókra. Csütörtökön délután a Csepeli Vasas és a Vasas Izzó is edzést tartott. A Vasas Izzó edzésén igen sok szó esett a szombati ellenfélről, a bolgár bajnokság harmadik helyezettjéről, a VVSZ-ről. A sérült Kirádi Ervin vitte a szót: — A bolgárok ellen már többen játszottak közülünk. Mindnyájan saját tapasztalatunkból tudjuk, hogy igen lelkesek és kemények, kell vinni, és sokkal. A labdát a földre de sokkal többet kell kapura lőnünk, mint az utolsó bajnoki mérkőzéseinken. Kirádinak e megállapításával a csapat minden tagja egyetértett. Mikor Kalocsái Géza dr. edző közölte, hogy több fiatalt is „tűzbe akar dobni”, a fiatalok — Lelenka, Kosztolnik, Szini, Nagy J. — az idősebbeket, a tapasztaltabbakat kérdések özönével árasztották el. A kíváncsi fiataloknak Városi adta meg a választ: — Ha bekerültök a csapatba szombaton, akkor olyan nyugodtan játsszatok, mintha edzésen lennétek, mintha Mosonmagyaróváron játszanátok . . . „ Tegyétek" a labdát, ez a titka a jó játéknak. Lelenka Sándor elmondta, hogy munkahelyén, az Egyesült Izzóban, szaktársai is felhívták már a figyelmét arra, hogy a bolgárok milyen szívósak, nem ismernek elveszett labdát. — Ha ők nem ismernek elveszett labdát, akkor mi sem fogunk ismerni. Küzdeni fogunk teljes szívvel, lelkesedéssel. Mi fiatalok be akarjuk bizonyítani, hogy velünk is számolni kell... Kalocsay Géza edző a beszédbe kapcsolódva jegyezte meg: — A fiatalok vasárnap Mosonmagyaróváron bizonyították be, hogy igenis lehet és kell rájuk számítani. A helyi csapat ellen egészen jó támadójátékkal 8:2 arányban győztünk. A VVSZ elleni mérkőzést is arra használjuk fel, hogy keressük a jövő csapatát. Több olyan fiatalunk van, akiknek a szombat-vasárnapi mérkőzéseken alkalmat adunk arra, hogy megmutassák, mit is tudnak tulajdonképpen. A csapatot a két mérkőzésre a következőkből állítom Komáromi, Zalai, Kéri, Sólyom, össze: Kartmann, Fürjes, Városi, Szini, Kosztolnik, Samus, Bukovi, Várnai, Lelenka, Kemény, Kincses, Nagy J. Az egyik mérkőzésen mindenképpen kipróbáljuk a Színi, Kosztolnik fedezetpárt. A Csepeli Vasas is csütörtökön fejezte be a készülődést a tornára. Kállói Béla edző irányításával a csepeli piros-kékek a héten két edzést tartottak. Itt is az a jelszó: keressük az őszi idény csapatát. — A kétnapos torna igen jól jön nekünk — mondta Kállói edző —, hiszen számos fiatalnak helyet tudunk biztosítani vagy a VVSZ, vagy a jó játékerőt képviselő Sztálinvárosi Vasas ellen. Takács sérült, így az ő játékára egyik nap sem számítunk. Helyettese Kun lesz. Rajta kívül helyet kap a csapatban még Sárvári a középhátvéd, vagy valamelyik fedezet helyén. A sztálinvárosiak ellen a csatársorban játszani fog az ifjúsági válogatott Völgyi is. Ha ott megnyugtató játékot mutat, akkor szó lehet arról, hogy vasárnap a VVSZ ellen is legalább egy félidőt játsszon. Igen, sokat várok. Povázsai, Tisza Tőle és Ivanics játékát is tervbe vettem. Csepelen talán Völgyi Sándor a legboldogabb ember. — Minden vágyam az volt, hogy a „nagy" csapatba kerüljek — mondta a fiatal játékos. — ságot sok edzéssel. Az ifjúsági válogatottkemény munkával elértem, most szeretnék az első csapatban is helyt állni. A csepeli pálya 72 darab 3000 wattos lámpája szerdán este igen jól vizsgázott. Egyenletes, szinte nappali fényt ontottak a pálya minden részére a lámpák. A smaragdzöld füvön a hófehér labda útját a nézőtér legtávolabbi részéből is jól lehetett követni. A bolgár labdarúgók, akik pénteken délelőtt érkeznek meg Budapestre, este már itt tartanak villanyfény mellett edzést. A bolgárok részére néhány labdát is előkészítettek, hogy szombaton és vasárnap ne legyen teljesen szokatlan részükre a fehér labda. A csepeli stadion felé a közlekedést is megkönnyítették szombatra és vasárnapra. A helyiérdekű járatai a Boráros térről 3 percenként röpítik a szurkolók ezreit Csepelre. Amikor a játékvezető sípja a mérkőzés végét jelzi, a tolongás elkerülése érdekében rendkívüli járatokat indítanak és minden érdeklődő alig negyedóra alatt már a villamoson lehet és mehet Pest vagy Buda felé ... A torna sikerének érdekében minden előkészületet megtettek, most már csak az a kérdés, hogy a VVSZ, a Csepeli Vasas, a Vasas Izzó vagy a Sztálinvárosi Vasas éri-e el a legnagyobb sikert... Fahidy József A bécsi mérkőzés dönt! Elutazott az osztrák fővárosba a Wacker és a Bp. Vörös Lobogó Nem mondhatnánk, hogy egészen ritkán fordul elő olyan labdarúgó-mérkőzés, mint amilyen a Bp. Vörös Lobogó— Wacker találkozó volt Elég gyakran megtörténik, hogy egy-egy mérkőzésen az egyik csapat váratlanul nagyon gyengén, a másik pedig váratlanul igen jól játszik. Még azt is hozzátehetnénk, hogy az egyik csapat váratlanul jó játéka rendszerint szoros összefüggésben van ellenfele váratlanul gyenge teljesítményével. A Bp. Vörös Lobogót ilyen gyengén még nem láttuk az idén játszani, mint most a bécsi Wacker ellen. Ez különben a csapat vezetőinek és a játékosoknak a véleménye is. Pöstényi József dr. szakosztályvezető ennek megállapítása után hozzátette: még kiharcolhatja a csapat a továbbjutást. Idegen környezetben, tehát nehezebb körülmények között, de kiharcolhatja. Csütörtökön együtt utazott el a két csapat Bécsbe. A budapesti csapat tagjai között volt Palotás Péter is. Kemény Tibor- a csapat edzője kijelentette, hogy számít szombaton Palotás játékára is és reméli, hogy az együttes kiharcolja a továbbjutást Bécsben. Nehéz lesz ez, de a csapatban minden képeség megvan a Wacker hazai legyőzéséhez is. Nagyon jól kell játszania mindenkinek, harcolni is kell majd, de a feladat nem megoldhatatlan A búcsúztatásnál megjelent a sportkör néhány szurkolója is. Bizakodva veregették a Vörös Lobogó-játékosok vállát, mondván: még egyszer ilyen rosszul nem játszhat a csapat! Egyik-másik játékos elmosolyogta magát, s valaki halkan megjegyezte: — Akkor nem jól ismer bennünket a sporttárs! De azután komolyra fordították a szót. Hangoztatták: Bécsben mindent el fognak követni, hogy kiharcolják a továbbjutást, noha a Wacker kitűnő együttes. Bebizonyította szerdán, hogy támadó- és védőjátéka egyaránt igen magas színvonalú. Nagyon járhat ez a harc, nehéz lesz, de sikerrel Elvégre a Bp. Vörös Lobogó jól összeszokott együttes, s tagjai egyénileg is igen képzettek és kellő nemzetközi tapasztalattal is rendelkeznek. A legnagyobb elismeréssel beszélt a Vörös Lobogó tudásáról L. Hónig, a Wacker ügyvezető elnöke. — Hatalmas sikerként könyveljük el a döntetlen eredményt — mondta —, hiszen Európa egyik legjobb csapata ellen értük el és annak otthonában! Tudjuk, hogy a Vörös Lobogó lényegesen jobb teljesítményre is képes, mint amit ezúttal nyújtott, az sem lehetetlen, hogy odahaza alulmaradunk vele szemben, most azonban mindenesetre örülünk a szerdai sikernek. Ez a 3:3 Budapesten a Wacker idei legjobb nemzetközi eredménye. Csapatunk minden tagja szívvel-lélekkel harcolt, de nemcsak harcolt, hanem ügyesen és ötletesen játszott is. Ilyen jól nem játszott az osztrák bajnokság egyetlen tavaszi mérkőzésén sem. A szerdai eredmény alapján bízunk benne, hogy odahaza kiharcolunk egy egygólos győzelmet és ezzel továbbjutunk a Középeurópai Kupában. Kemény Tibor közölte, hogy Bécsben a következő csapattal lépnek pályára: Fazekas — Kovács II, Börzsei, Lantos , Kovács 1, Zakariás — Sándor, Hidegkúti, Palotás, Kárász, Szimcsák I. Tartalékként Fecske, Kovács III, Molnár és Arató ment a csapattal. A bécsi Wacker kétségtelenül a hazai környezet előnyével veszi fel a küzdelmet Bécsben a győzelem kiharcolásáért, illetőleg a továbbjutásért. Kétségtelen az is, hogy a Wacker nagyszerűen harcolt és kitűnően játszott szerdán, a Bp. Vörös Lobogó pedig szokatlanul gyengén. Mindezek ellenére azonban nem tartjuk lehetetlennek azt, hogy a budapesti csapat megszerzi a győzelmet, kiharcolja a továbbjutást Bécsben. Szerdán a csapat egyes tagjai a gyors vezetőgól után egy kissé könnyen verték az ellenfelet, ami később megbosszúlta magát. Most már tudják valamennyien, hogy minden erőbeadásra szükség van a Wacker ellen, biztos tehát, hogy odaadóan küzd majd szombaton délután a csapat minden tagja a bécsi stadionban Ha csak átmeneti kisiklás volt ez a szerdai döntetlen, akkor a jónéhány kiemelkedő tudású játékossal rendelkező és kitűnő csapatteljesítményre képes Bn. Vörös Lobogó nagy küzdelemben kiharcolhatja a továbbjutást. Megjelent a Testnevelés Tudomány, a Testnevelési Tudományos Tanács folyóirata, amelynek célja a magyar sport és testnevelés színvonalának általános és tartós emelése. az elmélet összehangolása a gyakorlattal Ezért nélkülözhetetlen minden magyar sport szakembernek, edzőnek. Beszerezhető: Sportpropagandánál Bpest, VIII., Rákóczi út 57/a Előfizetés 1 évre 24 forint a 03.878 091—8 csekkszámlaszámon.1955. július 1, péntek Mit kell tenni sísportunk továbbfejlesztéséért? Hosszú évek óta foglalkoztatja a sísport fejlesztésének kérdése mindazokat, akik hívei ennek a sportágnak. Az eredmény azonban szinte semmi. A sísport irányítására hivatottak rendre rávilágítottak a felemelkedés útjára, de amikor a végrehajtásra került volna a sor, hiányzott belőlük a kellő munkakedv és lendület. A szívós munka hiányának pedig az lett a következménye, hogy alig történt előrehaladás ebben a szép téli sportágban. Ezzel a kérdéssel foglalkozott újólag a legutóbbi országos értekezlet is, amelyet az OTSB-ben tartottak meg. Egyik alapvető hibája sísportunknak, hogy a télen általában kielégítőnek mondható munkakedv eltűnik az utolsó hóval, s a sok fontos elintézendő dologban leginkább csak akkor történik intézkedés, ha közeledik az új versenyidény. A társadalmi szövetségek fontos feladatot betöltő munkát végeztek, bizottságai csak idén,mert a hó elolvadásával az ügyeket is lezártnak tekintették, s a nyár szinte elveszett idő volt a sísport számára. Pedig lett volna tennivaló elég. Évek óta probléma a sísport tömegesítésének kérdése, hiszen a versenyzőlétszám gyarapodásában alig volt gyarapodás az utóbbi időben. Persze nemcsak a társadalmi szövetségekben kell keresni a hibák okát, hanem abban is, hogy a sportegyesületek zöme még mintha nem részesíti kellő erkölcsi és anyagi támogatásban síszakosztállyal rendelkező sportköreit, s jóformán semmit sem tesznek új szakosztályok létrehozása érdekében. Az idei versenyek zöméről ezúttal is hiányoztak a Munkaerőtartalékok SE, a Bányász SE, a Bástya SE, valamint Haladás SE versenyzői. Alig nyújtottak a síelőik számára olyan versenyzési és edzési lehetőséget, amely elősegíthette volna fejlődésüket. De voltak jó példák is. A Dózsa SE, a Vasas SE, a Törekvés SE, a Honvéd SE és a Kinizsi SE az idén lényegesen többet tett a sísport érdekében, mint előzően, de az is örvendetes, hogy az Építők SE-ben és a Szikra SE-ben is nagy igyekezettel láttak hozzá a sísport felélesztéséhez. A tömegesítés másik erősen kifogásolható problémája, hogy a vidék sísportja sem mutatott kellő fejlődést. Igaz, hogy Inotán, Győrött Debrecenben, Sopronban és Egerben voltak népszerűsítő versenyek, néhol jól is sikerültek, lényegesen azonban nem tudtak hozzájárulni a versenysport gyarapításához. Általános hiba, hogy vidéken nagy felszerelési hiánnyal küzdenek a síelők, annak ellenére, hogy az ország számos helyén síállomások állnak a sportolni akarók rendelkezésére. Főleg jó lécekben mutatkozott hiány. Hazai spécgyártásunk a legutóbbi idényben sem tudta teljes mértékben kielégíteni az igényeket, a külföldről érkezett sportszerekből pedig nem juthatott kellő mennyiség a sok vidéki igénylőnek. A másik ellentetes hiba, hogy kevés a jól képzett edző vidéken. Az edzők szakmai képzésében és továbbképzésében bizony még a fővárosban is baj volt, bár itt kielégítő a jó szakmai felkészültséggel rendelkező edzők száma. Vidéken sokhelyütt, sajnos, olyanok végzik a versenyzők szakmai oktatását, akik a versenyzés tudnivalóiban maguk is tanulásra szorulnának. Meg kell állapítani, hogy a versenyeszközök megjavításában és a létesítmények számának emelésében jelentős előrehaladás történt. Különösen jelentős, hogy a futók számára sikerült Bánkúton egy nemzetközi színvonalat elérő állandó pályát biztosítani. Hasonló fontosságú, hogy Galyatetőn a Bp. Törekvés síelői társadalmi munkával egy olyan lesiklópályát építettek, amely jóval nehezebb feladatok elé állítja a lesiklókat majd, mint bármelyik más hazai pálya. A vidék síuárősportja fejlődése szempontjából örvendetes, hogy az Inotai Szarna síelői egy középsáncot építettek. Ennek ellenére országos viszonylatban igen gyenge lehetőségek nyílnak ugróink számára. Az átalakított mátraházi nagysánc, csak kevés versenyző számára biztosít fejlődést. Hiányzik a lillafüredi nagysánc is a diósgyőri és a miskolci ugróknak. A fővárosi versenyzőknek még mindig hiányzik egy középsánc, s egy korszerű nagysánc A probléma megoldásához már hozzákezdtek. Épül a Szabadsághegyen a sok éve nélkülözött ugrósánc. A korszerű technikai eszközök alkalmazásában is komoly hibák mutatkoztak versenysportunkban. Ez abból adódott, hogy nem kellő alapossággal határoztak egy-két jelentős kérdésben. Nagyhideghegyen például többmilliós költséggel sífelvonót építettek, s ott, ahol a versenyek és az edzések központja van télen, a Mátrában, ott még ma sincs minden versenyző egyaránt használható felvonó számára Ezzel szemben a nagyhideghegyi sífelvonó kihasználatlan, mert távol esik a versenyek és az edzések színhelyétől. Sísportunkban a sok árnyoldal ellenére is örvendetes, hogy több élversenyzőnk a hóban szegényesnek mondható edzéskörülmények ellenére is növelni tudta teljesítményét. Ezt a megállapítást többek között Sajgó Pál, Mező Bertalan, Bartha Magdolna és Kőváriné Szendrődi Ildikónak Zakopanéban, illetve a csehszlovákiai Chlebben elért jó eredménye támasztja alá. A fejlődés azonban nem volt általános, mert a kielégítő szárazedzések után hóhiány miatt a zöm csak késve kezdhette el havasedzéseit. Néhány versenyzőnk sikeres szereplése elsősorban annak tulajdonítható, hogy legjobbjaink többsége rátért az egész éven át tartó rendszeres edzésre, kiegészítő sportok űzésére. Voltak azonban nehézségek is felkészülésükben. Egyesek például minden szakedzést nélkülözve voltak kénytelenek indulni az országos lesikló- és műlesikló-bajnokságon, de a Budapestbajnokságon is. A fenti kérdéseket részletesen beszélte meg az országos értekezlet. Hogy a munka megjavítását további feladatul tűzik e sportág hívei, az abból is látszott, hogy hasznos hozzászólások egészítették ki az elhangzottakat. Tolnai József (budapesti társ. Szöv.) az országos és a budapesti társadalmi szövetség szorosabb kapcsolatainak fontosságát vetette fel, mint az elintézésre váró sok feladat egyik alapját. Kovács László (Bp. Dózsa) a szakosztály költségeinek csökkentése végett javasolta, hogy Budapest síbajnokságait ezentúl ne a Mátrában, hanem Budapesten a Szabadsághegyen rendezzék. Nagy Dezső (Eger) az oktatóképző tanfolyamok hiányát kifogásolta, mint a vidéki sísport minőségi fejlődésének egyik fontos eszközét. Bartos Gyula (Bp. Vasas) többek között a versenybíróság jövőbeni gondosabb munkáját kérte, majd a sícipők javításának nehézségeit tárta fel. A felvetett hiányosságok mutatják, hogy egész sereg tennivaló akad még a magyar sísportban. A hibák nem újkeletűek, már nem egy országos értekezleten beszéltek azokról és mégis fennállnak ma is. A legutóbbi országos értekezlet is csak akkor lesz hasznosnak mondható, csak akkor segíti előre a magyar sísportot a felemelkedés létráján, ha végre meg is valósítják a tennivalókat.