Népsport, 1955. augusztus (11. évfolyam, 151-171. szám)

1955-08-02 / 152. szám

Jó a kellemetlen meglepetése Öt megjegyzés a legutóbbi öttusa-versenyről A Bp. Honvéd versenyén az idén már harmadízben találkoztak a legjobb öt­tusázók, s ez volt az első eset, amikor a teljes válogatott keret elindult. A két terepszámban, a lovaglásban és a terep­futásban ezúttal már nehezebb követel­ményeket állítottak a versenyzők elé. A tereplovaglás hossza 4250 méter volt, s Szondy azt állította a verseny után, hogy a Lóversenytéren még soha­sem volt alkalma ilyen nehéz pályán lovagolnia. A pálya alaposan eltért az előző két versenypályától. Az első km-en igen gyors iramban mehettek a lovak, de a további háromban akadály, aka­dályt, kanyar kanyart követett. A 19 induló közül 16 lovagolt az alapidőn belül és 12 versenyző teljesítménye hi­bátlan volt. Nehéz feladata volt Ková­csinak Az ismeretlen Fóka hátán ver­senyzett, mégis jól szerepelt. Tanácsos volna a hátralevő két versenyen még több ismeretlen, új lovat versenybe állí­tani, hogy az öttusázókat a világbajnok­ságon se érhesse meglepetés. ★ A pisztolylövést általában „ideg­szám­nak,” nevezik, de most helyesebb az „ideges” megállapítás. Nem minden ver­senyző bírta ugyanis idegekkel a szo­ros küzdelmet, nem egynek bizony meg­­remegett a keze célzás közben. Elsőnek Moldrich­ „lőtte ki” magát az élcsoportból. 180 kör már nem elég egy hazai versenyen sem ahhoz, hogy az el­sők között végezzen valaki. Moldrich az előző verseny megnyerése után esé­lyesnek számított, ez a tény idegesítette és eddigi legrosszabb köreredményét lőt­te. Izgult Móra, Túrák és Bucskcó is, ők sem érték el azt az eredményt, ame­lyet edzésen vagy más versenyen meg­lőnek. Szondy és Bódy azonban legyőzte ide­gességét. Közepes vívás után — csak 712, illetve 676 pontot szereztek —, mind­ketten jól tudták, hogy csak jó pisztoly­­lövéssel kerülhetnek az élcsoportba. Jó ütemben rajtoltak, biztos kézzel, ponto­san lőttek és ebben a számban pótolták az eddig vesztett pontokat. ★ Bódy meglepetést okozott: legutóbb igen gyengén szerepelt, s most első lett. Ingadozó teljesítményének fő oka kiegyensúlyozatlansága. Egyszer van kedve versenyezni, másszor nincs és ritkán edz mind az öt számban meg­közelítően is egyforma erővel. Most ismét bebizonyította, hogy milyen eredményre képes, de a válogatott csapatnak csak akkor lehet biztos tagja, ha megnyugszik, kiegyensúlyo­zottabb lesz és minden találkozóra tel­jes odaadással készül fel. A többiek közül az idei teljesítmé­nyek alapján Kovácsi és Ferdinándy formája a legmegnyugtatóbb. Kovácsi az első versenyt megnyerte, a máso­dikon vizsgái miatt nem indult, most pedig második lett. Ferdinándy jó for­máját dicséri, hogy a három verse­nyen két második és egy harmadik helyet szerzett. Szondy tovább javult és kellemes meglepetést keltett a 10 havi kihagyás után ismét versenyző Móra. ★ Legutóbb arról panaszkodtak az öttusázók, hogy a pálya túlságosan könnyű. Most pedig általános volt a vé­lemény, hogy­­az ilyen nehéz pályán már nem terepfutás folyik, hanem hegymászó túra. Verseny után megkérdeztük Apró Jó­zsefet, a sokszoros válogatott akadály­futót, aki a háromtusa-bajnokság egyik résztvevője volt, hogyan vélekedik a kijelölt pályáról.­­ Nehéz pálya volt, különösen a köves talaj miatt lehetett rándulástól vagy más sérüléstől tartani. Az emelkedőket viszont igen jól osztották el, a közbeeső hosszú lejtőkön volt mód és idő arra, hogy ha valaki ismeri a futás technikáját, kipi­henje magát a legközelebbi emelkedőig. Bár én most indultam először három­tusa-versenyen, nem találom ezt olyan nehéz feladatnak, mint amilyennek az öttusázók, csak megfelelő állóképesség, szívósság és futástechnika kell hozzá. Azt hiszem ősszel, a svájci világbajnokságon sem lesz sokkal könnyebb a pálya, s jobb a kellemes meglepetés, mint a kel­lemetlen, helyesebb nehezebb terepre ké­szülni és aztán esetleg valamivel köny­­nyebben versenyezni a világbajnokságért. Teljes mértékben egyetértünk Apró véleményével. A jövőre vonatkozólag helyesnek tartanánk mindig más pá­lyára vinni a versenyt, hogy a verseny­zők az öttusa szellemének megfelelően ne oszthassák be előre pontosan ere­jüket, érjék őket kellemetlen meglepe­tések is. Jó az ilyenre itthon is felké­szülni.★ Az edzők most már szinte magától értetődően végignéznek minden számot, a lovaglástól egészen a terepfutásig. Helyes ez így, hiszen a futóedzőnek tud­nia kell, hogy mennyi energiát, mennyi erőt vesz ki a versenyzőből a lovaglás és az úszóedzőnek sem árt legalább látnia, hogy mit jelent hat óra hosszat megállás nélkül vívni a rekkenő meleg­ben. Az edzők egybehangzó véleménye szerint az utolsó hónapban javult a ke­ret munkája, lelkiismeretesebben, szor­galmasabban dolgoznak a versenyzők. Ezúttal már csak Mészáros Sándor úszóedző panaszkodott, ő viszont jog­gal. Még mindig akad néhány verseny­ző, aki ,,félszámnak” tekinti az úszást és csak hetenként egyszer vagy kétszer jár le edzés címén ,,fürdeni”. A terep­futás fontos voltát már felismerték a versenyzők. Itt volna már az ideje, hogy a másik fizikai szám, az úszás pontszerző szerepére is ráébredjenek, s ha nem is könnyű dolog 10 — 20 másod­perceket javulni, akkor is komolyabban neki­láthatnának az úszásnak. (molnár) 43 év alatt pontosan egynegyed perc Hogyan fejlődött az 1500 méteres síkfutás világcsúcsa? Az 1500 méteres síkfutásban 1912 óta tartanak nyilván világcsúcsot. Az­óta pontosan egynegyed percet fejlő­dött a világcsúcs. Először 25 évvel ez­előtt került 3:50-en belülre, s 11 év­vel ezelőtt ment a 3:45 alá. A világ­csúcs javulásának története: 3:55.8 Kiviet (amerikai) 1912 3:54.8 Zander (svéd) 1917 3:52.6 Nurmi (finn)­­ 1924 3:51.6 Peltzer (német) 1926 3:49.2 Ladoumegue (francia) 1930 3:49 Beccali (olasz) 1933 3:48.8 Bor­thron (amerikai) 1934 3:47.8 Lovelock (újzélandi) 1936 3:47.6 Hagg (svéd) 1941 3:45.8 Hagg (svéd) 1942 3:45 Andersson (s­véd) 1942 3:43 Hägg (svéd) 1944 Strand (svéd) 1947 Lueg (nyugat-német) 1952 Bannister (angol) 1954 3:43.8 Santee (amerikai) 1954 3:41.8 Landy (ausztrállai) 1954 3:40.8 Iharos (magyar) 1955 Külföldi Híradó A svédországi Borasban rendezett atlétikai versenyen a férfi magasugrást a svéd Nilsson 207 cm-es eredmény­nyel nyerte. A bécsi Rapid labdarúgó­csapata az ausztráliai Melbourne-ben 4:1-re győ­zött egy ausztrál válogatott ellen. A labdarúgó Szovjet Kupáért. Moszk­va: Lokomotív Moszkva—Zenit Lenin­­grád 3:2 (0:1). Bratislavában befejeződtek a cseh­szlovák teniszbajnokság küzdelmei. Férfi egyes: Javorsky. Férfi páros: Javorsky, Zabrodsky Vegyespáros: Javorsky, Puzejova. Női egyes: Puze­jova. Női páros: Puzejova, Karmazi­nová. A francia Pirolley a 200 m-es pil­­langóúszásban 2:32.5 mp-cel új francia csúcsot ért el. Nymregenben a Jugoszláv—holland úszóviadal a jugoszlávok 118:105 arányú győzelmét hozta. Vízilabdában a jugoszlávok első nap 3:2-re, másnap pedig 4:2 arányban nyertek. Parnuban befejeződött az Észt Szov­jetköztársaság fennállásának 15. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepi sakkverseny. 11 résztvevő közül Keres nemzetközi nagymester végzett az első helyen 9.5 ponttal, második Randvik­ mesterjelölt lett 6 ponttal. A mezőny­ben még két nemzetközi nagymester (Lillenthal és Rogozin) és egy nemzet­közi mester (Ilivickij) volt. S. Petterson 19 éves svéd magas­ugró a svéd ifjúsági atlétikai bajnok­ság során 204-et ugrott. Hétfőn játszották le Moszkvában a Szpartak Moszkva—Sahtyor Sztálino szovjet bajnoki labdarúgó-mérkőzést. A Szpartak hatalmas küzdelemben 4:3 (2:2) arányban győzött. Moszkvában nagy érdeklődés előzi meg az angol Wolwerhampton Wanderers vasárnapi vendégjátékát. Az angol csapat ellen­fele a Szpartak lesz. Vasárnap a belga Moens és az ame­rikai Courtney kísérletet tett a 800 m-es síkfutás világcsúcsának (1:46,6, Harbig) megjavítására. A kísérlet ered­ménytelen maradt: Moens 1:48,1-et, Courtney 1:49-et futott. Csehszlovákia országúti kerékpáros bajnokságának második részét a Bratis­­lava—Nyitra—Bratislava 164 km-es út­­vonalon bonyolították le. A 94 induló között Vesel­y szerezte meg a győzelmet 4:25:45-ös idővel. Románia 1955. évi 200 km-es ország­úti kerékpáros banokságát Moiceanu nyerte 5:22:32-s idővel. Milánóban befejeződött az Olaszország — Svédország Davis Kupa találkozó. Végeredményben az olasz teniszezők 4:1 arányban győztek. Az utolsó két egyes mérkőzés eredménye: Davidson (svéd)— Sirola (olasz) 6:2, 8:6, 6:4, Gardini (olasz)—Stokkenberg (svéd) 6:4, 6:1, 6:4. Ausztrália tenisz-válogato­tta Montreal­ban a Davis Kupa amerikai zónájának döntőjében 5:0 arányban győzött Kanada ellen. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzések: Weiden: Ausztria—Nyugat-Németország 3:2 (1:2). A vasutas Európa-bajnokság döntője. Frankfurt: Turbine Erfurt (NDK)—FSV Frankfurt 1:1 (1:1). Sztálin: Sz. Szpartak—Aradi Vörös Lobogó 2:1 (2:0). A Bp. Vasas salakversenyéről — Mai országos versenyünket az eső miatt kicsit később kezdjük — hallottuk vasárnap délelőtt a népligeti pályán a hangszórókból. A szurkolók türelmesen vártak, s amikor a 250-es meg a 100-as géposz­tályok után a 125-ös Csepelek megje­lentek a rajtnál, már ilyen megjegyzé­sek hangzottak el a nézőtéren: — Ma már nemcsak az 500-as sportgé­­pek küzdelme érdekes a salakversenye­ken, hanem a kis géposztályok viadala is. A megállapítást a 100-as és a 125-ös géposztály futamai igazolták is. Thoma mellé egyre többen nőnek fel az után­pótlás tagjai közül, főképpen a Bp. Tö­rekvés versenyzői. Nem véletlen ez, hi­szen a szakosztály edzője, Zamecsnik Tivadar, ak­i annak idején nemcsak a gyorsasági- és túraversenyeken volt ki­váló, hanem tizenöt éven keresztül a salakpályán szinte verhetetlennek bi­zonyult.­ Nagy örömet keltett a múlt hét vé­gén salakmotoros-berkekben az a hír, hogy három új 500-as tap-blokkot kap­tak a szakosztályok. A Bp. Honvéd, a Debreceni Törekvés és a Bp. Törekvés osztozott a három motoron. Gyimes Sán­dor, a Bp. Vasas szakosztályának egyik vezetője megállapította: — Úgy hiszem, mások is egyetértenek velem abban, hogy a fiatal Thoma, a Bp. Törekvés versenyzője valóban nyu­godtan ráülhet már 500-as gépre. Jövőre méltó ellenfele lehet Domjánnak is, Lé­­vaynak is. Az 500-as géposztály futamai közben ál­talában Lévaynak vagy Domj­állnak szok­tak szurkolni a nézők. Vasárnap egy harmadik versenyző, Schuch (Bp. Vasas) is sok szurkolót szerzett magának. A második és harmadik futamban egészen kitűnően motorozott, s végeredményben olyan nagytudású versenyzőt utasított maga mögé, mint Kés­jár. Amikor a díj­­ kiosztáskor felálltak a helyezett ver­senyzők a győzelmi dobogóra, majdnem olyan nagy tapsot kapott, mint másik két versenyzőtársa.­ A salakversenyzés — ezt kevés szur­koló tudja — kiválóan alkalmas arra, hogy a nagy fontosságú terep- és túra­­versenyekre előkészítse a versenyzőket. A salakmotorozás nemcsak alapos tech­nikai és taktikai felkészültséget igényel, hanem gyors helyzetfelismerést, jelentős fizikai erőt követel meg a versenyzők­től. A nehéz gépek egyensúlyban tar­tása a kanyarokban nem könnyű fel­adat! S a terepversenyzésben éppen az előbbi képességekre van igen nagy szük­ség. Nem véletlen, hogy a salakmotoro­sok legtöbbje — így például Thoma, Lévay, Nándori stb. — jól megállja a helyét a terepgyorsasági versenyeken is. Útmutató a Totó 32. számú szelvényéhez Az 1. számú mérkőzést törölték. A SZOVJET LABDARÚGÓ­­BAJNOKSÁGÉRT 2. Leningrádban: ZENIT —TRUDOVIJE REZERVI. 1054: 0:0, 1:0. 1855: 2:2. A leningrádi rangadó mindig nagy küz­delmet hoz. Mindkét csapat jobban sze­repelt az 1954. évi bajnokságban, mint ahogyan most szerepel: tavaly a Tru­dovije Rezervi a negyedik, a Zenit pe­dig a hetedik helyet szerezte meg. Idén a Zenit megnyerte az első két mérkő­­zését, de azóta nem győzött. A Trudo­vije Rezervi csapata jobb formában van, mint a Zenité. A Zenit például július 18-án otthon kapott ki 1:0 arány­ban a CDSZA csapatától, a Trudovije Rezervi pedig július 29-én Moszkvában szenvedett 1:0 arányú vereséget a CDSZA-tól. — 3. Kijevben: DINAMO Ki­­jEV —DINAMO TBILISZI. 1954: 1:1, 0:0. 1955: 2:2 (ez a mérkőzés Tbilisziben volt). A két csapat utoljára kupamér­kőzés keretében két héttel ezelőtt Tbi­lisziben találkozott egymással. Igen ér­dekes küzdelmet vívtak. A Dinamo Ki­­jev, a Szovjet Kupa 1954. évi védője, már 2:0 arányban vezetett, amikor a tbilisziek egy perc alatt két gólt rúg­tak. 2:2 lett az eredmény, hosszabbí­tani kellett, s végül a Tbiliszi Dinamó 3:2 arányban nyert. A hazai pálya elő­nye miatt a kijeviek valamivel esélye­sebbek. (A szelvényen szereplő négy szovjet csapat közül három a vasárnapi mérkőzések előtt még kedden is játszik: Dinamo Kijev—Zenit Leningrád, Dina­mo Tbiliszi—Dinamó Moszkva.) A NYÁRI KUPÁÉRT A-csoport: 4. A Harom utcában: BP. SPARTACUS-VI KISTEXT. Bp. Spartacus—Dohánygyár 2:2. KISTEXT —Dohánygyár 5:2. Bp. Gyárépítők— Bp. Spartacus 0:2. Bp. Gyárépítők— KISTEXT 0:0. A Spartacus csapata va­lamivel jobbnak látszik, mégis a semleges pályán nyílt mérkőzés valószínű. — 5. Mező utcában: KI­NIZSI DOH­ÁNYGYÁR — KINIZSI SÖR­GYÁR. A Dohánygyár mellett szól nemcsak a hazai pálya előnye, hanem a nagyobb tudás is. Tavaly, amikor még a Sörgyár is NB II-s csapat volt, mind­két mérkőzésen a Dohánygyár 1:0-ra nyert. — 6. A Halom utcában: BP. SZIKRA-BP. GYÁRÉPÍTŐK. A Bp. Gyárépítők eddig valamennyi mérkő­zését otthon játszotta, most valószínű­leg alulmarad. C-csoport: 7. A Latorca utcában: LÁNG-GÉPGYÁR-VASAS KÁBELGYÁR. Kénsavgyár—Kábelgyár 3:2, Láng-gép­gyár— Kénsavgyár 1:3, Kábelgyár— Csepeli Szikra 2:1, Csepeli Szikra— Láng­gépgyár 3:3. Tipp X. 2. — 8. A Béke utcában: BP. ÉPÍTŐK-KÉNSAV­GYÁR. A csoport első helyének kérdé­sét dönti el a mérkőzés eredménye. Nyílt küzdelem lesz. — 9. A Bogyó utcában: VL KELTEX —CSEPELI SZIK­­RA. A vendégcsapat aligha szerez pon­­­tot. A VÍZILABDA KINIZSI KUPÁÉRT 1.Bp. Vasas 11--------8:3 2 7. bp. V. Lobogó 1 1 — — 5:3 2 3-4. Bp. Honvéd 1 — 1 — 1:1 1 3-4. Bp. Dózsa 1 — 1 — 1:1 1 5. Bp. Törekvés 1 — — 1 3:5 — 6. Bp. Kinizsi 1 — — 1 3:8 — 10. A Sportuszodában: BP. HONVÉD — BP. KINIZSI, a bajnoki mérkőzésen 2:2 volt az eredmény. A Bp. Honvéd csapatából csak egy, a Bp. Kinizsi csa­patából pedig három játékos szerepel a VIT-tornán, s ezért a Bp. Honvéd köze­lebb áll a győzelemhez. — 11. A Sport­uszodában: BP. DÓZSA —BP. VÖRÖS LO­BOGÓ. Bajnoki találkozójukat a Bp. Dó­zsa 4:3-ra nyerte. Az előbbiből Gyar­mati és Martin, az utóbbiból Kiss hiány­zik most. Tipp: 1 — 12. A Sportuszo­dában: BP. TÖREKVÉS —BP. VASAS. A bajnoki találkozójukon a Bp. Törekvés meglepetést okozott: 4:3-ra nyert. A Bp. Vasas most Jeney és Markovits nél­kül játszik, de ennek ellenére vissza­vághat, hiszen a bajnokság hajrájában a Bp. Vasas feljavult, s vasárnap a Bp. Kinizsi ellen is kitűnően játszott. A Baranya megyei labdarúgó-bajnok­­ságért: 13. Pécsett: PÉCSI POSTÁS — PÉCSI VASAS. Tavaszi eredmény: 0:4. A Pécsi Vasas csapata lényegesen jobb, de meglepetés könnyen lehetséges. PÓTMÉRKŐZÉSEK A Csongrád megyei bajnokságért: 14. Hódmezővásárhelyen: H. SPARTACUS — H. VASAS. Tavaszi eredmény: 0:1. Jobb a Vasas, de a helyi rangadó most is nyílt mérkőzést hozhat, akárcsak ta­vasszal. — A másik két mérkőzésen a Szentesi Bástya esélyes a Csongrádi Bástya ellen és nyílt a Szentesi Kinizsi — Hódmezővásárhelyi Bástya találkozó. A 31. hét hivatalos eredménye. Beér­kezett 1 089 855 darab szelvény. Fel­osztásra került 1 961 739 forint. I. cso­port: 12 találatos szelvény 17 darab, nyeremény szelvényenként 28 850 forint. II. csoport: 11 találatos szelvény 442 darab, nyeremény szelvényenként­ 1110 forint. III. csoport: 10 találatos szelvény 4659 darab, nyeremény szel­vényenként 140 forint. 1. Dinamó Mo. 16 12 3 1 38:11 27 2. Szpartak Mo. 16 11 2 3 38:18 24 3. COSZA MO. 14 8 5 1 22:10 21 4. Torpedó Mo. 14 5 7 2 18:15 17 5. Dinamó Tb. 14 5 3 6 17:20 13 6. Dinamo Kijev 13 4 5 4 16:19 13 7. Lokomotív Mo. 14 3 6 5 20:21 12 8. Sahtyor Sz. 15 2 8 5 17:22 12 9. Trudovije Rez. 17 3 5 9 19:31 11 10. Krilja Szovj. 15 3 4 8 14:27 10 11. Szipartak Mi. 16 2 5 9 12:24 9 12. Zenit L. 14 2 5 7 11:24 9 (Mo. – Moszkva, Tb. = Tbiliszi, Sz. =■ Sztálino, L. = Leningrád, Ml. = Minszk.) Súlyemelő-sportunk félévi bizonyítványa: elégtelen — ígérjük, ezután minden másként lesz! — Megnézhetik majd az edzése­ket! — Felszámoljuk a tétlenkedés, a civakodás korszakát! Csak úgy röpködtek a levegőben az ilyen és ehhez hasonló kijelenté­sek annak idején a súlyemelők orszá­gos értekezletén. Azóta több mint fél év telt el, s bizony nehéz le­győzni a kíváncsiságot: vajon a szavakból mennyi vált tetté? Felelhetünk röviden is a kérdésre: majdnem semmi! Éppen ezért csak a legfontosabb kérdéseket nézzük meg: mennyiben történt ezekben változás egy fél esztendő alatt? A felnőttek edzésrendszere, élvonalbeli versenyzőink magatartása Súlyemelőinkkel szemben évek óta az a legsúlyosabb kifogás, hogy rossz az edzésrendszerük, ha egyáltalán lehet rendszernek nevezni azt, amit csinálnak és­­ ahogyan csinálják. Legjobb versenyzőink alig ismerik a tervszerű munkát, sőt némelyikük nyíltan ki is jelentette, hogy a négy időszakos rendszer a súlyemelő­sportban alkalmazhatatlan. Porubszky és Buronyi például azon a vélemé­nyen van, hogy a súlyemelő telje­sítménye kizárólag attól függ, milyen arányban áll egymással az illetőnek a termelésben és az edzéseken eltöl­tött ideje. Sokuknál régóta hangoz­tatott „elmélet” ez, amelynek leg­főbb hangadói tulajdonképpen a hi­vatásos sportolókra jellemző maga­tartás hívei, akik azt vallják, hogy „Magyarországon mindaddig nem lesz jelentősebb színvonalon a súlyemelő­sport, amíg az élversenyzőknek a termelő munkából is rendesen és rendszeresen ki kell venniök részü­ket”. Persze, hogy ez nincs és nem is lehet így, azt éppen egy-két helye­sen gondolkodó súlyemelő bizonyí­totta be. Mint például Páll József, Horváth József, Orvos András, vagy az a B. Nagy Bálint, aki valóban fáradságos munkája mellett mindig rendszeresen edz, s az országos csúcsok egész sorát döntötte meg ilyen feltételek mellett is. Ettől függetlenül azonban tény, hogy az előbb említett magatartás az utóbbi fél év alatt nem tűnt el, ha­nem­­ még jobban elburjánzott. Hat kerek hónap alatt egyetlen olyan verseny, vagy bajnokság nem volt, amelyen az élversenyzők mind elin­dultak volna. Így aztán érthető, hogy e hat hónap során kiábrándítóan gyenge eredmények születtek, s az átlag is gyengébb a tavalyinál. Súlyos hibák a vezetés körül Az országos értekezleten a sportág vezetői a legjobb versenyzőkkel együtt közösen állapították meg, hogy a fel­­emelkedéshez vezető út első és leg­fontosabb szakasza­ az egységes ed­zésrendszer bevezetése. Már az orszá­gos értekezleten kimondották azt is, hogy a helyes edzésmódszereket, a rendelkezésre álló szovjet tapasztala­tok alapján sürgősen ki is dolgozzák és az anyagot — vagyis azt, hogy mi­ként tanítsák, oktassák az edzők a jö­vőben a versenyzőket — mielőbb a szakemberek részére bocsátják. A he­lyes edzésmódszerek kidolgozása meg is történt. A szövetség elnöksége, az edzőtanáccsal karöltve — helyesen — úgy képzelte el megoldani ezt a fel­adatot, hogy az OTSB nehézatlétikai osztályának segítségével háromhóna­pos levelező edzőképző tanfolyamot szervezett. Ezt azonban már nem tud­ták sikeresen lebonyolítani, megvaló­sítani Ekkor újra fellángoltak a nézet­­eltérések. A társadalmi szövetség elnöksége ál­tal nemrégiben kiadott félévi munka­­értékelésben ezt olvashatjuk: „A Sze­mélyi ellentétek ismét kiéleződtek, nem sikerült megvalósítani az egészséges kapcsolatot a vezetők és a versenyzők között.” A válogatott versenyzők — akik majdnem mindannyian az idősebb korosztályt képviselik — újra hangoz­tatni kezdték, hogy „őket ne tanítsák semmiféle új ismeretre, mert továbbra is jó lesz nekik az, ami tíz vagy tizen­öt éven keresztül is jó volt...” A vá­logatottak részéről ismét jelentkezett tehát a maradiság elve, amely végülis oda vezetett, hogy­­ távolmaradtak a versenyektől. De nemcsak a versenyzők és a ve­zetők, hanem maguk között a vezetők között is kiújult ismét a régi ellentét. Olyannyira, hogy egyesek valóság­gal megfélemlítettek embereket, a szó legszorosabb értelmében száműztek egyeseket a súlyemelősportból. Indo­kolatlanul, jogtalanul! Az állandó intrikák, marakodások ma is dúlnak. Sőt talán még jobban, mint valaha, hiszen a valóság az, hogy jelenleg nincs is választott vezetősége a társadalmi szövetségnek. Az ügyek irányítását pillanatnyilag egy úgyne­vezett „ötös bizottság” végzi, ez a bizottság azonban nem kap megfelelő és főleg egységes támogatást a sportág szakemberei részéről ahhoz, hogy szá­mottevő eredményeket tudjon felmu­tatni, hogy az irányítás sokrétű fel­adatát megnyugtatóan tudja ellátni. Az ifjúságiak eredményeiről Súlyemelősportunk helyzete még­sem reménytelen. Ez azonban egyáltalán nem a vezetők érdeme. Kizárólag né­hány edzőé (például Keleti Kálmáné, Orvos Andrásé, Csinger Gyuláé s még néhányuké), akik ügyesen „függetle­nítik” magukat a szövetség vezetői, a többi edző, valamint a vezetők és az idősebb válogatott versenyzők között dúló civakodástól. Ez a néhány edző senkivel nem marakodik, hanem­­ becsületesen próbálja elvégezni mun­káját. Hozzá kell tennünk: jól is dol­goznak. Nem túlzás azt mondani, hogy súlyemelősportunk utánpótlása soha­sem volt még olyan biztató, mint most, a vezetésben és a válogatott csapat­ban fellelhető súlyos visszásságok elle­nére is. Jó bizonyíték erre például az, hogy a fiatalok az idei év első felé­ben nem kevesebb, mint 14 országos ifjúsági csúcsot döntöttek meg. Örvendetes velük kapcsolatban az is, hogy edzőik korsze­r módszerek­kel oktatják őket. A tizenhétéves Back Péter például aligha fog úgy járni, mint a sokszoros válogatott váltósúlyú Varga, aki súlyosan lerándult, mert most — a tevékeny pihenő időszaká­ban — akart országos csúcsot elérni. Összegezve tehát: súlyemelőspor­tunk félévi mérlege igen gyenge. A vezetés rossz, s e fél év alatt is be­bizonyosodott, hogy a jelenlegi válo­gatott tagjainak egy részére már nem lehet komolyan számítani. Éppen ezért minden figyelmet az ifjúságiak felé kell terelni, őket kell felkarolni, mert most még világosabb, mint valaha volt, hogy súlyemelősportunk kátyúba ragadt szekerét — persze nem a kö­zeljövőben — csak ők tudják kihúzni. Helyes lenne például, ha az ifjúságiak válogatott keretét felállítanák, s ha a fiatalok nemcsak sportkörük edzésein, hanem — a legjobbakról van szó — közös edzéseken is összejönnének. Aránylag elég kevés az ifjúsági ver­seny, így a még erőteljesebb fejlődés­­re, kibontakozásra nincs elég lehető­ség. Ha viszont látnák egymás moz­gását, ha edzéseken összemérnék egy-egy fogásban tudásukat, bizonyos, hogy még inkább jó irányban halad­nának ők is és nag­y egész súly­emelősportunk. Persze sok fáradtsággal jár még a jelenlegi ifjúsági válogatott felne­velése a kívánt nemzetközi színvo­nalra. De megéri a tervszerű, lelki­­ismeretes munkát, a türelmet, mert nem lehet kétséges, hogy megterem majd ennek a jóízű gyümölcse is. “2 1955. augusztus 2, kedd Sportélet a Duna mellett A Duna haragoszöld vize méltó-a­­­una­ságteljesen hömpölyög szép fővárosunkon keresztül. A fő­város lakossága szereti ezt a vizet. A nagy nyári melegekben felüdülést jelent lubickolni a hűs habokban. A pestiek fő dunaparti üdülőhelye a Római-part. Itt a Duna mellett sok csónakház várja hétvégi napokon az üdülni vágyókat. Szombat délutánon­ként több ezer dolgozó lepi el a Római-parti csónakházakat és környé­küket. Vajon hogyan gondoskodnak a csónakházak tulajdonosai az üdülők sportolási igényeinek kielégítéséről? Vajon milyen sportolási lehetőségek vannak a csónakházak környékén? Árnyas, fákkal körülvett, ligetszerű helyen terül el a Tungsram-gyár üdülője. A sportfelelős a sportolni vágyók érdekében ki is használja a szép nagy területet. Röplabda-, kosár­labda-pálya várja a dolgozókat és hordozható kézilabda-kapuk is van­nak. A nagy területen a kapuk bár­hol felállíthatók. Vasárnaponként vidám zajtól hangos az üdülő. A gyár munkásainak százai keresik fel. Ezeken a napokon „nagy" mérkőzé­seket vívnak a különböző sportágak­ban az alkalmi csapatok. A gyere­kek szórakozásáról a kis színpad gondoskodik. Erre szükség­ is van addig, amíg anyuka és apuka röp­­labdázik vagy kézilabdázik. • _____r­­­i van az Athe­iben SZOP helyen naeum nyom­da üdülője. Ahogy belépünk, vidám gyerek kacaj üti meg fülünket. A ho­mokban pöttömnyi gyerekek hand­í­­roznak. Nagyon szép és gondozott az egész üdülő, valamint a röplabda- és a teniszpálya is. — Jó karban kell tartani a pályákat, mert vasárnaponként nagy csaták színhelye mindkettő — közli Noveczki János a telep gondnoka. — Már két alkalommal is rendezett itt az üdülő­ben az üzem sportköre VIT jelvény­­szerző versenyt. Mindkét alkalommal sok induló volt. A Kohó- és Gépipari Minisztérium üdülőjében nemcsak röplabda- és ko­sárlabda-pálya várja az üdülőket. A sportfelelőst helyes elgondolás vezette, amikor nyújtót és több gyűrűhintát is állíttatott fel. Munkaszüneti napokon nagy közkedveltségnek örvendenek ezen tornaszerek. Sokszor rendeznek karizomerősítő versenyeket. Csobban a víz... “a kétpárevezős túnacsónakot. Irány Szentendre. A Központi Statisztikai Hi­vatal dolgozói indulnak túrára. A Ki- A Sportfogadási Osztály hivatalosan közli, hogy a 32. számú szelvényről az 1. számú mérkőzést törölték f­ vatal üdülője igen szép csónakparkkal rendelkezik. — Főleg mint vízitelep állunk dol­gozóink rendelkezésére — mondja Huszár Károly gondnok, aki egyben a telep sportfelelőse is.­­ Csónakjaink nemcsak a hétvégi üdülők, hanem a versenyezni kívánók igényeit is kielé­gítik. Több versenyevezőse is van a Sta­tisztikai Hivatalnak. Még az országos bajnokságban is indulnak. De nem feledkeznek meg a más sportágat kedvelőkről sem. Kosárlabda-, röp­labda-pálya és pingpong-asztal áll mindenkor az üdülők rendelkezésére. A hivatal kosárlabda-csapata az üdü­lőben tartja edzéseit. Minden vasár­nap rendeznek sportversenyeket, amelyeken mindig szép számban in­dulnak az üdülők. Valamennyi üdülő víz mellett fek­szik. Kitűnő lehetőség lenne it az úszásoktatás megindítására. Ilyen irányú próbálkozással azonban nem találkoztunk. " Ez bizony helytelen. A sportfelelősök eddig csak elvétve rendeztek VIT jelvényszerző verse­nyeket az üdülőkben, pedig erre itt kitűnő lehetőségek vannak. Van még idő sportfelelős sporttárs­ak. Rendez­zünk az üdülőkben minél több VIT jelvényszerző versenyt más sport­­versenyekkel együtt. Indítsuk el a szervezett úszásokta­tást. Szerettessük meg a dolgozókkal a sportolást, hogy a sportban fel­frissülve kezdjék el munkájukat másnap az üzemben. H. G.

Next