Népsport, 1955. november (11. évfolyam, 216-235. szám)
1955-11-01 / 216. szám
SPORT ÉS TUDOMÁNY Az iskolai testnevelés egészségügye Van valami, amit az élvonalbeli sporttal foglalkozó vezetők, maguk az élvonalbeli sportolók és nagy sikereket elért sportunk kedvelői közül sokan gyakran elfelejtenek, és ez az, hogy a testnevelés, a sport csak eszköz a szocialista társadalom építésében. Egészszéges, életerős, edzett, kellő akaraterővel rendelkező embereket akarunk nevelni fiataljainkból. Ilyen emberekre van szükségünk a jövő építésében. Ez az eszköz különösen fontos az iskolai testnevelésben. Hegyi Gyula, az OTSB elnöke egyik legutóbbi cikkében többek között a következőket írta: „Az OTSB-nek az a szilárd véleménye, hogy az iskolákban elsősorban a kötelező testnevelés színvonalának emelését kell biztosítani, hogy a tanulók a rendszeres testnevelésen keresztül részesüljenek a testi nevelésben is, s csak ezután, illetőleg ezzel párhuzamosan térhetünk rá az iskolai sport erőteljesebb fejlesztésére . . . Az iskola a legszilárdabb bázis, ahol megfelelően lehet megszerettetni a testnevelést és a sportot az ifjúsággal, ahol a szervezeti keretek legalkalmasabbak arra, hogy szervezett és rendszeres testnevelésben részesítsük az ifjúságot, s amely a későbbiek folyamán a felnőtt korba lépő ifjúság életszükségletévé teszi a sportolást. Tudjuk, hogy a testnevelés a szocialista ember nevelésének nélkülözhetetlen része, nemcsak azért, mert egészséges, munkaképes embereket képes formálni, hanem azért is, mert kifejleszti az erkölcsi-akarati tényezőket, a bátorságot, a hazafiasságot stb., amelyek nélkülözhetetlenek eredményeink megvédéséhez, s a békéért folytatott harcban. Éppen ezért testnevelési és sportbizottságaink továbbra is arra törekedjenek, hogy az iskolákban elsősorban a kötelező testnevelési órák színvonala emelkedjék, ezen túlmenően pedig a legfontosabb sportágakban, mint az atlétikában, a tornában és a sportjátékokban kialakuljon az egészséges iskolai sport, amelynek kedvező hatása van és lesz egész sportmozgalmunk számára. Ez a törekvés lényegében a tömegsport fejlesztését jelenti az iskolák vonatkozásában.” Ahogy az OTSB elnöke írta: harc folyik azért, hogy az iskolai testnevelés minél jobban elláthassa feladatát és lehetőleg az iskolából kikerülő minden fiatal egészségesen, életerősen, kellő önbizalommal és akaraterővel vághasson neki az életnek. Mindent el kell követni, hogy az iskolai testnevelés oktatónevelőmunkájához minden feltétel meglegyen. Ilyen feltétel az, hogy az iskolai testnevelési foglalkozások egészséges körülmények között folyjanak le. Mostani írásunkban ezzel a kérdéssel foglalkozunk majd. Az első és legfontosabb feladat az, hogy helyesen elégítsék ki az iskolai testnevelésben az iskoláskorú gyermekek mozgásigényét, azaz olyan mozgásokat végeztessenek a gyermekekkel, amelyek a mindenoldalú fejlődést előmozdítják. Az egészséges gyermek kívánja a mozgást, ez elengedhetetlen a fejlődéséhez. Ahogy a sportorvosok mondják: a mozgásigény kielégítésében a testnevelés, a sport különféle mozgása jelenti az ingert a szervezet részére, azt az ingert, amely a fejlődést döntő módon befolyásolja. Mit nyújtson és hogyan nyújtsa ezt az iskolai testnevelés, ezzel igen sok kutató foglalkozott a közelmúltban Szdrkszov-Szerazlin, Bogdánon, Krakovjak, Kohrausch, a magyarok közül Arató Emil és mások igen sok vizsgálatot végeztek arra vonatkozólag: hogyan kell összevetni az iskoláskor mozgásigényét a testnevelésben a sportban előforduló mozgások élettani jellegzetességeivel, hogy a testnevelés teljesen helyes irányban haladhasson? A kutatók megállapították például, hogy a 6-9 éves gyermekeket nagy mozgékonyság és különféle mozgásokra való törekvés jellemzi. Szeretnek futkározni, mászni, ugrándozni, rendkívüli módon élvezik a mozgásokkal összekötött játékokat — írja nemrégen megjelent könyvében Kereszty Alfonz dr, a Magyar Testnevelési Főiskola tanára, egyik legtekintélyesebb sportorvosi kutatónk. Hangsúlyozza, hogy e kor testnevelésének jelentős részét a játékoknak kell kitölteniük. Nem helyesek az erőt vagy állóképességet igénylő gyakorlatok, a sportmozgás általában ne legyen túlzottanerőteljes és hosszantartó, a foglalkoztatást szünetek szakítsák meg. Ebben a korban kezdődik meg a gyermekek számára a naponta több órán át tartó padban való ülés, ami a gerincoszlop, a mellkas és vérkeringési szervek fejlődése szempontjából hátrányos lehet. Ezeket ellensúlyozni kell céltudatos testneveléssel. 10-14 éves korban fokozatosan kifejlődik a teljesítményekre való törekvés, már érdekli a gyermeket, mennyit fut, mennyit ugrik, érdekli a verseny, a mozgásokat egyre inkább versenyszerűen végz. A sportegészségtani ellenőrzésnek itt már igen fontos a szerepe, mert a gyermekek belemerülnek a mozgásokba, nem veszik észre szervezetük riasztó jeleit és túlerőltetik magukat. Ebben az életkorban is fontos a gerincoszlop tartásának javítására való törekvés. A mozgások egybehangolásának, a testtartásnak és az erő fejlesztésének legjobb eszközei a torna alapvető gyakorlatai. Sportszerű tornán, szertornán azonban ebben a korban még nem helyes résztvenniök a gyermekeknek. A kutatók szerint a szertorna túlságosan sok erőlködéssel, préseléssel jár, ami a fejlődésre a legtöbb gyermeknél nem jó hatású. A vérkeringési szervek és a légzés fejlesztése szempontjából nagy szerepe van a futásnak. De nemcsak a futás gyorsasága, hanem üteme, pontossága, keresztülvitelének formája is fontos: össze kell kötni a futást a helyes légzés megtanulásával és gyakorlásával. (Persze csak portalan, jó levegőn!) Igen jól felhasználható a légzés fejlesztésére az úszás. Futásban legfeljebb 100 m-es távon, úszásban pedig legfeljebb 50 m-es távon versenyezzenek a 10—14 éves gyermekek. A sportjátékok közül a labdarúgás, a kosár-, a kézi- és a röplabdázás, valamint a tenisz űzhető. (A labdarúgást kisebb játéktéren, rövidebb játékidővel, kisebb és könnyebb labdával űzzék!) A téli sportágak közül elsősorban a korcsolyázás jöhet számításba. A síelés tanítható, de versenyszerű űzése nem ajánlatos. A 15-18 éves korúak kedvelik a sportszerű gyakorlást és versenyzést. Már olyan sportágak is sorra kerülhetnek, amelyek fejlett, sportban edzett szervezetet kívánnak meg (pl. birkózás, ökölvívás, szertorna, vízilabda, evezés). Mindezeket azonban a kornak és fejlettségnek megfelelő kötöttségekkel űzzék a tanulók. Érdekes például az, amit Bogdanov és Krakovjak a tornára vonatkozóan tanácsol: 1. Sportszerű tornán csak 15 éven felüliek vegyenek részt, de ezek tornája is különbözzék a felnőttekétől. Az általános terhelések kisebbek legyenek. 2. Az iskolai tornában kérllendők a huzamosabb ideig tartó állással járó gyakorlatok. A talpsüllyedés megelőzésére ajánlatos a lábfej csontjait, ízületeit és izmait fejlesztő gyakorlatokat végeztetni. Az általános iskola felső tagozatában minél több mozgásos gyakorlatot végezzenek a tanulók. A 15—18 évesek se végezzenek nagy préseléssel járó gyakorlatokat (erőgyakorlatokat). 3. Különleges figyelmet kell fordítani a helyes testtartásra. Az általános iskolák alsó tagozataiban egyáltalán nem szabad gyűrűt, korlátot és lovat használni. A középiskolákban a szerek méretei feleljenek meg a tanulók életkorának, fejlettségének. A szertorna gyakorlatai aránylag rövidek, legfeljebb négy elemből állók legyenek. A gyakorlatokba — pihenés céljából — be kell iktatni ülést vagy támaszkodást. Nagy figyelmet kell fordítani a segítségnyújtásra és a földre érésre. 4. Fontos, hogy a tanár (oktató) távollétében a gyermekek ne férhessenek a szerekhez. Rendkívüli jelentősége van a fiatalok fejlődésében a testnevelési rendszerben kidolgozott különféle próbáknak (LMHK, MHK), illetőleg az azok elérése érdekében folytatandó rendszeres, tervszerű gyakorlásnak. Megállapították a különböző kutatók a kirándulások, a nyári táborozások egészségügyi szabályait is, útmutatást adnak a természet erőivel , levegővel, vízzel, napfénnyel — történő edzésre is. Az iskolai testnevelés alóli, rövidebbhosszabb időre szóló, felmentések is azt szolgálják, hogy az ifjúság minél egészségesebben, testileg-szellemileg fejlettebben kerüljön ki az életbe. Helytelen tehát, ha a mozgásokért, a játékokért lelkesedő gyermekek olyan gyakorlatokat végeznek, amelyek esetleg ártalmasak nekik, de szintúgy helytelen, ha egészséges gyermekek nem végeznek fejlődésükhöz elengedhetetlenül szükséges mozgásokat, ha ok nélkül felmentik őket. Az egyre szélesebb körben alkalmazott javító torna és gyógytorna is a fenti cél szolgálatában áll. Mindent el kell követni mindenkinek, akinek módjában áll, hogy fiatalságunk egészséges környezetben, tiszta, derűs tornatermekben, játéktereken, sportpályákon és uszodákban, a sportorvosi kutatók által kidolgozott elveknek megfelelően fejlődhessenek, készülhessenek a jövő feladataira. Mindent el kell követni, hogy az iskolai testnevelés és sport ne elhanyagolt, hanem jelentőségének megfelelően sportmozgalmunk egyik legvirágzóbb területe legyen. P. J. ■aztán a második menet közepén feladta. Nagyváltósúly: Molnár (H) pontozással győzött Méhész I ellen. Méhész I nagyon lelkesen küzdött, de vaktában támadott, s a védekezésre sem ügyelt. Molnár is hasonló felfogásban küzdött, de többször talált pontosabban. Középsúlyban Márton (H) ellenfél nélkül győzött. Félnehézsúly: Ráduly (H) ellen Kovács feladta. Kovács egy kemény jobbegyenestől már az első percben megroggyant, később meg is sérült. Nehézsúly: Tantos (H) ellen Sipőczet leléptették. Állandó belharc és dulakodás közben Sipőcz ütött erőteljesebben és tisztábban. Tantost fogásért, Sipőczöt fejelésért kétszer megintették. A befejezés előtt egy perccel A Bp. Honvéd és a Bp. Vasas győzelmével zárult az ökölvívó OSB Bp. Vasas—Bp. Kinizsi 14 : 6 A Béke Kupa ökölvívó-csapatbajnokság utolsó fordulójára vasárnap este került sor a Nemzeti Sportcsarnokban. A Bp. Honvéd és a Bp. Vasas fölényesen győzött, de a mérkőzéseken sokkal nagyobb volt a küzdelem, mint arra a számszerű eredményből következtetni lehet. Meglepetés is akadt: az ifjúsági Eisler legyőzte Fehér Lajost. Bp. Honvéd—Bp. Dózsa 16: 4 kg Dobronay. Pontozott: Gesztedi, Rózsa, Tálay, Zádori. Légsúly: Kárpáti (D) pontozással győzött Molnár Kornél ellen. Színvonalas mérkőzésen általában horgokat ütöttek, némelykor egy időben. Kárpáti nemesek ütött, hanem olykor ügyesen kizárt, Molnár horgai eleinte ritkábbak, de keményebbek voltak. A döntő fontosságú utolsó menetben Kárpáti felülkerekedett, egyik felütésétől Molnár meg is rogggyant. Harmatsúly: Riskó 11 (H) pontozással győzött Fekete ellen. Riskó II keményebb volt, erélyesebben küzdött és sokkal pontosabban ütött. Fekete a hajrára javult fel. Pehelysúly: Németi (H) pontozással győzött Szilágyi ellen. Szilágyi kezdettől fogva átengedte a kezdeményezést, s nem becsülte fel jól az ütőtávolságot. A jobb alapállású Németi formás balhorgai rendre találtak. Könnyűsúly: Eisler (D) pontozással győzött Fehér ellen. Sokat tapsolt a közönsége a két versenyzőnek. Mindketten derekasan harcoltak, sokat támadtak. Eisler zártabban öklözött, többet ütött, Fehér viszont lényegesen erőteljesebb volt. Nagyon szoros volt a mérkőzés kimenetele. A pontozók végül kis arányban Eisler győzelmét állapították meg. Kisváltósúly: Juhász (H) ellen Pethő I-et leléptették. Juhász végig kezében tartotta a mérkőzés irányítását. Pethő a küzdelem közben megsérült, s erős vérzés miatt a harmadik menetben letemették a Dózsa-versenyzőt. Váltósúly: Szakáts II (H) ellen Kun feladta. Kun kétszer megroggyant. Az ökölvívó CSB utolsó fordulójának egyik legküzdelmesebb mérkőzését a Molnár (Honvéd) —Méhész I (Dózsa) összecsapás hozta. A két nagyváltósúlyú öklöző rengeteget ütött. A sok támadásban mindketten alaposan elfáradtak, az utolsó menet egyes időszakaiban valósággal lézengtek a szorítóban, s pontos, erőteljes ütésekre már alig maradt erejük. A kép a harmadik menetben készült, s egy olyan jelenetet ábrázol, amikor a két öklöző egyidejűen horgot üt, de egyik sem talál. A baloldali versenyző Molnár, a fehér mezes Méhész I. (Sima Andor felvétele) a mérkőzésvezető Sipöczöt fejelés miatt leléptette. Sipöcz kétségtelenül fejelt, de Tantos még többet fogott, lökött, s emiatt őt kellett volna leléptetni. V: Rózsa. Pontozott: Bányai, Erdélyi, Márton, Pogány. Légsúly: Kele (K) pontozással győzött Szász I ellen. Kele támadóbb szellemben öklözött. Szász I egy alkalommal meg is roggyant. Harmatsúly: Nagy (V) pontozással győzött Csesznek ellen. Nagy erőtlenül öklözött, sokat kivárt és időnként csapkodott, így is többször megelőző (késben a rendkívül mozgékony, de pontatlan Cseszneket. Pehelysúly: Iglődi (K) ellen Szász Il-t leléptették, Szász 11-nek minden közelharcból leadott horga tenyeres volt. Iglődi vezetett, amikor Szász Il-t tenyeresek miatt az utolsó menetben jelentették. Könnyűsúly: Balogh (V) ellen Bittó feladta. Balogh elsőszándékú támadások közben, jónéhányszor sorozatban ütött. Bittó ezt csak 5 percig állta. Kisváltósúly: Varga (V) döntő fölénnyel győzött Szabó ellen. Szabó széles oldalütései eleinte meglepték Vargát. Később a Vasas-öklöző nagy fölénybe került, s emiatt Szabót a harmadik menetben jelentették. Váltósúlyban Kellner (V) ellenfél nélkül győzött mert Angermannt az orvos nem engedte indulni. Nagyváltósúly: Hollós (K) pontozással győzött Erdélyi ellen. Hollós, különösen eleinte, nagyon tartózkodóan. Erdélyi pedig végig idegesen öklözött. Hollós sokat hátrált, s általában csak ellenütésekre szőri között. Erdélyi többet kezdeményezett, s balegyeneseivel többször talál, mint Hollós. A pontozók között eltérő volt a vélemény. Szerintünk Erdélyi volt a jobb. Közéiisúly: Pavics (V) döntő fölénnyel győzött Balázs ellen. A két versenyző között lényeges tudásbeli különbség volt. Balázs négy perc alatt háromszor megrogggyant. Félnehézsúly: Papp (V) pontozással győzött Molnár ellen. Papp csak a folyamatos, lendületes mozgásra fektette a fősúlyt, nem, vagy legalábbis csak igen ritkán ütött erőteljes horgokat. Nehézsúly: Szilvás (V) ellenfél nélkül győzött. Az 1955. évi Béke Kupa ökölvívócsapatbajnokság első csoportjának végeredménye 1. Bp. Vasas 8 7 1 — 108: 02 15 2. Bp. Honvéd S 5 2 1 1l 12: 58 12 3. Bp. V. Lobogó 8 3—5 87: 89 6 4. Bp. Kinizsi 8 2 1 5 64: 94 5 5. Bp. Dózsa 8 1 1 7 55:103 2 6. Bp. Törekvés visszalépett * Szerdán Szentendrén játszik a labdarúgó A-válogatott A svédek elleni első előkészületi mérkőzés Szentendrén kerül sorra szerdán. A labdarúgó A-válogatott a Szentendrei Honvéd ellen a következő keretből kerül majd ki: Fazekas, Buzánszky, Kárpáti, Lantos, Bozsik, Szojka, Tóth II, Kocsis, Tichy, Puskás, Czibor, Faragó, Várhidi, Kotász, Kertész, Raduly, Zsámboki, Hidegkúti, Orosz, Fenyvesi. A mérkőzés szerdán délután 14 órakor kezdődik az Sz. Honvéd pályáján. A válogatott labdarúgó-keret 12 órakor indul útnak az OTSB elől társasgépkocsin. 2055. november 1. kedd„ Magyar és osztrák vélemények birkózóink salzburgi győzelméről — Távbeszélő-jelentésünk —» (Bécs, október 31.) A pénteki verseny után érthetően elégedett volt a hangulat versenyzőink körében. Az osztrák birkózók igen lelkesen harcoltak, időnként ügyesen védekeztek, s így bár tudásban nem érik el még legjobbjaink színvonalát, mégis megnyugtató volt az ellenük elért 8:0-ás győzelem. A csapat vezetői is elégedettek voltak versenyzőink munkájával, bár — mint a verseny után tartott rövid megbeszélésen meg is mondották — nem mindenkinek a birkózása volt eléggé folyamatos, változatos. Szilvásy, Gurics és Kovács is biztosan győzte le ellenfelét, munkájukon azonban látszott, hogy még nem merik eléggé bátran alkalmazni a különböző fogásokat. Reméljük, hogy a következő nemzetközi versenyeken már javul a helyzet e tekintetben is. Az osztrák lapok nagy cikkekben foglalkoznak válogatott birkózóink salzburgi szereplésével. Csaknem kivétel nélkül megállapítják, hogy a magyar versenyzők minden tekintetben, de különösen erőnlét terén múlták jóval felül osztrák ellenfeleiket. Ez volt különben a véleménye Rösner dr.-nak, az osztrák birkózók egyik vezetőjének is, aki azt mondta: „A magyarok a mérkőzés utolsó pillanataiban is épp olyan lendülettel és keményen birkóztak, mint az első percekben. Sokat tanulhattunk tőlük. Elsősorban birkózóink erőnlétén kell nagymértékben javítanunk, másodszor pedig változtatnunk kell eddigi küzdőmodorukon is. Beláttuk, hogy csak a támadó, állandóan kezdeményező versenymód az eredményes.** Matúra Mihály * TORNÁSZOK A lelátókon felcsattan, s hosszú percekig csillapíthatatlanul zúg a taps. Fény hull a magasból, s ezüstszínt csillant a sportszereken. Nemzetközi tornaviadal a Sportcsarnokban. Szilárd, ruganyos léptekkel vonulnak fel a két ország tornász-válogatottjai . . . Korlát A két párhuzamos rúd között mintha síneken gördülne az izmos emberi test. Tíz kemény ujj kulcsolódik a simára csiszolt fára, fellendül a láb, gyertyaként mutat a mennyezet irányába, hogy a következő pillanatban a padló felé suhanjon. A kemény markok olykor eleresztik a rudat, megperdül a törzs a levegőben, hogy máris új tartásban feszüljön — a pillanat mozdulatlanságában — mint az örök lendület mesteri szoborműve ... Nyújtó Felugrik a tornász, elkapja a nyújtó vasát. S ott fent külön életet kezd élni a teste, a szabadon választott gyakorlat mozdulatainak szédületes egymásutánjában. Megfeszülnek a kar- és vállizmok, a mellkas, a hát és a has izmai, lendül a test, szinte lobog a rúdon, mint a zászló. Egy másodpercre megáll, valósággal megdermed a levegőben, hogy máris suhanva röppenjen le-fel, le-fel, az „óriáskerék” körbenfutó vonalában. A kifeszült alak összehúzódik, szinte becsukódik, akár a pengéjét rejtő kés — az ,,ülőforgás” sebes szédületében. Aztán kígyózó, tekergőző mozdulatok, gyorsak és simák, alig lehet követni szemmel, hogyan búvik, csúszik rúd alatt és rúd fölött . . . S mindezt a mozgást, a gyakorlatot karok acélrúgói, kezek, ujjak egybenőtt, a golyóscsapágy olajos nesztelenségével forgó kapcsai lendítik, s tartják a szálló, forgó, suhanó, ívbehajló, s kinyúló testet. Úgy tűnik, hogyha eleresztenék — rakétaként röppenne el, süvítve, mint a láng, messze, magasba, a végtelenbe ... De egyszerre befejeződik az izmok, inak, idegek szemkápráztató hintajátéka. Még egy utolsó, hatalmas lendület — aztán a tornász elválik a nyújtórúdtól, karjai, melyek tartották s irányították minden mozdulatát — a levegőbe nyúlnak. S szabadon száll a versenyző a porond felé, míg teste, hosszanti tengelye körül élő légcsavarként perdül. Talpraesve térde meghajlik, rugózik, majd megáll, szénen és könnyedén, ismét ősi biztos elemén, a földön . .. Lólengés Szilárdan, szétvetett négy lábbal. „ leláncolva” áll a „ló”. Egy mozdulat, s felpattan rá a tornász. Mesébe illő, különös lovaglás indul. A földbe gyökerezve áll a ló, de gazdája — anélkül, hogy testével megérintené, szállani kezdi Lengés, páros lábú körzés, duplavarázs . . . Simán és folyamatosan forog, kering az ember. Látszatra súlytalan. Végigköröz a ló felett, csuklója tartja csak. A két fehérnadrágos láb vízszintesen és feszesen, szinte összenőtten lendül, s hajszálra suhan el a ló fateste fölött. Közben lábnyitás és fordulat, és ismét zárt lábú körözés, miközben egymást váltják a fogantyút markoló kezek . . . Gyűrűhínta Felszökik a tornász — megragadja rt lengő gyűrűket, s máris elszakadt a földtől, hintás, lebeg az űrben . . . Derékszögbe hajtja testét, merevít, ívbefordul, homorit, fellendül kézállásba — s mindezt az egyre táncoló, bizonytalan, ingadozó kötélpáron. Remeg, megfeszül minden izma. A gyűrűhinta , ki-kileng, mozgását meg kell állítani, hullámzását lecsendesíteni — két, erőtől feszülő férfi karral. Úgy tűnik, szinte szétpattan az izom, már-már kifordul a váll, de az akarat, a kitartó edzés, az erő és tudás győzedelmeskedik. Micsoda ívek, mérlegek — és szinte támasz nélkül, két táncoló gyűrű felett — láthatatlan gerendáján a levegőnek. Aztán, minthogyha mágikus erő emelné, keresztfüggésben áll, lebeg a semmiben a test. . . Úgy tűnik, mintha a reflektorok éteri, sugárból szövött rostjai tartanak odafent. . . ★ Folyik a tornász viadal. Lóugrás cikázó lendülete . . . Talajtorna labdaként pattanó száltól . . . Fiatalok, pelyhesképű húszévesek, s a sportban edzett, s őrzött testű, meglett férfiak küzdenek. Finnek és magyarok . . . Diákok, munkások, tanítók, közöttük lám, még könyvelő is akad. (Lehet, azért csinálja oly szépen a mérleget.) Arcuk piros, ragyogó szemük pillantásában diadal. Pompás látvány nézni fegyelmezett, kidolgozott, ügyes izmaik munkáját — mozdulataik szép harmóniáját, és érezni büszke örömüket — legyőzték, lám, a súlyt, a vonzást, kijátszották a nehézségi erőt, s repülni tudnak, szárnytalanul. . . Barát Endre Béke Kupa CSB II. csoport. A Debreceni Törekvés lemondta a Kaposvári Dózsa elleni mérkőzésrél, s ezért a két bajnoki pontot 14:6-os győzelmi aránynyal a kaposvári együttes kapta. A II. csoport állása 1. Győri Vasas8 6 1 190:66 13 2. Cs. Vasas7 5 2 190:30 12 3. Kaposv. Dózsa7 4 2 177:81 10 4. Sztendir. Honv.8 4— 491:678 5. Debr. Törekvés 6. Bp. sipítőip.8 3 1 470:867 Spartacusa 1— 702:922 7. Alumínium 8. Pécsi Törekvés 8 1 750:108 törölve2 Budapesti győzelmek a Pécs—Budapest ifjúsági tornaviadalon Pécsett rendezték meg vasárnap a Pécs—Budapest városok közötti férfi és női ifjúsági tornaviadalt. A férfiak versenyét biztosan nyerte a fővárosi együttes, bár a legutóbbi tatóbeozé óta sokat fejlődtek a pécsi fiatalok. A nők versenye végig igen szoros volt, csak a talajtornában dőlt el a budapestiek javára. A férfi egyéni versenyben győztes Machalik igen erős anyagú és szép kivitelezésű gyakorlatokat mutatott be. Férfi ifjúsági, öszetett csapatveresny: 1. Budapest (Machalik, Tóth Tibor, Szakály, Tóth Tihamér, Fogarassi, Rajnai G., Lázár, Tamás) 217.2, 2. Pécs 210.05. Korlát: 1. Budapest 54.95, 2. Pécs 52.55. Nyújtó: 1. Budapest 54.10, 2. Pécs 51.75. Lólengés: 1. Budapest 53.75, 2. Pécs 52.50. Gyűrű: 1. Budapest 54.40, 2. Pécs 53.25. Egyéni összetett: 1. Machalik (B) 37.6, 2. Tóth Tibor (B) 37.3, 3. Szakály (B) 37.05, 4. Kövesi (P) 36.7, 5. Tóth Tihamér (B) 36.4, 6. Ili (P) 36. Korlát: 1. Machalik 9.45, 2. Szakály 9.45, 3. Tóth Tibor 9.45. Nyújtó: 1. Machalik 9.4, 2. Szakály 9.35, 3. Tóth Tibor 9.30. Lólengés: 1. Machalik 9.3, 2. Speigl (P) 9.1, 3. Kövesi 9.1. Gyűrű: 1. Machalik 9.45, 2. Tóth Tibor 9.43, 3. Tóth Tihamér 9.3. Női ifjúsági. Összetett csapatverseny: 1. Budapest (Bencsik, Nógrádi, Mészáros, Mák, Bleha, Horváth, Kovács, Békési) 221.35, 2. Pécs 219.25. Lóugrás: 1. Budapest 55.20, 2. Pécs 54.75. Felemáskorlát: 1. Pécs 54.90, 2. Budapest 54.40. Gerenda: 1. Budapest 54.95, 2. Pécs 54.40. Talaj: 1. Budapest 56.80, 2. Pécs 55.20. Egyéni összetett: 1. Bencsik (B) 37.90, 2. Pajor (P) 37.30, 3. Nógrádi (B) 37.10, 4. Berger (P) 36.50, 5. Berlován (P) 36.35, 6. Tolnai (P) 36.15. Lóugrás: 1. Mák (B) 9.55, 2. Bencsik 9.50, 3. Bertován 9.30. Felemáskorlát: 1. Pajor 9.45, 2. Bencsik 9.30, 3. Mészáros (B) 9.30. Gerenda: 1. Nógrádi 9.55, 2. Bencsik 9.45, 3. Pajor 9.35. Talaj: 1. Bencsik 9.65, 2. Nógrádi 9.55, 3. Ajtonyi (P) 9.55. SZABÁLYTALAN SZABADDOBÁS Ebből a szabaddobásból nem lett gól. Nem azért, mert a szabaddobást végző Bokodiné (Magyar Posztó) nem tudta „átlőni” a Bp. Vörös Lobogó sorfalát, hanem azért, mert a játékvezető sípja közbeszólt. Kovács Erzsi, a Bp. Vörös Lobogó Játékosa (a kép jobboldalán) és Bokodiné között nincs meg a szabályos 6 méter távolság. A sorfal tagjai Pálfiné, Simonek és Krémer. (Vándor Kálmán felvétele)