Népsport, 1955. december (11. évfolyam, 236-257. szám)

1955-12-01 / 236. szám

A jugoszláv sport fejlődése Több mint tíz éve annak, hogy a belgrádi Testnevelési Intézet egyik termében sportemberek, ifjúsági ve­zetők ültek össze. Némelyiken még egyenruha feszült, ami nem is volt feltűnő, hiszen nemrég ért véget a háború . Az egynapos értekezleten sok fontos döntést hoztak. Lerakták az egységes sportmozgalom alapjait. Kirajzolódtak azoknak a feladatoknak a körvonalai, amelyek Jugoszlávia ifjúságának akaratát, óhaját fejezték ki a sport terén. Abban az időben gombamódra nőt­tek a sportegyesületek. Tevékeny se­gítséget kellett nekik nyújtani és egy­séges irányt kellett szabni működé­süknek. Az értekezlet alapelve az volt, hogy a testnevelést a nép szolgálatába kell állítani. Már akkor felismerték, hogy a testnevelés és a sport milyen fon­tos tényezője a dolgozók egészségé­nek, munkakészségének és honvé­delmi készségének. Az eltelt idő óta jelentős szerve­zési változtatások történtek a helyzet­nek megfelelően, de az alapelv ma is megmaradt. A népi kormányzat gon­doskodik a testnevelésről. Jugoszlá­via népeinek alkotmánya minden ál­lampolgár számára biztosítja a test­neveléshez való jogot. Ma Jugoszláviában a legnagyobb tömegeket megmozgató sportszer­vezet a Partizán Testnevelési Szövet­ség. Ennek a hatalmas társadalmi szervezetnek célja a dolgozók, főleg az ifjúság testnevelésének biztosítása. Közel 300 000-re tehető azoknak a száma, akik a Partizánban kapták meg az általános testnevelési kikép­zést. A szövetség természetesen a minőségi sporttal is foglalkozik. Ez a hazafias szervezet jelentős támoga­tást élvez az állami szervek részéről is. Ennek révén lehetőség nyílik arra, hogy a Partizán Testnevelési Szövet­ségben működő fiatalok olyan kikép­zést kapjanak, amely képessé teszi őket arra, hogy magasabb fokú­­sporttevékenységet is ki tudjanak fejteni. Minden, sportágnak megvan a sportszövetsége. Ezeknek első­rendű feladatuk, hogy gondoskodja­nak sportáguk menetségi fejlődéséről, a egyúttal biztosítsák a sportág tömegalapját is. Ne­m kétséges, hogy valamennyi sportág közül a legnépszerűbb és a legnagyobb tömegeket a labdarúgás mozgatja. Jugoszláviában nincs egyetlen olyan kis község, ahol ne űznék ezt a játékot. Jugoszláviában az igazolt labdarúgók szám­a 68 388, míg a háború előtti utolsó évben a számuk csak 40 310 volt. Ez ezt jelenti, hogy a háború óta eltelt idő alatt nemcsak minőségi fejlődést ért el a labdarúgás, hanem tömegeiben is nőtt. Hasonló a héfy®et a többi sportág­ban is, így például ez ökölvívásban miindössz­e 300 igazolt versenyző sze­repelt, míg ma­gz a szám megtízsze­reződött: 3619 igazolt ökölvívója van a jugoszláv ököl­vívó-ező­vetségnek. Amikor Jugoszlávia testn®veeléséről van szó, nem szabad figyelmen kí­vül hagyni még két tényezőt. A kö­­zépiszkidiák­ tarsul­ói szakképzett testne­velőik felügyelete alatt foglalkoznak® testneveléssel. Az oktatók képzését a Partizán Testnevelési Szövetség, a belgrádi Testnevelési Intézet és a kü­lönböző kö­ztársaságok városaiban működő testnevelési középiskolák végzik. A másik igen fontos tényező a Ju­goszláv­ néspivadhsereg. Nyugodtan azt is mondhatjuk, hogy a néphadsereg a sport tehetségek igazi kincsesbányá­ja. A hadseregen belül a különböző sportágakban számos versenyt, baj­nokságot rendeznek, s azokon újabb és újabb tehetségek tűnnek fel. Említettük már, hogy az állam ha­talmas segítséget nyújt a testnevelés­nek. Ez e segítség elsősorban az anyagi alap megteremtésében nyil­vánul meg. A háború után 1500 sport­létesítmény épült. Egyesek közülük igen nagy méretűek, így például a Néphadsereg stadionja Belgrádban, a zágrábi, szarajevói és szkopljei sta­dion. Felépült az óriási síugrósánc Planicában, stb. Amikor az anyagi alapokról beszélünk, meg kell emlí­teni a tömegszervezeteket, továbbá a gazdasági és ipari üzemeket. Az állam az ellenőrzést az Állami Testnevelési Bizottságon keresztül végzi. Nem kell senkit meggyőzni arról, hogy az utóbbi tíz év alatt a jugo­szláv sportolók kiemelkedő eredmé­nyeket értek el. A jugoszláv verseny­zők sikeresen képviselték hazájuk színeit a világ különböző stadionjai­ban, futópályáin, uszodáiban és torna­csarnokaiban! A jugoszláv labdarúgók nevekt, mint Miljutinovics, Csajkovszki, Beara, Bö­bék, Vukas ismerik az egész világon. Híresek a vízilabdázók, asztalitenisze­zők, atléták, ökölvívók. Nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a jugoszláv sport nagymértékben fejlő­dött az utóbbi tíz esztendő alatt és lépést tart azokkal az országokkal, amelyekben a sportnak nagyobb hagyo­mányai és jobb feltételei vannak. Todor Bulla, a belgrádi „Sport” munkatársa Válogatott vivőink megérkeztek Bécsbe Bécs város nemzetközi vívóbajnok­­ságát december 1-e és 4-e között bonyolítják le. A nemzetközi versenyre kedden délben a következő versenyzők utaztak el: Elek Ilona, Kovácsné Nyári Magda, Rerrich Béla, Balthazár Lajos, Gyuricza József, Fülöp Mihály. A Moszkvában és Leningrádban szere­pelt kardvívók pénteken utaznak a csapat után. *— Távbeszélő-Jelentésünk » (Bécs, november 30.) Kellemes utazás után kedden este érkeztünk meg az osztrák fővárosba. Versenyzőink szer­dán délelőtt már edzést is tartottak a verseny színhelyén, a Messe Halle-ban. A rendezőktől eddig annyit tudtunk meg a városi bajnokságra vonatkozóan, hogy meglehetősen nagy lesz mindegyik szám mezőnye, de egyik sem lesz túl­ságosan erős. Jelenleg, ez a helyzet, hogy sem az olasz, sem­ a francia ver­senyzők nem jönnek, így tehát osztrák, magyar, lengyel, jugoszláv, nyugat­németországi, norvég, dán és svájci versenyzők részvételével zajlik majd le a négynapos verseny. Szerdán délután megérkezett már Bécsbe Sákovics és Dömölky is. Megle­hetősen fáradtak a hosszú utazástól, reméljük, hogy a verseny rajtjáig kipi­hentük maguikat. Az első napon, csütörtö­kön a férfi tőrvívásra kerül sor. Szí­neinket ebben a számban Gyuricza és Fülöp képviseli. Bay Béla Levelek a Szerkesztőségn­ez Az iskolai g­yógyító testnevelés kérdéséhez Györök Gyula debreceni testnevelő tanár foglalkozott a közelmúltban a Népsport hasábjain az iskolai gyógyító testnevelés kérdésével. Cikkében meg­emlékezik azokról a megbetegedések­ről — gyenge szervezet, hibás tartás, láb- és gerincváltozás stb. — ame­lyek a gyógyító testnevelés működési körébe tartoznak. Iskolai testnevelésünk igen nagy hiányossága volt a múltban az, hogy csak az egészséges tanulók fog­lalkoztatásáról gondoskodott, és figyel­men kívül hagyta a belgyógyászati és sebészeti (orti­opéd) eredetű idült megbetegedésekben szenvedők javító, gyógyító jellegű testnevelési foglalkoz­tatását. Ezen a hiányosságon segített az Egészségügyi Minisztérium 837/85/1952. sz. rendelete, amely ezeket a beteg gyermekeket — amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi — könnyített igénybevételű csoportba sorolta, és intézkedett a velük való foglalkozásról. Oktatási intézményeinkben most már nemcsak felmentettek és teljes értékű résztvevők csoportja van, ha­nem egy közbeeső csoport is, azoknak a tanulóknak a csoportja, akik egész­ségügyi állapotuk miatt bizonyos fokú kimérésre szorulnak ugyan, de csök­­kentebb terhelésű órákon részt vehet­nek­. A rendelet pontosan megszabja, hogy ennek az úgynevezett „B”-cso­­portnak egyes alcsoportjai milyen gyakorlatokon, nem vehetnek részt, de a mai napig hiányzik a belgyógyászati betegekkel való foglalkozás pontos tematikája. A kérdés felvetése és gyakorlati meg­oldása fontos, mert ezeknek a gyerme­keknek a testi hibája, vagy egy-egy át­vészelt betegség után visszamaradó el­térése olyan, hogy megfelelő foglalkoz­tatás esetén igen sokat javíthatunk raj­tuk, szervezetüket kellő terheléssel fo­kozatosan erősíthetjük és sokuk igény­­bevétele megközelítheti az átlagos meg­­terhelési szintet. Az orthopéd megbetegedések gyógyí­tásában már igen komoly előrehaladást tapasztalhattunk, a cikkben is említett 50 gyógyító testnevelő munkája a beteg gyermekek ezreinek a sorsát változtatja meg és teszi őket a társadalom tettre készebb tagjaivá. A kiválogatás munká­ját elősegíti az, hogy a sportorvosi ren­delők szervezetten szűrik az iskolás gyermekeket ebből a szempontból, sőt egyes helyeken — így Szegeden is — az Egészségügyi Osztály külön orthopéd szakrendelést szervezett meg az iskola­­orvosi ellátás keretén belül. Az általános iskolai tanterv és útmu­tató figyelembe veszi ugyan az ezen betegségeknek megfelelő gyógyító test­nevelési szempontokat, és elő is írja a gyakorlatokat. Orvosi szempontból azon­ban rá kell mutatni egy hiányosságra.­­Az iskolai testnevelés ugyanis az ortho­­pédiában használatos gyógymód közül csupán csak egyet: a tevőleges mozgás­kezelést alkalmazza, azt is nagy cso­portokban. Az egyes gyakorlatok kor­csoportonként megfelelnek a tanulók átlagának. Vannak azonban az átlagtól eltérések is. Nem mindenki számára megfelelő tehát a tömegnevelésre al­kalmas iskolai testnevelés, egyeseket ki kell emelni abból és­­ egyéni foglal­kozásra osztani. A kérdést csak abban az esetben tudjuk megnyugtatóan meg­oldottnak tekinteni, ha további fejlődé­sünk folyamán mind nagyobb számban, majd országos méretekben tudjuk biz­tosítani a ,,B”-csoportba sorolt gyer­mekek iskolai testnevelési órán kívüli foglalkoztatását. Az Oktatásügyi Minisz­térium által rendezett szakmai tovább­képző tanfolyamok erre megadják a tárgyi alapot és eddigi eredményeink a további sikerek biztosítékát nyújtják. Levelem megírására elsősorban az késztetett, hogy a gyógyító testnevelés gyakorlatában mind­en ideig állatában azt orthopéd megbetegedésekben szen­vedőkkel foglalkoztunk. Számunkra éppen olyan fontos, sőt száz,é,szerűsé­gén­él fogva még nagyobb problémát jelent a belgyógyászati, elsősorban szívbetegségben szenvedő gyermekek csoportja, akik mind a mai napig az iskolai testnevelés mostohagyermekei­nek tekinthetők, mert a velük való terv­szerű és szakszerű foglalkozás meg­nehezíti az iskolai rendes testnevelés tanmenetét. Ezért egyes iskolákban az a gyakorlat, hogy vagy egyáltalán nem, vagy alig vesznek részt testne­velésben az ilyenek, vagy­ pedig a töb­biekkel csoportban végzik a számuk­ra is engedélyezett gyakorlatokat, a nehezebb gyakorlatoknál pedig kiállnak a sorból. Előfordul azonban az az eset is, hogy a mozgásvágy arra készteti ezeket a beteg gyermekeket, hogy a számukra tilos gyakorlatokat is végez­zék. Ezek az okok még fokozottabb mértékben késztetnek bennünket arra, hogy ez egyéni foglalkoztatásra töre­kedjünk. A ,,B''-csoportba sorolt szívbete­gek külön tomacsoportját még az 1953—54-es tanévben kezdtük meg­szervezni Szegeden. A növendékeket rendszerint orvosi ellenőrzésben része­sítettük és szükség szerint növeltük, vagy csökkentettük megterhelésük ide­jét és fokát. Ezen a helyen nem térhetek ki sem a foglalkozások, sem a tanulók orvosi vizsgálati eredményeire, csak arra sze­retnék hivatkozni, hogy két évi foglal­koztatás alatt csupán 2 gyermekkel kellett a tornáztatást abbahagyatni, míg a többi tanulónál műszeres vizsgálatok­kal és fizikális ellenőrzéssel kimutatható tünetek is jelentős mértékben javultak és az egyéni panaszok is csökkentek. A gyermekek munkaképessége fokozó­dott, közérzetük javult, szívpanaszaik megszűntek. Eredményeink arra jogosítanak fel bennünket, hogy az orthopéd betegség­ben szenvedőkhöz hasonlóan a belgyó­­gyászatilag beteg gyermekek külön foglalkoztatásának kérdését is a legkö­zelebb megoldandó problémák közé so­roljuk. Mindaddig, amíg a kérdés szer­vezett megoldása lehetővé nem válik arra kell törekednünk, hogy az iskolai orvosok bevonásával — a testnevelési órák keretében a tanterv megfelelő módosításával — biztosítani tudjuk a probléma részleges megoldását. Ahogy Györök Gyula írta: nem várhatjuk, hogy a betegségek okozta elváltozásokat „majd kinövi a gyermek", hanem min­dent meg kell tennünk, hogy a rend­szeres testnevelés nyújtotta előnyöket bizonyos mértékig minden iskolás szá­mára biztosítsuk. Forgács Pál dr„ a Szegedi Testnevelés- és Sportegész­ségügyi Intézet munkatársa A jó nevelőmunka nagyszerű eredményei a Bólyi Traktorban A gyönyörű park hatalmas tölgy- és hársfáinak zöld köntösét az ősz erő­szakkal leráncigálta. A megsárgult fa­levelekből süppedős szőnyeg terült az utakra, amelyeken a hideg idő beálltá­val egyre kevesebben járnak az embe­rek. Kivételt képeznek a délutánok. Ekkor benépesedik a parkban létesí­tett gyönyörű sportpálya környéke, pattog a bőrlabda, nagyot huppan a súlygolyó és szorgalmasan róják a sa­lakpálya köreit az atléták. A hólyi fia­talok nem veszik tudomásul, hogy már lassan a tél közeleg és néhány szom­szédos faluban „téli szünetet” tarta­nak a sportolók. — Bennünket sok minden kötelez ar­ra, hogy télen se szüneteljen a sport­élet — magyarázza Lajosbányai István sportköri elnök. — Jelenleg 10 sport­köri szakosztályunkban, valamint 10 üzemi sportcsoportunkban mintegy 360 aktív sportolónk van. A környéken sok fiatal falusi sportkör figyeli mun­kánkat. Ha valami problémájuk van, gyakran felteszik a kérdést: vajon ho­gyan csinálják ezt a bólyiak? Érezzük, hogy rajtunk a járás szeme, ezért fo­kozottan ügyelünk a sportkör vezeté­sére. A Bólyi Traktor vezetői nagy gondot fordítanak a nevelésre. A rendszeresen megtartott, jól előkészített vezetőségi ülések, a szakosztályvezetők beszámol­tatása — néha felelősségrevonása —, az ifjúsággal való fokozott foglalkozás, a vezetők és az idősebbek szép példa­­mutatása, mind megannyi fontos lánc­szem a fejlődő és terebélyes sportkört összefogó erős kötelékben. Abay Fe­renc testnevelő tanártól, a sportkör lelkes szervezőjét® ezt hallottuk az ifjúság nevelésével kapcsolatosan: — Az általános iskolás gyerekek többsége élénken érdeklődik a sport iránt. Próbálkoznak mindennel, atlé­tikával, asztalitenisszel, kézilabdával, labdarúgással, kinek mihez van kedve. Mi árgus szemekkel figyeljük a tehet­ségeket. A hetedik és a nyolcadik osztályban azután megkezdődik a „ki­választódás”, mindenki a tehetségének megfelelő sportágat kezdi rendszeresen űzni. Ezt tesszük már több éve és a sportköri szakosztályokban ezek a fiat­tal tehetségek jelentik az igazi érté­ket. Sok tehetséges fiatalra figyeltek fel így a hólyi vezetők, így tűnt fel Tóth Rózsi is annak idején az V. osztály­ban. A kislány ruganyos, tehetséges volt. — „Jó magasugró lesz belőle” — mondották a vezetők és a „jóslat” a rendszeres foglalkozások révén bevált. Tóth Rózsi néhány év alatt 130-as mo­­­gasugró lett, de rövidtávon is a köz­ség legjobbja volt. Most Mohácson jár gimnáziumba, rendszeres edzések­kel készül a versenyekre. A megyei út­törők egyik asztalitenisz-versenyén tűnt fel Békési Edit és Hengl Vera. A két tehetséges fiatallal sokat foglalkozott a sportkör. Azóta már országos Trak­tor-bajnokságot nyertek és sikerük következtében egyre népesebb lesz a bólyi asztalitenisz-sza­k­osztály. A fiatalokat azonban nem elég meg­szerezni a sportkör részére. Huba Gyula labdarúgó-szakosztályvezető kü­lönösen érti a módját, hogyan kell foglalkozni a fiatalokkal. — A mi községünkben is a labdarú­gást űzik a legtöbben — mondta. — A felnőtt csapatokon kívül van ifjúsági, serdülő és úttörőcsapatunk is. Az első csapat jobbára idősebb, inkább játsza­dozó, mint küzdő játékosokból állott, s ezért az idén alaposan megfiatalítot­tuk. Azt hiszem a jövő év majd ben­nünket igazol, no meg lelkes fiatal­jainkat. Bolyban többen vannak ez idősebb sportolók között, akik segítséget nyúj­tanak az utánpótlás nevelésében. Ezek közé tartozik Stréb József, az állami gazdaság többszörösen kitüntetett kombájn vezetője is. Stréb hosszú éve­ken keresztül a bóflyiak legteredvé­­nyesebb atlétája volt, mint falusi sportoló kétszer egymásután fenn volt Budapesten a spartakiádok országos döntőin, ahol mint jó távolugrót és Vágtázót ismerték meg. — Rövid idő óta én vagyok az atlé­­tikai szakosztály vezetője, rendszeresen segítem az edző munkáját is — mon­dotta Stréb József. — Huszonkilenc esztendős vagyok, lassan át kell már adnom a fiataloknak a helyet. Ezért jelentkeztem a Traktor SE kéthetes sportvezetőképző tanfolyamára. Ha megjövök, a fiatalokkal foglalkozom majd. Úgy, ahogy annak idején velem is foglalkoztak. Persze magam sem ha­gyom még abba a versenyzést. A nyá­ron egyenesen a kombájnról szálltam le és utaztam a Traktor SE keszthelyi bajnokságára, mégis jó eredményeket értem el. Nagyon hiányozna, ha nem sportolhatnék rendszeresen. A hólyi sportkörben folyó jó nevű­­lőmunka eredményezte, hogy már lerakták a tömegsport alapjait és egyre többet gondolhatnak a minő­ségi sportra. Amikor a bólyi Schmidt Ferenc és Aradi Gyula a Pécsi Tö­rekvés színeiben jó eredményeket ért el, Schváb (Mohácsi) József, ald ugyancsak a bólyi iskola sportolója volt, a Pécsi Törekvés NB II-s csa­patában rúgta a labdát, a Bólyi Trak­tor sportolói közül egyre többen be­széltek arról, hogy egy-két sportág­ban megyei szinten is komolyabb eredményeket tudnának elérni. Békési Editet például igen tehetséges asztali­teniszezőnek tartják, hiszen Hengl Ve­rával már kétszer megnyerték női párosban a Traktor SE országos baj­nokságát és három év óta a megyei ifi bajnoki cím is a nevükhöz fűző­dik, így gondolkodnak a többiek is, a labdarúgók, az atléták. „Jövő évi ter­vünk: bekerülni a megyei I. osztály­bal” — ezt a jelszót írta zászlajára a labdarúgó-szakosztály. Az első ered­mények máris jelentkeztek, hiszen a bajnokságban a fiatalokkal kerültek a második helyre, sőt három ifi játé­kosuk, Stelzámer Mihály, Szabó Géza és Kresz Ferenc most került be a megyei ifjúsági válogatott keretbe. Erről beszélgetnek esténként a tor­natermi edzések után mások is, akik összejönnek a k­ultúrházba. Schneider Kornél, a Pécsre bejáró középiskolás, ilyenkor előveszi híres gyűjteményét a magyar és külföldi élsportolók fényképeiről, a híres nagy versenyekről, beszél a világ- és or­szágos csúcsokról, a legkiválóbb ma­gyar sportolók edzési és versenyzési módszereiről. A hosszú téli estéken néha többórásak ezek a lelkes be­szélgetések, és de sokszor csillannak fel ilyenkor a tiszta, fiatal szempá­rok. Nem beszélnek, de a szemekből világosan olvasható a kívánság: — Ha én is egyszer magyar bajnok lehetnék! —­ Tóth Zoltán Stréb József, az 1953. évi falusi országos spartakiád távol­ugró győztese. • ••••••••••••••••••••••••«•«••••«••••••« ••••••••••• 2 • Senki sem próféta a saját hazájában 2 • • Vasárnap a Népstadionban végeztem 2 • tudósítói munkát. A mérkőzés előtt 2 5 le kellett mennem a játéktérre. Le- 2 • futottam a játékoski­járóhoz. Három 2­2 I karszalagos rendező elém állt és el-­ 2 lentmondást nem tűrő hangon kérte a • 2 jegyet. Megmutattam az újságíró te- 2 2 raszra szóló jegyemet. Egyikük mind- 2 2 járt elállta előttem az utat: 2 • — Ezzel a jeggyel nem lehet, kérem, 2 • a pályára menni. 1 • Már akartam mondani, hogy ne­ • 2 kém a munkám végzése érdekében kell • 2 a pályára mennem, az utolsó pillanat­ • 2 bűn azonban sokkal jobb gondolatom • 2 támadt. Megszólaltam franciául: 2 2 — Mai il me faut v aller, Mon- 2 • gieur!..• 2 • • 2 Abban a pillanatban fülig húzódott 2 • minden rendező szája, mindhárman 2 • ugrottak, nyitották ki előttem a kaput, 2 . csaknem összetörték magukat a nagy 2 . igyekezetben és úgy mondták: 1 — Bitté ... Tessék ... 2 — Merci kién — mondtam én erre , 2 udvariasan és befutottam a pályára. J 2 Amint a fü­vön futottam, eszembe jó- 2 2 volt, mennyire igaz a közmondás: 2 • többet ésszel, mint erővel! 2 . sz. r. 2 A Svédországb­an vendégszereplő magyar asztalitenisze­ők közül Szepesi és Gyetvai kedden Os­­karsharmsban vett részt egy versenyen. A férfi egyes negyeddöntőjében Gyet­vai a svéd Johanssont, Szepesi pedig a svéd Petterssont győzte le 2:1, illetve 2:0 arányban. Férfi egyes elődöntő: Sze­pesi— Fiischer (svéd) 2:1 (18, —16, 8), Sti­­pek (csehszlovák)—Gyetvai 2:1 (—18, 13, 17). Döntő: Stipek—Szepesi 2:1 (19, —17, 12). Férfi páros döntő: Szepesi, Gyetvai—Stipek, Flisberg 2:1 (—19, 15, 15). Kiállítás a 60 éves magyar motorsportról 1895-től egészen a napjainkig a leg­különbözőbb eszközökkel szemlélteti motorkerékpár-sportunk történetét az a kiállítás, amely december 17-én nyílik meg a MOHOSZ IX. ker. Liliom u. 13. szám alatti helyiségében. A kiállítás igen sok dokumentációs anyag, fény­kép, írott emlék és díjak révén enged bepillantást motorsportunk 60 éves múltjába és mutatja be e sportág fej­lődését. December 17-től kezdődően a kiállí­tás minden nap 14 órától 21 óráig te­kinthető meg. Naponta több ízben film­vetítést is tartanak a látogatók részére. Az ökölvívó Béke Kupa CSB II. csoportjának állása A Bp. Építőipar visszalépett a baj­nokságtól. Hátralévő mérkőzéseinek — Debrecen! Törekvés és Alumínium — két pontját 14:6-os győzelmi arány­nyal ellenfelei javára írták. A táblázat elkészítésénél ezt figyelembe vettük. 1. Cs. Vasas 9 7 2 — 119: 61 16 2. Kaposv. Dózsa 9 6 2 1 105: 73 14 3. Győri Vasas 10 6 1 3 104: 92 13 4. Debr. Ter. 11 5 1 5 101:115 11 5. Szentendr. H. 9 5 — 4 103: 75 10 6. Alumínium 10 2 — 8 72:126 4 7. Bp. Épitőip. 12 1 — 11 86:148 2 8. Pécsi Törekvés törölve 1955. december 1. csütörtök 3- Nagy az érdeklődés Finnországban birkózóink szereplése iránt Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése . (Kortanaén, november 30.) Kedden délután 2 órakor repülőgéppel elhagy­tuk Svédországot, s este 9 órakor ér­keztünk Finnországba, Vaasa városába. 30 fokos hideg fogadott bennünket. Erre bizony nem voltunk elkészülve. Szerdán reggel társasgépkocsival a négy órányira fekvő Kortaneenbe utaz­tunk. Itt kerül majd sorra első finn­országi mérkőzésünk szombaton este. Még mindig nem dőlt el véglegesen, hogy a szombati mérkőzés hivatalos országok közötti viadal, vagy pedig csak barátságos találkozó lesz-e. Bár­hogyan is alak­ul, a mérkőzés iránt ha­talmas az érdeklődés. Finn barátaink azon keseregnek, hogy csak olyan sportcsarnokuk van, amelynek a befo­gadóképessége 2500 fő. Ennél jóvel na­gyobb csarnok is megtelne szombaton. A jegyeket már elővételben elkapkodták. Gurics már egészséges, s tagja lesz an­nak a magyar együttesnek, amely a kö­vetkező összeállításban lép majd sző­nyegre: Baranya, Hódos, Pólyák 11, Tarr, Szilvágy, Gurics, Kovács, Fülöp. A fin­nek csapata valószínűleg a következő lesz: Pruszt, Kinduned, Jósk­án, Alanen, I,ehto, Punkari, Rauhala, Nuorela, Tóth Gyula és Reznák János szabadfogású be­mutatón vesz részt. A finnek elleni mérkőzés nehéz fel­adat elé állítja legjobb kötöttfogású birkózóinkat. A finnek csapata rendkí­vül erős, és legutóbb döntetlen ered­ményt ért el a svédek ellen. Matura Mihály állami edzőnek az a véleménye, hogy válogatottunk csak akkor győz­het, ha minden versenyzőnk szíves-lé­­lekkel küzd, s legjobb képességeinek megfelelően birkózik. Vasárnap Vaasa­­bán mérkőzik a magyar együttes. József Károly A régiek példája , Népsport november 15-i száma hírt adott arról, hogy öt lelkes öreglaki atlétaláng sportvezető­jével együtt hetente 70 km-t utazik saját költségén, hogy meghallgassa Ka­posvárott a Sportakadémia előadásait. Szép dolog, követendő példa. Erre a kis hírre gondolok, miközben rendezzük, válogatjuk az OTSB által rendezendő munkássport-kiállítás do­kumentumait, fényképeit. A régi idők munkássportolói, az MTE, a Vasas, a vidéki munkásegyesületek tagjai, lab­darúgók, úszók, atléták, tornászok, ké­­zilabdások, nemcsak az útiköltsége­ket fedezték maguk, hanem felszerelé­süket is saját pénzükön vették. Szere­tett egyesületüket is maguk tartották fenn. Munkásegyesület részére az el­lenforradalmi rendszer nemhogy támo­gatást nem nyújtott, hanem várta az alkalmat,, hogy megvonhassa egy-egy tornaterem használatát, hogy betilt­hasson egy-egy munkássportünne­pélyt. Az elnyomatás éveiben a mun­kássportolók minden megnyilvánulása harcra hívta fel a munkásosztályt. Fénykép­e­­utatja a vörös zászlók alatt felvonuló sportolókat. A legtöbb képen, „hű" és elmaradhatatlan kísé­rőik, a rendőrök is láthatók. A kala­pácsgyakorlatok, a magasba feltörő gúlák mind-mind arról beszéltek, hogy a munkásosztály ereje törhetetlen, hogy nehéz harcok árán, de újra sza­badon fog lengeni a vörös zászló, mint a dicsőséges Tanácsköztársaság idején. Néhány soros gépelt nyugta, amelyen Tassinger (Taródi) Zoltán MTE-úszó aláírásával elismeri, hogy átvett egy fürdőköpenyt, s kötelezi magát, hogy hetente törleszti az árát. Az elismervény oldalán ceruzával rájegyezve, hogy ki­fizetve. Pedig nem volt könnyű, ugye, Taródi sporttárs, a szűkös keresetből hetenként csak egy pengőt is törleszteni? 1927-ben a prágai munkásolimpiára készültek az MTE atlétái, 1929-ben a nürnbergi munkássportversenyre, s 1931-ben Bécsben rendezték meg a munkásolimpiát. Nem egy fénykép mu­tatja a munkássportolók sikeres sze­replését. Szerencsére hosszú hónapok­kal előre tudták, hogy külföldre men­nek, s ilyenkor aztán megindult a lá­zas takarékosság az útiköltségre. Bár harmadosztályos, fapados kocsikban utaztak, mégsem volt könnyű előte­remteni az útiköltséget. S nemcsak saját útiköltségről kellett gondoskod­ni. Mindig akadt kiváló sportoló, aki munka nélkül volt, de azért sohasem maradt otthon, összegyűlt az ő úti­költsége is. Ezekről ír visszaemlékezé­sében Cséfai Sándor, az MTE régi ki­váló atlétája. S ha már az atlétáknál tartunk, Szekeres József volt MTE- atléta elmondta: futócipőkhöz úgy ju­tottak, hogy az egyesület megvásárolt használt szöges cipőket, s ők úgy, mint az úszók, hetente törlesztették. Mire kifizették, rendszerint tönkre is ment a használt cipő, s újra kezdhet­ték a törlesztést. A Vasas-tomászlányokat 1988-ban meghívta a Szegedi MTE tornabemuta­­tót tartani. Az útiköltségen kívül tánc­ruhákra is szükség volt. De az erős akarat, a leleményes fiatalok ezt az akadályt is legyőzték. Ott voltak Sze­geden és fellépésükkel előbbre vitték a szegedi munkásfiatalok sportját, miem voltak kivételek ezen a téren é­s a Vasas labdarúgói sem. Ádám József, a csapat egyik tagja így emlékezik: „Az edzéseken anyagi ál­dozatok árán, sokszor állásvesztés veszélye mellett is részt vett a csa­pat minden tagja" ... Az osztályöntu­dat, a klub iránti hűség, csodát mű­velt. Egyre nehezebb körülmények között vitték győzelemre a munkás­sportolók egyesületük színeit. Egy-egy Vasas-mérkőzés a sportnál sokkal töb­bet jelentett, politikai tüntetés volt. Mind gyakrabban hangzott fel: „Vasas ne hagyd magad!" Két tablót töltenek be azok a fény­képek, amelyek az MTE nagyszénási menedékházának, a TTE kevélyi me­nedékházának építését, a gödi Fészek­nek és a római-parti Vasas-telepnek munkálatait mutatják. Szombat dél­után, vasárnap reggel hátizsákjaik­ban vitték fel a turisták az épülő mene­dékházhoz a téglákat. A nyári telepest munkálatait az egyesületek tagjai ma­guk végezték el, s így ezek a telepek, valóban a munkássportolók sajátjai voltak. A „Sportolók a szabadságért" című, rövidesen megjelenő könyv minden sora, a készülő kiállítás fényképei, dokumentumai a dicsőséges, nehéz harcokról, győzelmekről, helytállásról beszélnek. Sport és testnevelésünk története e dicsőséges időszakának feltárása, megismertetése, még jobb eredményekre, hazaszeretetre, a párt iránti szeretetre neveli sportolóinkat. S ha a régiek életén, helytállásán el­gondolkoznak a maiak, akkor biztos, hogy az önzetlen sportszeretet sok példájával fogunk találkozni, s nem lesznek ritkák az öreglaki atlétaidi­­ngok magatartásához hasonló hírek. Baracs Györgyire

Next