Népsport, 1955. december (11. évfolyam, 236-257. szám)
1955-12-01 / 236. szám
A jugoszláv sport fejlődése Több mint tíz éve annak, hogy a belgrádi Testnevelési Intézet egyik termében sportemberek, ifjúsági vezetők ültek össze. Némelyiken még egyenruha feszült, ami nem is volt feltűnő, hiszen nemrég ért véget a háború . Az egynapos értekezleten sok fontos döntést hoztak. Lerakták az egységes sportmozgalom alapjait. Kirajzolódtak azoknak a feladatoknak a körvonalai, amelyek Jugoszlávia ifjúságának akaratát, óhaját fejezték ki a sport terén. Abban az időben gombamódra nőttek a sportegyesületek. Tevékeny segítséget kellett nekik nyújtani és egységes irányt kellett szabni működésüknek. Az értekezlet alapelve az volt, hogy a testnevelést a nép szolgálatába kell állítani. Már akkor felismerték, hogy a testnevelés és a sport milyen fontos tényezője a dolgozók egészségének, munkakészségének és honvédelmi készségének. Az eltelt idő óta jelentős szervezési változtatások történtek a helyzetnek megfelelően, de az alapelv ma is megmaradt. A népi kormányzat gondoskodik a testnevelésről. Jugoszlávia népeinek alkotmánya minden állampolgár számára biztosítja a testneveléshez való jogot. Ma Jugoszláviában a legnagyobb tömegeket megmozgató sportszervezet a Partizán Testnevelési Szövetség. Ennek a hatalmas társadalmi szervezetnek célja a dolgozók, főleg az ifjúság testnevelésének biztosítása. Közel 300 000-re tehető azoknak a száma, akik a Partizánban kapták meg az általános testnevelési kiképzést. A szövetség természetesen a minőségi sporttal is foglalkozik. Ez a hazafias szervezet jelentős támogatást élvez az állami szervek részéről is. Ennek révén lehetőség nyílik arra, hogy a Partizán Testnevelési Szövetségben működő fiatalok olyan kiképzést kapjanak, amely képessé teszi őket arra, hogy magasabb fokúsporttevékenységet is ki tudjanak fejteni. Minden, sportágnak megvan a sportszövetsége. Ezeknek elsőrendű feladatuk, hogy gondoskodjanak sportáguk menetségi fejlődéséről, a egyúttal biztosítsák a sportág tömegalapját is. Nem kétséges, hogy valamennyi sportág közül a legnépszerűbb és a legnagyobb tömegeket a labdarúgás mozgatja. Jugoszláviában nincs egyetlen olyan kis község, ahol ne űznék ezt a játékot. Jugoszláviában az igazolt labdarúgók száma 68 388, míg a háború előtti utolsó évben a számuk csak 40 310 volt. Ez ezt jelenti, hogy a háború óta eltelt idő alatt nemcsak minőségi fejlődést ért el a labdarúgás, hanem tömegeiben is nőtt. Hasonló a héfy®et a többi sportágban is, így például ez ökölvívásban miindössze 300 igazolt versenyző szerepelt, míg magz a szám megtízszereződött: 3619 igazolt ökölvívója van a jugoszláv ökölvívó-ezővetségnek. Amikor Jugoszlávia testn®veeléséről van szó, nem szabad figyelmen kívül hagyni még két tényezőt. A középiszkidiák tarsulói szakképzett testnevelőik felügyelete alatt foglalkoznak® testneveléssel. Az oktatók képzését a Partizán Testnevelési Szövetség, a belgrádi Testnevelési Intézet és a különböző köztársaságok városaiban működő testnevelési középiskolák végzik. A másik igen fontos tényező a Jugoszláv néspivadhsereg. Nyugodtan azt is mondhatjuk, hogy a néphadsereg a sport tehetségek igazi kincsesbányája. A hadseregen belül a különböző sportágakban számos versenyt, bajnokságot rendeznek, s azokon újabb és újabb tehetségek tűnnek fel. Említettük már, hogy az állam hatalmas segítséget nyújt a testnevelésnek. Ez e segítség elsősorban az anyagi alap megteremtésében nyilvánul meg. A háború után 1500 sportlétesítmény épült. Egyesek közülük igen nagy méretűek, így például a Néphadsereg stadionja Belgrádban, a zágrábi, szarajevói és szkopljei stadion. Felépült az óriási síugrósánc Planicában, stb. Amikor az anyagi alapokról beszélünk, meg kell említeni a tömegszervezeteket, továbbá a gazdasági és ipari üzemeket. Az állam az ellenőrzést az Állami Testnevelési Bizottságon keresztül végzi. Nem kell senkit meggyőzni arról, hogy az utóbbi tíz év alatt a jugoszláv sportolók kiemelkedő eredményeket értek el. A jugoszláv versenyzők sikeresen képviselték hazájuk színeit a világ különböző stadionjaiban, futópályáin, uszodáiban és tornacsarnokaiban! A jugoszláv labdarúgók nevekt, mint Miljutinovics, Csajkovszki, Beara, Böbék, Vukas ismerik az egész világon. Híresek a vízilabdázók, asztaliteniszezők, atléták, ökölvívók. Nyugodtan azt mondhatjuk, hogy a jugoszláv sport nagymértékben fejlődött az utóbbi tíz esztendő alatt és lépést tart azokkal az országokkal, amelyekben a sportnak nagyobb hagyományai és jobb feltételei vannak. Todor Bulla, a belgrádi „Sport” munkatársa Válogatott vivőink megérkeztek Bécsbe Bécs város nemzetközi vívóbajnokságát december 1-e és 4-e között bonyolítják le. A nemzetközi versenyre kedden délben a következő versenyzők utaztak el: Elek Ilona, Kovácsné Nyári Magda, Rerrich Béla, Balthazár Lajos, Gyuricza József, Fülöp Mihály. A Moszkvában és Leningrádban szerepelt kardvívók pénteken utaznak a csapat után. *— Távbeszélő-Jelentésünk » (Bécs, november 30.) Kellemes utazás után kedden este érkeztünk meg az osztrák fővárosba. Versenyzőink szerdán délelőtt már edzést is tartottak a verseny színhelyén, a Messe Halle-ban. A rendezőktől eddig annyit tudtunk meg a városi bajnokságra vonatkozóan, hogy meglehetősen nagy lesz mindegyik szám mezőnye, de egyik sem lesz túlságosan erős. Jelenleg, ez a helyzet, hogy sem az olasz, sem a francia versenyzők nem jönnek, így tehát osztrák, magyar, lengyel, jugoszláv, nyugatnémetországi, norvég, dán és svájci versenyzők részvételével zajlik majd le a négynapos verseny. Szerdán délután megérkezett már Bécsbe Sákovics és Dömölky is. Meglehetősen fáradtak a hosszú utazástól, reméljük, hogy a verseny rajtjáig kipihentük maguikat. Az első napon, csütörtökön a férfi tőrvívásra kerül sor. Színeinket ebben a számban Gyuricza és Fülöp képviseli. Bay Béla Levelek a Szerkesztőségnez Az iskolai gyógyító testnevelés kérdéséhez Györök Gyula debreceni testnevelő tanár foglalkozott a közelmúltban a Népsport hasábjain az iskolai gyógyító testnevelés kérdésével. Cikkében megemlékezik azokról a megbetegedésekről — gyenge szervezet, hibás tartás, láb- és gerincváltozás stb. — amelyek a gyógyító testnevelés működési körébe tartoznak. Iskolai testnevelésünk igen nagy hiányossága volt a múltban az, hogy csak az egészséges tanulók foglalkoztatásáról gondoskodott, és figyelmen kívül hagyta a belgyógyászati és sebészeti (ortiopéd) eredetű idült megbetegedésekben szenvedők javító, gyógyító jellegű testnevelési foglalkoztatását. Ezen a hiányosságon segített az Egészségügyi Minisztérium 837/85/1952. sz. rendelete, amely ezeket a beteg gyermekeket — amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi — könnyített igénybevételű csoportba sorolta, és intézkedett a velük való foglalkozásról. Oktatási intézményeinkben most már nemcsak felmentettek és teljes értékű résztvevők csoportja van, hanem egy közbeeső csoport is, azoknak a tanulóknak a csoportja, akik egészségügyi állapotuk miatt bizonyos fokú kimérésre szorulnak ugyan, de csökkentebb terhelésű órákon részt vehetnek. A rendelet pontosan megszabja, hogy ennek az úgynevezett „B”-csoportnak egyes alcsoportjai milyen gyakorlatokon, nem vehetnek részt, de a mai napig hiányzik a belgyógyászati betegekkel való foglalkozás pontos tematikája. A kérdés felvetése és gyakorlati megoldása fontos, mert ezeknek a gyermekeknek a testi hibája, vagy egy-egy átvészelt betegség után visszamaradó eltérése olyan, hogy megfelelő foglalkoztatás esetén igen sokat javíthatunk rajtuk, szervezetüket kellő terheléssel fokozatosan erősíthetjük és sokuk igénybevétele megközelítheti az átlagos megterhelési szintet. Az orthopéd megbetegedések gyógyításában már igen komoly előrehaladást tapasztalhattunk, a cikkben is említett 50 gyógyító testnevelő munkája a beteg gyermekek ezreinek a sorsát változtatja meg és teszi őket a társadalom tettre készebb tagjaivá. A kiválogatás munkáját elősegíti az, hogy a sportorvosi rendelők szervezetten szűrik az iskolás gyermekeket ebből a szempontból, sőt egyes helyeken — így Szegeden is — az Egészségügyi Osztály külön orthopéd szakrendelést szervezett meg az iskolaorvosi ellátás keretén belül. Az általános iskolai tanterv és útmutató figyelembe veszi ugyan az ezen betegségeknek megfelelő gyógyító testnevelési szempontokat, és elő is írja a gyakorlatokat. Orvosi szempontból azonban rá kell mutatni egy hiányosságra.Az iskolai testnevelés ugyanis az orthopédiában használatos gyógymód közül csupán csak egyet: a tevőleges mozgáskezelést alkalmazza, azt is nagy csoportokban. Az egyes gyakorlatok korcsoportonként megfelelnek a tanulók átlagának. Vannak azonban az átlagtól eltérések is. Nem mindenki számára megfelelő tehát a tömegnevelésre alkalmas iskolai testnevelés, egyeseket ki kell emelni abból és egyéni foglalkozásra osztani. A kérdést csak abban az esetben tudjuk megnyugtatóan megoldottnak tekinteni, ha további fejlődésünk folyamán mind nagyobb számban, majd országos méretekben tudjuk biztosítani a ,,B”-csoportba sorolt gyermekek iskolai testnevelési órán kívüli foglalkoztatását. Az Oktatásügyi Minisztérium által rendezett szakmai továbbképző tanfolyamok erre megadják a tárgyi alapot és eddigi eredményeink a további sikerek biztosítékát nyújtják. Levelem megírására elsősorban az késztetett, hogy a gyógyító testnevelés gyakorlatában minden ideig állatában azt orthopéd megbetegedésekben szenvedőkkel foglalkoztunk. Számunkra éppen olyan fontos, sőt száz,é,szerűségénél fogva még nagyobb problémát jelent a belgyógyászati, elsősorban szívbetegségben szenvedő gyermekek csoportja, akik mind a mai napig az iskolai testnevelés mostohagyermekeinek tekinthetők, mert a velük való tervszerű és szakszerű foglalkozás megnehezíti az iskolai rendes testnevelés tanmenetét. Ezért egyes iskolákban az a gyakorlat, hogy vagy egyáltalán nem, vagy alig vesznek részt testnevelésben az ilyenek, vagy pedig a többiekkel csoportban végzik a számukra is engedélyezett gyakorlatokat, a nehezebb gyakorlatoknál pedig kiállnak a sorból. Előfordul azonban az az eset is, hogy a mozgásvágy arra készteti ezeket a beteg gyermekeket, hogy a számukra tilos gyakorlatokat is végezzék. Ezek az okok még fokozottabb mértékben késztetnek bennünket arra, hogy ez egyéni foglalkoztatásra törekedjünk. A ,,B''-csoportba sorolt szívbetegek külön tomacsoportját még az 1953—54-es tanévben kezdtük megszervezni Szegeden. A növendékeket rendszerint orvosi ellenőrzésben részesítettük és szükség szerint növeltük, vagy csökkentettük megterhelésük idejét és fokát. Ezen a helyen nem térhetek ki sem a foglalkozások, sem a tanulók orvosi vizsgálati eredményeire, csak arra szeretnék hivatkozni, hogy két évi foglalkoztatás alatt csupán 2 gyermekkel kellett a tornáztatást abbahagyatni, míg a többi tanulónál műszeres vizsgálatokkal és fizikális ellenőrzéssel kimutatható tünetek is jelentős mértékben javultak és az egyéni panaszok is csökkentek. A gyermekek munkaképessége fokozódott, közérzetük javult, szívpanaszaik megszűntek. Eredményeink arra jogosítanak fel bennünket, hogy az orthopéd betegségben szenvedőkhöz hasonlóan a belgyógyászatilag beteg gyermekek külön foglalkoztatásának kérdését is a legközelebb megoldandó problémák közé soroljuk. Mindaddig, amíg a kérdés szervezett megoldása lehetővé nem válik arra kell törekednünk, hogy az iskolai orvosok bevonásával — a testnevelési órák keretében a tanterv megfelelő módosításával — biztosítani tudjuk a probléma részleges megoldását. Ahogy Györök Gyula írta: nem várhatjuk, hogy a betegségek okozta elváltozásokat „majd kinövi a gyermek", hanem mindent meg kell tennünk, hogy a rendszeres testnevelés nyújtotta előnyöket bizonyos mértékig minden iskolás számára biztosítsuk. Forgács Pál dr„ a Szegedi Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet munkatársa A jó nevelőmunka nagyszerű eredményei a Bólyi Traktorban A gyönyörű park hatalmas tölgy- és hársfáinak zöld köntösét az ősz erőszakkal leráncigálta. A megsárgult falevelekből süppedős szőnyeg terült az utakra, amelyeken a hideg idő beálltával egyre kevesebben járnak az emberek. Kivételt képeznek a délutánok. Ekkor benépesedik a parkban létesített gyönyörű sportpálya környéke, pattog a bőrlabda, nagyot huppan a súlygolyó és szorgalmasan róják a salakpálya köreit az atléták. A hólyi fiatalok nem veszik tudomásul, hogy már lassan a tél közeleg és néhány szomszédos faluban „téli szünetet” tartanak a sportolók. — Bennünket sok minden kötelez arra, hogy télen se szüneteljen a sportélet — magyarázza Lajosbányai István sportköri elnök. — Jelenleg 10 sportköri szakosztályunkban, valamint 10 üzemi sportcsoportunkban mintegy 360 aktív sportolónk van. A környéken sok fiatal falusi sportkör figyeli munkánkat. Ha valami problémájuk van, gyakran felteszik a kérdést: vajon hogyan csinálják ezt a bólyiak? Érezzük, hogy rajtunk a járás szeme, ezért fokozottan ügyelünk a sportkör vezetésére. A Bólyi Traktor vezetői nagy gondot fordítanak a nevelésre. A rendszeresen megtartott, jól előkészített vezetőségi ülések, a szakosztályvezetők beszámoltatása — néha felelősségrevonása —, az ifjúsággal való fokozott foglalkozás, a vezetők és az idősebbek szép példamutatása, mind megannyi fontos láncszem a fejlődő és terebélyes sportkört összefogó erős kötelékben. Abay Ferenc testnevelő tanártól, a sportkör lelkes szervezőjét® ezt hallottuk az ifjúság nevelésével kapcsolatosan: — Az általános iskolás gyerekek többsége élénken érdeklődik a sport iránt. Próbálkoznak mindennel, atlétikával, asztalitenisszel, kézilabdával, labdarúgással, kinek mihez van kedve. Mi árgus szemekkel figyeljük a tehetségeket. A hetedik és a nyolcadik osztályban azután megkezdődik a „kiválasztódás”, mindenki a tehetségének megfelelő sportágat kezdi rendszeresen űzni. Ezt tesszük már több éve és a sportköri szakosztályokban ezek a fiattal tehetségek jelentik az igazi értéket. Sok tehetséges fiatalra figyeltek fel így a hólyi vezetők, így tűnt fel Tóth Rózsi is annak idején az V. osztályban. A kislány ruganyos, tehetséges volt. — „Jó magasugró lesz belőle” — mondották a vezetők és a „jóslat” a rendszeres foglalkozások révén bevált. Tóth Rózsi néhány év alatt 130-as mogasugró lett, de rövidtávon is a község legjobbja volt. Most Mohácson jár gimnáziumba, rendszeres edzésekkel készül a versenyekre. A megyei úttörők egyik asztalitenisz-versenyén tűnt fel Békési Edit és Hengl Vera. A két tehetséges fiatallal sokat foglalkozott a sportkör. Azóta már országos Traktor-bajnokságot nyertek és sikerük következtében egyre népesebb lesz a bólyi asztalitenisz-szakosztály. A fiatalokat azonban nem elég megszerezni a sportkör részére. Huba Gyula labdarúgó-szakosztályvezető különösen érti a módját, hogyan kell foglalkozni a fiatalokkal. — A mi községünkben is a labdarúgást űzik a legtöbben — mondta. — A felnőtt csapatokon kívül van ifjúsági, serdülő és úttörőcsapatunk is. Az első csapat jobbára idősebb, inkább játszadozó, mint küzdő játékosokból állott, s ezért az idén alaposan megfiatalítottuk. Azt hiszem a jövő év majd bennünket igazol, no meg lelkes fiataljainkat. Bolyban többen vannak ez idősebb sportolók között, akik segítséget nyújtanak az utánpótlás nevelésében. Ezek közé tartozik Stréb József, az állami gazdaság többszörösen kitüntetett kombájn vezetője is. Stréb hosszú éveken keresztül a bóflyiak legteredvényesebb atlétája volt, mint falusi sportoló kétszer egymásután fenn volt Budapesten a spartakiádok országos döntőin, ahol mint jó távolugrót és Vágtázót ismerték meg. — Rövid idő óta én vagyok az atlétikai szakosztály vezetője, rendszeresen segítem az edző munkáját is — mondotta Stréb József. — Huszonkilenc esztendős vagyok, lassan át kell már adnom a fiataloknak a helyet. Ezért jelentkeztem a Traktor SE kéthetes sportvezetőképző tanfolyamára. Ha megjövök, a fiatalokkal foglalkozom majd. Úgy, ahogy annak idején velem is foglalkoztak. Persze magam sem hagyom még abba a versenyzést. A nyáron egyenesen a kombájnról szálltam le és utaztam a Traktor SE keszthelyi bajnokságára, mégis jó eredményeket értem el. Nagyon hiányozna, ha nem sportolhatnék rendszeresen. A hólyi sportkörben folyó jó nevűlőmunka eredményezte, hogy már lerakták a tömegsport alapjait és egyre többet gondolhatnak a minőségi sportra. Amikor a bólyi Schmidt Ferenc és Aradi Gyula a Pécsi Törekvés színeiben jó eredményeket ért el, Schváb (Mohácsi) József, ald ugyancsak a bólyi iskola sportolója volt, a Pécsi Törekvés NB II-s csapatában rúgta a labdát, a Bólyi Traktor sportolói közül egyre többen beszéltek arról, hogy egy-két sportágban megyei szinten is komolyabb eredményeket tudnának elérni. Békési Editet például igen tehetséges asztaliteniszezőnek tartják, hiszen Hengl Verával már kétszer megnyerték női párosban a Traktor SE országos bajnokságát és három év óta a megyei ifi bajnoki cím is a nevükhöz fűződik, így gondolkodnak a többiek is, a labdarúgók, az atléták. „Jövő évi tervünk: bekerülni a megyei I. osztálybal” — ezt a jelszót írta zászlajára a labdarúgó-szakosztály. Az első eredmények máris jelentkeztek, hiszen a bajnokságban a fiatalokkal kerültek a második helyre, sőt három ifi játékosuk, Stelzámer Mihály, Szabó Géza és Kresz Ferenc most került be a megyei ifjúsági válogatott keretbe. Erről beszélgetnek esténként a tornatermi edzések után mások is, akik összejönnek a kultúrházba. Schneider Kornél, a Pécsre bejáró középiskolás, ilyenkor előveszi híres gyűjteményét a magyar és külföldi élsportolók fényképeiről, a híres nagy versenyekről, beszél a világ- és országos csúcsokról, a legkiválóbb magyar sportolók edzési és versenyzési módszereiről. A hosszú téli estéken néha többórásak ezek a lelkes beszélgetések, és de sokszor csillannak fel ilyenkor a tiszta, fiatal szempárok. Nem beszélnek, de a szemekből világosan olvasható a kívánság: — Ha én is egyszer magyar bajnok lehetnék! — Tóth Zoltán Stréb József, az 1953. évi falusi országos spartakiád távolugró győztese. • ••••••••••••••••••••••••«•«••••«••••••« ••••••••••• 2 • Senki sem próféta a saját hazájában 2 • • Vasárnap a Népstadionban végeztem 2 • tudósítói munkát. A mérkőzés előtt 2 5 le kellett mennem a játéktérre. Le- 2 • futottam a játékoskijáróhoz. Három 22 I karszalagos rendező elém állt és el- 2 lentmondást nem tűrő hangon kérte a • 2 jegyet. Megmutattam az újságíró te- 2 2 raszra szóló jegyemet. Egyikük mind- 2 2 járt elállta előttem az utat: 2 • — Ezzel a jeggyel nem lehet, kérem, 2 • a pályára menni. 1 • Már akartam mondani, hogy ne • 2 kém a munkám végzése érdekében kell • 2 a pályára mennem, az utolsó pillanat • 2 bűn azonban sokkal jobb gondolatom • 2 támadt. Megszólaltam franciául: 2 2 — Mai il me faut v aller, Mon- 2 • gieur!..• 2 • • 2 Abban a pillanatban fülig húzódott 2 • minden rendező szája, mindhárman 2 • ugrottak, nyitották ki előttem a kaput, 2 . csaknem összetörték magukat a nagy 2 . igyekezetben és úgy mondták: 1 — Bitté ... Tessék ... 2 — Merci kién — mondtam én erre , 2 udvariasan és befutottam a pályára. J 2 Amint a füvön futottam, eszembe jó- 2 2 volt, mennyire igaz a közmondás: 2 • többet ésszel, mint erővel! 2 . sz. r. 2 A Svédországban vendégszereplő magyar asztaliteniszeők közül Szepesi és Gyetvai kedden Oskarsharmsban vett részt egy versenyen. A férfi egyes negyeddöntőjében Gyetvai a svéd Johanssont, Szepesi pedig a svéd Petterssont győzte le 2:1, illetve 2:0 arányban. Férfi egyes elődöntő: Szepesi— Fiischer (svéd) 2:1 (18, —16, 8), Stipek (csehszlovák)—Gyetvai 2:1 (—18, 13, 17). Döntő: Stipek—Szepesi 2:1 (19, —17, 12). Férfi páros döntő: Szepesi, Gyetvai—Stipek, Flisberg 2:1 (—19, 15, 15). Kiállítás a 60 éves magyar motorsportról 1895-től egészen a napjainkig a legkülönbözőbb eszközökkel szemlélteti motorkerékpár-sportunk történetét az a kiállítás, amely december 17-én nyílik meg a MOHOSZ IX. ker. Liliom u. 13. szám alatti helyiségében. A kiállítás igen sok dokumentációs anyag, fénykép, írott emlék és díjak révén enged bepillantást motorsportunk 60 éves múltjába és mutatja be e sportág fejlődését. December 17-től kezdődően a kiállítás minden nap 14 órától 21 óráig tekinthető meg. Naponta több ízben filmvetítést is tartanak a látogatók részére. Az ökölvívó Béke Kupa CSB II. csoportjának állása A Bp. Építőipar visszalépett a bajnokságtól. Hátralévő mérkőzéseinek — Debrecen! Törekvés és Alumínium — két pontját 14:6-os győzelmi aránynyal ellenfelei javára írták. A táblázat elkészítésénél ezt figyelembe vettük. 1. Cs. Vasas 9 7 2 — 119: 61 16 2. Kaposv. Dózsa 9 6 2 1 105: 73 14 3. Győri Vasas 10 6 1 3 104: 92 13 4. Debr. Ter. 11 5 1 5 101:115 11 5. Szentendr. H. 9 5 — 4 103: 75 10 6. Alumínium 10 2 — 8 72:126 4 7. Bp. Épitőip. 12 1 — 11 86:148 2 8. Pécsi Törekvés törölve 1955. december 1. csütörtök 3- Nagy az érdeklődés Finnországban birkózóink szereplése iránt Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése . (Kortanaén, november 30.) Kedden délután 2 órakor repülőgéppel elhagytuk Svédországot, s este 9 órakor érkeztünk Finnországba, Vaasa városába. 30 fokos hideg fogadott bennünket. Erre bizony nem voltunk elkészülve. Szerdán reggel társasgépkocsival a négy órányira fekvő Kortaneenbe utaztunk. Itt kerül majd sorra első finnországi mérkőzésünk szombaton este. Még mindig nem dőlt el véglegesen, hogy a szombati mérkőzés hivatalos országok közötti viadal, vagy pedig csak barátságos találkozó lesz-e. Bárhogyan is alakul, a mérkőzés iránt hatalmas az érdeklődés. Finn barátaink azon keseregnek, hogy csak olyan sportcsarnokuk van, amelynek a befogadóképessége 2500 fő. Ennél jóvel nagyobb csarnok is megtelne szombaton. A jegyeket már elővételben elkapkodták. Gurics már egészséges, s tagja lesz annak a magyar együttesnek, amely a következő összeállításban lép majd szőnyegre: Baranya, Hódos, Pólyák 11, Tarr, Szilvágy, Gurics, Kovács, Fülöp. A finnek csapata valószínűleg a következő lesz: Pruszt, Kinduned, Jóskán, Alanen, I,ehto, Punkari, Rauhala, Nuorela, Tóth Gyula és Reznák János szabadfogású bemutatón vesz részt. A finnek elleni mérkőzés nehéz feladat elé állítja legjobb kötöttfogású birkózóinkat. A finnek csapata rendkívül erős, és legutóbb döntetlen eredményt ért el a svédek ellen. Matura Mihály állami edzőnek az a véleménye, hogy válogatottunk csak akkor győzhet, ha minden versenyzőnk szíves-lélekkel küzd, s legjobb képességeinek megfelelően birkózik. Vasárnap Vaasabán mérkőzik a magyar együttes. József Károly A régiek példája , Népsport november 15-i száma hírt adott arról, hogy öt lelkes öreglaki atlétaláng sportvezetőjével együtt hetente 70 km-t utazik saját költségén, hogy meghallgassa Kaposvárott a Sportakadémia előadásait. Szép dolog, követendő példa. Erre a kis hírre gondolok, miközben rendezzük, válogatjuk az OTSB által rendezendő munkássport-kiállítás dokumentumait, fényképeit. A régi idők munkássportolói, az MTE, a Vasas, a vidéki munkásegyesületek tagjai, labdarúgók, úszók, atléták, tornászok, kézilabdások, nemcsak az útiköltségeket fedezték maguk, hanem felszerelésüket is saját pénzükön vették. Szeretett egyesületüket is maguk tartották fenn. Munkásegyesület részére az ellenforradalmi rendszer nemhogy támogatást nem nyújtott, hanem várta az alkalmat,, hogy megvonhassa egy-egy tornaterem használatát, hogy betilthasson egy-egy munkássportünnepélyt. Az elnyomatás éveiben a munkássportolók minden megnyilvánulása harcra hívta fel a munkásosztályt. Fényképeutatja a vörös zászlók alatt felvonuló sportolókat. A legtöbb képen, „hű" és elmaradhatatlan kísérőik, a rendőrök is láthatók. A kalapácsgyakorlatok, a magasba feltörő gúlák mind-mind arról beszéltek, hogy a munkásosztály ereje törhetetlen, hogy nehéz harcok árán, de újra szabadon fog lengeni a vörös zászló, mint a dicsőséges Tanácsköztársaság idején. Néhány soros gépelt nyugta, amelyen Tassinger (Taródi) Zoltán MTE-úszó aláírásával elismeri, hogy átvett egy fürdőköpenyt, s kötelezi magát, hogy hetente törleszti az árát. Az elismervény oldalán ceruzával rájegyezve, hogy kifizetve. Pedig nem volt könnyű, ugye, Taródi sporttárs, a szűkös keresetből hetenként csak egy pengőt is törleszteni? 1927-ben a prágai munkásolimpiára készültek az MTE atlétái, 1929-ben a nürnbergi munkássportversenyre, s 1931-ben Bécsben rendezték meg a munkásolimpiát. Nem egy fénykép mutatja a munkássportolók sikeres szereplését. Szerencsére hosszú hónapokkal előre tudták, hogy külföldre mennek, s ilyenkor aztán megindult a lázas takarékosság az útiköltségre. Bár harmadosztályos, fapados kocsikban utaztak, mégsem volt könnyű előteremteni az útiköltséget. S nemcsak saját útiköltségről kellett gondoskodni. Mindig akadt kiváló sportoló, aki munka nélkül volt, de azért sohasem maradt otthon, összegyűlt az ő útiköltsége is. Ezekről ír visszaemlékezésében Cséfai Sándor, az MTE régi kiváló atlétája. S ha már az atlétáknál tartunk, Szekeres József volt MTE- atléta elmondta: futócipőkhöz úgy jutottak, hogy az egyesület megvásárolt használt szöges cipőket, s ők úgy, mint az úszók, hetente törlesztették. Mire kifizették, rendszerint tönkre is ment a használt cipő, s újra kezdhették a törlesztést. A Vasas-tomászlányokat 1988-ban meghívta a Szegedi MTE tornabemutatót tartani. Az útiköltségen kívül táncruhákra is szükség volt. De az erős akarat, a leleményes fiatalok ezt az akadályt is legyőzték. Ott voltak Szegeden és fellépésükkel előbbre vitték a szegedi munkásfiatalok sportját, miem voltak kivételek ezen a téren és a Vasas labdarúgói sem. Ádám József, a csapat egyik tagja így emlékezik: „Az edzéseken anyagi áldozatok árán, sokszor állásvesztés veszélye mellett is részt vett a csapat minden tagja" ... Az osztályöntudat, a klub iránti hűség, csodát művelt. Egyre nehezebb körülmények között vitték győzelemre a munkássportolók egyesületük színeit. Egy-egy Vasas-mérkőzés a sportnál sokkal többet jelentett, politikai tüntetés volt. Mind gyakrabban hangzott fel: „Vasas ne hagyd magad!" Két tablót töltenek be azok a fényképek, amelyek az MTE nagyszénási menedékházának, a TTE kevélyi menedékházának építését, a gödi Fészeknek és a római-parti Vasas-telepnek munkálatait mutatják. Szombat délután, vasárnap reggel hátizsákjaikban vitték fel a turisták az épülő menedékházhoz a téglákat. A nyári telepest munkálatait az egyesületek tagjai maguk végezték el, s így ezek a telepek, valóban a munkássportolók sajátjai voltak. A „Sportolók a szabadságért" című, rövidesen megjelenő könyv minden sora, a készülő kiállítás fényképei, dokumentumai a dicsőséges, nehéz harcokról, győzelmekről, helytállásról beszélnek. Sport és testnevelésünk története e dicsőséges időszakának feltárása, megismertetése, még jobb eredményekre, hazaszeretetre, a párt iránti szeretetre neveli sportolóinkat. S ha a régiek életén, helytállásán elgondolkoznak a maiak, akkor biztos, hogy az önzetlen sportszeretet sok példájával fogunk találkozni, s nem lesznek ritkák az öreglaki atlétaidingok magatartásához hasonló hírek. Baracs Györgyire