Népsport, 1956. február (12. évfolyam, 24-43. szám)

1956-02-02 / 24. szám

ki országos labdarúgó-értekezlet a hozzászólások tükrében A IV. országos labdarúgó-értekezleten Barcs Sándor, az országos társadalmi labdarúgó-szövetség elnöke és Mándi Gyula állami edző beszámolója után a hozzászólások következtek. Ezek egyike-másika kiegészítette a beszámo­lókat, vagy megvilágította azok egyes részleteit, s világosabbá tette azt a képet, amelyet az értekezlet résztvevői labdarúgásunk helyzetéről kaptak. Aránylag kevés felszólaló volt, főleg az edzők közül szólaltak fel kevesen. Pazár Ferenc dr. (Pécs-Baranya m.) volt az első felszólaló. Elmondta, hogy az országos szövetség által tavaly kiadott szabálykönyv nagy segítséget jelentett nekik az átigazolási, fegyelmi és egyéb ügyekben. Vannak még a könyvben nem egészen határozottan megfogalmazott részek, ezek lehetővé teszik, hogy a TSB egyes ügyekben a megyei labdarúgó-szövetség megkérde­zése nélkül döntsön, ami­­ nem min­dig helyes. Kifogásolta, hogy a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei évről évre későbben kezdődnek meg. Ez a lesöi kezdés nem felel meg a vi­dékieknek. Az országos szövetség által hozott fegyelmi ítéletek nem mindig voltak következetesek, s ez rossz hatás­sal volt a többi szövetség hasonló ter­mészetű ügyeire. Kérte: az országos szövetség minden bizottsága adjon ki részletes útmutatót arról, hogyan végzi a munkáját, mert ez nagy segítség a vidékieknek. Ludvig Antal (Országos Játékvezetői Tanács) kiegészítette néhány adattal az elnöki beszámolót, részletesebben rá­mutatva a­­játékvezetői tanácsok által végzett munkára. Elismerte: az után­pótlás biztosítása nagy gondjuk, erre vonatkozólag már tavaly is sokat tet­tek, de­­ segítségre lenne szükségük ebben is, elsősorban új játékvezetők be­szervezésénél. A labdarúgás tömegei egyre nőnek, tehát egyre több játék­vezetőre van szükség. Segítsenek a sportegyesületek, a sportkörök, a veze­tők, az edzők a szervezés munkájában, irányítsanak minél több arra alkalmas­nak látszót játékvezetőnek. Kérte azt is: az utánpótlás foglalkoztatása érdeké­ben egyes csapatok vezetői ne tiltakoz­zanak fiatal játékvezetők kiküldése el­len csak azért, mert nem ismerik még eléggé őket. Ne legyenek bizalmatlanok, mert ezzel megnehezítik a fiatal játék­vezetők fejlődését. Szükség lenne még szorosabb együttműködésre a szövetsé­gekkel és az edzőbizottságokkal, mint taval­y. Földesi Péter (BTSB) megvilágította, milyen lelkesen és hozzáértéssel dolgo­zik a mintegy 300 társadalmi munkás a budapesti labdarúgó-szövetségben. Csak ennek tudható be, hogy a hatalmas gé­pezet olyan jól működik. De még any­­nyira sem becsülik ezeket a lelkes, hasznosan dolgozó embereket, hogy vá­logatott mérkőzésekre egy-egy belépő­jegyet adjanak nekik. 200 jegynél töb­bet még sohasem kaptak. A csúnya beszéd egészen szokássá vált, szinte csodálkoznak egyes sportköri ve­zetők és játékosok, ha emiatt szólnak nekik vagy a fegyelmi elé kerülnek. Közös erővel és egyöntetűen kell el­járni ebben a nevelési kérdésben, mert csak így lehet eredményt elérni Még mindig gyakran előfordul, hogy egyes vezetők­ rendszeresen úgy állítják be a vereséget, hogy nem a rossz előkészü­let, a helytelen életmód vagy a hibás taktika miatt vesztett a csapat, hanem­­ a játékvezető miatt. Ez a nagyon helytelen szemlélet ugyancsak sok ne­velőmunkát igényel még. A helytelen versengés — főleg a főváros peremén — sok sportszerűtlenséget okoz. Tavaly például a helyi csapatok összecsapásai közül nyolc szakadt félbe Óbudán! Az ifjúság, az utánpótlás kérdése a leg­fontosabbak közé tartozik, mégis elő­fordult, hogy felelős gazdasági vezető kihúzta a költségvetésből az öt buda­pesti ifjúsági válogatott szerepeltetésével kapcsolatos kiadásokat, mondván , vi­seljék ennek költségeit azok a sportkö­rök, akik játékosokat adnak a válogatott csapatokhoz! Virosztály Lajos (Nógrád m.) azt pa­naszolta, hogy semmi anyagot nem kapott edzőbizottságuk a fővárosból, hogyan fejlődhettek volna hát megfe­lelően? Tanulni akarnak, fejlődni akar­nak, kéri tehát, hogy a korszerű ok­tatás, nevelés és edzésvezetés elvi és módszertani anyagát juttassák el min­dig hozzájuk is. Hevesi György (Heves m.) azt kérte, hogy még a bajnokságok megindulása előtt, február 18-a körül, hívják össze valamennyi szövetség képviselőjét a fő­városba, s beszéljék meg közösen az idei feladatokat. A nevelésben jó ha­tású lenne, ha a sportszerűségi verse­nyekben ismét értékelnék egyénileg is a labdarúgókat. Helyes lenne az edzők beidézése is a fegyelmi bizottságok elé, ha csapatuk tagjaival feltűnően sok a baj. Az MNK-mérkőzéseket vidéken csak jó időjárásban lehet megfelelően megrendezni. Az lenne tehát a legmeg­felelőbb, ha a megyei szövetségek már nyáron vagy ősz elején megrendezhet­nék selejtező mérkőzéseiket! Ebédszünet után folytatódtak a hozzá­szólások. Feltűnt, hogy délutánra az értekezlet délelőtti résztvevőinek több mint a fele nem jelent meg. Tábori Zoltán dr. az országos edző­­bizottság titkára megemlítette, hogy a ta­karékosság helyes elvét a gyakorlatban több helyen helytelenül érvényesítették, így például egyes sportegyesületek önha­talmúlag csökkentették az edzők bérét, azonkívül nem egy ifjúsági edzőnek fel­mondtak. A most folyó szerződtetési idő­szakban hasonló jelenségekkel találkoz­tunk. Sok sportkör egyszerűen nem szer­ződtet utánpótlása számára edzőt, vagy­­ kevesebbet igyekszik fizetni neki a megállapított munkabérnél. Furcsa jelen­ség az is, hogy januárban sok sportkör nem szerződtetett edzőt, hogy­­ megta­karítson egyhavi bért. Ennek a helytelen „takarékosságnak” a hátránya a labda­rúgók fejlődésében, erőnlétében mutat­kozik majd meg. Helyes lenne, ha min­den edző szakszervezeti tag lenne, s él­vezné ennek előnyeit. Szabályozni kel­lene a gyúrók munkafeltételeit és munka­bérét. Hámori Jenő (Szolnok) arról beszélt, hogy nemcsak az országos szövetség és a megyei szövetségek között fontos az ál­landó kapcsolat, hanem a megyei és a Városi, valamint a járási szövetségek kö­zött is. Szükséges lenne minden fontos mérkőzésre ellenőrt kiküldeni. Jávor Pál (Csepeli Vasas) önbírálatot gyakorolt, nem vette eléggé tekintetbe a fiatalokat tavaly, jobban bízott az időseb­bekben. Ez hiba volt. Véleménye szerint, helyes lenne, ha nemcsak a játékvezetők, hanem a fegyelmi és fellebbviteli bizott­ságok se néznék azt, hogy válogatott já­tékos áll-e előttük vagy járási labdarúgó. Vadas Miklós (Építők SE) megállapí­totta: az utóbbi években valóban na­gyot fejlődött a magyar labdarúgás, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy ed­zőink is, játékosaink is fejlődtek. De a további előrehaladáshoz elengedhetet­len az edzők szakmai és politikai to­vábbképzése. Döntő fontosságú a ne­velés, ebben jelentős eszköz az edző példamutatása. Támadójátékban k­b'2 'tovább kell fejlődnünk. Csípők János (Pest megye) felhívta a figyelmet­ arra, hogy megyei csapatok mellett nem egy helyen minősítéssel nem rendelkező, gyenge képzettségű edzők működnek és ez­t aligha hasz­nál a fejlődésnek. A szabálykönyvben már vannak túlhaladott megállapítások, előírások, ezeket módosítani kellene. Albert József (Bányász SE) kifogásolta, hogy kevés edző szólalt fel, s azt is, hogy a kétéves iskoláról az élvonalbeli edzőknek több mint a fele „lemorzsoló­dott”. Azok a kevesek, akik most vizs­gáztak le, rendkívül sokat tanultak és a tanultaknak nagy hasznát veszik majd gyakorlati munkájukban. Kiemelte a jáá­­tékvez­etők fontos nevelőszerepét, el­ítélte azt a gyakorlatot, hogy a legtöbb helyen türelmetlenek az edzővel szem­­ben, nem hagyják nyugodtan dolgozni túlságosan rövid idő alatt t,logy eredményeket várnak tőle. Gyarmati János (Berlin) megemlítette, hogy a külföldön dolgozó edzőket nem ellenőrzik itthonról, ne­m kapnak meg­felelő bírálatot, nem kapnak elég segít­séget. Jó lett volna például, ha megkap­ták volna a kétéves edzőképző-iskola anyagát. Sasvári István, az országos edzőbizott­ság elnöke a nézőközönség nevelésének fontosságáról beszélt, majd kijelentette, hogy az edzők munkáját a jövőiben m­ég hathatósabban kell ellenőrizni. Horváth István dr. (orsz. fegyelmi biz.) megemlítette azt, hogy a játék­vezetői jelentések gyakran hiányosak, nem adnak elég anyagot a fegyelmi bizottságoknak, s emiatt nem születik mindig meg a leghelyesebb Teálét. Honti György, az OTSB labdarúgó­osztályának vezetője hangsúlyozta, hogy múlt évben már könnyebb volt a ve­zetés munkája, mert a párthatározat világos utat mutatott. Beszélt az anya­gias gondolkodásról, felvetette a kér­dést: kik okozzák ezt? Helytelen a labdarúgók agyondédelgetése,­­ ez nem vezet helyes nevelési eredményre. Fon­tos az, hogy minden labdarúgó tevéke­nyen kivegye részét a termelőmunká­ból is. Végül rámutatott arra, hogy nem volt rossz tavaly az osztály kapcsolata a megyei TSB-k­el, de­­ jobb is lehe­tett volna. A hozzászólásokra Barcs Sándor és Mándi Gyula válaszolt, majd Terpizkó András, az országos társadalmi szövet­ség elnökségi tagja beterjesztette a határozati javaslatot. Az első pont lényege az, hogy az or­szágos szövetség a párt határozata és a DISZ, valamint a SZOT segítségével dol­gozzon ki hosszabb — néhány évre ter­jedő — elvi és szakmai munkatervet. A második pont felszólítást tartalmaz a sportkörökben folyó politikai nevelő­munka fokozására; szükséges például az is, hogy a szakosztályvezetők, intézők és edzők rendszeres politikai oktatásban ré­szesüljenek. A harmadik pont arról szól, hogy az országos szövetségnek felül kell vizsgálnia a bajnoki küzdelmek rendsze­rét és javaslatot kell kidolgoznia az egyes osztályok közötti nagy színvonal-különb­ségek eltüntetésére. A negyedik pontot, az egyes szövetségek közti kapcsolat szo­rosabbá tételéről, az ötödik a labdarúgó­szakosztályok birtokában levő szerek, fel­szerelések gondos kezeléséről és megőrzé­séről, a pályák és felszereléseik karban­tartásáról, a hatodik pont pedig a játék­vezetőknek nyújtandó nagyobb támoga­tásról szól. A javaslatokat az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadták. Befejezésül az értekezleten elnöklő Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese szólalt fel. Kifogásolta, hogy a két alapos, el­mélyült beszámolót nem vitatták meg kellően az értekezlet résztvevői. Különösen helytelennek tartotta, hogy az élvonal­beli csapatoknál működő edzők közül csak Jávor Pál szólalt fel. Kalocsay Géza, Sós Károly és Baráti Lajos meg sem jelent az értekezleten, szünet után pedig az edzők nagy része is eltávozott. Nagyon helytelen ez. És miért nem számolt be érdekes tapasztalatairól Kemény Tibor, Orczyfalvi István, miért nem számolt be munkájáról Kalmár Jenő, akinek keze alatt az A-válogatott legtöbb tagja dolgozik? Helyes lett volna az is, ha a Bp. Vörös Lobogó szakosztályvezetője itt elmondta volna: miért bontottak szerződést Kemény Tiborral? Nehéz feladatok előtt áll az idén a magyar labdarúgás, szoros együttműködésre, lelkes munkára van szükség, hogy ezeket a feladatokat eredményesen elláthassuk. A fiatal Dózsa-úszók tanítója, nevelője A Sportuszodába délutánonként be­lépőt vidám lárma és kacagás fogadja. Szinte megszámlálhatatlan gyerek úsz­kál a tisztavízű medencében. Edzésnap van. A fiatalok különös szeretettel vesz­nek körül egy magas, őszhajú embert. Figyelemmel hallgatják tanácsait, uta­sításait. — „Doki” bácsi, mennyit ússzam? — kérdezi egyszerre három 12—14 év kö­rüli gyerek. A „Doki bácsi” egy pillantást vet fü­zetébe és máris külön-külön mondja, hogy milyen távot kell a lelkes fiata­loknak az edzésen úsznia. Técsey Hen­rik dr.-t, a Bp. Dózsa fiatal úszóre­ménységeinek edzőjét reggel és este fiatal gyerekek hada veszi körül a Sportuszodában. Már évtizedek óta fog­lalkozik az úszóutánpótlás nevelésével. Nem egy-egy tehetséggel, hanem a nagy tömegekkel. Akiben csak egy kis tehetséget lát, edzésre hívja és lelkiis­meretesen foglalkozik vele. Vajon mi ösztönzi arra, hogy csak a fiatal gyerekek edzéseit irányítsa? Mikor jegyezte el magát az úszósport­tal? • — Tizenötéves korom óta foglalko­zom az úszással — mondja Técsey Hen­rik. — Fiatal koromban úsztam, vízi­ót­ólóztam. Nagy eredményt nem tudtam elérni. Már versenyző koromban fog­lalkoztam az újpesti úszósport erősíté­sével, majd mikor abbahagytam a ver­senyzést, végleg edző lettem. Mindig a fiatalokkal szerettem foglalkozni. Lassan belelendül a beszédbe. Köz­ben állandóan figyeli a medencében úszkáló tanítványait, vajon az előírt edzésadagot hogyan hajtják végre. Egy­­egy megjegyzésével serkenti a gyere­keket, csiszolja m­ozgásukat. Újpesten lakik és talán ez indokolja, hogy fia­tal kora óta az újpesti gyerekekkel foglalkozik és mai napig szinte egy percre sem vált meg az újpestiektől. Szabadidejében, főleg nyáron­ ­állandóan az uszodákat járja, ifjabb tehetségeket keres az úszósport­nak. Cinkotán, Gödöllőn és Csillaghe­gyen gyakori vendég uszodában és ke­zében füzettel, árgus szemekkel figyeli a vízben úszkálókat. Sok úszó kezdte bontogatni szárnyait a „Doki bácsi" keze alatt. Magyar, Hanák, Ipacs, Dö­mötör, Bács, Serfőző, Boros és Müller mind-mind Técsey Henrik tanítványa. Állandóan látogatója az általános isko­lák úszóbajnokságainak. A jobb moz­gású úszót mindjárt edzésre hívja. Nem csoda tehát, ha most is mintegy 160—170 gyerek látogatja az edzéseket. Persze, nem lesz mindegyikből ver­senyző. — A gyerekekkel nemcsak az uszodá­ban hanem a magánéletükben is fog­lalkozom. Amikor először edzésre jön egy gyerek, elmegyek a szülőkhöz és megkérdezem hogy engedik-e edzésre járni. Utána is tartom a szülőkkel a kapcsolatot. Éppen a napokban tartot­tam rövid megbeszélést mintegy 100 szülővel, akiknek a gyereke lejár az uszodába. Ezek a megbeszélések mindig hasznos tapasztalatokat hoznak. Técsey az iskolákat is szorgalmasan látogatja. Nem mulasztja el, hogy leg­alább havonta egyszer ne érdeklődjék a gyerekek iskolai előmenetele iránt. Akinél a tanulásban kis visszaesést ta­pasztal, megtiltja neki az uszodába járást és csak a tanulmányi eredmény javulása esetén engedi újra az edzésre. Sokat foglalkozik a fiatalok erkölcsi nevelésével. Közös mozilátogatás, együt­tes kirándulások, hasznos előadások szerepelnek negyedéves munkatervé­ben. — Azzal a fiatal fiúval vagy lánnyal, aki először jön az edzésre, először megkedveltetem a vizet — mondja Tér­csey. — Rövid távokat úszatok vele, vigyázok, nehogy hamar kifáradjon és esetleg elmenjen a kedve a rendsze­res úszástól. Csak hosszú idő után, amikor már látom, hogy megszerette a vizet és az úszást, kezdek hozzá a tervszerű edzéshez és mind a négy úszásnem oktatásához. Idős kora ellenére önmaga képzésével is foglalkozik. Részt vesz a Sportakadémia előadá­sain. Különösen hogy figyelemmel hall­gatta az egészségügyi előadásokat. Sok feljegyzést készített a légzésről szóló előadáson, és az előadáson hallotta­kat sokszor tudta felhasználni munká­jában. Megjegyezte, mennyire fontos minden sportolónak a tüzetes orvosi vizsgálat. Nem is engedi meg, hogy bárki lejárjon az edzésekre, aki nem megy havonta orvosi vizsgálatra. — Soha ennyi tehetséges gyerek nem volt, mint mostanában — mondta be­fejezésül Técsey Henrik. — Ennek oka, hogy sokkal több edző foglalko­zik a fiatalokkal, mint a múltban. Saj­nos, nem elegendő ma már a meglevő uszoda. Kevés időt tudok foglalkozni egy-egy gyerekkel, mert sürget állan­dóan az edzési idő rövidsége. Técsey Henrik a magyar úszósport névtelen katonái közé tartozik. Mun­káját, a fiatal úszók nevelését, szív­vel és áldozatkészséggel végzi, öröm­ben akkor van része, ha tanítványai sikert érnek el. Mikor Magyar a Sport­uszodában 100 méteres holtúszásban 1:03.9-et úszva legyőzte a világcsúcs­­tartó francia Bozont, az uszodában ta­lán még Magyarnál is boldogabb volt Técsőy Henrik, aki a kezdet kezdetén ismertette meg Magyarral az úszás rejtelmeit. Kívánjuk ennek a lelkes sportem­bernek, hogy még sok Magyart nevel­jen a magyar úszósportnak. Hidas Gusztáv 2 1956. február 2. csütörtök A Bp. Vörös Lobogó versenyének győztese Merényi József (Bp. Vörös Lobogó), a tavalyi bajnok nagyszerűen sze­repelt a szombat-vasárnapi gyors­korcsolyázó-versenyen. Mind a négy távon győzött és így az összetett versenyt fölényesen nyerte. Közös erővel könnyebb a munka Hiába dolgozott találta sokszor az éjszaka is íróaszta­la mellett... A Szikra EMERGÉ SE volt elnökének munkája nem lehetett eredményes, mert vezető társai ma­gára hagyták, így hát belefáradt a sportköri vezetésbe, kénytelen volt visszavonulni. Másnak adta át a he­lyét. A Ruggyantaárugyár sportköre nem maradt sokáig gazda nélkül. A Szikra SE a sportköri vezetőségválasztásig Tóth Istvánt bízta meg a vezetéssel. A hidal­bal tanultak a sport­ra a­DUKOOI kör elnökségi tagjai, a­ szakosztályok vezetői és a társadal­mi aktívák is. Most közös erővel ar­ra törekszenek, hogy talpra állítsák a sportkört, zökkenők nélkül oldják meg a feladatokat. A megbízott el­nök így beszél: — Most már jól látjuk: ha előre akarunk haladni, közös erővel kell ne­­kigyürkőznünk a munkának. Az első teendő az volt, hogy felosztottuk egy­más között a részfeladatokat. Két hónap múlt el a régi elnök tá­vozása óta, de már ezalatt a két hó­nap alatt is megmutatkoznak a közös erőfeszítés eredményei. Mit tett vajon ennek érdekében az EMERGÉ SE új tagokkal kiegészített elnöksége? Megválasztották a sportkör szak­osztályainak vezetőit. A múltban a ré­gi szakosztályvezetőst feladatai is jó­részt a sportkör elnökének vállára nehezedtek. Két hónap alatt gyara­podtak a szakosztályok is: megalakí­tották a természetjáró- és a síszak­osztályt. A már meglévő szakosztályok működésében­ is javulás mutatkozik. A sportágak űzői lelkesen végzik sportmunkájuk­at, jobban törődnek ve­lük, mert már van, aki gondját vi­selje egy-egy szakosztálynak. Nem jártak el rendszeresen a múlt­ban az elnökségi ülésekre sem az el­nökség tagjai. A két hónap alatt ed­dig három ülést tartott az elnökség. Itt derült ki, hogy­ nem is annyira az a régi elnök volt a hibás abban­, hogy nem volt kollektív a sportkör veze­tése . .. Hiszen megjelentek ezeken az üléseken olyan vezetők is, akiket az­előtt nem lehetett rábírni arra, hogy önként vállalt kötelezettségüket leg­alább az elnökségi ülésen való rész­vételükkel kifejezésre juttassák. Most nemcsak megjelentek, hanem élénk érdeklődéssel figyelték az ott lezajló eseményeket, a sportköri jelentés értékelését a tavalyi sport­­munkáról. Fel is szólaltak, vitáztak, látszott rajtuk, hogy céljuk az: meg­javítani a sportkör munkáját. Az egyik elnökségi ülésen szóba ke­­rült az is, hogy a sportmunka szín­vonalának emelése céljából szükség van a pálya korszerűsítésére. Látták azt is, hogy a költségvetés egyik bevételi for­rását jelenti, ha jobban kihasználják a pályát, bérbe adják más sportkörök szakosztályainak is. Talán a legfontosabb problémát a harmadik elnökségi ülésen tárgyalták meg. A Kilián György emlékversenyek előkészítésének tervei szerepeltek ek­kor a napirenden. A Ruggyantaárugyár DISZ-titkára is részt vett ezen az ülé­sen, s Fábián Józsefet bízták meg a Kilián-versenyek szervezésével. A múlt nem­ kísértett, a terveket tett követte: a Kilián-versenyek szervezési felelőse sorban felkereste a szakosztályok veze­tőit, tanácsot kért tőlük. Kibontakoznak már a Kilián-versenyek körvonalai. A versenyektől azt is r­emélik, hogy el­sősorban az üzem kerékpáros-, torna-­ és úszó-életének felvirágoztatása kö­vetkezik majd be a versenyek befeje­zése után. Az elnökségi tagok, miközben beszá­moltak a szervezési eredményekről, sűrűn emlegették: " Közös erővel könnyebben megy a munka... A sportkör megbízott elnöke, s az elnökhelyettes, Karsai Tibor sokszor ellátogat a szakosztályok edzéseire, versenyeire. Karsai Tibor gyakori ven­dég a különböző sportágak edzésein is, pedig azelőtt csak a labdarúgás érde­kelte őt, önbírálatnak is beillik meg­jegyzése: — Hosszú időn át csak az elnökségi tagok jegyzékén, papíron szerepel­tem ... Belátom­, hibáztam, hogy csak a labdarúgás ügyeivel foglalkoztam... Azt szeretném­, ha én is részese lennék gyárunk sportélete fellendülésének ... A Szikra EMERGÉ SK-ban tgf£ választásra készülnek. A sportegyesület engedélyt adott arra, hogy az előírtnál későbbi időben tartsák meg a válasz­tást, amikor már megvannak a válasz­tás legjobb feltételei. A választás előtt emlékezzenek a múltra a gyár sportolói. A régi hibák arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy olyan vezetőkre adják szavazatukat, akik nemcsak szeretik a sportot, ha­nem áldozatokat is tudnak hozni érte. Jó egyéni teljesítmények a férfi hátúszásban 7955 legjobb úszóeredményei Férfi h­átúszásban az elmúlt év ha­tározott fejlődést hozott. Ezit nemcsak Magyar, hanem a többiek javuló ered­ményén keresztül is megis­ Hapítháljuk Magyar magasan kiemelkedett, tech­nikája csiszolódott és emellett javult küzdőképessége is. Ezt a magyar baj­nokságon mutatta meg, amikor a Bo­­zon elleni második összecsapása során bátor,­­ magabiztos versenyzéssel győz­te le a világcsúcs­­tartót. Egyike volt azoknak, akik a Magyar László bajnokságra, de­cemberre érték el csúcsformájukat. Re­mélhetőleg ez kicsi is így­ lesz. 1:03.9-es eredménye a magyar csúcslistó egyik büszkesége. Ku­merit sokat fejlődött egy év alatt, tavalyi formája mégsem volt mindenben megnyugtató. Az év dere­kán volt a legjobb formában, később visszaesett. Legértékesebb volt 1:08-as ideje 50-es pályán. Ez azonban ma már nemzetközi szempontból kevés. Gyön­gyösi az év végén áttért a gyors­­nszőkhoz, ott próbált feltörni az élvo­nalba. Figyelemre méltó Müller har­madik helye. Müller kitűnő technikájú versenyző, akiben megvannak a képes­ségek ahhoz, hogy Magyar nyomdo­kaiba lépjen. Sokat javult Savotha és a­z egyéni technikával úszó Soltész is. A legfiatalabbak közül még ki kell emelni a 15 éves Kovácsot, aki egyéves versenyzése során állandó, jó formát árult el. Müller mellett ő a másik hát­úszó-í­gé­ret­ünk. 200 méteren kevés versenyt rendez­tek, pedig a hátúszá­s fejlődéséhez erre is szükség volna. Magyar bármikor könnyen meg tudja az idén javítani a 200 méteres felnőtt csúcsot. A kevés versenyt visszatükrözi az átlag rosz­­szabbodása is. 100 méteren viszont ja­vult a 10-es átlag. 100 méteres férfi hát­úszás 1954. évi rangelső Magyar László 1:05.1 1:03.9 Magyar L. Bp. Dózsa (1:05.3) 1:07.2 Ki­emént M. Bp. Törekvés (1:08.8) 1:08.5 Müller L. Bp. Dózsa (1:11.6) 1:03.6 Gyöngyösi L. Bp. Honvéd (1:03.8) 1:09 Soltész L. Bp. Honvéd (1:12.6) 1:09 Lavotha J. Bp. Honvéd (1:11.1) 1:10.2 Gyergyák K. Egri Bástya (1:09.5) 1:10.4 Kovács M. Bp. Kinizsi ( — ) 1:10.8 Nagy T. Bp. Törekvés (1:10.9) 1:11.4 Hoffmann P. Bp. Kinizsi (1:11.5) Tízes átlag: 1:06.90 (1954-ben: 1:09.98), 200 méteres férfi hátúszás 1954. évi rangelső Gyöngyösi László 2:29.­ 2:29.2 Magyar L. Bp. Dózsa (2:29.4) 2:29.8 Gyöngyösi L. Bp. Honvéd (2:28.8) 2:34 Gyergyák K. Egri Bástya (2:34.5) 2:35.8 Soltész L. Bp. Honvéd (2:40.7) 2:37.4 Kerényi L. VTSK (2:39.1) 2:37.5 Nagy T. Bp. Törekvés (2:37.8) 2:37.7 Lavotha J. Bp. Honvéd (2:34.9) 2:39.6 Hoffmann P. Bp. Kinizsi (2:37.7) 2:39.7 Ats J. Bp. Kinizsi (-) 2:40.2 Gundrum J. Szt. Honvéd (-) Tízes átlag: 2:36.09 (1954-ben: 2:35.77). Érvényben maradt 1955. április 3-án a Martfűi Vörös Lobogó—Bp. Spartacus kézilabda­­mérkőzésen tettlegesen bántalmaz­ták a mérkőzés játékvezetőjét. Martfűn neon ez volt az első ilyen eset, ezért az illetékes sportszervek erélyes vizsgálatot folytattak, s ennek eredményeképpen örökre eltiltották a sportolástól, valamint a sportpályák az örökre eltiltás eseményeinek látogatásától Szeketű Józsefet, a Martfűi Vörös Lobogó já­tékosát. A fenti ügyben levél érkezett az OTSB elnökségéhez, amelyben a büntetés elengedését kérik. Az OTSB elnöksége újból megvizsgálta az ügyet és úgy döntött, hogy Szöllősi József örökre való eltiltását továbbra is ér­vényben hagyja. „Újjávarázsolták 44 a Péceli úti tornacsarnokot A­ki egy évvel ezelőtt járt utoljára a Ferencvárosi Törekvés tornacsarnokában, most bizony nehezen ismerne rá. Nemcsak átalakí­tották, korszerűsítették a régi épületet, hanem egy új részt is építettek hozzá.­­ Tavaly a kézilabda Lokomotív Ku­pa-mérkőzések idején sok kifogás hang­zott el a tornatermünk miatt — emléke­zik vissza Várszegi Ferenc, a sportkör elnöke. — A sportkör tagjainak régi kí­vánsága volt a tornacsarnok átépítése. Tavaly nyáron az illetékesek helyt adtak a kérésnek és megkezdődtek a munká­latok. N­emrégiben avatták fel az átépített tornacsarnokot. Ekkor kezdődtek meg a kézilabda Tö­rekvés Kupa mérkőzései, és ekkor kez­dődött a Pest megyei teremkézilabda­­torna is. A bejárati folyosó baloldaláról vezet az út a női öltözőkhöz és fürdőkhöz. A folyosó jobboldalán levő új épületrész­ben kaptak helyet többek között a férfi öltözők, fürdők, itt van a sportkör klubhelyisége és a sportiroda. A központi szertár helyiségében rős fénnyel lángol a kokszkályha, ezzel szá­rítják a falakat. A központi szertár elő­nye, hogy a sportolóknak nem kell ha­­zavinnniök a szerelést, hanem­ a szertár­ban hagyhatják. A­Z ÉPÍTKEZÉS mintegy 400 000 fo­rint értékű. Mindent elkövettek azért, hogy a sportolók kultu­rált, korszerű környezetben sportolhas­sanak. A helyiségeket központi fűtéssel szerelték fel, s különleges berendezéssel állandó 20 fokos hőmérsékletet tudnak biztosítani az öltözőkben, folyosókon­­ egyaránt. Az építkezés során számos újítást alkalmaztak. A 17x36 méteres nagyteremben na­­gyobb helyet biztosítottak a nézők szá­mára. Később kis lelátót akarnak ékí­teni. A hajópadlón piros és fekete vo­nalak jelzik a tenisz-, a kosárlabda- és a kézilabda-pálya határait. Hangszórókat is szereltek fel a teremben. A szomszédban levő 20x10 méteres új kisterem a tornászoknak és az asztali­teniszezőknek ad majd otthont. Külön helyiség van a tornaszerek számára. A tornászok és az asztaliteniszezők eddig a nagy teremben edzettek, de ezután már a saját otthonukban készülődhet­nek. A nagyterem így három napra fel­szabadul. Ezeken a napokon előrelátha­tólag „vendégek” veszik majd igénybe a termet. A kisterem nincs még teljesen készen, de már használható. Még akad tennivaló a tornacsarnokban. A hideg miatt csak tavasszal festik be a folyosókat és va­kolják be az épület külsejét. Akkor ren­dezik be véglegesen az öltözőket is. A NYÁRI TERVEK sorába tartozik az udvar kicsinosítása és a sza­badtéri villanyfényes kézilabda­­pálya létesítése is. A régi 4 öltöző helyett most 3 kor­szerűsített öltöző áll a sportolók ren­delkezésére, hideg-melegvizes fürdők, bíró-öltöző, klubhelyiség és még sok más helyiség. A régi, nagymúltú sportkör az utóbbi időben hanyatlott: a régi 12 szakosztály helyett most csak hat működik. Ennek oka részben a megfelelő sportlétesítmé­nyek hiánya volt. Most már ez az akadály elhárul a sportkör fejlődése elől.Reitter László

Next