Népsport, 1956. február (12. évfolyam, 24-43. szám)
1956-02-02 / 24. szám
ki országos labdarúgó-értekezlet a hozzászólások tükrében A IV. országos labdarúgó-értekezleten Barcs Sándor, az országos társadalmi labdarúgó-szövetség elnöke és Mándi Gyula állami edző beszámolója után a hozzászólások következtek. Ezek egyike-másika kiegészítette a beszámolókat, vagy megvilágította azok egyes részleteit, s világosabbá tette azt a képet, amelyet az értekezlet résztvevői labdarúgásunk helyzetéről kaptak. Aránylag kevés felszólaló volt, főleg az edzők közül szólaltak fel kevesen. Pazár Ferenc dr. (Pécs-Baranya m.) volt az első felszólaló. Elmondta, hogy az országos szövetség által tavaly kiadott szabálykönyv nagy segítséget jelentett nekik az átigazolási, fegyelmi és egyéb ügyekben. Vannak még a könyvben nem egészen határozottan megfogalmazott részek, ezek lehetővé teszik, hogy a TSB egyes ügyekben a megyei labdarúgó-szövetség megkérdezése nélkül döntsön, ami nem mindig helyes. Kifogásolta, hogy a Magyar Népköztársasági Kupa küzdelmei évről évre későbben kezdődnek meg. Ez a lesöi kezdés nem felel meg a vidékieknek. Az országos szövetség által hozott fegyelmi ítéletek nem mindig voltak következetesek, s ez rossz hatással volt a többi szövetség hasonló természetű ügyeire. Kérte: az országos szövetség minden bizottsága adjon ki részletes útmutatót arról, hogyan végzi a munkáját, mert ez nagy segítség a vidékieknek. Ludvig Antal (Országos Játékvezetői Tanács) kiegészítette néhány adattal az elnöki beszámolót, részletesebben rámutatva ajátékvezetői tanácsok által végzett munkára. Elismerte: az utánpótlás biztosítása nagy gondjuk, erre vonatkozólag már tavaly is sokat tettek, de segítségre lenne szükségük ebben is, elsősorban új játékvezetők beszervezésénél. A labdarúgás tömegei egyre nőnek, tehát egyre több játékvezetőre van szükség. Segítsenek a sportegyesületek, a sportkörök, a vezetők, az edzők a szervezés munkájában, irányítsanak minél több arra alkalmasnak látszót játékvezetőnek. Kérte azt is: az utánpótlás foglalkoztatása érdekében egyes csapatok vezetői ne tiltakozzanak fiatal játékvezetők kiküldése ellen csak azért, mert nem ismerik még eléggé őket. Ne legyenek bizalmatlanok, mert ezzel megnehezítik a fiatal játékvezetők fejlődését. Szükség lenne még szorosabb együttműködésre a szövetségekkel és az edzőbizottságokkal, mint tavaly. Földesi Péter (BTSB) megvilágította, milyen lelkesen és hozzáértéssel dolgozik a mintegy 300 társadalmi munkás a budapesti labdarúgó-szövetségben. Csak ennek tudható be, hogy a hatalmas gépezet olyan jól működik. De még anynyira sem becsülik ezeket a lelkes, hasznosan dolgozó embereket, hogy válogatott mérkőzésekre egy-egy belépőjegyet adjanak nekik. 200 jegynél többet még sohasem kaptak. A csúnya beszéd egészen szokássá vált, szinte csodálkoznak egyes sportköri vezetők és játékosok, ha emiatt szólnak nekik vagy a fegyelmi elé kerülnek. Közös erővel és egyöntetűen kell eljárni ebben a nevelési kérdésben, mert csak így lehet eredményt elérni Még mindig gyakran előfordul, hogy egyes vezetők rendszeresen úgy állítják be a vereséget, hogy nem a rossz előkészület, a helytelen életmód vagy a hibás taktika miatt vesztett a csapat, hanem a játékvezető miatt. Ez a nagyon helytelen szemlélet ugyancsak sok nevelőmunkát igényel még. A helytelen versengés — főleg a főváros peremén — sok sportszerűtlenséget okoz. Tavaly például a helyi csapatok összecsapásai közül nyolc szakadt félbe Óbudán! Az ifjúság, az utánpótlás kérdése a legfontosabbak közé tartozik, mégis előfordult, hogy felelős gazdasági vezető kihúzta a költségvetésből az öt budapesti ifjúsági válogatott szerepeltetésével kapcsolatos kiadásokat, mondván , viseljék ennek költségeit azok a sportkörök, akik játékosokat adnak a válogatott csapatokhoz! Virosztály Lajos (Nógrád m.) azt panaszolta, hogy semmi anyagot nem kapott edzőbizottságuk a fővárosból, hogyan fejlődhettek volna hát megfelelően? Tanulni akarnak, fejlődni akarnak, kéri tehát, hogy a korszerű oktatás, nevelés és edzésvezetés elvi és módszertani anyagát juttassák el mindig hozzájuk is. Hevesi György (Heves m.) azt kérte, hogy még a bajnokságok megindulása előtt, február 18-a körül, hívják össze valamennyi szövetség képviselőjét a fővárosba, s beszéljék meg közösen az idei feladatokat. A nevelésben jó hatású lenne, ha a sportszerűségi versenyekben ismét értékelnék egyénileg is a labdarúgókat. Helyes lenne az edzők beidézése is a fegyelmi bizottságok elé, ha csapatuk tagjaival feltűnően sok a baj. Az MNK-mérkőzéseket vidéken csak jó időjárásban lehet megfelelően megrendezni. Az lenne tehát a legmegfelelőbb, ha a megyei szövetségek már nyáron vagy ősz elején megrendezhetnék selejtező mérkőzéseiket! Ebédszünet után folytatódtak a hozzászólások. Feltűnt, hogy délutánra az értekezlet délelőtti résztvevőinek több mint a fele nem jelent meg. Tábori Zoltán dr. az országos edzőbizottság titkára megemlítette, hogy a takarékosság helyes elvét a gyakorlatban több helyen helytelenül érvényesítették, így például egyes sportegyesületek önhatalmúlag csökkentették az edzők bérét, azonkívül nem egy ifjúsági edzőnek felmondtak. A most folyó szerződtetési időszakban hasonló jelenségekkel találkoztunk. Sok sportkör egyszerűen nem szerződtet utánpótlása számára edzőt, vagy kevesebbet igyekszik fizetni neki a megállapított munkabérnél. Furcsa jelenség az is, hogy januárban sok sportkör nem szerződtetett edzőt, hogy megtakarítson egyhavi bért. Ennek a helytelen „takarékosságnak” a hátránya a labdarúgók fejlődésében, erőnlétében mutatkozik majd meg. Helyes lenne, ha minden edző szakszervezeti tag lenne, s élvezné ennek előnyeit. Szabályozni kellene a gyúrók munkafeltételeit és munkabérét. Hámori Jenő (Szolnok) arról beszélt, hogy nemcsak az országos szövetség és a megyei szövetségek között fontos az állandó kapcsolat, hanem a megyei és a Városi, valamint a járási szövetségek között is. Szükséges lenne minden fontos mérkőzésre ellenőrt kiküldeni. Jávor Pál (Csepeli Vasas) önbírálatot gyakorolt, nem vette eléggé tekintetbe a fiatalokat tavaly, jobban bízott az idősebbekben. Ez hiba volt. Véleménye szerint, helyes lenne, ha nemcsak a játékvezetők, hanem a fegyelmi és fellebbviteli bizottságok se néznék azt, hogy válogatott játékos áll-e előttük vagy járási labdarúgó. Vadas Miklós (Építők SE) megállapította: az utóbbi években valóban nagyot fejlődött a magyar labdarúgás, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy edzőink is, játékosaink is fejlődtek. De a további előrehaladáshoz elengedhetetlen az edzők szakmai és politikai továbbképzése. Döntő fontosságú a nevelés, ebben jelentős eszköz az edző példamutatása. Támadójátékban kb'2 'tovább kell fejlődnünk. Csípők János (Pest megye) felhívta a figyelmet arra, hogy megyei csapatok mellett nem egy helyen minősítéssel nem rendelkező, gyenge képzettségű edzők működnek és ezt aligha használ a fejlődésnek. A szabálykönyvben már vannak túlhaladott megállapítások, előírások, ezeket módosítani kellene. Albert József (Bányász SE) kifogásolta, hogy kevés edző szólalt fel, s azt is, hogy a kétéves iskoláról az élvonalbeli edzőknek több mint a fele „lemorzsolódott”. Azok a kevesek, akik most vizsgáztak le, rendkívül sokat tanultak és a tanultaknak nagy hasznát veszik majd gyakorlati munkájukban. Kiemelte a jáátékvezetők fontos nevelőszerepét, elítélte azt a gyakorlatot, hogy a legtöbb helyen türelmetlenek az edzővel szemben, nem hagyják nyugodtan dolgozni túlságosan rövid idő alatt t,logy eredményeket várnak tőle. Gyarmati János (Berlin) megemlítette, hogy a külföldön dolgozó edzőket nem ellenőrzik itthonról, nem kapnak megfelelő bírálatot, nem kapnak elég segítséget. Jó lett volna például, ha megkapták volna a kétéves edzőképző-iskola anyagát. Sasvári István, az országos edzőbizottság elnöke a nézőközönség nevelésének fontosságáról beszélt, majd kijelentette, hogy az edzők munkáját a jövőiben még hathatósabban kell ellenőrizni. Horváth István dr. (orsz. fegyelmi biz.) megemlítette azt, hogy a játékvezetői jelentések gyakran hiányosak, nem adnak elég anyagot a fegyelmi bizottságoknak, s emiatt nem születik mindig meg a leghelyesebb Teálét. Honti György, az OTSB labdarúgóosztályának vezetője hangsúlyozta, hogy múlt évben már könnyebb volt a vezetés munkája, mert a párthatározat világos utat mutatott. Beszélt az anyagias gondolkodásról, felvetette a kérdést: kik okozzák ezt? Helytelen a labdarúgók agyondédelgetése, ez nem vezet helyes nevelési eredményre. Fontos az, hogy minden labdarúgó tevékenyen kivegye részét a termelőmunkából is. Végül rámutatott arra, hogy nem volt rossz tavaly az osztály kapcsolata a megyei TSB-kel, de jobb is lehetett volna. A hozzászólásokra Barcs Sándor és Mándi Gyula válaszolt, majd Terpizkó András, az országos társadalmi szövetség elnökségi tagja beterjesztette a határozati javaslatot. Az első pont lényege az, hogy az országos szövetség a párt határozata és a DISZ, valamint a SZOT segítségével dolgozzon ki hosszabb — néhány évre terjedő — elvi és szakmai munkatervet. A második pont felszólítást tartalmaz a sportkörökben folyó politikai nevelőmunka fokozására; szükséges például az is, hogy a szakosztályvezetők, intézők és edzők rendszeres politikai oktatásban részesüljenek. A harmadik pont arról szól, hogy az országos szövetségnek felül kell vizsgálnia a bajnoki küzdelmek rendszerét és javaslatot kell kidolgoznia az egyes osztályok közötti nagy színvonal-különbségek eltüntetésére. A negyedik pontot, az egyes szövetségek közti kapcsolat szorosabbá tételéről, az ötödik a labdarúgószakosztályok birtokában levő szerek, felszerelések gondos kezeléséről és megőrzéséről, a pályák és felszereléseik karbantartásáról, a hatodik pont pedig a játékvezetőknek nyújtandó nagyobb támogatásról szól. A javaslatokat az értekezlet résztvevői egyhangúlag elfogadták. Befejezésül az értekezleten elnöklő Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese szólalt fel. Kifogásolta, hogy a két alapos, elmélyült beszámolót nem vitatták meg kellően az értekezlet résztvevői. Különösen helytelennek tartotta, hogy az élvonalbeli csapatoknál működő edzők közül csak Jávor Pál szólalt fel. Kalocsay Géza, Sós Károly és Baráti Lajos meg sem jelent az értekezleten, szünet után pedig az edzők nagy része is eltávozott. Nagyon helytelen ez. És miért nem számolt be érdekes tapasztalatairól Kemény Tibor, Orczyfalvi István, miért nem számolt be munkájáról Kalmár Jenő, akinek keze alatt az A-válogatott legtöbb tagja dolgozik? Helyes lett volna az is, ha a Bp. Vörös Lobogó szakosztályvezetője itt elmondta volna: miért bontottak szerződést Kemény Tiborral? Nehéz feladatok előtt áll az idén a magyar labdarúgás, szoros együttműködésre, lelkes munkára van szükség, hogy ezeket a feladatokat eredményesen elláthassuk. A fiatal Dózsa-úszók tanítója, nevelője A Sportuszodába délutánonként belépőt vidám lárma és kacagás fogadja. Szinte megszámlálhatatlan gyerek úszkál a tisztavízű medencében. Edzésnap van. A fiatalok különös szeretettel vesznek körül egy magas, őszhajú embert. Figyelemmel hallgatják tanácsait, utasításait. — „Doki” bácsi, mennyit ússzam? — kérdezi egyszerre három 12—14 év körüli gyerek. A „Doki bácsi” egy pillantást vet füzetébe és máris külön-külön mondja, hogy milyen távot kell a lelkes fiataloknak az edzésen úsznia. Técsey Henrik dr.-t, a Bp. Dózsa fiatal úszóreménységeinek edzőjét reggel és este fiatal gyerekek hada veszi körül a Sportuszodában. Már évtizedek óta foglalkozik az úszóutánpótlás nevelésével. Nem egy-egy tehetséggel, hanem a nagy tömegekkel. Akiben csak egy kis tehetséget lát, edzésre hívja és lelkiismeretesen foglalkozik vele. Vajon mi ösztönzi arra, hogy csak a fiatal gyerekek edzéseit irányítsa? Mikor jegyezte el magát az úszósporttal? • — Tizenötéves korom óta foglalkozom az úszással — mondja Técsey Henrik. — Fiatal koromban úsztam, víziótólóztam. Nagy eredményt nem tudtam elérni. Már versenyző koromban foglalkoztam az újpesti úszósport erősítésével, majd mikor abbahagytam a versenyzést, végleg edző lettem. Mindig a fiatalokkal szerettem foglalkozni. Lassan belelendül a beszédbe. Közben állandóan figyeli a medencében úszkáló tanítványait, vajon az előírt edzésadagot hogyan hajtják végre. Egyegy megjegyzésével serkenti a gyerekeket, csiszolja mozgásukat. Újpesten lakik és talán ez indokolja, hogy fiatal kora óta az újpesti gyerekekkel foglalkozik és mai napig szinte egy percre sem vált meg az újpestiektől. Szabadidejében, főleg nyáron állandóan az uszodákat járja, ifjabb tehetségeket keres az úszósportnak. Cinkotán, Gödöllőn és Csillaghegyen gyakori vendég uszodában és kezében füzettel, árgus szemekkel figyeli a vízben úszkálókat. Sok úszó kezdte bontogatni szárnyait a „Doki bácsi" keze alatt. Magyar, Hanák, Ipacs, Dömötör, Bács, Serfőző, Boros és Müller mind-mind Técsey Henrik tanítványa. Állandóan látogatója az általános iskolák úszóbajnokságainak. A jobb mozgású úszót mindjárt edzésre hívja. Nem csoda tehát, ha most is mintegy 160—170 gyerek látogatja az edzéseket. Persze, nem lesz mindegyikből versenyző. — A gyerekekkel nemcsak az uszodában hanem a magánéletükben is foglalkozom. Amikor először edzésre jön egy gyerek, elmegyek a szülőkhöz és megkérdezem hogy engedik-e edzésre járni. Utána is tartom a szülőkkel a kapcsolatot. Éppen a napokban tartottam rövid megbeszélést mintegy 100 szülővel, akiknek a gyereke lejár az uszodába. Ezek a megbeszélések mindig hasznos tapasztalatokat hoznak. Técsey az iskolákat is szorgalmasan látogatja. Nem mulasztja el, hogy legalább havonta egyszer ne érdeklődjék a gyerekek iskolai előmenetele iránt. Akinél a tanulásban kis visszaesést tapasztal, megtiltja neki az uszodába járást és csak a tanulmányi eredmény javulása esetén engedi újra az edzésre. Sokat foglalkozik a fiatalok erkölcsi nevelésével. Közös mozilátogatás, együttes kirándulások, hasznos előadások szerepelnek negyedéves munkatervében. — Azzal a fiatal fiúval vagy lánnyal, aki először jön az edzésre, először megkedveltetem a vizet — mondja Tércsey. — Rövid távokat úszatok vele, vigyázok, nehogy hamar kifáradjon és esetleg elmenjen a kedve a rendszeres úszástól. Csak hosszú idő után, amikor már látom, hogy megszerette a vizet és az úszást, kezdek hozzá a tervszerű edzéshez és mind a négy úszásnem oktatásához. Idős kora ellenére önmaga képzésével is foglalkozik. Részt vesz a Sportakadémia előadásain. Különösen hogy figyelemmel hallgatta az egészségügyi előadásokat. Sok feljegyzést készített a légzésről szóló előadáson, és az előadáson hallottakat sokszor tudta felhasználni munkájában. Megjegyezte, mennyire fontos minden sportolónak a tüzetes orvosi vizsgálat. Nem is engedi meg, hogy bárki lejárjon az edzésekre, aki nem megy havonta orvosi vizsgálatra. — Soha ennyi tehetséges gyerek nem volt, mint mostanában — mondta befejezésül Técsey Henrik. — Ennek oka, hogy sokkal több edző foglalkozik a fiatalokkal, mint a múltban. Sajnos, nem elegendő ma már a meglevő uszoda. Kevés időt tudok foglalkozni egy-egy gyerekkel, mert sürget állandóan az edzési idő rövidsége. Técsey Henrik a magyar úszósport névtelen katonái közé tartozik. Munkáját, a fiatal úszók nevelését, szívvel és áldozatkészséggel végzi, örömben akkor van része, ha tanítványai sikert érnek el. Mikor Magyar a Sportuszodában 100 méteres holtúszásban 1:03.9-et úszva legyőzte a világcsúcstartó francia Bozont, az uszodában talán még Magyarnál is boldogabb volt Técsőy Henrik, aki a kezdet kezdetén ismertette meg Magyarral az úszás rejtelmeit. Kívánjuk ennek a lelkes sportembernek, hogy még sok Magyart neveljen a magyar úszósportnak. Hidas Gusztáv 2 1956. február 2. csütörtök A Bp. Vörös Lobogó versenyének győztese Merényi József (Bp. Vörös Lobogó), a tavalyi bajnok nagyszerűen szerepelt a szombat-vasárnapi gyorskorcsolyázó-versenyen. Mind a négy távon győzött és így az összetett versenyt fölényesen nyerte. Közös erővel könnyebb a munka Hiába dolgozott találta sokszor az éjszaka is íróasztala mellett... A Szikra EMERGÉ SE volt elnökének munkája nem lehetett eredményes, mert vezető társai magára hagyták, így hát belefáradt a sportköri vezetésbe, kénytelen volt visszavonulni. Másnak adta át a helyét. A Ruggyantaárugyár sportköre nem maradt sokáig gazda nélkül. A Szikra SE a sportköri vezetőségválasztásig Tóth Istvánt bízta meg a vezetéssel. A hidalbal tanultak a sportra aDUKOOI kör elnökségi tagjai, a szakosztályok vezetői és a társadalmi aktívák is. Most közös erővel arra törekszenek, hogy talpra állítsák a sportkört, zökkenők nélkül oldják meg a feladatokat. A megbízott elnök így beszél: — Most már jól látjuk: ha előre akarunk haladni, közös erővel kell nekigyürkőznünk a munkának. Az első teendő az volt, hogy felosztottuk egymás között a részfeladatokat. Két hónap múlt el a régi elnök távozása óta, de már ezalatt a két hónap alatt is megmutatkoznak a közös erőfeszítés eredményei. Mit tett vajon ennek érdekében az EMERGÉ SE új tagokkal kiegészített elnöksége? Megválasztották a sportkör szakosztályainak vezetőit. A múltban a régi szakosztályvezetőst feladatai is jórészt a sportkör elnökének vállára nehezedtek. Két hónap alatt gyarapodtak a szakosztályok is: megalakították a természetjáró- és a síszakosztályt. A már meglévő szakosztályok működésében is javulás mutatkozik. A sportágak űzői lelkesen végzik sportmunkájukat, jobban törődnek velük, mert már van, aki gondját viselje egy-egy szakosztálynak. Nem jártak el rendszeresen a múltban az elnökségi ülésekre sem az elnökség tagjai. A két hónap alatt eddig három ülést tartott az elnökség. Itt derült ki, hogy nem is annyira az a régi elnök volt a hibás abban, hogy nem volt kollektív a sportkör vezetése . .. Hiszen megjelentek ezeken az üléseken olyan vezetők is, akiket azelőtt nem lehetett rábírni arra, hogy önként vállalt kötelezettségüket legalább az elnökségi ülésen való részvételükkel kifejezésre juttassák. Most nemcsak megjelentek, hanem élénk érdeklődéssel figyelték az ott lezajló eseményeket, a sportköri jelentés értékelését a tavalyi sportmunkáról. Fel is szólaltak, vitáztak, látszott rajtuk, hogy céljuk az: megjavítani a sportkör munkáját. Az egyik elnökségi ülésen szóba került az is, hogy a sportmunka színvonalának emelése céljából szükség van a pálya korszerűsítésére. Látták azt is, hogy a költségvetés egyik bevételi forrását jelenti, ha jobban kihasználják a pályát, bérbe adják más sportkörök szakosztályainak is. Talán a legfontosabb problémát a harmadik elnökségi ülésen tárgyalták meg. A Kilián György emlékversenyek előkészítésének tervei szerepeltek ekkor a napirenden. A Ruggyantaárugyár DISZ-titkára is részt vett ezen az ülésen, s Fábián Józsefet bízták meg a Kilián-versenyek szervezésével. A múlt nem kísértett, a terveket tett követte: a Kilián-versenyek szervezési felelőse sorban felkereste a szakosztályok vezetőit, tanácsot kért tőlük. Kibontakoznak már a Kilián-versenyek körvonalai. A versenyektől azt is remélik, hogy elsősorban az üzem kerékpáros-, torna- és úszó-életének felvirágoztatása következik majd be a versenyek befejezése után. Az elnökségi tagok, miközben beszámoltak a szervezési eredményekről, sűrűn emlegették: " Közös erővel könnyebben megy a munka... A sportkör megbízott elnöke, s az elnökhelyettes, Karsai Tibor sokszor ellátogat a szakosztályok edzéseire, versenyeire. Karsai Tibor gyakori vendég a különböző sportágak edzésein is, pedig azelőtt csak a labdarúgás érdekelte őt, önbírálatnak is beillik megjegyzése: — Hosszú időn át csak az elnökségi tagok jegyzékén, papíron szerepeltem ... Belátom, hibáztam, hogy csak a labdarúgás ügyeivel foglalkoztam... Azt szeretném, ha én is részese lennék gyárunk sportélete fellendülésének ... A Szikra EMERGÉ SK-ban tgf£ választásra készülnek. A sportegyesület engedélyt adott arra, hogy az előírtnál későbbi időben tartsák meg a választást, amikor már megvannak a választás legjobb feltételei. A választás előtt emlékezzenek a múltra a gyár sportolói. A régi hibák arra figyelmeztetnek mindenkit, hogy olyan vezetőkre adják szavazatukat, akik nemcsak szeretik a sportot, hanem áldozatokat is tudnak hozni érte. Jó egyéni teljesítmények a férfi hátúszásban 7955 legjobb úszóeredményei Férfi hátúszásban az elmúlt év határozott fejlődést hozott. Ezit nemcsak Magyar, hanem a többiek javuló eredményén keresztül is megis Hapítháljuk Magyar magasan kiemelkedett, technikája csiszolódott és emellett javult küzdőképessége is. Ezt a magyar bajnokságon mutatta meg, amikor a Bozon elleni második összecsapása során bátor, magabiztos versenyzéssel győzte le a világcsúcstartót. Egyike volt azoknak, akik a Magyar László bajnokságra, decemberre érték el csúcsformájukat. Remélhetőleg ez kicsi is így lesz. 1:03.9-es eredménye a magyar csúcslistó egyik büszkesége. Kumerit sokat fejlődött egy év alatt, tavalyi formája mégsem volt mindenben megnyugtató. Az év derekán volt a legjobb formában, később visszaesett. Legértékesebb volt 1:08-as ideje 50-es pályán. Ez azonban ma már nemzetközi szempontból kevés. Gyöngyösi az év végén áttért a gyorsnszőkhoz, ott próbált feltörni az élvonalba. Figyelemre méltó Müller harmadik helye. Müller kitűnő technikájú versenyző, akiben megvannak a képességek ahhoz, hogy Magyar nyomdokaiba lépjen. Sokat javult Savotha és az egyéni technikával úszó Soltész is. A legfiatalabbak közül még ki kell emelni a 15 éves Kovácsot, aki egyéves versenyzése során állandó, jó formát árult el. Müller mellett ő a másik hátúszó-ígéretünk. 200 méteren kevés versenyt rendeztek, pedig a hátúszás fejlődéséhez erre is szükség volna. Magyar bármikor könnyen meg tudja az idén javítani a 200 méteres felnőtt csúcsot. A kevés versenyt visszatükrözi az átlag roszszabbodása is. 100 méteren viszont javult a 10-es átlag. 100 méteres férfi hátúszás 1954. évi rangelső Magyar László 1:05.1 1:03.9 Magyar L. Bp. Dózsa (1:05.3) 1:07.2 Kiemént M. Bp. Törekvés (1:08.8) 1:08.5 Müller L. Bp. Dózsa (1:11.6) 1:03.6 Gyöngyösi L. Bp. Honvéd (1:03.8) 1:09 Soltész L. Bp. Honvéd (1:12.6) 1:09 Lavotha J. Bp. Honvéd (1:11.1) 1:10.2 Gyergyák K. Egri Bástya (1:09.5) 1:10.4 Kovács M. Bp. Kinizsi ( — ) 1:10.8 Nagy T. Bp. Törekvés (1:10.9) 1:11.4 Hoffmann P. Bp. Kinizsi (1:11.5) Tízes átlag: 1:06.90 (1954-ben: 1:09.98), 200 méteres férfi hátúszás 1954. évi rangelső Gyöngyösi László 2:29. 2:29.2 Magyar L. Bp. Dózsa (2:29.4) 2:29.8 Gyöngyösi L. Bp. Honvéd (2:28.8) 2:34 Gyergyák K. Egri Bástya (2:34.5) 2:35.8 Soltész L. Bp. Honvéd (2:40.7) 2:37.4 Kerényi L. VTSK (2:39.1) 2:37.5 Nagy T. Bp. Törekvés (2:37.8) 2:37.7 Lavotha J. Bp. Honvéd (2:34.9) 2:39.6 Hoffmann P. Bp. Kinizsi (2:37.7) 2:39.7 Ats J. Bp. Kinizsi (-) 2:40.2 Gundrum J. Szt. Honvéd (-) Tízes átlag: 2:36.09 (1954-ben: 2:35.77). Érvényben maradt 1955. április 3-án a Martfűi Vörös Lobogó—Bp. Spartacus kézilabdamérkőzésen tettlegesen bántalmazták a mérkőzés játékvezetőjét. Martfűn neon ez volt az első ilyen eset, ezért az illetékes sportszervek erélyes vizsgálatot folytattak, s ennek eredményeképpen örökre eltiltották a sportolástól, valamint a sportpályák az örökre eltiltás eseményeinek látogatásától Szeketű Józsefet, a Martfűi Vörös Lobogó játékosát. A fenti ügyben levél érkezett az OTSB elnökségéhez, amelyben a büntetés elengedését kérik. Az OTSB elnöksége újból megvizsgálta az ügyet és úgy döntött, hogy Szöllősi József örökre való eltiltását továbbra is érvényben hagyja. „Újjávarázsolták 44 a Péceli úti tornacsarnokot Aki egy évvel ezelőtt járt utoljára a Ferencvárosi Törekvés tornacsarnokában, most bizony nehezen ismerne rá. Nemcsak átalakították, korszerűsítették a régi épületet, hanem egy új részt is építettek hozzá. Tavaly a kézilabda Lokomotív Kupa-mérkőzések idején sok kifogás hangzott el a tornatermünk miatt — emlékezik vissza Várszegi Ferenc, a sportkör elnöke. — A sportkör tagjainak régi kívánsága volt a tornacsarnok átépítése. Tavaly nyáron az illetékesek helyt adtak a kérésnek és megkezdődtek a munkálatok. Nemrégiben avatták fel az átépített tornacsarnokot. Ekkor kezdődtek meg a kézilabda Törekvés Kupa mérkőzései, és ekkor kezdődött a Pest megyei teremkézilabdatorna is. A bejárati folyosó baloldaláról vezet az út a női öltözőkhöz és fürdőkhöz. A folyosó jobboldalán levő új épületrészben kaptak helyet többek között a férfi öltözők, fürdők, itt van a sportkör klubhelyisége és a sportiroda. A központi szertár helyiségében rős fénnyel lángol a kokszkályha, ezzel szárítják a falakat. A központi szertár előnye, hogy a sportolóknak nem kell hazavinnniök a szerelést, hanem a szertárban hagyhatják. AZ ÉPÍTKEZÉS mintegy 400 000 forint értékű. Mindent elkövettek azért, hogy a sportolók kulturált, korszerű környezetben sportolhassanak. A helyiségeket központi fűtéssel szerelték fel, s különleges berendezéssel állandó 20 fokos hőmérsékletet tudnak biztosítani az öltözőkben, folyosókon egyaránt. Az építkezés során számos újítást alkalmaztak. A 17x36 méteres nagyteremben nagyobb helyet biztosítottak a nézők számára. Később kis lelátót akarnak ékíteni. A hajópadlón piros és fekete vonalak jelzik a tenisz-, a kosárlabda- és a kézilabda-pálya határait. Hangszórókat is szereltek fel a teremben. A szomszédban levő 20x10 méteres új kisterem a tornászoknak és az asztaliteniszezőknek ad majd otthont. Külön helyiség van a tornaszerek számára. A tornászok és az asztaliteniszezők eddig a nagy teremben edzettek, de ezután már a saját otthonukban készülődhetnek. A nagyterem így három napra felszabadul. Ezeken a napokon előreláthatólag „vendégek” veszik majd igénybe a termet. A kisterem nincs még teljesen készen, de már használható. Még akad tennivaló a tornacsarnokban. A hideg miatt csak tavasszal festik be a folyosókat és vakolják be az épület külsejét. Akkor rendezik be véglegesen az öltözőket is. A NYÁRI TERVEK sorába tartozik az udvar kicsinosítása és a szabadtéri villanyfényes kézilabdapálya létesítése is. A régi 4 öltöző helyett most 3 korszerűsített öltöző áll a sportolók rendelkezésére, hideg-melegvizes fürdők, bíró-öltöző, klubhelyiség és még sok más helyiség. A régi, nagymúltú sportkör az utóbbi időben hanyatlott: a régi 12 szakosztály helyett most csak hat működik. Ennek oka részben a megfelelő sportlétesítmények hiánya volt. Most már ez az akadály elhárul a sportkör fejlődése elől.Reitter László