Népsport, 1956. március (12. évfolyam, 44-65. szám)

1956-03-01 / 44. szám

Birkózósportunk jól halad a felemelkedés útján "Az OTSB elnöksége a birkózósporttal foglalkozó szervek munkáját értékelve dicséretben részesítette nehézatlétikai osztályának dolgozóit, a társadalmi bir­kózó­szövetség vezetőit, edzőit, aktí­váit. A birkózók érthetően büszkék erre a dicséretre, hiszen évekig tartó lelki­ismeretes, jó munkájuk elismerését lát­ják benne. Hogy idáig eljutottak az elsősorban annak köszönhető, hogy a birkózók társadalmi szövetsége tudott leghama­rabb­­ megszabadulni a sportágban ke­serű időn keresztül vezető szerepet betöltő kispolgári elemektől, akik, bár nem egy esetben lelkes sportvezetők­nek bizonyultak, mégis egész társa­dalmi rendszerünk megváltozása után nem­ tudtak hathatósan közreműködni az új feladatok, új célok megvalósítá­sában. A felszabadulás előtt meglehetősen nehéz körülmények között sportoltak a birkózók. Furcsa kettősség uralkodott akkor ebben a sportágban. Annak elle­nére, hogy a versenyzők jórészt kétkezi munkásokból kerültek ki, a vezetői tisztségeket mégis a birkózást csak másodrendű sportágként kezelő pol­gári egyesületek képviselői töltötték be. Ez a helyzet állandó viszályt, szét­húzást szült, s az egyenetlenkedésnek a sportág látta a kárát. A felszabadulás után sem változott meg egy csapásra a birkózósportban uralkodó helyzet, a munkásosztály egyre jobban felszabaduló alkotó ere­je, irányító készsége azonban itt is hamarosan megmutatkozott. 1946 ja­nuárjában Matura Mihály, az MTE régi birkózója már ifjúsági bajnokságot szervezett. .Járta Budapest romos utcáit, úgy szedte össze egyenként a verseny­zőket. Micsoda öröm volt az, amikor erőfeszítései nyomán 16 versenyző gyűlt össze a bajnokságral S a régi munkássportolók fokozato­san megkezdték a harcot azért, hogy a sportág irányítása is azoknak a ke­zébe kerüljön, akik szeretik a birkó­zást, áldozatokat hoztak és hajlandók is hozni érte. 1948-ban kínálkozott erre megfelelő alkalom. A birkózó-szövetség vezető­­ségválasztó illésén félreállították a régi vezetőket. Előd Józsefet, a B. Vasutas régi versenyzőjét választották meg ügyvezető elnöknek, a birkózó-szakosz­tály vezetője Incze József, a MÁVAG sokszoros válogatott birkózója, szövet­ségi kapitány pedig Matura Mihály, az MTK olimpiákon és világbajnokságokon sok értékes helyezést elért versenyzője lett. Régi munkássportolók kerültek a többi tisztségbe is, megtörtént­ az első lépés a birkózósport felemelésére. Az új vezetőkben égett a tettvágy, de­­ nem rendelkeztek megfelelő ta­pasztalattal, gyakorlattal, tudással, amit pedig egy ilyen meglehetősen nagy ■sportág irányítása, vezetése megkíván. A sportág iránt érzett nagy szeretetü­k azonban erőt adott nekik ahhoz, hogy megöregedett fejjel nekiálljanak a ta­nulásnak, megismerjék a vezetés, az irányítás munkáját, amelyből nem a te­hetség hiánya, hanem a régi társadal­mi körülmények zárták ki őket a múlt­ban. Tanfolyamokat végeztek, előadáso­kat hallgattak, állandóan képezték ma­gukat, hogy a vállalt feladatot jól tud­ják megoldani. Az új vezetőség mellett pedig ott állt segítőleg,­ támogatólag országos­ vi­szonylatban is az egész birkózó­társa­­dalom. Érezték a birkózók, hogy hosz­­szű évtizedek után végre jó kezekbe került a sportág, ezek az emberek az­­ igazi, hivatott vezetők. A jelenlegi társadalmi szövetség jó munkájához nagy segítséget adott az MDP Központi Vezetőségének 1954 de­cemberi és 1955 márciusi határozata, amely a birkózósport helyzetét figye­­lembe véve elsősorban a tömegalap kiszé­lesítésére, a minőségi fejlődésre, a ne­velői munka megjavítására, a vezető és irányító munka megszilárdítására hívta fel a sportág vezetőinek figyelmét. A társadalmi szövetség elnökségének tagjai rendszeresen felkeresik a vidéki birkózó­központokat, hogy segítséget adjanak munkájukhoz. Az ilyen közvet­len támogatás eredménye, hogy az or­szág 14 megyéjében igen jól és ered­ményesen működik a társadalmi szövet­ség, egyre nő a birkózással verseny­szerűen foglalkozók száma. Amíg 1945 —48 között 45—62 rendszeresen mű­ködő birkózó-szakosztály volt, addig 1955-ben 117 szakosztályt tartottak nyilván, igen örvendetes, hogy ebből 95 (!) szakosztály vidéken működik. Az 1949-ig­ nyilvántartott versenyzők szá­ma 405 — 2500 között volt, az 1956 ja­nuári kimutatások pedig­ 4165 verseny­zőről beszélnek. Megháromszorozódott a versenyek száma is. 1955-ben 199 egyéni verseny, továbbá 237 csapat­­mérkőzés került megrendezésre. Hogy az egyre erősödő, fejlődő sportágnak megfelelő számú és jól képzett vezetői legyenek egyre nagyobb számban ren­dezett a társadalmi szövetség mérkő­zésvezetői, verseny­biz­­ói, edzőképző- és továbbképző tanfolyamok Területi érte­­kezleteken, összejöveteleken szakmai viták, előadások tartásával gondoskod­tak a korszerű edzésvezetés módszerei­nek, az új technikai megoldásoknak megismertetéséről. A minőségi fejlődés biztosítására 1954-ben az edzőbizottság elkészítette a sportág szabálykönyvét, majd az ezt követő időben két, képekkel ellátott szakkönyvet írt Matúra Mihály és Papp László dr. Készült egy, a birkózásról szóló oktatófilm is. A két könyv, vala­mint a film iránt azóta jónéhány or­szág birkózó­szövetsége érdeklődött már, sőt a németek az egyik szakkönyv lefordításának jogát meg is vették. A társadalmi szövetség több szabálymó­­dosítási javaslattal is fordult a nemzet­közi szövetséghez, s ezeket a legtöbb ország szövetsége érdeklődéssel fo­gadta. A társadalmi szövetség jó irányító munkáját dicséri, hogy a négyidősza­kos edzésrendszert sportköreink bir­kózó-szakosztályai nemcsak átvették, hanem állandóan dolgoznak annak to­vábbfejlesztésén. A sportág jól sikerült Új minősítési szabályzatát több más sportágban is mintának tekintik. A szövetség vezetői a napi feladatokon túl, a nehézatlétikai osztállyal együtt­működve állandóan távolabbi terveket tűznek ki, amelyeket aztán következe­tesen végre is hajtanak. A társadalmi szövetség jó munká­jának hatására állandóan felfelé ível a versenyzőgárda felkészültsége, tudásá­nak színvonala is. Ez a fejlődés jól lemérhető a válogatott versenyzők és a válogatott csapatok évről évre elért sikereiben. 1948 óta az olimpiákon és a világbajnokságokon számos szép eredménnyel örvendeztették meg bir­kózóink a magyar közönséget. 1947- től kezdve 25 nemzetközi mérkőzésen vettek részt válogatott csapataink, eb­ből húszat megnyertek, négyet elvesz­tettek, s egy döntetlenül végződött. A társadalmi szövetség — állandó szoros kapcsolatban az OTSB nehézatlé­tikai osztályával — a versenyzők szak­mai képzésén kívül igen nagy gondot fordított és fordít az erkölcsi nevelésre is. Ez a nevelőmunka megmutatkozik a versenyzők magatartásában, magán­életében és munkájában is. A múlt év­ben mindössze két olyan eset fordult elő, amely fegyelmi eljárást vont maga után. A válogatott csapatokban jó szel­lem uralkodik. A versenyzők pontosan betartják az utasításokat, a nemzetközi találkozókon lelkesen buzdítják, segítik egymást. Az élsportolók jól megállják helyüket munkájukban, ami jórészt szintén a vezetők állandó szeretetteljes törődésének, a versenyzőkkel való lel­kiismeretes foglalkozásának következ­ménye. A birkózósport vezetői azonban isme­rik azokat a hibákat is, amelyeken a sportág további fejlődése érdekében se­gíteni­ kell. Az egyik legfontosabb fel­adat, hogy a bírkózósportot méginkább az ipari gócpontokon — tehát pl. Mis­kolcon, Sztálinvárosban, Diósgyőrben, Tatabányán stb. — kell erősíteni, nép­szerűsíteni. Eddig is bebizonyosodott már, hogy a gyárakban, üzemekben fejlődnek leginkább a birkózó-szakosz­tályok, s ezt a lehetőséget — elsősor­ban az MTH-iskolák fiatalságának bevo­násával — a jövőben még jobban ki kell használni. Emellett azonban nem szabad elfeledkezni a mezőgazdasági munkások fokozottabb bekapcsolásáról sem. Itt a Traktor SE-re vár nagy fel­adat. Ennek a célnak elérése érdeké­ben az eddiginél több vidéki versenyt kell rendezni, s ezeknek az ünnepélyes külsőt is kell biztosítani. A társadalmi szövetségnek nagyobb figyelemmel kell kísérnie az egyes szakosztályokon be­lül végzett szakmai és nevelőmunkát, különösen a vidéket kell fokozottabb mértékben segítenie. Támogatni kell a vidéki szakosztályokat mintaedzéster­vek elkészítésével és szétküldésével, az eddiginél több szőnyeg vidékre jutta­tásával. A társadalmi szövetségnek országos viszonylatban tovább kell szélesítenie aktívahálózatát. Van néhány bizottság és több vidéki társadalmi szövetség, amely erősítésre szorul. A szövetség munkájába az eddigieknél sokkal fokozottabb mértékben kell bekapcsolni a fiatalokat, mert a jelenlegi vezetők mögött még nem áll olyan, vezetéshez értő, tehet­séges, fiatal gárda, amely idővel át­­vehetné a sportág irányítását. A tár­sadalmi munkába elsősorban a verseny­zést abbahagyó sportolókat kell be­vonni, sajnos, ezeknek nagy többsége egyelőre inkább az edzőség, vagy a mérkőzésvezetés iránt érdeklődik. Ezek elé példaképül kell állítani Beni­­cze Lajost, a huszonnyolcszoros magyar bajnokot, a­ki már most, versenyző korában is szorgalmasan tanul, képezi magát arra az időre, amikor majd neon a szőnyegen, hanem társadalmi mun­kásként, edzőként kell szolgálnia sportága érdekeit. Az OTSB — amikor a birkózósport eredményeit értékelve dicséretben részesítette a sportág fáradhatatlan, lelkes harcosait — feltárta a még meg­lévő hibákat is. A birkózósport veze­tőit azonban képesnek tartjuk arra, hogy ezeket a hibákat kijavítva tovább emeljék, még előbbre vigyék e nép­szerű sportág ügyét. Borbély Pál A h­ét­ legjobb atlétikai ered­ményei A gerelyhajítók javultak a legtöbbet a dobóatléták közül A dobószámok közül súlylökésben nem­zetközi helyzetünk nagyot javult tavaly, mert a 20 éves Mihályfi Európa legjobb­jai közé került és a nagy versenyeken kitűnően megállta a helyét. Hatalmas fejlődése, versenyzői erényei további re­ményekre jogosítanak. Kövesdi idényközi kiesése miatt csak ősszel került formába , így a második válogatott szerepét több­nyire Szécsényi töltötte be , megbízha­tóan. Az idén Kövesdi is 16 m-es dobó lehet, kisebb-nagyobb javulás várható az utána következőktől is. Ennek és a csúcs­átlagok ellenére sem nevezhetjük azonban túlzottan biztatónak a súlylökés helyze­tét. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy már egy vagy esetleg két nemzetközi színvonalú dobónk van. A 14 és 13 m­-en felüli súlylökők száma egyaránt csökkent s az ifjúságiak számára tavaly a 13 m is elérhetetlen volt. Valahogy megtört az a határozott fellendülés, amely során tűnt fel néhány évvel ezelőtt Mihályit és Kö­vesdt is. A távolabbi jövőre nézve biztató csak az lehet, hogy a serdülők eredmé­nyei tavaly szinte ugrásszerűen javultak. Diszkoszvetésben Szécsényire nagyon nehéz feladat hárult tavaly: pótolnia kellett a kiesett Klics Ferencet. Szécsényi a nemzetközi versenyeken általában elég jól szerepelt, biztató átlagot ért el, de — egyelőre — mégis adós maradt azzal a javulással, amelyet előző évi szereplése ígért. Egy kissé túlzásba vitte a testi erősítést a technika rovására. Mögötte­­Lévai a legtöbbször jobbnak bizonyult, mint az ismét rendszeresen edzett Só­lyom s egyéni csúcsán kívül többször do­bott 50 m-en felül, de a válogatott verse­nyeken most is legfeljebb csak megköze­líteni tudta az 50 m-t. A beugró Kövesdi egyéni csúcsát csak egy kicsúszott dobás­nak köszönhette, a többiek (Andorka, Csap stb.) pedig teljesen hullámzó telje­sítményt nyújtottak. Klics hiánya termé­szetesen erősen éreztette hatását az átla­gokon. Reméljük, hogy az idén újra szá­míthatunk Klicsre és így elől jobban fogunk állni, az utánpótlás tekintetében azonban a diszkoszvetésben sem jobb a helyzet, mint a súlylökésben. Kevesebben dobtak 45 m-en felül, mint 1934-ben, a legjobb ifjúságiak is csak ritkán kerültek 40 m fölé, a valamivel idősebbek egy helyben topogtak. Változatlanul nagy technikai hiányosságok tapasztalhatók a fiatalok mozgásában és sokat árt a fej­lődésnek, hogy a diszkoszvetést általában még mindig „száműzik" a füves pályák­ról. Töretlen és igen biztató fejlődést mu­tatott tavaly is a gerelyhajítás. Csúcs­átlagok, tizenegy 60 m-en felüli ered­mény igazolja, hogy ebben a dobó­számban aránylag rövid idő alatt jelen­tősen sikerült csökkenteni a lemara­dást. Ebben nagy szerepe van a ki­tűnő edzőink (Koltai, Várszegi, Bényi, Rákhely) körül kialakult „iskoláknak”. Krasznai kétszer dobott kiváló csúcsot, lényegesen biztosabb lett, de néha még mindig túlzott hatást gyakoroltak rá a külső körülmények és ilyenkor nem tu­dott képességeinek megfelelően szere­pelni. A második válogatott helyéért egészséges versengés folyt, ebben Kul­csár bizonyult a legjobbnak és ősszel a válogatott viadalokon is sikeresen szere­pelt. Valamennyi élvonalbeli tavaly érte el eddigi legjobb eredményét! A kitűnő utánpótlás biztosítja a további fejlődést. A mér ismert, élvonalbeli dobók közé került, egészen nagy javulással, Guth, azután Szabados és Tóth­­. Az ifjúsá­giak élén olyan nagy tehetség állt, mint Petővári és kivüle még négy ifi hajított 55 m-en felül. Joggal várhatjuk, hogy az idén szaporodnak majd a nemzetközi viszonylatban is számottevő dobóink. Kalapácsvetésben Csermák tavaly a világranglistán elfoglalt 4. helye ellené­re is Krivonoszov mögött a második legjobb dobó volt, s csak kisebb kiha­gyásainak „köszönhette”, hogy néha nála nem jobb dobóktól vereséget szenvedett. Róla ismét csak azt mondhatjuk el: ki­zárólag tőle, elsősorban alapozó edzései­nek színvonalától függ, hogy elérje a képességeinek valóban megfelelő ered­ményeket. Németh átlaga lényegesen jobb volt, mint 1954-ben és a váloga­tott biztosan számíthatott rá. A fiata­labbak tovább javultak, nemzetközi szempontból azonban még mindig nem jelentős mértékben. Mégis, egy év alatt annyiból jobb lett a helyzet, hogy Kap­csos ősszel mér csökkentette azt a nagy űrt, amely a két válogatottat a többiek­től elválasztotta. Tőle és a még­­fiata­labbak közül elsősorban Zsivóczkyva,­ várhatunk lényeges fejlődést az idén. Az utánpótlás tagjai között változatla­nul sok a tehetséges, de nagyot kell jav­i vulniok ahhoz, hogy a szinte ijesztően magas nemzetközi színvonalat rövidesen megközelíthessék. Súlyk lökés Országos csúcs: Mihályfi János 16.62 (1955) 1954. évi rangelső: Mihály­fi János 15.81 16.62 Mihályfi J. Haladás TF (15.01) 15.75 Kövesdi F., Bp. Dózsa (15.80) 15.46 Szécsényi J., Bp. Honvéd (15.14) 15.10 Lévai K., Bp. Honvéd (15.12) 14.34 Csap L„ Vasas MÁVAG (14.46) 14.50 Stránszky D., Bp. Honvéd (14.12) 14.36 Sólyom R., Bp. Építők (14.33) 14.06 Weil Á., Bp. Építők (13.71) 13.90 Vóki J„ Bp. Törekvés (14.26) 13.82 Szabó A., Győri Dózsa (14.21) Az 50-ik eredménye 12.44 (1954-ben 12.28). Legjobb ifjúsági: 12.89 Missura M„ Bp. Haladás. Országos csúcs: Klics Ferenc 55.79 (1954) 1954. évi rangelső: Klics Ferenc 55.79 54.24 Szécsényi J„ Bp. Honvéd (53.71) 52.17 Lévai K„ Bp. Honvéd (51.15) 50.65 Sólyom R., Bp. Építők (43.54) 49.28 Kövesdi F„ Bp. Dózsa (48.70) 47.37 Andorka D„ Bp. Vasas (46.16) 45.36 Horváth V„ Ds. Vasas (44.65) 45.35 Farkas F„ Kecskeméti Bástya (39.40) 45.16 Héra A., Bp. Dózsa (42.32) 44.64 Csap L., Vasas MÁVAG (46.03) 44.40 Nagy S„ Haladás TF (40.41) 44.30 Kobold A., Dr. Vasas (46.06), 44.19 Zsivóczky Gy., Kiskunfélegyházi Vasas,* 44.12 Szabó Gy. Szombathelyi Ter. (45.93). Az 50-ik eredménye 38.80 (1954-ben 38.15). Átlagok ötös Tizes ötvenes 1951 47.96.2 46.03.4 40.19.5 1952 48.88.4 46.75 41.31.3 1953 50.78.6 48.14.3 41.77.1 1954 51.57.8 48.73.2 42.27 1955 50.74.2 47.86.2 41.99.2­­2 1956. március 1. csütörtök Gerely­hajítás Országos csúcs: Krasznai Sándor 78.04 (1955) 1954. évi rangelső: Krasznai Sándor 72.69 78.04 Krasznai Sz Bp. Dózsa (72.69) 69.51 Kulcsár G„ Haladás TF (63.18) 68.56 Kecskés J., Haladás TF (64.24) 66.82 Lukács J., Bp. V. Lobogó (64.55) 65.16 Petővári A., Bp. Vasas (62.52)* 64.57 Szabolcs K„ Bp. Vasas (60.19) 64.53 Guth J„ Szegedi Haladás (48.72) 63.74 Szabados J„ Bp. Vasas (59.06) 62.62 Szabó J„ Bp. Kinizsi (58.80) 61.09 Tóth G„ Bp. Honvéd (56.15) 60.50 Sass L., Bp. Dózsa (53.38), 59.84 Zag L„ Haladás TF (58.35), 58.40 Csapó J„ Bp. V. Lobogó (59.61).* Az 50-ik eredménye 51.42 (1954-ben 50.43). Kalapácsvetés Országos csúcs: Csermák József 61.48 (1955) 1954. évi rangelső: Csermák József 61.39 61.48 Csermák J., Tapolcai Tör. (61.39) 58.90 Németh I., Bp. Vasas (57.36) 57.59 Kapcsos L., Bp. Honvéd (55.35) 56.10 Balogh B, Bp. V. Lobogó (54.88) 54.01 Trényi I., Szegedi Tör. (40.07) 53.28 Stránszky D., Bp. Honvéd (49.31) 53.18 Zwick J., Bp. V. Lobogó (50.62)* 53.07 Zsivóczky Gy., Haladás TF (51.16)* 52.75 Balogh F„ Bp. Haladás (52.41)* 52.59 Mecseki A., Bp. Vasas (48.35)* 51.90 Pekár L„ Bp. Vasas (51.08), 51.88 Hidasi L„ Bp. Honvéd (54.00), 51.77 Ne­mes S., R.-palotai Tör. (51.30), 51.21 Katona A., Szegedi Haladás (50.05), 51.18 Petike L., Bp. Vasas (53.81), 50.58 Kovács Z. Bp. Bástya, 50.05 Gulyás J., Szegedi Haladás (45.26). Az 50-ik eredménye 42.87 (1954-ben 43.10). Átlagok ötös Tizes ötvenes 1951 14.12 13.72 12.62.6 1952 14.35.2 14.12.8 13.02.9 1953 14.86.8 14.53.8 13.28.9 1954 15.26.6 14.71.9 13.26.9 1955 15.57.4 14.85.1 13.23.9 Diszkoszvetés Átlagok ötös Tízes ötvenes 1951 61.54.8 59.06.3 51.28.8 1952 60.68.6 58.61.3 52.13.5 1953 62.72.8 60.01.1 53.14.9 1954 65.43.6 62.31.9 55.26.5 1955 69.61.8 66.46.4 56.82.4 Átlagok ötös Tízes ötvenes 1951 55.39.6 52.34.2 42.40.2 1952 56.40.8 53.42.8 45.28.4 1953 56.05 53.58.9 46.28.1 1954 56.59.6 54.46.1 43.04.2 1955 57.61.6 55.29.5 48.80.4 (A *-gal jelöltek 1955-ben ifjúságiak voltak. Zárójelben az 1954. évi eredmé­nyeket tüntettük fel.) Külföldi ismerősének, rokonának örömet szerez, ha előfizet az alanti lapok bármelyikére. Az előfizetési díjak befizethetők bármelyik posta­­hivatalnál a „KULTÚRA 45.790057 K 91" számú csekkszámláiéra Félévi előfizetési díjak: Magyar Sakkélet 22 Ft Népsport 128 Ft Sport- és Testnevelés 24 Ft Képes Sport 60 Ft Testneveléstudomány 20 Ft A FIFA március 15-éig vár a közös német olimpiai labdarúgó-csapat megalakulására (Amszterdam, február.) Az olimpiai labdarúgó-torna előkészítésével foglal­kozó FIFA-bizottság, amelynek tagjai: Loisy (Hollandia), Roing (Anglia) és Gasmann (Svájc) szombati amszterdami ülésén a német olimpiai labdarúgó­­csapat kérdésével foglalkozott. A bizott­ság március 15-ét tűzte ki a közös né­met csapat megalakulásának határ­idejéül. Ha ez addig ne­m­ történnék meg, akkor a Német Szövetségi Köz­társaság labdarúgó­csapata április 8-án Isztambulban Törökország együttesével játszik selejtező-mérkőzést. Ebben az esetben Magyarország csapata — amelynek az NDK válogatottját sorsol­ták ellenfeléül a selejtezőben — játék nélkül jut be az olimpiai labdarúgó­­bajnokság 16-os döntőjébe. Ugyanígy az Egyesült Államok és Jugoszlávia csa­pata is ellenfél nélkül jut tovább, mert Mexikó, illetve Románia visszalépett. Április­­ tiszteletére nagyszabású dísztornát rendeznek az Erkel Színházban Április 4-én ebben az évben is meg­rendezésre kerül a BTSE hagyományos dísztornája. A látványos bérmutatót ezúttal az Erkel Színházban bonyolítják le. A 19 számból álló dísztornán mint­egy 400 tornász szerepel majd. A leg­­fiatalabbaktól a sokszoros válogatot­takig a főváros tornászainak legjobbjai mutatják be tudásukat a felszabadulás évfordulójának tiszteletére rendezett bemutatón. Közreműködik majd a MÁV szimfónikus zenekara is. A tornasport vezetői teljesen új mű­sort terveztek. Az előkészületek máris megindultak. A műsorban többek kö­zött szerepel MHK-szabadgyakorlat, kis­gyermekek tornája, képes-zenés sport­híredó, pad-, karika-, szalag-, dob-, zászló- és gálagyakorlatok, asztalugrá­­sok, akrobatikus sorozat­ugrások, nyújtó- és felemáskorlát akadémia. A nagy érdeklődéssel várt dísztorna jegyeit március 10-től árusítják az Erkel Színház pénztárai, valamint a sport­­egyes­ületek budapesti elnökségei. (MTI) Szombaton este Párizsban: Franciaország-Magyarország válogatott férfi röplabda-mérkőzés Férfi röplabda-válogatottunk idei első nemzetközi mérkőzése március 3-án, szombaton kerül sorra Párizsban. A ma­gyar csapat a francia válogatottal mér­kőzik. Legjobb röplabdázóink szerdán délután utaztak el a Keleti-pályaudvarról a francia fővárosba. A válogatottban a következő játékosok kaptak helyet: An­­talpéter, Benke, Gálos, Gulyás, Havasi, Hennn­g, Kövér, Nagy, Németh, Popovics, Prouza, Róka. A csapattal utazott Ker­tész István, az OTSB labdajátékok­ osztá­­lyának vezetője, Spányik József állami edző és Abád József edző. — A francia válogatott nehéz ellenfél­nek ígérkezik — mondta az elutazás előtt Abád József. — Ismerjük jól az eredményeiket, s ha arra gondolunk, hogy legyőzték Párizsban a bolgárokat is, fel kell készülnünk arra, hogy csak egészen jó játékkal győzhetjük le őket. Csapatunk formája megnyugtató, bár az ütések még mindig nem eléggé kemé­nyek. Általában a befejezések még bi­zonytalanok némelykor. Közölte Abád, hogy a franciák elleni kezdő csapatot már összeállították. Ezek szerint a kezdő hatos a következő lesz: Antalpéter, Németh, Hennig (Kövér), Nagy, Prouza, Benke. A­­ szombati találkozó sorrendben a har­madik hivatalos francia—magyar mérkő­zés lesz. Eddig kétszer mérkőztünk a franciákkal. 1952-ben a moszkvai világ­­bajnokságon 3:0-ra, 1955-ben a bukaresti EB-n 3:2-re győztünk ellenük. A mos­tani találkozó teremben lesz, s természe­tesen nem időre, hanem játszmára játsz­­szák a mérkőzést. Még nem dőlt el, hogy ki lesz a sem­leges játékvezető. Az már bizonyos, hogy csehszlovák játékvezető bíráskodik majd, s lehetséges, hogy a másodbíró is cseh­szlovák lesz. A magyar csapat a tervek szerint csütörtökön este érkezik meg Pá­­rizsba, ahol pénteken edzést tart. fellendü­lt a súlyemelősport Perecesen a vájártanulók között A perecesi 104. sz. vájártanuló in­tézet sportkörének súly­emelő-szakosz­tálya az utóbbi időben jelentősen fej­lődött. A szakosztálynak 22 rajten­gedélyes versenyzője van. Jelenleg a vájártanulók alkotják a megye leg­nagyobb látsz­ámít súlyemelő-szakosz­tályát. A szakosztály fejlődéséhez nagy segítséget nyújtott a december­ben megrendezett ,,Legerősebb ta­nuló" címért folyt verseny, amelyen 280 induló vett részt. A szakosztály eredményes munká­­ját bizonyítják a Lenin Kohászati Mű­vek sportköre által rendezett megyei ifjúsági versenyen elért eredmények. Katona Sándor,­­Kapás László és Mis­ter Lajos első helyezést, Herczeg Sándor, Ragyina László, Bárdi Béla és Izsó Sándor második helyezést, Bodnár Benjámin és Gyebránszky Ist­ván harmadik helyezést ért el. Raj­tuk kívül 3 negyedik és 2 ötödik helyet szereztek a perecesiek. Úszóváltóink és az olimpia... Még messze van a melbourne-i olim­pia, de egyes külföldi lapok már az esélyeket latolgatják. Különösen a mér­hető sportágakban van alkalom az ösz­­szehasonlításra, a várható eredmények találgatására, így van ez az úszás­ban is. Az olimpia úszó­műsorán két váltó­szám szerepel: a 4x100 méteres női gyorsváltó és a 4x200 méteres férfi gyorsváltó. A váltóban való szereplés bizonyos mértékben tükörképét adja egy ország úszósportjának. 1952-ben Helsinkiben a magyar 4x100-as gyors­váltó világcsúccsal lett első, 4x1200-as férfi együttesünk viszont az ötödik he­lyen végzett — mérsékelt idővel­ — egy ország válogatott négyese sem tudta megközelíteni. Elegendő lesz-e ez az eredmény Melbourne-ben a győze­lemhez? — Véleményem szerint elegendő lesz — válaszol a kérdésre Vágó Sándor ál­lami edző. — Ez 1:06.1-es átlagnak felel meg, s az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy nem feltétlenül szük­séges jobb időt elérnie a győztesnek Melbourne-ben. Bár a legutóbbi ausztrá­liai eredmények félelmetesnek tűnnek ... Mi volt a helyzet Helsinkiben? Az 1:06.1-es átlag úgy jött ki, hogy a ma­gyar csapat három tagja 1:05.1-es, 1:05.7-es és 1:05.8-as részidőt úszott, míg a negyedik eredménye 1:07.8 volt. Hogyan állunk most? Szőke és Gyen­ge a csapat két biztos pontja. Tavalyi eredményeik alapján 1:05.4 mp-es idő­re becsülhetők 50-es uszodában, eset­leg ennél jobbra is. E két úszó ki­emelkedő eredménye azonban még nem vezethet biztos sikerre. Arra kell tö­rekedni, hogy a váltó másik két tagja, sőt a tartalék is 1:06—1,07 mp-es idő­re legyen képes. Jelen pillanatban ez még nem látszik biztosítottnak, hiszen a múlt évi ranglista harmadikja és negyedikje csak 1:07.6-ot úszott, az ötödik pedig 1:07.7-et. Fontos tehát, hogy a tartalék is teljes értékű úszó legyen, hiszen megtör­ténhetik, hogy a tartalék-versenyzőnek kell rajtolnia a váltóban. Nem könnyű feladat előtt állnak tehát a szakveze­tők és­­ maguk a versenyzők. Túlzás lenne azt állítani, hogy megoldhatatlan, hiszen a már említetteken kívül rendel­kezésre állnak nagytehetségű, szorgal­mas úszók: Littomericzky Mária, a megbízható Gyergyák Magda, a kiemel­kedő eredményre képes Temes Judit, a sokoldalú Székely Éva, Székely Rip­­szima és a legfiatalabb korosztályhoz tartozó Ördögh Zsuzsa. Nem esélytelen a váltóba bekerülésért folyó küzdelem­ben Sebő Ágota és Novák Ilona sem. Nem érdektelen megnézni, hogyan állunk a 4x200-as férfi váltóban. Helsinkiben a ma­gyar csapat messze elmaradt a várt eredménytől. 8:52.6 mp-es idővel az ötödik helyen végzett. A harmadik helyezett a francia csapat volt 8:45.9-es idővel. Nem lehet kétsé­ges, hogy idén hasonló idő közel sem lesz elegendő a harmadik helyhez. Az első helyért ezúttal is az Egyesült Álla­mok és Japán csapata küzd a legtöbb eséllyel. Hasonlóképpen nagy harc várható majd a harmadik helyért is. Kiváló eredményre képes csapatot tud­nak felvonultatni az ausztrálok is. — A magyar csapat csak akkor tud beleszólni a harmadik helyért folyó küzdelembe, ha eléri a 8.40 mp-es összidőt — jelenti ki Vágó Sándor álla­mi edző. Ez valóban így van. Az ausztrálok­nak már megvan a keresetűt negyedik váltótagjuk. Mi a helyzet nálunk? Képes-e a magyar csapat 2:10-es átlag­ra? Ha a múlt év legjobb eredmé­nyeit vizsgáljuk 50-es uszodában, a következő eredményeket kapjuk: Nyéki 2:11.4, Till 2:11.7, Záborszky 2:11.7, Kárpáti 2:12.2, Dömötör 2:12.3. A leg­jobb négy összideje tehát 8:47. Figye­lembe kell azonban venni, hogy Nyéki 33 egyharmados uszodában 2:07.7-et, Záborszky 2:10.3-at, Till 2:10.8-at úszott. Elérhető-e a 8:40-es idő? Igen. Ehhez a következő eredmények szüksé­gesek: Nyéki 2:09, Záborszky 2:10, Till 2:10, Dömötör 2:11. Mint a női váltó­nál, az is feltétlenül szükség van teljes értékű ötödik emberre, olyanra, aki nem 2:13, vagy 2:14, hanem 2:10—2:11-es időre képes. A fenti eredmények nem elérhetetlenek, megvan a valós alap­juk. Éppen ezért szükséges, hogy az idén — a tavalyival ellentétben — szervezettebben folyjanak le a 200 mé­teres versenyek. Sokkal több 200 mé­teres gyorsúszó-számot kell kiírni, mint az elmúlt esztendőben. És a válogatott keret tagjainak, mind a nőknek, mind a férfiaknak, gyakran kell rajthoz állniuk, hogy megszokják a magasfokú versenyzést. Nem kétsé­ges, hogy nem egy verseny alapján fogják majd elbírálni, ki alkalmas arra, hogy részt vegyen a nagy világverse­nyen. . Megvédheti-e női csapatunk olimpiai elsőségét ? Férfi váltónknak lehet-e esélye a hel­sinkinél jobb helyezésre? Olyan kérdé­sek ezek, amelyekre a jelen pillanat­ban nem lehet választ adni. Válogatott versenyzőink szorgalma­san készülnek az év nagy versenyeire, s mindegyik szeretné a nagy világver­senyen túlszárnyalni eddigi legjobb teljesítményét. Helsinkiben női csapa­tunk 4:24.4-et úszott és ezt az ered­ményt azóta — beleértve a magyart is

Next