Népsport, 1956. április (12. évfolyam, 66-87. szám)

1956-04-01 / 66. szám

NépSport A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA MELLETT MŰKÖDŐ ORSZÁGOS TESTNEVELÉSI ÉS SPORTBIZOTTSÁG LAPJA VASÁRNAP, 1956. ÁPRILIS 1 Ára: 60 fillér XII. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM ­Nemzetközi labdar­ígó-mérkőzések Bp. Honvéd—Rapid 4:0 (2:0) . Kiküldött munkatársunk , távbeszélő-jelentése mi Bécs. Práter-stadion, 60 000 nézd. V: Dartkó (Román, Stull). Bp. Honvéd: Fa­ragó — Rákóczi, Palicskó, Dudás — Bózsik, Kotász — Budai, Kocsis, Ma­chos, Puskás, Czibor. Rapid: Gartner — Riegier, Kafka, Golubic — Hanappl, Greaser — Halja, Körner I, Dienst, Kör­­ner II, Próbát. Góllövő: Puskás (11-es­­ből), Kocsis, Czibor, Czibor. Szöglet­­arány: 9:0 (6:0) a Rapid javára. Rögtön a kezdés után a Honvéd vette át a játék irányítását. Machosnak egymás után két remek kiugrása volt, de mindkét esetben elpattant tőle a labda és Gartner felszedte. A Honvéd támadásai egyelőre nem vezettek ered­ményre, pedig 10 percen keresztül nagy nyomás nehezedett a bécsiek ka­pujára. A Rapid egymás után három szögletet ért el, ezeket azonban köny­­nyen hárították a Honvéd védői. He­ves volt a küzdelem, színvonalas a já­­tétt. A Bp. Honvéd ötösfogata igen tet­szetősen játszott, támadásai nyomán gyakran felcsattant a taps. A 18. perc­ben Kocsis villámgyorsan kiugrott, há­rom osztrák védő iramodott utána, s a tizenhatoson belül közös erővel fel­lökték. A játékvezető 11-est ítélt, Pus­kás élesen, laposan a kapu jobb ol­dala felé helyezte a labdát, de Gart­­nernek sikerült kiütnie. A Rapid erő­teljes támadásai során Faragónak több­ször kellett közbelépnie. A 30. perc­ben Machos remekül tört a kapu fe­lé, Golubic a büntető­területen belül hátulról elhúzta a magyar csatár lá­bát. Újabb 11-es. Ismét Puskás futott a labdának, s ezúttal élesen a kapu jobb alsó sarkába lőtte. 1:0. Fokozódott ez iram, emelkedett a színvonal. Czi­bor mellélőtt, majd Dienst hatalmas lövése vágódott vissza a védőkről. A 40. percben Czibor lefutott, nagy ka­varodás támadt a Rapid kapuja előtt. Kocsis elé került a labda és a jobb­összekötő 10 méterről félmagasan a kapu jobb oldalába lőtt. 2:0. A gól után a Rapidből Giesser kiállt, s Lenzinger jött be a helyére. A félidő utolsó per­ceiben lendületes hajrát vágott ki a Honvéd. A szünetben a Rapid újabb cserét határozott el: Körner I helyett Bertalan került a csapatba, ő lett a balszélső, s Probst a jobbösszekötő. Az ezeő per­cekben erősen szorongatott a Rapid, nagy munka hárult a Honvéd védőire, a hátvédek azonban mindig jó ütemben léptek közibe, különösen Paticskó vége­­zett nagy munkát. Rá nagy feladat há­rult, Dienst semlegesítése. Az osztrák csatár nem tudott boldogulni a kitűnő formában lévő Palicskóval szemben. Az 55. percben Bozsik hozta fel a labdát, Puskáshoz játszott, az összekötő 18 méter gől fölé bombázott. Nagy tapsot kapott a szép támadás. Körner is rosz­­szul lőtt, majd a 60. percben Riegier egészen a tizenhatosig vitte fel a lab­dát, átívelt Bertalanhoz, a szélső azon­ban 5 méterről csúnyán mellé lőtt. Enyhe fölényt harcolt ki néhány percen keresztül a Rapid, de a csatárok tehe­tetlenek voltak a kitűnően záró Honvéd­­védőkkel szemben. A 65. percben Halla szögletet ivett be, Probst kapásból ka­pura lőtte. Faragó szögletre ütötte az erős lövést. Két perc múlva Kotász a kitörő Dienat elől remekül elkanalazta a labdát. Ezután fokozatosan feljött a Honvéd. A 72. percben Puskás a bal­szélen futott le, átvágta Kocsishoz a lab­dát, a jobbösszekötő Czibor elé fejelte, s Czibor a kifutó Gartner mellett 8 mé­terről a kapu közepébe emelte. 3:0. A Honvéd támadott a félidő hátralévő részében. A 80. percben Probst meg­rúgta Kotászt, a fedezet lement a pályá­ról, helyére Bányai jött be. A bécsi közönség végigtapsolta az utolsó per­ceket. 86. percben Kocsis labdájával Budai elfutott, Machos átlépte a labdát és Czibor középről mintegy 8 méterről a kapujából kimozdult Gartner mellett a háló közepébe vágta a labdát. 4:0. A Bp. Honvéd kapuját Faragó megbízhatóan őrizte. Volt néhány igen szép védése. A hát­védhármas minden tagja átlagon felüli teljesítményt nyújtott, különösen Pa­licskó játszott kitűnően. Kotász nem­csak a Bp. Honvéd, hanem az egész mezőny legjobbja volt. Higgadtan, kö­rültekintően, jól oldott meg minden helyzetet. Bozsik csak szünet után jött fel. A támadósor időnkint remekül ját­szott. A sokat mozgó Machos és Bader szinte szétzilálta az ellenfél védelmét. Kocsis jól vette ki a részét a támadás­­építésből és a végrehajtásból is. Puskán főleg épített de időről-időre részt vett a támadások befejezésében is. Czibort elsősorban két gólja dicséri, időnkénti visszaesése azt mutatta, hogy még nincs a legjobb, erőben. A Rapid karmja egyik gólt sem akadályozhatta meg. A hátvédhármas többször megin­gott a nagy nyomás alatt. Aránylag még Rigler játszott a legjobban a há­rom hátvéd közül. A fedezetek igyekez­tek segíteni a védőknek. Nem sok siker­rel. Hanappi például ritkán tudta meg­állítani Puskást. A csatárok közül Halla egy-két lendületes elfutása és az össze­kötők néhány ötletes kezdeményezése említhető meg. Dienst és Probst csak durva bejemenéseivel „tűnt ki”. Austria-Bp. Kinizsi 2:1 (2:0) Bécs, Práter-stadion, 60 000 néző. Ve­zette: Pósa (Stoll, Kühnert). Austria: Ondreistca — Schlegel, Stotz, Swoboda — Ocwirk, Kowanz — Malik, Baum­­g­uuter, Huber. Safaetzer, Bercheuer. Bp. Kinizsi: Gulyás — Henni II. Mátrai, Dalnoki — Szojka, Ombódi — Kertész, Vílezsál, Láng, Csabai, Fenyvesi. Gól­lövő: Labetzer, Malik, Vílezsál. Szöglet­arány: 6:6 (5:1 az Austria javára). Ragyogó időben, a közönség tapsa köze­pette futott ki a két csapat. Igen jó volt a pálya talaja is. Osztrák támadással kezdődött a mérkőzés. Dalnoki csak szögletre tudott szerelni. A másik olda­lon Fenyvesi alig lőtt fölé. Egyre jobb lett az iram, gyors helycserés támadá­sok futottak a pályán, szinte állandóan változott a játék képe. Hol az egyik, hol a másik kapu került veszélybe. A 6. percben Ondreiska nehezen fogta Vi­­lezsál jó lövését. Utána azonnal Huber hosszú fejessel szöktette Sabetzert, a balösszekötő nagy lendülettel futott a labdára és mintegy hét méterről elég nehéz szögből élesen a bal alsó sarokba lőtte. 1:0 az Austria javára. A Kinizsi támadott ezután, csatárai azonban igen körülményesen adogattak, így az oszt­rákoknak legtöbbször elég idejük volt a közbelépésre. A 10. percben Csabai nyolc méterre a kaputól egyedül állt a kapussal szemben, de Ondreiskába lőtte a labdát A 16., majd a 20. percben is­mét két jó egyenlítési alkalmat hagytak ki a Kinizsi-csatárok. Ezután az Austria vette át a játék irányítását. A 22. perc­ben nagy kavarodás támadt a budapes­tiek kapuja előtt. A 16-os sarka táján álló Mihalik elé perdült a labda, s a jobbszélső remekül eltalált, éles lövése nyomán a jobb kapufa tövéről perdült a hálóba a labda. 2:0. Ocwirk nagysze­rűen támogatta csatársorát, s szinte egyedül verte vissza a Kinizsi egyre erőtlenebb támadásait. Szünet után a Kinizsi változtatott ösz­­szeállításán. Csabai kimaradt, Borsos lett a jobbösszekötő, Vilezsál pedig a balösszekötő. A 47. percben Mátrai sza­badrúgását Kertész előrevetődve haj­szállal fejelte kapu fölé. Bár a Kinizsi támadott ekkor többet, az osztrákok kevesebb, de erőteljesebb, bátrabb tá­madásai voltak veszélyesebbek. Ebben az összetételben már folyamatosabb lett a Kinizsi játéka, lövések is mentek ka­pura, de ezek vagy pontatlanok vagy erőtlenek voltak. Ilyen volt Kertész és Vilezsál lövése is. A 65. percben szaba­­­dult fel az osztrák karra. Ocwirk reme­kül tört előre, de gólt már csak lesről tudott lőni. Utána Szojka futott el a lab­dával, lövése a védőkről Kertész elé perdült, de a jobbszélső elügyetlenkedte a kínálkozó helyzetet. Az utolsó negyed­órában egyre hevesebb lett a küzdelem, mindkét oldalon elég sokat szabályta­lankodtak a játékosok. Inkább a Kinizsi játszott enyhe fölényben. A 80. percben Stotz megsérült, elhagyta a pályát, he­lyette Melchior II állt be. A Kinizsi tá­madásai most már tervszerűbbé, színe­sebbé váltak, az osztrák védők néhány­szor zavarba jöttek. A 84. percben Ker­tész nagyszerű beadását Vílezsál nyolc méterről élesen a kapu bal oldalába fejelte, 2:1. Két perc múlva egyenlít­hetett volna a Kinizsi, de Vílezsál jó helyzetből mellélőtt. Utána Vílezsál lövését Ondreiska messzire kiejtette, de nem volt a közelben senki, aki kihasz­nálhatta volna a kínálkozó helyzetet. Az Austriában Ondreiska csak egy ízben hibázott, ebből majdnem gól lett. A hátvédhár­mas legjobbja Stotz volt, kitűnően fe­jelt és pontosan adta előre a labdát. Az osztrákok, de egyben a mezőny egyik legjobbja is Oewirk volt, tapasztalt­­sága nagyszerűen érvényesült. Higgad­tan, körültekintően játszott, ő mindig megtalálta a legjobb helyzetben lévő csatárt. A két gyors szélső, Malik és Bernhauer igen sok jó támadást veze­tett, különösen az I. félidőben. Hubert ötletesen irányított. A Bp. Kinizsiben Gulyás a gólokról nem tehet. Volt né­hány, kitűnő üldözése A hátvédhármas­­na­k az első félidőben sok munkája volt, a két gól ellenére is megbízhatóan látta el feladatát. A fedezetpárból Szojka ez I. félidőben halványan ját­szott, szünet után erősen feljavult, ek­kor nagyon sok ötletes megoldást lát­tunk tőle. Ombódi egyenletesen jó tel­jesítményt nyújtott. A támadósorban Borsos és a II. félidőre feljavu­lt Vitezsás volt a legjobb. Fenyvesi néhányszor lendületesen, jól futott el, a befejezé­sekkel azonban adós maradt.­­ A két csapat még szombaton este el­indult társasgépkocsin Budapestre. Tarr István Öt országos súlyemelőcsúcs született szombaton a Bp. Verüe Lo­bogó versenyén. Az öt csúcs: Váltósúly: Tóth (Bp. VL) lökésben 140, összetett 345 kg, középsúly: Detár (Bp. VL) lö­késben 145, összetett 357.5 kg, nehéz­súly: Buronyi (Bp. Dózsa) szakításban 117.5 kg. _____________________ Ahol a legfőbb érték a pénz A tőkés országok sportkofárainak embertelensége és profithajhászása a hivatásos ökölvívók „foglalkoztatásá­­ban” mutatkozik meg a legszembe­tűnőbben. Egy példa erre: A DPA nyugatnémet hírügynökség a napokban jelentette, hogy a Johan­nesburgban rendezett dél-afrikai ökölvívó-versenyen a pehelysúlyú Willie Toweel a 11. menetben kiütés­sel győzött a 21 éves Hubert Essa­­kow ellen. Essakowot kiütése után eszméletlen állapotban kórházba szál­lították, ahol 52 órás kezelés után, anélkül, hogy közben eszméletét visz­­szanyerte volna, meghalt. Nem tudjuk, milyen nagy volt a kitűzött összeg, amit a halálos ököl­csapás után Willie Toweel megka­pott, s amelyért Hubert Essakow éle­tével fizetett. A győztes azonban biztosan jóval kevesebbet kapott, mint amennyit ez alkalommal is ke­restek a sportüzérek. A második magyar gólt jelentő lövés A második magyar gól Tatabányán, Povázsai az angol középhátvéd felett átemelt és fejjel maga elé tett labdát kapásból lőtte a jobb alsó sarokba. Szép mutatvány volt, az angol játékosok is megtapsolták... A felvétel a lövés pillanatát mutatja. A képen balról jobbra: Povázsai, Szaton, Sztáni, Bennett, Thursby, Greaves, SBartal Ferenc, Magyar Fotó fele.) „Erősödjék tovább népünk és fiataljaink megbonthatatlan barátsága“ Elindult a felszabadulási váltó a magyar-szovjet határ felé Eszményi tavaszi időben gyüle­kezett a közönség szombaton, a koradélutáni órákban a Szabadság téren lévő szovjet hősi emlékmű környékén, hogy tanúja legyen a felszabadulási váltó ünnepélyes elindításának. Noha a hivatalos ünnepség csak kevéssel 2 óra előtt kezdődött el, mégis már 1 óra tájban népes volt az emlékmű környéke. A várakozó­kat a Gömb utcai általános iskola úttörőinek fúvószenekara szórakoz­tatta. Sorra gyülekeztek az üze­mek, hivatalok, iskolák, sportegye­sületek képviselői. Kevéssel 1 óra után érkezett meg Rúzsai József érdemes sportoló motorkerékpáros­versenyző vezetésével az a tíz mo­toros, aki a zászlókat és a váltó­botot útra indítja, majd a magyar ■—szovjet határra, Záhonyba. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Huszár Tibor, a DISZ budapesti bizottságának tit­kára nyitotta meg az ünnepséget és üdvözölte a megjelenteket. Rö­vid beszédében méltatta a felsza­badulást váltó jelentőségét, s han­goztatta a magyar és a szovjet ifjú­ság örök barátságát. Ezután­ Rostás Ernő, a Rákosi Mátyás Művek DISZ VB-tagja olvasta fel a ma­gyar ifjúság hálalevelét, amelyet pergamentre írtak, s a díszes váltó­botban helyezték el A hálalevél­ben többek között ez olvasható: „...A magyar nép és a magyar ifjúság szívébe kitörölhetetlenül beivódott 1945. április 4-e, felsza­badulásunk napja. Felszabadulá­sunk ünnepén minden magyar ifjú és lány arra gondol: mennyi szov­jet ember áldozta életét, testi épsé­gét a mi szabadságunkért... S ma, amikor történelmünk új fejezeté­nek kezdetére emlékezünk, hadd mondjunk köszönetet a legutóbbi és egyben egyik legnagyobb segít­ségért, dicső pártotok, a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusáért. A Dolgozó Ifjú­ság Szövetsége és minden dolgozó, tanuló magyar fiatal nevében biz­tosíthatunk benneteket arról, hogy nemcsak ünnepnapjainkat, hanem munkás hétköznapjainkat is az a tiszta, lelkesítő lenini lobogó fogja vezérelni, amelyet a XX. kongresz­­szus oly magasra emelt. Erősödjék tovább népünk és fia­­taljaink megbonthatatlan barát­sága, s szolgálja egyre eredménye­sebben közös nagy célunk, a béka és az emberiség boldogulásának, a szocializmusnak ügyét.” A hálalevél felolvasása után a DISZ és a KOMSZOMOL zászlóira elsőként a sportegyesületek képvi­selői, ifjú sportolók, kötötték fel az egyesületek szalagjait. Őket kö­vetően az üzemek, a hivatalok és az iskolák ifjú küldöttei helyezték el a szalagokat. Amikor az úttörő-zenekar a DIVSZ-indulót kezdte el játszani, akkor berregtek fel a váltó első tagjainak motorjai. A motorkerék­párok zaja egybeolvadt a DIVSZ- induló akkordjaival. Rúzsai József átvette a váltóbotot, felerősítettek a gépekre a szalagokkal feldíszí­tett zászlókat, s azután a váltó el­indult Budapestről. Sok színes szalag tarkította már a zászlókat, amikor a váltó Pest megye határához érkezett. A Stein­­metz-emlékmű előtt a Vecsési Köz­ponti Általános Iskola 25 tagú fú­vószenekara eljátszotta a szovjet himnuszt, majd Szilágyi István a DISZ Pest megyei bizottságának képviseletében átvette a váltót a pestiektől. Úfjabb szalagok kerül­tek a zászlókra, majd a DIVSZ-in­­duló hangjai mellett indult tovább útjára a hálalevelet tartalmazó váltóbot, amelyet most már a Vecsési Traktor SE sportolói vit­tek. Vecsésen újabb ünnepségre került sor, majd a község határá­ban a Pest megyei MOHOSZ-moto­­rosok váltották fel a futókat, s in­dultak tovább az első napi cél: Szolnok felé. A magyar—szovjet határra induló felszabadulási váltó zászlaján a fiatal sportolók elhelyezik a sportegyesületek szalagjait. (Kéri Dániel felvétele.) * Kemény küzdelmek, meglepetések a sakk-világbajnok jelöltek versenyén ■»“ Munkatársunk távbeszélő-jelentése­­» (Amszterdam, március 31.) Csü­törtökön délután fejezték be Amszter­damban a sakk-világbajnok jelöltek ver­senyének 1. és 2. fordulójában függő­ben maradt játszmákat. Eredmények: Geller—Petroszjan 1:0, Panno—Pilnik 1:0, Keres—Bronstein Vs. Pilnik—Filip vs. Geller—Szmiszlov 0:1. Pénteken került sor a 3. fordulóra. Sajnos, Szabó nagymester vereséget szenvedett a csehszlovák Filip nagy­mestertől. A királyindiai védelmű játsz­mában a sötéttel játszó Szabó az úgy­nevezett négygyalogos változatban el­méleti hibát vétett. A 11. lépésben szemre tetszetős lépéssel akarta ma­gához ragadni a kezdeményezést. Fi­lip azonban megtalálta az egyetlen he­lyes ellenjátékot és már a 18. lépés­ben győzött. A Pannon Geller Játszma is hamarosan (a 19. lépésben) befeje­ződött — döntetlennel. A Bronstein— Szpasszkij királyindiai védelmű játsz­mában igen éles változatot választottak az ellenfelek. Bronstein királyszárnyi támadását Szpasszkij középgyalogjai gyors előnyomulásával ellensúlyozta. A 30. lépésnél Bronstein döntetlent aján­lott, ezt azonban Szpasszkij nem fo­gadta el. A továbbiak során Bronstein szép minőségáldozattal kiegyenlítette a játékot és a 34. lépésben döntetlenül végződött a játszma. A Keresz Pilnik szicíliai védelmű játszmában kölcsönös esélyű középjáték alakult ki. A bo­nyolult állásban Pilnik elvétette a foly­tatást, Keres gyalogot nyert és a 41. lépésben feladásra kényszerítette ellen­felét. Igen izgalmas volt a Szmiszlov— Petroszjan játszma. Petroszjan a király­indiai védelem megnyitásából jobban került ki. Szmiszlov, aki arra számí­tott, hogy ellenfelét letörte az első két fordulóban elszenvedett két veresége, erőszakos folytatást választott, hátrány­ba került és a függőben maradt játsz­mában Petroszjannak minőség- és állás­­előnye van. Szombaton délben kezdték el a 4. forduló mérkőzéseit. Szabó Keres ellen nimzoindiai védelmi játszmában vilá­gossal csekély előnyt­ szerzett. Keres azonban szívósan védekezett és a 18. lépés után döntetlent ajánlott. Szabó háromnegyed órai gondolkozás után el­­fogadta az ajánlatot. Geller Filip ellen spanyol megnyitású játszmában vezért és 2 gyalogot adott bástya és 2 köny­­nyű tiszt ellenében, majd pontos játék­kal kierőszakolta a győzelmet a 38. lé­pésben. A Szmiszlov—Panno szicíliai védelmű játszmában a szovjet nagy­mester leszorította ellenfele állását: gyalogot nyert és a 41. lépésben györ­zött. A Pilnik—Bronstein spanyol meg­nyitású játszmában Bronstein magához ragadta a kezdeményezést, de Pilnik jól védekezett és a játszma a 24. lépés­ben döntetlenül végződött. A Petrosz­­jan—Szpasszkij királyindiai védelmű játszmában Petroszjan némi álláselőnyt szerzett, s bár Szpasszkij ötletesen vé­dekezett, a játszma Petroszjan kis elő­nyével maradt függőben. A verseny állása: Szmiszlov 2.5 (1) Bronstein, Geller, Keres 2.5, Filip, Pan­no 2, Szpasszkij 1.5 (1), Szabó 1.5, Pá­nik 1, Petroszjan 0 (2) pont Vasárnap szabadnap lesz, hétfőn bo­nyolítják le a függőket, kedden újra szabadnap lesz. szerdán az 5., csütört­­ökön a 6. forduló kerül sorra. Barcza Gedeon A Sportakadémia előadásai Kedd. Lélektan-nevelés. A sportolók erkölcsi nevelésének módszere. Előadó: Csanádi Árpád, a TF tanszékvezető tag­­nara. Színhely: TF, II. 54. Szerda. Sportegészségügyi tagozat. Szünnap. Csütörtök. Testnevelés-elmélet. A mozgáskészségek, testi készségek fej­lesztése. Előadó: Hepp Ferenc, a TTT főtitkára. Színhely: OTSB-kultúrterem. Péntek. Sporttörténet. Népi sportok és játékok a középkorban. Előadó: Föl­des Éva dr. Színhely: TF-díszterem. Az előadások 19 órakor kezdődnek.

Next