Népsport, 1956. április (12. évfolyam, 66-87. szám)

1956-04-01 / 66. szám

Az utolsó forduló előtt a Német SZK, Románia, Olaszország és Csehszlovákia csapata áll az első helyen a nemzetközi ifjúsági labdarúgó­ tornán A nemzetközi ifjúsági labdarúgó­­tornán eddig két forduló került sorra. A harmadik, az utolsó forduló az I. és a III. csoportban vasárnap, a II. és a IV. csoportban pedig hétfőn kerül sorra. Mind a négy csoportban ekkor dől el az első hely kérdése. A torna állása II. csoport Ez van még hátra: Románia—Auszt­ria, Jugoszlávia—Lengyelország, Tatabánya, 10 000 néző. Vezette: Ha­rangozó (Emsberger, Szabó F.). Ma­­gyarország: Várhidi — Lipták, Nemes, Kovács — Makai, Hanek — Kökény, Szalai, Sztáni, Povázsai, Pázmándi. Anglia: Dean — Greaves, Staton, Smith — Thursby, Petto — Growe, Barnwell, Byrne, Bennett, McDonald. Csere: Ben­­nett helyett Bailey (43. perc), Sztáni helyett Matesz (33. perc). Góllövő: Sza­lai, Povázsai, Sztáni, Growe, Povázsai, Barnwell. Szögletarány: 5:1 (0:1) Ma­gyarország javára. A magyar ifjúsági válogatott ezúttal sokkal jobban játszott, mint előző két mérkőzésén. Volt szélsője­ a r­ó­nak, voltak szárny­­támadások, voltak­­ helyváltoztatások, voltak keresztlab­­dák, ezek gyakran r'.-,,"- '/)▼ megbontották az el- v k­l­lenfél védelmét, s­ő­t így meglehetősen i­s sok gólhelyzet adó- i­dóit. Elérhetett vol-­­­­na nyolc gólt is a­­­ magyar együttes,­­­ár ezúttal azonban fel-­­­tűnően sok rosszul sikerült kapural.­ Povázsai vést láttunk a csa­tároktól. Egyik-másik csatár — elsősor­ban Matesz és Povázsai — még min­dig elég gyakran kivárt az átadás­sal vagy lövéssel. Hiba volt az is, hogy a védőfeladattal megbízott Ha­lle is többször előrehúzódott, s ma­gára hagyta a védelmet. Az an­golok a hagyományos „angol játékot'' játszották, a védők a megszerzett lab­dát hosszan adták előre,­­ de sok lőtt passzt adott a többi mezőnyjátékos is. „Egészségesen” rúgott a csapat vala­mennyi tagja, de — véleményünk sze­rint — túlzásba vitték a hosszú lab­dákkal való játékot. Csaknem állandóan a magyar csapat kezdeményezett, az angolok elég szór­ványosan támadtak. Povázsai szép hátrahúzása, Szalai fölélövése után egy gyors támadás a 13. percben magyar gólt eredményezett Szalai egy gyors csel után futtatta Kökényt, a szélső az alapvonal közeléből begurított és a vele együtt futó Szalai öt méterről nagy erő­vel lőtt a léc alá. 1:0. Heves angol ellentámadások eredménye a gyors Grove két lövése volt. Utána megáll mi támadtunk. A 18. percben a balra húzódott Sztáni átadását Povázsai át­emelte Staton felett és tíz méteres, kapásból a jobb sarokba lőtt. 2:0. Kö­kénynek némi jól jött ki a lépés, jó helyzetben mellé vágta a labdát. A 23. percben Házmán­dy átverekedte magát a balszélen,, beívelt. Povázsai lefelé fejelt, Dean a bal kapufát nyomta a labdát, amely onnan visszapattant. Staton ki akarta vágni, a befutó Sztáni azonban odatartotta a lábát és arról a kapuba vágódott a labda. 3:0. Továbbra is a mieink támadtak többet, jó néhányszor igen gyorsan és veszélyesen. A 34. 1. Románia 2 1 1 — 2:1 3 2­ 3. Ausztria 2 1 — 1 3:3 2 2­ 3. Lengyelország 2 1—1 3:3 2 4. Jugoszlávia 2 — 1 1 1:2 1 III. csoport Ez van még hátra: Olaszország— Franciaország, Belgium—Saarvidék. 1. Olaszország 2 2 — — 5:1 4 2. Franciaország 2 1 — 1 3:3 2 3. Saarvidék 2 1 — 1 1:3 2 4. Belgium 2 — — 2 3:5 — IV. csoport Ez van még hátra: Görögország — NDK, Csehszlovákia—Törökország. 1. Csehszlovákia 2 1 1 — 3:1 3 2. Törökország 2 1 1 — 1:1 3 3. NDK 2 — 2 — 2:2 2 4. Görögország 2 — — 2 0:2 — A török—görög mérkőzés két pont­ját a törökök kapták. percben Barnwell jó negyven méteres el­őre adással kiugratta a job­bősszel vöt­t­­be húzódott Growe-t, s a jobbszélső 14 méterről védhetetlenül lőtt laposan a jobb sarokba. 3:1. Utána Kökénynek vol­t még helyzete, kapufára emelte a labdát. Székesfehérvár, 8000 néző. V: Fehér­vári (Hangyási, Bebesi). NSZK: Sauer — L­echner, Buschmann, Zimmermann — Foltzik, Micke — Schmidt, Meyer, Wi­­sonowski, Lerz, Krause. Bulgária: Go­­telomov — Jankulov, Kosztov I, Kitov — Lazarov, Delesev — Martinov, Zena­­tov, Malinov, Kocev, Iljev. Góllövő: Meyer. Csere: Schmidt helyett Olic, Del­­esev helyett Kosztov II (mindkét csere a 33. percben ). Kiállítva: Martinov. Szögletarány: 5:2 (3:0) az NSZK javára. Heves, élénk iramú, változatos küz­delem folyt. Sokáig bizonytalan volt a mérkőzés kimenetele. A bolgárok az első félidőben bebiztosíthatták volna győzelmüket, de az első negyedórában két nagyszerű helyzetet kihasználatla­nul hagytak. Az első félidő nagy része kiegyenlített játékkal telt el, a kapuk azonban ritkán kerültek veszélybe. A 27. percben Malinov ügyesen elfutott, s két csel után nagy erővel mellélőtt. A németek egymás után két szögletet értek el, a másodikat szépen lehúzta Gorolomov. A németek összjátékában több volt az elgondolás, átadásaik is pontosabbak voltak. A bolgárok erőtel­jesebb játéka nem érvényesült, hosszú átadásaik sokszor az ellenfélhez kerül­tek. A félidő hajrájában az NSZK enyhe mezőnyfölényben játszott. Csepel, 2000 néző. V: Sipos (Pásztor, Pósfiai). Franciaország: Taillandier — Noel, Tytoski, Chorda — Markiewicz, Le Guerec — Viaene, Rous, Heutte, Alba, Stelvenoard. Belgium: Nicolay — Bogaerts, Busschots, Struys — Ni­is, Thibaut — Dubois, Van Devijel, Smeyers, Gouvaertis, Manteis. Góllövő: Smeyers, Viaene, Heutte, Heutte, Smeyers. Szögletarány: 3:2 (1:1) Bel­gium javára. Érdekes, változatos mérkőzést látha­tott a közönség. Mindjárt a játék elején kitűnt, hogy a francia játékosok sok­kal képzettebbek, mint a belgáik. Labda­kezelésben, fejjátékban, a támadások felépítésében felülmúlták ellenfelüket. A belgák fogyatékosabb technikai tudá­sukat nagy lelkesedésükkel igyekeztek ellensúlyozni é­s nem mindig siker­telenül. Első góljukat a belgák egy gyors előretörés során érték el. A 7. percben baloldali támadás után Mateis beadásá­ra Taillandier bizonytalanul indult ki. A hátvédek késlekedtek a beavatkozással és Smeyers a hálóba lőtte a labdát. 0:1. Egy perc múlva jobboldali francia tá­madás végén Vinene éles szögből a háló jobb oldalába lőtt. 1:1. Fölénybe került a francia csapat. A 17. percben Bogaerts Szünet után Growe éles beadását ki­­­vetődve védte Várhidi, aztán megint magyar támadások következtek. A 46. percben Matesz —Kökény szárnytáma­­dás után a beadott labdát Povázsai át­vette és a 16-osról élesen lőtte a jobb­sarokba. 4:1. Állandó támadásaink kö­zepette született meg a második angol gól: az 50. percben egy szabadrúgás­ból csörelvelt labdát Nemes visszafe­jelt, Barnwell átvette jobbal a levegő­ből, s mielőtt a labda leesett volna, 14 méterről jobbal a bal sarokba lőtte. 4:2. (Várhidi az előtte állóktól nem látta­­a labdát.) Továbbra is a mieink támadtak csaknem állandóan. Sok mellé- és fölélövést láttunk, de volt Szalainak egy kapura­ lövése is és Páz­­mándinak két szép fejese. A magyar csapatban ezúttal mindenki elérte legalább átlagos formáját. Ne­mes, Szalai, Kökény és Povázsai átla­gon felülit nyújtott. Az angol csapat legjobbja a gyors és jól lövő Grove volt, de feltűnt Barnwell is (jó átadá­saival és góljával), azonkívül a lanka­datlanul küzdő Staton. Sir Stanley Rous, az angol labdarúgó­­szövetség főtitkára elismeréssel nyilat­kozott a magyar­ fiatalok ötletes táma­dójátékáról és­­ a játékvezetésről is. A hatalmas közönség mindkét csapatot lelkesen megtapsolta a mérkőzés vé­gén. Jó játékot, jó küzdelmet látott! Szünet után fokozódott a küzdelem, mindkét csapat tagjai gyorsan akartak az ellenfél kapuja elé jutni, ezért kissé kapkodó volt a játék. A szabadrúgást például kétszer is mozgó labdával akar­ták elvégezni a játékosok. A németek egyre többet támadtak, de sokáig nem bírtak a tömörülő bolgár védelem­mel. Nem tudtak lövőhe­lyzetbe kerülni. A bolgárok többször próbálkoztak tá­voli lövésekkel, de ezek rendre messze elkerülték a kaput. A küzdelem egyre keményebb lett. A 67. percben szép német támadást indított el Lerz. Ebből Meyer a jobbszélre adta a labdát, Schmidt félmagasan beadott, s Meyer 14 méterről jobbal, kapásból a bal sa­rokba lőtt. 1:0. A bolgárok a gól után néha megfeledkeztek magukról, s dur­­váskodtak. Emiatt a 70. percben Marti­­sov a kiállítás sorsára jutott. A mér­kőzés utolsó tíz percében a németek beálltak védekezni, s ezzel átengedték a kezdeményezést, a támadási lehető­séget a bolgároknak. A­ németek végül is megérdemelten győztek. Az NSZK együttesében Lerz, Busch­­m­alm, Micke, Foitzik, ,a bolgár csapat­ban Malinov, Kosztov­­ és Lazarov ját­szott átlagon felül, az utóbbi kettő azonban gyakran szabálytalankodott, röviden mentett, Heutte lekezelte a lab­dát és mintegy hét méterről a kapu közepébe vágta. 2:1. A belgák többször is veszélyeztettek, mégis a franciák lőt­tek újabb gólt.­ A 38. percben Vinene beadását Heutte 10 méterről a jobb fel­ső sarokba lőtte. 3:1. A második félidő elején a franciák kezdeményeztek többet, de nem tudták áttörni a jól tömörülő belga védelmet. A belgák támadókedve nem lankadt és a francia hátvédeket gyakran zavarba hozták. A francia csatársor visszaesett, nem tudta tartani a labdát és ez belga fölényt eredményesért. A 01. per­cben Van Devijer kicselezte a francia védel­met, lövését Taillandier röviden tolta ki és Smeyers laposan a hálóba lőtte a lab­dát. 3:2. Továbbra is a belgák irányí­tották a játékot, a az utolsó percben még egy kapufa is jelezte fölényüket. A francia csapatban Taillandiennek volt néhány ügyes védése. A hátvéd­­hármas kiemelkedő tagjának Tylinski bizonyult. Kitűnő fedezetjátékot nyújtott Le Guerec, nemesek nagy munkabírá­sával tűnt ki, három nyugodtságával is. A csatársorban Heutte jelentette a leg­több veszélyt. A belga együttesből Bus­­schots, Van Devijer és Smeyers tűnt ki Sztálinváros, 5000 néző. V: Major II (Lehel, Farkas I). Olaszország: Ducati — Martinelli, Napóleoni, Castelletti — Fogli, Nicolini — Fassetti, Orlando, Del’Omodarme, Moschino, Baruffi. Saar­­vidék: Koch — Sienzel, Hertel, Mathieu —■ Fink, Wassm­ith — Schultz, Engels, Waller, Speicher, Bickelmann. Gól­lövő: Del'Omodarme, Fogli, Moschino. Csere: Mathieu helyett Georg (38. perc). Szög­letarány: 5:1 (4:0) Olaszország javára. A mérkőzés előtt Sófalvi István a vá­rosi tanács VB-elnökhelyettese köszön­tötte a csapatokat, majd 22 úttörő vi­rágcsokrot nyújtott át a játékosoknak. Az olasz csapat kezdett enyhe hátszél­lel és mindjárt támadólag lépett fel. Ha­marosan kitűnt, hogy Saarvidék csapata védekezésre rendezkedett be. Wailer mélyen hátrahúzódva a védelmet segí­tette. A 9. percben az olasz csapat megszerezte a vezetést. Del'Omodarme a középen kitört, kicselezett két védőt, majd a kapust is és a hálóba gurította a labdát. 1:0. A gól után továbbra is az olasz csapat támadott, de a saarvi­Hungária út, 2000 néző. Vezette: Bálla (Hraszni, Majetics). Ausztria: Paukner — Klári, Hammerle, Andrich — Schrottenbaum, Puffer — Lahner, Huberts, Fratting, Grasserbauer, Schaff­­ranek. Jugoszlávia: Radovics — Maru­­sics, Aljinovics, Bergler — Jukics, Mus­­kovics — Bede, Berek, Vukotics, Durko­­vics, Galics. Góllövő: Frattnig. Csere: Frattnig helyett Spalt a 38. percben, Rede helyett Zlopaca a 33. percben, szögletarány: 5:2 (3:1) az osztrákok ja­vára. Enyhe osztrák fölény után a jugo­­szlávok előtt adódott az első gólhely­zet. A 7. percben Galics lövését Pauk­ner nagy üggyel-bajjal, lábbal szögletre védte. Nem sokkal később Jukics nagy­erejű lövése kapott tapsot. A jugoszlá­­vok valamivel lendületesebben, gyor­sabban, erélyesebben harcoltak, de az ő játékukból is, akárcsak az osztráko­kéból, hiányzott a tervszerűség, az el­gondolás. Az osztrákoknak egész se­reg támadása akadt el vaktában előre­­adott labda, rossz helyezkedés, lassú mozgás miatt. Lövésekre sem nagyon vállalkoztak a csatárok. Jugoszláv tá­dokiek szívósan védekeztek. A 28 perc­ben újabb gólt értek el az olaszok. Az előrehúzódott Fogli 30 méterről kapura lőtt és a jól eltalált labda a bal felső sarokban akadt meg. 2:0. Szünet után alábbhagyott az erős olasz nyomás, az első 20 perc mezőnyjátékkal telt el. A Saarvidék vette át az irányítást, de tá­madásaik lassúak és körülményesek vol­tak. Az utolsó öt percben ismét az ola­szok rohamoztak. Moschino a 77. perc­ben mintegy 12 méterről, élesen félma­­gasan a bal kapufa mellett a hálóba lőtte a labdát. 3:0. Az olasz csapat minden tekintetben felülmúlta ellenfelét. A közvetlen véde­lemnek nem volt nehéz dolga. A fede­zetek sok támadást kezdeményeztek. A támadósorból Del'Omodarme, Moschino és Baruffi tűnt ki. A Saarvidék csapa­tában Koch a gólok ellenére is jól vé­dett. A csapat legjobbja Wassmu­th volt, fáradhatatlanul küzdött. Fink a rombo­lásban jeleskedett. A csatárok közül Speichern­ek voltak ügyes megmozdulá­sai. A mérkőzés után baráti vacsorán vettek részt a két csapat játékosai, madások után váratlanul következett az osztrák gól. A 29. percben Lahner Frattnighoz adott, Marusics késlekedett a közbelépéssel és a középcsatár 11 méterről nagy erővel a kapu közepe­táján a hálóba vágta a labdát. 1:0. A gól után feljavultak az osztrákok és néhány ügyes támadást vezettek. Szü­net után jobbára a jugoszlávok irá­nyították a játékot. Sokat támadtak, de viszonylag kevés helyzetet tudtak te­remteni, s azokat sem értékesítették góllá. A 42. percben Zlopaca 16 méte­res lövése a bal felső kapufáról vágó­­dott vissza. Egymás után több lövés akadt el az osztrák védőkben. Egyre keményebb lett a küzdelem. Az iram nem volt túlságosan élénk. A 69. perc­ben Muskovics szabadrúgását szépen védte az osztrák kapus. A 75. percben Galics fejese lett Paukner zsákmánya. Mezőnyjátékkal ért véget a mérkőzés, amelyen a döntetlen eredmény inkább megfelelt volna a játék képének. A győztes csapatból Puffer, Huberts, Grasserbauer és Paukner, a jugoszlá­­vok közül pedig Jukics, Aljinovics, Durkovics és időnkint Berek játszott jól. Magyarország­—Anglia 4:2 (3:1) Német Szövetségi Köz­tár­sa­ság—Bulgária 1:0 (0:0) Franciaország— Brigin­ni 3:2 (3:1) Olaszország—Saarvidék 3:0 (2:0) Ausztria-Ju­goszlávia 1:0 (1:0) I. csoport Ez van még hátra: Magyarország— Bulgária. NSZK—Anglia: 1. NSZK 2 1 1 — 1:0 3 2. Magyarország 2 11 — 4:2 3 3. Bulgária 2 1 — 1 2:2 2 4. Anglia 2 — — 2 3:6 — ""­ 1956. április 1, vasárnap Vidám, élménydús kirándulás Ahány ház, annyi szokás — így tart­ja a közmondás. A FIFA-torna részt­vevőire való tekintettel ezt a mondást úgy kell módosítani, hogy ahány or­szág, annyi szokás. A mérkőzés előtti óráikat ugyanis minden csapat máskép­pen szokta „agyonütni”. Az angolok például áh­itatos csendben, a lengyelek pedig énekelve. A legvidek­b,abban az olaszok töltik az időt. Tréfálkozásai­­k­­tól, nevetgélésüktől hangos az Astoria­­szál­ló előcsarnoka. Felnőttek számára talán érthetetlen módon indulnak min­den jelentéktelen dolgon, azon, hogy valaki meg tudta tölteni a töltőtollát, hogy a társa nevét írta-e a névaláírást kérők füzetébe. Természetesen köztük is akad el­­fogód­ott, aki az első mérkőzésen csak a padosi ült és Saar-vidék ellen vívja majd első nemzetközi mérkőzését. A csapat két legfiatalabb tagja, a két 16 éves, Fasetti és Ducati a legelfogódot­­tabb, kettőjük közül is Fasetti a zavar­­­tabb. Első mérkőzésén szeretne nagyon jól játszani. Szenvedélyesen gyűjti a magyarországi emlékeket. Azt mondják, egész évi levelezését lebonyolíthatja a budapesti képeslapokból. Az olasz csa­pat — a vezetőket is beleértve — első ízben van Budapesten és így érthető módon minden érdekli tagjait. Elkerül­hetetlen a kérdés: Mi tetszik a legjobban Budapesten?­­ A fiúknak általában mindig az tet­szik a legjobban, amit éppen látnak. A Gellérthegyen az eléjük táruló panoráma, a Rákóczi úton pedig a szenvedélyes jel­vény­gyűjtő gyerekek — válaszolja Ga­­luzzi, a csapat edzője. — Nekem ezeken kívül tetszenek a kitűnő sportpályák és nagyon hálás vagyok vendéglátóink fi­gyelmességéért, amivel elősegítik szerep­lésünket. A fiúk ugyan kicsit neheztel­nek rám, mert csütörtökön nem enged­tem el őket színházba, olyan későn értek volna haza. Mérkőzés előtt különösen korán ágyban a helyük. Nem szeretném, ha rosszul szerepelnének. Nem kell azonban azt gondolni, hogy az egészséges becsvágyon túl nagyravá­gyó terveket táplálnának. Galuzzi edző azt mondja, hogy elsősorban szépen akarnak játszani, s ha nem is nyerik meg csoportjukban az elsőséget, azt szeretnék, hogy az olasz csapat jó benyomást keltsen Magyaror­szágon, és hogy mindenki azt mondja róla: „íme a nagymúltú olasz csapat méltó utóda." Ha így fognak rájuk emlé­kezni, akkor sikeresnek könyvelik el ITt-tartó­zkodásukat, még akkor is, ha ez az eredményben nem fog megmutatkoz­ni. Persze, úgy „mellékesen” azt sem bánnák, ha csoportelsőként végeznének! Közben a szálló elé állt a vajszínű Ikarus társasgépkocsi és az olasz fiúk Ujjongva veszik tudomásul, hogy Sztálin­­város 80 kilométerre van Pesttől, lesz te­hát sok látnivaló. A „szabadnaposok” sem maradnak látványosság nélkül. A görög és len­gyel labdarúgók városnézésre indul­nak. Cél: Széchenyi-hegy,­ Úttörővasút. Közben kitekintgetnek a gépkocsi ab­lakán és ugyancsak van dolguk a tol­mácsoknak, hogy a rájuk zúduló kér­déseket megválaszolják. Különösen a 18 éves Stanislaw Oslizlo, a lengyel csa­pat középhátvédje telhetetlen. Milyen magas a Széchenyi-hegy? Mikor épült az Angol kisasszonyok temploma? — kér­dezi. Amikor pedig a Széchenyi-hegyi rt . Úttörővasúthoz érünk, egyszerre kérdez mindenki. A görögök­­ nem akarják hinni, hogy itt mindent gyerekek végeznek, a jegykiadástól, a­­ váltók kezeléséig. Nagy derültség kö­zepette jelenti ki az egyik lengyel já­­­­tékot, a takarítónőt meglátva: óvás! A takarítást is a gyerekeknek kellene végezniük! Az­ úttörők hamar megbarátkoznak a sportolókkal és a magyar ARTEX- labdával rögtönzött­­ nemzetközi röp­labda-mérkőzést játszanak. Természete­sen nem szabályos körülmények között, nemcsak azért, mert a magyarok jóval alacsonyabbak ellenefeleiknél, hanem azért is, mert a lengyelek és görögök is jobban tudnak „focizni”, mint röp­labdázni. A „mérkőzés" felfrissíti a játékoso­kat, a görögök énekelni kezdenek, na­gyon halkan. A lengyelek azonban nem kapcsolódnak bele. — A görögöknek olyan szomorú da­laik vannak, a mieink pedig olyan vidá­mak, talán kellemetlen lenne nekik — mondják a lengyelek. Ez aztán nemzet­közi tapintat! Közben az autóbusz lefelé kanyaro­dik az országúton, előbukkannak Zug­­liget, Hűvösvölgy házai. A következő kanyar után már a Duna kígyózó ezüst szalagját se látjuk. — Orea! Szpangaju! Györnyörü! — hangzik görögül, lengyelül, magyarul. Szép tájak, és egy kedves kirándulás emlékével térnek szállásukra a labdarú­gók. Jöhet a kiadós ebéd!Réti Anna ! — Rólam mit ír a Népsport? — kérdezik egyszerre hatan. Az alkalmi tolmács­­ — egy lengyel főiskolás — ugyancsak bajban van, hiszen neki nemcsak egymást megelőzni igyekvő honfitársaival kell megküzdenie, hanem a magyar nyelvvel is. (Székely Edit felvétele.) Románia—­.engyel®rszág 1:0 (1:0) Salgótarján, 5000 néző. V: Rigó (Ta­­dics, Vadas). Románia: Sfetcu — Schwei­­ninger, Stencu, Muresan — Jenei, Mi­­hailescu — Anghel, Raab, Dridea, Va­­caru, Public. Lengyelország: Mam­ko — Monica, Oslizio, Kawula — Bienkow­­ski, Nieroba — Gadecki, Drozdziek, Szlagowski, Lentner, Nowak. Góllövő: Public. Csere: Raab helyett Tabarca, Lentner helyett Zabalski. Szögletarány: 3:3 (1:1). Kezdés után rögtön a románok tá­madtak, és fölényt harcoltak ki. Fő­leg Anghelre építették támadásaikat, a gyors jobbatélsát futtatták jó labdák­kal. A 20. percben esett a mérkőzés egyetlen gólja. Dridea a jobboldalon ki­tört, kicselezett három védőt, aztán az üresen álló Publichoz játszott. A bal­szélső a rosszul kifutó Mam­ko mellett 5 méterről a kapu jobb oldalába lőtt. 1:0. A lengyelek lassan, körülményesen építették fel támadásaikat, s időt ad­tak a gyors román védőknek a be­avatkozásra. A második félidőben esett az iram. Most a lengyelek vették át a játék irányítását, s különösen balszár­nyuk teremtett veszélyes helyzeteket. Drozdzioknak a 44. és a 48. percben két nagy helyzete akadt, de lövését mindkét esetben bravúrosan védte a ro­mán kapus. A mérkőzés utolsó 10 per­ce a románoké volt, de az eredmény nem változott. Második félidei játékuk alapján a lengyelek könnyen döntetlent érhettek volna el. A román együttes védelmében Stancu végig egyenletesen küzdött, több támadást akasztott meg. Anghel sok szép támadást vezetett. Dridea az első félidőben jól küzdött, szünet után visz­­szaesett. A lengyel kapuban Mam­ko a góltól eltekintve jól védett. Oslizio fő­leg a rombolásban jeleskedett. A csa­társorban a két szélső jelentett olykor veszélyt az ellenfél kapujára. Csehszlovákia— N­émet Demokratikus Köztársaság 1:1 (1:0) Kecskemét, 7000 néző. V: Major II (Szarvas, Rozsnyai). Csehszlovákia: Fiala — Lala, Horváth, Matina — Wo­­vorsky, Nepomucky — Komárek, Obert, Sura, Zikán, Prásil. NDK: Fritsche — Pasieka, Wehner, Dorner — Mühl­­bacher, Schegitz — Strohmeyer, Tschöp, Teichmann, Seifert, Stöcker. Góllövő: Obert, Strohmeyer. Csere: Seifert he­lyett Basel (38. percben). Szögletarány: 5:3 (3:0) a csehszlovákok javára. Az első húsz percben mezőnyfölényt harcoltak ki a csehszlovákok. A néme­tek keveset támadtak, de több jó hely­zetük akadt. A 21. percben például Tschöp a kapusba lőtt. A labda kipat­tant Fintáról és Teichmann három lépés­ről, senkitől sem zavartatva, kapu fölé lőtt. A második 20 percben kiegyenlí­tett, jó iramú, de továbbra is eléggé alacsony színvonalú játék folyt. Inkább csak küzdelem volt a pályán. A védel­mek biztosan romboltak, de a támadó­játékban — különösen a németek ré­széről — kevés volt a tervszerű elgon­dolás. A 28. percben szögletet értek el a csehszlovákok. Komárek ívért bel­e a jó ütemben felugró Obert a későn el­mozduló német kapus mellett a háló jobb oldalába fejelt, 1-. a csehszlovák csapat javéra. A II. félidő első felében nagy fölény­ben játszott a technikailag képzettebb játékosokból álló csehszlovák együttes. A német csatárok a játéknak ebben a részében nem tudták tartani a labdát és igen keveset lőttek. Az utolsó 15 perc­ben azonban megváltozott a játék képe. A német csapat lendületesen rohamo­zott és a 70. percben gólt ért el. Egy előrevágott labda a középre húzódott Strohmeyerhez került. A szélső jobbal levette a labdát, s azután ballal mint­egy 14 méterről védhetetlenül lőtt a kapu bal felső sarkába. 1:1. Mindent egybevetve, a technikailag képzettebb és tervszerűbben játszó csehszlovák együttes mezőnyföl­én­ye és helyzetei alapján győzelmet érdemelt volna. Kitűnt: Horváth, Wovovszky, Nepomucky, Obert, Sima, Ill. Wehner, Mühlbacher, Strohmeyer. Nemzetközi la­bdarúgó-mérkőzések Rudá Hvezda (Bratislava)—Pécsi Dózsa 2:0 (2:0) Pécs, 4000 néző. V: Budán. Rudá Hvezda: Simoncic — Urban, Gogh, Kadlec — Tichy, Mráz — Cimra, Bálá­zik, Kosnár, Kacsányi, Delinsky. Pécsi Dózsa: Danka — Takács, Hegyi, Ka­­mondi — Lovig, Fazekas — Samus, Le­hel, Opova, Brada, Horváth. Góllövő: Mráz, Koenar. Csere: Danka helyett Krausz, Kadlec helyett Hlozek, Takács helyett Sehvara, Csvina helyett Gajdos. Szögletarány: 9:5 (3:1) a pécsiek javára. A bratislavai csapatban kitűnő for­mában levő, jól összeszokott együt­test ismert meg a pécsi közönség. A vendégcsapat játékosai lényegesen töb­bet mozogtak és szembetűnő volt na­gyobb gyorsaságuk és jobb erőnlétük is. A pécsiek tartalékos védelme nem találta meg a sokmozgásos támadójáték ellenszerét. A vendégek csatárai szét­húzták a pécsiek védelmét, az így tá­madt réseken a fedezetek is jól tör­tek előre, előfordult, hogy 7 emberrel is támadtak a vendégek. A 19. percben Kosnar közeli erős lövése Dankáról ki­pattant, a befutó Mraz közelről lőtt a bal sarokba. 1:0. Hat perc múlva Dan­ka Balazikkal összecsapott, a kapus megsérült a fején és kiállt. A 29. perc­ben Mráz labdáját Kosnar 8 m-ről éle­sen lőtte a kapu jobb oldalába. 2:0. Feljöttek a pécsiek, de pontatlanul lőt­tek kapura. A II. félidőben már egy­formán vette ki részét a két csapat a támadásból, a bratislavaiak azonban kevesebbet lőttek kapura, mint az I. félidőben. A pécsiek támadásai erőtle­nek és körülményesek voltak, a csatá­rok inkább az egyéni játékot erőltet­ték. A bratislavai csapat nagy tapsot kapott a mérkőzés végén. A Buda Hvezda csapatában Simoncic sok veszélyes lövést tett ártalmatlanná. A hátvédek közül különösen Gőgh já­téka dicsérhető. Kitűnően játszott Mráz is, mind a védekezésből, mind a táma­dásból hasznosan vette ki részét. A bel­ső hármas minden tagja kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott. A Pécsi Dózsából csak Kamondi, Samus és Horváth játé­ka emelhető ki. Borsod megyei ifj. vál.—Görögország ifj. vál. 1:1 (1:0) Diósgyőr, 1000 néző. V: Egervári (Tóth, Kies). Borsod m: Tengely — Bá­zisa, Farkas (Derda), Fülöp — Bóta, Polényi — Taliga II. Kismarton, Hetei, Deák, Csontos. Görögország: Antaszia­­disz (Szulandrosz) — Nikoliadisz, Ma­­ridakisz, Janiodisz — Mitszu, Polyhro­­nin — Fotinosz, Matakisz, Caapopez, Poszidosz, Pinhosz. Góllövő: Hetei, Maridakisz. Szögletarány: 6:4 12:11 a görögök javára. — A görög fiatalok lelkesen és lendületesen játszottak mindkét félidőben, s gyorsaságban is felülmúlták a borsodiakat, a csatárok azonban kevés helyzetet tudtak terem­teni. Ebben része volt a jól záró bor­sodi védelemnek is. A borsodiak csa­patában Tengely néhány veszélyes hely­zetet tisztázott, rajta kívül a védelem és Deák teljesítménye dicsérhető. A gö­rögök részéről Maridakisz és Janiodisz teljesítménye emelkedett ki a védelem­ből, a csatársorban pedig Fotinosz és Csapposz játszott jól. Törökország ifjúsági válogatott— Hatvani járási ifjúsági válogatott 5:3 (2:1) Hatvan, 4000 néző, V: Takács. A tö­rök ifjúsági válogatott szombaton dél­után Hatvanban vendégszerepeit. Ellen­fele a járás ifjúsági válogatottja volt. A török csapatot ünnepélyesen fogad­ták. A mérkőzés jó iramú játékot ho­zott. A négy tartalékkal kiálló vendé­gek elsősorban szép játékra töreked­tek, s ez a törekvésük teljes sikerrel járt. A nagy lelkesedéssel játszó járási ifi válogatott helyenként szép játékot mu­tatott, nagy hibája volt azonban, hogy az első félidőben teljesen egy oldalon, a baloldalon igyekezett erőltetni a já­tékot. A törökök góljait Ogün (2), Alti­­parmak, Sencan és Önál, a járási válo­gatottét Boronkai, Hódi és Fehér (1 Les­ből) rúgta. Jó: Gürkan, Demideren, Merai, Anal, Oztuna, 111. Juhász, Hódi, Fehér, Boronkai.

Next