Népsport, 1956. május (12. évfolyam, 88-109. szám)

1956-05-01 / 88. szám

Levelek a Szerkesztőséghez Sportbarátok értekezlete az Üllői úton Április 23-án délután immár harmad­szor gyűltek össze értekezletre a fő­városi NB I-es sportkörök barátai ez­úttal a Bp. Kinizsi Üllői úti helyiségé­ben. Csak a Csepeli Vasas sportbarátai maradtak távol. A gyűlésen több fontos hozzászólás hangzott el, jelentős prob­lémák és javaslatok merültek fel. A Bp. Vörös Lobogó sportbarátai megemlítették, hogy sportkörük pécsi vendégszereplése alkalmával a pécsi szurkolók helytelenül viselkedtek a Vörös Lobogó játékosaival és a játék­vezetővel szemben. Ugyanezt emleget­ték a Bp .Kinizsi sportbarátai is. Szó esett arról is, hogy nemcsak Pécsett áll fenn ez a helyzet, hanem más vi­déki városokban is. A szurkolók véle­ménye az volt, hogy míg Budapesten a szurkolóik nevelése jó úton halad, ad­dig vidéken ebben a tekintetben még sok a tennivaló. Mércénk azért is ért­hetetlen a fővárosi csapatok ilyen ,,fo­gadtatása "a vidéken, mivel Budapesten a vidéki együtteseknek mindig megbe­csülésben és nem egyszer buzdítás­ban van részük. A legtöbb felszólaló elmondta, hogy a Népstadion jelenlegi helyárai maga­sak a dolgozók számára, és kérték, hogy az illetékesek ezt a kérdést vizs­gálják meg. Összefoglalva, a sportbarátoknak ez az értekezlete hasznos volt, bár az il­letékes vezető szervek képviselőinek távollétében pozitív eredménnyel nem zárulhatott. A sportbarátok azonban remélik, hogy a legközelebbi értekezle­ten — amelyet a Bp. Vasas rendez — lesz olyan felsőbb szerv, amely majd a jó javaslatokat a magyar sport javára felhasználja. Érdi György, Budapest, VIII., Üllői út 16/b. Igaz község sportéletéről számolt be levelében Németh Ferenc labdarúgó. ..A tavaszi idény beálltával időhiány miatt a torna kissé háttérbe szorult. Így a heti kétszeri labdarúgó-edzés előtt tartunk rövid, 15—20 perces torna­edzéseket. Nem szeretnénk lemaradni arról, hogy az idén is részt vegyünk a járási, a megyei és remélhetőleg az országos versenyeken is." L­evele további részében megírja Né­meth Ferenc, hogy labdarúgó-csapatuk az eddigi három mérkőzésből csak egyet nyert meg, kettőn pedig veresé­get szenvedett. Ennek ellenére nem csüggednek, hanem továbbra is szor­galmas edzésekkel készülnek fel mér­kőzéseikre és remélik, hogy az idei bajnokságban is elkerülni fog jó ered­ményt elérniök. Osztopán­ panasz Tóth József olvasónk (Osztopán, Somogy­i) levelében panaszkodik, hogy azelőtt községükben élénk sportélet volt, két labdarúgó-csapatuk is szerepelt a járási bajnokságban, most azonban nem törőd­nek a fiatalok sportolásával. A község tanítói, akik azelőtt szervezték a sportot, elvesztették kedvüket, mert sehonnan nem kapnak munkájukhoz segítséget. Februárban a Kaposvári járási TSB mun­katársa járt a községben, utasításokat adott ugyan, de nem adott gyakorlati út­mutatást a feladatok elvégzéséhez. Rab József sportköri elnök a tanácshoz for­dult támogatásért, hogy a labdarúgó­­csapatokat elindíthassák a járási I, illet­ve IX. osztályban, de a tanács elutasí­totta a kérést. Nincs keret a sport cél­jaira — hangzott, a válasz a szövetkezet­nél, a téglagyárnál is. „Azt kérdezik az osztopáni fiatalok: kihez forduljanak, hogy végre újra élénk sportélet legyen a községben?” — fejezi be levelét olva­sónk.★ Felhívjuk a Somogy megyei TSB veze­tőinek figyelmét olvasónk levelére. Nyil­ván az MTSZ megtalálja a módját annak, hogyan lehet javítani a hibákat Osztopán község sportéletében. Keményen edzenek kerékpárosaink Varsóban — Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — „(Varsó, április 30.) Még el sem­ kez­dődött az idei békeverseny, de kerék­párosaink máris értékes tapasztalatokat szereztek. Vasárnap délelőtt a csehszlo­vákokkal együtt a lódzi országúton tar­tottak erős edzést. Varsóból kifelé me­net viharos erejű ellenszél kapta el őket. A mieink meglepetten látták, hogy a mintegy 20 méterre előttük hajtó csehszlovákok ennek ellenére is 40 kilométeres átlagsebességgel halad­nak, s elhatározták, hogy megpróbál­nak lépést tartani velük. És most kö­vetkezett a második meglepetés: egé­szen a 70 kilométerre fekvő fordulóig elkerült is ez, s visszafelé, hátszéllel már nem is volt nehéz a feladat. A visszaérkezés után heves vita kelet­kezett. Török Zoltán, aki először vesz részt ilyen nagy nemzetközi versenyen, kijelentette:­ el sem tudta volna kép­zelni, hogy ilyen erős iramot lehet menni ellenszéken is. Kucsera rögtön meg­nyugtatta: ennél különbeket is tapasz­tal majd ezen a versenyen, ahol a hajrá már a rajt után öt kilométerrel megkez­dődik. Pelvássy Ferenc állami edző aztán összefoglalta a beszélgetés eredményét. Szerinte ez az eset is azt bizonyítja, hogy még mindig nagyon alacsonyak odahaza az edzésadagok, sokkal ke­ményebb edzésekre lenne szükség. Nincs igazuk azoknak a versenyzőknek, akik panaszkodnak az erős edzések miatt. Az is bebizonyosodott, hogy nem a versenyzők képességeiben, hanem az edzésmódszerükben és az akaratere­jükben volt ,a hiba. A fiúk készségesen elismerték, hogy így áll a dolog, mert a számukra eddig elképzelhetetlenül erős edzés után se teljesen frissnek érezték magukat. Vasárnap délután a békeverseny rész­vevői nagyszerű előadást élveztek végig a Kultúra és a Tudomány Palotájában. A varsói népi együttes műsorát sokszor szakította meg viharos taps. Este kor­­mányfogadás volt a versenyzők és a vezetők tiszteletére. Hétfőn reggel újabb edzésre indultak versenyzőink. Ezúttal valamivel kisebb volt a táv, de az iram nem volt cseké­lyebb a vasárnapinál. Délben megérkezett Martin Ferenc, az OTSB elnökhelyettese, a magyar sportküldöttség vezetője is. Ugyancsak hétfőn futottak be a svájci versenyzők. A magyar csapatban mindenki egész­séges, Szabónak kisebb ülőbántalmai van­nak, de nem veszélyes az ügy. Bizakod­va várják a fiúk a szerdai rajtot. A Varsó körüli 110 kilométeres szakasz rajtja kora délután lesz. Csütörtökön aztán neki­vágnak a lódzi országútnak . . . Szombathy István Moldrich 3:51.6 mp-es nagyszerű idővel győzött az öttusa-verseny úszó­számában Igen szoros küzdelem alakult ki a Bp. Honvéd öttusa-versenyén, a pisztoly­lövés után sem tisztázódott a helyzet, továbbra is nyílt maradt a verseny. A két számban győztes és meglehetősen nagy pontfölénnyel vezető Ferdinándy ugyanis lábsérülése miatt a terepfutás­ban már nem indulhat, ezt még az első versenyszám előtt bejelentette. Így a hétfőn délelőtt sorra kerülő első fizikai versenyszámot, az úszást is nagy ér­deklődés kísérte. A Nemzeti Sport­uszoda fedett medencéjében öt időfu­­tamban bonyolították le a versenyt. A mezőny két kiváló úszója Moldrich és Ferdinándy a negyedik futamban találkozott. Moldrich 1:10 mp-es 100 m-rell kieredett, másodfok saázja 1:119 ralit, majd 1:22.6 mp-es hajrával nagyszerű időt úszott, 3:61.6 mp-es eredményével alaposan megjavította az öttusa-úszó csúcsot. A második legjobb időt az utolsó futamban indult Villányi érte el. Úszásban: 1. Moldrich (Bp. Honvéd) 1032 pont (3:51.6), 2. Villányi (Építő­ipari Műsz. Egyetem) 980 (4:04.6), 3. Ferdinándy (Bp. Honvéd) 972 (4:06.4), 4. Szaniszló (Bp. Honvéd) 956 (4:11), 5. Nagy I. (Bp. Haladás) 944 (4:13.6), 6. Móra (Bp. Bástya) 928 (4:18), 7. Ková­csi (Bp. Haladás) 912 (4:21.9). Csapat­ban: 1. Bp. Honvéd II (Ferdinándy, Sza­niszló, Benedek) 2808 pont, 2. Bp. Ha­ladás 2728, 3. Építőipari Műsz. Egy.— Bp. Traktor vegyes 2648. Az összetett verseny állása a negye­­dik versenyszám után: 1. Ferdinándy 3720.5 pont, 2. Moldrich 3542, 3. Móra 3518.5, 4. Buc­skó (Bp. Bástya) 3499. 5. Szabó S. (Bp. Bástya) 3474.5, 6. Bódy 3398.5. 7. Kovácsi 3389.5. Csapatban: 1. Bp. Bástya (Móra, Bucskó, Szabó) 10 477 pont, 2. Bp. Honvéd II 10 212, 3. Bp. Honvéd I 9952. A verseny tehát továbbra is teljesen nyílt maradt, a terepfutás még alapo­san felboríthatja a pillanatnyi sorren­det. Az egyéni győzelemre Móra, Buc®­­kó, Bódy és Moldrich látszik a legesé­lyesebbnek. TALÁLKOZÁS Május 1. megünneplésére ké­szült az egész ország. Az üze­mekben, a hivatalokban már el­készültek a felvonulást díszítő dekorációk, májusfák, színes kendők és mindazok, amiket a dolgozók gazdag ötletessége az ünnepre kigondolt. A megnyitó­­menetben résztvevő sok ezernyi sportoló már napok óta menet­gyakorlatokon vett részt és szor­galmasan dolgoztak azokon a be­mutatókon, amelyeket majd me­netközben végeznek el, hogy fel­vonulásuk méltó legyen hírne­vükhöz. A labdarúgó-szurkolók a nagy készülődés közepette sem feledkeztek meg az ünnep előtti nagy eseményről, a magyar—ju­goszláv válogatott mérkőzésről és türelmetlenül várták a talál­kozót, hisz az emlékezetes hel­sinki olimpiai mérkőzés óta nem játszott egymással a két váloga­tott. A mérkőzés előtti órákban a Keleti-pályaudvar környékét el­lepték a vidékről érkező szurko­lók tömegei. Az egyhelyről érke­zők kisebb-nagyobb csoportokba verődve indultak a Népstadion felé. A Verseny utcán a tömeg már nem fért el a gyalogjárón, kiszorult az úttestre és egész utcaszélességben hömpölygött a Népstadion irányába. Az ember­áradatban tíz-tizenkét fiatalem­berből álló kis csoport vonta ma­gára figyelmemet. Vidáman, de fegyelmezetten követték idősebb vezetőjüket és nagyon vigyáztak arra, hogy el ne szakadjanak egymástól. Szép szál, erőtől és egészségtől duzzadó kisportolt fiú volt valamennyi, arcukról a nagyszerű élmény utáni vágy öröme sugárzott. Ahogy vezető­jük arcát megláthattam, hirtelen az az érzésem támadt, hogy ezt a kemény, de értelemsugárzó jó arcot már láttam valahol. Pilla­natok alatt előkerült valamelyik agysejtemben mélyen elraktáro­zott élmény képe. Egy pillanatig szinte gyökeret vert a lábam. A másik pillanatban már teljes lett a felismerés. Kézfogásra nyújtott karral indultam feléje ... ★ Pontosan 1923. december 30-án történt. Az Argentínai Központi Vasutak egyik kocsijában ültem útban Buenos Airesből Zarate felé. Az ottani Frigorifíco Anglo húsfeldolgozó üzemben remél­tem munkához jutni. Már hosszú hetek óta munka nélkül voltam és egy centáros nélkül vágtam neki az útnak. A vasúti költségre sem volt elég a pénzem. Csak egy rö­­videbb útszakaszra válthattam jegyet, de bíztam abban, hogy elkerülöm a jegykezelő figyelmét és eljutok célomhoz. A vasúti ko­csiban rajtam kívül egy utas volt, a vagon másik végében hozzám hasonló korú fiatalember ült. Fi­gyelemre sem méltattuk egymást. Mindketten az előttünk elsuhanó egyhangú tálat néztük, a végte­lennek tűnő, már érlelődő kuko­rica­vetéseket. Szerencsétlensé­gemre a jegykezelő csak akkor jelentkezett, amikor már menet­jegyem érvényessége lejárt. Egy pillantást vetett jegyemre és máris nyúlt a büntetés barcáért a zsebébe. — Sose fáradjon, senyor, nincs egy vasam sem — mond­tam kedélyesen. — Majd leszál­lók a legközelebbi állomáson. A jegykezelő azonban ezzel nem érte be és hangosan méltat­lankodva azzal fenyegetett, hogy átad a rendőrségnek. A helyzet kezdett kellemetlenné válni. A kalauz hangoskodására fel­figyelt az ismeretlen útitárs. Kö­zelebb jött és érdeklődött a szó­váltás oka felől. Amikor meg­tudta miről van szó, felajánlotta, hogy kifizeti a jegykülönbözetet, ha a kalauz eláll a büntetésitől. Úgy látszik a jegykezelő nem is volt olyan rossz ember, mint ami­lyennek mutatta magát és így békésen elintéződött az ügy anyagi része. A bemutatkozásnál derült ki, hogy földiek vagyunk. Még vagy egy órát utaztunk együtt és na­gyon összebarátkoztunk. Sajnál­tam, hogy soha többé nem talál­koztunk. Egy ideig még írtunk egymásnak, de aztán elvesztettük egymást szem elől. * A mérkőzés után a Debrecen Étteremben találkoztunk. A fiúk — szakvizsga előtt álló építő­ipari tanulók — és tanítójuk már túl voltak a vacsorán, amikor megérkeztem. Egy kevés szódás bor mellett hallgatták Balogh József népi zenekarának játékát és halkan dúdolgatták az édes­bús magyar nótákat. Mi ketten egy különálló kis asztalkához hú­zódtunk beszélgetni. Lassan, vontatottan indult meg a beszélgetés, mint ahogy az olyanok közt szokott történni, akik már régen nem látták egy­mást és keresniök kell a közös témát. Egyszerre csak pattogó csárdást kezdett játszani a zene­kar. A fiúk egy-kettő átvették a nótát és vidáman kísérték a ze­nekart. Az idős mester moso­lyogva nézett rájuk. — Látja milyen jókedvűek, gondtalanok ezek a fiatalok? Bi­zony az én fiatalságom nem volt ilyen. Kilátástalanul ténferegtem abban a poros, álmos kisváros­ban, ahol szüleimmel éltem, hiába volt az érettségi bizonyít­vány a zsebemben, hiába tartot­tak tehetséges labdarúgónak, nem tudtam kenyérhez jutni. Amikor már meguntam a szelle­mi szükségmunkán való tengő­­dést, a szüleim nyakán élőskö­­dést, elhatároztam elmegyek va­lahová, ahol nagyobb szükség van erős, iskolázott fiatalembe­rekre. Nem volt könnyű dolog. Útlevél nélkül, jóformán minden pénz nélkül vágtam neki a világ­nak. Hosszú volna elmesélni, ho­gyan jutottam el Genovába. Ott egy öreg hajós két üveg rumért felcsempészett egy Dél-Ameriká­­ba induló teherhajóra. Hüh! Mi­lyen kavarodást okozott, amikor előkerültem. A kapitány le akart tenni az első kikötőben, de sze­rencsémre az egyik szenes em­bere beteg lett, így aztán leke­rültem a sűtőházba. Nem szíve­sen emlékszem erre vissza. Az egyenlítő környékén ötven-hatvan fokos pokolban salakot meg sze­net hordani. Látja, kibírtam. Buenos Airesben aztán csendben kereket oldottam. — Először megpróbáltam a labdarúgó tudományom értékesí­teni— folytatta —, de nem men­tem vele semmire. A nagy klu­bokban még addig sem jutottam el, hogy kipróbáljanak. A kiseb­bek közül egy-kettő meghívott egy-egy edzésre, de ők sem tar­tottak igényt rám. Idegen voltam, nem adtak számomra semmi előnyt, meg aztán a külsőm sem volt valami bizalomgerjesztő. Gyűrött, gondozatlan voltam. Egy ábránddal szegényebb let­tem, pedig nagyon bíztam labda­rúgó-tudományomban. Hamaro­san beláttam, hogy ha nem aka­rok éhenpusztulni, komolyan munkához kell látnom, így kerül­tem Las Palmasra — erről már a vonatban is beszéltem — a húsfeldolgozóba. Itt vagy két évet töltöttem el. Egyszer, nem soká­ra azután, hogy megismerked­tünk, dohányzáson kaptak rajta — el kellett hagynom az üzemet. Sajnáltam is, nem is. Sajnáltam a kevés, de állandó keresetet. Nagyon megtanultam a pesót megbecsülni. Innen Rosárióba kerültem építkezésre. Ettől kezd­ve a mai napig építkezéseken dolgozom. Kitanultam a kőmű­­vességet­. Először megtanultam falat húzni, vakolni, később a szakma minden csínját-bínját el­sajátítottam. Bejártam az egész köztársaságot. Építettem gyapot­­tisztítót Chacóban, laktanyát Rio Negrón, munkásházakat Como­­doro Rivadávián a petróleum forrásoknál. Dolgoztam a tucu­­máni cukorgyárban mint üzem­kőműves és a nagy olajfinomító építkezésénél, Dock Sudon. Lát­tam hogyan zsákmányolja ki az argentin, az amerikai, az angol, a német és még ki tudja milyen nemzetiségű tőkés a bennszülött és bevándorolt munkásokat. Lát­tam, hogy milyen kiszolgáltatott, milyen védtelen a munkásember, milyen elesett, nyomorult a me­zőgazdasági munkás, a peon. Ha­rag fogott el és keserűség. Inni kezdtem. Amikor Cruz dél­ején összekerültem olyan vasutasok­kal, akik arról beszéltek, hogyan védje magát a szegény, hogyan harcoljon, egy percig sem této­váztam. Itt ismerkedtem meg Lenin tanításaival, így lettem a párt katonája én is. Milyen nagy dolog is a párt a szegény ember számára. Támogatója, családja, barátja, tanítója, mindene. Külö­nösen az olyan egyedülálló, Ide­genben élő embernek, mint ami­lyen én is voltam. Hej, de sok sanyarú helyzetben adott jó ta­nácsot, biztatást számomra. De sokszor védett meg és adott visz­­sza önmagamnak. Fogta a keze­met és el nem engedte, amíg meg nem tanultam szilárdan állni a lábamon. Megtanított meg­ismerni a jelent és megmutatta a jövőt, a mostani életet, amiért érdemes volt hazajőve harcolni és érdemes volna még sokáig, nagyon sokáig, élni. Folyamatosan, megszakítás nél­kül ömlött belőle a szó, én meg csak hallgattam. Egyszer-egyszer teletöltöttem poharát, hangtala­nul koccintottunk, hörpintettünk. Szinte már nem is nekem beszélt, hanem önmagának. Székében hátradőlve, szemét egy láthatat­lan pontra függesztve alig hall­hatóan folytatta: — Látja ezt a két csillagot a kabátom hajtókáján? Egyiket Komlón, a másikat Kazincbarci­kán kaptam. Nehogy azt gondol­ja, hogy dicsekedni akarok vele. Azért hordom, hogy mindenki lássa, hogyan becsülik meg ná­lunk a pártot, mert ezeket a csil­lagokat a párt kapta az én sze­mélyemben, mert ha nem lett volna a párt ott Argentínában, én sem lennék kétszeres kiváló munkás Magyarországon, hanem ki tudja hol, valahol odaát ron­gyos, részeges „fecske”. — Nem is tudom miért kíván­kozott ki belőlem mindez. Talán azért, mert valahogy most, hogy annyi év után találkoztunk, úgy érzem magam, mint amikor ott kint, valahol egy elhagyott mesz­­szi telepen földb­e akadtam. De jó is volt néha poharazás közben csendesen elbeszélgetni a távoli hazáról, az otthonmaradt család­ról, barátokról, a holnapról, amely valami szépet is ígér. Egy pillanatra elhallgatott. Ba­rázdás, szélfújta, kemény arcán lágy mosoly derült el. — Ez volt a tegnap. De a ma derűs. A holnap? A holnap az ott van — mutatott a fiúkra. — Mi lassan megöregszünk, de itt van­nak a fiatalok, akik majd átve­szik tőlünk a váltóbotot. Csak­hogy amíg mi köves, göröngyös úton futottunk, az ő útjuk sima, egyenletes és biztos, hogy célhoz érnek. Az üvegből kifogyott a bor. A fiúk szedelőzködni kezdtek, a mester búcsúra nyújtotta kezét. — Holnapután május 1. Vi­szem a fiaimat a felvonulásra, hadd lássák mennyien követik a párt szavát, milyen erősek is va­gyunk. És legyenek büszkék arra, hogy ők is ennek a nagy­szerű dolgos népnek a fiai. Román Jenő­ ­: Szabó, Tvordi. A Szöllősinét nélkü­löző hazai csapat nem tudta megakadá­lyozni a fővárosiak nagyarányú győzel­mét. Ld: Mogyorósi (28), Kovács (27), ill. Benes (11), Hun (10). Jó: Mátainé, Mogyorósi, Kovács. 111. Nagy. Férfi mérkőzés. Szombathelyi Tö­rekvés— Bp. Vörös Lobogó 83:68 (38:29). Szombathely. V: Szabó, Tvordi. Ld: Ku­­novics (23), Szabó (15), 111. Bereznai (24), Pethő (11). Jó: Szabó, Anton, Haj­dinák. 111. Bereznai, Fogarasi. Színvonalas küzdelmek Budapest mezei futóbajnokságán Az idei mezei versenyekhez hasonlóan — kivéve a Törekvés SE bajnokságát — Budapest mezei bajnoksága sem mozga­tott meg nagyobb versenyzőgárdát. Hét­főn délelőtt is csak a férfi ifjúsági és ser­dülő számban indult nagyobb mezőny a Népligetben és az összes indulók száma 300 alatt maradt. Színvonalas, érdekes küzdelmekben azonban így sem volt hiány. A fiatalok közül a legfölényesebb győzelmet Krause aratta. Szép küzdelmet vívott Kiss és Tóth. Utóbbi az eléggé göröngyös talajon közvetlenül a cél előtt felbukott, de a második helyet így is megszerezte. A női ifjúsági bajnokságban a várt küzdelem elmaradt, mert Vörös egy pillanatig sem tudta veszélyeztetni Tompayné győzelmét, sőt végül csak negyedik lett. A felnőttek között még mindig csak kevés élvonalbelit láthat­tunk. Röder végig vezetve nyerte a női bajnokságot, Bácskai a hajrában szerezte meg a harmadik helyet. A férfi „kis mezei” a tehetséges Szabó megérdemelt győzelmével végződött. A 6 km-es távon Pénzes kemény ellenfele volt Jeszenszky­­nek (Dehérty 3000 után feladta). A cél előtt 200 m-rel még Pénzes vezetett, a cél­egyenesben egy fa kerülésével néhány métert vesztett, de így is csak kevéssel maradt a lendületesebben hajrázó Jeszenszky mögött. FÉRFIAK: Felnőttek. 6000 m: 1. Jeszenszky (VO­­ OOOOOOCVXXXXXXXXJOOCXXIOCXXXXXXlCOOOOCXXXKXXXXXXÍOOOOOOr’ rös Lobogó) 18:11.0. 2. Pénzes (Dózsa) 18:12.2, 3. Szalai B. (Honvéd) 18:46.6, 4. Jaklics (Honvéd) 19:01.0, 5. Kovács Z. (Honvéd) 19:30.0. 6. Váczi L. (Kőbányai Törekvés) 19:47.8, 7. Molnár (Dózsa) 19:54.8, 8. Sugár (Szikra) 20:01.0 (27 induló). Csapatban: 1. Honvéd 12 pont, 2. Dózsa 19, 3. Kőbányai Törekvés 35, 4. Bp. Törekvés 37. 3000 m: 1. Szabó Gy. (Építők) 8:54.2, 2. Beck (Honvéd) 8:55.8, 3. Aranyi (Dózsa) 8:59.2, 4. Varga (Dózsa) 9:16.0, 5. Parsch (Bp. Vasas) 9:16.6, 6. Déri (Haladás) 9:18.8, 7. Takács (Építők) 9:19.2, 8. Dobos (Építők) 9:23.0, 9. Weinberger (Bp. Tö­rekvés) 9:23.2, 10. Moór (Traktor) 9:24.6 (43 induló). Csapatban: 1. Építők 16 pont, 2. Dózsa 29, 3. Haladás 36, 4. Bp. Vasas 42, 5. Honvéd 42, 6. Csepeli Vasas 52. Ifjúságiak. 2000 m: 1. Krause (VL) 6:19.4, 2. Antal (Bp. Vasas) 6:28.6, 3. Heikler (VL) 6:30.8, 4. Babics (Csepeli Vasas) 6:33.6, 5. Pallós (Délbudai Spar­tacus) 6:33.8, 6. Lindler (Bp. Vasas) 6:34.4, 7. Papp (II. Rákóczi Katonai Kö­zépiskola) 6:36.8, 8. Pataki (Vörös Me­teor) 6:38.8, 9. Hamm­ (Csepeli Vasas) 6:39.0, 10. Holéczi (Dózsa) 6:39.4 (62 induló). Csapatban: 1. Vörös Lobogó 17 pont, 2. Bp. Vasas 19, 3. Cs. Vasas 25, 4. Honvéd 57, 5. Bástya 64, 6. Kini­zsi 68. Serdülök. 1500 m: 1. Kiss I (Délbudai Spartacus) 5:01.0, 2. Tóth Z. (Építők) 5:03.6, 3. Rózga (Kinizsi) 5:04.6, 4. Torma (Kinizsi) 5:05.8, 5. Gyimesi (Dó­zsa) 5:06.8, 6. Szabó (Bp. Spartacus) 5:07.6, 7. Ember (Kinizsi) 5:10.0, 8. Ku­pa (Bp. Vasas) 5:10.2 (53 induló). Csa­patban: 1. Kinizsi 14 pont, 2. Építők 36, 3. Cs. Vasas 45. NŐK Felnőttek, 1000 m: 1. Ander K. (Bp. Vasas) 3:08.8, 2. Fürst (Bp. Vasas) 3:11.2, 3. Bácskai (Bp. Törekvés) 3:12.1, 4. Bánsági (Dózsa) 3:12.8, 5. Ughy ■Bástya) 3:14.7, 6. Végh (Postajármű­telep) 3:17.1 (16 Induló). Csapatban: 1. Bp. Vasas 12 pont, 2. Kőbányai Törek­vés 34. Ifjúságiak. 800 m: 1. Tompayné (Vö­rös Meteor) 2:19.5, 2. Soltész (Vörös Meteor) 2:21.9, 3. Gyuricza (Kőbányai Törekvés) 2:23.2, 4. Vörös (Honvéd) 2:25.4, 5. Eper (Bástya) 2:25.6, 6. Kő­vári (Kőbányai Törekvés) 2:28.6, 7. Iricz (VL) 2:29.1, 8. Wittinger (Bástya) 2:32.2 (35 induló). Csapatban: 1. Vörös Meteor 14 pont, 2. Kőbányai Törekvés 23, 3. Honvéd 27. Serdülők, 500 m: 1. Alföldi (Cs. Va­sas) 1:33.1, 2. Kollár (KÖZÉRT) 1:35.3, 3. Mészáros (Dózsa) 1:36.2, 4. D. Erzsé­bet (Honvéd) 1:36.4, 5. Schillinger (Dél­budai Spartacus) 1:36.5, 6. Gózon (Vö­rös Meteor) 1:36.7 (35 induló). Csapat­ban: 1. Vörös Meteor KÖZÉRT 28 pont, 2. Vörös Meteor 36, 3. Honvéd 38. § Emlékezzünk Szalay Imrére 8 A Kinizsi SE országos elnöksége 8 , ebben az évben újból vándordíjat 8 alapított és április 30-án emlékver­ 8­senyt rendezett Szalay Imre, az egy­ 8 kori hírneves munkásbirkózó em­lé- 8 kére. "­­ Az alapítólevél szavai szerint a­­ verseny célja, hogy a legjobb ma- e­gyar birkózók — miközben a vándor- fi díj elnyeréséért erejüket nemes küz- X delemben összemérik — emlékezze-­­ nek azokra a dicsőséges harcokra,­­ amelyeket a magyar munkássportolók X az elnyomás évei alatt népünk jobb X I jövőjéért és a magyar sport felemel- X kedéséért vívtak.­­ E harcoknak volt egyik kiemelkedő 8 résztvevője Szalay Imre sütőipari 8 munkás, a Munkás Testedző Egye­­e­sület birkózója, aki sorozatos hazai 8 és nemzetközi győzelmekkel szer­zett dicsőséget a magyar munkás­­sportnak. Szalay Imrét a reakció kérlelhetet­lenül üldözte öntudatos kommunista meggyőződése és munkásmozgalmi tevékenysége miatt, s minden eszköz-­­­zel — börtönnel is — igyekezett megakadályozni az eredményes sport­működésben. Ennek elenére Szalay­­ , Imre számos magyar bajnokságot­­ nyert, sokszoros válogatott volt, részt vett és helyezést ért el az amszter­dami olimpián. Végül is azonban az embertelen munkakörülmények és az­­ állandó üldözés felőrölte kifogyha­tatlannak hitt életerejét, s mielőtt | felszabadulásunk­at — amelyért har- i; !| colt és szenvedett — megérhette vol- ! , na, alig 40 éves korában elhunyt. Amikor a kiváló munkássportolóra és kitűnő elvtársra emlékezünk, gon- ■; dőljünk arra, mennyi nehézséget,­­ ! akadályt kellett leküzdeniök a múltr­a? ban a magyar munkás­sportolóknak és mennyivel jobb és könnyebb sor­sa van ma a magyar spor­tolóknak,­­ akiket a párt és az állam, támoga­­g­­ása és szerető gondoskodása kísér. 8 p. Le­g X»OOOOCXXXDOCOC)OOC»CXXXXCCOOOOOOOOCOOOOOOOOCXXXXXXXXK-1 \i országos kosárlabda-bajnokságért Női mérkőzések. Székesfehérvári Épí­tők—B. Vörös Meteor 56:55 (32:32, 52:52). Békés, V: Futó. A rendes játék­időben a befejezés előtt 20 másodperc­cel a hazai csapat három ponttal veze­tett. A vendégcsapat Nofficzer révén ki­egyenlített, a hosszabbításban pedig né­hány másodperccel a befejezés előtt Bogárné kosarával a győzelmet is meg­szerezte. Ld: Nofficzer (26), Horváthné (10), 111. B. Kovács (17), Cs. Varga, An­dor (16—16). Jó: Horváthné. Nofficzer, Bogárné, Ul­z Cs. Varga, B. Kovács, Oká­­nyi. Bp. Vörös Lobogó — Szombathelyi Törekvés 102:41 (38:20). Szombathely. Jó küzdelmeket hozott az idei első motoros salakpálya-verseny A Csepeli Vasas hétfőn a Bp. Vasas népligeti pályáján rendezte meg az év első motorkerékpáros salakpálya-ver­senyét. Nem kevesebb, mint 15 000 ember volt kíváncsi a mintegy 40 ver­senyző küzdelmére. Legjobbjaink szinte teljes számban rajthoz álltak. Az ese­mény a 38 kcm-es „Dongó” segédmo­toros kerékpárok versenyével kezdő­dött. Tizenkilencen indultak a finoman berregő kis járművekkel a 450 méte­res pályán, s a közönség éppen olyan kíváncsian figyelte versenyüket, mint később a motorkerékpárosokét. A soro­zat „Dongók" versenyében a Székes­­fehérvári "Vadásztölténygyár színeiben indult Pokk biztosan győzte le sport­köri társét, Hajdút, s a kétkörös ver­senyben Poteczin szerezte meg a 3. helyet. A felgyorsított „Dongók" osz­tályában szép teljesítményt nyújtott az ugyancsak székesfehérvári Németh J., aki a salakon 33 km-es átlagot futva biztos elsőként futott be Rockenbauer és Kimler előtt. . A sal­akverseny rég nem látott szép, színvonalas versenyt hozott. A legpom­pásabb küzdelmét az 500 kcm-es gép­osztály hozta, a megerősödött mezőny­ben nemcsak Demján és Lévay, hanem a fiatal Thoma és a szolnoki Perg© is győzelmi kilátásokkal versenyzett. Izgalmas verseny alakult ki a 250-esek és a 125 kcm-esek futamaiban is. 100 kcm (3x4 kör): 1. Héger (Bp. Törekvés) 13, 2. Vincze (Csepeli Vasas) 8, 3 Radanovics (Bp. Törekvés) 6, 4. Várfalvi (Debreceni Törekvés) 5 pont. Héger az első két futam megnyerésével és a harmadikban szerzett 2. helyével biztosan vívta ki a győzelmet. 125 kcm (két csoportban 3x4 körös előfutam, s a legjobbak részére 4 körös döntő): 1. Komáromi (D. Törekvés) 1:45, 2. Szabó Lajos (Bp. Törekvés) 1:46. 3. Sebajté (Cs Vasas) 1:46.8, 4. Vincze (Cs. Vasas) 1:52.8.­­ Szabó az előfuta­mokban minden esetben legyőzte Komá­romit, a döntőben azonban Komáromi volt a jobb. A fenti két futamban vala­mennyi versenyző Csepel-motorral küz­dött. 250 kcm (3x4 kör): 1. Hornyák (Bp. Törekvés) NSU, 11, 2. Nándori (Bp. Tö­rekvés) NSU, 10. Két futamot Nándori nyert, a középsőben azonban bukott, idegen segítséget vett igénybe, ezért ezt a futameredményét megsemmisítették. Hornyák egyenletes teljesítménnyel győ­zött. 350 kcm (3x4 kör): 1. Győre (Szol­noki Zalka Máté) NSU. 15, 2. Nándori (Bp. Törekvés) 250-es NSU. 9, 3. Hor­nyák (Bp. Törekvés) 250-es NSU. 6. A gyors gépen versenyző Győré győzelme egy pillanatra sem volt vitáé. 350 kcm sport (3x4 kör): 1. Vörös (D. Törekvés) JAP. 15, 2. Győré (Sz. Zalka Máté) NSU 8, 3. S. Papp (Sz­ZM) NSU 7. — Győré mindhárom futam­ban erőtlenül ment, így a debreceni versenyzőnek nem volt nehéz dolga. 500 kcm (két csoportban 3x4 körös előfutam, s a legjobbak részére 4 körös döntő): 1. Demján (Bp. Honvéd) JAP, 1:25.4, 2. Thoma (Bp. Törekvés) JAP, 1:27.4, 3. Such (Bp. Vasas) JAP, 1:30.4. A nyolc versenyző között rendkívül he­ves küzdelem folyt a döntőbe jutásért. Az első csoport első futamában Lévay­­nak nem volt nehéz dolga, Perge gép­hiba miatt leszakadt. A másodikban azonban Perge látszott a jobbnak, de a cél előtti fordulóban bukott. A har­madik futamban sem tudta befejezni a versenyt Perge, mert vezető helyen hátsó kereke tömlőszakadást szenvedett. Ebben a futamban Such szerezte meg a győzelmet. A másik csoport első fu­tamában Damján és Thoma diktált ha­talmas iramot, s a fiatal Törekvés-ver­senyzőnek sikerült elsőnek célba érkez­nie. A második futamban is Domján és Thoma viaskodott az élen, Thoma és a szolnoki Mohácsi bukott. A harmadik futamban nem volt heves küzdelem, Domjánon kívül a többiek a döntőre tartogatták erejüket. A döntőbejutást hat versenyző vívta ki, de közülük Pol­gár és Kesjár géphiba miatt nem indult el. A döntőben Thoma rajtolt a legjob­ban, a 2. körben erősített Lévay, de még jobban Dómján és a 3. körben már a Honvéd-versenyző volt az élen. Lévay utána géphiba miatt lelassított, majd ki­állt. Az utolsó körben Dómján növelte előnyét az élen és közel 30 méterrel előzte meg Thomát, Thoma 2. helyét nem veszélyeztette Such. MHK mezei futóverseny Sopronban Közel 500 induló vett részt Sopron­ban a városi TSE MHK mezei futóverse­nyén. A tömegversenyen 73 férfi serdülő, 85 férfi ifjúsági, 5 férfi felnőtt, továbbá 17 női serdülő és 64 női ifjúsági ver­senyző futott az előírt MHK-szinten be­lül. Egyénileg kimagaslóan jó ered­ményt ért el a férfiak 1500 méteres versenyében Főző (S. Haladás) 4:04.2­9 idejével. További jó eredmények: férfi serdülő 800 m: Edőcs 2:31.2, férfi ifj. 800 m: Németh 2:31.8, női ifj. 800 m: Hitler (S. Haladás) 3:09. Az országos asztalitenisz-csapatbajnokságért Női mérkőzés. Debreceni Bástya — Ceglédi Törekvés 8:8. Debrecen. Gy: Szabadkáné, Czakóné 3—3, Raicsné 2, ill. Kosi­k 4, Győri 2, Pálinkás, Tóthné. Férfi mérkőzés. D. Gördü­lőcsap­­ágygyár—M. Posztó 15:1. Debrecen. Gy: Kozma, Pencz, Deák 4—4, Mada­rász 3, ill. Kereke®. Beszélő számok A felszabadulás óta még egy évben sem vett olyan rossz rajtot a magyar váloga­tott, mint most. 1946-ban és 1949-ben is vereséget hozott az első mérkőzés, de utána győzelem következett, míg most az isztanbuli vereség után itthon­­ csak döntetlen jött. Hazai veretlenségét azonban továbbra is megőrizte a magyar válogatott. A felszabadulás utáni mérleg: Itthon 36 31 5 — 167: 33 Semleges pályán 10 9 — 1 47: 12 Idegenben 39 25 6 8 136: 70 összesen: 85 65 11­9 350:115 A Népstadionban rendezett sportese­ményeket eddig 5 845 000 néző látta.

Next