Népsport, 1956. május (12. évfolyam, 88-109. szám)
1956-05-01 / 88. szám
Levelek a Szerkesztőséghez Sportbarátok értekezlete az Üllői úton Április 23-án délután immár harmadszor gyűltek össze értekezletre a fővárosi NB I-es sportkörök barátai ezúttal a Bp. Kinizsi Üllői úti helyiségében. Csak a Csepeli Vasas sportbarátai maradtak távol. A gyűlésen több fontos hozzászólás hangzott el, jelentős problémák és javaslatok merültek fel. A Bp. Vörös Lobogó sportbarátai megemlítették, hogy sportkörük pécsi vendégszereplése alkalmával a pécsi szurkolók helytelenül viselkedtek a Vörös Lobogó játékosaival és a játékvezetővel szemben. Ugyanezt emlegették a Bp .Kinizsi sportbarátai is. Szó esett arról is, hogy nemcsak Pécsett áll fenn ez a helyzet, hanem más vidéki városokban is. A szurkolók véleménye az volt, hogy míg Budapesten a szurkolóik nevelése jó úton halad, addig vidéken ebben a tekintetben még sok a tennivaló. Mércénk azért is érthetetlen a fővárosi csapatok ilyen ,,fogadtatása "a vidéken, mivel Budapesten a vidéki együtteseknek mindig megbecsülésben és nem egyszer buzdításban van részük. A legtöbb felszólaló elmondta, hogy a Népstadion jelenlegi helyárai magasak a dolgozók számára, és kérték, hogy az illetékesek ezt a kérdést vizsgálják meg. Összefoglalva, a sportbarátoknak ez az értekezlete hasznos volt, bár az illetékes vezető szervek képviselőinek távollétében pozitív eredménnyel nem zárulhatott. A sportbarátok azonban remélik, hogy a legközelebbi értekezleten — amelyet a Bp. Vasas rendez — lesz olyan felsőbb szerv, amely majd a jó javaslatokat a magyar sport javára felhasználja. Érdi György, Budapest, VIII., Üllői út 16/b. Igaz község sportéletéről számolt be levelében Németh Ferenc labdarúgó. ..A tavaszi idény beálltával időhiány miatt a torna kissé háttérbe szorult. Így a heti kétszeri labdarúgó-edzés előtt tartunk rövid, 15—20 perces tornaedzéseket. Nem szeretnénk lemaradni arról, hogy az idén is részt vegyünk a járási, a megyei és remélhetőleg az országos versenyeken is." Levele további részében megírja Németh Ferenc, hogy labdarúgó-csapatuk az eddigi három mérkőzésből csak egyet nyert meg, kettőn pedig vereséget szenvedett. Ennek ellenére nem csüggednek, hanem továbbra is szorgalmas edzésekkel készülnek fel mérkőzéseikre és remélik, hogy az idei bajnokságban is elkerülni fog jó eredményt elérniök. Osztopán panasz Tóth József olvasónk (Osztopán, Somogyi) levelében panaszkodik, hogy azelőtt községükben élénk sportélet volt, két labdarúgó-csapatuk is szerepelt a járási bajnokságban, most azonban nem törődnek a fiatalok sportolásával. A község tanítói, akik azelőtt szervezték a sportot, elvesztették kedvüket, mert sehonnan nem kapnak munkájukhoz segítséget. Februárban a Kaposvári járási TSB munkatársa járt a községben, utasításokat adott ugyan, de nem adott gyakorlati útmutatást a feladatok elvégzéséhez. Rab József sportköri elnök a tanácshoz fordult támogatásért, hogy a labdarúgócsapatokat elindíthassák a járási I, illetve IX. osztályban, de a tanács elutasította a kérést. Nincs keret a sport céljaira — hangzott, a válasz a szövetkezetnél, a téglagyárnál is. „Azt kérdezik az osztopáni fiatalok: kihez forduljanak, hogy végre újra élénk sportélet legyen a községben?” — fejezi be levelét olvasónk.★ Felhívjuk a Somogy megyei TSB vezetőinek figyelmét olvasónk levelére. Nyilván az MTSZ megtalálja a módját annak, hogyan lehet javítani a hibákat Osztopán község sportéletében. Keményen edzenek kerékpárosaink Varsóban — Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — „(Varsó, április 30.) Még el sem kezdődött az idei békeverseny, de kerékpárosaink máris értékes tapasztalatokat szereztek. Vasárnap délelőtt a csehszlovákokkal együtt a lódzi országúton tartottak erős edzést. Varsóból kifelé menet viharos erejű ellenszél kapta el őket. A mieink meglepetten látták, hogy a mintegy 20 méterre előttük hajtó csehszlovákok ennek ellenére is 40 kilométeres átlagsebességgel haladnak, s elhatározták, hogy megpróbálnak lépést tartani velük. És most következett a második meglepetés: egészen a 70 kilométerre fekvő fordulóig elkerült is ez, s visszafelé, hátszéllel már nem is volt nehéz a feladat. A visszaérkezés után heves vita keletkezett. Török Zoltán, aki először vesz részt ilyen nagy nemzetközi versenyen, kijelentette: el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen erős iramot lehet menni ellenszéken is. Kucsera rögtön megnyugtatta: ennél különbeket is tapasztal majd ezen a versenyen, ahol a hajrá már a rajt után öt kilométerrel megkezdődik. Pelvássy Ferenc állami edző aztán összefoglalta a beszélgetés eredményét. Szerinte ez az eset is azt bizonyítja, hogy még mindig nagyon alacsonyak odahaza az edzésadagok, sokkal keményebb edzésekre lenne szükség. Nincs igazuk azoknak a versenyzőknek, akik panaszkodnak az erős edzések miatt. Az is bebizonyosodott, hogy nem a versenyzők képességeiben, hanem az edzésmódszerükben és az akaraterejükben volt ,a hiba. A fiúk készségesen elismerték, hogy így áll a dolog, mert a számukra eddig elképzelhetetlenül erős edzés után se teljesen frissnek érezték magukat. Vasárnap délután a békeverseny részvevői nagyszerű előadást élveztek végig a Kultúra és a Tudomány Palotájában. A varsói népi együttes műsorát sokszor szakította meg viharos taps. Este kormányfogadás volt a versenyzők és a vezetők tiszteletére. Hétfőn reggel újabb edzésre indultak versenyzőink. Ezúttal valamivel kisebb volt a táv, de az iram nem volt csekélyebb a vasárnapinál. Délben megérkezett Martin Ferenc, az OTSB elnökhelyettese, a magyar sportküldöttség vezetője is. Ugyancsak hétfőn futottak be a svájci versenyzők. A magyar csapatban mindenki egészséges, Szabónak kisebb ülőbántalmai vannak, de nem veszélyes az ügy. Bizakodva várják a fiúk a szerdai rajtot. A Varsó körüli 110 kilométeres szakasz rajtja kora délután lesz. Csütörtökön aztán nekivágnak a lódzi országútnak . . . Szombathy István Moldrich 3:51.6 mp-es nagyszerű idővel győzött az öttusa-verseny úszószámában Igen szoros küzdelem alakult ki a Bp. Honvéd öttusa-versenyén, a pisztolylövés után sem tisztázódott a helyzet, továbbra is nyílt maradt a verseny. A két számban győztes és meglehetősen nagy pontfölénnyel vezető Ferdinándy ugyanis lábsérülése miatt a terepfutásban már nem indulhat, ezt még az első versenyszám előtt bejelentette. Így a hétfőn délelőtt sorra kerülő első fizikai versenyszámot, az úszást is nagy érdeklődés kísérte. A Nemzeti Sportuszoda fedett medencéjében öt időfutamban bonyolították le a versenyt. A mezőny két kiváló úszója Moldrich és Ferdinándy a negyedik futamban találkozott. Moldrich 1:10 mp-es 100 m-rell kieredett, másodfok saázja 1:119 ralit, majd 1:22.6 mp-es hajrával nagyszerű időt úszott, 3:61.6 mp-es eredményével alaposan megjavította az öttusa-úszó csúcsot. A második legjobb időt az utolsó futamban indult Villányi érte el. Úszásban: 1. Moldrich (Bp. Honvéd) 1032 pont (3:51.6), 2. Villányi (Építőipari Műsz. Egyetem) 980 (4:04.6), 3. Ferdinándy (Bp. Honvéd) 972 (4:06.4), 4. Szaniszló (Bp. Honvéd) 956 (4:11), 5. Nagy I. (Bp. Haladás) 944 (4:13.6), 6. Móra (Bp. Bástya) 928 (4:18), 7. Kovácsi (Bp. Haladás) 912 (4:21.9). Csapatban: 1. Bp. Honvéd II (Ferdinándy, Szaniszló, Benedek) 2808 pont, 2. Bp. Haladás 2728, 3. Építőipari Műsz. Egy.— Bp. Traktor vegyes 2648. Az összetett verseny állása a negyedik versenyszám után: 1. Ferdinándy 3720.5 pont, 2. Moldrich 3542, 3. Móra 3518.5, 4. Bucskó (Bp. Bástya) 3499. 5. Szabó S. (Bp. Bástya) 3474.5, 6. Bódy 3398.5. 7. Kovácsi 3389.5. Csapatban: 1. Bp. Bástya (Móra, Bucskó, Szabó) 10 477 pont, 2. Bp. Honvéd II 10 212, 3. Bp. Honvéd I 9952. A verseny tehát továbbra is teljesen nyílt maradt, a terepfutás még alaposan felboríthatja a pillanatnyi sorrendet. Az egyéni győzelemre Móra, Buc®kó, Bódy és Moldrich látszik a legesélyesebbnek. TALÁLKOZÁS Május 1. megünneplésére készült az egész ország. Az üzemekben, a hivatalokban már elkészültek a felvonulást díszítő dekorációk, májusfák, színes kendők és mindazok, amiket a dolgozók gazdag ötletessége az ünnepre kigondolt. A megnyitómenetben résztvevő sok ezernyi sportoló már napok óta menetgyakorlatokon vett részt és szorgalmasan dolgoztak azokon a bemutatókon, amelyeket majd menetközben végeznek el, hogy felvonulásuk méltó legyen hírnevükhöz. A labdarúgó-szurkolók a nagy készülődés közepette sem feledkeztek meg az ünnep előtti nagy eseményről, a magyar—jugoszláv válogatott mérkőzésről és türelmetlenül várták a találkozót, hisz az emlékezetes helsinki olimpiai mérkőzés óta nem játszott egymással a két válogatott. A mérkőzés előtti órákban a Keleti-pályaudvar környékét ellepték a vidékről érkező szurkolók tömegei. Az egyhelyről érkezők kisebb-nagyobb csoportokba verődve indultak a Népstadion felé. A Verseny utcán a tömeg már nem fért el a gyalogjárón, kiszorult az úttestre és egész utcaszélességben hömpölygött a Népstadion irányába. Az emberáradatban tíz-tizenkét fiatalemberből álló kis csoport vonta magára figyelmemet. Vidáman, de fegyelmezetten követték idősebb vezetőjüket és nagyon vigyáztak arra, hogy el ne szakadjanak egymástól. Szép szál, erőtől és egészségtől duzzadó kisportolt fiú volt valamennyi, arcukról a nagyszerű élmény utáni vágy öröme sugárzott. Ahogy vezetőjük arcát megláthattam, hirtelen az az érzésem támadt, hogy ezt a kemény, de értelemsugárzó jó arcot már láttam valahol. Pillanatok alatt előkerült valamelyik agysejtemben mélyen elraktározott élmény képe. Egy pillanatig szinte gyökeret vert a lábam. A másik pillanatban már teljes lett a felismerés. Kézfogásra nyújtott karral indultam feléje ... ★ Pontosan 1923. december 30-án történt. Az Argentínai Központi Vasutak egyik kocsijában ültem útban Buenos Airesből Zarate felé. Az ottani Frigorifíco Anglo húsfeldolgozó üzemben reméltem munkához jutni. Már hosszú hetek óta munka nélkül voltam és egy centáros nélkül vágtam neki az útnak. A vasúti költségre sem volt elég a pénzem. Csak egy rövidebb útszakaszra válthattam jegyet, de bíztam abban, hogy elkerülöm a jegykezelő figyelmét és eljutok célomhoz. A vasúti kocsiban rajtam kívül egy utas volt, a vagon másik végében hozzám hasonló korú fiatalember ült. Figyelemre sem méltattuk egymást. Mindketten az előttünk elsuhanó egyhangú tálat néztük, a végtelennek tűnő, már érlelődő kukoricavetéseket. Szerencsétlenségemre a jegykezelő csak akkor jelentkezett, amikor már menetjegyem érvényessége lejárt. Egy pillantást vetett jegyemre és máris nyúlt a büntetés barcáért a zsebébe. — Sose fáradjon, senyor, nincs egy vasam sem — mondtam kedélyesen. — Majd leszállók a legközelebbi állomáson. A jegykezelő azonban ezzel nem érte be és hangosan méltatlankodva azzal fenyegetett, hogy átad a rendőrségnek. A helyzet kezdett kellemetlenné válni. A kalauz hangoskodására felfigyelt az ismeretlen útitárs. Közelebb jött és érdeklődött a szóváltás oka felől. Amikor megtudta miről van szó, felajánlotta, hogy kifizeti a jegykülönbözetet, ha a kalauz eláll a büntetésitől. Úgy látszik a jegykezelő nem is volt olyan rossz ember, mint amilyennek mutatta magát és így békésen elintéződött az ügy anyagi része. A bemutatkozásnál derült ki, hogy földiek vagyunk. Még vagy egy órát utaztunk együtt és nagyon összebarátkoztunk. Sajnáltam, hogy soha többé nem találkoztunk. Egy ideig még írtunk egymásnak, de aztán elvesztettük egymást szem elől. * A mérkőzés után a Debrecen Étteremben találkoztunk. A fiúk — szakvizsga előtt álló építőipari tanulók — és tanítójuk már túl voltak a vacsorán, amikor megérkeztem. Egy kevés szódás bor mellett hallgatták Balogh József népi zenekarának játékát és halkan dúdolgatták az édesbús magyar nótákat. Mi ketten egy különálló kis asztalkához húzódtunk beszélgetni. Lassan, vontatottan indult meg a beszélgetés, mint ahogy az olyanok közt szokott történni, akik már régen nem látták egymást és keresniök kell a közös témát. Egyszerre csak pattogó csárdást kezdett játszani a zenekar. A fiúk egy-kettő átvették a nótát és vidáman kísérték a zenekart. Az idős mester mosolyogva nézett rájuk. — Látja milyen jókedvűek, gondtalanok ezek a fiatalok? Bizony az én fiatalságom nem volt ilyen. Kilátástalanul ténferegtem abban a poros, álmos kisvárosban, ahol szüleimmel éltem, hiába volt az érettségi bizonyítvány a zsebemben, hiába tartottak tehetséges labdarúgónak, nem tudtam kenyérhez jutni. Amikor már meguntam a szellemi szükségmunkán való tengődést, a szüleim nyakán élősködést, elhatároztam elmegyek valahová, ahol nagyobb szükség van erős, iskolázott fiatalemberekre. Nem volt könnyű dolog. Útlevél nélkül, jóformán minden pénz nélkül vágtam neki a világnak. Hosszú volna elmesélni, hogyan jutottam el Genovába. Ott egy öreg hajós két üveg rumért felcsempészett egy Dél-Amerikába induló teherhajóra. Hüh! Milyen kavarodást okozott, amikor előkerültem. A kapitány le akart tenni az első kikötőben, de szerencsémre az egyik szenes embere beteg lett, így aztán lekerültem a sűtőházba. Nem szívesen emlékszem erre vissza. Az egyenlítő környékén ötven-hatvan fokos pokolban salakot meg szenet hordani. Látja, kibírtam. Buenos Airesben aztán csendben kereket oldottam. — Először megpróbáltam a labdarúgó tudományom értékesíteni— folytatta —, de nem mentem vele semmire. A nagy klubokban még addig sem jutottam el, hogy kipróbáljanak. A kisebbek közül egy-kettő meghívott egy-egy edzésre, de ők sem tartottak igényt rám. Idegen voltam, nem adtak számomra semmi előnyt, meg aztán a külsőm sem volt valami bizalomgerjesztő. Gyűrött, gondozatlan voltam. Egy ábránddal szegényebb lettem, pedig nagyon bíztam labdarúgó-tudományomban. Hamarosan beláttam, hogy ha nem akarok éhenpusztulni, komolyan munkához kell látnom, így kerültem Las Palmasra — erről már a vonatban is beszéltem — a húsfeldolgozóba. Itt vagy két évet töltöttem el. Egyszer, nem sokára azután, hogy megismerkedtünk, dohányzáson kaptak rajta — el kellett hagynom az üzemet. Sajnáltam is, nem is. Sajnáltam a kevés, de állandó keresetet. Nagyon megtanultam a pesót megbecsülni. Innen Rosárióba kerültem építkezésre. Ettől kezdve a mai napig építkezéseken dolgozom. Kitanultam a kőművességet. Először megtanultam falat húzni, vakolni, később a szakma minden csínját-bínját elsajátítottam. Bejártam az egész köztársaságot. Építettem gyapottisztítót Chacóban, laktanyát Rio Negrón, munkásházakat Comodoro Rivadávián a petróleum forrásoknál. Dolgoztam a tucumáni cukorgyárban mint üzemkőműves és a nagy olajfinomító építkezésénél, Dock Sudon. Láttam hogyan zsákmányolja ki az argentin, az amerikai, az angol, a német és még ki tudja milyen nemzetiségű tőkés a bennszülött és bevándorolt munkásokat. Láttam, hogy milyen kiszolgáltatott, milyen védtelen a munkásember, milyen elesett, nyomorult a mezőgazdasági munkás, a peon. Harag fogott el és keserűség. Inni kezdtem. Amikor Cruz délején összekerültem olyan vasutasokkal, akik arról beszéltek, hogyan védje magát a szegény, hogyan harcoljon, egy percig sem tétováztam. Itt ismerkedtem meg Lenin tanításaival, így lettem a párt katonája én is. Milyen nagy dolog is a párt a szegény ember számára. Támogatója, családja, barátja, tanítója, mindene. Különösen az olyan egyedülálló, Idegenben élő embernek, mint amilyen én is voltam. Hej, de sok sanyarú helyzetben adott jó tanácsot, biztatást számomra. De sokszor védett meg és adott viszsza önmagamnak. Fogta a kezemet és el nem engedte, amíg meg nem tanultam szilárdan állni a lábamon. Megtanított megismerni a jelent és megmutatta a jövőt, a mostani életet, amiért érdemes volt hazajőve harcolni és érdemes volna még sokáig, nagyon sokáig, élni. Folyamatosan, megszakítás nélkül ömlött belőle a szó, én meg csak hallgattam. Egyszer-egyszer teletöltöttem poharát, hangtalanul koccintottunk, hörpintettünk. Szinte már nem is nekem beszélt, hanem önmagának. Székében hátradőlve, szemét egy láthatatlan pontra függesztve alig hallhatóan folytatta: — Látja ezt a két csillagot a kabátom hajtókáján? Egyiket Komlón, a másikat Kazincbarcikán kaptam. Nehogy azt gondolja, hogy dicsekedni akarok vele. Azért hordom, hogy mindenki lássa, hogyan becsülik meg nálunk a pártot, mert ezeket a csillagokat a párt kapta az én személyemben, mert ha nem lett volna a párt ott Argentínában, én sem lennék kétszeres kiváló munkás Magyarországon, hanem ki tudja hol, valahol odaát rongyos, részeges „fecske”. — Nem is tudom miért kívánkozott ki belőlem mindez. Talán azért, mert valahogy most, hogy annyi év után találkoztunk, úgy érzem magam, mint amikor ott kint, valahol egy elhagyott meszszi telepen földbe akadtam. De jó is volt néha poharazás közben csendesen elbeszélgetni a távoli hazáról, az otthonmaradt családról, barátokról, a holnapról, amely valami szépet is ígér. Egy pillanatra elhallgatott. Barázdás, szélfújta, kemény arcán lágy mosoly derült el. — Ez volt a tegnap. De a ma derűs. A holnap? A holnap az ott van — mutatott a fiúkra. — Mi lassan megöregszünk, de itt vannak a fiatalok, akik majd átveszik tőlünk a váltóbotot. Csakhogy amíg mi köves, göröngyös úton futottunk, az ő útjuk sima, egyenletes és biztos, hogy célhoz érnek. Az üvegből kifogyott a bor. A fiúk szedelőzködni kezdtek, a mester búcsúra nyújtotta kezét. — Holnapután május 1. Viszem a fiaimat a felvonulásra, hadd lássák mennyien követik a párt szavát, milyen erősek is vagyunk. És legyenek büszkék arra, hogy ők is ennek a nagyszerű dolgos népnek a fiai. Román Jenő : Szabó, Tvordi. A Szöllősinét nélkülöző hazai csapat nem tudta megakadályozni a fővárosiak nagyarányú győzelmét. Ld: Mogyorósi (28), Kovács (27), ill. Benes (11), Hun (10). Jó: Mátainé, Mogyorósi, Kovács. 111. Nagy. Férfi mérkőzés. Szombathelyi Törekvés— Bp. Vörös Lobogó 83:68 (38:29). Szombathely. V: Szabó, Tvordi. Ld: Kunovics (23), Szabó (15), 111. Bereznai (24), Pethő (11). Jó: Szabó, Anton, Hajdinák. 111. Bereznai, Fogarasi. Színvonalas küzdelmek Budapest mezei futóbajnokságán Az idei mezei versenyekhez hasonlóan — kivéve a Törekvés SE bajnokságát — Budapest mezei bajnoksága sem mozgatott meg nagyobb versenyzőgárdát. Hétfőn délelőtt is csak a férfi ifjúsági és serdülő számban indult nagyobb mezőny a Népligetben és az összes indulók száma 300 alatt maradt. Színvonalas, érdekes küzdelmekben azonban így sem volt hiány. A fiatalok közül a legfölényesebb győzelmet Krause aratta. Szép küzdelmet vívott Kiss és Tóth. Utóbbi az eléggé göröngyös talajon közvetlenül a cél előtt felbukott, de a második helyet így is megszerezte. A női ifjúsági bajnokságban a várt küzdelem elmaradt, mert Vörös egy pillanatig sem tudta veszélyeztetni Tompayné győzelmét, sőt végül csak negyedik lett. A felnőttek között még mindig csak kevés élvonalbelit láthattunk. Röder végig vezetve nyerte a női bajnokságot, Bácskai a hajrában szerezte meg a harmadik helyet. A férfi „kis mezei” a tehetséges Szabó megérdemelt győzelmével végződött. A 6 km-es távon Pénzes kemény ellenfele volt Jeszenszkynek (Dehérty 3000 után feladta). A cél előtt 200 m-rel még Pénzes vezetett, a célegyenesben egy fa kerülésével néhány métert vesztett, de így is csak kevéssel maradt a lendületesebben hajrázó Jeszenszky mögött. FÉRFIAK: Felnőttek. 6000 m: 1. Jeszenszky (VO OOOOOOCVXXXXXXXXJOOCXXIOCXXXXXXlCOOOOCXXXKXXXXXXÍOOOOOOr’ rös Lobogó) 18:11.0. 2. Pénzes (Dózsa) 18:12.2, 3. Szalai B. (Honvéd) 18:46.6, 4. Jaklics (Honvéd) 19:01.0, 5. Kovács Z. (Honvéd) 19:30.0. 6. Váczi L. (Kőbányai Törekvés) 19:47.8, 7. Molnár (Dózsa) 19:54.8, 8. Sugár (Szikra) 20:01.0 (27 induló). Csapatban: 1. Honvéd 12 pont, 2. Dózsa 19, 3. Kőbányai Törekvés 35, 4. Bp. Törekvés 37. 3000 m: 1. Szabó Gy. (Építők) 8:54.2, 2. Beck (Honvéd) 8:55.8, 3. Aranyi (Dózsa) 8:59.2, 4. Varga (Dózsa) 9:16.0, 5. Parsch (Bp. Vasas) 9:16.6, 6. Déri (Haladás) 9:18.8, 7. Takács (Építők) 9:19.2, 8. Dobos (Építők) 9:23.0, 9. Weinberger (Bp. Törekvés) 9:23.2, 10. Moór (Traktor) 9:24.6 (43 induló). Csapatban: 1. Építők 16 pont, 2. Dózsa 29, 3. Haladás 36, 4. Bp. Vasas 42, 5. Honvéd 42, 6. Csepeli Vasas 52. Ifjúságiak. 2000 m: 1. Krause (VL) 6:19.4, 2. Antal (Bp. Vasas) 6:28.6, 3. Heikler (VL) 6:30.8, 4. Babics (Csepeli Vasas) 6:33.6, 5. Pallós (Délbudai Spartacus) 6:33.8, 6. Lindler (Bp. Vasas) 6:34.4, 7. Papp (II. Rákóczi Katonai Középiskola) 6:36.8, 8. Pataki (Vörös Meteor) 6:38.8, 9. Hamm (Csepeli Vasas) 6:39.0, 10. Holéczi (Dózsa) 6:39.4 (62 induló). Csapatban: 1. Vörös Lobogó 17 pont, 2. Bp. Vasas 19, 3. Cs. Vasas 25, 4. Honvéd 57, 5. Bástya 64, 6. Kinizsi 68. Serdülök. 1500 m: 1. Kiss I (Délbudai Spartacus) 5:01.0, 2. Tóth Z. (Építők) 5:03.6, 3. Rózga (Kinizsi) 5:04.6, 4. Torma (Kinizsi) 5:05.8, 5. Gyimesi (Dózsa) 5:06.8, 6. Szabó (Bp. Spartacus) 5:07.6, 7. Ember (Kinizsi) 5:10.0, 8. Kupa (Bp. Vasas) 5:10.2 (53 induló). Csapatban: 1. Kinizsi 14 pont, 2. Építők 36, 3. Cs. Vasas 45. NŐK Felnőttek, 1000 m: 1. Ander K. (Bp. Vasas) 3:08.8, 2. Fürst (Bp. Vasas) 3:11.2, 3. Bácskai (Bp. Törekvés) 3:12.1, 4. Bánsági (Dózsa) 3:12.8, 5. Ughy ■Bástya) 3:14.7, 6. Végh (Postajárműtelep) 3:17.1 (16 Induló). Csapatban: 1. Bp. Vasas 12 pont, 2. Kőbányai Törekvés 34. Ifjúságiak. 800 m: 1. Tompayné (Vörös Meteor) 2:19.5, 2. Soltész (Vörös Meteor) 2:21.9, 3. Gyuricza (Kőbányai Törekvés) 2:23.2, 4. Vörös (Honvéd) 2:25.4, 5. Eper (Bástya) 2:25.6, 6. Kővári (Kőbányai Törekvés) 2:28.6, 7. Iricz (VL) 2:29.1, 8. Wittinger (Bástya) 2:32.2 (35 induló). Csapatban: 1. Vörös Meteor 14 pont, 2. Kőbányai Törekvés 23, 3. Honvéd 27. Serdülők, 500 m: 1. Alföldi (Cs. Vasas) 1:33.1, 2. Kollár (KÖZÉRT) 1:35.3, 3. Mészáros (Dózsa) 1:36.2, 4. D. Erzsébet (Honvéd) 1:36.4, 5. Schillinger (Délbudai Spartacus) 1:36.5, 6. Gózon (Vörös Meteor) 1:36.7 (35 induló). Csapatban: 1. Vörös Meteor KÖZÉRT 28 pont, 2. Vörös Meteor 36, 3. Honvéd 38. § Emlékezzünk Szalay Imrére 8 A Kinizsi SE országos elnöksége 8 , ebben az évben újból vándordíjat 8 alapított és április 30-án emlékver 8senyt rendezett Szalay Imre, az egy 8 kori hírneves munkásbirkózó emlé- 8 kére. " Az alapítólevél szavai szerint a verseny célja, hogy a legjobb ma- egyar birkózók — miközben a vándor- fi díj elnyeréséért erejüket nemes küz- X delemben összemérik — emlékezze- nek azokra a dicsőséges harcokra, amelyeket a magyar munkássportolók X az elnyomás évei alatt népünk jobb X I jövőjéért és a magyar sport felemel- X kedéséért vívtak. E harcoknak volt egyik kiemelkedő 8 résztvevője Szalay Imre sütőipari 8 munkás, a Munkás Testedző Egyeesület birkózója, aki sorozatos hazai 8 és nemzetközi győzelmekkel szerzett dicsőséget a magyar munkássportnak. Szalay Imrét a reakció kérlelhetetlenül üldözte öntudatos kommunista meggyőződése és munkásmozgalmi tevékenysége miatt, s minden eszköz-zel — börtönnel is — igyekezett megakadályozni az eredményes sportműködésben. Ennek elenére Szalay , Imre számos magyar bajnokságot nyert, sokszoros válogatott volt, részt vett és helyezést ért el az amszterdami olimpián. Végül is azonban az embertelen munkakörülmények és az állandó üldözés felőrölte kifogyhatatlannak hitt életerejét, s mielőtt | felszabadulásunkat — amelyért har- i; !| colt és szenvedett — megérhette vol- ! , na, alig 40 éves korában elhunyt. Amikor a kiváló munkássportolóra és kitűnő elvtársra emlékezünk, gon- ■; dőljünk arra, mennyi nehézséget, ! akadályt kellett leküzdeniök a múltra? ban a magyar munkássportolóknak és mennyivel jobb és könnyebb sorsa van ma a magyar sportolóknak, akiket a párt és az állam, támogagása és szerető gondoskodása kísér. 8 p. Leg X»OOOOCXXXDOCOC)OOC»CXXXXCCOOOOOOOOCOOOOOOOOCXXXXXXXXK-1 \i országos kosárlabda-bajnokságért Női mérkőzések. Székesfehérvári Építők—B. Vörös Meteor 56:55 (32:32, 52:52). Békés, V: Futó. A rendes játékidőben a befejezés előtt 20 másodperccel a hazai csapat három ponttal vezetett. A vendégcsapat Nofficzer révén kiegyenlített, a hosszabbításban pedig néhány másodperccel a befejezés előtt Bogárné kosarával a győzelmet is megszerezte. Ld: Nofficzer (26), Horváthné (10), 111. B. Kovács (17), Cs. Varga, Andor (16—16). Jó: Horváthné. Nofficzer, Bogárné, Ulz Cs. Varga, B. Kovács, Okányi. Bp. Vörös Lobogó — Szombathelyi Törekvés 102:41 (38:20). Szombathely. Jó küzdelmeket hozott az idei első motoros salakpálya-verseny A Csepeli Vasas hétfőn a Bp. Vasas népligeti pályáján rendezte meg az év első motorkerékpáros salakpálya-versenyét. Nem kevesebb, mint 15 000 ember volt kíváncsi a mintegy 40 versenyző küzdelmére. Legjobbjaink szinte teljes számban rajthoz álltak. Az esemény a 38 kcm-es „Dongó” segédmotoros kerékpárok versenyével kezdődött. Tizenkilencen indultak a finoman berregő kis járművekkel a 450 méteres pályán, s a közönség éppen olyan kíváncsian figyelte versenyüket, mint később a motorkerékpárosokét. A sorozat „Dongók" versenyében a Székesfehérvári "Vadásztölténygyár színeiben indult Pokk biztosan győzte le sportköri társét, Hajdút, s a kétkörös versenyben Poteczin szerezte meg a 3. helyet. A felgyorsított „Dongók" osztályában szép teljesítményt nyújtott az ugyancsak székesfehérvári Németh J., aki a salakon 33 km-es átlagot futva biztos elsőként futott be Rockenbauer és Kimler előtt. . A salakverseny rég nem látott szép, színvonalas versenyt hozott. A legpompásabb küzdelmét az 500 kcm-es géposztály hozta, a megerősödött mezőnyben nemcsak Demján és Lévay, hanem a fiatal Thoma és a szolnoki Perg© is győzelmi kilátásokkal versenyzett. Izgalmas verseny alakult ki a 250-esek és a 125 kcm-esek futamaiban is. 100 kcm (3x4 kör): 1. Héger (Bp. Törekvés) 13, 2. Vincze (Csepeli Vasas) 8, 3 Radanovics (Bp. Törekvés) 6, 4. Várfalvi (Debreceni Törekvés) 5 pont. Héger az első két futam megnyerésével és a harmadikban szerzett 2. helyével biztosan vívta ki a győzelmet. 125 kcm (két csoportban 3x4 körös előfutam, s a legjobbak részére 4 körös döntő): 1. Komáromi (D. Törekvés) 1:45, 2. Szabó Lajos (Bp. Törekvés) 1:46. 3. Sebajté (Cs Vasas) 1:46.8, 4. Vincze (Cs. Vasas) 1:52.8. Szabó az előfutamokban minden esetben legyőzte Komáromit, a döntőben azonban Komáromi volt a jobb. A fenti két futamban valamennyi versenyző Csepel-motorral küzdött. 250 kcm (3x4 kör): 1. Hornyák (Bp. Törekvés) NSU, 11, 2. Nándori (Bp. Törekvés) NSU, 10. Két futamot Nándori nyert, a középsőben azonban bukott, idegen segítséget vett igénybe, ezért ezt a futameredményét megsemmisítették. Hornyák egyenletes teljesítménnyel győzött. 350 kcm (3x4 kör): 1. Győre (Szolnoki Zalka Máté) NSU. 15, 2. Nándori (Bp. Törekvés) 250-es NSU. 9, 3. Hornyák (Bp. Törekvés) 250-es NSU. 6. A gyors gépen versenyző Győré győzelme egy pillanatra sem volt vitáé. 350 kcm sport (3x4 kör): 1. Vörös (D. Törekvés) JAP. 15, 2. Győré (Sz. Zalka Máté) NSU 8, 3. S. Papp (SzZM) NSU 7. — Győré mindhárom futamban erőtlenül ment, így a debreceni versenyzőnek nem volt nehéz dolga. 500 kcm (két csoportban 3x4 körös előfutam, s a legjobbak részére 4 körös döntő): 1. Demján (Bp. Honvéd) JAP, 1:25.4, 2. Thoma (Bp. Törekvés) JAP, 1:27.4, 3. Such (Bp. Vasas) JAP, 1:30.4. A nyolc versenyző között rendkívül heves küzdelem folyt a döntőbe jutásért. Az első csoport első futamában Lévaynak nem volt nehéz dolga, Perge géphiba miatt leszakadt. A másodikban azonban Perge látszott a jobbnak, de a cél előtti fordulóban bukott. A harmadik futamban sem tudta befejezni a versenyt Perge, mert vezető helyen hátsó kereke tömlőszakadást szenvedett. Ebben a futamban Such szerezte meg a győzelmet. A másik csoport első futamában Damján és Thoma diktált hatalmas iramot, s a fiatal Törekvés-versenyzőnek sikerült elsőnek célba érkeznie. A második futamban is Domján és Thoma viaskodott az élen, Thoma és a szolnoki Mohácsi bukott. A harmadik futamban nem volt heves küzdelem, Domjánon kívül a többiek a döntőre tartogatták erejüket. A döntőbejutást hat versenyző vívta ki, de közülük Polgár és Kesjár géphiba miatt nem indult el. A döntőben Thoma rajtolt a legjobban, a 2. körben erősített Lévay, de még jobban Dómján és a 3. körben már a Honvéd-versenyző volt az élen. Lévay utána géphiba miatt lelassított, majd kiállt. Az utolsó körben Dómján növelte előnyét az élen és közel 30 méterrel előzte meg Thomát, Thoma 2. helyét nem veszélyeztette Such. MHK mezei futóverseny Sopronban Közel 500 induló vett részt Sopronban a városi TSE MHK mezei futóversenyén. A tömegversenyen 73 férfi serdülő, 85 férfi ifjúsági, 5 férfi felnőtt, továbbá 17 női serdülő és 64 női ifjúsági versenyző futott az előírt MHK-szinten belül. Egyénileg kimagaslóan jó eredményt ért el a férfiak 1500 méteres versenyében Főző (S. Haladás) 4:04.29 idejével. További jó eredmények: férfi serdülő 800 m: Edőcs 2:31.2, férfi ifj. 800 m: Németh 2:31.8, női ifj. 800 m: Hitler (S. Haladás) 3:09. Az országos asztalitenisz-csapatbajnokságért Női mérkőzés. Debreceni Bástya — Ceglédi Törekvés 8:8. Debrecen. Gy: Szabadkáné, Czakóné 3—3, Raicsné 2, ill. Kosik 4, Győri 2, Pálinkás, Tóthné. Férfi mérkőzés. D. Gördülőcsapágygyár—M. Posztó 15:1. Debrecen. Gy: Kozma, Pencz, Deák 4—4, Madarász 3, ill. Kereke®. Beszélő számok A felszabadulás óta még egy évben sem vett olyan rossz rajtot a magyar válogatott, mint most. 1946-ban és 1949-ben is vereséget hozott az első mérkőzés, de utána győzelem következett, míg most az isztanbuli vereség után itthon csak döntetlen jött. Hazai veretlenségét azonban továbbra is megőrizte a magyar válogatott. A felszabadulás utáni mérleg: Itthon 36 31 5 — 167: 33 Semleges pályán 10 9 — 1 47: 12 Idegenben 39 25 6 8 136: 70 összesen: 85 65 119 350:115 A Népstadionban rendezett sporteseményeket eddig 5 845 000 néző látta.