Népsport, 1956. június (12. évfolyam, 110-130. szám)
1956-06-01 / 110. szám
Nehéz feladat vár csapatunkra a prágai női kosárlabda Európa-bajnokságon A prágai Téli stadionban már elkészült az V. női kosárlabda Európa-bajnokság hajópadlóból épített játéktere, befejezték a pálya fölé emelt üvegkupola utolsó munkálatait, kijelölték a csapatok szállását, minden készen áll a nagyszabású sportesemény megrendezésére. A véglegesnek tekinthető hírek szerint az összes eddiginél népesebb mezőny, 16 ország — Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Románia, Skócia, Svájc, Szovjetunió — csapata vesz részt az EB-n. Mint az ellenőrzéseknek szánt legutóbbi hónapokban lejátszott nemzetközi találkozók nagy számából kiderül, valamennyi számottevő együttes igyekezett a lehető legjobban felkészülni a várhatóan erős igénybevételt jelentő, heves küzdelmeket ígérő közel tíznapos versenysorozatra. A belgrádi EB-n negyedik helyen végzett magyar együttes csak egy nemzetközi mérkőzést játszott a felkészülési idő alatt. Budapesten fölényesen győzött az osztrákok ellen, de ez a találkozó éppen a könnyű siker miatt alkalmatlan arra, hogy bármilyen következtetéseket is vonhassunk le belőle. Az utóbbi időben erősen átalakított együttes igen lelkiismeretes, kemény edzésekkel készült fel a prágai Európa-baj- stokságna. Szabó Jánosnak, a válogatott csapat edzőjének a véleménye szerint végre sikerült megoldani a csapat legnagyobb problémáját: megtalálni azt a játékost, aki a mérkőzéseken össze tudja fogni a a csapatot, irányítani tudja a játékát. Tencsápét sokoldalú technikai képzettsége, nyugodt, körültekintő játéka teszi alkalmassá ennek a szerepkörnek a betöltésére. A legutóbbi nemzetközi tornákon megmutatkozott, hogy a magyar csapat különösen olyan ellenfelek ellen, amelyek magas játékosokat szerepeltettek, hátrányban volt, mert nem rendelkezik kelő számú magas játékossal. Az utóbbi időben ezen a hiányosságon is megpróbáltak segíteni, de nem sok sikerrel. Termetre talán csak a fiatal Lick tudja felvenni a versenyt a külföldi csapatok középjátékosaival, de ő még igen tapasztalatlan ahhoz, hogy ilyen nagy fontosságú tornán sokat várjanak beállításától. A magas játékosok elleni egyenlőtlen küzdelem elkerülésére ezért át kellett állítani a válogatottnak mind a védekezését, mind a támadását. Az edzőmérkőzéseken sokat gyakorolták a kerettagok a mélyen a kosár alá való behúzódva történő védekezést, s ezt helyenként már egész jól is csinálták. Támadásban mozgó elzárásokkal kísérleteztek, és arra törekedtek, hogy a középjátékosokat csak kifejezetten jó helyzetben hozzák játékba a bejátszott labdákkal. Játékuknak ebbe a részébe azonban még meglehetősen sok hiba csúszott. A válogatott csapat szakvezetőinek munkáját megnehezítette az a tény is, hogy két régi kerettagot — Blahónét és Kovács Katalint — fegyelmi okok miatt ki kellett hagyni az Európa-bajnokságra készülő együttesből. Ilyen előzmények mellett meglehetősen nehéz feladat előtt áll a prágai Európa-bajnokságra készülő női válogatottunk, s még az is tisztes eredménynek számítana, ha a két évvel ezelőtt Belgrádban elért negyedik helyet ezen az EB-n is megszerezné. Levelek a Szerkesztőséghez Rendet a vidéki labdarúgó-mérkőzéseken ! Somorjai László testnevelő tanár (Hajdúnánás) arról ír, hogy a vidéki labdarúgó-mérkőzéseken egyre több az olyan jelenség, amely nem szolgálja a sport nevelőhatását. ..A sport azért van — írja —, hogy nemes szórakozást nyújtson, s amellett nevelje a sportolót, nevelje a sportesemények nézőit... De amilyen nevelő hatású, egészséget fejlesztő lehet a sport — annyit árthat is. Természetesen csak akkor, ha hibák vannak a sportkörök nevelőmunkájában, a sportesemények rendezésében... A szabálytalanságok, a durvaságok káros hatással vannak sportolóra és nézőre egyaránt. A sportvezetőknek mindent meg kell tenniök, hogy a versenyeken, mérkőzéseken tiszták legyenek a küzdelmek, szépek és tanulságosak.” Ennek érdekében nevelni kell például a labdarúgókat — ahogy például Sidlik edző teszi Hajdúnánáson. Mindent meg kell tenni állandó művelődésükért, helyes viselkedésük kialakításáért. De nevelni kell a labdarúgó-mérkőzések közönségét is. A sportkörök, a szurkolók tábora, a sajtó tegyen meg mindent ennek érdekében. A játékvezetői pártatlanság biztosítottabb lenne, ha mindig más megyéből hozatnának játékvezetőket a mérkőzésekre. A játékvezetői tanácsok is figyeljenek fel egy-egy játékvezető hibáira és igyekezzenek segíteni azokon. A közönség joggal nyilvánít bírálatot a mérkőzéseken, de ez is csak akkor hasznos, ha megfelelő keretek között marad. Ha botrány támad, ebben gyakran a játékosok, vezetőik, nem egyszer a szurkolók kevésbé képzett, kevésbé öntudatos rétege a hibás, denem egyszer a játékvezető. Ha bármi ilyesmi történik, vizsgálják meg tárgyilagosan a játékvezetők működését is, és ha hibát követtek el, vonják őket is felelősségre, ne csak játékosokat, nézőket és sportköri vezetőket. Az erre vonatkozó döntést mindig közöljék a nyilvánossággal, mert ez megnyugtató hatású. ..A sportot vissza kell állítani arra a magaslatra, ahol a helye van — írja befejezésül Somorjai László. — Ez a kötelességünk valamennyiőnknek, akik a sporttal foglalkozunk.” Öt osztrák versenyző indul a Bp. Törekvés motorkerékpáros salakpálya-versenyén A Bp. Törekvés vasárnap délelőtti nemzetközi motorkerékpáros salakversenye igen színvonalasnak, érdekesnek ígérkezik. A legtöbb osztrák versenyzőn — a két Killmeyer, a két Sidlo és Dini — kiáll természetesen rajthoz áll a teljes magyar élgárda. Az 500-as sportgépek futamaiban az osztrákokon kívül Damján, Lévay, Kesjár, Thoma, Schuch, Perge, Polgár és Mohács indul. A kisebb géposztályokban a legjobb budapesti és vidéki salakosok — többek közt Komáromi, S. Papp, Kornyák, Banat szerepelnek. A szombat délután 4 órakor kezdődő edzésen már az osztrákok í© részt vesznek. Sokan nem tudják... (a Belgium—Magyarország labdarúgó-mérkőzés előtt) . . . hogy Európában aránylag kevés olyan ország van, amellyel a magyar labdarúgók olyan ritkán mérkőztek, mint Belgiummal. Válogatott mérkőzés kettő került sorra, mindkettő még a felszabadulás előtt: ... hogy 1925-ben Budapesten Belgium csapata 3:1 arányban győzött, noha egészen kiváló magyar válogatott állt ki: Fischer (VÁC) — Fogl II (UTE), Fogl III (UTE) — Wéber (Törekvés), Sándor (FTC), Nadler (MTK) — Rázsó (Ékszerészek), Takács II (Vasas), Orth (MTK), Jeszmás (UTE), Jeny (MTK). Orth helyére a II. félidőben Opata állt be, a magyar gólt Jeny rúgta....hogy 1926-ban Brüsszelben a fenti csapatnál kisebb tudású magyar csapat játszott, s ez február 14-én, tehát a magyar labdarúgás számára szokatlan időpontban 2:9 arányban nyert. A győztes csapat: Fischer (VÁC) — Grosz II (VÁC), Dudás (KAC) — Furmann (FTC), Búza (UTE), Rebró (MTK) — Rémay III (NSC), Molnár (MTK), Rémay 11 (NSC), Pipa (33 FC), Szidon (UTE). Pipa és Rémay 111 volt a góllövő. ... hogy a belga labdarúgó-szövetséget már 1895. aug. 9-én megalapították, a magyar szövetséget viszont csak 1901. január 19-én. ... hogy a belga szövetség tagja volt annak a hetes csoportnak, amely 1904-ben megalapította a FIFÁ-t, azaz a nemzetközi labdarúgó-szövetséget. (A francia, a belga, a dán, a holland, a spanyol, a svájci és a svéd szövetség képviselői hozták létre a FIFA). . . .hogy a belga válogatott olimpiai tornán 1920-ban indult először, s meg is nyerte a tornát. A döntőben Belgium 7:0-ra vezetett a csehszlovákok ellen, amikor a csehszlovákok levonultak. Utána a csehszlovákokat törölték. Az olimpiaAntwerpenben volt, tehát a belgák számára otthon volt. Később a belgák, gyengén szerepeltek azz olimpiákon. 1924- ben Franciaországban 3:1-re vesztettek a svédekkel szemben, 1926-ban Hollandiában Luxembourgot ugyan legyőzték 5:3-ra, de Argentínától 6:3-ra kikaptak. Utána olimpián többé nem indítottak lbdarúgó-csapatot; ... hogy öt világbajnokság közül a belgák négyen vettek részt, de siker nélkül. 1954-ben, Svájcban Angliával 4:4-re mérkőztek, de Olaszországtól 4:1 arányban vereséget szenvedtek; ... hogy belga csapattal a Bp. Vörös Lobogó játszott utoljára. Tavaly a labdarúgó klubcsapatok Európa-bajnoksága során: Bp. Vörös Lobogó—Anderlecht előbb 4:3, majd 4:1 volt. .. ■, hogy a vasárnapi mérkőzés színhelyén a Bp. Honvéd 1954-ben esti mérkőzés keretében szép diadalt ért el. Akkor ugyanis a belgák rendezésében Brüsszelben volt a Bp. Honvéd—West Bromwich Albion (Anglia) találkozó, amelyen 1:2-s félidő után a Bp. Honvéd 5:3 arányban nyert. Beszélgetés egy bajnoknővel . No, most már igazán nem kell sokáig várnia. Minden pillanatban itthon lehet. A féltit pedig ne zavarja. Tízigtizenegyig úgyis dolgozni szokott itthon is. Fél 10. Hát igen. Kicsit későre jár már. A bajnoknő pedig még nincs itthon. Azaz . . . éppen most csengetnek. Ö jön. Különféle füzetek, szótárak, nyelvkönyvek kerülnek kifelé a táskájából, órán volt a nyelvtanárnőjénél. Valóban igaza van, amikor azt mondja, hogy nem mehet máskor, csak este. Reggel már korán az uszodában rója a hosszakat, aztán megy dolgozni, munka után ismét jön az uszoda, a napi második edzés. Tanulásra már csak este jut idő. . . Munka, sport, tanulás. Naponta megismétlődő műsor ez Gyenge Vali olimpiai bajnoknő életében. Hogyan osztja be az idejét? Tény, hogy jól csinálja. Mert hát ki merné elvitatni, hogy kitűnő munkaerő is, azt meg felettesei mondogatják róla a MÁV fotólaboratóriumában. És ráadásul még rendszeresen tanul is. Nyelveket. Nehéz mindezt jól csinálni . . . — Nem fáradt? — kérdem tőle, amikor beszélgetni kezdünk. — Hát ebben a pillanatban nem vagyok éppen friss, de reggel hat órára már újra az leszek. Az edzés után pedig még inkább. Bizony, olimpiai bajnoknőnk hat óra után néhány perccel már az uszodában van. De nemcsak úgy néhanapján, hanem hatszor is egy héten .... Körülbelül másfél órát edz, aztán siet a munkahelyére. Délután újra edz négy-öt negyedórán keresztül. — Mindig szerettem úszni, az idén azonban még lelkiismeretesebb vagyok. Hiába, az olimpiára nem lehet akárhogyan készülni. . . Gyenge Vali nem is „akárhogyan” készül. Január elején kezdte meg a felkészülést az év nagy versenyeire, s bizony már most sok-sok ezer leúszott vagy éppen lefutott kilométer áll már mögötte. Januárban Dobogókőn kezdte meg az alapozást. Két héten keresztül napi 3—4000 métert futott és mintegy 40 percen át erős gimnasztikai gyakorlatokat végzett. Jó erőben tért vissza Budapestre, s itthon még tervszerűbben folytatta felkészülését. Mindennap lejárt az uszodába, rendszerint csak a reggeli órákban, s 4 — 5000 métert úszott. Természetesen nem időre. Ezenkívül hetenként háromszor futóedzést tartott a Margitszigeten, az uszodától a Sztálin-hídig futott és vissza. És két tornatermi edzése is volt még egy héten, amikor — egy-egy alkalommal — 60 —80 perces gimnasztikát, s különféle izmokat megmozgató gyakorlatokat végzett. Februárban tovább növekedett a mennyiség: napi kétszeri úszóedzés szerepelt Sárosi Imre edző edzéstervében, s a terveket maradéktalanul be is tartotta a bajnoknő: nem 3—4, hanem már 7—8000 métert úszott naponta. Ami a futást és a tornát illeti: továbbra is ugyanannyit edzett ,.kiegészítésül" , mint amennyit az előző hónapban. Sokan bizony ennek tizedétől is viszszakadtak volna, de neki meg sem kottyant. Egyszer sem érzett fáradtságot, nem volt káros kihatással az erős edzés szervezetére, a rendszeres sportorvosi ellenőrzés bizonyította ezt. Márciusban is ugyanaz maradt a mennyiség (mindhárom sportágban), az úszóedzések minősége azonban már eltért az első két hónapétól. Márciusban nemcsak 3—4 kilométereket úszott, hanem 5 — 600 métereket is, sokszor már — időre . . . Minderről tanúskodik a rendszeresen vezetett edzésnapló. A márciusban leúszott táv például nem kevesebb, mint 121 200 méter ... Az év első négy hónapjában több mint 400 000 métert úszott a bajnoknő, körülbelül annyit, mint a táv Debrecentől Szombathelyig . . . (A szorgalmas téli edzésnek megvolt az eredménye. Az év első jelentősebb úszóeseményén, az Egri Bástya által rendezett versenyen máris biztató formában volt, legutóbb pedig 200 méteren csúcsot is javított.) Igen, elég jó időt úsztam 100-on, mármint az idénykezdethez képest. Dehát messze vagyunk még attól a naptól, amikor a legjobb időt szeretném úszni az idén. Sok ezer métert leúszok még addig edzésben . . . Remélem, sikerül is elérnem majd azt aformát, amelyre edzőm is, én is számítok. To*vábbra is az előre elkészített edzésterv alapján készülök, s annak, alapján in* dulok el a hazai versenyeken is. (— Hány versenyen vesz részt ide* haza?) — Ha lehet, mindegyiken. . . Azt elvet vallom, hogy a verseny akkor sem árt, ha kikap az ember. És nemcsak 100-on meg 400 gyorson fogok itt dúlni, hanem 100 pillangón és 200 méteres mellúszásban is. A versenyek ugyanúgy hozzátartoznak egy versenyző felkészüléséhez, mint a kemény, erős edzések. De nemcsak azok a versenyek hasznosak, ahol azonos felkészültségű úszókkal versenyez az ember. Jó időt természetesen elsősorban ezeken lehet úszni. Én azonban elindulok majd kisebb versenyeken is, hiszen ezek pontosan úgy szolgálják a felkészülést, mint a nagy jelentőségű esetleg nemzetközi viadalok . . . (— 100-on és 400-on milyen időt vár önmagától az olimpiáig?) — Hogy milyen eredményre leszek képes, azt persze nem tudom. De edzőmmel együtt szeretnénk olyan formát állandósítani, hogy 400 méteren 5:10-en, 100 méteren pedig 1:05-ön belüli időt úszhassak. (— És képes lesz ilyen időre?) — Mit mondhatok? Melbourne-ben már nem lehet majd olyan idővel bajnokságot nyerni — sem 100-on, sem pedig 400-on —, mint amilyennel Helsinkiben lehetett... Ez bizonyos . . . Szeretnék . . . de hát. .. nézze . . . Nagyon-nagyon szorgalmas leszek az elkövetkezendő hónapokban is. Gyenge Vali esetében — semmi kétséggünk sincsen efelől. Nagymarosi László Gyenge Vall évek óta az egyik legeredményesebb ,,előadója" az úszósportnak, és hogy Biztató teljesítményt nyújtottak díjugratóink az olimpia előtti nemzetközi versenyeken A stockholmi olimpiára készülő díjugratóink, mint ismeretes, f \ május folyamán két \ nemzetközi versenyen vettek részt. A drez- Idai, majd a copoti ver- férfi ideny kitűnő alkalom is volt arra, hogy felkészültségükről bizonyságot tegyenek, hiszen számottevő ellenfelek TM- kel találkoztak, ezenkívül nehéz, olimpiai követelményű pályákon versenyeztek. A tapasztalatokról beszélgettünk most a napokban hazatért Pataki Imrével, az OTSB előadójával, aki a magyar csapat technikai vezetője volt. — Mindkét verseny nagyon hasznos erőpróbát jelentett — állapította meg Pataki Imre. — Különösen Sopotban, ahol olyan szép és változatos pályát építettek néhány egészen különleges akadállyal, amilyennel a mieink itthon eddig még nem versenyeztek. Éppen ezért örvendetes volt számunkra és a helyes felkészülés bizonyította, hogy legjobb lovaink az olimpiára benevezett lovasok alatt jól bírták a szokatlan pályákat, bátran és sikeresen birkóztak meg a nehéz akadályokkal. Kitörés a legritkábban fordult csak elő. Lovaink mind kitűnő erőben voltak, nem maradtak el az ugyancsak igen jól előkészített, bár kissé lassú nyugatnémet lovak és az NDK máris kitűnő lóállománya mögött. A drezdai verseny első két napja jelentős sikereket hozott számunkra. Kétségtelenül nagy volt a mieinkben a versenyzési hév, egy kissé el is vakította a csapat tagjait a siker és elkövették azt a hibát, hogy a lovakat túlságosan igénybe vették. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy az utolsó napon, a csapatversenyben a lovasok és a lovak is fáradtak, főleg pedig idegesek voltak. Némi balszerencsével is küzdöttek, s így a várt siker helyett erősen közepes teljesítménnyel kellett megelégedniök. Ez a vereség azután — mint Pataki megállapítja — hasznos lecke volt, tanultak belőle és többet nem bízták el magukat. A sopoti versenyen egy lovat naponta legfeljebb egy számban indítottak és ügyeltek arra, hogy a nagydíjas csapatversenyben a legjobb lovak pihenten és minél jobb erőben álljanak ki. Nagyon készültek erre a számra és megérdemelt győzelmet arattak. — Egyénileg Szatola nyújtotta a legkiemelkedőbb eredményt Aranyossal — folytatta. — Igen értékes volt a drezdai korlátugratásban aratott győzelme, végig hibátlanul ugratta az egyre magasabb, nehéz akadályokat. Nyugodtan állíthatom, hogy azokban a számokban is, amelyekben nem végzett az első helyen, Aranyosban megvolt a képesség a győzelemre s csak a lovas okozta az egy-két hibát. Ezek kivétel nélkül mind könnyebb akadályokon adódtak, amelyek előtt a lovas kissé könnyelmű volt és a ló is elengedte magát. Mindenesetre Szatola tanult ezekből a versenyekből. Várakozáson túl szerepelt Szondy, aki versenyről versenyre javult, különösen Higannyal nagy-* szerűen összeszokott és a sopoti nagydíjban a mezőny legjobban lovagló versenyzője volt. Nyugodtsága is sokat ért. Somlay is megállta a helyét, kétségtelenül még nem volt kellően együtt Hóvirággal, második legjobb képességű lovunkkal, amelyet eddig Szatola lovagolt, de igyekezett minél jobban kihasználni az edzéseket, hogy lovával jó összhangba kerüljön. A tartalékok közül Bartos és Hoffmann a várt teljesítményt nyújtotta, Bartos Sopotban értékes helyezést is szerzett. Az olimpiai csapat tagjai megvitatták egymás között a két verseny tapasztalatait, józanul mérlegelik esélyeiket és bíznak abban, hogy az olimpián is olyan nyugodtan fognak majd versenyezni, mint Sopotban. Elmondta még Pataki Imre, hogy versenyzőink teljesítményéről a külföldi szakértők is elismeréssel nyilatkoztak. Lovainknak, elsősorban Aranyosnak, nagy sikerük volt szakemberek és nézők között egyaránt. Az olimpiai csapat tagjai ezen a héten még Sopotban folytatták edzéseiket. Csütörtökön indultak el hajón lovaikkal együtt Sopotból és előreláthatólag pénteken este már megérkeznek Stockholmba. Egy örök fiatal a természetjárás szépségeiről és hasznáról Hopp Lajos bácsi emberelő” tartozik, akikre azt szokták mondani, hogy „örök fiatalok”. Ha nem tudnánk az évei számát, a „bácsit’’ sem igen mertük volna leírni. Hatvannégy éve azonban tiszteletet parancsol akkor is, ha az alakja délceg és fiatalos maradt, s az arcának simasága, szürke ^*--fc~r~S:xs^ szemének vidám jr derűje alaposan VftMjjnV ellentmond is évei }*%. „ ll\ szamarak. ^ — Nem túlzok, ha azt mondom, r*f v; ^"F hogy munkabírás- J I bán ma frissebb- f J i nek és terméke- / / I nyebbnek érzem ' r* magam, mint 20— 25 évvel ezelőtt, *** amikor a beosztásom nem engedte jól meg számomra a r rendszeres testedzést, sportolást. . . Hopp Lajos bácsi ugyanis ma is aktív sportoló, a Fővárosi Díjbeszedő SE természetjáró szakosztályának egyik leglelkesebb tagja. Hogy mikor kezdett sportolni? — Az édesapám Csolnokon volt erdész, én tehát már egész kiskoromban megismertem, és megszerettem az erdőt, a természetet. Sok sportágat űztem fiatalabb koromban — eveztem, atlétizáltam, teniszeztem stb. de soha, egyetlen pillanatra sem lettem hűtlen a természetjáráshoz . . . Ez a szeretet, ez a ragaszkodás minden szavából árad, amikor a sportról, különösen, amikor kedvenc sportágáról beszél. — Ha a tömegsportot akarják fejleszteni, erősíteni, ha a dolgozók egészségét, életkedvét, munkalendületét akarják fokozni, van-e erre alkalmasabb sportág, mint a természetjárás? — kérdi. Hogy miért? Azt is megmagyarázza Hopp bácsi. Mert ez az a sport, amelyet gyerekkortól kezdve egészen az öregkorig egyformán űzhet mindenki. Szinte minden sportághoz kellenek bizonyos adottságok, az egyikhez erő, a másikhoz rugalmasság, kézügyesség stb. a természetjáráshoz azonban nem kell semmiféle különleges fizikai adottság. Melyek a természetjárás előnyei? Sorolná azt az idős természetrajongó napestig, s mint mondja, tán akkor sem mentené ki a tárgyat. — Én íróasztal mellett dolgozó ember vagyok, s részemre a túrázás a szó legszorosabb értelmében pihenést jelent . . . Vasárnaponként, SS*oren£erItt£vább szeret aludni, Lajos bácsi már kora reggel a hegyeket járja. Az átlagos teljesítménye napi 15—20 km között ingadozik, de előfordul a 30 km-es és ennél hosszabb túra i®. A fizikai fáradtságot a túra befejezése után egykét órai pihenés teljesen megszünteti, este már ismét frissnek érzi magát. — A tüdőnek a természetben való tartózkodás — az egész heti irodai, vagy üzemi levegő után — valóságos ,,nagytakarítást” jelent. Elfáradt idegeimet is mintha frissen ,,vasalva” kapnám vissza hétfőn reggelre a természet utánozhatatlan, pótolhatatlan ,,Patyolat üzeméből”.... A fizikai, szellemi felüdülés mellett azonban mást is ad a természet az őt szeretőnek. Felgyülemlik benne a napfény, az erdő madárfüttyös hangulata, s ez erősíti, szilárdítja benne azt a jó kedélyt, ami — Hopp Lajos szerint (s ez biztos úgy is van) — minden vérbeli természetjáró fő jellemvonása. — Lassan ötven éve vagyok természetjáró, de nem emlékszem, hogy egyetlen túráról is csalódottan, rosszkedvűen tértem volna haza. Valahogy úgy vagyok én a természettel, mint a szerelmes férfi az imádott asszonnyal: mindig kedves és szép neki, még akkor is, ha haragszik . . . Ezért van az, hogy noha szakosztályának tagjai, akivel együtt jár túrákra, mind fiatalabbak nála, mégis ő vezeti a „sort”, ő halad mindig az élen. Nem egyszer úgy kell őt megállítani: „Halló, hová rohansz úgy?!” „Ne siess annyira!” — Nem dicsekvésképpen mondom, hanem okulásképpen: hatvannégy éves vagyok, de nem érzem az öregedést. Munkahelyemre Budáról Pestre félórányira mindig gyalog járok, negyedik emeleti lakásomhoz liftet igénybe soha nem veszek. A betegségek elkerülnek, étvágyam kitűnő, kifogástalanul alszom. S ezt mind a sportnak köszönhetem . . . Szeretném ezt mindenkinek elmondani! Harcolni akarok azok ellen, akik hétfőn büszkén mondogatják: jól kipihentem magam, délig lustálkodtam tegnap az ágyban!” vagy: „Ki sem mozdultam a lakásból, egész nap pizsamában járkáltam!” Hopp Lajos bácsi szeretné mindenkinek elmondani, hogy nem a henyélés az igazi pihenés. A sport az, ami elsősorban szolgálja a kifáradt idegek rendbehozását, a vérkeringést, az anyagcsere élénkítését. Szellemi és fizikai dolgozóknak egyaránt szüksége van erre. — Sokat beszélünk mostanában „kiegészítő” sportágakról. Létezik-e olyan sportág, amelyhez a természetjárás, mint kiegészítő sport ne illenék? Szilárd meggyőződésem, hogy a természetjárásnak exilódi tömegsporttá való fejlesztése a leghálásabb megmozdulásnak ígérkezik. Hiszen a sportszempontokon túlmenően a tudomány legnagyobb forrása és tanítómestere is a természet. Az irodalom, a képzőművészet, a zene legkiemelkedőbb alkotásait is gyakran a természet ihlette. A természet persze nemcsak a tudósok és művészek területe. Minden kirándulás, minden túra közelebb viszi a túrázót a különféle tudományág — kőzettan, növénytan, állattan, meteorológia stb. — ezer rejtélyének, érdekességének megismeréséhez. Sok ötlet, kutatás, találmány az itt szerzett benyomások alapján indult el a megoldás felé .. . Tanácsokat is ad, az idős sportember a sportág megszerettetéséhez. Szaporítani kell az erdei és hegyvidéki üdülőket, hogy így is neveljünk a természet megszerettetésére. Nagy szerepe van ebben a filmeknek is. Kitűnő propagandája volt például a természetjárásnak a „Mesél a Bükk“ című kisfilm. Az Ifjúsági Könyvkiadó anyagának kiválasztásánál adjanak be helyet a turista-irodalomnak és a hozzá kapcsolódó történelmi, néprajzi és népszerű természettudományi műveknek. — Ha sikerül az ifjúság érdeklődését felébreszteni és a természet szeretetére, nyitott szemmel való szemléletére nevelni, igen hasznos munkát végzünk — mondja Hopp Lajos, s befejezésül még hozzáteszi: — Ha majd nagyon sok természetjáró lesz nálunk, akkor csupa jókedvű, munkabíró ember lesz az üzemekben, a gyárakban, a hivatalokban... Bár minél több embernek szolgálna okulásul a lelkes sportember példája. B. T. 1956. június 1. péntek - Legyőzte a fővárosiakat Marton Károly, a Lenin Kohászati Művek SK 17 éves ifjúsági versenyzője a Bp. Törekvés kajak- és kenuversenyén az ifjúsági kajak egyes hajóosztályban 13 fővárosi ifjúsági versenyzőt utasítva maga mögé szerezte meg a győzelmet 5000 méteres távon. A fiatal kajakozó egy esztendővel ezelőtt ült először kajakba. Azóta az edzések egyik legszorgalmasabb látogatója. Felvételünk Marton Károlyról verseny közben készült.