Népsport, 1956. június (12. évfolyam, 110-130. szám)
1956-06-28 / 129. szám
Mind ott leszünk!Meghívót találtam szerkesztőségi íróasztalomon. Ez nem éppen ritkaság, az újságírókat általában elég sokszor hívják (nemcsak küldik) különböző helyekre. Ez a meghívó azonban napjainkban szokatlan szerénysége, mondhatni jelentéktelen volt. Nem volt önnek sem piros, sem nemzetiszínű szegélye, nem tündököltek rajta válogatottan szép, keresett díszbetűk, s a papírja is egyszerű sokszorosító papír volt csak. Ezt a meghívót azonban vártam, megérkezésének nagyon örültem. Ez állt rajta: „Értesítünk, hogy 1956. július 1-én, vasárnap a régi MTE-isták a gödi Fészekben találkoznak. A szervező bizottság szórakozásról gondoskodik, u. m. Zlocsimpiász, Murányi utca—Váci út,, kopaszok—hajasok, stb. bajnokságok. Új szám: nagyapák— unokák mérkőzés! ,,Szövi”-ről gondoskodunk. Közlekedés: autóbuszon minden óra 30 perckor az Élmunkás térről, vonattal a Nyugati pályaudvarról 5.50-kor és 3 órakor.” Úgy vélem, ezt a lapot nemcsak volt MTE-sták olvassák (bár ezek száma is jelentős), így a be nem avatottak számára némi magyarázattal tartozom néhány sajátos kifejezésről, amely a fenti meghívót nehezen érthetővé teszi mások — és nagyon kedvessé a volt MTE-isták előtt. A Fészek. Ez volt a mi strandunk, hétvégi telepünk, nyári otthonunk, illegális és féllegális találkozóhelyünk, igazi fészkünk. Mai szemmel nézve nyomorúságos kis sátortelep a gödi dunaparton, de mi a világ legérdekesebb, legizgalmasabb helyének tartottuk. Másoknak a munkásmozgalom egy szerény emlékjele, nekünk ifjúságunk egy része. Zlocsimpiász. Volt az MTE-ben egy öreg-öreg alapító tag, Zietschower Rubin bácsi. Nem volt annak se felesége, se fia, se kutyája, se macskája, csak egy családja, az MTE. Jóval felüljárt már a hetvenen, hát odavették az egyesülethez gondnoknak. Nem volt ez valami fényes állás, de az éhenhalástól megmentette az öreget. Sokat vitáztunk vele politikáról (kicsit maradi volt az öreg), sokszor össze is zördültünk, de mindenki szerette, becsülte az öreg bútordarabot. Olyan volt ő, mint az MTE jelképe. A felszabadulás után egy nappal még bevánszorgott az egyesület régi, alagsori helyiségébe, leült a bejárat mellett a székre, az ő törzshelyére , és meghalt. Amikor Gödön sportversenyeket rendeztünk, az olimpia (akkor még olimpiásznak mondottuk) mintájára némi öngúnnyal zlocsimpiásznak neveztük ki a többféle sportágból összeállított ifjúmunkás sporttalálkozókat. Most is ilyenre készülünk. A két utcanév azokra az időkre utal, amikor az MTE-nek annyi tagja volt, hogy tornászai nem fértek el egy tornateremben és két helyen kellett tornatermet bérelnünk. A két terem között állandó volt a vetélkedés, főleg kézilabdában. Hej, micsoda rangadók is voltak azok ott a gödi homokban! Nem nagyon kell magyarázni a következő mérkőzés kiírását. Akkoriban még nehéz lett volna ilyen mérkőzést összehozni, ha csak a politikai rendőrség kezéből frisskopaszon kikerült MTE-isták nem képviselték volna a kopaszok tiszteletre méltó világtáborát. Azóta sok víz folyt le a Dunán, s minden csepp víz magával vitt egy-egy fürtöt a régi MTE-isták fejéről. Most a hajasok csapata küzd majd összeállítási gondokkal. Én mindenesetre büszkén jelentkezem. Az idén még jogosan indulhatok a hajasok között. (De mi lesz jövőre?) Hát igen. Visszaforgathatatlanul gördül előre az idő. A régi gödi előadások gyermekszereplői közben apányi-anyányi felnőttekké serdültek. De az akkori javakorabeliek sem hagyják magukat! Ezt tapasztalhatja majd a nagyapák, unokák mérkőzés ifjú csapata. A „Szövi" pedig semmi egyéb, mint emlékezés a régi AFDSZ- fiókra, amelyben a laposerszényű ifjúmunkás ismegtalálhatta magának a vasárnapi kosztját. Most a KÖZÉRT vagy valamelyik vendéglátóipari vállalat helyettesíti majd. De hol van ma olyan íze a parizernek! Több ezer embernek küldötték meg ezt a családi értesítőt. Ezzel a szervezés munkája be is fejeződött. Nincs szükség többre. Itt nem kell mozgósítani, nem kell tudatosítani a dolgozókkal a találkozó jelentőségét. Ki ne szeretné visszavarázsolni a fiatalságát? Hívtak, mind ott leszünk. Szekeres József Kelet f€érfi és tini csapata győzött a vidéki országos tenisz-csapatbajnokságon Szegeden 75 résztvevővel folyik a vidéki teniszezők országos csapatbajnoksága. A csapatbajnokság küzdelmeit kedden befejezték. A férfiak és a nők csoportjában is Kelet válogatottja bizonyult a legjobbnak. Mindkét csapat veretlenül lett bajnok. Az utolsó forduló eredményei. Férfiak: Kelet — Dél-dunántúl 8:1, Északdunántúl —Közép 6:3, Kelet —Közép 9:0, Dél-dunántúl —Dél-kelet 6:3. Nők: Északdunántúl—Közép 6:0, Kelet —Dél-dunántúl 5:1, Dél-Kelet—Dél-dunántúl 4:2, Kelet—Közép 5:1. A csapatbajnokság végeredménye. Férfiak: 1. Kelet (Madai, Szőnyi, Szitka, Barta, Kasza, Törnek, Pokorny), 8 pont, 2. Észak-dunántúl 6 p., 3. Közép 4 p., 4. Dél-dunántúl 2 p., 5. Dél-kelet 0 p. Nők: 1. Kelet (Brossmann, Gáborné, Kőhalmi, Biszterszky, Végvári, Csató), 8 pont., 2. Dél-kelet 6 p., 3. Dél-dunántúl 4 p., 4. Észak-dunántúl 2 p., 5. Közép 0 p. Nagyszabású nemzetközi sportlövő-verseny lesz július első hetében Budapesten Július 5-e és 8-a között nagyszabású nemzetközi sportlövő-verseny kerül sorra hazánkban. Legjobb sportlövőink több mint tíz ország válogatottjaival mérkőznek meg, köztük Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Lengyelország, az NSZK, Norvégia, Olaszország,, Románia és Svédország legjobbjaival. Szó van a szovjet és az osztrák sportlövők indulásáról is, így a verseny szinte felér majd egy Európa-bajnoksággal. A küzdelmek a Marczibányi téri, a nagytétényi, a margitszigeti lőtéren, továbbá a pécsi futószarvaslövő-pályán kerülnek sorra. Az alábbi versenyszámokban csapnak össze a versenyzők: Kisöbű sportpuska (három testhelyzet és összetett verseny), nagyöbű sportpuska, futószarvas-lövés, sportpisztolylövés, önműködő sportpisztolylövés, koronglövés. A magyar válogatottakat a következő keretből válogatják majd ki. Kisöbű sportpuska: Krebsz Holup, Hús, Dosztrily, Vörös-Balogh, Némethy, Lőrinczi, Talabér, Hargitai, Veressné, Kisgyörgyné, Budai és Anna. Nagyöbű sportpuska: Pankasz, Szórádi, Krebsz, Halup, Hús, Dosztály, Vörös-Balogh, Némethy. Futószarvaslövés: Kovács M., Kocsis, Farkas, Kégli, Szenes, önműködő sportpisztolylövés: Börzsönyi dr., Takács, Gyönyörű, Csobai. Sportpisztoly: Balogh, Décsey, Kelemen, Tölgyesi. Előreláthatólag szerepel a magyar válogatottban néhány tehetséges fiatal is. A lőterek előkészítése máris folyik A margitszigeti koronglövő-pályán 8000, a Marczibányi téri lőtéren szintén több ezer néző befogadására alkalmas lelátót állítanak fel. A külföldi versenyzők érkezését július 2-a körül várják. Levelek a Szerkesztőséghez Spartakiád, ahol a résztvevők csak nézők lehettek Gulyás Pál, az encsi járási MHK-bizottság elnöke érdekes levélben bírálja a falusi dolgozók spartakiádjának versenykiírását, amelyet merevnek tart. Véleményét példákkal bizonyítja: „Fügöd község a múlt évben a falusi spartakiád versenyeken a járásban a legnagyobb létszámmal vett részt. Több versenyzője az országos versenyre is eljutott. Ebben az évben is szorgalmasan készültek a spartakiád versenyekre. El is jöttek a járási döntőre. Feldíszített kerékpárokon, szalagos, pántlikás lovakon. Részt is vettek a spartakiádon, de csak a felvonuláson, s utána fájó szívvel nézték végig a versenyt a nézőtérről, mert nem versenyezhettek. Ebből a községből — de még sokbal a mi vidékünkön — több ezren járnak más helységbe, városba különféle vállalatokhoz, üzemekbe dolgozni. De csak bejárnak. Munkaidejük letelte után a legelső vonattal igyekeznek haza, sohasem sportoltak üzemüknél és ezután se igen fognak. Szívesebben futnak, ugranak, sportolnak azokkal együtt, akikkel együtt nőttek fel, együtt voltak úttörők, a falujukban. Most is együtt szerettek volna indulni a járási spartakiád versenyen. Tornászcsapatot is alakítottak, megtanulták a gyakorlatokat, csak éppen be nem mutatták. Érthető, ha nehéz nekik megmagyarázni, miért nem indulhatnak a versenyen. Javasolom, hogy az OTSB változtassa meg a versenykiírást. Indulhassanak mindazok, akik 1956. április 15. előtti időben ugyanannak a falusi sportkörnek voltak tagjai, amely községben állandó lakhelyük is van, munkahelyükre való tekintet, nélkül. Ez a módosítás több ezer falusi dolgozó részvételét jelentené a spartakiád versenyeken.” Ismét a reggeli rádiótornáról A Népsport az év eleje óta foglalkozik a reggeli rádiótorna kérdésével. Cikkek jelentek meg erről a problémáról, szakemberek és egyszerű dolgozók szóltak hozzá és egyöntetűen helytelenítették a reggeli rádiótorna megszüntetését. A közelmúltban Sándor György, a Magyar Rádió műsorszerkesztőségének vezetője nyilatkozott a kérdésről, ehhez szeretnék most véleményt fűzni. Szerintem, ha kényszerhelyzet állt is elő, lehetne megoldást találni, csak egy kis rugalmasságra lenne szükség. A reggeli ,.Vidáman — frissen” műsor keretében — meglehetősen hosszú időt biztosítottak ennek a műsornak, hiszen 4.35-től 8 óráig tart — feltétlenül helyet lehetne szorítani a reggeli tornának, annál is inkább, mert az nem venne igénybe többet öt-tíz percnél. Véleményem szerint a Magyar Rádiónak minél előbb megoldást kellene találnia, mert ezzel sok ezer dolgozó kívánságának tenne eleget, s nagymértékben elősegítené népünk egészségvédelmét. A reggeli ,Vidáman — frissen’- zenés műsor igazán csak akkor lesz „friss”, ha helyet kap benne a reggeli torna is, amely jellegénél fogva éppen ebbe a műsorba illene bele a legjobban. Nagyon sokan várják már türelmetlenül, hogy mikor csendül fel ismét a reggeli rádiótorna jól ismert zenéje. Szabadon Zoltán testnevelő tanár Pécel EGY HÉT PORTUGÁLIÁBAN A repülőtársaságok között nagy versengés folyik, melyikük tudja jobban magához édesgetni az utasokat. Igyekeznek minél jobban ellátni az embert. Van olyan társaság, ahol nemcsak a szokásos étkezéseket adják a gépen, hanem külön még italokat, gyümölcsöket, cigarettát, különféle világlapokat. Nos, ebben a versenyben — megítélésünk szerint — nagyon lemaradt az Ibériatársaság. Ennek a társaságnak a gépén utaztunk Párizsból Madridig. Nem sokat törődtek az utasokkal. Örüljenek, hogy utazhatnak ezen a gépen! Elég sokáig „élveztük” az utazást, több mint négy óra hosszat. Ez a gép ment eddigi tapasztalataink szerint a leglassabban. Egyórás késéssel érkeztünk Madrid repülőterére. Itt három órát vártunk. Nagyon vigyáztak ránk az elkerített étterem-karámban. Még egy ragyarul beszélő férfiú is volt itt. A játékosok „vargának” — titkosrendőrnek — nézték. Azt mondta: húsz éve él Dél-Amerikában. Érdekes, hogy a legtöbb magyar, akivel találkozunk így útjaink során, sietve jelenti ki, hogy — legalább két-három évtizede van távol hazájától... Rendőrök ide, rendőrök oda, sok fiatal lopakodott be az étterembe, hogy megszemléljék a magyarokat és névaláírásokat kérjenek tőlük. Negyven órával a magyar—portugál válogatott mérkőzés előtt érkeztünk meg Estorilba, a Lisszabontól 30 km-re levő üdülőhelyre, kijelölt szálláshelyünkre. Itt nagy volt a nyugalom, nem zaklatták labdarúgóinkat, messze voltak a várostól. Ha nem került volna olyan röviddel megérkezésünk után sor a válogatott mérkőzésre, biztos, hogy jobban is szerepelt volna az együttes. Nem jól, mert arra képtelen volt egyes játékosok idei gyengébb előkészülete miatt, de jobban, mint pl. Brüsszelben. Ehhez a nyugodtabb környezet, az idegek megnyugvása is elegendő lett volna. A Budapest—Lisszabon mérkőzésen például a portya viszonylagosan legjobb játékát láttuk az együttestől. E sterilban, ezen a szép fürdőhelyen, többé-kevésbé megnyugodtak a felzaklatott labdarúgó-idegek. A sok virágos park, a csend, a nyugalom jót tett. Naponta lejártak a játékosok a strandra, az ottani vendéglő Music Box-ába bedobáltak néhány escudót, s hallgatták a különféle népek különféle tánczenéjét. Ha az ember egy escudót bedobott és a kívánt lemeznek megfelelő gombot megnyomta, a gép engedelmesen emelte ki vaskarjával a lemezt , és lejátszotta. Utána azonban könyörtelenül visszarakta. Sohasem fordult elő, hogy tévedett volna, sohasem játszotta le kétszer egymásután a lemezt. — Szívtelen gép — mondták rá nem egyszer. Időnként megmártóztak a Csendesóceánban is játékosaink, de dideregve hamar kijöttek belőle. A fürdőmester hőmérővel szokta mérni a nap különböző szakaiban a vizet. Szerinte 14—15 fok Celsius volt akkoriban a hőmérséklete. A nyári Balatonhoz szokott embernek persze hideg az ilyen víz. Legfeljebb inni lenne jó, de ahhoz meg túlságosan sós. Sok a szálló és a szép villa Estorilban. Teljesen idegenforgalomra rendezték be Portugáliának ezt a szép kis helységét. Van is benne az év minden szakában , igen sok külföldi. Mostanában főleg amerikaiak, mondták a szállodai alkalmazottak, mert az angoloknak, a régi vendégeknek, egyre kevesebb a pénzük az üdülésre .. . Több volt király, kormányzó és trónkövetelő is él Estorilban. Akár a ritka vadak egy számukra készített parkban. A szállodák dolgozói nincsenek valami jó véleménnyel róluk. Ezek a szegény emberek a borravalókból élnek, s a kapott pénzösszegek alapján ítélik meg a vendégeket... Nappal nagyon meleg van Estorilban, éjjel pedig nagyon hűvös. Mindig fúj itt a szél, s ez elviselhetővé teszi a nappali hőséget is. Feltűnően sok szélkerék működik a környéken, ezekkel öntözőberendezéseket hajtatnak. A külföldieket nemcsak a szállókban és üzletekben kopasztják, hanem az előkelő Casinóban is. Különféle szerencsejátékokat lehet itt űzni az esti órákban, s erre csak az intézmény nem fizet rá. Mozija is van a kaszinónak. Ezt egyszer meglátogatták labdarúgóink. Nem engedték be őket, mert nem mindegyikük kötött nyakkendőt. Hazamentek nyakkendőért, s utána jegy helyett csak a nyakkendőt mutatták a jegyszedőnek .. . HÉV-szerű gyorsvasút jár Estoril és Lisszabon között. A dolgozók ezen közlekednek. Sok gyengén öltözött munkásembert láttunk ezen a villamoson,nem egyet a régi időkből jól ismert kendőbe kötött ételhordó lábossal ... Sok a koldus az üdülőhelyeken is, különösen pedig Lisszabonban. A koldusoknál legfeljebb a cipőtisztító több. Kávéházakban és borbélynál, nyilvános parkban és üzletekben egyaránt megrohanják ,az embert. Nem parancsol egy cipőtisztítást? A cipőtisztítók nagy számából úgy tűnik az embernek, hogy Lisszabonban nem sokan tisztítják otthon a cipőjüket. Nem egy munkanélküli tisztviselő csap fel cipőtisztítónak. Valamiből élni kell! Sok a panasz a keresetre. Jó néhány üzletben panaszkodtak a kiszolgálók, hogy keservesen tudnak kijönni keresetükből. Pedig az élet nem látszik olyan drágának Portugáliában, mint Belgiumban vagy Franciaországban. A hal, a bor és a kávé például igen olcsó. Nagyipar a halászat, tele van szőlőültetvénnyel ez a Magyarországnál alig valamivel kisebb területű, nyolcmilliós ország, a kávét pedig gyarmatairól kapja. A húsfélék, a liszt,a kenyér elég drága, s nagyon költséges a közlekedés is. A mozik hétköznap kb. 6 —15, szombaton, ünnepnap és vasárnap 10—30 forintos jegyeket árulnak. Drágák a labdarúgó-mérkőzések belépőjegyei is. A magyar—portugál válogatott mérkőzésen például 30 és 120 forint között mozogtak a belépőjegyek árai, a június 14-i első esti bikaviadalon pedig 40 és 400 forint között! A portugál nép a latin népek közé tartozik ugyan, de általában nem olyan kereskedő, mint rokonai. Sok rokonszenves, udvarias, barátságosan viselkedő emberrel találkoztunk mindenfelé. Amiben lehetett, segítségünkre voltak. Az ottani lakosok szerint Lisszabont az ógörög mitológia legendás hőse, Ulisszesz (Ulixes), más nevén Odisszeusz alapította bolyongásai közben. Jó régen, több ezer évvel ezelőtt. A város napját — június 13-án — minden évben tűzijátékkal, utcai ünnepségekkel, tánccal, zenével ünnepük. Ezen a napon a lovak és a csacsik is díszruhában — nadrágban és kabátban, szalagokkal nyakukban — húzzák a kocsikat, amint ezt Estorilban láttuk. A lapok és a rádió nyilván közöl néha ferdítéseket rólunk, mert az egyik napon egy portugál látogató suttogva kérdezte egyik vezetőnktől: — Szabad velem beszélnie? ... Hol az orosz detektív? ... Nagyon megnyugtatta az illetőt, hogy éppen akkor érkezett ki a szállónkba F. Cuvalcanti brazil szenátor, aki egy küldöttséggel Magyarországon járt és elragadtatással beszélt itteni tapasztalatairól. Hosszan beszélgetett Puskással és kijelentette: a brazil nép már alig várja, hogy láthassa a magyar labdarúgókat. Nagyon szeretik ott a labdarúgást, és sok jót hallottak már a magyarokról. Ami a labdarúgást illeti: Portugáliában is a legnépszerűbb sportág. Az utóbbi években sok híve lett a görkorcsolya-labdának, tízezres sportcsarnokot is építettek űzői és nézői számára. Persze a labdarúgással nem vetekedhet népszerűségben. Egyidőben négy új labdarúgó-stadion épül Portugáliában, a stadionok gyepszőnyege pedig páratlan. Már az első edzésen mondták játékosaink, aki ezeken a pályákon nem játszik jól, az ne is húzzon fel labdarúgó cipőt. Hm ... ez talán kissé erős volt... Ezen az alapon a városok közötti mérkőzésen egyik-másik játékosunknak mezítláb kellett volna játszania ... Népszerű a bikaviadal is. Több mint száz éve ugyan már nem szabad leszúrni a bikákat Portugáliában, s azoknak is kissé letörték (helyesebben: bepólyázzák) a szarvát, de azért sok ezren járnak bikaviadalokra. Ez a mulatság egy kissé költséges. Június 14-én, csütörtökön, az idei első esti bikaviadalon 5—6000 néző volt. Az ügyesebb viadalok éppoly kedveltek, akár a labdarúgók. Néha fellépnek ebben a szakmában nők is. Tavaly vendégszerepelt például portugál földön Conchita Chrone kisasszony Dél-Amerikából, s nagy sikere volt. Lisszabon dombok között épült, a tengerparton, a Tejo-folyó torkolatánál. Szép város, régi és új épületek váltakoznak benne, különösen érdekes régi mór városrésze. A régi utcák macskakövesek és Itt az emeletes buszok felső részében alaposan megzötyögtetik az utast, de vannak sima aszfaltos útjai is a városnak. A környék hozzácsatolásával milliós város lett az ország fővárosa. Távolbalátója csak jövőre vagy azután lesz, mesélték, de a földalatti már épül és jövőre megnyitják az első háromkilométeres szakaszt. Az utcák tiszták, az egyetlen szépséghiba, hogy lakói nem mindig zsebkendőjükbe köpnek. Néha rejtélyes fickók fogják meg az embert az utcán és zsebükből zsebkendőbe csavart, aranyosan csillogó töltőtollat húznak ki. A járatlan, aki megveszi, hamarosan rájön, hogy nem mind arany, ami fénylik. Szerencséje van, ha működik a toll. A közlekedési rendőrök júniusban már napernyő alatt munkálkodnak a városban. Van dolguk elég, mert itt is sok a gépkocsi, nagy a forgalom. j£rdekes, tanulságos volt az egy- hét Portugáliában. Ami a mieink szereplését illeti, befejezésül hadd mondjam el: a kint élő régi magyar edzők — Biri János, Gencsi Rezső és Szabó József — nagyon elégedetlenek voltak vele. Azt hallották, hogy erősen támadó a magyar válogatott játéka, de ezt egyáltalán nem látták. Ebből a szempontból is tanulságos volt ez az út — legalábbis remélem, hogy az volt — vezetőkre és játékosokra egyaránt. Rám bíztató hatása volt annak, hogy az egyhetes nyugalom sokat javított a játékon. Azt jelenti ez, hogy idegrendszerbelileg még nem mentek annyira tönkre legjobbjaink, hogy helyes életmóddal, megfelelően erős edzéssel ne lehetne segíteni formájukon. Ahogy Puskás jelentősen javult, úgy a többiek is javulhatnak, továbbra is erősségei lehetnek a válogatott együttesnek, segíthetik a fiatalok beillesztését a csapatba, tapasztalataikat átadhatják az utánuk következőknek. Ha így lesz, ez a portya is hozzájárult ahhoz, hogy egy lépést tegyünk előre labdarúgásunk megjavításában. Pálfai János Pombal márkinak, a XVIII. század nagy portugál miniszterelnökének szobra Lisszabonban. A miniszterelnök sokat tett annak érdekében, hogy Portugália a haladás útjára lépjen. Események. Az idei országos ökölvívó-bajnokságon Papp László hetedszer, Horváth István és Szabó László negyedszer, Dőri harmadszor, Nagy, Riskó II, Kisfalvi, Ráduly másodszor, Balogh és Horváth Béla pedig először szerezte meg a bajnoki címet. Érdekes, hogy Kisfalvi öt évvel ezelőtt volt először bajnok, míg Horváth István és Szabó megszakítás nélkül négyszer végzett az élen. A két új bajnok közül Horváth Béla a kevésbé ismert. A félnehézsúlyú bajnok a Győri Dózsa színeiben Benedetti Szerafina edző irányítása mellett 1949- ben ismerkedett meg az ökölvívással. Az elmúlt esztendők leforgása alatt példátlan bravúrt vitt véghez: háromszor nyert ifjúsági bajnokságot, az utolsót három hónappal ezelőtt, s most a felnőttek között is a legjobbnak bizonyult. És hogy nagyszerű helytállása nem véletlen, azt bebizonyította néhány héttel előbb is, amikor az OTSB meghívásos versenyén félnehézsúlyban megszerezte az első helyet. Horváth technikailag jól képzett öklöző, kifejezetten külharcos. Ha ütőerejét, ketanulságok, vélemények... ménységét, testi erejét sikerül növelnie, nemzetközi viszonylatban is a legjobbak közé kerülhet. Érdekes, hogy a másik új bajnok, a kis váltósúlyú Balogh Tivadar is Benedetti tanítványa. Balogh a Győri Dózsa után a Győri Vasasban versenyzett, s 1953-ban, 1954- ben néhány kiemelkedő eredményt ért el. Legyőzte például Szakáts II-t, Farkas Bélát is. Nem hivatalos válogatott mérkőzésen képviselte már hazánk színeit. 1954 decemberében Göteborgban legyőzte Bergströmöt. 1955-ben a Bp. Vasas öklözője volt, most pedig a Bp. Vörös Lobogóban versenyez. Balogh erénye a gyors, szabályos, folyamatos küzdőmodor, a gyakori kezdeményezés. Jelenlegi edzője Erőss István, Horváth Béla Sebők I (Cs. Vasas), Molnár (Bp. Kinizsi) és Rudniczai (Bp. Törekvés), Balogh pedig Bódi (Nagykanizsai Bányász). Szabó II (Győri Vasas) és B. Nagy (Szentendrei Honvéd) legyőzésével, veretlenül nyerte meg a bajnokságot. A pontatlan tájékoztatás sok bosszúságot okozott a nézőknek a négynapos 1956. június 28. csütörtök ótt Balogh Tivadar országos ökölvívó-bajnokságon. Nem túlzás azt állítani, hogy a tájékoztató bíró a küzdőfelek bemutatásánál, a kevésbé ismert ökölvívók sportkörét csak „tévedésből” találta el. Ezen a versenyzők is sokszor mosolyogtak. A jövőben ilyen nagyszabású versenyre nemcsak a rendezőknek, hanem azoknak is jól fel kell készülniük, akik a tájékoztatás nagy körültekintést, figyelmet igénylő munkáját végzik. ☆I Littomericzky 1:06.4! ördögh 1:07.2! Két 100-as női gyorsúszó eredmény, amelyre érdemes felfigyelni. Érdekes: Littomericzky több, mint egy évtizedes úszópályafutás után jutott el ehhez az eredményhez, míg ördögh rövidebb idő alatt érte el eddigi legjobbját. Az idősebb, tapasztaltabb Littomericzky és a fiatal ördögh küzdelme hozta ezt a két figyelemre méltó eredményt, amely elsősorban 4x100-as női gyorsváltónk szempontjából örvendetes. Két ellentétes modorú úszó találkozott ezen a versenyen: Littomericzky úszását inkább az erő, ördöghét a könnyedség jellemzi. Ördögh idei első rajtjával túlszárnyalta eddigi legjobb teljesítményét, kezdetnek bíztató. Ha a folytatás is hasonló lesz, akkor Ördögh beleszólhat majd a Gyenge—Szőke párharcba is. Horváth Béla