Sport, 1957. január (2. évfolyam, 1-21. szám)
1957-01-03 / 1. szám
Ami a tizenötször 90 perc mögött volt Utazzunk az MTK labdarúgóival (III.) Londonban a Manchester City és a Wolverhampton Wanderers elleni mérkőzés után már nem elsősorban mint magyarok álltak a kék-fehér játékosok az érdeklődés fényszórójában, hanem mint kitűnő labdarúgók. Olyan nagy volt az érdeklődés az MTK—Wolverhampton mérkőzés iránt, hogya televízió is közvetítette. Ekkor már sokkal nyugodtabbak voltak a fiúk, az idegek már elég jól működtek. Megengedték maguknak azt is, hogy olykor olykor kikapcsolódjanak. Ez például abból állt, hogy a ...Hull Cityben rendezett agárversenyre kimentek, nemcsak mint nézők, hanem mint fogadók is. Nagy népszerűségnek__ örvendenek Angliában az agárversenyek, amelyeken villannyal vezetett nyuszik, úgynevezett ,,elektromos nyulak” után futnak versenyt az agarak. Néhány játékos elég jól ismeri Csibész, Dagadó, Akom-Bákom, s más kényes és kiismerhetetlen paripák szokását, de magarakkal még nem volt dolguk, így hát tanácstalanul néztek körül a Hull Cityben, amikor körülvezették az istállók, illetve kutyaházak „lovászai” az izgalomtól remegő lábú kutya-arisztokratákat. Kire, illetve mire fogadjanak? . .. Volentik Béla edző a szemére bízta magát. Megtetszett neki az egyik agár, fogadott rá. Úgy látszik agárban is jó szeme van az edzőnek: hat futamból ötöt eltalált. Győztes agarai mindig pórázhosszal nyerték a versenyt. Az MTK-játékosok végignézték két angol profi jégkorongcsapatnak a szó legszorosabban vett értelmében való küzdelmét. Mindkét csapatban több kanadai is játszott, ha ezt játéknak lehetett mondani. Kárász megjegyezte: • Ezen a mérkőzésen, Babán, a legkeményebb magyar korongozó az első percben időt kérne . .. A londoni agárven^,ven szerzett tapaszthatok alap, különben arra a tretas gonnu lapra jutott az edző, » ^ ^iTromoA^ iát rri'kjd ’•el,elttr°r£? nyúl” segítségével edzB^ggy még j0ij. uakr'idTtozza" gyorsaságukat. .. London is készült a Karácsonyra, Budapest is. A fiúk jól tudták, hogy a külsőségekben nagy különbség lesz a két Karácsony között. Hazafelé készülődtek, már sokkal nyugodtabb hangon zajlottak le a telefonbeszélgetések a családtagokkal. STK-feleségek ... Róluk is meg kell emlékezni. Arról már beszámoltunk, hogy milyen jó szellem volt künn az MTK csapatában a pályán és a pályán kívül. Tudjuk azt is, hogy idegeik sokszor elernyedtek, amikor itthoni hozzátartozóikra gondoltak. De meg kell mondani azt is: a nagy megrázkódtatásokon elsősorban nem a külföldön szereplő labdarúgók estek át, hanem az itthoniak! Közel két hónapig Pesten is a telefonkészülékkel a karjukban aludtak el az MTK-feleségek. És nemcsak künn lévő férjeiket, hanem egymást is biztatták az asszonyok. Vigyáztak a családra, a gyerekre. Börzseiné, Hidegkutiné volt köztük a „kapitány”. Az elmúlt tíz esztendő fegyelme, kitűnő szelleme nemcsak a csapat tagjain, hanem a feleségeken is megmutatkozott. Nagyon nehéz időkben, nagyon nehéz tűzpróbán estek át. Elindult a csapat hazafelé, a Német Szövetségi Köztársaságon át. A Majna menti Frankfurtban, Münchenben s a többi német városban már előrevetette fényét az ünnepi hangulat. Villanyfüzérek fénylettek az utak fölött. A figyelem, a kedvesség minden jelét tapasztalhatták a magyar játékosok mindenütt. Az egyik német városban például fenyőfácskákat „csempésztek” a német sportbarátok a fiúk kocsijába. Ezek a fák lehet, hogy a Fekete-erdő fenyveseiben nőttek fel, mert a Feketeerdőben is jártak a fiúk: a vadregényes fekvésű Freiburgban is játszottak jótékony célra. A svájci, francia, német határ közelében fekvő Freiburg csapatát 5:1 arányban győzték le. (Ez a csapat az előző héten 2:2-t ért el az FC Nürnberg ellen.) A fiúknak Freiburgban eszükbe jutott — a közelben ered a Duna! . . . Kirándultak a 30 kilométerre fekvő Dunácskához, keresték, kutatták a forrást. Nehezen bukkantak rá. Elcsodálkoztak, amikor meglátták a vékonyan csörgedező kis patakot: ez lenne a Duna? ... Az volt. Apró fadarabkákra tintaceruzával üzenetet írtak: „Nemsokára otthon leszünk . . .” Aztán bedobták a vízbe, s hosszasan néztek a sziklák között bukdácsoló üzenet után. A címzettek aligha kapták meg a „levelet”... Frankfurtban ismerős de frankTunounyen kötöttek ki: a Hamburger Hof szállodában, ott, ahol a nyári portya idején laktak. Frankfurt képe is a Karácsonyt idézte. Sándor Frankfurtban még megvolt . . ., de sérülése miatt nem játszott a Frankfurt Eintracht elleni 3:3 arányban végződött mérkőzésen. Ennek a mérkőzésnek is volt „örökbecsű” gólja, úgynevezett hamisítatlan Nándi-gól. Kárász átívelt labdáját Hidegkúti kapásból lőtte a 16-osról atombombaként a bal felső sarokba. A német kapus a gól után gratulált Nándinak. av 1956 október ... A Sportuszodában az olimpiai előkészületek utolsó felvonása folyt. Szorgalomban, akarásban nem volt hiány. Reménykedés, bizakodás töltötte el a versenyzőket. Bíztak a jó szereplésben, a sikerben. Másképpen történt. Sok álom foszlott szét a melbourne-i Olimpic Poolban. Kevesen jutottak el még a döntőkig is. Sok minden közrejátszott ebben. Erről majd máskor. Most nézzük meg, mi a helyzet az úszó- és vízilabdasportban — az olimpia után. A Sportuszodában most egészen más a kép, mint 1956 októberében volt. Zsúfolt az uszoda, sok a fiatal és a fürdőző. Látni azért úszókat is. Kunsági György például éppen távozik az uszodából. — Korán reggel járunk le Tumpekkel és Nyékivel együtt — mondja. — Akkor még kevesen vannak, lehet úszni. Portyára készülünk, januárban ausztriai és németországi meghívásnak szeretnénk eleget tenni a Honvéd-vízilabdázókkal együtt. A Dózsa-úszók alaposan megfogyatkoztak. Nemcsak Gróf Ödön edző maradt kint, hanem Magyar és Pajor Éva is. Nemrég Till is eltávozott. Most Técsőy Henrik dr. és Boros Viktor irányításával készülnek a lila-fehér versenyzők. Técsőy dr. egyáltalán nem borúlátó. — Sok a fiatal, akikből hamarosan kiváló úszók lehetnek. Persze, nem könnyű dolog meglátni a tehetséget, de ebben már van némi gyakorlatom. Ez így is van. Técsey Henrik ,,bányászta” ki a legtöbb Dózsaúszót. Általában hamar megállapítja, kivel érdemes foglalkozni és kinek ajánl inkább más sportágat. Elgondolkodik: — Bizony, sok mindent kell most elölről kezdeni. De ismétlem, egyáltalán nem látom sötétnek a helyzetet. Itt van például ez a Müller-gyerek. Állítom, hogy még Magyarnál is nagyobb tehetség. Még nem kiforrott versenyző, lehet, hogy kiváló hátúszó, lehet, hogy kitűnő képességű pillangózó vagy gyorsúszó lesz majd belőle. Meg azután, még Magyar Laciról sem mondtunk le. Várjuk őt. Most egyébként Dömötör, Serfőző Magda és Bács Erzsi jár le legszorgalmasabban az uszodába. Persze, rendszeres edzésről még nem lehet beszélni. Bent az uszodában a műugrótorony mellett Gáti Károly, az MTK edzője magyarázza egy fiatal gyereknek a helyes gyorsúszó karvételt. A parton Gerendás László, az FTC másodedzője és Szecsei György, az Izzó edzője foglalkozik a fiatalokkal. Mindig az utánpótlás nevelése volt a gondjuk. A fiatalokat nevelik most is. Ha lehet, fokozott erővel és igyekezettel. Megfogyatkozott azonban nemcsak az élgárda, hanem az ifjúságiak csoportja is. A Törekvésből például Győrfy Balázs, az egyik legtehetségesebb gyorsúszó, Bari és Fogarasi, valamint Lénárd János edző távozott el, a Honvédból meg Szász Magda. A kis műugrógárdából is alig maradt néhány. Aztán vannak kevésbé ismertebbek, akik kezükbe vették a vándorbotot. — Inkább kalandvágyból, virtusból — mondja Gáti Károly edző. — Bizonyos, hogy sokan jönnek majd vissza közülük. Délre jár az idő. Feltűnnek a vízilabdázók. Lepies a Tipográfiából, Kiss Egon az MTK-ból, Varga Ferenc a Bp. Meteorból. Miről beszélgetnek? Kiss azt magyarázza, hogy alaposan megváltoznak majd az idén az erőviszonyok a vízilabdában. Súlyos vérveszteségeket szenvedtek egyes pesti csapatok. A Dózsából például Hanák, Varga, az MTK-ból Antal, Bajor, Garai, Végh, az FTC-ből Jaskó, Felkai, Demján, Szabady és Ambrus hiányzik. Alaposan megfogyatkozott a Vasas amúgy sem népes gárdája. Innen Jeneyn kívül Kotrás, Szabó és Szakács hiányzik. Hasonló a helyzet a Törekvésben és a Spartacusban is. A Törekvés csapatából Nagy, Kiricsi, Sefcsik, Kass, Kocsis, a Spartacusból Gara, Barta, Sorger, Káldi, Bánhidi is ment el. — Hogyan látja ezek után a helyzetet — tesszük fel a kérdést Bozsi Mihály dr.-nak, a Vasas edzőjének. — Kétségtelen, jelentősek a veszteségek — válaszolja. — De ezeket nem lehet és nem is szabad véglegesnek tekinteni. Hiszen az olimpiai csapat törzse itt van és akik jelenleg Melbourneből tovább utaztak, azok sem szándékoznak végleg elszakadni hazájuktól. .Itt van például Kárpáti György, aki szüleinek írt levelében arról beszél, hogy esze ágában sincs végleg külföldön letelepedni. Nem tudna elszakadni az uszodától, a barátoktól. Csupán egy keveset portyázni szeretne. Ez a vágya a legtöbb kintmaradt magyar olimpiásnak is ... — Úgy vélem, meg tudjuk tartani változatlanul Melbourne-ben megszerzett elsőségünket. Fiatal utánpótlás-gárdánk között nagyon sok a tehetség, ezek most majd nagyobb szerepet kapnak. Bizonyos, hogy rájuk fokozottabb mértékben kell támaszkodni. 1960- ra is számításba lehet venni őket. Közben a vízben már javában folyik a kétkapus játék. A Bp. Meteor játszik egy vegyes csapattal. Gulyás György edző arccín bizakodás, derűlátás látszik. Ha hiányzik is két-három játékos a csapatából, a fiatalok majd megfelelően pótolják az eltávozottakat. Hiába, ahol törődtek az utánpótlással, ott nem lehet nagy ! •”- v. j. ! melőnyjáték jegyznk, hol a másikkapu veszélyben. A 32. parrbg válíjás napján megkezdődött a sísportban a versenyidény, egyszerre három versennyel. A Bp. Honvéd futó- és ugró-, a 31. sz. Építők pedig lesiklóversenyt rendezett a Szabadság-hegyen. Mint ismeretes, a magyar válogatott keret, valamint a Bp. Dózsa síelői Zakopanéban tartózkodnak, de távollétükben is elég sokan — több mint százan — indultak el. Kitűnő havon bonyolódott le valamennyi verseny. A futóversenyen a felnőtt férfiak 10, a nőik és férfi ifik 5,az ifjúsági nők pedig 3 km-t futottak. Férfiak: 1. Kerese (Bp. Honvéd) 39:13, 2. Varga (MTK) 40:56, 3. Pauer (MTK) 43:36, 4. Erdélyi (Bp. Honvéd) 44:44, 5. Dvoracsek (Bp. Dózsa) 44:52. Az első helyért csak Kerese és Varga között volt küzdelem. Nők: 1. Doschekné (Bp. Vasas) 24:24, 2. Kállai I. (Bp. Vasas) 24:44, 3. Hemrichné (Bp. Honvéd) 25:45. A két Kállai-nővér között a pillanatnyi jobb forma döntött. Ifjúsági férfiak: 1. Körmendi (MTK) 20:23, 2. Dina (Bp. Vasas) 20:50, 3 Pajor (MTK) 21:25, 4. Szécsi (Bp. Honvéd) 22:52, 5. Regös (Bp. Honvéd) 23:16. Ifjúsági nők: Körmendi M. (MTK) 16:06, 2. Urbán (MTK) 16:11, 3. Sosovics■ka (Bp. Honvéd) 16:40, 4. Losonczy (Bp. Dózsa) 17:46, 5. Hellner (Bp. Honvéd) 18:15. A lesiklás felnőtt számaiban a vártnál színvonalasabb küzdelem született a mintegy 700 méter hosszú és 240 méter színtkülönbségű pályán. Férfiak: 1 — 2. Székely (31. sz. Építőtt) és Horn (Bp. Honvéd) 61.2, 3 Nyulászi (Bp. Dózsa) 61.3, 4. Balogh (Gyöngyösi (Kinizsi) 62.1, 5. Bérczi (Gy. Kinizsi) 64. Nők: 1. Deseő (31. sz. Építők) 81.3, 2. Steingassner (MTK) 81 , 3. Dávid (Bp. Honvéd) 82.2, 4. Deleschné (Bp Honvéd) 82.6, 5. Kovácsiné (Bp. Dózsa) 92.8. Csapatban: 1. 31 sz. Építők (Deseő, Bertényi, Szalatnai) 6:33,4. Férfi ifjúságiak: Görgényi (Bp. Honvéd) 67.8 2. Szabó A. (MTK) 69.5, 3. Frink (Bp. Honvéd) 70.7, 4. Ilii (Bp. Honvéd) 71.5, 5. Vázsonyi (Bp. Honvéd) 72.1. Csapatban: 1. Bp. Honvéd 5:51.6. Az ugróversenyt erős szélben tartották meg a János-hegyi sáncon. Hennik nagy fölénnyel" győzött. " Felnőttek: 1. Hemrik (Bp. Honvéd) 230.5 pont ( 6.5 m, 26.5 m), 2. Simó (Bp. Előre) 208 (25, 22), 3. Kozma (Bp. Honvéd) 192.5 (20, 22.5), 4. Binder (Bp. Honvéd) 100 (22, 21), 5. Dvoracsek (Bp. Dózsa) 182.5 (22.5, 18). Ifjúságiak: 1. Pajor (MTK) 210.6 (23.5, 24.5), 2. Sudár (Bp Honvéd) 179.6 (18.5, 18 5), 3 Csávás (Bp. Honvéd) 178.4 (17.5 20), 4. Heimle (MTK) 170.6 (18.5, 19 5), 5. Morócz (Bp. Előre) 169,5 (18, 20). Búcsú a németektől. Újra Bécs. Sándor itt már nem jelentkezett, úgy látszik nem tudott volna elbúcsúzni barátaitól. Sándor nyilván hiányozni fog az MTK nak, s a válogatott csapatnak. De Sándornak is hiányzik majd a fiúk szerint. Pest, a csapat, a barátok, Sala bácsi, Laci bácsi, a megszokott kártyaparti ... És atyai barátja — a Marci bácsi . . . Bukovi Márton. Szolnoknak is az a terve, hogy a Honvéddal tart. Hová?... Erre a jövő ad majd választ. Az itthoniak mindenesetre remélik, hogyha majd egyszer Szolnok hazajön, kiváló technikája mellé keménységet, átütőerőt is hoz majd magával. Lantos? ... Nem az MTK-val ment ki, nem jött velük haza. Amíg távol voltak új keretek közé került a patinás klub. Az új MTK építésében részt vállalnak a labdarúgók is. Még néhány nap és megkezdődik újra az élet a Hungária körúti stadion behavazott gyepén. Újra készül az MTK. Újabb sikerekre, újabb babérokra, mert babérral tért haza az MTK labdarúgó-csapata közel kéthónapos portyájáról. A külföld elismerésének, az itthoniak szeretetének babérjával. Karácsony előtt, mielőtt nekivágott volna az MTK Győrből a Pest felé vezető útnak, a családtagokkal való találkozás után ezt mondta a csapat legjobb idegzetű, bátor, legkeményebben játszó játékosa: „Most, itt Győrben ismertük meg a sírás örömét ...” Most pedig lépjünk ki a kocsiból, nyújtózzunk egyet kedves olvasó. Véget ért utazásunk az MTK-val. Fekete Pál ,délelőtt : Sportuszodabsi, ..................................K mi. " Késő este szállt le a croydoni repülőtérre az MTK-val a külön repülőgép, amely Angliába vitte a kék-fehéreket. A felvétel az ünnepélyes fogadtatás után készült, a repülőgép tövében. Befejeződött a világ leghosszabb sakkversenye Vasárnap délelőtt 11 óra. Az izgalom a csúcspontra hágott az Aulich utcai sakk-klubban. Az országos női egyéni sakkbajnokság utolsó fordulóját játsszák le itt. Az érdeklődés különösen két asztal felé irányul. Az egyiknél a többszörös bajnok Kertészné mérkőzik a fiatal Láng Edittel. A másik asztal mellett Hönsch Irén merül mély gondolkozásba, Balázsné elleni mérkőzése közben. E két asztalnál dől el a bajnokság sorsa. A forduló megkezdése előtt Kertészné és Hönsch egyformán 7.5 ponttal állott az élen. Most azonban újonc bajnokra van kilátás. Kertészné állása aggasztónak mutatkozik. Hönsch pozíciója viszont annál kedvezőbb. De a helyzet hirtelen megváltozik. Láng elhamarkodja a támadást, Kertészné egyszerre döntő fölényhez jut. Hönsch viszont Láng példáját követi, hibásan bonyolít le, s hadállása döntetlen színezetűvé romlik. Amikor Kertészné a kora délutáni órákban megszerzi a győzelmet, úgy látszik, hogy ez a bajnokságot is jelenti. Hönsch csekély állásfölénye — helyes ellenjáték esetén — aligha elég a nyeréshez. Balázsné nem is játszik rosszul, csak éppen lassan. A hosszú küzdelemtől kifáradva mind hosszasabban gondolkozik el, elfeledkezik az időjelző óra figyelemmel kíséréséről. A játék hetedik órájában átlépte a gondolkodási időt, s így a szabályok értelmében elvesztette a játszmát. Néhány perc múlva Katona Lajos versenyvezető már hirdeti is a végeredményt. Az 1— 2. helyen Hönsch Irén és Kertész Béláné holtversenyben végzett egyformán 8.5 ponttal. A bajnoki címért a szövetség vezetősége által később megállapítandó időpontban páros mérkőzést kell vívniok. 3. Lángos 8, 4. Sinka 6.5, 5. Honfiné 6, 6. Láng 6, 7. Liskáné 5.5, 8. Brádt B. 4.5, 9. Boryné 4.5, 10. Balázsné 4, 11. Finta 4, 12. Nemessányiné 0 pont. 6, 6. Láng 6, 7. Liskáné 5.5, 8. Brádt B. 4.5, 9. Boryné 4.5, 10. Balázsné 4, 11. Finta 4, 12. Nemessányiné 0 pont. A sakkozás évkönyveiben pedig feljegyzésre kerül, hogy az 1956. évi magyar női bajnokság október 13-án kezdődött és december 30-án fejeződött be. Ilyen hosszú versenyre nincs példa a sakk történetében. Pedig mindössze 12 résztvevője volt, a tartamát eredetileg 16 napra tervezték. De amit rövidre terveztek, a történelem megtoldta két hónappal. Az október 22-én lebonyolított 9. forduló után már csak 7 függő játszma és még 2 teljes forduló volt hátra. Másnap azonban már nem folytathatták a küzdelmet. A négy vidéki versenyző néhány napig még a Palace szállóban maradt. Először a szegedi Nemessányiné utazott haza. A férje motorkerékpáron jött érte, Finta és Lángos Tatabányára, Liskáné pedig Békéscsabára csak október végén jutott. Amikor a Magyar Sakkszövetség ideiglenes vezetősége megalakult, választania kellett, hogy befejezettnek nyilvánítja-e a versenyt a 9. fordulóval, az addigi sorrend alapján, vagy felhívja a versenyzőket a küzdelem folytatására. Az utóbbi álláspont győzött, s a befejezés igazolta azokat, akik bíztak benne, hogy női sakkozóink legyőzik a nehézségeket. A négy vidéki versenyző közül egyedül a már versenyen kívül álló Nemessányiné nem jelent meg. Elmaradása senkit sem sújtott, hiszen összes előző játszmáit elvesztette. A fővárosiak valamennyien a második rajthoz állottak december 27-én. A befejező szakasz kitűnően sikerült. A küzdelem éles voltát mutatja, hogy a két vezető, Kertészné és Hönsch egyformán ebben a szakaszban veszítette el veretlenségét. Kevesen múlt, hogy Lángos utolérje őket és hármas holtverseny alakuljon ki. A verseny iránti érdeklődés — különösen az utolsó fordulóban — csúcsforgalmat ért el. Méltán, mert női sakkozóink sportszerűségből és küzdőszellemből egyaránt kitűnően vizsgáztak. (B. G.)