Sport, 1957. január (2. évfolyam, 1-21. szám)

1957-01-03 / 1. szám

Am­i a tizenötször 90 perc mögött volt Utazzunk az MTK labdarúgóival (III.) Londonban a Manches­ter City és a Wolverhampton Wanderers elleni mérkőzés után már nem elsősorban mint ma­gyarok álltak a kék-fehér játé­kosok az érdeklődés fényszóró­jában, hanem mint kitűnő labda­rúgók. Olyan nagy volt az ér­deklődés az MTK—Wolver­hampton mérkőzés iránt, hogy­­a televízió is közvetítette. Ekkor már sok­kal nyugodtabbak vol­tak a fiúk, az idegek már elég jól működtek. Megengedték maguknak azt is, hogy olykor olykor kikapcsolódjanak. Ez például abból állt, hogy a ...Hull Cityben rendezett agárversenyre kimentek, nemcsak mint nézők, hanem mint fogadók is. Nagy népszerűségnek__ örven­denek Angliában az agárverse­nyek, amelyeken villannyal ve­zetett nyuszik, úgynevezett ,,elektromos nyulak” után fut­nak versenyt az agarak. Néhány játékos elég jól ismeri Csibész, Dagadó, Akom-Bákom, s más kényes és kiismerhetetlen pari­pák szokását, de m­agarakkal még nem volt dolguk, így hát tanácstalanul néztek körül a Hull Cityben, amikor körülvezet­ték az istállók, illetve kutya­házak „lovászai” az izgalomtól remegő lábú kutya-arisztokratá­kat. Kire, illetve mire fogadja­nak? . .. Volentik Béla edző a szemére bízta magát. Megtet­szett neki az egyik agár, foga­dott rá. Úgy látszik agárban is jó szeme van az edzőnek: hat futamból ötöt eltalált. Győztes agarai mindig pórázhosszal nyerték a versenyt. Az MTK-játékosok végignéz­ték két angol profi jégkorong­­csapatnak a szó legszorosabban vett értelmében való küzdelmét. Mindkét csapatban több kana­dai is játszott, ha ezt játéknak lehetett mondani. Kárász meg­jegyezte: •­ Ezen a mérkőzésen, Ba­bán, a legkeményebb magyar korongozó az első percben időt kérne . .. A londoni agárven^,ven szerzett tapaszthatok alap, különben arra a tretas gonnu lapra jutott az edző, » ^ ^iTromoA^ iát rri'kjd ’•el,elttr°r£? nyúl” se­gítségével edzB^ggy még j0ij. uakr'i­dTtozza" gyorsaságukat. .. London is készült a Kará­csonyra, Budapest is. A fiúk jól tudták, hogy a külsőségek­ben nagy különbség lesz a két Karácsony között. Hazafelé ké­szülődtek, már sokkal nyugod­­tabb hangon zajlottak le a tele­fonbeszélgetések a családtagok­kal. S­­TK-feleségek ... Róluk is meg kell emlékezni. Arról már beszámoltunk, hogy milyen jó szellem volt künn az MTK csa­patában a pályán és a pályán kívül. Tudjuk azt is, hogy ide­geik sokszor elernyedtek, ami­kor itthoni hozzátartozóikra gon­doltak. De meg kell mondani azt is: a nagy megrázkódtatá­sokon elsősorban nem a külföl­dön szereplő labdarúgók estek át, hanem az itthoniak! Közel két hónapig Pesten is a telefon­­készülékkel a karjukban alud­tak el az MTK-feleségek. És nemcsak künn lévő férjeiket, hanem egymást is biztatták az asszonyok. Vigyáztak a család­ra, a gyerekre. Börzseiné, Hi­­degkutiné volt köztük a „kapi­tány”. Az elmúlt tíz esztendő fegyelme, kitűnő szelleme nem­csak a csapat tagjain, hanem a feleségeken is megmutatkozott. Nagyon nehéz időkben, nagyon nehéz tűzpróbán estek át. Elindult a csapat hazafelé, a Német Szövetségi Köztársaságon át. A Majna menti Frankfurt­ban, Münchenben s a többi né­met városban már előrevetette fényét az ünnepi hangulat. Vil­lanyfüzérek fénylettek az utak fölött. A figyelem, a kedvesség minden jelét tapasztalhatták a magyar játékosok mindenütt. Az egyik­ német városban pél­dául fenyőfácskákat „csempész­tek” a német sportbarátok a fiúk kocsijába. Ezek a fák le­het, hogy a Fekete-erdő fenyve­seiben nőttek fel, mert a Fekete­erdőben is jártak a fiúk: a vad­regényes fekvésű Freiburgban is játszottak jótékony célra. A svájci, francia, német határ kö­zelében fekvő Freiburg csapatát 5:1 arányban győzték le. (Ez a csapat az előző héten 2:2-t ért el az FC Nürnberg ellen.) A fiúknak Freiburgban eszükbe ju­tott — a közelben ered a Du­na! . . . Kirándultak a 30 kilo­méterre fekvő Dunácskához, ke­resték, kutatták a forrást. Nehe­zen bukkantak rá. Elcsodálkoz­tak, amikor meglátták a véko­nyan csörgedező kis patakot: ez lenne a Duna? ... Az volt. Apró fadarabkákra tintaceru­zával üzenetet írtak: „Nemso­kára otthon leszünk . . .” Aztán bedobták a vízbe, s hosszasan néztek a sziklák között bukdá­csoló üzenet után. A címzettek aligha kapták meg a „levelet”... Frankfurtban ismerős de frankTunoun­­yen kötöttek ki: a Hamburger Hof szállodá­ban, ott, ahol a nyári portya idején laktak. Frankfurt képe is a Karácsonyt idézte. Sándor Frankfurtban még megvolt . . ., de sérülése miatt nem játszott a Frankfurt Ein­tracht elleni 3:3 arányban vég­ződött mérkőzésen. Ennek a mérkőzésnek is volt „örökbe­csű” gólja, úgynevezett hamisí­tatlan Nándi-gól. Kárász átívelt labdáját Hidegkúti kapásból lőtte a 16-osról atombombaként a bal felső sarokba. A német ka­pus a gól után gratulált Nándi­­nak. av 1956 október ... A Sportuszodá­ban az olimpiai előkészületek utolsó felvonása folyt. Szorgalom­ban, akarásban nem volt hiány. Reménykedés, bizakodás töltötte el a versenyzőket. Bíztak a jó szereplésben, a sikerben. Máskép­pen történt. Sok álom foszlott szét a melbourne-i Olimpic Pool­­ban. Kevesen jutottak el még a döntőkig is. Sok minden közre­játszott ebben. Erről majd más­kor. Most nézzük meg, mi a hely­zet az úszó- és vízilabdasportban — az olimpia után. A Sportuszodában most egészen más a kép, mint 1956 októberé­ben volt. Zsúfolt az uszoda, sok a fiatal és­­ a fürdőző. Látni azért úszó­kat is. Kunsági György például éppen távozik az uszodából. — Korán reggel járunk le Tum­­pekkel és Nyékivel együtt — mondja. — Akkor még kevesen vannak, lehet úszni. Portyára ké­szülünk, januárban ausztriai és németországi meghívásnak szeret­nénk eleget tenni a Honvéd-vízi­labdázókkal együtt. A Dózsa-úszók alaposan meg­fogyatkoztak. Nemcsak Gróf Ödön edző maradt kint, hanem Ma­gyar és Pajor Éva is. Nemrég Till is eltávozott. Most Técsőy Henrik dr. és Boros Viktor irá­nyításával készülnek a lila-fehér versenyzők. Técsőy dr. egyáltalán nem borúlátó. — Sok a fiatal, akikből hama­rosan kiváló úszók lehetnek. Per­sze, nem könnyű dolog meglátni a tehetséget, de ebben már van némi gyakorlatom. Ez így is van. Técsey Henrik ,,bányászta” ki a legtöbb Dózsa­­úszót. Általában hamar megálla­pítja, kivel érdemes foglalkozni és kinek ajánl inkább más sport­ágat. Elgondolkodik: — Bizony, sok­ mindent kell most elölről kezdeni. De ismét­lem, egyáltalán nem látom sötétnek a helyzetet. Itt van például ez a Müller-gye­­rek. Állítom, hogy még Magyar­nál is nagyobb tehetség. Még nem kiforrott versenyző, lehet, hogy kiváló hátúszó, lehet, hogy ki­tűnő képességű pillangózó vagy gyorsúszó lesz majd belőle. Meg azután, még Magyar Laciról sem mondtunk le. Várjuk őt. Most egyébként Dömötör, Serfőző Mag­da és Bács Erzsi jár le legszor­galmasabban az uszodába. Per­sze, rendszeres edzésről még nem lehet beszélni. Bent az uszodában a műugró­­torony mellett Gáti Károly, az MTK edzője magyarázza egy fia­tal gyereknek a helyes gyorsúszó karvételt. A parton Gerendás László, az FTC másodedzője és Szecsei György, az Izzó edzője foglalkozik a fiatalokkal. Mindig az utánpótlás nevelése volt a gondjuk. A fiatalokat nevelik most is. Ha lehet, fokozott erővel és igyekezettel. Megfogyatkozott azonban nem­csak az élgárda, hanem az ifjú­ságiak csoportja is. A Törekvés­ből például Győrfy Balázs, az egyik legtehetségesebb gyorsúszó, Bari és Fogarasi, valamint Lé­­nárd János edző távozott el, a Honvédból meg Szász Magda. A kis műugrógárdából is alig ma­radt néhány. Aztán vannak ke­vésbé ismertebbek, akik kezükbe vették a vándorbotot. — Inkább kalandvágyból, virtus­ból — mondja Gáti Károly edző. — Bizonyos, hogy sokan jönnek majd vissza közülük. Délre jár az idő. Feltűnnek a vízilabdázók. Lepies a Tipográfiából, Kiss Egon az MTK-ból, Varga Ferenc a Bp. Meteorból. Miről beszélgetnek? Kiss azt magyarázza, hogy alapo­san megváltoznak majd az idén az erőviszonyok a vízilabdában. Súlyos vérveszteségeket szenved­tek egyes pesti csapatok. A Dó­zsából például Hanák, Varga, az MTK-ból Antal, Bajor, Garai, Végh, az FTC-ből Jaskó, Felkai, Demján, Szabady és Ambrus hiányzik. Alaposan megfogyatko­zott a Vasas amúgy sem népes gárdája. Innen Jeneyn kívül Kot­rás, Szabó és Szakács hiányzik. Hasonló a helyzet a Törekvésben és a Spartacusban is. A Törek­vés csapatából Nagy, Kiricsi, Sef­­csik, Kass, Kocsis, a Spartacus­­ból Gara, Barta, Sorger, Káldi, Bánhidi is ment el. — Hogyan látja ezek után a helyzetet — tesszük fel a kérdést Bozsi Mi­hály dr.-nak, a Vasas edzőjének. — Kétségtelen, jelentősek a veszteségek — válaszolja. — De ezeket nem lehet és nem is sza­bad véglegesnek tekinteni. Hi­szen az olimpiai csapat törzse itt van és akik jelenleg Melbourne­­ből tovább utaztak, azok sem szándékoznak végleg elszakadni hazájuktól. .Itt van például­ Kár­páti György, aki szüleinek írt le­velében arról beszél, hogy esze ágában sincs végleg külföldön le­telepedni. Nem tudna elszakadni­ az uszodától, a barátoktól. Csu­pán egy keveset portyázni sze­retne. Ez a vágya a legtöbb kint­maradt magyar olimpiásnak is ... — Úgy vélem, meg tudjuk tar­tani változatlanul Melbourne-ben megszerzett elsőségünket. Fiatal utánpótlás-gárdánk között nagyon sok a tehetség, ezek most majd nagyobb szerepet kapnak. Bizo­nyos, hogy rájuk fokozottabb mértékben kell támaszkodni. 1960- ra is számításba lehet venni őket. Közben a vízben már javában folyik a kétkapus játék. A Bp. Meteor játszik egy vegyes csa­­pattal. Gulyás György edző ar­­­­ccín bizakodás, derűlátás látszik.­­ Ha hiányzik is két-három játékos a csapatából, a fiatalok majd­­ megfelelően pótolják az eltávo­­­­zottakat. Hiába, ahol törődtek az­­ utánpótlással, ott nem lehet nagy ! •”­- v. j. ! m­előnyj­áték­ j­egyznk, hol a másik­­kapu veszélyben. A 32. parrb­­g válíjás napján meg­kezdődött a sísportban a ver­senyidény, egyszerre három ver­sennyel. A Bp. Honvéd futó- és ugró-, a 31. sz. Építők pedig lesiklóversenyt rendezett a Sza­badság-hegyen. Mint ismeretes, a magyar válogatott keret, va­lamint a Bp. Dózsa síelői Zako­panéban tartózkodnak, de távol­létükben is elég sokan — több mint százan — indultak el. Ki­tűnő havon bonyolódott le vala­mennyi verseny. A futóversenyen a felnőtt férfiak 10, a nőik és férfi ifik 5,­az ifjúsági nők pe­dig 3 km-t futottak. Férfiak: 1. Kerese (Bp. Hon­véd) 39:13, 2. Varga (MTK) 40:56, 3. Pauer (MTK) 43:36, 4. Erdélyi (Bp. Honvéd) 44:44, 5. Dvoracsek (Bp. Dózsa) 44:52. Az első helyért csak Kerese és Var­ga között volt küzdelem. Nők: 1. Doschekné (Bp. Vasas) 24:24, 2. Kállai I. (Bp. Vasas) 24:44, 3. Hemrichné (Bp. Honvéd) 25:45. A két Kállai-nővér között a pilla­natnyi jobb forma döntött. Ifjú­sági férfiak: 1. Körmendi (MTK) 20:23, 2. Dina (Bp. Vasas) 20:50, 3 Pajor (MTK) 2­1:25, 4. Szécsi (Bp. Honvéd) 22:52, 5. Regös (Bp. Honvéd) 23:16. Ifjúsági nők:­­ Körmendi M. (MTK) 16:06, 2. Urbán (MTK) 16:11, 3. Sosovics­­■ka (Bp. Honvéd) 16:40, 4. Lo­sonczy (Bp. Dózsa) 17:46, 5. Hell­­ner (Bp. Honvéd) 18:15. A lesiklás felnőtt számaiban a vártnál szín­vonalasabb küzdelem született a mintegy 700 méter hosszú és 240 méter színtkülönbségű pályán. Férfiak: 1 — 2. Székely (31. sz. Építőtt) és Horn (Bp. Honvéd) 61.2, 3 Nyulászi (Bp. Dózsa) 61.3, 4. Balogh (Gyön­gyösi (Kinizsi) 62.1,­­ 5. Bérczi (Gy. Kinizsi) 64. Nők: 1. Deseő (31. sz. Építők) 81.3, 2. Stein­­gassner (MTK) 81 , 3. Dávid (Bp. Honvéd) 82.2, 4. De­leschné (Bp Honvéd) 82.6, 5. Kovácsiné (Bp. Dózsa) 92.8. Csapatban: 1. 31 sz. Építők (Deseő, Bertényi, Szalatnai) 6:33,4. Férfi ifjúságiak:­­ Görgényi (Bp. Honvéd) 67.8 2. Szabó A. (MTK) 69.5, 3. Frink (Bp. Honvéd) 70.7, 4. Ilii (Bp. Honvéd) 71.5, 5. Vázsonyi (Bp. Honvéd) 72.1. Csapatban: 1. Bp. Honvéd 5:51.6. Az ugróversenyt erős szélben tartották meg a János-hegyi sánco­n. Hennik nagy fölénnyel" győzött. " Felnőttek: 1. Hemrik (Bp. Honvéd) 230.5 pont ( 6.5 m, 26.5 m), 2. Simó (Bp. Előre) 208 (25, 22), 3. Kozm­a (Bp. Honvéd) 192.5 (20, 22.5), 4. Bin­der (Bp. Honvéd) 100 (22, 21), 5. Dvoracsek (Bp. Dózsa) 182.5 (22.5, 18). Ifjúságiak: 1. Pajor (MTK) 210.6 (23.5, 24.5), 2. Sudár (Bp Honvéd) 179.6 (18.5, 18 5), 3 Csávás (Bp. Honvéd) 178.4 (17.5 20), 4. Heimle (MTK) 170.6 (18.5, 19 5), 5. Morócz (B­p. Előre) 169,5 (18, 20). Búcsú a németektől. Újra Bécs. Sándor itt már nem je­lentkezett, úgy látszik nem tu­dott volna elbúcsúzni barátaitól. Sándor nyilván hiányozni fog az MTK nak, s a válogatott csa­patnak. De Sándornak is hiány­zik majd a fiúk szerint. Pest, a csapat, a barátok, Sala bácsi, Laci bácsi, a megszokott kár­tyaparti ... És atyai barátja — a Marci bácsi . . . Bukovi Már­ton. Szolnoknak is az a terve, hogy a Honvéddal tart. Hová?... Erre a jövő ad majd választ. Az itthoniak mindenesetre remélik, hogyha majd egyszer Szolnok hazajön, kiváló technikája mellé keménységet, átütőerőt is hoz majd magával. Lantos? ... Nem az MTK-val ment ki, nem jött velük haza. Amíg távol voltak új keretek közé került a pati­nás klub. Az új MTK építésé­ben részt vállalnak a labdarú­gók is. Még néhány nap és megkezdődik újra az élet a Hungária körúti stadion beha­vazott gyepén. Újra készül az MTK. Újabb sikerekre, újabb babérokra, mert babérral tért haza az MTK labdarúgó-csapata közel kéthónapos portyájáról. A külföld elismerésének, az itt­honiak szeretetének babérjával. Karácsony előtt, mielőtt neki­vágott volna az MTK Győrből a Pest felé vezető útnak, a csa­ládtagokkal való találkozás után ezt mondta a csapat leg­jobb idegzetű, bátor, legkemé­nyebben játszó játékosa: „Most, itt Győrben ismertük meg a sírás örömét ...” Most pedig lépjünk ki a ko­csiból, nyújtózzunk egyet ked­ves olvasó. Véget ért utazásunk az MTK-val. Fekete Pál ,délelőtt : Sportuszodabsi, ..................................K­ m­­i. " Késő este szállt le a croydoni repülőtérre az MTK-val a külön repülőgép, amely­­ Angliába vitte a kék-fehéreket. A felvétel az ünnepélyes fogadtatás után készült, a repülőgép tövében. Befejeződött a világ leghosszabb sakkversenye Vasárnap délelőtt 11 óra. Az izgalom a csúcspontra hágott az Aulich utcai sakk-klubban. Az országos női egyéni sakk­­bajnokság utolsó fordulóját játsszák le itt. Az érdeklődés különösen két asztal felé irá­nyul. Az egyiknél a többszö­rös bajnok Kertészné mérkő­zik a fiatal Láng Edittel. A másik asztal mellett Hönsch Irén merül mély gondolkozás­ba, Balázsné elleni mérkőzése közben. E két asztalnál dől el a bajnokság sorsa. A forduló megkezdése előtt Kertészné és Hönsch egyformán 7.5 ponttal állott az élen. Most azonban újonc bajnok­ra van kilátás. Kertészné ál­lása aggasztónak mutatkozik. Hönsch pozíciója viszont an­nál kedvezőbb. De a helyzet hirtelen megváltozik. Láng el­hamarkodja a támadást, Ker­tészné egyszerre döntő fölény­hez jut. Hönsch viszont Láng példáját követi, hibásan bo­nyolít le, s hadállása döntet­len színezetűvé romlik. Ami­kor Kertészné a kora délutáni órákban megszerzi a győzel­met, úgy látszik, hogy ez a bajnokságot is jelenti. Hönsch csekély állásfölénye — helyes ellenjáték esetén — aligha elég a nyeréshez. Ba­lázsné nem is játszik rosszul, csak éppen lassan. A hosszú küzdelemtől kifáradva mind hosszasabban gondolkozik el, elfeledkezik az időjelző óra figyelemmel kíséréséről. A já­ték hetedik órájában átlépte a gondolkodási időt, s így a sza­bályok értelmében elvesztette a játszmát. Néhány perc múlva Katona Lajos versenyvezető már hir­deti is a végeredményt. Az 1— 2. helyen Hönsch Irén és Ker­tész Béláné holtversenyben végzett egyformán 8.5 ponttal. A bajnoki címért a szövetség vezetősége által később meg­állapítandó időpontban páros mérkőzést kell vívniok. 3. Lán­­gos 8, 4. Sinka 6.5, 5. Honfiné 6, 6. Láng 6, 7. Liskáné 5.5, 8. Brádt B. 4.5, 9. Boryné 4.5, 10. Balázsné 4, 11. Finta 4, 12. Nemessányiné 0 pont. 6, 6. Láng 6, 7. Liskáné 5.5, 8. Brádt B. 4.5, 9. Boryné 4.5, 10. Balázsné 4, 11. Finta 4, 12. Nemessányiné 0 pont. A sakkozás évkönyveiben pedig feljegyzésre kerül, hogy az 1956. évi magyar női baj­nokság október 13-án kezdő­dött és december 30-án fejező­dött be. Ilyen hosszú verseny­re nincs példa a sakk történe­tében. Pedig mindössze 12 résztvevője volt, a tartamát eredetileg 16 napra tervezték. De amit rövidre terveztek, a történelem megtoldta két hó­nappal. Az október 22-én lebo­nyolított 9. forduló után már csak 7 függő játszma és még 2 teljes forduló volt hátra. Másnap azonban már nem folytathatták a küzdelmet. A négy vidéki versenyző néhány napig még a Palace szállóban maradt. Először a szegedi Ne­messányiné utazott haza. A férje motorkerékpáron jött érte, Finta és Lángos Tatabá­nyára, Liskáné pedig Békés­csabára csak október végén jutott. Amikor a Magyar Sakkszö­vetség ideiglenes vezetősége megalakult, választania kellett, hogy befejezettnek nyilvánít­ja-e a versenyt a 9. forduló­val, az addigi sorrend alapján, vagy felhívja a versenyzőket a küzdelem folytatására. Az utóbbi álláspont győzött, s a befejezés igazolta azokat, akik bíztak benne, hogy női sakko­zóink legyőzik a nehézségeket. A négy vidéki versenyző kö­zül egyedül a már versenyen kívül álló Nemessányiné nem jelent meg. Elmaradása senkit sem sújtott, hiszen összes előző játszmáit elvesztette. A fővárosiak valamennyien a második rajthoz állottak de­cember 27-én. A befejező szakasz kitűnően sikerült. A küzdelem éles vol­tát mutatja, hogy a két vezető, Kertészné és Hönsch egyfor­mán ebben a szakaszban ve­szítette el veretlenségét. Keve­sen múlt, hogy Lángos utolérje őket és hármas holtverseny alakuljon ki. A verseny iránti érdeklődés — különösen az utolsó forduló­ban — csúcsforgalmat ért el. Méltán, mert női sakkozóink sportszerűségből és küzdőszel­lemből egyaránt kitűnően vizsgáztak. (B. G.)

Next