Sport, 1957. március (2. évfolyam, 42-63. szám)

1957-03-01 / 42. szám

PÉNTEK, 195­7. Ara: 60 fillér II. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM Győztek a Dózsa-ökölvívók Kolozsvárott mz Ő­szinte val­lomás... (Beszélgetés Más Zoltán labdarúgóval) Hozzászóltak a megyei a magyar sport átszervezésének kérdéseihez Nagyjelentőségű értekezlet zajlott le csütörtökön délelőtt a Magyar Sport Házában. A Sporthivatal a­­ megyei testnevelési és sportfelügyelőket hívta össze, hogy megbeszéljék a magyar sport átszervezésének fontos kérdé­seit. Hegyi Gyula, a magyar testnevelési és sportmozgalom vezetésével és­­át­szervezésével megbízott kormánybi­zottság elnöke tartott bevezető beszé­det, majd a hozzászólások következ­tek. Mind a bevezető beszéd, mind a hozzászólások tartalmából, nem ke­vésbé pedig az utóbbiak nagy számá­ból joggal vonhatjuk le a következte­tést, hogy még sok ugyan a megoldat­lan kérdés, de hatalmas a lelkesedés és az igyekezet is, amellyel az állami sportszerv vidéki és fővárosi képvise­lői hozzá akarnak járulni a felfelé vivő út megkereséséhez. Rengeteg kérdés került szóba és kö­zöttük nem egy alapvető fontosságú kérdés, így például mindjárt bevezető­ben félreérthetetlenül leszögezte az ér­tekezlet, hogy a magyar testnevelési és sportmozgalom továbbra is a szo­cializmus­ elvi alapján áll és továbbra is állami irányítás alatt marad. A kü­lönbség abban mutatkozik majd, hogy az állami szerv a jövőben nem végez gyakorlati munkát (ezt már erősen csökkentett létszáma is lehetetlenné teszi), a versenyek, bajnokságok, ese­mények lebonyolítása és általában a sportélet gyakorlati irányítása a szö­vetségek feladata lesz. A sport tehát a társadalom kezé­be kerül, a szövetségek nagyobb önállóságot kapnak, de természe­tesen ezzel párhuzamosan na­gyobb lesz a felelősségük is. Mert éljük az átszervezés nehéz,­fe­lelősségtelj­es napjait. Most kell na­gyon vigyáznunk, hogy mindent a le­hető legjobban oldjunk meg, mert hosszú évek jövendő munkájának, sike­reinek alapját­ rakjuk le. Ki kell küszö­bölnünk a múlt hibáit, de nem szabad mindent elvetnünk, amit a múlt terem­tett, hiszen a volt OTSB is sok ered­ményt mutathat fel. Vigyáznunk kell, hogy az újonnan alakult szövetségekben ne kapjanak helyet olyan elemek, amelyeknek a múltban sem volt, s ma sem szívügye a szocializmus, vigyáznunk kell, hogy a szövetségek életében ne szenvedjen csorbát a demokratizmus elve. Nem szabad megengedni azt sem, hogy a szövetségek és a különböző egyesüle­tek főként külföldi portyákkal foglal­kozzanak, amikor az égető kérdések egész halmaza vár megoldásra. Most még ne az legyen a leg­fontosabb, hogy utazzunk. Először hozzuk rendbe a portánkat, r­örög munkával keressük meg a helyes utat, induljunk is el rajta, aztán majd utána nézhetünk a külföldi portyáknak, mérkőzéseknek is.­­ A munka nem könnyű, mert erősen lecsökkent az állami apparátus lét­száma, megszűntek a szakszervezeti sportegyesületek, ezzel a függetlení­tett funkcionárusok több ezre kapcso­lódott ki, ugyanakkor az állam anyagi támogatása a tavalyihoz képest a felénél is kevesebbre csökkent. A tár­sadalmi munkások lelkes hadát kell tehát mozgósítani és ez nem kis fel­adat. Ezzel kapcsolatban szinte valameny­­nyi megyei sportfelügyelőnek az volt a véleménye, hogy a különböző szak­­szövetségek területi beosztása, főként természetesen a labdarúgó-szövetségé, megnehezíti a társadalmi munkások bekapcsolását. Egyöntetűen azzal in­dokolták ezt az állítást, hogy az olyan megyék társadalmi munkásai, ame­lyekben nem székel alszövetség, el­vesztik a kedvüket és elmaradnak. Azt javasolták tehát a megyei sportfelügyelők, hogy minden sportágban (főként a labdarúgás­ban) minden megye külön alszö­vetség legyen, s csak olyan sportágakban, olyan or­szágrészeken legyen átfogóbb a terü­leti beosztás, ahol nem elég erőteljes még az élet az illető sportágban. Hasonlóképpen egyhangú kívánság volt, hogy állítsák vissza a járási TSB-ket, illetve azok új változatát és több megyei sportfelügyelő akadt, aki kettőről háromra kívánta emelni egy­­egy megyei sportfelügyelőség létszá­mát. Félreérthetetlenül csendült ki a hozzászólásokból, hogy az egybegyűl­tek nem tudják elképzelni az eredmé­nyes munkát az állami gépezet ará­nyainak növelése nélkül. Ebben két­ségtelenül van is valami, ha a pilla­natnyi helyzetet vesszük figyelembe, de érezhető volt, hogy a hozzászólások idevonatkozó ré­szét nemcsak a sportszeretet, ha­nem a hivatali sovinizmus is su­gallta. . Elhangzott olyan érvelés is, hogy a szakszövetségek a tömegsporttal a múltban nem törődtek, ugyanígy nem fognak törődni most sem, a lecsök­kentett létszámú állami szerv pedig, amely a múltban ezt a kérdést a szí­vén viselte, most a lehetőségek hiá­nyában nem tud vele törődni. Nincs tehát gazdája a tömegsportnak. Mások azt jelentették ki, hogy a falu sportjának nincs gazdája. A falu­ban rábízták a sportot az EPOSZ-ra. Mivel azonban az ifjúsági szervezetek a múltban is keveset tettek a falu sportjáért, félő, hogy ez helyenként most is így lesz. Ezzel kapcsolatosan merült fel a spartakiádok kérdése is. A spartakiádokat megszerette a falu népe, szívesen, vett részt rajtuk. Ez azonban még kevés, a spartakiádokon keresztül nem lehet a szó igazi értel­mében vett tömegsportot teremteni, mert nem adnak elég versenylehetősé­get a falusi sportolóknak. Olyan megoldást kell keresni, amely lehetővé teszi, hogy a spor­tolni kívánó falusiak tízezrei rendszeres edzésben legyenek és rendszeresen versenyezhessenek. Felmerült az a követelés is, hogy tisztázni kell a szakszervezetek és az állami sportszerv viszonyát. A jövő­ben nem szabad megengedni, hogy két dudás legyen egy csárdában. Pontosan meg kell állapítani: mi legyen a szakszervezetek és mi az állami szervek szerepe a magyar sportban. Szűnjék meg az a kettősség, hogy a sportolók egyik felének a szakszerve­zet, másik felének az állami sport­szerv, a Magyar Testnevelési és Sporthivatal ad utasítást. Vége, hossza nem volt a hozzá­szólásoknak, bírálatoknak, javaslatok­nak. Kétségtelen, hogy itt-ott akadtak vitatható megállapítások, a lényeget tekintve azonban kristálytisztán vilá­gosodott meg,­hogy­ a megyei sport­felügyelők lelkes kis csapata is min­den áldozatra kész sportéletünk új arculatának mielőbbi megteremté­séért. Ehhez­ természetesen még további támogatásra és irányításra van szük­ség. MÁTRAI FEJJEL HÁRÍT Bratislavában a Ferencváros —Slo­van labdarúgó-mérkőzést nagy küz­delem után a budapesti csapat nyerte meg. A komoly nemzetközi sikert jelentő győzelemben nem kis része volt a jól küzdő védelemnek is. A képen Mátrai kifejel egy szögletrú­gásból kapu elé szálló labdát. Bal­ról jobbra: Mátrai, Bily, Láng, Pa­­licky, Vengles, hátul Borsos. (B. La­­bár, Bratislava felvétele.) 4^ ^ Közös erővel az új úton Szekszárd sportja Szekszárdon a felszabadulás után szép fejlődésnek indult a sportélet. Gombamódra szaporodtak a sportkö­rök. Ezek között a Petőfi, a Dózsa és az Építők SE volt a „nagyhatalom”. A város sportélete azonban mégsem indulhatott meg az igazi fejlődés útján, mert hiányzott az összefogás, állandó volt a széthúzás, a torzsalkodás. Az 1956-os évvel végre lezárult a rossz­emlékű múlt, amely némileg hasonlí­tott a pécsi csapatok egymás közötti „marakodásra”. Néhány hete ugyanis a Petőfi és a Dózsa vezetősége meg­beszélésre ült össze és elhatározta a két sportkör egyesítését. Az új egyesület a jövőben Szekszárdi Sport Club néven szerepel, sportolói pedig a város színeiben, kék-fehérben versenyeznek. Azóta már megtartot­ták az alakuló közgyűlést is, amelyen kimondták a két sportkör megszűné­sét és a Szekszárdi SC megalakulását. Szekszárdi sportberkekben igen nagy örömet keltett az egyesülés. A város sportembereinek egyöntetű véle­ménye: a város sportélete eddig első­sorban az erők megosztottsága és a sportkörök között tapasztalható szét­húzás miatt nem fejlődhetett megfele­lően. Az új egyesület labdarúgó-, kosár­labda-, atlétikai és ökölvívó-szakosztály működtetését tervezi, örömet keltett, hogy az MLSZ a háromcsoportos NB II mellett döntött, s így a szekszárdi csapatnak is hely jut az NB II-ben. Úgy látszik, hogy a férfi és női kosár­labda-csapat, is az NB II-be kap beosz­tást, így a kosárlabdasport hívei is sok érdekes mérkőzést láthatnak majd. Az új egyesület remélhetőleg az atlé­ták és az ökölvívók számára is na­gyobb fejlődési lehetőséget tud majd biztosítani. Megoldódott a Dózsa atlé­táinak a problémája, akik néhány hét­tel ezelőtt még szomorúan panaszkod­tak arról, hogy nincs egyesületük. A Szekszárdi Sport Club működése elé a megyeszékhely sportközvélemé­nye nagy várakozással tekint. _____________________ T. L. A magyar vasutas ökölvívó-válogatott negyedi­k mérkőzésére szerdán Gdansk­ban került sorra a helyi Gedania együt­tese ellen. A magyar csapat 14:6 ará­nyú vereséget szenvedett. Küzdelem a csúcsokért! Pénteken indul a gyorskorcsolyázó-bajnokság Csütörtökön reggel a városligeti Műjégpálya jegét nem­­karcolták már a hosszú korcsolyák. A versenyzők egy nappal az idei bajnokság rajtja előtt, ha kijöttek is, nem korcsolyáztak, ha­nem azért jelentek meg, hogy elkészít­sék korcsolyáikat, hogy még egyszer­­kétszer végighúzzák a pengén a köszö­­rűkövet, hogy olajjal bekenjék, hadd csússzék, jó! pénteken. A versenyzőre egymás között nem sokat beszéltek az esélyekről, inkább mellékes, kevésbé fontos ügyekre terelték a szót. , Néha­­néha felpillantott­ák­ a csúcsokat tartal­mazó és jól látható táblára, s bizonyá­ra nem egynek az a­ gondolata támadt, de jó letnne­ megjavítani a bajnoki csú­csot, nem is beszélve az országos csúcs­ról. Ezek az álmok valóra válhatnak, hiszen a Műjégpálya dolgozói azon lesz­nek, hogy az országos bajnokságra jó jéggel kedveskedjenek a korcsolyasport mostohagyermekeinek. Ha jó lesz a jég és az időjárás is kitartó lesz, akkor már igazán csak a versenyzőkön múlik, hogy a régi egyéni csúcsok, a bajnoki csúcsok, sőt az országos csúcsok is már csak a statisztikusok lapjain maradja­nak. Azt hisszük, hogy Sárosi sem fog haragudni, ha újabb kimutatást, újabb csúcstáblát kell rajzolnia. Pénteken kezdődik a felszabadulás utáni XII. férfi és VI. női gyorskorcso­lyázó-bajnokság. Az első napon az első­­osztályúak 500 és 5000, a másodosztá­­lyúak és ifjúságiak 500 és 3000, a nők pedig 500 és 1500 m-en vetélkednek. Szombaton pedig az elsőosztályúaknál 1500 és 10 000 m, a másodosztály­úak­nál és az ifjúságiaknál 1500 és 5000 m, a nők csoportjában 1000 és 3000 m szerepel a műsoron. Az előjelek szerint az elsőosztályúaknál és a nők között a­ védő Merényi, ill. Róka meg tudja őrizni elsőségét. Merényinek nagy küz­­­delmet kell vívnia a fiatal Ivánkaival, hogy hetedszer is bajnok lehessen. Rókának­­ az időeredmények lesznek a legerősebb ellenfelei. A másodosztá­lyúaknál Sárosi, az ifjúságiaknál pedig Tóth látszik a legjobbnak. Az érdeklődők kedvéért felsoroljuk a bajnoki csúcsokat. I. osztályú férfi: 500 m­ 44.9 Wintner (1932), 1500 m 2:25.1 Merényi (1956), 5000 m: 8:38.2 Merényi (1953), 10 000 m: 17:54.9 Me­rényi (1953), összetett: 201.065 Merényi (1953), Nők: 500 m: 54.1 Róka (1956), 1000 m: 1:55 Róka (1955), 1500 m: 2:53.8 Róka (1956), 3000 m: 6:05.9 G. Földváry-Boér (1954), összetett: 235.766 Róka (1956). Amint azt Dudás Zoltán és a vele együtt hazatért játékosok elmondották, a kint tartózkodó labdarúgó vegyescsa­pat tagjai közül többen a napokban térnek haza. Csütörtökön Hegyeshalom­ról jelentették, hogy a késő délutáni órákban újabb két játékos lépte át a magyar határt: Budai és Kotász. Az MTI jelenti: Szusza is hazaérkezett. A Bp.­ Vasas nyugat-európai portyán lévő labdarúgó­csapata csütörtökön megérkezett a Német Szövetségi Köz­társaságba. A piros-kékek vasárnap Nürnbergben lépnek pályára, ahol esti mérkőzést játszanak. A csapathoz csat­lakozott Kaszás László, az ifjúsági vá­logatott fiatal csatára is, aki kijelen­tette, hogy a Bp. Vasassal együtt vissza-­­tér Magyarországra. A csehszlovákiai portyán vendégszere­­pelt Ferencváros csütörtökön délután visszaérkezett Budapestre. Úgy volt, hogy a csapat csütörtökön este további utazik Franciaországba. Onódy Lajos szakosztályvezető elmondotta, hogy noha már szerdára jelezték a francia vízumok érkezését, még nem kapták meg ezeket s ezért valamivel később indulnak el. --------------------­--------------------­ Budai, Kotász és Szusza is hazatért A Vasas megérkezett az NSZK-ba A Wagner, Paul-kettős nyerte a páros műkorcsolyázó-világbajnokságot Az amerikai Colorado Springsben­ kedden megkezdődtek az idei műkor­csolyázó- és jégtánc-világbajnokság küzdelmei. Első nap a női kötelező gyakor­latokat kezdték meg. A sok induló miatt szerdán fejezték be a női iskola­futást. A bajnokság állása: 1. Heiss (USA) 777.4 pont, 2. Wendl (Ausztria) 731.6, 3. Eigel (Ausztria) 724.3, 4. Pah­l (Kanada) 709.4, 5. Walter (Ausztria) 696.5. Szerdán bonyolították le a páros bajnokságot is. Meglepetés született, az esé­lyes Kilius, Ningel­ pár kétszer is bukott, így a kanadaiaké lett a pálma. Világ­bajnok: Barbara Wagner, Robert Paul (Kanada) 8 helyezési szám, 78.8 pont, 2. Kilius, Ningel (NSZK) 16.5, 76.7, 3. Jesinek-testvérpár (Kanada) 17.5, 76.6, 4. Bouillard, Ludongton (USA) 31, 74,2, 5. Coates, Holles (Anglia) 32, 70.6, a A nemzetközi jégkorong-szövetség szerdán újabb ülést tartott. Ausztria le­mondása miatt döntöttek az 1958. évi világbajnokság színhelyéről. A rendezés jogát Oslónak adták. A kongresszus az 1959. évi VB megrendezésére Cseh­szlovákiát kérte fel.---------------------4%^»»--------------------­ Osztrák sikerek a Szlovák Nagydíj síversenyeinek első napján Távbeszélő-jelentésünk­­ (Tátra-Lomnic, február 28.) Csütörtö­kön a férfi műlesiklással és a női le­siklással megkezdődtek a Szlovák Nagy­díj síversenyei. Egy 185 méter szintkü­­lönbségű meredeken tartották meg a műlesiklást, s az első futamra 72, a második futamra pedig 62 kaput tűztek ki. Mint várható volt, osztrák sikert ho­zott­­ ez a­­ versenyszám. Toni Mark, a fiatal osztrák versenyző mindkét me­netben a leggyorsabb volt, és biztosan győzött. Magyar részről elindult a ver­senyen a Csehszlovákiában tartózkodó Szász dr. is és a mieink között ő érte el a legjobb helyezést, 22. lett. Általá­ban a várakozásinak megfelelő ered­ményt érték el a magyar műlesiklók az 54 induló között. Férfi műlesiklás: 1. Mark (o) 104.8 (54.8, 50), 2. Bogdalek (cs) 108.1 (55.1,­­53), ,3. Heinrich (cs) .WQ3, A. Collet (francia) 109.9, 5. Gogulszki (s) 110.5, . . . 22. Szász dr. (m) 132.1, 23. Gangil (m) 132.2, ... 26. Csordás (m) 134.6, ... 35. Máté J. (m) 144.7. A női­ lesiklást délután 2600 méter hosszú, 650 méter szintkülönbségű, 17 kapus pályán bonyolították le. Ebben Hilde Hofherr révén ismét osztrák siker született. Magyar részről Kőváriné gyo­­morrontással indult a versenyen és nem tudta teljes tudását nyújtani. Női lesiklás: 1. Hilde Hofherr (o) 2:49.2, 2. Leduc (francia) 2:52.2, 3. Ja­­rek (o) 2:52.4, 4,5. Hochlectner (o) és Thelinge (francia) 2:53.1, 6. Groholska (j) 2:53.7, ... 19. Kőváriné (m) 3:18.6. Pénteken délelőtt a női műlesiklásra, délután pedig a férfi lesiklásra kerül sor. Ebben a két számban is vala­mennyien elindulnak az itt-tartózkodó magyarok. Emánuel­­Antal Pénteken érkeznek a lengyel jégkorongozók A hétvégi nemzetközi jégkorong-mér­kőzés lengyel résztvevője, a katowicei Start csapata pénteken érkezik Buda­pestre. " Táviratot kaptunk a lengyelektől, hogy két játékosuk még nem kapott út­levelet, s ezért nem tudnak a tervezett időben érkezni. Szerda helyett pénteken jönnek — mondta Gáti Lajos, a Bp. Me­teor vezetőségének tagja. — A Meteor játékosai szorgalmasan edzenek, mert tisztes eredményt szeretnének elérni a jóképességű lengyel csapat ellen. A Start a negyedik helyen áll a lengyel bajnoks­­ágban. Játékosai gyorsak, jól korcso­lyáznak, de főleg az összjátékuk az erősségük. Remélem, hogy a közönség érdekes és színvonalas mérkőzéseket lát majd. ISMÉT MŰKÖDIK a BVSC és a Bp. Kábel SC Két újjáalakuló ülésről a Budapesti MÁV Igazgatóság termé­be csoportosan érkeztek a meghívottak. Az alakuló közgyűlés negyed tizenegy­kor kezdődött, a tágas terem azonban­ már tíz órakor zsúfolásig megtelt spor­tolókkal, edzőkkel, intézőkkel, szakosz­tályvezetőkkel és a BVSC régi sport­barátaival ... Az idősebbek, a BVSC egykori versenyzői: Pintér István, Bóbis Gyula olimpiai bajnok, Nagy Ferenc nehézsúlyú ökölvívó, többszörös magyar bajnok és a többiek boldogan üdvözöl­ték egymást. Bizony kissé eljárt felet­tük az idő, de azért vidámak és öröm­mel meséltek élményeikről, egy-egy ér­dekes mérkőzésről a körülöttük ülő fia­taloknak ... Az „öregek” — ha szabad így ne­vezni őket — talán estig is meséltek volna, ha közben nem kezdődik el a közgyűlés. Rubányi József, a BVSC egy­kori főtitkára, alapító tag, üdvözölte a megjelenteket, majd Gámán József dr., az intéző bizottság elnöke tartott beszá­molót. A beszámolóból megtudtuk: ma tizennyolc jól működő szakosztályuk van, s egyetlen szakosztályról sem mon­danak le. A közgyűlésen arról is sok szó esett, képes lesz-e az egyesület el­tartani a tizennyolc szakosztályt? Mint később kiderült, az egyesület vezetői erre már hetekkel ezelőtt gondoltak, a tagszervezést a közelmúltban megkezd­ték. Eddig ezerkétszáz tagot toboroz­tak, de ezt a számot az év végére négy­ezer fölé akarják emelni. A Bp. Kábel és Sodronykötélgyár sportkörének alakuló közgyűlésén a Budafoki úton a vártnál kevesebben voltak. Ennek ellenére az összejövetel igen, élénk volt. A klub nevével kapcsolatban nem akadt sok vita, egyhangúlag elfogadták, hogy Bp. Kábel LLC néven szerepelnek a jövőben. Fekete-fehér, vagy kék-fehér legyen-e a színük? Ennél a pontnál a „fekete-fehéreknek" több szavazójuk akadt. A vezetőség megválasztásánál több jelöltet leszavaztak, részben azért, mert nem jelentek meg az összejövetelen. Elnök Gergely János, a vállalat igaz­gatója, társelnök Gádor Imre, Kovács László, Bősze Sándor, főtitkár Tárnoki József, titkár Moharos Péter lett*. Az öt szakosztály — asztalitenisz, kézilabda, labdarúgó, sakk, tenisz __ közül egyik sem lesz mostohagyerek. Két vízitelepe is van a gyárnak, a Lágy­­mányoson és a Rómaiparton, az evező­sök és a kajakozók versenyszerűen ja űzni fogják majd ezt a sportot. Eddig elsősorban az I. osztályú kézi­labda-csapat játékosai ismertették meg a közönséggel a Kábel nevet, a jövő­ben a többi sportág képviselői is foko­zottan akarják hallatni hírüket.

Next