Népsport, 1957. április (13. évfolyam, 1-19. szám)
1957-04-04 / 1. szám
I CSÜTÖRTÖK, 1957. ÁPRILIS 4. Ára: GO fillér XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A NÉP SPORTJA 1-1 a 12 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy a magyar versenyzők 10 aranyérmet nyernek a londoni olimpián és 16-ot Helsinkiben — nos azt a valakit nyilván kinevették volna. Pedig nemcsak az élversenyzők világraszóló sikerei jelzik az eredményeket, hanem a tömegek részvétele, az aktív sportolók számának megtízszereződése, a sport iránti szeretet és érdeklődés ugrásszerű növekedése, az a tény, hogy új sportvezetők és szakemberek nőttek fel és így tovább — röviden: felszabadulásunk tette lehetővé, hogy végre igazán egymásra találjon a nép és a sport. A szovjet hadsereg 1945. április 4-én, ezen a felejthetetlen koratavaszi napon fejezte be hazánk felszabadítását, fegyverekkel tett pontot egy történelmi korszak végére, s egyúttal megnyitotta a fejlődés hatalmas lehetőségeit. Sőt, a Szovjetunió széleskörű segítséget is nyújtott. Nincs olyan területe a magyar közéletnek, ahol ne vettünk volna át hasznos tapasztalatokat szovjet állami és társadalmi szervektől, így volt ez a sportban is. De hát csak sikerek, csak eredmények születtek a mi sportéletünkben? Nem! Már jó ideje mindenki előtt világos, hogy nem így volt. Miközben bőven merítettünk a szovjet sport gazdag tapasztalataiból, olykor kritika nélkül is átvettünk ott bevált vagy még teljesen ki nem próbált módszereket és nem építettünk eléggé saját hagyományainkra. Elkövettünk hibákat a vezetésben és a tömegkapcsolatok terén is. Miközben ezrek és czsok .vet:# k.-bia'--1 tokukba a labdarúgás mellett a röplabdát, az úszást, az atlétikát, sőt az „úri” sportokat is, elhanyagoltuk az iskolai sportot és testnevelést. Sok értékes sportvezető és szakember nőtt fel, de az állami és egyesületi vezetés bürokratikussá terebélyesedett, milliókat költöttünk élsportolókra, de az erkölcsi nevelés keveset ért... és így sorolhatnánk tovább: "Van-e erőnk, hogy levonjuk a ’ megfelelő következtetéseket a jó és rossz tapasztalatokból? Úgy érezzük, erre határozott igennel felelhetünk. Már hónapok óta napirenden van testnevelési és sportmozgalmunk átszervezése. Most egy súlyos ellenforradalom leverése és a sportot ért komoly vérveszteségek után, nehéz gazdasági helyzetben kell hozzálátnunk a régi hibák kijavításához. De nem egyszerű fölozgatásról van szó — lépjünk előre ■ egyet: a hibák kijavítását össze kell kapcsolnunk új, legalább részben új szervezet létrehozásával. A sportmozgalom szellemét is egészségesebbé kell tennünk. Világos az elv, hogy a testnevelés és sport legfőbb irányítása és ellenőrzése az állam feladata. Talán még sohasem volt olyan fontos, mint ma, hogy az állami vezetés a sportban is határozott és céltudatos legyen. A régi szervezet erényeit meg kell tartani, de az állami vezetés aprólékos bürokratizmusát és egyéb hibáit meg kell szüntetni, a társadalmi sportszövetségekből pedig önálló, a sportág napi tennivalóit szabadon ellátó, szakmai kérdésekben önállóanhatározó szerveket kell alkotni. Hiba lenne a szakszövetségek feladatkörét ugyanúgy meghatározni, mint ahogyan 1948 előtt történt. Az ilyen szövetségek szocialista államban korszerűtlenek lennének, s hamarosan kiderülne róluk, hogy nem is tudják biztosítani sportágaik fejlődését. Minthogy a társadalmi erőket, az egyéni kezdeményezést kibontakoztató szövetségek kulcshelyzetet foglalnak majd el sportunk szervezetében, el kell érnünk, hogy a szövetségek valóban egyesülések, a sportág valamennyi kérdését szívükön viselő központi szervek legyenek. Az egyes sportágak vezetésében a legjobb erők kapjanak helyet, akik a szocializmlist építő ország sportjának fejlődését tartják szem előtt. Ki kell seperni a karrieristákat, az ál-szakembereket, akik csak kisebb-nagyobb koncokért tülekednek, s előbb vagy utóbb marakodást, széthúzást okoznak. Helyes az a javaslat, amelyet örömmel üdvözlünk, hogy a társadalmi vezetés legfőbb szerveként megkell alakítani a Testnevelési és Sporttanácsot, amelynek a testnevelési és sportmozgalom elvi irányítása lesz a feladata. Ebben helyet kapnának a sportszervezetek és intézmények küldöttei, valamint kiváló szakemberek, kb. 80—100 fő. Ez a csúcsszerv a nyilvánosság ellenőrzése mellett működik majd, s a magyar sport parlamentjévé nőhet fel, itthon és külföldön is gyakran felvetődik a kérdés: vajon megvan-e a lehetőség, hogy a magyar sport továbbra is nagy legyen? Úgy érezzük, erre a kérdésre is határozott igent mondhatunk. Mert ha számos hibát is követtek el, újabban pedig sokat is vesztettünk — a sport nálunk mély gyökereket eresztett, valóban tömegek sportolnak, vannak jelentős tartalékaink és a kiesettek helyére újak és újak áramlanak. Igaz, vannak komoly gondjaink, és szinte állandóan óvnunk kell egymást a régi hibáik elkövetésétől, de bízhatunk abban, hogy tehetséges fiataljaink közül nemsokára felbukkannak az új Bozsikok és Gerevichek, az új Csermákok és Papp Lacik. A magyar sport évkönyvének utolsó lapjai szinte ragyognak a fényes eredményektől — legyünk rajta, hogy ez továbbra is így legyen! És egy pillanatra se feledjük, hogy a sport slerve csak eredményesre törés, hanem: egészség, testedzés és szórakozás is.Aki szívén viseli a magyar sport ügyét, munkájával siet a sport segítésére. Erre vállalkoztunk mi is, a sport krónikásai. A Népsport cím régi és ma mégis új. Az olvasó 1945 áprilisában találkozott először a lappal, amely homlokán hordozta programját: Népsport, vagyis hogy a sport valóban a népé legyen, a dolgozók élvezzék előnyeit és örömeit Széles körben vált ismert és szeretett lappá, szívesen olvasták szakemberek és egyszerű szurkolók. Részesévé lett a sport fejlődésének, hibáival és erényeivel együtt. Az ellenforradalom leverése után november végén újraindult ,,Sport” címmel. Bizony kár volt a címét leszűkíteni, illetve ellaposítani. Nekünk, a Népsport munkatársainak a cím kézenfekvőnek látszik, hiszen híven kifejezi a sport helyzetét, hogy t. i. a nép és a sport összetartozik. Nem szándékozunk ígéreteket tenni, nagy szavakat használni, hiszen sok-sok hétköznapi tettre van most szükség. Mi is homlokunkra írjuk: népsport. De annyit ide kell írnunk, hogy még jobb lapot szeretnénk csinálni, s erős elhatározásunk, hogy elkerüljük a régi hibákat. Arccal a közönség felé — ez a jelszavunk. Éber őrei szeretnénk lenni a sport fejlődésének, sportéletünk alakulásának. Április 4-e minden évben nagy ún. népünk. A szovjet hadsereg haditette nyomán legjobbjaink évszázados álma valósult meg: Magyarország független, szabad ország lett. A mai április 4-ének kétszeres jelentősége van, ma kétszeres lelkesedéssel ünnepelünk; ugyanez a hadsereg állt mellénk az ősz elején, s megmentett bennünket az ellenforradalom pusztításaitól, s nem nehéz , elképzelni, milyen katasztrófától. Az utóbbi napokban újra és újra tapasztaltuk, hogy a Világ legerősebb hatalma áll mellettünk — s ez szocialista hatalom! Örülünk, hogy felszabadulásunk 112. évfordulóján a Népsportot adhatjuk az olvasó kezébe, mert a nép és a sport újra és eltéphetetlenül összetartozik. Testvéri üdvözlet szovjet sporthajainknak! EpaTCKHH npiIB6T COB6TCKHM TOBapnmaMcnopTcmeHaiYx \ .Mindig örömmel találkozunk magyar sportbarátainkkal..." Kedves magyar barátaink! Magyarország felszabadulásának tizenkettedik évfordulóján mi, a szovjet sport képviselői is tiszta szívből üdvözöljük önöket. A Magyar Népköztársaság minden sportolójának sok sikert és örömet kívánunk a sportban, a munkában és a magánéletben. Az utóbbi tizenkét év alatt nemegyszer találkoztunk egymással nemzetközi versenyeken, éshízelgés nélkül mondhatjuk, hogy a magyar nemzet valóban sportnemzet, amelynek sportolóitól lehet tanulni. Nem véletlen, hogy az ismert magyar sportolók, mint Papp László, Hidegkúti Nándor, Tumpek György, Nagy Mariann, Nagy László és még sokan mások legalább olyan népszerűek nálunk, a Szovjetunióban, mint Magyarországon. A szovjet és a magyar népet erős, szilárd barátság köti össze. Mi Magyarország és a Szovjetunió sportolói — nem kismértékben járultunk hozzá ehhez a barátsághoz. Bár a közelmúltban barátságunk nagy próbán esett át, ez alkalommal is megmutatkozott összefogásunk ereje és megbonthatatlansága. Ebben az évben, mint bizonyára tudják, Moszkvában rendezik meg a VI. Világifjúsági Találkozót és sor kerül a III. Nemzetközi Ifjúsági Versenyre is. Jöjjenek hozzánk, drága barátaink, mi mindig örömmel találkozunk magyar sportbarátainkkal a versenyeken. Az a véleményünk, hogy a Nemzetközi Ifjúsági Versenyek igen hasznosak lesznek mind a magyar, mind a szovjet sportolók számára. Forró sportbaráti üdvözlettel* Larissza Latinyina, Szófia Muratova, Valentyin Muratov, Genagyij Satiov, Mihail Krivonoszov, Ljov Jasin, Vlagyimir Kuc. // Az állami sportvezetés és a szakszövetségek együttműködése Hegyi Gyula nyilatkozata sportéletünk néhány időszerű kérdéséről A magyar sportélet átszervezését végző kormánybizottság már elkészítette tervezetét az új magyar sportszervezetről. Ez a tervezet a forradalmi munkás-paraszt kormány elé kerül, amely a közeljövőben dönt majd felőle. A kormánybizottság azonban nemcsak arra kapott megbízást, hogy előkészítse az előbb említett nyejezetet, valottt arra is, hogy az átmeneti időben vezesse a magyar sportot. Erre természetesen szükség is van, hiszen a sportélet nem áll meg és ennek következtében éppen a sport szervezetének jelenlegi átmeneti jellegére való tekintettel számos probléma merül fel sportéletünk egész területén. Ezek a problémák olyan természetűek, hogy megoldásuk nem tűr halasztást és éppen a folyamatosság érdekében „menet közben” kell őket megoldani. Ezekre a felmerült kérdésekre választ elsősorban a kormánybizottságtól várnak nemcsak az egyes területek felelős vezetői, hanem a legkisebb sportkörök szervezői is. Éppen ezért ragadtunk ki ezekből a kérdésekből néhányat, talán a legáltalánosabbakat, s fordultunk velük Hegyi Gyulához, a kormánybizottság elnökéhez azzal, hogy válaszai gyakorlati útmutatásul szolgáljanak. A kérdések és válaszok a következők: A szakszövetségek nagy lelkesedéssel fogtak hozzá sportáguk gyakorlati vezetéséhez, és általában jól is dolgoznak. Egyesek azonban azt állítják, hogy az állami szerv irányítása túlságosan részletekbe menő. Mi ebben az igazság? — Szó sincs róla, hogy az állami sportvezetés bábáskodnék a sportszövetségek felett. Szigorúan tartjuk magunkat ahhoz az elvhez, hogy a sportágak gyakorlati munkájának vezetése a szakszövetségek feladata. A szövetségek alapszabályaik szerint működnek, s ha valóban úgy működnek, mi azt a legmesszebbmenőkig támogatjuk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a Sporthivatalnak, mint a magyar sport állami irányító és ellenőrző szervének, igenis feladata az elvi és szakmai segítségnyújtás. Ez azonban semmi körülmények között sem jelenthet gyámkodást, még kevésbé utasítgatást, parancsolgatást. — Nem mondhatunk le koordináló, összehangoló szerepünkről. A mi feladatunk megoldani, hogy a különböző sportágak legfontosabb versenyei, bajnoki döntői és az itthon rendezett nemzetközi találkozók, válogatott mérkőzések dátumai lehetőleg ne essenek össze, és a versenyek szolgálják az egyetemes magyar sport fejlesztésének szempontjait. Ha ugyanis torlódások fordulnának elő, az sem az érintett sportágaknak, sem pedig a sportszerető közönségnek nem volna jó. Figyelmen kívül hagytuk például, hogy az MLSZ a megalakulása utáni hónapokban túlságosan nagy gondot fordított a nemzetközi kapcsolatok ápolására, ugyanakkor a hazai eseményeket elhanyagolta. Ezért nem volt a labdarúgásnak februárban és március első felében számottevő hazai eseménye. _ j— A -.y ''- ■ —-—-n-mi- terén is akadtak elszaladások, egyik-másik sportszövetségben. Voltak szövetségek, amelyek nem vették figyelembe az ország gazdasági helyzetét, következésképpen a hozzájuk tartozó sportklubok anyagi lehetőségeit is figyelmen kívül hagyták, amikor bajnoki rendszerüket kidolgozták. Ilyen hibába esett többek között a röplabda-szövetség, amely egycsoportos NB I-et, kétcsoportos NB II-t és hatcsoportos NB III-at akart felállítani. Nyilvánvaló, hogy az ilyen túlméretezett bajnokságot nem bírták volna anyagiakkal az egyesületek, egymást érték volna az elmaradt mérkőzések és a bajnokság csődbe jutott volna. Ilyen esetekben is közbelépünk, nem hatalmi szóval, hanem a sportág vezetőivel folytatott megbeszélés formájában. Sokan a szakszövetségek belügyeibe való beavatkozásnak vélik, hogy a Sporthivatal a mostani átmeneti időszakban villámigazolási tilalmat rendelt el. Távol áll tőlünk, hogy ezt beavatkozási szándékkal tettük volna. Csupán azt igyekszünk megakadályozni, hogy egyes korábban megalakult és anyagilag is megalapozott egyesületek ebben a kissé szétzilált időszakban meg nem érdemelt előnyökhöz jussanak. Úgy is mondhatjuk, hogy átmeneti védelmet nyújtunk azoknak az egyesületeknek, amelyek a múltban is gondot fordítottak az utánpótlás nevelésére. Ismétlem, ez csak átmeneti intézkedés. Az átigazolás a szakszövetségek feladata. Az erre vonatkozó szabályokat a kapott szempontok alapján valamennyi szakszövetségben ezekben a napokban szerkesztik meg — természetesen sportágak sajátosságainak figyelembevételével. A sportegyesületekben, sportklubokban különösen vidéken meglehetősen nagy fejetlenség uralkodik. Erős a „fúzió-láz”, s ennek sok furcsa mellékhajtása is van. Van-e tudomása a kormánybizottságnak ezekről a jelenségek- ről? — Igen, tudunk róla. Különösen járási viszonylatban fordulnak elő egészségtelen fúziók és szétválások. A kormánybizottság annak idején kimondta, hogy olyan községben, amelynek a lélekszáma nem haladja meg a 8000-et, helyesebb, ha egy sportkör alakul vagy az EPOSZ vagy a MEDOSZ fennhatósága alatt. Azt is javasolta a kormánybizottság, hogy a falusi sportkörök lehetőleg a falujuk nevét viseljék, mert ezáltal is jobban kifejezésre jut önállóságuk. A községek sportolói általában megértették ezt az elképzelést és örömmel fogadták. A legtöbb helyen öntevékenyen kezdtek hozzá a szervezési munkához, s azóta már nem egy falusi sportkör jelentős anyagi alapot is teremtett magának.— Ehhez a munkához bizonyos önállóságra van szükség, amely műkészség kibontakozását. Az ilyen törekvéseket pedig támogatni, elősegíteni kell, nem pedig helytelenül befolyásolni vagy megkötni. Ilyen helytelenségnek tekinthető például, hogy a MEDOSZ egyes vidéki szervezői egységes név (Hunyadi) felvételére akarják kényszeríteni az újonnan alakuló sportköröket azzal a fenyegetőzéssel, hogy ellenkező esetben elveszik tőlük a volt Traktori sportkör felszerelését és támogatás. Irán sem részesítik őket. Megállapítottuk, hogy némely helyen csupán helyi túlkapásokról van szó, amelyekkel a MEDOSZ országos vezetősége sem ért egyet. — Ami a fúziókat illeti. Helyes az egyesülés akkor, ha egy 8000 lélekszám alatti községben történik az erők egyesítése céljából. Ilyen helyzetben valóban nem helyes az erők széttagoltsága. Nem helyes azonban a fúzió olyan esetekben, amikor a két egymástól néha 20 km távolságra fekvő falu sportkörei akarnak egybeolvadni. Az ok a legtöbb esetben az, hogy a pillanatnyi vélt előny kedvéért, például néhány jó labdarúgó megszerzése kedvéért akarnak létrehozni egy felemás egyesületet, amelynek nincs valós alapja és jövője. Ha küzdünk azért, hogy egy falunak egy sportegyesülete legyen, azt mindenesetre túlzásnak tartjuk, hogy két falunak legyen egy sportegyesülete. Az ilyen és ehhez hasonló fúziókhoz a legfelső sporthatóság nem járul hozzá. Milyen mérvű állami támogatásra számíthat ebben az évben a magyar sport? — Bizonyára nem lep meg senkit, ha azt mondom, hogy az ország gazdasági viszonyai a sportban is parancsolóan szükségessé teszik a takarékoskodást. A sport támogatását a párt és a kormány változatlanul állami feladatnak tekinti, jelenleg azonban arról van szó, hogy súlyos helyzetünk mintegy hatvan százalékkos csökkentést tett szükségessé az állami támogatás összegében. Termé-szetesen népgazdaságunk erősödésével párhuzamosan a jövőben újra növekedni fog a testnevelés és a sport állami támogatásának összege is. Addig azonban a jelenlegi keretek között kell gazdálkodnunk és felhívom a figyelmét mindenkinek az egyéni kezdeményezésre, a helyi társadalmi támogatás megszervezésére. Nálunk szeretik a sportot, s ahol ügyesen fogják meg a dolgot, ott komoly eredményeket tudnak elérni. (Folytatás a 2. oldalon)