Népsport, 1957. augusztus (13. évfolyam, 85-106. szám)
1957-08-01 / 85. szám
Mégis válogató bizottság lesz - legalábbis egyelőre Beszélgetés Barcs Sándorral és Bakod Mártonnal. Sós Károly szövetségi edző, majd Bukovi Márton szövetségi kapitány lemondása után a Magyar Labdarúgók Szövetsége azt tervezte, hogy felkéri Bukovit: legalább a bolgárok elleni VB-visszavágóig vállalja el, a szövetségi kapitányi teendőket. Bukovi azonban nem vállalta azért, mert nagy az elfoglaltsága csapatánál, az MTK- nál és mert nem tudná úgy előkészíteni a csapatot, ahogy szeretné. Ahogy szerdán délelőtt elmondta: már a tavaszi felkészülést másképpen képzelte el, úgy, hogy az NB I-es csapatok nem bajnoki küzdelmeket vívnak, hanem kupaküzdelmeket és nemzetközi mérkőzéseket, s közben a válogatott keretekkel tervszerűen lehetett volna dolgoznia neki és a szövetségi edzőnek. Most a nyáron pedig egyszerűen nem állnak rendelkezésre a játékosok. A Vasas, amelyre építeni lehetne a válogatott csapatot, még a KK-ban vesz részt, a Ferencváros portyán van, a Honvéd most érkezett haza a portyáról, a többiek pedig vagy portyán voltak, vannak, vagy most mennek majd portyára. — Most úgyszólván csak azokkal lehetne készülni a bolgárok elleni szeptember 25-i visszavágóra — mondta Bukovic, akik aligha kerülnek be az A-válogatottba. Ennek pedig semmi értelme. Megítélésem szerint augusztus közepe előtt nem lehet elkezdeni a közös előkészületeket. Addig a klubokban kell folytatni az előkészítést, s ennek olyannak kell lennie, hogy a válogatott keretek tagjai a kellő időpontra a legjobb formájukban legyenek. — Mi a véleménye arról, hogy a válogatottat a jó formában levő Vasasra kellene építeni? — kérdeztük. — Ez helyes elv — válaszolta Bukovi. — Valóban a Vasasra kellene építeni. Kérdés azonban, hogy a Vasas játékosai nem esnek-e vissza a KK után úgy, mint tavaly? A Vasas-játékosok nemcsak játszanak, hanem hajtanak is, szívvel-lélekkel küzdenek és ez a KK-ban igen nagy testi és idegrendszerbeli igénybevételt jelent. Ennek pedig törvényszerűen megjön a visszahatása. Így volt ez tavaly is. A Vasas a múlt évi, őszi bajnokságban igen gyengén szerepelt... — No de a visszaesés nem vonatkozik minden Vasas-játékosra. Tavaly, az ősszel olyan remekül szerepelt A-válogatottban is játszott néhány Vasas-játékos, például Berendi és Kárpáti minden mérkőzésen és egyszer Bundzsák is, s mindhárman igen jól megállták a helyüket... — Valószínűleg így lesz most is, de az is valószínű, hogy a játékosok zöme visszaesik, tehát nem teheti meg a válogató bizottság azt, hogy teljesen a Vasasra építsen, ami alatt azt értjük, hogy csak néhány helyen erősítjük meg a bajnokságban győztes és a Középeurópai Kupában olyan kitűnően szereplő együttest. — Szóval ... válogató bizottság lesz? — Igen, magam is ezt javasoltam az MLSZ-nek. — és ebben szerepet vállal? »— Igen... ha a magyar labdarúgás érdeke megkívánja, természetesen... még akkor is, ha esetleg a nagyobb felelősség rám hárul majd ... Barcs Sándorral, az MLSZ elnökével beszéltünk ezután. Barcs nem titkolta, hogy egyelőre bizottság intézi a válogatás és a válogatott csapatok előkészítésének ügyeit; négytagú bizottság vitatja meg a válogatást és az előkészületek műsorát is. Az előkészítést azonban egyetlen edző végzi: az A-válogatottét például Sós Károly. Barcs nem titkolta azt sem, hogy a négyes bizottságot a következőkből képzeli el az MLSZ: Bukovi Márton, Baráti Lajos, Csanádi Árpád és Sós Károly. Mindenkivel beszéltek már, csak Csanádival nem tudtak. Táviratban kérték fel erre a feladatra. Dzsakartába küldték a táviratot, választ még nem kaptak rá. Bíznak benne, hogy Csanádi is elfogadja a felelősségteljes megbízatást. — A bizottság azonban csak átmeneti megoldás — hangsúlyozta az MLSZ elnöke. — Mindent elkövetünk, hogy minél hamarabb felelős szövetségi kapitánya legyen a labdarúgó-szövetségnek. Mégpedig olyan, aki egyben tekintélyes szakember is. Úgy, ahogy ez szerte a világon van a külföldi országokban. Ilyen például Winterbottom az angoloknál, Picarot a franciáknál, Herberger a németeknél; ilyen volt azelőtt Czeizler az olaszoknál, s ilyen technikai vezetőt szeretnének kapni az olaszok most Sebes Gusztáv személyében ... Reméljük, hogy ősszel vagy télen ez a fontos kérdés is megnyugtatóan megoldódik. Bukovinák arra a panaszára vonatkozólag, hogy a szövetség nem adott kellő támogatást 1957 első felében a szövetségi kapitánynak, Barcs kijelentette: az MLSZ igenis minden tőle telhető segítséget megadott a szövetségi kapitánynak. Abban sem ért egyet Bukovinal, hogy a tavaszi bajnokság helyett jobb lett volna kupaküzdelem vagy nemzetközi mérkőzések rendezése, vagy mindkettő. Szerinte a tervszerű előkészületeket, a legbiztosabb fejlődést csak a rendszeres bajnoki küzdelmek biztosíthatják. És még valamit: a közönség is elsősorban a bajnoki küzdelmek iránt érdeklődik A bolgárok elleni előkészületről Barcs Sándor a következőket jelentette ki: — Az előkészületeket csak augusztus közepe után lehet elkezdeni, mert csak akkor áll rendelkezésre valamennyi kerettag. Véleményem szerint a négy hét elegendő lesz a különleges előkészületekre. Úgy tervezzük, hogy mind a négy héten át napról napra közös edzéseket végez majd az A-keret, s csak a bajnoki mérkőzésekre kapják meg a keretben levő játékosokat az egyesületek. A mi véleményünk is az, hogy ez a négyhetes közös előkészület elegendő lesz, de csak akkor, ha kellően felkészült játékosokat kap a válogató bizottság és ha a keret minden tagja valóban részt is vesz a közös edzéseken! Befejezésül még arról beszélt az elnök, hogy a Vasas-játékosok esetleg azért sem állhatnak majd a válogatott keret rendelkezésére, mert a csapatnak szeptemberben két selejtezőt kell játszania a bajnokok tornájában. Az MLSZ közbelépésére a torna rendezősége engedélyt adott arra, hogy a két mérkőzéssel október első hetéig végezzenek, tehát egy hét könnyítést kaptak a piroskékek, de ez éppen csak valami. A Vasas nehéz helyzetén nem sokat segít. Véleményünk szerint a Vasas legjobbjaira elengedhetetlenül szüksége van a válogatott csapatnak. A bolgárok elleni selejtező ugyanis döntő jelentőségű. Ezért bajnokcsapatunknak szükség esetén inkább néhány legjobbja nélkül kellene kiállnia az Európa Kupa selejtezőire, hogy a válogatott csapatot mindenképpen a legjobb összeállításban szerepeltethessük. A VB-selejtezőn mindennél fontosabb. P. J. A balokányi „teniszparadicsom AVAGY:MIÉRT NINCS ÉLÉNKEBB TENISZÉLET PÉCSETT? Sohasem jó, ha egy város sportéletéről beszélgetve a múltat kezdik emlegetni. Következtetni lehet ebből arra, hogy a jelennel bajok vannak, így jár az ember Pécsett is, ha a helyi teniszsport kerül szóba. Egyszeriben felröppen Gulyás, majd Sikorszki neve és a régi szép időkről emlékeznek. Ebből következik, hogy ma, sajnos Pécsett sem lehet a teniszsport virágzásáról beszélni. Van ugyan a városnak néhány vidéki viszonylatban jó játékosa, a Fáklya férfi csapata megállja a helyét az NB II-ben, a PEAC női együttese pedig minden valószínűség szerint jövőre már az NB I-ben szerepelhet, de Gulyás méltó utódait hiába keresnék. Aki ismerős a pécsi tenisz-viszonyokkal, az nem csodálkozik ezen, a tájékozatlannak pedig elég egy látogatást tennie a helyi ,,teniszkombinátba”, a balokányi ligetbe, hogy mindent megértsen. A város középpontjától nem túl távolra eső liget — itt van az egyik strandfürdő is — sajnálatosan elhanyagolt állapotban van. A park elvadult, a dísztó vizén békanyál virít és siralmas állapotban vannak a teniszpályák. Hét pálya sorakozik itt egymás mellett, de „versenyképes” állapotban csak három van közülük. A többi négy pálya csak az égből kap locsolást, hálóikon pedig nemcsak a teniszlabda, de talán még egy futball-labda is átcsúszna. A környéken vízhiány van. A teniszpályákat a dísztóból locsolják egy kis motoros szivattyú segítségével. A motor gyakran elromlik, ilyenkor csak locsolókra és vödrökre lehet számítani. Ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy a pályának nincs megfelelő öltözője és hiányzik a mosdási lehetőség is, akkor elég hű képet adtunk a balokányi „teniszparadicsomról”. Pedig néhány évvel ezelőtt még kényelmes kis klubházat mondhattak itt magukénak a teniszezők. A ház ma is áll, csak éppen vendéglő van benne, s kellemes kis sörkert körülötte. Bizonyos, hogy a ház így sokkal jobban jövedelmez, de a teniszpálya öltöző és mosdó nélkül igazán nem válik Pécs városának a dicsőségére. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a csapatbajnokságra Pécsre utazó csapatoknak módjuk van a vendéglő mellett egy használaton kívül helyezett pókhálós konyhában öltözniök, m még a kezüket és az arcukat is megmoshatják egy ócska mosogató kagylóban. De nagyon nehéz megérteni, miért kell ezt a konyhát öltözésre használni, és miért foglalja le a vendéglő raktár céljaira a régi öltözőt és mosdót? Vajon nem lehetne-e a konyhában berendezni a raktárt? A pécsi teniszsportról szerzett élmények mégsem lehangolók. Négy sportkör, a Fáklya, a PEAC, a Vörös Meteor és a PVSK minden nehézség ellenére fenntartja teniszszakosztályát. A PVSK népes teniszóvodát is szervezett és társadalmi edzők vezetésével több mint 50 gyermek ismerkedik a fehér sport alapelemeivel. Szükség is van az utánpótlásra, mert bizony a Fáklya NB II-s csapatában nem láttunk egyetlen fiatalabb korosztályhoz tartozó játékost sem. Még roszszabb a helyzet a nőknél. A PEAC csapata kitűnő ugyan, de utánpótlása alig van. Évek óta tisztában vagyunk azzal, hogy a vidék megerősítése nélkül aligha lehet kimozdítani a kátyúból a magyar teniszsport szekerét. A pécsi tapasztalatok azt mutatják, hogy az országos jellegű csapatbajnokság ilyen szempontból hasznos kezdeményezés. Pécsett is fokozódott a tenisz iránti érdeklődés, amióta a Fáklya és a PEAC csapata az NB II-ben szerepel. Szép időben nagyszámú nézősereg szokta buzdítani — egyszere győzi talán túlságosan is hevesen — a helyi játékosokat. Ez azonban önmagában nem elég. A szövetségnek és szükség esetén a Sporthivatalnak is rendszeres segítséget kellene nyújtania a vidéki kluboknak ügyes-bajos dolgaikban. A pécsiek is megérdemelnék, hogy a balokányi tenisztelep rendbehozataláért folytatott harcukat ne magukra hagyatva vívják. A szövetségnek meg kellene találnia a módját annak is, hogy egy-egy vidéki teniszközpontban legalább egy jól képzett, hivatásos edző működjék, aki biztosítani tudná a társadalmi edzők kezéből kinőtt teniszpalánták fejlődését. Ha ez nem megy, akkor legalább fel kellene eleveníteni a vándoredzők intézményét, vagy meg kellene valósítani, hogy a legtehetségesebb serdülő és ifjúsági játékosok évenként egyszer kéthetes edzőtáborba kerüljenek. Mindezek megvalósítása talán elsősorban anyagi kérdés. De nincs szó akkora öszszegről, hogy helyes szervezéssel, előrelátással és takarékoskodással ne lehetne előteremteni. A pécsi teniszezők gondjai csak látszólag sajátos, helyi gondok. Megtalálhatók ezek a problémák — ha talán más megnyilvánulási formában is — minden vidéki városban. És megtalálhatók nemcsak a teniszsportban, hanem majdnem valamennyi sportágban. Egy csöppben a tengert Ezért érdemes ezekkel a cseppekkel sokat törődni. Megéri a fáradságot Ardai Aladár GALOPPVERSENY csütörtökön délután fél 5 órakor Barátok védik a Vasas kapuját A pestkörnyéki üdülő kafében kedden délelőtt négyen ülnek az asztal mellett és kártyáznak. Négy Vasas-labdarúgó, a közvetlen védelem tagjai: Kovalik, Kárpáti, Kontha és Sárosi. Az ötödik: Teleki kibicel. Túl vannak már a délelőtti edzésen, s most kedélyes römizéssel pihenik ki a fáradalmakat. Együtt vannak a pályán, s összetartoznak magánéletükben is. Szeretik, megbecsülik egymást. Osztoznak egymás örömébenbújában. Akik a nézőtéren sokszor önfeledten tapsolnak nekik, nem is gondolnak arra: ezeknek az együtt töltött uraknak-e, a baráti közösségi szellemnek milyen nagy része van abban, hogy a nagycsapattá fejlődött Vasas védelme egységes, megbízható, az együttes egyik legjobb csapatrésze. Azért csak az egyik, mert erősen versenyben van velük a Szilágyi II. Berendi fedezetpár, amely a Vojvodina elleni mérkőzésen is pompásan szerepelt c fel jóbarátok a mindenezek a TIUK napi életben, a szürke hétköznapokon is. Talán így pusztán leírva frázisként hangzanak ezek a szavak, a tények, a megtörtént esetek azonban többet mondanak. Sárosi Lászlóról, a balhátvédről mindenki tudja például, hogy szélvészgyors játékos. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy az ellenforradalom idején ugyanilyen gyors volt akkor is, amikor Kárpáti Bélával együtt, életük kockáztatásával élelmet vittek azoknak a Vasas-játékosoknak (Telekinek, Bundzsáknak, Kontbának), akik a Bokréta utcai lakásukból nemigen tudtak kimozdulni. Kárpáti Béla, a válogatott jobbhátvéd már sokszor adta szép példáját barátságának és csapatszeretetének. Például tavaly Belgrádban a Partizán elleni KK-mérkőzés előtt is. Kárpáti akkoriban épült fel makacs sérüléséből, s Baróti edző be akarta állítani a Partizán ellen középhátvédnek. Arra gondolt az edző, hogy Kárpáti gyorsaságára, körültekintő, okos játékára szükség lenne a veszélyes jugoszláv csatárok ellen. De mielőtt döntött volna az összeállításról, Kárpáti azzal állt elő, hogy megítélése szerint kár lenne megbolygatni az eddigi hátvédhármast, főleg középen, hiszen Kontha hétről hétre kitűnően játszik. Elmondta azt is, hogy fennáll sérülése kiújulásának veszélye is , nem lenne helyes tehát kockáztatni. Ne részletezzük: Kontha maradt a középhátvéd, s kitűnően játszott. Talán nem túlságosan nagy dolog ez, de mindenesetre jellemző, s Konthának elég volt ahhoz, hogy Kárpátit ne csak játékostársának vallja, hanem barátként is szívébe zárja. 1952-ben a Vasas egy romániai portyája során Temesvárott is szerepelt. Ezen a mérkőzésen nagyon akartak a piros-kékek, de sehogyan sem ment nekik a játék. Különösen a fedezetpár játszott gyatrán. A félidőben az edző korholta a fiúkat, s köztük a jobb fedezetet, Szilágyi Jánost is. — Mi van magával, Jancsi? — kérdezte az edző. S ekkor a kis Sziszi nyeglén odavágta: — Sérült vagyok. Pedig nem volt sérült, csak első mérgében mondta. Az edző erre úgy döntött, hogy a második félidőben Bundzsák lesz a jobbfedezet. Az egykori kiskunhalasi játékos fedezetnek is kitűnően bevált, s kiszorította a csapatból Szilágyit. De" aki aztgondolja, hogy emiatt Szilágyi megorrolt, az téved. Ellenkezőleg, buzdította, tanácsokkal látta el vetélytársát, s a legjobb barátság szövődött közte és Bundzsák között. Tavaly Belgrádban eíreni KK- mérkőzésen Sárosit kiállították. Lejárt az eltiltási idő, s jött a Rapid elleni mérkőzés. Baróti edző félrevonta Teleki Gyulát, az akkori balhátvédet, s így szólt hozzá: — A csapat érdeke most azt kívánja, hogy Sárosi legyen a balhátvéd, maga pedig előre menjen csatárnak. Mit szól hozzá? — Ott játszom, ahol szükség van rám, bár tudom, ez a csere azzal is végződhet, hogy kiesem a csapatból — hangzott az egyszerű, de őszinte válasz. Teleki a Rapid elleni 9:2-s mérkőzésen összekötőt játszott, de később vlóban kikerült a csapatból. Kovalik Ferenc, a kapus egyidősben már türelmetlen volt amiatt, hogy nem tud gyökeret verni a csapatban. Bizony előfordult, hogy elkeseredésében szertelenül, olykor sportszerűtlenül élt. De voltak a csapatban olyan játékosok, akik Kovalik segítségére siettek, s megmagyarázták a kapusnak, hogy helytelen, amit tesz. Kővárik értett a szóból, s ennek is szerepe van abban, hogy megváltozott, s ma már a válogatottság kapuját ostromolja. Említhetnénk Berendi Pál esetét is, akinek ugyancsak szüksége volt társai segítségére, bátorítására ahhoz, hogy elhiggye, fedezetben többre képes, mint a csatársorban.s S hogy az említett játékérdekes,kosok többsége évekkel ezelőtt nem azon a helyen játszott, ahol most szerepel. Sárosi, Berendi, Szilágyi II, Bundzsák csatár volt. Teleki és Kárpáti pedig fedezet. És hogy más helyen kiváló játékos lett belőlük, az nemcsak az ő érdemük, hanem edzőjüké is. Éles meglátás, jó szakértelem volt szükséges ahhoz, hogy Baróti Lajos Sárosiból, a félénk balszélsőből kitűnő hátvédet, a gólszegény Berendiből válogatott fedezetet neveljen Persze ez nem ment máról holnapra. Baróti rengeteget foglalkozott a játékosokkal egyénileg is, igyekezett sokoldalúan képezni őket, taktikai tudásukat is fejlesztette. Végül elérte azt, hogy a mai Vasas hátsó csapatrészének játékosai nagy játékerőt képviselnek, megbízhatóak, nemcsak arra ügyelnek, hogy kevés gólt kapjanak, hanem egyre inkább megadják az együttes sajátos játékstílusát is. Alapos gondot fordítanak a hátulról való pontos táma-adásindításra, a földön tartják a labdát, igyekeznek felgyorsítani a játékot , hogy jól csinálják, azt láthatta legutóbb az a kilencvenkétezer ember is, aki a Népstadionban végignézte a Vojvodina elleni 4:0-ás mérkőzést. S mi lesz Novi Szádon? Nem féltjük a Vasast. Nem könnyű egy olyan csapat kapuját bevenni, amelyre hat barát vigyáz. Németh Gyula A gondüző römi csata négy részvevője. Balról: Sárosi László, Kovalik Ferenc, Kárpáti Béla és Kontha Lajos. Nemzetközi labdarúgó-mérkőzések Iskra Holic —Bakonycsernyei Bányász 3:3 (1:2). Bodajk, 1000 néző. A mérkőzést szombaton esős időben játszották. Végig változatos játékban alakult ki az igazságos eredmény. Iskra Holic —Bakonycsernyei Bányász 6:2 (3:1). Bakonycsernye, 3000 néző. A csehszlovák csapat öt új játékossal állt ki, a hazai együttes nem változtatott. Frissebben és gólratörőbben játszottak a vendégek. Dinamo Zilina —Zugló 5:0 (3:0). Zilina. Csütörtök, 1957. augusztus 13- Mit hoz fel mentségül? Fény címmel közöltük lapunk keddi számában az úszókapitány nyilatkozatát, s nem is adhattunk volna más címet a cikknek, mivel a nyilatkozat nem áll másból, mint a reutlingeni úszókudarc „megmagyarázásából” — mentségkeresésből. A kapitány — még az úszósportunk vezetőit ért bírálatokra is talál „mentséget”, mivel azok nyilván az úszósport iránti szeretetből fakadtak. Pedig a sajtóbírálat — nem szerelmi funkció. A bírálat — a segítés eszköze. S a bírálatra nem a bizonyítvány „megmagyarázásával” kellene felelni, hanem tettekkel, de legalább is — a tennivalók tervének ismertetésével. Igaz, voltak az úszószövetség vezetőit ért bírálatokban túlzások is. Helytelen például az utóbbi évek mulasztásaiért az utóbbi hónapok vezetőit felelőssé tenni, még akkor is helytelen, ha egy-két esetben a személyek azonosak is, hiszen tudjuk, hogy a szövetségi vezetőknek hosszú időn keresztül igen korlátozottak voltak a lehetőségeik. Az pedig teljesen érthetetlen, hogy olyan bírálat is született, amely szerint kapni kellett volna azon, hogy a nyugatnémet hatóságok nem akarták beengedni a magyar csapatot, s gyorsan le kellett volna mondani a találkozót (?!). Azt sem tartjuk túlságosan ildomosnak, hogy manapság a külföldi utakkal kapcsolatban — érdekes, csak magyar vereség esetében! — minden konkrét tényanyag nélkül, általánosítva, szinte már sablonosan rásütik a vádat a vezetők homlokára: „kéjutazók”. Mindezek ellenére történtek hibák. Reutlingen azonban csak „jelzés". Jelzi, hogy úszósportunkban komoly problémák vannak! Éppen ezért a közvéleményt nem a „mentségek” érdeklik. A közvélemény arra kiváncsi, mit kíván tenni az úszószövetség és mit az állami sporthatóság annak érdekében, hogy úszósportunk belátható időn belül ismét a régi fényében ragyogjon? Erre adjanak választ az illetékesek! IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIW Növi Szádon minden jegy elfogyott! — Távbeszélő-jelentésünk — (Növi Szád, július 31.) Növi Szádon érthetően rosszkedvűek a szurkolók. Számítottak ugyan arra, hogy a Vasas nyeri a Középeurópai Kupát, arra azonban nem gondoltak, hogy az első mérkőzésen négygólos Vasas-győzelem születik. Az az egyöntetű vélemény, hogy semmi remény harmadik mérkőzésre. A Vasas olyan jó csapat, hogy négygólos győzelméből némi előnyt feltétlenül megőriz. Ennek ellenére a vasárnapi mérkőzés iránt hatalmas az érdeklődés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy elővételben minden jegy elkölt. Sajnos, húszezer embernél több nem fér el a nézőtéren, de ha ötvenezer elférne, még akkor is sokan kint rekednének. Ennek az a magyarázata, hogy a mérkőzés iránt nemcsak a noviszádiak, hanem a belgrádi és a vajdasági sportkedvelők is igen-igen érdeklődnek. A Vojvodina kedden érkezett haza Budapestről, s már aznap másfélórás edzést tartott Luka edzőnek ismét összeállítási gondjai vannak. Boskov, a jobbfedezet ugyanis beteg, Popovics dr. sportorvos mellhártyagyulladásra gyanakszik. Boskov játéka kétes. Remény van viszont arra, hogy Vukelics, a kitűnő középcsatár vasárnap ismét játszhat. A Vojvodina együttese szerdán délutántól a Novi Szádtól 20 kilométerre fekvő csortanovicsi edzőtáborban készül fel a Vasas elleni mérkőzésre. Bencze Lajos, a noviszádi rádió munkatársa.