Népsport, 1957. október (13. évfolyam, 129-150. szám)

1957-10-01 / 129. szám

KEDD, 1957. OKTÓBER 1. Ára: 60 fillér XIII. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM Meglepetések és a csatársorok gyengélkedése Megjegyzések a labdarúgó NB I legutóbbi fordulójáról Az NB I első három fordulóját vaskos meglepetések jellemezték, s ennek okát többféleképpen magyarázták. Valameny­­nyi okfejtés közül az látszott a legelfo­­gadhatóbbnak, hogy — mivel a nyár fo­lyamán szinte valamennyi csapat fiatalított a szakvezetőknek nem állt elég idő rendelkezésükre az együttesek összeková­csolására. Azóta persze volt idő erre is, legutóbb pedig a válogatott mérkőzések miatt néhány válogatottakat adó csa­*­paton kívül — három hétig lehetett ilyes­mivel foglalkozni. Ezt az időszakot felté­telezhetően kihasználták a szakvezetők, s lehet, hogy­­ emiatt még az eddigieknél is több meglepetés született a 19 negye­dik fordulóban. Ha csak a meglepetések jellemeznék a bajnokságot, az mindenképpen örvende­tes lenne, mert az erők kiegyensúlyozott­ságára és az általános színvonalemelke­désre lehetne következtetni belőle. De éppen a találkozók színvonalával, s azon belül is a támadósorok játékával vannak bajok. A negyedik fordulóban csak az MTK és az Újpesti Dózsa s egy félidőn keresztül a salgótarjániak csatársora csil­logtatott valamit a korszerű támadójáték­ból, a többiek jórészt ötletszegény, úgy­nevezett sablonfutballt játszottak, nagyon kevés gól esett, s azok közül is a legtöbb szerencsés körülmények között, szinte véletlenül jutott a hálóba. A csatársorok gyengélkedése bizony egyre figyelmezte­tőbb tünet, szükséges lenne, hogy a szak­vezetők mielőbb behatóan foglalkozzanak vele. Sokmozgásos támadójáték és erőnlét Még nem régen folynak a bajnoki labdarúgó-mérkőzések, de már többször írtunk róla, hogy NB 1-eseink támadó­játéka nem olyan, amilyennek lennie kellene. A most lezajlott fordulóban pél­dául csak az Újpesti Dózsa- és az MTK- csatároké volt elfogadható. Az MTK öt góljának azonban az a szépséghibája, hogy az ellenfél kapusának „gyenge napja” volt, a Dózsa-csatárok teljesít­ményének pedig a több kihagyott gól­helyzet ... Nem cikáztak úgy a Vasas csatárai, a­hogy a nyáron például a leg­több EK-mérkőzésen, a salgótarjániak sem úgy, ahogy az őszi első bajnoki mér­kőzésen. Nem mozognak eleget a csatárok, s főleg nem törnek előre meredeken a kapura, az ellenfél védői közti réseken. Csupa lassú támadásépítést látunk hét­ről hé­tre, olyat, ami nem kíván nagy erőt a csatároktól és olyat, amit­­ elég könnyen szerelnek vagy zárnak el a ka­putól a védők. Mi az oka ennek? Jók talán a védel­mek? Véleményünk szerint a védők sin­csenek jobb erőben, mint a támadók. Csakhogy a támadóknak sokkal többet kellene mozogniuk, mint a védőknek, méghozzá nem is akárhogyan, hanem gyorsan. Ezt pedig egyszerűen nem bír­ják sokáig a csatárok, vagy legalábbis legnagyobb részük nem bírja. Hiányos ez erőnlétük. Nem elégséges a gyorsa­ságuk, s nem elégséges az állóképessé­gük. A lassú felnyomulást a kapuhoz még csak állják valahogy, de ha egy­más után három 15—30 méteres vágtát kell végreh­ajtaniok, akkor még sokat kell pihenniök ... Az MTK és az Újpesti Dózsa a nyár folyamén igyekezett valamit pótolni az erőhiányt­ól, s lehet, hogy éppen ennek az eredményei kezdenek megmutatkozni most. A többi csapat azonban — tudomá­sunk szerint — nem sokat tett a gyor­saság, az erő, a ruganyosság, az álló­­képesség szintjének emelésére. Ez üt vissza most a támadójátékban! Az Újpesti Dózsa felzárkózhat Az Újpesti Dózsa kétségtelenül a leg­szeszélyesebben szereplő csapataink közé tartozik. Gyakran kikap gyengébb képes­ségű együttesektől, s váratlan vereségek után meglepetésszerű győzelmeket arat olyan mérkőzéseken is, ahol nemigen le­het esélyesnek tekinteni. Ez történt most a Vasas ellen is. A Dózsa időnként kitű­nően játszott, a fiatalok nagyon ügyesen mozogtak, az egész csapat példás lelke­sedéssel harcolt. Halápi és Sóvári teljesít­ményéből arra lehet következtetni, hogy mindkettő sokat ígérő tehetség. Ha a Dózsa szakvezetői megtalálják a tapasztaltabb, idősebb játékosok és a fiatalok helyes arányszámát, akkor rövidesen felzárkóz­hatnak az élcsoportba. Ehhez azonban nem elégségesek a bravúros meglepeté­sek, célravezetőbb az egyenletes, megbíz­­­ható játék. Miért győzött a SalBTC Szegeden? Két ellentétes félidőből állt a sze­gedi mérkőzés. Az I. félidőben jobbára a szegediek, szünet után csaknem végig a tarjániak támadtak. Ilyenformán a döntetlen lett volna az igazságos, ám a mérkőzés képének ez sem felelt volna meg. Hogy miért? Azért, mert nemcsak a két félidő volt ellentétes, hanem a két támadósor játékfelfogása is. A szegediek ugyanis — amikor fö­lényben voltak — csak meddő, me­zőnyfölényt mutattak. Elsősorban azért, mert nem előre igyekeztek passzolni, hanem állandóan oldalt és — hátra­felé. Beszorították az ellenfelet, anél­kül, hogy gólt rúgtak volna, sőt , hogy helyzetet teremtettek volna. Szünet után a tarjáni csatársor már másként csinálta. A tarjáni fölény lát­tán a szegedieknek szinte minden pil­lanatban rettegniük kellett, hogy mi­kor kapnak gólt. A tarjániak ugyanis állandóan lyukra futottak, változtatták a helyüket, „kevertek”, előre adták a labdákat és­­ egymás után dolgozták ki a helyzeteket. Lőttek is, s a lövések nagy része valóban „hajszállal”­kerül­gette a szegedi kaput. Végeredmény­ben a két támadósor játékfelfogása kö­zötti különbség játszotta a főszerepet abban, hogy — a tarjániak győztek. Miért kapott ki a pécsi csapat? Több oka van annak, hogy a Pécs*­Baranya a hazai pályán alulmaradt a lelkes “Diósgyőrrel szemben: 1. A pécsi játékosok elbizakodottak­ voltak,— kü­lönösen az I. félidőben. 2. Virág csak papíron” volt jobbösszekötő, a pályán előretolt középcsatárt játszott.­ Schvará­­nak kellett volna az előkészítő szerepet megoldania. Schvara és Lehel azonban körülményes és lassú volt­­. A pécsiek hetek óta erőltetik a belső játékot, a szélsőket viszont elhanyagol­ják. A DVTK helyes tarc­almával játszott, ha kellett, tömören védekezett, ha al­kalom nyílott rá, a gyors előretolt csa­tárok támadtak. Persze nem tetszett­­a pécsi szurkolóknak, hogy a diósgyő­riek, amikor látták, hogy remény van a győzelemre, tartották a labdát és­­ az­­eredményt. .. De hát ez is tak­tika. Nem bírták el a nehéz Gubát A tatabányai szurkolók sokan elkísér­ték csapatukat Dorogra, s egetverő öröm­mel tomboltak, amikor a mérkőzés végén a játékvezető jelezte, hogy a nagy küz­delem véget ért. A nézőteret emberma­gasságú drótkerítés választja el a játék­tértől. Ez azonban nem volt akadály a tatabányai szurkolók előtt. Egymást se­gítve átmásztak rajta és valósággal el­özönlötték a pályát. Cselgetések, vállvere­­getések után néhány pillanat múlva vala­mennyi tatabányai játékos a szurkolók vállán volt. Egyedül Gubával nem bírtak. Hiába próbálgatták ketten-hárman is váll­ra emelni, a mosolygó fedezet a földön maradt és a saját lábán­ ment be az öl­tözőbe . .. A „csodacsatár" Mostanában egyes mérkőzéseken elég gyakori eset, hogy a szurkolók egy-egy csoportja hangosan gúnyolja a­z ellenfél játékosait. Ez történt vasár­nap Dorogon is. Buzánszky Jenő felé elég gyakran azt kiáltozta egy -egy ma­gáról megfeledkezett tatabányai szur­koló: ,,Mi van veled a csodacsatár?!’* Ez láthatóan­ idegesítette a nagy aka­rással és lelkesedéssel küzdő Bu­zán­szkyt. Helytelenítjük az ilyenfajta szurkolást. Különösen, akkor, ha olyan játékos ellen irányul, mint Buzanezky, aki sok nehéz csatában állta meg de­­re­kasan helyét a magyar válogatott­ban. A viccek okozták ? Salamon Béla, a népszerű színművész, vasárnap délelőtt az MTK■—Komló mér­kőzés szünetében benyitott a komlóiak öltözőjébe. A kék-fehérek ős-szurkolója Bodola Gyulát, a Komló edzőjét kereste. Salamon Bodolához lépett, átölelte. A hajdani MTK-játékosnak szólt az ölelés. Bodola a búcsúnál ezt mondta Salamon­nak: — Béla bácsi, szeretnénk legyőzni a csapatát... Salamon összeráncolta a homlokát, majd kérlelve mondta: „Dudás, ezt ne csináljá­tok . . . Inkább elmondok néhány viccet..." Rögtön utána felcsattant az öltözőben a harsány nevetés. Salamon betartotta a szavát, néhány ,,bemondásán" indultak a komlói fiúk. Bodola megszorította Sala­mon kezét mondván: „Béla bácsi, köszö­nöm, valósággal felvillanyozta a játéko­sokat .. Salamon újra összeráncolta homlokát: — Dudás, ezt nem akartam a II. félidő előtt... A mérkőzés után az egyik szurkoló megkérdezte Salamont: mit gondol, mitől roppantak, össze a II. félidőben a kom­lóiak? __Salamon elmélázva felelte: — Talán a vicceimtől? .. • Krausz hibája Krausz, a Komlói Bányász kapu vé­dője az, MTK elleni mérkőzésen nem tudta megismételni előző heti jó telje­­sítményeit. A kapusnak bizony nagy ré­sze van abban, hogy csapata nagyará­nyú vereséget szenvedett. Megfigyel­tük, hogy Krausss hibáinak egy része abból eredt, hogy a lövések előtt né­hányszor indokolatlanul kimozdult a ■kapujából, s három-négy méterrel a gólvonal előtt vetődött. Nyilván így akarta a szöget teljesen lezárni. Krausz azonban nem volt következetes, mert az oldalról kapott lövéseknél nem, oldal irányban mozdult ki, hanem egyene sem előre lépett, s úgy vetődött, így aztán nemhogy szöget zárt volna, ha r­em­­ kinyitotta a szöget. A forduló válogatottja Az NB I negyedik fordulójában, a hát­védek és a fedezetek közül többen ját­szottak kimagaslóan, a csatárok közül viszont aminá­l kevesebben, többös­sze­­kötőben és a balszélen volt a legrosszabb a helyzet. Grosics Gyula, a Tatabányai Bányász kapusa 10-es (!) osztályzatot kapott. (10-est még senki sem kapott az idén.) Ezt a magas osztályzatot csak egészen kivételes teljesítménnyel lehet kiérdemelni. Grosiicsé pedig ilyen volt. Ferpász, a dorogiak fiatal jobbhátvédje élete első NB I-es mérkőzésén olyan jól játszott, hogy bekerült a legjobbak közé. Ez a megállapítás egyébként Ha­lápira is vonatkozik. A héten csak hat bajnoki mérkőzést játszottak, s így a Bp. Honvéd és a Szombathelyi Haladás lab­darúgói nem pályázhattak a csapatokba való bekerülésre. A forduló válogatottja: Grosics (Tatabánya) — Ferpász (Do­rog), Várhidi (II. Dózsa), Szigeti (Diósd­győr­) — Guba (Tatabánya), Dávid (Sal­gótarján) — Sándor (MTK), Varga (Do­rog), Hidegkúti (MTK), Halápi (U. Dó­zsa), Taliga (Salgótarján). A tartalékcsapat: Gulyás (Ferencváros)­­ — Werner (Diósgyőr), Sípos (MTK), Lan­­i hős (MTK) — Ughy (Csepel), Prohászka­­ (Dorog) — Szovják (Tatabánya), Borsos (Ferencváros), Papp (Diósgyőr), Güicz (Szeged), Tóth (UI. Dózsa). Dicac­etet érdemel még: Tóth (Diós­győr), Rajna, Kanizsa, Portörő, Jancsik, Kovács L., Dálnoki­­, Lugosi, Takács, Ombódi, Szojka, Dékány dr., Kies bán, Jagodics, Aspirány és Dóm­bal. Az NB II válogatottja Az NB II-ben ezen a héten is a védő­játékosok vitték el a pálmát, mert a csapatok hátsó alakzataiban minden helyen akadt több kiváló teljesítmény. Valamelyes javulás a csatárok között ■is tapasztalható, de a jobbszárnyon még most sem láttunk nagy formában levő játékosokat. A válogatottak közé ezen a héten is be lehetett kerülni az átlagosnál alig jobb teljesítménnyel. Az NB II válogatottja: Hamp (­Zalaegerszeg, Dózsa) — Ul­­rich (Pécsbányatel­ep), Becze (Moson­magyaróvár), Horváth (Nagybátony) — Móritz (Miskolci MTE), Németh (Székes­­­­fehérvári Vasas) — Pintér (BVSC), Zi­­i­tahi (DVSC), Rigó (Nagybátor­y), Virágh (Előre), Szentannai (Jászberényi Vasas). 1 A tartalékcsapat: Nagy (Baglyasalja)—­­ Kovács (LSE), Színi (UTTE), Tamás (Va­­­­sas ETO) — Vidányi (Sztálinváros), Pam- J­mer (Kaposvári MTF­) — Baranyi (Bükk­­­­alja), Kovács (Jászberényi Vasas), Pád­­ (V. ETO), Bölcsföldi (Zalaegerszegi TE), I Halász (Cegléd). Palotás a gyengébb mezőnyjátéka ellenére le­m három gólt lőtt a komlói kapuba. Képünkön Palotás az MTK harmadik gólját 1'JP®­­san Krausz kapujába. A nagy iramban érkező Molnár II (jobbról) már nem tudott közbelépni.­­MTI Fotó : Bojár Sándor felvétele.) Grosics - Mátrai, Sípos, Dalnoki I - Bozsik, Szojka­­ Sándor, Mackós, Hidegkúti, Aspirány, Fenyvesi összeállítás a franciák ellen (?) Hétfőn délelőtt összeült a válogató bi­zottság — Baróti Lajos, Lakat Károly és Sós Károly —, hogy összeállítsa a franciák elleni válogatott mérkőzésre az A- és az utánpótlás-válogatott keretet. Az utóbbi összeállítása körül nem volt vita. Az utánpótlás múlt heti kerete megmaradt, csak annyi a változás, hogy a dorogi Schuck ki­marad, m­­ért csak 15 játékos utazik Ren­­nes-be a francia 22 éven aluliak elleni mérkőzésre. Maradt a keret, mert az első előkészületi mérkőzésen — a múlt hét szerdáján a Láng-gyár ellen — biz­tatóan játszottak a keret tagjai. Lakat Károly, az­­ utánpótlás-válogatott edzője akkor nagyon örült annak, hogy mind­járt elsőre ilyen jól egymás mellé il­leszkedtek a kerettagok, noha jó né­­hányan ott kint a pályán, az öltözőben ismerték meg egymást. Most azonban kissé aggódva mondta: — Valóban meglepő volt a csapat ki­tűnő összjátéka az első előkészületi mérkőzésen, de nem szabad elfelejteni, hogy az ellenfél védői eléggé hagyták játszani a mieinket. Rennes-ben nyilván más lesz a helyzet, bizonyára szorosan őrzik majd fiataljainkat a francia vé­dők, úgyhogy­­ helytelen lenne túlzott reményekkel útnak indítani az utánpót­lás-v­ál­ogatottat Franciaországba! Lajzai Károly aggályait teljes mérték­ben osztjuk, de megismételjük, amit ak­kor megállapítottunk: még nem fordult elő, hogy egy teljesen új összeállítású együttes tagjai ennyire jól együttműköd­jenek már az első összeszoktató edzé­sen! Az utánpótlás-keret tagjai: Török, Ge­lei, Werner, Színi, Oláh II, Szimcsák II, Karádi, Sulici, Jagodics, Kazinczy, Wal­­deck, Monostori 11, Bukaul, Nemes, Ta­liga. Ezek a játékosok kedden még egy előkészületi mérkőzést játszanak délután 3 órai kezdettel a Népligetben a Vasas ifi ellen, majd csütörtökön délután re­pülőgépen utaznak el. A csapatot Ko­­r­vách Jenő, az MLSZ ügyvezető alelnöke, Szikla László, az MLSZ nemzetközi bi­zottságának elnöke, Lakat Károly edző, Juhász József d dr. sportorvos és Dóka György gyúró kíséri el az útra. Az A.válogatott keretének összeállítása■ — a Vasas játékosai nélkül — mér neh­e­hezebben ment, ahogy értesültünk. A ka­pusok körül nem volt vita, Grosics és Faragó tartja jó formáját, de a tartalék­hátvédek kijelölésekor Várhidi és Lan­tos között nem könnyen döntöttek. Vé­gül is az szólt Várhidi mellett, hogy több helyen is játszatható. Fedezettarta­­lékikénrt Dávid jött szóba Lovig mellett. A legnehezebben ment a balösszekötő és a csatárta­rtalék kijelölése. Hosszas vita után Aspirányt jelölték balössze­kötőbe, tartaléknak pedig Bencsicseré. Az elképzelt válogatott csapat nyilván a következő: Grosics — Mátrai* Sípos, Dálnoki I­­— Bozsik, Szojka Sándor* Machos, Hidegkúti, Aspirány* Fenyvesi. Tartalék: Faragó, Várhidi* Lovig, Ben­­csics. A keret tagjai kedden este a Szabadság­hegyen a Vörös Csillag-szállóban talál­­­­koznak és a franciák elleni mérkőzésig­­ együtt lesznek. Szerdán a csapat Szol­­­­nokon játszik előkészületi mérkőzést,­­ pénteken délelőtt pedig a Vasas-pályán­­ erőnléti edzést tart. Végleges csapat- Harcos, jól küzdő játékosokból állították össze a francia válogatottat *» Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése — (Párizs, szeptember 30.) A francia sportközvélemény, a napilapok és a sportsajtó már napok óta találgatta, hogy kikből is fog állni a magyarok ellen játszó francia válogatott. Nem­csak találgatások, hanem viták is foly­tak és elsősorban az volt a vita fő tár­gya, hogy technikailag felkészült lab­darúgók, vagy a küzdőszellemet job­ban képviselő játékosok kerüljenek-e a csapatba. Hétfőn délelőtt összeült a francia labdarúgó-szövetség válogató bizott­sága és kijelölte a magyarok ellen va­sárnap Budapesten pályára lépő francia tizenegyet. A válogatott csapat a kö­vetkező: Colorma — Kaelbel, Zitouni, Lerond — Pen­verne, Cahuzac — Wisnieski, Új­laki, Fontaine, Piantoni, Ben Tifour. Meglepetést keltett, hogy a csapatból­­ kimaradt Jonquet, Cisowski és Marcel.­­ A csapat ilyen összetétele ezt jelenti,­­ hogy a válogatók inkább azt az elvet­­ fogadták el, hogy­­ elsősorban harcos,­­ küzdőszellemű játékosok próbáljanak­­ eredményt elérni a magyarok ellen. A francia csapat pénteken pepuVS- i gépen utazik Magyarországra. A francia—magyar utánpótlás mérkő­zés iránt is nagy az érdeklődés Francia­­országban. A rennes-i stadion befogadó­­képessége 25 000 fő. Az a hátránya, hogy nem könnyen megközelíthető, mert csak egy út vezet oda. A nyugat-francia futball-liga és a ren­­nes-iek merész lépéssel a 6. utászezred­hez fordultak azzal a kéréssel, hogy a katonák verjenek hidat a Vitáin folyón. Már verik is a hidat és így a közönség kényelmesebben jut majd el a pályára. Egyébként mintegy 100 kilométeres kör­zetiből várják az érdeklődőket és ter­mészetesen Párizsból is. 2000 autóra biz­tosítottak parkírozó helyet, összeállították a francia utánpótlás­­válogatottat is. Ez a következő: Bon — Rodzyk, R.­Tylinski, Baconnier — Fer­­rier, Rocchi — Goujon, Cosson, Douis, Theo, Leone­le, S. J. Képünk a magyar —román válogatott kézilabda-mérkőzés egyik ritka jele­netét, egy baloldalon futó támadásunkat ábrázolja. A 12. percben helycsere után Bárdos II, a balösszekötő magasan felugorva kapura lő. Hátvédje, Sörösei elkésve löki. Zahari (3. sz.) kétségbeesetten próbálja szerelni Bár­dost, de hiába, mert befelé húzódó balszélsőnkre, Kesjárra is figyelnie kell, aki ügyesen elzár. Sajnos, Bárdos II lövéséből nem lett gól, a labda kapu­fára vágódott. ij P Óbuda Fotó felv.) Nagyon sok helyzete volt a Bp. Honvédnak a Dukla Prága elleni mérkőzé­sen, de a csatárok egyik helyzetet sem tudták góllá értékesíteni. A kép egy olyan jelenetet ábrázol, amikor Machos előtt nyílt gólszerzési alkalom, de a válogatott csatár mellélőtt. Balról: Machos, Cadek és Pavlis kapus.

Next