Népsport, 1957. november (13. évfolyam, 151-171. szám)

1957-11-21 / 165. szám

Vasárnap eldől a labdarúgó VB 16-os döntőjének 14. helye Az 1958. évi la­bdarúgó VB 16-os dö­n­tőjébe a ju­goszl­á­vok vasárnapi győztet­e után most már 13 ország csa­pata került. Európából: Német SZK,­­ S­véd­ország (e kettő mint védő, 111. mint rendező játék nélkül), Anglia,, Ausztria, Csehs­­lovákia, Fr­anciaorsz­ág, Jugoszlávia, Magyarország, Skócia. Dél -Amerikából: Argentína, Bra­zília, Paraguay, Közép- Ameri­ka­b­ó­l: Mexikó. Vasárnap Lipcsében j­átsszák a Szovjetunió—Lengyelország harmadik találkozót. A győztes lesz a 16-os döntő 14. tagja. Döntetlen esetén 2x15 perces hosszabbítás következik, s ha a mérkőzés ezután­ is döntetlen ma­rad, akkor jobb gólarányával a szov­jet csapat megy tovább. (A szovjet vá­logatott gólaránya jelenleg 16:3, a len­gyeleké pedig 9:5.) A 15. hely sorsa december 4-én Bel­fastiban­ az Észak-Írország—Olaszor­szág vagy december 22-én Milánóban az Olaszország—Portugália mérkőzésen dőlhet el. Pillanatnyilag ez a helyzet: 1. És®ak-Írország 3 1 1 1 4:2 3 2. Portugália 3111 4:4 3 3. Olaszország 2 1 1 1 1:3 2 A 16. helyért Izrael valamelyik euró­pai csoport 2. helyezettjével (Írország, Belgium, Bulgária, Wales, Hollandia, Románia, Szovjetunió vagy Lengyel­or­szág, továbbá Spanyolország vagy Svájc, végül Észak-Írország vagy Portugália vagy Ol­aszország), két, esetleg három mérkőzést játszik. Mind­kettő otthon egy-egy mérkőzést vív, a pontszámbeli egyenlőség esetén kerül sorra harmadik­­találkozó. A kiírás szerint december 31-ig le kell bonyolítani a selejtezőket, viszont még mindig nem dőlt el, hogy melyik lesz Izrael ellenfele. Izrael bizonyos fo­kig előnyben van, mert Izraelben télen is játszanak, viszont több európai or­szágban­ téli pihenőt tartanak. Új csatársorral játszik szovjet válogatott Lipcsében Gavril Ka­csalin, a szovjet labdarúgó­­válogatott edzője nyilatkozott a Szov­­jetszkij Szport munkatársának a szov­jet—lengyel labdarúgó VB-selejtezőjéről. — Néha a gyengébb ellenféllel szemben is nehéz megjósolni az eredményt — mondta Kacsalin. — A lengyel váloga­tott ebben a­­pillanatban igen erős ellen­fél, amelynek nincsenek gyenge pont­jai. Igen fontos az a körülmény is, hogy a lengyel csapat a chorzówi győzelem után mintha szárnyakat kapott volna, s természetesen nagy lelkesedéssel fog küzdeni a lipcsei mérkőzésen is. Ahogy értesültem, a lengyel csapat igen cél­szerűen használta fel a felkészülési időt. Mindez arra kötelezi a szovjet csapat játékosait, hogy lelkiismeretesen készül­jenek erre a találkozóra. — Ami a szovjet csapat összeállítását illeti, a legutóbbihoz képest megválto­zik — folytatta az edző. — Vonatkozik ez elsősorban a csatársorra. Remélem, hogy a szovjet csapat Lipcsében jó já­tékkal rukkol majd ki és örömet sze­rez a szovjet labdarúgó-szurkolóknak. Lengyelországban is nagy érdeklődéssel várják a lipcsei VB-selejtező mérkőzést. Szakemberek és szurkolók egyöntetű véleménye sze­rint a lengyel labdarúgó-válogatott hosszú évek óta most ismét olyan for­mában van, hogy esetleg kivívhatja a győzelmet s egyben a továbbjutást a 16-os döntőbe. A lengyel válogatott már egy hete edzőtáborban készül. A VB-kerettől­­ a VB-együttesig Sós Károly nyilatkozata Sós Károlynak kellett volna tartania az előadást, de helyette Lakat Károly számolt be hétfőn este a franciák és a norvégok elleni mérkőzés tapasztalatai­ról a labdarúgó-edzőknek. Sós nem ért rá, fontos értekezleten vett részt a Bp. Honvédban. Lakat előadásában a múlt eseményeiről megfelelő tájékoz­tatást kaptak az edzők, de nem esett szó a jövőről. Erről csak annyit mon­dott Lakat, hogy a tavaly még öttagú válogató és előkészítő bizottság rövid­del ezelőtt kéttagúvá zsugorodott, mert­­ Baróti Lajos lemondott a tagságá­ról. Sem Baróti, sem Sós nem vállalta a szövetségi kapitányi tisztséget... így áll tehát pillanatnyilag a VB-re való előkészület. .. A beszámoló utáni hozzászólásban az edzők megállapították, hogy a vi­lágbajnokság tizenhatos döntőjébe való bejutás nagyszerű fegyvertény volt. De azt a kérdést, hogy mi lesz ezután , senki sem tette fel. Pedig a beju­tás csak a világbajnokság körüli fel­adatok egy része, az első része. Most jön a következő, a felkészülés. Hogyan készüljünk fel? Kíváncsiak voltunk, mi a véleménye erről Sós Károlynak, mint az eddigi válogató­ bizottság legtevékenyebb tag­jának? Hogyan képzeli az előkészüle­tek munkáját? — Azt hiszem, minden labdarúgás­ban jártas ember tudja: mostanában nem építhetjük válogatott együttesün­ket valamelyik klubcsapatra. Csak több klubcsapatunk tagjaiból alakít­hatunk ki megfelelő erejű válogatott tizenegyet, s mert több klubból jön­nek össze a játékosok, érthető, hogy a válogatott csapat csak megfelelő közös gyakorlással, összeszoktatással válhat igazi együttessé. Első lé­pésként ki kell jelölni egy keretet, majd pedig ennek tagjaiból edzések és mérkőzések során egységesen gon­dolkodó és cselekvő együttest kell kovácsolni. Össze kell állítani a keretet. De mi­lyen keretet? Ugyanazt, amelyből ed-­­­dig is kikerült a csapat, vagy pedig lennének benne új, fiatal tehetségek is? Sós véleménye az, hogy az NSZK elleni mérkőzésre a keret nagyjából még ugyanaz lenne, mint eddig, leg­feljebb egy-két új taggal kiegészítve. A december 22-i mérkőzés után azon­ban alaposan felfrissített keretre len­ne szükség, olyan keretre, amelyből a VB-re benevezendő 22 játékos is ki­kerül. Huszonötös-harmincas keret venne részt az alapozásban január fo­lyamán, s az ezekből kialakítandó csapat játszana a tavasz folyamán elő­készületi mérkőzéseket honi és kül­földi ellenfelekkel. — Nagy szükség lenne jóerejű kül­földi klubcsapatokra, vagy városi vá­logatottakra — magyarázta Sós —, ezekkel szemben próbálnák ki a játé­kosok az edzéseken megtanult és begya­korolt, a könnyebb hazai mérkőzése­ken már alkalmazott taktikai elgon­dolásokat, közben megfelelő nemzet­közi tapasztalatokat szereznének a fia­talabbak, a csapat pedig egyre össze­­szokottabbá válnék. Ezek a mérkőzé­sek hét közben folynának le ... Hohó, álljunk csak meg egy pilla­natra. Mi lenne akkor a bajnoki mér­kőzések egy részével? Az MLSZ az NB I tavaszi mérkőzéseinek jelentős részét szerdánként akarja lebonyolí­tani! ... — Azt nem tudom, mi lenne ezek­kel a mérkőzésekkel —­ folytatta Sós Károly —, én csak azt tudom, hogy jól összeszoktatni a csapat tagjait és az egész együttest jól felkészíteni a VB-re csak így lehet. Szerintem ennek a célnak kellene minden mást aláren­delni. Ez határozott álláspont és helyesnek is látszik. A tavalyi őszi, valamint az idei eredmények és tapasztalatok ar­ra mutatnak, hogy jól összeállított, jól előkészített együttessel nem indulunk esélytelenül a világbajnoki döntőben. Semmivel sem indulnánk kisebb eséllyel, mint a nyugatnémetek Indul­tak neki a végküzdelmeknek 1954- ben! Most már csak arra vagyunk kí­váncsiak: kikből állítaná össze a VB-keretet Sós Károly? — Úgy vélem — mondta Sós —, addig nincs különösebb vita, amíg az ember a csatárokig nem ér. A kapu­sok szerintem a Grosics, Faragó, Ko­­valik, Ilku, Török ötösből, a hátvédek a Mátrai, Kárpáti, Sípos, Várhidi, Dal­noki, Sárosi hatosból kerülhetnek ki. Még hozzájuk jöhet Palicskó, Rajna, esetleg Szigeti, ha továbbra is hátul szerepeltetik... A fedezetek körül sincs gond. Kikről lehet szó? Bozsik­­ról, Szojkáról, Bundzsákról, Berendi­­ről, Lovigról, Dávidról, Kovács III-ról és — ha rendbejön — természetesen Kotászról. Node a csatárok ... Körü­löttük van a legtöbb baj ... Az idén a Bp. Honvéd, a Vasas, az MTK, a Ferencváros és az Újpesti Dózsa tá­madói közül egy sem mutatott állandó jó formát, nagyon kevesen játszottak közülük háromszor egymás után meg­nyugtatóan ... Különösen nem Machos és Tichy, a két nagy ígéret. Máig sem bizonyították be, hogy a régi nagysá­gok segítsége nélkül is kiváló telje­­s,ítményre képesek ... önhittek talán, vagy az akaraterejükkel van baj — ezt nem tudom. Úgy tűnik, mintha Budai II is feladta volna a harcot a válogatottságért. Sándor viszont bebi­zonyította, hogy tud jó teljesítményt nyújtani a válogatottban is, s javult Csordás játéka is. Harcosabb, bátrabb­­ lett a Vasas jobbösszekötője, már el­­­ látja a védőfeladatot is, s javult a gól­helyzetek kihasználásában is. A két öreg, Hidegkút­ és Aspirány szerep­lése a VB-csapatban nincs az életko­rukkal kapcsolatban, csak azzal, hogy mennyire tudják tartani formájukat. Fenyvesi az idén nem volt olyan gyors, olyan robbanékony és ötletes, mint azelőtt. Lenkei nem igazi bal­szélső, de a feljövő Taliga sem az.­­ Mindkettő inkább csak a cselezésben és a kombinációs játékban jó, mint a gyors lefutásban és a beadásban. Ben­­csicsnek sokat kellene balszélen ját­szania, hogy az ember megnyugtató képet kapjon arról, mit is tud. Sós ezután egy sor felfelé törő fia­tal (vagy aránylag fiatal) csatárról emlékezett meg. Jobbszélen Szovják­­ról, a tarjáni Jagodicsról ás a diós­győri Ivánról, jobbösszekötőben La­­hosról, Vasasról és a dorogi Vargáról, középcsatárban Opováról és Fried­­manszkyról, balösszekötőben Giliczről, balszélen a szombathelyi Tóthról és az MTK Szimcsákjáról, mint olyanok­ról, akik bekerülhetnek a huszonötös­­harmincas VB-keretbe. Bekerülnek-e jórészt tőlük maguktól függ. Meg­említette azt is Sós, hogy­­ bekerül­hetnek persze olyanok is, akiket nem említett, akik véletlenül kimaradtak a felsorolásból, hiszen nem készült fel erre a felsorolásra ... — Balösszekötőben Bundzsák jól ellátta a rá kiszabott feladatokat — folytatta Sós —, dehát ő persze in­kább fedezet, mint csatár. Gilicz őszi teljesítménye a legjobb ezen a he­lyen, nála az a kérdéses, hogy kel­lően átérezné-e a válogatott együttes­ben rá háruló felelősséget. Első sze­replésének körülményei rossz hatás­sal voltak rá, de nem szabad lett volna elkedvetlenednie és állandóan lemondania a kerettagságot ... Na­gyobb lelkierő, harcosabb küzdőszel­lem kellene Gilicz részéről. Megemlítettük Sósnak azt is, hogy sokan Bozsikot vinnék előre a csatársor közepére. Sós ezt nem tartaná rossz megoldásnak, de­­ Bo­­zsik nem nagyon lelkesedik ezért a megoldásért. Még annyit mondott Sós Károly, hogy az NSZK ellen már el lehetne vinni Hannoverbe Labost vagy Vasast jobbösszekötő-, Giliczet balösszekötő-, Taligát pedig balszélső-tartaléknak, s cserejátékosként szerepeltetni őket. Herbergerékkel mindenesetre előzőleg meg kellene állapodni a cserékben. Ők is készülnek a világbajnokságra, valószínű tehát, hogy szívesen ven­nék a bővebb cserelehetőséget. Érdekes volt, amit Sós Károly mon­dott, dehát egyelőre még nem tar­tunk a keret összeállításánál. Pedig sok vesztegetni való idő nincs. Jó lenne, ha az MLSZ minél előbb meg­teremtené a lehetőséget a tervszerű előkészületek megindítására. P. J. Brazília sportol.. ^aMsaaBMfflBBMiB^EggmgsaaaBBraiKtaasaBBraMBasgaaiKk jj|| Részletek Szabó János naplójából ||jp!'s i­ ll. Brazília sportélete: Labdarúgás, LABDARÚGÁS ... Minden más sport­ág csak másod-, sőt hatodrendű ebben az országban, ahol — mint ahogy a kapitalista országokban lenni szokott — a sport is egyik függvénye az üz­leti életnek. A labdarúgás a dolgozók százezreit megmozgatja, a legjobb va­rázsszó a sportszerető emberek szívé­hez és v erszényéhez. Klubok épül­nek virágoznak a futball iránti ra­jongásra alapozva. Emberek tízezrei fizetik be havonta tagdíjukat egy-egy sportklubba, hogy kedvenc csapatuk mérkőzéseire mindig biztosítva legyen a jegyük, s nem egyszer hosszú ideig összerakott grusetrojukat áldozzák fel, hogy egész életükre szóló bérletet vá­sárolva „részvényeseivé" váljanak az újonnan épülő stadionoknak. Hiába van kétszeres olimpiai baj­nok da Silva-juk a braziloknak, hiába végzett férfi kosárlabda-csapatuk a legutóbbi VB-n a második helyen, hiába vannak és lennének más sport­ágban is tehetséges versenyzőik. A szurkolóknak és az egész sportéletet a kezükben tartó hatalmas kluboknak ez a furcsa kapcsolata törvényszerűen meghatározza az egész ország sport­életét. A részvényesek igényeit ki kell elégíteni ! Ennek megfelelően alakult ki a labdarúgás egyeduralma, így emelkedett szükségszerűleg hétről hétre százezreket gyönyörködtető ma­gaslatra a labdarúgó bajnokságok színvonala , s így vesztette el élet­­lehetőségeit fokozatosan a többi sport­ág ... //Csemege" az üzletben: go!!.TM|"E­co da Gama rangadó ... Már a Ma­­racana-stadion nézőterén várakozástel­jesen zúgó, morajló kétszázezer néző látványa megragadott bennünket. Amikor pedig­­ az egyik játékos­­kijárónál felnyílt a csapóajtó, s vagy harminc kísérő (edző, menedzser, or­vos, gyúró, fényképész, riporter, stb.) között megjelentek a Flamengo játé­kosai, azt hittük, itt a világ vége! Azon a részen, ahol a Flamengo-szur­­kolók ültek, sortüzek dörrentek, szí­nes rakéták százai durrantak a leve­gőben, tam-tam dobok pergése rázta meg idegeinket. S ebben a szédü­letes hangorkánban mint a primadon­nák, úgy­­ „kacérkodtak” a közönség­gel a játékosok. Látványos bűvészmu­tatványokat végeztek a labdával, emelgették, végiggurították a hátu­kon, megtáncoltatták a fejükön, a vál­lukon. Mire megszoktuk a képet, ha­sonló külsőségek közepette belépett az „arénába” a Vasco da Gama együttese. Most az ellentábor jött iz­galomba. Hangszerek, petárdák, fény­képészek, zsonglőrködés, stb. (lásd mint fenni). Az idegeknek mintegy 15 perces ilyen „előmelegítése” után kez­dődött a mérkőzés. Szédületes­ technika, látványos megoldások és ami meglepő, a vártnál sokkal kevesebb egyéni já­ték. Közben a nézőtéren állandó halk tam-tamzene, ritmikus lábdobogás, diszkrét és kevésbé diszkrét vonag­­lás. Aztán jött az első gól: a csapat szurkolói örömmámorban ugráltak fel a helyükről, levegőbe repültek a ka­lapok, ismét szikráztak a rakéták, re­pedtek a torkok, s amikor kicsit hal­kult az öröm zaja, felcsendült a csa­pat szamba ütemre írt Indulója, ap­róra tépett papírdarabkák milliárdja repült a levegőbe, s szállt vissza hó­­pehelyként az emberekre. A másik oldalon gyászos, néma csend ... S az­tán — ugyanaz fordítva. A mérkőzés után a győztes csapat szurkolói dia­dalmenetben járják végig a várost. A csoport élén három-négy fiatalem­ber akrobatikus szambatáncot jár, közvetlen , utánuk jön a zenekar, amelyben a kasztanyettől, a dobtól kezdve szinte minden ritmus­hang­szer megtalálható. Éneklik indulói­kat, megállítják az autóbuszokat, be­kiabálják az eredményt, majd szét­pattan szívük a győzelem ürömétől. S ami ezután a látvány után még meglepőbb volt számunkra: ezek a könnyen hevülő emberek, ha arra szük­ség van — például a lelátókon közle­kedő liftek előtt — tökéletes fegyel­mezettséggel tudnak viselkedni. Láttuk a vezető Fluminese és a ta­bella alsó részében helyet foglaló Ame­­ricana összecsapását is. Az Americana Mándi Gyula csapata, s játékában már itt-ott fölfedezhető a magyaros játék­elem is. A játékosok olykor-olykor a sok meredek előreadás után már oldal­­passzokkal is építettek, lelassították a játékot és ez az itt újszerű megoldás nem kis mértékben közrejátszott ab­ban, hogy számukra oly hízelgő dön­tetlent értek el... Vízisí Egyike a brazilok legked­ülsl­vesebb sportszórakozásai­­nak. Addig gyönyörködtünk a habokat meglovaglók könnyed száguldásában, míg egyszer bennünket is meghívtak egy ilyen „lovaglásra”. Azonnal ne­mes versenyre léptünk Hepp Franci­val, melyikünk végez jobban ezen a sport­próbatételen. Odaadták az ugró­lécnél valamivel szélesebb vízisít, be­szántam a vízbe, mert ott kell bele­bújni a talpon lévő gumipapucsba. Huncut dolog ez. Az ember fogja a lécet, próbálja bedugni a lábát, köz­ben bukfencezik, elmerül, issza a sós vizet és prüszköl. A nagyobbik baj azonban akkor kezdődik, amikor az egyik „cipő” már fenn van. Ezzel a lábbal már nem lehet úszómozdulato­­kat végezni, hol a fejembe rúgok, hol a másik bokámba. „Hej, becsület, be­csület, ha te most nem volnál, nem kellene meghalnom!" jut eszembe Jó­kai egyik hősének mondása. Kinn mu­latnak a lányok és kajánul nevet Hepp Franci. De végre fenn van a másik is! Bedobják a fogantyút, a kötelet guggoló helyzetben a térd közé kell fogni, s így fokozatosan felállni. Hohó! Már száguldók isi Kicsit merevek ugyan a combjaim, az egyik ujjamra rátekeredik a kötél, s vág rettenetesen, de azért minden simán megy. A befe­jezés ismét egészen eredeti: a motor­csónak otthagy, egy darabig még tart a lendület, aztán arccal belebukfence­zek a vízbe. Most Heppen a sor! Beugrik a tengerbe, keveri-kavarja a vizet, mint a bálna, amely utolsókat rúg, bizto­san majd szétdurran a tüdeje. Tíz perc, húsz, de még mindig nincs a lábán a léc. Aztán, hogy végre kész van, nem tudja elkapni a „gyeplőt”. A motoros tovaszáguld, s ő ott rúg­­kapál a vízben. A megfujás előtti utolsó pillanatban érkezik számára új­ból a mentőkötél. Megindul, feláll, s mint egy drámai hős kiinteget. Köz­bejön azonban egy „huppli”, s ettől kezdve mereven a vizet kémlelve sik­lik tovább. A végén az arcrabukás legalább olyan jól sikerül neki, mint nekem. . . Végeredmény: Hepp Itt már csak akkor győzhet, ha a meg­ivott víz mennyisége szolgál alapul az értékeléshez ... A RuLaj Voltunk többek között a #4 CSUDOK. Flum­inense klubhelyisé­gében. Ez a sportegyesület egyike a legnépszerűbbeknek Brazíliában, kö­zel 20 000 fizető tagja van. Gyönyö­rű, jórészt barokk­ stílben épült palota, körülötte hatalmas sportlétesítmények­kel, amelyekkel a klub ellátja részvé­nyesei felé a másik feladatát, bizto­sítja a tagok szórakozási, sportolási lehetőségét. Az épületben három táncterem, társalgó, olvasóterem, fe­dett és nyitott presszó. A környező parkban uszoda ugrótoronnyal, tíz teniszpálya, röplabdapálya, 25 m-es fedett lőtér, tornaterem, teniszfalak stb. A sportfelszerelést mindenki ma­gával hozza, belépni csak tagsági iga­zolvány felmutatásával lehet. És min­den klubban gyönyörűen rendezett sportmúzeum, tele szebbnél szebb tró­feákkal, zászlókkal, jelvényekkel. Igen sok az egyéni tiszteletdíj is, mert a vezetők, játékosok — annak ellenére, hogy ezek a díjak nemegyszer pénz­­belileg is nagy értéket képviselnek —, felajánlják azokat a múzeum számá­ra. Láttunk egy igen érdekes és ná­lunk is könnyen megvalósítható meg­oldást is: a tornaterem lapos tetejére teniszpályát építettek, így ugyanazt a létesítményt azonos időben két célra is kitűnően fel tudják használni. Az Americana klubjában ragyogóan fel­szerelt gyógyterápias rendelőt is lát­tunk, egész különleges gőzfürdővel. Mint egy hatalmas íróasztal, olyan méretű volt a műszertábla, ahonnan a kezek­re a különböző hőfokú és erős­ségű vízsugarakat irányították. A többi sportágról,­górahagyják az atlétikát. A már meg­lévő, de a most épülő legmodernebb labdarúgó-stadionokban sincs futókör, s a legritkább esetben rendeznek ver­senyeket. Annak ellenére, hogy jó­formán minden klubnak van uszodája, az országot szinte körülöleli a tenger, nem foglalkoznak céltudatosan az úszósport fejlesztésével. Hallottuk, hogy a kosárlabda irányítóiban sincs elegendő aktivitás, szervezetük igen laza, s így meglévő népszerűségüket is veszély fenyegeti. Meglepő viszont, hogy a jó kezekben lévő röplabda sport egyre erőteljesebben virágzik, s mint két mérkőzésen is láttuk, szín­vonal tekintetében is erősen megköze­ltik a legjobb európai csapatokat. (Folytatjuk.) Szombaton rendezik Budapest felnőtt tornászbajnokságát A hét végén ismét jelentős eseményre kerül sor a tornasportban. Szombaton délután a Tüzér utcai Honvéd-sportcsar­nokban rendezik meg Budapest 1957. évi férfi I., II. és III. osztályú, vala­mint női II. és III. osostályú felnőtt egyéni bajnokságát. Nagy mezőnyre és színvonalas küzdelemre van kilátás. A felnőtt női I. osztályú bajnokságot nem most rendezik meg, hanem egy héttel később, november 30-án. Labdarúgó edzők sorsa Olaszországban Olaszországban ritkán hűl ki egy-egy edzőnek a fogasra akasztott kalapja. Ha egy ideig n­em megy a csapatnak, az edző máris veheti a kalapját. . . Legutóbb például Piolának, az egykori híres középcsatárnak mondtak fel má­ról-holnapra, mert csapata — a má­sodosztályú Cagliari — nem nyerte meg minden mérkőzését. Még el sem ültek a Piola-ügy hullámai, máris egy másik volt válog­atott játékost dobtak ki edzői tisztéből: Pietro Ravát, a híres Feni — Rava válogatott hátvédpár egyik tagját. Az ok: csapata, a Palermo, négyszer egymás után csak döntetlent ért el! ... ugyanis Ragadásról van szó! SZERKESZTŐI ÜZENETEK HELYETT — Skrabák István, aki azóta Bárdra magyarosította a nevét, s je­lenleg üzemünkben (Almásfüzitő Timföldgyár) dolgozik, szerepelt-e a magyar labdarúgó-válogatottban, mikor, s milyen csapathelyen? — Skrabák István kétszer szerepelt a magyar válogatottban, mindkétszer 1903- ban. Tagja volt annak a válogatottnak, amely először győzte le az osztrák vá­logatottat (3:2, 1902. június 11, Budapest, ez volt egyébként a magyar válogatott harmadik mérkőzése). Skrabák közép­­fedezetet játszott. Érdekes, hogy ugyan­ennek a magyar csapatnak Holics Ödön (MUE) volt a kapusa, akivel nemrégiben lapunk hasábjain beszélgetést folytattunk. Skrabák a BTC játékosa volt, másodszor 1903. október 11-én Bécsben szintén az osztrákok ellen szerepelt a válogatott­ban. Arra nincs adatunk, hogy Skrabák edzősködött-e itthon vagy külföldön. Ezt azonban kérdezzék meg tőle, s talán ér­dekes lenne, ha az egykori válogatott az üzem dolgozói részére egy kis előadást tartana a magyar labdarúgás hőskoráról. — Annak idején a Phőbus a KK- ban milyen eredményeket ért el a Young Boys ellen? — Az újpesti csapat nem a Young Boys Bern, hanem a Young Fellows Zürich csapatával játszott 1936-ban EK-mérkőzé­­seket. A Phőbus Zürichben 3:0-ra, itthon pedig 6:2-re győzött. — Legutóbb Zakariásról egy olyan képet közöltek, amely 1954- ben, a VB idején a Schweizer II-­lustrierte első oldalán jelent meg. Igaz-e az, hogy e kép akkori alá­írásában — még jóval a döntő előtt — az állt, hogy a VB-t az a csapat nyeri, amely legyőzi Magyarország csapatát? — Igaz, íme az eredeti képaláírás le­kicsinyítve: — Az 1938. évi labdarúgó VB döntőjét Olaszország és Magyaror­szág csapata játszotta. A döntőben szerepelt játékosok összesen hány­szor voltak válogatottak, természe­tesen a döntő utáni szerepléseket is figyelembe véve? Országonkint me­lyiknél nagyobb a szám? — A játékosok neve utáni szám jelenti a válogatottság számát. Olaszország: Olivieri 24 — Foni 23, Rava 30 — Serran­­toni 17, Andreolo 26, Locatelli 22 — Pia­­vati 18, Meazza 53, Piola 34, Ferrari 44, Colaussi 26. srr Magyarország: Sza­bó 40 — Polgár 26, Biró I 53 — Szalay­­ 24, Szűcs György 25, Lázár 49 — Sas 17, Vincze 25, Sárosi I 61, Zsengelér 38, Tit­kos 47. Az eredmény 405:317 Magyaror­szág javára. Ebből azonban nem lehet semmiféle következtetésre jutni, mert évtizedes gyakorlat: a magyar válogatott csaknem minden évben több mérkőzést játszott, mint az olasz. Válaszok a kérdések megismét­lése nélkül. — Újlaki 1952-ben vette fel a francia állampolgárságot. — Egresi mint a Kispest játékosa szerepelt a válogatottban, 1943-ban ösz­­szesen háromszor. ... ^ ^ M. B. f -Wer* Umsígarm ssssSisilsígV, wird WeHmwstepL s-X- ' .......................... V. - --*• <Vx*"tö» t'.-Ao orr feöc<o x-Á.y<Ü fk<ó>. St »«*><): i&Sí.&y ■wVprtr-xsO', y ..v*. M­. O'MMMCMMXMX.feoMOM'V Csütörtök, 1957. november 21. 5 Kertászné vezet­ő női salávilai­ bajnoki zónaversenyen A Krakkóban folyó női sakkvilág­bajnoki zónaverseny 3. fordulójában Hönsch legyőzte Asenovát, a Kertészné a Hruskova játszma függőben maradt. A 4. fordulóban Kertészné legyőzte Enevoldsent, Hönsch Bratovát. Az él­mezőny állása: Kertészné (magyar) 3 (1), Ivanova (bolgár), Baumann (NDK) 2,5, Hönsch (magyar), Pogorievici (ro­mán) 2 ponttal.

Next