Népsport, 1957. november (13. évfolyam, 151-171. szám)
1957-11-21 / 165. szám
Vasárnap eldől a labdarúgó VB 16-os döntőjének 14. helye Az 1958. évi labdarúgó VB 16-os döntőjébe a jugoszlávok vasárnapi győztete után most már 13 ország csapata került. Európából: Német SZK, Svédország (e kettő mint védő, 111. mint rendező játék nélkül), Anglia,, Ausztria, Csehslovákia, Franciaország, Jugoszlávia, Magyarország, Skócia. Dél -Amerikából: Argentína, Brazília, Paraguay, Közép- Amerikaból: Mexikó. Vasárnap Lipcsében játsszák a Szovjetunió—Lengyelország harmadik találkozót. A győztes lesz a 16-os döntő 14. tagja. Döntetlen esetén 2x15 perces hosszabbítás következik, s ha a mérkőzés ezután is döntetlen marad, akkor jobb gólarányával a szovjet csapat megy tovább. (A szovjet válogatott gólaránya jelenleg 16:3, a lengyeleké pedig 9:5.) A 15. hely sorsa december 4-én Belfastiban az Észak-Írország—Olaszország vagy december 22-én Milánóban az Olaszország—Portugália mérkőzésen dőlhet el. Pillanatnyilag ez a helyzet: 1. És®ak-Írország 3 1 1 1 4:2 3 2. Portugália 3111 4:4 3 3. Olaszország 2 1 1 1 1:3 2 A 16. helyért Izrael valamelyik európai csoport 2. helyezettjével (Írország, Belgium, Bulgária, Wales, Hollandia, Románia, Szovjetunió vagy Lengyelország, továbbá Spanyolország vagy Svájc, végül Észak-Írország vagy Portugália vagy Olaszország), két, esetleg három mérkőzést játszik. Mindkettő otthon egy-egy mérkőzést vív, a pontszámbeli egyenlőség esetén kerül sorra harmadiktalálkozó. A kiírás szerint december 31-ig le kell bonyolítani a selejtezőket, viszont még mindig nem dőlt el, hogy melyik lesz Izrael ellenfele. Izrael bizonyos fokig előnyben van, mert Izraelben télen is játszanak, viszont több európai országban téli pihenőt tartanak. Új csatársorral játszik szovjet válogatott Lipcsében Gavril Kacsalin, a szovjet labdarúgóválogatott edzője nyilatkozott a Szovjetszkij Szport munkatársának a szovjet—lengyel labdarúgó VB-selejtezőjéről. — Néha a gyengébb ellenféllel szemben is nehéz megjósolni az eredményt — mondta Kacsalin. — A lengyel válogatott ebben apillanatban igen erős ellenfél, amelynek nincsenek gyenge pontjai. Igen fontos az a körülmény is, hogy a lengyel csapat a chorzówi győzelem után mintha szárnyakat kapott volna, s természetesen nagy lelkesedéssel fog küzdeni a lipcsei mérkőzésen is. Ahogy értesültem, a lengyel csapat igen célszerűen használta fel a felkészülési időt. Mindez arra kötelezi a szovjet csapat játékosait, hogy lelkiismeretesen készüljenek erre a találkozóra. — Ami a szovjet csapat összeállítását illeti, a legutóbbihoz képest megváltozik — folytatta az edző. — Vonatkozik ez elsősorban a csatársorra. Remélem, hogy a szovjet csapat Lipcsében jó játékkal rukkol majd ki és örömet szerez a szovjet labdarúgó-szurkolóknak. Lengyelországban is nagy érdeklődéssel várják a lipcsei VB-selejtező mérkőzést. Szakemberek és szurkolók egyöntetű véleménye szerint a lengyel labdarúgó-válogatott hosszú évek óta most ismét olyan formában van, hogy esetleg kivívhatja a győzelmet s egyben a továbbjutást a 16-os döntőbe. A lengyel válogatott már egy hete edzőtáborban készül. A VB-kerettől a VB-együttesig Sós Károly nyilatkozata Sós Károlynak kellett volna tartania az előadást, de helyette Lakat Károly számolt be hétfőn este a franciák és a norvégok elleni mérkőzés tapasztalatairól a labdarúgó-edzőknek. Sós nem ért rá, fontos értekezleten vett részt a Bp. Honvédban. Lakat előadásában a múlt eseményeiről megfelelő tájékoztatást kaptak az edzők, de nem esett szó a jövőről. Erről csak annyit mondott Lakat, hogy a tavaly még öttagú válogató és előkészítő bizottság röviddel ezelőtt kéttagúvá zsugorodott, mert Baróti Lajos lemondott a tagságáról. Sem Baróti, sem Sós nem vállalta a szövetségi kapitányi tisztséget... így áll tehát pillanatnyilag a VB-re való előkészület. .. A beszámoló utáni hozzászólásban az edzők megállapították, hogy a világbajnokság tizenhatos döntőjébe való bejutás nagyszerű fegyvertény volt. De azt a kérdést, hogy mi lesz ezután , senki sem tette fel. Pedig a bejutás csak a világbajnokság körüli feladatok egy része, az első része. Most jön a következő, a felkészülés. Hogyan készüljünk fel? Kíváncsiak voltunk, mi a véleménye erről Sós Károlynak, mint az eddigi válogató bizottság legtevékenyebb tagjának? Hogyan képzeli az előkészületek munkáját? — Azt hiszem, minden labdarúgásban jártas ember tudja: mostanában nem építhetjük válogatott együttesünket valamelyik klubcsapatra. Csak több klubcsapatunk tagjaiból alakíthatunk ki megfelelő erejű válogatott tizenegyet, s mert több klubból jönnek össze a játékosok, érthető, hogy a válogatott csapat csak megfelelő közös gyakorlással, összeszoktatással válhat igazi együttessé. Első lépésként ki kell jelölni egy keretet, majd pedig ennek tagjaiból edzések és mérkőzések során egységesen gondolkodó és cselekvő együttest kell kovácsolni. Össze kell állítani a keretet. De milyen keretet? Ugyanazt, amelyből ed-dig is kikerült a csapat, vagy pedig lennének benne új, fiatal tehetségek is? Sós véleménye az, hogy az NSZK elleni mérkőzésre a keret nagyjából még ugyanaz lenne, mint eddig, legfeljebb egy-két új taggal kiegészítve. A december 22-i mérkőzés után azonban alaposan felfrissített keretre lenne szükség, olyan keretre, amelyből a VB-re benevezendő 22 játékos is kikerül. Huszonötös-harmincas keret venne részt az alapozásban január folyamán, s az ezekből kialakítandó csapat játszana a tavasz folyamán előkészületi mérkőzéseket honi és külföldi ellenfelekkel. — Nagy szükség lenne jóerejű külföldi klubcsapatokra, vagy városi válogatottakra — magyarázta Sós —, ezekkel szemben próbálnák ki a játékosok az edzéseken megtanult és begyakorolt, a könnyebb hazai mérkőzéseken már alkalmazott taktikai elgondolásokat, közben megfelelő nemzetközi tapasztalatokat szereznének a fiatalabbak, a csapat pedig egyre összeszokottabbá válnék. Ezek a mérkőzések hét közben folynának le ... Hohó, álljunk csak meg egy pillanatra. Mi lenne akkor a bajnoki mérkőzések egy részével? Az MLSZ az NB I tavaszi mérkőzéseinek jelentős részét szerdánként akarja lebonyolítani! ... — Azt nem tudom, mi lenne ezekkel a mérkőzésekkel — folytatta Sós Károly —, én csak azt tudom, hogy jól összeszoktatni a csapat tagjait és az egész együttest jól felkészíteni a VB-re csak így lehet. Szerintem ennek a célnak kellene minden mást alárendelni. Ez határozott álláspont és helyesnek is látszik. A tavalyi őszi, valamint az idei eredmények és tapasztalatok arra mutatnak, hogy jól összeállított, jól előkészített együttessel nem indulunk esélytelenül a világbajnoki döntőben. Semmivel sem indulnánk kisebb eséllyel, mint a nyugatnémetek Indultak neki a végküzdelmeknek 1954- ben! Most már csak arra vagyunk kíváncsiak: kikből állítaná össze a VB-keretet Sós Károly? — Úgy vélem — mondta Sós —, addig nincs különösebb vita, amíg az ember a csatárokig nem ér. A kapusok szerintem a Grosics, Faragó, Kovalik, Ilku, Török ötösből, a hátvédek a Mátrai, Kárpáti, Sípos, Várhidi, Dalnoki, Sárosi hatosból kerülhetnek ki. Még hozzájuk jöhet Palicskó, Rajna, esetleg Szigeti, ha továbbra is hátul szerepeltetik... A fedezetek körül sincs gond. Kikről lehet szó? Bozsikról, Szojkáról, Bundzsákról, Berendiről, Lovigról, Dávidról, Kovács III-ról és — ha rendbejön — természetesen Kotászról. Node a csatárok ... Körülöttük van a legtöbb baj ... Az idén a Bp. Honvéd, a Vasas, az MTK, a Ferencváros és az Újpesti Dózsa támadói közül egy sem mutatott állandó jó formát, nagyon kevesen játszottak közülük háromszor egymás után megnyugtatóan ... Különösen nem Machos és Tichy, a két nagy ígéret. Máig sem bizonyították be, hogy a régi nagyságok segítsége nélkül is kiváló teljes,ítményre képesek ... önhittek talán, vagy az akaraterejükkel van baj — ezt nem tudom. Úgy tűnik, mintha Budai II is feladta volna a harcot a válogatottságért. Sándor viszont bebizonyította, hogy tud jó teljesítményt nyújtani a válogatottban is, s javult Csordás játéka is. Harcosabb, bátrabb lett a Vasas jobbösszekötője, már el látja a védőfeladatot is, s javult a gólhelyzetek kihasználásában is. A két öreg, Hidegkút és Aspirány szereplése a VB-csapatban nincs az életkorukkal kapcsolatban, csak azzal, hogy mennyire tudják tartani formájukat. Fenyvesi az idén nem volt olyan gyors, olyan robbanékony és ötletes, mint azelőtt. Lenkei nem igazi balszélső, de a feljövő Taliga sem az. Mindkettő inkább csak a cselezésben és a kombinációs játékban jó, mint a gyors lefutásban és a beadásban. Bencsicsnek sokat kellene balszélen játszania, hogy az ember megnyugtató képet kapjon arról, mit is tud. Sós ezután egy sor felfelé törő fiatal (vagy aránylag fiatal) csatárról emlékezett meg. Jobbszélen Szovjákról, a tarjáni Jagodicsról ás a diósgyőri Ivánról, jobbösszekötőben Lahosról, Vasasról és a dorogi Vargáról, középcsatárban Opováról és Friedmanszkyról, balösszekötőben Giliczről, balszélen a szombathelyi Tóthról és az MTK Szimcsákjáról, mint olyanokról, akik bekerülhetnek a huszonötösharmincas VB-keretbe. Bekerülnek-e jórészt tőlük maguktól függ. Megemlítette azt is Sós, hogy bekerülhetnek persze olyanok is, akiket nem említett, akik véletlenül kimaradtak a felsorolásból, hiszen nem készült fel erre a felsorolásra ... — Balösszekötőben Bundzsák jól ellátta a rá kiszabott feladatokat — folytatta Sós —, dehát ő persze inkább fedezet, mint csatár. Gilicz őszi teljesítménye a legjobb ezen a helyen, nála az a kérdéses, hogy kellően átérezné-e a válogatott együttesben rá háruló felelősséget. Első szereplésének körülményei rossz hatással voltak rá, de nem szabad lett volna elkedvetlenednie és állandóan lemondania a kerettagságot ... Nagyobb lelkierő, harcosabb küzdőszellem kellene Gilicz részéről. Megemlítettük Sósnak azt is, hogy sokan Bozsikot vinnék előre a csatársor közepére. Sós ezt nem tartaná rossz megoldásnak, de Bozsik nem nagyon lelkesedik ezért a megoldásért. Még annyit mondott Sós Károly, hogy az NSZK ellen már el lehetne vinni Hannoverbe Labost vagy Vasast jobbösszekötő-, Giliczet balösszekötő-, Taligát pedig balszélső-tartaléknak, s cserejátékosként szerepeltetni őket. Herbergerékkel mindenesetre előzőleg meg kellene állapodni a cserékben. Ők is készülnek a világbajnokságra, valószínű tehát, hogy szívesen vennék a bővebb cserelehetőséget. Érdekes volt, amit Sós Károly mondott, dehát egyelőre még nem tartunk a keret összeállításánál. Pedig sok vesztegetni való idő nincs. Jó lenne, ha az MLSZ minél előbb megteremtené a lehetőséget a tervszerű előkészületek megindítására. P. J. Brazília sportol.. ^aMsaaBMfflBBMiB^EggmgsaaaBBraiKtaasaBBraMBasgaaiKk jj|| Részletek Szabó János naplójából ||jp!'s i ll. Brazília sportélete: Labdarúgás, LABDARÚGÁS ... Minden más sportág csak másod-, sőt hatodrendű ebben az országban, ahol — mint ahogy a kapitalista országokban lenni szokott — a sport is egyik függvénye az üzleti életnek. A labdarúgás a dolgozók százezreit megmozgatja, a legjobb varázsszó a sportszerető emberek szívéhez és v erszényéhez. Klubok épülnek virágoznak a futball iránti rajongásra alapozva. Emberek tízezrei fizetik be havonta tagdíjukat egy-egy sportklubba, hogy kedvenc csapatuk mérkőzéseire mindig biztosítva legyen a jegyük, s nem egyszer hosszú ideig összerakott grusetrojukat áldozzák fel, hogy egész életükre szóló bérletet vásárolva „részvényeseivé" váljanak az újonnan épülő stadionoknak. Hiába van kétszeres olimpiai bajnok da Silva-juk a braziloknak, hiába végzett férfi kosárlabda-csapatuk a legutóbbi VB-n a második helyen, hiába vannak és lennének más sportágban is tehetséges versenyzőik. A szurkolóknak és az egész sportéletet a kezükben tartó hatalmas kluboknak ez a furcsa kapcsolata törvényszerűen meghatározza az egész ország sportéletét. A részvényesek igényeit ki kell elégíteni ! Ennek megfelelően alakult ki a labdarúgás egyeduralma, így emelkedett szükségszerűleg hétről hétre százezreket gyönyörködtető magaslatra a labdarúgó bajnokságok színvonala , s így vesztette el életlehetőségeit fokozatosan a többi sportág ... //Csemege" az üzletben: go!!.TM|"Eco da Gama rangadó ... Már a Maracana-stadion nézőterén várakozásteljesen zúgó, morajló kétszázezer néző látványa megragadott bennünket. Amikor pedig az egyik játékoskijárónál felnyílt a csapóajtó, s vagy harminc kísérő (edző, menedzser, orvos, gyúró, fényképész, riporter, stb.) között megjelentek a Flamengo játékosai, azt hittük, itt a világ vége! Azon a részen, ahol a Flamengo-szurkolók ültek, sortüzek dörrentek, színes rakéták százai durrantak a levegőben, tam-tam dobok pergése rázta meg idegeinket. S ebben a szédületes hangorkánban mint a primadonnák, úgy „kacérkodtak” a közönséggel a játékosok. Látványos bűvészmutatványokat végeztek a labdával, emelgették, végiggurították a hátukon, megtáncoltatták a fejükön, a vállukon. Mire megszoktuk a képet, hasonló külsőségek közepette belépett az „arénába” a Vasco da Gama együttese. Most az ellentábor jött izgalomba. Hangszerek, petárdák, fényképészek, zsonglőrködés, stb. (lásd mint fenni). Az idegeknek mintegy 15 perces ilyen „előmelegítése” után kezdődött a mérkőzés. Szédületes technika, látványos megoldások és ami meglepő, a vártnál sokkal kevesebb egyéni játék. Közben a nézőtéren állandó halk tam-tamzene, ritmikus lábdobogás, diszkrét és kevésbé diszkrét vonaglás. Aztán jött az első gól: a csapat szurkolói örömmámorban ugráltak fel a helyükről, levegőbe repültek a kalapok, ismét szikráztak a rakéták, repedtek a torkok, s amikor kicsit halkult az öröm zaja, felcsendült a csapat szamba ütemre írt Indulója, apróra tépett papírdarabkák milliárdja repült a levegőbe, s szállt vissza hópehelyként az emberekre. A másik oldalon gyászos, néma csend ... S aztán — ugyanaz fordítva. A mérkőzés után a győztes csapat szurkolói diadalmenetben járják végig a várost. A csoport élén három-négy fiatalember akrobatikus szambatáncot jár, közvetlen , utánuk jön a zenekar, amelyben a kasztanyettől, a dobtól kezdve szinte minden ritmushangszer megtalálható. Éneklik indulóikat, megállítják az autóbuszokat, bekiabálják az eredményt, majd szétpattan szívük a győzelem ürömétől. S ami ezután a látvány után még meglepőbb volt számunkra: ezek a könnyen hevülő emberek, ha arra szükség van — például a lelátókon közlekedő liftek előtt — tökéletes fegyelmezettséggel tudnak viselkedni. Láttuk a vezető Fluminese és a tabella alsó részében helyet foglaló Americana összecsapását is. Az Americana Mándi Gyula csapata, s játékában már itt-ott fölfedezhető a magyaros játékelem is. A játékosok olykor-olykor a sok meredek előreadás után már oldalpasszokkal is építettek, lelassították a játékot és ez az itt újszerű megoldás nem kis mértékben közrejátszott abban, hogy számukra oly hízelgő döntetlent értek el... Vízisí Egyike a brazilok legkedülslvesebb sportszórakozásainak. Addig gyönyörködtünk a habokat meglovaglók könnyed száguldásában, míg egyszer bennünket is meghívtak egy ilyen „lovaglásra”. Azonnal nemes versenyre léptünk Hepp Francival, melyikünk végez jobban ezen a sportpróbatételen. Odaadták az ugrólécnél valamivel szélesebb vízisít, beszántam a vízbe, mert ott kell belebújni a talpon lévő gumipapucsba. Huncut dolog ez. Az ember fogja a lécet, próbálja bedugni a lábát, közben bukfencezik, elmerül, issza a sós vizet és prüszköl. A nagyobbik baj azonban akkor kezdődik, amikor az egyik „cipő” már fenn van. Ezzel a lábbal már nem lehet úszómozdulatokat végezni, hol a fejembe rúgok, hol a másik bokámba. „Hej, becsület, becsület, ha te most nem volnál, nem kellene meghalnom!" jut eszembe Jókai egyik hősének mondása. Kinn mulatnak a lányok és kajánul nevet Hepp Franci. De végre fenn van a másik is! Bedobják a fogantyút, a kötelet guggoló helyzetben a térd közé kell fogni, s így fokozatosan felállni. Hohó! Már száguldók isi Kicsit merevek ugyan a combjaim, az egyik ujjamra rátekeredik a kötél, s vág rettenetesen, de azért minden simán megy. A befejezés ismét egészen eredeti: a motorcsónak otthagy, egy darabig még tart a lendület, aztán arccal belebukfencezek a vízbe. Most Heppen a sor! Beugrik a tengerbe, keveri-kavarja a vizet, mint a bálna, amely utolsókat rúg, biztosan majd szétdurran a tüdeje. Tíz perc, húsz, de még mindig nincs a lábán a léc. Aztán, hogy végre kész van, nem tudja elkapni a „gyeplőt”. A motoros tovaszáguld, s ő ott rúgkapál a vízben. A megfujás előtti utolsó pillanatban érkezik számára újból a mentőkötél. Megindul, feláll, s mint egy drámai hős kiinteget. Közbejön azonban egy „huppli”, s ettől kezdve mereven a vizet kémlelve siklik tovább. A végén az arcrabukás legalább olyan jól sikerül neki, mint nekem. . . Végeredmény: Hepp Itt már csak akkor győzhet, ha a megivott víz mennyisége szolgál alapul az értékeléshez ... A RuLaj Voltunk többek között a #4 CSUDOK. Fluminense klubhelyiségében. Ez a sportegyesület egyike a legnépszerűbbeknek Brazíliában, közel 20 000 fizető tagja van. Gyönyörű, jórészt barokk stílben épült palota, körülötte hatalmas sportlétesítményekkel, amelyekkel a klub ellátja részvényesei felé a másik feladatát, biztosítja a tagok szórakozási, sportolási lehetőségét. Az épületben három táncterem, társalgó, olvasóterem, fedett és nyitott presszó. A környező parkban uszoda ugrótoronnyal, tíz teniszpálya, röplabdapálya, 25 m-es fedett lőtér, tornaterem, teniszfalak stb. A sportfelszerelést mindenki magával hozza, belépni csak tagsági igazolvány felmutatásával lehet. És minden klubban gyönyörűen rendezett sportmúzeum, tele szebbnél szebb trófeákkal, zászlókkal, jelvényekkel. Igen sok az egyéni tiszteletdíj is, mert a vezetők, játékosok — annak ellenére, hogy ezek a díjak nemegyszer pénzbelileg is nagy értéket képviselnek —, felajánlják azokat a múzeum számára. Láttunk egy igen érdekes és nálunk is könnyen megvalósítható megoldást is: a tornaterem lapos tetejére teniszpályát építettek, így ugyanazt a létesítményt azonos időben két célra is kitűnően fel tudják használni. Az Americana klubjában ragyogóan felszerelt gyógyterápias rendelőt is láttunk, egész különleges gőzfürdővel. Mint egy hatalmas íróasztal, olyan méretű volt a műszertábla, ahonnan a kezekre a különböző hőfokú és erősségű vízsugarakat irányították. A többi sportágról,górahagyják az atlétikát. A már meglévő, de a most épülő legmodernebb labdarúgó-stadionokban sincs futókör, s a legritkább esetben rendeznek versenyeket. Annak ellenére, hogy jóformán minden klubnak van uszodája, az országot szinte körülöleli a tenger, nem foglalkoznak céltudatosan az úszósport fejlesztésével. Hallottuk, hogy a kosárlabda irányítóiban sincs elegendő aktivitás, szervezetük igen laza, s így meglévő népszerűségüket is veszély fenyegeti. Meglepő viszont, hogy a jó kezekben lévő röplabda sport egyre erőteljesebben virágzik, s mint két mérkőzésen is láttuk, színvonal tekintetében is erősen megközeltik a legjobb európai csapatokat. (Folytatjuk.) Szombaton rendezik Budapest felnőtt tornászbajnokságát A hét végén ismét jelentős eseményre kerül sor a tornasportban. Szombaton délután a Tüzér utcai Honvéd-sportcsarnokban rendezik meg Budapest 1957. évi férfi I., II. és III. osztályú, valamint női II. és III. osostályú felnőtt egyéni bajnokságát. Nagy mezőnyre és színvonalas küzdelemre van kilátás. A felnőtt női I. osztályú bajnokságot nem most rendezik meg, hanem egy héttel később, november 30-án. Labdarúgó edzők sorsa Olaszországban Olaszországban ritkán hűl ki egy-egy edzőnek a fogasra akasztott kalapja. Ha egy ideig nem megy a csapatnak, az edző máris veheti a kalapját. . . Legutóbb például Piolának, az egykori híres középcsatárnak mondtak fel máról-holnapra, mert csapata — a másodosztályú Cagliari — nem nyerte meg minden mérkőzését. Még el sem ültek a Piola-ügy hullámai, máris egy másik volt válogatott játékost dobtak ki edzői tisztéből: Pietro Ravát, a híres Feni — Rava válogatott hátvédpár egyik tagját. Az ok: csapata, a Palermo, négyszer egymás után csak döntetlent ért el! ... ugyanis Ragadásról van szó! SZERKESZTŐI ÜZENETEK HELYETT — Skrabák István, aki azóta Bárdra magyarosította a nevét, s jelenleg üzemünkben (Almásfüzitő Timföldgyár) dolgozik, szerepelt-e a magyar labdarúgó-válogatottban, mikor, s milyen csapathelyen? — Skrabák István kétszer szerepelt a magyar válogatottban, mindkétszer 1903- ban. Tagja volt annak a válogatottnak, amely először győzte le az osztrák válogatottat (3:2, 1902. június 11, Budapest, ez volt egyébként a magyar válogatott harmadik mérkőzése). Skrabák középfedezetet játszott. Érdekes, hogy ugyanennek a magyar csapatnak Holics Ödön (MUE) volt a kapusa, akivel nemrégiben lapunk hasábjain beszélgetést folytattunk. Skrabák a BTC játékosa volt, másodszor 1903. október 11-én Bécsben szintén az osztrákok ellen szerepelt a válogatottban. Arra nincs adatunk, hogy Skrabák edzősködött-e itthon vagy külföldön. Ezt azonban kérdezzék meg tőle, s talán érdekes lenne, ha az egykori válogatott az üzem dolgozói részére egy kis előadást tartana a magyar labdarúgás hőskoráról. — Annak idején a Phőbus a KK- ban milyen eredményeket ért el a Young Boys ellen? — Az újpesti csapat nem a Young Boys Bern, hanem a Young Fellows Zürich csapatával játszott 1936-ban EK-mérkőzéseket. A Phőbus Zürichben 3:0-ra, itthon pedig 6:2-re győzött. — Legutóbb Zakariásról egy olyan képet közöltek, amely 1954- ben, a VB idején a Schweizer II-lustrierte első oldalán jelent meg. Igaz-e az, hogy e kép akkori aláírásában — még jóval a döntő előtt — az állt, hogy a VB-t az a csapat nyeri, amely legyőzi Magyarország csapatát? — Igaz, íme az eredeti képaláírás lekicsinyítve: — Az 1938. évi labdarúgó VB döntőjét Olaszország és Magyarország csapata játszotta. A döntőben szerepelt játékosok összesen hányszor voltak válogatottak, természetesen a döntő utáni szerepléseket is figyelembe véve? Országonkint melyiknél nagyobb a szám? — A játékosok neve utáni szám jelenti a válogatottság számát. Olaszország: Olivieri 24 — Foni 23, Rava 30 — Serrantoni 17, Andreolo 26, Locatelli 22 — Piavati 18, Meazza 53, Piola 34, Ferrari 44, Colaussi 26. srr Magyarország: Szabó 40 — Polgár 26, Biró I 53 — Szalay 24, Szűcs György 25, Lázár 49 — Sas 17, Vincze 25, Sárosi I 61, Zsengelér 38, Titkos 47. Az eredmény 405:317 Magyarország javára. Ebből azonban nem lehet semmiféle következtetésre jutni, mert évtizedes gyakorlat: a magyar válogatott csaknem minden évben több mérkőzést játszott, mint az olasz. Válaszok a kérdések megismétlése nélkül. — Újlaki 1952-ben vette fel a francia állampolgárságot. — Egresi mint a Kispest játékosa szerepelt a válogatottban, 1943-ban öszszesen háromszor. ... ^ ^ M. B. f -Wer* Umsígarm ssssSisilsígV, wird WeHmwstepL s-X- ' .......................... V. - --*• <Vx*"tö» t'.-Ao orr feöc<o x-Á.y<Ü fk<ó>. St »«*><): i&Sí.&y ■wVprtr-xsO', y ..v*. M. O'MMMCMMXMX.feoMOM'V Csütörtök, 1957. november 21. 5 Kertászné vezető női salávilai bajnoki zónaversenyen A Krakkóban folyó női sakkvilágbajnoki zónaverseny 3. fordulójában Hönsch legyőzte Asenovát, a Kertészné a Hruskova játszma függőben maradt. A 4. fordulóban Kertészné legyőzte Enevoldsent, Hönsch Bratovát. Az élmezőny állása: Kertészné (magyar) 3 (1), Ivanova (bolgár), Baumann (NDK) 2,5, Hönsch (magyar), Pogorievici (román) 2 ponttal.