Népsport, 1957. december (13. évfolyam, 172-192. szám)

1957-12-01 / 172. szám

VASÁRNAP, 1957. DECEMBER 1. K­ Ára : 00 fillér ★ XIII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM Már az első negyedórában eldőlt a mérkőzés sorsa Vasas-Young Boys 2:112:0) A piros-kékek a S közé jutottak az Et­-ban ! Népstadion, 20 000 néző. V: Liverani (De Marchi, Baldarasse, mindhárom olasz). Góllövő: Csordás, Csordás, Schnel­ler. Szögletarány: 15:5 (8:2) a Vasas ja­vára. Hideg volt az idő, sütött a nap, de erős szél fújt a város felöli oldalról szombaton délután, amikor sor került a magyar és a svájci bajnokcsapat Eb- m­érkőzésének visszavágójára. A talál­kozó előtt a Vasas és a Honvéd ifjúsági csapatának küzdelme szórakoztatta a közönséget. A Honvéd ifik győztek 4:2- re. A Vasas öltözőjében Szilágyi I beje­lentette, hogy teljesen rendben érzi ma­gát, vállalja a játékot, Bundzsák sérü­lése viszont nem jött rendbe. A Young Boys öltözőjében a rádió zenéjére dú­­dolgatva készülődtek a svájci játéko­sok. A szék­ akkor sem csökkent, amikor háromnegyed 2-kor a fagyott talajú,, kemény pályára kifutottak a játékosok. A svájci csapat sárga, a Vasas piros-kék mezben játszott. Sorsoltak, a Vasas szél­lel hátban állt fel. Vasas: Kovalik — Kárpáti, Kontha Teleki — Szilágyi II, Berendi — Ra­duly, Csordás, Szilágyi I. Bárfi, Lenkei. Young Boys: Elch — Zahnd, Steffen, Big­er — Hauptli, Schneiter — Spycher, Rey. Államaim, Méter, Grütter. A Vasas lendült támadásba, majd egy gyors ellentámadás során Meier a kapu mellé lőtt. Ugyanezt tette a másik olda­lon Berendi. A pontatlan leadások mindkét oldalon megakasztották a tá­madások lendületét. A berniek egyelőre nem álltak be védekezésre, viszont szo­rosan és jól fogták embereiket. A szél miatt laposan igyekeztek játszani a já­tékosok. A 8. percben érte el a Vasas első gólját: Berendi Radulyhoz játszott, Raduly majdnem az alapvonalig jutott, onnan félmagasan hátraadott, a befutó Csordás négy méterről a kapu közepébe fejelt, 1:0 a Vasas javára. Tovább támadott a Vasas s négy perc múlva érte el második gólját, egy előrevágott labdára Csordás és Steffen futott rá. Csordás volt a gyorsabb, meg­szerezte a labdát és 14 méterről ballal laposan a kimozduló Elch mellett a kapu baloldalába lőtt, 2:0. Nem sokkal a gól után a svájciak szögletrúgáshoz jutottak, a beívelt labda Rey lábáról a kapunk előtt öt méterre háttal álló Meierhez került, Meier sar­kalva küldte hátra a labdát, amelyet Kovalik fogott. Elég veszélyes helyzet volt. A Vasas támadásai már sokkal jobban és pontosabban peregtek, mint az első percekben, a svájciak rugalma­san mentek át védekezésből támadásba. A 21. percben Allemann Spychert szök­tette, a szélső a kapu mellé lőtt. Több jó labdát kapott Raduly, de néhányszor túlvitte a labdát az alapvonalon lendü­letével. A másik oldalon Kontha mellett Alle­mann kézzel próbálta magát „szök­tetni" a 16-osnál, a játékvezető azonban résen volt. A 00. percben az előrehúzó­dott Kontha 35 méteres lövését tolta szögletre a berni kapus. Négy perc múlva szögletrúgást értek el a svájciak, Kovánk kapujából kifutva ütötte ki a beívelt labdát Grütter elé, a berni szélső 17 méterről az üres kapu mellé lőtt... Bizony, ez is veszélyes volt. Egymás után több szögletet ért el ezután a Va­sas. A 35. percben Raduly a kaputól hét méterre lőtt volna, de az utolsó pillanat­ban Zariad rúgta el előle a labdát. A hátralévő tíz percben főként a Vasas támadott. A II. FÉLIDŐBEN nem csökkent a szél ereje, amely most a berniek játékát támogatta. Az első percekben Gratter hazaadására Ra­duly futott rá, de Steffen beérte és ő továbbította kapusukhoz a labdát. A 43. percben Bárfi közeli lövése Eich­­ről szögletre pattant. A svájciak most többet támadtak, de gólhelyzetet nem tudtak kialakítani. Körülbelül negyed­óra után feljött a Vasas. Csordás nyolc méterre a kaputól rosszul találta a lab­dát, Raduly éles lövését védte Eich, Kárpáti 17 méteres szabadrúgása kapu fölé szállt. Szabadrúgás után Raduly került gólhelyzetbe, de 12 méterről kapu fölé lőtt. Egy Young Boys ellen­­támadás során Meier előtt is nyílt hely­zet, 10 méterről azonban gyengén gu­rított kapura. A 83. percben Csordás előreadása tisztára találta Szilágyi I-et, a középcsatár 11 méterről a kapusba vette a labdát. Ezután Raduly nagy lö­vését nyomta szögletre a kapus. A közönség lelkesen biztatta a Vasast, tá­madtak is a piros-kékek. A 70. percben berni támadás futott a baloldalon, ezt védőink szögletre sze­relték. A beívelt szögletrúgást Kár­páti újra szögletre hárította a kapufa tövében. A második beívelt szögletet Bárfi szerezte meg és hagyta fel me­zőnybe a labdát. Beszorult a Young Boys, olykor „genfi jelenetek” ismét­lődtek meg a berniek kapuja előtt. De időnként felszabadult a nyomás alól Eich kapuja. A 75. percben Csordás ki­ugratta Bárfit, a balösszekötő 10 mé­terről a kapu fölé lőtt. Radulyt sze­relte ezután Bigler szögletre, utána Csordás elöl Hauptlí adta haza a lab­dát. Az utolsó percekben elég keménnyé vált a játék, Spycher és Csordás pél­dául összecsapott, fel is írta Csordás nevét a játékvezető. A 84. percben Csordás tisztán, nagy helyzetben és hat méterről az oldalhálóba lőtt, közben összecsapott Zahaddal, elesett, kivit­tek a pályáról. Két perc múlva Csordás visszajött. Egy perccel a be­fejezés előtt gólt értek el a berniek: Kontha feleslegesen szögletre fejelte a labdát, a szögletrúgást Alleman kapta, ő a fedezetlenül álló Schneiter elé adta a labdát, a balfedezet hat méterről a bal felső sarokba lőtt. 2:1. Véget ért a mérkőzés, a Vasas tehát tovább ju­tott az EK-bam. A Vasas nagyobb tudású gólokban nem mutatkozott meg kellően Élénk iramban kezdődött a játék az első fagyos őszi napon. A széllel hátban kezdő Vasas egy negyedórán át nagy lendülettel támadott és a 12. percben már 2:0-ra vezetett. Teljesen megérdemelten, mert labdakezelés­ben szemmel láthatóan ellenfele felett állt és lényegesen pontosabb, gyor­sabb volt az összjátéka, mint a Young Boysé. A svájci csapat nem állt be védekezni, nem is lett volna értelme, hiszen ha tovább akart jutni a kupá­ban, akkor támadójátékra kellett be­rendezkednie. Többet is támadott, mint az előző mérkőzésen, Genfben, a támadásokat azonban a csatárok nem tudták megfelelően befejezni, nagy hibaszázalékkal játszottak. A Vasas még nagyobb előnyt is szerez­hetett volna az I. félidőben, csatárai azonban széllel hátban sem lőttek ele­get kapura. Bárfi például nagy gól­helyzetet szalasztott el azzal, hogy kivárt. Szünet után széllel szemben is töb­bet és főleg veszélyesebben támadtak a piros-kékek. Megint volt egy igen jó időszakuk, amikor egymás után nyí­lott gólhelyzet a csatárok előtt, de egyet sem sikerült kihasználniuk. A játékidő többi részében keveset mo­zogtak a Vasas játékosai, látszott raj­tuk, hogy nem frissek, túlságosan so­kat játszottak az utóbbi hetekben. A svájciaknak összesen két gólhelyzetük volt csupán. Ezek egyikét használták ki az utolsó percben. Ez a tiszteletgól is védelmi hibából esett. Végered­ményben a Vasas megérdemelten győ­zött, gólhelyzetei alapján sokkal na­gyobb arányú győzelemmel is jutha­tott volna tovább a kupában. A Vasasban Kovaliknak nagyon kevés nehéz védeni­­valója volt. A gólt nem háríthatta el. Közeli lövésből esett. A hátvéd hármas sikerrel birkózott meg a túlságosan sok átadással, lassan építő svájci csatárok­kal. Egyetlen egy hibát vétettek, de ez kettős hiba volt: Kontha a kapus elöl szükségtelenül szögletre fejelte a lab­dát, szögletrúgáskor pedig Kárpáti rosz­­szul helyezkedett. A fedezetpár volt a csapat legjobb része. Szilágyi i­ is, Be­rendi is végig igen jól játszott. A tá­madósornak Csordás és Bárfi volt a legveszélyesebb embere. Csordás gyor­sasága és technikai felkészültsége igen jól érvényesült. Bárfi kitűnő labdákat adott. Szilágyi l­en látszott, hogy sokáig sérült volt, bizonytalanul, félénken moz­gott. Radulynak nagyon sok gyors le­futása volt, jól sikerültek a cselei, a beadásai és a kapuralövései annál ke­vésbé. Lenkeinek nem ment a játék. Sokszor bonyolódott cselekbe, sokszor akasztotta meg hátrafelé cselezéssel a támadásokat. A Young Boys-ban Eichnek ritkán vol­t pihenő időszaka. Nagyon sok nehéz lövést kellett hárítania, mondhatjuk, hogy mindent védett, amit védhetett. A gólokat nem akadályozhatta meg. A hátvédek közül ezúttal Zahad játéka emelkedett ki. Igaz, hogy vele szemben ezúttal a gyenge formában levő Lenkei állt. Steffen csak szabály­talanság árán tudta megállítani Szilágyi I-et. Bigler egyáltalán nem bírt Ra­­dulyal. A fedezetek nagy munkát vé­geztek, közülük Schneiter átlagon fe­lüli teljesítményt nyújtott. A támadó­­sorban Rey és Allemann a mezőnyben igen mozgékony volt, jól épített, a ka­pura azonban egyik sem volt veszélyes. Meier halványan játszott, Grütternek csak a II. félidőben volt néhány em­lítésre méltó megmozdulása. Spycher meg sem közelítette elődjének a játé­kát. Liverani játékvezető jól követte a já­tékot, gyakran túlságosan is jól, mert mindig ott volt, a­hol a labda és nem ritkán akadályozta a játékosokat. Szi­lágyi I­m­ett néha őt is ki kellett cse­leznie. Egyszer tévesen fújt lest egy Vasas-gólhelyzetnél és néha nem vett észre ellökéseket. NYILATKOZATOK Baróti Lajos (Vasas): A körülmények­hez képest — a sérüléseket értem ezen — elégedettek lehetünk, hogy tovább jutottunk az EK-ban. Nehéz mérkőzés volt. Sajnos, helyzeteinket nem tudtuk gólokra váltani. A svájciak lelkesen, de elég tisztátalanul játszottak. A mi csa­tárainkból, főleg a belsőkből hiányzott az átütőerő. Sing edző (Young Boys): Rém ját­szottunk olyan jól, mint Genfben. Elé­gedetlen vagyok, főként azzal, hogy néhány játékosom formáján alul ját­szott. Igaz az is, hogy a nagy szél és a kemény talaj befolyásolta a játékot. Fekete Pál Pálfai János Rosszul hajráznak a magyar versenyzők a krakkói női sakkvilágbajnoki zónaversenyen — Távbeszélő-jelentésünk. — (Krakkó, november 30.) Sajnos, a krakkói verseny hajrája magyar szem­pontból igen rosszul alakult. A 11. for­dulóban a­z Altrichter (NDK)—Hönech játszmában Hönsch eleinte igen ötletesen játszott és a játszma félbeszakításakor határozott fölényben volt, sőt a függő­játszma elején gyalogot is nyert. Utána azonban súlyos elnézés folytán vissza­veszted a gyalogot, majd sorozatos hi­bák következtében a játszma feladására kényszerült. A Kertészeté—Bretová (csehszlovák) játszima döntetlenül vég­ződött. A forduló többi eredménye: Hrúsková (csehszlovák)—Litmanowicz (­lengyel) V­i. Enevoldsen (dán) — Bau­­mann (NDK) 0:1. Ivanova (bolgár) — Aszén­ova (bolgár) Vi. Pogorievici (ro­mán)—Holuj (lengyel) Vt. A 12. fordulóban gyors döntetlennel ért véget a Hönsch—Pogori ovici játsz­ma. Az Aszetlova—Kertésztié játszmá­ban Kertészt­é döntő fölényt szerzett, ellenfele időzavarba is került. Kertész­­né azonban túlságosan hosszú ideig számítgatta a nyerésre vezető folyta­tást, ő is időzavarba került, nem látta meg a könnyű nyerést, sőt súlyt® hi­bát vétett és a függőállásban helyzete reménytelen. A forduló többi játszmájának ered­ményei: Brezová—Altrichter­­A, Bau­­mann—Ivanova 0:1, Litmanowicz—Ene­­voldsen 1:0, Teodorescu—Hrusková 0:1. Az előző fordulóból függőben maradt játszmák eredményei: Hönsch—Kertész­n­é­­k, Baumann—Hrúsková '/a, Kertész­­né — Iloluj Ma. A ve­sely állása az utolsó forduló előtt: Pogorjevics 8. Eretová 7.5, Holuj 7. Ivanova 6. Aszenova, Kertészné 5.5 (1), Altrichter, Hönsch, Hrúsková, Lit­­manowicz 5.5. Baumann, Teodorescu 4.5, Enevoldsen 0.5. Barcza Gedeon Czvikovszky nyerte férfi tőrben, Balthazár párbajtőrben Bécs város bajnokságát .*» Távbeszélő-jelentésünk.­­ (Bécs, november 30.) Csütörtökön a férfi tőrvívás döntőjében nem úgy kez­dődtek az asszék, hogy vérmes remé­nyeket táplálhattunk volna. Czvikov­­szky mindjárt az elején 4 assizóból két vereséget szedett össze. Igaz ugyan, sok balszerencsés találata volt, ugyanis rossz pengékkel vívott, amelyeknek a hegye meghajlott ugyan, csak éppen nem jelzett. Később vettünk neki egy jó pengét, s ez helyrerázta az önbizal­mát is. A verseny végére a magyar fiú teljesen lehiggadt, okosan, nyugodtan vívott, és az utolsó asszóban, amely az elsőség szempontjából döntő volt, 5:1-re győzte le az osztrák Wundert. Bécs város 1957. évi férfi tőrvívó­­bajnoka: Czvikovszky Ferenc (magyar) 6 győzelemmel, 2. Wunder (osztrák) 5 gy., 3. Kastner (osztrák) 4 gy., 4 k. t., 4. Lucarelli (olasz) 4 gy., 6 k. t. 5. Christe (nyugatnémet) 4 gy., 11 k. L, 15 a. t„ 6. Kerb (osztrák) 4 gy., 11 k. t., 10 a. L, 7. Filz (osztrák) 3 gy., 8 k. t., 8. Skrudlik (lengyel) 3 gy., 9 k. t., 9. Poggi (olasz) 3 gy., 11 k. t. A párbajtőrvívók pénteken reggel álltak pástra. A 42 vívó először 5 hatos csoportban küzdött. Az első fordulóból Gábor nagyszerű vívással 5 győzelem­mel jutott tovább. Balthazár nem kez­dett ilyen jól, e 2 vereség 1 győzelem­mel állt, amikor utolsó két mérkőzését Christe (5:0) és Martincic (5:0) ellen simán megnyerte. A középdöntőben Balthazár, ha nem is a legjobb formá­jában, de jól vívott s 4 győzelemmel csoportelsőként jutott a döntőbe. Gá­bor nagyszerű kezdés után (3 győzelme volt) érthetetlenül kapkodni kezdett, kikapott a lengyel Strzykowskytól 5:3- ra és az osztrák Leyrertől is 5:3 ará­nyú vereséget szenvedett. Hármas holt­verseny során a kapkodó, ideges Gá­bort mindkét versenyző megverte, így Gábor kiesett a további küzdelemből. Balthazár a döntőben ragyogóan ví­vott, mint az előbbiekben, itt is zavarta ugyan a síkos pást, s az indításban aka­dályozta, de pompásan védett, szúrt közbe. Balthazárnak volt a legnagyobb közönségsikere. Az osztrák Leyrerrel vívott, s az elsőség szempontjából je­lentős asszóban az osztrák már 4:2-re vezetett. Ha ekkor az osztrák fiú győz, akkor hármas holtverseny alakulhatott volna ki Leyrer, Balthazár és Wojcile­­chowski között. 4:2-re vezetett Leyrer, amikor egy akció alkalmával azt hitte, hogy talált és megfordult. Balthazár hátbaszúrta. A zsűri megítélte a találatot, de Balthazár nem fogadta el, mondván, hogy álló versenyzőbe szúrt bele. Ez az eset még egyszer megismétlődött,­­ Leyrer nem akart hinni a szemének. Balthazár nagyon okosan versenyzett, kiegyenlített, majd 5:4-re megverte az osztrákot. Hatalmas tapárai jutalmazták. Az utolsó előtti asszóban zimoci meg­lepetésre 5:1-re megverte Balthazár, e végül a Lichtner-Hoyer elleni aszcó­­ban dőlt el az elsőség. Ezt a találkozót Balthazár 5:0-ra nyerte, pompás tempó­szúrásokat, egyenes és feltartószúráso­kat csinált. Bécs város 1957. évi párbajtőr-baj­noka: Balthazár Lajos (magyar) 7 győ­zelemmel, 2. Wojoctechowski (lengyel) 6 gy., 3. Lichtner-Hoyer (osztrák) 5 gy., 12 k. t., 4. Kuzmani (osztrák) 5 gy., 11 k. t., 5. Strzykowski (lengyel) 5 gy., 13 k. t., 6. Zimoch (lengyel) 4 gy., 7. Martincic (osztrák) 2 gy., 8. Jeyrer (osztrák) 1 gy., 4 k. t. 20 a. t. 9. Christe (nyugatnémet) 1 gy., 4 k. t. 13 a. t. A női tőrküzdelmek szombaton reg­gel kezdődtek meg, 30 induló részvéte­lével. Kovácsné az első fordulóból jó vívással 3 győzelemmel 1 vereséggel jutott tovább. Bay Béla Bosznia válogatottjával mérkőzik vasárnap röplabda-utánpótlásunk Távbeszélő-jelentésünk.­­ (Ljubljana, november 30.) Budapest röplabda utánpótlás-válogatottja a szom­batra virradó éjszaka megérkezett Ljubljanába. A magyar együttest a ju­­goszlávo­k már a határon ünnepélyesen fogadták és a legszívélyesebben látják vendégük A csapatból Mihályi sem hiányzik, a fiatal játékos egészsége so­kat javult és ha vasárnap nem is, de hétfőn már pályára léphet. A budapesti utánpótlás-válogatott nemzetközi tornán vesz részt Ljublja­nában. Vasárnap délelőtt a magyar csapat Bosznia felnőtt válogatottjával mérkőzik, utána a Lodz (Lengyelor­szág)—Szlovénia válogatott mérkőzésre­­ kerül sor. Hétfő este nyolc órakor Bu­dapest csapata Szlovéniával, Lodz pe­dig Boszniával mérkőzik. Szó van róla, hogy utánpótlásunk hétfő este még Lodz válogatottjával is játszik, a ma­gyar vezetők azonban még nem adtak választ a jugoszlávoknak erre a ké­résére. A magyar csapat ellenfelei igen erő­seknek látszanak, mindkét köztársasági válogatottban több nagyválogatott is szerepel. A magyar játékosok jó erő­ben vannak, csak az a hiba, hogy szombaton, tehát a mérkőzés előtt nem lehet edzést tartani, mert foglalt a terem. De azért reméljük a legjob­bakat ... Szabó István A magyar vívók közül csak Fü­löp Mihályt emelték ki a párizsi Martini Kupa tőrvívó­ kü­zdelmében Közel százhúsz nevezés érkezett a világ legjobb tőrvívóinak hagyományos Martini Kupa versenyére. A küzdelme­ket a Con bertin sport­csarnokban bonyo­lítják le, kieséses rendszerben. A nagy érdeklődéssel várt nemzetközi viadalon három magyar tőrvívó, Fülöp Mihály, Gyuricza József és Kamuti Jenő vesz részt. A rendezőség négy vivőt emelt ki: Fülöp Mihályt, az idei tőrvívó-világ­bajnokot, a szovjet Michiért, a világbaj­nokság második helyezettjét, továbbá a francia Christian D’Oriolát és Roger Closset-t. (Talán a világbajnokság ötö­dik helyezettjét, Ramuid Jenőt se ki lehetett volna emelni, ha már a nyol­cadik helyezett Clos®et-nek nem kell rögtön bekapcsolódnia a küzdelmekbe. — A ewerk.) A két francia vívó eddig már kétszer-kétezer első lett a verse­nyen, ha most valamelyikük diadalmas­kodna, akkor a Martini Kupa véglege­sen a birtokába kerül. A labdarúgó NB I-ért Többet támadott a Dózsa — mégis igazságos a döntetlen Diósgyőr—Újpesti Dózsa 2:2 (2:1) Dózsa-stadion, 5000 néző. V: Bokor (Ludvig, Jakab). Diósgyőr: Tóth — Werner, Szigeti, Faulus — Pál I, Török — Iván, Csányi, Pál II. Fekete, Mak­sa. Edző: Teleki Pál. Újpest: Török — Zalai, Várhim­i, Győrvári — Borsányi, Hal­mai — Aspírány, Nagy, Szusza, Halápi, Bencsics. Edző: Balogh Sándor. Gól­­lövő: Iván, Nagy, Pál II. Werner (öngól). Szögletarány: 7:4 (5:2) az Újpesti Dó­zsa javára. A mérkőzés előtt mindkét öltözőben nyugodtan készülődtek a csa­tátok. A vendégeknél Juhász József, a csapat egyik vezetője azt mondta, hogy öröm­mel kiegyeznének a döntetlennel rá. Az újpestieknél Sebes Gusztáv szakosztály­­vezető főleg Bencsicenek magyarázta hosszasan, hogy nagy gyereaságát mi­ként használja ki. Verőfényes, de hideg időben vonul­tak ki a csapatok és kezdés után meg­lepetésre a diósgyőriek támadtak. Igen jó iramú játék alakult ki. Feltűnt, hogy a diósgyőri csatárok milyen ügyesen adogattak és hogy a Dózsa-védők, mi­lyen sokszor jöttek zavarba. E két kö­rülmény közösen játszott szerepet az első gólban is, amely az 5. percben született meg. Egy formás, jobboldali diósgyőri támadás végén Várhidi bi­zonytalanul avatkozott közbe és Győr­­vári is megtorpant. Iván felismerte a helyzetet és közvetlen közelről a rosz­­szul kimozduló Török mellett a kapu jobb alsó sarkába lőtt. 1:0 a Diósgyőr javára. A gól után, egy ideig még a vendégek támadtak, majd Dózsa-fölény alakult ki. A 16. percben Szusza labdája Szigeti karján csattant, a startjelző fel is emelte zászlaját. Bokor játékvezető azonban — nagyon helyesen — továbbot intett, mi­vel szó sem vol­t szándékos kezezésről. A 20. percben­ Halápi hagyott ki nagy helyzetet, majd egy p percre rá egyenlí­­tett a Dózsa. Szusza a 16-oson belül Nagy elé pöckölte a labdát, s a jobb­összekötő 6 méterről élesen a léc alá bombázott. 1:1. Továbbra is újpesti fölény jellemezte a mérkőzést, a 29. percben mégis a Diósgyőr ért el újabb gólt. Halmai hi­bájából szöglethez jutottak a vendégek. Iván ívelte be a labdát, amelyet Matisz Pál II elé fejelt, és a középcsatár 8 mé­terről a bal alsó sarokba lőtt. 2:1. SZÜNET UTÁN nagy iramban folytatódott a mérkőzés, az újpestiek hevesen támadtak, most már a szél is őket támogatta. Tíz per­cen át szinte egy kapura folyt a játék, a vendégcsapat védői azonban jól áll­tak a lábukon, igaz, hogy a két össze­kötő is mélyen hátrahúzódott segíteni. Elöl három csatár maradt, ők azonban érteztek hozzá, hogy az előre szállt lab­dákat megjátsszák. Hallatlanul izgalmas, küzdelmes játék folyt továbbra is. A Dózsa támadott többet és ahogyan mon­dani szokták: levegőben lógott a ki­­egyenlítés. A 70. percben Szusza 20 mé­teres szabadrúgása fölé szállt, aztán Nagyot szerelték az utolsó pillanatban. A 73. percben aztán megszületett az egyenlítés. Egy hátulról előreívelt lab­dára többen is ráfutottak a diósgyőri kapu előterében. Nagy tömörülés kelet­kezett. Úgy festett, hogy Halápi éri el leghamarabb a labdát, de Wernernek sikerült megelőznie őt. A hátvéd azon­ban mégsem mentett fól, mert lábáról közvetlenül a léc mellett saját kapu­jába csúszott a labda. 2:2. Az utolsó negyedórában parázs jele­netek adódtak mind a pályán, mind a nézőtéren. Ez abból adódott, hogy mindkét csapat teljes erővel harcolt a győztes gólért. A diósgyőriek nem áll­tak be védekezni, hanem gyors, ve­szélyes ellentámadásokat vezettek, az újpestiek pedig igyekeztek minél pon­tosabb passzokkal megközelíteni az el­lenfél kapuját és a játéknak ebben a részében, lövésre is többet vállalkoztak, mint például az első félórában. Akik kimentek szombaton Újpest­re és végignézték a Dózsa—Diós­győr találkozót, nem mondhatják el, hogy szép mérkőzést láttak. Azt azonban igen, hogy rendkívül nagy­­iramú, küzdelmes összecsapásnak vol­tak a szemtanúi. Szinte 90 percen át egyforma nagy volt az iram, ez azt bizonyítja, hogy erőnlét tekint­etében mindkét csapat jól áll. Az újpestiek többet támadtak, mégis nehezebben érték el góljaikat, mint a diósgyő­riek. Ennek az volt az oka, hogy amíg a lila-fehérek támadójátéka eléggé körülményes volt, sok adoga­tásra épült, addig a vendégek gyor­san, egyből igyekeztek játszani. Ér­dekes volt megfigyelni azt is, hogy az újpesti csatárok milyen keveset változtatták a helyüket, mereven ra­gaszkodtak posztjaikhoz, míg a diós­győriek nem ismertek kötött posztot. Helyzete az U. Dózsának volt vala­mivel több, viszont kapura a diós­győriek lőttek veszélyesebben. A lá­tottak alapján a döntetlen eredmény valósnak mondható. A diósgyőri csapatban Tóth néhány alkalommal jól avatkozott közbe, főleg a magas labdákat védte Kiatoeam. A hátvédhármasból Szigeti já­téka emelkedett ki. Időnként a me­zőny fölé nőtt a fiatal középhátvéd. Méltó segítőtársának bizonyult Paulás, míg Wener, főleg szünet után, gyak­ran zavarba jött. A két fedezet hatal­mas munkát végzett, Török inkább a támadásépítésben. Pál­­ főleg védeke­zésben állta meg jól a helyét. A tá­madósor nemcsak szemre játszott szeb­ben, mint legutóbb), hanem eredménye­sebb is volt. Csányi tetszett ezúttal a legjobban, sok nagyszerű labdát adott társainak, az újpestiek nagy nyomása idején pedig mint védekező csatár is nagy hasznára volt csapatának. Pál II néhányszor ötletesen játszotta meg a labdák­at, Iván erénye ismét a gyorsa­ság volt és a szemfülesség. Fekete kö­zepesen, Matisz az átlagosnál valami­vel gyengébben játszott.­­ Az Újpesti Dózsában Török az I. félidőben néhányszor bi­zonytalankodott, azután két szép védése is akadt. A hátvédek 60 percen át ve­gyes benyomást keltettek, a mérkőzés utolsó félórájában feljavultak. Különö­sebben jól egyik sem játszott közülük. Borsányi volt a jobbik fedezet. Védeke­zésben és támadásindításban is felül­múlta­­ a néhányszor könnyen műsködő Halmait. A támadósorban Szusza érde­me, hogy a többiek előtt bőven nyílt helyzet. A középcsatár igyekezett ki­szolgálni társait, lövései azonban ezúttal nem sikerültek úgy, mint máskor. Ha­lápi körülményesebb volt a szokottnál. Főleg az tűnt fel, hogy könnyen elvá­lasztották a labdától. Bencsics az I. fél­időben nem találta a helyét, szünet után erősen feljavult. Ugyanez vonat­kozik Nagyra és Aspirányra is. Bokor játékvezető kifogástalanul ve­zette szerintünk a mérkőzést. A közön­ség egy része ugyan tüntetett ellene, amikor befejeződött a játék, Bokor azonban nyugodt lelkiismerettel vonul­hatott az öltözőbe, mert helyesen bí­rálta el a testtel való játékot, az előny­szabályt se mindig jól alkalmazta, éz az eset p­edig, amelynél 11-e­t követel­tek , nem volt tizenegyes. Nagymarosi László labdarúgó­i­­B I állása 1. Tatabánya 10 6 2 2 17:8 14 2. Szombathely 10 4 5 1 16:11 13 3 FTC 10 6 1 3 20:16 13 4. U. Dózsa 11 5 3 3 21:17 13 5. MTK 10 6 2 4 18:12 12 6. Salgótarján 10 5 2 3 16:13 12 7. Diósgyőr 11 4 4 3 16:15 12 8. Bp. Honvéd 10 4 2 4 16:10 10 9. Vasas 10 4 2 4 15:16 10 10. Csepel 10 3 3 4 11:14 9 11. Dorog 10 3 2 5 9:15 8 12. Pécs 10 3 2 5 9:17 8 13. Szeged 10 — 5 5 12:19 5 14. Komló 10 — 3 7 6:19 3

Next