Népsport, 1958. február (14. évfolyam, 23-42. szám)

1958-02-25 / 40. szám

­ A békéscsabai kézilabdások mosta­nában nemcsak jó, hanem gyengébb eredményeikről és meddő vitáikról, széthúzásaikról is „ismertek”. A Viharsarok fiataljai nagyon szeretik a kézilabdát, s elsősorban a nagypályás játékot. Két női csapatuk a nagy­pályás NB I-ben, a MÁV Bocskai férfi csapata pedig a nagypályás NB II-ben szerepelt eddig. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy a férfi csapat „utca­­hosszal”, 8 ponttal megnyerte a II. osztályú bajnokságot. Felkerült az NB I-be, míg a MÁV Bocskai női csapata, amely a múlt idényben MÁV Ruha­gyár néven szerepelt és az NB I-ben az utolsó helyet foglalta el, feloszlik... itt meg kell állni egy kissél A tájé­kozatlannak is meg kell magyarázni, hogy a békéscsabai női csapatok jó szereplésének legfőbb akadálya a hosszú idők óta folytatott különböző fúziós manőver. A békéscsabai MÁV Ruhagyár csapata a MÁV-játékosokra épült, de most, hogy utolsók lettek az NB I-ben, a fúzió­­ felbomlott. A ruhagyáriak a másik békéscsabai NB I-es csapattal, a Pamutszi­vőkkel köt­nek újabb ilyen „érdekházasságot”. A MÁV Bocskai női csapatát pedig arra való hivatkozással, hogy nincs kellő, utánpótlásuk és, nem tudnak helytállni, no meg a pénz is kevés fel akarják oszlatni. Elég, ha a férfiak szerepelnek — az I. osztályban — mondják nem is kevesen. Ez a véleménye, sajnos, épp­úgy Kllrényi Józsefnek, a MÁV Bocs­kai sportkör elnökének, mint a Vasutas Sportközpontnak is. Tudni kell azonban ehhez azt is, hogy országos viszonylatban jelen pillanatban nincs több, mint 10 nagy­pályás NB I-es női kézilabda-csapat, így tehát a MÁV Bocskai annak elle­nére, hogy az utolsó helyen végzett, nem esett ki, mert nagypályán alacso­nyabb osztály, NB II nincs. Tekintettel még arra, hogy nagypályás női válo­gatottunk ebben az évben is több al­kalommal képviseli hazánk színeit, nem engedheti meg senki azt a fény­ezést, hogy ezt az újabban sok fiatalt foglalkoztató női csapatot feloszlassák, még akkor sem, ha a férfi csapat kitűnő edzője, Antal László, a férfi csapat több játékosával együtt erre az álláspontra jutott. Az igen lelkes, sokszor még pénz áldozattól sem visszariadó, fiatal és jó játékerőből álló férfi kézilabdásoknak is meg kellene érteniök, hogy egy szakosztály nemcsak férfi csapatok­ból áll Odatartoznak a nők is a régi, neves játékosok éppúgy, mint az újak. Pedig a békéscsabai MÁV sport­körében, igen helyesen, nincs futball imádat. A jóváhagyott költségvetés­ben az atlétika szakosztály kapta a legtöbbet, több mint évi 40 000 forin­tot, utána a kézilabda-szakosztály több mint 28 000 forintot (tehát nemcsak a férfiak) és csak azután jönnek a labda­rúgók. Ha a költségvetés fölösleges kiadá­sait (túlzott szerelésvásárlás stb.) le­faragják és úgy biztosítják a pénzt — ahogyan a Giczey Gábortól és a csapat többi játékosától kölcsönkapott összeget akarják visszafizetni, vagyis bálok, majálisok tartásával , akkor lesz két NB I-es kézilabda-csapatuk! Emellett a MÁV Bocskai sportköré­nek, s a vasútnál dolgozó lelkes sport­barátoknak a kézilabda-szakosztály élére megfelelő szakosztályvezetőséget kell állítaniok. Olyan embereket, akik szakértelmükkel, hangosságukkal és jó nevelőkészségükkel biztosítani tudják a férfiak és a nők zavartalan, sport­szerű, jó együttműködését. Ne felejt­sék el: ez a magyar kézilabdasport érdeke is! K. Gy. Női kézilabda-gondok — Békéscsabán A román asztali­teniszezők Budapest felé tekintenek b­ukaresti tudósítónktól A múlt hét egyik délutánján, amely semmiben sem különbözött a többitől és mindenki arra készült, hogy a munka után szokás szerint pihenjen, a Népsport telefonhívása miatt meg kellett változtatnom útirányomat, hogy a bukaresti Floreasca-terembe men­jek. Érkezésemkor asztalitenisz-keretünk 16 tagja­ testedzési gyakorlatokat foly­tatott: futottak, akadályok felett ug­rottak, hát- és karizomfejlesztő gya­korlatokat végeztek. A megerőltető gyakorlatok után minden külön pi­henő nélkül • N”?*r‘‘■r*v'7rbp'■rrn asz­talhoz álltak. Várnom kellett az első szünetig, hogy beszélhessek velük. Addig is azonban kövessük őket figyelemmel. Zeller Ella az első 10 percben ál­landó támadásra épített játékot foly­tat — főleg fonákütésből. Igen jól üt! Sajnos, a mérkőzéseken a nézőknek nemigen van alkalmuk részéről ilyen játékot látni. Paul Pesch, aki csak a támadásban hisz, ez alkalommal az ed­zőtől más feladatot is kapott: minden két ütés után csavart labdát kell visz­­szaadnia. A középső asztalnál Ange­­lica Rozeanu játszik a fiatal Popescu­­val. Angelica nyugodtan játszik és artistaszerű mutatványaival a nézők elragadtatott tapsait váltja ki. Számunkra a legérdekesebbnek Rei­­ter Tamás vegyészmérnök edzése tű­nik. Tudvalévően a korszerű játék igen gyors. Reiter azonban lassú és ------------------,­hogy kiegyensúlyozza gyorsasági hiá­nyát, igen sokat készül az ellentáma­dásra. Naponta egy-két órai edzésen csak ellentámadást gyakorol — füg­getlenül persze a rendes edzés alap­jától. Végre jön a 10 perces szünet. Meg­kérdezem Rozeanut, Zellert és Gant­­nert, kiket tartanak Budapesten esélyeseknek, milyen teljesítményre számítanak és mit várnak­ a román verse­nyzőktől. Íme Zeller Ella válasza: A férfiak­nál a legnagyobb esélye a magyar csapatnak­­ van, a nőknél azonban az esélyek megoszlanak a magyarok, az angolok és a románok között. A férfi egyéniben szerintem Bercziknek nincs ellenfele, a nőknél pedig az utóbb mu­tatott játékuk alapján Kóczián és Haydon között dőlhet el az elsőség kérdése. Ami engem illet, az a kíván­ságom, hogy ez alkalommal sikerül­jön túljutnom az elődöntőn, amely eddig mint valami rossz álom kísér­tett. Ami a román versenyzőket illeti, nem lenne számomra meglepetés, ha a férfi csapatban a második helyet fog­lalnák el. — Ella véleménye igen örvendetes és bátorító — folytatja Gantner Mátyás. — Meg kell azonban jegyez­nem, hogy csapatunk a múlt évben nem találkozott Anglia, Csehszlovákia és Franciaország csapatával. Nagyobb esélyt adok női csapatunknak, már csak azért is, mert Haydent ma gyen­gébbnek tartom, mint azelőtt. Egyéb­ként egyéniben is van esélye Angeli­­cának és Ellának. Mégis egyetlen biztos esélyesem van: Bérezik. Rozeanu hozzászólása: — Az a kívánságom, hogy játékom­mal elősegítsem a román női csapat győzelmét. Nem vagyunk esélytelenek a női párosban sem. Tippjeim? Egyet­len egy van: Bérezik ... Ochsenfeld János összeállították a román kereteket az EB-re. Férfiak: Reiter, Harasztossy, Gantner, Bujor. Nők: Rozeanu, Zeller, Pitica, Tompa, Gavrilescu. Az erőnlét kifogástalan... M­it látott a bolgár edző és a bolgár újságíró a Ferencváros— Levszki-mérkőzésen? C. Pacsedzsiev, a bolgár Levszlii ed­zője a Ferencváros elleni mérkőzés után elmondta: ahhoz képest, hogy a bajnoki rajt előtt áll mind a két együttes, a lá­tottak kielégítették. — Mi elkéstünk az előkészületekkel. Ennek oka az, hogy a Levszkiből kilenc játékos szerepelt külföldi portyán az A- és a B-válogatott csapatban. A bolgár B-válogatott egy hónapig tartózkodott In­donéziában, A-válogatottunk pedig Fran­ciaországban szerepelt. Erőnléti hiányos­ságaink vannak, főként a játékosok gyorsaságát kell fokoznunk■. A bolgár csapat edzője úgy látta, hogy a Ferencváros játékosainak erőnléte ki­fogástalan. Végig jól­­ bírták a mérkőzés iramát. Sokat mozogtak, sokat változ­tatták a helyüket, s általában a leadások jól voltak időzítve, úgy látta, hogy a zöld-fehérek védelme nem mindig ta­lálta fel magát akkor, amikor a bolgár csapat a védekezésből gyorsan ment át támadásba. A bolgár csapattal Budapestre érkezett Mladenov Hriszto, a bolgár Naroden Szport egyik szakírója is. Ő a követke­zőket mondta: — Úgy láttam, hogy a magyarok új alapozási módszere bevált — legalábbis a Ferencváros teljesítményének a tükré­ben. Nekem nagyon tetszett a zöld-fehé­rek játéka, ötletes, korszerű, kulturált támadásaikkal sok zavart okoztak. Jól ismerik fel a helyzeteket, azt, hogy adott helyzetben mit kell tenniök. A gól­lövéssel azonban még hadilábon állnak a csatárok. Feltűnt nekem, hogy milyen sok fiatal játékos szerepel a Ferencváros­ban. Úgy látszik, hogy kimeríthetetlen a magyar labdarúgás utánpótlása ... A Levszki csapata kedden este utazik vissza Szófiába. ­ Kevés jó mérkőzés akadt Budapest ifjúsági egyéni ökölvívó-bajnokságának második napján Budapest ifjúsági, egyéni ökölvívó­­bajnokságának második napján, vasár­­nap két fordulót bonyolítottak le. Meg kell állapítanunk, hogy az első nap számos jó küzdelme után esett a szín­vonal, kevés jó mérkőzést láttunk. Meglepetés azonban született: Nyír­bátori vereséget szenvedett Szásztól. Az Építők fiatal versenyzője meg­érdemelte a győzelmet. Kiemelkedő mérkőzés alig volt. Néhány szorös küzdelmet azonban lát­hattak a nézők. Ilyen volt a Szabó­ cél— Potykievicz, a Bittér—Bakonyi, a Kakák— Zom­bori és az ötvös—Perese találkozó. A középsúlyban Edőcs egy perc alatt feladásra, késztette Pappot. A súlycsoport harmadik részvevője, Deme, hétfőn este Pappal találkozik, kedden pedig Edőccsel méri össze erejét. Az eddig látottak alapján — papír­­súlytól felfelé — a következők az esélyesek a bajnoki cím megszerzésére: Jezernyicz­ky, Babits, Varga, Nagy (öt­vös, Dubeczky), Szása, Kosztolnyi, Pün­kösdi, Surján, Edőcs, Bitter. A pehely- és a könnyűsúlyúak kedden még min­dig csak az elődöntőknél tartanak. E két súlycsoportban szombaton, vagy vasár­­nap vívják a döntőket, mivel ott indul­tak a legtöbben. A nehézsúlyban Szabó Attila sorsa a „legszomorúbb’nem lehet bajnok , csak első helyezett. Szabó ugyanis egyedül áll súlycsoport­jában, mérkőzés nélkül pedig nem lehet bajnokságot nyerni ... Eddig még mindig telt ház nézte végig a küzdelmeket. Helyes lenne, ha a kultúrtermet jobban fűtenék. Á­ltalános elismerést váltott ki a második válogató tőrverse­nyen, hogy a versenybíróság elnöke minden asszó előtt ellenőrizte a vívók öltözékét. A múltban ugyanis többször előfordult, hogy egyes vívók hiányos vagy nem megfelelő öltözék­ben álltak pástra. Pedig a vívótőr és a vívókard nem veszélytelen sportesz­köz. Nem egyszer előfordult már, hogy vívóversenyen baleset történt, a fegy­ver hegye lepattant és sérülést oko­zott. Legutóbb éppen a válogató pár­bajtőr-versenyén Sákovics szenvedett sérülést. A sérülés oka pedig legtöbb­ször az, hogy a sérült vívó öltözéke nem teljesen szabályos, nem nyújt tö­kéletes védelmet a versenyzőnek. Kevesebb elismeréssel találkozott az a tény, hogy az élvonalbeliek kö­zül többen is távolmaradtak a válo­gató versenytől. Sajnos, az utóbbi időben általános tünetté kezd válni, hogy a vívók egy része húzódozik a versenyzéstől. Helytelen gyakorlat ez, mert fejlődni, formába lendülni az edzésen kívül csak­­ a versenyzés­sel lehet. C­SEPEL messze van a város köz­pontjától, mégis csaknem ezren voltak kíváncsiak a Dinamó Bu­karest női röplabda-csapatának ven­dégszereplésére. Sajnos, a találkozó nem felelt meg a várakozásnak. Nem alakult ki jó iram, mindkét csa­pat sok hibát vétett. Ennek egyik oka a gyenge világítás volt. A gyors leütéseket, az erőteljes nyitásokat végző játékosok előnybe kerültek, a védekezés a rossz látási viszonyok miatt bizonytalan volt. A románok azonban néha így is ízelítőt adtak tudásukból Egy pillanatra nem álltak a pályán, minden labdaérintés után gyorsan helyezkedtek és a nyitásokat igen jól fogadták. A Ganz villamossági női csapatát dicséri, hogy ütőerőben és sáncolásban sem maradt el nagy­­tudású ellenfele mögött, felesleges idegeskedésükkel azonban sok hely­zetet rontottak el a magyar lányok. Különösen meglepő volt a válogatott­ban biztos pontnak számító Gödör erőtlen játéka. T­ÁJÉKOZTATÓ jellegűnek szánták a Budapesti Úszó Alszövetség szombati versenyét. A tájékozó­dásra azonban kevés lehetőség nyílt, mert a válogatás szempontjából szá­mításba jövő úszók közül többen nem indultak. Csak a váltók mozgósítot­ták úgy, ahogy a versenyzőket. So­kan már új egyesületükben indultak, így például Vörös Sándor is az FTC váltójában úszott biztató időt. Talán az idén eléri azt az eredményt, amit évek óta várnak tőle. Feltűnt, hogy a Sportuszoda vize mennyire zavaros. A Forráskutató Intézet is foglalkozik vele, hogy meg­állapítsa: mi az oka annak,­ hogy a kristálytiszta víz három-négy óra alatt elveszti eredeti színét, zavarossá válik. Remélhetőleg hamarosan megoldják a rejtélyt és segítenek a helyzeten. O­RSZÁGOS férfi és női egyéni tornaversenyt rendeztek szom­baton Diósgyőrött. A szándék dicséretes, mert a diósgyőri egyesület ezzel versenyzési lehetőséget igyeke­zett teremteni a holtidényben. A ki­vitelezés azonban nem­ sikerült. Nagyon kevés indulója volt a verseny­nek. Budapestről csak néhány tornász utazott Diósgyőrre, ahol így jobbára helyi és környékbeli tornászok vetél­kedtek, de azok is csak kis számban. Hogy miért? Mert későn készült el a versenykiírás, az egyesületeknek nem volt idejük felkészülni. Tanulság: ha valamelyik egyesület a jövőben ver­senyt rendez, idejében kezdjen hozzá a szervezéshez. P­ÉCS az ország déli részének sí­központja. Baranya megye székhelye vasárnap országos versenyt rendeztek és az ott járt fő­városi sportolók és sportvezetők ked­vező képet alkottak a város sísportjá­ról. Kovács László, a síszövetség fő­titkára a következőket mondta: k öröm volt látni a pécsi síelők lelkesedését. Saját erejükből szinte hibátlanul rendezték meg ezt a ver­senyt, pedig nem volt könnyű dolguk. Sikerük elsősorban igyekvésüknek, buzgalmuknak köszönhető, mert anya­giakban ők sem állnak valami jól. A mecseki pályák nagyon jók voltak és kitűnően „vizsgázott” a síugrósánc is. Különösen annak örültünk, hogy Pécs kitűnő adottságokkal rendelkezik és méltó arra, hogy az ország déli részé­nek síközpontja legyen. A jó pécsi hóviszonyokat figyelem­be véve, a síszövetség úgy tervezi, hogy amennyiben országosan nem ja­vulnak a hóviszonyok, akkor legköze­lebb ismét Pécsett rendez versenyt. S­OKAN szisszentek fel a nézőtéren, amikor Orosz, a Ferencváros jobbösszekötője a Levszki elleni mérkőzésen egymás után négy táma­dást is megakasztott azzal, hogy egy­ből akarta továbbítani társaihoz a há­tulról kapott labdát, s az átadás el­akadt az ellenfél védőin. A nemtet­szésnek fel-felzúgó hangjaira felfigyelt Orosz, s később nem kísérletezett ezzel a megoldással. Valóban nem szívderítő látvány a szurkolók számára, hogy kedvenc csa­patukban ismételten hibázik valaki. Sze­rintünk azonban egy kicsit várni kel­lene a bírálattal. Ennek indoklására bevezetőben leszögezhetjük: az egyből való labdatovábbítás" nagyon hasznos technikai megoldás, s ha a játék ál­landó gyorsulását figyelembe vesszük, azt lehet mondani, hogy a jövőben mind nagyobb és­­ nagyobb szükség lesz rá. S ha bárki azt mondaná, hogy aki nem tud valamit, azt ne csinálja, arra csak azt lehet válaszolni: ha nem megy kifejezetten az eredmény rová­sára (ebben az időszakban 3:1-re ve­zetett a Ferencváros), csak helyeselni lehet, hogy egy fiatal játékos az ed­zéseken gyakorolt új megoldásokat nehéz ellenfél ellen is megpróbálja alkalmazni. Hiszen ez mutatja, hogy felfelé akar törni, hogy szeretne ta­nulni. Orosz van olyan tehetséges já­tékos, hogy ilyen esetben bizalmat kapjon a közönségtől a " begyakorlási ■időre. Nem kell őt elhamarkodottan leinteni, hiszen minél többet tud, an­nál nagyobb hasznára lehet majd csa­patának. MÉG EGYSZER A MÚLT HÉT ESEMÉNYEIRŐL Fejlődnek a magyar sport nemzetközi kapcsolatai Öltözék-vizsgálat a tőrversenyen - Rossz látási viszonyok a csepeli nemzetközi röplabda­találkozón - Zavaros a Sportuszoda vize - Jók a mecseki sípályák A tél időlegesen visszatért, de a tavaszi sportidény in­dulását már nem tudja hátráltatni. Szabadtéren és teremben a jelentős sportesemények egész sorát játszották le a múlt hét végén. Különösen feltűnő volt, hogy milyen sok nemzet­közi találkozóra került sor. Labdarúgó-csapataink egy héttel a bajnoki rajt előtt nem kevesebb, mint öt külföldi csapat­tal mérték össze az erejüket. Román vendégeik voltak a röplabdázóknak, tornászaink Varsóban versenyeztek, tenisze­zőink Lyonban szerepeltek, Rózsavölgyi pedig a tenegeren túlra is eljutott. E találkozók a magyar sport nemzetközi kapcsolatainak fejlődését mutatják, s bizonyára hasznosait segítik versenyzőink, játékosaink jobb előkészületeit az idény feladataira. A múlt hét eseményeiről adott tudósításainkat még az alábbiakkal egészíthetjük ki: Hármas holtverseny után Gyuricza (Bp. Honvéd) nyerte a válogató férfi tőrversenyt A férfi tőrvívók idei második válo­gató versenyének döntőjét a XIII. ker. Tanács rendezésében vasárnap este bo­nyolították le a Kilián Gy. utcai általá­nos iskola tornatermében. Legjobbjaink egy része nem indult, egy része pedig az előmérkőzések során kiesett a to­vábbi küzdelemből, így a döntő szín­vonala a várt alatt maradt. Ennek el­lenére izgalmakban bővelkedett a ver­seny és az elsőség kérdése végül is csak hár­mas holtverseny után dőlt el. A döntő felénél úgy festett a helyzet, hogy Ka­­muti J. biztosan nyeri a versenyt, Gyu­­ricza ugyanis két egymásutáni asszót váratlanul elveszített: Kamuti L. és Bo­rosa ellen egyformán 5:1 arányban ma­radt alul. Világbajnokunk azonban a hátralevő asszók során nagyon össz­­pon­tos lott és minden mérkőzését meg­nyerte. Kamuti L. is kitűnően hajrá­zott és végül is ők hárman egyaránt 6—6 győzelemmel végeztek. Az újravívás során először a Kamutis­­fivérek kerültek egymással szembe: Ka­mut J.—Kamuti L. 5:3. Ezután a Gyu­ricza— Kamut­i J. asszó következett. Ka­mu­ti J már 3:0-ra vezetett, amikor Gyu­ricza kiegyenlített. A következő talála­tot egy kizáró közbeezárással még Ka­mut­ érte el, de aztán Gyuricza két­szer ért el tiszta találatot és így 5:4 arányban győzött. A kisebbik Kamut­ elleni asezóját már biztosan, 5:2 arány­ban nyerte Gyuricza, megszerezve ez­zel az első helyet. 1. Gyuricza József (Bp. Honvéd) 6 gy„ 2. Kamut J. (BVSC) 6 gy.. 3. Ka­­muti L. (BVSC) 6 gy„ 4. Czvikovszky (BVSC) 4 gy.. 3 k. t„ 5. Papp (BVSC) 4 gy„ 9 k. t„ 11 a. t„ 6. Demecs (Szolnoki MÁV) 4 gy.. 9 k. t., 5 a. t„ 7. Boross (BVSC) 3 gy„ 8. Terebessy I G. (Csepel) 2 gy.. 9. Krilik (Vasas) 1 gy. A győzelmek: Gyuricza, Kamut­ J. 5:4, Czvikovszky 5:2, Papp 5:1, Tere­­bessy G. 5:1, Demecs 5:1, Králik 5:4, Kamuti J.: Czvitkov­szky 5:2, Boross 5:3, Kamut L. 5:1, Papp 5:4, Terebessy G. 5:4, Králik 5:0, Kamut! L.: Czvikovszky 5:4, Boross 5:1, Terebessy G. 5:1, De­mecs 5:3, Králik 5:0. Gyuricza 5:1, Czvikovszky: Boross 5:1. Papp 5:2, Te­­rebessy G. 5:0. Králik 5:0. Papp: Bo­ross 5:2, Kamut! L. 5:4, Terebessy G 5:2. Králik 5:1, Demecs: Kamut! J. 5:3, Czvikovszky 5:1. Papp 5:4, Králik, 5:1. Boross: Demecs 5:0, Králik 5:3, Gyu­ricza 5:1. Terebessy G: Boross 5:3, De­mecs 5:1, Králik: Terebessy G. 5:1. Gyuricza még nincs jó formában, ke­vés villámgyors támadást láttunk tőle. Inkább közbetámadásokkal operált Erőnléti hiányosságait hallatlan küzdő­képességével pótolta. Kamuti J. már va­lamivel jobb formáról tett tanúságot Robbanékony, gyors volt, de kissé pon­tatlanul szúrt. Kamuti L. jó formája ör­vendetes a hét végén a nyugatnémetek 34 ellen sorra kerülő csapatmérkőzés előtt. Demecs ellen 1:4-ről nyerte meg az asz­­szóját, ami küzdőképességét bizonyítja. Czvikovszky és Papp Csaba a szokott formáját vívta ki ezen a versenyen is, egy-két kihagyással. Demecs kemény­kezű, támadó szellemű versenyzőnek bi­zonyult, a döntő végére azonban elkészült erejével. Boross döntőbejutása meglepetés volt, bár egyszerű cselekményeit a tőr­­gép általában „elismerte”. Terebessy G. és Králik sem keltett csalódást a döntő­ben. Előbbi gyakran előkészítés nélkül támadott, utóbbi pedig a formás vívást előnyben részesíti az eredményességgel szemben. Kedd, 1958. február 25. Nagy vetélkedés folyt a Dózsa és az MTK között Budapest ifjúsági cselgáncs-bajnokságán Vasárnap élénk érdek­ közönség, kár, hogy a kutt ki. A kék-fehérek lődés mellett rendezték rendezés és a bírásko- ezúttal nem voltak olyan még a Nemzeti Sport- olás nem volt kifogásta- fölényben, mint a leg­­csarnokban Budapest if-­lan. Különösen amiatt utóbbi ifjúsági versenye­­júsági cselgáncs-bajnok- bosszankodtak sokan, ken, csak egy bajnok­ságot. A tavalyi bajnok- hogy az érmeket a ver- Sággal tudtak többet Sághoz viszonyítva némi senybíróság nem tudta szerezni, mint a dózsa­­visszaesés volt tapasz- kiosztani a küzdelem sok. A legizgalmasabb tatható az indulók szám végén, mert azok „még és a legszebb mérkőzést mában, ez azonban nem nem készültek el,,. a Horváth1 (D) —Erdélyi ment a színvonal rová- A legnagyobb vetélke- (ISK) párt vívta a lég­­iára. Érdekes, változatos dés a Dózsa és az MTK súly első-második be­­mérkőzéseket láthatott a cselgáncsozói között a sa­ lyéért. Lepkesúly: 1. Bálit­­ziki (ISK), 2. Bor­sos (MTK). Légsúly: 1. Horváth (D), 2. Erdélyi (ISK), 3. Pattantyús (ISK). Pe­helysúly: 1. Zsoldos (MTK), 2. Snábel (D), 3. Koncz (III. ker. TVE). Könnyű­súly: 1. Galemboa (­MTK), 2. Wencz­ (D), 3. Bódi (D). Váltósúly: 1. Raáts (D), 2. Csánó (MTK), 3. Göbölyös (ISK). Kö­zépsúly: 1. Havasi, (MTK), 2. Somogyi (D), 3. Blaskó (III. ker. TVF1). Félnehéz­súly: 1. Protzner (D), 2. Csoknyai (ISK), 3. Haragos (MTK). Nehézsúly: 1. Kovács (MTK), Murányi (MTK). Ugrai II és Rózsás fölényesen győzött Budapest ifjúsági asztalitenisz-bajnokságában Budapest egyéni Ifjúsági és serdülő asztalitenisz-bajnokságának döntőit va­sárnap este játszották le a Sportcsar­nok edzőtermében. Az ifjúsági leány egyest Ugrái II fölényesen, jó játékkal nyerte. Kár, hogy a tehetséges verseny­ző nem indulhat az Európa-bajnoksá­­gon, ahol sokat tanulhatna. Biztosan győzött Rózsás a fiú egyéniben, de biztató játékot mutatott a serdülő fiú döntő­­s. Különösen Lotaller mozgott ügyesen, örvendetes volt, hogy több élvonalbeli edző is tanulmányozta a fiatalok játékát. Budapest 1958. évi egyéni ifjúsági és serdülő bajnokságának végeredménye: Ifj. leány egyes: 1. Ugrai II (Korányi), 2. Halmos (Földgép), 3. Sárközi (44. sz. Spitek) és Cserreg (FTC). Ifj. fiú egyes:­­ Rózsás (Vasútépítők), 2. Sándor (Be­tonút). 3. Szaploncai és Harcsár (mind­ketten Vasútépítők). Ifj. leány páros: 1. Ugrál II, Sárközi (Korányi—44. sz. É.). 2. Cserreg, Lencsér (FTC). 3. Móra, Dor­­ner (BEAC) és Harmath, Kiss (Vasútép.). Ifj. fiú páros: 1. Rózsás, Bíró (Vasút­ép.), 2. Nyiri, Valki (Bp. V. Meteor— BEAC). 3. Szaplonpal, Sándor (Vasút­ép.—Betonút) és Penzlás, Haván (Pos­tás— SZTK). Ifj. vegyespáros: 1. Rózsás, Harmath (Vasútép.), 2. Bárdos, Sárközi (Olajbányász—44. sz. É.), 3. Nyíri, Ugrál II (V. Meteor—Korányi) és Fehérkuti, Kiss (Vasútép.). Serdülő leány egyes: 1. Gémes II (Gödöllő), 2. Schwarzenber­­ger (Vasúttervező), 3. Bag­ (K. Lombik). Serdülő fiú egyes: 1. Lotaller (Bp. V. Meteor), 2. Nagy (Gödöllő), 3. Kárpáti (Gödöllő). Honvéd-atléták utalnak Berlinbe A berlini ASK Vorwarte sportegye­­sület március 1-én nemzetközi mezei futóversenyt rendez a népi demokrá­ciák hadsereg-sportolói részére. A ver­senyen a Bp. Honvéd atlétái is részt vesznek. A 2500 m-es távon Kővári és Gecse, a 7500 m-es távon pedig Kovács Zoltán­, Lovák és Bárván indul Berlin­ben.

Next