Népsport, 1958. február (14. évfolyam, 23-42. szám)

1958-02-27 / 41. szám

A sportbarátság jegyében Budapesten rég nem látott kedves vendégeket üdvözölhetett hétfőn és kedden a jégbemutató közönsége: amerikai és kanadai , sportolókat. Eléggé sajnálatos, hogy rajtunk kí­vül álló okokból a magyar—amerikai sportkapcsolatok hosszú időn keresz­tül gyakorlatilag azokra a világver­senyekre korlátozódtak, amelyeken mindkét ország sportolói elindultak, de sem magyar sportolók nem sze­repelhettek az Egyesült Államokban, sem amerikai sportolók nem láto­gattak el hozzánk. Tudott dolog, hogy ez jórészt egyes amerikai ha­tóságok megkülönböztető politikája miatt volt így, mert magyar spor­tolóknak nem adtak beutazási vízu­mot, amerikai sportolóknak pedig nem engedélyezték a magyarországi vendégszereplést. Annál örv­endetesebb, hogy most végre megtört a jég. Előbb Szabó László sakknagymester szerepelt az Egyesült Államokban, aztán — némi huza­vona után — Rózsavölgyi Ist­ván utazhatott el New Yorkba és most a kiváló, amerikai műkorcsolyá­zók mutatták be tudásukat magyar közönség előtt is. Nagyszerű teljesít­ményükkel méltán rászolgáltak a kö­zönség tetszésére. Az amerikai és a kanadai műkor­csolyázók budapesti vendégszerep­lése újabb és igen hatásos bizonyí­téka annak, hogy az ellenforradalom után hazánkkal szemben meghirde­tett sportbojkott mennyire nem állt érdekében a sportnak, mennyir­e nem találkozott a nyugati sportolók tetszésével sem. A közönség maga­tartása viszont megmutatta, hogy mi a sportot a különböző társadalmi rendszerű országokban élő, más-más nyelvű, politikai meggyőződésű, de egyformán becsületes, jószándékú fiatal emberek közötti összekötőka­pocsnak tekintjük, jó eszköznek a népek közötti barátság ápolására. Ezért örültünk az amerikai és a kanadai sportolók budapesti látoga­tásának, ezért örülnénk, ha a jövő­ben minél többször üdvözölhetnénk hazai pályákon a távoli Amerika sportolóit is. A fiatalok nagyarányú előretörése az országos sakkbajnokságban­ ­ A XIII. magyar sakkbajnokság dön­tője mintegy fél évvel a XIII. sakk­­olimpia előtt került megrendezésre. Ez a közelség külön jelentőséget is adott legjobb sakkozóink erőpróbájá­nak, s örvendetes, hogy a bajnokság olyan eredménnyel zárult, amely nem bonyolítja, hanem meglehetősen könnyíti a válogatás nehéz feladatának megoldását. Az élcsoportban ugyanis kivétel nélkül olyan versenyzők fog­lalnak helyet, akik vagy stílusuk vagy sorozatosan jó versenyeredményeik alapján elsősorban jöttek számításba ahhoz, hogy bekerüljenek a váloga­tottba, a Szabó nagymester utáni öt helyre. Különösem örvendetes az a nagy­arányú előretörés, amellyel legjobb­nak tartott fiataljaink lepték meg a közvéleményt. Közülük egyiknek vagy másiknak a kiugrása aligha számított volna meglepetésnek, az azonban, hogy a kiugrás ilyen csoportosan tör­tént, már lényegesen több, mint amit bárki is várt. Az első öt helyre az idő­sebbek közül csak egyetlen versenyző tudta — meglehetősen keservesen — beékelni magát, a többi helyezett élet­kora sorrendben: 21, 28, 23 és 26 év! S mindehhez vegyük még hozzá, hogy ebben a csoportosulásban a verseny­­szerencse nem játszott különösebb szerepet. Az egyéni teljesítményeket méltatva nemcsak az eredmény, hanem a teljesít­mény tartalmi értékének beszámításával is az új bajnokot, Portisch Lajost illeti az elsőség. Amikor Portisch az első két fordulóban meglehetősen óvatosan, hidegvérrel és gyorsan megelégedett a döntetlennel, őszintén szólva arra gyanakodtam, hogy hiányzik belőle az a küzdőszellem, amely a nagy eredmények eléréséhez feltétlen szükséges. Most viszont már úgy látom, hogy ez a kezdés egy olyan tudatos versenyzői magatartásnak volt a láncszeme, amellyel Portisch száraz lábbal átgázolt a máskor oly gyakori bizonytalan kezdésének Ingoványain, s így megpróbáltatásoktól mentesen tu­dott éppen úgy erősíteni, mint máskor is, de ezúttal kevesebb ponthátrányt kellett ledolgoznia. Amikor a verseny harmadik negyedében engem is legyőz­­ött, a játszma alatt következetes és vi­lágos stratégiai vonalvezetést éreztem a részéről, a játszma utáni elemzésben viszont arról győződhettem meg,, hogy az alváltozatok kiszámításánál és érté­kelésénél is feltűnően körültekintő volt. Ez a magatartása jellemezte legtöbb küzdelmét, s ma már nyilvánvaló, hogy fiatalsága ellenére is legeredményesebb és legbiztosabb versenyzőink közé tar­tozik, s a legszűkebb körű válogatott­nak le törzstagja. A bajnoki döntő legnagyobb meg­lepetése Ifj. Honfi Károly második helyezése. Tíz évvel ezelőtt a legnagyobb ígéret­ként lett mester, de azóta meglehetősem váltakozó eredményekkel szerepelt Min­dig tudtuk róla, hogy fanatikus ver­senysakkozó, a megnyitáselméletben távelemzései vannak, s nagy önbiza­lommal rendelkezik. A múlt évben meg­lehetősen közepes teljesítményei voltak, most viszont olyan meggyőző erővel szerezte pontjait, hogy még ha a baj­nokságot szerezte volna is meg, azt sem tekinthettük volna érdemtelennek. Per­sze egy kiugrásból nem lehet végleges következtetést levonni, viszont alkalmat kell szántára adni a további fejlődéshez, illetve ennek bizonyításához. S mint­hogy az élcsoportban Honfi az egyet­len, aki nemzetközi egyéni versenyen még nem szerepelt, elsősorban e hiány pótlása a legsürgetőbb feladat, a szak­szerű olimpiai válogatás szemszögéből is. Persze nem olyan kis versenyre gondolunk, amelyen csak ,,veszteni” le­het, de „nyerni’,’ nem, hanem színvo­nalas, komoly erőpróbára. Forintos és Bilek teljesítménye még értékesebb, mint amit a szám­szerűség jelez. Forintos egészen gyengén indult, Bitek a második negyedben szánt, összerop­pant. Mindkettő letörése a levegőben lógott, e ehelyett mégis nagy lelkierő­­ről tanúskodó előretörésük következett be. Forintos utolsó 10 játszmájából 8.5 pontot. Bitekt az utolsó 9 játszmájából 7 pontot gyűjtött össze, előbbi a szí­vósság és a töretlen harci szellem, az utóbbi pedig a találékonyság és a ter­mékeny stratégiai fantázia jegyében. Annak, hogy e sorok írójának ezúttal nem ment úgy a játék, mint az előző bajnokságokban, két oka lehet. Az egyik, hogy az ember nem gép, egyenletes teljesítménye nem biztosít­ható mindig, s különösen olyankor nem, ha versenyzési feltételei kedvezőtleneb­bek, mint vetélytársai többségénél. A másik ok aa lehet, hogy az idő vasfoga a 47 éves korosztályt mégiscsak jobban őröli, mint a 30 éven aluliakét. Melyik ok az érvényes? Erre a feleletet a jö­vőnek kell megadnia. Szilágyi fama­tik­us, de szeszélyes küzdőnek bizo­nyult ezúttal is. Pogáts dr. iskolázott, finom stratéga, óvatossága azonban olykor Indokolatlanul fékezi bá­torságát Klugerrel olykor már azt hihettük, hogy sikerült mérsékelnie időzavaros kísértéseit. Ilyenkor jó­ és okosan küzdött. Az utol­só fordulóban viszont, kétségtelenül a legnagyobb megpróbáltatás alkalmával, fejest ugrott az időzavar töményébe, el­merült, s úgy maradt. Szily dr. a verseny első felében mintha megkö­zelítette volna régi formáját. Később lankadt ugyan, de korántsem olyan mértékben, mint utóbbi versenyein. Útja tehát — úgy látszik — ismét felfelé vezet. Ez a 9 versenyző végzett 50 száza­lékon felül. A többiek közül Flórián és a Barczával együtt a leg­idősebb korosztályt képviselő Tipary visszamaradása meglepő, de verseny­zésük kedvezőtlen előfeltételeivel ma­gyarázható. Lengyel olykor a harci készség fokozásának stílusváltozásával bajlódott. Gasztonyi egyenetlenül küz­dött, volt néhány egészen kiválóan ve­zetett játszmája. Ozsváth tör­b-szabad stílusa sok fejlődési lehetőséget rejt magában, különbséget kell azonban tennie az egészséges önbizalom és az önhittség között. Androvitzky emberi szolidsága érdekes ellentétben áll ro­mantikus sakkszemléletével. A legtöbb „óriás-kígyónak” nevezett hosszú játsz­ma Barcza mellett az ő nevéhez fűző­dik. László és Varnusz néhány játszmá­ban nagyon erősen küzdött, máskor egészen erejét vesztette­. Hajtan biz­­ton­sági játékát a verseny második ne­gyedében kikezdte néhány balsiker, s utána már alig sikerült neki valami Kóbert lemaradása,­­ főleg képzeletet felülmúló időpocsékolása a verseny egyik legnagyobb talánya. A verseny szokatlanul zsúfolt menete nem vált be. A függő játszmák torló­dása megnehezítette az áttekintést,­­ éppen a legelszántabb küzdőket súj­­totta a legjobban. Balogh László ver­senyvezető megpróbálta ugyan a ver­seny első szakaszában a függő játsz­mák beosztásának módosításával egyes nehézségek feloldását, de ez a jó szán­dék meghiúsult az ellentétes érdekek kibékíthetetlenségén. Végső tanulság tehát az, hogy ma még farsang időben amikor szombatra és vasárnapra nem biztosítható megfelelő terem, nem sza­bad ilyen nagy versenyt rendezni. (Persze még ideálisabb megoldás lenne, ha a sakkszövetségnek lenne „pályá­ja”, vagyis megfelelő versenyterme.) Ettől eltekintve a Kinizsi u. 1—7. fa alatti nagyterem igen jónak bizonyult Kár, hogy nagy befogadóképességét csak néha tette próbára a közönség ér­deklődése. Ha szombaton és vasárnap is lett volna játék, ez nyilván másként alakul. Az érdeklődés egyébként a hajrára így is megnőtt. Ebben szerep­e van an­nak is, hogy a verseny nem csupán színvonalas játszmákat nyújtott, hanem a mezőny küzdőszelleme is példaszerű volt. A játszmáknak mindössze 33 szá­zaléka végződött döntetlenül, úgyneve­zett szalon-remis pedig még egy tucat sem akadt. Az ilyen dicséretes küzdő­szellem a fejlődés egyik záloga,­­ a most befejezett bajnoki döntő ezt a fejlődést talán még a­z előző évek baj­nokságainál is hitelesebben ígéri. Barcza Gedeon A bajnokság végső táblázata: Portisch 18 10 6 2 13 72 ifj. Honfi 13 10 5 3 12.5 69 Barcza 18 6 11 1 11.5 64 Forintos 18 8 7 3 11.5 64 Ritók 18 8 6 4 11 61 Pogáta dr. 18 6 9 3 10.5 58 Szilágyi 18 7 7 4 10.5 58 K Inger 18 5 10 3 10 56 Sai­ly­­Jr. 18 6 8 4 10 58 Flórián 18 4 9 5 8.5 47 Lengyel 18 3 11 4 8.5 47 Tipary 18 5 7 6 8.5 47 Gasztonyi 18 6 4 8 8 44 Czevát­h 18 7 1 10 7.5 42 Anirovitzsky 18 4 5 9 6.5 36 László 18 3 7 8 6.5 36 Vtrausa 18 3 6 9 6 33 Hajtan 18 1 9 8 5.5 31 Köbér­ 18 4 2 12 5 28 Portisek Lajos, a Magyar Népköztársaság új sakkbajnoka. A „SPORTPROPAGANDA" jelenti: NÉPSTADION március 2-án, vasárnap 13.15-kor Dózsa—Vasas 15-kor FTC—Csepel A két bajnoki mérkőzésre jegyek kaphatók reggel B—15 óráig a „SPORTPROPAGANDÁNÁL** (Rákóczi út 57. Tel.: 143—471) “2 Csütörtök, 1958. február 27. Csinosítás, korszerűsítés, tokija vitás... kerülő mérkőzéseket. A stadion tele­fonjai mind gyakrabban berregnek, jelezve, hogy itt is közeledik a tavasz, s a Népstadion is szeretettel várja eseményeire az érdeklődők tízezreit. — Ilyen korán még sohasem kezdtünk, s ez meglehetősen nehéz helyzet elé di­l­t bennünket — ezzel fogadott bennün­ket Németh Imre, a Népstadion igazga­tója. — Mindent el kell ugyanis követ­nünk, hogy a jól áttelelt és megerősö­dött gyepszőnyeg kibírja a kezdeti nagy megterheléseket. Az épületen belül szorgos munka folyik. Minden ragyog a tisztaságtól. Védett helyen történik a padok fes­tése, s ez azt jelenti, hogy egy-két­­szektorban most hiányoznak a padok. A csípős, hideg szélben néhány mun­kás éppen a sajtóteraszt „öltözteti", szereli „tetőzetét”. Lent a pályán két fűszakértő a talajt vizsgálgatja. A stadion területén szaporán folyik a fásítás, kint pedig, az Ifjúság útján a fővárosi tanács emberei egymás után állítják helyükre a művészi kivitelű hatalmas szobor­csoportozatokat, amelyeknek már most is sok bámuló­­juk akad. Amint Németh Imre mond­ta: „Két-h­árom hónap múlva mutat­kozik majd meg mostani munkánk gyümölcse, ekkorra­­már új köntöst ölt magára büszkeségünk, a Nép­stadion Néhány nap múlva megkezdőd­nek a labdarúgó-bajnokságok küz­delmei. A jelek azt mutatják, hogy a csapatok az idén jól felkészültek. De vajon hogyan készülnek a pá­lyák? Mit tettek az egyesületek pá­lyáik korszerűbbé tételére, csinosí­tására? Mit tettek például a vidéki klubok annak érdekében, hogy a várható nagy küzdelmek minden nézője jól láthassa a pályán tör­ténteket, s ne bosszankodjék senki amiatt, hogy nedves, esős időben eset­leg majdnem bokáig érő sárban kell megközelíten, kedvenc csapata pályá­ját. öltöző, korszerű fürdő várja a ven­dégcsapatokat, megnagyobbított né­zőtér a szurkolókat. — A pálya kikopott részeit ősszel gyeptégláztuk, s az egész játékteret pétisóval szórtuk be — mondta Her­­czig János pályagondnok. K­II. Öl­töző, 3 fürdőhelyiség, orvosi szoba, gondnoki lakás van „új" sporttelepün­kön. Az ülőhelyek számát 1500-zal nö­veltük. Mihelyt az időjárás engedi, a pálya befogadóképességét tovább nö­veljük. Újabb építkezéssel az állóhe­lyen mintegy 3000 nézővel többet helyez­hetünk majd el. Parkosítjuk a pálya kör­nyékét, korszerűsítjük a hangszórót, s később pályaórát is felszerelünk. A PÁLYÁK IS i­s FELKÉSZÜ­LTEK Népstadion Ezekben a napokban egyre élén­kebb az élet gyönyörű stadionunkban, bár kívülről egyáltalán nem látszik az az előkészületi láz, amely már most megelőzi a stadionban lejátszásra Kosárlabda XII­II Férfi mérkőzések. Keleti csoport: BM­­ Dózsa—Nyíregyházi­ KISE 58:63 (32:24),­­ Bp. Előre—BEAC 38:60 (16:30). Állat­­­­orvosok—Debreceni VSC 64:41 (29:18). Vízügyi SC—Kiskunfélegyházi VSC 70:62 (25:30). Pedagógus—Kecskeméti Petőfi 73:52 (38:24), Hódmezővásárhely—Békés 67:54 (34:25). Meglepetés! Miskolci VSC —Vízügyi SC (Őszi mérkőzés) 71:63 (32:30), Miskolci VSC—DEAC 71:65 (34:30). Nyugati csoport: Zuglói N­SC— Ganz TE 45:43 (15:21), Pécsi Postás- Bajai Bácska Posztó 76:59 (41:31). Nagy meglepetés! A bajai­aknak ez az első vereségük. Soproni MAFC—Pécsi EAC 49:47 (14:23), Győri ETO—Székesfehér­vári MÁV 63:40 (29:20), Székesfehérvári Vasas—MTK 72:62 (42:30). Meglepetés! Pécsi Pedagógiai Főisk.—SOTEX 62:41 (30:19). A lengyel Klopotowsk Varsóban 3:41.5 mp-es kitűnő eredményt ért el a 200 m-es mellúszásban. Az uszoda azonban valószínűleg kisméretű volt. Az oslói Bisiet-stadionban kedden este 22 fokos hidegben megkezdődött a Moszkva — Norvégia gyorskorcsolyázó­viadal. Az első napi eredmények: -500 m: Grisin (M) 41.7, Voronyin (M) 42.3, Goncsarenko (M) 43.1, Elvenes (N) 43.2, Szikovszkij (M) 43.5, Hodt (N) és Lario­­nov (M) 44. 5000 m: K. Johannesen (N) 3:06.4, Goncsarenko 8:12.6, Aas (N) 8:13.5. Silikovszkij 8:15, Seiersten (N) 8:19.5. Voronyin 8:23.1. A pontverseny­ben Moszkva 657.540.667.640 arányban vezet. Az egyéni versenyben: 1. Goncsa­renko 92.360, 2. Voronyin 92.610, 3. Si­likovszkij és Grisin 93.000, 5. Johanne­­sen 93.240, 6. Aa* 93.650 p. Az NSZK is részt vesz az idei kerék­páros Béke-versenyen. A német csapat a következőkből kerül ki: Fischerkeller, Schönberg, Fort, Vay, Piepenbrink, Hanske, Meier. Megállapították a Davis Kupa zóna­­közi mérkőzéseit. Az európai zóna győz­tese a kelet-ázsiai győztessel december 15-ig mérkőzik. Az ebből a találkozó­ból kikerülő győztesnek az amerikai zóna első helyezettje lesz az ellenfele, s ezt a mérkőzést december 22-ig kell lejátszani. Az innen továbbjutó együt­tes december 29—31 között Brisbane­­ben a védő ausztrálokkal méri össze erejét. Londonban folytatódtak a fogadások­ a labdarúgó-világbajnokságra, Argen­tína „áll a legjobban”, mert 5:2 arány­­ban adják világbajnoki esélyeit. A Szov­jetunió 3:1, Brazília 4:1, Anglia 6:1, Ausztria 8:1, Magyarország és Jugoszlá­via 10:1, Észak-Írország és Paraguay 12:1, Franciaország 16:1, Csehszlovákia és a világbajnokságot védő NSZK 20:1 Svédország 25:1, Mexico, Wales és Skó­cia pedig 33:1 arányban szerepel a fo­gadási kurzuson. (MTI) Az NDK Altenbergben tartott síbajnok­sága során az ugrást meglepetésre Glass nyerte 230.5 ponttal (S5.S. 69.5 m) az esé­lyes Recknagel (225.5—66.5, 67) előtt. A jugoszláv fiatalok játékát dicséri az angol sajtó, miután a londoni Chelsea-pályán sorra kerülő angol—jugoszláv mérkőzésről előtte egyetlen méltató sort sem írt. (Ez volt az oka — mondják Londonban —, hogy a mérkőzés mindössze 9000 néző előtt folyt le.) Gyors, lapos összjáték, ötletes cselek, erőteljes és jól irányí­tott lövések jellemezték a fiatal labda­rúgók játékát, írják a londoni lapok, a vendégek győzelmet érdemeltek volna. Játékvezetői hibák miatt azonban kény­telenek voltak döntetlennel megeléged­ni. A játékvezető „csak” a következő hibákat vétette: kapufáról a vonal elé pattant labdát gólnak ítélt. 11 -es helyett a 16-osról adott szabadrúgást, majd fordítva, 16-oson történt eset miatt bün­tetőt rúgatott. Mindhárom esetben, nyil­ván véletlenek összejátszása folytán, a jugoszláv együttest sújtotta a tévedés Még szerencséjük, hogy a 11-est kapu­fának rúgták ...★ Érdekes hír Birmingham­ből. Egy 30 éves angol nyugdíjas a Sunday Pictorial című lapnak küldött írásában bevallotta, hogy 83 évvel ezelőtt, 1893. szeptember 11-én ő lopta el az egyik birminghami üzlet kirakatában kiállított angol labda­rúgó kupát. (Ellopta — de mit csinált vele, hol van most a kupa — erről már nem szól a híradás.) Szovjet utánpótlás—Csehszlovák után­pótlás 3:3 Jégkorong-mérkőzés Prágá­ban. Hsa Konrads a 880 yardos gyorsúszó világcsúcsa alkalmával (10:16.3) a követ­kező részidőket úszta 110 yardonként. 1:10.2, 1:16.9, 1:17.3, 1:18.6, 1:18.7, 1:19­­. 1:19.1, 1:16.3. A versenyen egyébként a második Zevenbom lett 11:13.6-tal, 3. C­arell 11:16.9-cel. A szovjet női sakkbajnoki címet el­döntő páros mérkőzés utolsó játszmáját Zvorskina feladta. Boriszenko végered­ményben 2.5:0.5 pontarányban győzött és így megszerezte a bajnoki címet. Írország és az NSZK ökölvívó-váloga­tottja ké­t mérkőzést vívott egymással. Az első találkozó Dublinben 10 :0 arány­ban végződött, a visszavágót vasárnap Corkban a nyugat-németo­rszág­iak nyer­ték 16:4 arányban. Mint már közöltük, a kaliforniai Mo­­destóban május 31-én sorra kerülő nem­zetközi atlétikai versenyre meghívták Kuc szovjet olimpiai bajnokot is. Az amerikai hatóságok megadták az enge­délyt Kuc beutazásához. A nyugat-németországi úszók vasár­nap Münchenben több jó eredményt ér­tek el 25 m-es uszodában. 200 m gyors: Baumatin 2:06.3, 100 m hát: Miersch 1:05.7. 200 m mellúszás: Bodinger 2:37.9, 100 m női gyors: Künzel 1:06.1. Megkezdődött a kosárlabda-bajnokcsa­patok Európa Kupa-tornája. Az első mérkőzésen Brüsszelben a belga baj­nok Royal IV 83:43 (35:22) arányban győzött a luxembourgi bajnok Etzella Ettelbrück ellen. A Helsinkiben rendezett nemzetköz­ síverseny további eredményei: 30 km futás: Sirjonen (finn) 1:33:38. Ugrás: Josade (japán) 221 5 p (44, 46 m), si­szaki összetett: Kainolainen (finn) 451 4 p. összeállították a vasárnap Brüsszelben sorra kerülő Belgium—NSZK válogatott labdarúgó-mérkőzésre a nyugatnémet együttest. A válogatás érdekessége, hogy a csatársorban ismét helyet kapott a 37 éves Fritz Walter. Az összeállítás: Her­­kenrath — Erhardt, Wewers, Juskotciak — Eckel, Szymaniak — Klodt, Soya, F. Walter, Schmidt, H. Schiffer. A leningrádiak nyerték Helsinki el­len a Len­­egrádban rendezett városok közötti gyorskorcsolyázó versenyt. A női egyéni összetett versenyben a saov­­let Rilova, a férfi versenyben pedig a finn Salonen lett az első. Ronald Delany, az 1500 m-es olimpiai bajnok, aki legutóbb New Yorkban két­szer is legyőzte Rózsavölgyit, kijelen­tette, hogy a magyar versenyző, ha több alkalma lenne, képes lenne megdönteni a 4:03.6-os fedettpálya-világcsúcsot mér­földön. Sőt Delany szerint — ha még egyszer találkoznának egymással, mind­ketten könnyen a világcsúcson belül futhatnának. | Bp. Honvéd | Rend, tisztaság az egész sportte­lepen, kitűnően előkészített játéktér, gondosan rendbe hozott lelátók — talán így lehetne összesíteni kedd délutáni kispesti látogatásunk ered­ményét. — Sporttelepünk mai szép arculatát tulajdonképpen tavaly kapta, de azóta sem pihenünk, mindig találunk mun­kát — mondotta Bolváry Antal pálya­gondnok, s hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, a füves pálya egyik sarkában újonnan létesített üvegházhoz vezetett. A sporttelep kertészének „labora­tóriumában” sokfajta, és sok sok száz virágpalánta várja a tavaszt, s a virágok nemsokára még kellemes­sebbé varázsolják majd a honvéd­­csapat otthonát. Büszkén mondja a pálya gondnoka, hogy Sztálinváros­­ból hozott több száz nyárfacsemeté­vel vették körül a sporttelepet, s ha a csemeték megnőnek, bizonyos fokig megszűnik majd nyugati légáramlás esetén a sportteleppel szomszédos vágóhíd rossz levegőjét. S ha néhány hét múlva az utak csinosítására tervezett 100 köbméter sárga sódert elhintik, igazi sportli­getté változik majd a Honvéd-sport­telep. Ettől függetlenül­ már szombaton érdemes lesz kisétálni a kispesti pá­lyára, hiszen itt játsszák az idény­nyitó NB I-es mérkőzést, a Bp. Hon­véd—Szombathely találkozót. | Tatabánya | A bányászváros sportkedvelő­ kö­rében nagy az öröm. Az 1956 óta folytatott nagyszabású építkezések végre befejeződtek. Tágas, világos Diósgyőr Vígan baktat a zöldellő gyepen a diósgyőri sporttelep fogatos számára. Húzza maga után a hengert. Ez bizony nem a legkorszerűbb megoldása a pá­lya hengerlésének. A melegházban Gajdos István kertész nagy gonddal ápolgatja azokat a virágpalántákat, amelyek majd a nyáron virágerdőt varázsolnak a pálya köré. Az állóhe­ly­­részen a nagy földkupacok kisebb­fajta „hegyeket” képeznek. Sűrűn fordulnak a bordélyos fogatok. — Egy kicsit elkéstünk az állóhely bő­vítési munkálataival, de mindent el­követünk, hogy a hátralevő időben be­hozzuk a késést — mondta Némethy Im­re, a DVTK elnöke. — A csatornázási munkálatok miatt elvesztettük ugyan kézilabda kispályánkat, az onnan kike­rülő föld azonban nagy segítséget je­lentett az állóhelyi rész további építésé­hez. De nemcsak az állóhelyi rész bő­vül, az ülőhelyek számát is szaporítani tudjuk, s ezek vas- és farészei rövide­sen elkészülnek. | Salgótarján | A gyönyörű fekvésű LSE-pálya ta­lajának kikopott részeit az őszi utolsó mérkőzés után bevetették, s tőzeggel kevert trágyával vékonyan beborítot­ták. Ugyanezt az eljárást alkalmazták két évvel ezelőtt is. A közelmúltban a megye egészségügyi osztálya a pá­lyát felülvizsgálta, talajából mintát vétetett. Ezután az a hír terjedt el Tarjánban, hogy a pályát betiltották. Az eü. osztály vegyi vizsgálata azon­ban megállapította, hogy a talajban nincsenek mérgező hatású anyagok, s ez a hír megnyugvást keltett a sportkedvelők körében. Mindenesetre a pálya talaját — amint mondták — védőanyaggal befecskendezik. A pá­lya gyepszőnyege egyébként jól fe­lent. Ismét befestik a lelátó padjait, s ha segítséget kapnak, befejezik a már tető alá került klubházat is. A Sze­ged elleni mérkőzés azonban ismét a „rozoga” állapotban levő SBTC-pályán kerül lebonyolításra. ­ Csepel ! A fővárosi pályák közül a csepeli mutatja a legszebb képet. Az üdezöld gyepszőnyegen a legkisebb kopás nincs, s az ember azt gondolná, hogy teljesen új a gyepszőnyeg. — Pedig 15 év óta, amióta először fü­vesítettük, a javításokon kívül semmit sem csináltunk pályánk talajával — mond­ta Szenyovszky Lászlóné, a csepeli sport­telep helyettes gondnoka. — Hogy meny­nyire kímélték még a játékosok is ed­dig a füvet, jellemző rá: nemegyszer ők voltak a kezdeményezői, hogy ne menje­nek rá a nagy pályára (labdarúgóknál ez bizony elég ritka dolog). Körsétánk végére érkeztünk. E néhány példából is úgy tűnik, hogy a csapatokhoz hasonlóan a pályák is nagyon igyekeztek. Most már valóban jöhet a rajt... Nagy József

Next