Népsport, 1958. április (14. évfolyam, 65-84. szám)
1958-04-01 / 65. szám
Megtartotta alakuló ülését az OISB mellett működő Iparitanuló Sporttanács Az Iparitanuló Sportközpont munkájának segítésére az Országos Ifjúsági Sportbizottság mellett Iparitanuló Sporttanácsot szerveztek. Az új társadalmi szerv, amely hivatott lesz elvi és gyakorlati segítséget adni az ipari tanulók sportjának szervezéséhez, hétfőn délelőtt tartotta alakuló ülését az OISB klubhelyiségében. Az OISB nevében Szívós Gábor, az OISB elnökségi tagja üdvözölte a megjelenteket és nyitotta meg az Iparitanuló Sporttanács alakuló ülését, majd felkérte Elbert Györgyöt, az Iparitanuló Sportközpont vezetőjét, hogy ismertesse az ISK 1958. évi programját. Elbert György bejelentette, hogy az Iparitanuló Sportközpont, amely a jövő szakmunkásainak rendszeres testnevelési és sporttevékenységét irányítja, az OISB keretében folytatja működését. Az ISK 1958-ban a következő főfeladatokat igyekszik megoldani: Fokozatosan igyekszik elérni, hogy az intézeti KISZ-szervezetek vezető szerephez jussanak a testnevelési és a sportmunkában. Törekszik arra, hogy a sport is, mint a nevelés egyik eszköze, jobban hasson az ipari tanulók világnézetének helyes kialakítására. Az ipari tanuló iskolák sportkörei fő feladatuknak azt tekintik, hogy a tanulók minél nagyobb tömegeit vonják be a rendszeres testedzésbe. Az intézetek legjobb sportolóinak igyekeznek jó felkészülési lehetőségeket biztosítani a szakosztályokban és lehetőséget nyújtanak számukra, hogy részt vehessenek a megfelelő versenyeken és bajnokságokon. Végül fokozni kívánják az ipari tanuló fiatalok anyagi hozzájárulását, hogy saját erejükből is igyekezzenek szélesíteni sportolási lehetőségeiket. Fontos feladatának tekinti az ISK azt is, hogy ne csak a Munkaügyi Minisztériumhoz tartozó intézetekben és iskolákban folyó testnevelést és sportot irányítsa, hanem valamenynyi ipari tanuló sportolását. Ezért még az új tanév indulásakor felmérik a területet és hathatós intézkedéseket hoznak az illetékes szervek közreműködésével. Az egészségügyi és a sporttudományos szervek segítségével ki fogják dolgozni, hogy a különböző szakmákban melyek azok a sportágak, amelyeknek a legnagyobb az egészségfejlesztő hatása. Mindent elkövetnek, hogy fokozatosan teljesen érvényre jusson az az elv, hogy minden ipari tanuló saját intézetének sportkörében sportoljon. Ez alól kivételt csak abban az esetben engedélyeznek, ha az intézet sportkörében nem működik megfelelő szakosztály, vagy, ha az illető tanuló a maga sportágában már olyan kiemelkedő eredményt ért el, hogy más sportkörben a fejlődés lehetőségét jobban tudják biztosítani. Mindenesetre ilyen esetekben is szükséges az intézet igazgatójának és a KISZ-szervezetnek az írásos igazolása. Az TSK programját részletesen ismertető beszámolót érdekes és hasznos vita követte. A hozzászólók elsősorban a helyi KISZ-szervezetek és a sportkörök viszonyát, az ipari tanuló sportkörökben folyó nevelőmunkát, a kikérésekkel kapcsolatos problémákat, a rendszeres testedzés népszerűsítésének sajátos feladatait és a megalakult Iparitanuló Sporttanács szerepét illetőleg fejtették ki véleményüket. A hozzászólásokat Elbert György foglalta össze, az alakuló ülést pedig Szívós Gábor zárta be.★ A most megalakult Iparitanuló Sporttanács tagjai a következők: elnök: Elbert György, tagok: Barabás György, Nógrádi Gyula, András László, Csapó András, Hargitai Károly, Vince György, Maár Tihamér, Rudas Ferenc, Kende György, Arató Árpád, Tálas Barna, Németh István, László István Tímár Mihály, Bálint Béla, Héber Rozália, Paku Ernő, Lalák Ferenc, Hampel Ferenc és Szobonya László. Három csoport van kialakulóban a labdarúgó I-ben Megjegyzések a legutóbbi fordulóról Mint egy hosszútávú atlétikai futóver-senyen, úgy változik, alakul a helyzet a labdarúgó NB I-ben az egyes „résztávokon**. A táv első felében nagyon sok volt a meglepetés, össze-vissza verték egymást a csapatok, s ennek következtében nagy volt a tömörülés. Bizonyos fokig a tavaszi idény elején is ez volt a helyzet, de most már lassan kezd széthúzódni a mezőny. A Ferencváros, az MTK és a Bp. Honvéd „kilőtt a bolyból”, s a többiek közül — úgy ahogy — csak a Tatabánya tud lépést tartani velük. A középcsoport az ötödik helytől a tizenegyedikig tart. A csoport elején a Salgótarján, a végén pedig a Szombathely fut. A sereghajtók csoportját a Pécs, a Szeged és a Komló alkotja. Figyelmet érdemel a Szeged és elsősorban a Komló I felzárkózási kísérlete. A legutóbbi csonka fordulóban (a Vasas—MTK mérkőzés maradt el) négy találkozón csak egy gólt, vagy egyet sem tudtak lőni a csapatok, s ezért nagy általánosságban még mindig a gólszegénység jellemezte a küzdelmeket. Kivételt — mégpedig örvendetes kivételt — jelent viszont a Bp. Honvéd és a Ferencváros kitűnő formája és gólerős játéka. Vitathatatlan, hogy ennek a két együttesnek „fut” most a legjobban a játék. A tavaszi idényben mindkettő veretlen, öt mérkőzésből 9—9 pontot szereztek és jogosan táplálnak bajnoki reményeket. Éppen ezért nagy érdeklődésre tarthat számot a Bp. Honvéd—Ferencváros találkozó, amelyet április 3-án rendeznek meg a Népstadionban. A csonka forduló egyes mérkőzéseihez még az alábbi megjegyzéseket fűzzük: után ismét megindult, ismét körülnézett, s bosszúsan széttárta a karját. Nyilván azt mondta magában: — Kinek adjam? S végül kényszerhelyzetben ismét cselezett. Persze elvették tőle a labdát. Török volt a hibás? Szó sincs róla, a többi csatár, aki nem mozgott, nem helyezkedett. A komlóiak ,,csodafegyvere..." Ha nem is beszéltek róla, tagadhatatlan, hogy a komlói mérkőzés előtt nem hiányzott az önbizalom a pécsi játékosokból és egy-két vezetőből sem. Hogy mire alapozták ezt? „Komlótól még annak idején az NB II-ben sem kaptunk ki” — mondogatták. Később rájöttek arra, hogy ez gyenge alap volt az önbizalomra. A bányászcsapat ugyanis otthonában még a legjobbaknak is egyenrangú ellenfele tudott lenni. Egy tekintetben azonban magasan a pécsiek fölé nőttek a komlóiak ebben az évben, a küzdőszellemben. Ezt a hatékony „csodafegyvert” a pécsiek — úgy látszik — mér hosszú idő óta nemigen ismerik, a komlóiak viszont tavasszal öt értékes pontot szereztek vele. Volt ilyen hang is vasárnap a pécsi szurkolók részéről: „Na, örülhettek, komlóiak, magatokkal együtt bennünket is kirángattatok az NB I- ből.” Nincs igazuk, mert a bajnoki pontokért mindenkor meg „kell” küzdenie minden csapatnak, mint ahogy azt a komlóiak teszik tavasszal. Elvégre még kilenc forduló van hátra és sok helycsere lesz még a bajnoki táblázaton. Őis vasárnap a pécsi szurkolók örülhettek volna, ha az ő csapatuk rukkol ki „a csodafegyverrel”. Technikai és taktikai sikert aratott Salgótarjánban a Bp. Honvéd gyító alá vegyük. Mielőtt azonban a mérkőzést boncolgatnánk, feltétlenül szólnunk kell a pályáról. Anélkül, hogy túlzott igényeket támasztanánk, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a SalBTC salakos pályája nem alkalmas NB I-es mérkőzések megrendezésére. A városban sokkal több az érdeklődő a labdarúgás iránt, mint amennyit a rozoga falelátó és a vele szemben levő állóhely befogadhat. Vasárnap csak azért nem volt különösebben nagy tumultus, mert az esős idő sok szurkolót otthon tartott. A legfőbb kifogásunk azonban a talaj ellen van. Ha száraz az idő, akkor porfelhőben zajlik le a mérkőzés, s ez mindenképpen ártalmas a játékosok, de még a közönség egészségére is. Ha viszont nedves, esős az idő — s ilyen volt vasárnap is —, akkor bokáig ér a sár. Az egyesület ugyan igyekezett vörös salakkal és más módon rendbehozni a talajt, de ez csak szemre sikerült. Ha a kapus a földhöz verte a labdát, az nem ugrott fel, a játékosok bőrszeges cipője pedig úgy süppedt bele, mintha nyúlós tésztából lett volna a felülete. Ilyen pályaviszonyok mellett hogyan akar majd Duna Kupamérkőzéseket játszani a Sal BTC? A salgótarjáni pályaügyhöz még csak annyit, hogy a városnak, illetve az LSE-nek van korszerű sporttelepe, amelynek a talaja füves, a fekvése pedig talán a legszebb az országban, s közönség is befér vagy 12 000 főnyi. Érdemes volna ezt az illetékes szerveknek közelebbről még egyszer megvizsgálni ... A találkozó úgy indult, hogy a SalBTC ,,feltartva” nyer. Olyan iramot diktált, hogy a Bp. Honvéd sokáig szinte levegőhöz sem jutott. De aztán sok minden kiderült. Elsősorban az, hogy a piros-fehérek sokkal jobb taktikával operáltak, mint hazai ellenfelük. Míg a Sal BTC az erőre és a lendületre alapozott — a talaj pedig mohón falta a játékosok erőtartalékát —, addig a Bp. Honvéd tervszerűen lefogta az ellenfél, veszélyes embereit, s igyekezett „egyből”, pontosan paszszolni. Ennyi azonban kevés lett volna az üdvösséghez. A sikert, méghozzá majdnem döntő részben a csatársor játéka eredményezte. A Bp. Honvéd négycsatáros támadójátékot alkalmazott mégpedig úgy, hogy Kotászt vonta hátra. Részben azért, hogy Vasast kikapcsolja a játékból, részben pedig építés céljából. Támadás esetén Bozsik is felzárkózott. Tichy eredetileg balszélsőt játszott, de talán ott tartózkodott a legkevesebbet. A legtöbbet a jobbösszekötő helyéről lőtt kapura, s a gólját is onnan lőtte. A legtöbb zavart mégis Budai II okozta a Sal BTC védelmében. Mélyen hátra húzódva játszott a válogatott jobbszélső, gyakran védekezett, s csak akkor ment előre, ha arra feltétlenül szükség volt. Jedlicska így egy darabig tétlenségre volt kárhoztatva, s mivel Budaira nem volt gondja, behúzódott a többieknek segíteni. Csak akkor volt baj, ha Budai előretört. Rendszerint akkor futott ki Jedlicska a jobbszélsőre, amikor az már a labda birtokában húzott kapura. A Salgótarján mindig zavarba jött, amikor ellenfele a védekezésből támadásba csapott át. Ha hozzá vesszük még azt, hogy a Sal BTC csatárai (Bablena kivételével) mindig több cselt csináltak a kelleténél, s ilyenkor rendszerint elvesztették a labdát, könnyen érthetővé válik a Bp. Honvéd salgótarjáni diadala. A piros-fehérek két gólt értek el úgy, hogy valamelyik sokat cselező salgótarjáni csatártól elvették a labdát és gyors, váratlan ellentámadást indítottak. A Bp. Honvéd végső fokon technikai ás taktikai sikert aratott Salgótarjánban P. B. Időnként csillogott a Fradi örömtől dagad a Fradi-szurkolók keble. Ez érthető, hiszen kedvenc csapatuk jelenleg a táblázat élén áll, s nemcsak biztosan győzött vasárnap a DVTK ellen, hanem biztatóan játszott. Igen, a zöld-fehérek ezúttal nemcsak küzdöttek, hanem játszottak is. Frisseságuk, gyorsaságuk lendületességgel, ötletességgel és mozgékonysággal párosult. Játékfelfogásukon is látni lehetett, hogy korszerű, ésszerű játékra törekszenek. Ennek egyik jele az volt, hogy a belsők igen gyakran adták szélekre a labdát, s ezzel olykor szétzilálták az ellenfél védelmét. A csatárok labda nélkül is helyezkedtek, befutottak a résekbe, nagyon sokat mozogtak. Nem így a diósgyőri támadók. Az első félidőben például egy alkalommal az előretörő Török vitte fel a labdát. Közben felnézett, de nem talált egyetlen szabadon maradt csatárt sem. Egy csel . A szombat-vasárnapi mérkőzések közül a Bp. Honvéd—Salgótarján találkozó emelkedett ki. Mindkét csapat kitűnő rajtot vett tavasszal, s a táblázaton is olyan volt a helyzetük, hogy a találkozásukból születő pontok igen nagy értéket jelenthetnek a bajnokságban. Kétségtelen, hogy a Salgótarján volt előnyösebb helyzetben, hiszen ő volt a pályaválasztó. Labdarúgásban a hazai pálya, a megszokott környezet mindig nagy előnyt jelent, s különösen előnyös szokott lenni Salgótarjánban, ahonnan sokszor a legjobbak sem tudták elvinni a pontokat. A papírforma szerint most sem volt esélyes a Bp. Honvéd, s a piros-fehérek mégis imponáló fölénnyel fektették kétvállra a Sal BTC-t. Érdekes, tanulságos mérkőzés volt ez a salgótarjáni, megérdemli, hogy — ha csak nagy vonásokban is — na- A fedezet is lőhet kapura A forduló, s talán a tavaszi idény eddigi legnagyobb meglepetését a Szeged okozta azzal, hogy Újpesten legyőzte az U. Dózsát. A játék képe alapján persze az sem lett volna meglepetés, ha a lila-fehérek 3—4 góllal győznek. De nem győztek, sőt__S ebben amellett, hogy sok jó helyzetet kihagytak a csatárok, a Halmai, Borsányi fedezetpár hibás játékfelfogása is közrejátszott. A megerősített és a játékidő legnagyobb részében beszorított szegedi védelem, amikor felszabadított, rendszerint csak a Dózsa-fedezetek vonaláig tudta elrúgni a labodét. Halmaiéit pedig azon nyomban küldték is vissza jobbára ívelten, be a csomóba, így aztán a tömörülés semmit sem lazult, s a magas labdákat a szegedi védők könnyűszerrel kifejelték. Mi lett volna, ha Halmaiék, látva csatársoruk tehetetlenségét, gyakrabban előretörtek volna és átlövésekkel próbálták volna Mészáros kapuját bevenni? Lehet, hogy Mészáros akkor is megőrizte volna a kapuját a góltól, de ne felejtsük el, hogy lövésből lesz a gól, s a Dózsa két fedezete, különösen Halmai, jó lövő hírében áll. A forduló válogatottja Az NB I tavaszi ötödik fordulójának mérkőzésein nemcsak a védőjátékosok közül játszottak többen is jóval átlagon felül, hanem több csatár is kitett magáért. Erre jellemző, hogy a csatársornak minden helyén akadt olyan játékos, aki 8-ast kapott. Csak balösszekötőben voltak halványabbak a teljesítmények. A forduló válogatottja: Mészáros (Szeged) — Rajna (Dózsa), Kónya (Dorog), Vass (Szeged) — Bozsik (Bp. Honvéd), Paulás (Diósgyőr) — Budai II (Bp. Honvéd), Pál (Szombathely), Monostori II (Dorog), Vilezsál (Ferencváros), Fenyvesi (Ferencváros). A tartalékcsapat: Kovács (Bp. Honvéd) — Polgár (Komló), Szőcs (Pécs), Bakonyi (Dorog) — Ughy (Csepel), Prohászka (Dorog) — Grozdics (Komló), Kisuczky (Csepel), Varga (Szombathely), Kotász (Bp. Honvéd), Csóri (Dorog). Dicséretet érdemel még: Ilku, Bakó, Ombódi, Buzánszky, Sándor, Törőcsik II, Jancsik, Portörő, Dudás, Lugosi, Hegyi, Török, Klejbán, Dávid, Balázs, Polgár, Iván, Szovják, Hajós, Orosz, Göröcs, Cziráki, Friedmanszky, Tichy, Gelencsér. Szerdán kezdődik az UEFA-torna Csak a keddi edzés után állítják össze a magyar ifjúsági válogatottat a hollandok elleni mérkőzésre - Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Luxembourg, március 31.) Két órája vagyaunk Luxembourgban, a fővárostól húsz kilométerre fekvő idillikus üdülőhelyen. Mondott bán, az idei UEFA-torna központjában. Harmínchatórás, igen fárasztó utazás után érkezett meg szálláshelyére a magyar ifjúsági labdarúgóválogatott. Reméljük, hogy szerdáig, amikor első mérkőzésére áll fel csapatunk, kipihenik magukat fiataljaink. Az előredek azt mutatják, hogy az idei UEFA-tornán a legjobb 18 európai ifjúsági válogatott találkozik. Szinte minden országban hosszú előkészületek után állakutt , az a tizenegy, amely a torna keretében pályára lép majd. A magyar csapat másodékként érkezett a tornára, ma és holnap várják a többi csapatot. A torna szervező bizottsága kedden mást tért, s ott több probléma kerül A magyar sportkülsöttség vezetői javaslatot tesznek arra, hogy kapust ás egy mezőnyjátékost végig, egy mezőnyjátékost pedig az I. félidő végéig cserélhessenek a csapatok A forma túlzsúfolt műsorát tekintve, ez a javaslat feltétlenül indokoltnak látszik, kérdés azonban, hogy elfogadják-e. A magyar csapat először a franciaországi Nancyben a hollandok ellen lép pályára, szerdán délután 17 órakor, az egyetemi stadionban. 3-án pihenő, 4-én a legerősebbnek látszó ellenfél. Románia együttese ellen játszik csapatunk Dudetongebam (Luxembourg). 5-én, a magyar—török találkozóra Neunferchetyben (NSZK) kerül sor, 6-án pihen a gárda, s 7-én kerül lebonyolításra a Magyarország—Görögország mérkőzés Rodangéban (Luxembourg). Csapatunk a megérkezés napján pihent, kedden Jang Rudolf edző vezetésével könnyű edzést tart a szálló közvetlen közelében levő pályán. Luxembourgiban az időjárás elég hűvös, a hőmérő higanyszála alig valamivel emelkedik a 0 fok fölé. A nap süt ugyan, de az éles szél gátolja az idő felmelegedését. A magyar csapatot az első mérkőzésre a keddi edzés után állítják össze, -------------figyelembe véve a® egyes játékosok teljesítőképességét. A tornán nemcsak a rendező ország játékvezetői működnek majd közre, hanem francia, belga és nyugatnémet játékvezetők is szóhoz jutnak. A szervező bizottság közlése szerint az érdeklődés a torna mérkőzései iránt igen nagy. A kezdési időpontokat úgy állapították meg, hogy a nézők egy délután két mérkőzést is megtekinthetnek. Ma még csendes a Wes. vadregényes luxembourgi üdülőhely. Holnapután azonban a torna megkezdődik, s az UEFA-torna játékvezetői ,rigói üttye” jelzi majd, hogy Európa legjobb ifjúsági labdarúgói megkezdték nemes versengésüket.* Fekete Pál Pacséry nyerte az Elektromos I. osztályú férfi tőrversenyét Vasárnap este vívták a sportkör Latorca utcai sporttelepén az Elektromos I. osztályú férfi tőrversenyének döntőjét. A döntőt villanytalálatjelző készülékkel bonyolították le. A győztes Pacséry kitűnő napot fogott ki. Egymás után nyerte asszóit. Az utolsó asszójára veretlenül állt fel, Duronelly azonban már 4:2-re vezetett ellene, amikor Pacsérynak sikerült megfordítania az asszó eredményét és így megőrizte veretlenségét. Eredmény: 1. Pacséry Kázmér (Elektromos) 7 gy., 2. Zékány (V. Meteor) 5 gy., 3. Duronelly (Vasas) 4 gy., 5 k. t., 4. Rózsa (Csepel) 4 gy., 12 k. t., 5. Rapa (OSC) 3 gy., 5 k. t., 6. Gábor (V. Meteor) 3 gy., 9 k. t., 7. Lukovich (Elektromos) 1 gy. 1 k. t., 8. Mészáros (Csepel) 1 gy., 2 k. t. Az első három helyezett győztes asszóinak eredményei: Pacséry, Zékány 5:3, Rósa 5:2, Lukovich 5:1, Mészáros 5:4, Gábor 5:1, Duronelly 5:4, Rózsa 5:3, Zékány: Rósa 5:4, Lukovich 5:3, Mészáros 5:3, Duronelly 5:2, Rózsa 5:2, Duronelly: Rósa 5:1, Lukovich 5:2, Mészáros 5:0, Gábor 5:2. Pacséry nemcsak eredményesen, hanem igen Szépen is vívott. Ragyogó technikai megoldásokat láthattunk tőle. Zékány második helyezése meglepetésnek számít, mint párbajtőrvívó ismeri a gépi vívás fortélyait és ezt a tőrvívásban is jól alkalmazta. Duronelly és Rózsa technikáján, szépen vívott. Egy kissé több robbanékonysággal eredményesebbek lettek volna. A döntő többi tagja is az I. osztályú verseny döntőjének megfelelő teljesítményt nyújtott. A VASÁRNAPI MEZEI VITA „FŐSZEREPLŐI" Rózsavölgyi mér rég befutott, a második helyért viszont ilyen ír- felszett küzdelmet vívott egymással Vaga (balró!) és Bá eo (Ed-des ma en) a budapesti felnőtt mezei bajnokságon. Ez rendben is lett volna, a „bibi” azonban ott volt, hogy a cél felé tartva a két küzdő kissé letért a nem megfelelően kijelölt pályáról, s ezzel nagy vitát okozott. (MTI Fotó: Bojár Sándor fejév.) Beszédes Számok Több mint 70000 néző jelent meg a labdarúgó NB II vasárnapi mérkőzésein, s ez az 1957 — 58. évi bajnokságban csúcsot jelent. A Csepel elszenvedte tavaszi első vereségét, s így tavasszal már csak a Ferencváros és a Bp. Honvéd veretlen. A Szeged és a Komló viszont tavaszi első győzelmébez jutott, s most már a Szombathely és a Pécs áll tavaszi győzelem nélkül. A labdarúgó NB I állása csak a tavaszi eredmények alapján: 1. Ferencváros 5 4 1 — 13: 3 9 2. Bp. Honvéd 5 4 1 — 14: 7 9 3. Dorog 5 3 1 1 9: 7 7 4. Csepel 5 2 2 1 7: 3 6 5. Salgótarján 5 3 — 2 8: 7 6 6. MTK 4 2 1 1 7: 5 5 7. Komló 5 1 3 1 4: 8 5 8. U. Dózsa 4 2 — 2 7: 3 4 9. Vasas 4 112 7:6 3 10-12. Szeged 5 1 1 3 4: 9 3 10-12. Tatabánya 5 1 1 3 4: 9 3 10-12. Diósgyőr 5 1 1 3 4: 9 3 13. Szombathely 5 — 2 3 3:11 2 14. Pécs 4 — 1 3 5: 9 1 Legutóbbi két mérkőzésén nem kapott gólt a Komló, előzőleg viszont valamennyi mérkőzésén kapott. Az NB I tartalékbajnokság állása 1. Ferencváros 17 14 3 3 56:22 31 2. Vasas 16 9 3 4 44:20 21 3. U. Dóssa 16 8 3 5 46:30 19 4. MTK 14 7 5 2 26:19 19 5. Bp. Honvéd 18 7 5 6 31:28 19 6. Dorog 16 7 4 5 22:20 18 7. Diósgyőr 18 8 2 8 33:40 18 8. Komlód 17 4 8 5 24:29 16 9. Tatabánya 17 4 7 6 32:33 15 0.Salgótarján 17 5 57 21:29 15 1 1. Szombathely 17 5 4 8 26:42 14 . Szeged 18 4 5 9 24:49 13 13. Csepel 17 4 1 12 24:32 9 14. Pécs 16 1 5 10 12:37 7 Kedd^1tSt. április ....... 3TM"I Lövésből lesz a gól örök érvényű igazság, hogy lövésből lesz a gól. Ez bebizonyosodott vasárnap délután Dorogon, a Dorog — Csepel mérkőzésen is. Mindkét támadósor színesen, ötletesen szőtte támadásait. Szinte minden percben gördült egy-egy jó támadás. A nézőként jelenlévő Pósa játékvezető a lelátón meg is jegyezte: „Itt húsz perc alatt sokkal több esemény történt, mint a szombati II. Dózsa — Szeged mérkőzés másfél órája alatt.” Igen ám, csak míg a dorogi csatárok csaknem minden helyzetből megkísérelték a lövést, a csepeli ötösfogat a dorogi 16-os körül mindig igyekezett még jobb lövőhelyzetet keresni. A dorogi csatárok háromszor annyit lőttek kapura, mint a csepeliek ugyanannyi helyzetből. A sok dorogi lövés közül egy a hálóba talált. Valószínűleg okulnak ebből a csepeli csatárok is. Két mérkőzés... A tatabányai nézők, között sokan akadtak olyanok, akik ősszel ott voltak a Szombathely—Tatabánya mérkőzésen. Kellemes emlékeket ébresztett bennük az előző mérkőzés, hiszen az őszi idény egyik legszebb és legizgalmasabb találkozója volt. A 20 000-es nézősereg szinte végigtapsolta a két nagyszerű formában játszó együttes küzdelmét. Hangadó volt a javából az akkor az első és a második helyen álló két csapat sportszerű találkozója. Csak négy hónap telt el anovember végi találkozó óta, s bizony a vasárnapi mérkőzés szinte semmilyen tekintetben nem hasonlított az őszihez. Nem volt rangadó-hangulat, nem volt nézőcsúcs, mint Szombathelyen, s csak ritkán tudta fellelkesíteni a két csapat játéka a mintegy 8000 nézőt. A sok kihagyott gólhelyzet, a rengeteg hibás leadás, a két potyagól, s a nagyon gyenge tatabányai belsőhármas játéka a játék kétharmad részében szürkévé tette az idén eddig majdnem leggyengébben szerepelt két csapat küzdelmét. Ami tehát a játékot élet, igen nagy volt a különbség — valami egyező azonban mégis akadt a két találkozó között: mindkettőn kitűnő játékvezetést láthattunk. S ha már a csapatok adósok maradtak a jó játékkal, legalább a játékvezető igyekezett. Sohasem volt mellékes ez, de mostanában különösen fontos.