Népsport, 1958. április (14. évfolyam, 65-84. szám)

1958-04-01 / 65. szám

Megtartotta alakuló ülését az OISB mellett működő Iparitanuló Sporttanács Az Iparitanuló Sportközpont mun­kájának segítésére az Országos Ifjú­sági Sportbizottság mellett Iparitanuló Sporttanácsot szerveztek. Az új társa­dalmi szerv, amely hivatott lesz elvi és gyakorlati segítséget adni az ipari tanulók sportjának szervezéséhez, hét­főn délelőtt tartotta alakuló ülését az OISB klubhelyiségében. Az OISB nevében Szívós Gábor, az OISB elnökségi tagja üdvözölte a meg­jelenteket és nyitotta meg az Ipari­tanuló Sporttanács alakuló ülését, majd felkérte Elbert Györgyöt, az Iparitanuló Sportközpont vezetőjét, hogy ismertesse az ISK 1958. évi programját. Elbert György bejelentette, hogy az Iparitanuló Sportközpont, amely a jövő szakmunkásainak rendszeres test­nevelési és sporttevékenységét irá­nyítja, az OISB keretében folytatja működését. Az ISK 1958-ban a következő fő­feladatokat igyekszik­ megoldani: Fokozatosan igyekszik elérni, hogy az intézeti KISZ-szervezetek vezető szerephez jussanak a testnevelési és a sportmunkában. Törekszik arra, hogy a sport is, mint a nevelés egyik eszköze, jobban hasson az ipari tanulók világnézetének helyes kiala­kítására. Az ipari tanuló iskolák sport­körei fő feladatuknak azt tekintik, hogy a tanulók minél nagyobb tö­megeit vonják be a rendszeres test­edzésbe. Az intézetek legjobb spor­tolóinak igyekeznek jó felkészülési lehetőségeket biztosítani a szakosz­tályokban és lehetőséget nyújtanak számukra, hogy részt vehessenek a megfelelő versenyeken és bajnok­ságokon. Végül fokozni kívánják az ipari tanuló fiatalok anyagi hozzá­járulását, hogy saját erejükből is igyekezzenek szélesíteni sportolási lehetőségeiket. Fontos feladatának tekinti az ISK azt is, hogy ne csak a Munkaügyi Minisztériumhoz tartozó intézetekben és iskolákban folyó testnevelést és sportot irányítsa, hanem valameny­­nyi ipari tanuló sportolását. Ezért még az új tanév indulásakor fel­mérik a területet és hathatós intéz­kedéseket hoznak az illetékes szer­vek közreműködésével. Az egész­ségügyi és a sporttudományos szer­vek segítségével ki fogják dolgozni, hogy a különböző szakmákban me­lyek azok a sportágak, amelyeknek a legnagyobb az egészségfejlesztő ha­tása. Mindent elkövetnek, hogy foko­zatosan teljesen érvényre jusson az az elv, hogy minden ipari tanuló sa­ját intézetének sportkörében sportol­jon. Ez alól kivételt csak abban az esetben engedélyeznek, ha az inté­zet sportkörében nem működik meg­felelő szakosztály, vagy, ha az illető tanuló a maga sportágában már olyan kiemelkedő eredményt ért el, hogy más sportkörben a fejlődés­ lehetőségét jobban tudják biztosí­tani. Mindenesetre ilyen esetekben is szükséges az intézet igazgatójá­nak és a KISZ-szervezetnek az írá­sos igazolása. Az TSK programját részletesen is­mertető beszámolót érdekes és hasznos vita követte. A hozzászólók elsősorban a helyi KISZ-szervezetek és a sport­körök viszonyát, az ipari tanuló sport­körökben folyó nevelőmunkát, a ki­kérésekkel kapcsolatos problémákat, a rendszeres testedzés népszerűsítésé­nek sajátos feladatait és a megalakult Iparitanuló Sporttanács szerepét ille­tőleg fejtették ki véleményüket. A hozzászólásokat Elbert György foglalta össze, az alakuló ülést pedig Szívós Gábor zárta be.★ A most megalakult Iparitanuló Sporttanács tagjai a következők: elnök: Elbert György, tagok: Barabás György, Nógrádi Gyula, András László, Csapó András, Hargitai Károly, Vince György, Maár Tihamér, Rudas Ferenc, Kende György, Arató Árpád, Tálas Barna, Németh István, László István Tímár Mihály, Bálint Béla, Héber­ Rozália, Paku Ernő, Lalák Ferenc, Hampel Ferenc és Szobonya László. Három csoport van kialakulóban a labdarúgó I-ben Megjegyzések a legutóbbi fordulóról Mint egy hosszútávú atlétikai futóver-­­­senyen, úgy változik, alakul a helyzet a­­ labdarúgó NB I-ben az egyes „résztávo­­kon**. A táv első felében nagyon sok volt a meglepetés, össze-vissza verték egy­mást a csapatok, s ennek következtében nagy volt a tömörülés. Bizonyos fokig a tavaszi idény elején is ez volt a helyzet, de most már lassan kezd széthúzódni a mezőny. A Ferencváros, az MTK és a Bp. Honvéd „kilőtt a bolyból”, s a töb­biek közül — úgy ahogy — csak a Tata­bánya tud lépést tartani velük. A középcsoport az ötödik helytől a ti­zenegyedikig tart. A csoport elején a Sal­gótarján, a végén pedig a Szombathely fut.­­ A sereghajtók csoportját a Pécs, a Szeged és a Komló alkotja. Figyelmet érdemel a Szeged és elsősorban a Komló I felzárkózási kísérlete. A legutóbbi csonka fordulóban (a Va­sas—MTK mérkőzés maradt el) négy ta­lálkozón csak egy gólt, vagy egyet sem­ tudtak lőni a csapatok, s ezért nagy ál­talánosságban még mindig a gólszegény­ség jellemezte a küzdelmeket. Kivételt — mégpedig örvendetes kivételt — jelent viszont a Bp. Honvéd és a Ferencváros kitűnő formája és gólerős játéka. Vitat­hatatlan, hogy ennek a két együttesnek „fut” most a legjobban a játék. A ta­vaszi idényben mindkettő veretlen, öt mérkőzésből 9—9 pontot szereztek és jo­gosan táplálnak bajnoki reményeket. Ép­pen ezért nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a Bp. Honvéd—Ferencváros talál­kozó, amelyet április 3-án rendeznek meg a Népstadionban. A csonka forduló egyes mérkőzéseihez még az alábbi megjegyzéseket fűzzük: után ismét megindult, ismét körülnézett, s bosszúsan széttárta a karját. Nyilván azt mondta magában: — Kinek adjam? S végül kényszerhelyzetben ismét cselezett. Persze elvették tőle a labdát. Török volt a hibás? Szó sincs róla, a többi csatár, aki nem mozgott, nem he­lyezkedett. A komlóiak ,,csodafegyvere..." Ha nem is beszéltek róla, tagadhatat­lan, hogy a komlói mérkőzés előtt nem hiányzott az önbizalom a pécsi játéko­sokból és egy-két vezetőből sem. Hogy mire alapozták ezt? „Komlótól még annak idején az NB II-ben sem kap­tunk ki” — mondogatták. Később rá­jöttek arra, hogy ez gyenge alap volt az önbizalomra. A bányászcsapat ugyanis otthonában még a legjobbak­nak is egyenrangú ellenfele tudott lenni. Egy tekintetben azonban maga­san a pécsiek fölé nőttek a komlóiak ebben az évben, a küzdőszellemben. Ezt a hatékony „csodafegyvert” a pé­csiek — úgy látszik — mér hosszú idő óta nemigen ismerik, a komlóiak vi­szont tavasszal öt értékes pontot sze­reztek vele. Volt ilyen hang is vasár­nap a pécsi szurkolók részéről: „Na, örülhettek, komlóiak, magatokkal együtt bennünket is kirángattatok az NB I- ből.” Nincs igazuk, mert a bajnoki pontokért mindenkor meg „kell” küz­denie minden csapatnak, mint ahogy azt a komlóiak teszik tavasszal. Elvégre még kilenc forduló van hátra és sok helycsere lesz még a bajnoki tábláza­ton. Őis vasárnap a pécsi szurkolók örülhettek volna, ha az ő csapatuk rukkol ki „a csodafegyverrel”. Technikai és taktikai sikert aratott Salgótarjánban a Bp. Honvéd gyító alá vegyük. Mielőtt azonban a mérkőzést boncolgatnánk, feltétlenül szólnunk kell a pályáról. Anélkül, hogy túlzott igényeket tá­masztanánk, nyugodtan megállapíthat­juk, hogy a SalBTC salakos pályája nem alkalmas NB I-es mérkőzések megrendezésére. A városban sokkal több az érdeklődő a labdarúgás iránt, mint amennyit a rozoga falelátó és a vele szemben levő állóhely befogad­hat. Vasárnap csak azért nem volt kü­lönösebben nagy tumultus, mert az esős idő sok szurkolót otthon tartott. A legfőbb kifogásunk azonban a ta­laj ellen van. Ha száraz az idő, akkor porfelhőben zajlik le a mérkőzés, s ez mindenképpen ártalmas a játékosok, de még a közönség egészségére is. Ha viszont nedves, esős az idő — s ilyen volt vasárnap is —, akkor bokáig ér a sár. Az egyesület ugyan igyekezett vörös salakkal és más módon rendbe­hozni a talajt, de ez csak szemre si­került. Ha a kapus a földhöz verte a labdát, az nem ugrott fel, a játékosok bőrszeges cipője pedig úgy süppedt bele, mintha nyúlós tésztából lett volna a felülete. Ilyen pályaviszonyok mellett hogyan akar majd Duna Kupa­­mérkőzéseket játszani a Sal BTC? A salgótarjáni pálya­ügyhöz még csak annyit, hogy a városnak, illetve az LSE-nek van korszerű sporttelepe, amelynek a talaja füves, a fekvése pe­dig talán a legszebb az országban, s közönség is befér vagy 12 000 főnyi. Érdemes volna ezt az illetékes szer­veknek közelebbről még egyszer meg­vizsgálni ... A találkozó úgy indult, hogy a Sal­BTC ,,feltartva” nyer. Olyan iramot diktált, hogy a Bp. Honvéd sokáig szinte levegőhöz sem jutott. De aztán sok minden kiderült. Elsősorban az, hogy a piros-fehérek sokkal jobb tak­tikával operáltak, mint hazai ellenfe­lük. Míg a Sal BTC az erőre és a len­dületre alapozott — a talaj pedig mo­hón falta a játékosok erőtartalékát —, addig a Bp. Honvéd tervszerűen le­fogta az ellenfél, veszélyes embereit, s igyekezett „egyből”, pontosan pasz­­szolni. Ennyi azonban kevés lett volna az üdvösséghez. A sikert, méghozzá majdnem döntő részben a csatársor játéka eredményezte. A Bp. Honvéd négycsatáros támadójátékot alkalma­zott mégpedig úgy, hogy Kotászt vonta hátra. Részben azért, hogy Va­sast kikapcsolja a játékból, részben pedig építés céljából. Támadás esetén Bozsik is felzárkózott. Tichy eredeti­leg balszélsőt játszott, de talán ott tartózkodott a legkevesebbet. A leg­többet a jobbösszekötő helyéről lőtt kapura, s a gólját is onnan lőtte. A legtöbb zavart mégis Budai II okozta a Sal BTC védelmében. Mélyen hátra húzódva játszott a válogatott jobbszél­ső, gyakran védekezett, s csak akkor ment előre, ha arra feltétlenül szük­ség volt. Jedlicska így egy darabig tétlenségre volt kárhoztatva, s m­ivel Budaira nem volt gondja, behúzódott a többieknek segíteni. Csak akkor volt baj, ha Budai előretört. Rendszerint akkor futott ki Jedlicska a jobbszél­sőre, amikor az már a labda birtoká­ban húzott kapura. A Salgótarján mindig zavarba jött, amikor ellenfele a védekezésből táma­dásba csapott át. Ha hozzá vesszük még azt, hogy a Sal BTC csatárai (Bablena kivételével) mindig több cselt csináltak a kelleténél, s ilyenkor rend­szerint elvesztették a labdát, könnyen érthetővé válik a Bp. Honvéd salgó­tarjáni diadala. A piros-fehérek két gólt értek el úgy, hogy valamelyik sokat cselező salgótarjáni csatártól el­vették a labdát és gyors, váratlan el­lentámadást indítottak. A Bp. Honvéd végső fokon techni­kai ás taktikai sikert aratott Salgótar­jánban P. B. Időnként csillogott a Fradi örömtől dagad a Fradi-szurkolók­­ keble. Ez érthető, hiszen kedvenc csa­­­­patuk jelenleg a táblázat élén áll, s nemcsak biztosan győzött vasárnap a DVTK ellen, hanem biztatóan játszott.­­ Igen, a zöld-fehérek ezúttal nemcsak küzdöttek, hanem játszottak is. Frisseságuk, gyorsaságuk lendületes­séggel, ötletességgel és mozgékonyság­gal párosult. Játékfelfogásukon is látni lehetett, hogy korszerű, ésszerű játékra törekszenek. Ennek egyik jele az volt, hogy a belsők igen gyakran adták szé­lekre a labdát, s ezzel olykor szétzilál­ták az ellenfél védelmét. A csatárok labda nélkül is helyezkedtek, befutottak a résekbe, nagyon sokat mozogtak. Nem így a diósgyőri támadók. Az első fél­időben például egy alkalommal az elő­retörő Török vitte fel a labdát. Közben felnézett, de nem talált egyetlen sza­badon maradt csatárt sem. Egy csel . A szombat-vas­árnapi mérkőzések közül a Bp. Honvéd—Salgótarján ta­lálkozó emelkedett ki. Mindkét csapat kitűnő rajtot vett tavasszal, s a táb­lázaton is olyan volt a helyzetük, hogy a találkozásukból születő pontok igen nagy értéket jelenthetnek a bajnok­ságban. Kétségtelen, hogy a Salgótar­ján volt előnyösebb helyzetben, hi­szen ő volt a pályaválasztó. Labdarú­gásban a hazai pálya, a megszokott környezet mindig nagy előnyt jelent, s különösen előnyös szokott lenni Sal­gótarjánban, ahonnan sokszor a leg­jobbak sem tudták elvinni a pontokat. A papírforma szerint most sem volt esélyes a Bp. Honvéd, s a piros-fehé­rek mégis imponáló fölénnyel fektet­ték kétvállra a Sal BTC-t. Érdekes, tanulságos mérkőzés volt ez a salgótarjáni, megérdemli, hogy — ha csak nagy vonásokban is — na- A fedezet is lőhet kapura A forduló, s talán a tavaszi idény eddigi legnagyobb meglepetését a Sze­ged okozta azzal, hogy Újpesten le­győzte az U. Dózsát. A játék képe alap­ján persze az sem lett volna meglepe­tés, ha a lila-fehérek 3—4 góllal győz­nek. De nem győztek, sőt__S ebben amellett, hogy sok jó helyzetet kihagy­tak a csatárok, a Halmai, Borsányi fedezetpár hibás játékfelfogása is köz­rejátszott. A megerősített és a játékidő legnagyobb részében beszorított szegedi védelem, amikor felszabadított, rend­szerint csak a Dózsa-fedezetek vona­láig tudta elrúgni a labodét. Halmaiéit pedig azon nyomban küldték is vissza jobbára ívelten, be a csomóba, így az­tán a tömörülés semmit sem lazult, s a magas labdákat a szegedi védők könnyűszerrel kifejelték. Mi lett volna, ha Halmaiék, látva csatársoruk tehetetlenségét, gyakrab­ban előretörtek volna és átlövések­kel próbálták volna Mészáros kapuját be­venni? Lehet, hogy Mészáros akkor is megőrizte volna a kapuját a góltól, de ne felejtsük el, hogy lövésből lesz a gól, s a Dózsa két fedezete, különösen Halmai, jó lövő hírében áll. A forduló válogatottja Az NB I tavaszi ötödik fordulójának mérkőzésein nemcsak a védőjátékosok közül játszottak többen is jóval átlagon felül, hanem több csatár is kitett ma­gáért. Erre jellemző, hogy a csatársor­nak minden helyén akadt olyan játékos, aki 8-ast kapott. Csak balösszekötőben voltak halványabbak a teljesítmények. A forduló válogatottja: Mészáros (Sze­ged) — Rajna (Dózsa), Kónya (Dorog), Vass (Szeged) — Bozsik (Bp. Honvéd), Paulás (Diósgyőr) — Budai II (Bp. Hon­véd), Pál (Szombathely), Monostori II (Dorog), Vilezsál (Ferencváros), Feny­vesi (Ferencváros). A tartalékcsapat: Kovács (Bp. Honvéd) — Polgár (Komló), Szőcs (Pécs), Bakonyi (Dorog) — Ughy (Csepel), Prohászka (Do­rog) — Grozdics (Komló), Kisuczky (Cse­pel), Varga­­ (Szombathely), Kotász (Bp. Honvéd), Csóri (Dorog). Dicséretet érdemel még: Ilku, Bakó, Ombódi, Buzánszky, Sándor, Törőcsik II, Jancsik, Portörő, Dudás, Lugosi, Hegyi, Török, Klejbán, Dávid, Balázs, Polgár, Iván, Szovják, Hajós, Orosz, Göröcs, Cziráki, Friedmanszky, Tichy, Gelencsér. Szerdán kezdődik az UEFA-torna Csak a keddi edzés után állítják össze a magyar ifjúsági válogatottat a hollandok elleni mérkőzésre­ ­- Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. (Luxembourg, március 31.) Két órája vagyaunk Luxembourgban, a fővárostól húsz kilométerre fekvő idillikus üdülő­helyen. Mondott bán, az idei UEFA-torna központjában. Harmíncha­tórás, igen fá­rasztó utazás után érkezett meg szállás­helyére a magyar ifjúsági labdarúgó­­válogatott. Reméljük, hogy szerdáig, amikor első mérkőzésére áll fel csapa­tunk, kipihenik magukat fiataljaink. Az előredek az­t mutatják, hogy az idei UEFA-tornán a legjobb 18 európai ifjú­sági válogatott­ találkoz­ik. Szinte min­den országban hosszú elők­észületek után állakutt , az a tizenegy, amely a torna keretében pályára lép majd. A magyar csapat másodékként érkezett a tornára, ma és holnap várják a többi csapatot. A torna szervező bizottsága kedden mást tért, s ott több probléma kerül A magyar sportkülsöttség vezetői javaslatot tesznek arra, hogy ka­pust ás egy mezőnyjátékost végig, egy mezőnyjátékost pedig az I. fél­idő végéig cserélhessenek a csa­patok A forma túlzsúfolt műsorát tekintve, ez a javaslat feltétlenül indokoltnak lát­szik, kérdés azonban, hogy elfogadják-e. A magyar csapat először a francia­országi Nancyben a hollandok ellen lép pályára, szerdán délután 17 órakor, az egyetemi stadionban. 3-án pihenő, 4-én a legerősebbnek lát­szó ellenfél. Románia együttese ellen játszik csapatunk Dudetongebam (Luxem­bourg). 5-én, a magyar—török találko­zóra Neunferchetyben (NSZK) kerül sor, 6-án pihen a gárda, s 7-én kerül lebo­nyolításra a Magyarország—Görögor­szág mérkőzés Rodangéban (Luxem­bourg). Csapatunk a megérkezés napján pi­hent, kedden Jang Rudolf edző vezeté­sével könnyű edzést tart a szálló köz­vetlen közelében levő pályán. Luxembourgiban az időjárás elég hű­vös, a hőmérő higanyszála alig valami­vel emelkedik a 0 fok fölé. A nap süt ugyan, de az éles szél gátolja az idő f­el­melegedé­sét. A magyar csapatot az első mérkő­zésre a keddi edzés után állítják össze, -------------­figyelembe véve a® egyes játékosok teljesítőképességét. A tornán nemcsak a rendező ország játékvezetői működ­nek majd közre, hanem francia, belga és nyugatnémet játékvezetők is szóhoz jutnak. A szervező bizottság közlése szerint az érdeklődés a torna mérkő­zései iránt igen nagy. A kezdési idő­pontokat úgy állapították meg, hogy a nézők egy délután két mérkőzést is megtekinthetnek. Ma még csendes a Wes. vadregényes luxembourgi üdülőhely. Holnapután azonban a torna megkezdődik, s az UEFA-torna játékvezetői ,­rigói üttye” jelzi majd, hogy Európa legjobb ifjú­sági labdarúgói megkezdték nemes ver­sengésüket.* Fekete Pál Pacséry nyerte az Elektromos I. osztályú férfi tőrversenyét Vasárnap este vívták a sportkör La­torca utcai sporttelepén az Elektromos I. osztályú férfi tőrversenyének döntő­jét. A döntőt villanytalálatjelző készü­lékkel bonyolították le. A győztes Pa­­cséry kitűnő napot fogott ki. Egymás után nyerte asszóit. Az utolsó asszójára veretlenül állt fel, Duronelly azonban már 4:2-re vezetett ellene, amikor Pacsérynak sikerült megfordítania az asszó eredményét és így megőrizte ve­retlenségét. Eredmény: 1. Pacséry Káz­­mér (Elektromos) 7 gy., 2. Zékány (V. Meteor) 5 gy., 3. Duronelly (Vasas) 4 gy., 5 k. t., 4. Rózsa (Csepel) 4 gy., 12 k. t., 5. Rapa (OSC) 3 gy., 5 k. t., 6. Gábor (V. Meteor) 3 gy., 9 k. t., 7. Lukovich (Elektromos) 1 gy. 1 k. t., 8. Mészáros (Csepel) 1 gy., 2 k. t. Az első három helyezett győztes asszóinak eredményei: Pacséry, Zékány 5:3, Rósa 5:2, Lukovich 5:1, Mészáros 5:4, Gábor 5:1, Duronelly 5:4, Rózsa 5:3­, Zékány: Rósa­ 5:4, Lukovich 5:3, Mészáros 5:3, Duronelly 5:2, Rózsa 5:2, Duronelly: Rósa 5:1, Lukovich 5:2, Mészáros 5:0, Gábor 5:2. Pacséry nemcsak eredményesen, hanem igen Szépen is vívott. Ragyogó technikai megoldásokat láthattunk tőle. Zékány második helyezése meglepetésnek számít, mint párbajtőrvívó ismeri a gépi vívás fortélyait és ezt a tőrvívásban is jól al­kalmazta. Duronelly és Rózsa techniká­ján, szépen vívott. Egy kissé több robba­­nékonysággal eredményesebbek lettek volna. A d­öntő többi tagja is az I. osz­tályú verseny döntőjének megfelelő tel­jesítményt nyújtott. A VASÁRNAPI MEZEI­ VITA „FŐSZEREPLŐI" Rózsavölgyi mér rég befutott, a második helyért viszont ilyen ír- fels­zett küzdelmet vívott egy­mással Va­ga (balró!) é­s Bá eo (Ed-d­es ma en) a bu­dapesti felnőtt mezei bajnokságon. Ez rendben is lett volna, a „bibi” azon­ban ott volt, hogy a cél felé tartva a két küzdő kissé letért a nem megfele­lően kijelölt pályáról, s ezzel nagy vitát okozott. (MTI Fotó: Bojár Sándor fejév.) Beszédes Számok Több mint 70000 néző jelent meg a labdarúgó NB II vasárnapi mérkőzésein, s ez az 1957 — 58. évi bajnokságban csú­csot je­lent. A Csepel elszenvedte tavaszi első ve­reségét, s így tavasszal már csak a Fe­rencváros és a Bp. Honvéd veretlen. A Szeg­ed és a Komló viszont tavaszi első győz­elmébez jutott, s most már a Szom­bathely és a Pécs áll tavaszi győzelem nélkül. A labdarúgó NB I állása csak a tavaszi eredmények alapján: 1. Ferencváros 5 4 1 — 13: 3 9 2. Bp. Honvéd 5 4 1 — 14: 7 9 3. Dorog 5 3 1 1 9: 7 7 4. Csepel 5 2 2 1 7: 3 6 5. Salgótarján 5 3 — 2 8: 7 6 6. MTK 4 2 1 1 7: 5 5 7. Komló 5 1 3 1 4: 8 5 8. U. Dózsa 4 2 — 2 7: 3 4 9. Vasas 4 112 7:6 3 10-12. Szeged 5 1 1 3 4: 9 3 10-12. Tatabánya 5 1 1 3 4: 9 3 10-12. Diósgyőr 5 1 1 3 4: 9 3 13. Szombathely 5 — 2 3 3:11 2 14. Pécs 4 — 1 3 5: 9 1 Legutóbbi két mérkőzésén nem kapott gólt a Komló, előzőleg viszont vala­mennyi mérkőzésén kapott. Az NB I tartalékbajnokság állása 1. Ferencváros 17 14 3 3 56:22 31 2. Vasas 16 9 3 4 44:20 21 3. U. Dóssa 16 8 3 5 46:30 19 4. MTK 14 7 5 2 26:19 19 5. Bp. Honvéd 18 7 5 6 31:28 19 6. Dorog 16 7 4 5 22:20 18 7. Diósgyőr 18 8 2 8 33:40 18 8. Komló­d 17 4 8 5 24:29 16 9. Tatabánya 17 4 7 6 32:33 15 0.Salgótarján 17 5 5­­7 21:29 15 1 1. Szombathely 17 5 4 8 26:42 14 . Szeged 18 4 5 9 24:49 13 13. Csepel 17 4 1 12 24:32 9 14. Pécs 16 1 5 10 12:37 7 Kedd^1tSt. április ....... 3TM"­I Lövésből lesz a gól örök érvényű igazság, hogy lövésből lesz a gól. Ez bebizonyosodott vasárnap délután Dorogon, a Dorog — Csepel mér­kőzésen is. Mindkét támadósor színesen, ötletesen szőtte támadásait. Szinte min­den percben gördült egy-egy jó táma­dás. A nézőként jelenlévő Pósa játék­vezető a lelátón meg is jegyezte: „Itt húsz perc alatt sokkal több esemény történt, mint a szombati II. Dózsa — Szeged mérkőzés másfél órája alatt.” Igen ám, csak míg a dorogi csatárok csaknem minden helyzetből megkísérel­ték a lövést, a csepeli ötösfogat a do­rogi 16-os körül mindig igyekezett még jobb lövőhelyzetet keresni. A dorogi csatárok háromszor annyit lőttek ka­pura, mint a csepeliek ugyanannyi hely­zetből. A sok dorogi lövés közül egy­­ a hálóba talált. Valószínűleg okulnak ebből a csepeli csatárok is. Két mérkőzés... A tatabányai nézők, között sokan akad­tak olyanok, akik ősszel ott voltak a Szombathely—Tatabánya mérkőzésen. Kellemes emlékeket ébresztett bennük az előző mérkőzés, hiszen az őszi idény egyik legszebb és legizgalmasabb találko­­zó­ja volt. A 20 000-es nézősereg szinte végigtapsolta a két nagyszerű formában játszó együttes küzdelmét. Hangadó volt a javából az akkor az első és a második helyen álló két csapat sportszerű találko­­zója. Csak négy hónap telt el a­­november végi találkozó óta, s bizony a vasárnapi mérkőzés szinte semmilyen tekintetben nem hasonlított az őszihez. Nem volt rangadó-hangulat, nem volt nézőcsúcs, mint Szombathelyen, s csak ritkán tudta fellelkesíteni a két csapat játék­a a mint­egy 8000 nézőt. A sok kihagyott gólhely­zet, a rengeteg hibás leadás, a két potya­gól, s a nagyon gyenge tatabányai belső­hármas játéka a játék kétharmad részé­ben szürkévé tette az idén eddig majd­nem leggyengébben szerepelt két csapat küzdelmét. Ami tehát a játékot élet, igen nagy volt a különbség — valami egyező azonban mégis akadt a két ta­­­lálkozó között: mindkettőn kitűnő játék­­vezetést láthattunk. S ha már a csapatok adósok maradtak a jó játékkal, legalább a játékvezető igyekezett. Sohasem volt mellékes ez, de mostanában különösen fontos.

Next