Népsport, 1958. július (14. évfolyam, 130-151. szám)

1958-07-01 / 130. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TA­NÁCS LAPJA KEDD, 1958. JÚLIUS L -J­e- Ára: 60 fillér XIV. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM Gólszegény támadójáték... Megjegyzések a labdarúgó NB I legutóbbi fordulójáról Folytatódnak a küzdelmek a labda­rúgó NB I-ben, s ezzel­ megkezdődött a bajnokság hajrája. A mérkőzéseken általában nagy volt a küzdelem, s ki­egyenlített játék folyt. Erre mutat az is, hogy hat találkozóból három dön­tetlenül végződött. A fordulónak, saj­nos, a gyatra, gólszegény támadójáték volt a jellemzője. Három együttes (a Szombathely, a Dorog, a Vasas) egy gólt se ért el, a Ferencváros, a Csepel, a Szeged, a Komló, a Pécs, a Honvéd és az SBTC erejéből pedig mindössze egy gólra telt! Mi volt az oka ennek a gólszegény­­ségnek? Röviden: a rossz csatárjáték. A csatárok általában lassan, kevés mozgással közelítették meg a kaput, a támadás-befejezéseknél gépies, át­látszó megoldásokat alkalmaztak, határozatlanok voltak, keveset és pon­tatlanul lőttek. Egyik-másik csapa­tunk eredményesebb csatárjátékát a­­ rossz játékfelfogás akadályozta. A csepeliek például minden támadást középen erőltettek, a szegediek és a dorogiak mindent a balszélen akartak­­ megoldani, a pécsiek csaknem min­­­­dig a résekbe behelyezkedő gyors ■ Kamondit keresték labdájukkal. Az ilyenfajta egyoldalú támadásvezetés­­ ellenszerét nem volt nehéz meg­találni. A hat mérkőzésen nagyon sok hely­zet kihasználatlanul maradt. Néhány­­ esetben olyankor is hibáztak a csatá­rok, amikor szinte már nehezebb volt mellé vagy fölé rúgni a labdát, mint a kapuba továbbítani. Kazinczy, a Bp. , Honvéd csatára például három eset­ben már csak a kapussal állt szem­­ben, sőt egyszer már csak az üres kapuval, s mégsem talált a hálóba. Feltűnően nagy helyzetet hagyott ki­használatlanul Göröcs (Dózsa), Nemes (Szeged) és Monostori II (Dorog) is. no nemcsak, bosszankod­ni lehetett a szombat-vasárnapi mérkőzéseken, hanem olykor örülni is. Örülni például annak, hogy egyre több edzőnk bát­ran fiatalít. Négy játékos most játszott először NB I-es mérkőzésen: Galovcsik (Dózsa), Perényi (Komló), Szentgyörgyi (Szeged) és Ihász (Vasas). Aztán játszottak olyanok is, akik még nem sokszor kaptak helyet a legjobbak között, mint például Gál (Szeged), Matesz (Vasas), Agócs (SBTC) és Sul­a (Csepel). Ezeknek a fiataloknak egyike­­másika csak kényszerhelyzetből, az ,,elsőszámú” játékos sérülése miatt került be csapatába. De nincs messze már az ez idő, amikor ezeknek a fia­taloknak a legtöbbje —­­ a még nem említettek közül is sok — végleg gyö­keret ver a legjobbak között. Fris­­seségük, játékkedvük remélhetőleg új színt jelent majd a magyar labda­rúgásban. A Ferencváros vereségének okairól A Fradi-Szurkolókat hideg zuhanyként érte a 4:1-es vereség. Bizony, volt okuk elkeseredésre, mert kedvenc csapatuk nagyon rosszul játszott. Szembetűnő hi­bák voltak a zöld-fehérek játékában. Nem volt összhang, megfelelő kapcsolat a csa­patrészek között. A hátvédek nem gon­doltak a hátulról való támadásépítésre, a csatárok nem mentek hátra segíteni, a fe­dezetek pedig egyszerűen beálltak a hát­védsorban mutatkozó résekbe, s­lymó­don szabad teret engedtek a Dózsa-csa­­tároknak, lehetőséget adtak arra, hogy a dózsások a saját térfelükön nyugodtan kezdeményezzenek. Ezt a lehetőséget kü­lönösen a hátravont Szusza használta ki ügyesen: nyugodtan lekezelte a labdákat, s támadásba dobta társait. Sem Gerendás, sem Dékány nem vállalkozott arra, hogy néha felvigye a labdát, esetleg egy-két csellel számbeli fölényt biztosítson a Fradi-csatárok javára a Dózsa-védőkkel szemben. A rossz játékfelfogáson kívü­i hiba volt az is, hogy jónéhány játékos mélyen a megszokott formája alatt játszott. Senki sem volt képes átlagon felüli teljesít­ményre. Ráadásul ezúttal a hagyományos Fradi-szív is hiányzott. Nem úgy játszot­tak a zöld-fehérek, mint egy bajnok­ságra törő csapat, hanem úgy, mint egy olyan együttes, amely már beletörődött a sorsába. A nagyarányú vereségben talán közrejátszott az is, amit Dékány a mér­kőzés után eléggé elkeseredetten mon­dott: „Egyszerűen nem megy nekünk a játék a Dózsa ellen! Gátlásaink vannak Nekünk azonban az a véleményünk, hogy az ilyenfajta lelki gátlásokat sokkal na­gyobb küzdőkedv és ésszerű taktika se­gítségével rendszerint le lehet győzni. Kihasználta helyzeteit az MTK Pécsett nem úgy indult a mérkőzés, hogy az MTK végül nagyarányú győ­zelmet arat. Egy félórán keresztül na­gyon idegesen játszottak a kék-fehérek, főleg a fiatalok, de a tapasztaltabbak is. Ez megnyilvánult többek között abban is, hogy túlságosan gyorsan szabadulnak a labdától, nem vállalkoztak egyéni já­tékra, kitörésekre, s csapatmunkájuk is akadozott. A váratlan vezető gól után viszont már megnyugodtak a fővá­rosi játékosok és okosan, ügyesen ját­szottak. Háromgólos győzelmükben azonban jelentősen közrejátszott a pé­csi védelem is, amely ezen a találkozón végzetes hibákat vétett, az MTK támadó­sorának pedig éppen az volt a legna­gyobb ereje, hogy az ezekből a hibákból származó gólhelyzeteket rendre kihasz­nálta. Tartós marad-e a Dózsa jó csatárjátéka ? Sokat tapsolt a közönség a Dózsának. A lilák meg is érdemelték az elismerést, mert a játékidő egyes szakaszaiban ki­tűnően játszottak, főleg támadó játékuk volt ötletes, gyors, mozgásos. Pompás korszerű támadás volt például az, amikor Szusza—Bencsics—Göröcs volt a labda útja, s végül a labda a jobbösszekötő lábáról a hál­óba vágódott. Hasonlókép­pen szép volt Szusza gólja is, önkénte­lenül is arra gondolt az ember, ismét milyen jól játszik ez a Dózsa. Azért is­mét, mert a lilák már a múltban is többször játszottak igen tetszetősen és eredményesen, de egy-egy jó játék után néha nagyon visszaestek, váratlan veresé­geket szenvedtek. Persze a fiataloknál lehet számítani letörésre, időleges vissza­esésre, de a Dózsánál ezek a visszaesé­sek a szokásosnál gyakoriabbak, tartó­­sabbak szoktak lenni. A magyar labda­rúgás szempontjából örvendetes lenne, ha a Dózsa jelenlegi jó játéka tartósabb­­nak bizonyulna, a csapat többször lenne képes átlagon felüli csatárjátékra. Kíván­csian várjuk, hogyan szerepelnek, hogyan játszanak majd a lilák a hátralevő mér­kőzéseiken. A Honvéd „mumusa": Komló A Bp. Honvéd —Komló mérkőzés ér­dekessége, hogy az eddigi találkozók fo­lyamán a Honvédnak még egyszer sem sikerült legyőznie a komlóiakat. Két bajnoki mérkőzésen a Honvéd csak egyetlen bajnoki pontot tudott szerezni a Komló ellen, sőt a fővárosi csapat még barátságos mérkőzésen sem tudta le­győzni a bányászcsapatot. A szombati mérkőzéseken látottak alapján a komlói együttes minden di­cséretet megérdemel. Bodola Gyula edző mondta a mérkőzés után az öltözőben: „Mi tudjuk, hogy a bentmaradásunkra nincs remény. Ennek ellenére olyan lel­kiismeretesen készültek fel a játékosok, mintha a hátralévő mérkőzéseken dőlne el a bentmaradásunk. Továbbra is azon leszünk, hogy a hátralévő mérkőzése­ken is megálljuk a helyünket.” Sportemberekhez méltó felfogást Elfeledkeztek a szélsőkről A Coppel—Salgótarján mérkőzésen e szurkolóik meglepetéseen tapasztalták, hogy a máskor bizitos salgótarjáni véde­lem milyen sokat bizonytalankodott. Ár­talmatlannak látszó helyzetekben is hi­báztak, hamar elvesztették a fejüket. A csepeliek ennek el­lenére sem tudtak egy gólnál többet rúgni, s a győzelmet megszerezni. Miért? Mert a csepeli csatárok állandóan be­lül erőltették a játékot, a széleken alig vezettek támadást. Még a mérkőzés utolsó perceinek nagy hajrájában — amikor sziin­te ez egész csepeli csapat ott tanyázott a tarjáni kapu előtt —, sem vették észre, hogy a széleken­ ve­zetett támadás mennyire megzavarhatta volna az amúgy te bizonytalan tarjáni védelmet. S ebben a sorban a legna­gyobb hibát a legtöbb tapasztalattal ren­delkező játékos, Tóth II köttette el. A jobbszélen csak ritkán találkozott a lab­dával, rendszerint belül próbálkozott , sikertelenül, így csak megkönnyítette a tömörülő tarjáni védelem dolgát. A csepeli csapat támadósorának, s főleg Tón­i II-nek rossz játékfelfogása ez al­kalommal egy bajnoki pontba került. Műhiba? — Nem! A Szeged —Dorog mérkőzés végén a szegediek azzal vigasztalták a dorogia­kat, hogy ne búsuljanak, mert ha a Dorog nyerte volna a mérkőzést, akkor úgy is óvtak volna a játékvezetői mű­hiba miatt. Az első félidő végén ugyan­is az történt, hogy Gilicz közeli, éles félmagas lövése kívülről, a hátsó háló­tartó vasról pattant vissza a mezőnybe. Tehát a labda közel három méterrel elhagyta a játékteret. Katona játékveze­tő azonban úgy látta, hogy a labda a kapufáról pattant vissza. Érdekes, hogy ebből az ellentámadásból majdnem gólt ért el a Dorog. Az igazság ebben a kérdésben az, hogy az eset nem volt műhiba, mert a játékvezető kapuralövésnek látta az esetet, s ennek megfelelően járt el. Nem történt műhiba, mert annak megítélése, hogy a labda elhagyta-e a játékteret (lásd például a partrakerülés vitatott eseteit) a játékvezetőre tartozik. Disszonáns hangok... Meg kell emlékeznünk a Szombathely — Vasas mérkőzés egyik sajnálatos je­lenségéről is. Az történt ugyanis, hogy a VB-szereplés után először pályára lépő Bundzsák játékát Szombathelyen egyes éretlenül viselkedő nézők gúnyo­­ros hangú bekiabálásokkal zavarták. A legjobb formában levő játékossal is megtörténik, hogy rossz helyre adja a labdát, a kapu mellé lő vagy egy-egy szerelése nem úgy sikerül, ahogyan szeretné. Ilyen esetekben Bundzsákkal az történt Szombathelyen, hogy gúnyo­lódó hangon hallatszott a lelátó egyes pontjairól a kiáltás: „Világbajnok!... Világbajnok! .. .*• Biztos, hogy maguk a sportszerető szombathelyiek is mélyen elítélik ezt a sportszerűtlen viselkedést. Úgy látszik azonban, hogy egyes nézők gyorsan fe­lejtenek. Megfeledkeznek például a Va­sas kétszeres Eb-bravúrjáról, s arról, hogy Bundzsák akkori játéka nagy­mértékben segítette ehhez a sikerhez­­ a magyar labdarúgást, a világbajnoki balsikeres szereplés okai pedig sokkal összetettebbek annál, mint­sem hogy egy-egy játékoson kellene számonkérni azokat. Szerencsére a többi NB I-es mérkőzés azt mutatta: a közönség — ha rossz véleménnyel is van egyes já­tékosok felkészültségéről vagy fásult játékáról — nem sértegeti és nem gú­nyolja őket, mert egyrészt ez nem méltó sportszerető szurkolóhoz, másrészt, mert bízik abban, hogy ezek a játékosok is tanulnak a VB-n történtekből. A forduló válogatottja Kevesen­­ játszottak igazán jól élvo­nalbeli játékosaink közül a szombat— vasárnapi mérkőzéseken. Különösen szembetűnő volt, hogy a jobbszélsők milyen gyengén működtek. Erre a hely­re már közepes osztályzattal is lehe­tett pályázni. A szokottnál jóval mérsé­keltebben játszottak a jobbfedezetek és az összekötők is. A forduló válogatottja: Mészáros (Szeged) — Sándor (Salgótarján), Palo­tás (MTK), Sárosi (Vasas) — Kulcsár (Szombathely), Borsányi (U. Dózsa) — Grozdics (Komló), Göröcs (U. Dózsa), Szusza (U. Dózsa), Gilicz (Szeged), Len­kei (Vasas). A tartalékcsapat: Varga II (Szombat­hely) — Molnár (Szombathely), Kónya (Dorog), Vass (Szeged) — Galovcsik (UI. Dózsa), Klejbán (Csepel) — Kertész (Fe­rencváros), Vasas (SBTC), Szilágyi I (Va­sas), Gondos (Csepel), Gerencsér (Komló­) A forduló NB II-s válogatottja Sántha (Bp. Petőfi) — Sólyom (UTTE), Goda (Cs. Autó), Kun (K. Lombik) — Búza (Szállítók), Kovács (MVSC) — Gá­­bos dr. (Bp. Vörös Meteor), Karácsomér (UTTE), szeles (Bp. Spartatca), Vetíti :PVSSC), Gyetván (MVSC). A tartalékcsapat: Zsikla (Bp. Sparta­cus) — Molnár (Bp. Vörös Meteor), Szili (KMTE), Illés (Oroszlány) — Ladányi (Sztálinváros), Kapitány (Gázművek) , Kalász (Cs. Autó), Brada (Szállítók), Schwerecz (Budafok), Budai (ETO), Bédl (Sztálinváros). Szerdán a Hungária útán: MTK—Vasas labdarúgó-rangadó Két régi vetélytárs találkozik szer­dán délutánrg a Hungária úton. A lab­darúgó NB I folytatása a kék-fehérek­nek sikerült jobban, mert biztos győzel­met aratott Pécsett. A Vasasnak Szom­bathelyen meg kellett elégednie a dön­tetlennel. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kék-fehérek biztos esélye­sek a szerdai találkozó. Az MTK szeretné megerősíteni első helyét a bajnoki táblázaton. Éppen ezért gondosan készül a találkozóra. Az edző­nek összeállítási gondjai vannak, mert Kárász még m­indig nem áll a csapat rendelkezésére és kétes az is, hogy a pécsi mérkőzésen kiállított Bukovi játsz­hat-e szerdán­. Az MTK nem szeretne változtatni győztes csapatán. A Vasasban az okoz gondot, hogy Szombathelyen a góllövéssel adósak ma­radtak a piros-kék csatárok. Éppen ezért valószínűleg változás lesz a csa­társor összetételében. Erről azonban csak a mérkőzés előtt döntenek. Vasárnap két NB I-es labdarúgó-mérkőzés lesz a Népstadionban Az NB I-es labdarúgó-vezetők hétfői értekezletén, megállapodtak a soron következő fordulók lejátszásának idő­pontjában. Vasárnap a Népstadionban: MTK—Szeged, 15.45. Vasak—Pécsi Dózsa 17.30. Komló—Ferencváros Kom­fora, 16.30. Tatabányán: Tatabánya— Bp. Honvéd, 17.30. Dorogon: Dorog— DVTK, 17. Csepelen: Csepel—Szom­bat­­hely, 17.30. A július 9. szerdai forduló műsora. Népstadion: Újpesti Dózsa—Komló, 15.45. Ferencváros— Tatabánya, 17.30. Pécsett: Pécs—Csepel, 17.30. Szegeden: Szeged—Vasas, 17.30, Diósgyőrött- DVTK—MTK, 17.30. Kispesten: Bp. Hon­véd-Dorogi, 17.30. Szombathelyen: Szombathely—Salgótarján, 17.30. Tekintettel arra, hogy ez Újpesti Dózsa szombaton nemzetközi mérkőzést játszik, megállapodtak abban, hogy az II. Dózsa—Salgótarján mérkőzést július 23-án játsszák le. ■ —­ Távbeszélő-jelentésünk. » (Zinnowicz, június 30.) Vasárnap dél­után hét ország 25 éven aluli tenisze­zőinek részvételével ünnepélyes külső­ségek között kezdődött meg ez a lassan hagyományossá váló verseny. A magyar játékosoknak még a múltból kifolyólag nagy tekintélyük van, s ennek tulajdo­nítható, hogy a rendezőség minden számban magyar versenyzőt emelt ki az első helyen, így Szikszait a férfi egyesben, a Szikszai, Zentai-kettőst a párosban, Brosszmannt a női egyesben, és a Brosszmann, Bardóczi-kettőst a női párosban. A mezőnyök egyébként nem túlságosan nagyok, de kiegyensúlyozott küzdelemre lehet számítani minden számban. A férfiak mezőnyében indul többel­ között a csehszlovák Necas, aki tagja volt a csehszlovákok Davis Kupa­­csapatának, a német Semrau és Zanger, a női mezőnyben a magyarok legveszé­lyesebb ellenfelének a csehszlovák Vol­­ková ígérkezik. A küzdelem vasárnap és hétfőn a férfi egyes mérkőzéseivel kezdődött. Zentai 6:3, 6:3, 6:3 arányban győzött a német Pietsch, Szikszai pedig 6:0, 6:2, 6:0-ra a német Danicek ellen. A többiek játékára csak ezután kerül sor. Tornyai Tibor -------------­ Győzelemmel kezdtek teniszezőink Zinnowitzban Kezdődik a készülődés az UEFA-tornára Csütörtökön megkezdődik a felkészü­lés az UEFA jövő évi ifjúsági labdarúgó­­tornájára. Hoffer József szövetségi ka­pitány a legutóbb véget ért országos if­júsági labdarúgó­ torna eredményeként az alábbi fővárosi játékosokat hívta meg az FTC-pályán­ csütörtökön délután tartandó válogatóra. FTC: Száger, Ken­deres­, Ráncai, Simon, Mono­ki. Bp. Hon­véd: Be­kó, Galambos. Vasas: Rozsnyó, Molnár, Bodai. Bp. Bp.: Buda­, Káposzta, Fáska. MTK: Nagy, Szepesi, Séf esik. Bp. Előre: Künsztter. Kábel: Lévai. Szállí­tók: Simicska. Húsos: Hegelmannn. III. ker.: Mészöly. Rákoskeresztúr: Pod­horszky. Elektromos: Ráca Rákoscsaba: Kosztolányi. Bp. Spartacus: Kovács. Dél­budai Spartacus: Wolf. Dohánygyár: Popov. MOM: Neuwirth. László-kór­ház: Farkas. Indul a vitorlásélet a Velencei-tavon A Velencei-tó — a Balaton után leg­nagyobb tavunk — egyre inkább bekap­csolódik a vízi sportélet vérkeringésébe. Ugyanakkor az állam, a Fejér megyei tanács és a Velence-tavi Intéző Bizott­ság közreműködésével nagy iramban kezdték el a tóvidék korszerűsítését, parti sétányok, mólók, és szállodái­ épí­tését. Ez a szép, nkárigényes hely egyre népszerűbb lesz a pihenésre vágyó dol­gozók előtt. Most a Velencei-tó új szín­nel gazdagodott: Agárdon, az egyik leg­szebb tóparti telken felröppent a Meteor Vitorlázó Klub lobogója. Közel két évtized után újból megindul a tó rajongóinak vitorlás sportélete. A Meteor Vitorlázó Klub szakosztályának szervezését dr. Bátfai Péter és Bodnár Andor irányításával a télen indították el és a lelkes munkának máris komoly eredményei vannak: egyre több a tagok és a vitorlás hajók száma, készül a ki­kötő, a klubterület körülkerítése és őszre felépül a klubház is. A szervezés ered­ménye, hogy július 6-án délelőtt az agárdi üdülők és sír­and­olók­, szép lát­ványban gyönyörködhetnek majd, az első velencei vitorlás-versenyben! A lelkes Meteor-vitorlázók erre az alkalomra a Balatonról is hoznak versenyhajókat, s így az agárdi­ versenypályán sok fürge dingi és kalóz küzd majd az elsőségért. A verseny rajtja az agárdi strand előtt délelőtt 10 órakor lesz. MESTERI JÁTSZMA... Mit írnak a svéd lapok? ■= Tdvbeszélő-jelentésünk. m Stockholm, június 30. A labdarúgó-világbajnokság színpa­dán legördült a függöny, s akik látták a nagyszerű küzdelmeket, különösen pe­dig a döntőt, azok még sokáig nem tud­ják magukat kivonni a nagyszerű él­mény hatása alól. Ezt tükrözik a hétfőn megjelent svéd lapok is. Az IDROTTSBLADET- ben Torsten Tegnér főszerkesztő vezér­cikkben méltatja a döntőt. Mesteri játsz­mának nevezi, amelyben a svéd csapat csak másodrangú szerepet játszott. Aztán így folytatja: „Ellenkezett volna a józan ésszel, ha a sors valamilyen szeszélye foly­tán a brazilok tudása nem domborodott volna ki a győzelemben. Az a légvár, amit mi, svédek, felépítettünk, összeom­lott, de nem sajnáljuk. Teljes szívvel részt vettünk a világbajnokok hihetetlen örömében. Győzelmüket teljes mértékben megérdemelték. A brazil és a svéd csa­pat között körülbelül akkora volt a kü­lönbség, mint amekkora Da Silva és az európai hármasugrók között fennáll.” A lap más cikkében a döntővel foglal­kozva ilyeneket ír: „Bravúros volt a braziloknak az a sakk­húzása, hogy a másik Santost állították be De Sorát helyett. D. Santos valóság­gal leradírozta a pályáról azt a Skoglun­­dot, akitől pedig a brazilok is tartottak. A brazil védelem ezúttal talán még jobb volt, mint a csatársor. A három hátvéd között nem lehetett különbséget tenni. A csatársor legjobbja Garincha volt, aki már az első félidőben szinte egyedül el­döntötte a mérkőzés sorsát. Didi volt a brazil támadósor mesterdirigense. A fia­tal Pelé, aki különösen a helyzetek ki­használásában bizonyult verhetetlennek, valósággal „életveszélyes” volt a svédek kapujára. De kár akármelyik brazil játé­kost kiemelni, mert mindegyik elsőran­gúan játszott. A mi csapatunkban a két szélső csaló­­dást keltett. Ők voltak a reménységek, de a brazil hátvédek mellett tehetetle­nek voltak. Pak­ing volt a svédek kima­gaslóan legjobbja, utána Gustavsson kö­vetkezett." A KÜLFÖLDI SZEMLÉLŐKTŐL ilyen nyilatkozatokat közöl az Idrotts­­bladet, Eskenazi, francia sportújságíró. Csak egy igazán klassziscsapata volt a vi­lágbajnoki tornának: Brazília. A töb­biek két-három klasszissal elmaradva követték a brazilokat. Olyan együttes nem volt, amely komoly küzdelemre kényszeríthette volna a brazil csapatot. Legfeljebb a svédek védelme okozott gondot a brazil csatároknak,­­ vagy a franciák csatársora a braznok védel­mének. Guique, a döntő francia játékvezetője: Ez volt a tizenegyedik nemzetközi mér­kőzésem, s egyben eddig ez volt a leg­könnyebb­je. A brazilokat a szovjet vá­logatott ellen láttam először. Most még szabályosabban játszottak, mint akkor A svédeket most láttam először. A bal­­szárnyuk csalódást keltett, nekem csak Parting tetszett. Gassmann, a FIFA főtitkára: Problé­mák nélkül sikerült megrendezni a vi­lágbajnoki tornát, amelyen még soha­sem volt ennyire megérdemelt a végső győzelem. Anyagi vonatkozásban is si­kerültnek mondható a VB, de az anyagi siker eltörpül a sportbel­­ siker mögött. Thomann, a FIFA alelnöke: A svédek nem­ nyerték meg a világbajnokságot, de ha megnyerik, ez nem lett volna igazságos, annyira fölényben volt ve­lük szemben Brazília. Raynor, a svédek angol származású edzője, Garincha csodálatos szélső volt, valósággal robbant, ha labdát kapott, lehetetlen volt tartani. Skoglundról szólva azt mondta, hogy egy csillag lehullott. „Skoglundot a döntő előtt a világ legjobb balszélsőjének tar­tottuk, aki azonban D. Santos ellen na­gyon közepes játékossá törpült.” Pandov, a Bolgár Labdarúgó Szövet­ség elnöke: A brazil csapat 50 százalék­kal jobban játszott a döntőben, mint amikor mi ellenük Rio de Janeiróban és Sao Paulóban játszottunk. Ma vitathatat­lanul a brazilok a legjobbak a világon. Czeisler Lajos, a külföldön élő magyar edző: A svédek az egész VB-t középcsatár nélkül játszották végig, s így olyan védelem ellen, mint a brazi­loké, nem lehettek eredményesek. NÉHÁNYAN A RÉSZVEVŐK KÖZÜL. Gren: Levonom a konzekvenciát, visszavonulok. Igaz, hogy már koráb­ban is ez volt a tervem, örülök, hogy az utolsó mérkőzésemet ilyen csodálatos csapat ellen játszhattam. Gustavsson: Ez a döntő életeim felejt­hetetlen élménye lesz. Olyan csapat ellen játszottam, amelyiknek minden játékosa minden tekintetben felülmúlta az egyéb­ként nem rossz svéd csapatot. A Stockholms Tidningen azt írja, hogy 50 000 ember hajtotta meg a fejét a Ra­­ounda-staddomban a brazilok játéka előtt. „Szíveseit vesztettünk, mert talán ez volt Svédország egyik legnépszerűbb sport­beli veresége. Nem lehetett kemény küz­delemről beszélni, annál inkább baráti légkörről és egy nagyszerű bemutató já­tékról.” A Svenska Dagbladet szerint az olim­piai gondolat győzelme volt a döntő, mert nagyszerű baráti légkörben zajlott le. Azt a filmet­, amit a mérkőzésről készí­tettek, mindenüvé el kellene küldeni. Sokat lehetne belőle tanulni nemcsak futballt, hanem azt is, hogy hogyan kell a sportpályán viselkedni. A lap munkatársának sikerült a bra­zilok öltözőjébe is bejutnia a mérkőzés után. A látottakról azt írja, hogy vérbeli délszaki jelenetek játszódtak le. A csa­pat valamennyi tagja hol sírt, hol pedig nevetett, nem volta­k urai az idegeiknek. Az edző például ruhástól állt a zuhany alá. Willy Meiss, angol újságíró a lapnak adott nyilatkozatában ezt mondta: „Ha a döntő után összeállítják a világ legjobb együttesét, akkor szerintem ez csak a brazil csapat lehet — változtatás nélkül. Ha mégis ki akarnának valakit cserélni, azt csak egy másik brazil játékossal cse­rélhetnék ki.'' Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitánya. A brazil­ok teljes mértékben megérdemelték a győzelmet. Becsületes eszközökkel harcoltak, s megmutatták, hogy az utóbbi években igen sokat ta­nultak. Azelőtt a dél-amerikai csapatok­­tól nemigen láttunk taktikai játékot. Persze még ma ig sokat játszanak egyé­nileg, de sziporkázó játékukéit egyre inkább áthatja a kollektív játék. Ha ezen a téren még tovább mennek, akkor hosszú ideig verhetetlenek maradnak. Megemelem a kalapomat a brazilok tel­jesítménye előtt. A Dagens Nyheter-ben Peckley ismert szakíró azt írja, hogy a brazil csapat az eddigi VB-k legnagyobb együttese. Az 1954-es nyugatnémet csapattal nem lehet összehasonlítani. Jobb, mint régen az uruguay-i és az olasz csapat volt. Ez a brazil csapat már össze tudja kötni az európai taktikát a brazil tűzzel. 1954-ben erre még nem voltak képesek a brazilok. A svéd csapatból csak egy játékost (Par­­ling) emel ki, a brazilok közül pedig Garinchát i­s.A svédek közül azért csak egyet, mert a többi nem volt jó, a bra­zilok közül viszont azért ugyancsak egyet, mert mindegyik kitűnő volt.” Kacsalin, a szovjet válogatott edzője és hét más szovjet futballszak­értő is végig kint maradt a VB-n. A Dagens Nyheter beszélgetést folytatott Kacsalinnal, aki a szovjet csapatról nem sokat beszélt, ha annál többet a brazil együttesről. Na­gyon tetszett neki a brazilok stílusa. Oly­annyira, hogy mindent elkövet, hogy a brazilok játékstílusának elemeit átültesse a szovjet labdarúgásba. Kacsalin nyilatkozatával kapcsolatban a lap megjegyzi, hogy ha a szovjet csa­patnak sikerül a braziloktól tanulnia, ak­kor el tudják képzelni a brazilok leg­közelebbi olyan ellenfelét, amelynek némi győzelmi esélye lesz velük szemben. Dr- Bakonyi Iván

Next