Népsport, 1958. szeptember (14. évfolyam, 174-196. szám)
1958-09-01 / 174. szám
Népstadion, 70 000 néző. V: Pósa (Grubel, Pásztor). Vasas: Kovalik — Kárpáti, Bundzsák, Sáncer — Szilágyi II. Berendi — Raduly, Csordás, Szilágyi I. Matesz, Lenkei. Edző: Kilovszky Rudolf. II. Dózsa: Török — Rajna, Várhidi, Györvári — Halmai, Borsányi — Nagy, Göröcs, Kuharszki, Szusza, Bencsics. Edző: Balogh István. Góllövő: Csordás, Csordás, Csordás. Kiállítva: Várhidi (44. p.). Szögletarány: 10:64:30 az U. Dózsa javára. . Az első percekben a Vasas térfelén folyt a játék, Kuharszkit a 16-osnál Bundzsák felvágta. A szabadrúgást Szusza fölé lőtte. Nem sokkal később Szusza akaputól 10 méterről mellé lőtt. A 12. percben Lenkei középen elfutott, Török kijött eléje és szögletre védett. A 14. percben a Vasas váratlan gólt ért el: Raduly kapta a labdát, néhány lépést tett vele, s a 16-os oldalvonala és a partvonal közötti területről erősen, laposan középre adott, a kapura tartó labdát Csordás négy méterről, félfordulatból a jobb alsó sarokra továbbította. 1:0 a Vasas javára. (A Dózsajátékosok lest reklamáltak.) A gól után változatos játék alakult ki, néhány szabálytalanság is csúszott a játékba. A 20. percben a Dózsa-védelem könnyelműsködéséből majdnem gólt ért el a Vasas, Raduly azonban elhibázta a helyzetet. Utána Matesz, majd Lenkei lőtt kapu mellé. Ellentámadása végén Bencsics 18 méteres erős lövését védte Kovalik. Most a Dózsa lendült támadásba, de a 35. percben a Vasas lőtt gólt szögletrúgás után. Raduly ívelte be a 16-os közepére a labdát, a tisztán álló Csordás pedig 9 méterről a kapu bal oldalába fejelte. 2:0. A 44. percben partvonalon túlra került a labda. Miközben a labdáért mentek, Pásztor partjelző felemelte zászlaját, a játékvezető hozzáment, meghallgatta a partjelzőt és Várhidit kiállította. A szünetben a játékvezető közölte: — Várhidit kiállítottam, mert megsértette a partjelzőt. A II. félidőben Várhidi helyére Rajna húzódott, Nagy hátrajött jobbhátvédnek. Kuharszki ekkor többnyire a jobbszélen játszott. Az 55. percben Csordás kapta Matesztől a labdát, a Dózsa térfelének közepén kapura húzott, Csordás az őt megtámadni készülő Rajnát testcsellel becsapta, elhúzott mellette és 10 méterről a kifutó kapus mellett kapura lőtt, a labda a jobb kapufa belső széléről a kapu baloldalába pattant. 3:0. Újabb Vasas- támadás során Győrvári a kitörni készülő Csordást a 16-oson belül felvágta. A játékvezető azonban továbbengedte a játékot. A Dózsa nem adta fel a küzdelmet, tíz emberrel is többször átment a Vasas védelmén, de ezek a támadások nem voltak eléggé meggyőzőek. Szilágyi ugrott ki a másik oldalon, beadását Török elcsípte. Esett a játék színvonala. Benesics „szólói” következtek, a Dózsa szárnyaszegetten is küzdött és a mérkőzés végefelé egymásután négy szögletet ért el. A két csapat első bajnoki mérkőzése a játék jó részében izgalmas, helyenként színvonalas és jóiramú küzdelmet hozott. Már a kezdés után kiderült, hogy Szusza hátravont középcsatárt játszik. Ezt a Vasas-védők nem ismerték fel kellő időben, így különösen az I. félidőben Szusza szinte senkitől sem zavartatva töltötte be irányító szerepét. Később Matesz többször megzavarta a lya-fehér középcsatárt. A Vasas játékosai fürgén, kevés húzásból gyorsan építették támadásaikat, ezzel különösen az I. félidőben többször meglepték a Dózsa védelmét, amely ezúttal nem állt feladata magaslatán. A két fedezet is helytelen felfogásban játszott, kevés támogatást nyújtott a három előretolt Dózsa-csatárnak, akik főként kiugrásokkal igyekeztek veszélyeztetni a Vasas kapuját. A Dózsát dicséri, hogy tíz főre olvadva sem adta fel a harcot. A Vasas csapatában Kovalik hiba nélkül látta el feladatát. Bundzsák, mint középhátvéd a mezőny legjobbja volt, nem könnyelműsködött, megbízhatóan, ha lehet mondani, válogatott formában töltötte be ezt a szerepkört. Sárosi határozott, sallangmentes játéka hasznára volt csapatának, a sokat dolgozó Berendi ismert szívósságáért érdemel dicséretet. A hoszszú idő után az első csapatban játszó Szilágyi II nem keltett csalódást. Csordás, különösen az I. félidőben elemében volt, mutatja ezt három gólja is. Az I. félidei teljesítménye alapján Raduly is dicséretet érdemel. Matesz mint valami „robotember” rengeteget vállalt magára, s a nagy munkában is megállta a helyét. Lenkei két gólt lőhetett volna, ha helyén van a lába. Az újpesti csapatban Török ezúttal bizonytalanul védett. A hátvédhármas elég sok hibával játszott. Sajnálatos, hogy Várhidi megfeledkezett magáról. A sérüléséből hosszú idő után felépült Halmai játékán látszott, hogy még nem teljes értékű harcos. Bencsics volt a csatársornak, egyben csapatának a legjobbja, úgy látszik, ebben az idényben is sok örömet szerez majd a szurkolóknak. Az újonc Kuharszki megállta a helyét. Pósa játékvezető igyekezett kezében tartani a mérkőzést, de néha tévedett.. Fekete Pál A Vasas gyorsabban és gólratörőbben játszott Vasas—Újpesti Dózsa 3:0 (2:0) Jobban lettek a tarjáni csatárok Salgótarján—BVSC 3:1 (1:9) Salgótarján, 6000 néző. V: Tausz (Major, Búzács). Salgótarján: Oláh I — Vékony, Jancsik, Oláh II — Szojka, Dávid — Bablena Vasas, Csáki, Bodon, Taliga. Edző: Turay András. BVSC: Aczél — Kápuszta, Bendek, Rada — Szalai, Fazekas — Murát, Csernai, Borbély, Nagy, Gerencsér. Edző: Moór Ede. Góllövő: Bodon, Bodon, Gerencsér, Csáki (11-esből). Szögletarány: 4:2 (2:1) a Salgótarján javára. A mérkőzés előtt Oláh I és Rendek, a két csapatkapitány zászlót cserélt, majd a BVSC-játékosok piros szegfűcsokorral kedveskedtek ellenfeleiknek abból az alkalomból, hogy első ízben találkoznak egymással NB I-es bajnoki mérkőzésen. A széllel hátban kezdő BVSC vezette az első támadásokat és 10 percen át ki sem engedte kezéből a játék irányítását. Oláh I-nek két ízben is be kellett avatkoznia. A hazai csapat a 10. percben vezette az első veszélyes támadást. Bodon nagy partdobását Aczél Taliga elé ütötte, de a balszélső 10 méterről a kapu mellé helyezte a labdát. A 14. percben meleg helyzet adódott a salgótarjáni kapu előtt, de a védők nagynehezen tisztáztak, a következő percben már a vendégcsapat kapuja volt veszélyben. Taliga átadását Bodon futtából, 20 méterről, élesen, félmagasan a jobb kapufa mellett a hálóba bombázta. 1:0 a Salgótarján javára. A gól nem törte le a BVSC-t és néhány jó támadást vezettek a vasutasok. Egyre nevesebb lett a küzdelem, rengeteg volt a szabálytalanság mindkét részről, úgy, hogy szinte folyton hallatszott a játékvezetői síp hangja. Ennyi szabadrúgást már régen láttunk egy félidőben. A 35. percben Szalai 20 méterről a sorfal fölött a bal felső sarokra ívelte a labdát. Oláh jól ugrott fel, kezéről a labda a felső kapufára pattant, majd onnan le, a kapus csak merész előrevetődéssel vette végleg birtokába. A félidő végére erősen feljött a Salgótarján, de a vendégcsapat önfeláldozóan és eredményesen védekezett. SZÜNET UTÁN a 47. percben újabb gólt ért el a hazai csapat. Csáki 25 méteres szabadrúgása a felső kapufának pattant és a szemfüles Bodon három lépésről küldte a hálóba a lepattanó labdát. 2:0. Az 56. percben a hátrahúzódott Taliga rosszul szabadított fel, BVSC-támadás bontakozott ki, Gerencsér a 16-oson belül három védő között emelgette a labdát és 11 méterről a kimozduló Oláh mellett a bal sarokba lőtt. 2:1. A 65. percben a BVSC 16-o©án belül Vasas és két vasutas védő harcolt a labdáért. A labdát végül Bendek sarkalta el. A játékvezető meglepetésre 11-est ítélt. A büntetőt Csáki félmagasan a kapu jobb oldalába lőtte. 3:1 a Salgótarján javára. Most már a hazai csapat irányította a játékot. Csáki két ízben is jól ugrott ki, de a befejezések nem sikerültek. A 84. percben Bodon hagyta faképnél a BVSC védőit, közeli lövése azonban a vetődő kapusról szögletre pattant. Az újonc BVSC a mérkőzés folyamán legalább anyit támadott, mint ellenfele, a befejezésekkel azonban adósak maradtak a vasutas csatárok. Erősen kiütközött még rajtuk az öszszeszokottság hiánya, bár időnként vezettek néhány ötletes támadást is. A salgótarjáni csapat részben csalódást keltett, erősen idényeleji formában játszott. Különösen a csatársor volt gyenge. Alig-alig láttunk jól felépített támadást. Csupán lövőkészségben múlták felül ellenfelüket. A salgótarjáni együttesben Oláh I hibátlanul védett. A hátvédhármasban Jancsik bizonytalanul kezdett, de később feljavult. Vékony bemutatkozása biztató. Szojka sokat volt játékban, de ezúttal szokatlanul sok pontatlan leadást láttunk tőle. A támadósor legjobbja Bolton volt Sokat vállalt magára, majdnem minden támadásból kivette részét és ő bizonyult a leggólképesebb csatárnak is. A szélsők közül Taliga játszott eredményesen. Vasasnak egyáltalán nem ment a játék. A BVSC-ben Aczél végig igen nagy lámpalázzal küzdött és ezért sokat bizonytalankodott. Kapusztának nehéz dolga volt Taligával nemben és bizony gyakran alulmaradt. "Rendelt higgadtan,körültekintően játszott. A fedezetpárban Szalai végzett igen nagy munkát, de szabadrúgásaival ezúttal nem volt szerencséje. A támadósor és a mezőny legjobbjának Gerencsér bizonyult. Óriási területen játszott, jól kezelte a labdát és a kapura is veszélyes tudott lenni. Rajta kívül elsősorban Nagyot, és Csernait illeti dicséret lelkes játékáért. Tausz játékvezetőnek nehéz dolga volt, a büntető megadása elhamarkodott volt. Tari István CSENGETÉS ELŐTT Már nemnagyváros és még nem zöldövezet. Kétoldalt a Bécsi út és a Lajos utca görgeti a maga pesti méretű forgalmát s a Duna partján hatemeletes bérházakat épít néhány óriásdaru. De szemben vele már vidékies színeket villant a Kolozsi tér nyüzsgő piaca és tovább, túl a sinekei a hegy magasodik. A hegy hátat fordít a külvárosnak. Kultúráit bájait, szépen ápolt angol kertjeit, villáit a Pasarét felé tárja, Óbudának csak esőtől mart lejtőket, sárga bányagödröket és guggoló bokrokat tartogat. Csak? Kérdezzétek meg a tízéveseket, elcserélnék-e birodalmukat, az inkiánháborúk, alkonyati bujócskák és iszonyatos focimeccsek arénáját a nyíreti parkokkal, a gondosan ápolt gyeppel — magával a Paradicsommal? Oket kérdezzétek, mert ennek a háromszögnek — amelynek egyik oldala metropolis, a másik oldala falu, a harmadik oldala pedig csodálatos gyermekvadon — éppen ők a hírességei. A Lajos utcai kislegények, akik a múlt évben elnyerték Budapest legjobb sportoló iskolája címét. A botorkáló magyar sport jövője bizonnyal attól függ, hogy miként sikerül megnyernünk őket, 1972 bajnokait és 1990 bátor, egészséges embereit. Ha sikerül a Lajos utcaiakat meggyőznünk arról, hogy a céltudatos mozgás éppen annyira része a napi programnak, mint az esti fogmosás, akkor alighanem nyert ügyünk van-De vajon tudják-e ezt a Lajos utcai általános iskola első emeletén, az igazgatói iroda és a tanári szoba folyosóján? Két nappal az első csengetés, az évnyitó előtt úgy tűnik, hogy tudják, talán mindenkinél jobban tudják. A falakat képek díszítik és mindjárt az első ... egy labdarúgó-csapat képe. Kócos kisfiúk, elszánt tekintetek, az iskolabajnokságot nyert hetedik-kések. Tomaj Ernő igazgató azzal tisztelte meg őket, hogy irodája tőszomszédságába akasztotta a képüket. A tanári szoba hosszú, zöld asztalán, intőkonferenciák és osztályozó értekezletek félelmetes színpadán ... ott áll a serleg és az igazgató szobájában friss, vadonatúj felvételeket találunk. A júniusi évzáró tornaünnepélyen készültek, most tablót csinálnak belőlük. A tabló közepén megint csak a serleg képe foglalja el a főhelyet és alá ez a felírás kerül: — Sikerül-e az idén is elmennünk? — Én nagyon örülök ennek a sikernek — mondja az igazgató — s főként örülök annak, hogy sikerült a gyerekeket a sport felé irányítanunk. Persze, tisztában vagyunk azzal, hogy a sport, a versenysport veszélyeket is tartogat, nagyképűvé, elbizakodottá teheti a fiúkat, elvonhatja őket a tanulástól, dehát azért vagyunk pedagógusok, hogy legyőzzük ezeket a veszélyeket. Büszkén mondhatom, hogy ebben maguk a gyerekek is segítenek. Tenke Zoltán testnevelő kollégámnak sikerült olyan meghitt, baráti kapcsolatot teremtenie a fiúkkal, hogy neki minden örömüket, bánatukat... még kisebb-nagyobb gazságaikat is elmondják. Volt például egy eset... — mosolyog — egyik tanítványunk bejelentette edzőjének a Császár-fürdőben, hogy másnap nem tud edzésre menni, mert a testnevelő tanár valami feladattal bízta meg. Az edző csúnyát mondott a tanárra s a gyerek — szó szerint elmesélte nekünk másnap. Megkértük az edzőt, hogy fáradjon be hozzánk. Elbeszélgettünk vele ... és azóta semmi baj sincsen.. azt hiszem, össze lehet egyeztetni a sportot és az iskolát. Nem ártana, tényleg nem ártana néha összeülni az edzőnek és a tanárnak, egy kicsit összehangolni a közös célt, ugyanazon az úton járni. Mert a harmadik nagyhatalmat, a szülőket már sikerült e közös útnak megnyerni a Lajos utcában. Sőt sikerült megnyerni a végzett „nagydiákokat" is. Afféle alma materré. ..kedves, öreg iskolává” fejlődött ez a vöröstéglás, Lajos utcai épület, a diákok mindig örömmel gondolnak rá, nem tudnak elszakadni tőle. Egyikük például... most az Árpád Gimnáziumba jár, felkereste az igazgatót és bejelentette, hogy szívesen foglalkoznék a labdarúgó-csapat felkészítésével, mert egyszer majd edző szeretne lenni. A szülők közül Bartók papa a labdarúgó-szakosztály vezetését vállalta, a szülői munkaközösség pedig az évzáró ünnepély minden költségét magára vállalta, úgyhogy a teljes bevételt, 2500 forintot szerelés vásárlására fordíthatták a Lajos utcaiak. A Mechanikai Műszergyár pedig az iskola rendelkezésére bocsátotta a hármashatárhegyi „cukrosdobozt”, gyönyörű kis vörössalakos atlétikai és röplabda-pályáját. Egy időben sokat beszéltünk az iskolák patronálásáról. Nem lehetne ezt a módszert — általános iskolás szinten — újra feleleveníteni és az egykorinál valamivel több, szebb tartalommal megtölteni? Járjuk az iskola folyosóit, az osztálytermekből jellegzetes krétaillat árad. Az egyik ajtón a felírás: I. a. osztály. A hatéveseket várja a fekete tábla, a spongya, a tudomány — és a sport. A Lajos utcában — egyik sem vár hiába. A földszinten — mozog minden. A tornatermet meszelik, csinosítják, a bordásfalak soványan, félszegen gubbasztanak az egyik sarokban. Mire az esős idő beköszönt, majd újra glédába állnak. Nem túlságosan nagy ez a terem, de az udvar még ennél is kisebb. A Lajos utcai iskola hatszáz diákját talán még ömlesztve se lehetne belezsúfolni. Hja, amikor Alt-Ofen város tanácskozó testülete 1780-ban egytermes iskolát nyitott az akkori „Gemeindehaus” pici épületében ... akkor még kevés szó esett tömegsportról. Tenke Zoltán testnevelő tanár jönmeg. a félkész teremben, legszívesebben már most munkához látna. — Sietni kell — mondja —, a tavalyi győztes csapatból sokan elvégezték a nyolc osztályt, ezeket pótolni akarom. Az idén már minden tekintetben a mennyiségre megyek rá. Kétfordulós versenyeket rendezünk az osztályok között, tízes csapatok részére. Remélem, hogy minden osztály legalább két csapatot el tud majd indítani. Tavaly még az egész felső tagozat egy mezőnyben állt rajthoz. Prágában szombaton délután lezajlott Szovjetunió—Csehszlovákia válogatott labdarúgó-mérkőzés magyar megfigyelője. Baróti Lajos szövetségi kapitány, vasárnap délelőtt hazaérkezett és elmondta tapasztalatait. " A közönség hazai győzelmet várt, s a találkozó előtt sokan arról beszéltek, vajon melyik csapatban válnak be jobban a fiatal játékosok. A szovjet csapat Vrin és Agapov személyében fiatal játékosokkal kezdett, a hazaiak csapatában a két összekötő és a balszélső volt új játékos. A játék közepes színvonalon mozgott, látszott, hogy mindkét csapat még a bajnoki idény elején tart. Az I. félidő teljesen kiegyensúlyozott játékot hozott, a szovjet fölény a II. félidőben domborodott ki, amikor a hazai csapatban erőnléti fogyatékosságok ütköztek ki. Az I. félidőben feltűnő volt, hogy mindkét együttes szoros emberfogást alkalmazott. Egyébként mindkét csapat WM-rendszerben játszott. A szovjet válogatott jobbfedezete, Vojnov, intenzíven részt vett a támadásindításban és a támadásokban is, a csehszlovák együttesben viszont a Ez helytelen volt. A nagyok termé-szetesen legyőzték a kicsiket, félő? volt, hogy ezek elvesztik a kedvüket. Az idén két korcsoportban rendezzük? meg háziversenyeinket. Külön az? ötödik-hatodikosok és külön a felső? két osztály számára. ? Papírokat húz elő a zsebéből, mu tatja a versenytervezetet. Az ötödike-? sek-hatodikosok atlétikában 40 mc síkfutásban, távolugrásban, kislabdás dobásban és 10x50 méteres váltófutás? ban versenyeznek. Számolni kez? dünk . . . osztályonként két tízes csa-? pat, iskolánként nyolc osztály... ez? iskolánként 160 egészen fiatal, kezdő? „versenyző”, száz iskolában tizen-? hatezer, ötszáz iskolában nyolcvan-? ezer ... és ezeket a csapatversenyeket? nemcsak atlétikában, hanem úszásban,? tornában és labdarúgásban is megren? dezik a Lajos utcaiak. ? Hát lehet félteni a magyar sport? jövőjét? ? Talán csak a nemtörődömségtől és? a hozzá nem értéstől, hanyagságtól.? Mert, ha a Lajosi utcaiak példáját az? ország minden iskolája átvenné .., " Az iskola kapujában Varga Péterrel találkozunk. ? Varga Péter régi ismerősünk, szo-? morú körülmények között mutatkoz ? tünk be egymásnak. Június végén, az? évzáró napján felkötött kézzel lépett? a színre. " — Nem tornázhatok, tanár úr kérem — mondotta és szeplős orrán végigfolytak a könnyek — délelőtt ráestem a kezemre, eltörött. Olyan szomorú volt, amennyire szomorú csak egy szomorú kisfiú lehet. Azt gondoltuk, ez a csalódás végleg kiábrándítja a sportból, többé felé se néz, talán még tornából is felmenteti magát. És most újra itt van, vidáman világít a kék szeme, harsányan nevetnek a szeplői. — Meggyógyultál? Csodálkozva néz: — Nem voltam én beteg. — Hát a karod . .. — Ja ... az már régen volt... Na, megyek, megnézem, elkészül e a terem. Az idén be akarok kerülni az iskola első tornászcsapatába. És megy. Utánanézünk. A sötét, kapualjban mintha egyszerre fél métert nőne ... talán csak az éles napfény játszik velünk, de . .. hatalmas szélesvállú fiatalembert látunk a helyén. Ne aggódjunk. Erősek a mi tízéveseink. Peterdi Pál balfedezet Masopust töltötte be a támadófedezet szerepkörét. Mindkét együttes támadófedezete egy-egy gólt lőtt. — Taktikailag a hazaiak középcsntárukat hátravonták. Rá a támadófedezetet játszó Vojnov vigyázott. — Az első félidőben a két együttes fedezetpárja nyújtotta a legjobb teljesítményt, a II. félidőben azonban a két hazai fedezet visszaesett, különösen Pluskal, s fokozatosan szovjet mezőnyfölény alakult ki. A szövetségi kapitány a továbbiakban elmondta, hogy a csatárjáték az 1. félidőben, mindkét oldalon meddő volt, főként a belső játékot erőltették a csatárok, támadásaikat így a védelmek sikeresen hárították. A szovjet együttes a II. félidőben akkor került igazán fölénybe, amikor két cserét hajtott végre, a fiatal jobbszárnyat kicserélték- Ettől kezdve gyorsabb volt a szovjet csatársor játéka, a sokat mozgó csatárok helycseréket is hajtottak végre. Több gólhelyzetet is teremtettek, ezeket azonban, kettő kivételével, nem tudták kihasználni. — Szerintem a szovjet csapat, II. félidőbeli játéka alapján, az egygólos győzelmet megérdemelte — folytatta a szövetségi kapitány, majd arról beszélt, hogy a mérkőzés irama közepes volt. Feltűnő volt, hogy ennek ellenére a hazai játékosok elég sokat álltak a pályán, nem tudták átvenni a szovjet együttes iramát. A csehszlovák csatárok egyáltalán nem vettek részt a védőmunkában. A szovjet csatárok ezzel szemben a sokmozgásra, helycserére épített támadójátékuk mellett a védőknek is segítettek. A gólok közül csak egy született akcióból, az egyenlítő gól. A másik két gólt egyéni akcióból a fedezetek lőtték. A szovjet játékosok 8 lövést küldtek a kapura, öt mellé, kettő fölé ment. A hazaiak szintén 8 alkalommal lőttek a kapura, háromszor mellé, egyszer fölé. A szovjet kapuralövések közül kettőt a kapufa mentett, a hazaiak kapufáját a jobbfedezet lőtte. Baróti, mint érdekességet említette, a 16-os előtti szabadrúgásnál csak 3 szovjet játékos állt sorfalat. Az egyéni teljesítményekről elmondta: — Mindkét védelem kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A szovjet csatársorból Morozov és Vorosilov játszott kiemelkedően. A hazai csatárok erőtlenek voltak. A mezőny legjobbja szerintem Vojnov volt. A dán játékvezető kifogástalanul vezette a végig sportszerű keretek között lezajlott kemény, de tiszta küzdelmet. .. A szövetségi kapitány végül elmondta: a mérkőzés után a hazai közönség bírálta csatársoruk játékát, sokan hangoztatták, hogy korai volt még a fiatalok bedobása. Általános vélemény volt, hogy a vendégek megérdemelték az egy gólos győzelmet. A kieretek teljesítményén Baróti a szovjet—csehszlovák válogatott labdarúgó-mérkőzésről Hétfő, 1958. szeptember 13. Szerdán a Népstadionban Újpesti Dózsa —Ferencváros NB I-es labdauetó-mérkőzés és Újpesti Dózsa tart. — Ferencváros tart. mérkőzés. Jegyek a Sportpropagandánál (Vill., Rákóczi út 57/b) kaphatók. A magyar kard ismét diadalmaskodott a philadelphiai vivó-világbajnokságon. Ha a többi fegyvernemben kívánnivalót hagyott is maga után lányaink és fiaink szereplése, s ha éppen ezért égető szükség is van arra, hogy a szakemberek a széles nyilvánosság előtt behatóan elemezzék gyengébb szereplésünk okait, s ha fokoznunk is kell a munkát az új sikerek megalapozása érdekében , kardvívóink vitán felül ismét a világ legjobbjainak bizonyultak. Éppen ezért teljes mértékben meg lehet érteni mindazokat, akik keserű sajnálkozással vették tudomásul, hogy vívóink két egyéni számban — közöttük éppen a kard egyéni bajnokságban — nem indulnak a VB-n. „Biztosnak látszó világbajnokságot engedtünk ki a kezünkből” — sóhajtottak sokan a hír hallatára, s ma, amikor a magyar sport az ellenforradalmi megrázkódtatás következményei és a nem mindig kielégítő szakmunka következtében bizony nem túlságosan bővelkedik kiugró sikerekben, ezt a sóhajt nagyon is meg lehet érteni. Igen, valószínűleg aranyérmet hagytunk ott Philadelphiában, s egy be nem teljesült nagyszerű diadal elmulasztása szorongatja most kardvívóink szívét. Egy világbajnokságot „hagytunk ki” tehát, de e világbajnokság „kihagyása” nem sportunk gyengeségét, hanem éppen méltóságát, erejét bizonyítja. A magyar sportdelegáció vezetőit ugyanis a döntés meghozatalánál nem holmi manőverezés, vagy alacsony színvonalú méricskélés vezette. Szóba sem került, hogy melyik számban szerepelhetünk jól, vagy kevésbé jól a VB-n, s hogy ettől függően hol „érdemes” indulnunk, s hol „célszerű” a visszalépés. Tiszta, becsületes döntés volt ez, amelynek meghozatalánál a magyar vívók illetékes vezetőit kizárólag az elvszerűség és az az elhatározás vezette, hogy semmiféle sikerért sem hajlandók belemenni olyan megoldásokba, amelyek ellenkeznek a Magyar Népköztársaság törvényeivel, elveinkkel. A „hontalan” címen indult vívók — magyar állampolgárok, akik diszszidáltak, de törvényes keretek között bármikor visszatérhetnek hazájukba. Mint magyar állampolgárok pedig csak akkor indulhattak volna a VB-n, ha a Magyar Vívó Szövetség nevezte volna őket. A Magyar Vívó Szövetség azonban másokat nevezett. S nem nevezte őket saját országának állampolgáraként egyetlen induló nemzet vívószövetsége sem, így hát indulásuk mindenképpen jogtalan. Milyen alapon alkalmazta akkor velük kapcsolatban a Nemzetközi Vívó Szövetség mégis a „hontalan”szabályt? Amerikai törvények alapján ... Az pedig csak természetes, hogy a magyar vívókat és vezetőiket nem" az amerikai, hanem a magyar törvények kötik. A Nemzetközi Vívó Szövetség azonban mindezt az amerikai földön rendezett VB alkalmával, nyilvánvalóan külső — és a sportszerűséggel össze nem egyeztethető — nyomás hatására, nem volt hajlandó figyelembe venni. Ezek után a magyar küldöttségnek nem is lehetett más választása, mint meghozni az ismeretes döntést, így hát világos, hogy nem a magyar delegáció állásfoglalása, hanem a Nemzetközi Vívó Szövetség jogtalan és nem sportszerű határozata volt az oka annak, hogy a Magyar Népköztársaság színeiben induló vívók nem vettek részt a világbajnokság párbajtőr és kard egyéni számaiban. Mindez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy a magyar kard Philadelphiában is diadalt aratott, s ha szép is lett volna hazahozni még egy aranyérmet, a nemzetközi jégcsavarás semmiképpen sem kisebbítheti a magyar kardvívók sikereit. Nemzeti becsületünk ügyét pedig a jövőben is következetesen meg fogjuk védeni épp úgy, ahogy megvédtük Philadelphiában is — minden politikai mesterkedéssel szemben. „BUDAPEST” VI„ Nagymező utca a szeptemberi új világvárosi műsor minden száma remek! Tánc! Reggelig nyitva!