Népsport, 1958. október (14. évfolyam, 197-218. szám)
1958-10-02 / 197. szám
XII / /'” • * A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1958. OKTÓBER 2.* Ára : 60 fillér * XIV. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM A labdarúgó-bajnokcsapatok Európa Kupájáért Biztosan győzött az MTK MTK-Polonia Bytom 3:0 (1:0) Hungária út, 10 000 néző. V: Kandelbinder (Ecks, Fischer) mindhárom nyugatnémet. MTK: Gellér — Gál, Lipce, Szimcsák II — Nagy, Kovács III — Sándor, Palotás, Kovács I, Molnár, Szimcsák I. Polónia: Szymkowiak — Dymarczyk, Olejniczak, Widawski — Kohut, Wieczowek — Józwiak, Trampisz, Kempny, Pogreba, Liberda. Góllövő: Mólnár, Palotás (11-esből), Palotás. Szögletarány: 11:4 (7:2) ez MTK javára. Az EK-mérkőzés előtt az MTK—Ferencváros úttörő ,,rangadó” szórakoztatta a közönséget. A mérkőzést a kékfehér gyerekek nyerték 3:1-re. Kellemes, napos idő és taps fogadta a pályára lépő együtteseket. A mérkőzés Sándor elviharzásával kezdődött, de a 16-oson belül szerelték a szélsőt. Többet és erősebben támadtak a kék-fehérek, kapuralövéshez azonban nem jutottak, mert mindig idejében közbeléptek a bytomi védők. Sándor néhányszor jól ugrott ki, s olykor-olykor csak szabálytalanság árán tudták feltartani. Egyszer például Sándor egészen bámulatos labdaátvétel után elhúzott, beadását azonban a lendületesen befutó Molnár „feladta’a Szymkowiaknak. Bytomi kiugrások során Kempny fölé, Trampisz pedig mellélőtt. Az MTK-ban Kovácsi I lőtt talán legtöbbet eddig a kapura, távoli lövéssel azonban elkerülték a kaput. Molnár ugrott ki egy előrevágott labdára, de hosszan szöktette magát, Szymkowiak majdnem a tizenhatosig kifutva, vetődve szedte fel előle a labdát. A 20. percben Kovács I lövését öklözte ki a bytomi kapus, a lepattanó labdát Sándor nem tudta elérni. Az előrehúzódó MTK-védők miatt lehetővé vált, hogy a Polónia-csatárok egészen az alapvonalig vezessenek támadást, ennek végén azonban Liberda az oldalhálóba lőtt. A másik oldalon a 31. percben Szimcsák I kitűnően ment el, de nehéz szögből hajszállal a bal kapufa mellé lőtt. Egymás után ötször fejeződött be szöglettel a kék-fehérek támadása, egyszer egy ilyennél Dymarczyk majdnem saját kapujába lőtt. Már úgy látszott, hogy gól nélkül fejeződik be a félidő, amikor a 41. percben Szimcsák a szélen elfutott, beadása Oleiniczakról Molnár elé pattant és Molnár 8 méterről a bal alsó sarokba lőtte a labdát. 1:0 az MTK javára. zzárva már többet lőttek kapura a csatárok, de a félidő végéig nem tudták értékesíteni helyzeteiket. SZÜNET UTÁN a vendégcsapat indított néhány támadást, de ezek a próbálkozások nem jelentettek különösebb veszélyt az MTK kapujára. Az 50. perc után újra kékfehérek vették át a játék irányítását és szinte állandóan ők támadtak. Egy baloldali szöglet után nagy kavarodás támadt a bytomiak kapuja előtt, de az MTK-csatárok nagyon sokat tologattak és így nem tudták kihasználni az egymásután adódó jó helyzeteket. Az 55. percben Nagy labdáját Sándor kapta jó helyzetben, a szélső villámgyorsan jutott el, beverekette magát a 11 -es pontig, de ott Widawski felvágta. A játékvezető határozottan büntetőt ítélt, amelyet Palotás értékesített. 2:0. Ebben az időszakban gyorsabb és lendületesebb lett az MTK játéka, különösen a csatároké. A lengyel csapat csak ritkán jutott át a fél pályán, egy ilyen alkalommal Trampisz hatalmas lövése a bal kapufa mellett zúgott el. Ezek a szórványos támadások csak pillanatokra szakítottál meg az MTK fölényét. Szép akciókat láthattunk a két-fehér csatároktól, különösen a két szélső, Sándor és Szimcsák volt elemében. Velük szemben szinte tehetetlenek voltak a lengyel védők. A 70. percben egy váratlan Poloniatámadás után majdnem gólt kapott az MTK. Túlságosan felhúzódtak a védőik és így a lengyel csatárok zavartalanul száguldhattak a kapu felé, Pogreba már csak Gellerrel állt szemben, de a balösszekötő hirtelenkedve a kapusba lőtt. A 75. percben nagyszerű kék-fehér támadás indult a fél pályáról. Palotás—Sándor volt a labda útja, végül a középre húzódott Sándor hatalmas lövést küldött a kapura. A labda a felső kapufáról Palotás elé pattant. Palotás élesen, a kaputól mintegy 14 méterről a jobb sarokba lőtt. 3:0. A gól után egy veszélye® lengyel támadás végén Pogreba nagyerejű távoli lövését Gellér nagy bravúrral a mezőnybe öklözte. Az utolsó percek MTK- támadásokkal teltek el, újabb gól azonban már nem született. BÍRÁLAT Az MTK játékosai általában képzettebbek és taktikailag érettebbek voltak, mint a Polonia játékosai, s a kék-fehérek a csapatmunkában is felette álltak lengyel ellenfelüknek. Mindez azonban hatvan percen át gólokban nemigen jutott kifejezésre s ebben nem a Polonia védőinek szigorú emberfogása és keménysége, vagy túlságosan zárt védekezése akadályozta meg az MTK- csatárokat, hanem saját hibái. A belsők például nem tudták értékesíteni a két gyors szélső leadásait. Kovács ezúttal is középfedezetet játszott. Ez a taktika azonban most nem volt hasznos, meg Kovács I nem irányított kellően és leadásai sem voltak eléggé pontosak. A II. félidőben már javult a kék-fehérek játéka, többet mozogtak, lendületesebbek is voltak a játékosok, nem várták állva a labdát. Azzal is magyarázható az MTK közepes teljesítménye, hogy a válogatott keretekben igénybevett játékosai fáradtak voltak. Mindent egybevetve, az MTK nagyobb arányban is győzhetett volna és megérdemelten jutott tovább az EK-ban. Az MTK-ban Gehérnek csak ritkán nyílott alkalma arra, hogy bebizonyítsa tudását. Pogreba lövését szépen védte. A hátvédhármasnak Sípos változatlanul hasznos Gálnak és Szimcsák II-nek nem okozott túlságos nehézséget a két lengyel szélső feltartása. Nagy személyében egy új, tehetséges fedezetjátékos bontogatja szárnyait. Az ötösfogatból csak a két szélső emelhető ki ezúttal, különösen Sándortól néhány alkalommal egészen bravúros megoldásokat láttunk. Szimcsák nagy gyorsasága és számos jó leadása belül kihasználatlan maradt. Palotásnak és Molnárnak csak a II. félidőben volt néhány ügyes megmozdulása. A Polonia Bytom csapatában Szymkowiak néhány védésével bebizonyította, hogy nem érdemtelenül került a lengyel A-válogatott kapujába. A két szélsőhátvédnek, Dymarczyknak és Widawskinak nagyon kemény dió volt a két gyors magyar szélső, középen Olejniczaktól különösen az I. félidőben láttunk néhány hasznos szerelést. A két fedezet játékos halványan látta el az összekötő szerepet a védők és a csatárok között, s az ötösfogaiban talán csak az előretolt Kempny jelentett olykor-olykor veszélyt az MTK kapujára. Trampisz teljesítménye sem mozgott válóiga tott színvonalon. Kandelbinder játékvezető kielégítően bíráskodott, észrevette a szabálytalanságokat, csak néhány leshelyzet megítélésében tévedett. Fekete Pál Lakatos György Négy mérkőzés a jugoszlávok elleni előkészület jegyében A jugoszláv labdarúgók ellen vasárnap pályára lépő magyar csapatok szerdán délután Zalaegerszegen, Nagymányokon, Tiszalükön és Nagykanizsán szerepeltek. Az edzőmérkőzésekről az alábbiakban számolunk be: A válogatott—Zalaegerszegi Dózsa 3 :0 A-válogatott—Zalaegerszegi TE-Honvéd vegyes 7:0 Zalaegerszegi TE-pálya, 5000 néző. Vezette: Nagy K. Nincs könnyű dolga a szövetségi kapitánynak. A szerdai edzőmérkőzésen a két kapussal együtt összesen 12 játékos állt a rendelkezésére. Sípos , az MTK Európa Kupa-mérkőzése miatt nem vehetett részt az edzőmérkőzésen, Csordás és Szojka sérült, így azután az A-válogatottal együtt utazó ifi válogatottból kellett kölcsön kérnie Szarvast, az ifi csapat csatárát, hogy szükség esetén kisegítsen. A tervezett 12 óra helyett körülbelül 14 órakor érkezett a csapat Zalaegerszegre meglehetősen fárasztó utazás után. A fiúk örömmel készültek a mérkőzésre és már Zalaegerszeg utcáin a pályára menet nagy gesztenye-futball mérkőzést játszottak. A következő összeállításban kezdett a magyar válogatott: I Bakó — Kárpáti, Mátrai, Sárosi — Bundzsák, Berendi — Budai, Göröcs, Povezsai, Tichy, Bencsics. Ellenfele az I. félidőben a Zalaegerszegi Dózsa -N'Bellas csapata volt. Az 1. percben villámgyors Budai, Göröcs, Tichy, Bencsics-akció kapott tapsot, de azután 21 percen keresztül csak mellé- és fölé lövéseket és néhány remek Trasszer-védést láthattunk. Ügyes kombinációkban nem vett hiány. Göröcs néhány húzása, Budai nagy lendülete, Bundzsák és Tichy örökmozgó játéka , mégis kevés volt az eredményességhez, Bencsics a 20. percig szinte labdához sem jutott. Emiatt Baróti helyet cseréltetett vele Povázsaival. A 21. percben Budai, Povázsai, Tichy-összejátékból a balösszekötő 20 méterről lőtte az első gólt. Egy perc múlva Göröcs, akárcsak Moszkvában, megvárta, míg elmozdult a kapus és úgy helyezte a hálóba a labdát. 2:0. Budai futott el ezután és pompás beadását Bencsics védhetelenül lőtte a hálóba. 3:0. Povázsai könynyebben megsérült, lement a pályáról helyére az ifi-válogatott Szarvas állt be. A II. félidőben a ZTE-Honvéd vegyes volt az ellenfél. Ismét Povázsai került középre, Mátrai jobbhátvédbe, Kárpáti középhátvédbe és Török állt a kapuba. Kilenc percig kellett várni az első gólra, de az annál szebb volt. A ragyogóan játszó Budai beadását Tichy nehéz szögből rúgta a bal sarokba. 1:0. Utána Budai 25 méteres bombagólt lőtt, majd Povázsai lesről elfutott és máris 3:0 lett az eredmény. A 20. perc után a fáradtság jelei ütköztek ki a magyar csapaton és hosszú percekre feljött a zalaegerszegi vegyes csapat. A csatárok nem tudták tartani a labdát, a védőket pedig könnyen átjátszották. Ezt csak némileg enyhítette, hogy Tichy, majd Bencsics lőtt újabb gólt. Mintegy tízperces meddő játék után Tichy lőtte a hatodikat, majd Göröcs lövésébe belelépett Janzsó és az védhetetlenül szállt a kapuba. 7:0. A válogatotttagjai érthetően a II. félidőben fáradtan mozogtak, igen sok hibát vétettek, bár láttunk néhány szelleme®, figyelmet keltő megoldást is. Budai kirobbanó formában játszott, rajta kívül jól játszott Bundzsák, Mátrai, Tichy és Bencsics. Baróti Lajos szövetségi kapitány úgy tervezi, hogy kiegészíti a válogatott keretet Bozsikkal, Sándorral és Sípossal, így tehát hármukkal kibővülve utazik a csapat pénteken reggel autóbuszon a vasárnapi mérkőzés színhelyére, Zágrábba. Bácskai László Zágrábban készül a jugoszláv labdarúgó-válogatott a vasárnapi mérkőzésre *» Távbeszélő-jelentésünk. « (Belgrád, október 1.) Jugoszláviában hatalmas az érdeklődés a vasárnap sorra kerülő Jugoszlávia—Magyarország válogatott mérkőzés iránt. A magyar és a jugoszláv futball találkozása mindig különleges „csemegét” jelent. A jugoszláv szurkolók nem vonnak le túlzott következtetéseket a magyarok moszkvai vereségéből. Tudják, hogy a magyar válogatott az utóbbi években meglehetősen váltakozó teljesítményeket nyújt és ki tudja, milyen játékot nyújt majd vasárnap Zágrábban. A jugoszláv válogatott csapat már a mérkőzés színhelyén, Zágrábban készül a vasárnapi találkozóra. Kedden edzőmérkőzést játszott a válogatott keret. Azért csak a keret, mert ezúttal hiányoztak a Dinamó játékosai, s hiányáért Beara és Stakovics is. A két utóbbi játékos könnyebb sérülése miatt hagyta ki a kétnapos edzést, vasárnap azonban feltétlenül számít a játékukra Trnanics Alekszandar szövetségi kapitány. A válogatott ellenfele.,6 .másodikligás Elektrosznoj csapata volt. A jugoszláv válogatott 8:2 arányban győzött. Szekularac és Petakovics 3—3 gólt lőtt, Veszelinovics és Katoperovics leet. Az edzőmérkőzés után Trnanics szövvetségi kapitány kijelentette, hogy elé Igedett volt a látottakkal, bár szerinte bizonyos fáradtságot észlelt egyes játékosokon. — Remélhetőleg vasárnapig ezt sikerül majd kiküszöbölnünk és tökéletesen fel- készült együttessel állhatunk ki Magyarország csapata ellen — mondta. Zágrábban az 50 000 nézőt befogadó, újjáépített stadionban kerül sorra a mérkőzés. Máris minden jegy elkelt, nagyon sokan jönnek majd a találkozóra, a környező városokból és falvakból. A jugoszláv B és az Utánpótlás válogatott Palicson tart összeszoktató edzéseket, összeállításuk csak pénteken dől el. Az A-válogatott előreláthatólag a következő lesz: Beara — Belin, Crnkovics, Sinkovics — Santek, Kaloperovics — Petakovics, Veszelinovics, Zebec, Szekularac, L. Ognyanovics, Todor Bulja A labdarúgó-világbajnokság után, amely a magyar labdarúgás számos gyengéjét felszínre hozta, sokáig türelmesen vártunk arra, hogy a labdarúgó-szövetség levonja a tanulságokat megszabja a tennivalókat és hathatós intézkedéseket tegyen labdarúgósportünk felemelése céljából. Mindezt természetesen a nyilvánosság előtt, a nyilvánosság bevonásával, sőt a nyilvánosság segítségével képzeltük el. Mivel távolról sem találtuk kielégítőnek a fentiekben vázolt szakimunka haladását a magyar labdarúgás vezető testületében , a kibontakozás és az előrehaladás érdekében hét kérdést tettünk fel az MLSZ-nek. Az volt a meggyőződésünk, hogy ez a hét kérdés felöleli labdarúgásunk jelenlegi legfontosabb kérdéseit, s azoknak. Kérdések az MLSZ-hez, amelyekre választ vár az egész labdarúgó-társadalom akik a magyar labdarúgás fejlődéséért felelősek,, nyilvánosan válaszolniok kell ezekre a kérdésekre a magyar sportkedvelők, a magyar labdarúgás barátainak nagy tábora előtt. A kérdéseket 1958. augusztus 28-án küldtük el az MLSZ-nek, tehát közel öt hete. A válaszadás többszöri sürgetésünk ellenére újra és újra elodázást szenvedett. Mivel meggyőződésünk, hogy pusztán az idő múlása nem oldhatja meg az idei labdarúgó VB által felvetett égető problémákat, s nem engedhetjük meg, hogy a feledés pora fedje el a megválaszolatlan és megoldatlan kérdéseket — az alábbiakban a nyilvánosság előtt ismételjük meg az MLSZ-nek öt héttel ezelőtt feltett hét kérdést: 1. Mikor készül el az MLSZ az 1958. évi labdarúgó-világbajnokság szakmai értékelésével és mikor hozza azt nyilvánosságra? 2. Hogyan kívánja az MLSZ a világbajnokság általános tapasztalatait, s a magyar csapat felkészülésének és világbajnoki szereplésének tanulságait hasznosítani a magyar labdarúgás felemelése érdekében? 3. Milyen tervei vannak az MLSZ-nek a szakmunka fellendítésére, a sporttudományos és sportorvosi eredményeknek a labdarúgásban való felhasználására, elsősorban a labdarúgás tanítómesterei, az edzők körében? 4. Hogyan kívánja biztosítani az MLSZ, hogy a magyar labdarúgás ne maradjon le a nemzetközi labdarúgás szakmai fejlődése mögött? 5. Milyen intézkedéseket kíván tenni az MLSZ az ifjúsági labdarúgás alapjainak kiszélesítése, színvonalának emelése, az utánpótlás mennyiségi és minőségi biztosítása érdekében? 6. Milyen hatásköre, hatalma és intézkedési joga lesz a jövőben a szövetségi kapitánynak? 7. Milyen tervei vannak az MLSZ-nek labdarúgásunk belső szerkezetének átépítésére, hogy újra elérjük, sőt túlszárnyaljuk a magyar labdarúgás 1956 előtti tömegességét? Kérjük a Magyar Labdarúgó Szövetséget, hogy adjon választ ezekre a kérdésekre. A választ teljes terjedelmében közölni fogjuk. Ugyanakkor azonban olvasóinkhoz, a magyar labdarúgás nagy táborához is kéréssel fordulunk. Segítsenek ők is a felvetett kérdések megoldásában, adjanak ötleteket, gondolatokat, indítványokat, tanácsokat, írják meg, hogyan képzelik el a magyar labdarúgás felemelését, megerősítését. Szívesen közlünk minden olyan levelet, amely hasznos a magyar labdarúgás szempontjából, tehát nyilvánosság elé kívánkozik. Évadzáró verseny a vitorlásoknál A gyönyörű őszi, verőfényes vasárnapon ismét benépesült a balatonfüredi móló. Az Előre rendezte meg az évadzáró túra versenyta Balatonfüred — Alsóörs—Siófok—Balatonfüred távon. Remek küzdelmet hozott a nagyhajós verseny, így méltó körülmények között zárult a vitorlás idény. Abszolút befutó: 1. Nemere I (Vasas) Sehmatz- házaspár, Nógrádi-házaspár. Csók, Rudolf, Sztanó, Kerecsényi. 2. Addio III (Füredi Vasas) Horváth Adr. Tatár. Országú. Lipták, Máté, 3. Repülő Hellandi (Vasas) Fék, Hinsenkamp. Összevont tőkesúlyos osztály: 1. Nemere I, 2. Addio III. Összevont yolló osztály: 1. Repülő Hollandi, 2. Albatrosz (Vasas) Bencze, Szendrő, Dávid, Fried dr. 50-es cirkálók: 1. Kenese (Meteor VK) Csernussy, Kováts, Ferenczy, Mindszenti, Mikácsy. 2. Csillag (Előre) Schőmer-házaspár: Dabasi, Chattel. 3. Krampusz (Vasas) Burai, Keller, Tahy Slarmath. 30-as cirkálók: 1. Kékmocsár (Füredi Vasas) Farkas, Sőrközi, Siklósi, 2. Vészmadár (Vasas) Michálkovics, Debrecziné, Schreier. 3. Béke (Művész SK) Kiss, Migrai, Hermann, Lugosi. Európa ! 30-as: 1. Falcon (Előre) Gregersen-házaspár, Korborics, 2. Azúr (Előre) Sziklay,* Kőváriné, Orbán. 25-ös túragelle: 1. Chérie (Füredi Vasas) Sárdy, ifj. Sárdy, Erdős, 2. Kőrösmező (Mélyépítők) Poór, Csánk, Tömössy, 3. Kócsag (Vasas) Fináczy-házaspár, Vadányi. Dragon: 1, Panna (MAHART) Böröcz. Fehér, ifj. Fehér. 2. Mackó II (Építők) Halász, Tahy, Inczéné, Péry. 3. VITU (Művész SK) Nádori, Fuorné, Cziglányné. 15-ös túragelle: 1. Bitang (Siófoki Halász) Mészáros, Szűcs. Viola. 2. Mákvirág (Elődre) Arató, Troisy. 3. Vagabundus (MAHART) Bék dr., Jordán. Csillaghajó: 1. Sándor dr.. Welle (Előre), 2. Szabó, Matlee (Előre), 3. Telegdy, Jutasi (Művész), 4. Domokos, Cséry (Művész), 5. Somodyfivérek (Építők), 6. Goeztonyi, Komlóé (MMűvész). B-válogatott—Tolna megye válogatott 2:2 (1:1) Nagymányokon 2000 néző előtt Mecseki játékvezető sípjelére így állt fel a B-válogatott: Tóth — Molnár, Szigeti, Kóczián II — Matesz, Klejbán — Iván. Vasas, Kiss II, Gerencsér, Fenyvesi. A tartalékos B-válogatott mindkét félidőben nagy mezőnyfölényben játszott. A hazaiak nagy erővel védekeztek, legtöbbször hét-nyolc játékossal megszállták a kapu előtti területet. Ennek a tömör védekezésnek a válogatott csatárok nem találták meg az ellenszerét. Igaz viszont az is, hogy a hazaiak nemcsak lelkesen, hanem nagyon keményen is játszottak. Ennek aztán az lett a vége,hogy Gerencsére Kóczián Is kisebb sérülést szenvedett. Az első félidőben Kiég II góljára Szabó válaszolt. 1:1. Szünet után fokozódott a küzdelem, a B-válogatott csatárai sok helyzetet kihasználatlanul hagytak, pontatlanul lőttek. Az 53. percben a közönség lelkendezése közben Kondor a hálóba talátt, s ezzel 2:1 lett az eredmény a Tolna megyeiek javára. Meg-megújuló támadások közben, a 65. percben a Vasas egyenlített. 2:2. A mérkőzés hajrájában nagy volt a küzdelem, a sok hibával játszó B-válogatott csatárok nem tudták áttörni a hazaiak lelkes védelmét. (MTI) Utánpótlás-válogatott—Tiszalöki Építők 8:0 (5:0) Tiszalök, 1500 néző. Vezette: Gál Utánpótlás: Hódi — Werner, Lakat, Kovák — Gailai, Színi — Nagy K., Kuharszki, Monostori II, Rákosi, Taliga. Tiszalöki: Jadlovszki — Nagy A., Salamon, Kalik, — Nagy M., Antalóczi I — Csáki II, Borbély, Csáki I. Antalóczi III. Schneider. Az elején mereven mozogtak a válogatottak, meglátszott játékukon a hoszszú utazás okozta fáradtság. Negyedórás játék után azonban magára talált az Utánpótlás, s ettől kezdve már gördülékenyen folytak a csatárok támadásai, többnyire a baloldalon-, de a jobboldaliak veszélyesebbek voltak. A Monostori II által jól irányított csatársor az első félidőben Rákosi (12. perc), Nagy K. (18. perc), Monostori III(29. perc), Monostori II (36. perc) és Nagy K. (37. perc) góljaival vezetett. Szüret után Monostori II helyett Kisutzky játszott. A hazaiak teljesen, sportszerűen küzdöttek, de nem jelentettek különösebb akadályt a gyors válogatott csatárok számára, a tiszalöki csatárok pedig ritkán jutottak el Hódi kapujához. Továbbra is nagy játék kelvet árultak el a fiatalok. Ebben a félidőben Taliga (51. perc), Rákosi (77. perc) és Kisutzky (73. perc) rúgott gólt. A válogatott vasárnapi összeállításavalószínűleg ugyanaz lesz, amely Kijev■ben legyőzte a szovjet utánpótlás-csapatot. Ezen a mérkőzésen elsősorban a válogatott ötösfogat tagjai játszottak jól, de a többiek játékára sem lehet különösebb panasz. A lelkes hazai csapattól Salamon, Nagy M., és Csáki II játtékát kell megdicsérni. Magyar ifj. válogatott— Zala megye ifj. vál. 4:0 (3:0) Nagykanizsa, 1000 néző. V: Horváth J. Ifjúsági vál.: Laudi (Szobonya) — Köves, Sóvári, Solymos Si — Káposzta .(Muzodai), Menczel — Kékesi, Albert, Ihász, Kovács II, Kovács I (Reményik). Zala megye: Takács (Bazsó) — Jakabfi, Varga, Németh (Kunics) — Bodnár, Gáspár — Zsiga, Mihácsi, Mihalecz, Csendes (Tizedes), Helesi. Az ifjúsági válogatott kezdeti tapogatózó játékonán három gyors gólt ért el. Az első kettőt Albert, a harmadikat Kovács szerezte. Inkább a pálya közepén folyt a küzdelem, s az ilyen szűk térre korlátozott támadásszövésnek hamar megtalálták az ellenszerét a vendéglátók. Szorosan lefogtáka belső csatárokat, e kemény szerelésekkel már csírájában elfojtották a válogatottak kezdeményezéseit. A II. félidőben még kiegyensúlyozottabb lett a játék, még hullámzóbbak lettek az egyéni teljesítmények. A válogatott előtárséra ekkor már olykor-olykor jól kombinált, a befejezésekkel azonban most sem jeleskedett. Különösen a távoli lövések hiánya volt feltűnő. A negyedik gólt ismét egyéni akcióból Albert szerezte. A válogatottból a védelem nyújtott jobb teljesítményt. Higgadtan, jól álltak a lábukon a védők, biztosan szereltek, az átadásaikba azonban néha hiba csúszott. A csatársor nem játszott ezésekre, nem próbálta széthúzni az ellenfél védelmét, így néki igen tudott játékba lendülni. Egyénileg Sóvári, Menczel és Albert, illetve Bodnár, Tizedes és Mihailecz játéka érdemel dicséretet. A szorgalom mintaképe Néhány évvel ezelőtt történt, hogy ti Bp. Spartacus asztalitenisz-szakosztályában játékra jelentkezett egy komoly arcú kisfiú azzal, hogy szeretne versenyző lenni. Nincs is ebben semmi különös, hiszen ilyen jelenség naponta előfordul a tornatermekben. A baj csak ott kezdődött, hogy a fiú akkor, 16 éves korában a mérlegen 00 kilót nyomott. Az edző udvariasan megmondta neki, hogy próbáljon más sportágat választani, mert az asztaliteniszhez kissé esetlen, nehézkes a mozgása. Holl Sándor nem sértődött meg, mert tudta, hogy ez az igazság, mégis ragaszkodott elhatározásához és csak azt kérte, hogy lejárhasson edzeni. Azóta eltelt egy kis idő és ma már elmondhatjuk, hogy Holl Sanyi éveken keresztül a Bp. Spartacus legszorgalmasabb versenyzője volt, elsőnek érkezett az edzésekre, s utolsónak ment el. Fáradságot nem ismerve, szinte végkimerülésig gyakorolta az ütésfajtákat, a mozgás technikáját, de megnézett minden olyan versenyt, ahol csak tanulni lehetett. Ma már ott tart, hogy az I. osztályú versenyzőknek is méltó edzőtársa, a legutóbbi egyéni versenyen a válogatott Földy ellen is szépen játszott. Holl Sándor minden asztaliteniszező előtt a szorgalom és az akarat mintaképe .. . h. t.