Népsport, 1958. december (14. évfolyam, 240-260. szám)

1958-12-01 / 240. szám

Eredményes taktikával játszottak a szombathelyiek Szombathely—Újpesti Dózsa 1:1 (1:0) Dózsa-sttadion, 12 000­­néző.­Vezette: Bálla K. Ok­ov­ári, Szentesi). Szombathely: Varga — Molnár, Tarr, Kováik — Kulcsár, Sziakály — Papp, Pál, Czigány, Varga, Kolesánsz­ky. Edző: Kiss Gábor. II. Dóz­sa: Török — Rajna, Sóvári, Várhidi — Halmai, Borsányi — Nagy, Göröcs, Szusza, Halápi, Tóth. Edző: Balogh István. Góllövő: Vánhida (öngól), Borsányi. Szögletarány: 10:4 (7:2) az U. Dózsa javára. Az Újpesti Dózsa összeállítása némi meglepetést keltett a szurkolók köré­ben, hiszen az több helyen is eltért az utóbbi bajnoki mérkőzéseken látott összeállítástól. Hosszú idő után újra bekerült a csapatba Tóth Mihály, a csapat többszörös válogatott szélsője. A mérkőzés mintegy 20 perces nagy Dózsa-fölénnyel kezdődött. Ebben az időszakban ötletesen és jól is játszot­tak az újpesti csatárok. A 8. percben Göröcs szép átadását Nagy lőtte a kapu mellé, majd Halápi lövése süvített el a kapufa mellett. A szombathelyiek csak ritkán jutottak át a félvonalon. Ennek az is oka volt, hogy védekezésre ren­dezkedtek be. Kolesánszky teljesen visszahúzódott a védelembe és zsan­­dárként őrizte Göröcsöt, Czigány is többnyire hátulról irányított, így aztán a szombathelyi csapat csak­ egyéni ki­törésekkel kísérletezett, elsősorban Varga és Pál révén. A 32. percben a nagy Dózsa-nyomás ellenére a Szom­bathely szerezte meg a vezetést. Vár­hidi az ellenfélhez adott egy labdát, ezzel Pál elfutott és csak szögletre tud­ták szerelni. A beívelt labdát Halmai Török elől magasan felfejelte, s a leeső labda Várhidi fejéről a kapu bal sar­kába pattant. Öngól, 1:0 a Szombathely javára. A váratlan gól megzavarta a Dózsa védelmét, perceken át egyik hibát a másik után követték el. Két perccel később újabb szögletet ért el is Szom­bathely, a beívelt labdát Czigány a há­lóba fejelte, de közben szabálytalanul akadályozta Törököt a védésben. A já­tékvezető természetesen nem adta meg a gólt. A félidő hátralevő részében a Dózsa rohamozott, de támadósora ekkor már sokkal pontatlan­abbul játszott, mint korábban, s így a lelkes szombat­­helyi védelem ezeket a támadásokat rendre hárította. SZÜNET UTÁN az Újpesti Dózsában Borsányi és Szusza helyet cserélt, a Dózsa nagy lendület­tel rohamozott, a szombathelyiek pedig időnként 9 emberrel védekeztek, így aztán akkora tömörülés támadt a ka­pujuk előtt, hogy­­a Dózsa csatárai alig jutottak lövéshez. Az első igazi gól­helyzet csak a 61. percben alakult ki a szombathelyi kapu előtt. Varga II hibájából. A kapus aláfutott Halápi beadásának, csak kiütni tudta a labdát, s a védelem csak nagy­­üggyel-bajjal mentett. Már ekkor is észrevehető volt, hogy a szombathelyi csapat kicsit húzza az időt, s a játékvezető két alkalommal is bejelentette, hogy 1 perccel hosszab­bít, a 65. percben egy gyors kitörés után Papp a balszélen álló Pált szök­tette, de az összekötő a kapu mellé lőtt. A 71. percben hatalmas helyzetet hagyott ki­­az Újpesti Dózsa: Nagy az üres kapu fölé rúgta a labdát. A 74. percben Pál lefutotta a Dózsa egész védelmét, a jobbszélen bekanyarodott Sóvári azonban hátulról felbuktatta, de a játékvezető továbbot intett. A 80. percben­ szöglethez jutott az Új­pesti Dózsa, a beívelt labdát Borsányi magasra ugorva a hálóba fejelte. 1:1. A gól után a szombathelyi játékosok körülvették a játékvezetőt és azt állítot­ták, hogy Borsányi fejelés közben l­éz­­­zel is hozzáért a labdához. A játékvezető megkérdezte a partjelzőt, aki azonban tagadólag intett, s a gól érvényes ma­radt. Két percig állt a játék, s­ a szom­bathelyi kapus még akkor sem volt a kapujában, amikor a szombathelyiek újra elindították útjára a labdát. A 84. percben Sóvári rosszul adta haza a lab­dát, a szemfüles Papp elcsípte, s telje­sen tiszta helyzetből 5 méterről a kapu­fának lőtte, óriási gólhelyzet volt. Küzdelmes, de alacsony színvonalú mérkőzést láthatott a közönség. Az Újpesti Dózsa lendületesen és igen jól kezdett, de jó játéka csak mintegy 20 percig tartott. Ez alatt az idő alatt sok gyors és korszerű támadást ve­zettek, az újpesti támadók, de a lö­véseik nem voltak pontosak. Része volt ebben a kitűnő szombathelyi vé­delemnek is, amely megszállta kapuja előterét és szorosan fedezett minden újpesti csatárt. A szombathelyiek vá­­­ratlan gólja után az újpesti csapat játéka szétesővé vált és bár a játékidő nagy részében a Dózsa ural­ta a mezőnyt, gólhelyzetet csak keve­set tudott teremteni. A szombathe­lyiek taktikája kitűnően bevált, mert sokat mozgó ügyes csatáraik kevés támadásból is veszélyes helyzetet te­remtettek az újpestiek kapuja előtt. Az eredmény végeredményben igaz­ságos, bár helyzetei alapján, a vidéki együttes közelebb állt a győzelemhez. A Szombathelyben Varga a gólnál bizonytalankodott, egyéb­ként jól védett. A hátvédhár­as minden tagja kitűnően játszott. A fedezetek kö­zül Kulcsárnak még a támadások indí­tására is volt ereje. A támadókor leg­jobbja Pál vol. Rengeteget mozgott, jól szöktette társait, s néha kapura is tört. A többiek is megállták­­a helyüket. Az Újpesti Dózsában Török sokszor bizonytalankodott. A hát­­védhármasból csak Rajna nyújtott kielé­gítő teljesítményt, a fedezetpárból Bor­­sányi játszott hasznosabban, ő még mint csatár is megállta a helyét. A támadó­sorból csak Göröcs és Nagy első fél­időbeli játéka emelhető ki, de szünet után ők is visszaestek. Bálla K. játékvezető gyakori hibákkal, bizonytalankodva vezette a mérkőzést. A Pál felbuktatása miatt meg nem adott 11-es döntő jellegű volt. Ardai Aladár A játék nagy részében az SBTC nagy fölényben volt Salgótarján*—Győr 2:0 (0:0) • Salgótarján, 3000 néző. Vezette: Farkas I J. (Buzási, ■ Jakab). Salgótarján: Cserháti — Sándori, Jancsik, Oláh II — Szojka, Dávid — Huszai- Vasas, Bodon,­­ Taliga, Répás. Edző: Turay András. Győr: Szentmihályi — Borbély, Kalmár II, Tamás — Horváth, Raffai — Ternovszki Kalmár III, Morvai, Bédi, Radics. Edző: Kovács Imre. Góllövő: Bodon, Bodon.­­ Szögletarány: 13:0 (4:0) , a Salgótarján javára. Gyönyörű képet nyújtott e pálya. Egész napon át hullott a hó és a mér­kőzés kezdetére mintegy 8 centiméte­res hó borította a játékteret. Az első percekben változatos játék alakult ki, majd fokozatosan feljött a hazai csapat és egyre-másra vezette veszélyes táma­dásait. Három helyzet is adódott Szent­­mihá­lyi kapuja előtt. Egy ízben Tamás az utolsó pillanatban mentett szögletre, majd az ügyesen kiugró Vasas elöl Borbély vágta ki a labdát, a harmadik helyzetnél pedig Szentmihályi mentett bravúrosan Bodon elől. A győriek rit­kább támadásai is veszélyesebbek vol­tak. . A 22. percben Radsics futott el szél­sebesen, éles, lapos beadása a kapu előtt suhant el, nem­ volt senki, aki be­vágta a labdát, majd Kalmár III rúgott keresztben a­­ cárja mellé. Hosszú per­cekig a mezőnyben folyt a­ játék, majd egy Kalmár III—­Rádics—Ternovszki — Rajdics támadás után a győri balezéssn csúnyán mellé lőtt. A 43. percben végre egy kapuralövést is láttunk. Vasas mintegy 16 méterről rúgta kapura a labdát, de Szentmihályi biztosan fogta a lövést. A II. FÉLIDŐ heves hazai rohamokkal kezdődött. Nagy munkában volt a győri védelem. Az 55. percben Kalmár II a kapu tor­kából tisztázott szögletre. Ezután ke­ményebbé vált a játék és fölénybe került az SBTC, de fölényét csak gyen­ge lövések jellemezték. A 61. percben Bodon várt ki óriási helyzetben, a gyors védők tisztáztak. A 70. percben Taligia szép labdát tá­lalt a tisztán kapura törő Bodon elé, aki a balösszekötő helyéről, mintegy 10 mé­terről laposan a bal alsó sarokba he­lyezte a labdát. 1:0 az SBTC ja­vára­lj­­án a Szentmihályi pazarul védte Szojka 20 méteres bombáját. Ezt köve­tően mintegy negyedórán át sokat táma­dott 'é' 'hubai breái árkor, de a vendégek védelme mindig tisztázni tudott. A 86. percben Huszár nagy lövését Szentmihályi szögletre ütötte. Répás rúgta a szögletet, s Bodon fejese a jobb­­­ kapufát érintve jutott a hálóba. 2:0. I Izgalmas, érdekes mérkőzést vívott a két csapat a rendkívül nehéz tala­jon. Az SBTC a játék kétharmad részé­ben nagy fölényben volt, a győri vé­delem azonban Kalmár II-vel és Szent­­mihályival az élen­ kiválóan küzdött. A fedezetek által jól támogatott hazai csatársor rengeteg támadást vezetett, de a csatárok sokáig kihagyták a leg­­jobb helyzeteket is. A győri támadók nem tudták tartani a labdát és ez je­lentős mértékben járult hozzá a hosszú hazai fölényhez. Különösen a II. fél­időben volt nagy a hazaiak nyomása, s a játék alapján teljesen megérdemelt volt a hazai együttes kétgólos győ­zelme. A Salgótarjánban Cserhátinak kevés dolga akadt. Néhány­szor jó ütemben futott ki. A hátvéd­­hármas tagjai Jancsikkal az élen kü­lönösebb hiba nélkül látták el feladatu­kat. Szojka ismét nagy területen ját­szott, igen jól támogatta a csatársort és sokszor lőtt­­e. Dávid körültekintően játszott, s szokás szerint inkább a vé­delemnek segített. Huszár sokszor futott el lendületesen és jól is cselezett Bő­dön, Taliga és Vasas a mezőnyben lel­kesen, jól küzdött, de — főleg Bodon és Vasas — több helyzetet kihagyott. A Győri Vasasban Szentmihályi nagyvonalúan védett. A nehéz labdák egész seregét hárította. A hátvédhármas tagjai is minden dicsé­retet meg­érdemelnek. Kalmár II volt a legjobb, fejjel-lábbal rengeteget men­tett és legtöbbször társaihoz adta a labdát. A két fedezetnek­­is elsősor­ban a védőmunkáját­­mentetjük ki. Raffai néhányszor nagyon jó labdát adott előre. A csatársorból Bédi me­zőnybeli teljesítménye érdemel dicsé­retet. Farkas I. J. játékvezető néhány, ki­­­­sebb hibától eltekintve jól mutatkozott be első NB I-es mérkőzésén. Nagy József 1 Istenkém, hogyan is tántoroghattunk eddig ekkora tudatlanság­ban? Hogyan is fordít­hattunk annyi elfecsé­relt időt s feleslegesen vitázó szót arra, hogy mérleget készítsünk sportunk múltjáról, je­lenéről! Hogyan is tör­ténhetett, hogy MOB- tagok, olimpiai és vi­lágbajnokok, élspor­tolók, szakemberek, edzők és sportvezetők nem átallottak olyan apróságokon is fenn­akadni — mint azt a Népszabadság novem­ber 29-i, szombati szá­mának sportrovatában olvasom —, hogy „ná­lunk az ellenforrada­lom miatt a tervszerű felkészülésből másfél­két évi szakmunka ve­szett el”. Hogyan is történhetett, mikor Végre tanulunk ugyanezen sportrovat ugyanezen hasábjain ott a zseniális mér­leg: Régen — „tropára vertünk mindenkit”. Ma — minket ver­nek „fecnire”. Lám, milyen egy­szerű. Legalábbis O. N. szerint, akinek szinte kapóra jött az MTK kudarca, valamint a magyar öklözők és bir­kózók veresége holmi „lengyel fiúk” és va­lamiféle „városi birkó­zók” ellen, mert így kéjelegve szellemes­­kedhetik balsikereink­kel és végre a sajtó nyilvánossága elé tár­hatja azt a még soha nem hallott, nyomta­tásban eddig még meg nem jelent nagyszerű tanácsot, amely már régóta kikivánkozott belőle: ti., hogy hagy­juk a vereségekből fa­kadó tanulságot ellen­feleinknek,, mi pedig csak egyszerűen­­ győzzünk. Micsoda éleslátás, mily nagyszerű ötlet, milyen beláthatatlan távlatok! S hogy any­­nyi sportoló és sport­vezető erre nem tudott rájönni! Szinte hihe­tetlen. No de sebaj, most már itt az írás, O. N. írása: „Végre tanulunk.” S ha tőle tanulunk — „tropára verjük ismét a vilá­got ...” —ér— A HÉT SPORTMŰSORÁBÓL egész héten Az országos férfi egyéni sakkbaj­nokság döntői. HÉTFŐN ÉS KEDDEN Asztali teniszezőink Stockholmiban a skandináv nemzetközi bajnokságon sze­repelnek. KEDDEN Jégkorong Béke Kupa: Vörös Me­teor—Bp. Építők, Újpesti Dózsa—FTC a Millenárison. SZERDÁN Vásári Városok Kupája: Újpesti Dózsa — Dinamó Zágráb, Újpesten. PÉNTEKEN Svédország—Magyar­ország asztal­i­té­ni­­sz-mérkőzés Borasban. SZOMBATON Albánia—Magyarország utánpótlás ököl­vívó-mérkőzés Tiranában. Poznan — Budapest ifjúság! ökölvívó-mérkőzés Poznanban. SZOMBATON ÉS VASÁRNAP Férfi tőrvívóink Párizsban a­ Man­tini-versen­yen vesznek rés­zt. Budapes­ten: Magyar vívó utánpótlás—Lengyel vívó utánpótlás. A cselgáncsosok felnőtt csapatbaj­noksága. VASÁRNAP NB I. Ferencváros—BVSC, Vasas— Bp. Honvéd, Dorog —MTK, Salgótarján — Diósgyőr, Győr—Tatabánya, Miskolc — Újpesti Dózsa, Szombathely—Csepel. Szerenkinti mesterfokú női és férfi tornaverseny. Gyorskorcsolyázóink idénynyító ver­senye. A súlyemelők országos ifjúsági egyéni bajnokságának döntője. Javuló formát mutatott a Honvéd Bp. Hon­véd—Dorog 2:1 (1:1) Honvéd-pálya, 4000 néző. V: Harangozó (Bácsvár, Kaposvári). Bp. Honvéd: Faragó — Törőceik II, Bányai, Dudás — Bozsik, Kotász — Budai II, Kazinczy, Machos, Tichy, Serényi. Edző: Sós Károly. Dorog: Ilku — Fellegi, Lakat, Monos­tori I — Pálmai, Proháczka — Kertes, Monostori II, Schuck, András, Cseri. Edző: Szűcs György. Góllövő: Kertes, Tichy, Tichy. Szögletarány: 12:2 (5:1) a Bp. Hon­véd javára. A Honvédban­­Machcs és Faragó hosz­­szú­ kihagyás után nagy kedvvel készü­lődött a mérkőzésre A Dorog viszont sok fiatalt szerepeltetett csapatában. Az első percben Harangozó játékvezető fél­perces gyász­szünetet rendelt el a sze­rencsétlenül járt timföldgyári labdarú­gók emlékére. Rögtön a Honvéd vette át a játék irányítását, de Bozsik ballábas lövése elakadt a tömegben. A 6. percben Ka­zinczy teljesen egyedül ugrott ki, de nyolc méterről hajszállal mellé lőtt. A 8. percben jött fel először a Dorog, Mo­nostori is jól ugratta ki Csőrit, de csak szöglet lett a helyzetből. Szint© állan­dóan a Honvéd támadott, mégis, meg­lehetősen váratlanul, a Dorog érte el a mérkőzés első gólját. A 23. percben Monostori II középen kapta a labdát, Cserivel játszott össze, a Honvéd-védők tétováztak, a labda ott pattogott a gól­vonal körül, egy védő sem tudta elrúgni és Kertes a hálóba vágta. 1:0 a Dorog javára. A gól után elkeseredetten támadott a Honvéd, de csak Medhoa 20 méteres lö­vése jelentett eseményt, ezt azonban Ilku biztosan védte. Továbbra is a Honvéd maradt in­kább támadásban. A 35. percben Bo­zsik a szögletzászló közeléből pontosan Tichy elé adott, az összekötő kiugrott­­ a védők közül és 5 méterről, kapásból a jobb alsó sarokba vágta a labdát. 1:1. SZÜNET UTÁN mindenki azt várta, hogy tovább foly­tatódnak a Honvéd-támadások, ehelyett azonban a Dorog fiatal játékosai jó néhány ügyes támadást vezettek a Hon­véd-kapu ellen Az 50. percben Monos­tori II Kotásztól elvette a labdát és mintegy 35 méterről óriási lövést eresztett meg. Faragó rajta volt a lab­dán, de az a bal kapufa belső sarkáról , az alapvonalon túlra pattant. A Dorog többet és veszélyesebben is támadott. A 66. perc után a Honvéd több ve­szélyes támadást vezetett, de Kazinczy­­nak ezen a napon semmi sem sikerül. Egyszer a kapu torkából, másodszor nyolc méterről rúgta mellé a labdát. A 60. percben Cseri teljesen egyedül ug­rott ki, a kaputól mintegy 17 méterre elbukott az egyik Honvéd-védő lábá­ban, nagy tömörülés támadt. Monostori II-höz került a labda, a középcsatár a 11-es pont környékén lövésre is lendí­tette a lábát, de elesett. A dorogi játé­kosok 1 l-est, vitattak, d­e Harangozó játékvezető határozottérn intett továb­bot. Támadásban maradt a Dorog és mégis a Honvéd érte el a győztes gólt. A 77.­­ percben jobboldali támadás futott a­­ pályán, a Dorog-védők hátráltak, Pro­­­­hászkához került a labda, el is rúg­­t hátrá volna, de cselezni próbált, eközö­l­ben Tichy elé tálalta, s az hat méter­ről élesen a jobb alsó sarokba bombá­zott. 2:1. Változatos, érdekes mérkőzést lát­hatott a csúszós, nehéztalajú pályán a kispesti közönség. Az első félidei nagy Honvéd-nyomás után a­ Dorog a második félidőben többet támadott, mint ellenfele és számos veszélyes­­ gólhelyzetet alakított ki. A fiatal csa­­­tárok azonban sorra hagyták­ ki a leg­jobb helyzeteket is. A Honvédban­­ mindenekelőtt a fedezetpár egészen nagyvonalú játéka folytán az első negyenöt percet végig tudta támadni és a második félidőben is jónéhány támadást vezetett. A Honvéd szélsői azonban ezen a napon nem mutattak igazán jó formát. Miután mindent be­lülről akartak megoldani, a jól záró dorogi védelem rendre megakasztot­ta e támadásokat. A Honvéd ezen a mérkőzésen lényegesen jobb teljesít­ményt nyújtott, mint a múlt hetekben és mindenekelőtt Bozsik csatasorba állításával némileg feljavult a csatár­sor játéka is. A Dorog hősiesein har­colt és különösen a második félidő­ben teljesen egyenrangú ellenfele volt a Honvédnak. Ha a helyzeteket hig­gadtabban tudják értékesíteni, nem szenvedtek volna vereséget. A Honvédban Faragó egy-két alkalommal jó érzékkel futott ki. A hátvédhármasban Bányai volt a legjobb. Törőcsik is az első félidő­ben játszott jobban. Dudás is elég jól megállta a helyét. Bozsik és Kotász egé­szen magas színvonalú játékot produkált. Bozsik az első, Kotász a második félidő­ben játszott jobban. A csatársorban első­sorban Tichyt illeti a dicséret gólerős­­ségéért és lelkes játékáért. Machos biz­tató formában játszott. A Dorogban Ilku egy-két hibát ejtett, a gólokról azonban nem tehet. A hátvédhármas legjobbja Fellegi volt, nagyszerűen őriz­te a Honvéd balszélsőjét. Lakat és Mo­nostori­­ lelkesen, önfeláldozóin har­colt. Pálmai és Prohászka is jó teljesít­ményt nyújtott, bár az utóbbi nagy hi­bát követett el a második gól előtt. A csatársorban mindenekelőtt Monostori II játékát lehet kiemelni, nagyszerű hely­zetekbe hozta társait. A fiatal Kertes igen ügyes játékosnak bizonyult, Andris viszont a gólhelyzetek egész seregét hagyta ki. Harangozó játékvezető körültekintően vezette a sportszerű keretek között le­zajlott mérkőzést, vizont a 11-es gyanús helyzetnél, véleményünk szerint hibá­zott, mert Monostori II kilökéséért 11-es járt vok­ra. Bácskai László Hétfő, 1958. december 1. Délelőtt havazott, de a mérkőzés előtt már ttt volt hóhullás. Kissé ha­vas, csúszós pályán kezdődött a mér­kőzés. . Változatos, gyorsiramú volt a játék. A 10. percben a diósgyőri vé­dők elengedték a baloldalra húzódott Kisuczky­t, aki a 16-os sarkáról kapura lőtt. A labda a jobb kapufáról pattant le, s utána Jakobi felszabadított, p, 14. percben újabb diósgyőri támadás futott a baloldalon. Pál a 16-oson tanyázó Törökhöz adott. A jobbösszekötő egy csel után kapura lőtt, de a bal alsó sarokba tartó labdát Bakó védte. Ez­után percekig a hazai csapat támadott, mégis majdnem a csepeliek lőttek gólt. A kitűnően játszó Kisuczky átjátszotta Szigetit és már csak a diósgyőri ka­pussal állt szemben, amikor a kivetődő Tóth remek érzékkel tisztázott. A 23. percben Gondos lőtt a 16-osról a kapu fölé. Majd egy gyors diósgyőri táma­dás végén Pál lapos lövését védte Bakó. Igen élénkiramú, gyors volt a játék, de a csúszós talajon mindkét oldalon sokat hibáztak a csatárok. Tar­tós fölényt egyik csapat se­m­ tudott kierőszakolni. A 30. percben szép diósgyőri táma­dás után Kóczián a lábáról Fekete elé perdült a labda, de a diósgyőri csatár nem tudta kihasználni a nagy helyzetet, , gyengén lőtt kapura. Utána a diósgyőri­­ Pál tört ki középen, de Kóczián I a­­ 16-oson szerelni tudta. A 36. percben­­ Solymosi rúgott szabadot mintegy 25 méterre a csepeliek kapujától. A cse­peli védőkön átívelt, s a befutó Matisz lapos lövését, Bakó a gólvonalon csípte el. Egy perc alatt két nagy helyzet is adódott a csepeliek kapuja előtt, de a diósgyőri csatárok késlekedtek, s így a csepeli védők fel tudtak szabadítani. SZÜNET után az első percben Solymosi lapos lövése­­a bal kapufa tövénél ment ki. A nagy diósgyőri nyomás után Bakó Fekete elől csak lábbal tudott menteni , az utolsó pillanatban. Egy ellentámadás során a csepeli Pál tört ki középen, Tóth azon­ban kifutással mentett. A hazai nagy nyomásnak az 52. percben csepeli gól lett a vége. Baloldali támadás után Gon­dos középen kiugratta Pált, aki a 11-es pont tájáról a kimozduló Tóth felett a hálóba emelte a labdát. 1:0. A diósgyőri védők leálltak, Gutfreund partjelző jel­zett, de Pál nem állt lesen. Az 58. perc­ben a csepeli Pál hatalmas lövése a felső lécen csattant. A csepeliek kor­szerű, szép támadásokat vezettek. Két­szer is gólhelyzetet teremtettek a diós­győriek kapuja előtt, mindkét alkalom­mal a remekül védő Tóth mentett. Az Iram nem csökkent, sőt inkább fokozó­dott. A 70. percben a diósgyőrieknél Török és Solymosi helyet cserélt. Ezután újabb csepeli gól következett. A 72. perc­ben Fekete szabálytalanul szerelte a csepeli Pált mintegy 18 méterre a diósgyőriek kapujától. A szabadrúgást Kóczián is rúgta nagy erővel. A labda e sorfalon irányt változtatva a bi­­alsó sarokba perdült. 2:0. Ezután állandóan csereberéltek a diósgyőriek, de nem sok haszonnal. A 88. percben Pált sze­rették szabálytalanul a csepeli védők. A szabadrúgást Solymosi átemelte a csepeli védőkön, a labda Fekete elé pattant, aki laposan a bal alsó sarokba lőtte. 2:1. Félidőnként különbözött a játék ké­pe. Az első félidőben mindkét csapat egyformán kivette részét a támadás­ból. Mind a Diósgyőr, mind a Csepel a mezőnyben jól épített ebben a já­tékrészben is, de mindkét csatársor több nagy gólhelyzetet kihagyott. A hiba főleg az volt, különösen a hazai támadósorban, hogy még a 16-oson sem próbálkoztak lövéssel, hanem láthatóan a kapuba akarták vinni a labdát. A második félidőben — az első percek nagy hazai nyomásától eltekintve — a Csepel fokozatosan fölénybe került. Folyamatosan, pon­tosan szőtte támadásait. Erővel is jobban bírták a vendégcsapat köny­­nyűtermetű csatáral és lelkesedésben sem volt részükről hiány, így azután megérdemelten szerezték meg az ér­tékes két pontot. • A csepeli együttesben Bakónak nemigen akadt különösebb dolga. A gólnál az előtte álló játékosok­tól nem látta a labdát. A hátvédhármas derekasan küzdött. Nehéz lenne különb­séget tenni a három hátvéd között. A fedezetpárban Ughy játszott átlagon fe­lül. Különösen a támadások elindításával volt hasznára csapatának. A csatársor legjobb része a belső hármas volt. A két összekötő, Kisuczky és Pál jól meg­értette egymást és különösen a második félidőben sokszor futott lyukra. Gondos, a hátravont középcsatár szerepében igen hasznos munkát végzett. A szélsők sokat változtatták helyüket és több jó táma­dást is vezettek. A diósgyőri csapatban Tóthnak sokkal több dolga akadt, mint kapustársának. Sok nehéz labdát tett ártalmatlanná. A gólról nem téb­ét. A hátvédhármas legjobbja Werner volt. Nemcsak a védekezésből vette ki dere­kasan a részét, hanem a második fél­időben a jobbszélen több alkalommal veszélyes támadást is vezetett. Szigeti nehézkesen mozgott a rossz talajon. Jakobi az első félidőben jól tartotta Tóthot. A fedezetpárra ezúttal sem le­het panasz. Szorgalmasan küzdött mindkét játékos. A támadósor legjobb­ja az örökmozgó és lelkesen küzdő Pál II volt. Iván formáján alul játszott.­­ Török sem találta helyét a támadósor­ban. Igyekezett, de sok pontatlan le­adása volt. Matisz is halványabb telje­sítményt nyújtott a szokottnál. Páldi játékvezetőnek az első félidő­ben nem volt nehéz dolga, ekkor telje­sen hibátlanul működött. Szünet után, amikor keményebbé vált a játék né­hány apróbb hibát vétett. Tari István -2 Jobban és lelkesebben játszott a Csepel Csepel—Diósgyőr 2:1 (0:0) Diósgyőr, 6000 néző. V: Páldi (Gutfreund, Mogyorósi). Csepel: Bakó — Kó­­czián II, Kóczián­­, Takács — Ughy, Kleitván — Tóth, Kisuczky, Gondos Pál Magyar. Ed­ző: Jávor Pál. DVTK: Tóth — Werner, Szigeti, Jakobi — Solymosi, Pauláé — Iván, Török, Pál, Fekete Matisz. Edző: Teleki Pál. Góllövő: Pál, Kóczián II, Fekete. Szögletarány: 7:6 (2:4) a Csepel javára. Emléktúra A KISZ X. kerületi bizottsága a KIMSZ 40. évfordulója tiszteletére em­léktúrát és természetjáró-versenyt ren­dezett. A hűvösvölgyi villamos-végállo­más és a Nagyszénás közötti részen. A részvevők között ott voltak a kőbányai egykori KIMSZ- és a mai KISZ-fiatalok, a Sörgyár, a Műszaki Gumi, a Fehér­neműgyár és a Fémtömegcikk fiataljai. A verseny és túra után emlékgyűlést tartottak, ahol megemlékeztek az egy­kori túrákról, részvevőikről, Kun­ch Gyuláról, Ságvári Endréről és Kőbánya ifjúmunkás mártírjáról, Pataki István­ról. A megemlékezést Kerekes József, a munkásmozgalom régi, megbecsült tagja tartotta. MÁR CSAK 5 NAPIG VEHET könyvsorsjegyet!

Next