Népsport, 1958. december (14. évfolyam, 240-260. szám)
1958-12-01 / 240. szám
Eredményes taktikával játszottak a szombathelyiek Szombathely—Újpesti Dózsa 1:1 (1:0) Dózsa-sttadion, 12 000néző.Vezette: Bálla K. Okovári, Szentesi). Szombathely: Varga — Molnár, Tarr, Kováik — Kulcsár, Sziakály — Papp, Pál, Czigány, Varga, Kolesánszky. Edző: Kiss Gábor. II. Dózsa: Török — Rajna, Sóvári, Várhidi — Halmai, Borsányi — Nagy, Göröcs, Szusza, Halápi, Tóth. Edző: Balogh István. Góllövő: Vánhida (öngól), Borsányi. Szögletarány: 10:4 (7:2) az U. Dózsa javára. Az Újpesti Dózsa összeállítása némi meglepetést keltett a szurkolók körében, hiszen az több helyen is eltért az utóbbi bajnoki mérkőzéseken látott összeállítástól. Hosszú idő után újra bekerült a csapatba Tóth Mihály, a csapat többszörös válogatott szélsője. A mérkőzés mintegy 20 perces nagy Dózsa-fölénnyel kezdődött. Ebben az időszakban ötletesen és jól is játszottak az újpesti csatárok. A 8. percben Göröcs szép átadását Nagy lőtte a kapu mellé, majd Halápi lövése süvített el a kapufa mellett. A szombathelyiek csak ritkán jutottak át a félvonalon. Ennek az is oka volt, hogy védekezésre rendezkedtek be. Kolesánszky teljesen visszahúzódott a védelembe és zsandárként őrizte Göröcsöt, Czigány is többnyire hátulról irányított, így aztán a szombathelyi csapat csak egyéni kitörésekkel kísérletezett, elsősorban Varga és Pál révén. A 32. percben a nagy Dózsa-nyomás ellenére a Szombathely szerezte meg a vezetést. Várhidi az ellenfélhez adott egy labdát, ezzel Pál elfutott és csak szögletre tudták szerelni. A beívelt labdát Halmai Török elől magasan felfejelte, s a leeső labda Várhidi fejéről a kapu bal sarkába pattant. Öngól, 1:0 a Szombathely javára. A váratlan gól megzavarta a Dózsa védelmét, perceken át egyik hibát a másik után követték el. Két perccel később újabb szögletet ért el is Szombathely, a beívelt labdát Czigány a hálóba fejelte, de közben szabálytalanul akadályozta Törököt a védésben. A játékvezető természetesen nem adta meg a gólt. A félidő hátralevő részében a Dózsa rohamozott, de támadósora ekkor már sokkal pontatlanabbul játszott, mint korábban, s így a lelkes szombathelyi védelem ezeket a támadásokat rendre hárította. SZÜNET UTÁN az Újpesti Dózsában Borsányi és Szusza helyet cserélt, a Dózsa nagy lendülettel rohamozott, a szombathelyiek pedig időnként 9 emberrel védekeztek, így aztán akkora tömörülés támadt a kapujuk előtt, hogya Dózsa csatárai alig jutottak lövéshez. Az első igazi gólhelyzet csak a 61. percben alakult ki a szombathelyi kapu előtt. Varga II hibájából. A kapus aláfutott Halápi beadásának, csak kiütni tudta a labdát, s a védelem csak nagyüggyel-bajjal mentett. Már ekkor is észrevehető volt, hogy a szombathelyi csapat kicsit húzza az időt, s a játékvezető két alkalommal is bejelentette, hogy 1 perccel hosszabbít, a 65. percben egy gyors kitörés után Papp a balszélen álló Pált szöktette, de az összekötő a kapu mellé lőtt. A 71. percben hatalmas helyzetet hagyott kiaz Újpesti Dózsa: Nagy az üres kapu fölé rúgta a labdát. A 74. percben Pál lefutotta a Dózsa egész védelmét, a jobbszélen bekanyarodott Sóvári azonban hátulról felbuktatta, de a játékvezető továbbot intett. A 80. percben szöglethez jutott az Újpesti Dózsa, a beívelt labdát Borsányi magasra ugorva a hálóba fejelte. 1:1. A gól után a szombathelyi játékosok körülvették a játékvezetőt és azt állították, hogy Borsányi fejelés közben lézzel is hozzáért a labdához. A játékvezető megkérdezte a partjelzőt, aki azonban tagadólag intett, s a gól érvényes maradt. Két percig állt a játék, s a szombathelyi kapus még akkor sem volt a kapujában, amikor a szombathelyiek újra elindították útjára a labdát. A 84. percben Sóvári rosszul adta haza a labdát, a szemfüles Papp elcsípte, s teljesen tiszta helyzetből 5 méterről a kapufának lőtte, óriási gólhelyzet volt. Küzdelmes, de alacsony színvonalú mérkőzést láthatott a közönség. Az Újpesti Dózsa lendületesen és igen jól kezdett, de jó játéka csak mintegy 20 percig tartott. Ez alatt az idő alatt sok gyors és korszerű támadást vezettek, az újpesti támadók, de a lövéseik nem voltak pontosak. Része volt ebben a kitűnő szombathelyi védelemnek is, amely megszállta kapuja előterét és szorosan fedezett minden újpesti csatárt. A szombathelyiek váratlan gólja után az újpesti csapat játéka szétesővé vált és bár a játékidő nagy részében a Dózsa uralta a mezőnyt, gólhelyzetet csak keveset tudott teremteni. A szombathelyiek taktikája kitűnően bevált, mert sokat mozgó ügyes csatáraik kevés támadásból is veszélyes helyzetet teremtettek az újpestiek kapuja előtt. Az eredmény végeredményben igazságos, bár helyzetei alapján, a vidéki együttes közelebb állt a győzelemhez. A Szombathelyben Varga a gólnál bizonytalankodott, egyébként jól védett. A hátvédháras minden tagja kitűnően játszott. A fedezetek közül Kulcsárnak még a támadások indítására is volt ereje. A támadókor legjobbja Pál vol. Rengeteget mozgott, jól szöktette társait, s néha kapura is tört. A többiek is megálltáka helyüket. Az Újpesti Dózsában Török sokszor bizonytalankodott. A hátvédhármasból csak Rajna nyújtott kielégítő teljesítményt, a fedezetpárból Borsányi játszott hasznosabban, ő még mint csatár is megállta a helyét. A támadósorból csak Göröcs és Nagy első félidőbeli játéka emelhető ki, de szünet után ők is visszaestek. Bálla K. játékvezető gyakori hibákkal, bizonytalankodva vezette a mérkőzést. A Pál felbuktatása miatt meg nem adott 11-es döntő jellegű volt. Ardai Aladár A játék nagy részében az SBTC nagy fölényben volt Salgótarján*—Győr 2:0 (0:0) • Salgótarján, 3000 néző. Vezette: Farkas I J. (Buzási, ■ Jakab). Salgótarján: Cserháti — Sándori, Jancsik, Oláh II — Szojka, Dávid — Huszai- Vasas, Bodon, Taliga, Répás. Edző: Turay András. Győr: Szentmihályi — Borbély, Kalmár II, Tamás — Horváth, Raffai — Ternovszki Kalmár III, Morvai, Bédi, Radics. Edző: Kovács Imre. Góllövő: Bodon, Bodon. Szögletarány: 13:0 (4:0) , a Salgótarján javára. Gyönyörű képet nyújtott e pálya. Egész napon át hullott a hó és a mérkőzés kezdetére mintegy 8 centiméteres hó borította a játékteret. Az első percekben változatos játék alakult ki, majd fokozatosan feljött a hazai csapat és egyre-másra vezette veszélyes támadásait. Három helyzet is adódott Szentmihályi kapuja előtt. Egy ízben Tamás az utolsó pillanatban mentett szögletre, majd az ügyesen kiugró Vasas elöl Borbély vágta ki a labdát, a harmadik helyzetnél pedig Szentmihályi mentett bravúrosan Bodon elől. A győriek ritkább támadásai is veszélyesebbek voltak. . A 22. percben Radsics futott el szélsebesen, éles, lapos beadása a kapu előtt suhant el, nem volt senki, aki bevágta a labdát, majd Kalmár III rúgott keresztben a cárja mellé. Hosszú percekig a mezőnyben folyt a játék, majd egy Kalmár III—Rádics—Ternovszki — Rajdics támadás után a győri balezéssn csúnyán mellé lőtt. A 43. percben végre egy kapuralövést is láttunk. Vasas mintegy 16 méterről rúgta kapura a labdát, de Szentmihályi biztosan fogta a lövést. A II. FÉLIDŐ heves hazai rohamokkal kezdődött. Nagy munkában volt a győri védelem. Az 55. percben Kalmár II a kapu torkából tisztázott szögletre. Ezután keményebbé vált a játék és fölénybe került az SBTC, de fölényét csak gyenge lövések jellemezték. A 61. percben Bodon várt ki óriási helyzetben, a gyors védők tisztáztak. A 70. percben Taligia szép labdát tálalt a tisztán kapura törő Bodon elé, aki a balösszekötő helyéről, mintegy 10 méterről laposan a bal alsó sarokba helyezte a labdát. 1:0 az SBTC javáralján a Szentmihályi pazarul védte Szojka 20 méteres bombáját. Ezt követően mintegy negyedórán át sokat támadott 'é' 'hubai breái árkor, de a vendégek védelme mindig tisztázni tudott. A 86. percben Huszár nagy lövését Szentmihályi szögletre ütötte. Répás rúgta a szögletet, s Bodon fejese a jobb kapufát érintve jutott a hálóba. 2:0. I Izgalmas, érdekes mérkőzést vívott a két csapat a rendkívül nehéz talajon. Az SBTC a játék kétharmad részében nagy fölényben volt, a győri védelem azonban Kalmár II-vel és Szentmihályival az élen kiválóan küzdött. A fedezetek által jól támogatott hazai csatársor rengeteg támadást vezetett, de a csatárok sokáig kihagyták a legjobb helyzeteket is. A győri támadók nem tudták tartani a labdát és ez jelentős mértékben járult hozzá a hosszú hazai fölényhez. Különösen a II. félidőben volt nagy a hazaiak nyomása, s a játék alapján teljesen megérdemelt volt a hazai együttes kétgólos győzelme. A Salgótarjánban Cserhátinak kevés dolga akadt. Néhányszor jó ütemben futott ki. A hátvédhármas tagjai Jancsikkal az élen különösebb hiba nélkül látták el feladatukat. Szojka ismét nagy területen játszott, igen jól támogatta a csatársort és sokszor lőtte. Dávid körültekintően játszott, s szokás szerint inkább a védelemnek segített. Huszár sokszor futott el lendületesen és jól is cselezett Bődön, Taliga és Vasas a mezőnyben lelkesen, jól küzdött, de — főleg Bodon és Vasas — több helyzetet kihagyott. A Győri Vasasban Szentmihályi nagyvonalúan védett. A nehéz labdák egész seregét hárította. A hátvédhármas tagjai is minden dicséretet megérdemelnek. Kalmár II volt a legjobb, fejjel-lábbal rengeteget mentett és legtöbbször társaihoz adta a labdát. A két fedezetnekis elsősorban a védőmunkájátmentetjük ki. Raffai néhányszor nagyon jó labdát adott előre. A csatársorból Bédi mezőnybeli teljesítménye érdemel dicséretet. Farkas I. J. játékvezető néhány, kisebb hibától eltekintve jól mutatkozott be első NB I-es mérkőzésén. Nagy József 1 Istenkém, hogyan is tántoroghattunk eddig ekkora tudatlanságban? Hogyan is fordíthattunk annyi elfecsérelt időt s feleslegesen vitázó szót arra, hogy mérleget készítsünk sportunk múltjáról, jelenéről! Hogyan is történhetett, hogy MOB- tagok, olimpiai és világbajnokok, élsportolók, szakemberek, edzők és sportvezetők nem átallottak olyan apróságokon is fennakadni — mint azt a Népszabadság november 29-i, szombati számának sportrovatában olvasom —, hogy „nálunk az ellenforradalom miatt a tervszerű felkészülésből másfélkét évi szakmunka veszett el”. Hogyan is történhetett, mikor Végre tanulunk ugyanezen sportrovat ugyanezen hasábjain ott a zseniális mérleg: Régen — „tropára vertünk mindenkit”. Ma — minket vernek „fecnire”. Lám, milyen egyszerű. Legalábbis O. N. szerint, akinek szinte kapóra jött az MTK kudarca, valamint a magyar öklözők és birkózók veresége holmi „lengyel fiúk” és valamiféle „városi birkózók” ellen, mert így kéjelegve szellemeskedhetik balsikereinkkel és végre a sajtó nyilvánossága elé tárhatja azt a még soha nem hallott, nyomtatásban eddig még meg nem jelent nagyszerű tanácsot, amely már régóta kikivánkozott belőle: ti., hogy hagyjuk a vereségekből fakadó tanulságot ellenfeleinknek,, mi pedig csak egyszerűen győzzünk. Micsoda éleslátás, mily nagyszerű ötlet, milyen beláthatatlan távlatok! S hogy anynyi sportoló és sportvezető erre nem tudott rájönni! Szinte hihetetlen. No de sebaj, most már itt az írás, O. N. írása: „Végre tanulunk.” S ha tőle tanulunk — „tropára verjük ismét a világot ...” —ér— A HÉT SPORTMŰSORÁBÓL egész héten Az országos férfi egyéni sakkbajnokság döntői. HÉTFŐN ÉS KEDDEN Asztali teniszezőink Stockholmiban a skandináv nemzetközi bajnokságon szerepelnek. KEDDEN Jégkorong Béke Kupa: Vörös Meteor—Bp. Építők, Újpesti Dózsa—FTC a Millenárison. SZERDÁN Vásári Városok Kupája: Újpesti Dózsa — Dinamó Zágráb, Újpesten. PÉNTEKEN Svédország—Magyarország asztaliténisz-mérkőzés Borasban. SZOMBATON Albánia—Magyarország utánpótlás ökölvívó-mérkőzés Tiranában. Poznan — Budapest ifjúság! ökölvívó-mérkőzés Poznanban. SZOMBATON ÉS VASÁRNAP Férfi tőrvívóink Párizsban a Mantini-versenyen vesznek részt. Budapesten: Magyar vívó utánpótlás—Lengyel vívó utánpótlás. A cselgáncsosok felnőtt csapatbajnoksága. VASÁRNAP NB I. Ferencváros—BVSC, Vasas— Bp. Honvéd, Dorog —MTK, Salgótarján — Diósgyőr, Győr—Tatabánya, Miskolc — Újpesti Dózsa, Szombathely—Csepel. Szerenkinti mesterfokú női és férfi tornaverseny. Gyorskorcsolyázóink idénynyító versenye. A súlyemelők országos ifjúsági egyéni bajnokságának döntője. Javuló formát mutatott a Honvéd Bp. Honvéd—Dorog 2:1 (1:1) Honvéd-pálya, 4000 néző. V: Harangozó (Bácsvár, Kaposvári). Bp. Honvéd: Faragó — Törőceik II, Bányai, Dudás — Bozsik, Kotász — Budai II, Kazinczy, Machos, Tichy, Serényi. Edző: Sós Károly. Dorog: Ilku — Fellegi, Lakat, Monostori I — Pálmai, Proháczka — Kertes, Monostori II, Schuck, András, Cseri. Edző: Szűcs György. Góllövő: Kertes, Tichy, Tichy. Szögletarány: 12:2 (5:1) a Bp. Honvéd javára. A HonvédbanMachcs és Faragó hoszszú kihagyás után nagy kedvvel készülődött a mérkőzésre A Dorog viszont sok fiatalt szerepeltetett csapatában. Az első percben Harangozó játékvezető félperces gyászszünetet rendelt el a szerencsétlenül járt timföldgyári labdarúgók emlékére. Rögtön a Honvéd vette át a játék irányítását, de Bozsik ballábas lövése elakadt a tömegben. A 6. percben Kazinczy teljesen egyedül ugrott ki, de nyolc méterről hajszállal mellé lőtt. A 8. percben jött fel először a Dorog, Monostori is jól ugratta ki Csőrit, de csak szöglet lett a helyzetből. Szint© állandóan a Honvéd támadott, mégis, meglehetősen váratlanul, a Dorog érte el a mérkőzés első gólját. A 23. percben Monostori II középen kapta a labdát, Cserivel játszott össze, a Honvéd-védők tétováztak, a labda ott pattogott a gólvonal körül, egy védő sem tudta elrúgni és Kertes a hálóba vágta. 1:0 a Dorog javára. A gól után elkeseredetten támadott a Honvéd, de csak Medhoa 20 méteres lövése jelentett eseményt, ezt azonban Ilku biztosan védte. Továbbra is a Honvéd maradt inkább támadásban. A 35. percben Bozsik a szögletzászló közeléből pontosan Tichy elé adott, az összekötő kiugrott a védők közül és 5 méterről, kapásból a jobb alsó sarokba vágta a labdát. 1:1. SZÜNET UTÁN mindenki azt várta, hogy tovább folytatódnak a Honvéd-támadások, ehelyett azonban a Dorog fiatal játékosai jó néhány ügyes támadást vezettek a Honvéd-kapu ellen Az 50. percben Monostori II Kotásztól elvette a labdát és mintegy 35 méterről óriási lövést eresztett meg. Faragó rajta volt a labdán, de az a bal kapufa belső sarkáról , az alapvonalon túlra pattant. A Dorog többet és veszélyesebben is támadott. A 66. perc után a Honvéd több veszélyes támadást vezetett, de Kazinczynak ezen a napon semmi sem sikerül. Egyszer a kapu torkából, másodszor nyolc méterről rúgta mellé a labdát. A 60. percben Cseri teljesen egyedül ugrott ki, a kaputól mintegy 17 méterre elbukott az egyik Honvéd-védő lábában, nagy tömörülés támadt. Monostori II-höz került a labda, a középcsatár a 11-es pont környékén lövésre is lendítette a lábát, de elesett. A dorogi játékosok 1 l-est, vitattak, de Harangozó játékvezető határozottérn intett továbbot. Támadásban maradt a Dorog és mégis a Honvéd érte el a győztes gólt. A 77. percben jobboldali támadás futott a pályán, a Dorog-védők hátráltak, Prohászkához került a labda, el is rúgt hátrá volna, de cselezni próbált, eközölben Tichy elé tálalta, s az hat méterről élesen a jobb alsó sarokba bombázott. 2:1. Változatos, érdekes mérkőzést láthatott a csúszós, nehéztalajú pályán a kispesti közönség. Az első félidei nagy Honvéd-nyomás után a Dorog a második félidőben többet támadott, mint ellenfele és számos veszélyes gólhelyzetet alakított ki. A fiatal csatárok azonban sorra hagyták ki a legjobb helyzeteket is. A Honvédban mindenekelőtt a fedezetpár egészen nagyvonalú játéka folytán az első negyenöt percet végig tudta támadni és a második félidőben is jónéhány támadást vezetett. A Honvéd szélsői azonban ezen a napon nem mutattak igazán jó formát. Miután mindent belülről akartak megoldani, a jól záró dorogi védelem rendre megakasztotta e támadásokat. A Honvéd ezen a mérkőzésen lényegesen jobb teljesítményt nyújtott, mint a múlt hetekben és mindenekelőtt Bozsik csatasorba állításával némileg feljavult a csatársor játéka is. A Dorog hősiesein harcolt és különösen a második félidőben teljesen egyenrangú ellenfele volt a Honvédnak. Ha a helyzeteket higgadtabban tudják értékesíteni, nem szenvedtek volna vereséget. A Honvédban Faragó egy-két alkalommal jó érzékkel futott ki. A hátvédhármasban Bányai volt a legjobb. Törőcsik is az első félidőben játszott jobban. Dudás is elég jól megállta a helyét. Bozsik és Kotász egészen magas színvonalú játékot produkált. Bozsik az első, Kotász a második félidőben játszott jobban. A csatársorban elsősorban Tichyt illeti a dicséret gólerősségéért és lelkes játékáért. Machos biztató formában játszott. A Dorogban Ilku egy-két hibát ejtett, a gólokról azonban nem tehet. A hátvédhármas legjobbja Fellegi volt, nagyszerűen őrizte a Honvéd balszélsőjét. Lakat és Monostori lelkesen, önfeláldozóin harcolt. Pálmai és Prohászka is jó teljesítményt nyújtott, bár az utóbbi nagy hibát követett el a második gól előtt. A csatársorban mindenekelőtt Monostori II játékát lehet kiemelni, nagyszerű helyzetekbe hozta társait. A fiatal Kertes igen ügyes játékosnak bizonyult, Andris viszont a gólhelyzetek egész seregét hagyta ki. Harangozó játékvezető körültekintően vezette a sportszerű keretek között lezajlott mérkőzést, vizont a 11-es gyanús helyzetnél, véleményünk szerint hibázott, mert Monostori II kilökéséért 11-es járt vokra. Bácskai László Hétfő, 1958. december 1. Délelőtt havazott, de a mérkőzés előtt már ttt volt hóhullás. Kissé havas, csúszós pályán kezdődött a mérkőzés. . Változatos, gyorsiramú volt a játék. A 10. percben a diósgyőri védők elengedték a baloldalra húzódott Kisuczkyt, aki a 16-os sarkáról kapura lőtt. A labda a jobb kapufáról pattant le, s utána Jakobi felszabadított, p, 14. percben újabb diósgyőri támadás futott a baloldalon. Pál a 16-oson tanyázó Törökhöz adott. A jobbösszekötő egy csel után kapura lőtt, de a bal alsó sarokba tartó labdát Bakó védte. Ezután percekig a hazai csapat támadott, mégis majdnem a csepeliek lőttek gólt. A kitűnően játszó Kisuczky átjátszotta Szigetit és már csak a diósgyőri kapussal állt szemben, amikor a kivetődő Tóth remek érzékkel tisztázott. A 23. percben Gondos lőtt a 16-osról a kapu fölé. Majd egy gyors diósgyőri támadás végén Pál lapos lövését védte Bakó. Igen élénkiramú, gyors volt a játék, de a csúszós talajon mindkét oldalon sokat hibáztak a csatárok. Tartós fölényt egyik csapat sem tudott kierőszakolni. A 30. percben szép diósgyőri támadás után Kóczián a lábáról Fekete elé perdült a labda, de a diósgyőri csatár nem tudta kihasználni a nagy helyzetet, , gyengén lőtt kapura. Utána a diósgyőri Pál tört ki középen, de Kóczián I a 16-oson szerelni tudta. A 36. percben Solymosi rúgott szabadot mintegy 25 méterre a csepeliek kapujától. A csepeli védőkön átívelt, s a befutó Matisz lapos lövését, Bakó a gólvonalon csípte el. Egy perc alatt két nagy helyzet is adódott a csepeliek kapuja előtt, de a diósgyőri csatárok késlekedtek, s így a csepeli védők fel tudtak szabadítani. SZÜNET után az első percben Solymosi lapos lövésea bal kapufa tövénél ment ki. A nagy diósgyőri nyomás után Bakó Fekete elől csak lábbal tudott menteni , az utolsó pillanatban. Egy ellentámadás során a csepeli Pál tört ki középen, Tóth azonban kifutással mentett. A hazai nagy nyomásnak az 52. percben csepeli gól lett a vége. Baloldali támadás után Gondos középen kiugratta Pált, aki a 11-es pont tájáról a kimozduló Tóth felett a hálóba emelte a labdát. 1:0. A diósgyőri védők leálltak, Gutfreund partjelző jelzett, de Pál nem állt lesen. Az 58. percben a csepeli Pál hatalmas lövése a felső lécen csattant. A csepeliek korszerű, szép támadásokat vezettek. Kétszer is gólhelyzetet teremtettek a diósgyőriek kapuja előtt, mindkét alkalommal a remekül védő Tóth mentett. Az Iram nem csökkent, sőt inkább fokozódott. A 70. percben a diósgyőrieknél Török és Solymosi helyet cserélt. Ezután újabb csepeli gól következett. A 72. percben Fekete szabálytalanul szerelte a csepeli Pált mintegy 18 méterre a diósgyőriek kapujától. A szabadrúgást Kóczián is rúgta nagy erővel. A labda e sorfalon irányt változtatva a bialsó sarokba perdült. 2:0. Ezután állandóan csereberéltek a diósgyőriek, de nem sok haszonnal. A 88. percben Pált szerették szabálytalanul a csepeli védők. A szabadrúgást Solymosi átemelte a csepeli védőkön, a labda Fekete elé pattant, aki laposan a bal alsó sarokba lőtte. 2:1. Félidőnként különbözött a játék képe. Az első félidőben mindkét csapat egyformán kivette részét a támadásból. Mind a Diósgyőr, mind a Csepel a mezőnyben jól épített ebben a játékrészben is, de mindkét csatársor több nagy gólhelyzetet kihagyott. A hiba főleg az volt, különösen a hazai támadósorban, hogy még a 16-oson sem próbálkoztak lövéssel, hanem láthatóan a kapuba akarták vinni a labdát. A második félidőben — az első percek nagy hazai nyomásától eltekintve — a Csepel fokozatosan fölénybe került. Folyamatosan, pontosan szőtte támadásait. Erővel is jobban bírták a vendégcsapat könynyűtermetű csatáral és lelkesedésben sem volt részükről hiány, így azután megérdemelten szerezték meg az értékes két pontot. • A csepeli együttesben Bakónak nemigen akadt különösebb dolga. A gólnál az előtte álló játékosoktól nem látta a labdát. A hátvédhármas derekasan küzdött. Nehéz lenne különbséget tenni a három hátvéd között. A fedezetpárban Ughy játszott átlagon felül. Különösen a támadások elindításával volt hasznára csapatának. A csatársor legjobb része a belső hármas volt. A két összekötő, Kisuczky és Pál jól megértette egymást és különösen a második félidőben sokszor futott lyukra. Gondos, a hátravont középcsatár szerepében igen hasznos munkát végzett. A szélsők sokat változtatták helyüket és több jó támadást is vezettek. A diósgyőri csapatban Tóthnak sokkal több dolga akadt, mint kapustársának. Sok nehéz labdát tett ártalmatlanná. A gólról nem tébét. A hátvédhármas legjobbja Werner volt. Nemcsak a védekezésből vette ki derekasan a részét, hanem a második félidőben a jobbszélen több alkalommal veszélyes támadást is vezetett. Szigeti nehézkesen mozgott a rossz talajon. Jakobi az első félidőben jól tartotta Tóthot. A fedezetpárra ezúttal sem lehet panasz. Szorgalmasan küzdött mindkét játékos. A támadósor legjobbja az örökmozgó és lelkesen küzdő Pál II volt. Iván formáján alul játszott. Török sem találta helyét a támadósorban. Igyekezett, de sok pontatlan leadása volt. Matisz is halványabb teljesítményt nyújtott a szokottnál. Páldi játékvezetőnek az első félidőben nem volt nehéz dolga, ekkor teljesen hibátlanul működött. Szünet után, amikor keményebbé vált a játék néhány apróbb hibát vétett. Tari István -2 Jobban és lelkesebben játszott a Csepel Csepel—Diósgyőr 2:1 (0:0) Diósgyőr, 6000 néző. V: Páldi (Gutfreund, Mogyorósi). Csepel: Bakó — Kóczián II, Kóczián, Takács — Ughy, Kleitván — Tóth, Kisuczky, Gondos Pál Magyar. Edző: Jávor Pál. DVTK: Tóth — Werner, Szigeti, Jakobi — Solymosi, Pauláé — Iván, Török, Pál, Fekete Matisz. Edző: Teleki Pál. Góllövő: Pál, Kóczián II, Fekete. Szögletarány: 7:6 (2:4) a Csepel javára. Emléktúra A KISZ X. kerületi bizottsága a KIMSZ 40. évfordulója tiszteletére emléktúrát és természetjáró-versenyt rendezett. A hűvösvölgyi villamos-végállomás és a Nagyszénás közötti részen. A részvevők között ott voltak a kőbányai egykori KIMSZ- és a mai KISZ-fiatalok, a Sörgyár, a Műszaki Gumi, a Fehérneműgyár és a Fémtömegcikk fiataljai. A verseny és túra után emlékgyűlést tartottak, ahol megemlékeztek az egykori túrákról, részvevőikről, Kunch Gyuláról, Ságvári Endréről és Kőbánya ifjúmunkás mártírjáról, Pataki Istvánról. A megemlékezést Kerekes József, a munkásmozgalom régi, megbecsült tagja tartotta. MÁR CSAK 5 NAPIG VEHET könyvsorsjegyet!