Népsport, 1959. január (15. évfolyam, 1-21. szám)
1959-01-01 / 1. szám
A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORT TANÁCS LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1959. január Ara: 1 forint ★ XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM odig új évet kívánunk kedves olvasóinknak! 1959-ben újabb nagy lépést akarunk tenni népi testkultúránk kibontakoztatásában Beszélgetés Hegyi Gyulával, az MTST elnökével az új év feladatairól Az év legeredményesebb magyar sportolói: Körmöczi Zsuzsa, Pólyák Imre és a vízilabda-válogatott Az új év küszöbén felkerestük Hegyi Gyulát, az MTST elnökét és megkértük: nyilatkozzék, hogy milyen elképzelésekkel készült fel a magyar sport legfőbb vezető testülete, az MTST az 1959-es évre, milyen programot igyekszik megvalósítani és hogyan akarja biztosítani testnevelési és sportmozgalmunk határozott és lendületes fejlődését. — Az 1958-as év nem volt hangos a magyar sport sikereitől — kezdte nyilatkozatát Hegyi Gyula. — Mégis, úgy gondolom, hogy az 1958-as évet a sporttörténelem sikeres éveink közé fogja majd sorolni, mert testnevelési és sportmozgalmunk tulajdonképpen ebben az évben került ki abból a kátyűből, amelybe az ellenforradalom taszította. Olyan eredményeknek lehettünk tanúi 1958-ban, mint a testnevelési és sporttanácsok rendszerének kiépítése, a 32 sportág önálló szövetségének személyi és szervezeti megerősítése a KISZ keretén belül az Országos Ifjúsági Sportbizottságnak és szerveinek létrejötte, a szakszervezeti sportmozgalom kiterebélyesedése, az MHS tevékenységének kibontakozása, a Testnevelési Főiskola és a Testnevelési Tudományos Tanács átszervezése és a Magyar Olimpiai Bizottság újjáalakítása, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mindez azt jelenti, hogy a magyar sport szervezete újra szilárd és a fejlődés nagy lehetőségeit hordozza magában. Sikerült megerősítenünk az állami vezetés tekintélyét, de egyúttal növeljük s Sportmozgalmunk demokratizmusát és új távlatokat teremtettünk a társadalmi erők tettvágya előtt. Helyreállítottuk a rendszeres és tervszerű munka becsületét és megnyertük az ilyen munka számára a sportolók és sportvezetők többségét. Az ellenforradalom során lélegzethez jutott ellenséges elemek és nézetek ellen folytatott következetes harc nem volt eredménytelen, sportszervezeteinkben egészséges, sportmozgalmunk jövője szempontjából rendkívül biztató szellem van kialakulóban. Elsősorban a megváltozott szemléletnek és a helyes intézkedésnek köszönhető, hogy a sport iránti érdeklődés országszerte újra fokozódik. A tömegszervezetek sportrendezvényein például 1958-ban mintegy 550 000 fő vett részt, a falusi sportakládon pedig majdnem 110 000 falusi fiú és leány indult. Új lendületet vett az iskolai sportmozgalom te. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy 1958-ban bevezettük az új bajnoki és versenyrendszert, amely amellett, hogy meszszemenően figyelembe vette gazdasági helyzetünket, egyben elősegítette valamennyi sportág alsófokú bajnokságainak a kiszélesítését, az élvonal számára pedig a fejlődés kedvező lehetőségeit teremtette meg. (Szükségesnek tartja-e az MTST Elnöksége 1959-ben olyan intézkedések meghozatalát, amelyek sportmozgalmunk szervezetének további kiépítését és megszárdítását szolgálják?) — Természetesen. Az állami sporttervek tevékenységét még hatásosbbá kell tennünk. Az MTST munkáit azzal tehetjük eredményesebbé, ho gjait fokozottan bevonjuk az előkéstő szakbizottságok munkájába és atározatok végrehajtásába. Feltétleül szükséges, hogy az MTST mint testet, de annak minden egyes tagjaiokkal többet törődjék a határozatok grehajtásának az ellenőrzésével, nelni kívánjuk az MTST elnöksége inkájának színvonalát, a megyei és járási testnevelési és sporttanácsok intélyét pedig hatáskörük fokozásáig emelni kívánjuk. Rendkívül fonnak tartom, hogy az önálló sportövetségek tovább fejlesszék és erőitsék megyei, járási és városi szerveivel, mert csak így képzelhető el az alsóbb osztályokban is színvonalas szakmai munka. Ebben a vonatkozásban 1958-ban csak a kezdeti lépéseit tettük meg, 1959-ben viszont frontáttörést” kell elérnünk. Úgy álem, hogy sportvezetésünkben szintén fokozottan érvényesíttestületi vezetés erényeit. A ősi és sporttanácsok műkőlda erre, és remélem, hogy tesületi választások kibővítik a kollektív vezetés feltételeit a sportkörökben is és sok olyan derék sportembert vonnak be a sportegyesületek és a szakosztályok irányításába, akik áldozatos munkával járulnak hozzá sportkultúránk színvonalának az emeléséhez.Az ellenforradalom óta sportvezetésünk nem tudott még jelentőségéhez mérten foglalkozni a tömegek sportjának fejlesztésével. Várható-e, hogy 1959-ben e fontos kérdésben lényeges változás történik? — Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy a sikeres olimpiai szereplés nem fontos feltétele sportkultúránk fejlesztésének. Nem akarok ebben rangsort felállítani, de meggyőződésem, hogy számunkra sportmozgalmunk tömegalapjának kiszélesítése most legalább olyan fontos — ha nem fontosabb —, mint az eredményes olimpiai felkészülés és szereplés. Terveink között éppen ezért sok fontos intézkedés szerepel. Minden módon elő kívánjuk segíteni az iskolai testnevelés és sport fejlődését, mert jól tudjuk, hogy a legtöbb esetben az iskolában dől el, híve lesz-e valaki a sportnak vagy sem. Hozzá kell tennem, hogy az iskolai testnevelés fejlesztéséért az iskolákat fenntartó hatóságok, elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium tehetne sokat. Testkultúránk fejlődésének még ma is egyik legnagyobb akadálya az a szemlélet, amely a testnevelést és a sportot valami alsóbbrendű dolognak tartja. A helyben nagyszabású és szervezett propagandát kívánunk indítani a sport hasznosságának és fontosságának a tudatosítására, az agitáció minden rendelkezésünkre álló eszközével népszerűsíteni igyekszünk a rendszeres testedzést az ifjúság és a dolgozók körében. 1959 ben, a bécsi VÍT alkalmából a KISZ-szel közösen jelvényszerző tömegversenyeket rendezünk, a szilárd elhatározásunk, hogy 1960-ra kidolgozunk egy új, nagy népszerűségre igényt tartó jelvényszerző rendszert, mert új szervezeti formát akarunk teremteni a sportolásba való bekapcsolódásra, a gyakori versenyalkalmak biztosítására és a sokoldalú sportolás, edzés népszerűsítésére. Elősegítjük a szakszervezetek által kezdeményezett és bevált tömegsport szervezési formák fejlesztését, különösen az üzemi bajnokságok, a sportünnepélyek, a természetjáró túrák, az üdülő sport táborok kiterjesztését. Ilyen vonatkozásban elsősorban azokat a sportágakat támogatjuk amelyek szabadtéren űzhetők, kevés létesítményt és felszerelést igényelnek. Azt szeretnénk, ha az ifjak és a leányok százezreit tudnánk rászoktatni a nagyszerű szórakozást nyújtó, az egészség védelme szempontjából rendkívül hasznos, testet, szellemet üdítő, szabad levegőn folytatott sporttevékenységre. Továbbra is erőteljesen támogatjuk a falusi ifjúság sportlehetőségeinek megjavítását. A tömegek sportolását szolgálják azok az intézkedések is, amelyekkel az alapfokú — tehát a legtöbb embert foglalkoztató — versenyek és bajnokságok erősödését és népszerűségét akarjuk fokozni. Mindenképpen biztosítani fogjuk, hogy az alkalomszerű tömegversenyek és a rendszeres sportolást feltételező alsófokú bajnokságok között szoros kapcsolat legyen és a bajnokságok évről évre nagyobb tömegeket szippantsanak fel a sportolás örömeibe belekóstolt fiatalok közül. (A magyar sportközvélemény már most is rendkívüli érdeklődéssel fordul a legközelebbi, az 1960-as olimpia felé. Milyen, intézkedések várhatók, hogy az 1959-es év valóban az olimpiai sikerek megalapozásárnak esztendeje legyen?) — A MOB újjáalakulása, az olimpiai keretek kijelölése és egyik-másik sportágban a felkészülés megkezdése mutatja, hogy mindent igyekszünk elkövetni a sikeres olimpiai szereplésért. A lehető legjobb feltételeket teremtjük meg a felkészülés számára, s bízom benne, hogy kipróbált versenyzőink és feltörő tehetségeink egyforma lelkesedéssel élnek majd ezekkel a lehetőséggel. Mindenesetre már az olimpiai felkészülést úgy irányítjuk, hogy minél több tehetséges, fiatal versenyzőnek adjuk meg a legjobbakéval azonos edzési lehetőséget. Tekintve, hogy az olimpiai felkészülésre legjobb szakembereinket mozgósítottuk és ők az edzésterveket a legkorszerűbb elvek szerint dolgozzák ki és valósítják meg, remélem, hogy az olimpiai keretekben folyó munka ilyen vonatkozásban nagy hatással lesz egész sportmozgalmunk- ra. Annál inkább is, mert a jelenlegi olimpiai keretek nem véglegesen kialakult együttesek, azokba az év folyamán számottevő fejlődést mutató tehetségek még bekerülhetnek. Tehát minden tehetséges fiatal versenyzőnek érdemes, ahogy mondani szokás, s „hajtania” a jó eredményekért. Biz tos vagyok benne, hogy a nem olim- piai sportágakban is fejlődést fogunk tapasztalni elsősorban az edzések terv- szerűsége, keménysége és korszerű- j sége tekintetében. És ez a fejlődés legfőbb feltétele. Ezt elősegítendő, 1959-ben is bő nemzetközi versenyalkalmat nyújtunk nemcsak az olimpiai sportágak, hanem a többi sportág számára is. Tesszük ezt szakmai meggondolásokból és ezért is, mert szükségesnek tartjuk, hogy nemzetközi sportkapcolatainkat a béke és a barátság szellemében ápoljuk. (A tervek között több, a múlt évben vagy korábban kipróbált módszer felelevenítése szerepel. Mi a biztosítéka, hogy ezek a módszerek eredményesebbek lesznek 1959-ben, dntr. a korábbi években?)----- | — A legjobb módszer is csak akkor hoz eredményt, ha a végrehajtásában közreműködő emberek, adott esetben a sportolók, a sportszervezők és az edzők lelkiismeretesen és ésszerűen járnak el. Úgy látom, hogy testnevelési és sportmozgalmunk a múlt év-ben egészséges tisztulási folyamaton merít át és erkölcsi alapjai nagymértékben megszilárdultak. A nem is oly rég még előtérben lévő, kifejezetten polgári nézetek a következetes eszmei harc eredményeként vereséget szenvedtek és egyre jobban háttérbe szorulnak. Elsősorban erre alapozom reményemet, hogy a helyes módszerek élsportunk eredményességének fokozásában és tömegsportunk kiszélesítésében egyaránt meghozzák a kívánt eredményt. Arra is számítok, hogy 1959-ben megvalósítjuk a sportfejlődés lendületével lépést tartó szakemberképzést és gondoskodunk kipróbált, tapasztalt edzőink és más szakembereink ismereteinek a legmodernebb felkészülési elvekkel a pedagógia legkorszerűbb módszereivel történő kiegészítéséről. Abban te bízom, hogy 1959-ben nagyobb lépést teszünk a tervszerűség és a rendszeres munka meghonosításában. Elő fogja segíteni ez azt az elhatározásunkat, hogy 1959-ben kidolgozzuk a magyar testnevelési és sportmozgalom fejlesztésének távlati tervét, amely szoros összhangban lesz az ország népgazdaságának fejlesztésével. Ezenkívül az MTST javaslatot kíván a kormány elé terjeszteni a társadalom egészét átfogó testnevelési törvény kiadására. A sport fejlődése is függvénye az ország gazdasági helyzetének. Államháztartásunk anyagi erejének növekedése, népünk életszínvonalának várható további emelkedése elősegíti majd a sportmozgalom fejlődését. De nemcsak erre építünk. Meg fogjuk követelni, hogy a sportszervezetek, elsősorban a sportegyesületek az eddiginél sokkal ésszerűbben gazdálkodjanak. Azt szeretnénk elérni, hogy az állam által az egyesületek részére borított anyagi támogatást azok elsősorban létesítmények építésére és karbantartására, az élsport fejlesztésére, az ifjúság és a falu sportjára fordítsák. — Nagy célokat tűztünk 1959-re testnevelési és sportmozgalmunk elé. 1959-ben újabb nagy lépést akarunk tenni népi testkultúránk kibontakoztatásában. Bízom elképzeléseink valóra váltásában, mert számítok a sport őszinte híveinek, a sportbarátok tízezreinek áldozatkész közreműködésére és segítségére — fejezte be az MTST Elnöksége nevében adott nyilatkozatát Hegyi Gyula. A magyar sportújságírók országos szervezete, a MUOSZ sportújságíró szakosztálya kérdést intézett a magyar sportújságírókhoz: kiket tartanak az 1958-as év legeredményesebb magyar sportolóinak? A kérdésre 66 sportújságíró válaszolt, s a beérkezett válaszok alapján a következő eredmény alakult ki: Az év legeredményesebb magyar férfi sportolója Pólyák Imre birkózóvilágbajnok — 28 szavazattal. Az Urányi, Fábián világbajnok kajak-kettős 22. Katona József úszóbajnok 6. Berczik Zoltán asztalitenisz Európa-bajnok 2. Markovits Kálmán, az Európa-bajnok vízilabda csapat kapitánya, Kamuli Jenő, Martini Kupagyőztes, Horváth Zoltán ifjúsági vívóvilágbajnok, Sándor Károly válogatott labdarúgó, Bundzsák Dezső válogatott labdarúgó, Ilovszky Rudolf labdarúgóedző, Hollósi Géza válogatott birkózó és Szabó József világcsúcstartó tekéző 1 — 1 szavazatot kapott. Világbajnokságot nyerni mindig nagy siker, de azért ezen belül is vannak fokozatok. A magyar közönség féltő gonddal szemlélte Pólyák Imre szereplését az augusztusban Budapesten megrendezett kötöttfogású birkózó VB-n. ő volt a magyar csapat egyik legjobb formában lévő tagja, így a „levegőben lógott” egy ritka szép sportteljesítmény: Pólyák meg tudja őrizni a Karlsruheban 1955-ben megszerzett büszke világbajnoki címét. — Igen ám, de az esélyesek ellen mindenki kettőzött erőfeszítéssel küzd!... Nos, Pólyák Imre méltó veti a közönség rokonszenvére, valamennyi mérkőzését biztos fölénynyel nyerte, a döntőben pedig két perc alatt fektette kétvállra a török Sillet. 1958-as hazai mérlege 100 százalékos, valamennyi versenyen, amelyen elindult, első helyen végzett. Az év legeredményesebb magyar sportolónője Körmöczi Zsuzsa teniszbajnoknő — 64 szavazattal. Papp Jenőné evezős Európa-bajnoknő és Sörös Erika világcsúcstartó ejtőernyős 1 — 1 szavazatot kapott. Az év legeredményesebb magyar csapata az Európa-bajnok vízilabda válogatott — 56 szavazattal. A kardvívó válogatott 4, a Szolnoki Dózsa vízilabda bajnok csapata 2, a válogatott öttusa-csapat, a Budapesti Honvéd kosárlabda bajnok-csapata, valamint az Újpesti Dózsa és a Budapesti Vasutas SC mint sportkör 1 — 1 szavazatot kapott. Az év abszolút legeredményesebb magyar sportolója Körmöczi Zsuzsa — 50 szavazattal. Az Urányi, Fábián-kettős 5, Pólyák Imre 4, a vízilabda válogatott 2, Sándor Károly, Bundzsák Dezső, Papp Jenőné és Berczik Zoltán 1 — 1 szavazatot kapott. Egy szavazó nem jelölte meg, hogy kit tart az év abszolút legeredményesebb magyar sportolójának. Körmöczi Zsuzsa kettős győzelme a szavazáson egyenes folytatása volt Kömöczi 1958-ban elért sikereinek. Mik is voltak azok? Monte Carlóban világranglistás játékosok ellen megnyerte a versenyt, s mivel itt ez volt a harmadik győzelme, egy közel , félkilós aranyserleget hozott haza. Erre a bravúrjára Párizsban ráduplázott. A salakpályás félhivatalos világbajnokságnak számító verseny végén ő állt fel a győzelmi dobogó legfelső fokára. Aztán Wimbledon következett, s bár szokatlan volt számára a fű, az elődöntőbe jutott. Nagy sikernek számít a magyar nemzetközi bajnokságon aratott győzelme is, hiszen az angol Bloomer és a csehszlovák Pazea mezőnyben. A szavazással egyidejűleg a Magyar Távirati Iroda sportosztálya is kérdést intézett a magyar sportújságírókhoz: kiket tartanak az év 10 legjobb magyar sportolójának? A beérkezett válaszok 10—9—8—7—6—5—4—3—2—1 pontozás alapján a következő eredményt hozták (a név után következő szám a pontösszeget jelenti, a zárójelben levő szám pedig azt tünteti fel, hogy az illető sportolóra összesen hányan szavaztak): 1. Körmöczi Zsuzsa 621 (64), 2. Pólyák Imre 451 (56), 3. Urányi, Fábián-kettős 382 (53), 4. Berczik Zoltán 261 (53), 5. Papp Jenőné 257 (43), 6. Kamuti Jenő 221 (42), 7. Kóczián Éva 210 (44), 8. Katona József 183 (43) 9. Sándor Károly 190 (23), 10. Markovits Kálmán 90 (20). A szavazás eredményének megfelelően a magyar sportújságírók által felajánlott tiszteletdíjakat, mint az év legeredményesebb magyar férfi sportolója Pólyák Imre, mint az év legeredményesebb magyar sportolónője Körmöczi Zsuzsa és mint az év legeredményesebb magyar csapata a vízilabda válogatott csapat kapja. Körmöczi Zsuzsa ezenkívül, mint az év abszolút legeredményesebb magyar sportolója megkapja a Magyar Távirati Iroda által felajánlott tiszteletdíjat is. A tiszteletdíjakat a magyar sportújságíróik országos szervezetének vezetősége és a Magyar Távirati Iroda sportosztálya 1950 elején sport- és esztrádműsorral egybekötött ünnepség keretében adja át a legjobbnak bizonyult sportolóknak. Jóvá személyében két világranglistás ellenfele is volt A magyar vízilabda-válogatott pontveszteség nélkül, biztosan nyerte meg az Európa-bajnokságot. A csapat tagjai (balról jobbra) a felső sorban: Csillag II, Katona, Kanizsa, Mayer, Váczi, Hevesi, Dömötör, Jeney, Pintér, az alsó sorban: Boros, Molnár, Markovits, Kárpáti.